A dogmatikai és joggyakorlati problémáktól övezett nem vagyoni kártérítés intézménye jogtörténetté vált az új Ptk. hatálybalépésével. Ugyanakkor, a sérelemdíj alkalmazása kapcsán felvetődő kérdések megoldása a bíróságokra maradt. A tanulmány három kérdéssel foglalkozik. A nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj intézménytörténetével, majd ezt követi a nemzetközi kitekintés, amely válogatott államok tekintetében vizsgálja a személyiségi jogsérelmek orvoslásának lehetőségeit. Végül megválaszolja, hogy a nem vagyoni kártérítés, illetve sérelemdíj kapcsán fellelhetőek-e a magyar judikatúrában kifejezetten környezeti vonatkozású ügyekhez kötődő esetek. Napjainkban egyre fontosabbá válik a környezet védelme. Első pillantásra nem tűnik egyértelmű kapcsolódási pontnak, azonban a környezeti kár is vezethet a személyiségi jogok sérelméhez. Így vizsgálandó, hogy vajon a sérelemdíjjal kapcsolatos joggyakorlatban fellelhetőek-e ilyen esetek és egyáltalán alkalmas eszköz lehet-e a jogsérelem orvoslására?
The institution of non-pecuniary damages surrounded by dogmatic and practical problems had become a legal history after the new Civil Code entered into force. At the same time, it was left to the courts to solve the upcoming issues of restitution. The article addresses three issues. With the institutional history of non-pecuniary damages, followed by an international outlook examining remedies for personal rights' violations in selected states. Finally, it answers whether there are cases in Hungarian judicature that are specifically related to environmental issues in connection with restitution. Nowadays, protecting the environment is becoming increasingly important. At first glance, it does not seem to be a clear link, but environmental damage can also lead to violations of individual rights. Thus, it is necessary to examine whether such cases are to be found in the case-law and whether non-pecuniary damages or restitution can be a suitable means of remedying such damage at all.
"Az embernek vannak féltettebb javai,
mint a vagyon, drágább kincsei, mint pénz és drágaságok..."[1]
Az ember örök, veleszületett jellemzője a személyét, személyiséget ért jogsérelem orvoslásának igénye.[2] A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ahogyan ennek Polgári Törvénykönyv[3] is nyomatékot ad a személyiségi jogok védelmén keresztül. A régi Alkotmány 70/A.§ (1) bekezdésében meghatározott diszkrimináció tilalmából levezetve (hatályos Alaptörvény XV. cikk),[4] az egyes személyeket egyenlő méltóságú személyeknek kell tekinteni és kezelni, illetve, magának a személyiségnek a különböző szintjeit és tartalmi vonatkozásait tekintve sem lehet különbséget tenni. Nem lehet az egyes személyiségi jogokat tartalmilag kirekesztő szabályozással élni, ezeket mindenkinek figyelembe kell vennie és tiszteletben kell tartania. Minden személyiségi jog egyenlően, a törvény védelme alatt áll. Az emberi méltóság mint alapjog minden személyiségi jog "anyajoga", az egészséges környezethez való jog általános célja pedig az emberi méltóság védelme. Ha az "egyén olyan környezetben él, amelyben nem képes egészséges vízhez vagy ételhez hozzájutni, vagy a levegő olyan mértékben szennyezett, hogy az veszélyezteti az egészségét, az nem egyeztethető össze az emberi méltósággal".[5] A személyiségi jog abszolút jellegű, és mindenkire egyaránt kötelező, ezáltal mindenki köteles tartózkodni a jogsértéstől, így a kötelezés tartalma negatív jellegű.[6] A személyhez fűződő jogok védelme és a védelem körében érvényesíthető immateriális jogkövetkezmény, a korábbi nem vagyoni kártérítés - ma már sérelemdíj - dogmatikája a polgári anyagi jog egyik legrégebben vitatott, ellentétektől terhes jogintézménye.[7]
Az 1959. évi IV. törvény rekodifikációja érintette a személyiségi jogsérelem kompenzációjaként alkalmazandó nem vagyoni kártérítés intézményét is. A személyhez fűződő jogok vagyoni
- 1321/1322 -
szankcionálása terén 2002-ben történt jelentős fordulat, az azóta lényegében változatlan sérelemdíj dogmatikai megjelenésével.[8] Ugyanakkor az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőséget biztosított az európai tendenciákhoz való idomulásra, más államok jogi hagyományainak megismerésére. A nem vagyoni károk megítélése és maga a jogintézmény is erőteljesen vitatott a magyar polgári jog berkeiben, az új Polgári Törvénykönyv 2013. évi elfogadásával pedig a jogalkalmazókra hárult a sérelemdíj koncepciójának gyakorlatba való átültetése. A lassan egy évtizede alkalmazott Ptk. kapcsán meg kell vizsgálni, hogy vajon a bírósági gyakorlat mennyiben tudta kitölteni a sérelemdíj koncepcióját. További kérdésként merül fel, hogy a sérelemdíj alkalmazható-e egyes környezeti károk okozta személyiségi jogsérelmek kompenzálására, és vajon a magyar bírósági gyakorlatban találunk-e erre vonatkozó eseteket. A tanulmány három fő kérdéssel foglalkozik. Először a nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj intézménytörténete kerül összefoglalásra. Ezt követi a nemzetközi kitekintés, amely válogatott államok tekintetében kitér a személyiségi jogsérelmek orvoslására és esetleges környezeti vonatkozásokra. Végül, vizsgálat tárgyává teszi, hogy vajon a nem vagyoni kártérítés, illetve a sérelemdíj kapcsán fellelhetőek-e a magyar judikatúrában kifejezetten környezeti vonatkozású ügyekhez kötődő esetek. Ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy a sérelemdíj egyáltalán alkalmas lehet-e a környezeti károk okozta személyiségi jogsérelem reparációjára.
A tanulmány hátterét adó kutatás a vonatkozó magyar és nemzetközi szakirodalom szintetizálására épül, feltérképezve a vonatkozó bírósági gyakorlatot.
A rendszerváltás utáni időszak, a jogállamiság megteremtésére irányuló törvényhozás magával hozta a polgári jog valóságos formai és térbeli kiterjedését. Ebbe a folyamatba illeszkedett az alkotmányos szabadságjogokkal szoros kapcsolatban álló személyiségi jogok, és személyiségvédelem intézményi megélénkülése.[9] A nem vagyoni kártérítés szabályozása és hazai intézménytörténete ugyanakkor nem mutatott egyenletes jogfejlődést, és ennek eredményeként a normatív szabályozás hiányosságai megnehezítették a jogalkalmazó bíróságok munkáját, az egységes joggyakorlat kialakulásának lehetőségét akadályozták. A magyar jogalkalmazási gyakorlatot a nem vagyoni kártérítéssel szemben örökös kétkedés jellemezte. Ezzel egyidőben a személyiségvédelem, a személyhez fűződő jogok sértésének szankcionálása az elmúlt évtized második felétől kezdődően került mindinkább előtérbe, a jogterület felértékelődése egyértelmű volt.[10]
Önmagában a nem vagyoni kártérítés fogalma is igen ellentmondásos volt. Valóságos célja az, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű előnyt nyújt. Azonban a realitások is azt mutatják, hogy egy, a nem vagyoni kártérítést megalapozó személyiségbeli sérelemnek nincsen és jellegénél fogva nem is lehet valóságos pénzbeli kompenzációja. További kérdésként merült fel a bírósági gyakorlat, hiszen, ha egy jogsérelem kapcsán az egyik bíróság megítél bizonyos összegű nem vagyoni kártérítést, míg hasonló esetben egy másik bíróság nem, sérül az egységes jogalkalmazás követelménye.[11]
Az intézmény történetére kitekintve látható, hogy az 1800-as évek végének magánjogi gyakorlata elzárkózott mindennemű "ideális" kárért nyújtandó kárpótlástól vagy elégtételadástól. Az esetlegesen bűncselekménnyel okozott fájdalomért a korabeli jogi felfogás szerint az elégtételt a büntetőbíróságok adták meg. Azonban már az 1840-es évek szolgabírói jellegű bíráskodásában található elmozdulás a személyiségi jogsérelem felé. Az 1878. évi V. törvénycikk (a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és a vétségekről) rendelkezett a törvényellenesen letartóztatott részére fizetendő, összegszerűségében limitált kártérítésről. A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv 1900. évi tervezete a nem vagyoni kár megtérítését nem találta a modern jogfejlődéssel összeegyeztethetetlennek, már csak azért sem, mivel enélkül a sértő cselekmények egy része megtorlatlan maradt volna. Az 1914. évi XIV. tc., a korabeli sajtótörvény is tartalmazott elmozdulást a személyiségi jogok érvényesítése felé.[12] A két világháború között[13] kialakult a jogintézmény alkalmazási területe és módja. Továbbra is fennállt a vagyoni károsodással való összekapcsolás gondolata, azonban kizárólag a fájdalomdíj jellegű kárpótlás megítélésének elkerülésére. A bírói gyakorlat kizárólag akkor tartotta megítélhetőnek a nem vagyoni kárt, ha a sérelmet szenvedett erkölcsi érdek vagyoni kár okozására is alkalmas volt.[14]
- 1322/1323 -
A második világháború után a szocializmus időszaka erőteljesen átalakította a személyiségi jogok megítélésének rendszerét. A Legfelsőbb Bíróság III. számú Polgári Elvi Döntése 1953-ban kimondta, hogy a szocialista rendszerben az ún. eszmei kár megtérítésére kötelezésre nincs lehetőség. Továbbá, a Legfelsőbb Bíróság 1953. évi elvi határozatában megfogalmazta, hogy "az erkölcsi értékek pénzre váltása összeegyeztethetetlen az új társadalmi értékrenddel".[15] Az 1960. május 1-jén hatályba lépett (ma már régi) Polgári Törvénykönyv nem ismerte az erkölcsi kártérítés fogalmát.[16] Az 1977. évi IV. törvény (Novella) fordulópontot jelentett, és a következő szabályozást adta: "a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja" (354. §).
A kompenzációs jellegű szabályozás vezérfonalát a Legfelsőbb Bíróság 16. számú Iránymutatása próbálta megadni, amely a tényállást tovább szűkítve, együttes jogkövetkezményként határozta meg a "tartósan vagy súlyosan kitételt". Így, ha a sérelem súlyos fizikai vagy szellemi sérelemmel járt, de rövidebb időtartamra vonatkozott, már nem volt megítélhető a kártérítés. Részletes iránymutatást tartalmazott a kártérítés összegének megállapításához is. Ennek meghatározásához mérvadó körülmény volt a károsult életmódja, kora, anyagi viszonyai és a társadalom anyagi teherbíró képessége, amely utóbbi korlátozásként szerepelt. A tényállás legnagyobb hátránya az volt, hogy csak szűk körben, így közúti, munkahelyi balesetes és orvosi műhibák által okozott súlyos és tartós hátrányok ellensúlyozásának volt eszköze.[17] 1989-ben végül hatályon kívül helyezték az Iránymutatást.
A jogalkalmazási gyakorlat körvonalait egy meghatározó Alkotmánybírósági határozat, a 34/1992. számú AB határozat adta meg. Az Alkotmánybíróság e határozatát az 1959. évi IV. törvény, vagyis a régi Ptk. 354. §-ának alkotmányellenességi vizsgálata során hozta. Az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést alkotmányellenesnek találta és így részben megsemmisítette. Az idézett szakaszból a következő szabályozás maradt hatályban: "a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát". Az így tovább élő csonka szakaszt az 1993. évi XCII. törvény hatályon kívül helyzete, így a régi Polgári Törvénykönyvben a nem vagyoni kártérítés "üres" szakasznak minősült. Az AB határozat érdekessége, hogy a "szoros tartalmi összefüggés" végett a vizsgálatot más jogágakban, illetőleg más jogszabályokban szabályozott nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos kérdésekre is kiterjesztette.
Az alkotmányellenességi vizsgálat indítványozásának oka az volt, hogy az 1977. évi szabályozás későbbiekben megsemmisített része szűkítette a károkozásért való nem vagyoni felelősséget. Az indítványozó indokolása alapján a személyiségi érdekeket védelmező nem vagyoni kártérítés esetén nem lehet a vagyoni érdeksérelemnél kisebb jelentőségűnek tulajdonítani a személyiséget ért sérelmeket. Az, hogy az ilyen jellegű kártérítési igény érvényesítésének szigorúbb feltételei vannak, mint a vagyoni károsodásért követelhető kártérítésnek, alkotmányellenes. Továbbá sérti a jogegyenlőséget, hogy a gazdasági forgalomban részt nem vevő jogi személyektől teljesen elzárt a nem vagyoni kár érvényesítésének lehetősége. Az Alkotmánybíróság az indítványozó ezen megállapításai alapján, a nem vagyoni kártérítés polgári jogi összefüggésében vezette le a vizsgálatot. Az Alkotmánybíróság a határozatban kiemeli, hogy ugyan a nem vagyon kártérítés 1977. évi szabályozása elsősorban a testi épség és az egészség sérelmének eseteihez kötődik, azonban a törvény miniszteri indokolása sem korlátozza a nem vagyoni kártérítés lehetőségét ezen esetekre. Már ez az alkotmánybírósági döntés is felhívta a figyelmet arra, hogy a nem vagyoni kártérítés intézménye számos ellentmondást hordoz, és bár nem az Alkotmánybíróság feladata, szükséges lenne egy egységes dogmatikai rendszer kidolgozása. "A jogintézmény célja pedig - mivel gyakorlatilag ezen jogsérelmek mértéke pénzben nem teljesen értelmezhetők - leginkább az, hogy a jogsérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozása megtörténjen. Azonban ennek a módja, technikai kidolgozása, részletkérdése nem alkotmányossági kérdés."[18] Az alkotmányossági vizsgálat során is az alkotmánybíróság elsősorban a jogintézmény "élő" tartalmi kérdéseit vizsgálta, a bíróságok gyakorlata és a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései alapján.
A határozat utal a Legfelsőbb Bíróság 21. Irányelvére,[19] amely a nem vagyoni kártérítés szempontjából meghatározó jelentőségű.[20] Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a nem vagyoni kártérítés nemzetközi és jogtörténeti kitekintésben is a személyiségvédelmet szolgálja, amelynek jelentősége a korai jogtörténeti időktől kezdve egyre inkább növekvő. A nem vagyoni kártérítésnek - mivel a személyiséget ért sérelmek esetére rendelt polgári jogi jogvédelmi eszköz -, feltétele valamely személyiségi jog megsértése.
A vagyoni kárral ellentétben - amelyre a régi Ptk. a teljes kártérítés elvével összhangban általános szabályozást adott - a nem vagyoni kártérítést nem lehetett a kártérítési jogon belül értelmezni. A jogellenesség alapja az 1977. évi szabályozásban ugyanis nem a károkozás, hanem a személyhez fűződő jogsértés volt. Azonban az akkor hatályos szabályozás a nem vagyoni kártérítés lehetőségét csupán a súlyosabb esetekre korlátozta, ezzel sértve az egyenlő méltóságra vonatkozó megkülönböztetés tilalmát. A nem vagyoni kártérítés a régi Ptk.-ban szabályozott feltétele önkényes határvonalat jelentett. A meghatározott becslésen alapuló kármeghatározás a nem vagyoni kártérítés objektív kiszabására, megállapítására nem volt alkalmas. A szabályozásnak minden jogot egyenlően kellene védelmeznie, önkényes és objektív megítélésre
- 1323/1324 -
alkalmatlan követelményeket mellőzve. A szabályozással az egészség és testi épség jogának sértése szinte kizárólagos jogalappá vált a nem vagyoni kártérítés igényérvényesítése során és ezzel a többi hagyományos iniuriát gyakorlatilag kizárta a joggyakorlatból. A bírói gyakorlat ellentmondásossága különösen abban mutatkozott meg, hogy a bíróságok mennyiben követelték meg a külvilág számára is felismerhető hátrány bizonyítását, illetve az ítéletek többsége ragaszkodott ahhoz, hogy a sértett bizonyítsa a hátrány elszenvedését.[21] A személyiségi jogok védelmének újabb fordulópontját az anyagi jogi kodifikáció szükségességének felmerülése, és ennek folyamata hozta meg.
Amennyiben a személyhez fűződő jogok sérelmének szankciórendszerét elemezzük, az új Polgári törvénykönyv kodifikációs folyamatát kell vizsgálat tárgyává tenni. A nem vagyoni kártérítés terminus technikus vitatott elnevezés. Azonban a 2002-ben, a Magyar Közlönyben megjelent új Polgári Törvénykönyv koncepciója szerint a nem vagyoni kártérítés tulajdonképpen fikció, továbbá figyelembe véve, hogy a nem vagyoni kártérítés alapvetően a károsult adaptálódását segíti, a kárpótlás terminológiája a magyar jogi nyelvben az intézmény sajátos megjelölésére alkalmas volna, azonban más jogi tényezők miatt is fenntarthatónak vélték a nem vagyoni kártérítés elnevezést. Az 1959. évi IV. törvény reformját már régóta célként tűzték ki, és végül az új Polgári Törvénykönyv kodifikációja az 1050/1998. (IV. 24.) Kormányhatározatnak megfelelően indult meg.[22] Forrásként kell megnevezni Vékás Lajos szerkesztésében megjelent "Szakértői javaslat az új Ptk. tervezetéhez" című művet, amely 2008 márciusában könyv formájában jelent meg. Ez egy nem hivatalos tervezet volt, amelynek kiindulási alapját képezte a 2006-ban, könyvenként megjelent szerkesztőbizottsági tervezet. A könyv írásában részt vett számos személy a Szerkesztőbizottságból,[23] valamint más szakértők is.
A 2012-ben tárgyalt Kodifikációs Főbizottsági tervezetben is megjelentek a nevesített személyiségi jogok. Azok tételes köre lényegileg nem változott, azonban kisebb eltérések voltak a felsorolásban a korábbiakhoz képest. Azonban mivel a személyiségi jogok a 2:42. § alapján már általános védelemben részesültek,[24] a felsorolásban szereplő jogok köre nem jelent teljes körű felsorolást. A személyiségvédelem polgári jogi eszközrendszere alapvetően erkölcsi jellegű objektív, és felróhatóságtól függő szubjektív szankciókból áll.[25] A személyhez fűződő jogok megsértésének szankciórendszere arra az elvre épült az elmúlt évtized javaslataiban, hogy a dogmatikában és a gyakorlati alkalmazásban is bizonytalan nem vagyoni kártérítést megszüntetik, és helyébe lép a sérelemdíj.
A nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj a magánjog fontos eszköze lehet például az új Ptk. elfogadásáig alkalmazott, jogág-idegen közérdekű bírsággal szemben, amelyet nem is gyakran szabtak ki a bíróságok. Az akkor hatályos jogban materiális hátrány bizonyítását követelte meg a sértett részéről a nem vagyoni kártérítésre kötelezés feltételeként a régi Ptk. 355. § alapján: "(4) Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges."[26] Így a szorosan vett erkölcsi kár megtérítésére nem tért ki. Ez azonban számos esetben azt okozta, hogy az elszenvedett belső traumák kárpótlás nélkül maradtak. Ilyen lehetett valaki életminőségének megváltozása a sérelem okán, anélkül, hogy bármilyen költséggel vagy pótlandó kárral járna, amit egyébként is igen nehéz bizonyítani.[27]
A sérelemdíj mint a személyhez fűződő jogok sérelmének szankciója, teljesen szubjektív alapokon nyugszik, így a jogsértés felróhatóságától függ alkalmazása, amelynek így eredménye is van: egyrészt reparatív, hiszen vagyonban kifejezve ellensúlyozza a nem vagyoni hátrányt, valamint represszív, a hasonló esetek megelőzését is szolgálja. Az, hogy a jogsértő az adott helyzetben nem úgy járt el, ahogyan az elvárható lett volna, önmagában megalapozza a sérelemdíj alkalmazását. Azonban nem kizárt, hogy a jogsértővel szemben további vagyoni követeléseket tegyenek. A sérelemdíj szimbolikus összeg, amelyet a jogsértés körülményei befolyásolnak. Az igényérvényesítés személyhez kötött, így csak a sértett érvényesítheti azokat. A jogosult örököse csak akkor követelheti a megfizetését, ha a sértett igényét korábban keresettel érvényesítette, vagy azt jogszerűen elismerte.[28] A Javaslatban és az új Ptk.-ban található sérelemdíj szabályozás, ha szó szerint nem is, tartalmában szinte megegyezik egymással. Az új Ptk. 2:52. §-ban található sérelemdíj szabályozás[29] legnagyobb nóvuma, hogy a sérelemdíj megfizetésére való
- 1324/1325 -
kötelezésnek nem feltétele, hogy a sértett bizonyítsa az őt ért hátrány bekövetkezését. A jogsértés ténye önmagában szankcionálható sérelemdíj megfizetésére kötelezéssel.[30]
Az összegszerűség kérdésében mérlegelni szükséges a különleges szempontokat, amelyek Molnár álláspontjában a következőkben összegezhetőek: a jogsértés súlyossága, így a jogosult mely személyiségi joga(i) sérült(ek) és milyen mértékben; valamint a jogsérelemmel okozott hátrány, vagyis sérelem.[31] Az eddigi gyakorlat alapján a Kúria azt a jogi álláspontot osztja, amely szerint a személyiségi jogsértés megállapítása esetén is bírói mérlegelés körébe tartozik a sérelemdíjban való marasztalás: "személyiségi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj alkalmazása. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére."[32] Ugyanebben a döntésében a Kúria a sérelemdíj szerepével kapcsolatosan a következő álláspontra helyezkedett: "a sérelemdíj funkciója a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni sérelmek kompenzálása".
Az erkölcsi és személyiségi károk kompenzációja megjelenik mind a common law jogrendszerek országaiban, mind a kontinentális jogrendszer államainak jogában.
Az Egyesült Királyságban a special damages jogintézmény alapján igényelhető a személyiségi jogsérelmek kompenzációja, amelynek keretében a sértettnek speciális, általában materiális kár bekövetkezését kell bizonyítania.[33] Az angol kártérítési jog (law of torts) alapelve, hogy a károkozó a teljes okozott kárt köteles megtéríteni, amennyire a pénzbeli kár keletkezett és a kár kiegyenlíthető. A nem pekuniáris sérelmek pénzzel nem helyreállíthatók, ezért ezek kompenzációs igények alapjai.[34] Az angol jog négy külön "tort"-ot alakított ki e kárfajták kompenzálására: a rosszhiszemű perlekedővel szemben kialakított igényfajta, a torts actionable per se,[35] a tort upon general trust in social institutions, amely abból fakad, hogy egy személy elveszti bizalmát az állami apparátus intézményeiben, például egy szabálytalan eljárás okán. Valamint két additional damages is kialakult, amelyek kiegészítő jellegűek: a contemptuos damages, amelynek lényege, hogy a kártérítés összegét emeli a jogsértő vétkességének igen magas foka, valamint az exemplary damages, amelynek példastatuáló jellege van és a kontinentális jog számára ismeretlen büntető kártérítés intézményét jelenti. Míg korábban az angol jog az általános személyiségi jog kategóriáját és annak eszmei pénz jóvátétellel való egyetemleges oltalmát nem ismerte el, addig mára megjelenik a right to privacy, az általános személyiségi jog elismerésének kezdete.[36] Az általános személyiségvédelem körében az angol bíróságok védik a becsületet, tisztességet, jó hírnevet, a személyi szabadságot, s házastársi kapcsolat értékeit.[37] A környezetre vonatkozóan a common law is egyre kiterjedtebb gyakorlattal rendelkezik és elkülönítik a környezeti "kellemetlenség" (nuisance) kategóriáját. A bírósági gyakorlat olyan ügyekre is kiterjed, amikor még a kár - például egy gyár szennyezése - még nem következett be, de feltételezhetően a jövőben bekövetkezik és így a károsult tiszta környezethez, egészséges levegőhöz való hozzáférését akadályozza.[38]
A jelenleg hatályban lévő BGB-ben a "Schmerzensgeld", a német fájdalomdíj az, amely a fogalmaink szerinti a sérelemdíj esetkörét jelenti. A fájdalomdíj meghatározásának alapelveit a BGH 1955. évi július 6-i döntésében rögzítette. A fájdalomdíj nem szokásos értelemben vett kárpótlás, hanem sajátos természetű jogosultság.[39] A fájdalomdíj kártérítési jogintézmény és ebből következően az igényérvényesítő fél köteles valamilyen hátrányt igazolni, mely a bíró számára is nyilvánvaló. A hátrányközpontúság megnyilvánul abban, hogy a fizikai sérüléssel nem járó hátrányokat (mentális, pszichés sérülések) csak akkor tekintik a fájdalomdíjra jogosító sérelemnek, ha az orvos igazolja vagy a BGB valamely szakasza azt külön nevesíti.[40] A sérelemdíj elnevezés, amely az erkölcsi
- 1325/1326 -
károk kompenzációjának intézményét jelöli az új magyar Polgári Törvénykönyvben, valószínűleg a német kifejezés tükörfordításaként alakult ki. Német, osztrák területeken ez a jogterület sokkal inkább átlátható, mint hazánkban, vagy akár a common law országokban. Az osztrák bíróságok az összegszerűség egységesítési szempontjaira tekintettel különböző fájdalomperiódusokhoz különféle összegű fájdalomdíjat kapcsolnak.[41] Az ilyen rendelkezések a jogbiztonságot, és így minden állampolgár érdekét és jogainak érvényesülését szolgálják.
A francia felelősségi rendszer mindig is liberális hozzáállást mutatott a kár irányába. Mivel általánosan kimondható, hogy bármilyen típusú nem vagyoni kár kompenzálható a bírósági eljárásban, változatos nem vagyoni igények kerültek elismerésre a judikatúrában, ideértve a környezetet is. A Cour de cassation soha nem utasított el keresetet azon az alapon, hogy a kár nem vagyoni jellegű. Mivel a környezeti kérdések egyre nagyobb aggodalomra adnak okot a társadalomban, a bíróságok szembesültek a környezeti ártalmak problémájával. Nehéz kérdés, hogy magát a környezetet érő károk az emberekre gyakorolt negatív következményektől függetlenül kompenzálhatóak-e. Az értékelés problémájától eltekintve, az egyik fő akadálynak az tűnik, hogy a környezet nem (jogi) személy, ezért nem követelheti az elszenvedett károk megtérítését. A felperesek és bírák azonban felhasználták a francia jog rugalmasságát a nem vagyoni károk tekintetében annak érdekében, hogy - legalábbis bizonyos esetekben - megkerüljék ezt a nehézséget. Például egy 1982-es ügyben a Cour de cassation kimondta, hogy a vándormadarak tanulmányozásával és védelmével foglalkozó non-profit szervezet jogosult arra, hogy kártérítést kapjon a veszélyeztetett halászsas halála következtében elszenvedett nem vagyoni kára miatt, amelyet a szervezet meg akart védeni és egy vadász hibájából pusztult el.[42]
A római jogból eredő előszereteti érték, az ún. pretium affectonis[43] (a károsult egy dolognak érzelmi alapon a valóságtól eltérő, annál jóval nagyobb értéket tulajdonít) befolyásolhatja a kártérítés összegének kiszabását. Ezt a római jogban a kártérítés megállapításánál nem vették figyelembe. Ugyanez érvényes a mai magyar, illetve kontinentális jogrendszerekre. Azonban a common law országokban, így az Amerikai Egyesült Államokban ez az elv érvényesül a kártérítési összeg megállapításakor. Az előszereteti értékre kiváló példa a háziállatok elvesztése, ahol a kártérítés összege a magyar jogban az elvesztett állat piaci értékéhez, és nem a tulajdonos, gazda által neki tulajdonított értékhez igazodik. A szerző véleménye szerint ez a gyakorlat nem helyes a kontinentális jogrendszerek bíróságain, hiszen itt a vagyoni kár mellett orvosolni kellene a tulajdonos személyiségét ért jogsérelmet is, amely így reparáció nélkül marad.
A sérelemdíj környezeti károk tekintetében való alkalmazhatósága körében első lépésként meg kell vizsgálni, hazánkban beszélhetünk-e környezetvédelmi magánjogról. Tágabb értelemben a környezettel kapcsolatos minden magánjogi szabályozási elem a fogalom körébe vonható. Szűkebb értelemben a "a magántulajdonban lévő természeti értékekkel kapcsolatos vagyoni és személyi viszonyokat" értjük környezeti magánjog alatt, amely akkor jöhet létre egy jogrendszeren belül, ha a környezetvédelem mint cél és a környezet mint védendő érték manifesztálódik egy államban, a társadalomban. Magyarországon a jogrendszer egészéből és az Alaptörvény szelleméből következően is beszélhetünk környezeti magánjogról.[44] Ugyanakkor, az új Ptk. a személyiségi jogok között nem nevesíti a természet védelmét és az egészséges környezethez való jogot.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 81. § (2) bekezdésének e) pontja a polgári jogi felelősség körében megállapítja a következőt: "a természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár magában foglalja: e) a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában kifejeződő nem vagyoni kárt". A természet védelméről szóló törvény elsődlegesen a természetbeni helyreállítást megkísérlését tűzi ki célul, amely a sérelemdíj esetében nyilvánvalóan lehetetlen.[45] Továbbá a társadalom vagy csoportjainak életkörülményei romlásából fakadó nem vagyoni kár megtérítése iránt keresetet az ügyész indíthat, az így megítélt kártérítést pedig a miniszter által vezetett minisztériumnak a természetvédelmi kártérítések megfizetésére létrehozott folyószámlájára kell megfizetni. A befolyt kártérítés összege kizárólag természetvédelmi célok, feladatok megvalósítására, támogatására használható fel a természet védelméről szóló törvény alapján.[46] Ugyanakkor az új Ptk. rendelkezései bár az ügyész kereshetőségi jogát megállapítják személyiségi ügyekben, sérelemdíj megfizetése iránti keresetet nem indíthat. Erre tekintettel feltétlenül szükséges lenne a kapcsolódó jogszabályhelyek szabályozásának összehangolása, hiszen a nem vagyoni hátrányok kiküszöbölésére vonatkozó magánjogi rendszer átalakítása jelentős változásokat hozhatna akár a "környezeti teherviselőket" ért jogsérelmek kompenzálásában.[47]
Ahogyan arra Sólyom is utal a polgári jog és a környezetvédelem kapcsolódási pontjait feszegető művében, a környezeti károk kapcsán "neuralgikus" pont a speciális kártípusok, így az ún. "esztétikai" vagy "nem vagyoni" károk megtérítésének lehetősége. Ide sorolhatóak a környezet általános
- 1326/1327 -
minőségromlásából eredő, "rossz érzést, idegi megterhelést" okozó káresemények, amelyek mai fogalmainkkal a személyiségi jogok sérelmére is vonatkozhatnak. Ugyanakkor - ahogyan erre Sólyom utal - az előbbiekben megnevezett kártípusok "átválthatóak" szomszédjogi sérelmekre, egyéb vagyoni értékben kifejezhető kárra vagy akár egészségkárosodásra. További jellemzője a környezeti nem vagyoni kárnak, hogy többnyire nem individuális, mindenkit érintenek, így egyéni alanyi jog sérelmére kell vonatkoztatni őket.[48] Napjainkban számos olyan esettel találkozunk, ahol bizonyos környezeti tényezők vagy körülmények vezettek súlyos egészségromláshoz. A Kúria 2022 májusában tárgyalt egy ügyet, amelyben a felperesek édesapjuk azbeszt-szennyezés okozta korai halála, életminőségromlása és a gyógyíthatatlan betegsége pszichés terhének viselése miatt folyamodtak nem vagyoni kár megtérítése iránt.[49]
A sérelemdíj körében érdekes területként és kapcsolódási pontként merül fel a környezeti károk tekintetében való alkalmazása és alkalmazhatósága. Lenkovics álláspontja szerint: "a környezeti terhelések jelentős hányada olyan, amelyet a hagyományos kárfelelősségi rendszerek nem ismernek el megtérítendő kárként (pl. zaj-, bűz, rezgésártalom, esztétikai károk stb. által okozott általános idegrendszeri megterhelés, ami állandó rossz közérzetet, teljesítménycsökkenést, esetleg pszichikai vagy fizikai egészségkárosodást eredményez). Pedig a nem vagyoni kárért való felelősség törvényi elismerése 1977-ben utat nyitott az ilyen károsodásfajták megtérítéséhez is."[50]
A nem vagyoni kártérítés tekintetében volt példa a jogintézmény környezeti károk tekintetében való alkalmazására, például a Debreceni Ítélőtábla előtt, az ún. Zeolit-ügyben. A bíróság nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte a feldolgozó üzem alperest, mivel az alperesi tevékenységgel okozati összefüggésben sérült a felperesek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és ezekkel szoros összefüggésben az egészséges környezethez fűződő személyiségi joga.[51] Illetve a zajszennyezéssel kapcsolatosan is születtek ítéletek a magyar bírósági gyakorlatban.[52] Bakács álláspontjában a bíróság azt a környezetkárosítást folytató személyt, aki egészségügyi, akár pszichés ártalmat idéz elő a károsultnál, amelynek oka általában zaj- és rezgésártalmakra vezethetők vissza, nem vagyoni kár megtérítésére kötelezheti.[53]
A 1995. évi LIII. törvény a környezet védelméről szintén utal a polgári jogi felelősségre [101. § (1)]: "a környezethasználó az e törvényben meghatározott és más jogszabályokban szabályozott módon büntetőjogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért". Az Alaptörvény XXI. cikke szerint "Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez". Valamint rendelkezik a környezeti károk helyreállítására való kötelezésről - ide kapcsolva a szennyező fizet elvet is - "aki a környezetben kárt okoz, köteles azt - törvényben meghatározottak szerint - helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni".
Pump álláspontjában a sérelemdíj megállapításához irányadó szempontokat három csoportba sorolhatjuk. Először is a környezethasználó magatartását kell figyelembe venni, így a jogsértés súlyát és gyakoriságát. Másodsorban, annak hatását a sértettre és a környezetére. Végül magát a környezethasználót és a felróhatóság mértékét kell górcső alá venni.[54] Ahogyan arra a Ptk. indokolása is utal, a sérelemdíj elsődleges funkciója a kompenzáció, de egyben a személyiségi jogsérelem magánjogi büntetése is.[55]
A környezeti károk magánjogi megítélése mindig is kissé idegennek hatott a magyar bíróságok gyakorlatában. Csák vonatkozó művében megjegyzi: a környezeti felelősséggel kapcsolatos ügyek garmada a kártérítési jog területére esik.[56] Ahogy a sérelemdíj kialakulása tekintetében a szerző utalt arra: a nem vagyoni kártérítés és annak kétséges dogmatikai alapjai sokáig gátat szabtak az egységes bírósági joggyakorlat kialakulásának. Most, hogy immáron kialakításra került a sérelemdíj, lehetőség adódik a fentiek pótlására és remélhetően a környezeti kárt szenvedett személyek eredményesebben tudják majd igényeiket érvényesíteni. A jelenlegi - alaptörvényi és polgári jogi - szabályozás igyekszik "zöld" hangsúlyos rendszert kialakítani, azonban a jelenleg létező falak leomlásához szükséges a társadalmi változás, és a kárt szenvedetteket is ösztönözni kell az eljárások megindítására. Ehhez pedig a leghatékonyabb eszköz, ha a környezeti kárt szenvedők a bíróságok előtt eredményesen kereshetnek jogorvoslatot.
Összességében megállapítható, hogy a magyar judikatúrában, beleértve a Kúria gyakorlatát is, még nem találhatóak olyan ügyek, amikor kifejezetten a környezetben bekövetkezett kár vagy ártalom eredményeképpen elszenvedett személyiségi jogsérelem lenne az eljárás alapja a sérelemdíj iránti igény érvényesítésének. Jelen tanulmány bevezető gondolataiban meghatározott három fő kérdésre válaszolva, a szerző az alábbi következtetéseket vonta le.
Bár a nem vagyoni kártérítés "kiüresített" polgári törvénykönyvbeli helyét ma már élő, hatályos, írott joggal foglalja el a csaknem tíz éve alkalmazott új Ptk. szabályozása, a sérelemdíj megítélése és bírósági gyakorlata - elődjéhez hasonlóan -
- 1327/1328 -
ugyancsak ellenmondásokkal tarkított. A személyiséget ért jogsérelem reparációja így továbbra sem mutat egységes képet hazánkban. Más európai államok joga ugyancsak változatos megoldásokat dolgozott ki a nem vagyoni károk megtérítésére. Mindeközben egyes országok jogában - erre példaként említhetjük Franciaországot - már elkezdődött a környezeti károk eredményeképpen bekövetkező hátrányok speciális alakzatainak elfogadása, új szabályok alkotása, gyakorlatok kialakulása. Ez e tendencia, tekintettel a környezetvédelem felértékelődésére az európai térségben, továbbra is folytatódni látszik.
A szerző tanulmányában központi kérdéssé emelte, vajon a sérelemdíj egyáltalán alkalmas lehet-e a személyiséget ért jogsérelem reparációjára, ha az a környezetben bekövetkezett kár vagy hátrány eredményeképpen jön létre. A magyar jogirodalom múltját és jelenjét is feltárva, egyetérthetünk az állásponttal, amely szerint azt a környezetkárosítást folytató személyt, aki egészségügyi, akár pszichés, lelki ártalmat idéz elő a károsultnál, sérelemdíj fizetésére lehet kötelezni. Mindenképpen szükséges lenne a vonatkozó joganyag összehangolása, az egyfajta háttérjogszabályként is kezelhető, a környezet- és a természet védelmére vonatkozó jogforrások módosítása, akár kiegészítése.
Az egészséges, élhető és biztonságos környezet szavatolja az emberek jólétét, a személyiség kiteljesedését. A környezet által nyújtott szolgáltatások - mint a tiszta ivóvíz, mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek, egészséges, szennyező anyagoktól mentes levegő, erőforrások, esztétikai értékeket és a lelki/tesi feltöltődést biztosító természetes területek - nélkülözhetetlen előfeltételei a méltó életnek. A környezet védelme nem csak nemzetközi, hanem európai (regionális) és nemzeti színtéren is egyre kiemelkedőbb szerepet kap. Az ezzel párhuzamosan ébredő társadalmi tudatosság hatására várhatóan egyre több olyan ügy kerül majd a magyar bíróságok elé is, amelynek tárgya a környezet védelme vagy az elszenvedett környezeti károk reparációja. A sérelemdíj bírósági gyakorlata a következő évtizedekben ebben az irányban is jelentősen bővülhet, hiszen várható a környezeti magánjog fejlődése, amely hozzájárulhat az alapjogi szinten is meghatározott egészséges környezethez való jog biztosításához.
[1] A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Vékás Lajos), Complex Kiadó, Budapest, 2013.
[2] Bakács Tibor: Magyar környezetjog, Springer Verlag, Budapest, 1992.
[3] Béky Ágnes Enikő: A személyiségvédelem aktuális kérdései, Debreceni Jogi Műhely, 2007/2.
[4] Buck, Stuart: The Common Law and the Environment in the Courts, Case Western Reserve Law Review, 2008/3, 621-646.
[5] Csák Csilla: A környezeti károk tipológiája, Miskolci Jogi Szemle, 2012/2, 5-23.
[6] Besenyei Lajos-Bíró György: Személyek joga, Novotni Kiadó, Miskolc, 2007.
[7] Fézer Tamás: A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011.
[8] Fézer Tamás: Lehet-e büntetni a magánjog eszközeivel? Gondolatok a sérelemdíj funkciójáról" In: Merre tart a magyar civilisztikai jogalkotás a XXI. század elején? (szerk.: Csöndes Mónika-Nemessányi Zoltán), PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2010, 97-106.
[9] Görög Márta: A nem vagyoni kártérítés kiterjesztése az általános személyiségi jog megsértésének eseteire, Acta Juridica et Politica, Szeged, 2004, 1-33.
[10] Görög Márta: Az immateriális elégtétel újabb jelenségei, mint a személyhez fűződő jogok dinamikájának "mércéi" In: Európai jogi kultúra. Megújulás és hagyomány a magyar civilisztikában (szerk.: Fuglinszky Ádám-Klára Annamária), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012, 289-297.
[11] Görög Márta: Kegyeleti jog és a nem vagyoni kártérítés, Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2008.
[12] Julesz Máté: Az új Ptk. környezetvédelmi szempontból, Magyar Jog, 2013/3, 165-168.
[13] Hermann Veronika: Az egészséges környezethez való jog átfogó védelme az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, A doktori értekezés tézisei, PTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Pécs, 2016.
[14] Jakab Éva-Molnár Imre: Római jog, Diligens, Szeged, 2008.
[15] Borghetti, Jean-Sébastien: Non-Pecuniary Damages in France, The Chinese Journal of Comparative Law, 2015/2, 268-288.
[16] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992.
[17] Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common lawban, Állam- és Jogtudomány, 1994/1-2, 69-112.
[18] Marton Géza: Kártérítés, In: Magyar magánjog III., Kötelmi jog általános része (főszerk.: Szladits Károly), Grill, Budapest, 1941, 358-399.
[19] Mátyás Melinda: A nem vagyoni kártérítés elmélet alapjai, Debreceni Jogi Műhely, 2009/4, 51-63.
[20] Meszlény Artúr: Magánjog-politikai tanulmányok, különös tekintettel a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére, Politzer Zs. és fia, Budapest, 1901.
[21] Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései, Kúriai Döntések - Bírósági Határozatok, 2013/7. 744-748.
[22] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (szerk.: Gárdos Péter-Vékás Lajos), Wolters Kluwer, Budapest, 2021.
[23] Petrik Ferenc: A személyiségi jog védelme, a sajtó helyreigazítás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001.
[24] Pump Judit: A Polgári Törvénykönyv a környezetjogász szemével, Jogtudományi Monográfiák 13., Pázmány Press, Budapest, 2019.
[25] Sólyom László: Környezetvédelem és polgári jog, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
[1] Az új Ptk. miniszteri indokolása, T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, 2012. július, Budapest, 390. www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf (2022. május 30-i letöltés).
- 1328/1329 -
[1] 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat a polgári jogi kodifikációról.
[2] 1959. évi IV. tv. a Polgári Törvénykönyvről.
[3] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
[4] A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény.
[5] A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény.
[6] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.).
[1] 34/1992. (VI. 1.) AB határozat.
[2] BH 2016.241.
[3] Debreceni Ítélőtábla 6.Pf.21.995/2009.
[4] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.749/2009/4.
[5] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.051/2012.
[6] Kúria Pfv.III.21.190/2021.
[7] Legfelsőbb Bíróság 16. számú Iránymutatása.
[8] Kúria Pfv.IV.21.764/2015. ■
JEGYZETEK
[1] Meszlény Artúr: Magánjog-politikai tanulmányok, különös tekintettel a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére, Politzer Zs. és fia, Budapest, 1901, 35-36.
[2] Görög Márta: A nem vagyoni kártérítés kiterjesztése az általános személyiségi jog megsértésének eseteire, Acta Juridica et Politica, Szeged, 2004, 32.
[3] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
[4] A határozat meghozatalakor hatályos Alkotmány 70/A. §, ma hatályos Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és felelősség, XV. cikk (diszkrimináció tilalma).
[5] Hermann Veronika: Az egészséges környezethez való jog átfogó védelme az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, A doktori értekezés tézisei, PTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Pécs, 2016, 5-6.
[6] Petrik Ferenc: A személyiségi jog védelme, a sajtó helyreigazítás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001, 28.
[7] Görög Márta: Az immateriális elégtétel újabb jelenségei, mint a személyhez fűződő jogok dinamikájának "mércéi," In: Európai jogi kultúra, Megújulás és hagyomány a magyar civilisztikában (szerk.: Fuglinszky Ádám-Klára Annamária), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012, 289-297.
[8] Fézer Tamás: A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, 341.
[9] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992, 81.
[10] Besenyei Lajos-Bíró György: Személyek joga, Novotni Kiadó, Miskolc, 2007, 157.
[11] Mátyás Melinda: A nem vagyoni kártérítés elmélet alapjai, Debreceni Jogi Műhely, 2009/4, 51-63.
[12] "...nem vagyoni kárért is megfelelő pénzbeli elégtételt követelhet, amennyiben az - tekintettel az eset körülményeire - a méltányosságnak megfelel."
[13] A második világháború előtt időszakban: "nem vagyoni kártérítést megítélni általában csak komoly, különösen olyan hátrányért lehet, amely a károsultra nézve az életben való érvényesülését, kilátásainak csökkenését vonja maga után. Az elégtétel megítélésének feltétele a károkozó súlyos hibája mellett a méltányosság." Marton Géza: Kártérítés, In: Magyar magánjog III., Kötelmi jog általános része (főszerk.: Szladits Károly), Grill, Budapest, 1941, 358-399.
[14] Görög Márta: Kegyeleti jog és a nem vagyoni kártérítés, Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2008, 94-102.
[15] Mátyás i.m. 2.
[16] Görög [2008] i.m. 104.
[17] Mátyás i.m. 2.
[18] Uo. ABH.
[19] Ma már hatályon kívül helyezve.
[20] Lehetőséget kell adni már akár a törvény módosítása előtt is egy erkölcsi értékeket és a személyiségvédelmet szem előtt tartó jogfejlesztő bírói gyakorlat kialakítására.
[21] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (szerk.: Gárdos Péter-Vékás Lajos), Wolters Kluwer, Budapest, 2021.
[22] 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat a polgári jogi kodifikációról.
[23] A Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság, majd az átdolgozást követően a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság és a Szerkesztőbizottság tagjainak névsorát az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat melléklete sorolta fel.
[24] 2:42. § (2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. a személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.
[25] Fézer Tamás: Lehet-e büntetni a magánjog eszközeivel? Gondolatok a sérelemdíj funkciójáról, In: Merre tart a magyar civilisztikai jogalkotás a XXI. század elején? (szerk.: Csöndes Mónika-Nemessányi Zoltán), PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2010.
[26] 1959. évi IV. tv. a Polgári Törvénykönyvről (régi Ptk.).
[27] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (szerk.: Gárdos Péter-Vékás Lajos), Wolters Kluwer, Budapest, 2021.
[28] Uo.
[29] 2:52. § [Sérelemdíj]
(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.
(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.
[30] A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk.: Vékás Lajos) Complex Kiadó, Budapest, 2013, 72.
[31] Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései, Kúriai Döntések - Bírósági Határozatok, 2013/7, 747.
[32] A Kúria Pfv.IV.21.764/2015. számú, BH. 2016.241. szám alatt közzétett, felülvizsgálati kérelem folytán meghozott határozata.
[33] Béky Ágnes Enikő: A személyiségvédelem aktuális kérdései, Debreceni Jogi Műhely, 2007/2, 7.
[34] Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common lawban, Állam- és Jogtudomány, 1994/1-2, 73.
[35] A "per se" keresetek lényegileg az alanyi jog konstrukciójára épülnek. Önmagukban, a jogsértés tényén alapulnak, nem követelik meg vagy feltételezik valamely vagyoni és eszmei kár fennállását, szemben az "on the case" keresetekkel. Ezzel enyhítik a special damages keretében megkövetelt materiális kárfeltétel bizonyításának szükségességét. Lábady [1994] i.m. 72.
[36] Görög [2008] i.m. 111.
[37] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992, 81.
[38] Buck, Stuart: The Common Law and the Environment in the Courts, Case Western Reserve Law Review, 2008/3, 621-646.
[39] Lábady [1992] i.m. 82.
[40] Béky i.m.
[41] Lábady [1992] i.m. 75.
[42] Borghetti, Jean-Sébastien: Non-Pecuniary Damages in France, The Chinese Journal of Comparative Law, 2015/2, 268-288.
[43] Jakab Éva-Molnár Imre: Római jog, 2008, Diligens, Szeged, 698. bekezdés, 245.
[44] Julesz Máté: Az új Ptk. környezetvédelmi szempontból, Magyar Jog, 2013/3, 167.
[45] A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 81. § (3) bekezdés.
[46] Uo. (4) bekezdés.
[47] Pump Judit: A Polgári Törvénykönyv a környezetjogász szemével, Jogtudományi Monográfiák 13., Pázmány Press, Budapest, 2019, 63.
[48] Sólyom László: Környezetvédelem és polgári jog, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, 41-44.
[49] Kúria Pfv.III.21.190/2021.
[50] Lenkovics Barnabás A polgári jog lehetőségei a környezetvédelemben című tanulmányát idézi Csák Csilla: A környezeti károk tipológiája, Miskolci Jogi Szemle, 2012/2, 5.
[51] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.749/2009/4. szám.
[52] 6.Pf.21.995/2009. (Debreceni Ítélőtábla) és Pf.20.051/2012. (Fővárosi Ítélőtábla).
[53] Bakács Tibor: Magyar környezetjog, Springer Verlag, Budapest, 1992, 64-68., 84-86.
[54] Pump i.m. 64.
[55] Az új Ptk. miniszteri indokolása, T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, 2012. július, Budapest, 390. https://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf (2022. május 30-i letöltés).
[56] Csák i. m. 22.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD LLM adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Nemzetközi Jogi és Európa-jogi Tanszék; főtanácsadó, Kúria. Az írás a szerző álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
