"A gyermek személységét, emberi méltóságát
és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet
kell számára biztosítani a fizikai és lelki
erőszakkal szemben."
A gyermeki jogokat a jogtudomány az emberi alapjogok második generációja körébe tartozó szociális jogok között tartja számon. A második nemzedékhez tartozó alapjogok az állam cselekvési kötelezettségét írják elő, közelebbről azt, hogy az államnak mit kell tennie az emberek életfeltételeinek biztosítása, jólétének előmozdítása érdekében. (Ezzel szemben az első generációs jogok többsége "be nem avatkozó" államot feltételez, az egyének szabadságának védelmében azt határozza meg, hogy az állam mit nem tehet. Az emberi jogok harmadik generációjának igénye a 20. század második felében megjelent globális problémák, a világ "fejlett" és a "fejlődő" államai közti különbségek, illetve más, az egyes államok keretei között megoldhatatlan problémák következtében jelent meg.)[1]
Az emberi jogok - mint minden emberi lény alapvető jogait szabályozó nemzetközi okmányokban biztosított jogok - természetesen megilletik a gyermekeket is. A gyermekek sajátos helyzete (ti. testi, szellemi adottságaik) azonban megköveteli egyrészt olyan sajátos jogok biztosítását, amelyek csak a gyermekekre vonatkoznak, másrészt szükségessé teszi bizonyos (mindenkit megillető) jogok tartalmának világosabb meghatározását és a gyermek helyzetéhez igazítását.[2]
Az ENSZ égisze alatt 1966 decemberében létrejött Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményokmánya (PPJNE), illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezményokmánya[3] (GSzKJE) egyetemes (minden csatlakozó országra kiterjedő), általános dokumentumok, tehát mindenkire, a gyermekekre is vonatkoznak.[4] Szintén általános érvényű, de regionális hatályú (csak Európára vonatkozó) az Emberi Jogok és Európai Egyezménye[5] (EJEE vagy Egyezmény) és az Európai Szociális Karta. Speciális (a jogosultak meghatározott körére - ezesetben a gyermekekre kiterjedő) nemzetközi egyezmény a Gyermek Jogairól szóló New York-i (ENSZ) Egyezmény.[6]
Az 1989. november 20-án New Yorkban elfogadott, a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményt alig több mint öt év alatt százhatvannyolc állam ratifikálta. A gyermekjogi egyezményben deklarált jogokat két csoportra oszthatjuk. A jogok egy része alkotmányos alapjog, s mint ilyenek, nemcsak gyermeki, hanem alapvető emberi, illetve állampolgári jogok is egyúttal. Ilyenek különösen
- az emberi méltósághoz való jog,
- az állampolgársághoz,
- a szabad véleménynyilvánításhoz,
- a gondolat- és a vallásszabadsághoz való jog,
- az információs jog,
- a testi és lelki egészséghez és
- a szociális biztonsághoz való jog.
A másik csoportba azok a jogok tartoznak, amelyek a "gyermekek mindenek felett álló érdekét biztosítják ".[7] Ezt az érdeket kötelesek figyelembe venni a törvényhozó szervek, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok, a szociális intézmények, valamint a szülők, a gyámok, illetve a gyermekért törvényesen felelős más személyek a gyermeket érintő döntéseikben. Ilyenek többek között
- a gyermek elhelyezésére, illetve gyermek és a szülő kapcsolattartására vonatkozó jogok;
- a szellemileg vagy testi fogyatékos gyermek emberi méltóságát biztosító, "önfenntartását előmozdító", a közösségi életben való részvételét lehetővé tevő teljes életre való jog, továbbá
- a gyermeknek az olyan életszínvonalhoz való joga, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, erkölcsi fejlődését. Ennek biztosítása elsősorban a szülők vagy a gyermekért felelős más személyek feladata.
Az egyezmény végrehajtásáról a tíz független szakértőből álló Gyermek Jogainak Bizottsága négyévente országjelentéseket készít. Ha valamely államban a gyermeki jogokat veszélyeztető helyzet következik be, a bizottság további információkat kérhet az adott országtól, illetve helyszíni látogatást tehet.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményét[8] 1950-ben fogadta el az Európa Tanács. A dokumentum céljának akkor a demokratikus berendezkedés fenntartá-
- 172/173 -
sához és működéséhez szükséges jogok biztosítását tekintették. A jogok között nincsenek kifejezetten a gyermekekre vonatkozóak, bár az EJEE 1. Kiegészítő Jegyzőkönyve (1952) rendelkezik az oktatáshoz való jogról, az 1984-ben kelt 7. Kiegészítő Jegyzőkönyv pedig szól a gyermekeket is érintő házastársak közti egyenjogúságról. A 8. Cikk "a magán- és családi élet tiszteletben tartásáról" rendelkezik, erre (azaz ez ügyben az állam beavatkozására) vonatkozóan több - a gyermek jogait érintő, illetve kifejezetten arra vonatkozó - bírósági döntés született.
Az EJEE-ben biztosított egyéni panaszjog intézménye a leghatékonyabb jogvédő mechanizmust jelenti. A dokumentumban foglalt valamely jog megsértése esetén ugyanis a jogsértő állammal szemben nem "csupán" egy másik állam, hanem a sérelmet szenvedett magánszemély, vagy szervezet is panaszt nyújthat be a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához. S bár a Bíróság nem semmisíthet meg belső bírósági döntést - jogköre "csak" az Egyezményben és a jegyzőkönyvekben foglalt jogok megsértésének megállapítására és kártérítés megítélésére terjed ki - jogvédelme lényegesen hatékonyabb az ENSZ emberi jogi intézményeinek jogvédelménél.
Nem elhanyagolható eljárásjogi tény, hogy az Egyezmény nem írja elő a nemzeti jog szerinti cselekvőképességet a panasz benyújtásához, így azt a kiskorúak is megtehetik - törvényes képviselőjük engedélye nélkül (is).[9]
Az Európai Szociális Karta[10] - melyet 1961-ben Torinoban fogadtak el - a szociális jogok elismerését és védelmét tűzte ki célul. Ma már helyesebb - egy öt elemből álló - "kartacsomagról" beszélni, ennek része az "eredeti" tizenkilenc szociális jogot tartalmazó karta.[11] A Karta fontos jellemzője, hogy a részes államok választhatnak, hogy a dokumentumban foglaltak közül mely kötelezettségeket ismerik el kötelezőnek a maguk számára. Feltétel azonban, hogy legalább tíz jog (amelyek közül ötnek a Karta által kijelölt jogok[12] közül kell kikerülnie) biztosítására kell kötelezettséget vállalniuk. A Kartában felsorolt jogok közül a "munkások és egyéb csoportok, köztük a gyermekek, az anyák és a család vé-delmé"-re vonatkozóak relevánsak a gyermeki jogok szempontjából. A legfontosabb - gyermekvédelmet szolgáló - Magyarország által is elfogadott jogok, és az azokhoz kacsolódó rendelkezések a következők. a) A gyermek munkavállalására vonatkozóan:
- a munkavállalás általános alsó korhatára - 15 év (veszélyes, egészségtelen munkák esetében ezt magasabb életkorban kell meghatározni);
- a kötelező oktatásban részesülő gyermeket nem
lehet olyan munkára alkalmazni, amely megfosztaná az oktatás teljes előnyeitől;
- a 16 év alatti munkavállalók munkaidejét a fejlődésük szükségleteinek megfelelően kell meghatározni;
- tisztességes bér, vagy egyéb juttatás a fiatal dolgozók számára;
- 18 éven aluli dolgozók számára évente legalább három hét szabadság;
- 18 éven aluliak számára tilos az éjszakai (este 10 és reggel 5 óra közötti) munka;
- 18 éven aluliak számára bizonyos foglalkozásokban (ezeket az állam határozza meg) kötelező rendszeres orvosi felülvizsgálat.
b) A fizikai és morális veszélyekkel szembeni védelem alatt értünk minden védő-óvó intézkedést a családon, az iskolán és a társadalom egészén belüli veszélyekkel, káros hatásokkal szemben (ideértve a családon belüli erőszakot, a nemi zaklatást, a kábítószer-függőséget, a fiatalkori bűnözést...stb.)
c) A család, valamint az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelemhez való jogából következik, hogy az egyén jóléte nem választható el a család jólététől, illetve a gyermek jóléte nem választható el az anya védelmétől. Az egyén, a család (ily módon a gyermek) jólétét többek között a lakáspolitika, családtámogatási és az adózási rendszer, valamint a háztartást vezető partner munkájának gazdasági eredménye befolyásolja.
A Kartában foglaltaknak megfelelően az államok kötelesek bizonyos szolgáltatásokat nyújtani és intézményeket fenntartani az anya és a gyermek gazdasági és szociális védelme (pl. leányanyák, árvák, hajléktalan gyermek védelme) érdekében.
A Kartában foglalt jogok védelmének ellenőrzési mechanizmusa eltér - a jogok jellegéből adódóan (is) - az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított jogvédelmi rendszertől. Az államoknak kétévente jelentést kell készíteniük a vállalt rendelkezések végrehajtásáról. A tagállamok jelentéseit a Független Szakértők Bizottsága vizsgálja és értelmezi, figyelmeztetés vagy ajánlás elfogadásáról az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága dönt.
Az Európai Unió egységes alapjogi dokumentumában - a 2000-ben Nizzában kihirdetett az Alapvető Jogok Chartájában (54 cikkben) - felsorolt emberi jogok az Unió Alkotmányának II. Részében kaptak helyet. Így az alaptörvényi szintre emelt emberi jogok biztosítása kötelező a tagállamok számára. Az Unió alkotmányi alapjogai közül több is értelmezhető a gyermekekre vonatkozóan, de van három olyan cikk, amely kifejezetten gyermeki jogokat tartalmaz.
- 173/174 -
A gyermekek jogai
1. A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik. Véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni az őket érintő kérdések elbírálásánál.
2. Mind a közhatóságok, mind a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységeiben az elsődleges szempont a gyermekek jól felfogott érdeke.
3. Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy rendszeres személyes közvetlen kapcsolatokat tartson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez érdekeivel ellenkezik. [EU Alkotmány II-24. cikk]
A gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme
1. A gyermek foglalkoztatása tilos. A foglalkoztatás alsó korhatára nem lehet alacsonyabb, mint a tanköteles kor felső határa, azon szabályok sérelme nélkül, amelyek a fiatalok számára kedvezőbbek lehetnek, illetőleg korlátozott engedmények kivételével.
2. A fiatal dolgozók munkakörülményeinek életkoruknak meg kell felelniük, védeni kell őket a gazdasági kizsákmányolással szemben és semmiféle munka nem sértheti biztonságukat, fizikai és szellemi egészségüket, erkölcsi és szociális fejlődésüket, és nem kerülhet összeütközésbe nevelésükkel, oktatásukkal. [EU Alkotmány II-32. cikk]
Jog az oktatáshoz
1. Mindenkinek joga van az oktatáshoz és ahhoz, hogy hozzáférjen a szakmai képzéshez és továbbképzéshez.
2. Ez a jog magában foglalja az ingyenes kötelező oktatásban való részvétel lehetőségét.
3. Tiszteletben kell tartani az oktatási intézmények alapításának szabadságát a demokratikus elvek és a szülők azon jogai kellő tiszteletben tartása mellett, hogy gyermekeik számára a vallásuknak, filozófiai vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, az e jogok és szabadságjogok gyakorlását szabályozó nemzeti jogszabályokkal összhangban. [EU Alkotmány II-14. cikk.]
A gyermeki jogok (illetve azok garanciáinak) jogszabályi alapját az Alkotmány teremti meg. A gyermeki jogok (és kötelességek) katalógusát "A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról" szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) határozza meg. Elsősorban az örökbefogadott, illetve a felbontott házasságok gyermekeinek jogaira vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz a Családjogi törvény.[13] Amennyiben tehát a gyermekek jogait vizsgáljuk, e jogszabályok rendelkezéseire kell figyelemmel lennünk.
A hatályos Alkotmány az alábbi kifejezetten a gyermekekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. (Megjegyezzük, hogy az Alaptörvény XII. -"Alapvető jogok" című - fejezetében deklarált jogok majd' mindegyike a gyermekeket is megillető jog.)
"A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit." [Alk. 16. §.]
Ez a rendelkezés az állam - gyermekekre, illetve fiatalkorúakra vonatkozó - politikai célját fogalmazza meg. E célból következik a Gyvt. által létrehozott - a gyermekek esélyegyenlőségét növelő - olyan ellátórendszer, melynek feltételeiről az állam és a helyi önkormányzatok gondoskodnak, figyelemmel a családok gyermeknevelési felelősségére is.
"A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani."[Alk. 66. § (2)]
A gyermek egészséges megszületéshez, valamint a megfelelő gondozáshoz és ápoláshoz való joga nem csupán a gyermek, hanem az anya testi-lelki egészségét és érdekét is szolgálja.
"A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."[Alk. 67. § (1)]
A családban való nevelkedés jogát, valamint - rászoruló gyermekek esetén - a gondoskodásban való az állami szerepvállalást a Gyvt. konkretizálja.
"A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák." [Alk. 67. § (2)]
E szülői jog - amely szorosan összefügg az Alkotmányban egyébként is deklarált és biztosított lelkiismereti és vallásszabadsággal - kötelezettség is egyúttal, hiszen az Alkotmány (a csekély számú) állampolgári kötelezettségek között is számon tartja.
"A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.
A Magyar Köztársaság ezt a jogot a művelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. [Alk. 70/F. §]
A gyermek művelődéshez való joga - az alábbiak szerint - a (szülői) kötelesség oldaláról kerül megfogalmazásra.
"A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.
- 174/175 -
[Alk. 70/J. §.]
Nem kifejezetten gyermekekre vonatkoznak, de a gyermeki jogokkal kapcsolatban (is) különösen fontosak az élethez és emberi méltósághoz való jogra, a diszkrimináció tilalmára, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmére vonatkozó alkotmányi rendelkezések.
"A Magyar Köztársaságban minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, melytől senki nem lehet önkényesen megfosztani. Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. [Alk. 54. §.]
"A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. [Alk. 70/A. § (1)]
"A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és nyelvi kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát."[Alk. 68. §.]
A gyermekvédelmi törvény II. fejezete "Alapvető jogok és kötelezettségek" cím alatt - az Alkotmánnyal, az Egyezménnyel, illetve a Csjt.-ben foglalt előírásokkal összhangban - összefoglalja a gyermeki és szülői jogokat és a jogok érvényesítésének garanciáit.
A törvény az alábbi gyermeki jogokat deklarálja.
- Családban nevelkedés joga
A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. [Gyvt. 6. § (1) és (2)]
- Emberi méltósághoz való jog
A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kegyetlen, embertelen megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak. [Gyvt. 6. § (5)]
- Információs és kulturális jog
A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a közszolgálati médiumokban fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, erőszakmentes, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá, hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia. [Gyvt. 6. § (6)]
- Helyettesítő védelemhez való jog
A gyermeknek joga van - örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában - a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez. Ha a törvény másként nem rendelkezik, a gyermeknek a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és - a vér szerinti család beleegyezése mellett - a kapcsolattartáshoz. [Gyvt. 7. § (2), (3), (4)]
- Szabad véleménynyilvánításhoz és tájékoztatáshoz való jog
A gyermeknek joga van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék. [Gyvt. 8. § (1)]
- Jogvédelemhez való jog
A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben a törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen, továbbá, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen. [Gyvt. 8. § (2) és (3)] A Gyvt. nem csupán jogokat, hanem a gyermekek kötelezettségeit is rögzíti.
A gyermek kötelessége különösen, hogy
- gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön,
- képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének,
- tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától. [Gyvt. 10. §.]
Sajátos jogok (és kötelezettségek) illetik meg az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett és a speciális gyermekotthonbon elhelyezett gyermekeket. Ezek az alábbiak:
- teljes körű ellátás, gondozás, megfelelő neve-
- 175/176 -
lés, oktatás;
- gondozási helye megváltoztatásának kezdeményezése;
- vallási vagy lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztása;
- családi környezetbe való visszatérés kezdeményezése;
- személyes kapcsolatok ápolása;
- utógondozás.
Az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek kötelessége különösen, hogy
- gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön,
- képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének,
- tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától.
A jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének szabályait - a gyermek életkorához, egészségi állapotához, fejlettségi szintjéhez igazodva - az intézmény házirendje állapítja meg.
A szülői jogok és kötelességek - jellegükből adódóan - szorosan kapcsolódnak a gyermeki jogokhoz, hiszen a szülői jogokhoz mindegyike közvetlen összefüggésben van a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekkel. A kívánatos az volna, ha minden gyermeki jognak lenne megfelelő "párja" a szülői kötelezettségek között. Ennyire ugyan nem egységes és következetes a szabályozás, de az azért látható, hogy a szülői jogok és kötelezettségek mindegyike a gyermeki jogokat, azok közül is leginkább a "gyermekek mindenek felett álló érdekét" szolgálják. A szülői jogok (és kötelezettségek) egy részének célja annak elősegítése, hogy a szülő együttműködjön a gyermekét gondozó személlyel, és a lehető legnagyobb mértékben bekapcsolódjék a gyermek sorsának további alakításába. A törvény nem állapít meg olyan szankciókat, amelyek a szülők kifogásolható magatartásának megváltoztatására irányulnak, de lehetővé teszi a szülőt megillető kapcsolattartási jog korlátozását vagy megvonását, ha a szülő e jog gyakorlásával a gyermekét veszélyezteti.
A szülő jogosult
- és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást -, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutást biztosítsa. [A törvényben meghatározott szülői felelősségvállalás a gyermek családban való nevelkedéséhez való jogának érvényesülését (is) szolgálja.];
- arra, hogy a gyermeke nevelkedését segítő ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon;
- és köteles gyermekét annak személyi és vagyoni ügyeiben képviselni.
A szülő köteles
- gyermekével együttműködni, és emberi méltóságát tiszteletben tartani;
- gyermekét az őt érintő kérdésekről tájékoztatni, véleményét figyelembe venni (vö. a gyermek tájékoztatáshoz való jogával, és az őt megillető véleménynyilvánítási szabadsággal);
- gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adni,
- gyermeke jogainak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni (vö. a gyermek jogvédelemhez való jogával);
- a gyermeke ellátásában közreműködő személyekkel és szervekkel, továbbá a hatóságokkal együttműködni.
Az átmeneti nevelésbe vett gyermek szülőjét speciális (sajátos) jogok és kötelezettségek illetik meg. Az ilyen szülő jogosult arra, hogy
- a gyermeke gondozójától, gyámjától, hivatásos gyámjától a gyermeke elhelyezéséről, neveléséről, fejlődéséről rendszeres tájékoztatást kapjon (vö. a gyermek érdekében történő tájékoztatáshoz való joggal);
- a gyámhivataltól gyermeke gondozási helyének megváltoztatását kérje (vö. a gyermeket megillető lelkiismereti és vallásszabadsághoz való joggal);
- a gyermeke családba történő visszahelyezése érdekében a települési önkormányzattól segítséget kapjon (vö. a családi környezetbe való visszatérés kezdeményezésének jogával);
- a gyermeke sorsát érintő lényeges kérdésekben - a gyermeke nevének meghatározásáról, illetve megváltoztatásáról, tartózkodási helyének kijelöléséről, iskolájának, valamint életpályájának megválasztásáról - meghallgassák (vö. a véleménynyilvánítás jogával).
Az átmeneti nevelésbe vett gyermek szülője köteles
- a gyermeke gondozását ellátó személyekkel, intézményekkel - a nevelés érdekében - együttműködni;
- gyermekével - törvényben meghatározott módon - kapcsolatot tartani;
- minden tőle elvárhatót megtenni gyermeke családba történő visszahelyezéséért;
- tiszteletben tartani a nevelőszülő családját és otthonát, az intézményben dolgozó személyeket, valamint köteles betartani az intézmény rendjét,
gyermeke ellátásáért gondozási díjat fizetni.
- 176/177 -
A Családjogi törvény gyermeki jogokra vonatkozó szabályait célszerű olyan felosztásban vizsgálni, hogy azok valamennyi gyermeket érintenek-e, vagy csak egy szűkebb csoportot.
A Csjt. minden gyermekre kiterjedő szabályai közül legfontosabb a gyermek nevelését, gondozását, megfelelő testi, lelki, szellemi fejlődését biztosító ún. szülői felügyelet intézménye. A törvény rendelkezése szerint a szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni. (Vö. a Gyvt. "a gyermek mindenek felett álló érdeke" alapelvével.) A gyermeki jogok érvényesülése szempontjából rendkívül lényegesek a szülői felügyelet megszüntetésének, illetve szünetelésének szabályai, amelyeket az alábbiak szerint szabályoz a törvény.[14]
A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet:
- ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti,
- ha a gyermeket más személynél helyezték el, vagy átmeneti nevelésbe vették és a szülő felróhatóan gyermeke érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, gyermekével nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein az átmeneti nevelés megszüntetése céljából nem változtat.
- ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.
A bíróság a szülői felügyeletet abból az okból is megszüntetheti, hogy a szülő életközösségben él a felügyelettől megfosztott másik szülővel és ezért alaposan tartani lehet attól, hogy a felügyeletet nem fogja a gyermek érdekének megfelelően ellátni. [Csjt. 88. §]
Szünetel a szülői felügyelet,
- ha a szülő cselekvőképtelen, vagy cselekvőképességében korlátozva van,
- ha a szülő ismeretlen helyen távol van, vagy ténylegesen akadályozva van,
- ha a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el,
- ha a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához járult hozzá,
- ha a gyermeket a gyámhivatal átmeneti nevelésbe vette,
- ha a gyámhivatal a gyermek családba fogadásához hozzájárult. [Csjt. 91. § (1)]
A gyermekek szűkebb körét védő Csjt.-beli szabályok az örökbefogadott, és a felbontott házasságok gyermekeinek, illetve a házasságon kívül született gyermekek jogállását rendezik.
A családjogi törvény tehát elsősorban a szülőgyermek kapcsolat vonatkozásában, illetve ennek hiánya esetén biztosítja a gyermeki jogok védelmét. A gyermekvédelmi gondoskodás körébe került (a családból kiemelt) gyermek jogait a Gyvt. szabályozza.
A gyermeki jogok érvényesülése és védelme szempontjából jelentős a Családok támogatásáról szóló törvény,[15] amely a gyermeknevelés költségeihez való állami hozzájárulás legfontosabb formáiról és azok mértékéről rendelkezik. A gyermeki jogokon belül sajátos, elkülönült csoportot alkotnak az ún. diákjogok, amelyek gyakorlását a Közoktatási törvény[16] szabályozza. Az egészséges növekedéshez és fejlődéshez való jog érvényesülését az Egészségügyről szóló törvény[17] teszi lehetővé. A gyermekek munkavállalásának speciális szabályait, és a fiatal munkavállalóra vonatkozó különös szabályokat a Munka Törvénykönyve[18] tartalmazza. Bár nem kifejezetten a gyermeki jogokhoz kapcsolódnak, de a gyermek érdekét szolgálják a büntető-igazságszolgáltatási rendszer speciális - fiatalkorúakra - vonatkozó szabályai. A Büntető Törvénykönyv[19] szerint a 14 éven aluli gyermek egyáltalán nem vonható büntetőjogi felelősségre, vele szemben - bűncselekmény elkövetése esetén - gyámhatósági intézkedés alkalmazható (pl. jegyzői védelembe vétel).[20] A fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezéseket a Btk. és a Büntetőeljárásról szóló törvény[21] külön fejezetben szabályozza.
Bár a gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik a klasszikus jogvédelmi intézményeknek (azaz a parlamenti biztosnak és az Alkotmánybíróságnak) fokozott figyelmet kell fordítania e csoport jogainak védelmére.
A Gyvt. szerint a gyermek alkotmányos jogainak védelmét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a maga sajátos eszközeivel segíti. A biztos feladata, hogy a gyermek alkotmányos jogait érintő - tudomására jutott - visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen, amelyekről évente beszámol az Országgyűlésnek. Megjegyezzük, hogy a biztos a Gyvt. hatályba lépését megelőzően is felléphetett a gyermekek jogainak védelmében, hiszen az Alkotmány és a parlamenti biztosokról szóló törvény alap-
- 177/178 -
ján ez addig is kötelessége volt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa eljárása során, a gyermek alkotmányos jogainak védelmében a következő sajátosságokra van tekintettel:
- a gyermeki jogok nagyrészt egybeesnek a felnőttek alkotmányos jogaival, e jogok határai az életkor függvényében változóak;
- az egyes - felnőttre vonatkozó - alkotmányos jogok annak megfelelően módosulnak, hogy gyermek a védett jog alanya;
- vannak olyan sajátos alapjogok, amelyek a felnőtteknél a módosított formában sem találhatók meg, kidolgozásuk és alkalmazásuk alapja az a sajátos helyzet és szerep, amelyet a gyermek tölt be a társadalomban.
Alapjogvédelmi funkciót nem csak az országgyűlési biztos, hanem az Alkotmánybíróság is ellát. Az - egyébként nem túl nagy számú - a gyermeki jogokat érintő alkotmánybírósági határozatok közül az élethez és emberi méltósághoz kapcsolódó ún. "abortuszhatározat"[22] a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadságról,[23] illetve az egyesülési jogról
- 178/179 -
szóló[24] határozat vált "híressé".
1999-ben hozták létre az Oktatási Minisztérium önálló, belső szervezeti egységeként az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatalát.[25] Az oktatási jogok miniszteri biztosa gyermeket, a tanulót, a hallgatót, a kutatót, a pedagógust, az oktatót, a szülőt, valamint azok közösségeit megillető, oktatással kapcsolatos jogok érvényesülésének elősegítésében működik közre. A biztos eljárásának tárgya lehet olyan egyedi ügyben hozott határozat vagy intézkedés, valamint határozat (intézkedés) elmulasztása, amely a fentiek számára biztosított jogokat sérti, vagy sérelem közvetlen veszélyét idézi elő. Az oktatási " ombudsman" tehát nem parlamenti biztos, hanem minisztériumi köztisztviselő (miniszteri biztos), akinek feladata a közigazgatás munkájának segítése, (a diákjogokkal kapcsolatos) konfliktusok kezelése.
Szintén a Gyvt. rendelkezik a - 2003 januárjától működő - ún. gyermekjogi képviselőkről. A gyermekjogi képviselő ellátja a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek Gyvt.-ben meghatározott jogainak védelmét, és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében. A gyermekjogi képviselő figyelemmel kíséri az óvoda, az iskola, a kollégium és a pedagógiai szakszolgálat intézményeiben folyó gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenységet, indokolt esetben megkeresi az intézmény fenntartóját, szükség szerint a gyermek érdekében a gyámhatóságnál eljárást kezdeményez.
A gyermekjogi képviselő
- segít a gyermeknek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,
- segíti a gyermeket az állapotának megfelelő ellátáshoz való hozzájutásban, a gyermekjóléti szolgálat esetmegbeszélésén, illetve a területi gyermekvédelmi szakszolgálat elhelyezési értekezletén az ezzel kapcsolatos megjegyzések, kérdések megfogalmazásában,
- eljár a gyermek szülője vagy más törvényes képviselője, a fiatal felnőtt, valamint a gyermek-önkormányzat felkérése alapján,
- eljár az érdekképviseleti fórum megkeresése alapján,
- a gyámhivatal kirendelése alapján képviseli a gyermeket a nevelési felügyelettel kapcsolatos eljárásban.
A gyermekjogi képviselő e célra létrehozott szervezet keretében működik.
Mindezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy mára - a gyermeki jogok súlyához és fontosságához mérten - megfelelő jogvédelmi eszközök, illetve jogvédő intézmények állnak rendelkezésre. Ésszerű, halaszthatatlan feladatunk immár annak előmozdítása, hogy ezeket a jogokat, illetve eszközöket minél többen megismerjék és körültekintően alkalmazzák. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Emberi jogok (szerk. Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila) Osiris Kiadó, Budapest 2003. 85-86. o.
[2] Vö. Az Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány által készített Jelentés a gyermekek helyzetéről. Szerző: Kondorosi Ferenc
[3] Kihirdetve az 1976. évi 8. illetve 9. törvényerejű rendelettel.
[4] Kifejezetten a gyermekekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak. Vö. PPJE 24. cikk, GSzKJE 13. cikk
[5] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény. Kihirdetve az 1993. évi XXXI. törvénnyel.
[6] Kihirdetve az 1991. évi LXIV. törvénnyel.
[7] Az Egyezmény magyar fordítása (ti. az eredeti kifejezés a következő: the best interest of the child) nem fejezi ki pontosan, hogy a gyermek saját érdekei közül kell számára a legkedvezőbbet kiválasztani).
[8] Kihirdetve az 1993. évi XXXI. törvénnyel
[9] A kérdés "csak" az, hogy ismerik-e a 18-ik évüket be nem töltöttek ebbéli jogukat, illetve tudnak-e a Strasbourgi Bíróság létéről
[10] Magyarország a Kartát az 1999. évi C. törvénnyel hirdette ki
[11] A "kartacsomag" részei: Európai Szociális Karta (1961), Kiegészítő Jegyzőkönyv (1988), Módosító Jegyzőkönyv (1991), a Kollektív panaszról intézkedő Jegyzőkönyv (1995), és a Módosított Európai Szociális Karta (1996)
[12] Munkához való jog, szervezetalakítási jog, kollektív alkuhoz való jog, társadalombiztosításhoz való jog, szociális és egészségügyi segítséghez való jog, a család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre, a bevándorló munkások és családjuk joga a védelemre és a segítségre
[13] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény.
[14] Vö. Gáspár Károly: A gyermeki jogok magyarországi szabályozása (Család, Gyermek, Ifjúság 2002/1. szám)
[15] Az 1998. évi LXXXIV. törvény
[16] Az 1993. évi LXXIX törvény
[17] Az 1997. évi CLIV. törvény
[18] Az 1992. évi XXII. törvény
[19] Az 1978. évi IV. törvény
[20] A gyámhatósági intézkedéseket - melyek a gyermekvédelmi rendszer szerves résztét képezik - a Gyvt. tartalmazza.
[21] Az 1998. évi XIX. törvény
[22] 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, amelynek központi kérdése a magzat élethez és az anya méltósághoz (önrendelkezéshez) való jogának ütközése.
[23] 4/1993. (II. 12.) AB határozat, amelynek lényege, hogy a világnézetileg semleges - azaz nem egyházi - iskola igénybevételének lehetőségét úgy biztosítani, hogy az ne jelentsen aránytalan terhet az igénylő számára.
[24]21/1996. (V. 17.) AB határozat, amely a gyermeknek azt a jogát, hogy - az állam részéről - megfelelő testi, szellemi és erkölcsi védelemben és gondoskodásban részesüljön, szembesíti az őt megillető egyesülési joggal.
[25] Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának feladatairól és működésének szabályairól szóló 40/1999. (X. 8.) OM rendelet.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
Visszaugrás
