A migráció és a kriminalitás kapcsolata egészen napjainkig nem tartozott az európai kriminológiai kutatások[1] "mainstream"-jei közé.[2] A konnexitás keresése alapvetően a szervezett bűnözés, illetve a terrorizmus tipologizálását érintően jelentkezett pl. az olasz maffiózóknak az Egyesült Államokba "emigrálása", vagy az egykori Szovjetunió és utódállamai bűnelkövetőinek Európába özönlése kapcsán.
A közelmúltan lezajló és jelenleg is tartó "pszeudo-népvándorlás" azonban olyan mennyiségű problémahalmazt zúdított és zúdít kontinensünkre, hogy immár - a tömegtájékoztatásban megjelenő mérhetetlen volumenű politikai zagyvaságok finomítása, rendbe tétele céljából - nem maradhatnak szótlanul a témát illetően a kriminológusok sem. Jelen írásban megkísérlem röviden összefoglalni azt, hogy a migráció és bűnözés között észlelhető-e egyáltalán valamilyen kapcsolat, és ha igen, akkor annak milyen a természete.
A migrációelméletek[3] között rendkívül látványos és kedvelt az ún. társadalmi hátrányok elmélete. Tágabb horizontból kiindulva megállapíthatjuk, hogy a világban globális kiegyenlítődési folyamat[4] zajlik, amelynek indítómozgatói eltérőek lehet. Ilyen ok véleményem szerint a világszegénység, illetve az, hogy a Föld javaihoz annak lakói már születésük pillanatában eltérő sanszokkal juthatnak hozzá, pontosabban szólva behozhatatlan százmilliók behozhatatlan hátránnyal kezdik földi pályafutásukat.[5] Mindezt egyébként alátámasztja az a tény is, hogy a világ energiakészleteinek közel háromnegyedét az össznépesség egynegyede használja fel.[6] A hendikepnek nagyon is kézzel fogható jele a munkaalkalmakhoz jutás és a munkabérezés helyzete. Aki ezen a szituáción változtatni szeretne, annak egészen egyszerűen olyan helyre kell mennie, vándorolnia, ahol munkát kaphat, vagy magasabb munkabért realizálhat. A probléma azonban úgy jelentkezhet, hogy a születési (származási) országban elsajátított tudásra a célországban nincs szükség, vagy ott az hasznavehetetlen. Mindezt fokozza a gyakori a nyelvismeret[7], a társadalmibaráti kapcsolatok hiánya.
A migráns dilemmahelyzetbe kerül: élni, megélni szeretne, de nincs hozzá se szaktudása, se munkakultúrája, se nyelvismerete. Ezt a hátrányos helyzetet a legkönnyebben, a leggyorsabban bűncselekmények elkövetésével tudja kompenzálni. Természetesen a bűnelkövetés a kötelesség-és vágytendenciák[8] folytonos "harcban állását" jelenti, de egy nyomott anyagi/lelki helyzetben könnyű a kriminalitás útjára tévedni. Arról a helyzetről nem is beszélve, amikor valaki illegálisan érkezik be egy adott országba, s így a legális jövedelemszerzési csatornák teljesen zártak számára: nem marad más, mint az illegális pénzszerzés.
A migráció és a kriminalitás közötti kapcsolatra keresi a választ az ún. kultúrkonfliktus elmélet is. A bevándorló egyfelől magával hozza származási országának hagyományait, szokásait és értékrendjét, másfelől olyan élettérben (a befogadó országban) kell talpon maradni, ahol teljesen vagy részben eltérő értékrend az uralkodó.[9] Mást vár el tőle az "őshaza" és mást értékel az új élettér. Mindez az egyénben akarva-akaratlanul belső feszültséget okoz, amely gyakran kriminális csatornában kerül levezetésre.
Érdemes megemlíteni még a bevándorlók különböző generációinak bűnözési aktivitásával foglalkozó kutatásokat. Ezek az első generáció esetében relatíve alacsony normaszegési mutatókat említenek, mivel az adott személy minden erejével megpróbál beilleszkedni a többségi társadalomba. A második generációnál ugyanakkor megnőnek a kriminalitási mutatók. Egyes kutatások arra is kitérnek, hogy az ún. harmadik generációnál már nem észlelehető érdemi eltérés az "őslakosok" bűnügyi mutatóihoz képest.[10] Természetesen az élet rendre felülírja a tankönyvi megállapításokat, hiszen látható, hogy számtalan esetlen a beilleszkedés nem sikerül vagy éppen nem is akar integrálódni az "új haza" értékrendjéhez a migráns pl. a Franciaországban észlelhető marokkói és algériai bevándorlók problémái.
A labeling elmélet[11] szerint a bevándorlói kriminalitás oka az interakciókban, a diszrkriminatív viszonyulásokban keresendő. A migránst folyamatos megaláztatás éri, stigmatizálják s előbb-utóbb maga is úgy kezd el viselkedni, amit az őt egyébként alaptalanul nominálók hangoztatják.
Nehéz helyzetben van az, aki - a tudományos igényesség követelményét megtartva - arról próbál meg nyilatkozni, hogy a migráció hoz-e/hozott-e kriminalitás növekedést.[12]
Az első probléma, hogy időeltolódással tudunk csak valamiféle megközelítő képet rajzolni a migránsok kriminalitási aktivitásáról. Mivel kétévente jelenik meg az illetékes szervek ezzel kap-
- 94/95 -
csolatos adatgyűjtése, így igazán 2017-ben lehet érdemben erről értekezni.
Másodikként említeném a látencia problematikáját, s tudjuk ugyanakkor, hogy a migráns deliktumok esetében mindez fokozott mértékben észlelhető, valamint Gödöny József kutatási eredményeit felidézve: a látencia megléte önmagában kriminalitást gerjesztő faktornak számít.[13]
Harmadik szempontként említeném, hogy a kizárólag kriminálstatisztikákra hagyatkozó megközelítés - azaz a regisztrált bűnügyi mutatók névértéken történő elfogadása - esetében azt a prózaian egyszerű választ kellene adnunk, miszerint statisztikai értelemben a migráns bűnözés nem probléma, az összkriminalitásnak csak egy parciális szeletét képezi, így nem kell rá túlzottan sok energiát, bűnüldözési erőforrást pazarolnunk.
A témából relevánsnak számító kutatásokból[14] tudjuk, hogy 2011-2012. években 4.857 és 4.758 nem magyar állampolgárságú személy követett el bűncselekményt. Hasonlítsuk mindezt a 451.371 (2011-ben) és 472.236 (2012-ben) éves regisztrált deliktumokhoz képest, s kiderül, hogy lényegében a hatóságok tudomására jutott bűncselekmények 1%-a körüli értéket mutatja az, ami elméletileg a migránsokhoz köthető. Természetesen ez a szám még tovább csökkenhet, ha figyelembe veszünk olyan finomítási tényezőket, mint hogy a külföldiek között legmagasabb kriminalitási arányszámot mutató országok (román és szlovák) állampolgárai egyes esetekben valójában határon túli magyarok. Hangsúlyozom, mindezt a statisztikák értelmezése alapján - a látens kutatásokból nyert ismeretek nélkül - mondhatjuk. Ami a migráns deliktumok "portfólióját" illeti elsősorban közokirathamisítások, drogbűncselekmények, lopások, garázdaságok és embercsempészés teszi ki a bűnelkövetői "érdeklődés" zömét.
Nehéz tudományos szempontok szerint bizonyítani azoknak a bűncselekményeknek számosságát, amikor a migráns által elkövetett deliktum ugyan felderítésre kerül, de mire a hatóság megpróbálná tisztázni az elkövető kilétét, az már ezer kilométerrel arrébb található. Láthattuk a magyar határ déli szakaszához közeli települések esetében a magántulajdon szentsége tiszteletének tömeges hiányát, illetve, hogy milyen magas rendőri készültség mellett is alig sikerült az elviselhetetlenség határát súroló közállapotokat fenntartani.
A bevándorlók nagy tömegei - Póczik Szilveszterrel egyet értve[15] - olyan személyekből állnak, akik nemcsak hazájukban, hanem a potenciális befogadó országban is szerény társadalmi tőkével rendelkeznek. Fokozza a problémákat az eltérő érték-és szokásrendszer, valamint a szigorú munkafegyelemhez szokás hiánya. Ugyancsak konfliktusokat eredményezhetnek az eltérő vallási szokások, az iskoláztatásról vallott felfogás, az erőszakhoz való viszony és a fizikai erőszak hierarchiaképző szerepe. Permanens konfliktusveszélyt jelent a nők jogairól és kötelességeiről vallott felfogás, gondoljunk csak a közelmúltban a befogadó országok női lakossága ellen elkövetett erőszakos szexuális bűntényeire.
Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a migráció[16] komoly politikai konfliktusokat indukálhat. A demográfiai szempontból termékenynek tekinthető migránsok idővel politikai aktorokként léphetnek fel, s egy kiélezett választási küzdelemben könnyen a politikai mérleg nyelvévé válhatnak, vagy a szavazatmaximalizálásra törekvő pártok olyan öncélú engedményeket tesznek a bevándorlóknak, melyek a befogadó közösség számára jelent diszkriminációt. Ezzel ellentétes ingahatásként érdemes figyelmeztetni a politikai extremizmusok (pl. xenofóbia) megerősödésének veszélyeire is.[17]
A migráció közbiztonsági és nemzetbiztonsági kockázatai egyre inkább a tudományos kutatások fókuszába kerülnek.[18] A közbiztonsági kockázatok a kibocsátó társadalmakban normakövetőnek, a befogadó társadalmakban azonban normaszegőnek minősülő cselekményekből, valamint az egyenlőtlen társadalmi esélyhelyzettel összefüggő normaszegő magatartásokból adódnak, ezért a normaszegések részben kulturális konfliktusként, részben esélypótló magatartásként magyarázhatóak. Póczik Szilveszter az ún. kultúraspecifikus bűnözési formák megjelenésének a veszélyeire hívja fel a figyelmet.[19] Gondoljunk csak anno az USA-ban az olasz bevándorlók "maffia-exportjára"[20], vagy Európában az albán maffiára, mint speciális balkáni "exporttermékre" (pl. prostitúció, leánykereskedelem[21], drogbűnözés stb.).
Természetesen a kriminalitás problémája nem szűnik meg a jogerős bűnösséget megállapító bírósági verdikttel, hanem az továbbgyűrűzik a büntetés-végrehajtás szférájába. A bv. intézményeknek speciális tolmácsokra, a terhelt vallásai előírásait tiszteletben tartva nagyobb számú speciális ételekre van szükségük, amelyeknek többletköltségeit végső soron a befogadó államok törvénytisztelő polgárai fizetnek meg. Természetesen a sértetti oldal etnikai specifikuma is érezhető pl. interetnikai/intraetnikai cselekmények.
Azt nehéz tagadni, hogy a kriminalitás etnikai specialitása előbb utóbb a bűnüldözési szervek érdeklődését is felkelti, és a gyakoribb igazoltatás egyre gyakoribb nyakon csípését jelenti az elkövetőknek, amely adott esetben sztereotíp dogmák beigazolódásának, illetve idegenellenes politikai klíma táptalajául szolgálhat.[22]
Nem zárható ki az sem, hogy az egyébként kriminális életmódot folytató migránsnak az új hazában történő letelepedése - pl. iratok "elvesztése" és
- 95/96 -
egyéb trükkel - egyúttal lehetőséget ad a korábbi bűnözői múlt tisztára mosására[23] és új személyazonosság[24] kreálására.
A migráció nemzetbiztonsági kockázatai között meg kell említeni az adott ország védelmi képességének gyengülését. A migránsok ugyan részesülnek a befogadó állam jóléti szolgáltatásaiból - így többek között a katonai védelemből is -, de nem adnak hozzá a biztonsági színt fokozásához, mivel védelmi helyzetben való alkalmazásuk olyan nagyfokú rizikót jelent, ami racionálisan aligha vállalható.
A migráció gazdasági kockázatai között kell megemlíteni azt, hogy a befogadó ország anyagi erőforrásaihoz (tőke-és munkajövedelemhez) való hozzájutás meglehetősen diverzifikált képet mutat az "őslakos"-bevándorló viszonyrendszerben.[25] A migráns gyakran azzal a helyzettel találja magát szemben, hogy akár alul-akár túlképzett egy-egy munkakör ellátásra, a befogadó országbeliekhez képest jóval alacsonyabb jövedelmet kínálnak számára.[26] Mindez természetesen kedvez a feketemunkavállalás terjedésének, amely viszont költségvetési lyukakat keletkeztethet.
A migráció szociális, kulturális és egészségügyi veszélyei között szokás említeni a bevándorlók tömegeinek megjelenését a befogadó ország ellátórendszereiben. Példaként hozhatjuk a különböző szociális juttatások folyósítása iránt dömpingszerűen megjelenő igényeket, vagy a társadalombiztosítási jogviszony hiányában igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokat[27], amelyek könnyen az egész szociális-és egészségügyi ellátórendszert két vállra fektethetik. A migránsok természetesen magasabb szintű egészségügyi ellátást szeretnének, anélkül, hogy ezt reálisan meg tudnák fizetni, s mindez fokozza a politikai feszültséget mind a bevándorlók, mind a befogadó ország közösségeiben.
A migránsok jelentős számban olyan területekről érkeznek, ahol az egészségügyi adottságok meglehetősen elmaradottak, s ez potenciálisan járványveszélyt jelenthet.[28] Jelenleg a hazánkon átvonuló, vagy ismeretlen hosszúságú időtartamnyit itt tartózkodni szándékozó legális migránsok semmilyen komolyabb egészségügyi szűrővizsgálaton nem esnek át! Az illegális bevándorlók pedig egészen egyszerűen fehér foltot jelentenek a honi egészségügyi ellátórendszerben. Egyet értek azokkal, akik szerint a migránsokkal hivatásából fakadóan rendszeresen érintkező személyeket (bevándorlási szakemberek, rendőrök, biztonsági őrök stb.) sürgősen vakcinációra szorulnak. Látható, hogy a ritka - vagy a lakosság átoltottsága miatt gyakorlatilag eltűnt - betegségek nem ismernek országhatárokat, a "tegnap" még Brazíliában a fejét nagy méretekben felütő zika vírus, ma már Szlovákiában terjed, és mire e tanulmány megjelenik, már a magyar kismamák oltását kell megoldani.
Fontos továbbá megemlíteni a migránsoknak az oktatási rendszerhez való hozzájutásuk aránytalanságait. A képzési/továbbképzési rendszerben esélyételenkénti megjelenés gátolja, sőt mi több konzerválja a társadalmi mobilitás lehetőségét, s ez hosszú távon frusztrációt okozhat a migránsoknak. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a bevándorlók a befogadó ország kulturális hagyomány-rendszerére[29] is komoly csapást mérhetnek, s mindez szétforgácsolhat egy egyébként működő közösséget.
A migráció jelenleg alapvetően gazdasági indíttatású, de mi történik akkor, ha mindezt már az emberiség környezetpusztító tevékenysége miatti éghajlatváltozás indukálja? A klímaváltozás miatt generálódó migráció[30] olyan folyamatokat[31] indíthat el, amelyek egészen egyszerűen kezelhetetlenekké válnak[32], s az minden bizonnyal előbb-utóbb permanens jellegű fegyveres konfliktusok sorozataiba torkollik.
A modernkori magyar migrációkutatás egyik mértékadó alakja, Cseresnyés Ferenc helyesen látta, hogy a gazdasági menekültek számát idővel messze túlszárnyalja a politikai menekültek száma, s azt hamarosan túlhaladja a harmadik kategória, a környezetkárosultaké.[33] Vátészi gondolatok ezek.
A migráció talán felnyitja azoknak a multikulturális társadalom idealisztikus eszményéről polemizáló teoretikusainak a szemét, akik szerint a bevándorlók beilleszkedési és számos egyéb problémái miatt kizárólag a befogadó ország a felelős. A különböző etnikumok között feszülő ellentétek azonban - véleményem szerint - ennél jóval mélyebbek és összetettebbek.
Helyesen fogalmaz Egedy, aki szerint a másság kultusza[34] nem az értékek pluralizmusát, hanem a teljes értékrelativizmust szolgálja. A befogadó társadalom, mint politikai közösség, saját integritása[35] érdekében - bizonyos esetekben - jogosan korlátozza a sokféleséget és vár el asszimilációt, különben az a veszély fenyeget, hogy az etnikai közösségek válsághelyzetben egymás ellen fordulhatnak.
Világos az is, hogy az Európai Unió a migráció problémájával[36] egészen egyszerűen nem képes megbirkózni[37], úgy tűnik, hogy ez a politikai közösség elveszítette a józan önvédelmi képességét.[38] Mindez azért veszélyes, mert azt sugallja a tömegek számára, hogy a demokrácia idejétmúlt politikai formáció, és csak a diktatúra képes hatásosan, hatékonyan, gyorsan és eredményesen reagálni a veszélyekre.
Sajnos ma egyre több helyen - mind politikai, mind szakmai körökben - olyan hangokat hallani, hogy az eredményesség és a gyorsaság mindennél fontosabb "érték", s erre hivatkozva dobnak sutba
- 96/97 -
mértékadó jogalkotói, végrehajtó hatalmi tényezők olyan klasszikus értékeket, melyeket az emberiség sok évszázados emberi jogi küzdelmek során ért el. Ma jogállami ellenforradalom[39] zajlik, és a migráció kiváló alkalom a lopakodó diktatúra[40] kiépülésére. Az írástudók felelőssége[41], hogy erre - még ha csak korlátozott médianyilvánosság keretei között is, de - felhívják a társadalom figyelmét. ■
JEGYZETEK
[1] Charis E. Kubrin: Immigration and crime: In: The Oxford Handbook of Criminological Tehory. (Ed. Francis C. Tullen -Pamela Wilcox). Oxford University Press, Oxford-New York 2013. 440-455. o.
[2] A migrációkutatás egészen napjainkig a magyar tudományos közéletben nem játszott érdemi szerepet, de ez nem csoda, hiszen földrajzilag távol voltak tőlünk a migrációs problémák. A migráns válság hatására azonban elementáris erővel felélénkült a magyar tudomány érdeklődése a migráció mélyebb megismerése pl. kutatóintézetek alapítása, konferenciák rendezése stb.
[3] Póczik Szilveszter: Nemzetközi migráció, kisebbségek, társadalmi kockázatok és megoldások. Polgári Szemle 2006. 12. sz. 14-36. o. Szerző szerint a migrációelméletek kapcsán használható a makro-illetve a mikroszintű megközelítési koncepciók. "A modellek egyik része a migrációs folyamat elkezdődése, másik része a folyamat folytatódása körül forog, megkülönböztethetőek nagytrendeket vizsgáló makroelméletek, egyéni, családi migrációs stratégiákat vizsgáló mikroelméletek, valamint transznacionális migrációelméletek és integrációelméletek. A migrációkutatás érdeklődése ma elsősorban a bevándorlók és utódaik gazdasági, szociális és kulturális integrációjára irányul. A bevándorlók integrációja az amerikai kutatásban már az 1920-as évek óta fontos társadalomtudományi kérdés." Természetesen a szakirodalomban számtalan kategória ismert a migráció klasszifikálására. Ld. pl. Karoliny Eszter - Mohay Ágoston: A nemzetközi migráció jogi keretei. A tanulmány az Európai Integrációs Alap által finanszírozott EIA/2007/3.1.1.2. projekt keretében készült. Pécs 2009. 1-2. o.; A migrációs elméletek közgazdasági alapú értelmezéséről lásd bővebben: Hautzinger Zoltán - Hegedűs Judit - Klenner Zoltán: A migráció elmélete. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar, Budapest 2014. 25-30. o.; Ld. még: Irona Molodikova: A keletről nyugatra irányuló migráció jellegzetességei az európai migrációs rendszer összefüggésében: a migráció kontrolljának lehetőségei és korlátai. Demográfia 2009. 23. sz. 115-117. o.
[4] Póczik Szilveszter: A bűnözés és a kisebbségek. In: Kriminológia - Szakkriminológia (Szerk. Gönczöl Katalin - Kerezsi Klára - Korinek László - Lévay Miklós) Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2006. 585. o.
[5] A liberális egalitárius dogma megdőlt. Az egyenlőség ember és ember relációjában csak az emberi méltóság szempontjából érvényesül. Az emberek ugyanis alapvetően különbözőek: mind genotípust, mind fenotípust illetően. Egy tömeggyilkos és egy Nobel-díjad tudós talán egyenlőnek kellene tekinteni. Egyenlőség egy valamiben érvényesül, minden ember megilleti az emberi méltóság. Egyet értek egykori professzorom, Földvári József véleményével, aki szerint még a legelvetemültebb bűnelkövetőt is emberként kell kezelni, lett légyen bármilyen brutális, emberi mivoltából kifordult tettet hajtott végre. Ld. Földvári József: Kriminálpolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1987
[6] Póczik Szilveszter - Fehér Lenke - Dunavölgyi Szilveszter - Jagusztin Tamás - Windt Szandra: Nemzetközi migráció - nemzetközi kapcsolatok. Magyar Tudomány 2008. 9. sz. 1095-1096. o.: "Ma súlyos demográfiai és migrációs kihívásokkal kénytelen szembenézni a fejlett világ egésze, amelyet belülről a generatív népességcsökkenés, kívülről a kevésbé fejlett és alulfejlett világ túlnépesedése, vagyis a világszintű egyenlőtlenség demográfiai kísérőjelensége fenyeget. A fejlett világ népessége csupán ötöde a világnépességnek. Ezzel az 1,2 milliárd fővel, amely a Föld gazdasági és fogyasztási javainak döntő hányada felett rendelkezik, a fejlődő világban ötmilliárd fős embertömeg áll szemben. Míg a fejlett világ népessége száz év alatt a bevándorlással együtt éppen megduplázódott, addig a kevésbé fejlettek össznépessége önerőből megnégyszereződött."
[7] Ld. még Windt Szandra: Az illegális migráció kriminológiai jellemzői. (PhD Értekezés) Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Deák Ferenc Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola (Témavezető: Dr. Fehér Lenke - Dr. Farkas Ákos) Miskolc 2008. 103. o. Szerző szerint nem pusztán a nyelvismeret hiánya a probléma, hanem az, hogy "ún. "3 D"-s (dirty, dangerous and demanding - piszkos, veszélyes és megerőltető) munka végzésére fogadják fel őket, amilyen munkát a belföldi munkaerő - már - nem szívesen vállal. Az a tendencia, hogy a jogszerűtlen migránsokat az alacsony képzettséget igénylő árnyékgazdaság területén foglalkoztatják, nem kizárólag annak tudható be, hogy nem rendelkeznek megfelelő tartózkodási státusszal, képesítéssel vagy nyelvismerettel másféle munka végzéséhez. A szakképzettséggel rendelkező jogszerűtlen migráns nemcsak azért tapasztalhat nehézségeket a képzettségének megfelelő munka megtalálásában, mert nem rendelkezik megfelelő munkavégzési engedéllyel, hanem azért is, mert képesítését az Európai Unión belül nem ismerik el." A Póczik Szilveszter kutatásaiban megemlített ún. elitmigráció, azaz a magasan képzett szakembereknek más országba csábítása többnyire problémamentes. Bővebben: Póczik Szilveszter: A nemzetközi migráció tendenciái a 20. és 21. században elméleti és történeti nézőpontból. In: Nemzetközi migráció - nemzetközi kockázatok (Szerk. Póczik Szilveszter - Dunavölgyi Szilveszter) HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Elektronikus másodkiadás, 2013. 58.o.
[8] Földvári József: Magyar Büntetőjog. 4. átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó, Budapest 1998. 102. o.
[9] A témához kapcsolódóan lásd: Melegh Attila: A globalizáció és a migráció Magyarországon. Educatio 2011. 2. sz. 167.o.: "A globalizáció korában, szemben a fogadó közösségekben megfigyelhető általános várakozással a vándorlókat nem képzelhetjük csak úgy el, hogy elhagynak egy országot, egy területet majd pedig néminemű vándorlás után megérkeznek egy másik területre és ott tartósan le is telepednek és felveszik az adott ország vagy közösség nyelvét és szokásait."
[10] Bővebben lásd a témáról Robert Ezra Park: Race and Culture - Essays in the Sociology of Contemporary Man. Free Press of Glencoe 1964
[11] Ld. bővebben Johannes Knutsson: Labeling Theory a critical examination. Scientific Reference Group. Report No.3. Stockholm, March 1977. 1-117. o.; Joseph A. Scimecca: Labeling Theory and Personal Contsruct Theory: Toward the Measurement of Individual Variation. Journal of Criminal Law and Criminology Volume 68 Issue 4 December 1977. 652-659. o.
[12] A témához kapcsolódóan lásd még: Andreas Schloenhardt: Samariter, Schlepper, Straftäter: Fluchthilfe und Migrantenschmuggel im 21. Jahrhundert. Aus Politk und Zeitgeschichte 25/2015. 38-43. o.
[13] Gödöny József: A társadalmi-gazdasági fejlődés és a bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1976. 31. o.
[14] Hautzinger Zoltán: Az irreguláris migráció büntetőjogi aspektusai. In: Migráció és rendészet (Szerk. Hautzinger Zoltán) Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest 2015. 61. o.: "Az elkövetői körben állampolgársági megoszlás szerint túlnyomó többségben olyan személyeket kell érteni, akik EGT tagállam területéről érkezve nem az irregulá-
- 97/98 -
ris migráció, hanem az Európai Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás jogából eredő mobilizáció részesei. Ennél fogva a külföldi bűnelkövetők között nagy számban lehetett találni román (1324 fő), szlovák (267 fő), német (127 fő) és osztrák (112 fő) állampolgárokat. A harmadik országbeli térségből származók esetében pedig a legtöbben szomszédos ország, Szerbia (524 fő) és Ukrajna (510 fő) állampolgáraiként, valamint Törökországból (124 és 127 fő) érkeztek Magyarországra. Az irreguláris migrációban érintett országok közül számottevően afgánok (124 és 372 fő), koszovóiak (114 és 154 fő) és pakisztániak (60 és 175 fő) voltak."
[15] Póczik Szilveszter: Nemzetközi migráció - biztonságpolitikai, rendészeti aspektusok. In: Új népvándorlás - Migráció a 21. században Afrika és Európa között (Szerk. Tarrósy István -Glied Viktor - Keserű Dávid) IDResearch Kft/Publikon Kiadó, Pécs 2011.37. o.
[16] Mohay Ágoston Csanád: A nemzetközi migráció jogi aspektusai, különös tekintettel a legális migráció szabályozására az Európai Unióban. In: Migrációs tendenciák napjainkban (Szerk. Tarrósy István - Glied Viktor - Vörös Zoltán) Publikon Kiadó, Pécs 2014. 45-64. o.
[17] Póczik (2006) Nemzetközi migráció..."Az etnokulturális csoportok és a többségi társadalmak interakcióiban lehetőségként benne rejlik a magas társadalmi költségekkel kialakított jogrendmegbomlásnak lehetősége, reformjának szükségessége. Az idegen csoportokra vonatkozó különös jogelemek, jogkorlátozás vagy többletjogok biztosítása magában rejti a jogegység megbomlásának lehetőségét. A jog - a polgári, büntető- és igazgatási jog - koherenciájának megbomlása a különjogok és privilégiumok szaporodásával az állampolgári jogegyenlőség elvén nyugvó polgári jogállam koncepciójának differenciálódása, a területi autonómiák kiharcolásával a nemzetállam koncepciójának bomlása felé nyitotta meg az utat, másrészt a jogegyenlőség mellé esélyegyenlőséget rendelő integrációs mechanizmusok kialakítását tette szükségessé."
[18] A migránsokkal kapcsolatos terrorista elemek beszivárgásának kockázatáról ehelyütt most nem írok. Ld. még Gál István László - Dávid Ferenc: A terrorizmus büntetőjogi oldala: a terrorcselekmény és terrorizmus finanszírozása. Belügyi Szemle 2015. 7-8. sz. 72-87. o.; Hautzinger Zoltán: A terrorizmus elleni küzdelem idegenjogi eszközei. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XVI. - "Modernkori veszélyek rendészeti aspektusai". Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja - Magyar Rendészettudományi Társaság, Pécs 2015. 203-212. o.
[19] Póczik (2011) i.m. 38-40. o.
[20] Csányi Csaba: Tanúvédelem. Dialóg Campus Kiadó, Pécs 2011
[21] Az emberkereskedelem témájáról bővebben lásd: Fehér Lenke: Az emberkereskedelem komplex problémája. Állam-és Jogtudomány 2012. 397-420.o.
[22] Hasonló tapasztalatok a roma kisebbség igazoltatási gyakorlata során. Lásd még a témához kapcsolódóan: Pap András László - Kádár András Kristóf - M. Tóth Balázs: Diszkrimináció az igazoltatási gyakorlatban: Egy empirikus kutatás eredményei. Rendészeti Szemle 2009. 9. sz. 50-67. o.; Pap András László - Simonovits Bori: Ahogy a lakosság és ahogy a rendőr látja - Az igazoltatási gyakorlat tapasztalatai. Fundamentum 2006. 2. sz. 125-135. o.
[23] Laufer Balázs: Az illegális migráció és a menekültügy biztonsági vetületei. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XI. - Tanulmányok "Quo vadis rendvédelem? Szabadságjogok, társadalmi kötelezettségek és biztonság" című tudományos konferenciáról (Szerk. Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán) Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, Pécs 2010. 198. o.
[24] Klenner Zoltán: Menedékjog és biztonsági kockázat. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XV - Tanulmányok a "Biztonsági kockázatok - rendészeti válaszok" című tudományos konferenciáról (Szerk. Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán) Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja - Magyar Rendészettudományi Társaság, Pécs 2014. 285. o. Szerző felhívja a migránsok körében gyakran előforduló személyi okmányok "elvesztésének" jelenségére.
[25] Póczik (2011) i.m. 40-41. o.
[26] A migránsok munkaerő-piaci helyzetéhez kapcsolódóan lásd még: Herbert Brücker: Arbeitsmarktwirkungen der Migration. Aus Politik und Zeitgeschichte 44/2009. 6-12. o.
[27] A témáról bővebben ld. Ritecz György: A migráció kockázatai. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIV - Tanulmányok "A változó rendészet aktuális kihívásai" című tudományos konferenciáról (Szerk. Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán). Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja - Magyar Rendészettudományi Társaság, Pécs 2013. 257. o.
[28] Szilárd István - Baráth Árpád: Migráció és egészségügyi biztonság: új foglalkozás-egészségügyi kihívások. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XII - Tanulmányok a "Rendészeti kutatások - a rendvédelem fejlesztése" című konferenciáról (Szerk. Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán). Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, Pécs 2011. 269-270. o.: "A migrációs trendek korunkban is komoly egészségügyi kihívást jelentenek: Az Egészségügyi Világszervezet éves kiadványaiban jól nyomon követhető, hogy az úgynevezett 'indikátor betegségek', mint a HIV fertőzöttség és a TBC elterjedtsége (prevalenciája és incidenciája) a migráció szempontjából küldő vagy eredet országoknak tekinthető földrajzi régiókban (Afrika, Közép- és Délkelet-Ázsia) sokszorosa ezen betegségek célországokon belüli gyakoriságának (Európai Unió, Észak-Amerika)."
[29] Itt szeretnék hivatkozni olyan triviális dolgokra, mint a befogadó ország étkezési szokásainak átalakítása. Míg korábban egyes nyugat-európai országokban a kolbász vagy éppen a hamburger volt a "népi eledel", ma lassacskán mindenütt csak gyros-t lehet kapni. Nem is olyan rég, még a társadalom "mcdonaldizációjáról" olvashattunk a nyugati szociológiaipolitológiai szakirodalomban, ma már nyugodtan használhatjuk akár a társdalom "gyrosozálódása" kifejezést. (Ld. George Ritzer: The McDonaldization of Society. 5th edition. Pine Forge Press, Los Angeles 2007)
[30] Pólyi Csaba: Kitekintés és reflexiók a nemzetközi migrációról. In: Új népvándorlás - Migráció a 21. században Afrika és Európa között (Szerk. Tarrósy István - Glied Viktor - Keserű Dávid) IDResearch Kft/Publikon Kiadó, Pécs 2011. 29. o.: "Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC - The Intergovernamental Panel on Climate Change) már 1990-ben kiemelte, hogy a klímaváltozások egyik komoly hatását a migrációra fogja kifejteni. A tengerszint emelkedése, a viharok és földrengések emberek millióit kényszeríthetik lakóhelyük megváltoztatására országhatáron belül és/vagy a szomszédos országok felé. Egyes előrejelzések szerint 2050-re akár 200 millióra is emelkedhet a klímaváltozás okán elvándorlók száma."
[31] Ld. még Sallai János: A globalizáció egyik legnagyobb kihívása: a felmelegedés. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIII. - Tanulmányok "A biztonság rendészettudományi dimenziói - változások és hatások" című tudományos konferenciáról (Szerk. Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán) Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, Pécs 2012. 207-211. o.
[32] Szalkai Attila: A kényszermigráció biztonságpolitikai kockázata a 21. század elején. Nemzet és biztonság 2010. március. 65. o.: "A Száhel-övezet országainak hirtelen népességnövekedése a járványok terjedése (AIDS) mellett egy sor gazdasági taszító tényezővel is járt (erdőirtás, helytelen mezőgazdaság), melyek felborították a törékeny ökológiai egyensúlyt. Az amúgy is szerény vízkészletek kimerültek, ami a sivatagosodás folyamatának egyik fontos tényezője. A Száhel-övezetben élő
- 98/99 -
lakosságnak a taszító tényezők egész sorával kell szembenéznie, melyek becslések szerint több mint 80 millió embert érintenek a térségben. Az első helyen szereplő éhínség és vízhiány mellett a növekedő népesség, a pusztító járványok, a rossz infrastruktúra, illetve a fegyveres konfliktusok, háborúk és forradalmak tovább növelik a menekülők számát." Ld. még Palik Zsuzsanna: A víz biztonságpolitikai szerepe Magyarországon. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XV - Tanulmányok a "Biztonsági kockázatok - rendészeti válaszok" című tudományos konferenciáról (Szerk. Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán) Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja - Magyar Rendészettudományi Társaság, Pécs 2014. 83-84. o.
[33] Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában. Régió 1996. 4. sz. 25-30. o.
[34] Eljutottunk oda, hogy egyes helyeken nem kehet karácsonyi ünnepséget tartani az iskolákban, hanem helyette "fenyőünnep"-nek átkeresztelik. Ld. Egedy Gergely: A multikulturalizmus dilemmái: Nagy-Britannia példája. Polgári Szemle 2006. 6. sz.
"A nyugati kultúra bástyáit egész Európában egyre több irányból ostromolják, s elmondható, hogy a mindenkinek asszimilációt kínáló francia és a multikulturalizmus brit modellje egyaránt megbukott, vagy legalábbis súlyos válságba került. A feszültségek látványos megnyilvánulásának talán mégis van egy pozitív következménye, nevezetesen az, hogy a közvéleményben tudatosodhat, a multikulturalizmussal kapcsolatos normákat és dogmákat alaposan át kell gondolni. Ebben a konzervatívokra is nagy felelősség hárul. A nyugati tapasztalatokból pedig Magyarország is leszűrhet egynémely következtetést. Egyrészt azért, mert a népességcsökkenés előbb-utóbb elkerülhetetlenül napirendre tűzi a munkaerő-utánpótlás kérdéseit, másrészt pedig azért, mert a roma kisebbség kapcsán is sok tekintetben hasonló - kulturális alapú - konfliktusokkal kell szembenézni."
[35] Furcsa dolgokat lehet olvasni arról, mi is zajlik ma Németországban a toleranciára hivatkozva. A német lányok ne viseljenek szoknyát, mert az egyes bevándorlókat zavar. Kérdés vajon egyes migránsok származási országában miért tilalmazott (!) az, hogy a nők jogosítványt szerezzenek?
[36] Ld. bővebben Töttös Ágnes: A közrendre, közbiztonságra veszélyesség uniós szabályozása a legális migráció területén. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIII. - Tanulmányok "A biztonság rendészettudományi dimenziói - változások és hatások" című tudományos konferenciáról (Szerk. Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán) Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, Pécs 2012. 285-297. o.
[37] Az Angela Merkel-féle politikai koncepció, mely arra épít, hogy egy unión kívüli ország - jelesül: Törökország - megvédi az EU határait, teljes tévút és kudarca ítéltetett vágyálom.
[38] Kölnben bűncselekmények százait követték el 2015 vége szilveszterének éjszakáján, de a rendőrség - vélhetően politikai nyomásra -nem adott jelentést a történtekről. Majd megkezdődött az ideológiagyártás, hogy nem az illegális migránsok követtek el deliktumokat, hanem a "régi" bűnözők. A kriminalitást ismerők nagyon jól tudják, hogy egy kábítószer dealer igyekszik fedésben maradni, elkerülni a hatóságok figyelmét. Talán nem ártan egy sértetti közvéleménykutatást tartani arról, hogy mi a véleménye a szexuális deliktumok áldozatainak a migránsok jogkövető életviteléről.
[39] A "jogállami ellenforradalom" szóhasználatot egy 2004 decemberében lezajlott szakmai megbeszélésen Finszter Géza professzor használta. Ezt a kifejezést azóta rendre citálom, abban a reményben, hogy talán mások is előbb-utóbb elkezdenek gondolkodni a magyar "jogállam" siralmas helyzetéről.
[40] A "lopakodó" diktatúra kifejezést a szerző először - egy más szövegösszefüggésben - Korinek László professzortól hallottam egy magánbeszélgetésen. A kifejezést tőle kölcsönöztem.
[41] A jogászoknak a jogállam működésével kapcsolatos felelősségéről lásd: Finszter Géza - Korinek László: Maradhat-e az alkotmányos jogállam Magyarországon. Jogtudományi Közlöny 2015. 12. sz. 576-579. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, PTE ÁJK Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
