Az Európai Unió 1999 óta többféle iránymutatást adott a tagállamok számára alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés érdekében. Az alternatív vitarendezési formák közül a közvetítést vagy mediációt előnyben részesítő uniós akarat mögött az a meggyőződés áll, hogy ez az alternatív konfliktuskezelési forma biztosíthatja leginkább a viták takarékos, gyors, bíróságon kívüli rendezését a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. 2008. május 21-én megszületett az Európa Parlament és Tanács 2008/52/EK Irányelve[1] a polgári és kereskedelmi ügyekben a mediációs eljárás egyes aspektusairól, amely alapján a tagállamoknak lehetőségük van a bírósági eljárás során alkalmazható közvetítői eljárás szabályainak kidolgozására. A tagállamoknak 2011. május 21-ig kellett gondoskodniuk az irányelv átültetéséről a hazai jogrendszerükbe. Ezen kötelezettségnek a tagállamok többsége eleget tett. Az Európa Parlament 2014-ben jelentette meg átfogó hatástanulmányát,[2] mely az irányelv megszületése óta eltelt öt év tagállami tapasztalatait értékeli az alternatív konfliktuskezelési eljárások polgári- és kereskedelmi ügyekben történő alkalmazásáról. A tanulmány megdöbbentő megállapítást tesz az elmúlt évek eredményeinek átfogó értékelése kapcsán. Általánosságban azt állapítja meg, hogy az irányelv alkalmazása nem hozott megoldást az "Európai Uniós Mediációs Paradoxon"-ra. Miben áll a paradoxon? Milyen eszközökkel, intézkedésekkel oldhatják fel azt a tagállamok? A hatástanulmány ezekre a kérdésekre keresi a lehetséges válaszokat, és megfontolásra ajánlja a tagállamok számára a javasolt intézkedések megtételét a mediáció hatékonyabb, sikeresebb működése érdekében. Jelen tanulmányomban részletesen elemzem, milyen hatást gyakorolt az Irányelv a hazai perjogi kodifikációra, és arra keresem a választ, hogy ezzel segíthetjük-e az uniós szintű paradoxon feloldását, illetve van-e saját mediációs paradoxonunk, amelynek megoldásán fáradoznunk érdemes.
Az Európai Uniós Mediációs Paradoxon azt jelenti, hogy bevezetése és minden előnye ellenére is a polgári és kereskedelmi ügyek kevesebb, mint 1%-ában alkalmazzák a mediációt az Európai Unióban. Giuseppe De Palo[3] szerint a paradoxon abban áll, hogy a tagállamok állami szintű irányítóinak, a szakpolitikáknak a kezében levő különleges jogi - és egyéb intézkedési potenciál ellenére, döbbenetesen kevés a polgári - és kereskedelmi ügyekben a mediációk száma az Unióban (pl. Bulgária 472, Románia 300, Magyarország kevesebb, mint 2000, Egyesült Királyság 8000). Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy ezek az országok nem mediáció ellenesek, hanem épp ellenkezőleg, a mediáció hívei. A tanulmány 816 szakértő bevonásával mind a 28 tagállamban megvizsgálta az állami szerepvállalást, a törvényalkotást, a mediáció ajánlásának formáit, a mediációs programokat. A tagállamoknak választ kellett adniuk arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül a mediáció, és ugyanolyan tárgyú ügyben mennyi ideig tart egy mediáció és a peres eljárás? A válaszadókból Olaszország, Belgium adatait érdemes kiemelni, és az uniós átlaghoz hasonlítani. A modell ügyek vizsgálata alapján Olaszországban 1210 napot, Belgiumban 505 napot vesz igénybe a peres eljárás, amelynek költsége Olaszországban 15 370 euró, Belgiumban 16 000 euró. Ha a mediáció bírósági eljárásokban való alkalmazását tekintjük, és a kereskedelmi ügyeket vesszük a tanulmány modell-ügyeinek alapjául, valamint feltételezzük, hogy minden ügyet a tárgyalást megelőzően mediálnak, a mediáció az ügyek 50%-ában sikeres. Ez azt jelenti, hogy Belgiumban 207 nap és 1000 euró, Olaszországban 558 nap és 3315 euró, uniós átlagban 186 nap és 2722 euró a megtakarítás.
2012. október 12-én az Európai Parlament szóban kérdést intézett az Európai Unió Bizottságához, hogyan értelmezik a "kiegyensúlyozott kapcsolat" fogalmát, és a Bizottság milyen lépéseket tesz a tagállamokkal együtt annak érdekében, hogy a jelenlegi állapotában nem megvalósított egyensúlyi helyzetet megteremtsék. A Bizottságnak reflektálnia kellett az Irányelv 1. cikkében[4] foglaltak meg-
- 269/270 -
valósítása, illetve fejlesztése érdekében javasolt elképzeléseiről. Amikor a tanulmány szerzői 2012 áprilisában először beszéltek elméletükről New York Állam Bírósága Elnökének (ahol, sajnos más szövetségi államhoz képest a kereskedelmi ügyekben nincs mandatory mediation[5]), az Elnök azt javasolta, hogy öt ügyből egyet utaljanak mediációra a tagállamok. Tehát a "célszámok közötti kiegyensúlyozott kapcsolat" a 20%-os arány. Egy az öthöz. Kérdés, hogy ezt az arányt lehet-e automatikusan minden tagállamban a siker kapujának tekinteni. Nos, a szerzők szerint ez nem ilyen egyszerű. Az uniós tagállamok eltérő jogszabályi környezete és mediációs gyakorlata alapján célszerű inkább arra fektetni a hangsúlyt, hogy minél több lehetőséget biztosítsanak a tagállamok a mediáció igénybevételére, annak függvényében, hogy milyen közegellenállást kell leküzdeni az állampolgárok vagy a jog szereplőinek részéről az adott tagállamban. Melyek a nem ráfizetéses, ún. "nullszaldós pontok", aminek esetében a mediáció igénybevételével sikert könyvelhet el a költségvetés? Belgiumban ez 9% az idő-, és 44% a költségmegtakarításban, Olaszországban 4% az idő- és 28% a költségmegtakarításban, uniós szintű átlagban 19% az idő- és 24% a költségmegtakarításban. A vizsgálat szerint a mediációs eljárások alacsony számának fő oka az idő- és pénzráfordítás extra költségeiben keresendő, amennyiben a mediációt, annak sikertelensége esetén, tárgyalás követi. Ezek szignifikánsan csökkentik a sikeres mediációval elérhető előnyöket.
A hatástanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a tagállamoknak érdemes megvizsgálniuk a mediáció kötelező bevezetésének hatásait. A felmérés igazolja, hogy a kötelezően választható mediáció hatásai lényegesen jobbak a kötelező mediációéhoz képest. Olaszországban például, ahol a mediáció 2011-ig nem volt kötelezően választható, évente nem volt több 2000 mediációnál. Attól az időponttól kezdődően, amikor kötelezően választhatóvá vált (2011 március-2012. október), a teljesen önkéntes alapú mediáció száma 45 000-re emelkedett 220 000 peres eljárásra vetítve. Amíg szünetelt a kötelezően választható mediáció (2012. október-2013. szeptember), az önkéntes mediáció iránti igény is elenyésző volt. Miután bizonyos ügyekben a perindítás előfeltételévé tették a mediációt (2013 szeptembere óta), a kötelezően választható és az önkéntes mediáció is mérhető, havonta több mint 1000-re tehető a számuk. Az egyetlen ország Európában, ahol évente 150 000 mediációs eljárás fejeződik be, és az egyetlen ország, ahol a tárgyalást megelőző mediációt 2011-ben egy kormányhatározat mandatory mediációvá tette a polgári ügyek egy bizonyos fajtájában. Ha megnézzük a rendelet hatályba lépését követően készült, az olasz Igazságügyi Minisztérium hivatalos statisztikáját, jól látható a trend, havonta 20 000-re emelkedett a mediációk száma egy tárgyalási szezonban. A rendelet hatályba lépését követően az ajánlott ügyek magukkal húzták az önkéntes alapú mediációt, azok száma is növekedett. Másik érdekes adat, hogy három ügyből kettőben a mediációra hívott fél elutasítja a mediációt. Amikor viszont mindkét fél beleegyezik és leül a mediátorral beszélni, a mediációs eljárás két esetből egyben, vagyis 50%-ban megegyezéssel zárul. A sikeres mediációk által a napok számában elért megtakarításból kivonva a sikertelen mediációkra "pazarolt" napok számát, az arány 25 millió és 75 millió nap között van (ha csak az első fokon járt ügyek átlagos időtartamát vetjük össze a Semmítőszékig eljutott ügyek átlagos időtartamával.) Ez átlagosan 50 millió nap, tehát 136 ezer év. Az Olaszországi Egyesült Kereskedelmi Kamara tanulmánya úgy becsüli, hogy több mint 480 millió euró megtakarítást eredményezett a mediációs eljárások alkalmazása 2011 szeptembere és 2012 szeptembere között. Olaszországban tehát eredményre vezetett, hogy a mediáció enyhébb változatát alkalmazták. A peres ügyek egy bizonyos részében, ahol a mediációs előkészítő megbeszélésen való részvétel kötelező, a felek részére ingyenes a szolgáltatás, fizetni attól az időponttól kell, amikor a felek a mediációs eljárásban vesznek részt. Ha a felek bármelyike úgy ítéli meg, hogy a mediációtól eredmény nem várható, minden negatív következmény nélkül folytathatják a peres eljárást. Az "opt-out" szisztémának egyik előnye, hogy igazán felkészült és képzett, semleges harmadik személy ösztönzi a feleket a mediációs eljárásban való részvételre. A másik előnye, hogy a bírósági úthoz való hozzájutást, a peres út választásának a jogát szinte egyáltalán nem korlátozza. Az olasz modell szerint a felek a közvetítői előkészítő megbeszélésen egy tanácsadó vagy egy ügyvéd mediátorral ülnek le beszélgetni, ahol az adott ügyben a mediáció, illetve a peres út választásának pro és kontra érveiről folytatnak megbeszélést. Ez elősegíti, hogy a felek komolyan, minden információ birtokában válasszák a mediációt, mint reális opciót. Romániában vagy más országokban, ahol az "opt-in" modellt alkalmazzák, tehát a mediáció a részvétel kinyilvánításának elvén alapul, a kötelezően választható mediációs előkészítő megbeszélést követően egy elkülönített eljárásban kell a mediációt lefoly-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
