A bűnszervezetben elkövetés a büntetőjog általános részében a társas bűnelkövetési alakzatok egyike,[1] amelyhez - a szervezett bűnözés kiemelt társadalomra veszélyességére figyelemmel[2] - a szankciótani rendelkezések számos - egyenként és összhatásukban is már-már krudélis szigorról tanúbizonyságot tevő - jogkövetkezményt kapcsolnak.[3] Emellett a bűnszervezetben történő bűnelkövetést célzó - előkészületi - cselekmények szankcionálása sui generis deliktum [bűnszervezetben részvétel (Btk. 321. §)] képében a büntetőtörvény különös részében is megjelenik.
A bűnszervezet általános részi fogalmának elemzése az elmúlt szűk két évtizedben egyre kevésbé került a jogtudományi érdeklődés homlokterébe, köszönhetően a legutóbbi normaszöveg-változat állandósulásának, és az ahhoz kapcsolódó joggyakorlat egységesülésének.[4] Erre figyelemmel is, szakmai disputák leginkább az említett
- 669/670 -
judikatúra törvénynek való megfelelősége, és az általános részi jogkövetkezmények alkotmányossága körül alakultak ki.[5] A szabályozási környezet 2019. július 10-ei hatállyal történő változása azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a legáldefiníció és az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat vizsgálata - ismételten - aktuálissá vált.[6] Éppen ezért jelen tanulmány kifejezetten az új bűnszervezet-fogalom értelmezési lehetőségeire fókuszál, és a bűnszervezetben részvétel különös részi tényállás elemzésére nem vállalkozik.[7]
A bűnszervezet mint normatív ismérv a büntetőkódexben 1997-ben jelent meg, azt megelőzően a szervezett bűnelkövetést a bűnszövetség keretei között[9] minősítő körülményként vagy a büntetéskiszabás során, súlyosító tényezőként lehetett értékelni.[10] A kodifikáció hatására a bűnszervezet tagjaként elkövetés meghatározott bűncselekményeknél minősítő körülmény lett. A módosító törvény miniszteri indokolása szerint a szabályozási előzménnyel nem rendelkező fogalom három tartalmi elemre, a bűnelkövetés folyamatosságára, a szervezet strukturáltságára és a profitszerzésre épült. Az indokolás szerint ezen túlmenően is számos, kriminológia által kidolgozott jellemző (pl. konspirált működés, félelemkeltés stb.) ismert, amelyek külön megjelölése a törvényben szükségtelen. Így a legáldefiníció abból indult ki, hogy valamennyi bűnszervezet egyben bűnszövetség is, amely nem néhány bűncselekmény elkövetésére jön létre, hanem mintegy bűnöző vállalkozásként folyamatosan folytatja ezt a tevékenységet, tagjai között - előre meghatározott - munkamegosztás van, és tevékenységük célja a minél nagyobb haszon elérése.[11]
Megállapítható tehát, hogy a kodifikációt követő kezdeti időszakban a törvényi meghatározás szorosan a bűnszövetség fogalmára[12] épült: a bűnszervezet voltaképpen nem volt más, mint egy folyamatosan, üzletszerűen működő bűnszövetség, amelyben a résztvevők egymáshoz való viszonya munkamegosztáson alapszik. A korabeli szakirodalomban olvasható álláspont szerint a két szerveződés között a különbség csupán a bűnszervezet differenciáltabb, integráltabb munkamegosztása alapján volt kimutatható, mivel a jogalkotó nem is törekedett a két definíció élesebb elhatárolására.[13]
A legáldefiníció első módosítását az a jogalkotói felismerés indokolta, amely szerint a bűnszervezet minőségileg más, mint pusztán egyének együttcselekvése: ennek az entitásnak ugyanis "[...] egyfelől külsőleg felismerhető tulajdonsága az, hogy bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett jött létre. Másfelől a bűnszervezet belső tulajdonsága az, hogy feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul."[15] Ahogyan arra
- 670/671 -
Tóth a szakirodalomban korábban már rávilágított: e normaszöveg semmiben nem jelentett előrelépést a szervezett bűnözés elleni fellépés terén, mivel a definíció egyes elemei csak látszólag voltak újak (folyamatos és munkamegosztáson alapuló elkövetés helyett rendszeres és feladatmegosztás szerinti elkövetés), míg más kritérium a meghatározásból eleve kikövetkeztethető volt (személyes szerepvállalás).[16]
A módosítás magában foglalta azt is, hogy az 1978. évi Btk. már nemcsak minősítő körülmény keretei között értékelte a bűnszervezet tagjaként elkövetést, hanem ahhoz általános részi következményeket is kapcsolt.[17]
A bűnszervezet fogalmának második módosítása már koncepcionális újragondolást jelentett, mivel a jogalkotó eloldotta a bűnszervezeti definíciót a bűnszövetség[19] ismérveitől, és a fogalmat új ismérvekre építette fel.
A meghatározás szerint csak két főnél több személy együttműködése eredményezhette bűnszervezet megállapítását, a "hosszabb időre" utalás pedig azt juttatta kifejezésre, hogy bűncselekmények alkalomszerű elkövetése esetén bűnszervezetre nem vonható le következtetés.
A bűnszervezeti elkövető tudattartalmával összefüggésben a miniszteri indokolás kiemelte, hogy a bűnszervezetben tevékenykedő személyek tipikusan tudnak egymás cselekményéről, adott esetben közösen valósítják meg a bűncselekményeket, de létrejöhet a szerveződés úgy is, hogy a keretében elkövetett bűncselekményeket irányító vagy vezető személy hangolja össze azoknak az elkövetőknek a magatartását, akik egymás tevékenységéről esetleg nem is tudnak.[20]
A módosítás konkrét indokaként az előterjesztő az ENSZ szervezett bűnözés elleni egyezményében,[21] valamint a közösségi jogban[22] foglalt követelményeknek való megfelelést jelölte meg.
Az 1990-es évek közepére széles körben ismertté és elismertté vált az a már korábban is hangoztatott tudományos felismerés,[23] hogy a politikai-gazdasági berendezkedés átalakulása, a privatizáció térnyerése a bűnözés struktúrájára is hatással van, így a "[...] bűncselekmények elkövetésének bűnszövetség megállapítására alapot adó szervezettsége nem elégíti ki a »szervezett bűnözés« kriminológiai fogalmát."[24] Ennek fényében a bűnszervezet anyagi jogi szabályozásának megteremtésén keresztül a szervezett bűnözéssel szembeni szigorúbb szankciók kilátásba helyezése ekkorra már kriminálpolitikai szükségszerűséggé vált. A bűnszervezet-fogalom kodifikációjára tehát e cél megvalósítása érdekében került sor, azonban az első normaszöveg-változat még csak félmegoldást sem jelentett, mivel a bűnszövetség ismérveire épített legáldefiníció önálló hatókörrel rendelkező jogintézmény létrejöttét nem tette lehetővé.
A második módosítás révén már önálló fogalomalkotásnak lehettünk tanúi, amelynek indoka a szervezett bűnözéssel szemben létrejövő nemzetközi együttműködésbe való bekapcsolódás büntetőjogi hátterének megteremtése volt. E jogalkotási körülmények kihangsúlyozása azért is fontos, mert - ahogyan arra a későbbiek során részletesen utalni fogok - a hivatkozott miniszteri indokolásban foglaltakat a legújabb bírói gyakorlat - immár a hatályos szabályozás elemzése során - a jogértelmezés meghatározó szempontjaként értékesíti.[25] Emellett a 2002. április 1-jétől alkalmazandó definíció megfogalmazása rugalmasabb is volt annyiban, hogy nagyobb értelmezési szabadságot engedett a jogalkalmazás számára:
- 671/672 -
a büntetőjog normatív előírásai ugyanis már nem támaszkodtak a képlékeny, gyakran változó kriminológiai megállapításokra.[26]
A harmadik szövegváltozat több mint tizenhét évig szolgált a szervezett bűnelkövetés legsúlyosabb formájának büntető anyagi jogi alapjául. Ezen időszakban a törvényi ismérvek köré széles körű bírói gyakorlat épült, amelynek alapját - a változatlanul hatályos - bűncselekmény bűnszervezetben való elkövetésének megállapíthatóságáról szóló 4/2005. BJE határozat adja.
A kronológiai szempontból negyedik, jelenleg irányadó szabályozás 2019. július 10-től hatályos, és az a korábbiakhoz képest abban a tekintetben eredményezett változást, hogy a fogalomban az "összehangolt" működés kitételét a "konspiratív" elkövetés váltotta fel, míg a szervezettség kiemelt jellemzője a "hierarchikus" felépítés lett.[27]
A módosító törvény miniszteri indokolása szerint a legáldefiníció reformja kifejezetten az uralkodó bírói gyakorlat "törvényrontó", azaz contra legem jellege okán vált szükségessé, mivel az "nem tükrözte vissza a jogalkotó szándékát a szervezett bűnelkövetői alakzatok közötti különbségtétel tekintetében."[28]
Erre figyelemmel ehelyütt indokoltnak mutatkozik a harmadik szövegváltozathoz fűződő judikatúra főbb jellemzőinek áttekintése.
A bűnszervezet törvényi ismérveivel összefüggő joggyakorlati megállapítások a következők szerint összegezhetők:
a) a bűnszervezeti elkövetők hierarchikus kapcsolata, és azok személyes ismeretsége nem követelmény (BH 2009.96., BH 2016.234. Kúria Bfv.I.1800/2015/8.), de a ténylegesen létrejött alá-fölérendeltségen alapuló szervezeti struktúrában betöltött szerep büntetéskiszabási tényező lehet (4/2005. BJE IV/5., Kúria Bfv.II.171/2018/16.),
b) a bűnszervezet-fogalom már nem a bűnszövetség definíciójára épül, így a csoport bűnszövetséghez képest "magasabb szintű" szervezettsége nem is határozható meg minősítési feltételként (Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24.),
c) konspiratív elkövetést sem követeli meg a Btk., így feltételként nem rögzíthető (Kúria Bfv.II.842/2018/9., Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24.),[29]
d) a bűnszervezeti elkövetőknek nem kell tudniuk a szerveződés létrejöttének konkrét körülményeiről (BH 2018.106.), azonban ismerniük kell a fogalom objektív elemeit adó tényeket (4/2005. BJE II.),
e) az összehangolt működés mindösszesen annyit jelent, hogy az elkövetők erősítik egymás szándékát a bűncselekmény bűnszervezetben, közösen történő megvalósítására (4/2005. BJE IV/5., BH 2009.96.),
f) a legalább öt évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetése a szervezet speciális célja, annak tényleges megvalósítása nem törvényi feltétel (BH 2008.139., BH 2019.259.),
g) az elkövetők "alkalmi vagy periodikus" szándékossága a bűnszervezet megállapítását nem zárja ki (BH 2019.259.).
E jogértelmezések közös kiindulópontja egyrészt az, hogy a bűnszervezet megállapítása további, törvényben nem szereplő kritériumtól függővé nem tehető,[30] másrészt az a bűnszövetségtől elkülönülő, önálló fogalmi elemeken alapuló jogintézmény, és a két legáldefiníció között az elhatárolás nem a szervezettség eltérő fokán, hanem kizárólag az egyéb törvényi fogalmi elemeken nyugszik.[31] Nem nehéz belátni, hogy az "egyéb törvényi fogalmi elemek" - a negyedik szövegváltozat törvénybe iktatásáig - ténylegesen az elkövetésben résztvevők minimális száma és a szervezet speciális célja volt.[32]
Feltehetően e szempontokra figyelemmel jutott a Módtv. miniszteri indokolása arra a következtetésre, hogy a jelenlegi joggyakorlat a bűnszövetség fogalmát mintegy kiüresítve a két jogintézmény között nem tesz tartalmi különbséget, és a bűnszervezet jogkövetkezményeit alkalmazza azon esetekre is, amelyek a jogalkotó szándéka szerint a bűnszövetségben elkövetett bűncselekményként lennének büntetendőek. Így a jogalkotói beavatkozás célja, hogy az
- 672/673 -
jogalkalmazónak az elkövetők közötti olyan szervezett elkövetésre, amely több bűncselekmény realizálására irányul, de a szervezett bűnözésre jellemző alá-fölé rendeltségi viszonyt, munkamegosztást, konspiratív kapcsolatrendszert nem tartalmaz, a bűnszövetség fogalmát[33] kell alkalmazni. A miniszteri indokolás szerint a hierarchia és a konspiráció elemeinek fogalomba történő beépítésével a két jogintézmény egymástól élesebben elhatárolhatóvá válik.[34]
A büntetőjog jogszabálytanában alapvetésnek tekinthető, hogy a büntetőtörvényt főszabály szerint a szavak köznapi jelentése alapján kell értelmezni.[35] A nyelvtani interpretáció alkalmazása során idegen eredetű szavak jelentéstartalmát elsődlegesen az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára alapján lehet meghatározni. E szerint a görög eredetű "hierarchia" szó rangsort, szigorú alá-fölé rendeltségi sort, míg a "hierarchikus" kifejezés valamilyen hierarchia szerint felépülő rangsort jelent.[36] Ehhez képest a latin eredetű "konspiráció" alatt összeesküvést, a titkos tevékenység folytatására az illegális szervezetek által felépített rendszert kell érteni, míg a "konspiratív" kifejezés azt jelenti, hogy az adott eljárás a titkos tevékenységre jellemző, azzal kapcsolatos.[37]
Mindezek fényében prima facie úgy tűnik, hogy a jogszabályi háttér változása folytán az elkövetők alá-fölé rendeltségi viszonyának vizsgálatát mellőző judikatúra a jövőben nem tartható. Ezen túlmenően, mivel az összehangolt szervezettség a legáldefinícióból kikerült, a tagok bűnelkövetésre vonatkozó, egymást erősítő szándéka helyett a jogalkalmazói vizsgálat fókuszába a szervezeti tevékenység titkosságát, illetve a leplezésre utaló körülményeket kell helyezni (konspiráció). Az értelmezési kérdés komplex megközelítése érdekében azonban indokoltnak tartom az említett ismérvekhez kötődően további interpretációs eredmények bemutatását is.
A teleologikus értelmezés szubjektív változata[38] a konkrét jogalkotó, konkrét - vizsgált normaszöveg megalkotásához kapcsolódó - szándékát kutatja.[39] A feltételezett jogalkotói akarat kutatásának létjogosultságát az adja, hogy az az értelmezés zsinórmértékét közvetlenül a jogalkalmazónál erősebb legitimációval rendelkező jogalkotótól származtatja.[40] Ezen indok állhat azon alkotmányozói döntés hátterében is, amely az Alaptörvény 28. cikk módosításával 2019. január 1-jétől a szubjektív célkövetés elvének alkalmazását írja elő a bíróságok számára.[41]
E rendelkezéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő: ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat elsősorban azok céljával összhangban kötelesek értelmezni. Ebből a kötelezettségből pedig az következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül - a jogszabály preambuluma és a miniszteri indokolás alapulvételével - azonosítania kell a jogszabály céljának érvényesülését, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat elsősorban arra tekintettel kell értelmeznie.[42] Az Alkotmánybíróság e határozatában arra is rámutatott, hogy ezen alaptörvényi kötelezettség elmulasztása a meghozott bírói döntés önkényessé válásához vezethet, mivel ezáltal a bíróság kilép abból a jogértelmezési keretből, amelyet számára az Alaptörvény előír.[43] Mindez pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez, és a bírósági határozat alaptörvény-ellenességéhez vezethet.[44]
Azt azonban az Alkotmánybíróság is kiemelte, hogy a jogértelmezésnek a jogszabály célját elsősorban kell figyelembe vennie, vagyis az Alaptörvény 28. cikke nem zárja ki, hogy a jogszabály tartalmának megállapításakor a bíróság egyéb szempontokra is figyelemmel legyen, és hogy ezek mérlegelése során, indokolt esetben, a jogszabály eredeti céljával ellentétes következtetésre jusson. Az a bírósági mérlegelés azonban, amely a jogszabály céljának
- 673/674 -
vizsgálatát teljes mértékben és kifejezetten kizárja, már alaptörvény-ellenesnek minősül.[45]
Mindezek fényében nem mulasztható el a negyedik szövegváltozatot Btk.-ba iktató törvényjavaslat miniszteri indokolásában foglaltak vizsgálata.
E szerint a bűnszervezet akkor állapítható meg, ha a szervezettség a hosszabb időtávon túlmenően a hierarchia jegyeit is mutatja. A hierarchikus szervezeti felépítés pedig azt jelenti, hogy az elkövetők tevékenysége feladatmegosztáson alapul, ők egymással alá-fölérendeltségi viszonyban vannak, az egyes "döntési szintek" elkülöníthetőek egymástól, tehát a szervezeti felépítésnek vertikális jellege van. A bűnszövetség fogalmával összevetésben ezen ismertetőjegyek adják a bűnszervezet differencia specifikáját.[46]
A miniszteri indokolásból kiolvasható előterjesztői álláspont szerint a harmadik szövegváltozat esetében az összehangoltság nem pusztán a bűnszervezeti elkövetők szándékerősítő hatását jelentette (volna), hanem az magában foglalta (volna) a résztvevők közötti koordinációt, a lebukás megelőzése érdekében tett lépéseket, a bűncselekményből származó előny szervezett elosztását, a bűncselekmények elkövetésének feladatmegosztáson alapuló tervszerűségét is. Erre figyelemmel jelenik meg a legáldefinícióban a szervezettség konspiratív jellege, amely az előterjesztő elvárása szerint jobban kifejezi a bűnszervezeti elkövetés sajátosságait.[47]
Megállapítható, hogy a fentiekben elvégzett szubjektív teleologikus vizsgálat az új fogalmi elemekkel összefüggésben kimunkált nyelvtani értelmezési eredményeket igazolja, és a korábbi jogalkalmazói gyakorlat feladásának szükségességét támasztja alá.
A büntetőjogi értelmezési kánon részét képezi az uniós, valamint nemzetközi jogi kötelezettségeknek való megfelelésre figyelemmel történő interpretáció is.[48] Ahogyan arra a korábbiakban már utaltam, a szervezett bűnözés elleni, országhatárokon átívelő fellépés fundamentumát az uniós jogban a Kerethatározat, míg a nemzetközi jog síkján a Palermói Egyezmény adja.[49] A két instrumentum jogi kötőerejét illetően lényeges különbség, hogy a Kerethatározatnak közvetlen hatálya nincs, az az elérendő célokat illetően ugyan kötelező a tagállamokra, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.[50] Ehhez képest az a nemzetközi szerződés - köztük a Palermói Egyezmény is -, amelynek kötelező hatályát Magyarország elismerte, és belső jogban kihirdetésére sor került, az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése hatálya alá kerül, és ennek folytán Magyarország az abban foglalt jogharmonizációs kötelezettség teljesítésére köteles. Ebből az is következik, hogy amennyiben egy belső jogszabály az ilyen nemzetközi szerződéssel ellentétes rendelkezést tartalmaz, közvetlen alaptörvény-ellenes helyzet jön létre.[51] Így elsődlegesen annak vizsgálata szükséges, hogy a negyedik szövegváltozat mennyiben felel meg Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek. Ezzel párhuzamosan, ahol a konvenciótól lényegi eltérés mutatkozik, az uniós szabályozás jellemzőire is kitérek.
Elöljáróban arra szükséges utalni, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény a részes államok jogharmonizációját csak a nemzetközi jellegű bűncselekmények[52] szervezett bűnözői csoportban történő elkövetése esetére írja elő. Ezzel szemben a Kerethatározat szabályozása ilyen megszorítást nem tartalmaz, így az a nemzetközi elemet nélkülöző szervezett bűnözést érintően is jogközelítési kötelezettséget teremt. Erre, valamint e bűnözési forma összetett, országhatárokat nem ismerő jellegére figyelemmel helyeselhető az a magyar jogi megoldás, amely - a kezdetektől fogva - egységes bűnszervezet-fogalmat szabályoz.
A Palermói Egyezmény alapján "szervezett bűnözői csoport": bizonyos ideig fennálló, három vagy több főből álló strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, a jelen Egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény elkövetése céljából, közvetlen vagy közvetett módon pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve.[53]
A kapcsolódó definíciók szerint:
1. "strukturált csoport": nem egyetlen bűncselekmény azonnali végrehajtására, és nem alkalomszerűen létrehozott csoport, amelyben nem szükséges, hogy tagjai pontosan meghatározott szerepekkel rendelkezzenek, vagy hogy tagsága állandó legyen, illetőleg fejlett hierarchiával rendelkezzen,
2. "súlyos bűncselekmény": legalább négy év szabadságvesztéssel vagy súlyosabb büntetéssel büntethető bűncselekményt megvalósító magatartás.[54]
Jól látható, hogy a harmadik szövegváltozat ténylegesen a nemzetközi definíció szellemében íródott,[55] sőt, a magyar jog még túl is lépett a jogharmonizációs mini-
- 674/675 -
mumelváráson, mivel a Btk. a bűnszervezet haszonszerzésre irányultságát nem is követelte - és jelenleg sem követeli - meg.
A hatályos szabályozás elemzésére rátérve elmondható, hogy a hierarchikus felépítésre vonatkozó kritérium törvénybe iktatása ugyan nem mond ellent az egyezménynek és a kerethatározatnak, azonban annak a nemzetközi elvárásoknak megfelelő, megszorító értelmet kell adni. Ebből fakadóan a hierarchikus szervezettség vizsgálata során - a nyelvtani interpretáció eredményével szemben - nem követelhető meg szigorú alá-fölé rendeltségen alapuló struktúra, továbbá az sem, hogy a szervezeten belül a résztvevők formálisan meghatározott - állandó - szereppel rendelkezzenek. Azonban az feltétel, hogy a bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódóan a feladatok kiosztására és végrehajtásuk rendje meghatározására a struktúrán belül szervezetten és ne ad hoc módon kerüljön sor.[56] Ehhez értelemszerűen az is szükséges, hogy a szervezeten belül legalább egy kiemelt szerepet betöltő személy legyen, de az nem feltétel, hogy valamennyi elkövető egymással hierarchiában álljon.[57] Ha a konkrét bűnelkövetést érintően ilyen jellemző kimutatható, levonható az a konklúzió, hogy a csoporton belül érvényesült a nemzetközi dokumentumokban minimumkritériumként rögzített - tágabb értelemben vett - hierarchia, és a bűncselekmény - egyéb feltételek teljesülésétől függően - bűnszervezetben elkövetett.
A bűnszervezet "konspiratív" működése a nemzetközi definíció "összehangolt" elkövetésével állítható párhuzamba. Utóbbi ismérvre nézve sem a Palermói Egyezmény, sem a Kerethatározat nem ad pontos meghatározást, így a nemzeti jogalkalmazó annak tartalmát ezen instrumentumoktól függetlenül, egyéb interpretációs módok felhasználásával határozhatja meg. Ezzel élt a Legfelsőbb Bíróság is, amikor jogegységi határozatának indokolásában arra a következtetésre jutott, hogy az összehangoltság mindösszesen annyit jelent, hogy az elkövetők erősítik egymás szándékát a bűncselekmény bűnszervezetben, közösen történő megvalósítására.[58]
Álláspontom szerint e joggyakorlaton a nyelvtani és szubjektív teleologikus értelmezés alapján a jövőben változtatni indokolt, és csak olyan szervezeti működés minősíthető bűnszervezetnek, amely tevékenységének leplezésére, illetve titkolására is törekszik.[59] Mivel a konspiratív megvalósítás a "klasszikus" bűnszervezetek működésének, sőt általában véve a bűnözésnek is alapvető jellemvonása,[60] a bírói gyakorlattól - a bűnszervezeti minősítést támogató érvként - eddig sem volt idegen e jellemző önálló vizsgálata,[61] így várhatóan ezen ismérv tartalommal való megtöltése a judikatúrában nagyobb gondot nem fog jelenteni.[62] Ehhez segítséget nyújthat a Szegedi Ítélőtábla egyik - már a hatályos fogalmat elemző - határozatának indokolása, amelyben az eljáró bíróság figyelemreméltó részletességgel vizsgálta a vád tárgyává tett bűncselekmények leplezett elkövetését, különbséget téve belső és külső konspiráció között. Utóbbi esetben a leplező magatartások a bűnös tevékenység hatóságok előli eltitkolását szolgálják, míg a belső konspiráció célja az, hogy "[...] a szervezeten belül ne ismerjék a többi résztvevő pontos feladatkörét, ne rendelkezzenek róla teljes körű információkkal, hiszen így egy esetleges lebukás esetén az adott személy nem »rántja magával« a teljes elkövetői kört".[63]
A Btk. módosítás hatálybalépésével az új fogalom alkalmazásának lehetősége - mint az elkövetéskori szabályozáshoz képest a Btk. 2. § (2) bekezdése szerinti enyhébb büntetőtörvény - már a folyamatban lévő büntetőügyekben felmerült. A judikatúra egységének előzetes biztosítása érdekében a Kúria 2019. október 10-én tartott tanácselnöki értekezlete vizsgálta az új törvényi fogalmat és az alábbi következtetésekre[64] jutott:
A Btk. nem tartalmaz törvényi értelmezést a "hierarchikusan szervezett" és a "konspiratívan működő" fogalmi elemekhez, ezért azok értelmezése a jogalkalmazó, a bíróság feladata.
A jogalkalmazó alkotmányos kötelességének eleget téve értelmezésekor figyelembe veszi a jogszabályhoz fűzött indokolást, azonban annak kötőereje nincs, az nem anyagi jogi szabály, így az egyes fogalmi elemek tartalmának megállapításához adhat értelmezési segítséget.
A bíróság feladata megvizsgálni minden ügyben, hogy megállapítható-e adott tényállás alapján a bűnszervezet-
- 675/676 -
ben elkövetés, e tekintetben pedig mindig az alanyi oldal vizsgálata a lényeges.
A jogszabályi változás nem jelenti feltétlen a bűnszervezet fogalmának jogalkalmazói újragondolását, mivel a hierarchikus szervezettség nem feltételezi valamennyi bűnszervezetben résztvevő személy hierarchiában való elhelyezkedését. Így, ha olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény olyan alá-fölérendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását az új fogalom szerint is.
A csoport konspiratív működése lényegében a korábbi fogalom összehangolt működésének feleltethető meg, amennyiben az a külvilág elől rejtve valósul meg, de nem jelenti a teljes szervezet minden tagjával való együttműködést, hanem az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenységét feltételezi.
A Kúria a tanácselnöki értekezletet követően meghozott egyik felülvizsgálati döntésében kifejtette továbbá, hogy a Módtv. miniszteri indokolásában foglaltakkal szemben a korábbi bírói gyakorlat nem volt "törvényrontó", és az előterjesztő indokolásában voltaképpen a törvényben soha meg nem kívánt, illetve 2002-ben tudatosan mellőzött tényállási elemek követését kéri számon a gyakorlaton.[65]
Megállapítható, hogy a tanácselnöki értekezlet által kialakított álláspont nem a nyelvtani és a szubjektív teleologikus, hanem inkább a nemzetközi, illetve uniós jogi követelményekkel konform jogértelmezés talaján áll. A IV. pontban részletezett következtetéseim alapján a Kúria absztrakt - nem konkrét ügyhöz kapcsolódó - iránymutatását követendőnek tartom, ugyanakkor szükséges lenne - a jogszabályi változásra is figyelemmel - azt még a harmadik szövegváltozat alapulvételével meghozott, 4/2005. BJE határozatot felváltó, új jogegységi határozatban megjeleníteni.
A hatályos legáldefinícióhoz ugyan széles körű joggyakorlat egyelőre nem áll rendelkezésre, az az eddig publikált eseti döntésekből kitűnik, hogy a Kúria tanácselnöki értekezletén kialakított állásponttal, jóllehet annak kötelező ereje - szemben egy jogegységi határozattal - nincs, az eljáró bíróságok azonosultak.[66]
Kiemelendő, hogy a Pécsi Ítélőtábla egy, a Kúria tanácselnöki értekezletét megelőzően meghozott határozatában a bűnszervezeti minősítést az elbíráláskor hatályos, új fogalom alapulvételével vetette el, kifejtve: "[...] a bűnszervezetben történő elkövetés kapcsán a konspiratív működés megállapításához nem elegendő, hogy a vádlottak titokban tartják az elkövetést; a hierarchikus felépítés pedig lényegesen szigorúbb, valós alá-fölérendeltségi viszonyok meglétét követeli meg."[67] Ezen indokolás - szemben a kúriai állásponttal - inkább arra utal, hogy a bűnszervezet fogalmának jogalkalmazói újragondolása a jogalkotói beavatkozásra figyelemmel szükséges. Ez a körülmény is annak indokoltságát igazolja, hogy a jogegység biztosítása érdekében a 4/2005. BJE határozatban foglaltak korszerűsítése nem mellőzhető.
Jelen tanulmány azt kívánta igazolni, hogy ugyan az Alaptörvény kötelezővé teszi a bíróságok számára a konkrét jogalkotáshoz fűződő jogalkotói szándék figyelembevételét, azonban a miniszteri indokolásban foglaltak mégsem szolgálhatnak a jogértelmezés kizárólagos zsinórmértékéül, és - ahogy arra a Kúria is utalt - semmiképpen sem tekinthetők jogszabályi rendelkezéseknek. A szubjektív célkövető interpretáció alkalmazásának hatókörével összefüggésben az Alkotmánybíróság kiemelte: "[...] pusztán az a tény, hogy a bíróság a jogszabály céljának vizsgálata után azzal ellentétes tartalmú döntést hoz, nem eredményez minden esetben és feltétlenül alaptörvény-ellenességet. Egy ilyen követelmény a jogrend működőképességet veszélyeztető rugalmatlanságát idézhetné elő. Maga az Alaptörvény 28. cikke is akként fogalmaz, hogy a jogértelmezésnek a jogszabály célját elsősorban kell figyelembe vennie, és nem zárja ki, hogy a jogszabály tartalmának megállapításakor a bíróság egyéb szempontokra is figyelemmel legyen, és hogy ezek mérlegelése során, indokolt esetben, a jogszabály eredeti céljával ellentétes következtetésre jusson."[68] A bűnszervezet új fogalmának értelmezése során a hivatkozott iránymutatás úgy jut szerephez, hogy a Palermói Egyezményben és a Kerethatározatban foglaltak jelentik azokat - az alkotmányos rendelkezések alapján figyelembe veendő - szempontokat, amelyek keretei között a miniszteri indokolásból kiolvasható jogalkotói cél a jogértelmezés során szerepet kaphat. ■
JEGYZETEK
* adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézet.
** A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.
[1] Gellér Balázs - Ambrus István: A magyar büntetőjog általános tanai I. ELTE Eötvös Kiadó, 2017. 404. p. Többes elkövetési alakzatnak hívja Nagy Zoltán: "23. § A többes elkövetői alakzatok." In: Balogh Ágnes - Tóth Mihály (szerk.): Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris, Budapest, 2010. 213. p.
[2] Az Alkotmánybíróság értelmezésében: "A társas elkövetés azon túl, hogy emeli a bűnelkövetők létszámát, súlyosabb hatást képes kifejteni a sértettekre és növeli a bűncselekmények sikeres végrehajtásának az esélyét is. Különösen igaz mindez a társas bűnelkövetés szervezett formáira, így a bűnszervezetben történő elkövetésre is. A bűnszervezet ugyanis nem bűnözők puszta szövetsége vagy az elkövetett bűncselekmények kumulációja. Az elkövetési alakzat veszélyessége abból fakad, hogy a bűnszövetség a tagoktól elkülönülő, önálló hatalmi entitássá válik, amely káros hatásait így tartósan és széles körben képes kifejteni. A bűnszervezetben történő elkövetés ezért az államtól a társadalom fokozottabb és hatékonyabb védelmét kívánják meg." 3031/2017. (III. 7.) AB határozat [71].
[3] Ennek részletes ismertetésébe e tanulmány nem bocsátkozik, hiszen a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) hatálya alatt a jogirodalomban ezt már többen megtették. Lásd pl. Tóth Mihály: A bűnszervezeti elkövetés szabályozásának kanyargós útja. Magyar Jog, 2015/1. 6. p., Gellér Balázs - Ambrus István: Fennmaradó kérdőjelek a büntetőjogi bűnszervezet-fogalom alkotmányossága körül. In: Barabás A. Tünde - Vókó György (szerk.): A bonis bona discere. Ünnepi kötet Belovics Ervin 60. születésnapja alkalmából. OKRI-Pázmány Press, Budapest, 2017. 66. p., Gellér Balázs - Bárányos Bernadett: Meddig tágítható a bűnszervezetfogalom? Büntetőjogi és alkotmányos aggályok a bűnszervezet-fogalom bírósági értelmezésével kapcsolatban. Magyar Jog, 2019/7-8. 469. p.
[4] Ahogy arra Tóth Mihály is utal: "Noha értelmezési gondok olykor adódnak, a definíció - figyelemmel a Kúria bűnszervezeti elkövetéssel kapcsolatos jogegységi döntésére is - összességében eddig működőképesnek bizonyult." Tóth 2015, 6. p.
[5] Ehhez lásd Gellér-Ambrus 2017 (3. lj.), 61-78. p., Gellér-Bárányos 2019, 468-476. p. Panaszeljárásban egyébként az Alkotmánybíróság is vizsgálta a jogkövetkezménytani szabályozás alkotmányosságát, de azt nem találta alaptörvény-ellenesnek. Lásd 3031/2017. (III. 7.) AB határozat.
[6] Az új fogalmat a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 107. §-a állapította meg [vö. Btk. 459. § (1) bek. 1. pont].
[7] A bűnszervezetben részvétel diszpozíciójának elemzésére lásd Tóth 2015, 6-10. p.; Gál Andor - Tornyai Gergely: A Vásárosnaményi Városi Bíróság döntése a bűnszervezetben elkövetett embercsempészésről. A bűnszervezethez csatlakozó elkövetők előkészületi cselekményének büntetőjogi megítélése a gyakorlatban. Jogesetek Magyarázata, 2015/2. 49-60. p.
[8] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi Btk.) 137. § 7. pontjába iktatta a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-a 1997. szeptember 15. napjától. A fogalom-meghatározás szerint bűnszervezet bűncselekmények folyamatos elkövetésére létrejött olyan - munkamegosztáson alapuló - bűnszövetség, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés.
[9] Lásd 1978. évi Btk. 137. § 6. pont.
[10] A büntetéskiszabási tényezőkről szóló - akkor irányadó - BK 154. sz. állásfoglalás III/12. pontja szerint: "A társas bűnelkövetés sajátos formája a szervezett bűnözés. Megkülönböztető jegye a bűnözés céljára létrehozott jól tagolt és irányított konspiratív szervezet, amely a bűnözést folyamatosan üzleti vállalkozásként űzi, és gyakran monopolhelyzetet alakít ki bizonyos bűncselekmények elkövetésére. Jellemző lehet a bűncselekmények pontos megtervezése és végrehajtása, a részfeladatok munkamegosztásban való végrehajtása, a részfeladatokra specialisták alkalmazása, a tanúk, sértettek, érdekeltek megfélemlítése, az árulás megtorlása, az ellenfelekkel való leszámolás; gyakran rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal."
[11] Vö. a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-hoz fűzött részletes miniszteri indokolás.
[12] Az 1978. évi Btk. akkor hatályos 137. § 6. pontja szerint: "bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik."
[13] Buzás Huba - Nagy Sándor: A bűnszervezet fogalma. Magyar Jog, 1998/4. 204. p. A korábbi szakirodalomból ehhez lásd Tóth Mihály: A bűnszervezet és környéke. A klasszikus dogmatika és a pragmatizmus pengeváltásának kétes sikerű kompromisszuma. Jogtudományi Közlöny, 1997/12. 505-513. p.
[14] A legáldefiníció 1999. március 1-jétől 2002. március 31-ig hatályos változata szerint: a bűnszervezet bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul (az 1978. évi Btk.-ba iktatta a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 35. §-a).
[15] A büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 35. §-hoz fűzött részletes indokolás.
[16] Tóth 2015, 5. p.
[17] Így kizárttá vált a feltételes szabadságra bocsátás és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése is. Lásd a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 4. §, 24. §.
[18] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény 19. § (5) bekezdése a következő normaszöveget iktatta a büntetőkódexbe: a bűnszervezet három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
[19] A bűnszövetség új, 2002. április 1-jétől hatályos, és a Btk. által is átvett fogalma szerint: "bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet" [1978. évi Btk. 137. § 7. pont, Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pont].
[20] Lásd a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény 19. §-hoz fűzött részletes indokolást: A módosítás kifejezett indokaként hivatkozik e körülményre a 4/2005. BJE határozat IV.3. pontja.
[21] Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény (a továbbiakban: Palermói Egyezmény). Aláírására 2000. december 14-én, míg magyar jogban történő kihirdetésére 2007. január 21-ei hatállyal, a 2006. évi CI. törvénnyel került sor.
[22] Ehhez lásd az Európai Unió tagállamaiban a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról szóló, 1998. december 21-i 98/733/IB együttes fellépést. Az együttes fellépést később a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, a Tanács 2008/841/IB kerethatározata váltotta fel (a továbbiakban: Kerethatározat).
[23] Már az 1980-as évek végén kifejezetten utal a szervezett bűnözés önálló kriminológiai fogalmára Szabó András: Új jelenségek a bűnözésben és a megelőzés. Belügyi Szemle, 1987/9. 63-72. p.; Pusztai László: A szervezett bűnözés néhány kérdése: gondolatok egy terminológiai vitához. Belügyi Szemle, 1989/1. 46-59. p.
[24] Bócz Endre: "A szervezett bűnözésről és a bűnszervezet fogalmáról". In: Gellér Balázs (szerk.): Györgyi Kálmán ünnepi kötet. KJK-Kerszöv, Budapest, 2004. 80. p.
[25] Ehhez a legújabb joggyakorlatból lásd Kúria Bfv.II.1.200/2019/18. [208]-[209].
[26] Tóth Mihály: Bűnszövetség, bűnszervezet. Complex, Budapest, 2009. 18. p.
[27] A Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerint bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
[28] Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 107. §-hoz fűzött miniszteri indokolás.
[29] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a konspiratív elkövetést a bírói gyakorlat - a bűnszervezeti minősítés alátámasztásaként, a bírói érvelést mintegy erősítendő - korábban is vizsgálta. Erre lásd Kúria Bfv.II.171/2018/16., Debreceni Ítélőtábla Bf.II.357/2009/28., Fővárosi Ítélőtábla 11.Bf.202/2014/23., Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.224/2014/16., Szegedi Ítélőtábla Bf.III.782/2017/24.
[30] A Kúria értelmezésében "a bűnszervezet fogalom-meghatározását (is) a valódi tartalma szerint kell kezelni, mert az egyfelől ennyi, és másfelől nem több. Nem arról van szó, hogy e fogalmat elnagyoltan és sommásan szabályozták, hanem arról, hogy a bűncselekmény bűnszervezetben elkövetésének megállapításához a törvényi követelményeken túlmenő többletkövetelmény nem szükséges (BH 2008.139.II.). »A fogalmi ismérvek törvényi meghatározása kimerítő, azok más ismérvekkel nem bővíthetők« (lásd uo. indokolás)." Kúria Bfv.II.842/2018/9. [113].
[31] Kifejezetten így Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24.
[32] Ennek megfelelően az összehangolt elkövetést, annak leegyszerűsítő kúriai értelmezésére, míg a hosszabb időre szervezettséget annak meghatározatlanságára figyelemmel nem lehetett valós elhatárolási ismérvként meghatározni, jóllehet erre a korábbi bírói gyakorlatban voltak törekvések. Utóbbit ismerteti Gellér-Bárányos 2019. 474-475. p.
[33] Lásd 19. lj.
[34] Bővebben lásd Módtv. 107. §-hoz fűzött részletes indokolás.
[35] Nagy Ferenc: Anyagi büntetőjog. Általános rész I. Iurisperitus, Szeged, 2014. 70. p.
[36] Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. 259. p.
[37] Bakos 2002, 348. p.
[38] Ezzel szemben az objektív megközelítés szerint a norma célja vagy kifejezetten a szövegből, vagy közvetve a szöveg alapján határozható meg. Az értelmezés így kimunkált eredményét szokás ratio legisnek nevezni. Ehhez bővebben lásd Gál Andor: A jogos védelem teleologikus megközelítésben. Iurisperitus, Szeged, 2019. 21-22. p.
[39] Blutman definíciója szerint: "A jogalkotói szándékra (törvényhozói akaratra) hivatkozás olyan érvelési fordulat, amelynél a jogalkalmazó nem feltétlenül vizsgálgatja a szöveget és annak fogalmi határait, hanem egyszerűen egy konstruált, általa megállapított jogalkotói szándékra alapozza döntését akár a jogszöveg egyébként azonosítható értelmével szemben is (szubjektív értelmezés)." Blutman László: Bírói jogalkalmazás és szöveghű értelmezés. Jogesetek Magyarázata, 2010/4. 96. p.
[40] Jakab András: A bírói jogértelmezés az Alaptörvény tükrében. Jogesetek Magyarázata, 2011/4. 90. p.
[41] Az Alaptörvény e rendelkezése szerint: "A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."
[42] 23/2018. (XII. 28.) AB határozat [25].
[43] Uo. [28].
[44] Uo. [28]. Korábban ugyanígy 20/2017. (VII. 18.) AB határozat [29].
[45] 23/2018. (XII. 28.) AB határozat [30].
[46] Vö. Módtv. 107. §-hoz fűzött részletes indokolás.
[47] Uo.
[48] Nagy 2014, 73. p.
[49] Vö. 21. és 22. lj.
[50] Ennek jelentőségét a bűnszervezet fogalmával kapcsolatban hangsúlyozza Kúria Bfv.II.515/2018/6., Kúria Bfv.II.653/2018/9.
[51] Blutman László: Az uniós nemzetközi szerződések alkotmányos helye. Jogtudományi Közlöny, 2019/7-8. 293. p.
[52] Ehhez lásd Palermói Egyezmény 3. cikk (2) bekezdés.
[53] 2. cikk a) pont. Ehhez képest a Kerethatározat definíciója csak abban tér el, hogy aszerint a csoport hosszabb időre szervezett.
[54] A kapcsolódó ismérvek lényegileg megegyezőek a Kerethatározatban foglalt fogalmakkal.
[55] Vö. II.3. pont. E körülmény kiemelését a joggyakorlatban lásd Kúria Bfv.II.1.200/2019/18. [208]-[209].
[56] A nemzetközi bűnügyi együttműködés e megközelítését azon alapvetés indokolta, hogy a szervezett bűnözés komplex és gyorsan változó, a bűnüldözés fejlődéséhez igazodó működése nem teszi lehetővé szigorú megkötések anyagi jogi fogalmakba iktatását. Tóth 2009, 18. p.
[57] A hierarchikus értelmezés e megközelítéséhez az újabb gyakorlatban lásd Szegedi Ítélőtábla Bf.II.226/2019/44., Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.55/2019/84. [172].
[58] Vö. III. pont.
[59] Ugyanilyen megközelítéshez a bírói gyakorlatban lásd Szegedi Ítélőtábla Bf.II.226/2019/44., Szegedi Ítélőtábla Bf.III.97/2019/48.
[60] A Fővárosi Ítélőtábla egyik újabb határozatának indokolásában kifejezetten rögzítette, hogy "[...] a bűncselekmények legnagyobb részére alapvetően jellemző, hogy azt az elkövetők igyekeznek titokban tartani, éppen azért, hogy ne derüljön ki a törvényellenes magatartás és ez által elkerüljék a büntetőjogi felelősségre vonást. Ilyen megközelítésben lényegét tekintve szinte nincs is olyan bűncselekmény, amely ne hordozná magán kisebb vagy nagyobb mértékben a konspiráció fogalmi elemeit vagy annak egy részét." Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.55/2019/84. [172].
[61] Vö. 29. lj.
[62] Pesszimizmusra legfeljebb azon újabb kúriai döntés szolgáltathat okot, amely az összehangolt és konspiratív fogalompárt ekvivalensnek tekinti. Lásd Kúria Bfv.I.1286/2019/5. [72].
[63] Szegedi Ítélőtábla Bf.III.97/2019/48.
[64] E konklúziók később a Kúria Bhar.III.571/2019/41. sz. határozatának indokolásából váltak megismerhetővé{[152]-[156]}.
[65] Kúria Bfv.II.1.200/2019/18. [211].
[66] Ehhez lásd Szegedi Ítélőtábla Bf.II.226/2019/44., Szegedi Ítélőtábla Bf.III.97/2019/48., Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.55/2019/84.
[67] Pécsi Ítélőtábla Bf.III.19/2019/20.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, SZTE ÁJK.
Visszaugrás
