A Microsoft Corporation amerikai szoftver óriás az utóbbi évtizedben piacvezető szerephez jutott a személyi számítógépek operációs rendszereinek gyártójaként. Világszerte több mint 95%-ban Microsoft operációs rendszerekkel működnek a személyi számítógépek. A versenytársak először az Amerikai Egyesült Államokban próbálták versenyjogilag korlátozni a Microsoft terjeszkedését. Az ottani jogi eljárásokban a Microsoft sokáig vesztésre állt, de a végül 2002-ben megkötött egyezségből az olvasható ki, hogy a versenytársak korlátozó törekvései nem hoztak teljes sikert. Az 1990-es évek végétől a Microsoftot érintő versenyjogi csatározások Európára is kiterjedtek. 1998 decemberében a brüsszeli Európai Bizottság előtt a Sun Microsystems amerikai vállalat kifogásolta, hogy a Microsoft megtagadta olyan csatlakozási pontokra vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát, amelyekre a panaszos társaságoknak szükségük lett volna ahhoz, hogy ők is olyan termékeket fejlesszenek ki, amelyek a személyi számítógépek Windows operációs rendszerével kommunikálni tudnak és így javíthassák verseny pozícióikat.
Az Európai Bizottság versenyjogi vizsgálatot kezdeményezett, melynek során megállapította, hogy a Sun Microsystems nem az egyetlen olyan cég, amellyel szemben a Microsoft megtagadta az adatszolgáltatást, az adatszolgáltatás megtagadása része a Microsoft üzleti stratégiájának, és versenykorlátozó célokat szolgál. A Bizottság 2000-ben kiterjesztette vizsgálatát a Windows Media Player elnevezésű lejátszó programra és az ahhoz kapcsolódó operációs rendszerre is. Főként a két termék közötti árukapcsolás hatásait elemezték.
A Microsoft elleni öt évig tartó vizsgálatot az Európai Bizottság 2004. március 24-ei határozatában gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt kiszabott 497 millió eurós pénzbírsággal és más drasztikus intézkedésekkel zárta le (Case COMP/C-3/37.792 Microsoft). A Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a Microsoft megsértette az EK-Szerződés versenyjogi rendelkezéseit, mivel kiterjesztette és folyamatosan kiterjeszti a személyi számítógépek operációs rendszerének tekintetében fennálló monopolhelyzetét a csoportos munkaállomások operációs rendszerének (workgroup server operating system) és a médialejátszók piacára is. A Bizottság elrendelte, hogy a Microsoftnak 120 napon belül meg kell nyitnia azokat a csatlakozási pontokat, amelyeket a versenytársak igényelnek ahhoz, hogy programjaik a Windows operációs rendszerrel kommunikálni tudjanak. (A csatlakozási pont, olyan kapcsolódási pontot jelent, melyen keresztül egy program képes egy másik programmal protokollok segítségével kommunikálni, információt cserélni.) A Bizottság előírta, hogy a Microsoft a csatlakozási pontokkal kapcsolatban folyamatosan aktualizált információkat tegyen hozzáférhetővé. A Bizottság döntése arra kötelezte a Microsoftot, hogy - részletes technikai információkat is mellékelve - hozzon létre ilyen protokollokat és ezeket ossza meg a versenytársaival. Mindezt annak érdekében, hogy versenytársai is beépíthessék ezeket a saját, amúgy konkurens termékeikbe. A Microsoft ezen felül arra is köteles, hogy biztosítsa versenytársai számára a Microsoft szellemi tulajdonjogára vonatkozó engedélyeket a protokollok tekintetében, ide értve a szabadalmi jogokat, a copyright-ot, és az üzleti titkokat. Amennyiben a csatlakozási pontokra vonatkozó információk az Európai Gazdasági Térségben szerzői jogi védelmet élveznek, a Microsoftot megfelelő összegű kompenzáció illeti meg.
Ezen kívül a Bizottság előírta azt is, hogy a Microsoft 90 napon belül biztosítson lehetőséget mind a számítógépgyártóknak, mind a felhasználóknak, ahhoz hogy a Windows operációs rendszert a Windows Media Player nélkül is megvásárolhassák.
Határozatának a megszabott határidők szerinti végrehajtását a Bizottság erre meghatalmazott hivatalos személy útján ellenőrzi.
Az Európai Bizottság megítélése szerint a Microsoft két tekintetben élt vissza gazdasági erőfölényével. Egyrészt úgy, hogy szándékosan korlátozta a kommunikációs lehetőségeket a Windows operációs rendszerek és a nem a Microsoft-tól származó szoftverek között, másrészt pedig akként, hogy a jelentős konkurenciával rendelkező termékét, a Windows Media Player-t másik híres termékébe a Windows operációs rendszerbe integrálta.
A Bizottság megállapította, hogy a Microsoft lejátszó programja és az ahhoz kapcsolódó operációs rendszer közötti árukapcsolás arra ösztönözheti a média piac produkciós vállalatait, mindenekelőtt a film és zenekészítőket, de a tartalomszolgáltatókat is, hogy termékeik hozzáférhetőségét a más gyártótól származó programok számára korlátozzák. A termék-integrációval megvalósuló árukapcsolás így a piaci versenytársak gyengülését és a választék csökkenését eredményezheti.1
A versenyjogi eljárás során a Bizottság által vizsgált adatok azt tükrözték, hogy a felhasználók a Windows Media Player-t és a Windows-t, azaz a Microsoft termékeit részesítik előnyben más termékekkel, szoftverekkel szemben. Ezért a Bizottság beavatkozása nélkül a piaci erőviszonyok vélhetően a Microsoft javára torzulnának és ennek következtében a Microsoft a társtechnológiák, így például a kódolástechnika feletti irányítást is megszerezhetné.
Az Európai Bizottságnak a Microsofttal szembeni határozata Európában erősen megosztotta a szakmai közvéleményt. A jogi és számítástechnikai érvek sajátosan kombinálódnak. Egyre hangosabbak azok az álláspontok, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy a Bizottság több mint 300 oldalas határozata amellett, hogy a szellemi tulajdon védelmében bizonytalanságokat idézhet elő a vezető cégek innovációs tevékenységére is kedvezőtlenül hat. Nem azt a célt szolgálja a Bizottság határozata, hogy kialakítson egy stabil, sok résztvevőjű, folyamatosan fejlődő piacot, hanem visszaveti a fejlődést az ipar egy olyan területén, mely napjaink talán legfontosabb szegmense a jövő szempontjából. Ráadásul ez a fordított hatás nem korlátozódik a szoftveriparra és Európára. A határozatban megfogalmazott újszerű követelmények hatással lesznek az ipar minden területére, csökkentve ezzel az ösztönzést az innováció, a kutatás és fejlesztés területén, ami pedig létfontosságú a globális gazdasági fejlődéshez.
Európajogi szakértők körében komoly aggályok fogalmazódnak meg amiatt, hogy az Európai Bizottság határozata azzal, hogy egyértelműen a gazdasági verseny védelmének ad prioritást, fellazítja a szellemi tulajdon védelmének jogi intézményrendszerét. Az Európai Bizottságnak a Microsoft ügyben hozott határozatával szemben megfogalmazott és megfogalmazható ilyen irányú szakmai érvek rövid szemléje a következő.
Az Európai Bizottság a Microsoft ügyben hozott határozatában két nagy jogi témakört érintett. Egyrészt a szellemi tulajdon védelmének jogi alapvonalait részben oldva, lényegesen lazított az úgynevezett kötelező engedélyezés elrendelhetőségének feltételein, másrészt pedig a termék-integráció megvalósíthatóságát szabályozta többek között a releváns termékpiac fogalmának szűkítésével, oly módon, hogy egyesek szerint már-már önkényes döntési pozícióba hozta magát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
