A gyermek meghallgatása az aktuális családjogi és egyúttal eljárásjogi kérdések egyike. Így van ez itthon is, ahol - többek között - a 14. évét betöltött gyermek meghallgatásának kérdése (is) számos aspektusban vetődik fel, családjogi ügyekben elsősorban a szülői felügyelet rendezésével összefüggésben.[1]
Hollandiában a gyermek álláspontjának a szülők bontópere során több tekintetben van jelentősége. A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy a gyermek részt vegyen a szülő felügyelet gyakorlására vonatkozó terv (parenting plan) elkészítésében, a bíróság meghallgathatja, illetve meghallgatja a gyermeket, a bíróság által kijelölt eseti gondnok képviselheti őt a perben (amennyiben a gyermek és a szülők között érdekellentét, illetve a gyermek érdekeinek védelme miatt ez szükséges), s a gyermek informális úton, írásban is megkeresheti a bíróságot. Az alábbiakban a Coenraad által tárgyalt első két lehetőség, illetve kötelezettség kerül áttekintésre.[2]
Hollandiában a szülők, akik elválnak vagy különköltöznek, függetlenül attól, hogy milyen partnerkapcsolatban éltek - házasságban, bejegyzett partnerkapcsolatban[3] vagy informális élettársi viszonyban -, kötelesek szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó tervet készíteni. A 2009-ben bevezetett parenting plan a házasságukat felbontó vagy partnerkapcsolatukat felszámoló szülők megállapodása arról, hogy milyen hatással lesz különköltözésük kiskorú gyermekükre. A bontókereset benyújtása előtt kell előterjeszteniük; elkészítésének módja annyiban nincs további szabályhoz kötve, hogy a felek maguk is elkészíthetik, de mediátor, ügyvéd vagy közjegyző segítségét is igénybe vehetik.
A szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv azt célozza, hogy a szülők azáltal, hogy előre végiggondolják a különköltözésük gyermekre gyakorolt hatását, csökkentsék a lehetséges konfliktusokat. A megállapodásban ki kell térni a gyermek tartózkodási helyére, a kapcsolattartás mikéntjére, egymás tájékoztatásának és a fontos kérdésekben való egyeztetésnek a módjára, továbbá a gyermektartásra. Mind a házasság, mind a bejegyzett partnerkapcsolat felbontásának feltétele a parenting plan előterjesztése, s emögött az a megfontolás áll, hogy a felek jobban eleget tesznek a maguk által létrehozott megállapodásnak, mint a bírósági döntésnek. A kérelem benyújtásának elmaradása főszabályként a bontókereset elutasítását vonja maga után. Amennyiben azonban a szülők között a kommunikáció egyáltalán nem működik vagy egyikük ismeretlen helyre távozott, a bíróság rendszerint nem szankcionálja a fenti megállapodás elmaradását.
A bontókeresetben a szülőknek ki kell térniük arra, hogy gyermeküket - függetlenül attól, hogy milyen életkorú gyermekről van szó -, miként vonták be a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv elkészítésébe; ez pedig segítséget nyújt annak bírósági értékelése során, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekének. Bevezetésének ideje, 2009 óta az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróságok ténylegesen tekintetbe veszik, hogy a szülők ezt a kötelezettséget teljesítették-e, és különböző módon törekednek meggyőződni arról, hogy pontosan milyen módon. Az évek során bírósági szinten egy iránymutatás is kidolgozásra került annak vizsgálatára, hogy a szülők miként vonták be gyermeküket a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv elkészítésébe. Eszerint hat éves kortól a gyermeket be kell vonni a megállapodás elkészítésébe, majd a bíróság előtt részletesen ismertetni kell azt, hogy erre pontosan hogyan került sor (például arra történő utalással, hogy mi volt
- 35/36 -
a gyermek kívánsága). Ha szülők mindezt részletezik, a bíróság őket erre nézve külön nem hallgatja meg, azonban amennyiben ezek az információk a bontókeresetből nem tűnnek ki, a bíróság külön meghallgatja a szülőket.
A családjogi ügyekben eljáró bíróságnak a tizenkét éves vagy idősebb gyermek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az őt érintő döntés meghozatala előtt meghallgassák, kivéve, ha a bíró úgy ítéli meg, hogy a kérdés csekély jelentőségű. A rendelkezés a bontóperben felmerülő, a gyermeket érintő valamennyi kérdésre vonatkozik, azzal, hogy a meghallgatás a gyermeknek joga, így nyilatkoznia nem kötelezettség. Gyermektartás tekintetében a gyermeknek tizenhat éves korától kezdődően kell lehetőséget biztosítani véleményének előadására. A bíróság ugyanakkor tizenkét évesnél kisebb gyermek számára is felajánlhatja a meghallgatást, amennyiben például - Coenraad példája szerint - nem tud a szülők ellentmondásos nyilatkozatai alapján a gyermek jövőbeli tartózkodási helyéről dönteni.
A holland Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata - különösen korábban - azt mutatta, hogy a bíróság indokolás nélkül elutasíthatja azt, hogy meghallgasson tizenkét, illetve gyermektartási kérdésben tizenhat év alatti gyermekeket. Ugyan az utóbbi időben a kisebb gyermekek meghallgatásának mellőzését arra vezetik vissza, hogy a szülők a gyermek törvényes képviselői, s a gyermeket a gyermekvédelmi segítők már meghallgatták, ez a gyakorlat erőteljesen szemben áll azzal a kívánalommal, hogy a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv elkészítésébe a szülőknek a legalább hatéves gyermeket be kell vonniuk és ennek megvalósulását adott esetben bíróság előtt igazolniuk. Coenraad felhívja a figyelmet, hogy a holland bíróságoknak gyakrabban kellene lehetőséget biztosítani a tizenkét évesnél alacsonyabb életkorú gyermekeknek arra, hogy véleményüket elmondják.
A gyermek meghallgatásának módját a bíróság határozza meg. Noha a holland polgári eljárásjogi rendelkezések ezt nem rendezik, a bíróságok által kialakított bontóperi iránymutatások erre nézve is tartalmaznak iránymutatást. Ennek megfelelően a bontóperben felmerülő és a gyermeket érintő kérdésekben a gyermeket mind szóban, mind írásban (levélben vagy e-mailben) meg lehet hallgatni (gyermektartási kérdésekben, ahol az életkori határ is tizenhat év, csak írásban). A gyermeket tizenkét éves korától kezdődően akkor is meg kell hallgatni, ha a bontás gyermeket érintő következményeiben a szülők egyetértenek. Előfordul az is, hogy a gyermek a bíróság számára írásban elküldi véleményét még azt megelőzően, hogy a bíróság őt erről a lehetőségről tájékoztatta volna. Miután különösen ilyenkor gyakran felvetődhet annak esélye, hogy a gyermek nem teljesen önálló kezdeményezésére küldi el véleményét, lehetőséget kell biztosítani a szóbeli meghallgatásra.
A meghallgatás során a bíróság arra törekszik, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, s a szülők, illetve jogi képviselők ilyenkor nem lehetnek jelen, ugyanakkor a gyermek idősebb testvére számára kivételesen lehetővé tehetik azt, hogy a meghallgatáson benn tartózkodjon. Coenraad utal arra, hogy a szülők általi befolyásoltság ilyenkor sem tűnik elkerülhetőnek, s a bírák jobb képzésének tulajdonít olyan jelentőséget, amely mellett jobban kiszűrhető az, hogy mi a gyermek önálló véleménye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
