Köztudott, hogy a szólásszabadság és a személyiségvédelem összehangolására az Alkotmánybíróság a 7/2014. AB határozatban egy sokat idézett háromlépcsős tesztet állított fel:[1] (i) a közlő közügyben (közéleti kérdésben) nyilvánult-e meg; (ii) a közlés tényállítás vagy vélemény volt-e; (iii) a közlés sértette-e az emberi méltóságát annak, akire irányult.[2]
Ez a tanulmány a második lépcső alkalmazásához kötődik. Azt vizsgálja, hogy az Alkotmánybíróság miképpen határolja el a tényközléseket és a véleményeket egymástól. Az elhatárolás "döntően és közvetlenül befolyásolja [...] [a véleményszabadság] határait is, így az alapjog gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését".[3] Így az elhatárolásnak összhangban kell állnia az Alaptörvény IX. cikkével. Az elhatárolás jelentősége túlnyúlik a szólásszabadság, valamint a polgári jogi és a büntetőjogi személyiségvédelem (elsősorban becsületvédelem) viszonyán. Döntő lehet a mikénti minősítés például egyes választási jogvitákban vagy sajtó-helyreigazítási eljárásokban is.[4] Ezért ezekre is érdemes tekintettel lenni.[5]
(1) Az Alkotmánybíróság számára a tényközlések és a vélemények elhatárolása három okból szükséges. Először is, a büntetőjogban és a polgári jogban egyaránt vannak az elhatárolást megkövetelő törvényi tényállások (pl. a Ptk. 2:45. §-a a jóhírnév védelme és a becsület védelme tekintetében, vagy a Btk. 226. §-a a rágalmazás és a becsületsértés elválasztásánál). A bíróságok rákényszerülnek ilyen elhatárolást tenni. Így határozataik felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság az elhatárolás kérdésébe gyakran beleütközik.
Másodszor, maga az Alkotmánybíróság eltérő alkotmányos védelmet biztosít a véleményeknek és a tényközléseknek. A tényközlések is a véleménynyilvánítás szabadsága alá tartoznak, de más mérce vonatkozik rájuk, mint a véleményekre. Sőt ez a mérce "lényegesen" más.[6] "Míg az értékítéletet megjelenítő vélemények nagyobb toleranciát követelnek, addig a tényeket állító, avagy híresztelő kifejezések esetében fokozottabb gondosság követelhető meg."[7]
Harmadszor, az elhatárolást az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlata is megköveteli. A tényközlés ugyanis bizonyítás alá vonható, a vélemény nem. A vélemények (értékítéletek) igazságtartalma "nem ellenőrizhető és objektív módon nem igazolható".[8] Amennyiben valaki véleményt nyilvánít, és vele szemben a bíróság megköveteli ennek bizonyítását, akkor megsérti a véleménynyilvánítás szabadságát (Emberi Jogok Európai Egyezménye, 10. cikk).[9]
(2) A tényközlések (tényállítások) és a vélemények (értékítéletek) elhatárolása korántsem egyszerű. A vélemény is irányulhat a valóság valamely vonatkozására, hasonlóan a tényközléshez. A tényközlés pedig szükségképpen szubjektív, hasonlóan a véleményhez. Ez a szubjektivitás a valóság leírására használt kifejezések megválasztásában könnyen tetten érhető. Amikor a felperesről kijelenti az alperes, hogy egy eljárásban "hamis tanúkat állított", akkor ez vélemény vagy tényközlés?[10] A tényközlés és a vélemény között csak fokozati különbség van abból a szempontból, hogy mennyire kapcsolódnak a valósághoz. A fogalmi határok elmosódnak. Elég széles azon esetek köre, ahol nagy a bizonytalanság egy kijelentés minősítése szempontjából.
A szavak, kifejezések nagy részét (nyelvi szempontból nézve) vélemény és tényközlés kifejezésére egyaránt használhatjuk. Például a becsületvédelmi ügyekben gyakran felmerülő "korrupció" vagy "korrupt" szavak használatának minősítése is meglehetősen ellentmondásos a gyakorlatban.[11] Számos példa van arra, amikor egy-egy ügyben eljáró bíróságok ellentétes következtetésre jutnak a vizsgált kijelentés mikénti minősítését illetően, lényegében azonos tényállás alapján.[12] A magyar szakirodalomban egyes munkák konkrét példák tárgyalásán keresztül szemléletesen rámutatnak a bíróságok ellentmondásos elhatárolási gyakorlatára.[13]
(3) Az elhatároláshoz kellenek szempontok, kritériumok. Ilyeneket a bírósági gyakorlat - elsősorban a büntetőjog területén - már régen kidolgozott. Ezek közül néhányat az Alkotmánybíróság is átvett. Ilyen kritérium, hogy a tényközlésnek a valóság egy mozzanatára kell irányulnia.[14] Ez a tényszerűség (az állítólagos tényre irányultság) kritériuma.
Mivel a vélemény nem vonható bizonyítás alá, csak a tényközlés, ebből adódik egy másik elhatárolási szempont. Ez a bizonyíthatóság kritériuma. Ami bizonyítható, az tényközlés, minden egyéb vélemény. Az Alkotmánybíróság ezt a kritériumot számos határozatában felhozta, így - a tényszerűség mellett - szintén alkotmányos kritériumnak is tekinthető.[15]
- 1/2 -
E két kritérium alkalmazása önmagában is sok kérdést felvet. Mégis alapját képezhetné egy egységesebb gyakorlatnak, ha alkalmazásuk feltételeit részleteiben is kidolgozná az Alkotmánybíróság. Ilyennek azonban nincs nyoma. Ehelyett az alkotmánybírósági gyakorlat olyan irányba fordult, hogy az elhatárolást inkább a kijelentés kontextusának értékelésétől tette függővé, sok esetben e két elvi elhatárolási szempont figyelmen kívül hagyásával.
A tényközlések és vélemények elhatárolását érintő alkotmánybírósági gyakorlat legnagyobbrészt közügyeket (közéleti kérdéseket) érintő kijelentésekkel függ össze. Az Alkotmánybíróság ritkábban foglalkozik érdemben közügyet nem érintő kijelentéseket értékelő bírósági határozatokkal. Így a kiindulópontot a közügyek megvitatásához hozzájáruló közlések adják. Az Alkotmánybíróság a tényközlések és vélemények elhatárolásánál, az elhatárolás mikéntjét is meghatározó, fontos kontextuális elemnek tekinti azt, ha a kijelentés a közügyek megvitatásának részét képezi.
Ez a tétel kézenfekvő ugyan, de furcsa irányt szab az elhatárolásoknak. Nem a kijelentés tartalmi jellegzetessége lesz a döntő, amely a tényszerűség és bizonyíthatóság elvi kritériumaival tesztelhető, hanem az, hogy mire használják a közlést: a közügyek megvitatására vagy sem. Mivel a közügyek megvitatása egy jellegzetes, állandósuló típusát képezi egy kijelentés kontextusának, így ez mindig előjövő (és nem eseti, ad hoc) szempont lesz az elhatárolásnál. A tényközlés és a vélemény fogalmi határai - egymással szemben - változóak lesznek. Más minősülhet tényközlésnek közügyek megvitatása során, és más azon kívül. Egy állandó kontextuális elem beépítésével - valamint a tényszerűség és bizonyíthatóság szempontjainak háttérbe szorításával - mozgó fogalmi határ alakult ki.
Az elvi kritériumok alkalmazásának (tényszerűség és bizonyíthatóság) és a kontextus figyelembevételének eltérő, sőt ellentétes hatásai vannak. Amennyiben az elhatárolási döntések az elvi kritériumok alapján születnek - minden bizonytalanság ellenére - ez harmonizálhatja a gyakorlatot, bizonyos stabilitást biztosítva. A kontextus figyelembevétele nagyobb döntési szabadságot biztosít a döntések során, de egyben bizonytalanná, sőt kiszámíthatatlanná teheti a jövőbeli döntéseket.
Egy kijelentés "kontextusának" meghatározatlan számú eleme lehet - kezdve a kijelentés szűkebb szövegkörnyezetétől, a tágabb összefüggésekig (a kijelentés tárgya, célja, körülményei stb.). Mindig kérdés, hogy egy bíróság milyen körben húzza meg az értékelendő összefüggések határát, e körből milyen elemeket emel ki, hogyan mérlegeli és súlyozza ezeket az elemeket az egymáshoz való viszonyukban. A kontextusban megjelenő ad hoc elemek kiemelésével és túlhangsúlyozásával a döntéshozó egyszerűen igazolhatja az általa helyesnek vélt minősítést, hogy egy kijelentés tényközlés-e vagy értékítélet.
Míg az elvi kritériumok korlátozhatják a bíróságot az elhatárolást érintő döntéseknél, addig a kontextus használata szabadságot ad a döntéshez. Mindez nem azt jelenti, hogy egy kijelentést el lehetne szakítani azon összefüggésektől, amelyek között a közlő kimondja vagy leírja. Mindössze annyit jelent, hogy a minősítés során az elvi kritériumok alkalmazásának és a kontextus figyelembevételének egyensúlyát biztosítani kell.
(1) A következő kérdés, hogy merre mozognak, tolódnak ki ezek a fogalmi határok. Az alkotmánybírósági gyakorlat egyértelmű: közügyek megvitatása során a vélemény fogalmi határai tolódnak ki a tényközlés rovására, így a vizsgált kijelentések legnagyobb része véleménynek minősül és nem tényközlésnek.
Ezt biztosítandó, az Alkotmánybíróság három (gyakran ismételt) tételt állított fel. (i) Az értékelés nem ragadhat meg "a kijelentés direkt tartalmánál".[16] (ii) Kinyilvánította, hogy közügyekben (választási kampányban) a tényállítás fogalmát megszorítóan kell értelmezni és a bizonyíthatósági teszt csak szűk körben alkalmazható;[17] (iii) Megállapította, hogy tényközlés is lehet vélemény kifejezése, amivel teljesen relatívvá tette az elhatárolást.[18]
Így közügyekben bármilyen tényközlés véleménynek tekinthető, amennyiben (az egyébként teljesen bizonytalan) kontextussal ez alátámasztható. Ezzel az Alkotmánybíróság úgy oldotta meg az elhatárolási kérdést, hogy azt lényegében megszüntette.[19] Teljesen szabad teret biztosított a bíróságoknak bármilyen kijelentés véleménnyé nyilvánításához. Ez a művelet viszont sokszor már a magyar nyelv tűrőképességének határait súrolja.[20]
Vannak érvek, amelyek a fenti, relativizáló alkotmánybírósági megközelítést alátámasztják. (i) Mivel a véleményeknek van szélesebb védettsége a tényközlésekkel szemben, tehát az szolgálhatja jobban a közügyek szabad megvitatását, ha minél több kijelentést véleménynek lehet tekinteni. (ii) A tényközlések kezelése mindig nehezebb: felmerül, hogy igazak-e vagy hamisak-e, foglalkozni kell a valóság bizonyítására vonatkozó követelményekkel és igényekkel - a tényközlésekkel mindig több a baj. (iii) Az EJEB szerint a vélemény nem vonható bizonyítás alá, mert ez önmagában is sértheti a véleménynyilvánítás szabadságát.[21] Így az Egyezmény szempontjából is biztosabb, ha tényközléseket is véleménynek értelmezünk, mint fordítva.
Ezzel az Alkotmánybíróság a tényközlések és vélemények elvi elhatárolását feláldozta a közügyek szabad vitatásának oltárán. Fordítva megfogalmazva, a tényközlések és vélemények fogalmi határainak elmosása a vé-
- 2/3 -
lemények javára, eszközként szolgál a közügyek szabad vitatásának szélesebb körű biztosításához.[22]
(2) A vélemények extrém védelmét nem csak a tényközlések lehetséges körének összeszűkítése szolgálja. Az Alkotmánybíróság annak is elejét vette, hogy egy közlésben megjelenő véleményekről le lehessen választani a kapcsolódó ténybeli elemeket, és azokat külön értékelni.
Abban az esetben, ha egy kijelentésnek van véleményt tükröző eleme, illetve egy vélemény valamilyen tényközlésen alapul, akkor a kijelentés egésze véleménynek tekintendő.[23] A vélemény alkotmányos védettsége kiterjed a szorosan kapcsolódó vagy alapul szolgáló tényközlésre is. Különösen a bírálat, kritika (mint vélemény) védelme érdekében azon tényszerű elem igazsága, hamissága, bizonyíthatósága irreleváns lehet, amire a kritika irányul.[24] A vélemény védelme érdekében ez a vélemény alapulhat hamis kiindulóponton vagy a kritika irányulhat hamisan prezentált történésekre, állapotokra. Mivel a véleménynyilvánítás szabadsága nem tűri a véleményhez szorosan kapcsolódó tényállítások bizonyítását, így ebben az összefüggésben a hamis, valótlan tényközlések is védettek az Alaptörvény IX. cikke által.[25]
A megközelítés ilyen következményeivel szemben vannak hangok az Alkotmánybíróságon belül. Talán Salamon László alkotmánybíró az, aki legtöbbször hangoztatja eltérő véleményét az elhatárolásra vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlattal szemben. Ő volt az, aki felvetette, hogy nem lehet közömbös a vélemény alapjául szolgáló tényállítás valós vagy valótlan volta.[26] Horváth Attila alkotmánybíró ugyancsak fellépett az ellen, hogy valótlan állítások ilyen módon alkotmányos védettséget kapjanak.[27]
(3) Van, amikor az Alkotmánybíróság nem is leplezi, hogy egyes esetekben már nem is a tényközlések és vélemények elhatárolására törekszik. Inkább úgy közelíti meg problémát, hogy a vizsgált, jellemzően politikai vitákban elhangzott közlésekre egyszerűen a vélemények védettségét alkalmazza. Erre világosan utal egy-két megállapítás.
A 3107/2018. AB határozatból kitűnik, hogy minél közvetettebben kötődik a kijelentés a jelölt politikai tevékenységéhez "annál inkább sor kerülhet arra, hogy az állítás jogszerűségének megítélésére valóban a tényállításokra irányadó követelmények alapján kerüljön sor".[28] Tehát itt nem elhatárolásról van szó, mint inkább arról, hogy a politikai tevékenységhez szorosabban kötődő kijelentéseket (így a tényközléseket) egyszerűen a véleményekre irányadó követelmények szerint mérik.
Mindezt alátámasztja, hogy az Alkotmánybíróság többször utal a véleménynek minősített "kijelentés egyes elemeinek cáfolatára" olyan összefüggésben, hogy a kampány során az érintett személy cáfolhatja a közlést.[29] Bizonyítani vagy cáfolni viszont véleményt nem, csak tényközlést lehet. Amennyiben az Alkotmánybíróság elismeri ezen elemek bizonyíthatóságát és cáfolhatóságát, azzal ezen elemek tényszerű jellegét is elismeri.[30] Ezzel egyben azt is elismeri, hogy a véleménynek minősített közlésben ténybeli, tényszerű elemek (azaz tényközlések) vannak, melyeket ugyancsak véleményként kezel, és ekként biztosít ezeknek fokozott alkotmányos védettséget.
A tényközlések és a vélemények elhatárolásánál az alkotmánybírósági gyakorlatban alapvetően három esetkör különíthető el (amelyek párhuzamosak az alkotmányos védettség fontosabb szintjeit jelentő helyzetekkel). Ezek az esetkörök a következők:[31] (i) választási kampányban, illetve politikai vitákban elhangzó, azokhoz hozzájáruló kijelentések köre (összességében politikai szólások);[32] (ii) nem politikai vita részeként, de a közügyek megvitatásához hozzájáruló kijelentések köre; (iii) közügyeket nem érintő kijelentések köre.[33] E három alaphelyzet elkülönítésének alapjai és indokai ismertek, így erre külön nem érdemes kitérni.
Ez a három esetkör lényegében a vizsgált kijelentések három típuskontextusát jelöli. Az Alkotmánybíróság e három esetkörben eltérő hajlandóságot mutat, hogy a kijelentéseket véleménynek tekintse (mozgó fogalmi határok), így különböző módon húzza meg a védett kijelentések körének határait. A következőkben ezeket, az elhatárolásnál észrevehető különbségeket vizsgáljuk.
A témánk szempontjából az a lényeges, hogy a fenti, három típuskontextus mennyiben befolyásolja a tényközlések és vélemények elhatárolását. Tendenciaként világos, hogy az egyik végletet a közügyeket nem érintő, és nem közügyek vitatása során elhangzó kijelentések, míg a másik végletet a választási kampányidőszakban elhangzott (és a közügyekkel összefüggő) kijelentések minősítése képezi. Az előző esetben az elhatárolás általános megközelítése érvényesül (az elvi kritériumok és a kontextus együttes figyelembevétele). Az utóbbi esetben az elvi kritériumok szinte semmilyen szerepet nem játszanak, és a sajátos kontextus szinte minden kijelentést véleményként feltételez.
Ezen esetkör általános jellemzésére induljunk ki egy olyan ügyből, amely példa az elvi elhatárolási kritériumok teljes figyelmen kívül hagyására. Az egyik választási kampányidőszakban, Fót településen, választási plakátokon jelent meg olyan közlés, hogy a térség országgyűlési képviselője Fót nevét a megelőző négyéves ciklusban csak egyszer ejtette ki országgyűlési felszólalásaiban.[34] A kijelentés tényszerűségéhez kevés kétség fűződik, a tartalom könnyen ellenőrizhető, és az nagyon egyszerűen bizonyítás alá vehető. A plakát más részei alapján sem lehetett a kijelentésnek a szokásostól eltérő, valamilyen különleges értelmet tulajdonítani. Ennek ellenére az Alkotmánybíróság véleményként kezelte.
Mi indokolhat egy ilyen minősítést? Nyilvánvalóan a kijelentésnek a közügyek szabad vitatásához kell hoz-
- 3/4 -
zájárulnia[35] (az öncélú, a politikai ellenfél magánéletét érintő kijelentések választási kampányidőszakban is más megítélés alá esnek). Amennyiben a kijelentés közügyeket érint, az Alkotmánybíróságnak van néhány érvtípusa, amit az ilyen (kétségeket keltő) minősítés mellé tesz.
A gyakorlatból nagyjából a következő érvek szűrhetők ki. (i) A választási kampány "felfokozott helyzetét" nem lehet figyelmen kívül hagyni a kijelentés minősítésénél.[36] (ii) A választási kampányban mindig kutatni kell, hogy ebben a sajátos helyzetben a kijelentés "milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára".[37] (iii) Lényeges, hogy ebben a sajátos helyzetben a kijelentés jellemzően a vitában álló felek hitelességét, alkalmasságát vagy programját érinti, illetve kérdőjelezi meg.[38] (iv) A választópolgárok a helyükön tudják kezelni, megfelelően tudják értelmezni a kampányüzeneteket, és "nem szó szerint veszik" azokat, hanem politikai véleményként fogják fel.[39] (v) Az adott helyzetben a másik félnek van lehetősége védekezni, és ennek során a kijelentés helytelenségére rámutathat, tere nyílik a cáfolat és ellenvélemény kifejtésének.[40] Ezen érvek alapján bármely, választási kampányban tett kijelentést könnyedén lehet (politikai) véleménynek tekinteni.
Jól látszik, ezen érveknél semmi szerepe nincs a tényszerűségnek vagy a bizonyíthatóságnak. Az Alkotmánybíróság szembeállítja a kijelentés "direkt tartalmát" és a "valódi jelentését". A fenti érvek annak megalapozását szolgálják, hogy miért ne higgyünk annak, ami elhangzott, vagy amit leírtak. A "valódi jelentés" az, ahogy - az Alkotmánybíróság feltételezése szerint - a felfokozott helyzetben egy választópolgár értelmezheti a kijelentést. Itt kezdődnek az elvi problémák. Honnan tudható, hogy egy választópolgár valóban nem törődik a kijelentés tényleges tartalmával? Egy jelölt hitelességét és alkalmasságát miért csak olyan kijelentés tudja megkérdőjelezni, amit politikai véleménynek fogunk fel? Tényközlés miért nem irányulhat az alkalmasság vagy hitelesség megkérdőjelezésére?
A választási kampányüzenetek és a politikai vitákban tett kijelentések minősítésére a fentiekkel az Alkotmánybíróság körbeírta az eltérő mércét. Vannak olyan határozatok, ahol ez a mérce összefoglalóan megmutatkozik, és a következőképpen fogalmazható meg. Vélelem áll fenn arra, hogy a választási kampányüzenetek és a politikai vitákban tett kijelentések az ellenfél hitelességére, alkalmasságára vagy programjára irányuló (politikai) véleményként jelennek meg, amely vélelem csak akkor dől meg, ha a kijelentéseknek észszerűen már nem tulajdonítható ilyen jelentés (szerep).[41]
Az észszerűség mellett, az értékelésnél van egy kettős csúszómérce. Az Alkotmánybíróság szerint, minél közvetettebben kötődik egy kijelentés a jelölt politikai tevékenységéhez, programjához, és minél nagyobb súlya van a megnyilvánulás ténybeli elemének, annál - inkább jöhet szóba a kijelentés tényállításnak minősítése.[42] Hangsúlyozza azt is, hogy a tényközlések és vélemények közötti elhatárolásnak a választási kampány során is alkotmányjogi jelentősége van.[43] Látható azonban a vélelem alapján, hogy az első esetkörben ritkán van szó valódi elhatárolásról. Inkább a vélemények védettségét terjeszti ki a testület a tényközlésekre.[44]
A második esetkörben a közügyek politikai vitákon kívüli megvitatásánál, ilyen vélelem láthatóan nem áll fenn.[45] A közügyek szabad megvitatására vonatkozó elv érvényesítése azonban olyan irányba nyomja az alkotmánybírósági gyakorlatot, hogy az elvi elhatárolási kritériumokat hagyja figyelmen kívül, és az elv érvényesítése végett véleménynek minősítsen tényszerű kijelentéseket is. A közügyek megvitatásánál is érvényes az a tétel, hogy itt a véleményszabadság alóli kivételeket jelentő büntetőjogi törvényi tényállásokat (és így a tényállítás fogalmát is) megszorítóan kell értelmezni.[46]
A választási kampány és politikai viták körülményeire szabott, fent ismertetett érvelés itt már nem alkalmazható aggály nélkül. Előtérben van azonban a közügyek szabad megvitatásának biztosítása, és az Alkotmánybíróság ennek érdekében a tényszerű közléseket is hajlandó egyszerű kritikának, bírálatnak (azaz véleménynek) tekinteni.[47] Az elvi elhatárolási kritériumok viszont időnként már érdemi szerepet kaphatnak, szemben választási kampányban és politikai vitákban tett kijelentésekkel.[48]
Az elhatárolási bizonytalanság viszont nagy. A gyakorlatban nem látható, hogy milyen körülmények között hajlandó az Alkotmánybíróság a tényszerű kijelentést egyszerű kritikának (véleménynek) tekinteni (a kontextus alapján), és mikor minősíti az ilyen kijelentéseket mégis tényállításnak (az elvi elhatárolási kritériumokat alkalmazva).
A harmadik esetkörben, a közügyeket nem érintő kijelentések minősítésénél, azért nehezebb a mérce körülírása, mert viszonylag kicsi az alkotmánybírósági gyakorlat. Úgy tűnik, a testület az ilyen esetekre vonatkozó alkotmányjogi panaszok esetében kevéssé látott alkotmányossági problémákat.[49]
A vonatkozó határozatokból az látható, hogy itt alkalmazandó - a bírósági gyakorlat által is követett - alapmérce: a tényszerűség és bizonyíthatóság mérlegelése a kontextus figyelembevételével. Az elvi elhatárolási kritériumok itt kapják meg az őket megillető szerepüket, és a vizsgált kijelentések szokásos értelméből kell kiindulni e kritériumok alkalmazása során. E mérce lényege, hogy meg kell találni a helyes egyensúlyt az elvi kritériumok alkalmazása és a kontextus figyelembevétele között (bármit jelentsen is ez egy-egy konkrét esetben). A legnagyobb veszély a minősítés során éppen ehhez kapcsolódik: nem szabad a kontextust sem túlhangsúlyozni, és nem szabad attól a kijelentést sem teljesen elszakítani. Ez már az eseti, ad hoc mérlegelések területe.
Ebben az esetkörben az Alkotmánybíróság az alapmérce szerint, a bírósági gyakorlatban is szokásos ér-
- 4/5 -
veléssel minősítette véleménynek azt, amikor egy ügyvéd az ellenérdekű felet "alávaló gyáva gazember" kiszólással illette.[50] (Lényegében a tényszerűség kritériuma hiányzott). Ugyanakkor hajlandó volt (a felülvizsgált ítéletet követve) tényállításnak tekinteni egy közösségi oldalon, fikciós írásműben (!) megjelenő kijelentéseket.[51]
A közügyeket nem érintő kijelentéseknél nem lehet olyan könnyedén bánni a kontextussal (az elvi elhatárolási kritériumok rovására), mint a közügyek megvitatásához hozzájáruló szólások értékelésekor. A bírósági gyakorlat dobta fel következő, erre vonatkozó példát. A bíróságoknak egy olyan kijelentést kellett értékelniük (többek között), hogy "a rendőrkapitány a közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét". Adódik a tényszerűség és a bizonyíthatóság kritériumának alkalmazása. Az alsóbb bíróságok a kijelentést véleménynek (értékítéletnek) tekintették, mert azt "nem vette szó szerint senki". A Kúria ezt a bizonyíthatóság kritériuma alapján átminősítette (becsületsértő) tényállításnak.[52] Látható, a választási kampányidőszakban lehet (könnyedén) feltételezni, hogy a választópolgár nem veszi szó szerint a tényszerű üzeneteket és így az véleménynek minősül. A közügyeket nem érintő kijelentéseknél viszont már az ilyen, kellően alá nem támasztott feltételezés ("nem vette szó szerint senki") nem engedhető meg.
A fenti áttekintést finomítani kell, mert a kijelentések értékelése legalább háromtényezős. Nem elég, hogy mi az általános kontextus (pl. közügyek megvitatásáról van szó vagy sem), lényeges lehet az érintett személy státusza, és az is, hogy a kijelentés tartalmilag mire irányul: a közügyek megvitatására, vagy esetleg a másik fél személyes szférájára.[53]
A közügyekre hivatkozás sokszor kettős. Egyrészt úgy jön elő, hogy a kijelentés közügyeket érint, azok megvitatásához hozzájárul (tartalmi kapcsolat). Másrészt viszont az általános kontextust jelöli: a kijelentés közügyek megvitatása során hangzik el (azonban korántsem biztos, hogy tartalmilag közügyeket érintően). Közéleti vitában is elhangozhatnak személyeskedő, csak a magánéletre vonatkoztatható kijelentések (öncélú közlések). Az öncélú közlések nem járulnak hozzá a közügyek megvitatásához, nincs logikai kapcsolat a közéleti kontextus, valamint a kijelentés között, így nem, vagy csak kevéssé védettek.[54]
Másfelől, magánélettel kapcsolatos közlések is (pl. egy közszereplő milyen szórakozóhelyen fordult meg nyaralása alatt) hozzájárulhatnak a közügyek megvitatásához,[55] bár az információ nem biztos, hogy általános kontextusát tekintve közügyek vitatása során kerül elő. Ettől függetlenül az ilyen szólás fokozott védelmet érez.[56]
A minősítésnél (és a védettség szintjének megállapításánál) nem azon személy státusza lényeges, akit a kijelentés érint, hanem a kijelentés tartalma. Így a közügyben érintett nem-közszereplővel szemben a közügy megvitatásához hozzájáruló kijelentés fokozottan védett (és a minősítés szempontjából a fenti, második esetkörhöz tartozik).[57] Ugyanakkor a közügyben érintett nem-közszereplővel szemben, közügy megvitatása során, de a közügy megvitatásához hozzá nem járuló közlés, már nem élvez megkülönböztetett alkotmányos védettséget, és egyszerűbben korlátozható.[58] Van ugyanakkor olyan eset, amikor egy nem-közszereplő, önként vesz részt egy közügy megvitatásához kapcsolódó helyzetben, ekkor megváltozik a státusza, az adott üggyel kapcsolatban eseti vagy "kivételes" közszereplővé válik, és az őt érintő kijelentések fokozottan védetté válnak (a fenti második esetkör).[59]
Egy választási kampányban a képviselőjelölt azt állította politikai ellenfeléről, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjáról, egy másik képviselőjelöltről, hogy megszegte a lovagrendnek tett esküjét. (Az alapeljárásban a bíróság előtt ez az állítás alaptalannak bizonyult.) Választási kampányban a véleménnyé minősítés melletti vélelem alapján joggal volt várható, hogy az Alkotmánybíróság egyszerűen véleménynek tekinti a választási szórólapon tett közlést. Meglepetésre a testület azt találta, hogy az esküszegésre vonatkozó kiszólás nem "a jelölt alkalmasságát vagy alkalmatlanságát középpontba állító véleménynyilvánítás" volt, hanem a tényekkel okszerű kapcsolatban nem álló valótlan tényállítás.[60]
Már az is megkérdőjelezhető, hogy az esküszegésre utalás nem kapcsolódik a jelölt hitelességéhez vagy alkalmasságához. De hol maradt a minősítést alátámasztó érvelésből a "felfokozott" helyzetre, a válaszadás (a cáfolat) lehetőségére, a tényállítás megszorító értelmezésére utalás, vagy arra, hogy a választópolgár helyén tudja kezelni az ilyen kampányüzeneteket? Ehelyett az Alkotmánybíróság kimutatta a lovagrend szabályzata alapján, hogy nem volt esküszegés, tehát valótlan tényközlésről volt szó. Ez is védhető megközelítés lenne, csak a választási kampányüzenetek minősítésére és védettségére vonatkozó alkotmánybírósági tételektől meglehetősen élesen eltér.
Ritka esetben megtörténik, hogy a felülvizsgált ítélettel szemben, az Alkotmánybíróság nem véleménynek, hanem tényállításnak tekint bizonyos közléseket (ezáltal szűkíti a védettséget). Ez történt az 1/2015. AB határozatban, ahol az Alkotmánybíróság - közügyet érintő közlési környezetben - kétséget keltő módon tényállításnak minősítette azt a kijelentést, hogy a "[magánvádló], a ronda lop-csal-hazudik-kutya".[61] Azt tudjuk, hogy a bírói gyakorlatban van olyan ügy, amelyben a magánvádlókra utaló "loptak, csaltak" kijelentés, meglehetős általánossága ellenére is, az ügy körülményei között tényállításnak minősült.[62] Ennek ellenére a kijelentés nyelvi formájának mégis el kell érni bizonyos konkrétságot, hogy egyedileg meghatározható törté-
- 5/6 -
nésre, eseményre mutasson. Kérdés, ebben az esetben ez a követelmény - amely a tényszerűség kritériumához kötődik - miképpen teljesült.
A gyakorlatban gyakran észlelhetők fogalmi zavarok, amelyek nehezítik az alkotmánybírósági határozatok elhatárolási gyakorlatának értékelését.
(1) Az egyik szembeszökő fogalmi probléma az alkotmánybírósági határozatokban is megjelenő "valótlan tény" vagy "hamis tény" kifejezés.[63] Ez nem illik a tény általánosan elfogadott fogalmához, amely szerint a tény a valóság része, a valóság egy vonatkozása, mozzanata.[64] Amennyiben a tény a valóság része, akkor nem lehet valótlan. A tényközlés mint kijelentés lehet valótlan (hamis), és nem a tény.
(2) Az Alkotmánybíróság rendszerint külön említi az értékítéletet, valamint a személyes meggyőződést közvetítő véleményt, vagy az egyén személyes véleményét[65] (mint ami védett, ha például közügyekkel kapcsolatos). Itt a fogalmi megkülönböztetés célja nem teljesen világos. Az értékítéletek egyértelműen a vélemények kategóriájához tartoznak, és természetesen az egyén személyes véleménye is lehet értékítélet. Másrészt, ha egy közlésben nem a közlő személyes véleménye jelenik meg (pl. más véleményét ismétli), akkor az nem ugyanúgy védett, mint a közlő személyes véleménye? Itt nem látszik az osztályozás, az elhatárolás alapja és következménye.
A vélemény egyébként is sokféle közlést takarhat, az Alkotmánybíróság rendszerint az értékítéletet (kritikát, bírálatot) emeli ki. Vélemény lehet egy feltételezés közlése, egy jövő időre irányuló megállapítás, egy következtetés eredményének prezentálása (konklúzió) vagy egyszerűen szitokszavak használata. (Külön kérdés, hogy ezek közül mi lehet becsületet sértő, valamint mi kap alkotmányos védettséget.)
(3) Általános tétel, hogy a vélemény nem vonható bizonyítás alá. Mivel nem bizonyítható vagy cáfolható, így önmagában nem értékelhető az igaz-hamis, a valós-valótlan kategóriákkal. Ennek ellenére az Alkotmánybíróság többször utal igaz és hamis véleményekre, ami az alaptétel tükrében nem tartható: "az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az [...] igaz vagy hamis [...]."[66]
(4) Nem teljesen világos az alkotmánybírósági gyakorlatban a tényközlés és a tényállítás viszonya. Az Alkotmánybíróság eleinte megkülönböztette a tényállítást és a tényközlést,[67] később azonban összecsúszott ezek tartalma (ma főleg a tényállítás szót használja).[68] A testület azt viszont nyugtázta, hogy a büntetőjogi dogmatika megkülönbözteti a két fogalmat.[69]
A tényközlések és vélemények elhatárolására érzékeny törvényi tényállások (rágalmazás, a jóhírnév védelme stb.) a tényállítás szót használják. Ugyanakkor vannak a tényekkel összefüggő egyéb törvényi tényállási elemek, így a tényre való közvetlen utalás vagy a híresztelés. Szükség van valamilyen tágabb, felettes fogalomra is, és ez a tényközlés.
A tényközlés és a tényállítás között eszerint a különbség az, hogy a tényközlés magában foglalja a tényállítás mellett a tényre való közvetlen utalást és a híresztelést (Btk. 226. §).[70] Ez a gyakorlat alapján is tartható álláspont, mert a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság érvényesítése során általában a tényközlések elhatárolásának van inkább jelentősége, nemcsak a tényállítások elkülönítésének.
Mivel tényállítás - legalábbis a szokásos értelmében - nehezen képzelhető el nem-verbális formában, így a tényközlések valószínűleg átfogják a tényekre utaló nem-verbális vagy részben nem-verbális közlési formákat (így tényközlést lehet tenni egy képpel, ábrával, szimbólummal, testi mozdulattal).[71] (Természetesen nem-verbális formában véleményeket még inkább ki lehet fejezni.[72] A nem-verbális közléseknél a tényközlés és vélemény elhatárolása külön kérdés). A gyakorlatban azonban tényállítás tehető nem-verbális közlési formákkal is.[73] Így ez csak elméleti különbségtétel marad.[74]
Az Alkotmánybíróság eszköztárában fontos szerepet kapnak olyan, fikcióvá kérgesedő általánosságok, amelyek a tényszerű közlések véleményekké formálását segítik. A politikai viták esetében (beleértve a választási kampányidőszakot), de egyes esetekben közügyeknél is, négy gyakorta használt fikció szolgálja, hogy a kontextus értékelésének végeredménye a vizsgált közlés véleménnyé minősítése legyen.
(1) Az első ilyen fikció, hogy a politikai vitákban (de sokszor egyszerűen a közügyek megvitatásánál is) "felfokozott helyzet" van,[75] és "intenzív vita" körülményei között kell értelmezni az elhangzottakat. Így a "közügyek intenzív vitájában részt vevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók".[76] A választási kampány pedig a közéleti viták legintenzívebb formája.[77]
Ez kiindulópontnak megfelelő lehet, csak éppen a "felfokozott helyzet" és az "intenzív vita" fikciója kicsit célt téveszt. Azt sugallja, hogy az adott helyzetben a felek valamiféle átgondolatlan, indulati közléseket tesznek, meggondolatlanul fogalmaznak, így nem lehet szó szerint számonkérni az elmondottakat, hanem csakis véleményként kezelni. Ez igaz lehet egy kampányrendezvényre vagy akár egy sajtótájékoztatóra is. Az viszont nem világos, hogy egy megfelelő előkészítést kívánó kampányvideón[78] vagy egy gondosan megtervezett választási plakáton, választási szórólapon[79] milyen értelemben tesznek a politikai ellenfelek indulati vagy meggondolatlan közléseket.
(2) Hasonló kifogások tehetők azzal kapcsolatban, hogy a közügyekkel kapcsolatos vitákban elkerülhetetlenek a "túlzó, felfokozott vagy meghökkentő megfogalmazást" tartalmazó közlések.[80] Sok esetben valóban találkozni ilyen kampányüzenetekkel a jogesetekben, és aligha kifogásolható, hogy az Alkotmánybíróság ezeket védelemben részesíti, ha közügyek megvitatásához hozzájárulnak.[81]
- 6/7 -
A probléma ott kezdődik, amikor nem igazán érthető, hogy egy védelemben részesített kijelentésben mi minősül "felfokozott" vagy "meghökkentő" megfogalmazásnak. Olyan kijelentésben, hogy a politikai ellenfél a megelőző választási ciklusban egyszer ejtette ki országgyűlési felszólalásaiban egy település nevét, vajon mi minősül túlzó vagy meghökkentő megfogalmazásnak (és így véleménynek)?[82]
(3) Az ideális választópolgár, mint a kampányüzenet címzettje. Az Alkotmánybíróság sok esetben úgy gyúr át tényszerű elemeket tartalmazó kijelentéseket véleményekké, hogy a választópolgárra hivatkozik. A választási kampányban a választópolgár a helyén tudja kezelni (azaz véleményeknek tekinti) a kampányüzeneteket: "a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel".[83]
Ez ideális kiindulópont lenne, de félő, hogy a választási pszichológiában a racionálisan döntő, tájékozott, a kommunikáció látszatain átlátó választópolgár már aligha érvényes paradigma. Nem lehet eltekinteni a tájékozatlanságtól, az előítéletektől, a politikai kötődéstől, a manipulálhatóságtól, a döntéshozatal irracionális elemeitől, a sztereotípiáktól.[84] Így aligha túlzás az Alkotmánybíróság választópolgárát fikciónak tekinteni.
(4) A politikai ellenfél közléseiben megjelenő tényszerű elemek tekintetében a cáfolat vagy a válasz lehetősége. Az Alkotmánybíróság kifejezetten elismerte, hogy a tényszerű közlések véleménnyé történő átminősítésében az is szerepet játszik, hogy "egyes részletek tényszerű cáfolatára a kampányban széles körű lehetőség nyílik".[85]
Ez a tétel dermesztően egyszerű megközelítést takar: politikai vitában - az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusának sérelme kivételével - valójában nincs alkotmányos védelem a véleménnyé átminősíthető, a közügyeket érintő, hamis tényállításokkal szemben.[86] A politikai félnek saját magát kell megvédenie az ellene felhozott valótlanságokkal szemben, ha tudja. E felfogás olyan szempontból problémás, hogy a felek kommunikációs lehetőségeiket és anyagi erőforrásaikat tekintve nincsenek egyenlő helyzetben (például egy választási kampányban). Lehetséges, hogy nem tudják ugyanazt a kommunikációs csatornát igénybe venni, amelyen keresztül az őket sértő közlés érkezett. Így a válasz vagy cáfolat nem is biztos, hogy ugyanazon választói csoportokat éri el, mint a közlés, amelyekre válaszolt.
Az Alkotmánybíróság bináris megközelítésben gondolkodik: egy közlés vagy vélemény (értékítélet) lesz, vagy tényközlés (tényállítás).[87] Teszi ezt annak ellenére, hogy a vizsgált közlések jellemzően vegyesek. Véleményeket és tényközléseket is tartalmaznak (vegyes közlések), sokszor egy mondaton belül is (vegyes kijelentés).[88] (Lényeges, hol húzzuk meg a vizsgálandó közlés határait: egy-egy mondatot külön értékelünk, vagy esetleg számos mondatból álló közlést - újságcikk, nyilatkozat stb. - együttesen. Sokszor ettől függ, hogy "vegyessé" válik-e a közlés.)
Az összegző, kategorikus minősítés gyakorlata az Alkotmánybíróság sajátos megközelítéséből fakad. Minél több (közügyeket érintő) közlést véleménynek tekint, így biztosít alkotmányos védettséget azoknak. Ekkor a közlés tényszerű elemeit "elnyeli" a vélemény - összegzően és kategorikusan az egész közlés véleménynek minősül.
Az ilyen minősítési gyakorlathoz nem szükséges a közlések vegyes jellegének figyelembevétele. Az Alkotmánybíróság kifejezetten csak nagyon ritkán említ tényalapú értékítéletet[89] vagy értékítélettel terhelt tényállítást[90] - ekkor is csak a felülvizsgált bírósági határozat szóhasználatát vette át. Burkoltan szokott ugyan utalni egy vélemény cáfolható (azaz ténybeli) elemeire vagy arra, hogy a vélemény "ténybeli kérdést érint".[91] Ezt a vélemény részének fogja fel, és óvakodik attól, hogy az ilyen "elemet" valamilyen önállóan vizsgálandó közlésnek tekintse.
Az EJEB gyakorlata itt élesen eltér. Ott a közlés védettségének mértéke nem azon múlik, hogy tényközlésnek vagy véleménynek minősítjük azt. A közlések ténybeli alapjának van jelentősége, akár véleményről, akár tényközlésről van szó.[92] Az Egyezmény a véleményt is csak akkor védi, ha kellő ténybeli alappal rendelkezik, illetve olyan mértékben védi, amilyen szorosan kapcsolódik tényekhez.[93] Így amennyiben a vegyes közlésnek vagy a vegyes kijelentésnek van elkülöníthető ténybeli eleme, akkor azt bizonyítás alá kell vonni, az ellenőrzését el kell végezni.[94] A magyar alkotmányos gyakorlat és a strasbourgi gyakorlat különösen a vélemények, értékítéletek védettsége tekintetében tér el.[95]
Első pillantásra nincs gond ezzel, hiszen az Alkotmánybíróság nagyobb védettséget biztosít a véleményeknek, mint az EJEB. A probléma azonban abban áll, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tényközlések vagy ténybeli elemek véleményként kezelése (azaz a vegyes közlések és kijelentések összegző, kategorikus minősítése) elzárja az abban érdekelt felet, hogy a kijelentés ténybeli alapjait bizonyíthassa. Az EJEB erre világosan rámutatott az ATV-ítéletben.[96] A Szima-ítéletben pedig meglepetését fejezte ki, hogy a magyar bíróságok az alapeljárásban a bizonyítás lehetőségét elutasították a vizsgált közlések tényszerű elemeire vonatkozóan.[97]
Az érdekelt felet nem kellene ilyen módon elzárni a valóság bizonyításától, különösen büntetőeljárásban. A kijelentések véleményként kezelése viszont ettől elzárja, mert a vélemény nem vonható bizonyítás alá. Ez egy igen régi érv, már a Curia hivatkozott erre, amikor egy ügyben "általános tényállítást" megállapítva, biztosította a vádlott jogát a valóság bizonyításához.[98] Az összegző, kategorikus minősítés egyes esetekben felvetheti a tisztességes eljárás követelményének és a szólásszabadságnak a lehetséges konfliktusát.
A közügyekkel összefüggésben tett tényközlések és vélemények elhatárolásánál az Alkotmánybíróság a kon-
- 7/8 -
textusra hivatkozva sokszor átértelmezi a vizsgált kijelentések szokásos hétköznapi jelentését, az elvi elhatárolási kritériumokat (tényszerűség és bizonyíthatóság) érdemben nem alkalmazza, és a vélemény fogalmát rendkívül szélesen fogja fel a tényközlések rovására. A tényszerű közlések véleményként történő átminősítését az Alkotmánybíróság eszközként használja a szólásszabadság kiterjesztéséhez, mert az Alaptörvény IX. cikkét úgy értelmezi, mint ami a véleményeknek szélesebb alkotmányos védettséget biztosít. Ennek során - technikai értelemben - alkalmazza az összegző, kategorikus minősítést, illetve állandó kontextuselemekként bizonyos kényelmes általánosságokat, amelyek fikcióként működnek. Egyes esetekben már a magyar nyelv határait feszegeti ez a gyakorlat, amely a közügyek körében csak ritkán hajlandó tényközlésnek tekinteni bármit is. Ebben az összefüggésben és ilyen értelemben az Alkotmánybíróság mostohán bánik a tényekkel, illetve a tényközlésekkel.
E gyakorlatnak egyes esetekben legalább négy, jól kivehető hátránya mutatkozik. (i) Nyelvileg és logikailag nehezen védhető egyes közlések véleménnyé nyilvánítása. (ii) A valóság bizonyításától elzárja az érdekelt felet a véleményként kezelt tényszerű közlések vagy ténybeli elemek tekintetében, mert a vélemény bizonyítás alá nem vonható. (iii) Nem illeszkedik a szakjogi dogmatikákhoz (amelyek nem zárják ki a tényközlést követelő rágalmazást vagy a jóhírnév megsértését a közügyekkel kapcsolatban tett kijelentések vonatkozásában). (iv) Ütközik egyes erkölcsi elvekkel (vagy általában véve a természetes jóérzéssel) annyiban, amennyiben a véleményekkel összekapcsolva alkotmányos védettséget ad hamis, valótlan közléseknek is. (v) A gyakorlat meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi, hogy egy tényközlés ("ténybeli elem") mikor tekinthető egy vélemény alapjának vagy ahhoz kapcsolódó körülménynek (védettséget biztosítván neki), és mikor értékelhető önmagában, tényközlésként, az alkotmányos védettség szűkebb keretei között.
Léteznek olyan megoldások, amelyek a fenti problémákat enyhíthetik, vagy akár meg is szüntetik. (i) Stumpf István alkotmánybíró egy párhuzamos indokolásban amellett volt, hogy ne a vélemény fogalmának kiterjesztését használja az Alkotmánybíróság eszközként, hanem a közügyek fogalmának pontosításával húzza meg világosabban az alkotmányos védettség határait.[99] (ii) Az EJEB az összegző, kategorikus minősítés helyett arra törekszik, hogy elkülönítse egy-egy vizsgált közlés ténybeli elemeit, és engedi annak bizonyítását - egyben a védettséget a ténybeli megalapozottsághoz köti, még vélemények esetében is. (iii) Nem világos, milyen érvek szólnának az ellen, hogy az Alkotmánybíróság egyes bizonyítatlan tényközléseknek saját jogon adjon alkotmányos védelmet (és ne egy véleményhez kötve, vagy azt véleménnyé nyilvánítva). A védettségből ezután határozottabban kizárhatná a nyilvánvalóan hamis vagy a tudatosan hamis közléseket. Ezzel a tényközlések és vélemények közötti fogalmi határok világosabban és kiszámíthatóbban fenntarthatóak lennének. ■
JEGYZETEK
[1] 7/2014. (III. 7.) AB határozat (méltányolható közérdek), Indokolás [47]. A jelen tanulmány keretében nem teszek különbséget a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága vagy éppen a "kifejezés szabadsága" (Ádám Antal) között. Vö. Török Bernát: A véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága. In: Alapjogok (szerk. Bódi Stefánia - Schweitzer Gábor). Ludovika Kiadó, Budapest 2021. 207. o.
[2] Később az első lépcsőhöz egy újabb szempontot is beillesztettek, méghozzá azt, hogy a kijelentés célszemélye közszereplőként érintett-e a kijelentéssel, 3145/2018. (V. 7.) AB határozat (médiaszemélyiség tűrési kötelezettsége), Indokolás [44].
[3] 3051/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 1.), Indokolás [44].
[4] A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdésének, illetve a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 12. § (1) bekezdésének alkalmazásánál.
[5] A sajtószabadság biztosításának kérdéseinél - a véleménynyilvánítással való szoros kapcsolat miatt - a tényközlés és vélemény elhatárolása ugyanazon kérdéseket veti fel, Török: i. m. 213-214. o. Másfelől választási és személyiségvédelmi ügyekben sok tényállás osztozik közös problémákon (ilyen a tényközlések és vélemények elhatárolása is), és ezeknél az Alkotmánybíróság és a Kúria azonos megoldásokat alkalmaz, Koltay András - Szikora Tamás: Véleménynyilvánítási szabadság a választási kampányban. Alkotmánybírósági Szemle 2022. 1. sz. 4. o.
[6] Pl. 34/2017. (XII. 11.) AB határozat (sajtótájékoztató a trafiktörvényről), Indokolás [34].
[7] 13/2014. (IV. 18.) AB határozat (a siklósi polgármester jutalma) Indokolás [41]. Ez vonatkozik mind a közügyeket, mind a magánéletet érintő kijelentésekre.
[8] 3051/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 1.), Indokolás [45].
[9] Pl. Csánics v. Hungary (appl. no. 12188/06) ECtHR Judgment of 20 January 2009, para. 39. vagy Ungváry and Irodalom Kft. v. Hungary (appl. no. 64520/10) ECtHR Judgment of 3 December 2013, para. 46.
[10] Kúria Pfv.IV.20.358/2021/13. (jóhírnév védelme).
[11] L. Bárányos Bernadett: A becsület büntetőjogi védelme a közügyeket érintő megszólalások esetén. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2021. 247-249. o.
[12] Például l. Győri Ítélőtábla Bhar.II.43/2020/6. [7], ahol az eljáró három bíróság háromféleképpen minősítette ugyanazt a kijelentést.
[13] Pl. Bárányos: i. m. 230-241. o.
[14] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.289/2014/7.; egyetértőleg idézi az 3002/2018. (I. 10.) AB határozat (a konyári incidens), Indokolás [70] és [73].
[15] Sőt a bizonyíthatósági teszttel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés is felmerülhet, 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [21].
[16] Pl. 5/2015. (II. 25.) AB határozat (az egyedüli jelölt), Indokolás [27] vagy 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat (sajtótájékoztató megzavarása), Indokolás [39].
[17] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [27] vagy 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [28].
[18] Pl. 7/2014. (III. 7.) AB határozat (méltányolható közérdek), Indokolás [49]. Ez a szakirodalomban már korábban megjelent, pl. Törő Károly ismerte az értékítélet kifejezését "tényállítás formájában", Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1979. 360. o.
[19] Van, aki eufemisztikusan úgy fogalmaz, hogy közügyekben a tényközlések és vélemények elhatárolásánál az alkotmánybírósági gyakorlat "rugalmas", Koltay-Szikora: i. m. 5. o. Relativizálni a másik irányban is lehetett volna. Elvileg olyan tétel is elképzelhető lenne, hogy egy vélemény lehet tényközlés is (ismételten a kijelentés körülményeitől függően). Ugyanis a vélemények rendszerint kapcsolódnak tényekhez, tényközlésekhez, tehát egy vélemény megfogalmazásával burkoltan, közvetve lehet tényekre utalni, lehet tényeket is közölni - függetlenül a tényközlés elvi kritériumaitól.
[20] Erre szemléletes példa a következő eset. Egy választási videóban egy önkormányzati képviselőjelölt azt állította, hogy a városban a megelőző évben kétmilliárd forint értékben végzett intézményfelújításokat a városi ellenzék "soha, soha nem támogatta", beleértve egy iskola (ezután elvégzendő) felújítását. A választási kifogás azon alapult, hogy a közgyűlésben az ellenzéki képviselők minden intézményfelújítást megszavaztak, a szóban forgó iskoláét is. A kampányüzenetben több tényszerűnek tekinthető elem is van. Az ítélőtábla, amely elé az ügy került, a következőképpen kereste az üzenet "valódi jelentését". Megállapította, hogy "a kifogásolt nyilatkozatnak valójában nem az volt a jelentése, hogy az ellenzék nem támogatta a megnevezett iskola felújítását". Az üzenet jelentése mindössze az volt, hogy az iskola felújítása a jövőben az akadályok ellenére is meg fog valósulni, és az önkormányzat milyen intézményfelújításokat végzett a megelőző évben. Az Alkotmánybíróság ezt elfogadta, és kiegészítette azzal, hogy a "soha, soha nem támogatta" kifejezés összeegyeztethető azzal, hogy az ellenzéki képviselők igennel szavaztak a felújításokra. A videó a megállapítással csak arra utalt, hogy "az ellenzéki képviselők [...] általában nem tanúsítanak konstruktív magatartást a közgyűlés többsége által előterjesztett indítványokkal szemben". Így a videóban elhangzottak összességükben (politikai) véleménynek minősülnek. 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [2], [7] és [31]. Figyelemre méltó tűrőképessége van a magyar nyelvnek, hogy - a kontextusra hivatkozva - ezt az eredményt ki lehetett hozni a közlés értelmezéséből.
- 8/9 -
[21] Pl. Ungváry és Irodalom Kft. v. Hungary (appl. no. 64520/10) ECtHR Judgment of 3 December 2013, para. 46.; Szima v. Hungary (appl. no. 29723/11) ECtHR Judgment of 9 October 2012, para. 30.
[22] Van, aki ezt kifejezetten jó iránynak tartja, Dojcsák Dalma: Értékítélet vagy tényállítás - a szabad szólás egyik kulcskérdése. Közjogi Szemle 2014. 2. sz. 57. o.
[23] Pl. 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), Indokolás [36] vagy 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [30]. Amennyiben a ténybeli alap mégis elkülöníthető és külön értékelhető, akkor nyílhat lehetőség a valóság bizonyítására, Koltay András: A véleményszabadság alkotmányos védelme az Alaptörvény első évtizedében. Acta Humana 2021. 2. sz. 49. o.
[24] 3229/2022. (V. 11.) AB végzés, Indokolás [4] (idézi).
[25] E jellemző gondolatmenetre l. pl. 7/2014. (III. 7.) AB határozat (méltányolható közérdek), Indokolás [50] vagy 3051/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 1.), Indokolás [50]. Ez a megközelítés a régebbi büntetőjogi szakirodalomban is ismert volt, alapjogi vonatkozások nélkül: ha értékítélet alá eső tényközlésről volt szó, az értékítélet védelmében a valóság bizonyítását tiltotta, Szomora Zsolt: Meghatározható-e a valóság bizonyításának dogmatikai karaktere, avagy milyen tanulságokkal szolgál az "Üble Nachrede" tényállása a német büntetőjogban? In: Ünnepi kötet dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára (szerk. Homoki-Nagy Mária). SZTE ÁJTK, Szeged 2018. 893. o.
[26] 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), párh. indokolás (Salamon L.) [42].
[27] Uo., különvélemény (Horváth A.) [46].
[28] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [32] vagy 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [34].
[29] 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [31].
[30] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [30]; 3111/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 1.), Indokolás [46] vagy 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), Indokolás [39].
[31] Pl. 14/2017. (VI. 30.) AB határozat (felmondás jogellenessége), Indokolás [27]. Az alapvető törésvonal a közügyek és nem-közügyek között húzódik, de a közügyek fogalmának határai fölöttébb bizonytalanok, l. pl. Koltay: i. m. 46-49. o. vagy Botos Mihály: Az Alkotmánybíróság döntése a tárgyalóteremben elhangzott közügyet érintő szólásról. JeMa 2022. 2-3. sz. 19. o.
[32] L. erre még Koltay-Szikora: i. m. különösen 3-5. o.
[33] Az alkotmányos védettség szempontjából e három esetkör tovább bontandó, mert eltérő lehet az egyes érintett személyek státusza és tűrésküszöbe (pl. igazságszolgáltatásban dolgozók vagy médiaszereplők), pl. Koltay: i. m. 51-56. o. vagy Bárányos: i. m. 214., 225. o. Ez viszont már kívül esik a jelen tanulmány témakörén.
[34] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése).
[35] 9/2015. (IV.23.) AB határozat (MAL Zrt. volt vezetője), Indokolás [43] vagy 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [29].
[36] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [27]; 31/2014. (X. 9.) AB határozat (foktői hivatali dolgozók), Indokolás [29]-[30]; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat (MAL Zrt. volt vezetője), Indokolás [43].
[37] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [27] (kiemelés a szerzőtől).
[38] 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), Indokolás [37].
[39] Uo., valamint 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [27].
[40] Uo., valamint 31/2014. (X. 9.) AB határozat (foktői hivatali dolgozók), Indokolás [30]; 5/2015. (II. 25.) AB határozat (az egyedüli jelölt), Indokolás [28], 9/2015. (IV. 23.) AB határozat (MAL Zrt. volt vezetője), Indokolás [35], [43].
[41] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [29] vagy 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [28]. Ennek ellenére választási kampányban sem lehetetlen tényállításnak minősülő kijelentést tenni, l. pl. 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), Indokolás [37].
[42] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [32]; 3111/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 1.), Indokolás [46] vagy 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), Indokolás [39].
[43] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [27] vagy 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [28].
[44] Vö. 3051/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 1.),Indokolás [80], amelyben kifejezetten megjelenik annak lehetősége, hogy egy közlés tényszerű elemeit az Alkotmánybíróság egyszerűen véleményként kezeli.
[45] A gyakorlatból nem tudtam kiszűrni olyan alkotmánybírósági határozatot, amelyben a vélelem a közhatalmat gyakorlók kritikájára is kiterjedne, noha az is fokozott védelemben részesül. Ezért e kijelentéseket inkább a második esetkörbe (általában a közügyek kontextusához) sorolom.
[46] 13/2014. (IV. 18.) AB határozat (a siklósi polgármester jutalma), Indokolás [42]. Választási kampányok esetében, vagy a politikai viták területén az Alkotmánybíróság kifejezetten utal a tényállítás fogalmának megszorító értelmezésére is, pl. 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [27]; 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [28] vagy 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat (sajtótájékoztató megzavarása), Indokolás [39].
[47] Erre nyilvánvalóan az egyik leglátványosabb példa, és egyben alapügy a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat (a siklósi polgármester jutalma) Indokolás [89], de l. még 3080/2022. (II. 25.) AB végzés, Indokolás [31].
[48] Valamennyivel könnyebben minősít az Alkotmánybíróság tényállításnak idetartozó kijelentéseket, pl. 8/2018. (VII. 5.) AB határozat (püspök személyiségi jogai), Indokolás [32] vagy 3263/2018. (VII. 20.) AB határozat (a mezőcsáti jegyző bírálata), Indokolás [43].
[49] Sőt volt, hogy az Alkotmánybíróság a IX. cikk alkalmazhatóságát kizárta magánfelek közötti jogviszonyban, amennyiben a szólás nem közéleti kérdéssel volt kapcsolatos, 14/2017. (VI. 30.) AB határozat (felmondás jogellenessége), Indokolás [40]. Az ügyben az EJEB megállapította az Egyezmény 10. cikkének sérelmét, Herbai v. Hungary (appl. no. 11608/15) ECtHR Judgment of 5 November 2019, para. 52.
[50] 3001/2022. (I. 13.) AB határozat (az ügyvéd szitkozódása), Indokolás [38]; itt a kiszólás véleményjellege nem volt kérdéses. Van azonban, aki úgy véli, hogy itt közügyek megvitatásáról volt szó, Botos: i. m. 20. o.
[51] 3147/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [25].
[52] Kúria Bfv.III.537/2020/12. [59] és [65].
[53] Vö. Bárányos: i. m. 215. o.
[54] 3488/2022. (XII. 20.) AB határozat (karikatúra - keresztrefeszítés), Indokolás [37]; l. még Koltay András: Az emberi méltóság és általános személyiségi jog. In: Az Alaptörvény érvényesülése a gyakorlatban. III. kötet. HVG-ORAC, Budapest 2019. 430. o.
[55] 26/2019. (VII. 23.) AB határozat (közszereplőről szórakozóhelyen készült kép), Indokolás [33].
[56] Hasonló kérdéseket felvető ügyben, 3308/2020. (VII. 24.) AB határozat (az alapítványi vezető bérelt ingatlana), Indokolás [33].
[57] 3214/2020. (VI. 19.) AB határozat (Quaestor-ügy 1.), Indokolás [44]; 3215/2020. (VI. 19.) AB határozat (Quaestor-ügy 2.), Indokolás [50] (nem-közszereplő családi kapcsolataira vonatkozó információ); l. még Török: i. m. 211. o.
[58] Uo. (a nem-közszereplő nevének nyilvánosságra hozatala), vagy 3488/2022. (XII. 20.) AB határozat (karikatúra - keresztrefeszítés), melynél a nem-közszereplő vallási érzékenységét sértő közlésről volt szó.
[59] 3051/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 1.), Indokolás [74], [76] vagy 3052/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 2.), Indokolás [81]; l. még Csink Lóránt: IX. cikk - véleménynyilvánítás szabadsága. In: Alapjogi kommentár (szerk. Csink Lóránt). Novissima, 2021. 98. o. vagy Bárányos: i. m. 225. o.
[60] 3100/2017. (V. 8.) AB határozat (lovagrendi eskü), Indokolás [12] és [37].
[61] 1/2015. (I. 16.) AB határozat (az ügyvéd és a kutya), Indokolás [35].
[62] Kúria Bfv.III.57/2021/6. [37]. Ugyanakkor egy határozatban a testület egy kijelentést értékítéletnek tekintett, de ezt egy ritka, közös különvéleményben öt alkotmánybíró részben azon az alapon kifogásolta, hogy az tényállítás, mert a szöveg bűncselekményre utalást tartalmazott, 3001/2018. (I. 10.) AB határozat (történészek a holokausztról), különvélemény (Balsai, Dienes-Oehm, Juhász, Szívós, Varga Zs.) [50].
[63] Pl. 3002/2018. (I. 10.) AB határozat (a konyári incidens), Indokolás [73] és [76] vagy 15/2020. (VII. 8.) AB határozat (rémhírterjesztés) [50] és [63]; 3357/2019. (XII. 16.) AB határozat (gyermeküktől megfosztott anyák), Indokolás [29] és [36]. "Valótlan tényre" sok jogszabály is utal [pl. Ptk. 2:45. § (2) bekezdés vagy Btk. 308. § (2) bekezdés].
[64] Pl. "Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot..." l. Kúria Bfv.III.537/2020/12. [43].
[65] 3051/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 1.), Indokolás [46].
[66] 3100/2017. (V. 8.) AB határozat (lovagrendi eskü), Indokolás [32], l. még pl. 3244/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [28].
- 9/10 -
[67] 36/1994. (VI. 24.) AB határozat (hivatalos személy megsértése), Indokolás II.3.3. pont.
[68] Pl. 18/2000. (VI. 6.) AB határozat (rémhírterjesztés), Indokolás III.2. pont vagy 3328/2017. (XII. 8.) AB határozat (fatolvajlások és ravatalozó), Indokolás [95] és [96].
[69] 15/2020. (VII. 8.) AB határozat (rémhírterjesztés), Indokolás [57] és [58].
[70] L. EBH.2019.B.2. [48]; 36/1994. (VI. 24.) AB határozat (hivatalos személy megsértése), Indokolás II.3.3. pont.
[71] Pl. Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. 1. kötet. Wolters Kluwer, Budapest 2020. 164. o., Törő: i. m. 355. és 358 o.; Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest 2022. 541. o.; ugyancsak l. 14/2019. (IV. 17.) AB határozat (köztisztasági szabálysértés), Indokolás [36].
[72] Csink: i. m. 96. o.
[73] Pl. Törő Károly szerint a nem-verbális közlések lehetnek burkolt tényállítások is, Törő: i. m. 358. o.
[74] Ugyancsak elméleti (a gyakorlat által nem igazolt) különbségként vehető, hogy a tényközlés - szemben a tényállítással - átfogja azt az esetet is, amikor egy kijelentés a tényt nyelvtanilag nem állítja, hanem csak burkolt formában (például előfeltevésként) tartalmazza.
[75] Pl. 3217/2020. (VI. 19.) AB határozat (az önkormányzat 5,6 milliárd forintja), Indokolás [35] vagy 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat (sajtótájékoztató zavarása), Indokolás [39].
[76] 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), Indokolás [32].
[77] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [29].
[78] Pl. 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [29].
[79] Pl. 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [27].
[80] Pl. 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat (sajtótájékoztató zavarása), Indokolás [40]; 3217/2020. (VI. 19.) AB határozat (az önkormányzat 5,6 milliárd forintja), Indokolás [36]; 31/2014. (X. 9.) AB határozat (foktői hivatali dolgozók), Indokolás [30].
[81] Sőt a "ténybeli kérdéseket érintő" kijelentéseket is véleményként részesíti védelemben, l. pl. 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [29].
[82] Pl. 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [29].
[83] 3112/2022. (III. 23.) AB határozat (veszprémi kampányfinanszírozás 2.), Indokolás [32]; hasonlóan pl. 3240/2019. (X. 17.) AB határozat (a Kodály iskola felújítása), Indokolás [29].
[84] A vonatkozó dilemmákat taglalja Gianpietro Mazzoleni: Politikai kommunikáció. Osiris, Budapest 2006. különösen 98., 104., 141-144., 215-222. o. Elég pesszimista képet fest az átlagos választópolgár döntéseiről pl. Gabriel S. Lenz - Chappell Lawson: Looking the Part: Television Leads Less Informed Citizens to Vote Based on Candidates' Appearance. American Journal of Political Science 2011. 3. sz. 574-589. o.
[85] Pl. 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat (Fót nevének kiejtése), Indokolás [29].
[86] Ugyanakkor tényközlésként kezelt bizonyíthatóan hamis tényközlések önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt, 7/2014. (III. 7.) AB határozat (méltányolható közérdek), Indokolás [49] vagy 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat (sajtótájékoztató zavarása), Indokolás [38].
[87] Az Alkotmánybíróság ragaszkodik az éles, bináris elhatároláshoz, és nem ismer közbenső esetet, Szomora Zsolt: 13/2014. (IV. 18.) AB határozat - közszereplők büntetőjogi becsületvédelme. In: Az Alkotmánybíróság 100 elvi jelentőségű határozata 1990-2020. II. kötet. (szerk. Gárdos-Orosz Fruzsina - Zakariás Kinga). HVG-ORAC, Budapest 2021. 341. o.
[88] Már Törő Károly ezt a kifejezést használta, Törő: i. m. 359. o.
[89] 3051/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 1.), Indokolás [74], [76].
[90] 3052/2022. (II. 11.) AB határozat (az operatőr és a menekült 2.), Indokolás [81].
[91] Mindkettőre példa: 3217/2020. (VI. 19.) AB határozat (az önkormányzat 5,6 milliárd forintja), Indokolás [38].
[92] L. erre pl. Boda-Balogh Éva: 7/2014. (III. 7.) AB határozat - a közszereplők bírálatának magánjogi következményei. In: Gárdos-Orosz-Zakariás: i. m. 308. o.; valamint Bárányos: i. m. 149-151. o.
[93] Pl. Ungváry and Irodalom Kft. v. Hungary (appl. no. 64520/10.) ECtHR Judgment of 3 December 2013, para. 46.; Szima v. Hungary (appl. no. 29723/11) ECtHR Judgment of 9 October 2012, para. 30.
[94] Pl. Csánics v. Hungary (appl. no. 12188/06) ECtHR Judgment of 20 January 2009, paras. 17., 38-42.; Keller v. Hungary (appl. no. 33352/02) ECtHR admissibility decision of 4 April 2006.
[95] Az EJEB gyakorlatára l. még a következő áttekintést, Bayer Judit: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 10. cikkel kapcsolatos joggyakorlatának egyes súlypontjai. Állam- és Jogtudomány 2017. 4. sz. (különszám) 117-128. o.
[96] ATV Zrt. v. Hungary (appl. no. 61178/14), ECtHR Judgment of 28 April 2020, para. 50.
[97] Szima v. Hungary (appl. no. 29723/11) ECtHR Judgment of 9 October 2012, para. 32. A Karsai-ügyben viszont éppen fordított volt a probléma. Ott a hazai bíróságok tényállításoknak tekintették a vizsgált közléseket, de az EJEB a szövegkörnyezetnek nagyobb súlyt adott, és vegyes, értékítélettel terhelt tényállításnak minősítette azokat, Karsai v. Hungary (appl. no. 5380/07) ECtHR Judgment of 1 December 2009, paras. 34-35.
[98] Curia I. Bt.7152; 1908. november 6.; Büntetőjogi Döntvénytár II. kötet (szerk. Balogh Jenő) Franklin-társulat, Budapest 1909. (239. jogeset) 353-355. o.
[99] 3100/2017. (V. 8.) AB határozat (lovagrendi eskü), párh. indokolás (Stumpf I.) [39].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár (SZTE ÁJTK).
Visszaugrás
