Az emberkereskedelem (még ha nem is mindig ugyanazt a terminológiát alkalmazták a jelenség címkézésére) nem ismeretlen az emberiség történetében. Az emberkereskedelem bűncselekménye bizonyos fokig a hajdani rabszolga-kereskedelemhez hasonlítható, hiszen mindkettőnek lényege az ember tárgyként, árucikként történő kezelése, rendkívüli kizsákmányolása. Még manapság is gyakran előfordul, hogy egyes szerzők, e jelenségre, mint a rabszolgaság modern formájára utalnak.
Európában az emberkereskedelem fogalmi körének leírására kezdetben az ún. fehér rabszolgaság szolgált, a klasszikus rabszolgaságtól való megkülönböztetés jegyében. E bűncselekmény már az 1900-as évek elején megjelenik.[1] Az ún. fehér rabszolgaságként, fehér rabszolga-kereskedelemként[2] emlegetett probléma, amely ekkor a figyelem középpontjába került, szinte kizárólagosan külföldre irányuló, prostitúciós célú nő- és gyermekkereskedelem volt. Ez a cselekmény, amely az emberi jogokat is rendkívül súlyosan sérti, tehát már évszázadokkal ezelőtt is ismert volt. Új, modern formái azonban tömeges arányban, a nyolcvanas évek végétől terjedtek el ismét, általában a nemzetközi szervezett bűnözés részeként.
A történelem során tehát maga a jelenség és a terminológia is folytonos változáson ment keresztül. A rabszolgaság intézményét követően,
- 397/398 -
amelyben a rabszolga teljes mértékben a tulajdon részét képezte, az átmenetileg ún. fehér kereskedelemnek, (vagy az angol terminológiával: fehér rabszolgaságnak) nevezett jelenség valójában a nők és gyermekek prostitúciós célú, külföldi kereskedelmét jelentette.
A nő- és gyermekkereskedelem, majd a későbbiekben egységes terminológiával: az emberkereskedelem, bűncselekmény jellegén túl, emberi jogi, gyermekjogi, gender-orientált problémaként is megjelenik. Az emberkereskedelem mára már komplex problémává vált. Jellemzői közé tartozik, hogy jelentős emberi jogi probléma; áldozatként mindkét nemre kiterjedő, a gyermek- és felnőtt korúakat egyaránt érintő; határokon belüli és azon átívelő jelenség; gyakran a transznacionális szervezett bűnözésnek is részét képező; kizsákmányoló jellegű, mindenképpen rendkívül súlyos bűncselekmény.
Az emberkereskedelem elleni fellépés igénye már a kezdetektől, számos nemzetközi jogi és regionális dokumentumban is megfogalmazódott. Ezek a nemzetközi jog számos területén fellelhetők, így pl. a rabszolgaság elleni; a határokon átívelő prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem elleni; a munkajogi; az általános és regionális emberi jogi dokumentumok és más egyezmények részét képezik.
Az emberkereskedelem jelensége és az ellene való küzdelem tehát hosszú múltra tekint vissza. Története során, mind a fogalom elnevezése, mind tartalma egyaránt változott, s e változások ugyanígy nyomon követhetők a jelenség ellen folytatott küzdelem eszköz- és módszertárának a gazdagodásában is, nemzetközi, regionális szinten és az egyes országok szintjén egyaránt.
Az emberkereskedelem azon túl, hogy rendkívül súlyos bűncselekmény, súlyosan sérti az alapvető emberi jogi dokumentumokban, így pl. az Emberi Jogok Európai Egyezményében[3] megfogalmazott emberi jogokat is.[4] Az Euró-
- 398/399 -
pai Unió Alapjogi Chartája 5. cikke "A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma" cím alatt, a rabszolgaságban, szolgaságban tartás, illetve a kényszermunka vagy kötelező munka tilalma mellett, kimondja az emberkereskedelem tilalmát is.[5] Az EU tehát kifejezetten tiltja az emberkereskedelmet, s e bűncselekmény megelőzése és az ellene folytatott küzdelem elsődleges fontosságú, csakúgy, mint az áldozatok védelme. (Itt jegyeznénk meg, hogy Magyarország Alaptörvénye[6] III. cikk (1) bekezdésében rögzíti, hogy: "Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.")
A téma emberi jogi szempontból kiemelt jelentősége miatt, az emberkereskedelem elleni közös fellépés, egyes szerzők szerint nemzetközi szempontból is már-már emblematikus fontosságú kérdéssé vált, elsősorban az utóbbi évtizedekben. Jellemző, hogy történetileg az egyes nemzetközi dokumentumok, az emberkereskedelem jelenségének problémáit különböző aspektusokból közelítik meg. Így néhány közülük elsődlegesen az emberi jogokkal, mások a munkával kapcsolatos kardinális kérdésekkel, a szervezett bűnözés elleni fellépéssel, vagy specifikusan az emberkereskedelem problémáival foglalkozik. Az emberkereskedelem komplex fogalmi körének kialakítása, az ellene való együttes fellépés gondolata azonban már a későbbi nemzetközi dokumentumok lényeges eleme. Tény, hogy a kérdéssel általános emberi jogi dokumentumok, más egyezmények és regionális dokumentumok egyaránt kiemelten foglalkoznak.
Az emberkereskedelem emberi jogi aspektusa az Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlatában is határozott megjelenítést nyert. E kérdésben, az Európai Emberi Jogi Bíróság a Rantsev kontra Cyprus és Oroszország ügyben hozott ítélete,[7] döntő jelentőségű emberi jogi referenciaként szolgál. Az ítéletben a Bíróság többek között kimondja: "kétség sem férhet hozzá, hogy az emberkereskedelem az áldozat emberi méltóságát és alapvető szabadságjogait
- 399/400 -
veszélyezteti és összeegyeztethetetlen a demokratikus társadalommal és az Európai Emberi Jogi Egyezményben kifejtett értékekkel. Az Egyezménynek a jelenlegi feltételek között történő interpretálása fényében, a Bíróság szükségtelennek tekinti annak azonosítását, vajon az áldozattal szembeni bánásmód a rabszolgaság, szolgaság, kényszer vagy kötelező munka keretei közé tartozik."[8] A Bíróság azonban azt határozottan leszögezte, hogy az emberkereskedelem maga, a Palermói Jegyzőkönyv 3(a) cikke és az Emberkereskedelem Elleni Egyezmény 4(a) cikke értelmében, az Európai Emberi Jogi Egyezmény 4. cikke keretei közé tartozik.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság döntésében kimondja továbbá, hogy "az emberkereskedelem - lényege és a kizsákmányolási cél miatt - a tulajdonjoghoz kötődő hatalom gyakorlásán alapul. Az embert eladható és megvásárolható áruként kezeli, aki kényszermunkára fogható gyakran nagyon csekély fizetésért vagy fizetség nélkül, általában a szex-iparban vagy másutt. Ez az áldozat szigorú felügyeletével jár, akinek gyakran még a mozgását is korlátozzák. Magában foglalja ugyanakkor az erőszak és fenyegetés alkalmazását az áldozattal szemben, aki szegény körülmények között él és dolgozik."[9]
Történelmi perspektívában is hosszú múltra tekint vissza az emberkereskedelem ellen folytatott küzdelem, s a nemzetközi összefogás, közös fellépés gondolata több jelentős nemzetközi és európai dokumentumban is megfogalmazódott. Az utóbbi néhány évtizedben azonban minden eddiginél nagyobb figyelmet kapott e kérdés. A nemzetközi emberkereskedelem a határokon átívelő, szervezett bűnözésnek is jelentős részét képezi, óriási profitot termelve a szervezett bűnözői csoportoknak. Ma már nem lehet kétséges, hogy e jelenséggel szemben fokozott fellépésre, nemzetközi összefogásra, együttműködésre van szükség. Ez magában foglalja többek között a jogharmonizációt, a standardizált adatgyűjtést, az infor-
- 400/401 -
mációáramlást, a tapasztalatok megosztását, illetve a legjobb gyakorlatok egymás közötti kicserélését, valamint az áldozatok segítését, és az áldozattá válás megelőzésére való törekvést.
Az emberkereskedelem bűncselekményével szemben, a nők elleni erőszak megelőzése keretében is fel kell lépni,[10] hiszen a prostitúciós célú emberkereskedelem áldozatai elsősorban nők és leánygyermekek. Az emberkereskedelem problémája azonban összefonódik egy sor más jelenséggel is. Így pl. az illegális migráció vagy az embercsempészés során, a kiszolgáltatott helyzetű személyek körében, fokozott a veszélye az emberkereskedelem áldozatává válásnak. Itt jegyezzük meg, hogy a prostitúció utánpótlásának globalizált rendszere is gyakran összefügg az emberkereskedelemmel, embercsempészettel és a szervezett bűnözés más formáival. Az emberkereskedelem problémája természetesen nem redukálható le a migráció, a közrend, vagy a szervezett bűnözés problémájára. Az emberkereskedelem olyan komplex probléma, amely alapvető, emberi jogi problémákat is felvet: az emberi jogokat, így az emberi méltóságot, a személyes szabadsághoz és az önrendelkezéshez való jogot is sérti. A jelenség ugyanakkor jogi, szociális, gazdasági probléma, sőt esetenként az ún. szabályos vagy szabálytalan[11] migráció problémáját is felveti.
A világ globalizálódik, s a gazdaság földrajzilag egyenetlen, helyenként lassú, míg másutt kiemelkedő volumenű fejlődése, területileg is koncentrálja a tőkét, az ipart, a munkalehetőségeket. Ez a fejlett országokban magasabb életszínvonalat, életnívót és fokozott munkaerő-keresletet eredményez, míg a gazdaságilag elmaradottabb, hátrányosabb helyzetű régiókban nagy volumenű, szabad munkaerő-kapacitást, munkaerő-kínálatot indukál, ami szervezett vagy szervezetlen, legális vagy illegális módon áramlik a kiemelt és vonzó munkaerő-piacokra. A jelenlegi világméretű, de Európát is jelentős mértékben érintő gazdasági recesszió, válság szintén magasabb munkanélküliséget, egyenetlen foglalkoztatást generál, ami hozzájárul a munkaerő országhatárokat átlépő, fokozott mobilitásához. Ez a mobilitás meghatározott keretek között a fogadó (és szerényebb mértékben a kibocsátó) országok számára a fejlődés motorja lehet, egy bizonyos ponton túl azonban, már nehezen kezelhető probléma forrásává
- 401/402 -
válhat. Ilyenkor kerülnek a fogadó országok részéről a migráció, illetve a munkaerő vándorlása elé bizonyos mennyiségi és minőségi korlátok, amelyek a nagyságrend és a szakképzettség vonatkozásában állítanak fel követelményeket. A tapasztalatok szerint, ezeket a korlátokat az illegális migrációból, valamint az illegális migránsok munkáltatásából hasznot húzó bűnözők és bűnöző szervezetek igyekeznek áthidalni. A határokon átívelő, szervezett bűnözés elleni fellépés rendkívüli fontosságú kérdés, amely szoros európai és világméretű összefogást tesz szükségessé.
Az emberkereskedelem problémájának gender-szempontú aspektusát is nyomon követhetjük. Történelmi perspektívában azt láthatjuk, hogy az első, e tárgyban, az ún. fehér rabszolgaságról született egyezmények a nők és gyermekek áldozattá válása ellen léptek fel. A későbbi egyezmények hatóköre ugyan már mindkét nemre kiterjed, a politikai deklarációk és a kutatások azonban hangsúlyozzák, hogy az áldozatok túlnyomó többsége - a kommerciális szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem esetében - nő, illetve leánygyermek. Megjegyzendő, hogy az utóbbi években nagy számban előforduló, a kényszermunka, rabszolgasághoz hasonló gyakorlat révén történő kizsákmányolás révén megvalósuló emberkereskedelem áldozatai között is igen sok a nő. Az ilyen jellegű bűncselekményeknél azonban a férfi áldozatok száma is jelentős. Ez utóbbi területen jelenleg is számos kutatás, adatgyűjtés folyik, amelyek révén majd pontosabb adatokat nyerhetünk a nemek közötti megoszlásról, az e csoportba tartozó bűncselekmények sértettjei körében.
Az emberkereskedelem nagyságrendje - még az óvatos becslések alapján is - rendkívül jelentős. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet[12] 2012 évre szóló becslése alapján, a kényszermunka áldozatainak száma (beleértve a kényszeren alapuló szexuális szolgáltatást is)[13] világszerte 20,9 millióra tehető.[14] Ez azt jelenti, hogy minden ezer emberből kb. három, adott esetben, emberkereskedelem áldozata.
- 402/403 -
A nemzetközi és Európai Uniós adatok alapján egybehangzóan azt lehet megállapítani, hogy az emberkereskedelem a nyilvántartott áldozatok háromnegyede esetében szexuális, míg egynegyede a munkaerő vagy más jellegű kizsákmányolásra irányult. Az áldozatok nemek szerinti megoszlása azt mutatja, hogy 79%-uk nő és leánygyermek, 21 %-uk pedig férfi illetve fiúgyermek volt.[15]
Az emberkereskedelem jelenségének, okainak vizsgálata során, hosszú távon nem mellőzhető a prostitúciós célú emberkereskedelem, s ennek kapcsán érintőlegesen a prostitúció, és az arra épülő kizsákmányoló jellegű cselekmények vizsgálata sem. Mint ismeretes, a prostitúciós célú emberkereskedelem áldozatai elsősorban és szinte kizárólagosan nők és gyermekek. Az utóbbi években azonban a kényszermunkát célzó emberkereskedelem is a figyelem, a kutatások középpontjába került, s e területeken a becslések és a kutatások alapján számottevő a férfiak viktimizációja is. A gender-orientált szemléletmód tehát a jelenség további fontos aspektusaira is ráirányíthatja a figyelmet. Az emberkereskedelemmel kapcsolatban egységes az álláspont, így a világ szinte minden országában súlyos bűncselekménynek tekintik és ennek megfelelően pönalizálják. A prostitúcióra ráépülő, azt kizsákmányoló magatartások zöménél is hasonló a helyzet, ám a prostitúcióról vallott eltérő álláspontok miatt, nincs teljes egyetértés a jelenség megközelítését illetően.
Az emberkereskedelem áldozata által nyújtott szolgáltatás iránti kereslet elleni fellépés gondolata, már több dokumentumban is megfogalmazódott. Így pl. 2002-ben, az ún. Brüsszeli Nyilatkozat[16] felhívja a figyelmet arra, hogy a figyelemfelkeltés körében olyan kampányokat tart szükséges-
- 403/404 -
nek, amelyek az emberkereskedelem keresleti oldalát célozzák meg.[17] (Ez a gondolat, a prostitúció szabályozása svéd modelljének a filozófiája nyomán is a figyelem középpontjába került.) Több nemzetközi szervezet, így pl. a Nemzetközi Migrációs Szervezet[18] is foglalkozott a kereslet-kínálat alakulásának az emberkereskedelemben játszott szerepével.
Az ENSZ emberkereskedelem elleni Jegyzőkönyvének[19] a megelőzésről szóló, 9. cikk (5) bekezdése is kitér erre a kérdésre. Ennek értelmében: "A Részes Államok olyan jogalkotási vagy egyéb, például oktatási, szociális vagy kulturális intézkedéseket fogadnak el, vagy azokat megerősítik kétoldalú vagy többoldalú együttműködés révén is, amelyek segítségével csökkenthető az az igény,[20] amely az emberek, különösen a nők és a gyermekek kizsákmányolásának valamennyi formáját táplálja, és amely az emberkereskedelemhez vezet."
Az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló Egyezménye,[21] 6. cikkében, a Részes Államok - az emberek, különösen a nők és a gyermekek kizsákmányolásának bármely formáját elősegítő és emberkereskedelmet előidéző kereslet visszaszorításával kapcsolatos - feladatait rögzíti, amelyek törvényhozási, közigazgatási, oktatási, szociális, kulturális és más intézkedések elfogadását vagy megszilárdítását jelentik.[22] Ez magában foglalja
- a kutatást (a legjobb gyakorlatok, módszerek és stratégiák tekintetében),
- a figyelem felkeltést (a média és a civil társadalom felelősségét illetően, a kereslet, mint az emberkereskedelem egyik alapvető oka tekintetében),
- a célzott információs kampányokat (amelyek, többek között a hatóságokra és a politika szereplőire is kiterjed),
- 404/405 -
- a megelőző intézkedéseket (így az iskolai oktatási programokat, a gender-alapú diszkrimináció elfogadhatatlanságáról és annak negatív következményeiről, a nemek közötti egyenlőség fontosságáról, valamint az emberi méltóság és integritás tiszteletéről).
A kereslet és kínálat viszonyának, hatásainak, összefüggéseinek az elemzése, tanulmányozása is elkezdődött, bár e vonatkozásban sokkal kevesebb kutatási anyag áll rendelkezésre, mint a jelenség más aspektusaira (így pl. az emberkereskedelem okaira, kiinduló-tranzit és célországaira, a sértettek toborzására, az útvonalakra, az elkövetés eszköz- és módszertanára, a kizsákmányolás formáira vagy a sértettekre) vonatkozóan. Az eddigi kutatási adatok szerint, a kereslet és kínálat nagyon szoros összefüggést mutat az ún. szex-iparban. A prostitúció, a szexuális szolgáltatások adásvétele kapcsán, sokak szerint megállapítható, hogy hatalmi egyenlőtlenség van a szolgáltatást nyújtó prostituált és a szolgáltatást igénybe vevő kliens között.
A probléma új dimenzióit jelzi, hogy a nagy, világméretű sportrendezvények (pl. futball-világbajnokságok vagy autóversenyek), amelyek a sportrajongók százezreit vonzzák, a sportrendezvény ideje alatt növelik a keresletet az ellenszolgáltatásért nyújtott szexuális szolgáltatás iránt. A jövőben erre is nagyobb figyelmet kell fordítani annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek ezek a jelenségek mind az emberkereskedelem, mind pedig a prostitúció kizsákmányolása szempontjából. Egyes rendezvényeknél már most is tapasztalható, hogy a hatóságok a korábbinál sokkal jobban odafigyelnek - mind a szervezés folyamatában, mind pedig a rendezvény ideje alatti kontrollal - e jelenségek előfordulásának a kiszűrésére. A kínálat korlátozása mellett azonban fontos kérdés a prostitúció (de leginkább az emberkereskedelem áldozata által nyújtott szolgáltatás) iránti kereslet visszaszorítása is.
A világméretű folyamatok, így a globalizáció, a migráció, a komputer technológia hihetetlenül felgyorsult fejlődése, széles elterjedtsége és más tényezők pozitív hatásain túl, negatív tendenciákkal is számolnunk kell. E tendenciák a bűnözés szervezetté, nemzetközivé válására is hatást gyakorolnak. Sajnálatos tény, hogy az utóbbi évtizedekben a bűncselekmények sorában, világszerte egyre nagyobb mértékű a nemzetközi emberkereskedelem volumene. Jellemző továbbá a jelenség kontinenseken, országokon átívelő jellege, így többek között Európán belül, illetve a világ számos országából, Európa felé is. Az emberkereskedelem nagyságrendjének növekedése, a
- 405/406 -
már szinte tradicionálisnak tekinthető szexuális kizsákmányolás mellett, az utóbbi évtizedekben a kényszermunka kizsákmányolásának emelkedő arányát is tükrözi Európában. A kedvezőtlen mennyiségi jellemzőkön túl, az utóbbi évtizedek során, számos, jelentős minőségi változás is észlehető. Az tapasztalható, hogy a korszerű információs és telekommunikációs technológiát (így különösen a komputer technológiát felhasználva, az internet által biztosított lehetőségekkel visszaélve), a bűnöző csoportok a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolásának új formáit hozták létre (pl. telefonos szex, virtuális szex, számítógépes pornográfia).
Az új fejleményekre fel kell készülni, illetve reagálni kell a szabályozás, a joggyakorlat eszközeivel. A 2005. december 1-jén elfogadott, az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról, normákról és eljárásokról szóló Európai Uniós terv,[23] meghatározza e terület középtávú ütemtervét, különböző intézkedéseket irányozva elő egy sor kérdés hatékony kezelése érdekében. Ezek sorában szerepel a bűncselekmény (mint jelenség és annak dimenziói) jobb megértése, az emberkereskedelem megelőzése, valamint a kereslet visszaszorítása. A terv többek között a munkaerő kizsákmányolása iránti kereslet visszaszorításával kapcsolatos szakértelem fejlesztését, valamint a lényeges kérdéseket tanulmányozó szakértői csoport felállítását tűzte ki célul, s az emberkereskedelemmel kapcsolatos kereslet csökkentését kívánja elérni a célországokban.
Lényegesnek tartjuk kiemelni, hogy az előbbieken kívül, még sok más kérdéssel kapcsolatban is intézkedéseket irányoz elő az ütemterv, így pl. a nyomozás és a büntetőeljárás hatékonyabbá tétele; az áldozatok védelmének, támogatásának; külföldi áldozatok esetén, a hazájukba történő, biztonságos visszatérés és újra beilleszkedés elősegítése; valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatban felmerülő problémák kezelése az ún. harmadik országokban. A cselekvési terv kifejezetten előírja a veszélyeztetett csoportokkal, így például a nőkkel és gyermekekkel kapcsolatos különleges megelőzési stratégiák kidolgozását is.[24]
- 406/407 -
Az EU emberkereskedelem elleni politikájának új dimenziói közé sorolható, hogy a kliens felelősségének sokszor említett, sőt hangsúlyozott jelentőségét most még fokozottabban előtérbe helyezi. A 2011/36/ EU irányelv[25] a megelőzés keretében,[26] szól a kereslet-csökkentés szükségességéről. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket az oktatás, képzés területén, annak érdekében, hogy csökkentsék, visszaszorítsák az emberkereskedelem bármely formáját ösztönző keresletet.[27] A tájékoztatás és az embereket, különösen a gyermekeket fenyegető kockázat csökkentése érdekében pedig tájékoztató és felvilágosító kampányokat, kutatási és oktatási programokat indítanak - adott esetben megfelelő civil társadalmi szervezetekkel és más érintett felekkel együttműködve. Az áldozatok beazonosítása, felismerése és a velük való megfelelő bánásmód érdekében, rendszeres képzésben részesítik az emberkereskedelem áldozataival kapcsolatba kerülő személyeket.
A tagállamok emellett mérlegelik, hogy tegyenek-e megfelelő lépéseket a törvényhozás terén, annak érdekében, hogy kriminalizálják az emberkereskedelem áldozata által nyújtott szolgáltatás igénybe vételét abban az esetben, ha az azt igénybe vevőnek tudomása van arról, hogy a szolgáltatást nyújtó személy valóban emberkereskedelem áldozata. A Bizottság azután jelentést nyújt be az EP-nek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az ilyen tagállami szabályozás emberkereskedelem megakadályozására gyakorolt hatását.[28] (Itt jegyeznénk meg, hogy az Európa Tanács Emberkereskedelem elleni Egyezménye szintén foglalkozott e kérdéssel, ugyancsak az egyes Részes Államok belátására bízva, hogy belső jogukban kriminalizálják-e az ilyen cselekményeket.[29])
- 407/408 -
A kereslet visszaszorításának kérdésével az Irányelv preambuluma (25) bekezdésében is foglalkozik, ahol a kutatás, tájékoztatás, oktatás szerepét emeli ki a kereslet visszaszorítására tett erőfeszítések sorában. [30]
A kereslet általában előbb-utóbb kínálatot gerjeszt. Megjegyzésre érdemes azonban, hogy különböző módokon (így pl. célzott reklámok segítségével), a kínálat is generálhat keresletet. A prostitúció piacán nem csupán a kereslet-kínálat viszonyát, hanem az egyes szereplőket (illetve helyzetüket, magatartási formáikat) is tanulmányozni kell, beleértve a kliens szerepét is.
Az emberkereskedelem áldozatai sokszor azonban nem csak az ún. szex-ipar (prostitúció, pornográfia), hanem az illegális munkaerő-piac egyéb területein (kényszermunka, szolgaságban tartás) is extrém kizsákmányolás alatt élnek. Az emberkereskedelem utóbbi formái később kerültek a figyelem középpontjába. A sértettek kizsákmányolása a koldulásból, illetve bűncselekmény elkövetése révén szerzett jövedelem elvonása révén is megnyilvánulhat. Az emberkereskedelem további formája, az emberi szervek tiltott eltávolítása céljából történő emberkereskedelem vonatkozásában is sok még a feltáratlan körülmény.
A prostitúció, története során ezernyi szállal szövődött össze a bűnözéssel. Maga a prostitúció is nemzetközileg szervezett szex-iparrá vált, ahol a szex-klubokban, erotikus masszázs-szalonokban és más hasonló intézményekben foglalkoztatottak exportja és importja jórészt erre szakosodott, esetenként bűnöző hálózatok útján bonyolódik. A prostitúcióra kényszerítés, az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés egyik magasan jövedel-
- 408/409 -
mező üzletága, amelynek profitja nem ritkán a kábítószer-kereskedelem vagy a szervezett bűnözés más területén kamatozik tovább.
A prostitúció maga, az egyes országokban eltérő megítélésű: a prostitúció gyakorlása tiltott, tűrt vagy megengedett. A prostitúció körüli kizsákmányoló jellegű cselekmények azonban mindenütt büntetendők. Kivételt képez a reglementált rendszerben a prostitúció infrastruktúrájának biztosítása, amely ebben a modellben megengedett, üzleti tevékenység.
A sajátos abolicionista modellnek számító, ún. svéd szabályozás, viszont elsősorban a keresletet célozza meg, kriminalizálja a szexuális szolgáltatást igénybe vevő klienseket, de ugyanakkor programokkal segíti a prostituáltakat, (átképzés, munkahely-teremtés). Ez a szabályozási modell és újszerű szemlélet hosszú távon minden bizonnyal az emberkereskedelem nagyságrendjére is jelentős mértékű hatást gyakorol.
A prostitúció szabályozási modelljei és az emberkereskedelem kapcsolatát illetően, bonyolult kölcsönhatásról beszélhetünk, melyben nem kizárólag a szabályozási modell lényege, hanem annak gyakorlata, azaz, annak különböző formáival szembeni tolerancia is döntő szerepet játszik. Akármelyik (az abolicionista, prohibicionista vagy reglementált) modellt választjuk is, arra számítani lehet és kell, hogy az emberkereskedelemhez kötődő prostitúció haszonélvezői arra törekszenek, hogy elkerüljék a tevékenység ellenőrzését, leleplezését. Az abolicionista rendszerek közül ott lehet magasabb az emberkereskedelem aránya, ahol a gyakorlatban nagyobb toleranciát mutatnak, ahol kisebb a kontroll és ahol megtűrik a prostitúció zárt formáit. A szabályozott, reglementált modell rendszerében a prostitúció, illetve annak infrastruktúráját szervező tevékenység egyaránt engedélyezett. A kínálat, a szolgáltatás fejlesztése, a kliensek újdonság iránti igénye miatt, ugyanakkor a prostituáltak folytonos cserélődésére van szükség, s ez szinte állandó keresletet gerjeszt. Az emberkereskedelem haszonélvezői ezen esetekben inkább a prostitúció zárt (indoor) formáit preferálják, mert így a tevékenységük nagyobb eséllyel maradhat rejtve.
A prostitúciós célú nemzetközi emberkereskedelemnek a feltétele a helyi "prostitúciós piacok" léte, ahol bizonyos személyek, másokat (elsősorban nőket és gyermekeket) árucikk módjára, az aktuális keresletnek megfelelően áruba bocsátanak, szexuális kizsákmányolás céljából, míg a kliensek e szolgáltatásokat igénybe veszik. Ezt a tényleges piacot kiegészíti a virtuális piac, ahol a
- 409/410 -
virtuális szex, különösen az ún. Cyber-sex, az interneten keresztül egy másik, bővülő piacot jelent. Ennek hatására az emberkereskedelem nagyságrendje is növekszik, minthogy az új technológiák megkönnyítik a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolását. Rendkívül fontos tehát, hogy foglalkozzunk a piac, a kínálat szerepével, illetve a kereslet humán tényezőivel.
Az emberkereskedelem a prostitúció szabályozási modelljein túl, egy sor más jelenséggel[31] is összefügg, így többek között az illegális migrációval, a munkanélküliséggel, a szegénységgel, a kiinduló és cél-ország közötti társadalmi, gazdasági különbségekkel, s az utóbbi biztatóbb perspektíváival egy magasabb jövedelmi, életszínvonalbeli nívó elérésére.[32] Mindezek ellenére, rendkívül fontos, hogy a prostitúció szabályozási modellje kiválasztásakor figyelemmel legyünk mindazon tényezőkre, kutatásokra, statisztikákra, mutatókra, amelyek feltárják, hogy egyik vagy másik modell milyen hatással van egyrészt a prostitúció rejtett vagy nyílt formáinak dominánssá válására, másrészt a prostitúciós célú emberkereskedelem, az áldozattá válás kockázatának alakulására.
A prostitúcióra jellemző, hogy globalizált, kiterjedt jelenség, amelynek rendkívül nagy a mobilitása. A migráns prostitúció szerepe igen jelentős, hiszen a prostitúciós szolgáltatás szektora a kliensek érdekében igényli a változatosságot, a szolgáltatók folytonos cseréjét, megújulását. A kereslet-kínálat viszonya hatást gyakorol erre a szektorra is.
A kutatások adatai szerint, a prostitúció szabályozási modelljei kialakításának, illetve a gyakorlatban történő érvényesülésének, a kontrollnak is jelentős szerepe van az emberkereskedelem megelőzésében. Így pl. egyes kutatási adatok szerint, az előzőekben bemutatott svéd modell bevezetése jelentősen visszaszorította mind a prostitúció, mind pedig az emberkereskedelem volumenét. A svéd álláspont szerint, a nemzetközi emberkereskedelem nem virágozna a helyi prostitúciós piacok nélkül. A prostitúció és az emberkereskedelem ugyanis feltételezi a keresletet. Ha egyesek nem tekintenék magától értetődőnek, hogy a nőket és a gyermekeket adják
- 410/411 -
-veszik és kizsákmányolják, akkor sem a prostitúció, sem az emberkereskedelem nem létezne többé.[33]
Az utóbbi években, az emberkereskedelem problémája a korábbinál sokkal intenzívebben a figyelem középpontjában áll, és a nemzetközi szervezetek keretében több, jelentős dokumentum is megfogalmazásra került. Ezek sorában kiemelkedő jelentőségű az ENSZ Transznacionális Szervezett Bűnözésről szóló Egyezménye és annak kiegészítő jegyzőkönyvei közül az emberkereskedelem tárgyában született Jegyzőkönyv[34] (továbbiakban ENSZ Jegyzőkönyv) létrejötte. Emellett óriási jelentőségű az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló Egyezményének (továbbiakban Európai Egyezmény)[35] a megszületése is, mely 2008. február 1-jén lépett hatályba.
Az Európai Egyezmény - elismerve és rendkívül nagy jelentőségűnek tartva az ENSZ Jegyzőkönyv érdemeit és elfogadva az emberkereskedelem abban szereplő definícióját - jelentős hozzáadott értékeket tartalmaz. Az Európai Egyezmény az emberi jogi, a nemek közötti esélyegyenlőség kérdéseit helyezi a figyelem középpontjába, illetve ugyanezen az alapon, az áldozat védelme és segítése szempontjait tartja kiemelkedően fontosnak. Az Európai Egyezmény tehát az emberi jogi, az esélyegyenlőségi kérdésekre fókuszál, amikor többek között célul tűzi ki az emberkereskedelem megelőzését és az ellene való harcot, a nemek közötti egyenjogúság garantálásával, illetve a sértett emberi jogainak védelmét, valamint a sértett védelméhez és segítéséhez szükséges megfelelő keretek kijelölését a nemek közötti egyenjogúság garantálásával, s a hatékony nyomozás és bűnüldözés biztosításával. Emellett, az Egyezmény hatékony ellenőrző rendszerének a kidolgozására is nagy hangsúlyt helyez. Utóbbi, azaz az ún. monitoring rendszer létrejöttére 2009 januárjában került sor.
Az Európai Egyezmény felhívja a részes államokat, hogy alakítsanak ki és szilárdítsanak meg hatékony politikát és programokat az emberkeres-
- 411/412 -
kedelem megelőzésére. Ennek eszközei között említi a kutatást, az információáramlás elősegítését, a figyelemfelkeltő és oktató kampányokat, a társadalmi és gazdasági kezdeményezéseket, valamint a tréning programokat, különösen az emberkereskedelem szempontjából veszélyeztetett személyek, valamint olyan szakemberek számára, akik az emberkereskedelemmel kapcsolatba kerülnek.[36] E programok megvalósítása során, az emberi jogi megközelítést, a "gender mainstreaming" alkalmazását és a probléma megközelítését illetően, a gyermekek iránti érzékenységet tartja kiemelkedően fontosnak.[37]
Az Európa Tanács 2006-2008. évi széleskörű és rendkívül sikeres kampánya ráirányította a figyelmet a nők elleni erőszak, valamint az emberkereskedelem problémájára. A kampány során, számos regionális szeminárium került megrendezésre az Európa Tanács tagállamaiban, s ezek keretében, többek között a megelőzés kérdéseit, az áldozatok emberi jogainak védelme és az elkövetők felelősségre vonása érdekében tett intézkedések hatékonyságát vitatták meg a résztvevők.
Az Európai Uniónak az emberkereskedelem elleni kerethatározatát felváltó, azt hatályon kívül helyező irányelvének[38] elfogadása - az új definíció okán, de azon túlmutatóan is - különösen nagy jelentőségű lépés volt. Az irányelv átfogó, integrált megközelítést alkalmaz, középpontba helyezve az emberi jogokat. A korábbi megfogalmazásoknál jóval tágabban értelmezi az emberkereskedelem definícióját, amely így magában foglalja az emberkereskedelem egyéb formáit is (ilyen a kolduláshoz, illetve a bűncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolás, az emberi szervek kivételével folytatott emberkereskedelem, a jogellenes örökbefogadás, a kény-
- 412/413 -
szerházasság, amennyiben megfelelnek az emberkereskedelem tényállási elemeinek). [39]
A tényállások és szankciók vonatkozásában az irányelv minimumszabályokat állapít meg, a tagállamok tehát ennél tágabb, illetve szigorúbb szabályozással is élhetnek. Az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények fogalmának lényegét az irányelv 2. cikk (1) bekezdése az alábbiak szerint definiálja:
"A tagállamok meghozzák az alábbi szándékos cselekmények büntetendővé tételéhez szükséges intézkedéseket:
Személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása - az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is ideértve - fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával."
A vonatkozó cikk (2) és (3) bekezdése tartalmazza a kiszolgáltatott helyzet, valamint a kizsákmányolás fogalmát is. Ennek értelmében: "A kiszolgáltatott helyzet olyan helyzet, amelyben az adott személy tényleges vagy elfogadható választási lehetőség hányában kénytelen alávetni magát az adott visszaélésnek." A kizsákmányolás ugyanakkor "magában foglalja legalább a prostitúció révén történő kizsákmányolást vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, a kényszermunkát vagy-szolgáltatásokat, a koldulást, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot és a szolgaságot is ideértve-, a bűncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolást és a szervek kivételét."
A 2011/36/EU Irányelv (3) pontja tartalmazza azt a - már az Európa Tanács Emberkereskedelem elleni Egyezményében[40] is megfogalmazott - fontos felismerést, hogy az emberkereskedelem gender-specifikus jelenség. Az irányelv ennek egyik aspektusát hangsúlyozza, nevezetesen, hogy a férfiakkal és a nőkkel gyakran különböző célokból kereskednek (például a szex-iparhoz kapcsolódó, vagy a munkaerő kizsákmányolása céljából tör-
- 413/414 -
ténő emberkereskedelem, az építőipari munka, a mezőgazdasági szektor vagy a házi kényszerszolgaság kizsákmányolása). E felismerésnek megfelelően tehát, az emberkereskedelem megelőzésére tett lépéseknek, adott esetben az áldozatokat segítő és a támogató intézkedéseknek is figyelemmel kell lenniük a nemek közötti különbségekre.
Említést érdemel, hogy az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Egyezménye már korábban hangsúlyozta a gender- szempontú megközelítés fontosságát, pl. a megelőzés keretében alkalmazott politikák és programok és más lépések kapcsán.[41] Sőt, ezen túlmutatóan, több más dokumentum a nemek egyenjogúsága szempontjait is artikulálja. A mai, modern demokratikus társadalmakban a nők és férfiak közötti társadalmi egyenjogúság, a nemek esélyegyenlősége fogalmilag az emberi jogok egyik fontos alkotóelemét képezi. Ennek következtében, a nemek közötti társadalmi egyenjogúság kiegyensúlyozatlansága, vagy egyenesen a hiánya, a demokrácia súlyos deficitje, amely a demokrácia minőségét jellemzi, vagy egyenesen annak tényleges ellehetetlenülését eredményezi. A nemek közötti egyenlőtlenség markáns jelei közé tartozik többek között a nők elleni erőszak, a nőkkel szembeni diszkrimináció, a nők arányos részvételének a hiányosságai a politikai és gazdasági döntéshozatalban (különösen a döntéshozatal legfelső szintjein), és sok más tényező. A nemzetközi szervezetek, így az Európa Tanács is fontos feladatának tekinti a nemek de jure és de facto egyenjogúsága közötti szakadék áthidalását, a nemek közötti valódi egyenjogúság elérése érdekében. A nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség tehát súlyos emberi jogi probléma, a demokrácia kiteljesedésének akadálya. Az Európa
- 414/415 -
Tanács 2002 (5) Ajánlása[42] preambulumának Értelmező rendelkezéseiben[43] hangsúlyozza, hogy a nőkkel szembeni erőszak az egész társadalmat érinti és különösen szélsőséges formái - mint például az emberkereskedelem - magát a demokráciát fenyegetik.
Az áldozat-orientált megközelítés a 2011/36/ EU irányelv számos rendelkezésében tükröződik. Ezek sorából kiemelést érdemel többek között a szankcióknak a - különösen kiszolgáltatott helyzetben levő személyek sérelmére, vagy bűnszervezetben történő elkövetés, az áldozat életét veszélyeztető, vagy súlyos erőszakot alkalmazó elkövetés, a különösen súlyos sérelem okozása illetve a különösen súlyos bűncselekmény elkövetése esetén történő - szigorításában. Az irányelv értelmében, különösen kiszolgáltatott helyzetben levő személy legalább a gyermek.[44]
Az irányelv az áldozattal szembeni büntető eljárás, vagy a szankciók alkalmazásának mellőzését írja elő olyan bűncselekmények esetén, amelyeknek az elkövetésére az emberkereskedelem áldozataként, azzal összefüggő, sajátos, kiszolgáltatott helyzetben kényszerültek. A nyomozás és büntetőeljárás során biztosítják az áldozat számára a jogi tanácsadást, képviseletet és a megfelelő védelmet. Rendelkezik az áldozatok részére nyújtandó kártérítésről is, akként, hogy a tagállamokat felhívja, hogy ennek érdekében biztosítsanak hozzáférést a szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatainak rendelkezésére álló, meglévő kártérítési rendszerekhez.[45] A sértett másodlagos viktimizációjának megelőzése, elkerülése céljából is számos rendelkezést tartalmaz. Különös figyelmet szentel ugyanakkor a gyermek áldozatok segítésére és védelmére.
Az irányelv integrált, átfogó, áldozat-orientált és emberi jogi szempontú megközelítése rendkívül pozitív és jelentős előrelépést jelent a széleskörű európai koordináció és kooperáció megvalósításához, az emberkereskedelem elleni globális küzdelemben. Az emberkereskedelem elleni irányelv a büntetőjog, a megelőzés és az áldozatvédelem szinte minden
- 415/416 -
aspektusával foglalkozik, s fokozott figyelmet szentel a különösen sebezhető áldozatokra.
Az EU emberkereskedelem elleni politikájának új dimenziói közé sorolható, hogy a kliens felelősségének sokszor említett, sőt hangsúlyozott jelentőségét most még fokozottabban előtérbe helyezi. Az irányelv a megelőzés keretében,[46] szól a kereslet-csökkentés szükségességéről. Ennek értelmében, a tagállamok mérlegelik, hogy megfelelő lépéseket tegyenek-e törvényhozás terén, annak érdekében, hogy kriminalizálják az emberkereskedelem áldozata által nyújtott szolgáltatás igénybe vételét abban az esetben, ha az azt igénybe vevőnek tudomása van arról, hogy a szolgáltatást nyújtó személy emberkereskedelem áldozata. Erről a Bizottság, jelentést nyújt be az EP-nek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az ilyen szabályozás emberkereskedelem megakadályozására gyakorolt hatását.[47] (Itt jegyeznénk meg, hogy az Európa Tanács Emberkereskedelem elleni Egyezménye szintén foglalkozott e kérdéssel, az egyes Részes Államok belátására bízva, hogy belső jogukban kriminalizálják-e az ilyen cselekményeket.[48])
A kereslet visszaszorításának kérdésével az irányelv bevezetője (25) bekezdésében is foglalkozik, ahol a kutatás, tájékoztatás, oktatás szerepét emeli ki a kereslet visszaszorítására tett erőfeszítések sorában.[49] Itt ismételten kiemeljük, hogy e kérdés már felmerült az ún. Brüsszeli Nyilatkozat[50] kap-
- 416/417 -
csán. Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Egyezménye pedig, amint arra már utaltunk, kifejezetten tartalmaz a kereslet csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, szorgalmazva, hogy az emberek, különösen a nők és a gyermekek kizsákmányolásának bármely formáját elősegítő és emberkereskedelmet előidéző kereslet csökkentése érdekében, az Egyezményhez csatlakozó államok jogi, közigazgatási, oktatási, szociális, kulturális vagy egyéb intézkedéseket tegyenek, illetve azokat megerősítsék.[51]
Az Európai Unió az emberkereskedelem vonatkozásában mélyen elkötelezett a bűnmegelőzés, a bűnözés elleni küzdelem, valamint az áldozatok támogatása, védelme mellett. Ennek jegyében, az irányelvet megelőzően is számos lépést tett. Az irányelven kívül, azonban az egyes szakpolitikai területeken elfogadott uniós jogi aktusok közül is van néhány, amely szintén elősegítheti az emberkereskedelem problémájának a megoldását. E körben utalunk például az emberkereskedelem áldozatainak az EU területén történő tartózkodáshoz való jogára[52] és az illegálisan ott tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat - e körülmény tudatában - foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra vonatkozó uniós jogi szabályozásra,[53] amely sok vonatkozásban kiegészíti az emberkereskede-
- 417/418 -
lemről szóló irányelvet. Emellett, "Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása" című dokumentum[54] is több helyen foglalkozik az emberkereskedelem kérdésével. Más dokumentum pedig pl. kiemeli a származási, tranzit- és célországokkal való együttműködés fontosságát, és négy pillérének egyikeként jelöli meg az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzését és visszaszorítását.[55] Az emberkereskedelem elleni fellépés uniós külső dimenziójának megerősítéséről szóló dokumentum is e körbe sorolható.[56] Az emberkereskedelemmel az említetteken kívül, számos más jogi aktus, cselekvési terv, program foglalkozik.
Szimbolikus jelentőségén túl, ténylegesen is kiemelkedő fontosságú, hogy a Bizottság 2010-ben létrehozta az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó, speciális web-oldalt.[57] A speciális webhely a szakemberek és a széles közvélemény számára egyaránt elérhető, értékes, aktuális információt tartalmaz. Többek között figyelemmel kíséri az emberkereskedelem elleni nemzetközi fellépés új fejleményeit, az emberkereskedelem tagállami jogi szabályozását, a bűncselekmény üldözésének, megelőzésének, az áldozatok védelmének hatékonyságát.
Az Európai Bizottságnak "Az emberkereskedelem felszámolására irányuló Európai Uniós stratégia (2012-2016)" című Közleménye elsősorban azokra a konkrét intézkedésekre kíván összpontosítani, amelyek elősegítik a 2011/36/EU irányelv átültetését és végrehajtását. E stratégia célja elsősorban az, hogy koherens keretet biztosítson az új kezdeményezésekhez, meghatározza a prioritásokat, illetve kiegészítse az irányelvben foglaltakat. A Bizottság kinevezte az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorát, aki 2011 márciusában megkezdte munkáját, és figyelemmel kíséri e stratégia végrehajtását.
- 418/419 -
Az említett európai uniós stratégia meghatározza azt az öt prioritást, amelyre az EU-nak az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében összpontosítania kell. Ezek a következők:
1. Az emberkereskedelem áldozatainak azonosítása, védelme és segítése;
2. Az emberkereskedelem megelőzésének elősegítése;
3. Az emberkereskedelem elkövetőinek fokozottabb büntetőjogi felelősségre vonása;
4. Az emberkereskedelem ellen fellépő kulcsszereplők közötti koordináció és együttműködés fokozása, a szakpolitikák koherenciája;
5. Az emberkereskedelem különböző formáival kapcsolatos problémákra vonatkozó ismeretek bővítése és a problémák hatékony kezelése.
Az előbbiekben felsorolt prioritások mentén történő cselekvés; a szakemberek széles körének valamint a civil szférának az összefogása; a kereslet csökkentés érdekében tett lépések; a partnerség, az együttműködési mechanizmusok kialakítása; az emberkereskedelemre vonatkozó, széleskörű statisztikai adatgyűjtés; az eredmények értékelése és sok más tényező szükséges ahhoz, hogy aktívan, innovatívan és hatékonyan lépjünk fel az emberkereskedelem ellen tagállami és európai, sőt nemzetközi szinten egyaránt.
Az emberkereskedelemmel szembeni fellépés, összességében nemzetközi és európai léptékű ügy, amely túlmutat az egyes országokon. Az Európai Unión belül azonban e kérdésben természetesen a tagállamok felelőssége is alapvető és hangsúlyos. Az irányelvnek a tagállamok általi teljes körű átültetést követően, a várakozások szerint, igen jelentősek lesznek a hatásai. Mindezen új, figyelemre méltó fejlemények bizakodásra adnak okot az emberkereskedelem elleni küzdelem hatékonysága szempontjából.
- 419-
* * *
by Lenke Fehér
Trafficking in human beings as a phenomenon dates back for a long history, from the "white slavery" to the contemporary form of trafficking in human beings. During this time, many issues were discussed, in particular on the definition of the phenomenon, on the causes and on the scope of addressing the problem. The results of these debates can be seen in the enrichment of the instruments and methods of combating against the phenomenon of trafficking in human beings, trying to find the root causes and most effective prevention methods, on international, regional as well as on country level.
In the last decade special attention was dedicated to this complex problem and many anti-trafficking efforts were taken. Trafficking in human beings is not only a very severe crime, but a violation of the basic human rights, too. At the same time, it can be seen as a problem of transnational organized crime, too. There are several, very important international and regional documents dedicated to the anti-trafficking efforts, focusing in particular on prosecution of crimes, prevention of trafficking, protection of the victims and promoting co-operation. Among the preventive measures, nowadays there is much more focus on addressing and discouraging the demand.
Trafficking in human beings is a complex problem, consequently on different levels and by various means and methods should be combated. After a whole series of international and regional conventions, documents, which played a very important role in the anti-trafficking efforts, recently a great attention is dedicated in Europe to the Directive 2011/36/EU (On preventing and combating trafficking in human beings and protecting its victims, and replacing Council Framework Decision 2002/629/) and there are positive expectations concerning its possible effects on the law and legal practice of the EU Member States.■
- 420 -
JEGYZETEK
Fehér Lenke CSc. habil., tudományos tanácsadó, MTA TK Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30. E-mail: feher@jog.mta.hu
[1] Lásd az ún. Fehér Rabszolgaság (White Slavery) elleni egyezményeket.
[2] White Slave Trade; White Slave Traffic.
[3] Egyezmény az emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről. 1950. Róma. (Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms).
[4] Egyezmény az emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről. 1950. Róma 4. cikk. Rabszolgaság és kényszermunka tilalma.
[5] Európai Unió Alapjogi Chartája 5. cikk.
(1) Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.
(2) Senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni.
(3) Tilos emberi lényekkel kereskedni.
[6] Magyarország Alaptörvényét az Országgyűlés a 2011. április 18-i ülésnapján fogadta el.
[7] ECHR (2010) No. 25965/04.
[8] ECHR (2010) No. 25965/04 282. pont.
[9] ECHR (2010) No. 25965/04 281. pont.
[10] Lásd: az Európa Tanács 2002 évi 5. sz. ajánlása a tagállamok felé, a nőknek az erőszakkal szembeni védelméről. Melléklet, 1. d) pontja.
[11] Más terminológiával: legális vagy illegális.
[12] International Labour Organisation (ILO).
[13] See: ILO Forced Labour Convention, 1930 (No. 29), Article 2. (1) For the purposes of this Convention the term forced or compulsory labour shall mean all work or service which is exacted from any person under the menace of any penalty and for which the said person has not offered himself voluntarily."
[14] ILO 2012: Global Estimate of Forced Labour. Executive Summary. http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/@ed_norm/@declaration/documents/publication/wcms_181953.pdf (2012. 12. 15.).
[15] A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az emberkereskedelem felszámolására irányuló Európai Uniós Stratégia (2012-2016) 1-2.
[16] Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons, Especially Women and Children, Supplementing the United Nations Convention against Transnational Organized Crime, Palermo, 2000.
[17] Brussels Declaration (Point 10.).
[18] International Organisation for Migration (IOM).
[19] Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons, Especially Women and Children, Supplementing the United Nations Convention against Transnational Organized Crime, Palermo, 2000.
[20] Azaz a kereslet.
[21] Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings. Warsaw, 2005.
[22] Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings. (Warsaw, 2005). Article 6 - Measures to discourage the demand.
[23] EU plan on best practices, standards and procedures for combating and preventing trafficking in human beings. Official Journal C 311, 09/12/2005 P. 0001 - 0012.
[24] A Bizottság közleménye a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól c. Az emberkereskedelem elleni küzdelem. 28. pont.
[25] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU Irányelve (2011. Április 5.) Az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról.
[26] 18. cikk (4) bek.
[27] 17. cikk.
[28] Lásd: Irányelv, 23. cikk. Jelentéstétel.
[29] Article 19 - Criminalisation of the use of services of a victim.
Each Party shall consider adopting such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its internal law, the use of services which are the object of exploitation as referred to in Article 4 paragraph a of this Convention, with the knowledge that the person is a victim of trafficking in human beings.
[30] "A tagállamoknak ki kell alakítaniuk és/vagy meg kell erősíteniük az emberkereskedelem megakadályozására és visszaszorítására irányuló szakpolitikáikat, beleértve olyan intézkedéseket is, amelyek a kutatás - beleértve az emberkereskedelem új formáira irányuló kutatást is -, a tájékoztatás, a felvilágosítás és az oktatás révén a kizsákmányolás bármely formája iránti kereslet visszaszorítására és az emberkereskedelem áldozatává válás kockázatának csökkentésére irányulnak. Az ilyen kezdeményezésekben a tagállamoknak érvényre kell juttatniuk a nemi szempontot, és a gyermekek jogainak tiszteletben tartásán alapuló megközelítést kell kialakítaniuk."
[31] Ezek az ún. toló és húzó tényezők (push and pull factors).
[32] Bővebben lásd: FEHÉR L.: Az emberkereskedelem okai. In: Emberkereskedelem. I. Általános ismeretek és módszertan (szerk.: Fehér Lenke). IOM, Budapest, 2004. 25-33.
[33] Prostitution and trafficking in women Factsheet. Ministry of Industry, Employment and Communications. January 2004. http://www.rapereliefshelter.bc.ca/issues/prostitution_fact_sheet_sweden_2004.pdf (Letöltés dátuma: 2008. nov. 5.).
[34] Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons Especially Women and Children, Supplementing the United Nations Convention against Transnational Organised Crime (2000).
[35] The Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings (2005).
[36] ET Emberkereskedelem elleni egyezmény 5. cikk 2. pont.
[37] ET Emberkereskedelem elleni egyezmény 5. cikk 3. pont.
[38] Directive 2011/36/EU of the European Parliament and of the Council of 5 April 2011. On preventing and combating trafficking in human beings and protecting its victims, and replacing Council Framework Decision 2002/629/JHA L OJ L 101, 15. 4. 2011.
[39] (11) pont.
[40] Council of Europe Convention on Action Against Trafficking in Human Beings, Warsaw, 2005.
[41] Az ET Emberkereskedelem Elleni Egyezménye 5. cikke, a megelőzés keretében már felvetette a nemi szempontok kérdését, az alábbiak szerint:
(2) A Felek az emberkereskedelem megelőzése érdekében hatékony politikákat és programokat fogadnak el és/vagy megerősítik azokat, például a következőkkel: kutatás, tájékoztatás, figyelemfelkeltő és oktatási kampányok, szociális és gazdasági kezdeményezések, képzési programok, elsősorban az emberkereskedelem szempontjából különösen veszélyeztetett személyek és az emberkereskedelem elleni fellépéssel foglalkozó szakemberek számára.
(3) A Felek a (2) bekezdésben említett valamennyi politika és program kialakítása, végrehajtása és értékelése során elősegítik az emberi jogokon alapuló megközelítést, és biztosítják a nemi szempontok és a gyermekek érdekeinek figyelembevételét.
[42] A Miniszterek Bizottságának R (2002) 5. sz. ajánlása a tagállamok felé a nőknek az erőszakkal szembeni védelméről.
[43] 37. pont.
[44] Más tényezőket is figyelembe lehet azonban venni, így pl. az áldozat nemét, egészségi állapotát, terhességét, fogyatékosságát.
[45] 17. cikk.
[46] 18. cikk (4) bek.
[47] Lásd: Irányelv, 23. cikk. Jelentéstétel.
[48] Council of Europe Convention on Action Against Trafficking in Human Beings, Warsaw, 2005.
"Article 19 - Criminalisation of the use of services of a victim.
Each Party shall consider adopting such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its internal law, the use of services which are the object of exploitation as referred to in Article 4 paragraph a of this Convention, with the knowledge that the person is a victim of trafficking in human beings."
[49] "A tagállamoknak ki kell alakítaniuk és/vagy meg kell erősíteniük az emberkereskedelem megakadályozására és visszaszorítására irányuló szakpolitikáikat, beleértve olyan intézkedéseket is, amelyek a kutatás - beleértve az emberkereskedelem új formáira irányuló kutatást is -, a tájékoztatás, a felvilágosítás és az oktatás révén a kizsákmányolás bármely formája iránti kereslet visszaszorítására és az emberkereskedelem áldozatává válás kockázatának csökkentésére irányulnak. Az ilyen kezdeményezésekben a tagállamoknak érvényre kell juttatniuk a nemi szempontot, és a gyermekek jogainak tiszteletben tartásán alapuló megközelítést kell kialakítaniuk."
[50] Brussels Declaration on Preventing and Combating Trafficking in Human Beings, 29. November 2002, 14981/02 (In point 7. Root causes).
[51] Council of Europe Convention on Action Against Trafficking in Human Beings, Warsaw, 2005.
"Article 6 - Measures to discourage the demand
To discourage the demand that fosters all forms of exploitation of persons, especially women and children, that leads to trafficking, each Party shall adopt or strengthen legislative, administrative, educational, social, cultural or other measures including:
a) research on best practices, methods and strategies;
b) raising awareness of the responsibility and important role of media and civil society in identifying the demand as one of the root causes of trafficking in human beings;
c) target information campaigns involving, as appropriate, inter alia, public authorities and policy makers;
d) preventive measures, including educational programmes for boys and girls during their schooling, which stress the unacceptable nature of discrimination based on sex, and its disastrous consequences, the importance of gender equality and the dignity and integrity of every human being."
[52] Council Directive 2004/81/EC of 29 April 2004. On the residence permit issued to third-country nationals who are victims of trafficking in human beings or who have been the subject of an action to facilitate illegal immigration, who cooperate with the competent authorities. OJ L 261 6.8.2004. 19.
[53] Directive 2009/52/EC of the European Parliament and of the Council. OJ L 168, 30. 6. 2009. p. 24.
[54] Communication from the Commission to the European Parliament and the Council. The EU Internal Security Strategy in Action: Five Steps towards a more Secure Europe. COM (2010) 673 final.
[55] Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. The EU Strategy towards the Eradication of Trafficking in Human Beings 2012-2016.
[56] Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. The EU Strategy towards the Eradication of Trafficking in Human Beings, 2012-2016. p. 2.
Lábjegyzetek:
[1] Fehér Lenke, CSc. habil., tudományos tanácsadó, MTA TK Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30. E-mail: feher@jog.mta.hu
Visszaugrás
