A tényközlések (tényállítások) és a vélemények (értékítéletek) megkülönböztetése jogágakon átnyúló probléma. Lényeges például a jóhírnév és becsület védelménél, a sajtó-helyreigazítási jogvitákban, a rágalmazás és becsületsértés elhatárolásánál, egyes választási ügyekben, az alkotmányos és nemzetközi alapjogok területén (véleménynyilvánítás szabadsága). A kijelentések e két típusának elhatárolását azonban komoly bizonytalanság és nehezen kiszámítható joggyakorlat jellemzi. Különösen nagy a bizonytalanság, amikor egy szövegben vagy akár egy mondatban keverednek a tényállítások és vélemények (vegyes közlések, vegyes kijelentések).
The distinction between factual assertions (statements of fact) and opinions (value judgments) is a problem that extends across various branches of law. However, the conceptual demarcation of these two types of assertions is characterized by serious uncertainty and the hard-to-predict legal practice of Hungarian courts. Uncertainty is particularly high when statements of fact and opinions are mixed in a text or even in a sentence (mixed communications, mixed statements). The study is limited to the examination of assertions in which the factual and opinion elements are mixed (mixed statements) and in which, therefore, the general problems of demarcation are multiplied.
Tárgyszavak: tényállítások, értékítéletek, atipikus tényekre utaló közlések, közlések sajátos nyelvi formákban, vegyes kijelentések
Több munka született, mely sok példán keresztül mutatja be a tényközlések és vélemények elhatárolásának általános problémáit a magyar joggyakorlatban.[1] Ezért itt csak azon közlések vizsgálatára szorítkozunk, melyekben keverednek a véleményes és tényszerű elemek (például vegyes kijelentések). Ekkor az elhatárolás általános problémái is többszöröződnek. A középpontban a magyar bírói gyakorlat elemzése lesz, szűk kitekintéssel az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) néhány kapcsolódó ítéletére. Az elméleti kereteket a vegyes kijelentések tipizálása adja. Először azonban az elhatárolásra vonatkozó általános gyakorlat tíz jellemzőjét érdemes azonosítani, mely a tágabb hátterét jelenti a specifikusabb problémák vizsgálatának.
1. A tényközlések és vélemények elhatárolására a bíróságokat eltérő okok kényszerítik rá - így a magyar bíróságokat az elhatárolást megkövetelő törvényi tényállások (például a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, a továbbiakban Ptk. 2:45. §-a vagy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, a továbbiakban: Btk. 226. §-a). Az Alkotmánybíróság számára az elhatárolás azért fontos, mert eltérő alkotmányos védelmet ad a véleményeknek és a tényállításoknak,[2] az EJEB-nek pedig azért, mert a vélemény bizonyítása nem követelhető meg, míg a tényközlésé igen.[3]
2. A hivatkozott törvényszövegek és az alapjogi dogmatika rákényszerítettek egy bináris megközelítést a gyakorlatra: ami nem tényközlés, az vélemény. A vélemény alá azonban a kijelentések sok fajtája besorolható, például értékítélet, vélekedés, feltételezés. Ezek különböznek egy-
- 213/214 -
mástól, sokszor a véleménytől is. Kérdéses, hogy például a feltételezés egyáltalán véleménynek tekinthető-e. Ezért gondolhatta úgy a Kúria, hogy a tényközlésnek igazán a feltételezés vagy a vélekedés az ellentéte, és nem általában a vélemény.[4]
3. Az elhatárolás alapvető nehézsége abban áll, hogy a tényközlés és a vélemény között csak fokozati különbség van. A tényközlés elkerülhetetlenül szubjektív is, a véleménynek pedig rendszerint van szoros ténybeli kapcsolódása. A fokozatokat az adja, hogy a közlés mennyire szorosan kapcsolódik a valósághoz, a megfogalmazás mennyire hűen és azonosíthatóan mutat rá a valóság egy vonatkozására (történés, állapot, reláció). A fogalmi határok így rendkívül bizonytalanok.
4. A magyar joggyakorlatból több elvi kritérium szűrhető ki a tényközlések azonosításához a vélemény ellenében. Ezek a következők: (i) tényszerűség (a közlés - legalább állítólagosan - a valóság egy vonatkozásának leírására irányuljon); (ii) bizonyíthatóság (a tényközlés tartalmilag bizonyítás alá vonható, a vélemény nem); (iii) egyedi felismerhetőség vagy elhatároltság (a tényközlés tárgya egyedileg elhatárolható, azonosítható történés, állapot); (iv) konkrétság (a tényközlést szolgáló kifejezések kellően meghatározott jelentéssel bírnak ahhoz, hogy a valóság egy vonatkozására utaljanak).
5. Egy kijelentés értelmezése (és így a minősítése) legtöbbször nem lehetséges a szövegkörnyezet vizsgálata (ha van), másrészt a közlés tágabb összefüggéseinek (a közlés tárgya, célja, módja, körülményei stb.) értékelése nélkül (kontextualitás). A tényközlés egyes kritériumai sokszor éppen a szövegkörnyezettel összefüggésben teljesülnek (például a szövegkörnyezetben foglaltak teszik egyedileg elhatárolhatóvá a kijelentés tartalmát).
6. Egy-egy kijelentés minősítésénél állandó harcban áll egymással az elvi kritériumok alkalmazása és a kontextus értékelése. Mindig kérdés, hogy a vizsgált kijelentés mennyire értelmezhető és értékelhető önállóan a kontextussal szemben. Hamis eredményre vezethet, ha a kijelentést a kontextustól elszakítjuk. Másfelől pedig az a veszély, hogy a kijelentés feloldódik a kontextusban, és a bíróság már nem is a vizsgálandó kijelentést, hanem a kontextust értékeli (például egy cikk, vagy a sajtótájékoztatón elhangzottak egészét) - az elvi elhatárolási kritériumok érdemi alkalmazása egyszerűen megkerülhető a kontextualitás túlhangsúlyozásával.
7. Az elhatárolásnál alkalmazott fogalomrendszer meglehetősen zavaros és ellentmondásos. A "vélemény" szó többarcúságára már utaltam. Nem teljesen világos a gyakorlatban a tényközlés és a tényállítás viszonya sem.[5] Zavart jelez a "valótlan tény" kifejezés is. Valótlan tényre sok jogszabály utal [például Ptk. 2:45. § (2) bekezdése vagy Btk. 308. § (2) bekezdése], de ez szemben áll a tény általánosan elfogadott fogalmával, mely szerint a tény a valóság része.[6] Mivel a tény a valóság része (egy vonatkozása, mozzanata), így nem lehet valótlan. A tényközlés, mint kijelentés lehet valótlan (hamis), és nem a tény.[7]
8. Az Alkotmánybíróság gyakorlatából kiszűrhető az a tendencia, hogy a testület közügyekben a véleménynyilvánítás szabadságát részben a vélemény fogalmi határainak kitolásával kívánja biztosítani. Kialakított tételeivel teret enged annak, hogy tényközléseket nagyobb alkotmányos védettséggel rendelkező véleménynek lehessen tekinteni. Az értékítéletek megállapításának aránya a tényállításokhoz képest jelentősen nőtt a bírói határozatok feletti alkotmányos alapjogi kontroll általánossá válása óta.[8] A közügyeket nem érintő kijelentések elhatárolásánál az Alkotmánybíróság ritkábban lát alkotmányossági kérdést, itt a szakjogi dogmatika jobban érvényesülhet.
9. A tényközlések és vélemények elhatárolásánál többszörös törésvonal figyelhető meg. Ilyen áll fenn a büntetőjogi és a polgári-közigazgatási jogi megközelítések között,[9] a szakjogi és alapjogi megközelítések között,[10] valamint az Alkotmánybíróság és az EJEB által alkalmazott zsinórmértékeknél.[11]
- 214/215 -
10. A tényközlések és a vélemények a hétköznapi beszédben keverednek. Vegyes közlések esetében egy vizsgált szövegrészben (beszédrészben) vegyesen szerepelnek - több kijelentést átfogva - tényközlések és vélemények. Ilyenkor mindig kérdés, hogy ezeket lehet-e külön-külön értékelni, vagy csak összességükben. Vegyes kijelentés esetén, egy kijelentésen (mondaton) belül szerepel vélemény (véleményes elem) és tényközlés (tényszerű elem). Vegyes kijelentés például a "hitvány cselekedet volt elvenni a kisfiú mobiltelefonját" (egy minősítés és egy előfeltevésként szereplő tényközlés).[12] A vegyes közlések és vegyes kijelentések sokféle elnevezés alatt futnak: tényalapú értékítéletek, burkolt tényközlések, álcázott tényközlések stb. (mindegyik utalhat egy vagy több kijelentésre is). E kijelentések értékelése komoly kihívás a bírói gyakorlat számára.
Ez a tanulmány a vegyes kijelentések sajátos formáival és azok értékelésével foglalkozik. Egy-egy kijelentésben sokféleképpen mutatkozhat meg a véleményes elem. Lehetséges például, hogy a kijelentés tényszerű elemébe épül be valamilyen minősítés mint véleményes elem (normatív alapú tényközlés). Az is lehetséges, hogy a közlésben a közlő bizonytalanságát jelző nyelvi forma teszi véleményessé a tényközlést. Így az elemzést érdemes két részre bontani: egyrészt, amikor a közlés sajátos (atipikus) tényekhez kapcsolódik; másrészt, amikor a közlést a közlő sajátos nyelvi formákba (például kérdésbe vagy feltételes módba) öltözteti.[13]
Közlések kapcsolódhatnak sajátos, tényként kezelt, de nehezen vagy csak közvetetten megragadható külvilági mozzanatokhoz. A közlő szubjektivitásának itt nagyobb szerep jut, és ez növeli a közlésben a véleményes elem szerepét a tényszerű elem rovására, elhatárolási problémákat okozva.
Lehet-e valaki tudatállapotáról tényállítást tenni, vagy az csak vélemény (feltételezés) lehet? A magyar büntetőbírói gyakorlat ma már általánosan elfogadja a tudati tények létezését.[14] A tény fogalmába beleérti "az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapotát" is,[15] tehát erről lehet tényközléseket tenni.[16] A tudati tények a bírói gyakorlat szerint bizonyíthatóak "a külvilágban megnyilvánult és ennél fogva megismerhető tények elemzése alapján."[17]
A bizonyíthatóság kritériuma tehát teljesülhet, de a tudati tényekre utaló közlés lehet vélemény is. Hiányozhat az egyedi elhatároltság, vagy a tudati tényre utaló kifejezés nem kellően konkrét, így az alkalmatlan lesz tényközlés kifejezésére.[18] Figyelembe kell venni, hogy az EJEB a mások indokaira és szándékaira vonatkozó közléseket véleménynek (értékítéletnek) tekinti, és nem bizonyítás alá vonható tényközlésnek.[19]
A büntetőügyeken kívül a joggyakorlat nem nagyon használja a tudati tények fogalmát. Ennek ellenére azt lehet látni, hogy a mások tudatállapotára vonatkozó közléseket a bíróságok - a kontextustól függően - hajlandóak akár tényállításként is kezelni. Egy felülvizsgálat során a Kúria semmilyen kifogást nem emelt a jogerős ítélet azon megállapítása ellen, hogy "a felperes esetleges szándékát érintő kérdés is tényállítás volt".[20] Így lehet tényállítást tenni például a szándékra vonatkozóan,[21] vagy az akarati állapotra vonatkozóan is.[22] Kérdéses viszont, hogy ez összeegyeztethető-e az EJEB gyakorlatával.
A bíróságok sokszor azért tekintenek véleménynek egy kijelentést, mert a közlő minősít valamit, és nem leírja azt.[23] A minősítés mércét feltételez (normativitás). A normativitás azonban vagy nem része a valóságnak, vagy ha
- 215/216 -
igen, akkor annak egyedileg kevéssé elhatárolható része (például egy erkölcsi norma). Kérdés, hogy minősítő, normatív kijelentésekkel lehet-e tényeket állítani, vagy az csak vélemény lehet.
1. A bírói gyakorlat a normatív kijelentések legalább egy típusát alkalmasnak látja tényközlésre: amennyiben valaki egy másik személyről bűncselekmény elkövetését állítja (büntetőjogi normatív mérce használata). Például az olyan kijelentés, hogy "a magánvádlók loptak, csaltak", az adott körülmények között tényközlésnek minősült.[24] Vannak olyan bűncselekmények, ahol a hétköznapi megnevezés és a hivatalos jogi megnevezés egybeesik (lopás, csalás, zsarolás), így használatukat nehéz elválasztani a jogi mércétől. A kijelentések normatív tartalmát, és annak mértékét, csak esetről esetre lehet elemezni.[25] A gyakorlat azonban némileg ellentmondásos a büntetőjogi mérce használata tekintetében is. Van olyan megközelítés, hogy nem lehet tényállításnak venni, ha a bűncselekményre utalás általánosságban marad,[26] akkor sem, ha feltételezésként közlik,[27] vagy közszereplővel szemben közügyek megvitatása során merül fel.[28] A Kúria kimondta, hogy a "hamis tanúkat állított" kijelentés csak szubjektív értékítélet, és "nem bűnügyi tudósítás vagy jogi beszámoló".[29]
Egy másik megközelítés viszont az általános utalásokat is tényállításnak tekinti. Például "Már önmagában az tényállítás, hogy a közvagyon kezelése során a magánvádló alaposan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével",[30] vagy az, hogy a "nevezett másokat megrövidített",[31] vagy egy levélben tett olyan kijelentés, hogy "a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett élet ellenes súlyos bűncselekménynek".[32] Ezt a megközelítést az Alkotmánybíróság is oszthatja, mert meglepő módon tényállításnak minősített olyan kijelentést, hogy a "[magánvádló], a ronda lop-csal-hazudik-kutya".[33] Kérdés, hogy az egyedi elhatároltság és a konkrétság követelménye ilyen esetekben hogy érvényesül.
Polgári ügyekben a bíróságok jobban ragaszkodnak a Kúria által kinyilvánított azon elvhez, hogy "Nem minősül tényállításnak az a közlés, amely valamilyen magatartás megvalósulásának konkrét módjára, tartalmára és formájára nézve előadást nem tartalmaz, nem jelöl meg cselekvőséget az adott személy részéről."[34] Ezzel szemben büntetőügyekben a Kúria ismeri az "általánosságban maradó tényállítás" fogalmát.[35] Itt külön probléma, amikor a kijelentésben szereplő szavakat a bíróság átértelmezi és ezzel többé-kevésbé maga végzi el a jogi minősítést, majd erre hivatkozva tényállítást állapít meg. Ez elvileg nem megengedhető,[36] de a joggyakorlatban vannak erre példák. A bíróság azt a kijelentést, hogy "dr. H. H. ítéleteiből szinte sugárzik a korrupció" meghökkentő módon úgy fordította le, hogy "dr. H. H. bíró a hivatali kötelességét megszegve nem pártatlanul járt el és ítélkezett a terheltek és F. O. között a járásbíróságon folyamatban volt polgári perben."[37] Itt a bíróság a jogi minősítést de facto maga végezte el.[38] De hasonló példa az imént felhozott BH 2015.323. ügy is, melyben a bíróság egy hétköznapi nyelven írt levélben szereplő "részes" szót automatikusan büntetőjogi részességnek fogta fel, és értékelte a kijelentést tényállításként.
2. A nem büntetőjogi, de jogellenes magatartásra utaló közlések megítélése ebből a szempontból nem világos. Büntetőügyekben sokszor ezeket is tényállításként értékelik. Például az olyan kijelentések, hogy egy polgármester a "pénzügyi szabályzat[o]t is teljes mértékben figyel-
- 216/217 -
men kívül hagyva költi el az önkormányzat pénzét" vagy "az alpolgármestert törvénytelen módon menesztette" a maguk általánosságában is tényállításnak minősültek.[39]
Más ügyekben ez korántsem egyértelmű. A Szegedi Ítélőtábla például kifejtette, hogy "A közlés egyedi körülményeitől, kontextusától függően - azaz nem általánosságban - a jogellenesség, tisztességtelenség állítása nem tényállítás, hanem egy magatartás jogi vagy erkölcsi értékelésének is minősülhet."[40]
3. Az egyéb, a normatív kijelentés alapját képező nem jogi mércék szerepe már inkább egyértelmű. A bírói gyakorlat az általános erkölcsi vagy mindennapi (helyességi, esztétikai stb.) mércék szerinti minősítést tartalmazó kijelentéseket már vonakodik tényállításnak tekinteni (például a minősítés kifejezése a "szar", "idióta" "nagyon hitvány" "senkiházi" "aljas" "csicska" stb. szavakkal).[41]
A büntetőjogi normatív mércék és az egyéb, nem jogi normatív mércék eltérő szerepe jól megmutatkozik a Fővárosi Ítélőtábla egyik ítéletében. A vádlott végig hangsúlyozta, hogy az eljárás tárgyát képező közlései (cikkei) csak morálisan kérdőjelezték meg kamatmentes kölcsön nyújtását egy települési vezetőnek. Az ítélőtábla ennek alapján nem tényállításnak, hanem véleménynek nyilvánította a közléseket. Külön hangsúlyozta, a kölcsönfelvétellel kapcsolatban a vádlott semmi olyanra nem utalt, hogy bűncselekmény történt volna, (ami már feltehetően tényállításra változtathatta volna a minősítést).[42]
Elvileg egy kijelentés normatív elemét ugyanúgy kellene értékelni, akár jogi mérce, akár más, nem jogi mérce az alapja. A közlő a normatív kijelentésben valamilyen mércéhez képest minősít - nem a valóság egy vonatkozását írja le, hanem a valóság és egy mérce kapcsolatára utal. Mi lehet az oka a büntetőjogi (vagy esetleg más jogi) mérce kivételes szerepének? Ennek három okát feltételezem. Először is, régi tétel a büntető joggyakorlatban, hogy becsületet sértő az a közlés, mely valósága esetén, büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindítására adhat okot.[43] Ha egy közlés ez alapján becsületet sértőnek tekinthető, akkor ez kihat a kijelentés minősítésére is, hogy tényállításnak vagy véleménynek minősül (ez utóbbinál nem vetődik fel a valósággal való viszony). Másodszor, a nem jogi (például morális) mércék és a hozzájuk kapcsolt kifejezések meglehetősen meghatározatlanok, esetleg vitatottak. A büntetőjogi minősítéseknek viszont a vonatkozó törvényi szöveg és a ráépülő gyakorlat adhat határozottabb háttértartalmat. Harmadszor, a büntetőbíróságok büntetőjogi tapasztalatuk folytán a hétköznapi közléseket nehezebben tudják önmagukban, a büntetőjogi háttértől elszakítva szemlélni. Így egy hétköznapi kijelentés mögé könnyen odaépítik a lehetséges büntetőjogi hátteret, és éppen az értékelésük folytán válik a kijelentés olyan konkréttá, hogy tényállításnak minősüljön.[44]
4. A normatív alapú közlések értékelésére irányuló joggyakorlat meglehetősen zavaros és nehezen értékelhető. A legnagyobb nehézséget nyilván az jelenti, hogy egy normatívnak tűnő kijelentés - önmagában véve is - jellemzően többféleképpen értelmezhető.[45] Vegyük a következő példát. Egy internetes fórumon a következő kijelentés jelent meg: "ez a f*sz úgy zsarol, ahogyan nem szégyenli".[46] Ebben a kijelentésben - értelmezéstől függően - a "zsarol" szó utalhat: (i) bűncselekményre (büntetőjogi normatív elemre), és ekkor akár tényállítás is lehet a büntetőgyakorlat szerint; (ii) nem bűncselekményre, hanem valamilyen hétköznapi értelemben vett helytelen cselekedetre (erkölcsi mérce), és ekkor inkább értékítéletet közvetít;[47] (iii) hétköznapi értelemben valamilyen cselekedet leírására normatív tartalom nélkül (nincs mérce mögötte), és ekkor tényállítást jelenthet; (iv) az (i)-(iii) esetek valamelyike áll fenn, de a szó az adott helyzetben nem tesz eleget a konkrétság kritériumának, vagy nem mutat egyedileg elhatárolt helyzetre, ekkor vélemény.[48] Nyilván a kijelentés összefüggései dönthetik el, melyiket választja a bíróság (a konkrét ügyben tényállításnak vette).
A hagyományos (empiricista) nézetek szerint egy tényről valaki kétféleképpen szerezhet tudást: közvetlen észleléssel, vagy valaki, valami közvetítésével. E két eset egyikét sem fedi le, ha valaki egy kijelentést egy következtetés eredményeként (konklúzió) tálal. Így kérdés, hogy a következtetés eredményét tükröző kijelentésben lehet-e egyálta-
- 217/218 -
lán tényt állítani, azaz tényekből levont következtetéssel lehet-e új tény birtokába jutni, és ezt így közölni.
A bírói gyakorlat a konklúziót (mint kijelentést) inkább véleményként hajlandó kezelni.[49] Ezt azonban nem olyan filozófiai alapú megfontolás nyomán teszi, hogy pusztán a logika alkalmazásával a szubjektum nem juthat új tények ismeretéhez. Ennek az oka inkább a következtetésekben rejlő bizonytalanság.[50]
A következtetés a közlés valósággal való kapcsolatát már közvetettebbé teszi. Minél több lépésből áll a következtetés, annál nagyobb a bizonytalanság, amit növelhet a következtetés kétséges logikai minősége is. A konklúzió mint közlés bizonytalanságát (és vélemény-jellegét) külön érzékelteti, ha azt feltételes módban fogalmazták meg.[51]
Van óvatosabb megközelítés is, mely szerint véleményt kapunk (a tényközléssel szemben), ha a kijelentés egy hosszú következtetési láncolat eredménye.[52] Eszerint az egyszerű, rövid következtetések konklúziója még lehet tényközlés (mert ott kisebb a kijelentés tartalmi bizonytalansága). Azonban a rövid, egyszerű következtetések is gondot okozhatnak a minősítésnél. Például egy ember ittasságára utalás tényállítás vagy vélemény, ha az illető nem szokásos viselkedésén és a körülötte érződő alkoholszag észlelésén alapul?[53]
Ráadásul a következtetések értékelése további problémákat is hoz magával, ha a következtetés eredménye hamis, mert a kiindulópontja (premisszája) hamis, vagy a következtetés logikai minősége hibás (például nem okszerű). Nincs baj, ha a konklúziót véleménynek tekintjük (mert az bizonyítás alá nem vehető), ám ha tényállításnak vesszük, a problémák többszöröződnek. Például a valós tényekből levont okszerűtlen következtetés konklúzióját tekinthetem-e valótlan tényállításnak azért, mert a következtetés okszerűtlen volt, vagy éppen a hibás következtetés miatt lesz a konklúzió vélemény?[54]
A közlések nem csak kategorikus állításokként jelennek meg a hétköznapi beszédben. Sajátos nyelvi formákban is megmutatkozhatnak, és további kérdéseket vetnek fel. Így fontos annak feltárása, hogy egy közlés, kijelentés milyen módon kapcsolódhat a valósághoz (például kérdéssel lehet-e tényt közölni).
A Kúria egyik határozatában jól összefoglalta azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni az elhatárolás során a sajátos nyelvi formákban tett közléseknél. Az ügyben a vizsgált kijelentés tényállításnak bizonyult, mert (i) nem következtetésként jelent meg; (ii) nem feltételezésként jelent meg; (iii) bizonytalanságot nem fejezett ki; (iv) nem kereste vagy kínálta fel alternatív magyarázat lehetőségét; (v) bizonyítható illetve cáfolható cselekvésre utalt.[55] Ez számunkra is jó kiindulópontot ad.
Mivel a vegyes kijelentéseknek van egy véleményes és egy tényszerű eleme, vonatkozása, a fő kérdés az lesz, hogy a nyelvi forma melyik elem dominanciáját közvetíti. Ez döntő lehet annak megítélésében, hogy a vegyes kijelentés végül (burkolt) tényközlésnek vagy (tényalapú, tényhez kapcsolódó) értékítéletnek minősül-e. A sajátos nyelvi formákba csomagolt kijelentés (tágan véve, beleértve például a kérdést is) valahogyan utal egy tényre, a közlő azonban nem egyszerű, múltra vagy jelenre vonatkozó állítást használ. Ezzel vagy azt közvetíti, hogy bizonytalan egy történés, állapot fennállásában (például az csak lehetőségként jelenik meg),[56] vagy úgy utal tényre, hogy nyelvtani értelemben nem tesz állítást róla (például kérdés formájában).
Vegyünk egy példát. Egy cikk címében jelent meg, hogy "a [felperes] irányíthatta a választási csalást".[57] Ez a vegyes kijelentéseknek egy jellemző formája. A közlő egy múlt idejű hatóigét (lehetőségigét) használt állítmányként, múltbeli eseményre utalva. Ezzel annak lehetőségét emeli ki, de explicit módon nem állítja, hogy megtörtént. A példának vett kijelentést két elemre kell bontani. Egyrészt egy előfeltevésre (preszuppozíció) épül, vagyis arra, hogy választási csalás történt (preszupponált tartalom). Ha ez egyedileg elhatárolt helyzetre vonatkoztatható, akkor lehet tényközlés. Másrészt erre
- 218/219 -
épül az állítás, hogy a felperes (lehetőségként) ezt irányíthatta. A példánkban a preszupponált tartalom (ti. választási csalás történt) nyelvtanilag nem állítás, csak egy előfeltevés közlése. Tényközlésnek tekinthető, de kétséges, hogy tényállítás-e.
A bíróságnak ilyenkor legalább két problémára kell választ adnia. Az első, hogy hajlandó-e az előfeltevést tényállításként értelmezni, noha nyelvtani értelemben nem az.[58] Ez akadályokba ütközhet alkotmányjogi szempontból, mert az Alkotmánybíróság határozottan óvta a bíróságokat attól, hogy a tényállítás fogalmát kiterjesszék a véleménynyilvánítás szabadságának rovására.[59] A törvényi tényállásokban foglalt tényállítást persze nem kell nyelvtani értelemben venni, de valahogy indokolni kell, hogy miért nem.
A második probléma abból adódik, hogy lehet-e tényállításnak tekinteni azt a közlést, amely csak egy tény lehetőségére, és nem egy tény fennállására utal ("irányíthatta"). Az is lehet becsületsértő, ha egy tény lehetőségét összefüggésbe hozza a közlő a felperessel, de itt nem ez a kérdés, hanem az, hogy ez lehet-e olyan tényállítás, amit a törvényi tényállás megkíván. E nehézségek miatt a konkrét ügyben az alsóbb bíróságok - feltehetőleg érzékelvén ezt a kettős problémát - véleménynek tekintették a cikk címében foglalt kijelentést. A Kúria viszont tényállításnak tekintette, a következő indokok alapján: (i) a kijelentés feltételes módban áll; (ii) a feltételes mód használata nem zárja ki, hogy a kijelentés tényt állítson; (iii) egy cikk címe önálló értékelést kíván a 8/2018. (VII. 5.) AB határozat értelmében; (iv) a cikk tartalmához képest a cím az olvasók számára félrevezető volt; (v) a címet nem lehet a cikk tartalmán alapuló okszerű következtetésnek (azaz véleménynek) felfogni, tehát tényállításnak minősül.[60]
Ez az érvelés rendkívül aggályos.[61] Először is a közlés nem feltételes módban áll.[62] Másodszor, a Kúria nem indokolja, hogy feltételes módban miért lehet tényállítást tenni. Harmadszor, nem világos, miért releváns a tényállítássá minősítés szempontjából, hogy a közlés félrevezető-e vagy sem. Negyedszer, egy közlés éppen amiatt lehet vélemény, hogy nem okszerű következtetés eredménye, és nem amiatt, mert okszerű következtetésen alapul. Mindez már jelzi a vegyes kijelentésekkel kapcsolatos nehézségek némelyikét.
A joggyakorlatot csak úgy lehet megfelelően jellemezni, ha a vegyes kijelentések különböző formái között különbséget teszünk, mert megítélésükben lehetnek különbségek. A bírói gyakorlat a burkolt tényközléseket vagy a tényekhez kapcsolt véleményeket mint atipikus, vegyes kijelentéseket változatosan, bár nem túl pontosan nevezi meg (például feltételezés, feltételes megfogalmazás, vélekedés stb.). Ezt pontosítani kell. Az alábbiakban alkalmazott felosztás ezt a törekvést tükrözi.
Ami a feltételezéseket, illetve a feltételes módban megfogalmazott kijelentések értékelését illeti, a bírói gyakorlat divergál.[63] Egyrészt vannak olyan megállapítások, melyek arra utalnak, hogy a feltételes módú kijelentések a feltételes mód használata miatt nem tekinthetők tényállításnak.[64] A Fővárosi Ítélőtábla úgy vélte, hogy az olyan kifejezések használata, mint a "lehet", a "helyeztünk volna", a "megnyerte volna" - éppenséggel valamely ténynek az állításával ellentétes szófordulatnak minősíthetők.[65] Így nem tényállítás az olyan kifejezés sem, hogy a magánvádló cége által forgalmazott telefonok "lopott telefonok is lehetnek".[66]
Másrészt, van egy ezzel ellentétes, bár inkább kivételesnek számító megközelítés is, amely elsősorban a polgári joggyakorlatra jellemző. Eszerint a feltételes mód egyáltalán nem zárja ki a kijelentés tényállításnak minősítését.[67] Jellegzetes megállapítás, hogy a "másodfokú bíróság szerint [...] a feltételes mód [...] használata a kialakult bírói gyakorlat szerint nem zárja ki a sajtószerv helyreigazítási kötelezettségét, a tényállításokat önmagában nem teszi véleménnyé."[68] A feltételes mód használata tehát a közlésnek csak egy körülménye, melyet a többi körülménnyel együtt kell mérlegelni a kijelentés minősítése során.[69] E megközelítés alapján feltételes módban megfogalmazott kijelentéssel is lehet tényt állítani.
- 219/220 -
Az általános (és ellentmondásos) megállapítások rögzítésével itt nem érhetjük be. A feltételezésbe, feltételes módba burkolt kijelentéseknek többféle formája van, és ezeket a joggyakorlatból érdemes külön is kiszűrni.
Először vegyük a kijelentések azon csoportját, melyek egy tény lehetőségére utalnak.[70] Ide tartoznak olyan kijelentések, mint az előbb tárgyalt "a [felperes] irányíthatta a választási csalást"; vagy "könnyen lehet, hogy már azelőtt megtalálták [...] a főszerkesztőt [...] mielőtt kiírták a pályázatot",[71] vagy "talicskán tolhatta ki a pénzt [helység2]ről".[72]
Itt a kijelentés - mivel egy tény lehetőségét állítja -, csak a múltra vagy jelenre vonatkozhat (a jövő idejű kijelentésekre később térek ki). Ugyanakkor az állítás csak a lehetőségre vonatkozik, tehát nyitva hagyja, hogy valóban tényről (bekövetkezett vagy most folyó, illetve fennálló történésről, állapotról) van szó, vagy a leírt helyzet nem következett be. Lehetséges, a közlő bizonyos abban, hogy a közöltek megtörténtek, de ezt nem tudja bizonyítani, így lehetőségként tálalja azokat. A bizonytalanság lehet szubjektív is, a közlőnek sincs biztos tudomása a közöltekről.
A kijelentés a közlő különböző fokú bizonytalanságát tükrözheti. Ha a kijelentést feltételezésnek minősítjük, akkor a közlő valószínűbbnek tartja, hogy a közöltek bekövetkeztek, mint hogy másként történtek a dolgok. A múlt idejű hatóige (lehetőségige) használata azonban azt is átfogja, hogy a közlő egyik eshetőséget sem tartja valószínűbbnek a másiknál, sőt azt is, hogy a közölteket kevésbé tartja valószínűnek, mint más lehetőségeket.
Bár az előzőekben kiemelt példában a Kúria egy ilyen szerkezetű kijelentést tényállításnak minősített, a bírói gyakorlat ezeket hajlamosabb véleményként kezelni. Véleménynek minősült az olyan kijelentés, hogy a kristályvázát a felperes "leemelhette az orosz idők polcairól korábban".[73] A Fővárosi Ítélőtábla ugyancsak véleménynek ("vélekedésnek") minősítette azt az előbb hivatkozott kijelentést, hogy a magánvádló cége által forgalmazott telefonok "lopott telefonok is lehetnek".[74] (Ez fokozottabban igaz az olyan kijelentésekre, ahol a hatóige jelen idejű.[75])
Ez a tény lehetőségére utaló kijelentés sajátos formája, amely számol azzal, hogy a tény bekövetkezett, de ezt valamilyen további esemény beállásához köti (feltétel), melyről azonban a közlőnek nincs biztos tudomása.[76] Példaként: "Ha mégis van összefüggés a kérdéseink és a módosítás között, akkor a buherálásra irányuló kérés az csakis a városházáról indulhatott."[77]
A feltételes módban megfogalmazott kijelentéseket a bírói gyakorlat inkább véleményeknek minősíti, (bár időnként érvényesül ezzel ellentétes álláspont is). A Fővárosi Törvényszék szerint a feltételes mód az olvasó számára azt közvetíti, hogy véleményről van szó.[78] A Kúria szerint a feltételes módú megfogalmazás nem teszi lehetővé a tényállításként minősítést.[79] Úgy tűnik, a feltételes módban megfogalmazott kijelentés büntetőügyekben is akadálya annak, hogy azt a bíróság tényállításnak minősítse.[80]
A tény múltbeli vagy jelenlegi állapot, történés lehet, így a jövőre vonatkozó tényközlés fogalmilag kizárt: "jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés."[81] Ez tiszta elvi tételnek látszik, de a gyakorlat nem teljesen egyértelmű.
- 220/221 -
A Kúria büntetőügyekben például többször idézte egyetértőleg Angyal Pált, aki szerint tényállítás kifejezhető a sértett jövőbeni magatartása jelzésével is (például "nem utasítaná vissza a neki felajánlott vagyoni előnyt").[82] Polgári ügyben is volt olyan, hogy a Kúria a felperes jövőbeni magatartására vonatkozó alperesi kijelentést (tkp. feltételezést) - nem teljesen érthető okból - tényállításnak tekintette (szemben a felülvizsgált jogerős ítélettel).[83] Ezek talán inkább kivételeknek tekintendők, és a bírói gyakorlat a jövőre mutató kijelentéseket általában véleményként kezeli, nem tényállításként. A jövőre mutató kijelentésekkel összefüggésben azonban van néhány nehézség.[84]
Jövő idejű kijelentésbe bele lehet foglalni utalást múltbeli történésekre, állapotokra is. A Kúria (egy polgári ügyben) elvi tételként rögzítette, hogy a jövő idejű nyelvi forma ellenére a kijelentés múltra utaló elemének valóságtartalma bizonyítás alá vonható,[85] (azaz tényközlésként kezelhető). A jövőre mutató kijelentéseknél is lényeges, hogy pontosan mire vonatkozik az állítás. Sajtó-helyreigazítási perben bukkant elő olyan kijelentés, hogy a felperes cég "jókora tőkeemelésre készül december elején".[86] Mivel csak tényközléssel kapcsolatban lehet helyreigazítást kérni, a minősítésnek e tekintetben perdöntő szerepe volt. A Kúria a közlést véleménynek tekintette, és ez nem meglepő a jövőbeli történésre utalás tükrében. Azonban jobban megnézve, a kijelentésben az állítás jelen idejű helyzetre vonatkozik (ti. a cég most készül a későbbi tőkeemelésre). Tehát ebben a tekintetben kell értékelni az állítást. Ez pedig akkor vélemény, ha a "készülés" nincs megfelelően leírva (tehát nincs egyedileg elhatárolva), és ennek következtében a "készül" szó nem eléggé konkrét utalás a (jelen idejű) történésekre.
Egy kijelentésben keveredhetnek a jelen és jövő aspektusai, ami nehézzé teheti az elhatárolást. Alperes intézmény a honlapján azt állította, hogy egyik rendezvényén felperes "rendbontással fenyegető magatartást tanúsított". Mivel a magatartás jellemzése feltételezésen alapult (jövő idejű következmény), a Kúria véleménynek tekintette a közlést.[87] Tényállítás akkor lett volna, ha azt írja le az intézmény, hogy az alperes részéről mi keltett aggodalmat felperes aktuális magatartásában.
Egy tényközlés bizonytalanságát az is okozhatja, hogy a közlő vagylagos közléseket tár a hallgatók/olvasók elé (vagy így, vagy úgy történtek a dolgok); például "cenzúra vagy öncenzúra történt, maguktól nyúltak bele vagy átszóltak a városházáról").[88] Ekkor is valamely tény lehetőségéről van szó, de a közlő mellé tesz egy másik lehetőséget is azzal, hogy valamelyik megtörtént. Lehet-e tényállításnak minősíteni egy kijelentést, ha nem egy tényre, hanem két, (egymást kizáró) ténybeli helyzet vagy történés lehetőségére hivatkozik?
A bírói gyakorlat az ilyen alternativitást tartalmazó közléseket inkább véleménynek tekinteni, és van ítélet, mely elmagyarázza, hogy miért. Az "akár" szó használatával a kijelentés "korántsem biztos, vagylagos, alternatív lehetőségként értelmezendő [...] az »akár« határozószó használatával a vádlotti kijelentés nélkülözi a konkrétumot, azaz a vádlott arra utalt, hogy a tettlegesség alkalmazása mindössze alternatív - de egyáltalán nem biztos - lehetőségként merülhet fel."[89] Az alternativitás akadálya annak, hogy a kijelentés tényállításnak minősüljön.[90]
Szempont lehet, hogy a két vagylagos közlés értékelése külön véve eltérő jogkövetkezményekkel jár-e a közlőre nézve. Ha nem, és mindkét vagylagos közlés tényszerű, akkor az alternativitás ellenére tekinthető tényállításnak. Az EBH 2018.B.9. döntésben megfogalmazottak szerint, "Bár a terheltek által írt kifejezések formálisan vagylagosan kerültek meghatározásra, azonban mindkét tényre vonatkozó kifejezés a sértett korrupciójára utal, továbbá ezen kifejezések nem feltételes módban kerültek megfogalmazásra", emiatt tényállításnak és nem véleménynek minősültek.[91]
A kijelentéseknek ezt a típusát azért kell kiemelni, mert a múltra és jövőre is utal, így megítélése nem egyértelmű. Ide tartozik például az olyan közlés, mint "Folytatódhat a haverok és csókosok kifizetése a szélsőbaloldali kézre ke-
- 221/222 -
rült Ferencvárosban".[92] A Fővárosi Ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a kijelentés legfeljebb a múltra vonatkozóan tartalmazhatna tényállítást, de a jövőre utalva csupán kritikát tartalmazó feltételezés vagy találgatás és így véleménynek minősül.[93] A preszupponált tartalomról ugyanakkor nem ejtett szót. A "folytatódhat" kifejezés a múltra is vonatkozik, és azon előfeltevést takarja, hogy a múltban is történtek ilyen események. Az ítélőtábla az előfeltevést külön nem értékelte.
A közlések bizonytalansága érzékeltethető szubjektivizált közlési forma használatával. Bár a leghatározottabb tényállítás is csak szubjektív lehet, mert valakinek a valóságra vonatkozó tudattartalmát közvetíti, a szubjektivitás (és a bizonytalanság) nyelvi formákkal is fokozható; például "az a véleményem, hogy [tényközlés]" vagy "úgy gondolom, hogy [tényközlés]". Az első tagmondat egy figyelmeztető jel, hogy a közlő a közöltek valóságtartalmáért nem kezeskedik, bár azt ő maga igaznak tartja. Az ilyen figyelmeztető jel fontos lehet az elhatárolásnál és a minősítésnél,[94] bár tényközlés ekkor is történik.
A bírói gyakorlat láthatóan jelentőséget tulajdonít annak, hogy a közlő az "úgy gondolom", "állítólag", vagy "véleményem szerint" kitételekkel szubjektivizálja a közlését, és hajlandó véleménynek tekinteni az ilyen közléseket.[95] Ezzel a közlés egyszerűen vélekedéssé válik, vagy olyan következtetést jelöl, mely már nem tekinthető tényállításnak.
Ez azonban nem feltétlenül van így. A Kúria például elvi éllel mondta ki, hogy nem zárja ki a jogsértő tényállítást, ha a közlő azt "mint nem teljesen bizonyosat közli".[96] Ennek alapján, a szubjektivizált, legyengített formában tett közlés is minősíthető tényállításnak.
A bírói gyakorlatot tekintve tehát döntő elvi tételt nem lehet kiszűrni. Valószínűleg a tényközlés nyelvi formája, a szubjektivizálás mértéke, valamint a szövegkörnyezet (esetleg a tágabb kontextus mint a közlés célja) adhat választ arra, hogy a konkrét esetben a szubjektivizálás őszinte volt vagy sem, és így véleményként vagy tényközlésként kezelhető a kijelentés.[97]
A szubjektivizált kijelentésnél az állítás a közlő tudattartalmára irányul, és közvetlenül nem a közölt tényre. Azonban a közlő tudattartalmára vonatkozó állítás még nem jelent önmagában szubjektivizált tényközlést. Például egy sajtó-helyreigazítási perben merült fel: "Mi magunk nem hinnénk egy olyan hírportálnak, amely közöl, majd megvág, letöröl fotókat, mintegy meghamisítja az eredeti tartalmat."[98] Itt nem a tényközlés szubjektivizálásáról van szó, hanem feltételes módban megfogalmazott állításról, amely végül a kontextus miatt bizonyult véleménynek.
A szubjektivizált tényközlések összeolvadhatnak olyan kijelentésekkel, melyek a bizonytalanságot azzal jelölik, hogy utalnak arra, a közlés tartalma csak értesülés, az más forrásból származik, és a közlő nem biztos annak valóságtartalmában (például "a közvélekedés szerint"). A közlő jelzi, hogy a közlés valóságtartalmáról nincs meggyőződve. Találgatásnak, feltételezésnek minősítette a bíróság azt a kijelentést, hogy "úgy értesültünk, ezzel a médiavezetői állással fizetheti ki [a felperest] az eddigi és jövőbeli szolgálataiért".[99] Irrelevánsnak találta, hogy a közlő a közlés alapjaként ismeretlen forrásra hivatkozott. Itt már az értesülés sem minősíthető tényközlésnek (mert jövőre mutató történésre utal). Nem világos a határozatból, hogy az "úgy értesültünk" mint a közlést gyengítő kifejezés, tényező volt-e a bíróság értékelésénél.
A vélemény és tényállítás elválasztására érzékeny törvényi tényállások [például Btk. 226. § (1) bekezdése vagy Ptk. 2:45. § (2) bekezdése] nevesítik a híresztelést, így ennek külön gyakorlata alakult ki, amire itt nem térhetek ki. A szabályozás miatt, a bíróságok nem tekinthetik kizáró tényezőként, ha a közölt tény más (akár bizonytalan) forrásból származik. A közlő részéről a forrással kapcsolatos bizonytalanság jelzése nem zárja ki, hogy tartalmilag továbbított tényközlésnek minősüljön a kijelentés (híresztelés). A külön szabályozott, sajátos elkövetési magatartás háttérbe szorítja a közlő által érzékeltetett bizonytalanság szempontját. A meghatározatlan forráshoz kap-
- 222/223 -
csolható, a közlő által így érzékeltetett bizonytalanság nem akadályozza, hogy a közlést tartalmilag tényállításnak lehessen tekinteni.[100]
Kérdésben nyelvtani értelemben nincs állítás. Így a tényállítás lehetősége is megkérdőjelezhető. Ugyanakkor a kérdésnek lehet tényszerű tartalma, mely a közlő előfeltevéseként szerepel. Egy olyan kérdés, hogy "12 milliárd felett dönthet egy volt állampárti besúgó?" közvetlenül a pénzösszeg feletti döntésre kérdez rá, de tényszerű előfeltevésként tartalmazza, hogy valaki állampárti besúgó volt.[101] A preszuppozíció szokásos problémái itt is előjönnek, melyek közül a leglényegesebb, hogy a preszupponált tényközlés lehet-e tényállítás.
Olyan általános elvi tétel kiszűrhető a gyakorlatból, hogy kérdés formájában is lehet tényállítást tenni. A magyar jogszabályok is kifejezetten elismerik ennek lehetőségét [például a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 180. § (4) bekezdés c) pont]. A Szegedi Ítélőtábla szerint "a kérdőjel használata a kialakult bírói gyakorlat szerint nem zárja ki a sajtószerv helyreigazítási kötelezettségét, a tényállításokat önmagában nem teszi véleménnyé."[102] A büntető bírói gyakorlat hasonló állásponton van.[103] Az EJEB álláspontja szerint kérdés is tartalmazhat tényközlést.[104] A szakirodalom szerint is lehet kérdés formájában tényállítást tenni (például retorikus kérdésfeltevés).[105] Az Alkotmánybíróság elé ugyan került olyan alkotmányjogi panasz, mely a kérdés formájában tett tényállítás problémáját érintette, azonban a testület kifejezetten nem foglalt állást, bár megsemmisítette a támadott bírói határozatot.[106]
Mindez a tényállításként való minősítés lehetőségét tartja fenn. Konkrét ügyben, a tényszerű tartalommal rendelkező kérdés minősülhet valódi kérdésnek is. Amennyiben ez a tartalom a közlő számára is bizonytalan, akkor nincs szó tényállításról.[107]
A problémákat mutatja a következő eset, ahol három bíróság háromféleképpen döntött egy kérdés minősítéséről. A tényállás szerint, a következő párbeszédet megelőzően is felmerült a vádlott részéről (tanú előtt is), hogy a magánvádló több személygépkocsi kerékabroncsából kiengedte a levegőt. Magánvádló: "Szórakozni nem én szórakozok, hanem ti, a másik életével meg egészségével. Ez vagy te!"; erre a vádlott így reagált: "Mármint amikor leengeded a kerekeket?" A vizsgált közlés a vádlott kérdése volt. A kérdés tartalmazott preszupponált tartalmat (kerekek leengedése), mely az előzmények alapján a magánvádlóhoz volt köthető. A járásbíróság szerint ez valódi kérdés volt, ami arra irányult, hogy a magánvádló szerint az ő szórakozása mihez kapcsolódik, tehát nincs szó tényállításról. A Szombathelyi Törvényszék viszont már értékelte a kérdés preszupponált tartalmát is (ti. a magánvádló leengedi az autók kerekeit) és megállapította a kérdés formájában tett tényállítást (majd a rágalmazást). A Győri Ítélőtábla viszont ezt nem tényállításnak, hanem tényre való közvetlen utalásnak tekintette.[108] Szép lenne olyan tételt ebből levonni, hogy egy kérdésben szereplő preszupponált tényközlés nem tényállítás, de lehet tényre való közvetlen utalás. Azonban az ítélőtábla egyszerűen azért jutott erre a következtetésre, mert a kerekek leengedésére utalás túl általános volt ahhoz, hogy önmagában tényállításnak minősüljön.
A vizsgált vegyes kijelentések tekintetében - az elméleti keretet képező tipizálás alapján - a magyar joggyakorlat sajátosságait a következőkben látom.[109]
1. A gyakorlatból nagyon nehéz következetesen alkalmazott elvi tételeket kiszűrni. Ahol lehetett, megtettem, de jellemzően eltérések, kivételek is kimutathatók. A gyakorlat ilyen értelemben ellentmondásos. Az már több esetben (részben szubjektív) mérlegelés kérdése, hogy az ellentmondásos gyakorlaton belül egyes kérdések tekintetében melyik lehet a többségi megközelítés.
2. Az egyes döntések eltérései - még hasonló szavakat, nyelvi formát használó kijelentések esetében is - könnyedén megokolhatók az eltérő kontextussal, és így tagadható az ellentmondásos jelleg. Ez viszont nem magyarázza, hogy ugyanazon ügyben - azonos kontextus alapján - a különböző fokon eljáró bíróságok miért jutnak időnként egészen eltérő minősítésre. Ráadásul az eltérő kontextus-
- 223/224 -
ra hivatkozás nem változtat azon, hogy az elhatárolás relatív marad, és emiatt a gyakorlat sok tekintetben kiszámíthatatlan.
3. A vegyes kijelentéseknél a bíróságok nem értékelik külön a tényszerű és a véleményes elemet (ami az EJEB módszerét jelentené).[110] Összegző minősítést tesznek, és valamilyen szempont vagy a kontextus alapján eldöntik, hogy a véleményes elem vagy a tényszerű elem a domináns. Így vagy (burkolt) tényközlés, vagy (tényalapú) értékítélet/vélemény lesz a minősítés. A kategorikus, összegző minősítésre részben a releváns törvényi tényállások alkalmazása, részben az Alkotmánybíróság gyakorlata kényszeríti rá a bíróságokat.[111]
4. Az Alkotmánybíróság elhatárolási gyakorlatát nehéz röviden összegezni. Az elhatárolást bírósági hatáskörnek tartja, és csak akkor szól bele, ha a választott minősítés sérti az Alaptörvény IX. cikkét.[112] Érdemben a testület szélesre tárta az ajtót az előtt, hogy közügyeket érintő bármely kijelentést véleménynek lehessen tekinteni.[113] Ugyanakkor láthattuk, hogy tényállításnak tekintett meglehetősen általános, normatív alapú kijelentést is, és kifogás nélkül hagyta egy tény lehetőségére utaló kijelentés tényállításnak minősítését. ■
JEGYZETEK
[1] Polgári ügyek tekintetében lásd például Bakos-Kovács Kitti: A közösségi portálokon elkövetett egyes személyiségi jogi jogsértések. In: Homoki-Nagy Mária et al. (szerk.): Ünnepi kötet dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, SZTE ÁJTK, 2018. 42-45.; büntető ügyekre nézve például Bárányos Bernadett: A becsület büntetőjogi védelme a közügyeket érintő megszólalások esetén. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2021. 230-241.; az alkotmánybírósági gyakorlatot tekintve például Koltay András - Szikora Tamás: Véleménynyilvánítási szabadság a választási kampányban. Alkotmánybírósági Szemle. 2022/1. sz. különösen 3-5. vagy Koltay András: A véleményszabadság alkotmányos védelme az Alaptörvény első évtizedében. Acta Humana. 2021/2. sz. különösen 49-51.
[2] Például 13/2014. (IV. 18.) AB határozat (rágalmazás), Indokolás [41]; lásd még Szomora Zsolt: 13/2014. (IV. 18.) AB határozat - közszereplők büntetőjogi becsületvédelme. In: Gárdos-Orosz Fruzsina - Zakariás Kinga (szerk.): Az Alkotmánybíróság 100 elvi jelentőségű határozata 1990-2020. II. kötet. Budapest, HVG-ORAC, 2021. 338-342.
[3] Például Szima kontra Magyarország, 2012. október 9. no. 29723/11 30. pont; Ungváry és Irodalom Kft. kontra Magyarország, 2013. december 3., no. 64520/10 46. pont.
[4] BH 2013.204. (Bfv.1187/2012/3. sz. végzés, Kúria), ugyanis a feltételezés vagy vélekedés alapját sem képezi ténybeli kijelentés. E hármas distinkció (tényközlés; vélekedés/feltételezés; vélemény) viszont a jogszabályi, illetve alapjogi háttér miatt terméketlen maradt; lásd még 20.Bf.6042/2017/9. sz. ítélet (Fővárosi Törvényszék) 3.
[5] A törvényi tényállásokban a tényállítás szerepel, de szükség van egy tágabb fogalomra is, ez a tényközlés. A tényközlés legalább három szempontból tágabb a tényállításnál. (i) Magában foglalja a tényállítás mellett, például a tényre való közvetlen utalást és a híresztelést (Btk. 226. §), vö. például EBH 2019.B.2. [48]. (ii) A tényközlés lehet nem verbális cselekmény is (kép, ábra, mozdulat stb.), például Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Budapest, Wolters Kluwer, 2022. 541.; Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. 1. kötet Budapest, Wolters Kluwer, 2020. 164; Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979. 355. és 358.; lásd szintén 14/2019. (IV. 17.) AB határozat (köztisztasági szabálysértés), Indokolás [36]. (iii) A tényközlés átfogja azt az esetet is, amikor egy kijelentés a tényt nyelvtanilag nem állítja, hanem burkolt formában tartalmazza (lásd alább III. pont).
[6] Például a "[t]ény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot", lásd Bfv.III.537/2020/12. sz. végzés (Kúria) [43].
[7] Nem segíti a gyakorlati nehézségek megoldását az olyan, sokszor idézett, de homályos iránymutatás, mint amelyet a PK 12. számú állásfoglalása tartalmaz: a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, például Pfv.IV.20.346/2022/4. [24]. A "formális megjelenés" lényegében értelmezhetetlen ebben az összefüggésben, míg a "valóságos tartalom" mibenléte egy konkrét kijelentésnél pedig éppenséggel maga a kérdés, amit a bíróságnak el kell dönteni.
[8] Bárányos: i. m. 280.
[9] Például a tényállítások elhatárolásának szempontjainál vagy a becsület csorbításának értékelésénél, lásd Bárányos: i. m. 239-240.
[10] Az eltérő - büntetőjogi, polgári jogi és alapjogi - megközelítéseket és okait elemzi az Ungváry-ügyek összefüggéseiben Bárányos: i. m. 232-244. és Koltay András: Ungváry Krisztián perei Magyarországon és Strasbourgban. In Medias Res. 2014/1. sz. különösen 133-144.
[11] A strasbourgi gyakorlat jellemzőire lásd Boda-Balogh Éva: 7/2014. (III. 7.) AB határozat - a közszereplők bírálatának magánjogi következményei. In: Gárdos-Orosz - Zakariás (szerk.): i. m. 306-308. Ezért a strasbourgi és az alkotmánybírósági mércéket külön kell választani, Szomora Zsolt: Az alkotmányos követelmények hivatkozási tipológiája becsületsértési és rágalmazási ügyekben hozott büntetőítéletekben. Jogtudományi Közlöny. 2014/10. sz. 476.
[12] Vö. vegyes kijelentés az értékítéletben közvetetten kifejezésre juttatott tényállítás, Törő: i. m. 359.
[13] A tanulmányban kiemelt példák körét az határozta meg, hogy valamilyen jelentősebb jogtétel, álláspont megfogalmazódott-e bennük, illetve mennyire szemléletesek egy probléma érzékeltetéséhez.
[14] Elek Balázs: A "tudati tények" a büntetőítéletben. Magyar Jog. 2014/1. sz. 24-31.
[15] Például Bfv.III.537/2020/12. sz. végzés (Kúria) [43].
[16] Hasonlóan például Belovics Ervin et al.: Büntetőjog II. Különös rész. Budapest, HVG-ORAC, 2019. 300. Így például tényállításnak minősült az a kijelentés, hogy "neki nincs semmi vesztenivalója, azt sem bánja, ha beszakad az egész" (20.Bf.6042/2017/9. sz. ítélet, Fővárosi Törvényszék 3.) - az, hogy az illető bán-e valamit vagy sem, az ő tudattartalmához tartozik.
[17] Például Bfv.I.718/2021/8. sz. végzés (Kúria) [21].
[18] A tudati tényekre való kétszeres utalás is véleménnyé gyengítheti a közlést: az I. r. terhelt "nem hiszi el azt, hogy a magánvádló nem tudott a 'csókosok' által elkövetett több, mint 100 milliós sikkasztásról." Bfv.II.708/2011/7. sz. végzés (Kúria, rágalmazás) 10. Az állítás a közlő saját tudattartalmára vonatkozik, mely a magánvádló tudattartalmára irányul egy megelőző történés ismerete tekintetében. A Kúria véleménynek minősítette a kijelentést.
[19] Ungváry and Irodalom Kft. kontra Magyarország, 52. pont
[20] Pfv.IV.20.074/2019/5. sz. ítélet (Kúria) [29] (kiemelés a szerzőtől).
[21] Például tényállításnak minősült a következő alperesi kijelentés: "az volt a szándékuk [ti. felperesnek], hogy csak akkor veszik meg az épületet, ha megvan a bérleti szerződés". Pfv.IV.22.252/2016/3. sz. ítélet (Kúria) [1] (1. közlés) és [17].
[22] Pfv.IV.20.074/2019/5. sz. ítélet (Kúria) [7], [28], [44]-[45].
[23] Ez a megkülönböztetés nem tartható, mert a leírás is minősítés: egy nem nyelvi jelenségre - helyesen vagy helytelenül - bizonyos szavakat, kifejezéseket alkalmazunk (nyelvi minősítés - nyelvi normativitás).
[24] Bfv.III.57/2021/6. sz. végzés (Kúria) [37]. Volt olyan AB határozat, mely egy kijelentést értékítéletnek minősített, de ezt öt alkotmánybíró egy ritka, közös különvéleményben kifogásolta azon az alapon, hogy az tényállítás, mert a szöveg bűncselekményre utalást tartalmazott, 3001/2018. (I. 10.) AB határozat (személyiségvédelem), különvélemény (Balsai, Dienes-Oehm, Juhász, Szívós, Varga Zs. alkotmánybírák) [50].
[25] Egy bűncselekményt le lehet írni büntetőjogi minősítés mellőzésével, egyszerű tényközlésekkel. Ekkor büntetőjogi értelemben nincs szó normatív kijelentésekről. Ez gyakori olyan bűncselekményekre utalásnál, ahol a hivatalos jogi megnevezés nem része a hétköznapi beszédnek (például hivatali visszaélés). Ekkor a tényállítás és vélemény elhatárolására az általános tételek alkalmazandóak.
[26] Például Gf. 30.008/2021/8. sz. ítélet (Szegedi Ítélőtábla) [41].
[27] Például 5.Bhar.86/2020/7. sz. végzés (Fővárosi Ítélőtábla) [26].
[28] Így a kijelentés, hogy az indítványozó a "családjával együtt közpénzt lopott az MNB alapítványainak létrehozásával" túlzó véleménynek és nem tényállításnak minősült, 3374/2019. (XII. 19.) AB határozat (személyiségi jog megsértése), Indokolás [2] és [32]. Az öttagú tanácsban azonban két alkotmánybíró azon az állásponton volt, hogy itt tényállítás történt.
[29] Pfv.IV.20.358/2021/13. sz. ítélet (Kúria) [39].
[30] Bfv.I.123/2006/5. sz. végzés (Legfelsőbb Bíróság).
[31] Bfv.I.1828/2017/8. sz. végzés (Kúria).
[32] BH 2015.323. [3] és [31]. Ezt a bíróság büntetőjogi értelemben vette, mintha a hétköznapi értelemben vett "részes" szó ne utalhatna olyan helyzetre, amikor nem valósul meg bűnrészesség.
[33] 1/2015. (I. 16.) AB határozat (jóhírnév megsértése) [35]. A megközelítés polgári perekben is felbukkan, például BDT 2018.3846.
[34] Pfv.IV.21.912/2016/11. sz. ítélet (Kúria) [43].
[35] Bfv.1414/2017/7. sz. végzés (Kúria) [43]. A megközelítés különbsége így olyan minősítésekben csapódik le, hogy büntetőügyben az "ingatlanpanamára" utalás lehet tényállítás (és alkalmas a rágalmazás megállapítására), lásd Szegedi Törvényszék 3.Bf.870/2019/6. (megsemmisítve más okból) - idézi 3465/2020. (XII. 22.) AB határozat (rágalmazás), Indokolás [33]; míg polgári ügyben az "ingatlanpanama" kifejezés használata a véleménynyilvánítás része, 2.Pf.20.385/2013/4. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) 4.
[36] A "verbális bűncselekmény esetén a közlés annak kimondásával rögzül, annak továbbgondolása, a 'tényből tényre vont következtetés' megengedhetetlen", Bfv.III.1.361/2018/8. sz. ítélet (Kúria) [42], lásd még Bfv.III.51/2019/5. sz. végzés (Kúria) [64] és [65].
[37] EBH 2018.B.9. [13].
[38] Máshol viszont a Kúria jóváhagyólag elfogadta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a "korrupt bíró" vagy "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró" kijelentések nem kapcsolódtak konkrét tényekhez, tehát a (gyalázkodó) véleménynyilvánítás szintjén maradt, BH 2016.4. [32].
[39] Bfv.III.113/2020/7. sz. végzés (Kúria) [16] és [19]. Ugyanakkor a polgármesterről, illetve a jegyzőről tett állítás, hogy "törvénytipró", túl általános kijelentés volt ahhoz, hogy tényállításnak lehessen minősíteni, 2.Bf.139/2016/10. sz. ítélet (Pécsi Törvényszék), idézi 3329/2017. (XII. 8.) AB határozat (becsületsértés), Indokolás [3]-[4].
[40] Gf.30.008/2021/8. sz. ítélet (Szegedi Ítélőtábla) [41]. Vö. azzal a megállapítással, hogy egy valós tény jogi minősítése nem tényközlés, Karsai (szerk.): i. m. 541.
[41] Uj kontra Magyarország, 2011. július 19., no. 23954/108. és 23. pontok; Pfv.IV.22.549/2017/14. sz. ítélet (Kúria) [8] és [16]; Pfv.IV.20.044/2019/8. sz. ítélet (Kúria) [74] és [124]; Pfv.IV.20.600/2022/4. sz. ítélet (Kúria) [24].
[42] 4.Bhar.257/2019/4. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) 4-5.
[43] Karsai (szerk.): i. m. 540.
[44] Lásd az idézett EBH 2018.B.9. esetet.
[45] A kapcsolódó minősítési problémák jól látszanak az alkotmánybírósági gyakorlatból is, például 3374/2019. (XII. 19.) AB határozat (személyiségi jog védelme), Indokolás [32]-[33].
[46] Bfv.I.990/2021/12. sz. végzés (Kúria).
[47] Így mindössze (túlzó) vélemény a "korrupció" vagy "korrupt" szavak használata közügyekben, ha nem társul hozzá konkrét bűncselekmény leírása, Pfv.IV.21.113/2021/5. sz. ítélet (Kúria) [35]. A "korrupció" vagy "korrupt" szavak ellentmondásos értékelésére lásd még Bárányos: i. m. 247-249.
[48] Egy polgári ügyben ezért nem minősült a lopásra utalás tényállításnak, 17.Pf.20.017/2021/5. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) [26].
[49] Például Pfv.IV.21.456/2018/7. (Kúria) [22]. Ellentétes álláspontra lásd például a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pk.50.005/2017/2. sz. végzését, idézi 3100/2017. (V. 8.) AB határozat (választási ügy), Indokolás [12].
[50] A konklúzióval, következtetéssel - mint specifikus közlési formával - egy kalap alá vehető, ha a közlő a történteket vagy éppen egy másik személy nyilatkozatát (esetleg kritikusan) értelmezi. Az értelmező közlések értékelésénél meglátásom szerint hasonlók a tendenciák a joggyakorlatban, vö. például 3217/2020. (VI. 19.) AB határozat (sajtó-helyreigazítás), Indokolás [9].
[51] Pfv.IV.20.538/2021/5. sz. ítélet (Kúria, sajtó-helyreigazítás).
[52] Például Bfv.I.990/2021/12. sz. végzés (Kúria) [35] és Bfv.III.537/2020/12. sz. végzés (Kúria) [34].
[53] 32.Pf.20.959/2016/4-II. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) 7-8.
[54] A Kúria egy ügyben arra jutott, hogy a vizsgált cikk címét nem lehet a cikk tartalmán alapuló okszerű következtetésnek (azaz véleménynek) felfogni, tehát tényállításnak minősül; Pfv.IV.21.055/2021/6. sz. ítélet (jóhírnév megsértése) [22]. Ez érdekes érvelés: az okszerű (logikailag helyes, tehát biztosabb konklúziót eredményező) következtetés eredménye vélemény, ám ha a következtetés nem okszerű (azaz a konklúzió kapcsolata a valósággal bizonytalan), akkor már (valótlan) tényállításnak minősül? Hasonló problémára (és kimenetelre) lásd 3100/2017. (V. 8.) AB határozat (választási ügy), Indokolás [12] és [37].
[55] Pfv.IV.21.456/2018/7. sz. ítélet (Kúria) [22].
[56] A közlés bizonytalansága lényeges szempont abban, hogy a kijelentés tényállításnak vagy véleménynek minősül, Pfv.IV.21.456/2018/7. sz. ítélet (Kúria) [22].
[57] Pfv.IV.21.055/2021/6. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [7], [9] és [26].
[58] Törő Károly az ilyen esetet is tényállításnak, de burkolt tényállításnak tekinti, Törő: i. m. 359.
[59] Például 13/2014. (IV. 18) AB határozat (rágalmazás), Indokolás [47], [50]; lásd még Szomora: i. m. (2021) 335.
[60] Pfv.IV.21.055/2021/6. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [19]-[22].
[61] A Kúria egy másik, hasonlóan a jóhírnév megsértésének megállapítására irányuló eljárásban egy hasonlóan megfogalmazott címet véleménynek tekintett: "[felperes1] választásokat is pénzelhetett", Pfv.IV.20.251/2021/4. sz. ítélet (jóhírnév megsértése) [37] (1. közlés).
[62] Vö. Tompa József (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan. 1. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962. 486-488. (A feltételezés és a feltételes mód használata nem ugyanaz.)
[63] A feltételezést és feltételes módban tett kijelentést - bár különböznek - azért tárgyalom együtt, mert a bíróságok jellemzően nem különböztetik meg a kettőt, lásd előzőleg Pfv.IV.21.055/2021/6. sz. ítélet (Kúria).
[64] 1.Pf.20.713/2021/4. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla, jóhírnév megsértése) [67] és [68]; Pfv.IV.20.333/2022/4. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [42], Pf.I.20.352/2018/13. sz. ítélet (Debreceni Ítélőtábla), helybenhagyta a Pfv.IV.20.044/2019/8. sz. ítélet (Kúria) [56].
[65] 1.Bhar.136/2018/6. sz. végzés (Fővárosi Ítélőtábla) 5. (rágalmazás); sőt a feltételes módban megfogalmazott mondat már becsület csorbítására is alkalmatlanná teszi a kijelentést, 4.Bhar.306/2017/5. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) 3.
[66] 5.Bhar.86/2020/7. sz. végzés (Fővárosi Ítélőtábla) [26].
[67] 33.P.22.042/2020/19. sz. ítélet (Fővárosi Törvényszék), idézi Pfv.IV.20.333/2022/4. sz. ítélet (Kúria) [11].
[68] Pf.II.20.335/2020/4. sz. ítélet (Szegedi Ítélőtábla), idézi Pfv.IV.20.136/2021/4. sz. ítélet (Kúria) [11].
[69] Pfv.IV.20.538/2021/5. sz. ítélet (Kúria, sajtó-helyreigazítás), ahol a következtetésként levont kijelentés véleménynek minősítését erősítette a feltételes mód.
[70] Ezt a bírói gyakorlat jellemzően a feltételezésekhez sorolja, például 1.Pf.20.713/2021/4. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) [68].
[71] Pfv.IV.20.333/2022/4. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [43] (2. közlés) - feltételezés, tehát vélemény.
[72] Pfv.IV.20.058/2022/4. sz. ítélet (Kúria) [10], [13] (jóhírnév megsértése) - vélemény (alsóbb bíróságok megállapításai nyomán).
[73] Pfv.IV.20.044/2019/8. sz. ítélet (Kúria) [56].
[74] 5.Bhar.86/2020/7. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) [26].
[75] Például "ezzel a médiavezetői állással fizethetik ki az eddigi és jövőbeli szolgálataiért" 1.Pf.20.713/2021/4. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla, jóhírnév megsértése) [21] és [68] (4. közlés) - véleménynek, kritikának minősítve. Ezzel szemben a bíróság tényállításnak tekintette, hogy a felperesnek az "ügyészségen lehetnek ismerősei"; az Alkotmánybíróság ezt kifogás nélkül hagyta, 3211/2020. (VI. 19.) AB határozat (jóhírnév védelme), Indokolás [9].
[76] Itt külön csoportot képeznek a kontrafaktuális (tényellenes) feltételen alapuló kijelentések. Olyan, feltételes módban megfogalmazott kijelentésről van szó, ahol a feltétel nem teljesült vagy nem teljesülhet (irreális feltétel), így az ahhoz kapcsolva leírt történés, állapot sem állhatott be vagy áll be. Nem merész következtetés az, hogy ebben az esetben csakis véleményről lehet szó, mert a közlésnek nincs a valósággal közvetlen kapcsolata. (Természetesen egy ilyen vélemény is lehet becsületet sértő).
[77] Pfv.IV.20.136/2021/4. sz. ítélet (Kúria, sajtó-helyreigazítás) [4] - vélemény, de a kontextus alapján.
[78] 40.P.23.168/2019/9. sz. ítélet (Fővárosi Törvényszék), idézi Pfv.IV.20.251/2021/4. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [6].
[79] Pfv.IV.20.333/2022/4. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [42] (1. közlés); választási ügyben a Kúria kiemelte, hogy a vizsgált kijelentés kategorikus állítás és nem feltételezésként került megfogalmazásra, ezért tényállításnak minősíthető, Kvk.IV.37.488/2014/3. sz. végzés, 3.2. pont.
[80] EBH 2018.B.9. [12].
[81] Bfv.III.774/2009/5. sz. végzés (Legfelsőbb Bíróság) 5.; hasonlóan például Bfv.III.537/2020/12. sz. ítélet (Kúria) [44]; Bfv.III.113/2020/7. sz. ítélet (Kúria) [26].
[82] Például Bfv.III.1.125/2016. sz. végzés (Kúria) [EBH 2017.B.11.] [37]; Bfv.III.110/2018. sz. végzés (Kúria) [EBH 2019.B.2] [40].
[83] Pfv.III.21.472/2019/6. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [3] és [41], (II. r. alperes 1. közlése).
[84] A jövőre mutató közléseknek van egy sajátos, de több ügyben használt nyelvi formája. Ekkor a közlő jelenidejű hatóigét (lehetőségigét) használ, de jövőbeni (feltételezett) cselekedetre vagy történésre utalva. Ilyen (véleménynek minősített kijelentés) például, hogy "zsíros állással fizetheti ki [név2] a [felperes]t", Pfv.IV.20.333/2022/4. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [6] (1. közlés), vagy "Tanúk igazolhatják, hogy ... [felperes1] finanszírozta a veszprémi és a tapolcai időközi választást", Pfv.IV.20.251/2021/4. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [6] (2. közlés). A jövőre irányuló óhajtás is lehet becsületet sértő, vö. "az újságírót lelőni, ha lehetne" kijelentés, BH 2016.330. [11]-[12].
[85] Pfv.III.21.472/2019/6. sz. ítélet (Kúria) [41].
[86] Pfv.IV.21.436/2018/4. sz. ítélet (Kúria, sajtó-helyreigazítás) [1] és [5] (4. sz. közlés) - véleménynek minősítve.
[87] Pfv.IV.21.009/2011/7. sz. ítélet (Kúria) 5.
[88] Pfv.IV.20.136/2021/4. sz. ítélet (Kúria, sajtó-helyreigazítás) [4] - vélemény, de a kontextus alapján.
[89] 4.Bhar.19/2022/7. sz. végzés (Fővárosi Ítélőtábla) [13]. A vádlott vizsgált kijelentésének tartalma az volt, hogy "az őt ért vélt vagy valós sérelmekért 'akár tettlegesen is elégtételt vesz'".
[90] Pfv.IV.21.456/2018/7. sz. ítélet (Kúria) [22].
[91] A kifogásolt kijelentés úgy szólt, hogy "dr. H. H. ítéletei, amelyből szinte sugárzik a korrupció, vagy a dr. F. A.-nak tett baráti szívesség"; EBH 2018.B.9. [9], [12]; (Bfv.I.1828/2017/8. sz. végzés, Kúria).
[92] 1.Pf.20.713/2021/4. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) [68].
[93] Hasonlóan minősítette a Kúria is: mivel feltételezés, ezért véleménynek tekintendő, Pfv.IV.20.333/2022/4. sz. ítélet (jóhírnév megsértése) [43] (3. közlés).
[94] Például 40.P.23.747/2018/25. sz. ítélet (Fővárosi Törvényszék).
[95] 12.P.28.260/2006/8. sz. ítélet (Pest Megyei Bíróság) 6. (helybenhagyta 7. Pf.21.635/2007/3. sz. ítélet, Fővárosi Ítélőtábla 5.); 8.Pf.21.770/2014/11. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) 6.; 17.Pf.20.259/2017/4-II. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) IV. alperesi nyilatkozat; 17.Pf.20.017/2021/5. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) [26]. Sőt a közlő a "szerencsére" szóval is jelezheti, hogy csak véleményről van szó, 8.Pf.21.770/2014/11. sz. ítélet (Fővárosi Ítélőtábla) 6.
[96] Pfv.IV.21.055/2021/6. sz. ítélet (Kúria) [26].
[97] A szakirodalom ismeri a véleménynyilvánítás látszatával tett tényközlést, Görög Márta: A személyiség védelme a becsület és a jóhírnév vonatkozásában. In: Csehi Zoltán et al. (szerk.): A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban: az új Polgári Törvénykönyvre és az új Büntető Törvénykönyvre tekintettel. Budapest, Complex, 2014. 153.
[98] Pfv.IV.20.136/2021/4. sz. ítélet (Kúria, sajtó-helyreigazítás) [4]. Ebben az összefüggésben a feltételes mód használatának nincs jelentősége, bár egy kicsit határozatlanabbá teszi a kijelentést, lásd Tompa (szerk.): i. m. 2. kötet, 130.
[99] Pfv.IV.20.333/2022/4. sz. ítélet (Kúria, jóhírnév megsértése) [43] (4. közlés).
[100] Lásd például Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai. Budapest, Századvég, 2009. 415-416.
[101] Bhar.III.423/2018/8. sz. végzés (Szegedi Ítélőtábla), tényállításnak minősítve harmadfokon.
[102] Pf.II.20.335/2020/4. sz. ítélet (Szegedi Ítélőtábla), idézi Pfv.IV.20.136/2021/4. sz. ítélet (Kúria) [11].
[103] Például Bhar.II.43/2020/6. sz. ítélet (Győri Ítélőtábla) [7]. Vö. "A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a tényállítás kérdésfeltevés formájában is megjelenhet..." 13.B.203/2017/10. sz. ítélet (Kecskeméti Járásbíróság) 9.
[104] Pedersen and Baadsgaard kontra Dánia, 2004. december 17., no. 49017/99 74. pont.
[105] Görög: i. m. 153.
[106] 3465/2020. (XII. 22.) AB határozat (rágalmazás), Indokolás [33].
[107] A Kecskeméti Törvényszék egy rágalmazási ügyben éppen erre következtetett, mert az ügy adatai szerint a kérdést feltevő vádlottak maguk sem tudtak állást foglalni a kérdésben, 3.Bf.307/2017/4. sz. ítélet (harmadfokon megváltoztatva). A valódi kérdésfeltevés véleménynek tekintendő, lásd Görög: i. m. 153.
[108] 6.Bf.89/2019/6. sz. ítélet (Szombathelyi Törvényszék) [26] és [33]; Bhar.II.43/2020/6. sz. ítélet (Győri Ítélőtábla) [7].
[109] A következtetések érvénye annyiban behatárolt, hogy a tanulmány például nem tért ki azon eljárásjogi kérdések vizsgálatára, ahol a tényközlések és vélemények elhatárolása jelentőséggel bírhat.
[110] Az EJEB gyakorlatában a kijelentések (beleértve a véleményeket is) ténybeli alapjának van jelentősége az alapjogi védettség mértéke szempontjából. Így a közlés elkülöníthető, tényszerű eleménél el kell végezni az igazságtartalom ellenőrzését, lásd például Csánics kontra Magyarország, 2009. január 20., no. 12188/06 17., 38-42. pontok; Keller kontra Magyarország, 2006. április 4., no. 33352/02; valamint Bárányos: i. m. 149-151.
[111] Szomora Zsolt rámutat arra, hogy az Alkotmánybíróság túlzottan ragaszkodik az éles, bináris elhatároláshoz, és nem ismer közbenső esetet, ahogy a strasbourgi gyakorlat, Szomora: i. m. (2021) 341.
[112] Például 3147/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [25] vagy 3080/2022. (II. 25.) AB végzés, Indokolás [31].
[113] Az Alkotmánybíróság szerint a tényközlés is kifejezhet személyes véleményt, például 7/2014. (III. 7.) AB határozat (véleménynyilvánítás határai), Indokolás [49]; ezzel teljesen relatívvá tette a két fogalom határait.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem.
Visszaugrás
