Magyarországon az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a jogkereső állampolgárok jogvitáik rendezése céljából egyre nagyobb számban veszik igénybe a rendelkezésre álló alternatív vitarendezési lehetőségek valamelyikét, ennek ellenére az éves szinten lebonyolított ügyek számarányát tekintve továbbra is a bírósági peres eljárások igénybevétele a meghatározó. Ennek hátterében jellemzően az áll, hogy az érintett felek nincsenek tisztában a jogvita rendezésére nyitva álló lehetőségeikkel, sőt gyakran vannak abban a téves feltevésben, hogy kizárólag a peres eljárás az egyetlen alternatíva a jogaik, és igényeik érvényre juttatása szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy a felek között húzódó jogvita feloldása gyakran nem történik meg az ügy ítélettel történő lezárásával, sőt a felek későbbi igényérvényesítésével összefüggésben akár további eljárások megindítása is szükségessé válhat, mely az eljárás elhúzódását, valamint jelentős többlet költségeket jelent a felek számára.
Ezzel szemben a mediáció egy gyorsabb, rugalmasabb, költséghatékonyabb perelterelő eljárás, melynek célja a felek közötti egyezség létrehozása, és írásba foglalása egy külső harmadik személy bevonásával.[1] Az eljárás további előnyei közé tartozik, hogy lehetőséget nyújt a felek között fennálló konfliktus feltárására, és rendezésére, így ha megállapodás nem is születik, de a felek közötti kommunikáció láthatóan javulásnak indul,[2] az eljárás sikeresnek tekinthető. A hatékony igényérvényesítése szempontjából a mediáció egy kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a felek a jogvitát saját igényeik és érdekeik mentén[3] kölcsönösen kialakított megállapodás segítségével rendezzék, hiszen a saját ügyük szakértői ők maguk.[4]
Jelen tanulmány alapvető célkitűzése annak vizsgálata, hogy a polgári jogviták mediáció irányába terelése céljából milyen anyagi jogi- és eljárásjogi eszközök állnak a bíró rendelkezésére, ezáltal hogyan tudja elősegíteni a mediáció minél hatékonyabb érvényre juttatását. A jogdogmatikai módszer alkalmazásával elsősorban az új polgári perrendtartás célkitűzésein és
- 67/68 -
alapelvein keresztül kívánja hangsúlyozni a bíró kulcsfontosságú szerepét a mediáció hatékony érvényre juttatása szempontjából. Az alapelvek közül külön kiemeli az anyagi pervezetés jogintézményét, mely segítségével a bíró aktívan hozzájárul a per alakulásához, pereltereléshez. Kiindulópontja, hogy a felek mediáció irányába történő terelését elősegítő bírói eszközök a széleskörű tájékoztatás a közvetítés igénybevételének lehetőségéről, valamint a bíró mérlegelési lehetősége az eljárás kötelező közvetítői eljárásra utalása kapcsán. Elemzi, hogy a mediációs eljárás számos pozitívuma ellenére mi áll az eljárások viszonylag kevés számának hátterében. A kutatási eredmények függvényében javaslatokat kíván megfogalmazni a mediáció által történő igényérvényesítés hatékonyabbá tétele szempontjából.
A bírói hivatás alapja a jogalkalmazás, melynek célja az ügy ítélettel történő lezárása, azonban az ügyek körülményeinek feltárása során gyakran felfedezhető, hogy a bíróság "elé vitt" jogvita vélhetőleg egy korábbi felek közötti konfliktusból származik, ebben az esetben az ügyet a jogi érdekek mögötti konfliktus tényleges - mediáció útján történő - feltárása képes megoldani.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952-es Pp) megalkotásakor a jogalkotó kiemelt célkitűzései között szerepelt a jogvita peren kívüli elintézése, a felek közötti egyeztetést előmozdító eljárási szabályok kialakítása a perindítást megelőzően, illetve azt követően.[5] A célkitűzés hátterében az az indok állt, hogy az eljárás sokkal hatékonyabb, ha a feleket "nem hagyják magukra" az egyeztetés során, hanem a jogvita feltárása, és az egyezség létrehozása egy mediátor segítségével történik,[6] ezáltal a mediációs eljárás alkalmazása az ítélkezési tevékenység kiegészítését szolgálja.[7]
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp) főbb szabályozási céljaiként került megfogalmazásra a perelterelés, és a felek közötti egyeztetést elősegítő eljárási szabályok kiépítése.[8] A per során a mediációs eljárás, mint alternatív vitarendezési mód igénybevételének lehetősége segítséget nyújt a megindított per ésszerű időn belül történő befejezéséhez, valamint a hatékony igényérvényesítéshez. Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó a Pp. megalkotásakor kiemelt figyelmet fordított a peren kívüli, alternatív vitarendezési lehetőség biztosítására. A mediáció igazságszolgáltatás rendszerébe történő beillesztésével a bíró szerepe tovább bővült, a polgári peres eljárás célja már nem csupán a felek közötti jogvita érdemi elbírálásának, hanem annak megegyezéssel történő lezárásának elősegítése.[9]
Az új perjogi kódex megalkotásakor a jogalkotó kiemelt figyelmet fordított a célkitűzések alapelvek útján történő biztosítására, melyek az eljárás során egyfajta vezérfonalként szolgálnak az eljárásban résztvevők számára.[10] Az
- 68/69 -
alapelveket a jogalkotó elsősorban a Pp. alapelvi fejezetében rögzíti,[11] de azon kívül is találhatunk további alapelveket, mint például a bíróság általános tájékoztatási kötelezettségét.[12]
Ezen a ponton fontos élesen elhatárolni egymástól a bíróság közrehatási tevékenységét, valamint az általános tájékoztatási kötelezettséget. Az alapelvek közötti lényeges különbség, hogy a tájékoztatási kötelezettség a bíróságot általánosságban terheli, szemben a közrehatási kötelezettséggel, amely a bizonyítás körében felmerülő tényekről, és az azzal kapcsolatos egyéb kérdésekről nyújt részletes tájékoztatást.[13]
A bíróság közrehatási kötelezettsége középpontjában az alaki és anyagi pervezetési eszközök állnak. Az alaki pervezetés a per ütemezésére, folyamatosságára irányuló eljárási cselekményeket takarja,[14] ezzel szemben az anyagi pervezetés az eljárás irányítására vonatkozó bírói cselekményeket foglalja magában.
Fontos hangsúlyozni, hogy az anyagi pervezetésnek nincs egy konkrétan meghatározott eljárási rendje, tulajdonképpen a bíró mérlegelésén, és célszerűségi szempontjain múlik, hogy a jogvita kereteinek tisztázása, valamint a felek igényeinek feltérképezését követően hogyan ítéli meg a per lehetséges kimenetlét.
Ha a bíró esélyt lát arra, hogy a felek közötti jogvita egyezség útján rendezésre kerülhet, úgy az anyagi pervezetés eszközeinek segítségével megkísérelheti az eljárás mediáció irányába terelését. Az anyagi pervezetés jogintézményével a bíró aktívan hozzájárul a peralakulásához, ezáltal elősegíti a felek jogérvényesítését.[15] A felek egyezségkötését elősegítő bírói eszközök közé tartoznak: a tájékoztatási kötelezettség és a széleskörű mérlegelési jogosultság.
Kiemelt jelentősége van a bíró tájékozottságának, és tájékoztatásának a közvetítésre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban. A bíró tájékoztatási kötelezettségével szemben támasztott követelmények tekintetében megkülönböztethetünk formai, illetve tartalmi kritériumokat.
A formai szempontok közé tartozó elvárás, hogy a bíró általi tájékoztatás legyen érthető, világos a felek számára, valamint ha a bíró szükségesnek tartja a tájékoztatást, azt magyarázatokkal egészítse ki.
Ezzel szemben a tájékoztatás tartalmára vonatkozóan Andódi László tanulmányában[16] külön kiemelte, hogy a hiteles, és hatékony tájékoztatásnak széles körben a következőkre kell kiterjednie: a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségére, (mely
- 69/70 -
a legáltalánosabb, és leggyakoribb bírói kötelezettség),[17] a közvetítői eljárás lényegére,[18] igénybevételének feltételeire,[19] módjára,[20] a peres eljárást érintő következményekre,[21] valamint az esetleges megállapodás bírósági egyezségbe foglalásának lehetőségére.[22]
A hatékony tájékozódást megnehezíti, hogy a közvetítői eljárásra vonatkozó rendelkezések elszórtan helyezkednek el a jogszabályokban, mely komoly kihívás elé állítja a tájékozódni kívánó feleket. A tájékoztatási kötelezettség jogszabályi szinten történő rögzítése azért célszerű, mert az állampolgárok többsége nincs tisztában a jogvita rendezése érdekében igénybe vehető alternatív lehetőségekkel.
A bírói tájékoztatás kiemelt szerepét támasztja alá egy bírósági közvetítő által említett személyes példa: az első közvetítői eljárás keretében megtartott ülésre az egyik fél úgy érkezett, hogy ő nem kívánt eljönni, viszont a bíró a tárgyalóteremben javasolta számukra a közvetítést. Úgy gondolta, hogy mivel "a bíró okos ember, ismeri a jogvitájukat, és ha lát esélyt arra, hogy a közvetítői eljárásban megoldhatják, akkor bizony ő kipróbálja."[23] Az eset remekül szemlélteti, hogy a bíró személye milyen fontos az eljárás mediáció irányába történő terelés szempontjából, ugyanis a bírónak komoly presztízse, tekintélye van.
Ahhoz, hogy a tájékoztatás hatékonyan megvalósuljon a formai, és tartalmi követelményeken túlmenően elengedhetetlen a bíró széleskörű tájékozottsága, ugyanis a tájékoztatás minősége a tájékoztatást adó személyén is múlik.
A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát megelőzően a bíróság megkísérli a felek közötti egyezség létrehozását azáltal, hogy a bíró tájékoztatást nyújt a közvetítés igénybevételének lehetőségéről.[24]
Ebben az esetben a közvetítés irányába történő terelésre speciálisan a perfelvételi szakban van lehetőség: a perfelvétel lezárását és az érdemi tárgyalásra történő áttérést megelőzően[25] kell a bíróságnak egyezség iránti hajlamtól függetlenül széleskörű tájékoztatást nyújtania a felek számára.
A kialakult bírói gyakorlat és a szakirodalom is azt az álláspontot támasztja alá, hogy az egyezség létrehozására legalkalmasabb időpont a perfelvételi szak lezárását közvetlenül megelőzően kínálkozik. Az osztott perszerkezet alkalmazásának köszönhetően a jogvita keretei ezen a ponton meghatározásra kerültek,[26] az ügy szempontjából lényeges tények, bizonyítékok, és bizonyítási indítványok a felek és a bíróság rendelkezésére állnak, mely információk tudatában a felek "erőviszonyai" kialakultak, ezáltal a felek mérlegelésén múlik, hogy kívánnak e egyezséget kötni. A jogalkotó függetlenül a felek egyezségre való hajlandóságától, általánosan előírja a tájékoztatási kötelezettséget, mely segítségével a bíró megkísérli a feleket a közvetítői eljárás igénybevételére terelni.[27]
- 70/71 -
A Pp rögzíti: a bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék, melynek keretében a bíró tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségeiről, ha annak sikerére esély mutatkozik.[28]
Ebben az esetben tehát a jogalkotó bírói mérlegelés körébe bocsájtja a közvetítői eljárás igénybevételére vonatkozó tájékoztatás lehetőségét, ugyanis sem a Pp. rendelkezései, sem a hozzá kapcsolódó kommentár nem fejti ki, pontosan mit ért "ha annak sikerére esély mutatkozik" fordulat alatt.
A jogalkotó célja ebben az esetben teljesen érthető és ésszerű, tekintettel arra, hogy az eljárások során számtalan körülmény, illetve tényező befolyásolhatja az ügy közvetítői eljárás útján történő lezárásának lehetőségét, az eljárás során a bíró feladata az egyes körülmények figyelemmel kísérése és értékelése. Azonban a mediáció hatékony érvényre juttatása szempontjából célszerű volna a jogszabály szövegét konkretizálni, ugyanis a jogalkalmazók számára a hatályos rendelkezés némi bizonytalanságot sugall.
A mediációs eljárás igénybevétele főszabály szerint a jogvitában érintett felek önkéntes akarat elhatározásán alapul, amelyet a felek a per bármely szakaszában, minden olyan ügyben kezdeményezhetnek, mely esetében a mediáció alkalmazását jogszabály nem zárja ki.[29] A polgári peres eljárás alatt azonban kivételesen jogszabályi felhatalmazás alapján a bíróság kötelezheti a peres feleket a mediáció igénybevételére.[30]
Az új Polgári Törvénykönyv[31] hatályba lépésével a Családjogi Könyvbe beiktatásra került a kötelező mediáció alkalmazásának lehetősége, melynek keretében a bíróság szülői felügyelet gyakorlása és kapcsolattartás vonatkozásában, indokolt esetben elrendelheti a felek kötelező közvetítői eljáráson való részvételét.[32] A bíró saját mérlegelési körén belül dönt a közvetítői eljárás szükségességéről, ezzel egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti, és tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárással kapcsolatos főbb szabályokról.[33] Amennyiben a közvetítői eljárás sikeresen zárul és a felek írásbeli megállapodást kötnek, a megállapodást benyújthatják a bírósághoz egyezségként történő jóváhagyás céljából.[34]
A kötelező közvetítői eljárás, mint a bíróság egyik perelterelésre alkalmas eszköze elsőre negatívan csenghet, hiszen a "kötelezés" egy negatív töltetű szó, kényszerítést sugalmaz, eljárásjogi szempontból megvizsgálva az eljárás elrendelése a bíró kizárólagos mérlegelése, és döntése alapján történik, tehát a felek akaratán kívül kerül sor az eljárás elrendelésére. Azonban fontos kiemel-
- 71/72 -
ni, hogy a mediációs eljárás egyik fő alapelvének számító önkéntesség elve az eljárás során fokozottan érvényesül, mely magában foglalja az eljáráson való önkéntes részvételt is.
A hazai szabályozás[35] esetében a kötelezés nem a mediációs eljárásban való részvételre vonatkozik, hanem arra, hogy a felek közvetítőhöz forduljanak, és részt vegyenek az első tájékoztató ülésen, amely során széleskörű tájékoztatást kapnak a közvetítői eljárás lényegéről, céljáról és szabályairól. A kötelező mediáció - vagy szakirodalomi elnevezése szerint kötelezően válaszható mediáció - tulajdonképpen egy kötelező tájékoztatáson való részvételt foglal magába. A közvetítő tájékoztatását követően a felek szabadon dönthetnek arról, hogy részt kívánnak e venni az eljárásban.[36]
A kötelező közvetítői eljárás elrendelésével a bíróság a feleket abba a helyzetbe hozza, hogy részt vegyenek egy közvetítő útján tartott széleskörű, szakmai tájékoztató ülésen, majd az elhangzott tájékoztatás, és saját meggyőződésük alapján döntsenek arról, hogy igénybe kívánják-e venni a mediációs eljárást, vagy inkább bírósági peres úton kívánják a jogvitát rendezni.
Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a kötelező mediációra utalás lehetőségét bírói mérlegelés körébe vonta, érdemes megvizsgálni, hogy a bíró az eljárás szükségességének megállapítása kapcsán milyen szempontok alapján dönt az eljárás elrendeléséről. A közvetítésre alkalmas ügyek kategorizálása azért is fontos, mert amennyiben a bíró az előtte folyamatban lévő ügyben érzékeli a felek részéről az egyezségkötésre való hajlandóságot, úgy a perelterelés eszközeinek a segítségével hozzájárulhat a jogvita egyezséggel történő lezárásához.
A mediáció hatékony alkalmazásának kialakítása érdekében elengedhetetlen az ügyek közvetítésre alkalmas szempontból történő szűrése. A bíró a pozitív szűrést alkalmazza, mikor az ügy sajátosságai alapján úgy ítéli meg, hogy az közvetítésre alkalmas, ezzel szemben negatív szűrést alkalmaz, mikor az ügyben valamely szempontból nem javasolt, vagy kizárt a közvetítés igénybevétele.[37] Eredményét tekintve a negatív szűrés alkalmazását a Kvtv. 1. § (3) bekezdése is előírja: a jogszabály taxatív felsorolás útján meghatározza mely esetekben nincs helye közvetítői eljárásnak,[38] azonban a jogszabályi felsorolás ellenére a gyakorlatban előfordulhatnak további kizáró okok, körülmények,[39] amelyet a bírónak kell felismernie.[40]
A közvetítésre alkalmas ügyek beazonosítására és a mediáció intézményesítésére jó példa a holland gyakorlat, amelynek lényege, hogy a bíróságra beérkező ügyeket a bírák közvetítésre alkalmasság szempontjából megvizsgálják, és értékelik.[41] A vizsgálat tulajdonképpen abból áll, hogy a bíró a polgári peres eljárás kezdetén átad a feleknek egy rövid kérdőívet, majd a kérdésre adott válaszok alapján ún. közvetítési útmutatók (mediation indicators) segítségével megtörténik a kiértékelés, amelynek segítségével a
- 72/73 -
bíró megállapítja, hogy az adott ügyben a felek közötti esetleges közvetítői eljárás sikeres volna-e, vagy inkább bírósági peres eljárás lenne jelen esetben a célra vezetőbb. Abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a jogvita alkalmas a közvetítésre, úgy javasolja a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségét.[42]
Összefoglalva, a jogalkotó kizárólag a szülői felügyelettel kapcsolatos perek esetében tette lehetővé a kötelező közvetítői eljárás bíró általi elrendelésének lehetőségét. E szabályok megalkotásával a jogalkotó lehetőséget teremtett a bíró számára, hogy az előtte lévő ügyben mérlegelje az esetleges közvetítői eljárás sikerességének esélyeit a felek egyezségre való hajlandósága, és az eset körülményei alapján.
Álláspontom szerint az ügyek közvetítői eljárásra alkalmasságának vizsgálata szempontjából elengedhetetlen az említett pozitív, illetve negatív szűrők alkalmazása, azonban a sikeres delegálás érdekében indokolt volna az erre irányuló jogi keret meghatározása.
Az elmúlt évtizedek nemzetközi és hazai joggyakorlatainak tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a mediációs eljárás számos pozitívuma, valamint az eljárás igénybevételét ösztönző reformoknak köszönhetően egyre gyakoribb, hogy a felek az egymás között kialakult jogvitát mediáció igénybevétele segítségével rendezzék. A tanulmány következtetése szerint ennek ellenére a mediációs eljárások viszonylag alacsony számban indulnak, amely elsősorban az állampolgárok tájékozatlanságára, valamint a jogi szabályozásban meghúzódó széleskörű bírói mérlegelés lehetőségére vezethető vissza.
A mediáció hatékony érvényre juttatása szempontjából az állami szerepvállalás elengedhetetlen, tekintettel arra, hogy az igazságszolgáltatás letéteményesei a bíróságok, ahol a jogkereső állampolgárok - általában a leggyakrabban - próbálják rendezni egymással a kialakult jogvitáikat, emiatt vált nélkülözhetetlenné a mediáció peres eljárásba történő beillesztése kapcsán a jogszabályi háttér rögzítése, valamint az igazságszolgáltatás funkciójának bővítése.
Összességében megállapítható, hogy a jogalkotó által szorgalmazott perelterelés bevezetésével a bíráknak egyre jelentősebb szerep jut a mediáció előmozdítása szempontjából, a bíró rendelkezésére álló eszközei szorosan összekapcsolódnak egymással: a közvetítői eljárásra alkalmas ügyek hatékony szűrése és az anyagi pervezetés útján történő terelés kizárólag akkor lesz eredményes, ha a bíró erre irányuló tájékoztatása kellőképpen széleskörű és a felek számára könnyen érthető.
A mediáció elősegítése körében kiemelt veszélyt jelenthet a tájékoztatás formálissá válása, ezáltal különösen nagy jelentősége van a hatékony delegálás szempontjából annak, hogy vajon megtörténik-e - és ha igen milyen módon és tartalommal - az ügyek szűrése és a megfelelő tájékoztatás nyújtása.[43] A formálissá válás elkerülése érdekében célszerű külön hangsúlyt fektetni arra, hogy a felek megértsék az egyes eljárások közötti különbségeket, valamint ha
- 73/74 -
nem kívánják igénybe venni a közvetítői eljárást, erre vonatkozóan indokolási kötelezettségük keletkezzen. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány közzététele az Igazságügyi Minisztérium "Jogászképzés színvonalának emelését célzó" kutatási programja "Szintlépés a jogérvényesítésben - A jogérvényesítés és a jogvédelem új útjai" program-részében valósult meg.
[1] Gyengéné Nagy Márta: A mediáció az igazságszolgáltatásban családjogi specialitások, PhD értekezés, Szeged, (2009.) 6. o.
[2] Szekeres Diána: A bírósági mediáció kapujában, In: (Solt Katalin szerk.) Alkalmazott tudományok II. fóruma, Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest, 2016. 647. o.
[3] Lovas Zsuzsa-Herczog Mária: A mediáció, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés, Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest, 2020. 44-45. o.
[4] Király Kornélia: Középen állni, mediálni - a bírósági közvetítés sajátosságai a bírói és a mediátori attitűd, In (Glavanits Judit szerk.): Bíró és mediátor - válogatott tanulmányok a közvetítői eljárás elméleti és gyakorlati kérdéseiről, Universitas - Győr Nonprofit Kft., Győr, 2020. 102. o.
[5] 1952-es Pp. 148. § (2) bekezdés
[6] Király Lilla: Gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, hatékonyabb? Az új magyar polgári perrendtartás általános rész osztott perszerkezetének hatékonysági elemzése, Akadémia Kiadó, Budapest, 2018. 48. o.
[7] Király Kornélia i.m. 103. o.
[8] T/11900. számú törvényjavaslat a polgári perrendtartásról
[9] Gyengéné Nagy Márta: A mediáció uniós szabályozásának hatása a magyar perjogi kodifikációra, Magyar Jog, 2016/5. szám 273-274. o.
[10] Wopera Zsuzsa: A polgári eljárásjog alapfogalmai, In: (Nagy Adrienn-Wopera Zsuzsa szerk.): Polgári eljárásjog I., Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2019. 36. o.
[11] Az Pp. alapelvi fejezetében rögzített alapelvek: a rendelkezési elv, a perkoncentráció elve, a felek eljárás támogatási és igazmondási kötelezettsége, a jóhiszeműség elve, valamint a bíróság közrehatási tevékenysége. (Forrás: Molnár Tamás: Az új polgári perrendtartás alapelveinek értékelése, a perjogi kodifikáció hatása a polgári eljárás sajátos alapelveire, Közjegyzők Közlönye, 2017/6. szám 17-22. o.)
[13] Pp. 237. § (1) és (2) bekezdés;
[14] Alaki pervezetés körébe tartozik például a tárgyalás kitűzése, elhalasztása, határidők megállapítása (Czoboly Gergely: A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei, PhD tanulmány, Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola 2013. 51. o.)
[15] Wopera Zsuzsa: i.m. 49-50. o.
[16] Andódi László: Bíró és a közvetítés - a közvetítés koordinátái a bíró térképén In: (Glavanits Judit szerk.): Bíró és mediátor - válogatott tanulmányok a közvetítői eljárás elméleti és gyakorlati kérdéseiről, Universitas - Győr Nonprofit Kft., Győr, 2020. 40. o.
[17] Pp. 168. § (4) bekezdés, 195. § (1) bekezdés, 238. § (2), 456.§ (3) bekezdés, 14/2002. (VIII.1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól (Büsz.) 75/B. § (1) bekezdés
[18] Pp. 195. § (1) bekezdés, Pp. 238. § (2) bekezdés, 456. § (3) bekezdés
[19] Pp. 38. § (2) bekezdés, Büsz. 75/B. § (1) bekezdés
[20] Pp. 195. § (1) bekezdés, kezdeményezésének szabályaira, Pp. 124. § (1) bekezdés.
[21] Pp. 124. § (1)-(3) bekezdés, 168. § (5) bekezdés, 238. § (2) bekezdés
[22] Pp. 195. § (1) bekezdés
[23] Turcsánné Molnár Katalin: Bírósági közvetítés Magyarországon a kezdetektől 2019. év végéig In: (Glavanits Judit szerk.): Bíró és mediátor - válogatott tanulmányok a közvetítői eljárás elméleti és gyakorlati kérdéseiről, Universitas - Győr Nonprofit Kft., Győr, 2020. 34. o.
[25] Pp. 195. § eredeti rendelkezését a 2020. évi CXIX. törvény 75. § 11. pontja a következőképp módosította: a "perfelvételt lezáró végzés meghozatalát "követően" szövegrész helyébe a "megelőzően" szövegrész lépett.
[26] Turcsánné Molnár Katalin: i.m.14. o.
[27] Tóth Barbara: A mediáció lehetőségei az új Pp. alapján, Miskolci Jogi Szemle, 14. évf. 1. különszám 58. o.
[29] A közvetíti tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (továbbiakban: Kvtv.) 1.§ (3) bekezdés
[30] Nagy Adrienn: A jogi konfliktusok rendezésének lehetséges útjai, Miskolci Jogi Szemle 2018/2. szám 1. kötet 59. o.
[31] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, 2014. március 15. napján lépett hatályba.
[32] Ptk. 4:172. § "A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében közvetítői eljárást vegyenek igénybe." A jogintézmény bevezetésének indoka a peres eljárásban érintett kiskorú gyermek érdekeinek védelme, azok előtérbe helyezése.
[33] Pp. 124. § (1) bekezdés
- 74/75 -
[34] Pp. 477. § (3) bekezdés
[35] A nemzetközi szabályozás alapján megkülönböztetünk önkéntes mediációs eljárást (voluntary mediation) kötelezően választható mediációs eljárást (mandatory mediation), valamint kötelező mediációs eljárást (compulsory mediation). A hazai jogalkotó a kötelezően választható mediációs eljárás bevezetése és alkalmazása mellett döntött.
[36] Ptk. 4:172. §
[37] Gyengéné Nagy Márta, Kőrös András: A bírósági közvetítésről - mindenkinek, Kézikönyv a jogviták békés rendezéséhez, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2016. 40. o.
[38] Kvtv. 1.§ (3) bekezdés: Nincs helye e törvény szerinti közvetítői eljárásnak a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gondnoksági perekben, származási perekben, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indított per kivételével a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben, az örökbefogadás felbontása iránti perekben, a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti per kivételével az egyes személyiségi jogok érvényesítése iránt indított perekben, a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránt indított perekben, valamint a végrehajtási perekben.
[39] Andódi László: i.m. 58. o.
[40] A bíró feladata a felek között húzódó konfliktus egyes szakaszainak a felismerése, mely a bíró részéről nem csak a jogi kérdés megválaszolását jelenti, hanem egy olyan ponton történő beavatkozás lehetőségének felismerését, amely hatékonyságát tekintve célravezetőbb. A bíró feladata felismerni és különbséget tenni az ügy közvetítői eljárásra utalhatósága kérdésében. (Forrás: Szirbikné Makó Tímea: A bírósági közvetítés jelene és helye az új Polgári perrendtartás koncepciójában, Magyar Bírói testület, 2017. http://www.mabie.hu/index.php/cikkek-tanulmanyok/122-szirbikne-dr-mako-timea-a-birosagi-kozvetites-jelene-es-helye-az-uj-polgari-perrend-tartas-koncepciojaban Letöltés dátuma: 2021.05.20.)
[41] Király Lilla: i.m. 105. o.
[42] Antalicz Gabriella: A mediáció szerepe a polgári eljárásban, (http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/Mailath-palyazat-erdmenyek/MGyTP-P-J-3-Antalicz_Gabriella-A_mediacio_szerepe_a_polgari_eljarasban.pdf Letöltés dátuma: 2021.05.23.)
[43] Turcsánné Molnár Katalin: i.m. 34. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvédjelölt, doktoranda, DE ÁJK Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
