A tanulmány alapjául szolgáló kutatás - pilot jelleggel - a Kúria Önkormányzati Tanácsának azon határozatait vizsgálja, amelyek a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) valamely rendelkezésére utalnak. A cikksorozat jelen harmadik (záró) részében a gépi feldolgozhatóság előnyeit kívánjuk példákkal illusztrálni, valamint javaslatot teszünk részben az ehhez szükséges fejlesztésekre, részben a határozatok "állományjavítására". Így ér össze a Jegyző és Közigazgatás 2025/4. számában megjelent első cikk jogtudományi megközelítése és a folyóirat 2025/5. számában megjelent második cikk információtudományi fókusza, azaz látható lesz, hogyan járulhat hozzá az információs fejlesztés a jogtudományi tapasztalatok szélesebb megosztásához és alaposabb feldolgozásához, végső soron a jog- és joggyakorlat-fejlesztéshez.
A cikksorozat első része empirikus jogtudományi megközelítésben vizsgálta a jogszabályszerkesztésről szóló rendelet önkormányzati érvényesülését a Kúriáig eljutott ügyeken keresztül, feltárva, hogy az Önkormányzati Tanács gyakorlatában mely jogszabályszerkesztési és -szövegezési követelmények jelentek meg a leg- gyakrabban a vizsgált - 2012. január 1. és 2025. augusztus 20. közti - időszakban, és azok milyen szerepet játszottak az önkormányzati rendeletek törvényességi kontrolljában. A második rész e vizsgálat információtudományi dimenzióját mutatta be: a határozatok kereshetőségét, adatstruktúráját, formai sajátosságait és gépi feldolgozhatóságát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi közzétételi gyakorlat csak nem, vagy csak igen korlátozott mértékben támogatja a nagyobb léptékű adatkinyerést, az automatizált elemzést és a tudományos célú újrafelhasználást. Az ilyen módon multidimenziós kutatás értéke, hogy rávilágított: a joggyakorlatban felhalmozódó tudás tényleges hasznosulását nemcsak a döntések tartalma, hanem azok hozzáférhetősége, kereshetősége és strukturáltsága is alapvetően befolyásolja. A jelen záró részben ezért azt vizsgáljuk, hogy milyen fejlesztési megoldások szükségesek egy nyitottabb, jobban kereshető és szélesebb körben újrahasznosítható kúriai határozati adatbázis kialakításához, rámutatva a gépi feldolgozhatóság által kínált többletlehetőségekre is.
Ehelyütt nem ismételjük meg az előző részekben a jogszabályszerkesztésről szóló rendelet jelentőségét, valamint a Kúria Önkormányzati Tanácsa szerepét illetően megfogalmazottakat, a vizsgálati módszertan kapcsán pedig csak azt idézzük fel, hogy éppen a gyenge gépi feldolgozhatóság miatt volt szükséges a kutatás eredetileg tervezett hatókörét - amely a jogalkotási törvény kúriai határozatokban történő hivatkozásait is vizsgálta volna a Jszr. mellett - leszűkíteni.
A II. pontban a magasabb nyíltadat-szint, a gépi feldolgozhatóság szükségessége mellett érvelünk, részben a konkrét ügyben elméletileg lehetséges előnyök bemutatásával, részben gyakorlati példákon keresztül. Ennek keretében a Jszr.-re hivatkozó határozatok körében vizsgáljuk a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) hivatkozásait, bemutatjuk ezek együttállásait is, ami jól példázza a gépi feldolgozásban rejlő előnyöket.
A III. pontban az előző cikkben taglalt formai kritikákra reflektálva a határozati szövegezés és struktúra minőségének javítására teszünk javaslatokat, a IV. pontban pedig az informatikai jellegű fejlesztési javaslatokat összegezzük a határozatok jobb kereshetősége és feldolgozhatósága érdekében. Az V. pontban arra mutatunk rá, hogy a fejlesztések nem hagyhatják érintetlenül a meglevő állományokat, a már meghozott határozatokat sem, az e körben elvégzendő utólagos szöveggondozás nélkül ugyanis nincs egységes (struktúrájú) adatbázis.
1. A cikksorozat előző részben már szóltunk arról, hogy a Kúriának gépileg feldolgozható adatok közzétételére vonatkozó jogi kötelezettsége nincsen, és noha a releváns európai és magyar szabályozások, így az Európai Unió adatkormányzási ren-
- 12/13 -
delete, illetve nyílt adatokról szóló irányelve, amelyet a magyar jogba a nemzeti adatvagyon hasznosításáról szóló 2023. évi CI. törvény ültet át, ösztönzik, illetve bizonyos körben előírják a közszféraadatok további felhasználhatóságát biztosító keretek kialakítását, ezek a meglévő magyar igazságszolgáltatási közzétételi rendet nem változtatják meg.[1] Utaltunk ennek kapcsán arra, hogy az európai jogi keretrendszer, ha konkrét kötelezettséget még nem is jelent, a fejlesztési irányt egyfajta zsinórmértékként, jó gyakorlatként kijelöli. Az uniós nyíltadat-irányelv a "géppel olvasható formátum" normatív meghatározását is megadja: "olyan fájlformátum, amely struktúrájának kialakítása folytán lehetővé teszi, hogy a szoftveres alkalmazások a benne szereplő egyedi adatokat - ideértve az egyedi ténymegállapításokat és azok belső struktúráját - könnyen azonosítsák, felismerjék és kinyerjék".[2] Ehhez az azonosításhoz lesz szükség a szöveghez elektronikusan kapcsolt szerkezeti és adatjelölőkre: metaadatokra - ezek a vizsgált határozatok esetében jelenleg hiányoznak. Az előző cikkben mindezt összefüggésbe hoztuk az ún. FAIR-elvekkel is: a tudományos adatok nyíltsága érdekében először a szakirodalomban megfogalmazottak jelentős hatását igazolja, hogy a "kiáltvány" elvei a jogi aktusokba is bekerültek. A gépi feldolgozhatóság koncepciója is ide vezethető vissza: a "machine-actionability" (gépi cselekvőképesség) koncepciója szerint az adatoknak nemcsak emberek, hanem gépek számára is megtalálhatónak, elérhetőnek, interoperábilisnak és újrafelhasználhatónak (Findable, Accessible, Interoperable, Reusable) kell lenniük.[3]
Az OECD a tagországok kormányzati tevékenységeiről és azok eredményeiről szóló éves jelentésében a szervezet - az adatok közszolgáltatások javításában játszott kulcsszerepét kiemelve - a nyílt adatot kifejezetten úgy határozza meg, hogy annak része a géppel olvashatóság is az ingyenes elérés és a szabad felhasználhatóság mellett.[4] Az OECD az általa kifejlesztett "OURdata index" (nyílt, hasznos és újrahasznosítható adatok) összeállításának módszertanában is a hozzáférhetőség alapvető elemeként határozza meg és értékeli a gépi hozzáférhetőséget.[5] Az OECD jelentéseire azért is hivatkozunk, mert ez a szervezet volt az, amely a kezdetektől "köz- értékként" tételezte a gépi olvashatóságot is magában foglaló adatnyíltságot.[6]
A gépi olvashatóság előnyére a legtömörebben a - web feltalálója által alapított - World Wide Web Foundation által kiadott Open Data Barometer jelentés mutatott rá: "a jó minőségű nyílt adat géppel olvasható, annak érdekében, hogy a nagy adatkészletek hatékonyan elemezhetők legyenek".[7]
A szövegek adatként (text as data) történő feldolgozása a társadalomtudományok széles körében terjed: ahogy Michael A. Livermore és Daniel N. Rockmore fogalmaz, a digitális tárolás árának csökkenésével folyamatosan jönnek létre hatalmas szöveges adathalmazok, amelyek drámaian megnövelték a kvantitatív kutatás számára elérhető nyersanyagok számát és típusait.[8] A kérdés így ma már nem az, hogy használjuk-e, hanem hogy hogyan lehet a legjobban beépíteni a kutatásokba ezeket a szöveges adathalmazokat.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
