A gyakorlatban felvetődött a kérdés: ha a folyamatos kapcsolattartás ideje részben a gyermeket gondozó szülőt megillető, a gyermekkel folyamatosan együtt tölthető időtartamra "esik", akkor az e gondozó szülői időtartamra nem eső folyamatos kapcsolattartási időtartam elvész-e?[1] Továbbá: ha a folyamatos kapcsolattartás a különélő szülő betegsége miatt részben elmaradt, akkor az elmaradt részt lehet-e, kell-e pótolni, vagy az elmaradt rész elvész, a kapcsolattartás oszthatatlan egység?[2]
A gyámhatósági hatáskörben hozott másodfokú végzések ellen benyújtott keresetlevelek kapcsán hozandó döntéseken túl a 2020. március 1-jei hatálybalépéssel megvalósult hatáskörváltozás folytán e kérdések helyes megválaszolása különösen az érintett bíróságok, bírák, bírósági titkárok számára jelentős, fontos és aktuális.[3] A 2019. évi CXXVII. törvénynek (Ejht.) a jogegységesítés szempontjából hozott változásai (az ún. korlátozott precedensrendszer bevezetése) pedig tovább növelik a kérdések súlyát. A jog(szabály)értelmezés, jogalkalmazás kiemelkedő jelentőségét, a hatósági és bírósági gyakorlat jogszerűségének, jogban való egységességének alapvető, alkotmányos követelményét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése is mutatja: a jogállamiságnak, jogbiztonságnak, jogegységnek érvényesülnie kell.
Az Ejht. és a 2020. évi I. törvény (Módtv.) által hozott hatáskörváltozás,[4] amely szerint a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárás a gyámhatósági hatáskörből bírósági hatáskörbe került, továbbá az ahhoz kapcsolódó szabályozás[5] azonban felvet bizonyos kérdéseket általánosságban, valamint egyes megoldásait illetően is például az illetékesség[6] és az illetékmentesség[7] helyett megjelenő költségfeljegyzési jog[8] vonatkozásában.
Kérdés: a problémák orvoslására jó eszköz-e a hatáskörváltozás, nem lett volna-e jobb inkább a gyámhatóságot megerősíteni (helyes-e az, hogy a kapcsolattartás tárgyában hozott gyámhatósági, bírósági határozat végrehajtása iránt bíróság jár el); az érintett járásbírósági bírák, bírósági titkárok kellően felkészültek-e a 2020. március 1-jei hatálybalépésre; jó lett volna-e, ha az eljárásra a kapcsolattartásra jogosult lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti bíróság is illetékes lett volna;[9] jó-e, hogy a végrehajtást - és a 2017. évi CXVIII. törvény (Bnptv.) 22/D. § (2) bekezdésében foglalt intézkedéseket - elrendelő végzés elleni fellebbezésnek
- 26/27 -
nincs halasztó hatálya;[10] a hatáskörváltozás miért jár illetékmentesség-megszüntetéssel (miért kell illetéket fizetni pusztán azért, mert bíróság jár el),[11] e megszüntetésnek (akár téves, jogellenes bírósági döntések miatt fennálló költségviselési kockázatnak) nincs-e kérelem-visszatartó, a gyermek érdekét is sértő hatása?
A hatáskörváltozással is összefüggésben érdemesnek tartom idézni az Ejht. 247. §-ához fűzött végső előterjesztői indokolás következő mondatát: "Annak érdekében, hogy a kapcsolattartás tárgyában hozott határozatok végrehajtása tárgyában hatékonyabban és fokozott eljárási garanciák mellett szülessen döntés, a Javaslat jelenleg a gyámhatóság hatáskörébe tartozó eljárást bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárássá alakítja" (kiemelés: H. A.).
A hatékonysági szint vonatkozásában az alábbi példák szerinti értelmezési, alkalmazási problémák, eredménytelenség és határidő-túllépések is értelemszerűen felhívhatók, a "fokozott eljárási garanciák mellett" szövegrész pedig - a nehezebben lehetséges bizonyíthatóság miatt[12] - általam "csak" elgondolkodtatónak mondható.
A kapcsolattartási ügyek elhúzódása, az eredményesség alacsony foka régóta fennálló probléma, amiről - az okokkal - például Forgács László minisztériumi osztályvezető és Regász Mária gyámhivatali szakember is publikált.
Forgács László 2004-ben, kapcsolattartási ügyek vizsgálata alapján gyámhatósági határidő-túllépésekről, hiányosságokról, mulasztásokról a következőket írta: "megállapítható, hogy a gyámhivatalok nem élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az államigazgatási eljárási törvény lehetővé tesz számukra [...]." "Elég gyakran előfordult [...], hogy a figyelmeztetést többször is megismételték, jól lehet már az első után komolyabb szankciót kellett volna alkalmazni. [...] A másik tapasztalható probléma, hogy a kiszabott bírságok többségét a gyámhivatalok nem hajtatják be, illetve nem követelik meg a jegyzőtől, hogy a behajtásról folyamatosan tájékoztassa őket." Mindezek - és a többnyire alacsony összegű bírságok - Forgács szerint komolytalanná teszik a végrehajtást. "A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a gyámhivatalok egyáltalán nem alkalmazzák a karhatalmi végrehajtást, mert a gyermek érdekével ellentétesnek tartják, valamint nem élnek a gyermekelhelyezés megváltoztatásának lehetőségével sem."[13]
Regász Mária 2005-ös szavai szerint "a gyámhivatal nem tesz semmit, pedig lehetősége lenne a döntést karhatalmi úton is végrehajtani. [...] a gyámhivatal [...] hónapok óta nem csinál semmit. [...] néhány gyámhivatal - nyilván nemcsak az ügyintéző, hanem a vezető alkalmatlansága következtében is - képtelen egy kapcsolattartási ügyet megoldani, emiatt aztán azok évekig elhúzódnak."[14]
A II. részben ismertetendő, a 2019-2020. éven végighúzódó jogeset - álláspontom szerint - eklatáns példa arra, hogy a gyámhatósági hatáskörbe tartozó kapcsolattartás végrehajtása terén az elmúlt évtizedben sem volt számottevő javulás.
2.1. A jelen írás - jog(szabály)értelmezésével - a vonatkozó, hatáskörváltozás miatt (nagyobb mértékben) megjelenő bíró(ság)i gyakorlatot is hivatott szolgálni.[15] Az ismertetendő problémák - és reményeink szerint helyes megválaszolásuk - felszínre, publicitásra kerülése által jelentősen nőhet a jogsértő gyakorlat visszaszorításának, megszűnésének esélye, ami nem kis jelentőségű eredmény lenne.
Tudomásom szerint a hatáskörváltozással érintett bírák, bírósági titkárok részéről is vannak aggályok. Egyes vélemények szerint csak remélni lehet, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárás bírósági hatáskörbe kerülése a végrehajtással kapcsolatos eddigi problémákat legalább részben orvosolni tudja, egyelőre azonban nem látható, hogy ennek személyi feltételei a bíróságokon meg lennének teremtve.[16]
Remélhetőleg azonban a bekövetkezett hatáskörváltozás - mind a végrehajtás, mind annak ügyintézési határideje vonatkozásában - pozitív eredménnyel jár. Véleményem szerint a bírói függetlenség, a bíróság szakmaisága relatíve bizakodásra adhat okot. Az érintett bíróságokat létszámban, szakmai képzésben megfelelően meg kell erősíteni, különben a bekövetkezett hatáskörváltozás pozitív hatása töredékes lesz (tudomásom szerint az új feladatra való felkészítés folyik). A Bnptv. 22/A. § (1) bekezdése szerinti, kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak végrehajtását gyorsítja, hogy a végrehajtást elrendelő végzés elleni fellebbezésnek - miként a Bnptv. 22/D. § (2) bekezdésében foglalt intézkedéseket elrendelő végzés elleni fellebbezésnek - nincs halasztó hatálya. Álláspontom szerint ez a rendelkezés
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
