A tanulmány - néhai Kulcsár Kálmán akadémikus nyomán - a demokratikus jogállam megteremtésének három feltételét elemzik. Ezek a következők: a civil társadalom politikai kultúrája, a politikai osztályoknak az alkotmányos intézményekről vallott felfogása és a jogászi hivatásrend elkötelezettsége a jog humanizmusa mellett. A tanulmány a rendszerváltozás időszakának a lehetőségeit az alkotmányos demokrácia mai állapotával szembesíti.
Negyedszázaddal ezelőtt a Magyar Jog Lehet-e jogállam Magyarországon? címmel közölte Kulcsár Kálmán akadémikusnak a jogászegylet siófoki tanácskozásán 1990 áprilisában elhangzott előadását.[1] Az előadó a jogászság szerepéről beszélt, arról, hogy milyen feladatok várnak erre a hivatásrendre az alkotmányos demokráciában.
1. Kulcsár különbséget tett a jogállam formális és tartalmi változatai között.
Formális értelemben: "A jog az, ami a törvény. A törvény az, amit formailag helyes eljárás útján bocsátottak ki." Sokáig valóban úgy látszott, hogy mindez elegendő garancia a jogi értékek megőrzéséhez. A huszadik század két diktatúrájának szörnyűségei azonban arra késztették a jog művelőit, hogy ne higgyenek fenntartások nélkül a dogmatikai formák erejében. Ezek tudniillik, ha tisztességtelen kezekbe kerülnek, az embertelenséget is legalizálhatják. A felismerést korábban Peschka Vilmos így fogalmazta meg: "Az állami kényszerrel támogatott államakarati forma - mint láttuk - bármilyen társadalmi tartalmat általános érvényű jogként jelenthet ki... Mert mutatis mutandis a jogra nézve is áll, amit Thomas Mann az önkényes hatalom vonatkozásában oly szépen mond: »Az emberiség talán meghajlik a siker előtt, a hatalom fait accomplija előtt, nem törődve azzal, hogyan jött létre. De alapjában nem felejti el az emberileg rútat, az erőszakos és brutális igazságtalanságot, ami saját körén belül történt, és rokonszenve nélkül végül semmiféle hatalom és élelmesség szülte siker nem lehet tartós.«[2]
A tartalmi felfogás számára a jogállamot alkotmányossá azok az értékek emelik, amelyek a jog évezredes fejlődése során kristályosodtak ki, és amelyeket csupán alaki szabályok betartásával garantálni nem lehet. Az akadémikus definíciója szerint az állam "akkor jogállam, ha a jogi értékekből fakadóan konkrét humanitással teli, s a jognak léte és érvényesülése csak akkor a jog uralma, ha ez a jog az ember személyiségét és szabadságát biztosítja éspedig itt és most. Vigyázzunk tehát - és ez a legfontosabb kötelességünk - a jog uralmának humánus tartalmára, a jog humánumára. "[3]
2. A formális jogállamban az állam az első, a törvény pedig csak eszköz a kormányzás kezében, a tartalmi változatban viszont a jog az elsődleges és "a kormányzás sub lege történik". A rendszerváltozás korának a törvényhozókhoz küldött üzenete az volt: választani kell a jogállam formai és tartalmi változatai között! Az átmenet igazságügy-minisztereként Kulcsár Kálmán úgy látta, hogy a választás az 1989. október 23-án
- 570/571 -
hatályba lépő módosított alkotmánnyal megtörtént. A Magyar Köztársaság nem csupán jogállamnak, hanem alkotmányos jogállamnak határozta meg magát. Ezt erősítette az Alkotmánybíróság is, amikor megállapította: "Az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmánymódosítással gyakorlatilag új Alkotmány lépett hatályba, ami az államnak, a jognak és a politikai rendszernek a korábbitól gyökeresen különböző, új minőségét vezette be azzal a meghatározásával, hogy »a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam«. Alkotmányjogi értelemben ez a tartalma a »rendszerváltás« politikai kategóriájának. Ezért a rendszerváltás megkövetelte állami intézkedések értékelését nem lehet elválasztani a jogállamiságnak az alkotmányos demokráciákban történelmileg kikristályosodott és az 1989. évi magyar alkotmányrevízió során is alapul vett követelményeitől" [11/1992. (III. 5.) AB határozat].
A rendszerváltozással tehát a tartalmi jogállam kiépülése kezdődött, amely egyértelműen az alkotmányos demokráciák humanista mintáit követte. A jog uralma a végrehajtó hatalom elé korlátokat állított, a hatalmi ágak megosztásának elve megvalósult, az emberi jogok fundamentumát a mindenkit megillető és semmiféle hatalom által nem korlátozható emberi méltóság adta. A Magyar Jog cikke negyedszázaddal ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy a "mű" nincs készen, és "alkotói" nem pihenhetnek. Amiként azt az előbbiekben idézett alkotmánybírósági határozat megállapította: "Magyarország jogállammá minősítése ténymegállapítás és program egyszerre." A program megvalósítása azonban nehezen megteremthető feltételektől függ.
Kulcsár szerint a három feltétel:
- a polgári értékek befogadására, védelmére és gyarapítására kész civil társadalom;
- a demokratikus értékek iránti elkötelezett parlamenti pártok;
- a jog relatív autonómiáját[4] az egész közösség javára oltalmazni képes jogászi hivatásrend.
3. Az első kérdés, amelyet az előadó akkor Siófokon feltett, a következő volt: adottak-e az alkotmányos demokrácia megvalósításához szükséges társadalmi-történeti feltételek? Nem rejtette véka alá az aggodalmait! A megkésett, gyakran zsákutcába torkolló polgári fejlődés, az úttévesztések, de különösen a bizánci típusú sztálinizmus romboló hatásai megnehezítették a szerves fejlődés[5] szerinti polgárosodást. Mindazonáltal "a magyar jogi kultúra történetileg alapvetően az európai jogi kultúra részeként fejlődött. S ha a keletről átvett jogrendszeri vonások az utóbbi ötven évben, nem különben a magyar politikai kultúra jellemzői, amelyek távolabb állnak az európai politikai kultúrától, mint a jogi kultúra, gyengítették is a normatív vonásokat és erősítették az orientatív elemet, egészébe véve nincs olyan különbség, amely a jogállam megteremtésére irányuló törekvéseket illúzióvá változtatná. "[6] Itt a tudós nem állított kevesebbet, mint azt, hogy jogi kultúránk a kiegyezés után közelebb került a polgári centrum színvonalához, míg ugyanennek az időszaknak a politikai kultúrája ezt az irányt csak jóval lassabban volt képes követni. (Ezzel magyarázható, hogy a 19. század végének parlamenti vitáiban nyomon követhető a képviselők humanista szellemiségű, és a mai olvasó számára imponáló jogi műveltsége, ámde ugyanők társadalmi kapcsolataikban és a közéleti gondolkodásukban masszívan őrizték feudális hagyományaikat, amit nem a parlamenti irományokból, hanem például Eötvös Károly vagy Mikszáth Kálmán munkáiból ismerhetünk meg.) Kulcsár úgy látta, hogy a jogállamtól "rendszeridegen" társadalom lehetetlenné teheti a demokratikus struktúra létrehozását, de hitte: a hazánk felemelkedését szolgáló program mégis megvalósítható. Nem csupán a magyar közjog nemes hagyományaiban bízott, de értékelte a pártállami korszak hosszú agóniájával együtt járó változásokat. "Azok az alapvető folyamatok azonban, amelyek társadalmunk hetvenes és nyolcvanas évtizedében kibontakoztak, és az utóbbi két évben uralkodóvá váltak, éppen nem rendszeridegenként fejlesztették ki a plurális demokratikus struktúrát, hanem olyan következményként, amely együttesen jött létre a társadalom és a gazdaság szerkezeti átalakulásával."[7] Mindez a kilencvenes évek fordulóján a többi rendszerváltó országhoz képest számunkra előnynek látszott a "jogállami forradalom" győztes megvívásában. (Végre egy "forradalom", amelyet nem vernek le - reméltük sokan.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
