A Ptk. 3:118. § szabályozza A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelősségét: "Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható." A Ptk. 3:118. § nem teremtett a vezető felelősségének megállapítására új jogcímet, annak tartalmát változatlanul a Csődtörvény 33/A. § adja meg, amely alapján kialakult joggyakorlat a Ptk. hatályba lépését követően is változatlanul irányadó.
2006. 07. 01-jén lépett hatályba a Cstv. 33/A. §-a, mint a vezető tisztségviselők saját vagyonára kiterjedő, mögöttes kárfelelősségének megállapítását lehetővé tevő felelősségáttörési tényállás, amelynek (1) bekezdése szerint: "A hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket."
A Ptk. 3:112. § (2) bekezdése szerint: "A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el." A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése a vezető tisztségviselő felelőssége szempontjából választóvonalat képez, ugyanis ennek beálltát követően a vezető tisztségviselő már nem a társaság, hanem a hi-
- 14/15 -
telezők érdekének elsődlegessége alapján köteles ügyvezetési feladatait ellátni. A törvényhozás a Cstv. 33/A. § bevezetésével továbbfejlesztette a vezető tisztségviselőre irányadó felelősségi szabályokat, és az úgynevezett wrongful trading (jogtalan kereskedelem, indokolatlan kockázatvállalás) intézményét honosította meg annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezői érdekeket sértő, indokolatlan kockázatvállalástól. A hitelezővédelmi tényállás beiktatását az indokolta, hogy a felelősen gazdálkodó üzletembertől elvárható, hogy az irányítása alatt álló céget a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte esetén úgy működtesse tovább, hogy a hitelezők esélyét követeléseik behajtásában ne veszélyeztesse. Ilyen esetben az ügyvezetőnek - ha nem kezdeményezi a csődeljárást, illetve felszámolási eljárást - minden intézkedésével arra kell törekednie, hogy a hitelezők követelésükhöz hozzájussanak.
A vezető tisztségviselő által okozott vagyoncsökkenés és a vezető hitelezői érdekeket sértő konkrét ügyletkötéseinek, intézkedéseinek, mulasztásainak, eljárásának vizsgálatát megelőzően az igényt érvényesítő felperesnek elsődlegesen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját kell bizonyítania, hiszen csak ezen időponttól kifejtett vezetői magatartás szolgálhat alapul a Cstv. 33/A. §-ban szabályozott felelősség megállapítására (ÍH 2013.38.).
Az elmúlt 9 évben - a kezdeti szükségszerű jogértelmezési és ebből eredő joggyakorlati bizonytalanság után - a bírói gyakorlatban kialakult a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet (más elnevezéssel: fenyegető fizetésképtelenség) megállapítása során követendő eljárás. Elemzés alá vontam az irányadó döntvénytárakban, továbbá az anonimizált bírósági határozatok adatbázisában közzétett, a Cstv. 33/A. §-ára alapított kereseti kérelem tárgyában hozott minden másodfokú (ítélőtáblai) vagy kúriai ítéletet. Jelen tanulmánnyal a célom, hogy a vizsgált határozatokból és saját perbeli tapasztalataimból leszűrhető, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet vizsgálata körében kialakult vizsgálati módszert ismertessem, a gyakorlatból vett egyes perbeli tényállások mellett.
Mindenekelőtt fel kell hívni a figyelmet a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet jogi és gazdasági értelmezhetősége, tartalma közötti különbségre. A Cstv. 33/A. § alapján előterjesztett kereseti kérelmekkel szemben a vezető tisztségviselők jellemzően azzal védekeznek, hogy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem állt fenn, mert az adósnak a teljes vagyona fedezet nyújtott a tartozások megfizetésére. Egyes peres eljárásokban tanúként meghallgatásra kerülnek az adós gazdaság társaság könyvelői is, akik - gazdasági szemléletüknél fogva - szintén azt nyilatkozzák, hogy az adós nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, mert az adós követeléseinek, a tárgyi eszközeinek, készleteinek, befektetett eszközeinek az értéke meghaladta az esedékes kötelezettségek összegét. Ezen megközelítés helyes azon szempontból, hogy a polgári vagyon fogalmába (a passzívumok mellett) valamennyi aktívum beletartozik, a likvid és illikvid vagyonelemek, forgóeszközök és befektetett eszközök egyaránt. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet - következő pontban részletesen kifejtett - csődjogi fogalma szerint az adós illikvid, azaz azonnal pénzzé nem tehető vagyontárgyait (befektetett eszközöket) figyelmen kívül kell hagyni, csak az esedékes tartozások fedezetéül szolgáló likvid vagyonelemek (e körben is elsősorban a szabad pénzeszköz) vehető figyelembe. A Fővárosi Ítélőtábla előtti 11. Gf. 40.593/2014/6. sz. alatti ügyben az alperes ügyvezető állította, hogy a 2007. és 2008. évi mérleget elkészítette, csak nem nyújtotta be illetve nem helyezte letétbe az IRM-nél, ezt kívánta a könyvelő vallomásával bizonyítani. A tanúként meghallgatott könyvelő a 2007. évet illetően bizonytalanul állította, hogy valószínűleg beadásra került a beszámoló; a 2008. évi mérleggel kapcsolatosan pedig a könyvelő valószínűnek tartotta, hogy az megküldésre került, mert - álláspontja szerint - a NAV ellenkező esetben felszólította volna az adós társaságot a bevallás benyújtására, akár az adószámát is felfüggeszthették volna. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon ítéleti indokolásával, miszerint a "könyvelő tanúk nem tekinthetők érdektelennek, mert könyvelőként érdekükben áll a közzététel, letétbehelyezés igazolása, hiszen a rendelkezésre álló iratok szerint a könyvelők feladata volt a beszámolók közzététele, letétbehelyezése."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
