A 21. században korunk legnagyobb kihívását a digitalizáció térhódítása jelenti életünk minden területén, mely hatás jogrendszerünket is próbatétel elé állítja. Ez a folyamat valamennyi jogterületen megfigyelhető, így a magánjogra, azon belül pedig a kötelmi jogra is jelentős hatást gyakorol. A tanulmány áttekinti, milyen új kihívásokkal kell szembenéznie a magyar szerződési jogunknak a jelenben és a közeljövőben, különös tekintettel a digitalizáció hatására átalakuló félben lévő "írásbeliség" fogalmára és annak jogi szabályozására. A régi Polgári Törvénykönyvtől indulva egészen a napjainkban megjelent és hatályba lépett új jogszabályokon keresztül vizsgálja és elemzi, hogy milyen lényeges kritériumai lehetnek az írásba foglalásnak, illetve azt, hogy ezek a kritériumok a technológia fejlődésével miként változtak meg. Az írásbeliség fogalmával összefüggésben külön is kitér az aláírás, mint lényeges fogalmi elem vizsgálatára. Következtetésként megállapíthatja, hogy bár jelentős fejlődésen ment keresztül a jogi szabályozás, különösen az elmúlt néhány évben, ugyanakkor ez a fejlődés és változás még nem ért véget, sokkal inkább még csak az elején járunk.
A 21. században korunk legnagyobb kihívását a digitalizáció térhódítása jelenti életünk minden területén, mely hatás jogrendszerünket is próbatétel elé állítja. A digitalizáció kiemelkedő hatással van az egyes kommunikációs és közlési formákra, a technológia fejlődésével ezek folyamatosan változnak, bővülnek. Ez a fejlődési folyamat jelentősen felgyorsult a Covid-19 világjárvány hatására a 2020-as évektől, a bezártság és a személyes kontaktus kerülése miatt előtérbe került a távollévők közötti, elektronikus úton történő kapcsolattartás. A világjárvány elmúltával azonban a járvány által elindított folyamatok tovább hatottak,[1]
- 95/96 -
a járvány alatt elért pozitív eredmények megmaradtak, a járvány elmúltával sem kerültek kivezetésre a járvány alatt bevezetett innovációk. Egy egyszerű példaként említhetjük az elektronikus hírközlő hálózat útján megtartott tárgyalást a bírósági eljárásokban.[2]
Ez a folyamat valamennyi jogterületen megfigyelhető,[3] így a magánjogra, azon belül pedig a kötelmi jogra is jelentős hatást gyakorolt. A hétköznapok során számos olyan csekély jelentőségű szerződést kötünk, amelyeket nem kell írásba foglalni, ugyanakkor sok más esetben a szerződés írásba foglalása elkerülhetetlen.
A digitalizációs folyamatok hatására azonban az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán mit tekinthetünk írásba foglaltnak. Ebből pedig az is következik, hogy a szerződési jogunkra is nagy hatást gyakorol a digitalizáció, amelynek következtében egyes jogintézmények, jogi fogalmaink tartalma újragondolásra szorul.
A jelen tanulmányban azt kívánom megvizsgálni, hogy milyen hatást gyakorol a digitalizáció a magyar szerződési jogra, illetve, hogy ez a hatás milyen esetleges problémákat, kérdéseket vet fel, továbbá, hogy ezekre milyen válaszokat, megoldási javaslatokat adott eddig a jogalkotó és milyenek adhatóak még.
Ahhoz, hogy a témával részletesebben is foglalkozni tudjunk, először is célszerű meghatározni, hogy mit is értünk "digitalizáció" alatt. Napjainkban ez egy rendkívül sokat használt fogalom, ugyanakkor nem egyértelműen tisztázott, hogy pontosan milyen jelentéstartalmat is társítunk hozzá.
Általános értelemben digitalizálás alatt egy olyan folyamatot értünk, amelynek során egy fizikai mennyiséget valamilyen módon számítógéppel feldolgozhatóvá teszünk, másképpen megfogalmazva valamely analóg formában létező adatot vagy adatokat digitális formátumba alakítunk át.[4] Hasonló megfogalmazást találunk egy hazai jogszabály értelmező rendelkezései között is: "1. digitalizálás: olyan eljárás, amely az analóg felépítésű információt számítástechnikai eszközök számára feldolgozható, digitális információvá alakítja át;".[5]
- 96/97 -
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alapján kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.[6] Általánosságban elmondhatjuk, hogy a klasszikus kötelemkeletkeztető tények közül az egyik leggyakoribb eset, amikor valamilyen szerződésből keletkezik kötelem a felek között.
A leggyakoribb és legfontosabb kötelemalapító tényállásként[7] a szerződés az egész gazdaság mozgató rugója. Ugyanakkor a szerződéskötési folyamat jelentősen megváltozott az elmúlt időszakban. Ennek a változásnak az egyik fő indoka a technológia fejlődése. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan hatott a digitalizáció a szerződési jogra, azt is meg kell vizsgálnunk, miként jöhet létre egy szerződés a hatályos polgári jogi szabályok szerint.
A Ptk. 6:63. § (1) bekezdése alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez ennek alapján a felek részéről akaratnyilatkozatokra (jognyilatkozatokra)[8] van szükség, amelyek tartalmilag egybehangzók, vagyis amelyek kifejezik a felek közötti konszenzust.
A Ptk. Kötelmi Jogi Könyvében, a kötelmek közös szabályai között találhatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek meghatározzak, hogy miként lehet jognyilatkozatot tenni. A jognyilatkozat egy joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat, amely megtehető szóban, írásban vagy ráutaló magatartással.[9] A jognyilatkozattétel három lehetséges módjából az is következik, hogy szerződés is háromféleképpen jöhet létre: szóban, írásban vagy pedig ráutaló magatartással.
A hagyományos közlési formák közül a szóbeli, illetve a ráutaló magatartással megtett jognyilatkozatokkal szemben az írásban megtett akaratnyilatkozatok olyan többlettulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek meghatározott esetekben
- 97/98 -
előnyben részesíthetik az írásbeli jognyilatkozatokat a szóbeli, illetve a ráutaló magatartással megtett jognyilatkozatokkal szemben.
Az írásban megtett nyilatkozat előnyei között említhetjük, hogy világosan és egyértelműen megőrzi a tartalmat, visszaidézhetővé teszi azt, rögzíti és véglegessé teszi a nyilatkozatban kifejezett ügyleti szándékot, illetve azáltal, hogy írásban, fizikai valójában rögzítésre kerül a nyilatkozat, többszörözhetővé és továbbíthatóvá válik.[10] Mindezekre tekintettel pedig az írásba foglalásnak garanciális szerepe van, ezért meghatározott jognyilatkozatok és szerződések esetén a jogalkotó megköveteli az írásbeli formát.
Az írásba foglalás alatt egyszersmind okiratba foglalást is szokás érteni, hiszen a nyilatkozatunk írásban történnő rögzítésével okirat keletkezik. Az okiratba foglalás szerepét Menyhárd Attila három lényeges szempont alapján csoportosítja. Az első szempont a polgári eljárásjog oldaláról ragadható meg, mégpedig akként, hogy az okiratok polgári eljárásjogi szempontból bizonyítékok. A másik szempont, hogy a polgári anyagi jog oldaláról nézve az írásbeliség az okiratba foglalt nyilatkozat érvényességi kelléke lehet. Végül a harmadik szempont az okirat értékpapírjogi természetéhez kötődik. Az értékpapírok esetén ugyanis az okiratba foglalt jogosultság és az okirat közötti kapcsolat olyan szoros, hogy az okiratba foglalt jogot csak az okirat birtokában és az okirat által lehet gyakorolni, illetve átruházni.[11]
A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: régi Ptké.) 38. § (2) bekezdése taxatív felsorolást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy mit tekinthetünk - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - írásbeli alakban létrejött szerződésnek. Tekintettel a felsorolás kimerítő jellegére, a technológia fejlődésével bővült azoknak az eszközöknek a köre, amelyekkel a jogszabály által is elismerten írásbeli nyilatkozatot lehetett tenni, így időszakonként ez a felsorolás is kiegészítésre szorult.
Kezdetben írásban létrejött szerződésnek minősült a levélváltás és a táviratváltás (1959), majd ezt követte a távgépíró /telex/ (1968) elterjedése. Az elektronikus aláírás megjelenésével pedig a 2000-es évek elején már írásban létrejött szerződésnek minősültek a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás - így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással
- 98/99 -
ellátott okirat - útján létrejött megállapodás is (2001), végül a telefax útján megtett nyilatkozatokat is írásba foglaltnak ismerte el a jogalkotó (2004).
A Ptk. szakított a régi Ptk. által alkalmazott szabályozási módszerrel és a tételes, taxatív felsorolás helyett egy technológiasemleges megfogalmazást adott arra vonatkozóan, hogy mely nyilatkozatokat tekinti írásba foglaltnak.
A Ptk. 6:7. § (1) és (2) bekezdése alapján, ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták, továbbá főszabályként a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.
A Ptk. 6:7. § (3) bekezdése alapján emellett írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. A jogalkotó célja ezzel az új rendelkezéssel az volt, hogy ne kényszerüljön a jogszabályok folyamatos módosítására, hanem egy olyan technológiasemleges kritériumrendszert kívánt adni, amely csak általánosságban határozza meg azokat a feltételeket, amelyeknek meg kell felelnie az adott technológiával megtett nyilatkozatnak ahhoz, hogy írásba foglaltnak minősüljön.[13]
A szerződéskötés során alkalmazott technológiának ennek alapján alkalmasnak kell lenni arra, hogy utóbb a jognyilatkozatban foglalt tartalmat változatlan formában vissza lehessen idézni, továbbá, hogy mind a nyilatkozattevő személyét, mind pedig a nyilatkozat megtétele időpontját azonosítani lehessen.
A Ptk. a fentiek alapján különválasztja a valódi írásbeli formát - vagyis a hagyományos módon, írásban megtett és aláírt jognyilatkozatot -, valamint az azzal azonosnak tekintendő, de valójában nem írásos formát.
Kérdésként merül fel a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésével kapcsolatban, hogy a nem valódi írásbeli formában megtett nyilatkozatnak is tartalmaznia kell-e valamilyen formában aláírást ahhoz, hogy írásba foglaltnak tekinthessük, vagy nem? Erre a tanulmány későbbi részében keressük a választ, a következőkben az aláírás jelentőségét és szerepét vizsgáljuk meg.
Az írásba foglalt nyilatkozatok polgári jogi szabályozása során láthatjuk, hogy fontos szerephez jut az aláírás. Főszabályként ugyanis akkor minősül írásba
- 99/100 -
foglaltnak egy jognyilatkozat, ha a nyilatkozó fél azt alá is írta. Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy a jogi terminológia mit is ért pontosan aláírás alatt?
Sem a Ptk., sem más ágazati jogszabályok nem határozzák meg egzakt módon, hogy mit kell aláírás alatt érteni, így jogi definíció hiányában az általános, hétköznapi értelemben vett aláírás jelentéséből kell kiindulunk. Az aláírás fogalmának meghatározása során meg kell említenünk, hogy sokszor aláírás alatt a kézjegyet is érteni szokás, annak ellenére, hogy a Ptk. csak az aláírás kifejezést használja.
Aláírás alatt valakinek sajátkezűleg aláírt nevét[14] értjük, míg kézjegyen írni nem tudó vagy nem képes személy aláírását helyettesítő jelet, rövidített aláírást értünk.[15] Akár aláírásról, akár kézjegyről beszélünk, mindkettőről elmondható, hogy egy olyan személyes jelet értünk alatta, amely kapcsolatot teremt a nyilatkozattevő személye és az általa megtett nyilatkozat között. Az aláírással válik az írás által rögzített tartalom a nyilatkozattevő jognyilatkozatává. Az aláírásnak tehát igazoló funkciója is van. Az aláírással kerül kifejezésre és rögzítésre, hogy az írás által megtestesített tartalom (a jognyilatkozat) kinek a gondolata.
Fontos kiemelni, hogy az írásbeli nyilatkozatok megtételének folyamata során elválik egymástól az írásjelek rögzítésének és az aláírásnak a mozzanata. Önmagában tehát attól, hogy egy nyilatkozatot írásjegyekkel rögzítünk (például leírjuk papírra, vagy kinyomtatjuk), még nem válik a nyilatkozat írásban megtettnek. Csak azáltal minősül ugyanis írásba foglaltnak a jognyilatkozat, hogy a nyilatkozattevő személy az írásjegyekkel rögzített nyilatkozatát aláírja. Az aláírással jön létre ugyanis az a személyes kapcsolat a nyilatkozattevő és a nyilatkozat között, amely alapján kijelenthetjük, hogy az adott nyilatkozat az azt aláíró személytől származik, az ő nyilatkozata. Aláírás hiányában a jognyilatkozat akkor sem minősül írásba foglaltnak, ha egyébként bizonyítható, hogy az írás kitől származik (ki a nyilatkozattevő).[16]
A korábbi bírói gyakorlat a végrendeletekkel összefüggésben vizsgálta az aláírás mibenlétével. Ezzel összefüggésben megállapították, hogy az aláírásnak a nyilatkozattevő olyan saját kezű névírása minősül, amely elkülönül a nyilatkozat szövegétől, az azonban nem feltétel, hogy a nyilatkozattevő teljes anyakönyvezett nevét tartalmazza, elegendő, ha alkalmas arra, hogy a nyilatkozó személyét azonosítsa.[17]
- 100/101 -
A Ptk. technológiasemleges írásbeliség fogalma alternatívát nyújt az analóg, fizikai értelemben vett (valódi) írásba foglalt jognyilatkozatok mellett. Kérdésként merült fel azonban a jogirodalomban, hogy mit is értünk a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésébe foglalt meghatározás alatt: "Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor"
Valójában elvárás-e az, hogy az adott technológia garantálja a tartalom változatlan visszaidézhetőségét, vagy elegendő, ha az pusztán alkalmas a tartalom változatlan visszaidézésére?
A különbség abban ragadható meg, hogy amíg egy technológiának csak a tartalom változatlan visszaidézhetőségére kell alkalmasnak lennie, az nem jelenti egyúttal azt is, hogy a jognyilatkozat megváltoztathatlan és hamisíthatatlan. Abban az esetben azonban, ha az adott technológiának garantálnia kell a tartalom változatlan visszaidézhetőségét, ennél egy jóval magasabb mércét, a meghamisíthatatlanság biztosítását várjuk el.
Természetes, hogy egy egyszerű analóg formában megtett nyilatkozat, illetve egy egyszerű aláírás, kézjegy is könnyen meghamisítható. Éless Tamás ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy a hamisíthatatlanság követelményének elvárásával többet várnánk el egy helyettesítő eszköztől, mint attól, amit helyettesít, ez pedig nem cél.[18] Ennek alapján pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy indokolatlan lenne elvárni a valódi írásba foglalást helyettesítő technológiáktól a meghamisíthatatlanságot, hiszen azt a hagyományos írásbeli forma sem tudja garantálni.
Ezzel a kérdéssel a Kúria által felállított Új Ptk. Tanácsadó Testülete (a továbbiakban Tanácsadó Testület) is foglalkozott. A Tanácsadó Testület többségi álláspontja szerint a bíróságnak minden esetben meg kell vizsgálnia és meg kell állapítania, hogy az adott közlési forma az adott körülmények között megfelelt-e a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésnek, e rendelkezés ugyanis a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön.
A Tanácsadó Testület tagjainak kisebbségi álláspontja szerint a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek a hagyományos írásbeli forma, továbbá az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. tv. 17. §-ában (az eIDAS rendelet 26. §-ában)
- 101/102 -
szabályozott írásbeli alakszerűség felelhet meg. E vélemény szerint az elektronikus úton tett jognyilatkozat akkor tesz eleget az írásbeliség követelményének, ha azt e rendelkezéseknek megfelelően elektronikusan aláírják. A Tanácsadó Testület tagjainak kisebbségi véleménye nem tartja elfogadhatónak továbbá, hogy ugyanazon formában tett elektronikus jognyilatkozat - például az e-mail - egyik esetben megfelel az írásbeliség követelményének, más esetekben viszont azt nem elégíti ki.
Egységes a Tanácsadó Testület álláspontja abban, hogy ha törvény meghatározza a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő nyilatkozattételi módot (azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés), akkor az ilyen módon megtett nyilatkozatot írásba foglaltnak kell tekinteni.[19]
A Ptk. új szabályozásának értelmezésével kapcsolatban a bírói gyakorlat kezdetben szigorú, konzervatív álláspontra helyezkedett. Egy 2018-as bíró döntés[20] megállapította, hogy az elektronikus úton tett nyilatkozat csak akkor minősül írásba foglalt jognyilatkozatnak, ha az alapján a valódiság és hamisítatlanság követelményének megvalósulása ellenőrizhető, és egyidejűleg a nyilatkozat megtételének időpontja is azonosítható. E feltételnek pedig kizárólag a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat felel meg.
A bírói gyakorlat szerint tehát írásba foglaltnak - a valódi írásbeli forma mellett - csupán a fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus irat minősül, és csak ennek alkalmazásával tehetők meg érvényesen elektronikus úton az írásbeli alakhoz kötött nyilatkozatok.
Az e-mail formájában megküldött jognyilatkozattal kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy az egyszerű e-mail üzenetben megküldött vagy az ahhoz mellékletként csatolt sajtó-helyreigazítási kérelem nem felel meg az írásba foglalt nyilatkozat követelményének, ezért az joghatást nem vált ki.
Az utóbbi néhány évben azonban megfigyelhető az a tendencia, hogy a bírói gyakorlat is változik és a korábbi szigorú hozzáállás enyhülni látszik. Egy 2021-es bírói döntés szintén egy sajtó-helyreigazítási üggyel összefüggésben megállapította, hogy írásbelinek minősül az a sajtó-helyreigazítás közzététele iránti kérelem, melyet a jogában sértett e-mail csatolmányként, egy olyan dokumentum változtathatatlan másolataként továbbít, mely tartalmazza a jognyilatkozatot, keltezéssel ellátott és amelyet a nyilatkozó saját kezűleg aláírt.[21]
- 102/103 -
Láthatjuk tehát, hogy míg korábban az e-mailen megküldött nyilatkozat írásba foglaltnak minősítésétől mereven elzárkózott a bírói gyakorlat, az újabb döntés értelmében bizonyos esetekben már az e-mail üzenet formájában küldött jognyilatkozatot is írásba foglaltnak lehet tekinteni.
A Kúria egy 2018. évi döntésében az sms-ben tett jognyilatkozattal összefüggésben megállapította, hogy a gyermek külföldre vitele kérdésében a rövid szöveges üzenet (sms) tartalma - amennyiben annak címzett jellege és hatályosulása megállapítható - hozzájáruló nyilatkozatnak minősül. Ugyan a hivatkozott döntés arról a kérdésről, hogy az sms-ben tett jognyilatkozat írásba foglaltnak tekinthető-e, kifejezetten nem rendelkezett, azt azonban az adott jogesettel kapcsolatban megállapította, hogy az sms-ben tett jognyilatkozat hozzájáruló nyilatkozatnak minősül.[22]
A Kúria egy másik döntésében pedig azt mondta ki, hogy ha a felek a szerződésben abban állapodnak meg, hogy elektronikus úton (e-mailben) tartják egymással a kapcsolatot és ily módon küldik meg a számlákat, akkor a fizetésképtelenség megállapítása során az elektronikus úton megküldött számlákat kézbesítettnek kell tekinteni.[23]
A Ptk. 6:254. §-a határozza meg az utazási szerződésre vonatkozó szabályokat. A 2018. július 1-ét megelőző időállapot szerint hatályos Ptk. 6:254. § (2) bekezdése az utazási szerződésre kötelező írásbeli formát írt elő, az írásbeli alak megsértése pedig a semmisség következményét vonta maga után.
Az Európai Unió utazási piaca jelentős változáson ment keresztül, amely változások közül kiemelkedő, hogy a hagyományos forgalmazási csatornák mellett az internet egyre fontosabb eszközévé vált az utazási szolgáltatások felkínálásának és értékesítésének. Erre és más jelentős változásokra is tekintettel az Európai Unió új irányelvet fogadott el az utazási piac szabályozására, amely az egyes tagállamokra maximum harmonizációs kötelezettséget írt elő.[24] Az így elfogadott 2015/2302 uniós irányelv[25] (a továbbiakban: irányelv) átültetését a jogalkotó egy új
- 103/104 -
kormányrendelet[26] (a továbbiakban: Korm. rendelet) hatályba léptetésével végezte el, amelynek következményeként végül a kötelező írásbeli alakot eltörölte.[27]
A Korm. rendelet 17. §-a határozza meg az utazási csomagra vonatkozó szerződéskötés módját. A Korm. rendelet értelmében az utazásszervezőnek, illetve az utazásközvetítőnek az utazási csomagra vonatkozó szerződés (a továbbiakban: utazási szerződés) megkötésekor vagy azt követően haladéktalanul tartós adathordozón az utazó rendelkezésére kell bocsátania a szerződés egy példányát vagy az arról szóló visszaigazolást. A Korm. rendelet tételesen nem határozza meg a tartós adathordozó fajtáit, ugyanakkor egy meghatározást ad arra vonatkozóan, hogy a Korm. rendelet értelmében mi minősülhet tartós adathordozónak.[28]
Egy másik jogszabály, a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet azonban az általános definíciót követően egy tételes, példálózó felsorolást is ad arra nézve, hogy mit tekinthetünk tartós adathordozónak: a papír, az USB kulcs, a CD-ROM, a DVD, a memória kártya, a számítógép merevlemeze és az elektronikus levél.[29]
Láthatjuk tehát, hogy az utazási szerződéssel összefüggésben az e-mail is tartós adathordozónak minősül, vagyis utazási szerződést e-mailen keresztül is köthetünk. Ugyan a fentiek szerint e-mail útján megkötött utazási szerződés a Ptk. általános szabályai alapján vélhetően nem minősülne írásba foglalt szerződésnek, a speciális szabályozás szerint azonban annak tekinthető.
Az írásba foglalt nyilatkozat mibenlétével a jogalkotó folyamatosan foglalkozik és igyekszik ennek szabályozását a gyakorlathoz igazítani. Ennek eredményeként 2022. január 1-től hatályba lépett a Ptk. egy új rendelkezése, amely meghatározott jogviszonyokkal összefüggésben megtett jognyilatkozatok tekintetében az általánostól szigorúbb követelményeket határozott meg az írásba foglalás során, annak érdekében, hogy a szabályozás biztosítsa az egységes jogalkalmazást és joggyakorlatot és garantálja a jogbiztonságot.[30]
A Ptk. 6:7. § (3a) bekezdése így szólt: "Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági
- 104/105 -
jogi, illetve pénzügyi szolgáltatási jogviszonnyal összefüggésben elektronikus úton tett jognyilatkozat kizárólag akkor minősül írásba foglaltnak, ha annak tartalma írásjegyekkel rögzített és eleget tesz az elektronikus okirat létrehozására irányadó jogszabályi követelményeknek."
Az idézett rendelkezésből láthatjuk, hogy az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi, illetve pénzügyi szolgáltatási jogviszonynyal összefüggésben elektronikus úton tett jognyilatkozatnak - az írásba foglalás általános szabályához képest többletkövetelményként - kifejezetten írásjegyekkel rögzített tartalmú nyilatkozatnak kellett lenni, továbbá meg kellett felelnie az elektronikus okirat létrehozására irányadó jogszabályi követelményeknek.
Az említett bekezdést vizsgálva azonban feltűnő, hogy sem a Ptk., sem a felsorolt jogviszonyokra vonatkozó esetleges speciális jogszabályok nem határozták meg azt az általános követelményt, amelynek az elektronikus okirat létrehozásának meg kellene felelni. A fentiek mellett tovább nehezítette a Ptk. idézett rendelkezésének értelmezését az is, hogy egyszerre használt anyagi jogi és eljárás jogi fogalmakat. Míg az okirat - mint a bizonyítás egy igen gyakori eszköze[31] - a polgári perjogban használatos fogalom, addig az írásbeliség kérdését a polgári anyagi jog szabályozza. Így amikor a Ptk. az írásba foglalás szigorúbb követelményét határozza meg bizonyos jogviszonyok tekintetében, az "elektronikus okirat" fogalmának használatával az anyagi jogi szabályok közé egy olyan fogalmat emel be, amely csak az eljárásjog szempontjából értelmezhető.
Ezeket a bizonytalanságokat a jogalkotó is észlelte, ezért a hatálybalépését követően nem sokkal, 2024. január 1-től az idézett rendelkezést hatályon kívül is helyezte.[32]
2024. január 1. napján a Ptk. 6:7. § (3a) bekezdését hatályon kívül helyezte a jogalkotó, ezzel egyidejűleg azonban az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) is módosításra, kiegészítésre került. Az E-ügyintézési tv. egyrészt kiegészült egy új értelmező rendelkezéssel, amely meghatározza, hogy mit értünk egyszerű elektronikus aláírás[33] alatt, másrészt a törvényben helyet
- 105/106 -
kapott egy teljesen új rész is, amely meghatározza részletesen, hogy mi minősül elektronikus okiratnak a magánjogi jogviszonyokban.[34]
Az E-ügyintézési tv. új rendelkezései alapján - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az elektronikus magánokirat olyan elektronikus dokumentum, amelyet a nyilatkozó fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással[35] és elektronikus időbélyegzővel lát el, vagy a Kormány rendeletében meghatározott azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatással hitelesít (ún. AVDH). Láthatjuk tehát, hogy az E-ügyintézési tv.-ben foglalt új rendelkezés azzal, hogy meghatározza az elektronikus magánokirat általános kritériumait, pótolni kívánja a Ptk.-ból korábban hiányzó szabályozást.
Mindezen túlmenően az E-ügyintézési tv. meghatározza azt is, hogy az ilyen elektronikus magánokiratban megtett jognyilatkozat a Ptk. 6:7. § (2) és (3) bekezdése szerint is írásba foglalt jognyilatkozatnak minősül.[36] A szabályozással összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy míg a Ptk. anyagi jogi szabályai a magánjogi jogviszonyokban általánosan alkalmazandóak, addig az E-ügyintézési tv. alapvetően a kapcsolattartási szabályok formáját, módját határozza meg a törvény által meghatározott alanyok között, tipikusan hatóság-ügyfél viszonylatban. Ebből a szempontból nézve kérdésként merül fel, hogy egy anyagi jogi szabályokat meghatározó rendelkezés miért az E-ügyintézési tv. rendelkezései között került elhelyezésre. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy az említett rendelkezések magánszemélyek közötti jogviszonyban alkalmazhatóak-e abban az esetben, ha a felek a jogviszonyukban kifejezetten nem kötötték ki az E-ügyintézési tv. rendelkezéseinek az alkalmazását?
A jogalkotó nem kívánt eltérni attól a korábbi szándékától, miszerint bizonyos jogviszonyokkal összefüggésben csak szigorúbb követelmények esetén teljesülhessen az írásba foglalás követelménye, ezért a Ptk. korábbi szabálya megjelenik az E-ügyintézési tv. új rendelkezéseiben is: ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi jogviszonnyal összefüggésben a kizárólag szöveg formájában rögzített jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat minősül írásba foglaltnak.[37] Ezzel a Ptk. korábbi szabályát lényegében átvette az E-ügyintézési tv., azonban a "tartalma írásjegyekkel rögzített" fordulatot felváltotta a "kizárólag szövegformájában rögzített" megfogalmazás, illetve a pénzügyi szolgáltatási jogviszonnyal összefüggésben tett nyilatkozatok kikerültek e bekezdésből, ugyanis az ilyen jogviszonnyal összefüggésben tett nyilatkozatok önálló részletes szabályozást kaptak az E-ügyintézési tv.-en belül.
- 106/107 -
A fentiekben meghatározottakon túl a jogalkotó - elismerve ezáltal a pénzügyi, biztosítási szektorban kialakított ügyfél-azonosítási, technikai fejlesztéseket - az elektronikus magánokirat egy másik fajtáját is meghatározta: a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt szervezetek[38] (a továbbiakban: szervezet) által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus dokumentum is elektronikus magánokiratnak minősül, amennyiben azt a szervezet által a jogszabályban meghatározott auditált elektronikus hírközlő eszköz vagy elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszer útján azonosított nyilatkozó fél az aláírás időpontjának azonosítására is alkalmas egyszerű elektronikus aláírásával látta el.[39] Amellett, hogy az így megtett jognyilatkozatok szinten írásba foglaltnak minősülnek, az ilyen formában megtett elektronikus dokumentum bizonyító erejével kapcsolatban a jogszabály azt is meghatározza, hogy az elektronikus magánokirat ebben az esetben teljes bizonyító erejűnek minősül.[40] Fontos ugyanakkor különbséget tenni abban az esetben, ha a jognyilatkozat nem a szervezet által nyújtott szolgáltatásra vonatkozik, hanem a szervezet által nyújtott szolgáltatásra irányuló szerződésre (annak módosítására és megszüntetésére). Ez utóbbi esetben az elektronikus magánokirat kizárólag akkor minősül írásba foglaltnak, ha a jognyilatkozatot szöveg formájában rögzítetten tartalmazza.[41]
A jogalkotó - felismerve azt, hogy az információs és kommunikációs technológiák fejlődése életünk gyökeres átalakulását hozza magával - megalkotta a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvényt (a továbbiakban: Digitális Állampolgársági törvény vagy Dáptv.). A Dáptv. célja - többek között - az ún. "digitális állampolgárság" létrehozása, valamint ezzel egyidejűleg egy egységes és szabályozott keretrendszer megalkotása, amely biztosítja az állampolgárok számára a digitális térben történő ügyintézést és széles körű digitális szolgáltatások igénybevételét. A Digitális Állampolgársági törvény fokozatosan, egymást követő három szakaszban lép hatályba: 2024. július 1-én, 2024. szeptember 1-én, majd végezetül 2025. június 1-én.
- 107/108 -
A törvény az írásbeliség jogi szabályozása kapcsán is újabb lépcsőfokot jelent. 2024. szeptember 1-jével "A digitális tér és a szolgáltatók kapcsolata" címet viselő Ötödik Részének kivételével a Dáptv. valamennyi rendelkezése hatályba lépett, ezzel egyidejűleg pedig hatályát vesztette az E-ügyintézési törvény.
A Dáptv. Hetedik Része, amely "A digitális állammal összefüggő további rendelkezések" -et tartalmazza, egy önálló részben foglalkozik a magánjogi jogviszonyokban felmerülő elektronikus okiratok szabályozásával. A Dáptv. alapján az elektronikus magánokirat két különböző fajtáját határozza meg. Egyrészről elektronikus magánokirat az olyan elektronikus dokumentum, amelyet a nyilatkozó fél legalább a fokozott biztonságú elektronikus aláírással és elektronikus időbélyegzővel lát el, vagy eAláírással hitelesít. Ezzel összefüggésben a Dáptv. azt is kimondja, hogy az ilyen elektronikus magánokiratban megtett jognyilatkozat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:7. § (2) és (3) bekezdése szerint is írásba foglaltnak minősül.
Másrészt elektronikus magánokiratnak minősül az E-ügyintézési törvény rendelkezéseivel megegyezően a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt szervezetek és személyek (a továbbiakban: szervezet) által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus dokumentum is, amennyiben azt a szervezet által a jogszabályban meghatározott auditált elektronikus hírközlő eszköz vagy elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszer útján azonosított nyilatkozó fél az aláírás időpontjának azonosítására is alkalmas egyszerű elektronikus aláírásával látta el.
Láthatjuk tehát, hogy az eltérés az E-ügyintézési tv. rendelkezéseihez képest csupán egy apró módosítás, a Dáptv. a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt szervek mellett a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt személyek által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában megtett jognyilatkozatokra is kiterjesztette az E-ügyintézési tv. korábbi rendelkezéseit.
Ahogy azt az előzőekben láthattuk, a jogalkotó is több éve foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a különböző digitális formákban megtehető nyilatkozatok milyen feltétel mellett minősülhetnek írásbelinek és mikor nem.
A Ptk. 6:7. § (3a) bekezdése az elektronikus úton tett jognyilatkozatot kizárólag akkor minősítette írásba foglaltnak, ha annak tartalmát írásjegyekkel rögzítette. Írásjegy alatt az írásrendszerben valamely beszédhangnak az egyszerű jelét (pl. "a") értjük.[42] Így tehát azok az elektronikus úton tett jognyilatkozatok, amelyek írásjegyek láncolataként, azokból formált szavakból és mondatokból
- 108/109 -
álltak, a Ptk. alapján egyszersmind írásba foglaltnak is minősültek, feltéve, hogy megfeleltek az egyéb jogszabályi követelményeknek.
Ezt követően a Ptk. 6:7. § (3a) bekezdésébe foglalt rendelkezése lényegében változatlan tartalommal átkerült az E-ügyintézési törvény fentiekben részletezett új fejezetébe, azzal az eltéréssel, hogy a "tartalma írásjegyekkel rögzített" fordulatot felváltotta a "kizárólag szövegformájában rögzített" megfogalmazás. Az E-ügyintézési tv. új fejezete azonban kiegészült egy új bekezdéssel is, amit a Ptk. nem tartalmazott. Az E-ügyintézési tv. 104/B. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy az E-ügyintézési tv. alkalmazásában elektronikus dokumentumnak minősül az elektronikus formában, különösen szöveg, hang-, képi vagy audiovizuális felvétel formájában tárolt jognyilatkozat.
Az E-ügyintézési tv. hatályon kívül helyezésével egyidőben hatályba lépett új Dáptv. 109. §-a az E-ügyintézési tv.-nek ezeket a rendelkezéseit szó szerint átvette. Az írásjegyekkel szemben a szöveg valamely nyelvileg megformált, írott, nyomtatott vagy akár beszédbeli mondanivaló egységet alkotó egészét jelenti.[43] A szöveg tehát nem csak írott lehet, szóbeli közléssel is megvalósulhat.
Megfontolandó kérdés, hogy az " írásjegyekkel rögzített" kifejezést vajon miért váltotta fel a "szöveg formájában rögzített" kifejezés? Sem az E-ügyintézési tv. sem a Dáptv. miniszteri indokolása erre vonatkozó választ nem ad. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a szövegszerűség nem feltétlenül jelenti minden esetben a nyilatkozat írásban történő rögzítését, a szöveg általános fogalma szerint szóbeli közléssel is megvalósulhat.
A hatályos jogszabályi rendelkezések alapján, ha egy elektronikus dokumentumban - mely lehet szöveg, hang, képi vagy audiovizuális felvétel - tesznek egy jognyilatkozatot és azt az elektronikus dokumentumot, ami ezt a jognyilatkozatot tartalmazza, a jogszabály szerinti eAláírással ellátják, a jognyilatkozat a Ptk. szerint is írásba foglaltnak fog minősülni. Kérdés azonban, hogy mi a helyzet azoknál a speciális jogviszonyoknál, ahol a jogszabály kifejezetten a "kizárólag szöveg formájában rögzített jognyilatkozatot" ismeri el írásba foglaltnak. Véleményem szerint és a fenti gondolatmenetet követve, a hang vagy audiovizuális felvétel formájában megtett jognyilatkozat is megfelel a szöveg általánosan elfogadott jelentésének, így a hang vagy audiovizuális formában megtett jognyilatkozat is írásba foglaltnak minősülhet a jogszabály által meghatározott speciális jogviszonyok esetében is.
Egyelőre bizonytalan, hogy ez a gyakorlatban miként fog érvényesülni, az azonban egyértelműen látszik, hogy az elektronikus dokumentumok tekintetében elmosódik a szóbeli és az írásbeli közlés határvonala a jogszabályi rendelkezésekben. Erre a jogirodalomban Menyhárd Attila már korábban felhívta a figyelmet.[44]
- 109/110 -
Végezetül érdemes kitérni néhány gondolat erejéig a Digitális Állampolgársági törvény által bevezetett ún. eAláírásra. Az új Dáptv. a digitális állampolgárság szolgáltatásainak rendszerén belül önálló, új kategóriaként szabályozza a digitális keretszolgáltatásokat. A Dáptv. új keretszolgáltatásként határozza meg az eAláírást is az eAzonosítás, az ePosta, az eDokumentumkezelés, valamint az eFizetés mellett. Az egyes szolgáltatásokat eltérő időpontoktól kezdve köteles biztosítani a digitális állampolgárság szolgáltató, az eAláírás szolgáltatást 2024. szeptember 1. napjától.
Az eAláírás egy olyan minősített elektronikus aláírás, amely megfelel az eIDAS rendeletben[45] meghatározott minősített elektronikus aláírás fogalmának. Az eAláírás legfontosabb tulajdonsága, hogy az mind teljes bizonyító erejű magánokirat, mind közokirat létrehozására alkalmas aláírás. Így a jogalkotó létrehozott egy olyan elektronikus aláírást, amelyet a digitális állampolgárság keretében a felhasználók széles körben igénybe tudnak venni. Ahogy azt a fentiekben láthattuk, az eAláírással aláírt elektronikus dokumentum elektronikus magánokiratnak minősül, így a jogalkotó az új Digitális Állampolgársági törvénnyel megteremtette annak lehetőségét, hogy a felhasználók az eAláírás szolgáltatás keretében, olyan elektronikus magánokiratban tehessenek meg jognyilatkozatokat, amely minden kétséget kizáróan megfelel az írásba foglalás követelményének is.
Napjainkban és a közelmúltban számos olyan hatással kellett szembenéznünk, amelyekre nem voltunk felkészülve, mégis globálisan hatottak életünk szinte minden területére, így természetesen a jogrendszerünkre is, azon belül szerződési jogunkra.[46] Ehhez hasonló hatást vált ki a digitalizáció is, amely az elmúlt évtizedben olyan mértékű fejlődésen ment keresztül, amelynek folytán szinte a válsághelyzetek kezeléséhez hasonló hirtelenséggel kellett egy-egy folyamatra reagálnia, új szabályokat alkotnia a jogalkotónak.
A jelen tanulmány célként tűzte ki, hogy áttekintse milyen új kihívásokkal kell szembenéznie a magyar szerződési jogunknak a jelenben és a közeljövőben,
- 110/111 -
különös tekintettel a digitalizáció hatására átalakulófélben lévő "írásbeliség" fogalmára és annak szabályozására. A tanulmányban áttekintettük az írásbeliség hazai jogi szabályozását a régi Ptk.-tól indulva, majd megvizsgáltuk, milyen lényeges kritériumai lehetnek az írásba foglalásnak, illetve azt, hogy ezek a kritériumok a technológia fejlődésével miként változtak meg. Az írásbeliség fogalmával összefüggésben külön is kitértünk az aláírás, mint lényeges fogalmi elem vizsgálatára.
Következtetésként megállapíthatjuk, hogy bár jelentős fejlődésen ment keresztül a jogi szabályozás, különösen az elmúlt néhány évben, ugyanakkor ez a fejlődés és változás még nem ért véget, sokkal inkább ennek még csak az elején járunk. ■
JEGYZETEK
[1] Magyar Áron, Meddig tart a "Covid-hatás" a német költségvetési jogban? Magyar Jog, 2024, 238-242. o.
[2] Részletesen lásd: Udvary Sándor, A polgári eljárásjog válságidőszakokban. In: Bodzási Balázs (szerk.), Jogászegyleti Értekezések 2023 Válság és Jog. Budapest, 2023, 239-242. o.
[3] Lásd: Homicskó Árpád Olivér (szerk.), A digitalizáció hatása az egyes jogterületeken. Budapest, 2020,
[4] Tolcsvai Nagy Gábor, Idegen Szavak Szótára. Budapest, 2007, 240. o.
[5] Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § 1. pontja
[6] Ptk. 6:2. §
[7] Szladits Károly, A kötelemalapító szerződés. In: Dr. Szladits Károly (szerk.): A Magyar Magánjog: Kötelmi Jog Általános Része. 3. Kötet. Budapest, 1941. 39. o.
[8] A joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozatot jogügyletnek is nevezik. A jognyilatkozat ennek alapján a jogügyleti akarat kifejezése. Erről lásd: Vékás Lajos, Szerződési jog. Általános rész. Budapest, 2016, 26. o.
[9] Ptk. 6:4. § (1)-(2) bekezdés
[10] Menyhárd Attila, Az írásbeliségről. In: Rák Viktor (szerk.), Ünnepi tanulmánykötet Anka Tibor 70. születésnapja alkalmából. Budapest, 2023, 128. o.
[11] ld. Menyhárd, 10. lj. alatt hivatkozott mű, 129-130. o.
[12] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
[13] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény miniszteri indokolása a jognyilatkozathoz. Wolters Kluwer, Jogtár
[14] Pusztai Ferenc, Gerstner Károly, Bíró Ágnes, Magyar Értelmező Kéziszótár. Második, átdolgozott kiadás, Budapest, 2008, 20. o.
[15] ld. Pusztai, Gerstner, Bíró, 14. lj. alatt hivatkozott mű, 664. o.
[16] Eless Tamás, Két dilemma az írásbeli jognyilatkozatok kapcsán. Magyar Jog, 2015. 323. o.
[17] Kisfaludi András, A kötelmek közös szabályai. Az írásbeliség követelményének tartalma. In: Wellmann György (szerk.), Polgári jog. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Az új Ptk. magyarázata V/VI. Budapest, 2013, 42. o.
[18] ld. Éless, 16. lj. alatt hivatkozott mű, 322. o.
[19] Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye: A jognyilatkozat írásbeliségének követelményei a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésének az alkalmazásában. Wolters Kluwer, Jogtár
[20] BDT2018. 3931.
[21] BDT2021. 4323.
[22] BH2018. 227.
[23] BH2021. 313.
[24] Az egyes törvények szervezett utazási tárgyú jogharmonizációjával kapcsolatos módosításáról szóló 2017. évi CXCIV. törvény részletes miniszteri indokolása. Wolters Kluwer, Jogtár
[25] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2015. november 25-i (EU) 2015/2302 IRÁNYELVE az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/ EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11.)
[26] Az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet
[27] Megállapította az egyes törvények szervezett utazási tárgyú jogharmonizációjával kapcsolatos módosításáról 2017. évi CXCIV. törvény 2. §
[28] A Korm. rendelet 2. § 5. pontja értelmében tartós adathordozó az olyan eszköz, amely az utazó vagy a vállalkozó számára lehetővé teszi a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését.
[29] A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet
[30] Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény miniszteri indokolása a 89. §-hoz, Wolters Kluwer, Jogtár
[31] Részletesen lásd: Harsági Viktória, Okirati bizonyítás a modern polgári perben. Budapest, 2005.
[32] Hatályon kívül helyezte az egyes gazdasági, vagyongazdálkodási és postaügyet érintő törvények módosításáról szóló 2023. évi XLVI. törvény 36. §-a
[33] E-ügyintézési tv. 1. § 11a. pont
[34] E-ügyintézési tv. ÖTÖDIK/A. RÉSZ
[35] E-ügyintézési tv. 1. § 22. pontjában meghatározott aláírás
[36] E-ügyintézési tv. 104/B. § (1) bekezdés
[37] E-ügyintézési tv. 104/B. § (2) bekezdés
[38] A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 39. § (1) bekezdésében meghatározott törvények hatálya alá tartozó szervezet
[39] E-ügyintézési tv. 104/B. § (3) bekezdés
[40] E-ügyintézési tv. 104/B. § (4) bekezdés
[41] E-ügyintézési tv. 104/B. § (5) bekezdés
[42] ld. Pusztai, Gerstner, Bíró, 14. lj. alatt hivatkozott mű, 576. o.
[43] ld. Pusztai, Gerstner, Bíró, 14. lj. alatt hivatkozott mű, 1285. o.
[44] ld. Menyhárd, 10. lj. alatt hivatkozott mű, 133.
[45] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014. július 23-i 910/2014/EU RENDELETE a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28.)
[46] Bodzási Balázs, A válsághelyzetek hatásai a tartós szerződéses jogviszonyokra. In: Bodzási Balázs (szerk.), Jogászegyleti Értekezések 2023. Válság és Jog. Budapest, 2023, 13-34. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
