A Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv (továbbiakban új Pp.)[2] szempontjából a legjelentősebb magánjogi kódex egyértelműen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban új Ptk.)[3]. Ennek kodifikációs munkálatai során az egyik legfőbb törekvés egy olyan monista alapokon nyugvó - a polgári és a kereskedelmi viszonyokat egységesen magában foglalóprofesszionális magánjogi kódex megalkotása volt, amely alkalmas arra, hogy egy szociális piacgazdaság alkotmánya legyen[4]. Ehhez elengedhetetlen a "reasonable man", az ésszerűen eljáró "józan üzletember", az üzleti ügyeit bátran és öntudatosan bonyolító kereskedő, bankár, vállalkozó, akinek cselekedeteihez nincs szükség filozofikus megtámasztásra[5]. A professzionális üzleti életben működő és munkálkodó "reasonabe mannek" pedig olyan eljárásjogi infrastruktúrára és mechanizmusokra van szüksége, amelyek professzionális kereteket biztosítanak a jogvitái rendezéséhez egy új Polgári Perrendtartás megalkotásával.[6] A mindenkori polgári perrendtartás legfontosabb célkitűzése tehát abban összegezhető, hogy gazdasági célokhoz és személyállapotot érintő változásokhoz adjon intézményi keretet, a pereskedő magán és jogi személyeknek egyaránt.
Az új Pp. kodifikációja egy korszerű, nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv megszületését szorgalmazta, amelynek biztosítani kell az anyagi jogok hatékony érvényesítését és a jogvita pártatlan elbírálását is. Az új törvény - a perjogi viszonyok szabályozásával - azt a célt tűzte ki, hogy megkönnyítse a jogkereső állampolgárok és a joggal foglalkozó hivatásrendek helyzetét,[7] hiszen az igazságszolgáltatás/jogszolgáltatás intézményrendszere akkor lehet hasznos a jogkereső közösségnek, ha a viták feloldásra kerülnek, nem pedig tovább eszkalálódnak. Vajon az új polgári perrendtartásunk hogyan képes ezt a célt szolgálni?
Máig érvényes jogkereső állampolgári elvárás az, hogy el lehessen kerülni egy a jogban járatlan fél számára, hogy a polgári per továbbra is "hétpecsétes titok vagy félig nevetséges, félig bosszantó jogászi hókuszpókusz"[8] legyen. Jelen tanulmány ezért a bíróság és a felek viszonyrendszerével foglakozik, különösen a perelőkészítés, az elsőfokú eljárás és a perorvoslatok tekintetében, a tisztességes eljáráshoz való jog középpontba állításával.[9] A felek közötti - perköltség és jogi segítségnyújtás/ képviselet formájában megnyilvánuló - "fegyverzeti egyenlőség" kérdését pedig egy 2012-ben megjelent monográfiában már elemeztem.[10]
Azt hisszük, hogy ha a korábbi jog elbukik, akkor helyette biztosan jobb, de legalább új jön, az új jogot pedig nem a korábbi határozza meg, mert hiszen akkor mitől lenne új.[11] Techet Péter véleménye szerint az utóbbi több, mint száz évben mindig legalább két lehetséges irány közül választhatott a magyar jogalkotó: 1) problémák számbavétele, a társadalom lelki, gazdasági, pénzügyi, mentális, egészségügyi, műveltségi állapotának felmérésével vagy 2) összehasonlító jogtudományi vizsgálódások révén a keleti vagy a nyugati világ törvényeivel való ismerkedés, melyből mindig az utóbbi jött ki győztesen Magyarországon.[12]
A jogász szakma szinte egyöntetű álláspontja szerint az első magyar polgári eljárásjogi kódex, az 1911. évi I. törvénycikk (továbbiakban 1911. évi tvc.) - korának elvárásai és a hálás utókor megítélése alapján is - az egyik legjobban sikerült európai polgári perrendtartási kódex volt. A közel húsz évig készülő 1911. évi perrendtartás sikere nagyrészt abban állt, hogy megalkotója, Plósz Sándor különös hangsúlyt fektetett a jog összehasonlító módszerre, anélkül, hogy a magyar jogi hagyományokat túlzottan háttérbe szorította volna. A magyar perjogi hagyományok az 1868. évi magyar polgári törvénykezési rendtartáson[13] alapultak, ami főként az 1852. évi osztrák - az 1848-as forradalom és szabadságharcot követően "büntetésből" bevezetett - ideiglenes törvénykezési szabályok (Provisorische Civilprocessordnung) Magyarországra, Horvátországra, Szlavóniára, Szerb Vajdaságra és a Temesi Bánságra vonatkozó normaszövegből merített "ihletet", ez pedig lényegében az 1781. évi jozefinista Allgemeine Gerichtsordnung szabályait vette át.[14] Az 1911.I. tc hatálybalépéséig
- 91/92 -
- 1915. január 1. napjáig - az 1868. LIV. tc. törvénykezési rendtartásról (továbbiakban Ptrs) annak 1881. LIX. tc. novelláris módosítása és a járásbírósági eljárásokban ezt kiszorító 1893. XVIII. tc. a sommás eljárásról voltak hatályban.
Az 1911. évi I. törvénycikk szerencsés időpontban született, mert már meríteni tudott a korábban elfogadott az 1877. évi - 1898-ban a szociális permodell alapján átdolgozott - német és 1895. évi osztrák Pp. szabályozási megoldásaiból is. Az 1911. évi Pp. gyökeres átalakítást csak a törvényszéki eljárásra nézve tartalmaz, a járásbírósági eljárás lényegében a sommás eljárásról szóló 1893. XVIII. tc. keretein belül maradt.[15] Az alapelvek (szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség, felek igazmondásra kötelezése és a bizonyítékok szabad mérlegelése), a felek modern együttműködése (bírói aktivitás a pervezetésben, tényállás felderítése érdekében az egyik vagy mindkét fél személyes megjelenésének elrendelése és eskü alatti kihallgatása, hivatalbóli tanú, okirat és szemlebizonyítás) és a bíró - járásbíróság előtti - kitanítási kötelezettsége a XX. század egyik legfejlettebb eljárásjogi kódexévé emelte a magyar 1911. évi Pp-t. A két perszak (perfelvételi és érdemleges tárgyalás) közül az érdemleges tárgyalás a törvényszéki eljárásban rendszerint külön határnapon bonyolódott le. A járásbírósági eljárásban ellenben nyomban kapcsolódott a perfelvételi tárgyaláshoz, de nagyobb járásbíróságokon azzal is elvált a két perszak, hogy a perfelvételi tárgyalások tömegét más bíró tárgyalta, mint az érdemleges tárgyalást. A perfelvételt ellátó bíró, ha érdemleges tárgyalásra került sor egy ügyben, akkor a peres ügyet egy bíró kollégájára szignálta, aki nyomban megtartotta az érdemleges tárgyalást.[16] A perfelvételi[17] és az érdemleges tárgyalási szakok között az elválasztó vonalat az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése: az alperes perbebocsátkozása (perfelvételi caesura) jelentette. Ennek a tagolásnak a célja, hogy a perfelvételi tárgyalás "megszűrje" az ügyet, azaz lehetővé tegye az érdemi elbírálás nélküli gyors befejezést a mulasztás, a perelőfeltételek hiánya, a keresettől elállás, a joglemondás vagy a jogelismerés stb. esetében. Ha a per a felsorolt okok miatt nem szűnt meg, akkor az osztott tárgyalási rendszer második szakaszában sor kerülhetett az érdemleges tárgyalásra."[18]
Az 1911. évi Pp. a tárgyalási és a nyomozati elv vegyítése volt: a bíróság már nem nyomozhatott a felek által elő nem adott tények és bizonyítékok után. Ez nem azt jelentette, hogy a bíróság passzív szemlélője volt a felek "küzdelmének", hanem azt, hogy neki is részt kellett vennie az igazság kiderítésében: egyrészről a kérdezési jogának gyakorlásával, másrészről azzal, hogy a per adataiból kitűnő bizonyítékokat hivatalból is felhasználta, mert az anyagi jognak megfelelő ítélethozatal céljából a bíróság és a felek együttműködésére volt szükség. Ahhoz, hogy ez az együttműködés valóban eredményes legyen, a felek rosszhiszeműsége vagy tájékozatlansága, perjogi járatlansága a per célját meg ne hiúsítsa, arra szolgált a bíróság anyagi pervezető tevékenysége[19]
Az 1911. évi tc. első módosítására 1925. VIII. tc. a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló Pp. Novellával, második módosítására az 1930. XXXIV. tc. a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló Novellával került sor. Ezt követte - az 1953. január 1. napján hatályba lépett - a szovjetorosz 1923. évi polgári eljárásjogot mintául választó - szocialista szellemiségű - 1952. évi III. tv. (továbbiakban régi Pp.). Népi ülnöki intézmény rendszere és az aktív ügyészi részvétel került bevezetésre, az ügyvédkényszer megszüntetésre és az elsőfokú eljárás egységesítésre került, egyfokú perorvoslati rendszert alakítottak ki és sor került a törvényességi óvás meghonosítására is. Az objektív igazság felderítésére való törekvés az egyén és a társadalom érdekeinek az "összeolvadásából" adódott[20] ami odáig terjedt, hogy a bíróságnak figyelmeztetnie kellett a felperest, illetőleg magyarázatot kellett kérni tőle abban az esetben, ha a kereseti kérelme - a bíróság megítélése szerint - nem merítette ki az őt megillető jogokat[21]. Ez a törvény alapvetően bíróközpontú, a felek magánautonómiáját háttérbe szorító eljárást honosított meg: az állampolgárok személyi és vagyoni jogvitái a bíróság "gondoskodása" és az ügyészség "vigyázó szemei" előtt zajlottak.[22] A megnyomorított rendelkezési elv annak a történelmi korszaknak a terméke volt, amely hasonló módon bánt el az állampolgári jogokkal is.[23] Az 1911. évi Pp. szellemének köszönhetően a felek peranyag szolgáltatási kötelezettségének és a hivatalból elrendelhető bizonyításnak egy nagyon mértékadó ötvözete alakult ki, amely még az ötvenes években is megóvta a magyar polgári perrendtartást a nyomozati elv alkalmazásától.[24] Az 1989-es rendszerváltásig négy novelláris (1954, 1957, 1972,1979) és néhány kisebb módosításra került sor, azt követően azonban megszámlálhatatlan esetben alakították a hatályos (régi) Pp.-t. A legutolsó az új Ptk - 2014. március 15-én történő - hatályba lépéséhez kapcsolódott. A régi Pp. ugyan még ma is hatályban van, de csak az 1989-es rendszerváltást követően legalább százszor módosították, így már nem hasonlít elfogadás kori állapotához.[25]
- 92/93 -
Az 1989-es rendszerváltás idején - a volt szocialista országokban - nem létezett egy öntudatos és széles látókörű polgári eljárásjogi irányzat, hiszen a kodifikátorok semmiféle rálátással nem rendelkeztek a nyugat-európai jogfejlődésre, ezért a jogalkotás sem tudott erős tudományos alapokra támaszkodni.[26], valószínűleg ezt igyekezett pótolni az új Pp. nyugati mintára megalkotott normarendszere. A 2016-ban született új Pp. kodifikációja során a kodifikátorok mindvégig figyelemmel voltak a Plósz Sándor nevéhez köthető 1911. évi Pp. megoldásaira, de a régi Pp. működőképességét is jelentős részben ennek a törvényműnek köszönheti. A kodifikáció során vizsgálat tárgyát képezte - többek között - az 1911. évi Pp.-ben szabályozott osztott tárgyalási rendszer, a perfelvételi tárgyalás, a percezúra, a bíróság anyagi pervezetésének, az akkori szóhasználattal, a bírói gondoskodásnak a megoldásai is.[27] Az új Pp.-ben a - törvényszék előtti eljárásra modellezett - professzionális és a járásbíróság előtti per is osztott perszerkezetben (perfelvételi és érdemi tárgyalási szakaszban) fog zajlani, ezzel gondoskodva az eljárás tervezhetőségéről, kiszámíthatóságáról. A professzionális perhez szorosan kapcsolódik a perkoncentráció alapelve, ami lényegében azt jelenti, hogy mindenkinek időben kell teljesítenie a kötelezettségeit: a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. A perkoncentráció elvének gyakorlati megvalósulása érdekében az új Pp. - a régi Pp. egységes tárgyalási rendszerével ellentétben - az osztott tárgyalási struktúrát konstituálja.[28]
Az új polgári perrendtartás csak a szükséges mértékben távolodik el a magyar perjogi hagyományokban gyökeret vert, és a régi Pp.-ben is sikeresen funkcionáló szabályozási megoldásoktól.[29] Wopera Zsuzsa miniszteri biztos erről úgy nyilatkozott, hogy megvan a kontinuitás a régi és az új perrendtartás között: az új Pp. tartalma 60 százalékban megegyezik a régivel[30], de e mellett külföldi megoldások átvételére is törekedtek a kodifikátorok.[31] Ez a megoldás lényegében összecseng Varga István álláspontjával, aki így fogalmazta meg az új Pp. irányvonalát: "szükségtelen az a szervezeti és/vagy eljárásrendbeli egységtől, illetőleg egyszerűbb megoldástól való eltérés, amelynek nincs eljárásjogi szakmai indoka és valamely alapjog érvényesülési igénye sem teszi önmagában indokolttá."[32]
Álláspontom szerint egy új polgári perrendtartás "sikeressége"(társadalmi jelentősége) leginkább a célközönség jó megválasztásán (mennyibe kerül a pereskedés, ki veheti igénybe? Szegényebb, gazdagabb rétegek, mindenki stb.), a hatékonyságon (mennyi ideig tart a per,[33] pl. a magas ügyvédi óradíjak mennyire motiválják a jogi képviselőket az eljárás minél későbbi befejezésében stb.) az eljárási módszerek megválasztásán (pl. döntés a felek helyett ítélettel vagy a felek egyezségének határozatba foglalása, stb.), továbbá a bírósági szervezetrendszer alakulásán is (pl. bírák képzése, munkaterhe, a feltételek, amelyek a bírák kiválasztásához, kinevezésükhöz, előléptetésükhöz kötődnek) múlik.[34] Ugyanilyen fontosságot kellene azonban tulajdonítanunk az anyagi jogi követelések érvényesítésére vonatkozó ítéleti tényállás megállapításának (az anyagi igazsághoz legközelebb eső tényállás felderítése a perben) és a jogszabályszöveg mindenki által értelmezhető (egyszerű) szövegezésének is. A legtöbb szerző egyetért abban, hogy a polgári eljárásjog alakulásához olyan értékek szolgálnak alapul, amelyek szoros összefüggésben állnak a mindenkori államfelfogással.[35] Már Franz Klein rámutatott arra a XIX. században, hogy a polgári bírósági eljárást a szolgáltatás és siker, az eszköz és cél megfelelő eloszlásának kellene jellemeznie és figyelembe kellene venni az állami (anyagi és személyi) források szűkösségét is.[36]
"A jelenleg hatályos polgári perrendtartásról szóló régi Pp. évente 200-230 ezer polgári per szabályozásának kereteit adja, és évi több mint egymillió nemperes eljárás háttérjogszabályául szolgál, ezért a magyar jogrendszer vezető jogforrásának tekinthető. Ahhoz, hogy az eljárásjogi szabályok megfelelő szabályozási kereteket tudjanak biztosítani a XXI. századi differenciált jogviták eldöntéséhez, új polgári perrendtartási törvény megalkotása vált szükségessé, erről döntött a Kormány az 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozatában (továbbiakban: kormányhatározat). A kormányhatározat szerint "a felülvizsgálat célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv megalkotása, amely biztosítja az anyagi jogok hatékony érvényesítését, és amely a jogtudomány és a joggyakorlat eredményeire támaszkodva áttekinthetően, koherensen, a technika vívmányaira is figyelemmel szabályozza a perjogi viszonyokat, megkönnyítve ezzel a jogkereső állampolgárok és a szakmai közönség helyzetét".[37]
- 93/94 -
A kormányhatározat alapján, 2013 tavaszán megalakult a jövőbeni magyar polgári perrendtartás szövegét kidolgozó Polgári Perjogi Kodifikációs Fő-és Szerkesztőbizottság, pár hónappal később a 14 téma-és munkabizottság. A kodifikációs munka Németh János[38] professzor úr vezetésével, Éless Tamás[39] és Varga István[40] szervezésében indult[41]. A két munka fázis[42] két nagy művet érlelt ki, amelyben körülbelül százhúsz kiváló magyar eljárásjogász vett részt Németh János professzor úr felkérése alapján. Az első fázis (2013-2014) lezárásaként megszületett az "Egy új Polgári Perrendtartás alapjai"[43] című tanulmánykötet, mely "művel az új polgári perrendtartás kodifikációjának előkészítése fontos mérföldkőhöz érkezett: lezárult a kormányhatározata által elrendelt előkészítő fázis, amelynek feladata az esetleges szabályozási irányok és lehetőségek tudományos igényű felmutatása volt.[44] Az e munka során keletkezett és a polgári perjog valamennyi központi területét lefedő tanulmányokat egybegyűjtő kötet egyik kiindulópontjául szolgált a küszöbön álló társadalmi vitának és a normaszöveg megalkotásának."[45] A második fázis (2014- 2015) lezárásaként a "Polgári Perrendtartás Munkabizottsági Szakértői Javaslat Normaszöveg- és Indokolás Tervezete" (továbbiakban Pp. Szakértői Javaslat)[46] című mű készült el[47].
Az Igazságügyi Minisztériumon belül 2014 szeptemberében kezdődött meg a kodifikáció, melynek kiindulópontja a Polgári Perjogi Kodifikációs Fő - és Szerkesztőbizottság által elfogadott Koncepció I.[48] elnevezésű szerkesztőbizottsági javaslat volt. Felállításra került az Igazságügy Miniszter által felkért 5 tagú kodifikációs "team" Wopera Zsuzsa miniszteri biztos asszony vezetésével. Az általuk készített előterjesztést a Kormány 2015. január 14.-én fogadta el.[49] Ezzel párhuzamosan - 2014 novemberétől - az országos Bírósági Hivatalban (OBH) is működött egy "Új Pp. Kodifikációs Munkacsoport" Virág Csaba vezetésével, amely a bíráktól érkező véleményeket közvetítette az Igazságügyi Minisztérium által választott öttagú kodifikációs team felé.
2016 áprilisában került fel a "http://kormány.hu" internetes oldalra[50] az az Igazságügy Minisztérium által készített Pp. törvénytervezet[51] (továbbiakban IM Pp. törvénytervezet), melynek nyilvánosságra hozatalát egy három éves és háromirányú kodifikációs munka előzött meg. Az IM törvénytervezet - a rendkívül rövid ideig tartó társadalmi vitát[52] követően - 2016. második negyedévében került a kormány elé megvitatásra, majd 2016. szeptember 3. napjától már az országgyűlés tárgyalta a T/11900. számú törvényjavaslatot (továbbiakban Pp. Javaslat). Az Országgyűlés 2016. november 23.-án fogadta el a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt a 130 igen, 31 nem szavazattal, 33 tartózkodás mellett.[53] "Az új Pp tervezete úgy került a kormány és a parlament elé, hogy az annak előkészítésért létrehozott Polgári Perjogi Kodifikációs Fő-és Szerkesztőbizottság azt mondta róla: "további vitára alkalmas, de kodifikációra alkalmatlan". A parlamenti zárószavazás előtt négy nappal a törvényalkotási bizottságtól egy 129 oldalas módosító javaslat érkezett, amely összesen 330 ponton nyúlt hozzá az eredetileg előterjesztett jogszabályszöveghez."[54]
A magyar jogi hagyományok vizsgálata mellett a szerző is fontosnak tartja az összehasonlító jogtudományi vizsgálódásokat és osztja Harsági Viktória azon álláspontját, hogy "a modern kori kodifikációk során a jog összehasonlítás több okból elkerülhetetlen: egyfelől tapasztalat nyerhető arra nézve, hogy más jogrendszerekben mely megoldások működőképesek és melyek futottak zátonyra; másfelől a globalizálódó világban az elszigetelt jogalkotási törekvések, nagy valószínűséggel kudarcra vannak ítélve. Az anyagi joggal szemben az eljárásjog estében (talán a szabályok erősebb kohéziója okán) alapvető jelentősége lehet egy modell kiválasztásának, de a különböző megoldások közötti választási, illetve válogatási lehetőség nincs akkora, mint az anyagi jog vonatkozásában."[55] Minden kodifikáció során a legnagyobb dilemmát a hagyományok megőrzése és a megfelelő külföldi modell kiválasztása jelenti a jogalkotónak[56]. A külföldi modellek tekintetében az európai kodifikációs munkák és ezt követő reformok lehetnek az irányadók[57], az "új szelek" radikálisabb fordulataihoz pedig a common-law jogrendszerek - különösen Anglia-Wales és az USA - eljárásjogi kódexei szolgálhattak mintául egy új magyar Pp. megalkotásához.
Az európai kodifikációs eredmények áttanulmányozása során főként a bíróság és a felek feladatait, ezen belül az - anyagi vagy alaki - igazság kiderítése iránti percélt és az osztott perszerkezetre vonatozó előírásokat vettem figyelembe. Ez alapján az a megállapításom, hogy az európai kontinensen elterjedt három nagy modell (liberális, szociális és szocialista) közül a szociális áll - nem csak az öZPO rendkívül gyors elterjedése, de az ideoló-
- 94/95 -
giai elfogadhatóság tekintetében is - a legközelebb a mindenki (magyar jogalkotó, jogkereső állampolgár, bírói habitus) által elfogadható értékrendhez Magyarországon. A szociális permodell egyértelműen a "szociálisan gyengébbek" jogait kívánta megvédeni, a bíró pozíciójának megerősítésével, a jogban járatlan és jogi képviselővel nem rendelkező fél kitanítási kötelezettségének - a járásbírósági eljárásban történő - bevezetésével és az anyagi igazság megállapítására vonatkozó szabályrendszerével, ami a per szociális igazságának funkciójával indokolt. A Klein-féle öZPO sikerét döntően annak köszönhette, hogy egyensúlyt tudott kialakítani a bírói hatalom és a felek rendelkezési szabadsága között: a peranyag szolgáltatási felelősség megoszlik a bíróság és a felek között, hogy megkönnyítse a jogban járatlan és szociálisan hátrányosabb helyzetben lévő pereskedők helyzetét.[58]
Nem szabad elfeledkeznünk a common-law jogcsalád eljárásjogi modelljéről (adversary system) sem, ami a XX. század végéig a felek korlátlan uralmát testesítette meg, számos rokon vonást mutatva a liberális pereszményeken alapuló francia és német polgári eljárással.[59] A common-law és a kontinentális jogrendszerek közelítése eredményeként egy olyan vegyes rendszer van kialakulóban, ami a "good practice" átvételével a lehető legjobb megoldások kidolgozására és az egyes jogcsaládok közötti határok lebontására törekszik. A II. világháborút követően elinduló európai egységtörekvések az angolszász jellegzetességek felé mozdítja el a tagállamok többségében hagyományosnak mondható római-germán típusú jogrend-szereket,[60] amelyre kiváló példa az Európai Unió Bírósága ítélkezésében, az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatában megnyilvánuló precedensek, az ún. discovery típusú eljárások elterjedése és a beadványokra vonatkozó szigorú szabályozás is[61]. Ezek vizsgálata azonban - terjedelmi korlátok miatt - csak egy másik tanulmány témáját képezheti.
A mediáció - vagy más néven közvetítés - a peres eljárásoktól lényegesen eltérő megoldás, célja pedig az, hogy a felek kölcsönös megegyezéssel zárják le vitájukat. Ehhez egy olyan mediátor (közvetítő) segítségét veszik igénybe, aki a vitában nem érintett, semleges és minden szempontból pártatlan harmadik személy. A mediátorra és magára az eljárásra vonatkozóan is komoly feltételeket szab a közvetítői törvény, így minden bizonnyal szakmailag felkészült lesz az a személy, aki a névjegyzékben szakértőként ilyen szerepet vállal. A mediáció tehát egyfajta konfliktuskezelő és vitarendező eljárás, amelyben a felek bírósági perindítás helyett közvetítőhöz fordulnak, a jövőbeni együttműködésükhöz szükséges és reális igényeiket feltárják, valamint felismerve és megértve a másik fél igényeit, közös megegyezéssel rendezik a jogvitát.(piaci mediáció)[62]
Európában számos példát találunk az alternatív vitarendezés keretében működő - kötelezően előírt - bíróságon kívüli mediációra: Romániában bizonyos ügykategóriákban[63] a jogvitában részt vevő felek először békéltetőhöz kell, hogy forduljanak, bírósághoz csak akkor fordulhatnak, amennyiben részt vettek a békéltetésről szóló ingyenes tájékoztatáson, de nem kívántak részt venni a békéltetésen vagy a békés vitarendezési kísérlet kudarcot vallott.[64] Hasonló szabályozással a horvát[65] és a svájci Pp.[66] törekvése is a bíróságok tehermentesítésére irányult.
A másik "modellt" a bírósági vagy bíróságon kívüli mediációnak a perelőkészítő szakaszba történő beolvadása képviseli. Erre jó példa a 2001 évi német ZPO reformtörvény, ami a - a common - law-ban ismert ún. discovery eljárások mintájára - bevezette a békéltető tárgyalás tartásának általános kötelezettségét a jogvita szóbeli tárgyalása előtt[67]. Ez lehetőséget ad arra, hogy az egyezség tervezetét a bíró a felekkel nyugodtan átbeszélje és azt egy formális tárgyalás tartása nélkül elfogadhassák, amit a bíró végzéssel jóváhagy, így az végrehajthatóvá válik. A mediáció elnevezést alapvetően a bíróságon kívüli vitarendezés számára tartották fent[68], a bírósági mediáció pedig "békéltetőbíró"(Güterichter) elnevezés alatt található a dZPO-ban,[69] aki a perben eljáró bírótól különböző személy és a mediációs eljárás szabályai alapján jár el, a perbeli egyezséget pedig jóváhagyhatja.[70] A reformtörekvések eredményeképpen a német jogalkotó a korábbiaknál erősebben bízik a konszenzuson alapuló vitarendezésben.[71]
Az új magyar Pp. kodifikátorai felismerték, hogy a mediáció, vagyis a "békés" jövőre koncentrálás lényegileg tér el egy jogvita eldöntésétől, utóbbi esetben ugyanis fennmaradhat a konfliktus, ami további - végrehajtási, hatósági - ügyeket generálhat, ezért kiemelkedő jelentőségű a mediáció ösztönzése, mivel annak jelentős perelterelő hatása van.[72] A jogalkotónak a per előtti egyeztetéssel kapcsolatosan mindenekelőtt két kérdést kell tisztáznia:
- 95/96 -
Mi a bevezetés célja? A majdani per előkészítése, a felek közötti jogvita ténybeli és jogi kereteinek a tisztázása, vagy olyan perelterelő eljárás kialakítása, ami az előbbi célt is szolgálhatja, de emellett lehetőséget ad arra, hogy a felek jogvitájukat, vagy annak egy részét anyagi jogerős határozattal lezárhassák és kötelező vagy önkéntes formában kerüljön kialakításra?[73] A magyar jogalkotó a perelterelést választotta az önkéntesség elvének maximális figyelembe vételével. Az új magyar Pp. tehát egy olyan - a felek önkéntességén alapuló - "modellt" preferált, amiben fontos szerepet kap a bíróságon kívüli közvetítői eljárás (piaci alapú mediáció), a bíróságon belüli - akár a pert megelőzően, akár a per során - megvalósuló bírósági mediáció (perelterelés) és a peres eljárás előkészítő szakaszában - egyezségi tárgyalás keretében - kötött megállapodás a felek között, de nem kötelező jelleggel, hasonlóan a régi Pp. 148. § (2) bekezdésében foglaltakhoz. Ha az utóbbi évek magyar eljárási kísérleteit nézzük a felek együttműködési készségének fokozására[74], arra az eredményre jutunk, hogy sokkal inkább egy "kötelezően letudandó" szakasznak minősült, mintsem hatékony perelőkészítésnek.[75]
A régi Pp. 127. §-ban szabályozott szóbeli kereset azonnali tárgyalása helyett "a közvetítői eljárás nélküli és a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlet" intézményét szabályozza az új Pp[76]: Az egyik esetkör az, amikor a sikeres közvetítői eljárást követően bármelyik fél a bírósághoz fordulhat. Ilyenkor az eljárás annak megállapítására irányul, hogy a felek elfogadják-e a közvetítői eljárásban született megállapodásukat egyezségként, ha igen, akkor a megállapodást egyezségként jóváhagyja a bíróság, azonban, ha a kitűzött határnapon nem jön létre egyezség a bíróság az eljárást végzéssel eredménytelennek nyilvánítja; A másik esetkör esetében, amennyiben a közvetítői eljárás sikertelen volt és a felek a bírósághoz fordulnak egyezségi kísérletre idézést kérve, akkor a bíróság hozhat létre közöttük egyezséget, melyet jóváhagyással erősít meg. Ha minden fél megjelenik ugyan a bíróság előtt, egyelőre azonban egyezség nem jön létre, kérhetik az eljárás szünetelését és igénybe vehetik a közvetítői eljárást. Ezt követően a felek kérelme alapján új meghallgatási határnapot tűz a bíróság, és a sikeres közvetítői eljárást követően lefolytatott eljárás az irányadó. A jogalkotó a mediációs megállapodás erejének növelését látja a megállapodás egyezségi kísérletre idézéssel való összekapcsolásában, egyúttal olcsóbbá és gyorsabbá tehet számos, felek közötti vitát, azonban nem tudni, hogy ez kizárólag bírósági közvetítés útján valósulhat-e meg, vagy teret enged valamilyen módon a piaci mediációnak is?[77]
Ezen túlmenően a bíróság a per bármely szakaszában - de különösen a perfelvételi tárgyaláson[78] - megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék. A bíróság - ha annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri - tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól és a felek egyezségét végzéssel jóváhagyhatja.[79] Az új Pp.-ben bevezetett osztott perszerkezet egyik legnagyobb előnye lehet ezáltal - a per ténybeli adatainak és jogi keretének tisztázása mellett - a felek közötti egyezség esetleges létrehozásának elvi lehetősége is.
Álláspontom szerint, ha a magyar jogalkotó által felkínált lehetőségek csak annyi előnnyel szolgálnak majd, hogy a fejlődés a polgári per keretében folytatott felek között megnyilvánuló megerősített egyeztetés irányába halad, az egyezségi kísérletet ösztönző eljárási cselekmények törvénybe iktatásával, akkor ennek komoly hozadéka lehet a pereskedési hajlam visszaszorításában és a konszenzusos jogvitarendezésben az elkövetkező évtizedekben. Kérdés azonban, hogy a jogalkotó által preferált - a felek önkéntes választásán alapuló - lehetőségek hozzájárulnak-e a jogviták gyors és hatékony megoldásához vagy inkább a kötelező - ún. discovery-típusú - eljárási modellek bevezetése lett volna a célravezetőbb?
Az osztott perszerkezet vonatkozásában - az osztrák és német jogtörténeti hagyományok mellett - nem szabad megfeledkeznünk a római perjogi alapokról sem. Már a régi civiljogi perrendben (legis actio-s eljárás) és a későbbi formuláris eljárásban a római pert két élesen elkülönült részre osztották: az in iure és az apud iudicem (in iudicio) eljárásra. Az in iure eljárás a felek együttes jelenlétében, a magisztrátus előtt folyt le és a jogvita személyi és tárgyi tekintetében vizsgálta, hogy a felek csak a törvényben ismert legis actiot érvényesíthessék. Az apud iudicem eljárás a magisztrátus által kinevezett esküdtbíró előtt folyt le és a ténybeli és jogi feltételek alapján hozott ítéletet. Ennek a megosztásnak a célja az ítélkezés függetlenségének biztosítása volt, ami a magisztrátus és a nála jóval pártatlanabb esküdtbíró (iudex, arbiter, választottbíró) elkülönített eljárása garantált. Az ezeket követő császári perrendben (extraordinaria
- 96/97 -
cognitio) már az állam által kijelölt bírák (magisztrátus vagy az általa kiküldött jogilag képzett császári tisztviselő, provinciákban a helytartók) tárgyalták az ügyet elejétől a végéig, mellyel a hivatalnokbíráskodás felváltotta az esküdtbíráskodást.[80] Ezzel a per menetének irányítása a felektől a bíró kezébe került. A császárkor végére az írásbeliség kiszorította a szóbeliséget, a titkosság a nyilvánosságot, a kötött bizonyítási szabályok a szabad mérlegelést. Kialakult a többszintű eljárás és megjelentek a jogorvoslatok is. Ezeket a szabályokat Justinianus[81] idejében foglalták írásba.[82]
Az új Pp. a törvényszék előtti, professzionális résztvevőkkel folyó eljárásokra modellezte a perrend szabályait, a járásbíróságok előtt folyó eljárásokban eltérő szabályokat megállapítva, közelítve ezzel a német megoldáshoz.
A járásbírósági szintnél a kiindulópont az, hogy a fél személyesen jár el[83], de lehetőséget ad a jogi képviselővel történő eljárás választására és áttérésre a jogi képviselő nélküli eljárásra is. Ha a fél a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő közreműködését veszi igénybe, azt a jogi képviselővel történő eljárás választásának kell tekinteni és ennek időpontjától az eljárás jogerős befejezéséig a jogi képviseletet köteles fenntartani, ami rá nézve a törvényszéki modell szabályainak alkalmazását jelenti a járásbírósági eljárásban - a perindításra, a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakban - akkor is, ha a jogi képviselete megszűnik. Ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, egy alkalommal áttérhet a jogi képviselő nélküli eljárásra. Az áttérés a fél bejelentésétől kezdve hatályos. A félnek a jogi képviselővel történő eljárás választására és az áttérésre vonatkozó perbeli cselekménye a fél jogutódjával szemben nem hatályos.[84] A jogalkotó feltételezi, hogy jogi kérdésekben kevésbé felkészült személyek vitáját kell a bírónak eldöntenie, ezért formanyomtatványok útján kell beadványaikat benyújtaniuk, de lehetőségük van a szóbeli előterjesztésre is, mert velük - már a perfelvételi szakaszban is - a párbeszéd szóban hatékonyabban bonyolítható le, mint írásban. melyhez ugyanakkor nélkülözhetetlen a felek (illetve nem jogi képviselőik) jelenléte és aktív közreműködése.[85] Az új Pp. rögzíti azt is, hogy a járásbírósági szinten - a keresettel szembeni írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően, az ügy körülményeitől függően - is dönthet a bíró az írásbeli előkészítés mellett[86]. A jogalkotó arra törekedett, hogy a perelhúzódás, ami most a tárgyalások többszöri elhalasztásából ered, ne tevődjön át a koncentrált érdemleges tárgyalás előtti perfelvételi szakaszra, ezért célul tűzte ki, hogy a perfelvételi tárgyalást egyetlen tárgyalási napon be lehessen fejezni, azt csak kivételesen lehessen elhalasztani, az újabb perfelvételi tárgyalást pedig írásbeli előkészítéssel lehessen eredményesebbé tenni. A perfelvételi tárgyalás lezárását követően azonnal megtartható lesz az érdemleges tárgyalás is, ha annak feltételei fennállnak[87]. A perfelvételi szakasz egy végzéssel zárul, amelyben a bíróság a bizonyítási teher telepítéséről is rendelkezik.[88]
A törvényszéki modellben a kötelező jogi képviseletből indul ki az új Pp., melyben jogi szaktudással rendelkező személyekkel folytatott párbeszéd útján bonyolítható le a per. Az írásbeliség uralja a perfelvételi szakaszt, de nem kizárólagosan, mert a bíró elrendelheti perfelvételi tárgyalás tartását is. A perfelvételt lezáró végzésben a bíró összegzi a felek állításait és kérelmeit, a bizonyítási teherről pedig akkor dönt, ha arra a felek kérik. A keresetlevéllel szembeni követelmény a professzionális perrendben növekszik, hiánypótlást elrendelni a keresetlevél hiányossága esetén továbbra sem lehet. Ezek alapján a jelenleginél tehát több feladat és fokozottabb felelősség hárul majd a felekre és jogi képviselőikre törvényszéki eljárásban.[89]
Az eltérő szabályok ellenére az eljárások a gyakorlatban akár erősen konvergálhatnak is: a bírónak adott választási lehetőség folytán nem kizárt, hogy a kétféle szinten közel azonos módon fognak folyni a perek. Ott, ahol eredmény (a jogvita alapvető pontjainak tisztázása) azonnali kérdések és válaszok útján gyorsan elérhető, mert további felkészülést és meggondolást nem igényel, a szóbeli tárgyalások célra vezetőek. Abban az esetben viszont, ha akár a bírónak ahhoz, hogy adekvát kérdéseket tegyen fel, akár a feleknek, hogy felelősségük tudatában adják elő tény- és jogállításaikat, illetve egyéb indítványaikat, hosszabb felkészülésre, megfontolási időre van szükségük, az írásbeli előkészítés tűnik megfelelőbbnek. Mindez a részletszabályokon, de különösképpen a jogalkalmazók hozzáállásán múlik majd.[90] A felek nem térhetnek át egyik perútról a másikra hatásköri megállapodással, de a jogi képviselővel történő eljárás a járásbíróság előtt a törvényszéki permodell szerinti eljárást írja elő.
Az új magyar Pp. - a német ZPO mintájára - tehát a bíróság belátására bízza, hogy írásbeli vagy szóbeli előkészítést tart-e szükségesnek, tart-e perfelvételi tárgyalást vagy sem, ezzel az új magyar Pp. a vegyes rendszer mellett tette le a voksát: fontos egyrészről a per előkészítése a felek közötti jogvita ténybeli és jogi kereteinek tisztázásával és ezzel együtt annak lehetősége is, hogy a felek
- 97/98 -
megegyezése alapján jogvitájukat vagy annak egy részét anyagi jogerős határozattal lezárhatják.[91]
A perfelvételi szak első és legfontosabb célja a jogvita kereteinek meghatározása. Az eljárásnak ebben a szakaszában kerül sor a perfelvételi nyilatkozatok megtételére, a perfelvételi iratok előterjesztésére. A jelenlegi szabályozáshoz képest lényeges újítás, hogy az érdemi ellenkérelmet minden esetben írásban, az első tárgyalást megelőzően kell majd előterjeszteni, ezzel is segítve a bíróságot abban, hogy az anyagi pervezetés alapján össze tudja szedni az érdemi döntéshez szükséges peranyagot. Az érdemi ellenkérelem során szintén hivatkozni kell a védekezés jogalapjára, az új Pp. pedig szigorúan bánik a felperesi állításokat figyelmen kívül hagyó alperesi előadásokkal is: amennyiben ugyanis az alperes nem reagálna[92] vagy csak alaki védekezést terjeszt elő érdemi védekezés nélkül[93] a törvény vélelmet állít fel az alperesi jogalap hiányáról és tárgyalás tartása nélkül a bíróság meghagyást kibocsáthat ki vagy a rendelkezésre álló - hiányos peranyag alapján bírálja el az ügyet.[94] Ennek gyakorlati működése és hatékonysága nem egyértelmű, mivel a törvény nem szab meg fix határidőt az előkészítő szak lezárására, ezért a bíróságnak lehetősége van a perfelvételi tárgyalás elhalasztására is.[95] A pertartam növelésével járhat az is, ha az előkészítő szak lezárását követően megengedett kereset (viszontkereset, beszámítás), ill. ellenkérelem-változtatás szükségszerűvé teszi az előkészítő szak ismételt megnyitását, akár új vagy más ténybeli, jogi hivatkozás, esetleg új peres fél az oka, hiszen az ellenérdekű fél számára is biztosítani kell nyilatkozatai megtételének lehetőségét.[96]
Az első tárgyalást tehát minden esetben egy írásos szakasz előzi majd meg, amelyben lehetőség lesz a kereset módosítására és ellenkérelemre benyújtására is. Az új Pp. két felperesi és két alperesi írásbeli beadványra korlátozza az írásbeli előkészítést: keresetlevél - ellenkérelem, válaszirat - viszontválasz. A második iratváltás, a válaszirat - viszontválasz szükségessége felől, az ügy állása alapján, a bíróság dönt.[97]
1952. évi Pp. előtt a perfelvételi szak sokkal szűkebb volt, csak azt vizsgálták, hogy egyáltalán lehetőség van-e a per lefolytatására. Az új Pp. szerint viszont az érdemi bizonyítékokat is elő kell terjeszteni már ebben a szakaszban és a felek által megtett nyilatkozatok, állítások alapján folytatja majd le a bizonyítást a bíróság az érdemi tárgyalási szakban.[98] Az érdemi tárgyalási szakba három féle eljárási úton lehet majd eljutni, ha a keresettel és az ellenkérelemmel kapcsolatban minden rögzült:
1) a bíró a perfelvételi tárgyalást követően lezárja a perfelvételt,
2) a bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a perfelvételt további írásbeli perfelvétel és perfelvételi tárgyalás mellőzésével kívánja lezárni, ezzel egyidejűleg pedig kézbesíti a felperes számára az alperes írásbeli ellenkérelmét, figyelmezteti a feleket a perfelvétel lezárásának a következményére és tájékoztatja a feleket a perfelvételi tárgyalást tartásának lehetőségéről, vagy
3) a bíróság perfelvételi tárgyalás nélkül lezárja a perfelvételt.[99]
Az eljárásjogi kodifikációk és reformok során az osztott perszerkezet bevezetésével a jogalkotók arra törekedtek[100], hogy a tényeket és a bizonyítékokat a felek a perfelvételi szakaszban előterjesszék, később csak az önhibán kívül elő nem adott tények és bizonyítékok előadását engedélyezheti a bíróság. Ez azonban csak félmegoldás akkor, ha akár röviddel az első tárgyalás előtt vagy az első tárgyaláson is előterjeszthetőek az új tények és bizonyítékok, mert ez gyakorlatilag a főtárgyalás elnapolásával jár. Minél jobban rá tudja szorítani a jogalkotó a feleket a tények és bizonyítékok feltárására az előkészítő tárgyaláson, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ennek ismeretében a felek bíróság előtti vagy bíróságon kívüli egyezségkötési hajlandósága is növekedni fog.
Nemzetközi példákat vizsgálva az a megállapítás tehető, hogy a német, svájci és francia eljárásjogokban sikeres az osztott perszerkezet alkalmazása, melynek célja a tervezhetőbb és kiszámíthatóbb permenet elérése[101]. Az osztott perszerkezet hátránya lehet azonban az, hogy a perfelvételi tárgyalás kitűzésére valószínűleg később fog sor kerülni, mint a régi Pp. szerinti első tárgyalásra, hiszen az ellenkérelmet az alperesnek is írásban kell előterjesztenie, viszont előnye, hogy a perfelvételi tárgyalásra az ügy jóval előkészítettebb lesz.[102] Az új Pp. a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakra is előírja a tárgyalás nyilvánosságát.[103]
Az anyagi pervezetésben megnyilvánuló bírói aktivitás tekintetében - a 2001. évi reform során véglegesített - német dZPO-t tekintette a magyar jogalkotó modell értékű szabályozásnak, amelyben a bírónak jelentős feladata van a fél által előadott tény-és jogkövetkezmények állításához legközelebb álló anyagi jogszabály felkutatásában és az eljárás - szigorú határidők betartásával történő - mederben tartásában. A felek oldaláról már a kere-
- 98/99 -
setindítás során - a keresetlevél tartalmát tekintve - magasabb elvárásokat támaszt az új Pp.[104]: a felperesnek a kereseti kérelmét úgy kell előterjesztenie, hogy a kereset alapossága esetén, azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező részt vagy bírósági meghagyást lehessen kibocsátani. A kereseti kérelem határozottsága tehát nem csak az egyértelműséget foglalja magában,[105] hanem adott esetben akár a végrehajthatóságot is. Formanyomtatványok kerülnek bevezetése a járásbírósági eljárásban és - a felek eljárás-támogatási kötelezettségére hivatkozással - a határidők betartására is jobban rákényszerítheti őket a bíróság. Ezeknek az új szabályoknak a legfőbb célja a tényleges perhatékonyság megvalósítása, amely a pertartam hosszában és a tényleges jogvédelem biztosításában csak együttesen mérhető.
A pertartam hossza tekintetében az European Commission for the Efficiency of Justice (CEPEJ) 2006. évi ajánlása szerint az eljárások hatékonysága érdekében az eljárásoknak (tárgyalásoknak) a lehető legkoncentráltabbnak kell lenniük. Egy adott eljárást nem több mint két tárgyaláson be kellene fejezni, melyből az első egy előkészítő tárgyalás, a második pedig a bizonyítás lefolytatását és - amennyiben lehetséges - az érdemi döntés kihirdetését is szolgálja.[106] A leggyorsabb megoldás az új magyar Pp. alapján az lesz, amikor az írásos anyagokból - az ellenkérelemre és a viszonkeresetre is írásbeli előterjesztés előírásával- a bírónak már a perfelvételi szakaszban világos, hogy kinek, milyen jogszabály alapján, mi a határozott kérelme, ezzel lezárja a perfelvételi szakaszt és akár nyomban meg is kezdődhet az érdemi tárgyalás.[107]
A tényleges jogvédelem biztosítása tekintetében azt kell vizsgálnunk, hogy milyen kapcsolatban van egymással a bíró anyagi pervezetése és a jogvitának az anyagi jogszabály alapján történő eldöntésére vonatkozó törekvése[108]. Az alaki pervezetés körében az elnök határozza meg a tárgyaláson és tárgyaláson kívül teljesítendő perbeli cselekményeket, azok sorrendjét, idejét, és gondoskodik a rend fenntartásáról is.[109] Az anyagi pervezetés fogalmába pedig minden olyan - a per eldöntését megelőző - bírói véleményalkotás beletartozik, mely a jogvita tárgyára, érdemére vonatkozik, és nem az eljárási cselekményekre:[110] a bíró feladata a fél által érvényesített jogalaphoz tartozó tények kijelölése, az erről való tájékoztatás, ez alapján a nyilatkozattételre történő felhívás és tisztázó kérdésfeltevés is.
Előfordul, hogy a fél nem ad elő minden olyan tényt, mely a bíró szerint releváns az ügy megítélésében és a bíró nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy ennek oka a fél feledékenysége, szakmai hibája vagy szándékos magatartása, mivel máshogy értelmezi az anyagi jogot és ezért más tényeket tart relevánsnak. Ilyen esetekben indokolt, hogy a bíró tisztázza a valódi motívumot, melynek során nem kerülhető el, hogy elmondja, mit gondol a perbe vitt anyagi jogalapról sem.
Amennyiben nem egyértelmű, hogy az alkalmazandó jog alapján mely tények a relevánsak vagy a fél olyan tény bizonyítására tesz indítványt, melyet a bíróság irrelevánsnak tart, akkor feltétlenül indokolt a bírói tájékoztatás, figyelemfelhívás gyakorlása. Az anyagi pervezetést ésszerű korlátok közé szorítja, ha a bíró annak a jogszabályhelynek az értelmezéséből indulhat ki a releváns tények keresésekor, amelyet a fél keresete, illetve ellenkérelme jogalapjaként (jogcímhez kötöttség) megjelölt. A jogalap (érvényesített jog) megjelölése hiányában az anyagi pervezetés (releváns tények kijelölése) eredménytelen lenne és a rendelkezési jog tiszteletben tartását is nehezítené. A bíró nem oktathatja ki a felet arra, hogy milyen egyéb igényeket érvényesíthetne az előadott tények alapján, ugyanis a bíró nem a fél ügyvédje, tanácsadója és a fél döntési felelősségét, kockázatát sem veheti át, mert az ilyen tevékenysége nem felelne meg a pártatlanság követelményének sem. Az új Pp ezért a bíró anyagi pervezetésével felkínált egy olyan megoldást, hogy ha a felek által nem hivatkozott, de relevánsnak vélt normát a bíró alkalmazni akarja, akkor annak előfeltételéül elő kell írni, hogy erről a feleket előzetesen tájékoztatnia kell. Ha a felek anyagi pervezetés keretében megfelelő tájékoztatást kapnak a perbe beemelni kívánt új normáról, akkor egyrészt kifejthetik álláspontjukat ennek értelmezéséről, másrészt olyan releváns további tényeket adhatnak elő, melyek vagy a norma alkalmazása körében bírnak jelentőséggel, vagy éppen az adott norma alkalmazásának kizárására lehetnek alkalmasak.[111] Az új Pp. ezzel a jogcímhez kötöttség kérdésében a német perjogi dogmatika irányába mozdult el: a felperes megnevezhet konkrét jogszabályhelyet, ahhoz azonban nincs joga, hogy a jogszabályok megjelölése által a keresetet kizárólag az általa meghatározott jogra szűkítse, jelentősen korlátozva ezzel a bíró mozgásterét.[112]
Az anyagi pervezetéssel kapcsolatosan gyakran történik hivatkozás a prejudikáció tilalmára: ezt egyrészről azzal támasszák alá, hogy a bírónak az ügy érdemével kapcsolatos egyetlen "nyilatkozata" az ítélet kell, hogy legyen, másrészről azzal, hogy bármely korábbi nyilatkozata az elfogulatlanságát kérdőjelezhetné meg. A pártatlanságot
- 99/100 -
valóban sérteni képes az előzetes véleményközlés, de ha a bíró az üggyel kapcsolatos álláspontját csak az alkalmazandó jog tekintetében közli a felekkel (jogértelmezés), az nem előlegezi meg a felek közötti vita eldöntését, mert ez alapján a törvény maga is prejudikáló lenne, ugyanakkor a felek által előadott tényeket nem minősítheti (bizonyíték értékelése), mert ez már a jogvita érdemi eldöntésére vonatkozó nyilatkozatnak minősíthető.[113]
Az anyagi pervezetési szabályok túlteljesítéssel (túltájékoztatással) való megsértése esetének nincs jogkövetkezménye, mivel érdemi sérelmet nem okoz az, ha felperesnek nem kell új pert indítania. Az alultájékoztatást viszont "szankcionálni" kell, azzal, hogy meg kell adni a feleknek a lehetőséget arra, hogy a tájékoztatás alapján új nyilatkozatokat - akár megismételt eljárásban, akár másodfokon -tehessenek, de csak akkor, ha az az érdemi ítélethozatalra is kihatással volt.[114]
Az osztrák és német jogtörténeti gyökerekkel rendelkező kelet-európai államokban a második világháborút követően jelentős fordulat következett be - főként - az öZPO és a dZPO modellek alapján megalkotott Pp.-k helyét a szovjet mintára megalkotott szocialista perjogok[115] vették át, az objektív igazság kiderítésének legfontosabb alapelvét szem előtt tartva.[116] Az anyagi és az alaki igazság érvényesülésének kérdése mai napig vita tárgyát képezi a jogalkotói akarat és a jogkereső állampolgárok elvárásai tekintetében. Ezt a furcsa helyzetet úgy próbálják a jogalkotók orvosolni, hogy az anyagi (objektív) igazság feltárását nem teszik ugyan a bíró feladatává, de az erre való törekvést igen, ehhez pedig rendelkezésre bocsátottak egy "bizonyítási eszköztárat", aminek az alkalmazásához elsősorban a felek kérelmeit kell figyelembe venni, nagyon kivételes eset lehet a bíróság kezdeményezésére elrendelt (hivatalból) bizonyítás. A magyar jogalkotó - az új eljárásjogi szabályok alapján - továbbra is biztosítja a felek számára anyagi jogaik maradéktalan érvényesítését, de az anyagi jog érvényesítésének "terhét" a jogvita eldöntésében érdekelt feleknek kell viselni: [117] vagyis nem az objektív(anyagi) igazság kiderítése, hanem az anyagi jogszabályhoz való legteljesebb mértékű közelítés a bíró feladata, az anyagi pervezetési jogosítványainak felhasználásával és a felek eljárás-támogatási kötelezettségével.[118] A bírónak meg kell elégednie a peres felek által eléje terjesztett előadásokkal és bizonyítékokkal, de a felekhez intézett kérdések útján az ügy lényeges körülményeinek felderítését elő kell segítenie, melyet a jogalkotó a felek igazmondási kötelezettségével tesz igazán hatékonnyá. Álláspontom szerint máig érvényes Franz Klein gondolata, aki a szociális permodell megalkotásakor egyértelművé tette, hogy "a per az anyagi igazság megállapításának eszköze, és annak is kell maradnia, különben hiányzik a per szociális igazsága", a pusztán formális igazság tehát összeegyeztethetetlen a per szociális funkciójával.[119]
Bizonyítás (tényállítás megállapítása) tekintetében egy aktív - útmutatási és közrehatási kötelezettség alapján eljáró - bírónak - a Klein-féle osztrák Pp.-ből és a Plósz-féle magyar Pp.-ből jól ismert - anyagi pervezetési jogosítványai alapján kell eljárnia. Ales Galic álláspontja szerint a szigorú tárgyalási elvet az anyagi pervezetés követelménye enyhíti. A bírónak kérdésekkel és egyéb eszközökkel arra kell törekednie, hogy hiánytalanul megszerezze és kimerítően tárgyalja a peranyagot és megtegyen minden olyan nyilatkozatot, amely fontos a vitás tényállás és jogviszony tisztázásához. Ez az egyik oldalról az anyagi jog érvényesítését szolgálja, a másik oldalról pedig lehetővé teszi az ésszerű pervezetést, ezáltal a perökonómiai és a perek gyorsítására irányuló erőfeszítéseket. Itt tulajdonképpen a tárgyalási elv érvényesítése (felek kötelesek a tények/bizonyítékok szolgáltatására) és a Iura novit curia alapelv (a bíróság megítélésétől függ, hogy milyen tények relevánsak az ügyben) közötti konszenzusról van szó, amelynek lényege az ügy teljes körű jogi elemzése a bíróság és a felek között.[120]
A bíróság továbbra is teljes mértékben szabad a tekintetben, hogy az eljárás során milyen bizonyítási eszközt fogad el bizonyítékként, a bíróságot más hatóság határozata nem, csakis a büntetőbíróságnak a bűncselekmény elkövetése tárgyában és közigazgatási bíróságnak a közigazgatási tevékenység jogszerűségének kérdésében hozott döntései kötik[121]. Az új Pp. a bizonyítási eszközök tekintetében továbbra sem ad kimerítő felsorolást, továbbra is tiltja a jogsértő bizonyítási eszközök[122] bizonyítékként történő felhasználását[123], de bizonyos esetekben - ha az eljárásban részt vevők érdekei úgy kívánják- lehetőséget biztosít a jogsértő bizonyítási eszközök bírói mérlegelés alapján történő igénybe vételére is.[124]
A szakértőnek - a magyar peres eljárásban - máig kiemelt jelentőséget tulajdonít a joggyakorlat: a régi Pp.-re alapított bírósági gyakorlat szerint, ha szakkérdés merül fel, akkor a bíróság kirendel egy szakértőt és a véleményét legtöbb esetben mara-
- 100/101 -
déktalanul el is fogadja. Az új Pp. alapján is akkor kell szakértőt kirendelni, ha a bíróság kellő szakértelemmel nem rendelkezik[125]. Ezt figyelembe véve például, ha a bíróság megfelelő nyelvi szakértelemmel bír, akkor saját maga végezheti el a hiteles fordítást nem igénylő tevékenységet is.
A fél három úton szolgáltathatja a szakvéleményt: a megbízott magánszakértője, más eljárásban kirendelt szakértő (pl. büntetőeljárásban kirendelt szakértő), vagy a perben kirendelt szakértő útján. A három út egyszerre nem vehető igénybe, azok között a bizonyító félnek kell választania. Azt, hogy a fél melyik szakértői bizonyítást választja, anyagi helyzete, a pervitelben való jártassága, az adott szakkérdés jellege, illetve az ügy körülményei befolyásolhatják. A magánszakértői bizonyítás intézményesítése megszünteti azt a hatályos, perelhúzó gyakorlatot, amely szerint a magánszakvéleményt nem a főbizonyításra, hanem a kirendelt szakértő szakmai hozzáértésének a cáfolatára terjesztették elő. A megbízott magánszakértő csakis olyan személy lehet, akit a bíróság egyébként igazságügyi szakértőként is kirendelhet. A magánszakértői vélemény nem lehet egyoldalú, mert az új Pp. előírja a magánszakértő számára, hogy szakvéleményét ne csak a megbízója által szolgáltatott adatok alapján, hanem az ellenfél nyilatkozatait is figyelembe véve készítse el: értesítenie kell megbízója ellenfelét a megbízás tárgyáról, lehetővé kell tennie, hogy az nyilatkozatot, észrevételt tegyen a megbízás tárgyára, és köteles a tárgyaláson az ellenfél, vagy az ellenfél által megbízott magánszakértő kérdéseire válaszolni. Amennyiben a magánszakértő e kötelezettségeink nem tesz eleget, akkor szakvéleménye a perben nem lesz szakvéleményként felhasználható, aggályosnak fog minősülni.[126] Attól természetesen nem lehet elzárni a felet, hogy a kirendelt szakértő igénybevételét követően magánszakértőt bízzon meg, de ez e perben nem fog magánszakértő igénybevételének minősülni, az általa adott vélemény szakvéleményként sem vehető figyelembe, legfeljebb a fél előadásaként.[127] Ez a szabályozás abba az irányba mutat, hogy mindkét fél a magánszakértő felkérésében legyen érdekelt.
A polgári per útján történő igazságszolgáltatás - mint állami jóléti feladat - teljesítéséhez az automatizált adatfeldolgozás (modern információs technológia polgári perbeli alkalmazása) elengedhetetlen. A német dZPO a 2001. évi módosítással megteremtette a videokonferencia tartásának jogi lehetőségét, mely szerint a bíróság minden eljárási szereplő számára - kérelemre vagy hivatalból - engedélyezheti, hogy a tárgyaláson ne a bíróság helyiségében vegyen részt és perbeli cselekményeket is onnan tehessen, ahová a tárgyalást közvetítik.[128]
A nem túl távoli múlt, a jelen, valamint az igencsak közeli jövő elektronikus perlekedése sajnos nem egy sikertörténetet sejtetnek Magyarországon. Ha ehhez hozzávesszük a környező országok negatív tapasztalatait, akkor nem véletlen, hogy az elméleti és a gyakorló perjogászoktól is egyre gyakrabban lehet azt hallani, hogy a modern technológiák alkalmazásától nem várható a polgári perek felgyorsulása, hatékonyabbá válása, sőt adott esetben éppen ellenkező hatás tapasztalható.[129] Az e-justice -nak főként a beadványok benyújtása (írásbeli kommunikáció a perben), a kézbesítés, a jegyzőkönyv készítése, az elektronikus iratbetekintés, és az okirat fogalma tekintetében van jelentősége.
Az eljárás gyorsítást szolgálja az érdemi tárgyalás és a folytatólagos érdemi tárgyalás több, akár egymást követő tárgyalási napokra történő kitűzése is. Az eljárások elhúzódásának akadályát képezheti az érdemi döntések írásbeli kiadmányainak indokolásával szemben támasztott követelmények enyhítése: az új Pp bővítette azon esetek számát (az ítélet jogról való lemondáson vagy a jog és a kérelem elismerésén alapul, az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű, a fellebbezésre jogosultak e jogukról a határozat kihirdetését követően valamennyien lemondtak, valamennyi fél hozzájárulása[130] és a mulasztási ítéletek[131] esetében) amikor a határozat részletes indokolás helyett elég a rövidített indokolás vagy akár el is tekint az indokolási kötelezettségtől egyes végzések[132] esetében a bíró.
Franz Klein álláspontja szerint "a jogorvoslatok nem a valóságot ellenőrzik, hanem a pert."[133], ezért - megfelelő szabályozásuk esetében - hozzájárulnak a perkoncentráció elvének megerősítéséhez.
A másodfokú eljárásban az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a jogalkotó mennyire megengedő vagy tiltó az új tények felmerülésével kapcsolatban: amennyiben tiltja az új tényekre hivatkozást[134], akkor a másodfokú eljárásban a bizonyítás felvétel teljesen megszűnik, amennyiben megengedő akkor a másodfok nem csak felülvizsgálhatja a tényeket, de bizonyos korlátok mellett ki is egészítheti azokat. Mindkét esetben az a jogalkotó célja, hogy minden polgári ügy csak egyszer menjen végig a hivatalos úton. Az új Pp.-ben - az első fokú preklúziós szabályok bevezetésével - új tényekre és körülményekre és az ezekhez kapcsoló-
- 101/102 -
dó bizonyítékokra történő hivatkozás már az elsőfokú eljárás érdemi tárgyalási szakaszában kivételessé válik[135], ezért a másodfokú eljárásban szinte nem is kerülhet sor ténykérdések, bizonyítékok előterjesztésére[136], így a másodfok tevékenysége a jogkérdések felül bírálatára szűkül. Ezzel a jogvita végleges eldöntése gyakorlatilag az elsőfokú bíróság kezébe kerül, ami javíthat az elsőfokú bírák munkamorálján is.
A jogszabálysértések esetében a legfontosabb cél az elsőfokú határozat helybenhagyása vagy megváltoztatása, hatályon kívül helyezésre csak nagyon kivételes esetekben kerülhessen sor. A magyar jogalkotó is csökkenteni kívánta azoknak az eseteknek a számát, amikor a másodfokú bíróság visszaküldi első fokra az ügyet, ami gyakran okozza a per elhúzódását és a költségek növekedését, mert az ismételt elsőfokú eljárásban meghozott döntéssel szemben, újra fellebbezést lehet előterjeszteni. Az új Pp. ezt úgy kívánja megszüntetni, hogy nagyobb teret ad a másodfokú bíróságnak a bizonyítás lefolytatására, hogy ne kelljen az ügyet - a jelenlegi gyakorlat szerint - automatikusan hatályon kívül helyezni és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítani.[137] A kötelező[138] és mérlegelhető[139] hatályon kívül helyezési okokon kívül eső eljárási szabálysértéseket a másodfokú bíróság csak a fellebbező fél kérelmére veszi figyelembe, hivatalból nem[140]. Ilyen az anyagi pervezetés körében elkövetett "hiba", amely az ítélet - a felek kérelmére történő - hatályon kívül helyezését vonja maga után eljárási jogszabálysértés miatt.[141] Ez azért problémás, mert ebben az esetben az eljárási kötelezettségét megfelelően teljesítette ugyan az alsóbb bíróság, de az anyagi jogi tájékoztatás tartalma tekintetében a felsőbb bíróság álláspontja eltér.[142]
Az új Pp. lehetővé teszi azt is, hogy a fellebbező fél az ítélet megváltoztatásra irányuló kérelem nélkül kizárólag hatályon kívül helyezést kérjen, ezzel emelve normaszintre az utóbbi évek joggyakorlatát.[143]
Vegyes rendszer került bevezetésre a felülvizsgálatok - mint rendkívüli perorvoslati szabályok - körében: megmarad a felülvizsgálathoz való alanyi jog az 5 millió forint feletti pertárgyértékű ügyek esetében, de az 5 millió forint alatti ügyek esetében is engedélyezheti a Kúria a felülvizsgálatot, jogegységi szempontokra figyelemmel, illetve akkor is, ha a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége ezt indokolja[144]. Az új Pp. úgy teszi főszabállyá a tárgyaláson kívüli elbírálást, hogy tárgyalás tartására csak akkor ad lehetőséget, ha a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja.[145]
A perújítás korábbi menetét és a főbb szabályokat nagyrészt érintetlenül hagyva rendezi az új Pp. az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek perújítási okként történő figyelembevételét.[146] A preklúzió feloldásának rugalmassága (keresetváltoztatás, érdemi ellenkérelem változtatás kivételes lehetősége az érdemi tárgyalási szakaszban) biztosítja, hogy ne szolgálhasson egy későbbi esetleges perújítás alapjául olyan ok, amelyet a fél az előkészítő szak lezárása miatt már nem tudott felhozni az eljárásban.[147]
A régi Pp. a pert egy egységes folyamatnak tekinti (egységes tárgyalási rendszer): a pernek vannak különböző szakaszai, de nincsenek határozottan elválasztott részei, aminek következtében az ügy vagy folyamatos tárgyalásra került vagy akár az első tárgyaláson is döntés születhetett. Az új Pp. legnagyobb újítása az osztott tárgyalási rendszer bevezetése, amellyel a per két, egymástól jól elkülönült szakaszra bontható (perfelvételi/perelőkészítő és az érdemi/főtárgyalásra).[148] A modern perjogokban az osztott perszerkezet lehetőséget ad a bírónak az "active case management" gyakorlására, ami az eljárásnak a konkrét ügyhöz igazítását segíti elő. Ezt látjuk például az angol CPR-ben[149] is, ami a bíróságra bízza az ügy besorolását a három eljárási út valamelyikébe (fast track, small claims track vagy multiple track) és ez alapján az eljárás időtartamának meghatározásában is.[150] Ez a tendencia feltétlenül a bírói hatalom erősítését szolgálja, az önállóbb eljárási jogosítványok megszerzése révén.
Határidők módosításával a magyar jogalkotó az eljárás gyorsítására törekedett[151], új fogalmak[152], jogintézmények[153] is bevezetésre, illetőleg pontosításra[154] kerültek, strukturális átalakításra[155] is sor került, de nincsenek "eredeti megoldások" az új Pp.-ben, leginkább külföldi példák alapján bevont "újításokról" beszélhetünk. Amennyiben az volt a kodifikáció - álláspontom szerint inkább csak reform - célja, hogy az európai modellek közül jó néhány eljárásjogi szabályt átültessen ( látványos lépést tegyen Keletről nyugat felé)[156], illetve a magyar bírói gyakorlat beépítésével a meglévő jogintézményeket pontosítsa, annak az új Pp. kétség kívül eleget tett. Álláspontom szerint azonban a szakma számára is bonyolult kifejezésmódjával[157], néhány új, nehezen értelmezhető jogintézményével[158] és a pereskedést lényegesen megdrágító,
- 102/103 -
bővülő ügyvédkényszerrel nem a jogkereső állampolgárok érdekeit tartotta szem előtt a magyar jogalkotó. "Az új Pp. a jómódúaknak kedvez, és más téren is igazságtalan: pl. ügyvédkényszer kiterjesztése a törvényszék előtti összes elsőfokú eljárásban kizárólag akkor lehetne működőképes, ha egyúttal elérhetővé tennék az ingyenes ügyvédhez jutást azok számára, akiknek nincs pénzük jogi képviseletre;[159] Ráadásul az új szabályozás arra sarkallja majd a bírót, hogy aktívan terelgesse az ügyvéd nélkül eljárók pervitelét a helyes irányba. Vajon a bíró a mérlegelésnél egyformán elfogulatlan lesz majd egy olyan bizonyítással, amit ő maga javasolt, és egy olyannal szemben, amit előbbi ellenében egy ügyvéd indítványozott?[160] A törvényszéki eljárásban érvényesülő ügyvédkényszer rendkívüli mértékű vagyoni megpróbáltatásokat jelent majd a jogkereső állampolgároknak, amelyeket a jelenleg alkalmazott költségkedvezmények és jogi segítségnyújtás rendszer nem képes kompenzálni. Érdekes módon ezt már Franz Klein is felismerte - 122 évvel ezelőtt - az 1895. évi osztrák polgári perrendtartás hatályba lépésekor és Plósz Sándor is egyetértett vele - 106 évvel ezelőtt - az 1911. évi megalkotásának befejezésekor, de nem csak felismerték, hanem tettek is ellene egy korszerű szegényjog megalkotásával. A mai magyar jogalkotónak ma már nem csak a költségkedvezmények (korábbi elnevezéssel szegényjog) rendszere, de a common-law jogrendszerből átvett jogi segítségnyújtási rendszer is rendelkezésére állna a per egyes szociális problémáinak pozitív rendezésére, de sajnos annak - 2004. május 2. napjával történő - bevezetése óta erre nem került sor.[161] Ráadásul a kötelező jogi képviselet esetében a jogi képviselők körét - a korábbi szabályozáshoz képest - az új Pp. szabályok jelentősen szűkítik,[162] azonban lényeges változás, hogy a perben jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédjelöltet és a jogi előadót is, amit a korábbi Pp. nem tett lehetővé. A jogalkotó álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy ez biztosítja a professzionális pervitelt (a felek percselekményeinek szakszerűségét), ami nagymértékben elősegítheti mind a hatékony igényérvényesítést (jogvédelmet), mind az azzal szembeni védekezést, továbbá a perek ésszerű időn belüli befejezését is.[163] A fél, jogi képviselője és a bíróság együttműködése vonatkozásában Darák Péter a Kúria elnökének álláspontja az, hogy az eljárások egy része azért húzódik el, mert az ügyvédek csöpögtetik a bizonyítékokat, nem találják a megfelelő bizonyítási eszközt, és emiatt folyamatosak a halasztások egy-egy perben. Az új törvény szerint nem elég egy ügyet elvállalni, a peres féllel együtt kell átgondolni a várható fejleményeket, és az ügyvédnek már a keresetlevélben meg kell jelölnie, milyen bizonyítást lát szükségesnek "A jelenlegi rendszerhez képest a felekkel szemben támasztott elvárás már a járásbírósági szinten is magasabb lesz, melyet a bíró anyagi pervezetése ellensúlyozhat. Nem csökken emellett az elvárás a tekintetben, hogy a felperesnek határozott kereseti kérelmet tartalmazó keresetlevelet kell előterjesztenie és ennek tartalmaznia kell a felperes tény- és jogállításait. A keresetlevélnek arra is alkalmasnak kell lennie, hogy ez alapján a bíróság a perfelvételi tárgyalást kitűzhesse, ennek érdekében hiánypótlás is elrendelhető."[164]
Eddig főszabályként a bizonyítási teher és a bizonyítás sikere alapvetően határozta meg a pernyertesség- és a pervesztesség kérdését. Az új jogintézményként bevezetett állítási és bizonyítási szükséghelyzet akkor áll fenn, amikor a teljes bizonyítás nem lehetséges, de a per állása szerint valamely tény fennállása nagyon valószínű és a bírói lelkiismeret nem engedi meg a bizonyítási teher szabályainak merev alkalmazását. A jogalkotó ezzel próbálja méltányosabbá tenni az eljárást azoknak, akik a hatályos szabályozás szerint azért nem tudnák érvényesíteni jogaikat, mert nem áll rendelkezésükre a megfelelő bizonyíték. Ez szerintem még nagyon sok problémát fog okozni a jogalkalmazóknak: pl. ha a fél a valóságban nem létező bizonyítékok szolgáltatására hívja fel az ellenérdekű felet egy levélben, majd ezt a levelet benyújtja a bíróságnak/közjegyzőnek, ezt a rosszhiszemű eljárási cselekményt vajon érzékeli majd a bíróság/ közjegyző és hogyan fog ilyen helyzetben eljárni?
Az Országos Bírósági Hivatal is több aggályának adott hangot az új Pp. törvénytervezetével kapcsolatosan[165]:
- A felek eljárás-támogatási és igazmondási kötelezettsége (új Pp. 4. §.) peridegen rendelkezés, nincs alapelvi tartalma, továbbá tisztázatlan a viszonya az anyagi pervezetés szabályaival is[166]. A mintaként hivatkozott német perrendtartás a 138. § (1) bekezdésben, míg az osztrák perrendtartás a 178. § (1)bekezdésben, tehát nem alapelvi rendelkezésként és nem eljárás-támogatási kötelezettségként szabályozza a teljes körű és valóságnak megfelelő nyilatkozattételi kötelezettséget. A rendelkezés a felperes vonatkozásban okszerűnek tekinthető, de az alperes szükségképpeni perben állására és a keresetet vitató, annak ténybeli és jogi tartalmát tagadó rendelkezési jogára tekintettel aggályokat és értelmezési kérdéseket vet fel, kü-
- 103/104 -
lönös figyelemmel arra, hogy az alperesi ellenkérelem tartalmi hiányossága esetén ennek "visszautasítást" eredményező szankciója, joghatása nincs is;
- A perrendi szabályok részletesen meghatározzák a bíróságok pervezetési feladatait, és ennek körében a bírák számára előírt kötelezettségeket. Nem egyértelmű, hogy a bíróság közrehatási tevékenysége (új Pp. 6.§) milyen módon egyeztethető össze alapelvi szinten a rendelkezési elvvel, amely a perrend alapvető jellegzetessége;
- A normaszöveg pontos és szabatos megfogalmazása szükséges az "anyagi pervezetés" egyáltalán nem szerencsés "anyagi" elnevezése folytán.[167]
A magyar jogalkotás legnagyobb problémája - álláspontom szerint - az, hogy állandó módosítások és kodifikációk "bűvkörében" zajlik az 1989-es rendszerváltás óta, ami követhetetlenné teszi a normaszöveg változásokat már nem csak a jogkereső állampolgárok, de a jogász szakma képviselői számára is.
A perhatékonyság akkor megvalósítható, ha a bíróság kellő időben megtett mindent azért, hogy az eljárás reálisan elvárható időtartam alatt befejeződjék és a jogvita egy átláthatóbb (egyszerűbb) és olcsóbb eljárás keretében - a társadalmi elvárások figyelembevételével - megoldható. A 21. században az élet más területei gyorsultak fel olyan mértékben, amelyektől az ítélkezés - dinamikájában erősen lemaradva - éppen a rendeltetésének betöltésére válhat alkalmatlanná.[168] Vajon a polgári igazságszolgáltatásunk mind szervezeti, mind eljárásrendbeli értelemben átláthatónak, egységesnek és közérthetőnek bizonyul?
Az új Pp. alkalmazásához a kiváló elméleti és gyakorlati polgári anyagi és eljárásjogászt, Lábady Tamás professzor urat idézem: "A kétségek az élet velejárói, "a kétségek nélküli törvény pedig utópia", és "gyenge bíró" az, aki állandóan és minden kérdésnél törvény után kiállt, hiszen a felmerülő problémákat a jogalkalmazónak kell megoldania. Ha a Ptk. (vagy a Pp.) bizonyos területeken nem nyújtja a kezét, akkor a bírónak más jogszabályokhoz kell fordulnia, de adott esetben az etikai normákat is segítségül hívhatja. Mivel "az emberi elme a kétségeken táplálkozik", ezért nem olyan nagy gond, ha az új Ptk. (vagy az új Pp.) nyitva hagy pár kérdést, amit semmiképpen sem a jogalkotónak, hanem sokkal inkább a jogalkalmazónak, ezen belül is a bírónak, illetve a bírósági gyakorlatnak kell megválaszolnia."[169] A jogi normák által szabályozott társadalmi viszonyok folyamatos változását tehát a jogalkotás csak változó intenzitással képes követni, így a jogalkalmazásra háruló feladat, hogy a jogértelmezés (értelmezési támpontok) segítségével a jogot minden esetben annak társadalmi rendeltetésével összhangban értelmezze.[170] ■
JEGYZETEK
[1] A kodifikáció egy adott életviszony-csoportra vonatkozó jogszabályok rendszerbe illesztése, szerves egységbe (kódexbe) foglalása, a reform pedig a régi átalakítása valamely új eszme, elv aktív keresztülvitelével törvénymódosítással. Vö. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kodifik%C3%A1ci%C3%B3; https://hu.wikipedia.org/wiki/Reform [letöltés: 2017.08.25.]
[2] A törvény 2018. január 1-jén lép hatályba.
[3] A törvény 2014. március 15.-én lépett hatályba.
[4] Vö. Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Wolters Kluwer Kiadó, Budapest 2013
[5] Vö. Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Dialóg Campus Kiadó, Pécs 2002
[6] Török Soma: Megújult polgári perjog - Az új Pp. legjelentősebb újításai, Jogi Fórum 2017.01.11 Forrás: http://www.jogiforum.hu/hirek/37069, [letöltés: 2017.08.25.]
[7] Dánfalvi Tamás Rudolf: Az első- és másodfokú eljárás dinamikája az új Pp.-ben, Jogászvilág 2017. 06. 02. Forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/az-elso-es-masodfoku-eljaras-dinamikaja-az-uj-pp-ben [letöltés: 2017.08.25.]
[8] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben, Osiris Kiadó, Budapest 2003. 69. o., Vö. Franz Klein: Zeit - und Geistströmungen im Prozesse, Wien, 3. Heft, Frankfurt am Main, Klostermann, 1901
[9] Pl. rendelkezési elv, tárgyalási elv, szabad bizonyítás elve, nyilvánosság elve stb.
[10] Vö. Király Lilla: Szegényjogtól a jogi segítségnyújtásig. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 2012
[11] Techet Péter: Jogfilozófia a jogon túl, Kortárs folyóirat on-line 2008 / 12, forrás:
http://www.kortarsonline.hu/2008/12/jogfilozofia-a-jogontul/4473 [letöltés: 2017.08.25.]
[12] Álláspontom szerint így volt ez az Osztrák-Magyar Monarchiában az 1911. évi Pp., a szocializmus időszakában az 1952. évi Pp és a rendszerváltás után a 2016. évi Pp. esetében is.
[13] 1968. évi LIV. törvénycikk főként az osztrák, részben a francia és a német eljárásjogi szabályok sajátos keverékéből alakult ki.
[14] Walter H. Rechberger: Az osztrák polgári perrendtartásmintául szolgált-e az 1911. évi magyar perrendtartás számára? In Harsági Viktória (szerk): Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás, Tanulmánykötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 19. o.
[15] Vö. Kovács Marcel: A polgári perrendtartás magyarázata (második kiadás), első füzet, előszó, Budapest 1927. 1. o.
[16] Kovács Marcel (1927): 167. o.
[17] Perfelvételi tárgyalás menete: felperes előadja keresetét, alperes erre reagál: az alperes elutasítás iránti kérelme esetén a perfelvételi tárgyalás véget ér. Ha a felperes eláll a kereseti kérelmétől, az alperes elismeri a felperes követelését, az egyik vagy másik fél nem jelenik meg a tárgyaláson vagy az alperes pergátló kifogása perelőfeltétel hiányára hivatkozással alapos, akkor érdemleges tárgyalás megtartására nem került sor.
Az érdemleges tárgyalás menete: a törvényszék az alperes perbebocsátkozása esetében határnapot tűz, minimum 30 napos tárgyalási időközzel, a felek egyetértésével ez rövidíthető. A tárgyalási időköz alatt az érdemleges tárgyalás előkészítő iratokkal történő előkészítése a felek részéről azt a célt szolgálja, hogy ezzel az ellenfél és a bíróság is tájékoztatva legyen arról, hogy a fél majd mit fog előadni a tárgyaláson, ami a perkon-
- 104/105 -
centráció érvényesítését jelenti, azt, hogy az érdemleges tárgyalás lehetőleg egy határnapon lefolytatható legyen. In Kovács Marcel i.m.(1927): 204-223. o.
[18] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest 2014. 244-245. o.
[19] Kovács Marcel (1927) 155-156.
[20] Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. Budapest 1953. 33. o.
[21] Régi Pp. 146. § (3) bek., ezt az 1995. évi LX. tv. 31. § (2) bek., hatályon kívül helyezte, 1995. VIII. 29.-től hatálytalan.
[22] Kengyel Miklós (2014): 62. o.
[23] Kengyel Miklós (2014): 57. o.
[24] Kengyel (2014): 62-63. o.
[25] Trócsányi László: Új Pp.: hangsúlyos lesz a felek rendelkezési joga. Jogászvilág 2016. 09. 19. forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/napi/uj-pp-hangsulyos-lesz-a-felek-rendelkezesi-joga [letöltés: 2017.08.25.]
[26] Bohumil Dvorák: A cseh polgári eljárásjog fejlődése 1989 óta In: Harsági Viktória (szerk.): Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás, Tanulmánykötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 96-97. o.
[27] Fábián Erika interjúja Dr. Wopera Zsuzsával, 2015. május 18., Budapest,forrás: http://www.jogiforum.hu/interju/137 [letöltés: 2017.08.25.]
[28] Török Soma, Jogi Fóum 2017.01.11
[29] Uo.
[30] Trócsányi László: Versenyképességi kérdés, hogy milyen a Pp., Jogászvilág 2016. 11. 22. Forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/napi/trocsanyi-versenykepessegi-kerdes-hogy-milyen-a-pp [letöltés: 2018.08.25.]
[31] Pl. a törvény rövid alapelvi fejezete a svájci polgári perrendtartás alapelvi fejezetéhez hasonlít leginkább In: Szávuly Aranka: Az új perrendtartás a bíróságtól is új szerepfelfogást kíván, Jogászvilág, 2016. 11. 03. forrás:
http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/az-uj-perrendtartas-a-birosagtol-is-uj-szerepfelfogast-kivan [letöltés: 2017.08.25.]
[32] Varga István: Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban - Egy új polgári perrendtartás szabályozási előkérdései. In: Németh János-Varga István (szerk.): Egy új Polgári Perrendtartás alapjai, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 21. o.
[33] EU átlag 282 nap Vö. 2017. évi uniós igazságügyi eredménytábla: Hatékonyabbá váló igazságszolgáltatási rendszerek, kihívásokkal, Európai Bizottság, forrás: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-17-890_hu.pdf; The European Commission for the Efficiency of Justice (CEPEJ) forrás http://www.coe.int/T/dghl/cooperation/cepej/default_en.asp [letöltés: 2017.08.25.]
[34] Jasnica Garaąič: A horvát polgári eljárásjog fejlődése az elmúlt két évtizedben In: Harsági Viktória (szerk.): Középeurópai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás, Tanulmánykötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 157-158. o.
[35] Vö. Galič Aleą: A polgári eljárásjog fejlődése Szlovéniában az ezredfordulón In. Harsági Viktória (szerk.): Középeurópai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban- Tradíció és megújulás, Tanulmánykötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 164. o., Paul Oberhammer: Richterbild im Zivilprozess: Zwischenbilanz enies Jahrzehnts der Reformen in Mittereuropa In Paul Oberhammer(hrsg.): Richterbild und Rechtsreform im Mittereuropa, Manzsche Verlags- und Universitatsbuchhandlung, Wien 2001
[36] Walter H. Rechberger (2014): 22. o.
[37] T/11900. számú törvényjavaslat, előterjesztő Magyarország kormánya, előadó: Trócsányi László igazságügyi miniszter, Budapest 2016. szeptember (továbbiakban: Kommentár a Javaslat általános indokolásához) forrás: http://www.parlament.hu/irom40/11900/11900.pdf [letöltés 2016.11.02.]
[38] A Kormány polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V.17) kormány határozata alapján létrehozott két bizottság: a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság és a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság elnöke, professzor emeritus, ELTE Polgári Eljárásjogi Tanszék
[39] ELTE Polgári Eljárásjogi Tanszék c. egyetemi tanára, a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság tagja
[40] ELTE Polgári Eljárásjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság tudományos titkára
[41] A három éves kodifikációs munkáról lásd részletesen Varga István: A polgári perjogi kodifikáció állása és tartalmi sarokpontjai a Szakértői Javaslat kidolgozásának szakaszában, Közjegyzők Közlönye 5/2015., 20-32.
[42] A kodifikációs munka előkészítéséről és követelményeiről lásd részletesen Cserba Lajos: A perjogi kodifikáció elé..... In: Varga István (szerk.): Codificatio processualis civilis, Studia in Honorem Németh János II, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2013. 9-18. o.
[43] Németh János - Varga István (szerk.): Egy új Polgári Perrendtartás alapjai, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014, A mű további szerzői: Cserba Lajos; Döme Attila; Ébner Vilmos; Éless Tamás; Erőss Mónika; Goldea Zsuzsanna; Gyengéné Nagy Márta; Harsági Viktória; Haupt Egon; Juhász Edit; Kapa Mátyás; Kemenes István; Király Lilla; Kiss Gábor; Kovács Anikó; Köblös Adél; Légrádi István; Metzinger Péter; Nagy Adrienn; Németh János; Pákozdi Zita; Parlagi Mátyás; Pomeisl András; Pribula László; Reviczky Renáta; Simon Károly László; Szabó Imre; Szabó Péter; Szécsényi-Nagy Kristóf; Szőcs Tibor; Tamáné Nagy Erzsébet; Timár Kinga; Török Judit; Udvary Sándor; Varga Imre; Varga István; Virág Csaba; Vitvindics Mária; Zaicsek Károly
[44] A kormányhatározat alapján elkészült új polgári perrendtartás koncepcióját a Kormány 2015. január 14-án fogadta el.
[45] Forrás: http://hvgorac.hu/egy_uj_polgari_perrendtartas_alapjai_kiadvany [letöltés 2016.06.08]
[46] Éless Tamás- Varga István (szerkesztők): A Polgári Perjogi Kodifikációról szóló 1267/2013. (v. 17.) kormány határozat által elkészíteni rendelt Munkabizottsági Szakértői Javaslat Normaszöveg- és Indokolás Tervezete, 2015. október 30. (továbbiakban: Pp. Szakértői Javaslat) 1025 oldalas kézirat
[47] Ezt a szerkesztők 2015. október 30.-án adták át az igazságügy miniszternek és a miniszteri biztos asszonynak. Nyomtatásban megjelent: Varga István - Éless Tamás (szerkesztők): Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2016
[48] "Koncepció I." forrás: http://www.kormany.hu/download/f/ca/30000/20150128%20Az%20%C3%BAj%20polg%C3%A1ri%20perrendtart%C3%A1s%20koncepci%C3%B3ja.pdf [letöltés 2016.06.08]
[49] Fábián Erika interjúja Wopera Zsuzsával, Jogi Fórum 2015. május 18., Budapest, forrás: http://www.jogiforum.hu/interju/137 [letöltés: 2017.08.25.]
[50] A Polgári perrendtartásról szóló törvény tervezete, 2016. április 11 Forrás: http://www.kormany.hu/download/c/4c/a0000/20160411%20Pp%20el%C5%91terjeszt%C3%A9s_honlapra.pdf [letöltés 2016. 05. 11.]
[51] Uo.
[52] IM törvénytervezet 2016. április és szeptember között volt megvitatás tárgya országos szinten, főként az OBH,a Kúria és az IM összefogásának/szervezésének köszönhetően pl.
- 105/106 -
Magyar Igazságügyi Akadémián 2016. május 30-31. napjain megrendezésre került "New Hungarian Civil Procedure Act and the Development of European Rules of Civil Procedure" című, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete, az Országos Bírósági Hivatal, valamint az European Law Institute (UNIDROIT) közös - az Igazságügyi Minisztérium támogatásával - megrendezett nemzetközi konferencián.
[53] Többéves előkészület után új polgári perrendtartási (Pp.) törvényt fogadott el az Országgyűlés kedden. Forrás: http://inforadio.hu/belfold/2016/11/22/uj_polgari_perrendtartas_lep_eletbe_2018-tol/ [letöltés 2016.11.22.]
[54] Pereskedett már? 2018-tól kétszer is meggondolja, 2016.11.22. Forrás: http://hvg.hu/itthon/20161122_uj_perrendtartas_torveny_trocsanyi_laszlo_polgari_torvenykonyv_nemeth_janos [letöltés: 2017.08.25.]
[55] Harsági Viktória (szerk.): Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás, Előszó, Tanulmánykötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 12.-13. o.
[56] Vö. Varga István: Foreign influences on Hungarian Civil Procedure In: Masahisa Deguchi - Marcel Storme (eds.): Reception and Transmission of Civil Procedural Law in the Global Society, Legislative and Legal Education Assistance to Other Countries in Procedural Law. Maklu, Antwerpen 2008
[57] pl. Ausztriában 2002. évi Pp.; Csehországban a 2009; 2012. évi Pp.-k; Horvátországban a 2003, 2008, 2011. évi Pp.-k; Lengyelországban 2011, 2013. évi Pp-k; Litvániában a 2002, 2011. évi Pp.-k; Olaszországban a 1990, 2005, 2009. évi Pp.-k, Németországban a 2001. évi Pp., Romániában a 2010. évi Pp., Svájcban a 1918. évi berni és a 1913. évi zürichi és a 2008. évi Pp.;Szlovéniában a 1999, 2002,2008 Pp.-k
[58] Kengyel Miklós (2014): 56. o.; Vajon az ügyész részvételének jelentős bővítése a polgári perben szintén ezzel magyarázható? (új Pp. 58-60. §, 421. §)
[59] Kengyel Miklós (2003) 77.
[60] Pekár Tamás: Beszámoló az Európai jog és jogfilozófia című konferenciáról. Iustum Aequum Salutare, IV. 2008/1. 184-191. o.
[61] Az Egyesült Államokban, a polgári perben minden beadványhoz tartozik egy ellenkérelem, melyre a másik fél kizárólag egyszer reagálhat és ez után a bíróság dönt.
[62] Dénesné Orcsik Judit: Új Pp.-koncepció: előnyben a perelterelés, Jogászvilág 2016. 01. 12. forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/uj-pp-elonyben-a-pereltereles
[63] Pl. 12 000 Euró alatti vagyonjogi jogviták, fogyasztóvédelmi ügyek, stb. In Pantilimon Rikhárd Árpád: A romániai polgári perrendtartás reformja In Harsági Viktória (szerk): Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban- Tradíció és megújulás, Tanulmánykötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 257. o.
[64] Uo.
[65] 2003. évi és 2011. évi horvát Pp., a mediációs eljárásról pedig az 2011.01.28.-i törvény van hatályban (NN 2011/18.)
[66] 2008. december 19. napján kelt Pp., 2011. január 1 napja óta hatályos (továbbiakban schZPO)
[67] dZPO 278.§ (2) bek.
[68] A mediáció és a bíróságon kívüli vitarendezés egyéb eljárásainak támogatásáról szóló törvény, 2012.07.21.BGBI I.1577; A mediációról szóló törvény 2012.07.21. BGBI. I.1577
[69] dZPO 278.§ (5) bek.
[70] Peter Gottwald: Reformhullámok az egyesült Németország polgári eljárásjogában In Harsági Viktória (szerk): Középeurópai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban- Tradíció és megújulás, Tanulmánykötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 59-60. o.
[71] Uo. 75. o.
[72] Az új Ptk hatálybalépése (2014. március 15) óta a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben eljáró bírónak már lehetősége van kötelezni a feleket arra, hogy közvetítőhöz forduljanak, melynek célja pontosan az, ami a mediáció egyik legnagyobb érdeme, hogy ezáltal a szülők jövőbeni együttműködését biztosítja, ami a szülői felügyelet gyakorlásához és a szülő-gyermek kapcsolattartáshoz elengedhetetlen.
[73] Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás kodifikációjának aktuális kérdései, Jogászvilág, 2015. 07. 28. Forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/az-uj-polgari-perrendtartas-kodifikaciojanak-aktualis-kerdesei [letöltés: 2017.08.25.]
[74] Pl. régi Pp. 121/A. §-a szerinti megoldása a jogi személy gazdálkodó szervezetek kötelező per előtti egyeztetésével
[75] Wopera Zsuzsa, Jogászvilág, 2015. 07. 28.
[76] új Pp. 167-168. §
[77] Dénesné Orcsik Judit, Jogászvilág, 2016. 01. 12.
[78] új Pp. 195.§
[79] új Pp. 238. § (1) bek., új Pp. 239. §, régi Pp. 148.§ (2) bek.
[80] Vö. Marton Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve, Institúciók, második változatlan kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest 1958. 92-122. o.
[81] Corpus Iuris Civilis
[82] Kengyel Miklós (2014)? 52. o.
[83] Pl. kitanítási kötelezettség -szükség esetén -a bizonyítási eszközök tekintetében is (új Pp. 253.§)
[84] Új Pp. 244. § (1)-(3) bek.
[85] Új Pp. 246.-247. §
[86] Új Pp. 187. §
[87] Pl. a bizonyítás miatt nem kell későbbi időpontra kitűzni
[88] Köblös Adél: Mennyire lesz egységes vagy differenciált az új polgári perrendtartás?, Jogászvilág, 2015. 06. 16. forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/mennyire-lesz-egyseges-vagy-differencialt-az-uj-polgari-perrendtartas [letöltés: 2017.08.25.]
[89] Uo.
[90] Uo.
[91] Vö. Czoboly Gergely: A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. PhD dolgozat, Pécs 2014
[93] Új Pp. 181. § (3) bek., 203. § (2) bek.
[95] Novák Zoltán: Az új Pp. nemzetközi kitekintéssel. Jogászvilág, 2016. 12. 15, Forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/napi/az-uj-pp-nemzetkozi-kitekintessel-fuszerezve [letöltés: 2017.08.25.]
[96] Uo.
[97] Kiss Anna: Új Pp.: A perhatékonyság megvalósítása a cél, Jogászvilág, 2016. 05. 23. forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/ii-wolters-kluwer-jogi-konferencia-a-ptk-volt-a-tema [letöltés: 2017.08.25.]
[98] Novák Zoltán, Jogászvilág, 2016. 12. 15.
[99] Új Pp. 187. § Vö.
[100] Az osztott perszerkezetet a cseh Pp. a 2009. évi Novellával (2009. évi. 7. tv.); Lengyelország a 2000. május 24.-i törvénnyel.; Szlovénia a 1999. évi Pp.-vel., Románia pedig a 2010. évi Pp.-vel (134/2010. sz törvény, 2013. február 15.-én lépett hatályba) vezette be.
[101] Dánfalvi Tamás Rudolf, Jogászvilág, 2017. 06. 02.
[102] Szávuly Aranka, Jogászvilág, 2016. 11. 03.
[103] Új Pp. 231.§
[104] A kereset kötelező tartalmi elemei között nevesíti az új törvény többek között az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, és az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás, valamint a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést.
- 106/107 -
[105] A kereseti kérelemből egyértelműen ki kell derülnie majd, hogy a felperesnek több egymás mellett álló kereseti igénye van-e, vagy ezek látszólagos halmazatban álló keresetek továbbá, hogy látszólagos keresethalmazat esetén a keresetek vagylagos avagy eshetőleges viszonyban állnak egymással, utóbbi esetben ezek milyen sorrendben. In: Dánfalvi Tamás Rudolf, Jogászvilág, 2017. 06. 02.
[106] Length of court proceedings in the member states of the Council of Europe based on the case-law of the European Court of Human Rights, Strasbourg, 8 December 2006, forrás: https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?p=&id=1073329&Site=COE&direct=true [letöltés: 2017.08.25.]
[107] Új Pp.197.§(1) bek.
[108] Pl. Kitaníthatja-e a bíró a felperest arról, hogy milyen igény érvényesítése lenne célszerűbb az ismert tények alapján? Átminősítheti-e a bíró a felek követelésének jogcímét? Meglepetésszerűen előhúzhat-e olyan jogszabályt a bíró a jogvita eldöntéséhez, melyet egyik fél sem említett, egyetlen beadványában sem? Vö. Wallacher Lajos:A viták kereszttüzében: szükség vane a bíróság anyagi pervezetésére? Jogászvilág, 2015. 10. 06. forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/a-vitak-kereszttuzeben-szukseg-van-e-a-birosag-anyagi-pervezetesere [letöltés: 2017.08.25.]
[109] Új Pp. 233. § (1) bek.
[110] Pl. a bíró - a felek bizonyítási indítványai alapján - eldönti, hogy mit és hogyan bizonyíthatnak a felek a per során, ehhez pedig az alkalmazandó anyagi jogszabályt veszi figyelembe. In: Wallacher Lajos, Jogászvilág, 2015. 10. 06.
[111] Uo.
[112] Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás kodifikációjának aktuális kérdései, Jogászvilág, 2015. 07. 28. forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/az-uj-polgari-perrendtartas-kodifikaciojanak-aktualis-kerdesei [letöltés: 2017.08.25.]
[113] Wallacher Lajos, Jogászvilág, 2015. 10. 06.
[114] Uo.
[115] Pl. Magyarországon az1952. évi III. tv, Csehországban az 1963. évi 99.tv., Lengyelországban az 1964. 43.sz tv., Litvániában az 1964. évi Pp., Bulgáriában az 1952. évi 12. sz. tv.
[116] Ez alól a "keleti szocialista blokkban" kivételként találjuk meg a jugoszláv polgári eljárásjogot, ami nem követte a szovjet modellt (1956. december 8.-i Pp. és az 1976. december 24.-i Pp.)
[117] Zsitva Ágnes: Gondolatok a keresetváltoztatás jogintézményéről az új Pp. szellemében. Jogászvilág 2015. 12. 07.Forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/gondolatok-a-keresetvaltoztatas-jogintezmenyerol-az-uj-pp-szellemeben [letöltés: 2017.08.25.]
[118] Pl. az új Pp. 230.§ alapján lehetőség van a fél személyes meghallgatásának hivatalból elrendelésére, akinek igazmondási kötelezettsége van.
[119] Kengyel Miklós (2014): 55. o.
[120] Galič Aleą (2014): 170. o.
[121] Új Pp. 264.§
[122] Jogsértő bizonyítékok azok, amelyeket az élethez, a testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szereztek meg
[123] Új Pp. 269. § (1)-(3) bek.
[124] Új Pp. 269.§ (4)-(5) bek.
[125] Új Pp. 317.§ (1) bek. a) pont
[126] Aggályosnak kell tekinteni az olyan magánszakértői véleményt, amely formai okok miatt nem megfelelő, illetve ha két magánszakértői vélemény ellentmondásban áll egymással. Előfordulhat tehát, hogy bár mindkét szakértői vélemény jól levezethető szakmai alapokon nyugszik, mégis ellentétesek egymással és ezáltal nem használható fel, vagyis a felek szakvélemény nélkül maradhatnak. In Novák Zoltán, Jogászvilág, 2016. 12. 15,
[127] Új Pp. 300-316.§; Vö. Szávuly Aranka, Jogászvilág 2016. 11. 03.
[128] dZPO 128a.§
[129] Baranyi Bertold-Udvary Sándor: Analóg múlt, digitális jelen, virtuális jövő a polgári perben,Jogászvilág, 2016. 01. 13. forrás: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/analog-mult-digitalis-jelen-virtualis-jovo-a-polgari-perben, A cikk az Ügyvédvilág 2015 decemberi számában is megjelent. [letöltés: 2017.08.25.]
[130] Új Pp. 347.§ (1) bek. a)-d) pontok
[131] Új Pp. 348.§ (3)-(4) bek.
[132] Új Pp. 349.§ (3) bek.
[133] Uo. 29. Vö. Franz Klein-Friedrich Engel: Der Zivilprozess Össterreichs, Mannheim-Berlin-Leipzig 1927. 403. o.
[134] Pl. a Horvát 2003. évi Novella (Petv.352.cikk)
[135] Új Pp. 214.§ (2) bek, 215.- 220.§,222.§
[136] kivételek: új Pp. 221.§, 373.§ (2)-(5) bek.
[137] Novák Zoltán, Jogászvilág, 2016. 12. 15.
[138] pl. Eljárás megszüntetése, eljárási szabálysértés (új Pp. 379-380.§)
[139] Új Pp. 381.§
[140] A másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jognak való megfelelőségét (új Pp. 369.§ (3) bek. a)-e) pontok, (4) bek., 370.§)
[141] Új Pp. 369.§ (3)-(4) bek., 370.§ (4) bek.
[142] Wallacher Lajos, Jogászvilág, 2015. 10. 06.
[143] Dánfalvi Tamás Rudolf, Jogászvilág, 2017. 06. 02
[144] Új Pp. 409.§ (2) bek.
[145] Uo.
[146] Új Pp. 393.§ c) pont
[147] Új Pp. 394.§ (1) bek. Vö. Zsitva Ágnes, Jogászvilág, 2015. 12. 07.
[148] Az egységes és osztott perszerkezet ötvözete is létezik: az egy napon tartott tárgyalást osztja fel perfelvételi és érdemi szakaszra Vö. Kengyel Miklós (2014): 238. o.
[149] Civil Procedure Rules, forrás: https://www.justice.gov.uk/courts/procedure-rules/civil [letöltés: 2017.08.25]
[150] Galič Aleą (2014): 177. o.
[151] Pl. Az érdemi tárgyalási szakban az új Pp. alapján lehetőség nyílik több, akár egymást követő napra is tárgyalást kitűzni; az előkészítő iratok száma - az 1911. évi Pp. szabályozásához hasonlóan - korlátozva van az új Pp.-ben, ami az időhúzás és a költségek felesleges növelésének megakadályozására hivatott.
[152] Pl. a közreműködő: a perbeli felek kivételével mindenkit, aki a bizonyítási eljárásban részt vesz (a tanút, kirendelt szakértő, az okirat, illetve a szemletárgy birtokosa, és mindazokat, akiknek a bizonyításban történő részvételét a bíróság szükségesnek tartja) új Pp. 271.§; A szabad bizonyítás elvét felváltja a tényállás szabad megállapításának elve, a bizonyítási kötelezettség fogalma helyett megjelenik a bizonyítási érdek, a beadvány idézés kibocsátása nélküli elutasítása helyett a beadvány visszautasítása (115.§), kézbesítési vélelem helyett kézbesítési fikció (137.§), kézbesítési vélelem megdöntése helyett kézbesítési kifogás (138-140.§) stb.
[153] Pl. Két kollektív igényérvényesítési forma szabályait találjuk meg az új Pp.-ben: a közérdekből indított per (új Pp. 571-579.§) és a társult per fogyasztói szerződések, munkaügyi perek és a környezetterhelés által közvetlenül okozott egészségkárosodásból fakadó vagyoni igények esetében (új Pp. 580-591.§),Végrehajtói kézbesítés meghatározott bírósági iratok kézbesíthetetlensége esetén (új Pp. 141. §).
[154] Pl. kereset megváltoztatásnak minősül, ha a fél az előkészítő szak lezárásával rögzült tényállításaihoz képest eltérő
- 107/108 -
vagy további tényre, vagy a jogállításához képest eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogra hivatkozik, vagy kérelméhez képest összegszerűségében, tartalmában eltérő vagy további kérelmet terjeszt elő, az előkészítő szak lezárását követően más vagy új alperes, illetve felperes perbe vonása, perbe lépése; In Zsitva Ágnes, Jogászvilág, 2015. 12. 07.
[155] pl. új különleges perek megjelenése, közigazgatási per kikerült az új Pp.-ből, EU rész önálló fejezetben kapott helyet, általános hatáskörű elsőfokú bíróság a törvényszék; jelentősen módosulnak a jogi képviseletre vonatkozó szabályok; bevezetésre kerül az osztott perszerkezet az elsőfokú eljárásban; kiemelt szerepet kapnak a perfelvételi nyilatkozatok; nagyobb elvárások a felek jognyilatkozataival kapcsolatban; új alapokra kerül a szakértői bizonyítás; a másodfokú eljárás szabályai is változnak és két kollektív igényérvényesítési forma szabályai nyernek elhelyezést a kódexben; In Dánfalvi Tamás Rudolf, Jogászvilág, 2017. 06. 02.
[156] Nagy figyelmet fordítottunk a külföldi, német, osztrák, svájci és szlovén szabályozások elemzésére, így az ezekben a kódexekben lévő szabályokhoz hasonlóak a magyar perrendtartásban is felfedezhetőek". In Trócsányi László, Jogászvilág 2016. 09. 19.
[157] Pl. az értelmező rendelkezések több helyen túl bonyolult, tankönyvi jellegű és több esetben a jogtudományban nem konszenzusos definíciókat foglalnak magukban. Kérdéses továbbá az elhelyezésük, inkább a törvény végén kellene szerepelniük - hasonlóan a Ptk.-hoz és a jelenleg hatályos Pp.-hez (396. § és 396/A. §) is. A jelenlegi elhelyezés megtöri a perrendi szabályokat és több esetben felesleges meghatározásokkal nehezíti el a normaszöveget a törvény elején. In 2014.OBH. XXII.C.C.1/288. Az Országos Bírósági Hivatal Elnökének javaslatai a polgári perrendtartásról szóló T/11900. sz. törvényjavaslat vonatkozásában.
[158] Pl. állítási és bizonyítási szükséghelyzet: olyan helyzeteket próbál ezzel szabályozni a jogalkotó, amikor a fél tudja, hogy igénye lenne a másik féllel szemben, perelni is akar, azonban minden bizonyíték, ami az igényét megalapozná, a másik félnél van. Ebben az esetben az új Pp. kimondja, hogy amennyiben kizárólag az ellenérdekelt fél rendelkezik ezekkel az adatokkal és azokat felszólítás ellenére sem adja ki, akkor a bíróság elfogadhatja a fél tényállítását valósnak, tehát az iratok kiadásának megtagadását a másik fél hátrányára értékeli. In Novák Zoltán, Jogászvilág 2016. 12. 15.
[159] Lándori Tamás: Mi lesz azokkal, akiknek nincs pénzük ügyvédre? 2016. 11.22., forrás: https://mno.hu/belfold/az-ellenzek-szerint-igazsagtalan-az-uj-perrendtartas-1372784 [letöltés: 2017.08.25.]
[160] Uo.
[161] Lásd Király Lilla: Szegényjogtól a jogi segítségnyújtásig. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2012
[162] A régi Pp. 67.§ (1) bekezdéséhez képest az új Pp. 65.§-a nem ad lehetőséget a szakszervezetnek, az érdekképviseleti szerveknek és a szövetkezetnek sem a meghatalmazotti képviselet ellátására tagjaik vonatkozásában.
[163] Kiss Anna, Jogászvilág 2016. 05. 23.
[164] Köblös Adél, Jogászvilág 2015. 06. 16.
[165] 2014.OBH.XXII.C.C.1/288. Az Országos Bírósági Hivatal Elnökének javaslatai a polgári perrendtartásról szóló T/11900. sz. törvényjavaslat vonatkozásában.
[166] Új Pp. 237. § (1)-(5) bekezdések
[167] Uo.
[168] Döme Attila: A perkoncentráció kulcsa: a közbenszóló határozat In: Németh János-Varga István (szerkesztők): Egy új Polgári Perrendtartás alapjai, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 413. o.
[169] Kiss Anna, Jogászvilág 2016. 05. 23.
[170] Bleier Judit: A jogértelmezés, valamint a logikai összefüggések szerepe a bizonyításra szoruló tények kiválasztásánál és a jogvita szempontjából szükségtelen bizonyítás mellőzésénél a polgári perben. Kézirat, 2017
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, Pécsi Tudományegyetem ÁJK Büntető- és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
