Ebben a tanulmányban a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó különböző jogforrásokban elhelyezett szabályok kapcsolatát elemzem. Három jogkérdést vizsgálok meg:
a) mely időponttól váltja fel a Ptk. szabályozása a 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: 2006-os Gt.) szabályozását;
b) a 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdésében írt szabály, valamint a Cstv. szerint és a Ctv. szerint vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi szabályok egymáshoz való viszonya;
c) a Ptk.-ban elhelyezett felelősségi szabályok, valamint a Cstv. 33/A. § szerinti, és a Ctv. 118/B. § szerinti felelősségi szabályok egymáshoz való viszonya.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 8:4. §-a főszabályként azt mondja ki, hogy a Ptk. 2014. március 15. napján lép hatályba. A felelősségi szabályok szempontjából megvizsgálandó, hogy vajon a tagot és a vezető tisztségviselőt terhelő új vagy megújított felelősségi szabályok alkalmazására valóban 2014. március 15. napjától kerül-e sor, vagy a 2013. évi CLXXVIII. tv. (a továbbiakban: Ptké.) III. fejezetének egyes további rendelkezései alapján más időpont, időpontok jönnek figyelembe.
Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a tag és a vezető tisztségviselő felelőssége a forgalmi élet önálló szereplőjének minősülő jogi személy működéséhez szorosan kapcsolódik. Ezek a jogi személyek zömében pedig a Ptk. hatályba lépése előtt megkezdték működésüket, létesítő okiratukat tehát az új kódex hatályba lépése előtt fogadták el, illetve módosították utoljára. Szerencsére a jogalkotó sem feledkezett meg erről, ezért a Ptk. hatályba lépésekor a nyilvántartásba már bejegyzett valamennyi jogi személy vonatkozásában speciális szabályokat hozott létre a jogi személy létesítő okiratának kötelező módosítása tárgyában.
Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk a vezető tisztségviselő vonatkozásában, hogy a vezető tisztségviselő mind a korábbi szabályozás, mind a Ptk. alapján tartós jogviszonyban áll a jogi személyekkel. Ez a tartós jogviszony vagy munkaviszony, vagy megbízási jogviszony lehet.
A vezető tisztségviselő jogviszonya pedig mind a hatályos, mind pedig a korábbi szabályozás szerint lehet határozott vagy határozatlan időtartamú.
A jogalkotó a tartós kötelmi jogviszonyokra vonatkozó átmeneti szabályokról sem feledkezett meg, és speciális szabályt (Ptké. 50. §) alkotott a Ptk. hatályba lépésekor fennálló kötelmekkel összefüggésben.
Kérdésként merül fel tehát az, hogy a vezető tisztségviselők esetében ezt a szabályt alkalmaznunk kell-e vagy sem?
A Ptké. szabályait figyelmesen áttekintve, arra a következtetésre juthatunk, hogy nem lehet egységesen meghatározni azt az időpontot valamennyi jogi személy típus tagjára és vezető tisztségviselőjére nézve, hogy melyik az az időpont, amelytől kezdve a tagra és a vezető tisztségviselőre vonatkozó új vagy megújított felelősségi szabályokat kell alkalmaznunk. Ez látszólag nagyon bizonytalan helyzetnek tűnik és a jogállamiság alkotmányos követelményéből fakadó jogbiztonságnak látszólag nem felel meg.
A Ptké. a jogi személyek vonatkozásában a létesítő okirat kötelező módosítását nem egységesen szabályozza. A törvény egyfelől megállapít egy főszabályt, másfelől az egyes jogi személy típusokra külön-külön, egymástól eltérő tartalmú kivételes szabályokat ír elő.
A Ptké. főszabálya [Ptké. 9. § (2) bekezdés, 11. § (1) bekezdés, 12. § (1) bekezdés, 18. § (1) bekezdés] azt mondja ki, hogy a Ptk. hatályba lépésekor a nyilvántartásba bejegyzett jogi személyek a Ptk. hatályba lépését követő első önkéntes létesítő okirat módosítással egyidejűleg kötelesek dönteni arról, hogy az új Ptk. rendelkezéseivel összhangban fognak tovább működniük, sőt mi több, erről egy legfőbb szervi határozatot is kell hozniuk, és be kell nyújtaniuk a cégbírósághoz. A Ptké. a jogi személyekre vonatkozó átmeneti rendelkezéseket, ezen belül a főszabályt jogi személy típusonként
- 13/14 -
egységesen szabályozza. A törvény ugyanazt a főszabályt állapítja meg az egyesületre és az alapítványra [Ptké. 11. § (1) bekezdés], a gazdasági társaságra, az egyesülésre, valamint az egyes cégformákra [Ptké. 12. § (1) bekezdés], a szövetkezetre [Ptké. 18. § (1) bekezdés], és az egyéb jogi személy típusokra [Ptké. 9. § (2) bekezdés].
Ezzel a szabályozással a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy a lehető leghamarabbi időpontban rászorítsa a jogi személyek legtöbbjét arra, hogy saját létesítő okiratukat hozzáigazítsák a Ptk.-hoz, és ettől az időponttól kezdve az adott jogi személy típus már köteles a Ptk. jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni működése során.
Nyilvánvaló, hogy ez a szabályozási mód azt eredményezi, hogy a sokszázezer jogi személy különböző időpontokban tartja meg 2014. március 15. napját követően az első olyan legfőbb szervi ülésén, amelyen önkéntesen létesítő okiratot módosít, ezért a legkülönfélébb időpontokban kötelesek hozzáigazítani saját létesítő okirataikat a Ptk.-hoz, és ezáltal alkalmazni a Ptk. új szervezeti jogi szabályait.
A Ptké. arra az esetre nézve, ha a jogi személyek nem hajtanának végre belátható időn belül létesítő okirat módosítást, differenciált kivételes szabályokat állapít meg az egyes jogi személy típusok vonatkozásában. A Ptk. hatályba lépésekor nyilvántartásba bejegyzett egyesület és az alapítvány a létesítő okiratát legkésőbb 2016. március 15. napjáig köteles módosítani a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően, és e naptól kezdődően a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően köteles működni [Ptké. 11. § (3) bekezdés].
A Ptk. hatályba lépésekor nyilvántartásba bejegyzett közkereseti társaság és betéti társaság a létesítő okiratát legkésőbb 2015. március 15. napjáig köteles módosítani a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően, és e naptól kezdődően a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően köteles működni [Ptké. 12. § (2) bekezdés b) pont].
A Ptk. hatályba lépésekor nyilvántartásba bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság és egyesülés a létesítő okiratát legkésőbb 2016. március 15. napjáig köteles módosítani a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően, és e naptól kezdődően a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően köteles működni [Ptké. 12. § (2) bekezdés b) pont].
A Ptk. hatályba lépésekor nyilvántartásba bejegyzett egyéb cégformák a létesítő okiratát legkésőbb 2016. március 15. napjáig köteles módosítani a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően, és e naptól kezdődően a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően köteles működni [Ptké. 12. § (5) bekezdés].
A Ptk. hatályba lépésekor nyilvántartásba bejegyzett szövetkezet a létesítő okiratát legkésőbb 2015. június 15. napjáig köteles módosítani a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően, és e naptól kezdődően a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően köteles működni [Ptké. 18. § (2) bekezdés b) pont].
A Ptk. hatályba lépésekor nyilvántartásba bejegyzett egyéb jogi személyek a létesítő okiratát legkésőbb 2015. március 15. napjáig köteles módosítani a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően, és e naptól kezdődően a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően köteles működni [Ptké. 9. § (3) bekezdés].
A jogalkotó könnyítő szabályokat [Ptké. 11. § (2) bekezdés, 12. § (3) bekezdés, 18. § (3) bekezdés] is beiktatott a Ptké. átmeneti szabályai közé.
Az egyik ezek közül az, ha a létesítő okirat általános hivatkozásként utal korábbi, a Ptk. által hatályon kívül helyezett jogszabályokra (például: a 2006-os Gt.-re utal általános jelleggel: "A társasági szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Gt. rendelkezései az irányadóak"), akkor nincs teendő. Azonban ha a létesítő okiratot készítő ügyvéd ennél precízebb munkát végzett, és konkrét jogszabályi utalásokkal tűzdelte tele a létesítő okiratot (például: a tagok vonatkozásában utalt a 2006-os Gt. 5. §-ára vagy a vezető tisztségviselők vonatkozásában a 2006-os Gt. 30. §-ára), úgy ez a jogalkotói könnyítés már nem érvényesül, a gazdasági társaságnak kötelező kiiktatni saját létesítő okiratából ezen konkrét jogszabályi rendelkezéseket.
A másik pedig az, hogy a közkereseti társaság és a betéti társaság esetében nincs szükség a létesítő okirat kötelező módosítására kizárólag annak érdekében, hogy a létesítő okirat a társaság vezető tisztségviselőjét ügyvezetőként nevesítse [Ptké. 12. § (3) bekezdés]. Ennek a szabálynak az a magyarázata, hogy a közkereseti társaság és a betéti társaság esetében a jogalkotó átkeresztelte az üzletvezetőt ügyvezetőre.
Ha a jogi személy azonban a 2014. március 15. napja utáni első legfőbb szervi ülésén a létesítő okiratát önszántából egyéb okból módosítja, úgy az előzőekben említett változásokat is át kell vezetni a létesítő okiraton. Vagyis mindörökre nem maradhat benne egyetlen létesítő okiratban sem a korábbi, a Ptk. által hatályon kívül helyezett jogszabályokra való utalás sem, a közkereseti társaság, betéti társaság létesítő okiratában pedig az, hogy üzletvezetőnek hívják a vezető tisztségviselőt.
A Ptk. a gazdasági társaságok közé tartozó korlátolt felelősségű társaság alapítását megnehezítette a 2006-os Gt.-vel szemben, tekintettel arra, hogy 500 ezer forint törzstőke minimum helyett 3 millió forint törzstőke minimumot írt elő. Erre tekintettel a Ptké. további könnyítő szabályt írt elő azon korlátolt felelősségű társaság vonatkozásában, amely jegyzett tőkéje nem éri el a 3 millió forintot a Ptk. hatályba lépésének napján. Az ilyen korlátolt felelősségű társaságok - a Ptké. eredeti 13. § (1) bekezdésében írt szabály alapján - legkésőbb 2016. március 15. napjáig lettek volna kötelesek törzstőkéjüket megemelni, vagy átalakulni, egyesülni azzal, hogy a tőkeemelésről a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazásával határozhat.
A jogalkotó azonban 2016. március 15. napja előtt módosította ezt a könnyítő szabályt annak érdekében, hogy további időt biztosítson az ilyen korlátolt felelősségű társaságok számára az új törzstőke minimumnak való megfelelésre. A 2016. március 10. napjától hatályos Ptké. 13. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti korlátolt felelősségű társaság (az a kft., amelynek a törzstőkéje a 3 millió forintot nem éri el) legkésőbb 2017. március 15. napjáig köteles a törzstőkéjét megemelni vagy átalakulni, egyesülni azzal, hogy
- 14/15 -
a tőkeemelésről a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazásával határozhat.
Fontos szabály az, hogy az ilyen korlátolt felelősségű társaságok a törzstőke emelésük elhatározásának napjáig a 2006-os Gt. rendelkezéseit kötelesek alkalmazni, az előbbiekben ismertetett társasági szerződés módosításról érvényesen nem határozhatnak. Megfordítva: A 3 millió forint jegyzett tőkével nem rendelkező gazdasági társaságok tehát csak akkor dönthetnek arról, hogy az új Ptk. hatálya alá helyezik magukat, ha felemelik jegyzett tőkéjüket legalább 3 millió forintra. Kihangsúlyozandó az, hogy e szabály nem mondja ki azt, hogy csak a törzstőke 3 millió forintra való felemelése esetén szabad az ilyen korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratát egyéb okból módosítani. Az ilyen korlátolt felelősségű társaságok létesítő okirata egyéb okból igenis módosítható, csakhogy ilyenkor tilos a Ptk.-hoz történő hozzáigazítás, vagyis az ilyen korlátolt felelősségű társaság az egyéb létesítő okirat módosítás után is a régi társasági jog hatálya alatt marad.
Mindezen szabályok megismerésének azért van jelentősége, mert a tagok és vezető tisztségviselők Ptk.-ban elhelyezett felelősségi szabályai kisebb - nagyobb mértékben ugyan, de változtak az adott jogi személy típusra vonatkozó korábbi jogszabályokban (pl. a 2006-os Gt.-ben) írt felelősségi szabályokhoz képest. Márpedig addig az időpontig, ameddig valamely jogi személy saját létesítő okiratát a Ptké.-ben foglalt kötelező létesítő okirat módosítás miatt nem hozza összhangba a Ptk. szabályaival, addig a napig az adott jogi személy tagja, vezető tisztségviselője az adott jogi személy típusra vonatkozó korábbi, a Ptk. által hatályon kívül helyezett jogszabályban írt felelősségi szabályok alapján tartozik felelősséggel. Attól a naptól kezdve azonban, mikor a jogi személy saját létesítő okiratát a Ptké.-ben foglalt kötelező létesítő okirat módosítás miatt összhangba hozza a Ptk. szabályaival, az adott jogi személy tagja, vezető tisztségviselője már a Ptk.-ban írt felelősségi szabályok alapján tartozik felelősséggel mind a jogi személlyel, mind a jogi személy hitelezőivel szemben.
Felmerül az a kérdés, hogy vajon a jogi személlyel megbízási jogviszonyban álló vezető tisztségviselő - akinek a jogviszonya nyilvánvalóan tartós kötelem -, ténylegesen az előbb elmondottak alapján a jogi személy létesítő okiratának módosításától kezdődően fog-e a Ptk.-ban írt felelősségi szabályok alapján felelni, vagy a Ptké. 50. §-ban írt szabályra figyelemmel csak azt követően kellene az új felelősségi szabályokat figyelembe vennünk, ha a jogi személy és a vezető tisztségviselő a Ptk. hatályba lépése után szerződésüket teljes egészében a Ptk. hatálya alá helyezik.
Álláspontom szerint a Ptké. 50. §-ában írt szabály, amely a felek megállapodására bízza azt, hogy a Ptk. hatályba lépése előtt köttetett tartós kötelmet létrehozó szerződésük módosításával helyezik jogviszonyukat a Ptk. hatálya alá, nem vonatkozik a jogi személy és a vezető tisztségviselő közötti jogviszony részét képező felelősségi szabályra. (Meglátásom szerint ugyanez vonatkozik a felügyelőbizottsági tag és a jogi személy közötti tartós megbízási jogviszonyt létrehozó szerződés részét képező felelősségi szabályra is.)
A vezető tisztségviselő jogi személlyel szembeni felelőssége közvetlenül jogszabályi rendelkezésen, mégpedig a Ptk. 3:24. §-ában írt szabályon alapul. A vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelőssége négy jogi személy típus esetén úgyszintén közvetlenül jogszabályi rendelkezéseken alapul:
a) az egyesület vezető tisztségviselője tekintetében [Ptk. 3:86. § (2) bekezdés],
b) a gazdasági társaságok vezető tisztségviselője tekintetében (Ptk. 3:118. §),
c) a szövetkezet vezető tisztségviselője tekintetében [Ptk. 3:347. § (3) bekezdés],
d) az egyesülés vezető tisztségviselője tekintetében [Ptk. 3:368. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 3:118. §].
A Ptk. 3:24. § kimondja, hogy a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben. A vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelőssége vonatkozásában pedig mind a négy jogszabályi rendelkezés a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak alkalmazását írja elő.
A vezető tisztségviselő és a jogi személy, még ha nem is módosítja a Ptk. hatályba lépése előtt létrejött tartós jogviszonyát, azonban a jogi személy a saját létesítő okiratát a 2014. március 15. napját követő első legfőbb szervi ülésén módosítja, illetőleg ha a kivételes szabályok szerint a jogi személy a Ptké.-ben meghatározott legkésőbbi időpont után kötelezően a Ptk. rendelkezéseinek hatálya alá kerül, működését a Ptk. rendelkezéseivel összhangban köteles tovább folytatni. Az a mozzanat, hogy a jogi személy létesítő okiratának kötelező módosításával működését a Ptk. rendelkezéseivel összhangba hozza, egyúttal azt is jelenti, hogy a közvetlenül, az előző bekezdésben hivatkozott jogszabályi rendelkezéseken alapuló, a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi szabályok is - a törvény erejénél fogva (ex lege) - hatályba lépnek.
Megállapítható tehát az, hogy a Ptk. 2014. március 15. napi hatályba lépése önmagában véve semmilyen szempontból nem bír jelentőséggel a tagot és a vezető tisztségviselőt terhelő felelősségi szabályok hatályosulása szempontjából. A jelen pontban részletesen megjelölt időpontoktól kezdődően jönnek figyelembe és alkalmazandók a tagra és a vezető tisztségviselőre nézve a Ptk.-ban elhelyezett új felelősségi szabályok.
A módosított Ptké. 13. § (2) bekezdésében írt szabály alapján tehát megállapítható, hogy a tanulmány megírásakor is még vannak olyan korlátolt felelősségű társaságok, amelyek a 2006-os Gt. hatálya alatt állnak, így e társaságok tagjainak és vezető tisztségviselőinek hitelezőkkel szembeni felelősségére még a 2006-os Gt. és a 1959-es Ptk. szabályai az irányadók.[1]
- 15/16 -
A 2006. július 1. napján hatályba lépett 2006-os Gt. eredeti 30. § (3) bekezdése értelmében a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.
A 2012. március 1. napjától hatályos 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdése alapján a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált vagy külön jogszabály szerint, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették - előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.
A 2006-os Gt.-nek mind az eredeti, mind a 2012. március 1. napjától hatályos 30. § (3) bekezdésében írt szabály tartalmát tekintve utaló szabály volt. A vizsgált jogszabályi rendelkezés nem tartalmazott önálló felelősségi szabályt. A 2006-os Gt. eredeti 30. § (3) bekezdésében írt utaló szabály egy külön törvényre: a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv.-re (Cstv.) utalt. A 2006-os Gt. 2012. március 1. napjától hatályos 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdésében írt utaló szabály már két külön törvényre: a Cstv.-re és a cégeljárásról, a bírósági cégeljárásról és a végrehajtásról szóló 2006. évi V. tv.-re (Ctv.) utalt. Ugyanis a külön törvény tartalmazott, illetőleg a külön törvények tartalmaztak kivételes felelősségi szabályt, mégpedig a vezető tisztségviselőnek a hitelezőkkel szembeni felelősségét előíró felelősségátviteli szabályt.
A 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdése csak azt a követelményt támasztotta, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta után a vezető tisztségviselő többé már egyáltalán ne vegye figyelembe a gazdasági társaság önálló érdekét, hanem a helyett kizárólagosan a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján járjon el. A gazdasági társaságtól egzisztenciálisan függő vezető tisztségviselővel szemben ilyen törvényi elvárást támasztani nem volt észszerű, és az kifejezetten ellentétes volt a törvényi főszabállyal, mely szerint a vezető tisztségviselő a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni.
A törvényalkotó már a 2006-os Gt. hatályba lépésekor, illetőleg a 2012. évi törvénymódosításkor sem elégedett meg azzal, hogy kizárólag a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a hitelezőkkel szembeni felelősségét írja elő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta utáni időszakra. Ugyanis azzal a kodifikációs megoldással, hogy a 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdésében a jogalkotó olyan utaló szabályt helyezett el, amely kezdetben egy külön törvényre, a Cstv.-re, majd utóbb két külön törvényre, a Cstv.-re és a Ctv.-re utalt, sikeresen elérte azt, hogy a gazdasági társaságon túlmenően más jogi személy típusok vezető tisztségviselőjének a hitelezőkkel szembeni felelősségét is megteremtette. Ennek okszerű magyarázata az, hogy a 2006-os Gt. személyi hatálya lényegesen eltér a Cstv. és a Ctv. személyi hatályától.
A 2006-os Gt. személyi hatálya két jogi személy típusra: a gazdasági társaságra és az egyesülésre terjedt ki.
Ezzel szemben a Cstv. személyi hatálya ennél lényegesen szélesebb körű. A Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja határozza meg azokat a jogi személy típusokat (gazdálkodó szervezeteket), amelyekre e törvény személyi hatálya kiterjed. Gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, a végrehajtói iroda, a sportegyesület, valamint mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található.
A Ctv. 27-28. §-ai kimerítő jelleggel meghatározzák azokat a jogi személy típusokra (cégformákat), amelyekre e törvény személyi hatálya kiterjed. Ezek a következők: közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, szövetkezet, egyesülés, egyéni cég, külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, külföldiek magyarországi közvetlen kereskedelmi képviselete, vízgazdálkodási társulat, végrehajtói iroda, közjegyzői iroda, európai gazdasági egyesülés, európai részvénytársaság, európai szövetkezet.
Összegezve megállapíthatjuk tehát azt, hogy 2006. július 1. napjától hatályos 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdése alapján a Cstv. és 2012. március 1. napjától módosított 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdése alapján a Ctv. személyi hatálya olyan jogi személy típusokra is kiterjedt, amelyekre a 2006-os Gt. személyi hatálya nem terjedt ki, ezáltal a törvényalkotó eltérte azt a célt, hogy nem csak a gazdasági társaság és az egyesülés vezető tisztségviselőjének hitelezőkkel szembeni felelősségét teremtette meg, hanem az összes profitorientált jogi személy típus vezető tisztségviselőjének a felelősségét is. Ugyanakkor azzal a kodifikációs megoldással, hogy a 2006-os Gt. 30. § (3) bekezdése csak utaló szabályt tartalmazott a külön törvényre (külön törvényekre), egyértelmű és világos helyzet állt fenn a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó valamennyi szabály kizárólag a Cstv.-ben, majd később a Cstv.-ben és a Ctv.-ben volt megtalálható.
- 16/17 -
A 2. fejezetben ismertetett helyzet látszólag megváltozott azáltal, hogy a Ptk. Harmadik Könyvében nevesített négy jogi személy típus vezető tisztségviselője vonatkozásában a jogalkotó kifejezett felelősségi szabályt írt elő e jogi személy típusok hitelezőivel szemben.
Ahhoz, hogy megérthessük miért csak látszólagos változást hozott e körben a Ptk., abból kell kiindulnunk, hogy a jogalkotó a Ptk. kodifikációja során egy sajátszerű önmagába záródó szabályozási megoldást alkalmazott. A Ptk. önmagába záródó szabályozási modellje szerint a kódex egyetlen más jogforrásra (külön törvényre, rendeletre) sem tartalmaz utaló szabályt. Ez a megoldás azt a hamis látszatot kelti, mintha a polgári jogviszonyok rendezésének egyedüli jogforrása a Ptk. lenne a hatályos magyar jogrendszerben, és kizárólagosan a Ptk. tartalmazna polgári anyagi jogi normákat.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a Ptk.-n kívül több más olyan jogforrás létezik a hatályos magyar jogrendszerben, amely a Ptk. egyes szabályaival együtt rendez egyes polgári jogviszonyokat, tartalmaz polgári anyagi jogi normákat. A teljesség igénye nélkül ilyen jogforrás: a Cstv., a Ctv., a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. tv., társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. tv., az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. tv.
A Ptk.-n kívüli jogforrások közös tulajdonsága az, hogy a jogi normák típusa szempontjából polgári anyagi jogi és polgári eljárásjogi normákat egyaránt tartalmaznak, sőt egyes jogforrások egyéb közjogi jellegű normákat is tartalmaznak. Abból a tényből azonban, hogy a Ptk.-ban nem találhatunk más, polgári anyagi jogi normákat is tartalmazó jogforrásokra hivatkozó szabályokat, alappal nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a Ptk.-ban elhelyezett egyes polgári anyagi jogi normák minden esetben önmagukban értelmezendők. Ugyanis vannak olyan joghelyzetek, amelyek esetében a Ptk.-ban elhelyezett polgári anyagi jogi normákkal együtt más jogforrásokban található polgári anyagi jogi normákat kell alkalmaznunk.
A Ptk. önmagába záródó szabályozási modellje nyilvánvalóan nem könnyíti meg a jogalkalmazók dolgát, ugyanis esetről-esetre kell megvizsgálniuk azt, hogy vajon a Ptk.-ban elhelyezett egyes anyagi jogi norma alkalmazása önmagában elegendő-e, vagy a Ptk. mellett, más jogforrásban található polgári anyagi jogi normával együtt kell azt alkalmazni. Ezen rendkívül nehéz jogalkalmazói feladat megszüntetése érdekében úgy vélem, meg kell szüntetni a Ptk. felülvizsgálata keretében a Ptk. önmagába záródó szabályozási modelljét, egyéb polgári anyagi jogi normákat (is) tartalmazó jogforrásokra utaló szabályokat kell beépíteni a Kódexbe.
A Ptk. négy jogi személy típus vezető tisztségviselője tekintetében ír elő felelősségátviteli szabályt. Ezek a következők:
e) az egyesület vezető tisztségviselője tekintetében [Ptk. 3:86. § (2) bekezdés];
f) a gazdasági társaságok vezető tisztségviselője tekintetében (Ptk. 3:118. §);
g) a szövetkezet vezető tisztségviselője tekintetében [Ptk. 3:347. § (3) bekezdés];
h) az egyesülés vezető tisztségviselője tekintetében [Ptk. 3:368. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 3:118. §].
E négy felelősségátviteli szabály teljesen azonos tartalommal szabályozza a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségét. E négy felelősségátviteli szabály közös jellemzője az is, hogy nem tartalmaz egyik szabály sem a Ptk.-n kívüli jogforrásra hivatkozó utaló szabályt.
A Ptk.-n kívüli jogforrásra hivatkozó utaló szabály hiánya okán a jogirodalomban egymással ellentétes álláspontok alakultak ki a tekintetben, hogy a Ptk.-ban írt felelősségi szabályok önálló felelősségi szabályoknak (önálló jogcímnek) minősülnek-e, vagy a Ptk.-ban írt felelősségi szabályok olyan általános szabályok, amelyekkel együtt kell alkalmazni más jogforrásokban (a Cstv.-ben és a Ctv.-ben) elhelyezett különös szabályokat.[2]
Álláspontom szerint a Ptk.-ban található, fentiekben hivatkozott vezető tisztségviselőkre vonatkozó felelősségátviteli szabályok olyan általános (közös) szabályok, amelyekkel együtt kell alkalmazni a Cstv. 33/A. §-ában és a Ctv. 118/B-118/C. §-aiban található további speciális szabályokat. A Ptk.-ban található felelősségi szabályok abból a szempontból minősülnek általános szabályoknak, hogy azok mellett két másik jogforrásban (a Cstv.-ben és a Ctv.-ben) található szabályok az általános Ptk.-beli szabályoktól eltérő, kivételes szabályoknak minősülnek. Amikor az általános szabály tartalmától eltérő tartalmú kivételes szabály áll fenn, úgy alkalmazni kell a lex specialis derogat legi generali jogértelmezési elvet, vagyis azt, hogy az általános szabály helyett, azt mellőzve a kivételes szabályt kell alkalmazni.
- 17/18 -
A Ptk.-ban található felelősségi szabályok abból a szempontból minősülnek közös szabályoknak, hogy azok mellett két másik jogforrásban (a Cstv.-ben és a Ctv.-ben) található szabályokkal külön-külön képeznek egységet. Ugyanis a Cstv.-ben található kivételes szabályok és a Ctv.-ben található kivételes szabályok tartalma egymástól is több ponton eltér.
A Cstv. által és a Ctv. által előírt szabályozási rendszerek közötti főbb különbségek a következők:
a) a Cstv. "két lépcsős" perindítást, míg a Ctv. "egy lépcsős" perindítást ír elő;
b) a Cstv. szerint vagyoni (pénzügyi) biztosíték nyújtása kérhető a vezető tisztségviselőtől, míg a Ctv. szerint nem kérhető;
c) a Cstv. és a Ctv. egymástól részben eltérő tartalmú törvényi vélelmeket tartalmaz;
d) a Cstv. tartalmaz szabályt több kereset egyesítésére, a Ctv. nem tartalmaz ilyen szabályt.
Másként fogalmazva: a Ptk.-ban található szabályokat egyrészt a Cstv. szabályaival együtt kell alkalmazni, a Ptk.-ban található szabályokat másrészt a Ctv. szabályaival együtt kell alkalmazni.
Nem értek egyet Sárközy Tamás azon álláspontjával, hogy a Ptk. 3:118. §-a lerontja a Cstv. 33/A. §-t. Sem a Ptk. 3:118. §-a, sem a többi, Ptk.-ban elhelyezett felelősségi szabály [Ptk. 3:86. § (2) bekezdés, 3:347. § (3) bekezdés, 3:368. § (3) bekezdés alapján alkalmazandó Ptk. 3:118. §] nem áll ellentétben sem a Cstv. 33/A. §-ában, sem a Ctv. 118/B-118/C. §-aiban írt szabályokkal. A Cstv. 33/A. §-ában írt szabályokat a felszámolás útján megszűnt jogi személy vezető tisztségviselőjének hitelezőkkel szembeni felelősségével összefüggésben, míg a Ctv. 118/B-118/C. §-aiban írt szabályokat a kényszertörlés útján megszűnt jogi személy vezető tisztségviselőjének hitelezőkkel szembeni felelősségével összefüggésben kell alkalmazni. Mint ahogy a fentiekben részletesen kifejtettem e szabályok az általános (közös) - különös viszonyban állnak egymással, a szabályok egymással szoros logikai kapcsolatban állnak, azok együtt értelmezhetők.
A szabályok szoros logikai kapcsolatát egyrészt bizonyítja az, hogy a Ptk.-ban elhelyezett szabályok egyértelműen kimondják azt, hogy a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségátviteli szabályok a végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazhatók. Márpedig a hatályos magyar jogrendszerben a jogi személy jogutód nélküli megszűnésének három esetköre létezik:
a) a felszámolással történő megszűnés,
b) a kényszertörléssel történő megszűnés, és
c) a végelszámolással történő megszűnés.
Azáltal, hogy a Ptk.-ban elhelyezett szabályok a három jogutód nélküli megszűnési esetkör közül kizárják a végelszámolással történő megszűnés esetét, nyilvánvalóan következik az, hogy a másik két megszűnési mód esetében igenis alkalmazandók a szabályok. E két másik jogutód nélküli megszűnési mód közül az egyikre (a felszámolással történő megszűnésre) vonatkozó különös szabályokat a Cstv., a másikra (a kényszertörléssel történő megszűnésre) vonatkozó különös szabályokat a Ctv. tartalmazza.
A szabályok szoros logikai kapcsolatát másrészt bizonyítja az, hogy a Ptk.-ban elhelyezett felelősségátviteli tényállások nem a károsult fogalmát, hanem a hitelező fogalmát tartalmazzák. E fogalom használata nem a véletlen műve. A Ptk. e felelősségátviteli szabályok kapcsán nem határozza meg a hitelező fogalmát. A hitelező fogalmát a másik két jogforrásban található kivételes szabályok határozzák meg.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdés első mondata szerinti hitelezőnek minősül a felszámolás kezdő időpontja után mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette [Cstv. 3. § (1) bekezdés cd) pont].
A Ctv. 118/C. § (1) bekezdésében írt szabály egyértelműen meghatározza a hitelező fogalmát. E szerint hitelező az a személy, aki követelését a kényszertörlési eljárásban a Ctv. 117. § (2) bekezdése szerint bejelentette és követelése jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapul, vagy nem vitatott, vagy elismert pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés.
A Ptk. és az azzal együtt értelmezendő Cstv., illetőleg Ctv. szabályok célja az, hogy egyértelműen meghatározza azt az alanyi kört, akikkel szemben a jogi személy vezető tisztségviselőjének kivételes felelőssége fennáll. A vezető tisztségviselő jogi személy hitelezőivel szemben fennálló felelőssége egy olyan kivételes felelősségátviteli szabály, amely csak a törvényben egyértelműen meghatározott személyekkel szemben állhat fenn.
E személyeket nevezik a Ptk.-ban írt általános szabályok hitelezőnek, és e személyek pontos körét határozza meg egyfelől a Cstv. a felszámolási eljárásban, másfelől a Ctv. a kényszertörlési eljárásban.
A szabályok szoros logikai kapcsolatát harmadrészt bizonyítja az, hogy a Ptk.-ban elhelyezett felelősségi szabályok mindegyike a vezető tisztségviselők felelősségét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta utáni időszakra írja elő, ugyanakkor egyik szabály sem határozza meg ezt az időpontot. A jogalkotó két külön jogforrásban, a Cstv.-ben és a Ctv.-ben határozza meg, lényegében szó szerint azonos módon a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdés negyedik mondatában meghatározott és a Ctv. 118/B. § (3) bekezdésében meghatározott jogfogalom lényegében azonos, a különbség csak annyi, hogy a Cstv. a gazdálkodó szervezet, míg a Ctv. a cég gyűjtőfogalmat használja. Meglátásom szerint nincs alapos indoka annak, hogy két jogszabályi rendelkezés határozza meg ugyanazt a fogalmat. Elegendő lenne, ha egy jogforrás határozná azt meg. A Ptk.-ban található felelősségi szabályok éppen azon ok miatt nem határozzák meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát, mivel létezik két olyan másik jogforrás (a Cstv. és a Ctv.), amelyek ezt meghatározzák.
A szabályok szoros logikai kapcsolatát negyedrészt bizonyítja az, hogy a Ptk.-ban elhelyezett felelősségi szabályok azt írják elő, hogy a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint tartozik helyt állni a vezető tisztségviselő. Ez a Ptk. általános
- 18/19 -
deliktuális felelősségi szabályaira utal, nevezetesen a Ptk. 6:518-6:534. §-aira.
A Ptk. 6:533. § az elévülés szabályait hívja fel, mint az igényérvényesítés határidejét.
A Ptk. 6:22. § (1) bekezdés értelmében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelőssége kivételes felelősségi szabály, a speciális szabályokat tartalmazó Cstv. és Ctv. az általános igényérvényesítési határidőhöz képest lényegesen rövidebb, jogvesztő határidőt ír elő.
A Cstv. 33/A. § (6) bekezdés első mondata értelmében a második (tényleges marasztalásra irányuló) pert a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról szóló határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 60 napos jogvesztő határidőn belül kell megindítani.
A Ctv. 118/C. § második mondata értelmében pedig a hitelező a keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül terjesztheti elő.
A rövid jogvesztő határidő előírása helyes, szükséges és indokolt e felelősségi alakzat kivételes jellegére tekintettel.
Ami a Ptk., Cstv., Ctv. személyi hatályát illeti, a korábbi szabályozáshoz képest kis mértékű változás következett csak be. A Ptk.-ban elhelyezett négy felelősségi szabály alapján megállapítható, hogy négy jogi személy típus (az egyesület, a gazdasági társaság, a szövetkezet és az egyesülés) vezető tisztségviselőinek a hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozik, míg a 2006-os Gt. két jogi személy típus (a gazdasági társaság és az egyesülés) vezető tisztségviselőinek a hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó utaló szabályt tartalmazott. A hatályos Cstv., Ctv. személyi hatálya továbbra is lényegesen szélesebb körű, sőt a jogalkotó a Cstv. személyi hatályát a gazdálkodó szervezet fogalmának módosítása útján tovább szélesítette, és 2014. december 20. napjától már gazdálkodó szervezetnek minősül az egyesület és az alapítvány is.
Az Igazságügyi Minisztérium által közzétett új Cégtörvény tervezetének indokolása szerint a Ptk. 3:2. §-a, illetve a Ptk. 3:118. §-a egyértelműen rögzíti a tag, illetve a vezető tisztségviselők helytállási kötelezettségét a jogutód nélkül megszűnt társaság kielégítetlen hitelezői követeléseivel szemben. Ezért a törvénytervezet indokolása szerint hatályon kívül kellene helyezni a Cstv. 33/A. §-t, illetve a Ctv. 118/A-118/B. §-okat. Meglátásom szerint rendkívül aggályos az az álláspont, miszerint önmagában véve a Ptk. 3:2. §-a, illetve önmagában véve a Ptk. 3:118. §-a elegendő lenne a jelenlegi normaszöveg tartalommal a tag, illetve a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségének megalapozott szabályozására. A hatályon kívül helyezés önmagában nem elegendő, a Ptk. felhívott jogszabályi rendelkezései önmagukban, a jelenlegi normaszöveg tartalommal nem képesek teljeskörűen helyettesíteni a Ctv. és a Cstv. hatályon kívül helyezni javasolt rendelkezéseit.
Azzal egyetértek, hogy változtatásra van szükség a tagra és a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségátviteli szabályozás kapcsán. A jelen tanulmány 3. fejezetében kifejtettektől függetlenül az teljesen illogikus, hogy a jogalkotó két egymástól eltérő speciális szabályrendszert ír elő. Álláspontom szerint nincs szükség ilyen bonyolult, több jogforrásba elhelyezett anyagi jogi szabályozás fenntartására. Lehetőség van a hatályos szabályozástól eltérő, attól lényegesen egyszerűbb, átláthatóbb, ugyanakkor dogmatikai szempontból megalapozott szabályozási rendszer kialakítására.
A hatályos szabályozás első legszembetűnőbb problémája az, hogy a tagra és a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi szabályok indokolatlanul több jogforrásban szétszórva helyezkednek el, nevezetesen egyfelől a Ptk.-ban, másfelől a Cstv.-ben és a Ctv.-ben. A Ptk.-ban és más jogforrásokban (Ctv., Cstv.) elhelyezett szabályok nem veszik figyelembe kellő súllyal azt, hogy a profitorientált jogi személy típusok olyan vállalkozások, amelyek végső soron a tagok (közgazdaságtani értelemben: a tulajdonosok) vagyoni érdekeit, vagyongyarapodását szolgálják, és a vezető tisztségviselők a tulajdonosoktól egzisztenciálisan függő helyzetben lévő megbízottak, akik csak a rájuk bízott idegen vagyont (a jogi személy vagyonát) kezelik és működtetik időlegesen a tulajdonosok javára.
A piacgazdaság ilyen profitorientált jogi személyek sokaságából áll, e vállalkozások létesítenek egymással üzleti (polgári jogi értelemben szerződéses) kapcsolatokat, és e vállalkozásoknak, illetve tulajdonosaiknak tudatában kell lenniük annak a ténynek, hogy minden jogi személyként működő piaci szereplő elsődlegesen csakis a saját vagyonával tartozik helytállni a másik, ugyancsak jogi személyként működő piaci szereplővel szemben.
További problémát jelent az, hogy a hatályos jogi szabályozás a jogi személy tőkehelyzetének kötelező rendezésére vonatkozó szabályokat nem kapcsolja össze a tag és a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségével.
Álláspontom szerint egyfelől egyetlen jogforrásba, jelesül a Ptk.-ba kellene összevonni, elhelyezni a felelősségi alakzatok valamennyi polgári anyagi jogi szabályát; másfelől szoros logikai egységbe kellene kapcsolni a tagra és a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségátviteli szabályokat, valamint a profitorientált jogi személy tőkehelyzetének kötelező rendezésére vonatkozó szabályokat. Álláspontom szerint, amikor a törvény által meghatározott felelősséget fakasztó előfeltételek bekövetkeznek, úgy a felróható módon eljáró tagok helytállását és a felróható módon eljáró vezető tisztségviselők helytállását egymás magatartásaira figyelemmel kellene megteremteni. A Ptk. Harmadik Könyvén belül a jogi személyek általános szabályai közé kellene beiktatni az új polgári anyagi jogi szabályokat, s egyúttal hatályon kívül kellene helyezni az
- 19/20 -
egyes jogi személy típusoknál (egyesület, gazdasági társaság, szövetkezet, egyesülés) elhelyezett szabályokat. Speciális polgári eljárásjogi szabályok fenntartása a jövőben is indokoltnak tűnik. Azonban ezeket a szabályokat nem a Cstv.-ben, illetőleg az új Cégtörvényben kellene elhelyezni, hanem az új Polgári Perrendtartásban, ugyanis ez utóbbi kódex tartalmazza összefoglaló módon a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályanyagot. Az általam javasolt szabályozási modell esetén valóban hatályon kívül lehetne helyezni egyfelől a Cstv. 63. § (2) bekezdését, a Ctv. 118/A. §-át, másfelől a Cstv. 33/A. §-át és a Ctv. 118/B-118/C. §-ait. ■
- 20 -
JEGYZETEK
[1] A szerzővel azonos álláspontra helyezkedik Sárközy Tamás: Még egyszer a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségéről. In: Gazdaság és Jog, 2015. 2. szám. A szerzővel ellentétes álláspontra helyezkedik Csőke Andrea: A vezető tisztségviselő felelőssége fizetésképtelenség és felszámolás esetén. In: Csehi Zoltán - Szabó Marianna (szerkesztők): A vezető tisztségviselő felelőssége. Complex Kiadó, Budapest. 2015. 124-125. o.
[2] Csőke Andrea, Fónagy Sándor, Juhász László és a szerző álláspontja szerint a Ptk.-ban írt felelősségi szabályok nem önálló felelősségi szabályok, nem minősülnek önálló jogcímnek.
Csőke Andrea: A vezető tisztségviselő felelőssége fizetésképtelenség és felszámolás esetén. In: Csehi Zoltán - Szabó Marianna (szerkesztők): A vezető tisztségviselő felelőssége. Complex Kiadó, Budapest, 2015, 141. o.
Fónagy Sándor: A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megítélése. In: Gazdaság és Jog, 2015. 11. szám.
Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. I. kötet. 22., A "wrongful trading" szabályai. Novotni Kiadó, 2014. június 1., 459. o.
Török Tamás: Felelősség a társasági jogban - IX. fejezet: A vezető tisztségviselő és a cégvezető felelőssége a hitelezőkkel szemben, 2. A vezető tisztségviselő (árnyékigazgató) felelőssége a "jogszerűtlen gazdálkodásért". HVG Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2015, 386. o.
Dzsula Marianna, Mohai Máté és Sárközy Tamás álláspontja szerint a Ptk. 3:118. §-ában írt felelősségi szabály önálló felelősségi tényállás, önálló jogcímnek minősül.
Dzsula Marianna: A vezető tisztségviselő felelőssége a cégtörvény alapján. In: Csehi Zoltán - Szabó Marianna (szerkesztők): A vezető tisztségviselők felelőssége. Complex Kiadó, Budapest 2015, 119. o.
Mohai Máté: A hatályon kívül helyezni szándékolt felelősségátviteli szabályok továbbéléséről. (Kézirat, a tanulmány a Polgári Jog c. folyóiratban fog megjelenni a 2016. évben.)
Sárközy Tamás: Még egyszer a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségéről. In: Gazdaság és Jog. 2015. 2. szám.
Visszaugrás
