A környezet védelme alapvetően nem jogi kérdés. Egy jó értelemben vett jogállamban azonban a jogi szabályozás az állam top-down expressziója. A társadalomban zajló szociális ökológiai folyamatok a civil önkifejezés révén juthatnak el az állami szabályozás aktoraihoz. A civil szféra aktivitása csak olyan társadalomban képes hatni az állam környezetvédelmi szabályozására, amely társadalom az államtól függetlenül, de az állammal kölcsönhatásban működik. Az állam és a társadalom párbeszéde részben jogi keretek között, részben a civil spontaneitás mentén zajlik. A szociális ökológia igazán csak egy ilyen formában tevékenykedő társadalomban tud kibontakozni. A társadalmat elnyelő államban a szociális ökológia nem vagy csupán szoros keretek közé szorítva létezhet. A társadalmi jelenségek környezeti hatásai a demokratikus jogállam sajátosságaiként értékelhetők. Az állam szabályozó funkciója ekkor jól adja vissza a bottom-up törekvéseket.
A komplex környezetvédelmi felelősségtan a környezetért viselt jogi felelősséget is magában foglalja. A jogon túl azonban van szociális ökológia; vannak közgazdasági megfontolások; természettudományos és bölcseleti aspektusok; valamint számos más, a környezetvédelmet reguláló vagy orientáló felelősségi rendszer.
Az új Polgári Törvénykönyv megalkotása számos éven át tartott. Sikerek és kudarcok után ma már lehet tudni, hogy az új Polgári Törvénykönyv alapján milyen változások várhatók a környezetvédelmi magánjogban.
A szerződésen alapuló környezetvédelmi felelősség alapvetően el fog térni az 1959. évi Ptk. normarendszerétől. A szerződésen kívüli környezetvédelmi felelősség gyakorlata azonban csaknem töretlenül folytatódhat. Az új Ptk. 6:535. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A (2) bekezdés szerint a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel az is, aki az emberi környezetet veszélyeztető magatartásával másnak kárt okoz. Az elévülésnek a bíróságok által kimunkált gyakorlata továbbra is fennmarad. Tehát a veszélyes üzemi felelősség három év alatt évül el, de összességében öt éven belül, tehát a veszélyes üzemi felelősség elévülése után még további két évig a szerződésen kívüli károkozás általános felelősségi szabályai szerint felel a károkozó. Kimentési lehetőségei ez utóbbi két év alatt lényegesen könnyebbek. Az új Ptk. 6:519. §-a szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. Az 1:4. § (1) bekezdése kimondja, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Aki nem így jár el, az főszabály szerint felróhatóan cselekszik. Azért csak főszabály szerint, mert az 1:4. § (1) bekezdése azzal a tagmondattal kezdődik, hogy "ha e törvény (az új Ptk.) eltérő követelményt nem támaszt". A 6:521. § értelmében nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre, és nem is kellett előre látnia.
A késedelmes jogérvényesítés kockázata tehát három év után már a környezetében sérült személyt terheli. Ennek a kockázatnak a korábbiak szerinti fenntartása a kodifikáció során továbbra is szükségesnek látszott. A környezet védelme a károkozót fokozott felelősségi szigorral sújtja, de a környezet védelme nemcsak a károkozón múlhat. A túl későn, azaz a csak az általános elévülési idő öt évén belül érvényesített környezetvédelmi magánjogi igény a környezet fokozott veszélyeztetését is magában rejtheti. Indokolt tehát az emberi környezetet veszélyeztető magatartás miatt kárt szenvedőt az átlagosnál gyorsabb igényérvényesítésre ösztönözni. Hogy ez az ösztönzés valóban a polgári jog szabályai révén valósulna meg a leghatékonyabban, az az eddigi kazuisztika szerint nem egyértelmű. Magyarországon a rule of law szabálya érvényesül, ezért nem hibáztatható a jogalkotó, ha a joguralom magánjogi eszközeit is a környezet védelmébe állítja. Szociális ökológiai szempontból azonban ez a módszer nem mindig hatékony. A társadalom jogkövető és környezetvédő attitűdje a Polgári Törvénykönyv szabályrendszerétől sokszor eltérő normák mentén alakul. A környezetvédelem az alkotmányos magánjogban kevésbé érvényesül, mint az Alaptörvény és a közjog más, közismert szabályai mentén. Ezért is szorul háttérbe a környezetvédelmi magánjog elmélete és gyakorlata a környezetvédelmi közjoggal szemben.
A kontraktuális kártérítési felelősség az 1959. évi Ptk.-ban foglaltakhoz képest objektiválódik, de nem abszolutizálódik. Abszolút felelősségről továbbra sincs szó, mivel lehetséges a kimentés. Az új Ptk. 6:142. §-a értelmében, aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta,
- 165/166 -
b) amely körülmény a szerződéskötés időpontjában nem volt előre látható;
c) továbbá nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A tapadó kárt teljes mértékben meg kell téríteni. A tapadó kár az új Ptk. 6:143. §-ának (1) bekezdése értelmében a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárt jelenti. A következménykárt azonban csak akkor kell teljes egészében megtéríteni, ha a szerződésszegés szándékos volt [(3) bek.]. A (2) bekezdés szerint a szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár - mint a szerződésszegés lehetséges következménye - a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.
Egyértelmű, hogy az új Ptk. az előreláthatóság két külön esetével dolgozik. A fenti b) pontban szereplő előreláthatóság arra vonatkozik, hogy a szerződésszegést okozó körülmény előre látható volt-e. A következménykár esetében viszont az a kérdés, hogy a kár lehetséges bekövetkezése előre látható volt-e. Ez az előreláthatósággal kapcsolatos differenciáltság a gyakorlatban kell hogy kiforrjon. A dogmatika a kazuisztikából meríthet majd az előreláthatóság pontos meghatározásakor. Ezzel a bírói jogformálás előtt egy újabb szabad tér nyílik. A Polgári Törvénykönyv megalkotói láthatóan törekedtek a jogfogalmi precizitásra, ugyanakkor nem akarták elvenni a jogalkalmazótól a joggyakorlathoz igazítását. Az új Ptk. dogmatikája részben eltér az 1959. évi Ptk. dogmatikájától, de a jogalkotó továbbra sem akarja kivenni a gyakorló jogászok kezéből az értelmező-alakító jogalkalmazás lehetőségét. Ez a megoldás egyébiránt a társadalomnak a joggal szemben támasztott mindenkori igényeit is érvényesülni engedi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
