A modern európai polgári törvénykönyvek - az új Ptk.-hoz[1] hasonlóan - látszólag nem szentelnek nagy figyelmet a haszonkölcsön-szerződés szabályozásának, melynek oka feltehetően abban rejlik, hogy a forgalmi élet nem szán kiemelt szerepet egy ingyenes használati jogviszonynak, azonban az is tény, hogy számos kérdést vet fel a szabályok alkalmazása a mindennapokban.
A néhol hiányos és bizonytalan joggyakorlat segítségére siethet a római jog, melynek kazuisztikus szabályai útmutatóul szolgálhatnak a modern jogéletben is. E tanulmány fókuszában az új Ptk.-ban szereplő, haszonkölcsönre vonatkozó szabályok és azokhoz kapcsolódó római joggyakorlat vizsgálata áll.[2]
Az ingyenes dologhasználat értelmében ingó vagy ingatlan dolog időleges használatát engedik át ellenérték nélkül. A haszonkölcsön egyre népszerűbbé válásának egyik oka talán abban áll, hogy olyan helyzetekben is jelenthet megoldást, leggyakrabban ingatlan feletti használati jog határozott ideig tartó megszerzésére, melyekben más jogi konstrukció nem állna rendelkezésre, vagy az valamiért kivitelezhetetlen lenne.[3] A bírói gyakorlat a haszonkölcsön szabályait alkalmazza az ún. szívességi lakáshasználatra is, például amikor az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője, bérlője a lakásába más személyt (legtöbbször rokont, hozzátartozót) ingyenesen befogad.[4] Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a szívességi lakáshasználatra a haszonkölcsön szabályai irányadók, azokat azonban nem lehet alkalmazni, ha az adott jogviszony mögött valójában visszterhesség húzódik, például amikor a felek pusztán egy jövedelemadó-köteles bérletet álcáznak szívességgel.
Az ingyenes dologhasználat vonatkozó szabályait a következőkben az új Ptk. rendszerének megfelelően mutatom be, kapcsolva hozzájuk a római jog sokszínű casusait.
A 2013. évi V. törvény a hatodik könyvben, a bérlet és a haszonbérlet mellett helyezte el a haszonkölcsönre irányadó szabályokat. Azon túl, hogy a haszonkölcsön a korábbi szabályozáshoz - amely az ingyenességre helyezve a hangsúlyt az ajándékozást követően említette - képest az ingyenes szerződések köréből a megfelelő helyre, a használati típusú szerződések körébe került, látszólag kevés változás történt. Az újdonságot főként a jogok gyakorlásának más személy részére való - a jogbérlethez hasonló, de ingyenes - időleges átengedési lehetősége jelenti, melyre nézve a haszonkölcsön szabályait kell megfelelően alkalmazni,[5] ennek keretében pedig várhatóan jelentkezni fognak majd a dologi ügyletekre szabott szabályozási konstrukció határait szétfeszítő értelmezési problémák.[6] Alaposabb vizsgálat során azonban láthatóvá válik, hogy a változás nem csupán ebben áll. A haszonkölcsön-szerződés antik megfelelője pedig a római commodatum, melyet eleinte a jog világán kívül helyeztek el, és a megállapodás megszegését deliktumként kezelték, majd a prétor volt az, aki a kontraktusok közé emelte, és ezáltal ex contractu peresíthetővé tette.[7]
Amint az már a haszonkölcsönre vonatkozó, új Ptk.-ban szereplő szabályok első bekezdéséből kitűnik, a szerződés alapján a kölcsönadó meghatározott dolog időleges használatának ingyenes átengedésére, a kölcsönvevő pedig a dolog átvételére köteles.[8] Láthatjuk, hogy a rendelkezés a többi európai és a korábbi magyar polgári törvénykönyvvel ellentétben a fogalom-meghatározás során olyannyira hangsúlyozza a haszonkölcsön konszenzuális jellegét, hogy ezáltal a szabályozás életszerűsége is megkérdőjelezhetővé válik. A 6:357. § értelmében ugyanis a kölcsönadó meghatározott dolog időleges használatának ingyenes átengedésére, a kölcsönvevő pedig a dolog átvételére köteles. Tekintettel azonban arra, hogy e formátlanul megköthető szerződés szívességi elemre épül, tehát a kölcsönvevő érdekét szolgálja, nem tűnik szükségesnek, hogy pusztán egy megállapodás alapján a kölcsönadó a kölcsönvevőtől követelhesse a dolog átvételét. Valóban kötelezhetjük őt arra, hogy a haszonkölcsön tárgyát átvegye? Legfeljebb a konszenzuál-szerződéses jelleget hangsúlyozandó tekinthetjük következetesnek ezt a szabályt, azonban úgy vélem, sokkal fontosabb lenne - más modern európai törvénykönyvekkel és az 1959. évi IV. törvény 583. §-ának[9] rendelkezésével is összhangban - már a fogalom-meghatározáskor a kölcsönvevőnek a dolog visszaadására irányuló fő kötelezettséget kiemelni. A meghatározásból ugyanis csupán az "időleges" kifejezés enged arra következtetni, hogy a kölcsönvevő köteles a dolgot visszaszolgáltatni.
- 31/32 -
Ahogy a római jogban és a szerződési szabadság elismerését megelőző időkben a fő kötelezettség a haszonkölcsönbe vevőt terhelte - a dolog átadásáig kötelem sem keletkezett a felek között -, addig például a német polgári törvénykönyv is azt hangsúlyozza, hogy a haszonkölcsön-szerződés alapján egy dolog haszonkölcsönbe adója köteles arra, hogy a haszonkölcsönbe vevő részére a dolog használatát ingyenesen lehetővé tegye.[10] A svájci kötelmi jogi törvény - a francia,[11] az osztrák,[12] az olasz[13] és a spanyol[14] szabályozáshoz hasonlóan -ezen túl a haszonkölcsönbe vevő fő kötelezettségét is meghatározza, azt a dolog használatot követő visszaadásában jelöli meg, mely azonos a commodatariusra vonatkozó római jogi szabályokkal,[15] így az ő alapvető kötelezettsége a szerződés megszűnése időpontjában válik esedékessé.
Az egyik legfontosabb különbség tehát a haszonkölcsön-szerződés létrejötte kérdésében mutatkozik meg a római jogi modell és a modern európai törvénykönyvek szabályozása között. Az antik megoldás a commodatumot a reálszerződések közé sorolja - melynek értelmében a kötelem keletkezéséhez nem elegendő a felek megállapodása, hanem a dolog átadása is szükséges.[16] Ezzel szemben a modern regulák - a több szempontból is praktikus római szabályoktól eltérően - a haszonkölcsönt konszenzuál-szerződésnek tekintik,[17] így a felek formátlan megállapodásával az érvényesen létrejön, és a partnerek számára jogi kötelezettséget teremt. Azonban az új Ptk. szerződés teljesítése kölcsönadó általi megtagadásának lehetőségét biztosító 6:357. § (2) bekezdése lazít e konszenzuális jellegen, és arra enged következtetni, hogy a szerződés mégis megőrzött valamit a római jogi eredetéből. Az ingyenes dologhasználat konszenzuál- vagy reálszerződésként történő szabályozása ugyanis nem csupán egy elméleti kérdés, annak gyakorlati szempontból is lényeges következményei lehetnek. A haszonkölcsön konszenzuális jellegéből és ingyenességéből adódik például, hogy a jogviszonyban érvényesül a clausula rebus sic stantibus elve, mely alapján jogosítja fel a jogalkotó a kölcsönadót, hogy meghatározott esetekben a szerződés ellenére a teljesítést, azaz a dolog átadását megtagadja.[18] Az első ilyen ok a törvényben, ha a kölcsönadó bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után - a szerződéskötés időpontjában fennálló körülményekhez képest - a saját vagy a kölcsönvevő körülményeiben lényeges változás állt be, és ez a változás olyan mérvű, hogy tőle a szerződés teljesítése többé el nem várható. Ebben az esetben tehát nem kell eleget tennie a szerződésben vállalt kötelezettségének. Azt láthatjuk, hogy a jogalkotó a régi szabályozáshoz képest bővítette a megtagadási okokat, és abban az esetben is megengedi a dolog átadásának megtagadását, ha a kölcsönvevő félhez fűződő viszonyában a szerződéskötést követő időszakban olyan lényeges változás következett be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el.[19] A megtagadási okok ilyen tartalmú bővítése helyénvalónak látszik, mivel e szerződéstípusnak nagyon gyakran valamilyen személyes, bizalmi, baráti kapcsolat képezi az alapját, ezért teljes mértékben indokolt, hogy amennyiben a szerződéskötéskor fennálló kapcsolat vagy helyzet később már nem áll fenn, úgy erre tekintettel a kölcsönadó a dolog átadását megtagadja.[20] Végül a kölcsönadó akkor is megtagadhatja a szerződés teljesítését, ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt felmondásnak van helye.[21] Ilyen megtagadási okokra a római jogban nyilvánvalóan nem volt szükség, mivel a teljesítés megtörténtéig kötelem sem keletkezett a felek között, azonban jól láthatjuk, hogy a jogintézményt e modern szabályok az antik reálszerződéses jelleghez közelítik.
Az új Ptk. 6:358. §-a a használatra átadott dolog használatáról és hasznainak szedéséről tartalmaz fontos szabályokat. Rögzíti, hogy a használat során - ahogy az a bérleti, lakásbérleti, haszonbérleti jogviszonyban is elsődleges kötelezettsége a használatra jogosultnak - a kölcsönvevőnek is eleget kell tennie annak a követelménynek, hogy a dolgot csak rendeltetésszerűen és a szerződési kikötéseknek megfelelően használhatja.[22] Mivel a kölcsönvevő ingyenesen használja a dolgot, így a jogszabály helyesen úgy rendelkezik, hogy neki kell viselnie a dolog fenntartásával járó költségeket.[23] Ha pedig a kölcsönvevő a fenntartási költségeken túl is költ a dologra, az így felmerült, dologra fordított egyéb költségeket a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint követelheti a kölcsönadótól attól függően, hogy helyénvaló volt-e a beavatkozása vagy sem. Előbbi esetben a kölcsönvevőt a megbízott jogai illetik meg,[24] ha azonban a kölcsönvevő beavatkozása mégsem bizonyult helyénvalónak, úgy költségei megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, emellett felel minden olyan kárért, ami a beavatkozása nélkül nem következett volna be.[25] Ez a szívességi használat nem terjed ki a dolog kölcsönvevő általi hasznosítására, hasznai szedésére, tehát a dolog hasznai, szaporulata a kölcsönadót illetik.[26] Meglátásom szerint e szakasz (5) és (6) bekezdésében szereplő, a hasznok szedéséről és a fenntartás költségei viseléséről szóló szabályok különösebb magyarázatra nem szorulnak, azonban a dolog szerződésszerű és rendeltetésszerű használata, valamint a dolog harmadik személy részére történő átengedése már izgalmas kérdéseket vet fel.
- 32/33 -
A modern európai polgári törvénykönyvek nagy része külön említi a haszonkölcsön-szerződés felmondási okai között a nem rendeltetésszerű vagy nem szerződésszerű (megállapodás-ellenes) használatot. Míg a német polgári törvénykönyv a szerződésellenes használat körében említi meg és emeli ki a dolog használata harmadik személynek történő jogosulatlan átengedését, továbbá a dolog hanyagság folytán való jelentős veszélyeztetését,[27] addig a svájci[28] és az osztrák[29] szabályozás korábbi visszakövetelési jogot ad a haszonkölcsönbe adónak egyrészt a szerződésellenes, megállapodás-ellenes használat, másrészt pedig a harmadik személynek való átengedés, illetve jogosulatlan átengedés esetén.
Az új Ptk. vonatkozó szakaszai[30] a korábbi magyar szabályozáshoz[31] hasonlóan rendelkeznek a vizsgált kérdésekről.[32] Míg az 1959. évi IV. törvény a felmondási okok között való felsoroláson túl a haszonkölcsönbe adott dolog használata, hasznainak szedése vonatkozásában rögzítette, hogy a kölcsönvevő felelős minden olyan kárért, mely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye, addig az új Ptk.-ban a felelősségi kérdések általános szabályok körében történő rendezése folytán már nem látszik szükségesnek a haszonkölcsönnél külön rendelkezni a szerződésellenes használat következtében beálló kár sorsáról. A szóhasználat változása mellett[33] azt láthatjuk, hogy míg a harmadik személynek történő átengedés jogosságáról és jogkövetkezményeiről az új szabályozás részletesebb rendelkezéseket tartalmaz, addig mindkét törvény felmondásra jogosítja fel a kölcsönadót, ha a kölcsönvevő a dolgot nem szerződésszerűen használja. Ebből a néhány szakaszból kitűnik, hogy a modern törvénykönyvek is nagy jelentőséget tulajdonítanak a haszonkölcsönnél a megállapodástól eltérő használat kérdésének, azonban annak tartalmát, jelentését közelebbről nem határozzák meg.
A következőkben a római jogi szabályok kutatása során[34] egy Ulpianustól származó forrásszöveget állítok az elemzés középpontjába, melynek vizsgálata során világossá válhat, hogy a római kazuisztika színessége, gazdagsága példaértékű, és az egyes szakaszok, modern szabályok értelmezése során is segítséget nyújthat.[35]
A szerződésellenes használat iskolapéldájának is tekinthető, Digestából vett fragmentumot (Ulp. D. 13, 6, 5, 7) a továbbiakban részekre bontva tárgyalom. A szerződésszerű használatot a forráshely második fordulata ismerteti.
Ulp. D. 13, 6, 5, 7 ...Plane sic commodavi, ut ad bellum duceres, meum erit periculum. Nam et si servum tibi tectorem commodavero et de machina ceciderit, periculum meum esse Namusa ait: sed ego ita hoc verum puto, si tibi commodavi, ut et in machina operaretur...
Az Ulpianustól származó töredék a következőképp fogalmaz: amennyiben a lovat világosan úgy adom kölcsön, hogy háborúba vezesd, az enyém lesz a veszély. És ha egy rabszolgát mesteremberként adtam kölcsön, és az az állványról leesett, enyém a veszély, de ezt akkor tartom helyesnek, ha azért adtam neked kölcsön, hogy állványon dolgozzon.[36] A szöveg értelmében a háborúba menetelhez kapott állat és az állványon történő munkavégzésre szánt rabszolga megállapodásnak megfelelő használatát rögzíti a jogtudós, melynek jogkövetkezményét az általános szabályok szerinti veszélyviselésben látja: eszerint a dolog vis maior okozta pusztulásának kockázatát a haszonkölcsönszerződés érvényes létrejöttével[37] a haszonkölcsönbe adó viseli ("casum sentit dominus"), amennyiben tud arról, hogy a commodatarius a lovat háborúba viszi, illetve a rabszolgát állványon szándékozik dolgoztatni - tehát ha a lovat háborúra adom kölcsön, akkor "meum erit periculum", enyém lesz a veszély.[38] A fragmentumból világosan kitűnik, hogy a használati cél meghatározása elengedhetetlen a szerződésszerű használat megállapításához. Az elemzett forrás első részletei pedig már a megállapodás-ellenesség tartalmát adják meg, és azt szintén a veszélyviselés kérdésével való összefüggésében mutatják.
Ulp. D. 13, 6, 5, 7 Sed interdum et mortis damnum ad eum qui commodatum rogavit pertinet: nam si tibi equum commodavero, ut ad villam adduceres, tu ad bellum duxeris, commodati teneberis: idem erit et in homine ... ceterum si ut de plano opus faceret, tu eum imposuisti in machina, ... dico periculum, quod culpa contigit rogantis commodatum, ipsum praestare debere.
Néha azonban azé a pusztulás okozta veszteség, aki kérte, hogy a dolgot kölcsönadják neki: ugyanis ha kölcsönadok neked egy lovat azért, hogy a vidéki házadhoz vidd, de te háborúba vezeted, kötni fog a commodatum.[39] Ahogy már korábban láthattuk, ugyanez vonatkozik rabszolgára is ("idem erit et in homine"),[40] hiszen az előzőekben a haszonkölcsönbe adó veszélyviselési kötelezettségét állapítottuk meg mind a háborúra kölcsönadott állat, mind az állványon történő munkavégzésre szánt rabszolga esetében. A folytatásban pedig a megállapodástól eltérő használat kérdésében is felfedezhetjük a párhuzamot a szerződés tárgyát képező dolgok között: máskülönben ha a munkát a sima földön kell elvégeznie, te pedig az állványra felküldted, azt mondom, hogy a veszélyt, ami a dolog átadását kérő culpájából adódott, köteles ő maga viselni.[41]
Egyértelműnek tűnik a casusban - melyben a jogtudós élesen szembeállítja egymással a rabszolga vagy a ló "természetes" halálát[42] az állványon történő munkavégzésből vagy a háborúba vitelből
- 33/34 -
eredő pusztulás esetével -, hogy a haszonkölcsönbe vett dolog megállapodástól eltérő használatára az általánosnak tekinthető szabály alkalmazásának helye nincs, a commodatarius kénytelen a dolog pusztulásának kockázatát viselni.[43] A megállapodás-ellenes használat egyben szerződésszegést is megvalósít, mely az antik szabályok értelmében szándékosság fennforgása esetén "használatlopást", furtum usust[44] is jelentett. Ebben az esetben pedig tisztán kirajzolódik, hogy szerződésellenes használatra is csak úgy kerülhet sor, ha a haszonkölcsönbe vevő eltér a szerződésben foglalt használati céltól.[45]
Míg a nem szerződésszerű használat értelmezéséhez elengedhetetlennek tűnik a felek megállapodása, ha azonban a felek nem kötötték ki a használat célját, akkor legfeljebb a nem rendeltetésszerű használat és a kölcsönadott dolog harmadik személynek történő jogosulatlan átengedése jöhet szóba.[46] Míg értelmezésem szerint tehát a szerződésellenesség kérdésének alapjául a megegyezés szolgál, addig a rendeltetésellenes használat a felek akaratától függetlennek látszik.
A haszonkölcsön tárgya a modern szabályok értelmében is természetesen csak olyan dolog lehet, ami rendeltetésszerű használatra alkalmas: a használat következtében nem semmisül meg, nem szenved aránytalanul nagymértékű értékcsökkenést. E feltételek megléte esetén azonban elfogadhatóvá válik az a tétel is, hogy elhasználható vagy helyettesíthető dolog is lehet haszonkölcsön tárgya, ha alkalmas arra, hogy a kölcsönvevő ugyanazt adja vissza a szerződés lejártakor.[47] E szabályokra pedig kitűnő és érzékletes példákat találunk a római jogi források között is.
Ulp. D. 13, 6, 14 Si servus meus rem meam tibi scienti nolle me tibi commodari commodaverit, et commodati et furti nascitur actio et praeterea condictio ex causa furtiva.
A commodatarius köteles a dolgot a bona fides[48] követelményeinek megfelelően használni, így a rendeltetésszerű használattal nyilvánvalóan nem fér össze például a hátasló szekér elé fogása, a kölcsönkapott ünneplő ruha munkához való felvétele, továbbá - ahogy a hivatkozott forrás is mutatja - a rabszolgát sem szabad olyan munkára alkalmazni, mely számára szokatlannak minősül.[49] A dolog rendeltetésellenes használata szándékosság esetén ilyenkor is a furtum usus területére kalauzol bennünket, akárcsak a megállapodástól eltérő használat esetén láthattuk.
Érdemes lehet a következőkben még említést tennünk a commodatum D. 13, 6, 3, 6-ban[50] említett rendhagyó esetéről (commodatum ad ostentationem) is, ahol ugyan nem rendeltetésellenes, de a szokásszerű rendeltetéstől eltérő, és mégis a felek megállapodásának megfelelő használattal találkozhatunk.
Ulp. D. 13, 6, 3, 6 Non potest commodari id quod usu consumitur, nisi forte ad pompam vel ostentationem quis accipiat.
Az általános szabályok értelmében az ingyenes dologhasználat tárgyát - tartós használati jogviszony lévén, a fogalmából is következően - res non consumptibilis[51] képezi, ugyanis csak így egyeztethető össze a használat joga a specifikus visszaszolgáltatási kötelezettséggel. Mégis találkozhatunk olyan kivételes esettel a római jogban is, amikor elhasználható dolgot adnak haszonkölcsönbe. Mivel a res consumptibilis mindig olyan, amelyet rendeltetésszerűen használni csak az állag elfogyasztásával, megsemmisítésével lehet,[52] ezért annak specifikus visszaszolgáltatása csak a szokásszerű rendeltetéssel meg nem egyező, kiállítási vagy megtekintési célú[53] haszonkölcsönbe adásnál képzelhető el. Így példaként említhető a pénznek - tekintettel arra, hogy az elhasználható dolognak minősül, melynek rendeltetésszerű használata az elköltés - a pénzváltó kirakatában történő elhelyezését célzó átadása.[54]
Bár az általános szabályok értelmében a commodatarius köteles a dolgot rendeltetésének megfelelően használni, azonban - tekintettel arra, hogy a fent vizsgált rendhagyó esetben a felek megállapodása kifejezetten a commodatum tárgyát képező dolog szokásszerű rendeltetésétől eltérő használatára irányul, így szerződésszegésről itt aligha beszélhetünk. Úgy látszik, hogy a felek megállapodása a szerződési szabadság elvével is összhangban felülírja a nem rendeltetésszerű használat római jogi jogkövetkezményeit, a veszélyviselés haszonkölcsönbe vevőre történő átszállását.
Mivel a modern joggyakorlat is ismeri a kiállítási célú haszonkölcsönbe adást, azt mondhatjuk, hogy - hiába tér el a felek használatra irányuló megállapodása a dolog szokásszerű rendeltetésétől - itt sem célszerű a nem rendeltetésszerű használat törvényben meghatározott jogkövetkezményének (a kölcsönadó felmondási lehetőségének)[55] alkalmazása.
A haszonkölcsön-szerződés fogalmából és szívességi jellegéből is következően kifejezetten arra irányul, hogy a kölcsönvevő használati jogát biztosítsa, melynek alapja a szerződő felek közötti általában bizalmi viszony. Ennek ellenére az új Ptk. szabályai értelmében a kölcsönvevő a dolgot harmadik személy használatába is adhatja, amennyiben ehhez a kölcsönadó hozzájárul. Ebben az esetben úgy felel a használó magatartásáért, mintha maga használta volna a dolgot. Ha azonban a kölcsönvevő anélkül adta át harmadik személynek a dolgot, hogy a köl-
- 34/35 -
csönadó hozzájárulását kikérte volna, azokért a károkért is felelős lesz, amelyek e nélkül nem következtek volna be.[56]
Az antik szabályokat vizsgálva is az új Ptk.-ban szereplőkhöz hasonló szabályokkal találkozhatunk, bár (fő)szabályként abból indulunk ki, hogy a commodatarius nem jogosult a dolog harmadik személynek történő átengedésére, viszont a felek megállapodása ezt felülírhatja. A szabályozást tekintve tehát ez pusztán technikai jellegű eltérés, hiszen a felek megállapodása irányadó mindkét esetben. Vajon milyen szabályok alkalmazandóak akkor, ha a haszonkölcsönbe vevő a commodatumba kapott dolgot mégis "alhaszonkölcsönbe" adja? Ilyenkor a szerződésellenesség is felmerülhet, hiszen a megállapodással - amely meghatározott személyek között jött létre - ellentétesnek mondhatjuk a harmadiknak való átadást, azonban a szerződés rendeltetésével is ellenkezni látszik e magatartás. A commodatarius a haszonkölcsön tárgyát képező dolgot ugyanis az általános szabályok értelmében - eltérő kikötés hiányában - nem adhatta át használatra harmadik személynek. Ha ezt ennek ellenére megtette, és valaki a commodatarius ügyletét folytatta, a haszonkölcsönbe vevő magatartásával nemcsak szerződést szegett, hanem furtum usust is megvalósított. Ellene tehát a commodans actio furtit indíthatott, illetve ex contractu is perelhette az esetleges kár megtérítésére, itt tehát - bár harmadik személyt említünk - tulajdonképpen nem is másért való felelősségről van szó, hanem saját delictumáért köteles helytállni a commodatum tárgyát másnak használatra továbbadó commodatarius.[57] A D. 13, 6, 17, 3-ban szereplő esetnek a távollevő ügyei vitelét taglaló része kapcsán utalhatunk még a harmadik személynek történő jogosulatlan átengedésre.
Paul. D. 13, 6, 17, 3 ...Ut accidit in eo, qui absentis negotia gerere inchoavit: neque enim impune peritura deseret: suscepisset enim fortassis alius, si is non coepisset: voluntatis est enim suscipere mandatum, necessitatis consummare.
Ahogyan annál is történik, aki elkezdi egy távollevő ügyeit vinni: büntetlenül ugyanis nem hagyhatja abba, hogy veszendőbe menjenek: talán egy másik magára vállalta volna, ha ő nem fogott volna hozzá: mert bár szabad akarat egy megbízás elvállalása, szükséges annak végigvitele.[58] Abból a helyzetből kell kiindulnunk, hogy a szövegben valaki egy távollevő (absentis) ügyeinek vitelét megkezdi, majd felhagy azzal. A megbízott azonban ezt büntetlenül, hátrányos következmények nélkül[59] nem tehette meg, köti őt az ügylet végső időpontja és a szerződés személyhez kötött volta. A szóhasználatból arra lehet következtetni, hogy a megbízás intézményéhez hasonlóan a commodatumnál is érvényesíthetők ezek az elvek: így nemcsak a haszonkölcsönbe adót, hanem a haszonkölcsönbe vevőt is köti az ügylet.[60] A távollevő ügyeinek viteléről szóló tényállásból világossá válik, hogy szabad akarat kérdése egy megbízás elvállalása, viszont elkerülhetetlen szükségesség annak végigvitele,[61] tehát az első szabadon rajtunk múlik, a másodiknál "szolgák" vagyunk.[62]
Az idézett szöveghely azt tükrözi, hogy az ügylet személyhez kötött jellege nem teszi lehetővé a haszonkölcsön tárgyát képező dolog használatának átengedését harmadik személy számára. Ha mégis továbbadja a dolgot, akkor - mivel magatartása ebben az esetben furtum ususnak minősül - felelősségre vonását nem akadályozhatja semmilyen felelősségi mérce, hiszen itt nem másért való felelősség jön számításba, hanem az átadás jogellenessége folytán szerződésszegése és saját delictuma alapján kell helytállnia az "alhaszonkölcsönbe" adónak.[63] Amennyiben a haszonkölcsönbe adott dolog másra bízása mégis jogszerű lett volna - ha a felek így állapodtak meg -, akkor a haszonkölcsönbe vevő nem felelt, tehát a megállapodás itt is felülírja a rendeltetésellenességet.
A haszonkölcsön-szerződés határozott vagy határozatlan időre kötött volta nem érinti a jogviszony lényegét, hogy mindenképpen csak időleges használatot enged a kölcsönadó dolgán. Ha sem a felek szerződése, sem a haszonkölcsön célja nem tartalmaz a lejáratra utalást, ez esetben az időleges használat csak úgy szüntethető meg, ha a szerződést valamelyik fél felmondja.
A haszonkölcsön megszűnésének tipikus módja, ha a kölcsönvevő a jogviszonyban meghatározott idő lejártával a dolgot visszaadja a kölcsönadónak. Az ingyenes, szívességi használat biztosítása "személyhez kötött szolgáltatás", tehát ennek jogosultja csak a kölcsönvevő lehet, az ő halála minden további különösebb jogcselekmény nélkül megszünteti a szerződést.[64]
A haszonkölcsön egyoldalú megszüntetésének lehetősége mindkét felet megilleti, melynek egyik formája a felmondási jog gyakorlása. A határozatlan időre kötött szerződés esetén a kölcsönadó tizenöt napos felmondási idővel gyakorolhatja e jogát, mely örököseit is megilleti. A kölcsönadó felmondhatja a szerződést, ha a haszonkölcsön célja lehetetlenné vált; ha a felek között a viszony a kölcsönvevő magatartása következtében megromlott, illetve ha a kölcsönadónak a dologra a szerződéskötéskor nem ismert oknál fogva szüksége van.[65] A kölcsönadó felmondással élhet továbbá nem rendeltetésszerű vagy nem szerződésszerű használat, harmadik személynek történő engedély nélküli átengedés esetén, ha a dolgot rongálja, vagy egyébként fennáll a veszély, hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni.[66] A jogszabály a kölcsönvevő oldalán felmondási jogot nem szabá-
- 35/36 -
lyoz, ezt helyettesíti az a jogosultsága, hogy a dolgot bármikor visszaadhatja, illetve a visszaadását felajánlhatja, a kölcsönadó pedig a dolog visszavételét alapos ok nélkül nem tagadhatja meg.[67]
A római jogi szabályokra is igaz a haszonkölcsön megszűnése kérdésében[68] az a tétel, hogy akkor áll fenn a legegyszerűbb eset, ha a a haszonkölcsönbe adó a commodatum létrejöttekor megállapítja a szerződés lejáratának időpontját, hiszen a haszonkölcsönbe adás módját és határidejét a Paul. D. 13, 6, 17, 3 szerint - az ügylet szívességi jellegéből is következően - a commodans határozza meg: modum commodati finemque praescribere eius qui beneficium tribuit, tehát a felek közül az, aki szívességből juttat.[69] Bár a commodans adja ingyenesen a dolgot, az átadást követően ő is kötelezett lesz, kötve van az általa korábban meghatározottakhoz. A commodatum mint reálszerződés a haszonkölcsönbe adóra nézve baráti szívességen (officii magison) túli kötelezettséggel csak a teljesítést, a dolog átadását követően jár.[70] Ezt követően ugyanis az átadásátvétel megvalósulásával a haszonkölcsönbe adó és a haszonkölcsönbe vevő között obligatio keletkezik, mely szükségképpen a commodans vonatkozásában is kötöttséget jelent,[71] így a felek közötti kapcsolat legfontosabb jellemzője innentől kezdve már nem a szabad belátás lesz.[72] Érdekes kérdések merülhetnek fel azokban az esetekben - amelyek lényegében a modern szabályozásban szereplő felmondási okokkal azonosíthatók -, amikor az egyik vagy a másik fél a lejárat előtt követelné, illetve adná vissza a dolgot. Az elemzés során vezérfonalul a már hivatkozott Paul. D. 13, 6, 17, 3 szolgál, az "idő előtti" megszűnés kérdését pedig aszerint vizsgálom, hogy határozott vagy határozatlan idejű haszonkölcsönben állapodtak meg a felek.
A szerződés megszűnése kérdésében a legegyszerűbb helyzet akkor áll fenn, amikor a haszonkölcsön létrejöttekor a commodans meghatározta - akár a másik fél közreműködésével, akár önkényesen - a szerződés lejárata időpontját. Ebben az időpontban válik esedékessé a dolog visszaszolgáltatása.
Első kérdésként felvethetjük, hogy mi történik akkor, ha a haszonkölcsönbe adó korábban követeli a dolgát? Erre kielégítő választ kapunk a hivatkozott forrásszövegben: az alkalmatlan időben ("intempestive") történő, illetve az alkalmatlan visszaköveteléssel ("importune repetendo") "nem helyesen cselekszel" ("non recte facies").[73] Az importune és az intempestive kifejezések pedig egyértelműen vonatkoznak a kikötött határnap előtti visszakövetelésre, illetve a teljesítést követően szabott határidőre és a visszamenőleges rendelkezésre. E szabálynak érvényesülnie kell egy fontos, a vizsgált fragmentumban rögzített elv teljesülése érdekében is: "adiuvari quippe nos, non decipi beneficio oportet", azaz a szívességnek segítenie kell rajtunk, nem becsapnia. Márpedig az alkalmatlan időben történő visszaköveteléssel nemcsak elesik egy előnytől a haszonkölcsönbe vevő, hanem kifejezetten kára is származhat belőle. Schwarz is megállapítja, hogy a töredékben szereplő eset a haszonkölcsönbe vett dolgok nem megfelelő visszakövetelésén túl kitér az ezen keresztül okozott indirekt károkra is, melyek egyébként abból származnak, hogy a commodatarius a lejáratig számíthatott a használatba kapott dologra, ha pedig tudta volna, hogy nem tarthatja magánál végig (ha nemet mondtál volna -"nam si negasses"), akkor "vel emissem vel testes" alkalmazott volna.[74] Bár találkozunk a szakirodalomban olyan nézettel, mely kétségbe vonja a szöveg eredetiségét,[75] a szerző szerint azonban semmi nem utal a fragmentumban a kompilátorok munkájára, a töredéket egy késői klasszikus traktátumnak tartja, és úgy véli, hogy ha mégsem lenne eredeti minden része, akkor sincs okunk kételkedni az említett eset kapcsán az ellenkereset megadásában.[76] E nézetet erősíti az Ulp. D. 13, 6, 5, 8, melyben a jogtudós egy az életből kiragadott, viasztáblák haszonkölcsönbe adásával foglalkozó példát említ.[77] A két töredék láthatóan kölcsönösen támogatja egymást. Paricio a fragmentumot zavarosnak és manipuláltnak tartja, szerinte nehéz megítélni, melyek a klasszikus elemek a szövegben; úgy gondolja, hogy az idézetet a kompilátorok teljesen átalakították,[78] Nörr azonban azon a véleményen van, hogy a korábbi interpolációs megállapításoknak csak kevés teret lehet engedni.[79] Azt láthatjuk tehát, hogy a római jogtudósok szigorúbban értelmezték az idő előtti visszakövetelés lehetőségét, mint az új Ptk., mely lehetővé teszi a felmondást akkor is, ha a kölcsönadónak előre nem látott oknál fogva szüksége van a dologra, vagy ha a felek viszonya kölcsönvevő miatt megromlott.
Más helyzet állhat elő akkor, ha a lejáratként meghatározott határnap előtt a commodatarius hagy fel a dolog használatával. Elképzelhető, hogy a haszonkölcsönbe vevő a dolgot "idő előtt" visszaszolgáltatja, a maga részéről a lejárat időpontjára vonatkozó előzetes megállapodásával ellentétben, egyoldalúan véget vet a commodatumnak. A haszonkölcsön ingyenes jellegéből adódóan a jogviszony középpontjában általában a haszonkölcsönbe vevő érdeke áll, ugyanis rendszerint ő az, akinek a másik fél szívességet tesz.[80] Ha ebből az általánosnak tekinthető helyzetből indulunk ki, akkor egyrészt nem tűnik túl életszerűnek a helyzet, hogy a commodatarius "idő előtt" akarja a dolgot visszaadni, másrészt ha ez mégis megtörténne, akkor indokolatlannak látszik a haszonkölcsönbe adó tiltakozása a dolog kikötött határnap előtti visszaszolgáltatása ellen. Elképzelhető azonban, hogy érdeke nem fűződik ugyan a szerződéshez, a dolog megfe-
- 36/37 -
lelő tárolásáról, őrzéséről gondoskodnia kell, így ha előbb kapja vissza dolgát - ilyenkor tehát mégis beszélhetünk alkalmatlan időpontról (intempestive) -, akkor a helyzet váratlansága folytán merül fel nehézség a commodans szemszögéből, vagy egyszerűen a meghatározott időpont előtti visszaadás sérti szerződéses érdekét.[81] E szabály lényegében egybevág az új Ptk. rendelkezéseivel, mely az alapos ok nélküli megtagadást tiltja a kölcsönadónak.
Más helyzet áll elő, ha a haszonkölcsönbe adó a dolog átadásával egyidejűleg nem határozza meg a commodatariust terhelő specifikus visszaszolgáltatási kötelezettség időpontját. Tág értelemben pedig a határozatlan idejű commodatumhoz sorolhatjuk az olyan szerződést is, melynél a felek időtartamot nem határoztak ugyan meg, de a haszonkölcsönbe adással elérendő célt igen.
Mivel a jogviszonyban alapvetően a commodans a szívességet tevő, az ő joga a lejárat időpontjának meghatározása. Ha ezt nem teszi meg, akkor a helyzetéből következően azt mondhatnánk, hogy a saját dolgát bármikor visszakövetelheti az azt ingyenesen használó commodatariustól. Az idézett forrásszövegben szereplő példa azonban kétségessé teszi ennek lehetőségét.
Paul. D. 13, 6, 17, 3 Igitur si pugillares mihi commodasti, ut debitor mihi caveret non recte facies importune repetendo: nem si negasses, vel emissem vel testes adhibuissem.
A töredék szerint, ha te nekem viasszal bevont írótáblákat adsz kölcsön, hogy arra az adósom kötelezettségvállalást állítson ki, nem helyesen teszel az alkalmatlan visszaköveteléssel, ugyanis ha nemet mondtál volna, helyette vettem volna, vagy tanúkat alkalmazok. A tényállásban az importunus -inopportuno - szó szerepel, mely az intempestivus - intempestivamente - kifejezéshez hasonlóan alkalmatlan, rosszkor jövő visszakövetelésre utal.[82] Látható, hogy az intempestive egyértelműen a rosszkor, alkalmatlan időben történő, az importune pedig az ennél tágabb értelemben vett alkalmatlan visszakövetelést jelenti, és ezzel feltehetően az idő alkalmatlanságát is magába foglalja.
Ezért ha az írótáblákat azért adták kölcsön, hogy a kölcsönvevő adósa írásban megerősítse tartozását, és a kölcsönadó ezeket alkalmatlanul kéri vissza,[83] teljesen alaptalan a követelése, mert ha visszautasította volna a kérést, akkor a commodatarius a viasztáblákat beszerezhette volna másoktól, vagy pedig máshogy oldotta volna meg az ügyet, például tanúk megkeresésével.[84]
A példaként említett esetben ugyan meghatározott célra adta kölcsön a commodans a dolgot - akárcsak a korábban már hivatkozott ulpianusi töredékben[85] -, de megtehette ezt időpont rögzítése nélkül is, ilyenkor pedig szintén érvényesülnie kell a korábban meghatározott szabálynak ("adiuvari quippe nos, non decipi beneficio oportet"), így mégse követelheti vissza akármikor a tág értelemben vett határozatlan idejű commodatumnál a szívességet tevő a saját dolgát. A másik példára is ugyanez a szabály alkalmazhatónak tűnik: nem helyesen cselekszel ("non recte facies"), ha egy ház alátámasztására épületfát adsz kölcsön ("si ad fulciendam insulam tigna commodasti"), de aztán visszaveszed ("deinde protraxisti"), vagy tudatosan hibásat adsz ("aut etiam sciens vitiosa commodaveris"). A gerendát ugyanis a haszonkölcsönbe adó azért adja, hogy a commodatarius megjavítsa a házát, és így ha utána visszakövetelné, akkor el kell fogadni az ellenkereset lehetőségét. Ez azért van, mert - a korábban megállapítottaknak megfelelően - a szívességnek a rendeltetése az, hogy segítsen rajtunk, és nem az, hogy egy teljesen céltalan birtoklást biztosítson.[86] Így Schwarz is helyesnek véli, hogy a töredék a korábbi visszakövetelés "elérhetetlenségről" beszél, és itt is utalhatunk a károkra, amelyek az idejekorán történő visszavétel során keletkeznek a kölcsönadott viasztábláknál és a gerendáknál is. A hibás gerenda esetéhez szerinte hozzáfűztek valamit, ugyanis itt nincs szó az idő előtti visszavételről.[87]
Egészen egyértelmű helyzet áll fenn olyankor, ha a felek nem határoztak meg időpontot, és a commodatarius akarja visszaadni a szerződés tárgyát képező dolgot. Időelőttiség jelen esetben fogalmilag kizárt, a commodatarius tehát - eltérő megállapodás hiányában - akkor szolgáltatja vissza a dolgot, amikor akarja, de természetesen tekintettel kell lennie a - korábban már említetteknek megfelelően - a commodans körülményeire.[88]
Összegzésként megállapítható, hogy az új Ptk.-ban szereplő rendelkezések a haszonkölcsönnél is számos hasonlóságot mutatnak az antik jogforrásokból kiolvasható szabályokkal. Mindamellett, hogy gyakorlati szempontból gyakran többet árul el számunkra egy Digestából vett szöveghely, találkozhatunk olyan elvekkel is, amelyeknél megfontolandó lehet a római jogi megoldáshoz való visszatérés. Így bár a szerződési szabadság elismerésével túlhaladottá vált a reálszerződés létjogosultsága, a konszenzuális szabályozás a haszonkölcsönnél gyakran vezethet visszásságokhoz, melyet kiegészítő rendelkezésekkel - így például a dolog átadása megtagadásának lehetőségével - próbál a jogalkotó némileg feloldani. Ezen túl az új törvény mögül még hiányzó bírói gyakorlat részbeni pótlására alkalmasnak látszanak a római jogi jogesetek, melyek tartalommal tölthetik meg az absztrakt normákat. Mindazonáltal nem lehet parttalan az antik szabályok modern joggyakorlatban való alkalmazása, azonban mindenképpen elismerésre méltó az az időtlen érvényű színes esetjog, amelyet a római jogtudósok a haszonkölcsön kapcsán a Digestában kidolgoztak. ■
- 37/38 -
JEGYZETEK
* A tanulmány a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal - NKFIH által támogatott kutatási projekt (K-115720) keretében készült.
[1] 2013. évi V. törvény.
[2] A haszonkölcsön-szerződés az ingyenes dologhasználat jogintézményének felel meg. A commodatum valamely elhasználhatatlan dolognak ingyenes használatba adása specifikus visszaszolgáltatási kötelezettséggel. Ld. Benedek Ferenc - Pókecz Kovács Attila: Római magánjog. Budapest-Pécs 2015[3] 314. o. Vö. Bessenyő András: Római magánjog. A római magánjog az európai jogi gondolkodás történetében, Budapest-Pécs 2010- 363. o.; Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest 2015[20], 501. o.; Max Kaser: Das Römische Privatrecht III, München 1955, 445. o.; Reinhard Zimmermann: The Law of Obligation. Roman Foundations of the Civilian Tradition, Oxford 1996[3] 189. o.; továbbá a római haszonkölcsön-szerződéshez kapcsolódó átfogó, monografikus feldolgozások közül például ld. Franco Pastori: Il comodato nel diritto romano. Con contributi allo studio della responsabilitá contrattuale, Milano 1954; Pierluigi Zannini: Spunti critici per una storia del commodatum, Milano 1983
[3] Deák Levente: A haszonkölcsön-szerződésről, forrás: http://www.maszol.ro/index.php/torvenytar/25052-torvenytar-a-haszonkolcson-szerzodesrol.
[4] Polgári jog. Kötelmi jog. Harmadik, negyedik, ötödik és hatodik rész. Az új Ptk. magyarázata VI/VI., (Szerk. Wellmann György) Budapest 2013. 206. o. "A szívességi lakáshasználat a haszonkölcsön szerződés elemeit hordozza, ezért megszűnésére az erre a jogviszonyra vonatkozó szabályok az irányadók" [...] "A szívességi lakáshasználati jogviszony esetében a lakással rendelkezni jogosult a használatot egyoldalúan, bármikor, indokolás és alakiság nélkül megvonhatja. Az adott esetben ez megtörtént, ezzel az alperes jogcím nélküli lakáshasználóvá vált, s a lakást köteles kiüríteni [...] Az elhelyezési kötelezettségről a bíróságnak rendelkeznie nem kellett, mert erre vonatkozóan az Ltv. rendelkezést nem tartalmaz." [BH 1999.456.].
[5] Ptk. 6:357. § (3) A jogok időleges gyakorlásának más személy részére történő ingyenes átengedésére a haszonkölcsön szabályait kell megfelelően alkalmazni.
[6] Verebics János: Egyes szerződések az új Ptk.-ban I. rész, forrás: http://ptk2013.hu/szakcikkek/verebics-janos-egyes-szerzodesek-az-uj-ptk-ban-i-resz/3149.
[7] Benedek-Pókecz Kovács: i.m. 315. o.; A felek közti viszony szívességként vagy szerződésként való minősítéséről részletesebben ld. Csoknya Tünde Éva: Ingyenes dologhasználat: szerződés vagy szívességi viszony? JURA 2015. 1. sz. 13-21. o.
[8] Ptk. 6:357. § (1) Haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó meghatározott dolog időleges használatának ingyenes átengedésére, a kölcsönvevő a dolog átvételére köteles.
[9] Ld. 1959. évi IV. törvény 583. § (1) Haszonkölcsönszerződés alapján a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt a szerződés megszűntekor visszaadni. BDT 2001.524.: "Haszonkölcsönszerződés, ha a felek megállapodása szerint a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt a szerződés megszűnésekor visszaadni.".
[10] Ld. BGB § 598 Vertragstypische Pflichten bei der Leihe. Durch den Leihvertrag wird der Verleiher einer Sache verpflichtet, dem Entleiher den Gebrauch der Sache unentgeltlich zu gestatten.
[11] Ld. Article 1875 Le prêt à usage est un contrat par lequel l'une des parties livre une chose à l'autre pour s'en servir, à la charge par le preneur de la rendre après s'en être servi.
[12] Ld. § 971 ABGB; § 972 ABGB 1).
[13] Ld. CAPO XIV Del comodato, Art. 1803.
[14] Ld. Del préstamo. Dispocición general, Artículo 1740.
[15] Ld. OR Art. 305 A.
[16] Folyamatában azt láthatjuk, hogy a haszonkölcsön kezdetben pusztán szívesség és szabad belátás (beneficii ac nudae voluntatis), tulajdonképpen egy baráti szívesség a kölcsönadó részéről, jogi jelentőséget ennek még aligha tulajdoníthatunk. Ebben a fázisban egyedül a commodanson áll, hogy a dolgot átadja-e, tehát teljesíti-e a csupán officii magison alapuló ígéretét. Ezt követően azonban a baráti szívesség átfordul mutuas praestationesbe, azaz kölcsönös szolgáltatásokká alakul át. Ld. Paul. D. 13, 5, 17, 3 Geritur enim negotium invicem et ideo invicem propositae sunt actiones, ut appareat, quod principio beneficii ac nudae voluntatis fuerat, converti in mutuas praestationes actionesque civiles. Vö. Dieter Nörr: Sulla specificitá del mandato romano, SDHI 50 (1994), 382. o.
[17] Bár a BGB hatályba lépésekor a német jogban is még a reálszerződések közé sorolták, és a felek megegyezését pusztán egyfajta előszerződésnek tartották, az csak az átadással vált kötelezővé, a szerződések e két csoportjának római jogi eredetű megkülönböztetése a szerződési szabadság elismerésével azonban túlhaladottá vált, hiszen ahol a jog az akaratnyilatkozatok kötelező erejét elismeri, ott nincs szükség további reális mozzanatra a kötelezettség létrejöttéhez. Ld. Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch mit Einführungsgesetz und Nebengesetz, Buch 2., hg. Julius von Staudinger, Berlin 2013, Vorbemerkungen zu §§ 598 ff, Rn. 5.
[18] Ld. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, III. kötet, Hatodik könyv - Kötelmi jog. (Szerk. Osztovits András) Budapest 2014. 853. o.
[19] Ptk. 5:357. § (2) A szerződés teljesítését a kölcsönadó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után a saját vagy a kölcsönvevő körülményeiben vagy a kölcsönvevőhöz fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el...
[20] Ld. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, 853. o.
[21] Ptk. 5:357. § (2) ... Megtagadhatja a kölcsönadó a szerződés teljesítését akkor is, ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt felmondásnak van helye.
[22] Ptk. 5:358. § (1) A kölcsönvevő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja.
[23] Ptk. 5:358. § (5) A kölcsönvevőt terhelik a dolog fenntartásának költségei, a dologra fordított egyéb költségeit a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint követelheti.
[24] Ptk. 5:585. § (2) Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.
[25] Ptk. 5:585. § (3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett volna be. Ld. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, 854. o.
[25] Ptk. 5:358. § (5) A dolog haszna a kölcsönadót illeti.
[27] Ld. BGB § 505 (2).
[28] Ld. OR Art. 309 (2).
[29] Ld. ABGB § 978.
[30] Ld. Ptk. 5:358. § (1) (3) (4), 5:359. § (4) b) pont.
[31] Ld. 1959. évi IV. törvény, 584. § (1), 585. § (4) b) pont.
[32] Ld. 1959. évi IV. tv., Ptk., továbbá vö. Kommentár a Ptk. 585. §-ához, BDT 2001.524.
[33] Ld. "szerződésellenesen használja" (1959. évi IV. tv. 585. § (4) b) pont), "nem szerződésszerűen használja" (Ptk. 5:359. § (4) b) pont).
[34] A szerződésellenes és rendeltetésellenes használat római jogi szabályairól részletesebben ld. Csoknya Tünde Éva: Cuius
- 38/39 -
esset periculum? Veszélyviselés szerződés-, illetve rendeltetésellenes használat esetén a római commodatumnál In: PhD Tanulmányok 12. (Szerk. Ádám Antal) Pécs 2013. 3759. o.
[35] Az Ulpianustól származó fragmentum mellett a szerződésellenes használattal foglalkozik még Pomponius a D. 47, 2, 77 principiumában, mely szövegnek a letéttel és a vétkességi alapú felelősséggel összefüggő kérdéseit Siklósi elemzi részletesebben: "Valaki a neki haszonkölcsönbe adott vagy nála letétbe helyezett dolgot másként használta, mint amilyen célra azt átvette (vagyis szerződésellenesen használta). Pomponius szerint, ha a használó úgy vélte, hogy ezt nem a tulajdonos akarata ellenére (invito domino) teszi, nem felel lopás miatt. De nem felel letét alapján sem. Az pedig, hogy felel-e commodatum alapján, attól függ, mennyiben volt vétkes, azaz attól, hogy vajon nem kellett-e volna úgy vélnie, hogy azt a tulajdonos meg fogja-e engedni neki." Ld. Siklósi Iván: A haszonkölcsönbe vevő felelősségének problémáihoz a klasszikus római jogban, JURA 21/2 (2015), 118. o. A letét ingyenességének és visszterhességének kérdéséhez pedig részletesebben ld. Pókecz Kovács Attila: Ingyenes és visszterhes letét a római klasszikus jogban. In: Tanulmányok Dr. Molnár Imre egyetemi tanár 70. születésnapjára. (Szerk. Jakab Éva) Szeged 2004. 293-306. o.; továbbá Uő: "Merces" und "pretium" depositionis. Bemerkungen zur Auslegung von D. 47,8,2,23, in: Festschrift für Rolf Knütel zum 70. Geburtstag, hg. Holger Altmeppen - Ingo Reichard - Martin Schermaier, Heidelberg - New York 2009. 873-886. o.
[36] Ulp. D. 13, 6, 5, 7 ...Plane sic commodavi, ut ad bellum duceres, meum erit periculum. Nam et si servum tibi tectorem commodavero et de machina ceciderit, periculum meum esse Namusa ait: sed ego ita hoc verum puto, si tibi commodavi, ut et in machina operaretur... .
[37] A római commodatum - mint reálszerződés - érvényes létrejöttéhez nem elegendő a felek megállapodása, hanem a dolog átadása is szükséges. A puszta megállapodás alapján a használatba adás még nem követelhető, a commodans az ígért dolgot nem köteles átadni, azonban ha használatra önként átengedte, tartozik azt a lejáratig a haszonkölcsönbe vevőnél hagyni. Ld. Benedek - Pókecz Kovács: i.m. 315. o.
[38] Ulp. D. 13, 6, 5, 7 ...Plane sic commodavi, ut ad bellum duceres, meum erit periculum... .
[39] Ulp. D. 13, 6, 5, 7 Sed interdum et mortis damnum ad eum qui commodatum rogavit pertinet: nam si tibi equum commodavero, ut ad villam adduceres, tu ad bellum duxeris, commodati teneberis. .
[40] Ld. Ulp. D. 13, 6, 5, 7.
[41] Ulp. D. 13, 6, 5, 7 .ceterum si ut de plano opus faceret, tu eum imposuisti in machine . dico periculum, quod culpa contigit rogantis commodatum, ipsum praestare debere... .
[42] Ld. Geoffrey MacCormack: Periculum, ZSS 96, (1979), 151. o.
[43] A commodatarius veszélyviselésének további eseteit ld. Ulp. D. 13, 6, 5, 4; Paul. D. 13, 6, 17, 3; Ulp. D. 19, 3, 1, 1; Ulp. D. 13, 6, 5, 3; Ulp. D. 13, 6, 5, 14.
[44] Találunk más jogesetet is, amely ezt a nézetet támasztja alá: a haszonkölcsönbe vett dolog megállapodástól eltérő használata esetén a commodatarius furtumot követ el, ld. Ulp. D. 13, 6, 5, 8 "Quin immo et qui alias re commodata utitur, non solum commodati, verum furti quoque tenetur." Furtum usus szerepel továbbá Paul. D. 47, 2, 1, 3; Paul. D. 47, 2, 40; Ulp. D. 13, 6, 5, 7; Ulp. D. 47, 2, 52, 20; Inst. Gai. 3, 196-197; Inst. 4, 1, 7; Pomp. 47, 2, 77 (76) pr.; Gai. D. 13, 6, 18 pr.; vö. továbbá Manuel J. Garcia Garrido: El "Furtum usus" del depositario y del comodatario, in: Atti dell'Accademia Romanistica Costantiniana in onore di Mario de Dominicis IV., Perugia 1981, 843-860. o.; Paul-Louis Huvelin: Études sur le furtum dans le très ancien droit romain I, Lyon 1915; Luis Paricio Serrano: La responsabilidad en el comodato romano a traves de la casuistica jurisprudencial, in: Estudios en homenaje al Profesor Juan Iglesias I, ed. Jaime Roset, Madrid 1988. 459504. o
[45] A haszonkölcsön használati célja meghatározásának kérdéséhez részletesebben ld. Csoknya Tünde Éva: A használat céljában való megállapodás jelentősége a a commodatumnál, in: Universitas "unius rei": Tanulmányok a római jog és továbbélése köréből. (Szerk. P. Szabó Béla - Újvári Emese) Debrecen 2014. 53-71. o.
[46] Ahogy például a német polgári törvénykönyv is teszi, ld. BGB § 605 (2).
[47] Polgári jog. Kötelmi jog. Harmadik, negyedik, ötödik és hatodik rész. Az új Ptk. magyarázata VI/VI., 206. o.
[48] Ehhez áttekintően az újabb irodalomból ld. Riccardo Cardilli: "Bona fides" tra storia e sistema, Torino 2000; Földi András: A jóhiszeműség és a tisztesség elve. Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig. in: Publicationes Instituti Iuris Romani Budapestinensis 9, Budapest 2001; Wieslaw Litewski: Das Vorhandensein der formula in ius concepta mit der bona-fides-Klausel bei der Leihe, RIDA 45 (1998), 287-319. o.; Emanuele Stolfi: 'Bonae fidei interpretatio'. Ricerche sull'interpretazione di buona fede fra esperienza romana e tradizione romanistica, Napoli 2004.
[49] Ld. Benedek - Pókecz Kovács: i.m. 315. o.
[50] Ulp. D. 13, 6, 3, 6 Non potest commodari id quod usu consumitur, nisi forte ad pompam vel ostentationem quis accipiat.
[51] Res consumptibilis, azaz elhasználhatatlan dolog: ha többszöri, illetve állandó használatot enged anélkül, hogy állagában - a rendes kopást nem számítva - fogyatkoznék. Ilyenek lehetnek például a munkaeszközök és a használati tárgyak. Ld. Benedek - Pókecz Kovács: i.m. 163. o.
[52] "Ilyenek az élelmiszerek, ipari nyersanyagok (ezeknél a feldolgozás jelenti az elhasználást), a tüzelőanyagok, stb. Ide tartozik a pénz is... " Ld. Benedek - Pókecz Kovács: i.m. 163. o.
[53] Ulp. D. 13, 6, 3, 6 .ad pompam vel ostentationem. .
[54] Az elköltés pedig ezáltal a pénztulajdonos szempontjából elfogyasztásnak tekintendő. Benedek - Pókecz Kovács: i.m. 163. o.
[55] Ptk. 6:359. § (4) A kölcsönadó felmondhatja a szerződést, ha b) a kölcsönvevő a dolgot rongálja, nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja, engedély nélkül harmadik személy használatába adja, vagy egyébként fennáll a veszély, hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni.
[56] Ptk. 6:358. § (2) A dolgot a kölcsönvevő a kölcsönadó hozzájárulásával jogosult harmadik személy használatába adni. (3) Ha a kölcsönvevő a dolgot a kölcsönadó hozzájárulásával adta más használatába, a használó magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot maga használta volna. (4) Ha a kölcsönvevő a dolgot a kölcsönadó hozzájárulása nélkül engedi át másnak használatra, azokért a károkért is felel, amelyek e nélkül nem következtek volna be. Ld. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, 854. o.
[57] Ld. Földi András: A másért való felelősség a római jogban. Budapest 2004. 246. o.
[58] Ld. Paul. D. 13, 6, 17, 3.
[59] Ld. Paul. D. 13, 6, 17, 3 "impune".
[60] Ld. Giovanni Negri: Personalitá ed eguaglianza nel diritto giurisprudenziale romano, in: Studi in onore di Arnaldo Biscardi 6, Milano 1987, 36. o.
[61] Paul. D. 13, 6, 17, 3 "voluntatis est suscipere mandatum, necessitatis consummare", ld. Dieter Nörr: Ethik und Recht im Widerstreit? Bemerkungen zu Paul. (29 ad ed.) D. 13, 6, 17, 3, in: Ars boni et aequi, Festschrift für Wolfgang Waldstein zum 65. Geburtstag, hg. Martin Josef Schermaier - Zoltán Végh, Stuttgart 1993. 274. o.
- 39/40 -
[62] Nörr: Ethik und Recht im Widerstreit, 274. o.
[63] Ld. Földi: A másért való felelősség a római jogban, 246. o.
[64] Ptk. 6:359. § (1) A haszonkölcsön megszűnik a) a dolog visszaadásával; b) a kölcsönvevő halálával. Ld. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, 855. o.
[65] Ptk. 6:359. § (4) a) c) d) pontok.
[66] Ptk. 6:359. § (4) b) pont.
[67] Ptk. 6:359. § (3) A kölcsönvevő a dolog visszaadását bármikor felajánlhatja; a kölcsönadó a dolog visszavételét alapos ok nélkül nem tagadhatja meg. Ld. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, 856. o.; Az 1959. évi IV. törvény hasonló szabályozása kapcsán a Kommentár a Ptk. 585. §-ához leszögezi, hogy alapos ok fennforgása esetén a dolog azonnali visszavételét mégis megtagadhatja, és követelheti, hogy a visszaadásra az ő méltányos érdekeit is figyelembe vevő időpontban kerüljön sor, például ha a haszonkölcsön tárgya valamely nagyobb ingóság, amelynek a haszonkölcsön-szerződés váratlan lejárta előtt a haszonkölcsönadó nem tudja elhelyezését biztosítani, vagy a haszonkölcsön-szerződés tárgya egy állat, amelynek istállóját éppen felújítják a szerződés tartama alatt.
[68] A haszonkölcsön megszűnéséről részletesebben ld. Csoknya Tünde Éva: Észrevételek a haszonkölcsön megszűnéséről egy paulusi Digesta-fragmentum alapján (Paul. D. 13.6.17.3), In: PhD tanulmányok 10. (Szerk. Ádám Antal) Pécs 2011. 91-115. o.
[69] Paul. D. 13, 6, 17, 3 Sicut autem voluntatis et officii magis quam necessitatis est commodare, ita modum commodati finemque praescribere eius est qui beneficium tribuit. Ld. Nörr: Ethik und Recht im Widerstreit?, 269. o.
[70] Nörr: Sulla specificitá del mandato romano, 382. o.
[71] Nörr: Ethik und Recht im Widerstreit?, 269. o.
[72] Gian Gualberto Archi: 'Donare' e 'negotium gerere', in: Studi in onore di Edoardo Volterra I, Milano 1971. 678. o.
[73] Paul. D. 13, 6, 17, 3.
[74] Fritz Schwarz: Die Konträrklagen, ZSS 71 (1954), 157. o.
[75] Javier Paricio: La pretendida fórmula in ius del comodato, RIDA 29 (1982), 242. o.
[76] Schwarz: i.m. 157. o.
[77] Ulp. D. 13, 6, 5, 8: Quin immo et qui alias re commodata utitur, non solum commodati, verum furti quoque tenetur, ut Iulianus libro undecimo digestorum scripsit. Denique ait, si tibi codicem commodavero et in eo chirographum debitorem tuum cavere feceris egoque hoc interlevero, si quidem ad hoc tibi commodavero, ut caveretur tibi in eo, teneri me tibi contrario iudicio: si minus, neque me certiorasti ibi chirographum esse scriptum: etiam teneris mihi, inquit, commodati, immo, ait, etiam furti, quoniam aliter re commodata usus es, quemadmodum qui equo, inquit, vel vestimento aliter quam commodatum est utitur, furti tenetur.
[78] Paricio: i. m. 242. o.
[79] Nörr: Ethik und Recht im Widerstreit?, 269. o.
[80] Találkozunk azonban olyan forráshellyel is, mely szerint kivételesen lehet szó arról, hogy a haszonkölcsön létrejöttét a commodans érdeke motiválja, például amikor a férj a feleségének ékszert ad ünnepi alkalmakkor történő viselés céljából, és mindezt azért teszi, hogy feleségét megcsodálják. A bona fides követelménye a megfordult érdekhelyzetre tekintettel ebben az egyedi esetben custodia helyett megelégszik a dolusért való felelősséggel. Ld. Bessenyő: i.m. 364. o.; Földi - Hamza: i.m. 502. o.; Ulp. D. 13, 6, 5, 10 Interdum plane dolum solum in re commodata qui rogavit praestabit, ut puta si quis ita convenit: vel si sua dumtaxat causa commodavit, sponsae forte suae vel uxori, quo honestius culta ad se deduceretur, vel si quis ludos edens praetor scaenicis commodavit, vel ipsi praetori quis ultro commodavit. A haszonkölcsönbe vevő felelősségének kérdéséhez az újabb hazai irodalomból ld. Siklósi: i.m. 109-122. o.
[81] Ilyen szabállyal találkozhatunk például az osztrák polgári törvénykönyvben. Ld. ABGB 977. §.
[82] Franco Pastori: Commodato Contratto Responsabilitá, Milano 1982, 454. o.
[83] Serrano: i. m. 498. o.
[84] Negri: i. m. 36. o.; Paul. D. 13, 6, 17, 3.
[85] Ulp. D. 13, 6, 5, 8.
[86] Negri: i. m. 36. o.
[87] Schwarz: i. m. 129-130. o.
[88] Ld. ABGB § 977.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Római Jogi Tanszék.
Visszaugrás
