Az a kiinduló feltételezésünk, hogy a szellemi javak (szellemi tulajdon) védelmének alkotmányos kontrollja sajátos. Eltér más magánjogi (kereskedelmi jogi) alanyi jog szabályozásának, illetve gyakorlásának alkotmányjogi felülvizsgálatától. E feltételezés oka a legtömörebben szellemi tulajdonként megnevezhető jogterület keletkezésében és fejlődésében van. E folyamat ugyanis - többnyire - "magában valóan" érvényesíti azon szempontok jelentős részét, amelyek az alkotmányos felülvizsgálat okául szolgálhatnak. Ha pedig egy jogterület belső, az alkotmányjog szintje alatti szabályozása a jogviták eldöntése során lehetőséget ad az alkotmányos elvek kellő figyelembe vételére, akkor szükségtelen és helytelen "ágyúval verébre lőni".
Természetesen távolról sem állítjuk, hogy az alkotmányos felülvizsgálatnak nincs helye, vagy arra nincs szükség. Hazai jogintézményekben gondolkodva, akár a szerzői jogra, akár az iparjogvédelemre nézve mind a normakontrollnak, mind az alkotmányjogi panasznak magától értetődően helye van.[1] Tere azonban - helyes szellemi tulajdoni jogalkotás és bölcs bírói gyakorlat mellett - szükség szerint szűkebb, mert a szellemi tulajdon körében biztosított kizárólagos jogok eleve alá vannak vetve olyan belső korlátozásoknak[2] és értelmezéseknek, amelyeket - más, belülről kevésbé korlátozott magánjogi intézmények esetében - csak az alkotmányjogi ernyő alatt lehet felállítani.
A kiinduló feltételezés - még ha netán helyesnek is bizonyulna - elsősorban olyan alkotmány uralma alatt bukkanhat fel, amely maga tételesen nem rendelkezik a szerzői jogi és iparjogvédelmi kizárólagos jogok biztosításáról. Olyan jogrendszerben - első sorban az Egyesült Államokra gondolunk - ahol a szellemi javakhoz fűződő jogok védelmét a jogvédelem céljával és ezúton legfőbb korlátjával együtt maga az Alkotmány mondja ki,[3] nem kell keresni azt az alkotmányos alapjogot, amelyre rákapcsolhatok a szerzői jogi és iparjogvédelmi kizárólagos jogok. Ez pedig azzal jár, hogy anyagi jogi szempontból egyszerűen, mintegy közvetlenül lehet az alkotmányosság szintjén vizsgálni a szóban forgó jogok tartalmát, korlátjait, elismerésének és gyakorlásának módját, közvetlenül összevetve az alkotmány megfelelő rendelkezéseit. Így mérte össze például technikai értelemben könnyedén a védelmi idő felemelése alkotmányosságát vizsgálva a szerzői jogvédelmet többek között a véleménynyilvánítás szabadságával az Eldred vs. Ashcroft ügyben[4] az USA Legfelsőbb Bírósága. Kissé előrefutva a mondanivalónkban, megjegyezzük, hogy az azonos szabályozási szint azt is egyszerűbben felismerhetővé tette az USA-ban, hogy a szerzői jog eredetileg nem volt más, mint az egyéni- eredeti alkotásban megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság gazdasági motorja. Az alkotmányos szerzői jogi szabályozás eredeti célja ugyanis az volt, hogy a szerzőknek juttatott, értékesíthető kizárólagos jogokkal megteremtődjön a gazdasági ösztönzés az egyéni- eredeti formába öntött eszmék szabad, csak a piactól függő terjesztésére.[5]
- 280/281 -
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az USA jogában e szemlélet anélkül érvényesül, hogy a személyhez fűződő érdekek jogi védelme beszámítási pont lett volna a szellemi javak jogának kialakulása és fejlődése során. Vagyis az alkotmány szintjén, nehézség nélkül lehet a vagyoni jellegű szerzői jogot és iparjogvédelmet (jellemzőbben a szerzői jogot) és az emberi jogi véleménynyilvánítási szabadságot és más alapjogokat összevetni.
Eltérő a helyzet az olyan, alkotmány uralma alatt álló jogrendszerekben (pl. a magyar), ahol a szerzői jogi és iparjogvédelmi monopólium - nem csekély jogdogmatikai és elméleti nehézségekkel - közvetlen, a védelem tartalmát és célját is kimondó alkotmányos szabály híján - beszorul az alkotmányos tulajdonvédelem oltalmi körébe.[6] Noha a tulajdonhoz való jog is alkotmányos alapjog,[7] azonban sokkal inkább elismert az alkotmányos korlátozhatósága,[8] mint más, olyan alapjognak, amellyel a szellemi javakhoz fűződő kizárólagos jog ütközhet. Ez a sántikáló megközelítés azzal a nem pótolható veszteséggel jár, hogy elsikkad az a szemlélet, amely szerint a szerzői jog, sőt, a műszaki alkotásokhoz fűződő kizárólagos jog sem más - eredete szerint - mint a véleménynyilvánítási szabadság, mint legfontosabb alapjog egyik, nem is elhanyagolható aspektusa. Sőt, éppenséggel a legértékesebb, alkotásszintet elérő vélemények kifejezéseit védi, mégpedig ösztönző, és függetlenséget biztosító funkciót betöltve, a kontinentális rendszerekben részben vagyoni, részben személyiségi érdekek kizárólagos jogi védelme útján.
Emiatt nem csoda, ha a hazai jogirodalom újabban keresi a szerzői jog egyéb, főként emberi jogi indíttatású alkotmányos gyökereit is.[9] Erre nem cáfolható indokot kínál az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya.[10]
Ezen a kiinduló helyzeten véleményünk szerint érdemben nem sokat változtat, ha hatályba lép majd az európai alkotmányt létrehozó szerződés.[11] A 17. cikk (2) bekezdése deklarálja a szellemi tulajdon védelmét, de e deklaráció nem egyenlő a védelem tartalmát és célját kimondó normával, amely már megfelelő mérlegelési szempontokat kínáló ellensúlyt jelenthet, ha alkotmányos alapjogokat kell összemérni. (Az persze gyengít ezen álláspontunkon, hogy az Európai Bíróság igen lazán értelmezi az értelmezési hatáskörét meghatározó szabályokat, és talál jogalapot értelmező hatáskörének megállapítására akkor is, ha a releváns norma erre nem jelent forrást.[12])
A szerzői jog és az iparjogvédelem keletkezésének és fejlődésének története már eleve "bekódolja" a szóba jöhető érdekek kiegyenlítésére való törekvést. A szellemi alkotásokhoz fűződő magánjogi kizárólagos jogokat a polgári forradalmak korában azért "találták ki", hogy a még fennálló közjogi, feudális monopóliumokat megszüntessék.[13] Hogy csak a legelsőként számot tartott jogforrásokat említsük, Anna királynő 1709-es statutuma szerint a monopolhelyzetben lévő kiadói céhről a szerzőre - 14 év után - visszaszállt a "másolás joga", ezáltal megnyílt a lehetőség a művek felhasználásának "tranzakciós" engedélyezésére. Az 1624. évi Statute of Monopolies is a királyi iparűzési monopóliumok további korlátozása (megszüntetése) céljából hozta létre a feltaláló javára fennálló kizárólagos jogot.
A korábbi feudális privilégiumok "szabadság-szempontú" magánjogi átváltozása magától értetődővé tette a kizárólagos jogok eleve korlátozott minőségét. A felvilágosodás eszmerendszerében kidolgozott tanok, legfőképpen Locke nézetei nyomán természetjogi alapon csak addig és ott volt indokolható a kizárólagosság, ameddig és amíg elegendő illetőleg éppen olyan értékes javak maradnak meg a köz számára is.
- 281/282 -
a) A védelem tárgya
A szerzői jogban már a védelem tárgya is verseny-, azaz szabadság-ösztönző, monopólium-szűkítő jellegű. Az egyéni-eredeti formába öntött tartalmat védi a szerzői jog, de a formátlan tartalom, sőt ugyanaz a tartalom más, nem szolgai másolással előállított formában is szabad. Nemhiába tartalmazza egybehangzóan a TRIPs, a WIPO Szerzői Jogi Szerződés (=WCT) és ezek nyomán a magyar Szjt. is, hogy "a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. (...) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek".[14]
b) A védelem terjedelme
A védelem terjedelmének korlátozott minősége sem hanyagolható el. A védett művek és teljesítmények érzékelése, a mű élvezete általában szabad, a kizárólagos jog csak a mű, teljesítmény hasznosítására, azaz a szerzői jogi értelemben felhasználásnak minősülő cselekményekre, tipikusan a többszörözésre és a tág értelemben vett nyilvános előadásra (nyilvánossághoz közvetítésre) terjed ki.[15]
Ezt az állítást a digitális technika hatása módosítja. Egyrészt létrejöttek olyan mű- illetve teljesítményfajták, nevezetesen a számítógépi program és az elektronikus adatbázis, amelyek csak felhasználási cselekmény, legalábbis többszörözés útján érzékelhetők. Ez a felhasználás fogalmát is érintette, és ezzel a monopóliumot szélesíti, a szabadságot, más érintkező jogok gyakorlását szűkíti. Felállítottak azonban pl. a közösségi jogban, és így a mi nemzeti jogunkban is bizonyos belső korlátokat, amelyek a szélesebbé vált monopólium határait megvonják. A szoftver jogszerű felhasználója számára ugyanis nem tiltható meg a rendes felhasználás körébe eső többszörözés, sőt, a számítógépi program esetében még a kód feltörése is lehetséges saját felhasználás céljára.[16] Vagyis itt egy feltételezett alkotmányos felülvizsgálat (ezt a valóságban csak közösségi szinten lehet majd elképzelni, hiszen a példaként említett normák a magyar jogrendszert hierarchikusan immár megelőző[17] közösségi jogot tükrözik) tere a belső korlát felállítása miatt visszaszorul. Az lehet például a kérdés, hogy miért nincs a hagyományos műfajtákra irányadó szabad felhasználás a számítógépi program esetében (más szóval miért csak az engedéllyel rendelkező felhasználó javára létezik kogens rendelkezés alapján szabad többszörözés), illetve miért szűkebb az adatbázisok szabad felhasználása,[18] mint a hagyományos műfajták körében? A második feltételezett kérdést például azonban ismét csak belső, az oltalom határait szűkítő értelmezés előzi meg. Az Európai Bíróság a közelmúltban a közösségi jogi adatbázis-oltalom adatbázis-előállítók által elvárt körét a védelem feltételeinek tág értelmezésével úgy szűkítette le, hogy lehetőleg fel se vetődjön a törvényi engedély alá eső, vagy a szabad felhasználások bővítésének kérdése.[19]
c) A védelmi idő
A legfontosabb belső korlát a védelmi idő, amelynek léte eleve megkülönbözteti e jogokat az egyéb tulajdoni jellegű jogoktól. A védelmi időt (mind a szerzői jogban, mind az iparjogvédelemben) elsősorban az ipari jogosultak nyomására a jogalkotók folyamatosan emelik, ami - elvileg - többféle alkotmányos aggályt is felvethet, amint ezt a szerzői jogban a már hivatkozott[20] Eldred vs. Ashcroft-ügy is mutatja. Úgy tűnik azonban, hogy a szerzői jogi belső megoldások egyelőre? sikerrel hárítják el az alkotmányos felülvizsgálatot. A diszkrimináció közösségi tilalmának (egységes szerkezetbe foglalt Római Szerződés 12. Cikk) érvényesülését a Puccini (Ricordi) esetek nyomán a védelmi idő irányelv,[21] és ennek átültetése hivatott biztosítani. A jogbiztonság sérelmét a felemelés hatályba lépését megelőzően megkezdett felhasználások szabad felhasználássá minősítése, és az e felhasználás folytatását lehetővé tevő türelmi idő igyekszik kiküszöbölni,[22] bár e körben véleményünk szerint marad tér alkotmányos felülvizsgálatra.[23] A már említett Eldred vs. Aschroft döntés pedig azt állapítja meg, hogy a véle-
- 282/283 -
mény nyilvánítás szabadságát nem érinti a védelmi idő felemelése, mert e jog gyakorlásához elegendő a mű érzékelhetősége és szabad felhasználása (fair use), azaz a mi jogrendszerünkre transzponálva: idézése. A határozatot precedensként használta néhány hónappal ezelőtt a Luck's Music Library Inc.v. Aschroft ügyben a bíróság, kimondva, hogy a már közkinccsé vált művek újra védelem alá helyezése is megfelel a szerzői jogi védelem alkotmányos feltételeinek, ugyanis nem csökkenti az új művek alkotására irányuló ösztönzést.[24]
d) A szabad felhasználások
A szabad felhasználás folyton változó, a körülményekhez igazodó, egészében inkább bővülő köre is azt mutatja, hogy a szerzői jogi kizárólagos jog és a szóba jöhető közérdek-szegmensek között újabb és újabb egyensúlyt keres mind a nemzetközi, mind a regionális, és ennek nyomán a nemzeti szerzői jogi jogalkotó. Messze meghaladja ennek az írásnak a kereteit, hogy összevessük egyrészt a különböző nemzetközi szerzői jogi instrumentumokat a szabad felhasználás általános korlátjai szempontjából (BUE, TRIPs, WCT), másrészt e háttér előtt a taxatív szabad felhasználási esetekkel operáló jogrendszereket a szabad felhasználás általános feltételeit tartalmazó jogrendszerek megoldásaival.[25] Arra kívánunk utalni csupán, hogy a WCT felhatalmazása alapján[26] bővíthető a szabad felhasználások köre a digitális környezetben, és az EK INFOSOC-irányelve - ennek nyomán pedig a magyar Szjt. is - élt ezzel a felhatalmazással. Kötelező szabad felhasználássá minősítette a jogszerű felhasználáshoz kapcsolódó hálózati átvitelhez nélkülözhetetlen átmeneti többszörözést.[27] Ehhez hozzátesszük, hogy már maga a WCT is leszögezi, hogy a hálózati átvitelhez szükséges eszközök biztosítása és működtetése önmagában nem minősül felhasználásnak (nyilvánossághoz közvetítésnek).[28] Meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy a jogi szabályozás törekszik arra, hogy a szerzői jog által védett információhoz jutással összefüggő közérdeket ne érintse erősebben a jogvédelem, mint a hálózati hozzáférés kora előtt.[29]
A szabad felhasználások körében más, eddig is elismert, oktatási, közművelődési, kulturális, sajtóközlési közérdeket szolgáló kiigazítás is történt. A magyar jog az INFOSOC-irányelv felhatalmazása nyomán bevezette a könyvtári nyilvános haszonkölcsönzési szabadság elektronikus párját. Az oktatási és közgyűjteményi intézmények - főszabály szerint - a gyűjteményük anyagát az intézmények helyiségeiben szabadon hozzáférhetővé tehetik képernyőn, amelyhez a különböző intézmények közötti szabad hálózati összekapcsolhatóság is párosul.[30] A sajtón belül - akár lehívásra hozzáférhetővé tétel céljára is - szabadon átvehetők az időszerű eseményekhez kapcsolható cikkek, művek. Időszerű tájékoztatás céljára bármely mű indokolt terjedelemben szabadon felhasználható.[31]
A szabad felhasználás egyes kiemelt eseteiben[32] a közösségi jog felhatalmazása alapján[33] a hazai jogban a felhasználó egyeztetés útján, illetve ennek sikertelensége esetén bíróság előtt követelheti a szabad felhasználás lehetővé tételét, ha a jogosult által alkalmazott hatásos műszaki intézkedés eredményeképpen nem fér hozzá a műhöz/teljesítményhez, illetve azt nem tudja lemásolni.[34] A jogosulti oldal irányában az egyensúly megtartását szolgálja, hogy egyrészt a magáncélú másolásra, másrészt a lehívásra hozzáférhető-
- 283/284 -
vé tételre az említett igény nem terjed ki. A kizárólagos jog korlátozásának ez a gyengítése komoly kritikák tárgya, elsősorban fájlcserét támogatók oldaláról.[35]
Ha e fejleményeket vizsgáljuk, itt is az alkotmányos felülvizsgálat terének valószínű szűkülését kell megállapítanunk, ha azt a szempontot vesszük alapul, hogy a szerzői jogi kizárólagosság pl. az információs joggal látszik ütközni.[36] Egyébként a magyar Alkotmánybíróság értelmezésében az információhoz jutás joga elsősorban a közügyekben való tájékozottsághoz fűződő jogot jelenti.[37] Az persze kérdésessé válhat, hogy a hozzáférést gátló hatásos műszaki intézkedés alkalmazása sért-e fogyasztói jogokat, illetve a másolást gátló hatásos műszaki intézkedés alkalmazása miért előzi meg a szabad felhasználás alapesetét, a magáncélú másolást?[38]
Az első kérdést a szerzői jog gyakorlása vonatkozásában jelentős részben félreértésnek tekintjük. A tipikus, művészeti, irodalmi, tudományos mű szerzői jogosultjával a fogyasztó rendszerint nem áll semmilyen jogviszonyban - kivéve a saját jogon történő műértékesítést. A felhasználó, aki/amely a fogyasztóval jogviszonyba kerülhet - maga a közösségi jogban nem minősül fogyasztónak, tehát a szerző-felhasználó viszonyban a hatásos műszaki intézkedés alkalmazása általában nem sérthet fogyasztói jogokat. Az már más kérdés, hogy a szerzői jogosulttól felhasználási (vagyoni) jogot szerzett felhasználó, vagy más, a műértékesítésben részt vevő piaci szereplő - saját jogon - a digitális jogkezelés (DRM) keretei között - alkalmazhat a fogyasztói tulajdonjogot érintő műszaki intézkedést. Ekkor azonban az intézkedést nem a szerzői jogosult alkalmazza, sőt az alkalmazásra rendszerint nem is a szerzői jogosult engedélye alapján kerül sor (pl. zeneműveket az internet szolgáltató korlátozottan, pl. nem másolhatóan teszi hozzáférhetővé, míg a szerzői jogosult a felhasználási engedélyt ilyen jellegű korlátozás nélkül adja meg).
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az atipikus, a szerzői jogba újonnan, erőltetve befogadott műfajták, illetve teljesítmények jogosultjai által alkalmazott hatásos műszaki intézkedések valóban ütközhetnek fogyasztói jogokkal, mégpedig nemcsak akkor, ha egyben az adott esetben alkalmazandó belső korlátokat is túllépik. E jogosultak ugyanis - ha képviselők útján járnak is el - de maguk "kereskednek az áruikkal" abban az értelemben, hogy a felhasználó és az eredeti jogosult között jön létre a felhasználási szerződés.[39]
A hazánkban legelterjedtebb, elektronikus úton hozzáférhető jogi adatbázis előállítója (kiadója) egyoldalúan 25 bekezdésben határozza meg az adatbázisból kimásolható adatmennyiséget, a DVD formátumban forgalomba hozott adatbázis kommentárjaiból, indokolásaiból pedig nem lehet másolatot készíteni. (Az előfizető kérésére az adatbázis-előállító feloldja a 25 bekezdéses korlátot.)[40] Ilyenkor azonban - mint erre alább még példákat kínálunk - nem kell feltétlenül az alkotmány ernyője alá szaladni. A szerzői jog, és így az ahhoz kapcsolódó jogok magánjogok, amelyeket lehet visszaélésszerűen is gyakorolni. A hazai szabályozás jogdogmatikai lépcsősora alapján elég egyszerűen el lehet dönteni a példa szerinti, feltételezett ügyet. Előbb az Szjt. szintjén meg lehet vizsgálni, hogy mi is tartozik az adatbázis rendes felhasználásának körébe, és azt, hogy arra sérelmes-e, ha a jogszerű felhasználó 25 bekezdésnél nagyobb részt kimásol. Ha ez a teszt nem hoz eredményt, az Szjt. 3. § utalása nyomán a Ptk szintjén kerülhet sor a joggal való visszaélés mérlegelésére. Azt be kell vallani, hogyha a feltételezett ügyben eljutnánk ahhoz, hogy az adatbázis előállító visszaélt jogaival, a Ptk. 5. § nem nyújt lehetőséget szerződés létrehozására (a visszaélés ilyenkor nem jogszabály által megkívánt, hanem szerződéses nyilatkozat megtagadásában állna.).
A szoftver jogosult joggyakorlása is találkozhat a fogyasztók jogvédett érdekeivel. Erre egy példa a Microsoft döntés.[41] A tényállás szerint az asztali számítógépek operációs rendszereinek piacán erőfölényes helyzetben lévő jogosult árukapcsolás útján az operációs rendszerrel együtt értékesít internet útján hozzáférhetővé tett, vagy a számítógéphez tartozó, vagy ahhoz csatolt hordozón rögzített művek, teljesítmények ér-
- 284/285 -
zékelésére alkalmas felhasználói programot. Az operációs rendszer és a felhasználói program közötti, a munkacsoport-szerverek összekapcsolhatóságát is lehetővé tevő csatlakozó felület forráskódját - szerzői jogára és iparjogvédelmi oltalomra is hivatkozva - nem tárja fel. Ez a magatartás, mint erőfölénnyel visszaélés az Európai Bizottság szerint nemcsak a versenytársak érdekét, és a piaci verseny fenntartásához fűződő közérdeket sérti, hanem a fogyasztó valódi döntési jogát is szűkíti.
Általánosabban is megjegyezhető, hogy a szerzői jog külső, elsősorban versenyjogi korlátozása azóta kerül egyre inkább előtérbe, amióta az oltalmi tárgyak köre "idegen", funkcionális, "ipari" művekkel, teljesítményekkel (szoftver, nem egyéni-eredeti adatbázis) bővül.[42]
A találmányok szabadalmi oltalma is számos belső korlátnak volt és van ma is alávetve. Így pl. már idejekorán rendelkezni kellett a párhuzamos találmányok sorsáról (előhasználat), amely eleve korlátozza a szabadalmas kizárólagos jogát. A továbbhasználat joga a fenntartási díj nem fizetése miatt megszűnt szabadalomra nézve létesít - az újra érvénybe helyezés esetére a szabadalmas jogával versenyző jogot.
a) Az oltalom tárgya
Az oltalom tárgyának korlátos bővülése jól példázza a jogterület erősödő belső fékeit. A biológiai, biotechnológiai találmányok szabadalmi oltalma - egy közösségi irányelv nyomán[43] - korlátozottabb, mint a technika más területein megalkotott találmányok védelme. Ez az állítás bizonyítható az oltalom pozitív feltételeire vonatkozó,[44] az oltalom alóli közerkölcsbe, közrendbe ütköző kivételekre előírt,[45] a szélesebb jogkimerülési és feltárási (letétbe helyezési)[46] szabályokkal.
Furcsa hatása van annak, hogy az Európai Parlament nem fogadta el a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmi oltalmáról szóló irányelvet.[47] Az irányelv valójában szűkíthette volna az oltalmi kört, hiszen az üzleti módszerek, eljárások "szoftveres" megvalósítását tételesen kizárta volna a szabadalmi oltalomból. Ma csak annyit mond az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. cikk (2) bekezdése, hogy a számítógépi program, mint olyan, tehát e minőségében nem szabadalmaztatható.[48] Emellett az irányelv érintetlenül hagyta volna a szerzői jogi védelem fontos korlátját jelentő visszafejtési jogot. A parlamenti vita során a programok és a programokat használó eszközök összekapcsolhatóságát elősegítő szabadalmi kényszerengedélyre vonatkozó, a szakember számára kifejezetten hasznosnak és értelmesnek tűnő javaslatok is elhangzottak. Az a szempont is figyelmen kívül maradt, hogy a feltárási kötelezettség megismerhetővé tenné a forráskódot. A gátló-függő szabadalmak viszonyában adható kényszerengedély pedig biztosítja a feltárt forráskódú programok jogvédelem alatti továbbfejlesztését akkor is, ha a gátló szabadalom jogosultja vonakodna önkéntesen hasznosítási engedélyt adni.[49] Sőt mi több, az irányelv javaslat még azt a redundáns normaszöveget is tartalmazta, hogy a szabadalmas joggyakorlása nem sértheti az erőfölénnyel visszaélés tilalmát.
Itt érdemes egy rövid kitérőt tenni. E tilalom (az egységes szerkezetbe foglalt EK-Szerződés 82. cikke) a szellemi tulajdonjogoknak az EB gyakorlatában indokolt vonakodással felállított, igen feltételes külső versenyjogi korlátja. Ha pedig ez a korlát a bírói gyakorlatban már létezik, akkor azt fölösleges és hibás az ítélkezésben kidolgozott feltételek nélkül! a normaszövegbe foglalni. Az ugyanis egyike a legnehezebb kérdéseknek, hogy milyen feltételek fennállása esetén lehet a szellemi tulajdonjog tárgyát olyan nélkülözhetetlen eszköznek (ezt gondoljuk az "essential facility" valódi jelentést tükröző fordításának) tekinteni, amelynek hasznosítására versenyjogi alapon kényszerengedélyt lehet adni.[50]
A jogalkotó oltalmat behatároló, pontosító, valójában a jogbiztonságot szolgáló szándéka egyelőre meghiúsult.
- 285/286 -
Noha nem a találmányok szabadalmi oltalma körébe tartozik, mégis említeni kell a formatervezési mintaoltalom tárgyának önkéntes, az európai jogalkotótól származó korlátozását. A közösségi formatervezési mintaoltalmi jog már tartalmazza azt a korlátozást, amely szerint az összetett termékek önmagában is mintaoltalom alatt álló részeinek pótlására szolgáló alkatrészekre nem terjed ki a mintaoltalom hatálya. A formatervezési mintaoltalom körében ugyanis azok a részek is terméknek minősülnek, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak. E korlátozással megnyílik a kívülről is látható alkatrészek piaca az utángyártó versenytársak előtt, kivéve azokat az alkatrészeket, amelyek az előállító védjegyét hordozzák (pl. gépkocsi dísztárcsája, csomagtartó, illetve motorház fedele). E körben is létezik természetesen utángyártói piac, de a védjegyet nem hordozó alkatrészek a fogyasztói értékítélet alapján nem teljes értékű helyettesítő termékek.
Az Európai Bizottság a közelmúltban javaslatot tett arra, hogy a nemzeti formatervezési oltalmi törvényeket is hozzáigazítsák a közösségi jogi korlátozáshoz. Egyes tagállamokban már meg is kezdődött a jogalkotás szakmai előkészítése.[51]
b) Oltalmi idő
Az oltalmi idő, mint legfontosabb oltalmi korlát ügye a szabadalmi jogban "nagy meccs", amely pillanatnyilag az oltalom jogosultjai javára áll. Erre a legjobb példát a gyógyszeripari szabadalmak jelentik. Az új hatóanyagot fejlesztő originátorok javára az Európai Közösség kiegészítő oltalmat nyújt,[52] tekintettel arra, hogy a szabadalmi oltalom tartamának egy része a gyógyszertermék forgalomba hozatali engedélyezéséhez szükséges hosszabb idő miatt a jogosult számára haszontalanul telik el.
Létezik jogintézmény a szabadalmi oltalom közvetett meghosszabbítására is, ez az ún. adatkizárólagossági jog, amely alapján - a TRIPs idevágó rendelkezése[53] szerint - üzleti titoknak minősül a szabadalmi oltalom lejárta után is bizonyos ideig az originátor gyógyszer-előállítók forgalomba hozatali engedélyezési eljárásban használt "dossziéja". A titokvédelem célja, hogy a generikus előállító ne hivatkozhasson az originátornak az engedélyezéshez szükséges kísérleteket bemutató irataira az originátor engedélye nélkül.[54]
A szabadalmi jog újabb belső, közérdekű korlátjait tehát semmiképpen sem az oltalmi idő szabályozási körében kell keresni.
Figyelemre méltó viszont a szabadalmi kizárólagos hasznosítási jog alóli kísérletezési kivétel, és a kényszerengedély szabályozásának újabb fejlődése.
c) Kísérletezési szabadság
A kísérletezési szabadság szélesítésének alapesete a TRIPs keretei között Kanada ellen folytatott vitarendezési eljárás,[55] amelynek nyomán a magyar szabadalmi törvényt is módosították. A kivétel szerint a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga nem terjed ki a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, ideértve a találmány tárgyát képező termék vagy a találmány tárgyát képező eljárással előállított termék forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat. A lábjegyzetben hivatkozott "Bolar" kivétel alapján a versenytárs termékének a forgalomba hozatali engedélyezési eljárása befejeződhet a termékszabadalom lejártáig, és szinte azzal egy időben tud megjelenni a piacon a versenytárs (rendszerint a generikus gyártó) olcsóbb terméke. Még az Egyesült Államokban is úgy alakul az utóbbi időben a bírói gyakorlat, hogy szélesen kezdik értelmezni a kizárólagos jog alóli kísérletezési kivételt. Nemcsak emberen végzett klinikai kísérletek végzésére ad felhatalmazást a kivétel, hanem egy jövőben előállítható új hatóanyag fizikai-kémiai, biológiai vagy mikrobiológiai, farmakológiai, toxikológiai és más preklinikai vizsgálata céljából, valamint akkor is alkalmazni kell a szabadalmi oltalom e fontos közérdekű korlátját, ha forgalomba hozatali engedély iránti kérelmet még nem nyújtottak be.[56]
d) Új típusú kényszerengedély
Külön figyelmet érdemel a TRIPs Egyezmény alkalmazása körében elfogadott Dohai Nyilatkozat és a TRIPs Tanács 2003. augusztus 30.-i határozata a gyógyszerek kényszerengedély alapján, a fejlődő országokba történő behozataláról.[57] A nyilatkozat nyomán
- 286/287 -
elfogadott határozat lehetővé teszi, hogy a TRIPs 31. cikkébe foglalt kényszerengedély széles értelmezésével a fejlődő országok a szabadalmas engedélye nélkül importálhassanak egyes oltalom alatt álló gyógyszertermékeket.
Már a nyilatkozat[58] maga is figyelemre méltó. Külső, emberi jogi szempontot, a közegészség védelmét emelte be a szabadalmi jogba, ahol eddig ez a korlát - legalábbis a szabadalmi engedélyezés körében nem létezett. (Eltekintve a kormányok javára fennálló, szintén a TRIPs 31. Cikkel összhangban álló kényszerengedélyektől, amelyekkel lehetett élni közegészségügyi célra is.) A nyilatkozat nem korlátozódik egy, vagy néhány, különösen fertőző, halálos betegségre, hanem általában említi az egészségügyi kérdés súlyosságát. A határozatot végső soron kiváltó, gyorsan terjedő és pusztító betegségeket (HIV/AIDS, TBC, malária) csak példálózó felsorolás tartalmazza. Megerősíti, hogy a tagállamok a TRIPs 31. Cikk alapján a kényszerengedély adását lehetővé tehetik, és az engedély jogalapját szabadon határozhatják meg.
A nyilatkozat maga azért nem volt elegendő a fejlődő országok gyógyszer-ellátásának nemzetközi egyezményes szabadalmi jogi megoldására, mert a kényszerengedélyt alapvetően csak a belföldi szükségletek kielégítésére lehet adni a TRIPs szerint. E korlátozás oka nyilvánvaló: a kényszerengedély csak azon állam területén lehet hatályos, amelynek bírósága/hatósága az adott állam szabadalmi joga szerinti feltételekkel megadta. Emellett nem lehet célja olcsó párhuzamos importtermékek előállítása. Az érintett fejlődő országokban általában nem folyik gyógyszer-előállítás, legalábbis nincs olyan gyártó kapacitás, amely alkalmas a fejlett, bonyolult gyógyszerek előállítására. Emiatt volt szükség arra, hogy a TRIPs Tanács jogtechnikai megoldást találjon a kényszerengedélyezési szabály területi hatályának feloldására.
A határozat[59] kifejezett eltérést enged a kényszerengedély TRIPs 31. cikk f) pontjába foglalt, a belföldi kereslet kielégítésére vonatkozó korlátjától, és lehetővé teszi, hogy bármely WTO tagállamból a nyilatkozat értelmében megadott kényszerengedély alapján előállított gyógyszerterméket olyan államba exportálják, amelyben nincs a termék előállítására kapacitás. Nemcsak gyógyszertermékekre, hanem a közegészségügyi problémát okozó betegségek gyógyszereinek hatóanyagára, és a betegségek kezeléséhez szükséges diagnosztikai eszközökre is kiterjed. Annak megakadályozására, hogy a kényszerengedély alapján előállított gyógyszerek a célországtól eltérő piacra kerüljenek, ellenőrzési rendszert vezettek be. Két kényszerengedély szükséges a határozat alkalmazásához, az elsőt az importőr állam adja meg, és erről értesíti a TRIPs Tanácsot. Ezt követően a kiválasztott gyógyszer-előállító államában kerül sor export célú kényszerengedély megadására. Az erre vonatkozó adatokról is értesíteni kell a TRIPs Tanácsot. Végül magukat az export ügyleteket is - részletes adatszolgáltatással együtt - be kell jelenteni. A kényszerengedélyezéssel kapcsolatos nyilvántartás nyilvános.
Le kell szögezni, hogy szó nincs a szóban forgó gyógyszerszabadalmak valamiféle felfüggesztéséről. Sem az engedély nélküli utángyártást (generikus előállítást), sem az ilyen termékek célországba történő importját nem engedi a rendszer, noha az érintett fejlődő államok ezt a megoldást pártolták.
A kényszerengedély nem jelent ingyenes hasznosítást. A szabadalmas megfelelő (adequate) térítésre tarthat igényt, amelyet az exportőr termelő állama fizet, és végső soron az importáló állam megtérít. A konstrukció kulcsa e térítés mértéke, illetve az, hogy a célország állama képes-e, és ha igen, milyen kereskedelmi technikákkal a díj megtérítésére. A kényszerengedély alapján gyártott termékeket meg kell különböztetni a piacra kerülő többi terméktől, csak feltétlenül szükséges mennyiséget lehet így előállítani, és a teljes mennyiséget a célországba kell exportálni.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy nem látszik egyelőre a fent vázolt megoldás túl sikeresnek, mert 2004. októberéig nem érkezett bejelentés a TRIPs Tanácshoz. Huszonhárom fejlett állam, köztük az EK tagjainak jelentős része nyilatkozott, hogy nem kívánja importőrként igénybe venni a kényszerengedélyezési mechanizmust.[60] Eddig csak a norvég és a kanadai törvényhozás ültette át a nemzeti jogába a határozatot. Maga a Tanács is csak időleges megoldásnak tekintette, amely a TRIPs 31. cikk megfelelő módosításáig marad hatályban.
Azt lehetett remélni, hogy ha a fejlett világ gyógyszer-elállítói megértik a WTO kemény kompromisszumok árán megfogalmazott üzenetét, esetleg - megelőzve a transzparens nemzetközi kényszerengedélyezési eljárást - kínálják önként életfontosságú gyógyszereiket olcsóbban a rászoruló államok betegeinek. Az ilyen önkéntes, európai előállító által kezdeményezett akciók azonban azzal a veszéllyel járnak, hogy az olcsó termék visszakerül a fejlett országba, és kellemetlen árversenyt vált ki, amely csak úgy akadályozható meg, ha a szóban forgó terméket az EGT-n kívül hozták először forgalomba. Ekkor ugyanis az EGT-n belül hatályos jogkimerülés nem következik be.
A közelmúltban egy originátor gyógyszer-előállító
- 287/288 -
megkísérelt önkéntesen olcsóbb áron gyógyszert értékesíteni a rászorult országokba. Az európai jogkimerülés alkalmazásával pórul járhat, ezt bizonyítja egyelőre - végleges döntés még a szerző tudomása szerint nincs - a Glaxo (GSK)-eset.[61] Noha védjegyügyről van szó, a probléma magja azonos a fent vázolt szabadalmi jogi kérdéssel. Védjegyoltalom alatt álló elnevezésű három HIV és egy asztma gyógyszert értékesített nagy mennyiségben, csaknem önköltségi áron a GSK négy, különböző államban tevékenységi központtal rendelkező vevőnek Franciaországban azzal a céllal, hogy a vevők a gyógyszereket humanitárius akciók keretében Afrikában értékesítsék. A vevők a gyógyszereket eladták egy svájci kereskedőnek, aki továbbértékesítette azokat a per angol székhellyel rendelkező gyógyszernagykereskedő alperesének. A gyógyszerek angol kórházakban kötöttek ki, emiatt a GSK komoly megrendelésektől esett el. A GSK elmulasztotta előírni a szerződésben a megkülönböztető csomagolást, a logot, amely utalt volna a célföldrészre, úgyhogy a vevők számára semmi sem jelezte, hogy humanitárius céllal értékesített gyógyszerekről lenne szó. A GSK hiába kérte, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel tiltsa meg a gyógyszerek angliai értékesítését. A szerződési célt - noha azt a szerződés maga is tartalmazta - az angol bíróság súlytalannak tartotta a védjegyjogi európai jogkimerüléssel szemben. Az adásvétel az EGT területén történt, a szerződésre alkalmazandó angol jog szerint a szerződéskötéssel átszállt a vevőre a tulajdonjog, tehát megvalósult a jogkimerülést megalapozó forgalomba hozatal. A GSK számára a szerződésszegésre alapozott igényérvényesítés marad.
Az eset azt mutatja, hogy a globális közegészségügyi probléma iparjogvédelmi monopóliummal összeegyeztethető megoldása - paradox módon - csak olyan kereskedelmi szabályozás, korlátozás mellett lehetséges, amelynek lebontása a GATT-TRIPs, és az EU elsődleges célja.
Az EU egyébként két eszközzel reagált a Dohai Nyilatkozatra. Az első: előírt mértékű (önköltség + 15%, vagy az átlagos termelői (=ab gyári) ár 75%-a) árengedmény, amely az e célra szolgáló Európai Bizottság listájára felvett, mind originális, mind generikus gyógyszerekre a listán felsorolt rászoruló országok vevőinek adható. Jogforrása: egy Közlemény,[62] majd a csökkentett áru gyógyszerek EGT területére történő behozatalának megakadályozására irányuló Rendelet.[63] A lista a vámhatóságok rendelkezésére áll. Megkülönböztető, előírt logoval kell az érintett gyógyszereket ellátni.
A WTO kényszerengedély alkalmazására, 2003-as határozata végrehajtására is előkészített az EU Bizottsága egy rendelet-tervezetet.[64] A bevezetendő, új típusú kényszerengedély alapvetően el fog térni a hatályos, bírói hatáskörbe tartozó, peres eljárásban adható kényszerengedélytől, határozottan tulajdon-elvonási, kisajátítási jellegű. Minden bizonnyal nem bírói úton, hanem kérelemre induló közigazgatási eljárás alapján lehet majd gyógyszer-előállításra és kivitelre kényszerengedélyt kapni.[65] A kérelmezőnek igazolnia kell, hogy a megfelelő gyógyszergyártási infrastruktúrával rendelkezik. Csak olyan gyógyszerexport céljára adható majd ilyen engedély, amely a TRIPs Tanács fent említett nyilvántartásába be van jegyezve.
A történet legutóbbi fejezete arról szól, hogy az Egyesült Államok - kétoldalú, illetve regionális szabadkereskedelmi, szellemi tulajdonvédelmi megállapodásokkal - megkísérli megakadályozni, illetve szűkíteni a TRIPs határozat alkalmazását. A tárgyalásokon azt kívánja például elérni, hogy a szerződő partner mondjon le a TRIPs határozat szerinti import kényszerengedély alkalmazásáról, ahogy ezt a legfejlettebb államok is tették.[66] Ha ez a törekvés a fejlődő államok széles körében sikeres, nemigen marad tér a kínos nehézségek mellett kidolgozott kényszerengedélyezési konstrukció alkalmazására, nem is beszélve arról, hogy a valóban aggasztó közegészségügyi probléma szempontjából a legenyhébben szólva is nyugtalanító jelenségről van szó. Más tekintetben is a TRIPs követelményeket meghaladó kötelezettségvállalásra ösztönzi a szerződő feleket az Egyesült Államok. A WTO főigazgatója is szóvá tette éves jelentésében, hogy a sokoldalú megállapodások rendszerével szemben komoly kihívást jelentenek a kétoldalú, és regionális, eltérő kötelezettségvállalásokat előíró szerződések.[67]
- 288/289 -
Az 1. pontban megkíséreltük bemutatni a szerzői jog és az iparjogvédelem hatályos alkotmányos védelmének jogalapját, és utaltunk arra, hogy ez az alap álláspontunk szerint hiányos, hiszen az irodalmi, művészeti, tudományos, vagy műszaki alkotó jogvédelme a vélemény-nyilvánítási jog egy aspektusa is. A második pontban megpróbáltunk válogatni az alkotmányos szempontokat a szerzői jogba és iparjogvédelembe átíró rendelkezésekből. Az alábbiakban a legfontosabb alapjog, a vélemény-nyilvánítási jog és a szerzői jog egyes ütközőpontjait mutatjuk be.
Nem tudunk olyan hazai alkotmánybírósági döntésről, amelynek tárgya valamely szerzői jogi szabály vélemény-nyilvánítás jogával ütközése lenne. Megjegyezzük, hogy amiatt, hogy a szerzői jogot politikai cenzúra céljára kívánták használni,[68] vetődtek, illetve vetődhetnek fel ilyen "valódi" alkotmányos ügyek.
Tudomásunk szerint létezik egy alkotmánybírósági beadvány,[69] amely a nem dramatikus zene- és irodalmi művek földi sugárzásának engedélyezésére előírt kötelező közös jogkezelési szabály[70] megsemmisítését indítványozza, hivatkozva arra, hogy az korlátozza a szerzők, és előadóművészek vélemény-nyilvánítási szabadságát. Az ún. Pannon Rádió ügyről van szó. A 2002-es választásokat megelőzően a Pannon Rádióban hangoztatott politikai nézetek miatt számos művész (szerző és előadóművész) nyilatkozatban "letiltotta" műveinek, illetve teljesítményeinek sugárzását a Pannon Rádióban. A rádió hangoztatta, hogy közös jogkezelés keretében kapott engedéllyel rendelkezik a sugárzásra, de önkéntesen egyébként eleget tett a "letiltásnak".
A beadvány álláspontja téves. Egyrészt a kötelező közös jogkezelés alkotmányosságát már megállapította az Alkotmánybíróság.[71] A közös jogkezelés egyébként csak egyes vagyoni jogok gyakorlására terjed ki, a szerzők a személyhez fűződő jogaikat egyedileg gyakorolják. Valamennyi sugárzási szerződés, és a megfelelő általános szerződési feltételek is (díjszabások) rendelkezést tartalmaznak arra, hogy a felhasználó felel a személyhez fűződő jogok megsértéséért, és a sugárzási engedély e jogok gyakorlását nem érinti.
A művészek nyilatkozatát nem elnevezése, hanem tartalma szerint kell megítélni. Egyrészt az előadóművészeknek nincs szerzői jogi személyhez fűződő "letiltási" joga, másrészt a szerzők ilyen joga nem gyakorolható egy felhasználóval szemben. Ez a jog,[72] amely egyébként a mű további felhasználásának megtiltási jogát jelenti, csak konkrét műre, és valamennyi felhasználóra nézve, abszolút jelleggel gyakorolható, tehát egy bizonyos felhasználóval szemben valamennyi műre nézve nem létezik.
Mivel a nyilatkozók a teljes életművükre vonatkozóan kívántak tiltó nyilatkozatot tenni, e nyilatkozat nem tartozik a szerzői jogi törvény személyhez fűződő jogi rendelkezéseinek hatálya alá, amelyek konkrét művekkel kapcsolatos jogokat fogalmaznak meg. Az életműre vonatkozó "letiltó" jog általános hatályú gyakorlása csak az Szjt. 3. § útján alkalmazandó Ptk. általános személyhez fűződő jogi szabálya alapján történhet. Ez meg is felel a helyzetnek. A művészek nem akarták, hogy nevük, jó hírük, életművük összefüggésbe kerüljön a számukra nem elfogadható politikai nézeteket hirdető rádióval.
E jogot - ami persze még mindig nem az alkotmányos vélemény-szabadság joga, csak egy "egyszerű", általános személyhez fűződő jog a Ptk szerint - a közös jogkezelés végképpen nem csorbítja. A Pannon Rádió ugyanis a közös jogkezelés keretében a "kisjogos" zenei világrepertoár sugárzására kapott engedélyt. Ha bármely személyhez fűződő jogi okból bizonyos műveket önként nem sugároz, vagy attól bíróság eltiltja, a fizetendő átalány-jogdíj fejében a világrepertoár azon részéből válogathat, amelynek sugárzásától nem tiltották el. A megfizetett jogdíjat pedig a közös jogkezelő szervezet azon jogosultak között osztja fel, akiknek a műveit sugározták.[73]
Arról sem lehet azonban elfeledkezni, hogy a vélemény-nyilvánítás jogára való hivatkozás nemcsak al-
- 289/290 -
kotmánybírósági eljárásban kerülhet elő. A Római Európai Emberi Jogi Konvenció transzformált belső jog, amelynek 10. cikk (1) bekezdésére bármely, szerzői jogsértési ügyben lehet hivatkozni.[74]
Külföldi, elsősorban európai példák azt mutatják, hogy ez a hivatkozás változóan sikeres. Egy közelmúltban eldöntött osztrák ügynek[75] az volt a tárgya, hogy az útlevélkép előállítójának az engedélye nélkül (az osztrák szerzői jogban a fotoművészeti alkotásnak nem minősülő fénykép előállítója is szomszédos jogi jogosult) a bulvárlap leközölheti-e egy emberölés áldozatának az útlevélképét, amelyről a bulvárlap fotósa másolatot készített. A bíróság megállapította, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikke csak akkor korlátozhatja a szerzői jogi törvény által biztosított kizárólagos jogot, ha az alapjog semmilyen más módon nem gyakorolható. Ha a jogosult hajlandó engedélyezni a felhasználást, akkor engedély alapján kell eljárni (természetesen díjfizetés mellett, ha a jogosult él a díjazáshoz fűződő jogával). Ha pedig a jogosult megtagadja az engedélyt, vagy a körülmények (pl. a jogosult ismeretlen) nem teszik lehetővé az engedély beszerzését, az alapjoggal csak akkor lehet élni, ha a foto közlésének a célja az igazság kiderítése, vagy a tényállás tisztázása. Illusztratív célból, pusztán a sajtótermék kelendőségének fokozására nem lehet a fényképet közölni. A Holland Legfelsőbb Bíróság már három alkalommal következetesen elutasította a szerzői jogsértéssel szemben a vélemény-nyilvánítás szabadságára való hivatkozást, mégpedig az Európai Emberi Jogi konvenció 10. cikk (2) bekezdésének azon fordulata alapján, amely szerint e jog szükséges korlátozásának minősül más személy szerzői joga.[76]
A közvélemény érdeke, mint a véleményszabadsággal összefüggő közérdek, illetve a paródia védelme miatt születhetnek, illetve születtek a szerzői jogi jogosult hátrányára szóló döntések is. Amikor egy visszavonultan élő milliomos megvásárolta a szerzői jogait az összes olyan, folyóiratban megjelent műnek, amelyekben a magánéletére vonatkozó információk voltak, abból a célból, hogy egy kiadó ne jelentethessen meg könyvet az életéről, az USA-beli bíróság a véleményszabadság javára döntött.[77]
Ide sorolható az a közelmúltbeli holland döntés is,[78] amely a szcientológiai egyház nézeteit erősen kritizáló internet-szolgáltatók javára döntött abban az ügyben, amelynek az volt a tárgya, hogy a kritikák a jogosult engedélye nélkül bőségesen többszörözték a felperes szerzői jogi védelem alatt álló írásokban hozzáférhetővé tett tanait. A határozat közvetlenül összeméri az Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. Cikk (1) bekezdését, és a szerzői jogosult vagyoni jogait, és a kritika (véleményszabadság) javára dönt azzal, hogy a "kritika leghatékonyabb módja az egyház alapvető nézeteinek közlése ("expose") és kritikai elemzése".[79] A döntést az irodalom bírálja. Egyrészt ugyanez a felperes más európai államban alappal hivatkozott a szerzői jogára.[80] Másrészt a határozat meg sem említi a szerzői jogosult személyhez fűződő jogait, harmadrészt a kritikához valóban nem szükséges a bírált mű nagy terjedelmű többszörözése, ahogy ezt a már említett Eldred v. Aschroft határozat is kimondja.
A paródia, illetve a karikatúra "jogát" többféleképpen lehet kezelni. Kioltja a kérdést, ha egy európai jogalkotó átülteti az INFOSOC-irányelv 5. cikk (3) bekezdés k) pontját, amely felhatalmazást ad nevesített szabad felhasználási eset szerzői jogi törvénybe iktatására. Más szóval itt is mód van arra, hogy egy külső alkotmányos korlátot belsővé tegyen a jogalkotó (pl. a francia, spanyol szerzői jog).
Emellett a szabad felhasználás általános szabályai is lehetővé tehetik a paródiát/karikatúrát. Erre jó példa a fejlett német szerzői jogi bírói gyakorlat, amely kulturális, sőt politikai értéknek tekinti a paródiát és a karikatúrát. A korábbi bírói ítéletek még csak azon műrészek átvételét tekintették szabadnak paródia/ karikatúra céljára, amelyek feltétlenül szükségesek voltak a humoros hatás eléréséhez, az eltérő környezetbe helyezéshez. Ma már azonban nemcsak az eredeti mű kritikája, hanem a mű tárgya, vagy megközelítése véleményezése céljából is szabadon alkalmazható a paródia/karikatúra. A Bild-Kunst, a képzőművészeti alkotásokkal összefüggő egyes vagyoni jogok kezelésére létrejött közös jogkezelő társaság szerzői jogsértés miatt, engedély nélküli átdolgozásra hivatkozva indított pert egy olyan folyóirat kiadója ellen, amely a volt
- 290/291 -
bonni parlamenti épület üléstermében látható, szerzői jogi védelem alatt álló, címer-sast (Gies-Adler, az alkotóról, Ludwig Giesről elnevezve) egy, a kormány adópolitikáját kritizáló cikkhez kapcsolva úgy ábrázol, hogy a sas jobb karmával bankjegyeket markol. Az első fokú bíróság még a szerzői jogosult javára döntött, a tartományi fellebbezési fórum pedig az Európai Emberi Jogi Konvenció 10. cikk (1) bekezdése alapján döntötte el az ügyet az alperes javára. A szövetségi szintű bíróság tette helyre az érdemben helyes másodfokú határozat indokolását, mondván, hogy szó sem lehet a Konvenció, vagy az Alkotmány alkalmazásáról, ha az ügyet a szerzői jogi törvény alapján el lehet dönteni. Mivel a jelen esetben szabad felhasználásnak minősíthető a karikatúra, átdolgozási engedély nem szükséges, ezért felesleges az alkotmányosan védett érdekeket külön mérlegelni, ezt "megteszi" a szerzői jogi törvény is ebben az esetben.[81]
A szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogok az alkotmányos tulajdonvédelemben részesülnek. Ez e megközelítés nem tükrözi, hogy az alkotások védelmének más alkotmányos alapjai is vannak (művészet, tudomány szabadsága, véleménynyilvánítási szabadság).
A szellemi tulajdonhoz fűződő kizárólagos jogok alkotmányos korlátjainak egy része beépül a szellemi tulajdoni törvényekbe. E belső korlátok már konkrét szabályok formájában az igazodási pontot jelentő nemzetközi instrumentumokban is megjelennek, ideértve az úniós jogi aktusokat is. Ez szűkíti a jogszabályok alkotmányos ütközésének (felülvizsgálatának) terét, de azt természetesen nem zárja ki. Ahol a belső korlát elegendő, ott nincs tere az alkotmányos kontrollnak.
Ezt bizonyítja a 188/B/2000 AB határozat, amely megállapítja, hogy nem sérti sem a tulajdon alkotmányos védelmét, sem a diszkrimináció tilalmát, sem a jogállami jogbiztonság elvét a gyógyszerekre, vegyszerekre, élelmiszerekre vonatkozó termékszabadalom bevezetéséhez kapcsolódó szabály,[82] amelynek alapján a korábbi, eljárási oltalom megadására irányuló bejelentési kérelmeket át lehetett alakítani egy bizonyos türelmi idő alatt termékoltalmi bejelentésekké. Ennek nyomán bármely korábbi elsőbbségi időpontú bejelentésre termékoltalmat lehetett szerezni. A magyar gyógyszer-előállítók várományait az utóbb felbukkanó, korábbi elsőbbségű szabadalmak sérthették ugyan, azonban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a szabadalmi jogi előhasználat kellően biztosítja a korábbi fejlesztésekre alapított várományok védelmét. (A döntést össze lehet vetni a szerzői jogi védelmi idő felemelésére, és a már közkinccsé vált művek újból védelem alá helyezésére vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatának az elutasításával.)
A szerzői jogi és iparjogvédelmi kizárólagos jogok ütközése más alkotmányos védelemben részesülő jogokkal nem feltétlenül esik az alkotmánybíráskodás körébe. A jogok egyes fontos, létező külső korlátjai (vélemény-nyilvánítás szabadsága) konkrét jogvitákban, az azonos súlyú magánjogok gyakorlása körülményeinek eseti mérlegelése alapján juthatnak érvényre. A szellemi tulajdonjog versenyjogi korlátozása - az erőfölénnyel való visszaélés címén - csak különleges feltételek együttes fennállása alapján, funkcionális, "ipari" alkotások esetében akkor érvényesülhet, ha bizonyítható, hogy az oltalom tárgya nélkülözhetetlen eszköz. ■
JEGYZETEK
[1] "Minden magánjogot csak a közjog előírásaival összhangban lehet gyakorolni" (fordítás: F.G.), Ricketson: The Berne Convention for the Protection of literary and artistic works: 1886-1986 (1987), 548.
[2] Előre bocsátjuk, hogy az írás elsősorban terjedelmi okokból külön nem foglalkozik a szellemi tulajdonjog legfontosabb belső kerítésével, az immáron regionális (Európai Gazdasági Térségre kiterjedő) jogkimerüléssel.
[3] USA Alkotmány 1. Cikk 8. bekezdés
[4] Az USA Legfelsőbb Bírósága, 2003. január 15. [20031 GRUR Int. 264.
[5] Harper&Row Publishers v. Nation Enterprises, 471 U.S. 539 (1985), hivatkozza: Herman Cohen Jehoram: Copyright and Freedom of Expression, abuse of Rights and Standard Chicanery: American and Dutch Approaches, E.I.P.R. [2004], Issue 7, 275,
[6] 17/1992. (III. 30.) AB: A vagyoni jogok alkotmányos védelme az Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseiből (...) következik. 1338/B/1992. AB határozat: az alkotmányos tulajdonvédelem kiterjesztése a szabadalmi jogra, és semmi ok nincs arra, hogy e védelemből a szerzői jogot kizárjuk (a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) általános indokolása).
[7] 7/1991. (II.28.) AB határozat.
[8] "Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni (...)"A másik oldalról viszont, a tulajdon szociális kötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik. Az alkotmányos védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a - más alapjogoknál fel nem lelhető - sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve általában helyettesíthető." 64/1993. (XII.22.) AB határozat, IV.
[9] Faludi Gábor: Szerzői jog, iparjogvédelem és a Ptk. koncepciója. 1. r. Polgári Jogi Kodifikáció 2/2003, 3-14., kidolgozva az alkotmányos védelem egyéb gyökereit: Gyenge Anikó: Alkotmányossági kérdések a szerzői jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 5/2003. 13-24.
[10] Egyetemes nyilatkozat 7. cikk, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 9. törvényerejű rendelet 15. cikk
[11] V.ö: 133/2004. (XII. 23.) OGY határozat az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről
[12] Jó példa erre, hogy az EB pl. a Hermés és a Dior ügyekben módot talált még a TRIPs Egyezmény értelmezésére is előzetes döntéshozatali eljárásban, noha a TRIPs nem úniós jogi aktus, hanem az EK megfelelő szerve által jóváhagyott nemzetközi szerződés, amelynek mind a tagállamok külön-külön, mind pedig az EK tagja. Az alapul fekvő szabály alapján [egységes szerkezetbe foglalt Római Szerződés 234. Cikk (1) b) csak úniós jogi aktusok értelmezésére terjed ki az EB hatásköre].
[13] Boytha György: Szerzői jog és versenyjog., Boytha Györgyné-jubileum. 2002. 35-53.
[14] Szjt. 1.§ (3) és (6) bekezdés, valamint: TRIPs 9. Cikk (2): "A szerzői jogi védelem a kifejezésre és nem pedig önmagában az ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre vagy matematikai elméletekre vonatkozik.", WIPO Szerzői Jogi Szerződés 2. Cikk: "A szerzői jogi védelem a kifejezési formákra terjed ki, és nem vonatkozik az önmagukban vett ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre, illetve a matematikai műveletekre."
[15] A felhasználásnak minősülő cselekmények meghatározása, tipizálása, példálózó, vagy kimerítő felsorolása a nemzeti jogok választásától függ (pl. Szjt. 16, 17 §-ok). Alapvetően azonban minden felhasználási cselekmény az említett két felhasználási módba besorolható.
[16] V.Ö.:Szjt. 59.§ (3), 60.§, 84/B.§
[17] V.ö. Alkotmány, 2/A.§, 7.§ (1)
[18] V.ö. Szjt. 84/C.§
[19] C-203/02, C-338/02, C-46/02, C-444/02, v.ö: Andreas Wiebe: Database protection in Europe in the Aftermath of William Hill and Fixtures, ill. Andreas Leupold Was bedeuten die EUGH -Urteile "Fixtures Marketing" und "William Hill" für den Datenbankschutz? Medien und Recht International (MR-Int), Vol (1) 2004,38-45, ill. 45-57, Kabai Eszter: Adatbázis mint a sui generis védelem tárgya. A jogértelmezés lehetőségei. Boytha György-jubileum. 2004. 169-186.
[20] Ld. 3. jegyzet
[21] 93/98/EK irányelv, Szjt. 31, 84., 108/A. §-ok
[22] Ld. Szjt.108. §
[23] Pl. nem sérti-e a szerzett jogokat, hogy a védelemből már kiesett művek, teljesítmények szabadként megkezdett felhasználása folytatásának esetében a türelmi idő alatt díjat kell fizetni? Hogyan viszonyul a védelmi idő felemelése miatt feltámadó jog az esetleg bekövetkezhetett jogkimerüléshez?
[24] Luck's Music Library Inc.v. Aschroft, D.C. Cir., No. 04-5240, 2005. május 24., World Licensing Law Report, 06/05, 9.
[25] Pl: Myra J. Tawfik: International copyright law and "fair dealing" as a "user right", UNESCO- e-Copyright Bulletin, April-June, 2005, 1-15.
[26] WCT Article 10, Agreed Statment concerning Article 10 "It is understood that the provisions of Article 10 permit Contracting Parties to carry forward and appropriately extend into the digital environment limitations and exceptions in their national laws which have been considered acceptable under the Berne Convention. Similarly, these provisions should be understood to permit Contracting Parties to devise new exceptions and limitations that are appropriate in the digital network environment, (kihirdette: 2004. évi XLIX. törvény)
[27] 2001/29/EK irányelv, 5. Cikk (1) bekezdés. Az ide nem tartozó széleskörű vita tárgya ma is, hogy alkalmas-e a jogegységesítésre az irányelv 5. cikk (2) bekezdésének 22 pontos opciós listája a bevezethető /fenntartható szabad felhasználási esetekről. Vö: Szjt. 35. § (6) bekezdés.
[28] WCT Agreed Statement concerning Article 8.
[29] Szándékosan nem érintjük itt a fájlcsere kérdését. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a fájlcsere, ha nem zárt körben történik (pl. egy intézmény munkavállalói között), nem szabad felhasználás, hanem nyilvánossághoz közvetítés, amely akkor is engedélyköteles cselekmény, ha egyébként a cserére felajánlott fájlok magáncélú másolása - itt most eltekintve a szabad felhasználás általános korlátjaitól (Szjt. 33. §) - szabad. Az egyébként a hatályos szerzői jog alapján eldöntöttnek látszik a Napster, és a Groskster esetek fényében, hogy a fájlcsere engedélyköteles felhasználási cselekmény, hiszen emiatt lehetett a Napster ügyben a fájlokat tároló adatbázis előállítója, a Groskster ügyben a fájlcserét támogató szoftver előállítója közvetett szerzői jogsértését megállapítani. (Ha a Grokster ügy Magyarországon zajlott volna, két lényeges ponton különböznie kéne a döntésnek az USA Legfelsőbb Bírósága határozatától. Egyrészt a fájlcsere alapjául szolgáló fájlrögzítés - ha a magáncélú másolás kritériumainak megfelel - szabad. Másrészt a magyar szerzői jog nem ismeri a közvetett szerzői jogsértést, ezért a fájlcserét támogató szoftver előállítójának felelőssége az Szjt. 3. § utalása alapján alkalmazandó Ptk. 339. §-án alapulhatna. A magyar jog szerint a felróhatóságot ugyanazért lehetne megállapítani, mint az USA-ban. Nem felel meg a szoftver-előállító magatartása az általános elvárhatósági mércének, ha tudott, hogy a fájlcsere tárgya túlnyomórészt szerzői jogi védelem alatt álló tartalom, és az is, hogy a cseréhez, azaz a nyilvánossághoz közvetítéshez a jogosult engedélye szükséges.
[30] Szjt. 38.§ (5), 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és feltételeinek meghatározásáról
[31] Szjt. 36.§ (2), 37.§
[32] Reprográfiai többszörözés, oktatási célú nem üzletszerű átvétel, oktatási, közgyűjteményi intézmény szabad másolatkészítési joga, rádió-televízió szervezet szabad átmeneti rögzítési joga, bírósági, közigazgatási eljárás céljára történő felhasználás.
[33] INFOSOC-irányelv 6. Cikk (4) bek.
[34] Szjt. 95/A.§, 105/A.§.
[35] v.ö. 29, és 37. jegyzet
[36] Itt most eltekintünk attól, hogy eleve kérdéses, hogy egy szerzői jog által védett mű, vagy teljesítmény tekinthető-e olyan információnak, amelyhez való hozzájutás alkotmányos jog lenne.
[37] Következik a 30/1992. (V.26.) AB határozatból
[38] Az irodalomban elterjedőben van az a nézet, amely a szabad felhasználást a kizárólagos jog alóli kivétel helyett a szerzői joggal azonos súlyú felhasználói igénynek tekinti. V.ö.: Myra J. Tawfik: Ineternational copyright law and "fair dealing" as a "user right", UNESCO-e-Copyright Bulletin, April-June, 2005, 1-15. A fogyasztóvédelmi szempont keresése is újszerű, v.ö.. Dr. Philipp Schweikart: Zum Verbraucherschutz im Urheberrecht,UFITA 2004, 6-18.
[39] Erre példa mind a Microsoft, mind az IMS Health határozat, azzal, hogy az utóbbi döntésben üzleti felhasználók érdekeinek a sérelme kérdéses.
[40] Kérdéses, hogy rendeltetésszerűen él-e az adatbázis-előállító a jogaival az alábbi rendelkezésekre figyelemmel: "Szjt.84/B. § (1) Nem szükséges az adatbázis előállítójának hozzájárulása ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerűen felhasználó személy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét - akár ismételten és rendszeresen is - kimásolja, illetve újrahasznosítsa.(...) (3) A nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerűen felhasználó személy sem végezhet olyan cselekményeket, amelyek sérelmesek az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítják az előállító jogos érdekeit.
[41] COMP/C-3/37.792 (2004. március 24.), Microsoft has " weeks" to implement antitrust ruling or face huge fines, World Licensing Law Report, 05/05,4., Kecskés László, Garamvölgyi Róbert: kritikai megjegyzések az Európai Bizottságnak a Microsoft ügyben hozott versenyjogi határozatához, Európai Jog, 2004/4., 27., Microsoft seeks stay of Commission order before CFI, but Commission Cites Urgency, Worls E-Commerce & IP report 10/04,15., The European Commission's Microsoft Antitrust Decision and Its Implications for Ip licensing, Copyright, 08/04., 26.
[42] V.ö.: Gyertyánfy Péter: Kell-e még szélesebb szerzői jog? Magyar Tudomány 2/2003. 226-230., uő.: Meddig terjedjen még a szerzői jog? Jogtudományi Közlöny 9/2001. 337-348.
[43] a biotechnológiai találmányok oltalmáról szóló 98/44/EK irányelv
[44] Szt. 5/A. § (3) és (4) bekezdés: az emberi test, vagy bármely része, génje, vagy génszekvenciája, rész-szekvenciája felfedezése nem szabadalmaztatható, míg az emberi testből izolált vagy valamely műszaki úton előállított ugyanilyen részek szabadalmazhatók.
[45] Szt. 6. § (3), emberi klónozás és csíravonal-módosítás szabadalmaztatásának tilalma, illetve állat esetében korlátozása, a csíravonal-módosítással előállított állatfajta szabadalmaztatásának tilalma.
[46] Szt. 20/A. § (4)-(6) bekezdések, különösen a mezőgazdasági gazdálkodó javára fennálló, szerződéssel ki nem zárható szaporítási, többszörözési jog, és Szt. 60. és 63. § a biológiai anyag letétbe helyezéssel történő feltárásáról és nyilvános hozzáférhetővé tételéről.
[47] A Bizottság eredeti tervezete: COM (2002) 92 final
[48] V.ö: Roman Heidiger: Patent protection of Software in Europe, MR-Int 2004 (Vol.1.), 57-65.A tanulmány összefoglalja az európai szabadalmi jog alapján eldöntött vezető szoftver-szabadalmi ügyeket. Ebből világosan látható, hogy az elutasított irányelv-javaslat nem bővítette volna az oltalmi kört.
[49] A kényszerengedély TRIPs konform korlátjai között, ld alább a kényszerengedélyről írottakat.
[50] v.ö. Volvo, C-238/87, Magill, C-241/91, C-242/91, Bronner, C-7/97 - megjegyezzük, hogy ebben az esetben újságok házhoz szállítási terjesztési monopóliumáról, és nem szellemi tulajdonjogról van szó -, IMS Health,C-418/01, Microsoft, COMP/C-3/37.792. Ugyanakkor pl. a párhuzamos import korlátozásának céljából jogszerűen tagadja meg a hasznosítási engedélyt az erőfölényes helyzetben lévő gyógyszerelőállító, legalábbis a főtanácsnok álláspontja szerint, Opinion of Advocate General Jacobs delivered on 28, October, 2004. C-53/13, Syfait and Others v. Glaxosmtihkline (GSK), http://curia.eu.int/iurisp/cgi-bin/gettext.pl?lang=en&num=79958971C19030053&doc, a látogatás napja: 2004. 11.19.
[51] Astrid Arnold: UK consults on implementation of EU Plan to liberalise spare parts market, Copyright, 05/05, 8.
[52] A gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló 1768/92/EGK tanácsi rendelet, a növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló 1610/96/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. 22/A.§, 26/2004. (II. 26.) Korm. Rendelet az egyes termékek kiegészítő oltalmára vonatkozó európai közösségi rendeletek végrehajtásához szükséges szabályokról.
[53] TRIPs 39. cikk (3)
[54] 12/2001. (IV. 12.) EüM rendelet az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek törzskönyvezéséről és a forgalomba hozataluk engedélyezéséről, 5. § (1)c): "Nem kell a (forgalomba hozatali) kérelemhez csatolni a (..klinikai) vizsgálatok eredményét, ha a kérelmező bizonyítani tudja, hogy a készítmény alapvetően hasonlít valamely másik gyógyszerkészítményhez, amelynek első forgalomba hozatalát az Európai Közösség központosított eljárásában legalább tíz éve, vagy Magyarországon vagy az Európai Közösség tagállamában legalább hat éve engedélyezték, vagy amelynek legkorábbi elsőbbségű szabadalmi oltalma Magyarországon a hatéves időtartam elteltét megelőzően megszűnt."
[55] V.ö. az Szt.-t is módosító 2001. évi XLVIII. törvény 64-69. §-hoz fűzött, az Szt. 19. § (6) bekezdésének módosítására vonatkozó indokolás, amely az ún. Roche-Bolar döntésre utal.
[56] Merck KGaA v. Integra Lifesciences I Ltd., US Supreme Court, No. 03-1237, 2005. június 13., World Intellectual Property Report, 02/05, 19, valamint 07/05, 13-15.
[57] Caterina Tuosto: The TRIPs Council Decision of August 30, 2003 on the Import of Pharmaceuticals under compulsory licenses, E.I.P.R. [2004], Issue 12, 542-547, Collin Davies: Glaxo v. Dowelhurst. A new twist in the tale!,E.I.P.R.[2005] Issue 4, 127-132.
[58] WT/MIN(01)DEC/2, November 20,2001, Declaration on the TRIPs Agreement and public health, adopted on November 14, 2001.
[59] JOB(02)/217, Council for TRIPs, December 16, 2002, Implementation of paragraph 6 of the Doha Declaration on the TRIPs Agreement and Public Health. Gyakorlatilag ezt a tervezetet fogadta el a TRIPs Tanács, egy elnöki nyilatkozattal kiegészítve.
[60] Caterina Tuosto: The TRIPs Council Decision of August 30, 2003 on the Import of Pharmaceuticals under compulsory licenses, E.I.P.R. [2004], Issue 12, 9. lábjegyzet, 546.
[61] Glaxo Group Ltd. V Dowelhurst and Taylor, E.I.P.R. [2004] 437., Colin Davies: Glaxo v Dowelhurst. A new twist in the tale!, E.I.P.R. [2005] issue 4,127.
[62] Programme for Action to the Council and to the European Parliament, COM (2001) 96 final
[63] Egyes alapvető gyógyszerek kereskedelmi forgalma Európai Unió területére történő átirányításának megakadályozásáról szóló 953/2003/EK Rendelet
[64] COM (2004) 737, (2004. október 29.), amelynek a közérthető, rövid, tömör címe: Regulation of the European Parliament and of the Council on compulsory licensing of patents relating to the manufacture of of pharmaceutical products for export to countries with public health problems. V.ö.: Commission offers to allow generic versions of patnetd drugs in LCD-s. Worls Licensing law Report, 12/04, 3.
[65] A jószándékú, a szabadalmi jogban tényleg eddig valóban ismeretlen belső tulajdoni korlátot emelő jogintézmény kitalálói nem számolnak a gyógyszeripari valósággal. Nem létezik ugyanis a gyakorlatban olyan szabadalmi leírás, amely feltárná a ténylegesen alkalmazott gyártási eljárást. Ez azt jelenti, hogy csak olyan gyógyszer-előállító lesz képes az új jogintézménnyel élni, amely képes saját eljárást kidolgozni az oltalom alatt álló gyógyszertermék előállítására. Ez persze - paradox módon, amint ez az originátorok és generikusok közötti jogvitákból kitűnik - jobb, stabilabb, esetleg olcsóbb, és más szempontból is előnyösebb termékekhez vezethet.
[66] Ld. 57. lj. Így pl. 2004. nyarán kezdődtek, majd ez év márciusában folytatódtak a tárgyalások Thaifölddel, amelynek egyes gyógyszerelőállítói képesek a HIV elleni gyógyszerek előállítására is. V.ö. News reports, 01/05 World E-commerce & Ip Report, 5.
[67] International developments, trade agreements, 01/05 Copyright, 18.
[68] Amikor a közelmúltban arra keresett az ügyészség jogcímet, hogy a Mein Kampf kiadását meg lehessen jogszerűen akadályozni, felvetődött a szerzői (és kapcsolódó jogok) megsértése bűncselekménye is, keresték az eredeti mű, és a létező magyar fordítás szerzői jogosultját. A módszer nem új, Hollandiában a II. világháború alatt "államosított" idegen tulajdonba tartozó szerzői joga alapján tiltotta meg a holland állam - a Mein Kampf kiadását. Hivatkozza: Herman Cohen Jehoram: Copyright and Freedom of Expression, Abuse of Rights and Standard Chicanery: American and Dutch Approaches, E.I.P.R.[2004] Issue 7, 276.
[69] Ügyszámot nem ismerünk, a Társaság a Szabadságjogokért nevű egyesület beadványa
[70] 2004. május 1.-ig Szjt. 27.§, ma Szjt. 27.§ (1)
[71] 382/B/1995 " A szerző vagyoni jogait, a díj feletti rendelkezést részben korlátozó szabály a közös jogkezelésből eredően szükségszerű, a közérdekre tekintettel nem valósítja meg a tulajdonhoz való alapvető jog aránytalan és ezért alkotmányellenes korlátozását. Éppen a szerzők érdekében való és egyedül a felhasználókat korlátozza abban, hogy a szerzővel a díjazása tekintetében hátrányára állapodjanak meg. A szerzők egyébként a díjjal ezt követően már korlátozás nélkül rendelkezhetnek. A 852/B/1195. AB határozat pedig más összefüggésben ugyan - az Szjt 48.§-ra, az ún. bestseller klauzulára nézve - de megállapítja, hogy a szerzői jogi felhasználási szerződés esetében is - a felhasználó hátrányára - alkotmányosan korlátozható a szerződési szabadság.
[72] 11. § első mondat: A szerző alapos okból, írásban visszavonhatja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását pedig megtilthatja; köteles azonban a nyilatkozat időpontjáig felmerült kárt megtéríteni.
[73] Feltéve, hogy a jogdíjfizetési és műadat-szolgáltatási kötelezettségének a felhasználó rádió eleget tesz. A jelen esetben sem jogdíjfizetés, sem adatszolgáltatás nem történt.
[74] 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről
10. Cikk - 1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. (...). 2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan (...)korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban (...)mások j(...) jogai védelme (...) céljából.
[75] Kriminalberichterstattung - Passfoto, OGH 24.6.2003. Ob 105/032
[76] Herman Cohen Jehoram: Copyright and Freedom of Expression, Abuse of Rights and Standard Chicanery: American and Dutch Approaches, E.I.P.R.[2004] issue 7., 279.,
[77] Howard Hughes eset, hivatkozza: Jehoram, 278.
[78] A szcientológiai egyház ügye, a Hágai fellebbezési Bíróság 2003. szeptember 4. én hozott döntése, elemzi: Gunnar.W. Karnell, Copyright protection under Human Rights Control (..), World Intellectual Property Report, 10/04, 23-32.
[79] 76. lj., 24.
[80] 76. lj., 24. Svédországban ugyanezen felek között kellett ugyanezt az ügyet eldönteni, ami úgy volt lehetséges, hogy mind az egyházi tanok, mind a kritika határok nélküli, internetes hozzáférhetővé tételéről van szó.
[81] N - 89, re: Gies-Adler, Federai High Court, March 20, 2003., E.I.P.R. [2004] Issue 6.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest).
Visszaugrás
