A jogalkotó a bűnszervezet fogalmát a Btk. értelmező rendelkezései között helyezte el és egyértelműen elhatárolta a bűnszövetség, illetőleg a társas elkövetési alakzatok egyéb megvalósulási formáitól. Az alsóbb fokon eljáró bíróságok előtt ugyanakkor számos esetben eltérő döntések születtek a bűnszervezeti minősítés, illetőleg az azt megalapozó körülmények értelmezésével kapcsolatban. Különösen két alapfeltétel, a hierarchikus felépítés, illetőleg a hosszabb időre történő szervezettség szempontjából hoztak ellentétes határozatokat, amelyek számos esetben a Kúria által lefolytatott felülvizsgálati eljárásokhoz vezettek. A bűnszervezeti minősítés kritériumrendszere különösen azért lényeges kérdés, mivel a jogalkotó e körülményhez számos hátrányos jogkövetkezményt társít.
The legislator defined the concept of criminal organization in the Hungarian Criminal Code, placed it among its interpretive provisions, and clearly separated it from the criminal association, as well as from other forms of realization of social criminal formations. At the same time, in judicial practice, contradictory decisions have been made in many cases regarding the classification of a criminal organization, as well as the ascertainability of the circumstances establishing it. In particular, in terms of two basic conditions, the hierarchical structure and the long-term organization, conflicting decisions were made, which in many cases led to review procedures conducted by the Hungarian Supreme Court. The criteria system for classifying a criminal organization is a particularly important issue, as the legislator associates many adverse legal consequences with this circumstance.
A bűnszervezet fogalma 1997-ben jelent meg az 1978. évi büntető törvénykönyvet módosító törvényben, a szervezett bűnelkövetést ezt megelőzően mindössze a bűnszövetség keretei között minősítő körülményként vagy a büntetéskiszabás során, súlyosító tényezőként lehetett értékelni.[1] A törvényi definíció eredendően abból indult ki, hogy valamennyi bűnszervezet egyben bűnszövetség is, amely "bűnöző vállalkozásként" folyamatosan végzi e tevékenységet, tagjai között - előre meghatározott - munkamegosztás van, tevékenységük célja pedig minél nagyobb haszon realizálása.[2] Az eredeti koncepció szerint tehát a bűnszervezet nem volt más, mint egy folyamatosan, üzletszerűen működő bűnszövetség, amelyet komplexebb munkamegosztás jellemez.[3] Egyes szakirodalmi álláspontok szerint "a bűnszervezet és a bűnszövetség [...] nem két, teljességgel különálló intézmény, hanem egymással szoros kapcsolatban álló társas elkövetési alakzatok. Mindez abból is kitűnik, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bekezdés 2. pontjában szabályozott bűnszövetség-fogalom [...] negatív feltételül támasztja a bűnszövetség létrejöttéhez azt, hogy ne jöjjön létre egyidejűleg bűnszervezet [...] Ezen túl a Btk. 91. § (3) bekezdése rögzíti azt is, hogy a bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésének megállapítása esetén az e törvényben a bűncselekmény bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatók. Mindezek alapján jogértelmezéssel kimutatható, hogy a bűnszövetség és a bűnszervezet ugyan - a kétszeres értékelés tilalma (ne bis in idem) miatt - egymást kizáró fogalmak, ontológiailag ugyanakkor a bűnszervezet nem más, mint egy súlyosabb, ha úgy tetszik, minősített bűnszövetség."[4]
Kétségtelen, hogy a bűnszervezet azóta is a társas bűnelkövetés leghatékonyabban működő, ennél fogva legjelentősebb társadalomra veszélyességgel rendelkező formája. A 2019. évi LXVI. törvény 107. §-ában a jogalkotó az alábbiak szerint változtatta meg a bűnszervezet fogalmát: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel
- 524/525 -
büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése [Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pont].[5] A miniszteri indokolás a módosítás kifejezett céljaként fogalmazta meg, hogy "élesebben határolja el a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmától, egyúttal támpontot adjon a jogalkalmazás számára a bűnszervezetben történő elkövetés megállapíthatósága tekintetében. Ezért a hatályos meghatározás kiegészül a hierarchia és a konspiráció fogalmi elemeivel."[6]
A Kúria a Bhar.III.571/2019/41. számú határozatában kifejtette, hogy a módosítást követően hatályos Btk. nem tartalmaz törvényi értelmezést a "hierarchikusan szervezett" és a "konspiratívan működő" fogalmi elemekhez. Ezek értelmezése a jogalkalmazó, a bíróság feladata. A jogalkalmazó Alaptörvényben rögzített kötelességének eleget téve értelmezésekor figyelembe veszi a jogszabályhoz fűzött indokolást, azonban annak kötőereje nincs, az nem anyagi jogi szabály. A törvényi indokolás az egyes fogalmi elemek megállapításához nyújt értelmezési segítséget. Az azonban már a bíróság feladatát képezi, hogy adott tényállás alapján a bűnszervezetben elkövetés megállapítható-e.[7] A Bfv.I.752/2020/17. számú döntésében is kimondta, hogy a jogszabályi változás nem jelenti feltétlen a bűnszervezet fogalmának jogalkalmazói újragondolását.[8]
A bűnszervezeti minőség megállapítása továbbra is számtalan hátrányos jogkövetkezménnyel jár, így például:
- a határozott ideig tartó szabadságvesztés leghosszabb tartama huszonöt év [Btk. 36. §];
- a fegyház végrehajtási fokozat alkalmazása szélesebb körben lehetséges [Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont];
- a határozott ideig tartó szabadságvesztésből nincs lehetőség feltételes szabadságra bocsátásra [Btk. 38. § (4) bekezdés c) pont];
- a foglalkozástól eltiltás esetén nincs lehetőség bíróság általi utólagos mentesítésre [Btk. 53. § (4) bekezdés];
- jóvátételi munka végzése nem írható elő [Btk. 67. § (2) bekezdés b) pont].
Mindemellett, a jogalkotó külön, sui generis - előkészületi jellegű - bűncselekményként határozza meg a bűnszervezetben részvételt, amelyet az követ el, aki bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, a közös elkövetésben megállapodik, vagy az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, illetve a bűnszervezet tevékenységét egyéb módon támogatja [Btk. 321. § (1) bekezdés].
Ki kell emelni, hogy a bizonyítási teher megfordul a bűnszervezeti elkövetés esetkörei tekintetében: az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet
- az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett [Btk. 74/A. § (1) bekezdés a) pont], illetőleg
- a bűnszervezetben részvétel elkövetője a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett, ha a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan [Btk. 74/A. § (2) bekezdés i) pont].[9]
A bűnszervezet akkor állapítható meg, ha a szervezettség a hosszabb időtávon túlmenően a hierarchia jegyeit is mutatja. A hierarchikus szervezeti felépítés azt jelenti, hogy az elkövetők tevékenysége feladatmegosztáson alapul, ők egymással alá-fölérendeltségi viszonyban vannak, az egyes "döntési szintek" elkülöníthetőek egymástól, azaz a szervezeti felépítésnek vertikális jellege van.[10]
A bűnszervezet "konspiratív" működése a nemzetközi definícióban foglalt "összehangolt" működés törvényi megfelelője. Ezen ismérvvel összefüggésben azonban sem a Palermói Egyezmény[11], sem a Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről (a továbbiakban: Kerethatározat)[12] nem ad pontos meghatározást, így a nemzeti jogalkalmazó feladata annak definiálása. Az egykori Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ebben az esetben mindössze arról van szó, hogy az elkövetők erősítik egymás szándékát a bűncselekmény bűnszervezetben, közösen történő megvalósítására.[13]
- 525/526 -
A Szegedi Ítélőtábla egyik - már a hatályos fogalmat elemző - határozatának indokolása részletesen vizsgálta a vád tárgyává tett bűncselekmények leplezett elkövetését, különbséget téve "belső" és "külső" konspiráció között. Utóbbi esetben a leplező magatartások a bűnös tevékenység hatóságok előli eltitkolását szolgálják, míg a belső konspiráció célja az, hogy "[...] a szervezeten belül ne ismerjék a többi résztvevő pontos feladatkörét, ne rendelkezzenek róla teljes körű információkkal, hiszen így egy esetleges lebukás esetén az adott személy nem rántja magával a teljes elkövetői kört" (Bf.III.97/2019/48.).
A Palermói Egyezmény a részes államok jogharmonizációját csak a nemzetközi jellegű bűncselekmények szervezett bűnözői csoportban történő elkövetése esetére írja elő. Ezzel szemben a Kerethatározat szabályozása ilyen megszorítást nem tartalmaz, így az a nemzetközi elemet nélkülöző szervezett bűnözést érintően is jogközelítési kötelezettséget teremt.
A Palermói Egyezmény alapján "szervezett bűnözői csoport": bizonyos ideig fennálló, három vagy több főből álló strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, a jelen Egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény elkövetése céljából, közvetlen vagy közvetett módon pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve [II.3. pont.]. A kapcsolódó definíciók szerint:
a) "Strukturált csoport": nem egyetlen bűncselekmény azonnali végrehajtására, és nem alkalomszerűen létrehozott csoport, amelyben nem szükséges, hogy tagjai pontosan meghatározott szerepekkel rendelkezzenek, vagy hogy tagsága állandó legyen, illetőleg fejlett hierarchiával rendelkezzen.
b) "Súlyos bűncselekmény": legalább négy év szabadságvesztéssel vagy súlyosabb büntetéssel büntethető bűncselekményt megvalósító magatartás.
E definíciók alapján megállapítható, hogy a magyar jogalkotó nem csak eleget tett a közösségi jogi elvárásoknak, hanem azokat meg is haladta, mivel a Btk. a bűnszervezet haszonszerzésre irányultságát nem követelte, illetőleg jelenleg sem követeli meg. A hierarchikus felépítésre vonatkozó kritérium Btk.-ba foglalása szintén nem ellentétes az egyezménnyel, illetőleg a kerethatározattal, azonban azt csak megszorítóan lehet értelmezni. Ennek vizsgálata során ugyanis nem követelhető meg:
- szigorú alá-fölé rendeltségen alapuló struktúra, illetőleg
- az sem, hogy a szervezeten belül a résztvevők formálisan meghatározott, állandósult szerepkörrel rendelkezzenek.
Általános feltétel ugyanakkor, hogy a bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódóan a feladatok kiosztására és végrehajtásuk rendje meghatározására a struktúrán belül szervezetten és ne ad hoc módon kerüljön sor. Ehhez értelemszerűen az is szükséges, hogy a szervezeten belül legalább egy kiemelt szerepet betöltő személy legyen, de az nem feltétel, hogy valamennyi elkövető egymással hierarchiában álljon.[14]
A bűnszervezeti minőség megállapítása gyakran csak közvetett bizonyítékok alapján lehetséges, mindazonáltal az további, törvényben nem szereplő kritériumtól nem tehető függővé (Kúria Bfv.II.842/2018/9.). Ezzel együtt, az a bűnszövetségtől elkülönülő, önálló fogalmi elemeken alapuló jogintézmény, és a két legáldefiníció között az elhatárolás nem a szervezettség eltérő fokán, hanem kizárólag az egyéb törvényi fogalmi elemeken nyugszik (Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24.). Így a jogalkotói beavatkozás célja, hogy a jogalkalmazónak az elkövetők közötti olyan szervezett elkövetésre, amely több bűncselekmény realizálására irányul, de a szervezett bűnözésre jellemző alá-fölé rendeltségi viszonyt, munkamegosztást, konspiratív kapcsolatrendszert nem tartalmaz, a bűnszövetség fogalmát kell alkalmazni.[15]
A bűnszervezet jelenlegi fogalmi elemei fokozatosan alakultak ki és azok bírói értelmezése korábban meglehetősen eltérő képet mutatott:
"a) A bűnszervezeti elkövetők hierarchikus kapcsolata, és azok személyes ismeretsége nem követelmény (BH 2009.96., BH 2016.234. Kúria Bfv.I.1800/2015/8.), de a ténylegesen létrejött alá-fölérendeltségen alapuló szervezeti struktúrában betöltött szerep büntetéskiszabási tényező lehet (4/2005. BJE IV/5., Kúria Bfv.II.171/2018/16.).
b) A bűnszervezet-fogalom már nem a bűnszövetség definíciójára épül, így a csoport bűnszövetséghez képest "magasabb szintű" szervezettsége nem is határozható meg minősítési feltételként (Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24.).
c) A konspiratív elkövetést sem követeli meg a Btk., így feltételként nem rögzíthető (Kúria Bfv.II.842/2018/9., Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24.).
d) A bűnszervezeti elkövetőknek nem kell tudniuk a szerveződés létrejöttének konkrét körülményeiről (BH 2018.106.), azonban ismerniük kell a fogalom objektív elemeit adó tényeket (4/2005. BJE II.).
e) Az összehangolt működés mindösszesen annyit jelent, hogy az elkövetők erősítik egymás szándékát a bűncselekmény bűnszervezetben, közösen történő megvalósítására (4/2005. BJE IV/5., BH 2009.96.),
f) A legalább öt évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetése a szervezet speciális célja azzal, hogy annak tényleges megvalósítása nem törvényi feltétel (BH 2008.139., BH 2019.259.),
g) Az elkövetők "alkalmi vagy periodikus" szándékossága a bűnszervezet megállapítását nem zárja ki (BH 2019.259.)."[16]
A döntés előzménye, hogy az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulat, (3) bekezdés] állapították meg és őt, mint
- 526/527 -
bűnszervezetben elkövetőt tizenegy év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélték azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, arra hivatkozással, hogy a bíróság törvénysértően állapította meg az I. rendű terhelt terhére a bűnszervezetben elkövetést és erre figyelemmel a kiszabott büntetés is törvénysértő. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság csupán a törvény értelmező rendelkezését alkalmazta, amelyet nem töltött meg tartalommal és nem indokolta meg kellő részletességgel, hogy a terheltek által létrehozott szerveződés miért felel meg a bűnszervezet kritériumainak, miként azt sem, hogy a terheltek a bűnszervezetben történő elkövetést felismerték.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal ellentétben a másodfokú bíróság ítéletében nem csupán a bűnszervezet törvényi fogalmát hívta fel, hanem a 4/2005. számú büntető jogegységi határozatra hivatkozva egyértelműen rögzítette a terheltek cselekvősége körében, hogy egy olyan szervezetnek voltak tagjai, amely határokon átnyúló kábítószerkereskedelemmel foglalkozott. Miután többszöri szállításra került sor, a tagok között munkamegosztás állt fenn, konspiratív módon működtek és kommunikáltak, szervezték a kábítószer beszerzését, Magyarországra eljuttatását, felütését, adagolását, raktározását, értékesítését és tevékenységük kétségtelenül hosszabb időre szerveződött.
A Kúria rögzítette, hogy a bűnszervezeten belüli személyes ismeretség nem feltétele a bűnszervezeten belüli elkövetés megállapításának, miként nem törvényi kritériuma a hierarchikus kapcsolat sem. A bűnszervezetben elkövetés megállapítása tényből levont jogi következtetés eredménye.
A tényállásból pedig megállapítható, hogy az I. rendű terhelt több mint három személlyel állt kapcsolatban, és tisztában volt azzal, hogy a kábítószer-kereskedéssel foglalkozó szervezet mely tagokból áll és tevékenységét a tényállás szerint is velük összehangoltan, szervezetten valósította meg. A hosszabb időre szervezettséget alátámasztotta a közel másfél évig tartó elkövetés ténye, az összehangolt működést pedig a beszerzésre, szállításra, tárolásra, adagolásra, értékesítésre, az ennek érdekében átalakított járművek használatára, az igénybe vett lakásokra, raktárként szolgált ingatlanokra, továbbértékesítés céljából azokban tárolt eszközökre vonatkozó tények is.
Az elkövetés valamennyi formájában az I. rendű terhelt aktív szervezőként és irányítóként vett részt, azaz a bűnszervezet valamennyi törvényi ismérvével teljes mértékben tisztában volt. A bűnszervezet külső tárgyi ismérvei pedig számára egyértelműen felismerhetőek voltak.
A Kúria ezért a megtámadott határozatokat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 426. §-a alapján az I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartotta.[17]
A Kúria határozata szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapításához elegendő volt az, ha a terhelt felismerte, hogy a szervezet összehangoltan működik a hosszú távú célok megvalósítása érdekében. Nem kizárt a bűnszervezet megállapítása akkor sem, ha egyébként egy korábban legálisan működő csoport a szervezete kereteit felhasználva súlyos megítélésű bűncselekmények elkövetését határozza el és azokat meg is valósítja. Ugyanis akkor, ha ezen működés kapcsán fennállnak a bűnszervezet alanyi és tárgyi feltételei, az abban résztvevők magatartása bűnszervezetben elkövetettként értékelendő.
E döntés előzménye, hogy az első fokon eljárt törvényszék a bűnszervezetben történt elkövetést azért nem állapította meg, mert álláspontja szerint nem volt levonható a következtetés arra, miszerint a terheltek által alkotott csoport olyan bűnözői csoport lett volna, melynek célja legalább ötévi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése volt, nem volt bizonyított, hogy a terheltek - ideértve a felső vezetőket, az egyes üzletek vezetőit is - célja "eleve" súlyos megítélésű bűncselekmény megvalósítása lett volna; ezzel szemben céljuk a szórakozóhelyek minél hatékonyabb működtetése volt, melynek keretében azonban a jogszerűen keletkezett bevétel részével jogszerűtlenül eljárva nem számoltak el az adóhatóság felé.
Ez az álláspont téves. Az ítélőtábla azon értelmezése, amely szerint nem kizárt a bűnszervezet megállapítása akkor sem, ha egyébként egy korábban legálisan működő csoport a szervezete kereteit felhasználva súlyos megítélésű bűncselekmények elkövetését határozza el és azokat meg is valósítja, helytálló. Ugyanis akkor, ha ezen működés kapcsán fennállnak a bűnszervezet alanyi és tárgyi feltételei, az abban résztvevők magatartása bűnszervezetben elkövetettként értékelendő.
A cégcsoportban működő terheltek a kitűzött cél -az adócsalás - érdekében csökkentették az adóbevallás részbeni alapját képező pénztárgépi adatokban a bevételek összegét. A célt szolgáló tevékenység szervezett és összehangolt volt, az összehangolt utasításokat a működést ismerő, gazdasági és könyvelési ismeretekkel rendelkező személyek adták ki és ellenőrizték azok végrehajtását, a felülvizsgálattal érintett terheltek a hierarchián végigvonuló vezetői utasítások szerint működtek közre, hajtották végre az utasításokat. Azaz a cél elérése - bűncselekmények megvalósítása - érdekében a korábbiaktól elkülöníthető, rendszerszintű, szervezett, összehangolt tevékenység folyt.
A bűnszervezetben elkövetés megállapításához elegendő az, ha a terhelt felismeri, hogy a szervezet összehangoltan működik a hosszú távú célok megvalósítása érdekében.
- 527/528 -
A fent kifejtettek alapján az üzletvezető terheltek számára nem lehetett kétséges sem az, hogy háromnál lényegesen több személy vett részt egy hosszabb időre létrehozott, összehangoltan működő szervezet működésében, sem az, hogy a működés célja súlyosabb megítélésű - ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett - bűncselekmények elkövetése volt, függetlenül attól, hogy a saját tevékenységükkel nem járultak hozzá a teljes, a súlyosabb minősülést eredményező vagyoni hátrány okozásához. Azzal ugyanis valamennyien tisztában voltak, hogy a cégcsoport nagy számú üzletet működtetett, melyek közül több igen nagy bevételre tett szert, a bűncselekmények nem csupán az általuk vezetett üzletek révén valósultak meg, így az okozott vagyoni hátrány, amelynek bekövetkezéséhez maguk bűnsegélyt nyújtottak, lényegesen meghaladta azt a mértéket, amelyre tekintettel az adócsalás (költségvetési csalás) miatt kiszabható szabadságvesztés nem csupán eléri, de meg is haladja az öt évet.
Mindezekre tekintettel a másodfokon eljárt ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy a büntetést a felülvizsgálattal érintett terheltekkel mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben kellett kiszabni.[18]
A döntés előzménye, hogy az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt eljárt bíróságok a XX. rendű terheltet bűnösnek mondták ki bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdés], s ezért őt - mint bűnszervezetben elkövetőt - 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélték.
A jogerős marasztaló ítélet ellen a XX. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Ennek alapján:
- a bíróságok a megállapított tényekből téves jogkövetkeztetésre jutottak az emberölési kísérlethez nyújtott bűnsegély, valamint a bűnszervezetben elkövetés megállapításakor;
- a bíróságok az ölési kísérlet helyszínén tartózkodó más terheltek tekintetében azt állapították meg, hogy ők nem tudtak a sértett megölésére irányuló célról;
- a bíróságok figyelmen kívül hagyták az élet és a testi épség védelméről szóló 15. számú Irányelvben foglalt, az elkövetők tudattartalmára vonatkozó elhatárolási szempontokat, és nem indokolták meg, hogy a XX. rendű terhelt tudata miért és mennyiben fogta át az élet elleni bűncselekmény elkövetésének a lehetőségét (a XX. rendű terhelt kizárólag arra vállalkozott, hogy útbaigazítsa az I. rendű terhelt megbízásából eljáró személyeket, s nem tudhatta, hogy milyen eszközök, különösen, hogy lőfegyver van náluk és annak használatára sor kerülhet);
- a XX. rendű terhelt tudata a korábbi Btk. 271. § (1) bekezdésében foglalt garázdaságnál súlyosabb bűncselekményre nem terjedt ki, ezért cselekménye a garázdaság alapeseteként minősül;
- a 4/2005. BJE számú büntető jogegységi határozat "inkább jogelméleti jellegű" és nem ad iránymutatást a bűnszövetség és a bűnszervezet elhatárolására, ekként nyolc osztályt végzett terhelteken "merész dolog" számonkérni az eshetőleges tudattartalmat.
A védő tehát nem a bűnösség teljes hiányát állította, hanem azt, hogy a felrótt cselekmény helyesen a garázdaság alapeseteként minősül. A törvénysértő minősítés pedig törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A törvénysértő minősítéshez az vezetett, hogy a bíróságok a megállapított tényekből téves jogkövetkeztetésre jutottak.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Rámutatott -egyebek mellett - arra, hogy az irányadó tényállás alapján a XX. rendű terhelt a bűnszervezet tagja volt. Az előzményekről tudomással bírt a cigarettakereskedelemben érdekelt üzlettársától. Tudta azt is, hogy a piac felosztása érdekében az I. rendű terhelt által megelőzően megkísérelt egyeztető tárgyalás eredménytelen maradt. A sértett sérelmére elkövetett cselekmény előkészítése, megszervezése, lebonyolítása és tervszerű végrehajtása is igazolja, hogy a XX. rendű terhelt konkrét cselekménye is a bűnszervezet keretei között valósul meg.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a XX. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta a támadott ítéleteket. Döntésének meghozatalakor abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [régi Be. 423. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [régi Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége tehát kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével volt vizsgálható. Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.).
A bűnszervezetben elkövetés megállapításának támadására vonatkozóan is érvényesül a tényállás támadásának általános tilalma. E megállapítás kizárólag jogi alapon támadható. Nem tehetők vitássá a megállapítás alapjául szolgáló tények, így a történeti tényeken túlmenően a bűnszervezet esetleges fennállásával, ismérveivel kapcsolatosan rögzített tudati tények sem.
A felülvizsgált ítéletben megállapított tényállás a bűnszervezetre vonatkozóan egyértelműen tartalmazza, hogy a XX. rendű terhelt az I. rendű terhelt által létrehozott és irányított bűnszervezet tagja volt. Egy olyan bűnszervezetnek a tagja, amely képes volt mobilizálni nagyszámú személyt, és tevékenységi köre kiterjedt - egyebek között - bűnözői csoportok közötti konfliktusok erőszakos elrendezésére. Az irányadó tényállás szerint a
- 528/529 -
tényállás IV/3. pontjában foglalt cselekmény kapcsán a XX. rendű terhelt számára kétség sem támadhatott afelől, hogy aktuálisan is a bűnszervezet tevékenységének keretén belül cselekszik.
Az indítványnak a bűnszervezetben elkövetést - külön indokok felsorakoztatása nélkül - kifogásoló része valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a minősítést, és annak folytán a büntetés kiszabását, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt. Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően, törvényesen marasztalták a XX. rendű terheltet mint bűnszervezetben elkövetőt.
A döntés előzménye, hogy a kerületi bíróság ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 6 rendbeli csalás bűntettében, melyből két eset kísérlet, öt esetben mint felbujtót és 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében melyből két eset kísérlet, három esetben mint felbujtót, ezért halmazati büntetésül négy év hat hónap szabadságvesztésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, és megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a II. rendű terhelt terhére értékelt bűncselekményeket 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének, 7 rendbeli csalás bűntettének, melyből 2 rendbeli bűnsegédként, 5 rendbeli felbujtóként elkövetett és ez utóbbiak kísérleti szakban rekedtek, 3 rendbeli, két esetben felbujtóként elkövetett és kísérleti szakban rekedt, egy esetben társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette és büntetését mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A II. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványában - egyebek mellett - sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság a büntetést mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak. Ezzel kapcsolatban - többek között - az alábbiakra hivatkozott:
- A bűnszervezet léte körében másodfokon új bizonyítás felvételére vagy a bizonyítás kiegészítésére nem került sor.
- A bűnszervezeti elkövetés egyébként sem minősítő körülmény, mivel ilyen minősítő körülményt a Btk. a csalás esetén nem tartalmaz, illetve a bűnszervezetben részvétel sui generis tényállás lenne, amit jelen körülmények között szintén nem lehetett volna a terhelt terhére értékelni.
- A másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért látta megállapíthatónak a II. rendű terhelt tekintetében a bűnszervezetben elkövetést, azaz az indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
- Mivel sem a vád, sem az elsőfokú bíróság nem hivatkozott bűnszervezetben elkövetésre, ezt a másodfokú bíróság mégis megállapította anélkül, hogy a védelem lehetőséget kapott volna ezzel kapcsolatos érveinek előadására.
A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor a vád tárgyává tett tényállás tartalmazta azokat a tényeket, amelyek a bűnszervezet fennállásának rögzítéséhez nyújtottak alapot, a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása akkor is törvényes, ha ennek megjelölése helyett a vádirat a bűnszövetséget tartalmazta. A bűnszervezet anyagi jogi fogalom, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása ugyanakkor tényből levont jogi következtetés eredménye, ez azonban nem a bűnösségre vagy a cselekmény jogi minősítésére, hanem a büntetés kiszabására vonatkozik. A vádirat a tényállási részében már tartalmazta a bűnszervezetben történt elkövetésre vonatkozó tényeket, hasonlóképpen az elsőfokú bíróság ítélete is, az erre vonatkozó jogi következtetést azonban sem a vádat képviselő ügyészségek, sem az elsőfokú bíróság nem vonták le, míg a törvényeknek megfelelő határozatot hozó bíróság döntése e körben felülvizsgálatra nem ad okot, és relatív eljárási szabálysértésként értékelendő, hogy a másodfokú bíróság határozatának meghozatala előtt a nyilvános ülésen e tekintetben nem nyilatkoztatta sem az ügyészt, sem a védőt.
Ebből következően alaptalan az indítványozó azon hivatkozása, amelyben a bűnszervezet megállapítását sérelmezi, továbbá nem megalapozott azon hivatkozása sem, amely szerint a másodfokú bíróság e tekintetben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. A törvényszék a felülvizsgálati indítványban írtakkal ellentétben határozatában megindokolta a bűnszervezetben történt elkövetés megállapításával kapcsolatos álláspontját.[19]
A fentiek alapján megállapítható, hogy a bűnszervezet fogalmi ismérveinek értelmezése jelenleg is a Kúria állandó, folyamatos jogértelmező tevékenységét igényli. A konspiratív együttműködés, illetőleg a hierarchikus kapcsolatrendszer törvényi meghatározása - bár mindez a közösségi jogi elvekkel nem áll ellentétben - valójában szubjektív fogalmak, megállapításuk tehát mindig egyedi bírói mérlegelés függvénye lehet. Ebben a tekintetben már számos kúriai határozatot hoztak, amelyekre a közeljövőben is irányadó jelleggel kell tekintenie az alsóbb fokon eljáró bíróságoknak.
[1] Ambrus István: Szokásjog és analógia a büntető jogalkalmazás történetében és jelenében, Erdélyi Jogélet, 2021/3, 7-21.
- 529/530 -
[2] Bérces Viktor: A büntetőeljárás reformja és a bizonyítás alapkérdései, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2021.
[3] Belovics Ervin-Bérces Viktor: Büntető eljárásjog, HVG ORAC, Budapest, 2023.
[4] Buzás Huba-Nagy Sándor: A bűnszervezet fogalma, Magyar Jog, 1998/4, 203-206.
[5] Gál Andor: Megjegyzések a bűnszervezet új törvényi fogalmának értelmezéséhez, Magyar Jog, 2020/12, 669-676.
[6] Hollán Miklós: A kiterjesztett vagyonelkobzás új szabályozásáról, Magyar Jog, 2022/12, 682-695.
[7] Tóth Mihály: Bűnszövetség, bűnszervezet, Complex Kiadó, Budapest, 2009.
[1] Kúria Bfv.I.1.800/2015/8., lásd https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/t-j-e-k-o-z-t-t-o-bfvi180020158-szamu-jelentos-dontesrol-bunszervezetnek-nem-torvenyi (2025. január 10-i letöltés).
[2] Kúria Bfv.II.1643/2015., lásd https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-bfvii16432015-szamu-buntetougyben-hozott-dontesrol-tenyallashoz-kotottseg (2025. január 10-i letöltés).
[3] Kúria Bfv.I.1.212/2017., lásd https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/bunszervezetben-elkovetes-megallapitasa-masodoku-eljaras-soran (2025. január 10-i letöltés).
[6] Kúria Bfv.I.14/2019., lásd https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/bunszervezetben-elkovetes-megallapitasahoz-elegendo-az-ha-terhelt-felismeri-hogy-szervezet (2025. január 10-i letöltés).
[7] Kúria Bhar.III.571/2019/41.
[9] Kúria Bfv.II.1.328/2022/13.
[10] 4/2005. BJE.
[1] Szegedi Ítélőtábla, Bf.III.97/2019 /48.
[2] Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24.
[3] BH 2005.167.
[4] BH 2008.139.
[5] BH 2009.96.
[6] BH 2011.3.
[7] BH 2016.234.
[8] BH 2018.106.
[9] BH 2019.259.
[1] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-hoz fűzött részletes miniszteri indokolás.
[2] 2006. évi CI. törvény az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény kihirdetéséről.
[3] A Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről. ■
JEGYZETEK
[2] Vö. a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-hoz fűzött részletes miniszteri indokolás.
[3] Buzás Huba-Nagy Sándor: A bűnszervezet fogalma, Magyar Jog, 1998/4, 204.
[4] Ambrus István: Szokásjog és analógia a büntető jogalkalmazás történetében és jelenében, Erdélyi Jogélet, 2021/3, 18-19.
[5]"Az elkövetők alá-fölé rendeltségi viszonyának vizsgálatát mellőző judikatúra a jövőben nem tartható. Ezen túlmenően, mivel az összehangolt szervezettség a legáldefinícióból kikerült, a tagok bűnelkövetésre vonatkozó, egymást erősítő szándéka helyett a jogalkalmazói vizsgálat fókuszába a szervezeti tevékenység titkosságát, illetve a leplezésre utaló körülményeket kell helyezni (konspiráció)." Lásd: Gál i. m. 673.
[6] https://novissima.hu/btk20190821 (2025. február 25-i letöltés)
[7] Kúria Bfv.II.1.328/2022/13. [97], megjelent BH 2024.2.32. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/kuriai_dontesek/bh_24_februar_0220_2.pdf
[8] Uo.
[9] A bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló 2005/212/IB kerethatározat preambuluma szerint a "kerethatározat célja annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam rendelkezzen a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzására vonatkozó hatékony szabályokkal, többek között a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jogsértés miatt elítélt személyek által birtokolt eszközök eredetével kapcsolatos bizonyítási teher vonatkozásában". Lásd Hollán Miklós: A kiterjesztett vagyonelkobzás új szabályozásáról, Magyar Jog, 2022/12. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/1139139 (2024 szeptember 12-i letöltés).
[10] Gál i. m. 674.
[11] 2006. évi CI. törvény az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény kihirdetéséről. https://jogkodex.hu/jsz/palermoi_egyezmeny_2006_101_torveny_8844461 (2025. január 10-i letöltés).
[12] A Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről. https://jogkodex.hu/doc/5580992 (2025. január 10-i letöltés).
[13] Gál i. m. 675.
[14] Tóth Mihály: Bűnszövetség, bűnszervezet, Complex Kiadó, Budapest, 2009, 18.
[15] Gál i. m. 673.
[16] Gál i. m. 672.
[17] Tájékoztató a Bfv.I.1.800/2015/8. számú jelentős döntésről: A bűnszervezetnek nem törvényi kritériuma a hierarchikus kapcsolat, az elkövetés megállapítása tényből vont következtetés eredménye. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/t-j-e-k-o-z-t-t-o-bfvi180020158-szamu-jelentos-dontesrol-bunszervezetnek-nem-torvenyi (2025. januári 10-i letöltés).
[18] Tájékoztató a Kúria Bfv.I.14/2019. számú jelentős ügyben 2019. május 22-én hozott határozatáról. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/bunszervezetben-elkovetes-megallapitasahoz-elegendo-az-ha-terhelt-felismeri-hogy-szervezet (2025. január 11-i letöltés).
[19] Tájékoztató a Kúria Bfv.I.1.212/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/bunszervezetben-elkovetes-megallapitasa-masodoku-eljaras-soran (2025. január 10-i letöltés).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék; főtanácsadó, Kúria. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
