2003. június 20-án az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztálya elrendelte a kapcsolattartási ügyek országos vizsgálatát.
A vizsgálat indoka az volt, hogy az utóbbi időben egyre több olyan ügy került a Minisztériumba felügyeleti vizsgálat céljából, amelyek hosszú évek óta folyamatban vannak, és a kapcsolattartásra jogosult szülők a gyámhatóságok segítségével sem tudnak élni törvény adta jogaikkal. A Főosztály ezért felkérte valamennyi megyei gyámhivatal vezetőjét, hogy végezzen vizsgálatot az illetékességi körébe tartozó gyámhivataloknál a kapcsolattartási ügyek végrehajtási területén. A vizsgálat során figyelmük különösen arra terjedjen ki, hogy a gyámhivatalok a kapcsolattartásra jogosult bejelentését, jelzését követően mennyi időn belül intézkednek, milyen végrehajtási intézkedéseket alkalmaznak, folyamatos-e a végrehajtás, milyen összegű végrehajtási bírságokat adnak ki, és a kiszabott végrehajtási bírságok behajtása megtörténik-e. Végeredményben arra szerettünk volna választ kapni, hogy az eredménytelen végrehajtásokért milyen mértékben tehetők felelőssé a gyámhivatalok, és mennyire okai az eljárások sikertelenségének egyéb körülmények.
A megyei gyámhivatalok vizsgálatuk során megközelítőleg 1500 kapcsolattartási ügy vizsgálatát végezték el. Általánosságban megállapítható, hogy a vizsgált időszakban (2001-2003) a gyámhivatalok által szabályozott kapcsolattartások száma némileg emelkedett, míg a végrehajtási ügyek száma enyhe csökkenést mutat. 2001-ben 7616, míg 2002-ben 7771 ügy indult, illetve 2001-ben 849, míg 2002-ben 718 végrehajtási eljárásban kellett eljárni. Jóval magasabb számú azokban az ügyekben a végrehajtási kérelmek száma, ahol a kapcsolattartást a válóper, vagy a gyermekelhelyezési per során a bíróság szabályozta. 2001-ben 2029, míg 2002-ben 1895 végrehajtási ügy indult a gyámhivataloknál.
A kapcsolattartás jogát az 1952. évi IV. törvény, a Családjogi törvény (Csjt.) szabályozza. A 92. § (1) bekezdése szerint "A gyermeknek joga, hogy külön élő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől külön élő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani." A szülőnek joga van a gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel. Kivételesen indokolt esetben azt a szülőt is fel lehet jogosítani a kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy akinek szülői felügyeleti joga azért szűnt meg, mert hozzájárult gyermeke ismeretlen személy által történő örökbefogadásához, de az örökbefogadásra nem került sor. Az első esetben a bíróság, míg a második esetben a gyámhivatal dönt.
A kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhivatal dönt. Ha házassági, vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a döntés joga a bíróságot illeti meg, és a bírói ítélet jogerőre emelkedésétől számított 2 éven belül a döntés bármilyen megváltoztatását is, a bíróságtól kell kérni. Ha a szülők külön élnek, de nincs közöttük folyamatban házassági bontó per vagy gyermekelhelyezési per meg kell, hogy egyezzenek a gyermek elhelyezéséről és ilyenkor a gyermeket nem nevelő szülő kérheti a gyámhivataltól a kapcsolattartás szabályozását.
A kapcsolattartásra vonatkozó bírói határozat végrehajtásáról a gyámhivatal gondoskodik. A kapcsolattartásra vonatkozó eljárási szabályokat egyrészt az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény és a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) tartalmazza.
Amennyiben a kötelezett - gyermeket gondozó szülő - önhibájából nem tesz eleget a kapcsolattartást szabályozó határozatnak a gyámhivatal figyelmezteti magatartása következményeire. Ismétlődés esetén végrehajtási bírságot lehet kiszabni akár folytatólagosan is. Az egyszerre kiszabható bírság összege 100 000 Ft lehet. Ezen kívül indokolt esetben elrendelhető a karhatalmi végrehajtás. A végrehajtás során a gyámhivatal igénybe veheti a kapcsolatügyelet közreműködését is, valamint védelembe veheti a gyermeket. Ha a gondozó szülő a gyermeket folyamatosan a másik szülő ellen neveli és a végrehajtási intézkedések ellenére sem tesz eleget a kötelezettségének, vele szemben helye lehet a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per indításának is. A per megindítására a másik szülő jogosult, de felléphet a gyámhivatal is.
I. Szinte valamennyi megyei gyámhivatal azt jelezte, hogy a végrehajtási ügyek intézése során a legtöbb gond a bírósági szabályozásokkal van. A bíróságok a kapcsolattartást a gyermekelhelyezés során csak egy eldöntendő részkérdésként kezelik, és hajlanak arra, hogy különösebb vizsgálat nélkül jóváhagyják a szülők által megkötött egyezséget.
Nem fordítanak azonban gondot arra, hogy a kapcsolattartás szabályozása megfeleljen a Gyer. 30. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A legtöbbször hiányzik az elmaradt kapcsolattartások pótlásának szabályozása, valamint az ügyfelek figyelmeztetése arra, hogy a várhatóan elmaradó kapcsolattartásokról előzetesen lehetőleg írásban kötelesek egymást értesíteni. Gyakran nem tájékoztatják az ügyfeleket jogaikról és kötelezettségeikről sem. Az ilyen hiányos bírói határozatok azt eredményezik, hogy a gyakorlatban kivitelezhetetlen a határozatok végrehajtása, és az ügyfelek hiába fordulnak a gyámhivatalhoz, mert ha a bíróság valamely kérdésben, amelyet a jogszabály előír, nem határozna két éven belül, a gyámhivatal ezt nem pótolhatja, hanem újra a bírósághoz kell fordulni. Ugyancsak nehézséget okoz a pontatlan, félreérthető megfogalmazás, mert ezeket sem tudja a gyámhivatal végrehajtatni. 2004 januárjában levélben fordultunk a Legfelsőbb Bíróság Elnökéhez, akit felkértünk arra, hogy hívja fel a bíróságok figyelmét helytelen gyakorlatuk megváltoztatására.
II. A gyámhivatalok által szabályozott kapcsolattartási határozatok ezzel szemben pontosabbak, részletezőbbek. Mindez érthető, hiszen a végrehajtás a gyámhivatalok feladata, ezért igyekeznek a szabályozást úgy megfogalmazni, az ügyfeleket jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozóan úgy kioktatni, hogy az számukra a majdani végrehajtást megkönnyítse. Természetesen a gyámhivatalok nagyobb tapasztalattal rendelkeznek a végrehajtási szabályozásban.
A végrehajtási eljárások általában a jogosult írásbeli vagy szóbeli kérelmére indulnak. A szóbeli kérelmek általában részletesek. Tartalmazzák a kapcsolattartás legfontosabb szabályait, az elmaradt kapcsolattartások pontos időpontjait, az esetleges tanúk adatait. Az írásbeli kérelmekkel azonban több a gond. Ezekben az ügyfelek általában csak elnagyolt bejelentéseket tesznek és az eljárás gyors megkezdése így nem elérhető. Nem csatolják a kapcsolattartást szabályozó bírói határozatot, nem jelölik meg az elmaradt időpontokat, nem jelölnek meg tanúkat, csak általában panaszolják be a gyermeket gondozó szülőt, gyakran arról, hogy már hosszú ideje nem biztosítja számukra a kapcsolattartást. Az ilyen kérelmek esetében nehezebb a bizonyítás, gyakran hiánypótlásra kell felhívni az ügyfeleket, ami csökkenti az amúgy is szűkre szabott eljárási határidőt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
