A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény hatályba lépésével a jogalkotó részéről egy határozott fellépés kezdődött meg a gyermekvédelem területén, mégpedig a pedofília komplex büntetőjogi szabályozása által, amelyet tovább erősített a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvény megalkotása. Az újonnan bevezetett jogintézmények - mint a pedofil bűnelkövetők nyilvántartása vagy a gyermekvédelemben dolgozók kifogástalan életvitelének ellenőrzése - alapjogokkal való összefüggéseit az Alkotmánybíróság is vizsgálta. Jelen tanulmány a fentiekben említett törvények rendelkezései kapcsán született alkotmánybírósági döntéseket célozza bemutatni, valamint kísérletet tesz azok büntetőjogra gyakorolt hatását megfogalmazni.
Kulcsszavak: büntetőjog, pedofília, pedofil bűnelkövetők nyilvántartása, kifogástalan életvitel ellenőrzése, gyermekvédelem, pedofil bűnelkövetők, alkotmánybírósági gyakorlat
A gyermekek jogainak védelme az egyik legösszetettebb és legérzékenyebb területe a modern alkotmányos jogrendeknek. A gyermek sajátos státusszal rendelkezik: egyrészt önálló alapjogi alany, másrészt kiszolgáltatott helyzete miatt az állam részéről különleges védelmet igényel.
Az Alaptörvény XVI. cikke egyértelműen kimondja, hogy "minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz". Ezzel az Alaptörvény egyértelműen elismeri az állam intézményvédelmi kötelezettségét a gyermekek védelme vonatkozásában, amely a jogalkotó, a jogalkalmazó és az alkotmányos kontroll szereplői számára is mércéül szolgál. Az államnak ezen intézményvédelmi kötelezettsége szorosan összefügg a büntetőjogi szabályozással. Ugyanis, mint ahogyan arra Lévay rámutat: "[a]z állam [...] jogosult állampolgárai és a területén tartózkodók alapvető jogainak megvédése, illetve nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése érdekében bizonyos cselekményeket kriminalizálni, elkövetésüket pedig meghatározott büntetéssel fenyegetni, [...]."[1] Ezzel összefüggésben az is vitathatatlan, hogy egy bizonyos védendő érték kapcsán az állam csak akkor lép a büntetőjogi szabályozás útjára, ha az más ágazati jogszabályok által nem, vagy nem eléggé oltalmazható. A 2021. évi LXXIX. törvény és a 2024. évi XXX. törvény által végbemenő jogszabálymódosítások azt a jogpolitikai álláspontot tükrözik, miszerint a gyermekek védelme olyan kiemelten fontos állami feladat, hogy ellene a legszigorúbb jogi eszközzel kell fellépni. Mint ahogy azt a Bérces - Domokos szerzőpáros is kiemeli: "[a] gyermekek ellen intézett szexuális cselekmények pönalizálása vitathatatlan, ugyanis a büntetőjogtól nem várható el szociálpolitikai, oktatáspolitikai feladatok megoldása, akkor lép be, amikor a társadalmi eszközök, illetve más jogágak szankciói már nem elégségesek, nem képesek elérni a kívánt célt."[2]
A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény hatályba lépésével egy olyan fellépés kezdődött meg a gyermekvédelem területén, amely mind preventív, mind pedig "megtorló-jellegű" büntető anyagi jogi intézkedéseket tartalmaz. A törvény általános indokolása is kiemeli, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, továbbá minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Az indokolás azt is hangsúlyozza, hogy az államnak az Alaptörvényből levezethető kötelezettsége, hogy olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert megalapozó szabályokat alakítson ki, amelyek garantálják a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet, valamint a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló
- 40/41 -
önazonosságának megőrzését, illetve megóvását. Ahhoz, hogy ennek a jogalkotó eleget tegyen, szükséges, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott általános szabályokon túl a gyakorlatban is alkalmazható, kézzel fogható szabályokat alkosson, amelyeken keresztül megvalósulhat a hivatkozott értékek védelme.[3]
Ugyanakkor a gyermekek jogainak érvényesülése más alapjogokkal - például a szülői jogokkal, a vallásszabadsággal vagy az emberi méltósággal - kerülhet konfliktusba, vagy mint ahogyan a későbbiekben látni fogjuk, konkurálhat a magán- és családi élethez való joggal, vagy a személyes adatok védelmének jogával is. Emellett a gyermekek védelme mint alkotmányos indok is megjelenhet egy adott rendelkezés bevezetése kapcsán (lásd később). Jelen tanulmány célja, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatán keresztül képet adjon arról, miként értelmezi a testület a gyermek mindenek felett álló érdekét, illetve hogyan valósítja meg az alapjogok közötti mérlegelést az újonnan bevezetett büntetőjogi szabályozás kapcsán született döntéseiben. A tanulmány törekszik annak feltárására is, hogy milyen jogértelmezési elvek mentén alakította a testület a gyermekvédelem kapcsán hozott büntetőjogi rendelkezésekkel kapcsolatos álláspontját.
A gyermekek védelme különleges alkotmányos jelentőséggel bír, mivel korukból és fejlettségükből adódó kiszolgáltatottságuknál fogva jogaik védelméhez elengedhetetlen, hogy az állam intézményvédelmi kötelezettségének eleget tegyen. Mint ahogyan arra Szeibert rámutat: "[a] gyermek védelme társadalmi és jogi alapkérdés, emberi jogi, nemzetközi és európai egyezményekben, illetve emberi jogi dokumentumokban foglalt és részletezett követelmény, amely áthatja - amelynek át kell hatnia - a jogrendszert."[4]
Magyarország Alaptörvénye egy külön cikkelyt szentel a gyermeki jogoknak, ezzel megadva a gyermekvédelem alkotmányos alapjait. Azonban fontos rámutatni, hogy a cikk illeszkedik az Alaptörvény családra és azon belül is a szülő-gyermek viszonyra vonatkozó rendelkezéseibe, ezért tartalmát nem lehet elszigetelten értelmezni Így tehát az Alaptörvény gyermekekre vonatkozó rendelkezése nem elkülönült alkotmányos kérdés, hanem komplex, több jogágat érintő szabályozási terület, amelyben az alapjogok közötti egyensúly megteremtése különös jelentőséggel bír. Ugyanis, - mint ahogyan arra Varga rámutat - az Alaptörvény rendszerében a családra vonatkozó rendelkezések központi helyet foglalnak el, azt teljes mértékben átszövik a családra és - azon belül - a gyermekre vonatkozó szabályok.[5]
Az Alaptörvény 2020-ban történt kilencedik módosítása emelte be a gyermekekre vonatkozó új rendelkezéseket; így a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának védelmét, valamint, hogy Magyarország biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést. Az Alaptörvény XVI. cikke által a magyar alkotmányos szabályozás egyértelműen felismerte a gyermekek speciális jogalanyiságát és megerősítette azt, hogy a gyermekek nem csupán a szülői jogok függvényeként jelennek meg a jogrendszerben, hanem önálló alanyi jogok birtokosai is, nyilvánvalóan az őket emberként is megillető jogalanyiság mellett. Ezen kettősség - az, hogy a gyermek általános és speciális jogok alanya - éppen a fejezet elején említett kiszolgáltatottságukból ered. Ezt hangsúlyozza Rózsás is, miszerint: "a minden embert (így a gyermekeket is) megillető jogok mellett a gyermekek sajátos helyzete megköveteli egyrészt sajátos, kifejezetten a gyermekekre vonatkozó jogok biztosítását, másrészt szükségessé teszi bizonyos jogok tartalmának világosabb meghatározását és a gyermek helyzetéhez igazítását."[6] A gyermekjogok egy másik különlegességére a 14/2014. (V. 13.) AB határozat is rámutatott, miszerint sajátosságuk, hogy ezek a jogviszonyok hárompólusúak. Jogosultja a gyermek, míg kötelezettje elsődlegesen a család (a szülők), másodlagosan pedig - kiegészítő, illetve bizonyos esetekben pótló jelleggel - az állam.[7] Az állam mögöttes kötelezetti jellegére egy korábbi Alkotmánybírósági határozat is rámutat, miszerint: "[c]salád hiányában - illetve a kötelezettségét nem teljesítő szülő esetében - a gyermekekről való gondoskodás állami kötelezettsége konkréttá is válik: ilyen esetben a családi védelmet, gondoskodást nemhogy kiegészíti, hanem egyenesen pótolja - pótolni köteles."[8]
Az említett kilencedik módosítás kiemelten fontos mind a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény, mind pedig a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvény szempontjából. Ugyanis fontos rámutatni, hogy mindkét törvény egyértelműen az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdését jelöli meg létrejöttének alapjául. A 2021. évi LXXIX. törvény indokolása szerint:
- 41/42 -
"[a]z Alaptörvény módosításával az alkotmányozó az államra további intézményvédelmi kötelezettséget hárított, vagyis a jogalkotónak olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert megalapozó szabályokat kell kialakítania, amelyek garantálják a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló önazonosságának megőrzését, illetve megóvását. A fentiekre, valamint az elmúlt időszak felháborító és elfogadhatatlan eseményeire figyelemmel a jogalkotó újabb, a gyermekek védelmét tovább erősítő rendelkezések megalkotása mellett döntött."[9] Ezt a megfontolást viszi tovább a 2024. évi XXX. törvény, amelynek általános indokolása is kimondja, hogy ez a törvény voltaképpen a 2021. évi LXXIX. törvényben elkezdett jogalkotói munka folytatása.[10]
Fontos még rámutatni arra, hogy Magyarország Alaptörvényének tizenharmadik módosítása az Alaptörvény 9. cikkét egészítette ki egy új bekezdéssel. Az Alaptörvény 9. cikkének (8) bekezdése szerint sarkalatos törvény határozza meg azon, a gyermek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmények körét, amelyek tekintetében a köztársasági elnök egyéni kegyelmezési jogát nem gyakorolhatja.
Az alkotmányos gyermekvédelem csúcsát az Alaptörvény tizenötödik módosítása jelentette, ugyanis az a gyermekek védelmét az eddigi legmagasabb szintre emelte. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerint: "[m]inden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez. Ez a jog - az élethez való jog kivételével - minden más alapvető jogot megelőz." Ugyan az Alaptörvény ezen rendelkezését az Alkotmánybíróság még nem vizsgálta, azonban - az interpretatio grammatica eszközével értelmezve - a rendelkezés azt sugallja, hogy az Alaptörvény tizenötödik módosítása hatálybalépését követően a gyermeki jogokkal szemben kizárólag az élethez való jog élvezhet elsőbbséget.
A fentiekből következik, hogy Magyarország Alaptörvényének kilencedik módosítása alkotmányos alapot teremtett a gyermekvédelem vonatkozásában előremutató büntetőjogi szabályozásnak. Ugyanis, a gyermekek önálló jogalanyiságának elismerése, valamint az állam intézményvédelmi kötelezettségének egzakt rögzítése együttesen azt eredményezte, hogy a gyermekvédelem nem kizárólag családjogi vagy szociálpolitikai szabályozásban jelenik meg, hanem a gyermekek büntetőjogi védelmének is alkotmányos alapjává vált.
A gyermekek sérelmére megvalósított nemi deliktumok kimagasló tárgyi súlyát a jogalkotó már elismerte korábban is, ugyanis a jelenleg hatályos büntető törvénykönyvünk (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, a továbbiakban: Btk.) megalkotásakor a nemi erkölcs és nemi élet szabadsága elleni bűncselekményeket önállóan, a XIX. fejezetben rendelte büntetni.[11]
A 2021. évi LXXIX. törvény indokolása rámutat az állam alkotmányos gyermekvédelmi kötelezettségére és hangsúlyozza a tárgykörben a jogalkotás fontosságát; így tehát az indokolás szerint az államnak az Alaptörvényből levezethető kötelezettsége, hogy olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert megalapozó szabályokat alakítson ki, amelyek garantálják a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmét, valamint a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló önazonosságának megőrzését, illetve megóvását. Ahhoz, hogy ennek a jogalkotó eleget tegyen, szükséges, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott általános szabályokon túl a gyakorlatban is alkalmazható, kézzel fogható szabályokat alkosson, amelyeken keresztül megvalósulhat a hivatkozott értékek védelme.[12] A gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvényhez fűzött indokolás olyannyira támaszkodik az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésére, hogy az voltaképpen a passzus idézésével kezdődik.[13]
A 2021. évi LXXIX. törvény részletes elemzésének mellőzésével összességében elmondható, hogy annak rendelkezései a magas büntetési tételekre, a büntetés elkerülhetetlenségére (elévülés kizárása), valamit a törvény visszatartó erejére támaszkodnak. Ez utóbbira vonatkozó rendelkezések (feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása, bűntettesek nyilvántartása) az újbóli elkövetés lehetőségét is ki kívánják küszöbölni.
Fontos előrelépés, hogy a 2024. évi XXX. törvény a gyermekvédelemben, gyermekgondozásban, illetve nevelésben dolgozó munkatársak mint jelzőrendszeri tagok felelősségét is felismerte, s ennek megfelelően a gyermekvédelmi rendszer működésének ellenőrzését elősegítő intézkedéseket vezet be, úgy mint a kifogás-
- 42/43 -
talan életvitel ellenőrzése, pszichológiai alkalmassági, valamint megbízhatósági vizsgálat.
A tanulmány a következőkben a két törvénymódosítás kapcsán említett rendelkezéseket mutatja be annak érdekében, hogy a későbbiekben az Alkotmánybíróság erre vonatkozó döntései is értelmezhetők legyenek.
A 2021. évi LXXIX. törvény nóvuma a magyar jogrendszerben azelőtt nem létező "pedofil bűnelkövetők nyilvántartásának" bevezetése. A speciális adatbázis a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) módosítása által került létrehozásra. A törvénymódosítás a Bnytv. számos rendelkezését módosítja. Többek között a Bnytv. V. Fejezete - "A hatósági erkölcsi bizonyítvány" alcímet követően - a következő, "A gyermekeket sértő nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekményt elkövető személyekre vonatkozó adatok megismerhetővé tétele" alcímmel egészült ki, így a Bnytv. 75/B. §-a hozza létre a konkrét értelemben vett bűnügyi nyilvántartást a pedofil bűnelkövetők vonatkozásában.
Elengedhetetlen megemlíteni, hogy a nyilvántartás kriminológiai szempontból azért kiemelten fontos, mert az újbóli elkövetés lehetőségét célozza kiküszöbölni azáltal, hogy a nyilvántartás adatainak ismeretében a gyermek gondozója megakadályozhatja azt, hogy a gyermek potenciális bűnelkövető látóterébe kerülhessen. A nyilvántartás tehát egyértelműen a szituációs bűnmegelőzés egy kiemelten fontos eszköze.[14]
A gyakorlatban az adatigénylő elektronikus azonosítást (például ügyfélkapu) követően tud az adatigénylési felületre belépni. Az adatigényléshez szükség van az érintett nevének a megadására. Az érintettre vonatkozó adat megismerhetővé tétele a felületen akkor kezdeményezhető, ha a kezdeményező olyan nagykorú személy, aki gyermek hozzátartozója vagy gyermek nevelését, felügyeletét vagy gondozását látja el. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság észrevétele alapján többes találat esetén - adatvédelmi indokok miatt - először csak az érintettek fényképe és településszintű lakcíme jelenik meg, nem pedig minden nyilvántartásban szereplő adat. Az adatigénylések száma nincs korlátozva. A nyilvántartáson keresztül az elítéltek alábbi adatai ismerhetőek meg: családi és utóneve, születési évszáma, településszintű lakóhelye, arcképmása és az általa elkövetett bűncselekményre vonatkozó adtok (bűncselekmény megnevezése, minősítése és elkövetésének ideje). A felületen keresztül megismert adatokat az azokat megismerő személy köteles bizalmasan kezelni, azok kizárólag a gyermek védelme érdekében használhatóak fel, és tehetők harmadik személy számára megismerhetővé. Tilos ugyanakkor ezen adatokat nyilvánosságra hozni, tilos róluk képernyőfotót, egyéb másolatot, kivonatot, összefoglalót készíteni, továbbá tilos azokat sokszorosítani, nyilvántartásba rendezni vagy adatbázisba foglalni.[15]
A jogintézmény csak hazai viszonylatban számít újdonságnak, mivel jelenleg is számos Európai Uniós országban alkalmazott. A nyilvántartás létjogosultságát a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv azon rendelkezésére is megerősítette, amely kimondja, hogy: "[a] tagállamok az elkövetőkkel kapcsolatos további adminisztratív intézkedések meghozatalát is fontolóra vehetik, például az Irányelv által említett bűncselekmények miatt elítélt személyeket felvehetik egy szexuális bűnözőkről vezetett nyilvántartásba. Az ilyen nyilvántartásokhoz való hozzáférésre a nemzeti alkotmányos elvekkel és a vonatkozó adatvédelmi szabályokkal összhangban korlátozást kell alkalmazni."[16]
A törvénymódosítás a regiszter bevezetését a sértettek lelki állapota vonatkozásában, a bűncselekmény következében bekövetkező súlyos mentális és egyéb következményekkel indokolta: "[a]z ilyen típusú bűncselekmények beláthatatlan törést okozhatnak a gyermekek életében, testi és szellemi fejlődésüket visszafordíthatatlanul negatívan befolyásolhatják. A gyermekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények súlyos pszichés és testi következményekkel járhatnak. Felmérések szerint a szexuálisan bántalmazott gyermekek körében később 51-75 százalékban alakulnak ki pszichés problémák. Ezek a következmények még gyakoribbak és súlyosabbak, ha az elkövető családtag, közeli ismerős, vagy olyan személy, akivel a gyermek személyes kapcsolatot ápol, esetleg akivel szemben úgy érzi, hogy társadalmi helyzetére figyelemmel vagy a gyermek életében betöltött szerepe folytán feltétlen bizalommal lehet. Éppen ezért a gyermekekkel közvetlenül kapcsolatba kerülő személyek esetén kiemelten fontos, hogy a beléjük vetett bizalom minden esetben megalapozott legyen."[17]
- 43/44 -
A 2024. évi XXX. törvény által a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) módosítása teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv (a továbbiakban: NVSZ) ellenőrizhesse a javítóintézet és fenntartótól függetlenül a gyermekotthont működtető intézmény, a gyermekotthon és a nevelőszülői hálózat által foglalkoztatott személynek vagy ilyen foglalkoztatásra pályázónak a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott kifogástalan életvitelét.
A módosítás relevanciája abban rejlik, hogy az NVSZ által lefolytatott eljárás pozitív eredménye feltétele lesz a foglalkoztatásnak. A jogalkotó ezáltal próbál egy előzetes kontrollt gyakorolni a tekintetben, hogy az eleve kiszolgáltatott helyzetben lévő (gyermekotthonban élő, javítóintézetben fogvatartott) gyermekekkel ne kerülhessen hatalmi kapcsolatba, befolyási viszonyba olyan alkalmazott, aki olyan életvitelt folytat (például italozó, addiktív, erőszakos, vagy akár deviáns szexualitású), hogy nagyobb eséllyel élne vissza pozíciójával és bántalmazna gyermeket. A rendelkezés fontossága, hogy előzetesen kiszűrheti a potenciális bűnelkövetőket, amely a megelőzés tekintetében kiemelten előremutató intézkedése a törvénynek.
A kifogástalan életvitel ellenőrzésének bevezetése szintén a szituációs bűnmegelőzés eszközének tekinthető, azonban a pedofil bűnelkövetők nyilvántartásához képest egy nagyon fontos jellemző tulajdonítható a rendelkezésnek; míg utóbbi az újbóli bűnelkövetést célozza megakadályozni, addig előbbi az első bűncselekmény elkövetésének lehetőségét is csökkentheti azáltal, hogy a kifogásolható életvitelű személyt elzárja attól, hogy foglalkoztatási jogviszony keretében gyermekkel kapcsolatba kerülhessen. Fontos rendelkezés az is, hogy nemcsak egyszer, hanem folyamatosan meg kell őrizni a kifogástalan életvitelt, ugyanis a már foglalkoztatott életvitelét a foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállásának időtartama alatt évente legfeljebb egy alkalommal soron kívül ellenőrizni lehet. Erre akkor kerülhet sor, ha a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására jutott információkból a kifogásolható életvitelre alapos okkal lehet következtetni.
A 2024. évi XXX. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt (a továbbiakban: Gyvt.) is számos ponton módosította, a téma szempontjából egyik releváns változás a pszichológiai alkalmassági vizsgálat előírása mint a foglalkoztatás feltétele. A pszichológiai alkalmassági vizsgálat valamennyi, így nem csak az állami, hanem a nem állami (civil) és egyházi fenntartású gyermekvédelmi intézmények foglalkoztatottjai tekintetében írja elő a vizsgálatot, amely a belügyminiszter által jóváhagyott pszichológiai alkalmasság-vizsgálati szakmai protokoll alapján történik. Fontos kihangsúlyozni, hogy ugyan a szakmai protokollt a belügyminiszter határozza meg, magát a minősítés meghatározását szakember (pszichológus) végzi személyiségtesztek, intelligenciatesztek, figyelemvizsgálatok, kompetenciavizsgálatok, ezek kombinációi, valamint egyéb kiegészítő tesztek által. Szintén ki kell emelni, hogy a pszichológiai alkalmassági vizsgálat eredménye differenciált. Így lehetséges, hogy a gyermekvédelmi intézményben foglalkoztatott személyek alkalmasak, korlátozottan alkalmasak vagy alkalmatlanok. Nyilvánvalóan alkalmatlanságuk esetén azonnali hatállyal kerül sor a jogviszony felmondására, azonban a korlátozottan alkalmasak megfelelő munkáltatói intézkedésekkel alkalmassá tehetők a tovább-foglalkoztatásra, esetükben a foglalkoztatás körülményeivel kapcsolatban a vizsgálatot végző szerv feltételeket fogalmaz meg. Ez utóbbi körbe csak azok kerülhetnek, akik a gyermekekre nézve nem jelentenek veszélyt. A korlátozottan alkalmas pszichológiai minősítés esetén a munkáltatónak joga van eldönteni, hogy megszünteti-e az érintett foglalkoztatási jogviszonyát a rendes felmentés, illetve felmondás szabályai szerint, felmentési, illetve felmondási idő és végkielégítés biztosításával, vagy - a feltételek betartása mellett - a tovább-foglalkoztatása mellett dönt. A törvénymódosítás e rendelkezése a megelőzés körét tágítja, ugyanis ezáltal a személyiségben rejlő alkalmatlanság, a foglalkoztatott által korábban nem ismert vagy eltitkolt személyiségzavar vagy más deviáns jellemvonás megismerésére is sor kerülhet, amelyeket alapvetően nem a kifogástalan életvitel ellenőrzése körében vizsgálnak.[18]
Nemcsak Magyarország Alaptörvénye, hanem ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság is az elmúlt évtizedben fokozatosan formálta a gyermekvédelem alkotmányos kereteit, egyre következetesebben hangsúlyozva a gyermekek önálló jogalanyiságát, valamint az állam intézményvédelmi kötelezettségét. A következőkben az előbbiekben kifejtett új büntetőjogi rendelkezések alkotmánybírósági döntéseken keresztüli értékelése kerül bemutatásra.
Fontos rámutatni arra, hogy a testület korábban már vizsgálta a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos
- 44/45 -
alapjogkorlátozást. A bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos 144/2008. (XI. 26.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "a bűnügyi nyilvántartás mint törvényben meghatározott és alkotmányos célokra igénybe vehető adatbázis létezése indokolt, ám az erre vonatkozó szabályozás kialakítása során figyelemmel kell lenni mindazon alkotmányos korlátokra, amelyek az alapjogi védelemből fakadnak".[19] A testület ugyanezt megerősítette később a 3255/2012. (IX. 28.) AB határozatában is.[20]
A 17/2023. (VIII.3.) AB határozat már kifejezetten a pedofil bűnelkövetők nyilvántartása kapcsán született. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában - több párhuzamos indokolás és különvélemény mellett - hozta meg ezt a határozatot. Az Alkotmánybíróság határozata rendelkező részében megállapította, hogy a Bnytv. 75/C. § (3) bekezdés "- a lehetséges mértékben -" szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Továbbá az Alkotmánybíróság a Bnytv. 75/B. § (2) bekezdés b) pontja, valamint 75/B. § (3) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.[21]
A határozatra okot adó ügyben az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt és kérte a Bnytv. indítványában megjelölt rendelkezéseinek megsemmisítését, amelyeket a 2021. évi LXXIX. törvény 2022. február 1-jei hatállyal emelt be a törvénybe. Az indítványozó a Bnytv. 75/B. § (2) bekezdés b) pontja kapcsán előadta, hogy a módosítás következtében olyan hátrányos rendelkezések hatálya alá került, amelyek sem elítélésekor, sem szabadulásakor nem voltak hatályban, és amelyek következményeivel az elmúlt 11 évben nem kellett számolnia, ezért ez sérti a visszaható hatály alkotmányos tilalmát. Hivatkozott arra is, hogy a Bnytv. bizonytalan fogalmazási módja végső soron sérti az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz, valamint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésben foglalt magán- és családi élethez való jogát.[22]
A grémium elsősorban a visszaható hatály tilalmát vette górcső alá az indítványban megjelölt rendelkezésekkel összefüggésben, amelyhez a 8/2022. (V. 25.) AB határozatban kimondott tételeket vette alapul. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó érvelése megdöntöttnek bizonyult az első feltétel - érintettre nézve hátrányosabb szabály létrejötte - vizsgálatakor, ugyanis e szabályból nem következik az indítványozó azon feltételezése, miszerint a mentesülést követően még tizenkét évig tartalmazná a nyilvántartás az adatait. A Bnytv. a tizenkét évet mint felső korlátot határozza meg, azaz ha a mentesülési idő ennél hosszabb, a nyilvántartásban akkor sem szerepelhet az érintett tizenkét év után. A mondat első felének szövegszerű értelmezéséből ugyanakkor az következik, hogy a Bnytv. 75/B. §-a szerinti nyilvántartásban csak addig szerepelhet az érintett, amíg a bűntettesek nyilvántartásában vagy a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásában szerepel. A contrario, ha az érintett e nyilvántartásokban már nem szerepel, akkor a Bnytv. 75/B. §-a szerinti nyilvántartásból is törölni kell, függetlenül attól, hogy eltelt-e a tizenkét év, vagy sem.[23]
Az Alkotmánybíróság elismerte az indítványozó azon álláspontját, miszerint az érintett adatvédelmi igénye közvetlen összefüggésbe hozható az Alaptörvény II. és VI. cikkével, hangsúlyozta, hogy a nyilvántartással az abban szereplő érintett bűnügyi személyes adata hozzáférhetővé válik, amely már önmagában stigmatizáló hatású, s ezt tovább súlyosítja, hogy ez az adat gyermek sérelmére elkövetett nemi bűncselekményre vonatkozik, úgy, hogy a cselekményért járó büntetést az érintett már kitöltötte. A nyilvántartás közvetlenül érinti az abban szereplő személy magánszféráját és emberi méltóságát, közvetve pedig kihathat elhelyezkedésére, reszocializációjára.[24] Az Alkotmánybíróság azonban arra is rámutatott, hogy a szülőknek, gondviselőknek, gyermekekkel kapcsolatba kerülő intézményeknek, vállalkozásoknak jogos érdekükben áll tudni, hogy milyen háttere van azoknak, akikre gyermekeket bíznak. Sőt akár büntetőjogi felelősségük is lehet abban, hogy kellő gondossággal választják-e meg a gyermekek gondozóit. Az egyéni jogosultságon túlmenően az államnak az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből következő intézményvédelmi kötelezettsége is az, hogy minimalizálja a gyermek sérelmének a kockázatát. Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése kiemeli, hogy Magyarország külön intézkedéssel védi - mások mellett - a gyermekeket.[25] A testület ezen fentiekben taglalt álláspontjával nemcsak a gyermek érdekét hangsúlyozva támaszkodott az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, hanem rámutatott a gyermek gondozóinak jogos érdekére is a felelősségükre bízott gyermekek iránt. Szintén hangsúlyozta az állam intézményvédelmi kötelezettségét.
A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Bnytv. 75/B. § (3) bekezdés b) pontja sérti-e a személyes adatok védelméhez való jogot, ugyanis az indítványozó szerint az érintett adatainak megismerésére jogosult személy puszta feltételezésétől teszi függővé, hogy megismerheti-e az érintett adatát; az Alkotmánybíróság ennek vizsgálatát a szükségesség-arányosság mércéin keresztül végezte el. A testület szerint az Alaptörvény XVI. cikkéből következő intézményvédelmi kötelezettség olyan legitim cél, amely lehetővé teszi a gyermek sérelmére nemi bűncselekményt elkövetett személy személyes adatainak, magánszférájának korlátozását. E korlátozás szükségessé-
- 45/46 -
gét az mutatja, hogy a nyilvántartás hiányában a hozzáférést kérő nem jut információhoz az érintett hátteréről.[26] A rendelkezés az arányosság követelményének is megfelel, ugyanis figyelembe véve, hogy a korlátozás milyen súlyú beavatkozás az érintett magánszférájába, a hozzáféréshez való jogosultság puszta feltételezése nem adhat alapot az érintett bűnügyi személyes adatainak a felfedésére, ezért objektív és ellenőrizhető oka kell, hogy legyen annak, hogy az érintett személyes adata más számára megismerhetővé válik. A puszta információs érdek, a gyermekekkel való kapcsolatra történő általános hivatkozás nem szolgálhat alkotmányosan alapot az érintett magánszférájának ilyen súlyú korlátozásához.[27]
A fenti érvelésre tekintettel az Alkotmánybíróság döntésében a Bnytv. 75/C. § (3) bekezdés "lehetséges mértékben" szövegrészt semmisítette meg, mégpedig adatvédelmi okokból annak érdekében, hogy a bűnügyi nyilvántartó szerv - megfelelő technikai és szervezési intézkedések alkalmazásával - biztosítsa azt, hogy a felületen megismerhető adatokról másolat ne legyen készíthető, illetve az onnan lehívott adat - vízjelzéssel vagy más hatékonynak tekinthető adatrejtési intézkedéssel - olyan módon jelenjen meg, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen az a körülmény, hogy az adat a felületről származik (így elkerülve a tilalmazott felhasználást, a megismerésre nem jogosultak számára nyilvánosságra hozatalt).
Végső soron a testület ezen döntésében a pedofil bűnelkövetők nyilvántartása létrehozásának szükségességét az állam intézményvédelmi kötelezettségében látta, amely az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből következik. Megállapítható, hogy jelen határozatban konkuráló alapjogként jelentek meg az Alaptörvény VI. cikkében foglalt magán- és családi élethez való jog, valamint az Alaptörvény XVI. cikkében deklarált gyermekjogok. Ugyan a gyermekek védelmének fontosságára az Alkotmánybíróság többször rámutatott a határozatban, azonban explicit nem mondta ki azt, hogy a gyermekek védelme fontosabb érték, mint a pedofil bűnelkövetők magán- és családi élethez való joga, pusztán az állam intézményvédelmi kötelezettségét hangsúlyozta. Az arányosság tekintetében is csak arra mutatott rá, hogy a nyilvántartásba való betekintés által a pedofil bűnelkövetők személyes adatának megismerése csak akkor lehet arányos, ha objektív és ellenőrizhető oka van.
A határozathoz fűzött különvéleményben és párhuzamos indokolásokban kiemelt hangsúlyt kap a gyermekek érdekének védelme, ezért érdemes azokat is bemutatni.
Horváth Attila a határozat rendelkező részének 2. pontjában foglalt elutasításhoz fűzött párhuzamos indokolásában egyértelműen kimondja, hogy álláspontja szerint a pedofil bűnelkövetők személyes adatainak védelme nem helyezhető az ártatlan, önmagukat megvédeni képtelen gyermekek védelme elé. A pedofil bűnelkövetők adatvédelme és a gyermekvédelem közötti mérlegelés során egyértelműen a gyermekvédelemnek kell elsőbbséget élveznie, amelyet nem szoríthat háttérbe a pedofil bűnelkövetők magánszférához való joga.[28] Hangsúlyozza azt is, hogy alapvető társadalmi, gyermekvédelmi érdek szól amellett, hogy pedofil bűnelkövetők (mentesüléstől függetlenül) ne dolgozhassanak gyermekek közelében, velük közvetlen kapcsolatba ne kerüljenek, hiszen ha az illető a korábbi elítélése hatására további bűncselekmény elkövetésétől tartózkodna is, a gyermekek számára súlyos traumát okozhat, ha csak "úgy" néznek rájuk, vagy akár verbálisan inzultálják őket. Ezen túlmenően köztudomású tény, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumák az érintett egész életére kihatnak.[29] A konkuráló alapjogok vonatkozásában a párhuzamos indokolás arra is rámutat, hogy a megismerhetővé tétel jogintézményének az ártatlan, védtelen gyermekek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva, a pedofil bűnelkövetők magánszférájának korlátozása árán kell érvényt szerezni. A pedofil bűnelkövetők egyéni szabadsága ugyanis nem eredményezheti azt, hogy az önmagukat megvédeni nem képes gyermekek jogai és érdekei sérüljenek. Ennek oka, hogy a pedofil bűnelkövetők esetében a büntetésük letöltése, sőt akár a mentesítési idő eltelte sem jelent garanciát arra, hogy ezen hajlamukból "kigyógyultak".[30]
Horváth Attila a határozat rendelkező részének 1. pontja szerinti megsemmisítéshez írt különvéleményében kifejtette aggályait a Bnytv. 75/C. § (3) bekezdésben foglalt "lehetséges mértékben" szövegrész megsemmisítésével kapcsolatban. A különvélemény kifejezetten hangsúlyozza, hogy az alkotmánybírósági döntésben indokolatlanul túlsúlyba került a pedofil bűnelkövetőket érő hátrányok akceptálása. Ugyanis a többség által támogatott határozat indokolása szerint a "[...] nyilvántartás közvetlenül érinti az abban szereplő személy magánszféráját és emberi méltóságát, közvetve pedig kihathat elhelyezkedésére, reszocializációjára." A különvéleményben foglalt álláspont azonban határozottan ellenzi, hogy az Alkotmánybíróság implicite elismerje, hogy a pedofil bűnelkövetők jövőbeli munkavállalási lehetőségei kapcsán nem eleve kizárt a gyermekekkel összefüggő munkakörben történő elhelyezkedés, hiszen a pedofil bűncselekmény miatt kiszabott büntetés letöltése egyáltalán nem jelent garanciát arra,
- 46/47 -
hogy a pedofil elkövető a pedofil hajlamából "kigyógyult".[31] Továbbá arra is rámutat, hogy semmilyen méltányolható érdek nem szól amellett, hogy a pedofil bűnelkövetők büntetésük letöltését követően gyermekekkel közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Horváth Attila kifejti, hogy nem fogadja el a többség által támogatott határozat vonatkozó indokolásának azon gondolatmenetét, hogy a pedofil bűnelkövető emberi méltósága, magánszférájához való joga, munkavállalási és reszocializációs esélyei a gyermekek biztonságával szemben méltányolható alapjogot és érdeket képeznének. Emellett rámutat arra is, hogy a többség által támogatott határozat ezen objektív felelősségi koncepciója félő, hogy olyan helyzeteket eredményezhet a jövőben, hogy a pedofil bűnelkövetőket nagyobb védelem illeti meg az adatvédelem égisze alatt, mint az ártatlan gyermekeket az Alaptörvény alapján.[32]
Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményében szintén a gyermekek védelmének fontosságát hangsúlyozza. Rámutat arra, hogy a többségi határozatban nem jelenik meg kellő hangsúllyal annak fontossága, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeket elkövető személyek nyilvántartása nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy a gyermekekkel közvetlenül kapcsolatba kerülő személyek ellenőrizhetősége megvalósuljon.[33]
A fentiekből látható, hogy az alkotmánybírák párhuzamos indokolásában és különvéleményeiben élesen jelenik meg a gyermek mint kiszolgáltatott helyzetben lévő, ártatlan és ennél fogva különös védelmet igénylő jogalany, valamint határozott álláspontokat olvashatunk a konkuráló alapjogokkal kapcsolatosan. Horváth Attila párhuzamos indokolásában a pedofil bűnelkövetők személyes adatainak védelméhez való jog és a gyermeki jogok kapcsán explicit kimondja, hogy a pedofil bűnelkövetők adatvédelme és a gyermekvédelem közötti mérlegelés során egyértelműen a gyermekvédelemnek kell elsőbbséget élveznie, amelyet nem szoríthat háttérbe a pedofil bűnelkövetők magánszférához való joga. Különvéleményében pedig a pedofil bűnelkövetők emberi méltóságát, valamint a gyermeki jogokat is konkuráló jogokként szembe állítva határozottan nem fogadja el a többség által támogatott határozat indokolásának azon gondolatmenetét, hogy a pedofil bűnelkövető emberi méltósága - valamint magánszférájához való joga, munkavállalási és reszocializációs esélyei - a gyermekek biztonságával szemben méltányolható alapjogot és érdeket képeznének.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában - két különvéleménnyel - meghozta a következő határozatot. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Gyvt. 188/F. § (2) bekezdés c) pontja "a foglalkoztatási jogviszony e jogcímen történő megszüntetése esetén végkielégítés nem jár" szövegrésze alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, ezért azt megsemmisíti. Egyebekben a bírói kezdeményezést elutasította és megállapította, hogy az alaptörvény-ellenessé nyilvánított és megsemmisített Gyvt. 188/F. § (2) bekezdés c) pontjának "a foglalkoztatási jogviszony e jogcímen történő megszüntetése esetén végkielégítés nem jár" szövegrésze az eljárás alapjául szolgáló, folyamatban lévő perben, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.
A határozat születésének előzménye egy bírói kezdeményezés folytán indult egyedi normakontroll eljárás, amely a Gyvt. 10/F. § (2) bekezdés első mondatának a "valamint a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának" szövegrésze, 10/F. § (3) bekezdés b) pontja, 10/F. § (7) bekezdés a) pontja azon szövegrésze, amely szerint "továbbá a vele közös háztartásban élő hozzátartozóról", 188/F. § (2) bekezdés c) pontja, 1. melléklet II. pontja, a 2. melléklet III. pontja és 3. melléklete megtámadására irányult. A sérelmezett rendelkezések szerint a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek és szakmai munkakörben foglalkoztatottjainak szigorúbb alkalmazási feltételeknek kell megfelelniük, így például a kifogástalan életvitel feltételének. Ha a jogviszonyban álló a kifogástalan életvitel követelményének nem felel meg, jogviszonyát azonnali hatállyal meg kell szüntetni, végkielégítésre pedig nem lesz jogosult. Ugyanilyen szigorú szankcióval sújtotta a Gyvt. a gyermekvédelmi intézményben foglalkoztatottat, ha a 2. és 3. melléklet szerinti nyilatkozat benyújtására vonatkozó követelménynek határidőben nem tett eleget.
Az Alkotmánybíróság a megtámadott rendelkezéseket az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés által deklarált visszaható hatály tilalmának keretei között, az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának figyelembevételével egyidejűleg értelmezte. A testület a visszaható hatály tesztje negyedik fordulatában vizsgálta a rendelkezés alkotmányos indokoltságát. Abból indult ki, hogy az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása hangsúlyozza az elesettek megsegítésének kötelezettségét, amely megerősíti az állam átfogó felelősségét, illetve védelmi kötelezettségét a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő személyi kör tekintetében.[34] Elvi éllel mutatott rá az állam gyermekvédelem kapcsán jelentkező - a szülőkhöz képest - mögöttes intézményvédelmi kötelezettségére, amelynek kereteit is kijelöli; az államnak - többek között - ki kell alakítania az erre a feladatra megfelelő szakembereket foglalkoztató gyermekvédelmi intézményrendszert és ezeket az intézményeket a gyermekek fejlődését szolgáló, jogaikat
- 47/48 -
biztosító, érdekeiket védő módon működtetnie kell, ideértve a szükséges jogszabályi környezet megalkotását is.[35]
Továbbá a testület elvi éllel szögezte le, hogy a fentiekben már kifejtettek biztosítása céljából a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó személyek tekintetében különös jelentőséggel bír, hogy a fenti intézményekben a gyermekekkel kapcsolatba kerülő, rájuk bízott, a saját családjukból kiemelt, kikerült gyermekek megfelelő védelemben és gondoskodásban részesüljenek. Az ő biztonságuk, korukhoz és szükségleteikhez igazodó gondozásuk, megfelelő színvonalú nevelésük és személyiségfejlődésük csak olyan környezetben, illetve azoknak a szakembereknek a részvételével biztosítható megfelelően, akik szakmai alkalmasságuk mellett pszichológiailag és erkölcsileg is alkalmasak az említett gyermekek Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt alkotmányos jogai biztosítására. Nem kifogásolható tehát, ha a gyermeki alapjogok biztosítása céljából a gyermekvédelem területén munkát végző, a védendő gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló foglalkoztatottak tekintetében - értelemszerűen a jövőre nézve - olyan új foglalkoztatási feltételeket vezet be a jogalkotó, amely a szakmai alkalmasság mellett immár megköveteli a pszichológiai alkalmasságot is, továbbá ezentúl csakis kifogástalan életvitelű személyekkel kívánja betölteni a gyermekvédelmi intézményekben az említett munkaköröket.[36]
Ugyan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárásnak nem volt tárgya a Gyvt. említett alkalmassági eljárására vonatkozó részletes szabályozásának alkotmányossági vizsgálata, azonban a norma azon elemének, amely jövőre nézve a gyermekvédelmi intézményekben a fentiekben már bemutatott, adott munkakörben foglalkoztatottak számára az új alkalmazási feltételükre vonatkozó alkalmassági vizsgálatukhoz szükséges nyilatkozatuk elmulasztásához a foglalkoztatási jogviszonyuk megszüntetését fűzi, van alkotmányos indoka.[37]
Végül az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Gyvt. azon rendelkezését, amely megvonja a végkielégítést azoktól a vezetőktől és foglalkoztatottaktól, akik nem felelnek meg valamely gyermekvédelem érdekében bevezetett vizsgálatnak vagy annak nem vetik alá magukat. Ugyanis, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a végkielégítéshez való jog nem alapjog, ugyanakkor a jogszerűen a szolgálati idő után járó végkielégítés, mint törvényi juttatás "elvonását" a gyermekek jogainak védelme nem magyarázza, és azzal kapcsolatban alkotmányos összefüggés nem állapítható meg.[38]
Vitathatatlan tétel, miszerint valamennyi cselekmény büntetendővé nyilvánításakor és a büntetések, intézkedések meghatározásakor figyelemmel kell lenni bizonyos jogállami követelményekre, amely alól a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények sem képeznek kivételt. Mint ahogyan arra Lévay rámutat: "[A]z állam [...] úgy jogosult állampolgárai és a területén tartózkodók alapvető jogainak megvédése, illetve nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése érdekében bizonyos cselekményeket kriminalizálni, elkövetésüket pedig meghatározott büntetéssel fenyegetni, hogy egyúttal tiszteletben kell tartania az alkotmány biztosította szabadságjogokat, továbbá egyszerre kell garantálnia az elkövetők és az áldozatok jogait."[39]
Ennek a jogállami követelménynek a pedofil bűnelkövetők vonatkozásában bevezetett büntetőjogi szigorításoknak is meg kell felelnie. A tanulmányban kifejtettek alapján az egyértelműnek látszik, hogy míg a pedofil bűnelkövetők nyilvántartása kapcsán hozott döntése indokolásában nem jelenik meg élesen a gyermekvédelmi szempont - az inkább egyes alkotmánybírák különvéleményében és párhuzamos indokolásában hangsúlyos - addig a gyermekvédelmi dolgozók vonatkozásában bevezetett kifogástalan életvitel ellenőrzése kapcsán hozott döntésében már alkotmányos indokként jelenik meg a gyermek mint kiszolgáltatott helyzetben lévő személyi kör különleges védelme.
Mindkét hivatkozott döntés alapját az Alaptörvény XVI. cikke adja, s ebből vezeti le és hangsúlyozza az Alkotmánybíróság az állam intézményvédelmi kötelezettségét. A testület a 17/2023. (VIII. 3.) AB határozatban a pedofil bűnelkövetők nyilvántartása létrehozásának szükségességét is az állam intézményvédelmi kötelezettségére alapította. Szintén ugyanezen döntésben az Alkotmánybíróság többször rámutatott a gyermekek védelmének fontosságára, azonban explicit nem mondta ki azt, hogy a gyermekek védelme fontosabb érték lenne, mint a pedofil bűnelkövetők magán- és családi élethez való joga, pusztán az állam intézményvédelmi kötelezettségét hangsúlyozta. Ezzel szemben az alkotmánybírák párhuzamos indokolásában és különvéleményeiben élesebben jelent meg a gyermek mint kiszolgáltatott helyzetben lévő, ártatlan és ennél fogva különös védelmet igénylő jogalany, valamint határozott álláspontokat olvashatunk a konkuráló alapjogokkal kapcsolatosan.
A 3/2025. (V. 29) AB határozat szintén hangsúlyozta az állam intézményvédelmi kötelezettségét, emellett elvi éllel mutatott rá arra, hogy a 2024. évi XXX. törvény által bevezetett szigorításnak alkotmányos alapja van, ami nem más, mint a Nemzeti Hitvallásból is levezetett, az elesettek megsegítésének kötelezettsége, amely megerősíti az állam átfogó felelősségét, illetve
- 48/49 -
védelmi kötelezettségét a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő személyi kör - így a gyermekek - tekintetében.
Ugyan sem a bűnelkövetőkről vezetendő nyilvántartás, sem pedig a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó, nyilatkozattételt megtagadó személyek végkielégítésének elvonása nem tekinthető szorosan véve büntető anyagi jogot érintő jogintézménynek, mégis, a rendelkezések a szituációs bűnmegelőzés eszközeinek tekintendők, amely így büntetőjogi értelmet ad a rendelkezéseknek. Összességében megállapítható, hogy a már említett új szabályozás kapcsán az Alkotmánybíróság még nem tudott megválaszolni olyan kérdéseket, mint, hogy a pedofil bűnelkövetők egyes jogai hogyan konkurálnak a gyermekjogokkal, azonban jól látszik, hogy az alkotmánybírák különvéleményei és párhuzamos indokolásai voltaképpen elismerik a bevezetett jogintézmények létjogosultságát. Ez utóbbi a büntető-jogalkotás további szigorításainak is teret adhat, amelyet tovább erősít Magyarország Alaptörvénye tizenötödik módosításának azon rendelkezése, amely a XVI. cikk (1) bekezdésébe emelte, hogy a gyermeki jogok - az élethez való jog kivételével - minden más alapvető jogot megelőznek. ■
JEGYZETEK
[1] Lévay Miklós: A büntető hatalom és lehetséges korlátai egy alkotmányban, különös tekintettel a bűncselekménnyé nyilvánításra és a büntetésekre, Pazmany Law Working Papers 2011/24, 1-10, 3.
[2] Bérces Viktor - Domokos Andrea: A családon belüli erőszak szankcionálásának büntetőjogi lehetőségeiről, Jogelméleti Szemle 2017/3, 77-85, 77.
[3] Általános Indokolás a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény 3. §-ához.
[5] Varga Ádám: A gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga az Alkotmánybíróság gyakorlatában, in Erdődy János - Komáromi László (szerk.): "Ad imaginem et similitudinem nostram": Emberkép a jogban (Budapest: Pázmány Press 2024) 747-768, 22.
[6] Rózsás Eszter: A gyermeki jogok rendszere, Jura 2005/2, 172-179, 173.
[7] 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [33].
[8] 3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [57].
[9] Általános Indokolás a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényhez.
[10] A gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvényhez fűzött általános indokolás szerint: "[a]z Országgyűlés 2021. június 15-én elfogadta a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényt, amely számos területen tett lépéseket a gyermekek védelme érdekében. A megkezdett munkát folytatva e javaslat tovább szigorítja a pedofil bűncselekményt elkövetőkre vonatkozó büntetőjogi szabályokat."
[11] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénnyel szemben, mivel annak XIV. fejezete összevontan szabályozta a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni deliktumokat.
[12] Általános Indokolás a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényhez.
[13] Uo.
[14] Ugyanis, a szituációs bűnmegelőzés alaptétele, hogy a bűnelkövetés visszaszorítása elsősorban a bűnalkalmak (a bűncselekményeknek lehetőséget adó szituációk) csökkentésén keresztül érhető el.
[15] Általános Indokolás a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényhez, 4-8. §.
[16] 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (43). http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX: 32011L0093
[17] Általános Indokolás a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényhez.
[18] Indokolás a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvényhez 2-4. §.
[19] 144/2008. (XI. 26.) AB határozat, III. 2.3.
[20] 3255/2012. (IX. 28.) AB határozat, Indokolás [9].
[21] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat rendelkező része.
[22] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [3]-[4].
[23] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [32].
[24] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [35].
[25] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [36].
[26] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [41].
[27] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [42].
[28] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [50].
[29] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [51].
[30] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [56].
[31] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [81].
[32] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [83]-[84].
[33] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat, Indokolás [95].
[34] 3/2025. (V. 29) AB határozat, Indokolás [65].
[35] 3/2025. (V. 29) AB határozat, Indokolás [67].
[36] 3/2025. (V. 29) AB határozat, Indokolás [68].
[37] 3/2025. (V. 29) AB határozat, Indokolás [70].
[38] 3/2025. (V. 29) AB határozat, Indokolás [78].
[39] Lévay: A büntető hatalom 3.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, PPKE JÁK.
Visszaugrás
