"»Néma gyereknek az anyja sem érti szavát.« Ez volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek. Milyen keveset tudnak ezek közölni. Igent vagy nemet, feketét vagy fehéret, nevetést vagy sírást. És mindig hamisítanak, hazudnak. Mégis tudomásul kell vennie, hogy ezekre van hagyatva. A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből."
Ottlik Géza: Iskola a határon
A szerzői jog több évszázados küzdelem eredményeképpen tudott hangos jeleket, a szerzőre nézve garanciákat jelentő rendelkezéseket meggyökereztetni a szabályozás rendszerében. Ezek közül az egyik legalapvetőbb a szerzői jogi felhasználási szerződések értelmezésére vonatkozó szabály: az Szjt. 42. § (3) bekezdése[1] - a Ptk.-hoz[2] képest kiegészítő jelleggel - úgy rendelkezik, hogy ha a felhasználási szerződés tartalma értelmezésre szorul, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.
- 121/122 -
Peschka Vilmos arra világít rá, hogy a jogügyletértelmezés valójában megismerő tevékenység, azaz "nemcsak a jogügyleti nyilatkozat vitatottsága, kétségessége, vagy bizonytalansága esetén van helye, hanem mindig, amikor a jogügylettel kapcsolatos jogalkalmazásra kerül sor."[3] A szerződések értelmezésére azonban az esetek egy részében valamilyen rejtett disszenzus feloldhatósága érdekében van szükség. A szerzői jogban is akkor jelent fogódzót ez a speciális értelmezési szabály, ha a felek nem kielégítő részletességű (hiányos) vagy ellentmondásos tartalmú,[4] de (adott esetben vitathatóan) létező, sőt érvényes szerződést kötnek. Az értelmezési szabály tehát nem az érvénytelenség kiküszöbölésének eszköze - az elhatárolás azonban a szerzői jogban nem mindig látszik egyszerűnek.[5]
Az alábbiakban az értelmezési szabály jelentősége és az érvénytelenséghez, valamint a nem létező szerződésekhez való viszonya, másrészt a konkrét esetekben történő alkalmazása során megfigyelhető tendenciák kerülnek azonosításra.
A hatályos Szjt.-t megelőző, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény nem tartalmazott sajátos, általános értelmezési elvet. 3. §-a alapján a felhasználási szerződésekre is a régi Ptk.[6] 207. § (1) bekezdése volt irányadó, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általában elfogadott jelentése szerint értenie kellett.[7] Éppen ezért a felmerült vitás ügyekben a bíróságnak is vizsgálnia kellett a felek szerződéskötéskori akaratát. Egy udvarház kerámiafalának tervei kapcsán vitássá vált ügyben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy fontos vizsgálni, a felek szerződéskötéskori akarata kiterjedt-e arra, hogy a kivitelezés során a mű méretei megváltozhatnak, és ebben az esetben a felperest megilleti-e az önálló, a más hozzájárulását nem feltételező döntés joga. Ezért különös jelentősége van, hogy "a feleket, illetőleg a szerződéskötésnél és a kivitelezésnél eljáró személyeket részletesen meg kell hallgatni, és tényállást kell megállapítani abban a kérdésben, hogy mi volt a szerződő
- 122/123 -
felek akarata a felperes által elkészíteni vállalt mű tulajdonságait, méreteit illetően, és a teljesítés ennek megfelelt-e, illetőleg az eltérést mi indokolta."[8]
Attól függetlenül, hogy a régi Ptk.-nak a szerződési nyilatkozat értelmezésére meghatározott szabályához képest az 1969-es Szjt. nem jelölt ki általános kiegészítő értelmezési szabályt, ebben a szerzői jogi törvényben is számos, a szerzői jogi felhasználási szerződések értelmezéséhez is kötődő, speciális rendelkezés került beépítésre. De ezek sem csak a felek akaratának a feltárásához nyújtottak segítséget. Ahogyan a törvény indokolása fogalmazott,
"e szabályok is - bár a szerződés kifejezett rendelkezése tőlük eltérhet - vitás esetben a szerző javára foglalnak állást. Így a felhasználási jog csak külön kikötés esetén kizárólagos, a felhasználó a szerzett jogokat tovább nem ruházhatja, az alkotást megtestesítő műpéldány (pl. kézirat, szobor) eladása önmagában a felhasználási jogokat nem viszi át a vevőre, a felhasználás végett átadott példány pedig a szerző tulajdonában marad [...]."[9]
Az 1999-es, hatályos Szjt. is számos ilyen speciális értelmezési szabályt tartalmaz, ám az Szjt. 42. § (3) bekezdése ezeket a rendelkezéseket azzal az általános értelmezési szabállyal koronázta meg, amely szerint, ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A felhasználási szerződés hallgatása, hiányossága, homályossága esetére tehát az Szjt. a szerző számára kedvezőbb irányt jelöli ki, és igaz ez az előadóművészekre is, hiszen a felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az előadóművészi teljesítmények felhasználására és az előadóművészi vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerződésre is.[10] Ez a többi szomszédos jogi jogosultra, illetve más kapcsolódó jogi jogosultra viszont már nem vonatkozik (esetükben tehát - ellenkező szerződéses kikötés hiányában - a Ptk. által meghatározott értelmezési elv irányadó).[11]
Ezt az általános értelmezési elvet mintegy körülbástyázzák a már említett - hasonló hatású - speciális értelmező, tartalommeghatározó rendelkezések.[12] Az Szjt. számos szakasza a szerző, illetve a jogosult részéről kifejezett kikötés, rendelkezés meglétét követeli meg a felhasználási szerződés tartalmának alakításához, "kétség esetére" is megfogalmazva néhány értelmezési jellegű szabályt.
- 123/124 -
16. § (4) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes. 16. § (5) [...] a szerző [...] csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le a díjazásról.
43. § (1) A felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.
46. § (1) A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.
47. § (1) A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.
47. § (2) A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja. 47. § (3) A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba.
47. § (4) A mű többszörözésére adott engedély - kétség esetén - kiterjed a többszörözött műpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a műpéldányoknak az országba forgalomba hozatal céljából történő behozatalára.
56. § (2) A kiadás joga - kétség esetén - a mű magyar nyelvű kiadására vonatkozik. A szerződés alapján gyakorolható kiadási jog - a gyűjtemények, valamint a napilapok és folyóiratok számára készült művek kivételével - kizárólagos.
98. § (1) A szerző vagyoni jogainak megsértése esetén a kizárólagos felhasználási engedélyt a 43. § (1) bekezdése alapján megszerző személy felhívhatja a szerzőt, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szerző a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a jogszerző saját nevében felléphet a jogsértés miatt. (2) A nem kizárólagos felhasználási engedély esetében a jogszerző az (1) bekezdés szerint csak a felhasználási szerződés kifejezett rendelkezése alapján léphet fel.
Hasonló jelentőségű, a szerződés értelmezéséhez, tartalmának pontos felderítéséhez fontos kiegészítő szabály az Szjt.-ben, hogy amennyiben jogszabály vagy a szerződés eltérően nem rendelkezik, a felhasználási engedély Magyarország területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik. Ha pedig a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának
- 124/125 -
megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.[13]
Ezek a szabályok tehát szorosan összefüggenek az Szjt. általános, a szerző számára kedvezőbb értelmezést előíró szabályával. Ahogyan arra a Nagykommentár felhívja a figyelmet, az "Szjt. értelmezési szabálya főképpen akkor alkalmazható, ha a felek nem kielégítő részletességű (hiányos) vagy ellentmondásos tartalmú szerződését a szerződés céljának megvalósításához szükséges mértékű felhasználási mód és mérték tekintetében kell a bíróságnak »értelmeznie«, illetve inkább kiegészítenie."[14] A Kúria a Pfv.IV.20.285/2020/9. sz. döntésében tovább árnyalja az értelmezés kérdését. Azt leszögezi, hogy a felhasználási szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód és annak mértéke meghatározásánál - a felek szerződésben rögzített nyilatkozatának hiányában - a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. De arra is figyelmeztet, hogy ha a szerző és a felhasználó azért köt szerzői mű létrehozására szerződést, mert a felhasználót harmadik személy korábban megbízta a műhöz kapcsolódó fejlesztéssel, amelyről a szerzőnek is tudomása volt, külön kikötés hiányában is megállapítható, hogy a szerző korlátlan felhasználási jogra vonatkozó szerződéses nyilatkozata magában foglalja a felhasználási jog harmadik személy részére történő továbbengedélyezését is.[15] Azaz bár kétségtelen, hogy a Kúria is abból indult ki, hogy a szerződések tartalmának megítéléséhez elsősorban az Szjt. jogértelmezést elősegítő szabályait [Szjt. 43. § (5) bekezdés és 42. § (3) bekezdés] kell alkalmazni, amelyeket az Szjt. 3. § (1) bekezdésének utaló rendelkezése folytán a szerződések értelmezését segítő Ptk. 207. § (1) bekezdésének a nyilatkozati elven alapuló rendelkezései egészítenek ki. De ez nem jelenti azt, hogy a szerződés tartalmának értelmezéséhez kizárólag a szerződésben rögzített nyilatkozatokat lehet figyelembe venni. Az adott ügyben bár a felek között létrejött "megbízási szerződésekben" a szerzői jogoknak a "megbízó" (felhasználó) általi, harmadik személyre történő átruházására vonatkozó kifejezett nyilatkozat külön nem került rögzítésre, a körülményekből világos volt, hogy a szerzőnek nyilvánvalóan tudomása volt arról, hogy olyan játékhoz készíti a szóban forgó "megbízási szerződés" alapján a zeneművet, amelynek a fejlesztésére a megbízója korábban egy harmadik személlyel az elkészült játék felhasználása tárgyában már szerződést kötött.[16] A Kúria hozzáteszi:
"A Ptk. 4. § (1) bekezdésében a polgári jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére a felek számára előírt jóhiszeműség és tisztesség, valamint a kölcsönös együttműködési kötelezettség elvének, továbbá az általános élettapasztalatnak is az az értelmezés felel meg, hogy ilyen körülmények között
- 125/126 -
a felperes »korlátlan felhasználási jogra« vonatkozó szerződéses nyilatkozata magában foglalta a felhasználási jog tovább engedélyezését is harmadik személy részére."
Azaz ebben az ügyben az Szjt. 46. § (1) bekezdésében előírt követelmény, nevesül a szerző kifejezett engedélyének a hiánya nem akadályozta a felhasználó jogszerzését.
Mindebből az következik, hogy nem csak magának a felhasználási szerződésnek a tartalma, hanem annak előzményei, körülményei, célja is segíti az értelmezést.
A szerződés tartalmának meghatározása körében tehát a diszpozitivitás és a szerződés értelmezése szoros kapcsolatban áll egymással (nem véletlen, hogy a joggazdaságtani irodalom is együtt tárgyalja ezt a két kérdést[17]). Nincs ez máshogyan a szerzői jogban sem. A szerző számára kedvezőbb értelmezési és tartalommeghatározó szabályok persze nem csak a szerző védelme szempontjából lényegesek. A törvény indokolása azt is kiemeli, hogy ezzel az értelmezési rendelkezéssel a felhasználók is érdekeltté tehetők a szerződés feltételeinek világos meghatározásában.[18] Hogy ez a célkitűzés mennyire reális, arra a későbbiekben kitérünk.
Az, hogy a felhasználási szerződés közvetlen tárgya maga a - valamely műre vonatkozó - felhasználási jog,[19] több szempontból is sajátos jogi helyzetet teremt.
Egyrészt a teljesítés konvalidáló hatása a szerzői jogi felhasználási szerződések esetében nem jelent igazi segítséget az alakilag hibás felhasználási szerződések esetében. A Ptk. alapján ugyan az alakiság megsértése miatt semmis szerződés a teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik,[20] az alakilag hibás felhasználási szerződések esetében azonban - annak tárgyából fakadóan - a teljesítés éppen a joghatályos felhasználási engedély megadása lenne a szakirodalmi álláspont szerint.[21] Hiába kíséri tehát sokszor felhasználás az alakilag hibás felhasználási szerződéseket, a felhasználás megkezdése nem konvalidálja a szerződést, hiszen ilyenkor nem teljesítés történik.
Másrészt a felhasználási szerződés létrejöttének megállapítása kapcsán sem könnyű a helyzet. Miközben "[a] Ptk. a szerződési jogban tudatosan a lehető legszűkebb körre korlátozza alakszerűségi követelmény érvényességi feltételként való előírását, mert a formátlanság adott esetben könnyíti a vagyoni forgalmat,"[22] addig a szerzői
- 126/127 -
jogban az írásbeliség követelménye számít kiindulópontnak a felhasználási szerződéseket illetően. Ehhez képest fogalmaz meg speciális szabályokat az Szjt. (2021 júniusa óta viszonylag széles körben),[23] részben arra is tekintettel, hogy a művek online térben történő felhasználása és a szerződéskötési gyakorlat is változóban van.[24] A felhasználási szerződések jelentős része azonban csak írásban köthető meg érvényesen. Bár a Ptk. Kommentár hangsúlyozza, hogy "az írásbeliség elmulasztásának nem az a következménye, hogy a szerződés létrejötte nem állapítható meg, hanem az, hogy a szerződés érvénytelen,"[25] a szerzői jogi tényállások esetében gyakran az is kérdéses, hogy egyáltalán megállapítható-e a felhasználási szerződés létrejötte. Sokszor éppen az nem egyértelmű, hogy a felek a lényeges feltételekben, témánk szempontjából elsősorban az engedély adásában, és az ezt tükröző felhasználási jog keletkeztetésében megállapodtak-e, vagy sem. Az értelmezésnek akkor is komoly jelentősége van, ha a felek megállapodtak a lényeges feltételekben, és írásba is foglalták azokat, ha azonban az írásba foglalás elmaradt, és az is kérdéses, hogy a lényeges feltételek tekintetében fennáll-e konszenzus a felek között, a jogviszony minősítése különös körültekintést kíván.[26] Ahogyan arra a Kúria felhívja a figyelmet egy adott ügyben: "miután a perbeli esetben a szoftver mint létrehozandó mű átadása a teljesítéshez mindenképpen szükséges, ezért a felhasználás tekintetében való megállapodás is a szerződés lényeges elemének tekinthető [...]. Ha ebben nincs akarategyezség, a felhasználási szerződés nem jött létre [...]."[27]
- 127/128 -
Az Szjt. indokolása visszautal a Ptk. azon rendelkezésére, mely szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges,[28] és utal arra, hogy e tekintetben nincs szükség speciális szerzői jogi szabályra, hiszen
"[n]yilvánvaló, hogy a felhasználási szerződések esetében melyek a lényeges kérdések: ezek közé tartozik a mű azonosítása, a felhasználási mód megjelölése, valamint a felhasználási engedély ellenértéke. Semmi esetre sem volna célszerű és polgári jogunktól is idegen volna, ha a törvény olyan kötelező tartalmi elemeket határozna meg, amelyek hiányában a szerződés semmisnek minősülne. A lényeges kérdésekben való megállapodás hiánya a szerződés létrejöttét akadályozhatja csak. A szabályozásnak inkább arra kell irányulnia, hogy segítse a feleket a megcélzott joghatások elérésében. Ebből következően célszerű olyan rendelkezéseket alkotni, amelyek egyes kérdésekben való megállapodás hiányában is lehetővé teszik a szerződés létrejöttét és fennmaradását. Különösen igaz ez a felhasználási módok megjelölésére. [...] célszerű kimondani, hogy a felhasználási engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlen felhasználási módra korlátozódik, ha a szerződésben nem jelölik meg kifejezetten azokat a felhasználási módokat, amelyekre az kiterjed. A szerzőt védő és a felhasználót a szerződés feltételeinek világos meghatározásában érdekeltté tevő értelmezési szabályokra is szükség van. A törvény ezért is rendelkezik úgy, hogy a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni, ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen."[29]
Amennyiben megállapítható a felek szóbeli nyilatkozatai, illetve ráutaló magatartásuk alapján, hogy a lényeges kérdésekben megállapodtak, létező szerződéssel állunk szemben. Kérdés, hogy a körülmények értékelése, azaz annak eldöntése során, hogy valóban fennáll-e a lényeges kérdésekben való megállapodás a felek között, milyen szempontok vehetők figyelembe, az értelmezés szerzői jogi szabályai ekkor is a felek, illetve a bíróság segítségére sietnek-e. A bírói gyakorlat rávilágít e körben néhány alapvető bizonytalanságra.
A Pécsi Ítélőtábla kiindulópontként rögzíti egyik döntésében, hogy tárgya szerint szerzői jogi felhasználási szerződésnek minősülhet a szerzői mű létrehozására szóban, vagy akár ráutaló magatartással kötött szerződés akkor is, ha az alakiság megsértése miatt az érvénytelenség szabályainak alkalmazására kerül sor.[30] A Szerzői Jogi Szak-
- 128/129 -
értő Testület (SZJSZT) több szakvéleményében hangsúlyozza, hogy értelmezni csak létező és érvényes szerződést lehet: bár a ráutaló magtartás szerződési nyilatkozatnak tekintendő, a felek között ily módon létrejött felhasználási szerződés alaki okból, az írásba foglalás elmaradása miatt semmis, azaz érvénytelen, "az érvénytelenség miatt pedig a szerződés nem értelmezhető, mivel »értelmezni csak létező, és érvényes szerződést lehet.«"[31] Arra is felhívja ugyanakkor a figyelmet, hogy a bírói gyakorlatban - az eljáró tanács által nem helyeselt - olyan döntések is születtek, amelyek "kénytelenek megkísérelni" az érvénytelen, és a felhasználási jogkikötés hiánya miatt az átengedett felhasználási jog terjedelme szempontjából teljesen hiányos szerződések tartalmának meghatározását, amely azonban csak létező és érvényes szerződés alapján történhetne. "Más szóval, ha a szerződésből kitűnik annak célja, akkor a cél alá rendelve állapítható meg érvényes felhasználási jog »keletkezése«" ezekben a döntésekben."[32] Sőt, szintén ebben az időszakban a Szegedi Ítélőtábla egyik döntése egyesen arra a megállapításra jut, hogy amennyiben a szerződés jövőben megalkotásra kerülő szerzői mű elkészítésére irányul, bírói vélelem szól amellett, hogy az átadott szerzői művet a megrendelő felhasználhatja, a megállapodás így egyúttal felhasználási szerződés. Az ítélet szerint vélelem szól ezért amellett is, hogy a szerződésben kikötött díj a felhasználás ellenértékét, azaz a szerzői jogdíjat is magában foglalja, és ennek ellenkezőjét a szerzőnek kell bizonyítania.[33] Ezek az ítéletek egészen más következtetéseken alapultak és más eredményre jutottak, mint amit a Nagykommentár és az SZJSZT több szakvéleménye is levezetett az Szjt.-ből, bár az SZJSZT sem zárkózik el teljesen ettől az iránytól, viszont csupán egyes kivételes esetekben látja helyesnek a szerző "beleegyező" tartalmú ráutaló magatartásának felhasználási engedélyként történő értelmezését. "E kivételes eseteket arra a körre kell korlátozni, amikor a szerző maga valósítja meg a célzott felhasználási cselekményt, vagy ahhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó magatartást tanúsít. A műpéldány felhasználónak való átadása általában soha nem minősülhet felhasználási engedélynek. Itt azonban több történt. A szerző maga többszörözte és állította ki művét."[34]
Az Szjt. logikája alapján tehát a felhasználási engedély megadását nem pótolhatja például önmagában a műpéldány felhasználónak való átadása. Bár ez alól a főszabály alól szűk körben az SZJSZT is lát lehetőséget kivételre, a szegedi bírói gyakorlat a 2000-es években jóval tágabbra nyitotta ennek a lehetőségét. Így olyan esetekben is
- 129/130 -
értékelte az ügy körülményeit, figyelembe véve a felek célját és viszonyukat, amikor ezzel lényegében nem a szerződést - illetve annak tartalmát - értelmezte, hanem közöttük felhasználási szerződést hozott létre. Az SZJSZT egy szoftver felhasználásához kapcsolódó ügyben - ahol a felek felhasználási engedélyre, vagy a vagyoni jogok átruházására ki nem térő vállalkozási szerződést kötöttek, de a vállalkozó a szoftver elkészítését követően a forráskódot átadta a megrendelőnek - hangsúlyozza, hogy az Szjt. dogmatikája alapján még a forráskód vállalkozó általi átadásából sem következne, hogy keletkezett-e, és ha igen, milyen terjedelmű felhasználási jog a megrendelő oldalán. Viszont az, hogy itt nem egy műpéldánynak, hanem magának a forráskódnak az átadására került sor, sajátos körülménynek is minősülhet:
"[...] a szoftver licencia gyakorlatban a forráskód Megrendelőnek történő átadására általában csak a vagyoni jog átruházása mellett kerül sor, mert a forráskód (és a részletes dokumentáció) teszi lehetővé a szoftver továbbfejlesztését. Az a fél "uralja" a szoftvert, akinél a forráskód, és a kellő részletességű dokumentáció található. E kétségtelen tény és a fentebb hivatkozott újabb bírói gyakorlat alapján nem lehet kizárni, hogy a forráskód átadásában álló ráutaló magtartásból a bíróság olyan következtetést vonjon le, hogy a Megrendelő megszerezte a vagyoni jogokat, de az eljáró tanács álláspontja alapján ilyen következtetést helyesen nem lehetne levonni a jogátengedésről egyáltalán nem rendelkező Vállalkozási Szerződésből."[35]
Ahogyan arra a Legfelsőbb Bíróság 2004-ben felhívta a figyelmet, a felek nyilatkozatainak értelmezésére nemcsak a szerződés tartalmának megállapítása, hanem a szerződés létrejötte körében is sor kerülhet (BH 2004.150.): magukon a nyilatkozatokon túl figyelembe kell venni a nyilatkozatok megtételét megelőző folyamatokat, továbbá, hogy a felek utóbb milyen magatartást tanúsítottak. A szerzői jogban azonban ez a megközelítés több kérdést is felvet.
Egyrészt kérdéses, hogy abban az esetben is a szerző számára kedvezőbb értelmezés-e az irányadó, ha a felhasználási szerződés létrejöttének vizsgálata körében kell értékelni a körülményeket, a rendelkezésre álló szóbeli nyilatkozatokat és a felek ráutaló magatartását. Az Szjt. előző pontban tárgyalt speciális értelmezési szabálya ugyanis úgy szól, hogy a szerző számára kedvezőbb értelmezést akkor kell elfogadni, "ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen".[36] Azaz a szerző számára kedvezőbb értelmezés szabálya ebben a körben nem alkalmazható, már csak azért sem, mert itt valójában nem a felek közötti szerződés értelmezéséről van szó, hanem a körülményeknek és a nyilatkozatoknak a szerződés létezésének megállapíthatóságához szükséges értékeléséről.
- 130/131 -
Másrészt a szerzői jogi szakirodalom óva int attól, hogy a bíróság - az érvénytelenség orvoslásának körében - nem létező szerződést hozzon létre.[37] Kérdés azonban, hogy a lényeges feltételekben való megállapodás megtörténtének vizsgálata során "meddig mehet" a bíróság, ha a felek utólag nem értenek egyet a szerződés létezését illetően. Ahogyan a Ptk. Kommentár utal rá, a piacgazdaság követelményeivel különösen ellentétes lenne az a lehetőség, hogy a bíróság meghatározhassa egy szerződés lényeges tartalmát.[38] A szerzői jogban is megfogalmazható mint kiindulópont, hogy a teljesen hiányzó engedélyt az Szjt. értelmező és a felhasználási jog terjedelmének meghatározását segítő rendelkezései sem pótolják.[39] De a felhasználási szerződés létezése, illetve a megállapodás tartalmának feltárása körében - ahogyan azt a Kúria a Pfv. 22.330/2016/5. számú döntésében is egyértelműen kiemeli - a körülmények értékelésére is szükség van.[40]
Azaz bár a szerződés értelmezésének a hatóköre kétségkívül véges (csak létező és érvényes szerződésre vonatkozik), mégis, a körülmények értékelése körében a szerződés értelmezéséhez, tartalommegállapításához hasonló feladata van a bíróságnak - ráadásul legalább annyira meghatározó jelentőségű a felek jogviszonyát illetően.
Nem vitatható az az álláspont, hogy "a hanyag, szinte csak a műpéldány vagy másolata tulajdonjogának átruházásáról említést tevő szerződést úgy lehetne értelmezni, hogy a »vevő« kizárólagos, területi és időbeli korlátozás nélküli, minden szóba jöhető felhasználási módra kiterjedő felhasználási jogot (a jogátruházás eseteiben szerzői vagyoni jogot) szerezne."[41] A Nagykommentár azt is hozzáteszi, hogy már csak az Szjt. 42. § (3) bekezdés szerző javára történő értelmezést kimondó szabálya miatt sem juthatnánk ellentétes következtetésre. Viszont ha ilyen esetben létre sem jön felhasználási szerződés a felek között, azt értelmezni sem tudjuk a felhasználási szerződésekre vonatkozó értelmezési szabály mentén. A felek között létrejött egyéb (vállalkozási, megbízási stb.) szerződés értelmezésére ez a speciális értelmezési szabály nem vonatkozik, és a fent leírtak szerint valójában a felhasználási szerződés létrejöttének vizsgálata során a körülmények értékelésekor sem. Ezek a gyakran valóban rendkívül szűkszavú szerződések tehát a szerződések értelmezésére előírt általános szabályok szerint értelmezhetők.
- 131/132 -
Persze nem kizárt, hogy a szűkszavúan megfogalmazott, írásba foglalt szerződések mellett mégiscsak jött létre - alakilag ugyan érvénytelen - felhasználási szerződés is a felek között. Ezt esetről esetre, a fent leírt szempontok szerint tudjuk megítélni. Hasonló kérdés merült fel az SZJSZT egy 2020-as ügyében is. A szakvélemény alapját képező tényállásban egy vállalkozási szerződés alapján a megkereső kiadványszerkesztési munkákat végzett a megrendelő részére (apróhirdetéseket szerkesztett). A megkereső később arra hivatkozott, hogy bár a vállalkozási szerződés kiadványszerkesztési munkák elvégzésére jött létre, azonban ő a vállalkozási szerződés teljesítése során "egyedi grafikai tervezőmunkát, valamint újonnan megalkotott grafikai ábrákat hozott létre".[42] Az SZJSZT eljáró tanácsa is utal rá, hogy az Szjt. szerződéspótló rendelkezéseit és a felek egymás felé kifejezett akaratát figyelembe véve ebben az ügyben is juthat arra a következtetésre a bíróság, hogy mégis létrejött a felek között felhasználási szerződés.[43]
Tovább boncolgatva az eset tanulságait, ha a bíróság meg is állapítja, hogy a szűkszavú szerződés ellenére a felek között létrejött felhasználási szerződés, ám ez a szerződés érvénytelen, a fent ismertetett szakirodalmi álláspont szerint ugyanúgy nem vonatkozik rá az Szjt. speciális értelmezési szabálya, mintha nem létező felhasználási szerződés lenne. Az kétségtelen, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - és általában véve a polgári jog jogellenes (jogalaphiányos) vagyonmozgásra vonatkozó reparációs céljának - köszönhetően a szerző ilyenkor sem 'marad magára'. Ha a felhasználó már megkezdte a felhasználást, akkor az eredeti állapot helyreállítása (Ptk. 6:112. §) helyett a Ptk. sajátos alaptalan gazdagodás megtérítési jogkövetkezménye alkalmazandó (Ptk. 6:113. §).[44] A Nagykommentár utal rá, hogy ennek olyan vitarendező hatása is lehet, hogy a felek maguk fognak élni a Ptk. által biztosított jogukkal, és a szerződést érvényessé teszik akár ex tunc hatállyal is (Ptk. 6:111. §).[45] Ám ez - ahogyan azt az alábbiakban kifejtem - nem mindig áll mindkét fél érdekében az egyes esetek tanulságai alapján.
A gazdagodás megtérítése körében a bíróság megszünteti az irreverzibilis szolgáltatáshoz jutó fél jogalap nélküli gazdagodását, és az ellenérték összegének megállapítása során nem a felek érvénytelen megállapodását, hanem a piaci viszonyokat veszi alapul.[46] Ez azonban nem mindig könnyű feladat. Ahogyan arra Szalai Ákos Posnerre hivatkozva felhívja a figyelmet, ez olyan esetekben működőképes, ahol az adott szolgáltatásnak van piaci ára, ezért annak forgalmi értéke megállapítható.[47] Ennek a körülménynek igen húsbavágó következményei is lehetnek: egy 2020-as ítéletben a bíróság ugyan egyetértett a szerzői jogi jogosult felperessel abban, hogy az adott ügyben az alperes által meg nem fizetett jogdíj minősül a jogsértéssel elért gazdagodásnak, ugyan-
- 132/133 -
akkor - az ügyben egy egyedi szoborról lévén szó - nem látta bizonyítottnak a jogdíj összegét, mivel annak megállapításához különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a felperes pedig e körben nem tudott eleget tenni bizonyítási kötelezettségének.[48] Utal arra is a bíróság, hogy ilyen esetben legfeljebb általános kártérítésnek lehetett volna helye, de a gazdagodás megtérítésére alapozott felperesi keresetet elutasította. Hasonló a helyzet egy nem létező szerződés 'mellett' megvalósított felhasználás - azaz szerzői jogi jogsértés - esetén is: a szerző érdeksérelme orvosolható (vagy legalábbis csökkenthető, ha azt is figyelembe vesszük, hogy bizonyos, főként a szerző személyiségi jogait érintő sérelem teljes mértékben nem 'hozható helyre' a rendelkezésre álló széles jogorvoslati paletta ellenére, de jelen kérdés kapcsán most a vagyoni jogok sérelmére szorítkozunk). Ilyenkor is választható eszköz a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésének követelése,[49] illetve dönthet úgy is a szerzői jogi jogosult, hogy a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést követel.[50] Ez utóbbi - bár felróhatóságtól függő - szankciónak jelentősége lehet a jogdíj összege meghatározásának említett nehézségei miatt is.
Kiemeljük, hogy a bíróság a hivatkozott ügyben nem állapította meg, hogy a felek között egyáltalán létrejött-e szerződés a kérdéses szobor felhasználását illetően, csak az szóbeli volta miatt érvénytelen, vagy a felek között egyáltalán nem is jött létre szerződés. Az ítélet úgy fogalmaz: "irreleváns, hogy az alperes által állított szóbeli felhasználási szerződés létrejött-e, mivel az az érvénytelensége okán a célzott joghatás kiváltására alkalmatlan."[51] Ugyanakkor álláspontom szerint a felek viszonyának megítélésében mégis jelentősége lehet annak, hogy érvénytelen, vagy nem létező szerződésről van-e szó. Sőt, akár annak is, hogy a szerződés miért lett érvénytelen.
Ahogyan arra Siklósi Iván felhívja a figyelmet, bár a nemlétező szerződés a magyar polgári jogi irodalomban régóta létező kategória (így pl. Szászy István, vagy Eörsi Gyula is elhatárolja a nemlétező szerződést az érvénytelen szerződéstől), a nemlétező, valamint az érvénytelen szerződés dogmatikai kategóriájának minden tekintetben megnyugtató elhatárolására a mai napig nem került sor, mint ahogyan a nemlétező szerződés dogmatikai pozíciójának megfelelő tisztázására, jogkövetkezményeinek megfelelő kidolgozására sem.[52] Márpedig még ha csak a felszínre kerülő jogvitákat nézzük is, a szerzői jogi felhasználási szerződések jelentős hányada érvénytelen, vagy nem létező, miközben a felhasználás mégis megtörténik, vagy megkezdődik. E felhasználások pedig eltérő jogkövetkezményekkel járhatnak attól függően, hogy nem létező vagy érvénytelen a felhasználási szerződés, azaz komoly hatása lehet az egyes jogviták lezárására.
- 133/134 -
Nem létező szerződés esetén - ahogyan említettük - a felhasználás jogsértésnek minősül, és a jogosult választhat a meglévő polgári jogi eszközök közül, így többek között a gazdagodás megtérítése, vagy a kártérítés is megfelelő eszköz lehet (akár mindkettő, egymás kiegészítéseként: a gazdagodás megtérítésének előnye, hogy objektív eszköz, és az elmaradt jogdíj csak a minimum összeg, az egyéb gazdagodás is követelhető, a kártérítés viszont az elmaradt haszonra is kiterjedhet).[53] A szerzői jogi jogosultnak pedig azt is mérlegelnie kell - a fent ismertetett eset tanulsága alapján - a megfelelő polgári jogi igénye kiválasztásakor, hogy az adott mű felhasználásának mennyire egyértelműen meghatározható az ellenértéke: ha becslésre lehet szükség, a kártérítés szerencsésebb választás (ügyelve azonban arra, hogy a jogdíj összege meghatározásának nehézsége kapcsán szükségessé váló becslés nem a bizonyítottság hiányát hivatott orvosolni).[54]
Ha létező, de érvénytelen szerződésről van szó, más a helyzet. A Ptk. úgy rendelkezik, hogy a szerződő feleknek az érvénytelen szerződésből fakadó kárigényét - tekintettel arra, hogy a felek között szerződéses kapcsolat érvényesen nem jött létre - a deliktuális kártérítési szabályok szerint (Ptk. 6:519. §) kell elbírálni.[55] A szerződés érvénytelenségét okozó fél a szerződő partnere teljes kárát köteles megtéríteni, kivéve, ha magatartását kimenti, mert ez utóbbi esetben csak a negatív interesse megtérítésére köteles.[56] Kérdés, hogy alaki hibára visszavezethető érvénytelenség esetén hogyan értelmezhető ez a rendelkezés. Ki tekinthető az érvénytelenséget okozó félnek? Nyilvánvalóan más lesz az eset megítélése, ha mindketten, vagy ha egyik fél sem. És vajon - a körülmények értékelése alapján - hárítható-e az érvénytelenség oka csak az egyik félre? Vagy az alaki hiba esetén eleve nem értelmezhető ez a kitétel?
Tovább menve, míg nem létező szerződés esetén mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható (azaz kizárólag az objektív jogérvényesítési igényeket tudja sikerrel érvényesíteni a szerzői jogi jogosult),[57] addig érvénytelen szerződés esetén a szerződés érvénytelenségét okozó fél a másik félnek a szerződéskötésből eredő kárát sikeres kimentés esetén is köteles megtéríteni. A szerződés létrejöttére nem vezető károkozó magatartás tehát csak (szubjektív) kártérítési felelősséget von maga után - ha viszont a szerződés létrejött, a szerződésszegésért való (objektivizált) kártérítési felelősségi szabályok alkalmazásának van helye.[58]
További érdekes - és a fentiek szerint mind a nem létező, mind az érvénytelen felhasználási szerződés esetén releváns - kérdés, hogy a kimentés körében a felek körülményeiből mi értékelhető. Vajon a felhasználó úgy járt-e el a felhasználás során, aho-
- 134/135 -
gyan az az adott helyzetben általában elvárható volt, ha épp a szerző szóbeli felhívására kezdte meg a felhasználást? Vajon a jogosult ráutaló magatartása nélkül megkezdte volna-e a felhasználást? Összegezve: a körülmények értékelése, a felek nyilatkozatainak értelmezése körében van-e jelentősége annak a gyakorlatban, hogy a felhasználást miért pusztán nem létező, vagy érvénytelen felhasználási szerződés kíséri?
"A jogot az ébereknek írták"[59] - a szerzői jogban az 'éberség hiánya' előfordul, hogy a szerzőn 'csattan': például ha érvénytelen a szerződés, és a gazdagodás megtérítése nem vezet eredményre (nincs a felhasználó oldalán elért gazdagodás, a jogdíj mértéke pontosan nem megállapítható, a kártérítés körében azon múlik a szerző kárának megtérítése, hogy az érvénytelenség oka a felhasználónak betudható-e).[60] Ezt a sajátos esetkört leszámítva azonban leginkább a felhasználón, hiszen leegyszerűsítve a helyzetet ő az, aki érvényes felhasználási szerződés nélkül megkezdi a felhasználást. Távolról sem állítom, hogy nem ez a megfelelő kiindulópont - azonban, ha valamennyi konkrét esetet leegyszerűsítve, a körülmények széles körének vizsgálata és valódi értékelése nélkül nézzük, akkor számos esetben helytelen következtetésre jutunk.
Véleményem szerint a legérdekesebb - és persze az előző alponttal összefüggő - kérdés, hogy a felek miért hagyatkoznak egy ilyen "szűkszavú szerződésre", a szerzői jogi jogviszonyukat miért nem rendezik egy létező - és érvényes - felhasználási szerződéssel. És vajon a különböző okoknak mekkora a jelentősége az ügy megítélését, a jogkövetkezmények alkalmazását illetően a gyakorlatban? Hogyan értékeli azokat a bíróság a felek jogviszonyának minősítése során?
A Nagykommentár az okok egyik ékes példájaként emlegeti "az ügyet egyszerűen elintézni kívánó"[61] feleket, azokra utalva, akik például úgy rendelkeznek, hogy a felhasználót illeti a szerző meghatározott című írásművének tulajdonjoga. Ilyenkor a bíróság felhasználási szerződés-tartalom meghatározásának nincs helye (hiszen elmarad a kiindulópont, a felhasználási engedélyről való rendelkezés egy ilyen szerződésben). Azaz valójában egyszerű szerzői jogsértésként kezeljük a helyzetet, és alkalmazzuk a jogkövetkezményeket. De lehet-e - és van-e értelme - a felek célját, szándékát, tudatát tovább vizsgálni ezen esetekben, vagy erre kizárólag a felhasználási szerződés létezése vagy nem létezése kapcsán van lehetőség, ezen "szint" alatt nem?
Ahogyan arra a 3.2.1. alfejezetben kitértem, a bírói gyakorlat ingadozó volt a szerződés céljának értékelését illetően. Az újabb bírói gyakorlat és a szerzői jogi szakirodalom alapján most az tűnik az iránynak, hogy a felek céljának értékelése nem vezethet egy nem létező szerződés tartalmának bírói meghatározásához, azaz a felek - akár egy-
- 135/136 -
értelmű célja - sem tudja pótolni a felhasználási engedély érvényes megadását. Azaz egy létező és érvényes szerződés értelmezése esetén a szerződés célját a bírói gyakorlat - különösen az említett Szjt. 43. § (5) bekezdés mentén - nyilvánvalóan figyelembe veszi és értékeli, a felek céljára utaló egyéb körülményeket (pl. a felhasználónak átadott forráskódok vagy átadott gipszöntvény) azonban önmagukban nem nyernek értékelést. Hozzá kell tegyük azonban, hogy ezek a végső soron joghatás kiváltására alkalmatlan szerződések az esetek jelentős hányadában valódi, de hiányosnak bizonyuló konszenzust kísérnek. Nem gondolom, hogy azért nem létezőek vagy érvénytelenek ezek a szerződések, mert a felek "egyszerűen kívánják elintézni" az ügyüket, hanem egészen egyszerűen nem bírnak tudomással arról, hogy nem érvényes a jogügyletük. Az más kérdés, hogy a korábbi konszenzus azért nem tud végül ahhoz vezetni, hogy a felek maguk orvosolják az alaki hibát, illetve hozzák létre az érvényes felhasználási szerződést, mert a jogosult később ismeri meg a joghatásokat (sokszor a felek viszonyának a megromlása miatt derül rájuk fény), és ekkor viszont már - éppen a felek ellentmondó nyilatkozatai miatt - az eredeti konszenzus megléte, és annak tartalma nem bizonyítható. Különösen kényes helyzetek alakulhatnak ki jogutódlást követően, amikor is az eredeti felek között fennállt ugyan a konszenzus, de érvényes felhasználási szerződést nem kötöttek - többnyire épp a közvetlen, akár baráti viszonyra tekintettel -, ám az alkotó halálát követően a szerzői jogosult jogutódai szerzői jogdíj igénnyel lépnek fel érvényes felhasználási szerződés hiányára hivatkozva.[62]
A polgári jogban annak nyilvánvalóan van relevanciája, ha a nyilatkozatot tevő személy nem tud arról, hogy ügyleti nyilatkozatot tesz, hiszen ilyen esetben "hiányzik a külső tényállás."[63] Mi a helyzetet fordított esetben - lehet relevanciája annak, ha a felek egyike arról nem tud, hogy nem tesz ügyleti nyilatkozatot, azaz tévedésben van a jogviszonyukat illetően? Schwartz Tibor 1931-ben írja: "Felesleges talán hangsúlyozni, hogy nagy fontossággal bír, hogy megkötött szerződéseket jogilag már maguk a felek is helyesen minősítsék."[64] A Pécsi Ítélőtábla pedig arra figyelmeztet, hogy akkor is szerzői jogi felhasználási szerződés egy szóban kötött, a lényeges elemeket tartalmazó megállapodás, ha esetleg az egyik vagy akár mindkét fél ennek nincs is tudatában a szerződés megkötésekor.[65] Megfordítva: ha az egyik (vagy akár mindkét) fél abban a tudatban van, hogy a közöttük létrejövő megállapodás alapján jogszerű felhasználást tud megkezdeni?
- 136/137 -
Ezen problémafelvetést követően már halljuk is magunkban a grosschmidi intelmet: "tetszett volna érvényes szerződést kötni."[66] De vajon ha épp a jogosult volt az, aki 'meggyőzte' a felhasználót, hogy a neki email-en átküldött mű felhasználását kezdje meg? Vagy a szerző maga veti fel a közösségi játszótér üzemeltetőinek, hogy fessék a mesefiguráit a falakra, akár még a megnyitóra is elmegy, majd a szerző halála után annak jogutódai jogellenes felhasználásra hivatkoznak? Vagy azt a tényt, hogy a jogosult átadta a mű gipszöntvényét, vagy a szoftver forráskódját, tévesen értelmezik a felek?[67] Kérdés, hogy van-e jelentősége annak, hogy ki miatt maradt el az érvényes felhasználási szerződés létrehozása, és legfőképpen annak, ha a konszenzus (látszatának) hiányában a felhasználó nem kezdte volna meg a felhasználást.[68]
A szerzői jogi jogviszony tisztázását tehát a vizsgált körülmények (pl. a felek feltételezett célja, levelezése, a kiállított számlák stb.) általában nem segítik a gyakorlatban. Ahogyan az SZJSZT egy szoftver felhasználása kapcsán kiemeli, az egyes szerződések alapján kibocsátott felperesi számlák szöveges tartalma legfeljebb csak segíthet a létrejött szerződések értelmezésében, azonban semmiképpen sem képezhet a felek között szerződést, és nincs olyan hatása, amely a meglévő írásbeli szerződések tartalmát módosítaná.[69] Ezzel egyetértve azonban úgy gondolom, hogy a körülmények vizsgálata mégis komoly jelentőséggel bírhat. Elképzelhető, hogy e körülmények mutatnak rá arra, hogy bár nem érvényes felhasználási szerződés mentén történt meg egy adott felhasználás, azt mégsem kezelhetjük egyszerűen a jogosulatlan felhasználásokkal azonos módon. Számos egyéb polgári jogi jogintézmény segíthet ilyenkor a felek valódi viszonyának feltárásában, ezekhez pedig igenis kulcsfontosságú a felek viszonyának elemzése akkor is, ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a felek között nem jött létre érvényes felhasználási szerződés.
Az Szjt. indokolása úgy fogalmaz, hogy a szerzői jogi szabályozásnak arra kell irányulnia, hogy segítse a feleket a megcélzott joghatások elérésében.[70] A szerzői jog
- 137/138 -
eszköztára ehhez ugyan véges, de ez a feladat nem csak a szerzői jogi szabályozásra hárul.[71]
Vizsgálható például, hogy a "képzetébresztő magatartások"[72] körébe sorolható-e a jogosult magatartása, az utaló magatartásnak azonban a szerzői jogi tényállások esetén ritkán jut szerep a gyakorlatban.[73] Ez leginkább annak tudható be, hogy ezeknél a szerzői jogi tényállásoknál az utaló magatartás fogalmi elemei (így különösen az önhiba hiánya és a jóhiszeműség) nehezen teljesülnek, de a kár nagyságának meghatározása is érdekes kérdéseket vet fel. Éppen ezért ugyan néhány szerzői jogi ügyben a bíróság megállapította az utaló magatartás megvalósulását, ám ezek épp olyan esetek, amikor a felhasználó okozott biztatási kárt (szerződéskötés elmaradása miatt),[74] az általam elemzett esetben pedig a szerző oldaláról merül(ne) fel hasonló helyzet.
Hasonló a helyzet a joggal való visszaélés esetén is: itt ugyan már találkozhatunk olyan bírósági döntéssel, ahol a felhasználó felperes hivatkozik a szerzői jogi jogosult joggal való visszaélésére - azaz itt már találunk olyan ügyet, amely a szerző szerzői joggal való visszaélésére hivatkozik, de sikertelenül.[75] Értékelhető szerepe a szerzői jogi tényállások kapcsán egyelőre nincs, de "azáltal, hogy a felfogás piac-orientált és iparági alapokon nyugvó inspirációra törekszik, az EU-s szerzői jog úgy tűnik nyitott arra, hogy elismerje a visszaélés lehetőségét."[76] Kérdés, hogy szükség van-e speciális, kifejezetten a szerzői jogra nézve megfogalmazott tényállás megalkotására, hiszen elvi akadálya ma sincs annak, hogy a Ptk. 1:5. § joggal való visszaélésre vonatkozó sza-
- 138/139 -
bályait a szerzői jogi jogviszonyban is alkalmazza a bíróság (mint ahogyan építészeti művek esetében vagy szerzőtársak jogvitájában van is rá példa). Ugyan az 1969. évi III. törvény a joggal való visszaélés egy speciális tényállását már ismerte, ez a rendelkezés - amely szerint a szerző jogutódjának a már nyilvánosságra hozott mű további felhasználásához alapos ok nélkül megtagadott hozzájárulását társadalmi érdekből a bíróság ítélete pótolhatja[77] - csak egy szűkebb gyakorlati problémára adhatott megoldást, azt is csak 1994-ig. Hogy ennél tágabb körben, azaz az eredeti szerzői jogi jogosulttal szemben is indokolt-e akár saját szerzői jogi tényállás, akár a Ptk. általános rendelkezése alapján a felhasználási engedély pótlása, kérdéses. Különösen annak fényében, hogy míg a '69-es Szjt. ilyen esetekben is díjazás fejében tette lehetővé a felhasználást, addig ma már a kizárólagos jog egészére vonatkoztatva tárgyalja a szakirodalom.[78]
Ugyancsak nincs gyakorlata a culpa in contrahendo megállapításának sem a szerzői jog körében.[79] Felmerül ugyan elszórtan néhány szerzői jogi ügyben, ám nem ebben az összefüggésben, és tipikusan eredménytelenül.[80]
Azaz a körülmények szélesebb körű értelmezésének a gyakorlatban alig van jelentősége - részben persze bizonyítási nehézségek miatt,[81] de részben azért is, mert a jogalkalmazó elé tisztán szerzői jogi ügyként kerülnek ezek az esetek, így a jogkövetkezmények alkalmazása egyszerűen megáll a nem létező, illetve az érvénytelen felhasználási szerződés esetén előírtakra.
Időnként találkozunk olyan ügyekkel, amelyekben a szerzői jogi jogosult magatartása értékelésre kerül ezen túl is. Ilyen eset, amikor a bíróság megállapítja, hogy a felhasználási engedély megadása nem történt meg, viszont a mű átadását a nyilvánosságra hozatalhoz - ráutaló magatartással - adott hozzájárulásnak tekinti.[82] Ilyenkor ugyan a felhasználás ugyanúgy jogosulatlan, azaz "a szerzői jogsértés keretei között lehet helyesen megítélni",[83] de a nyilvánosságra hozatalhoz történő hozzájárulás mégis hatással van a jogviszonyra, mert ilyenkor "a jogsértés nem minősül vétkesnek."[84] Így a lehetséges jogkövetkezmények szűkebb körre korlátozódnak. Ugyancsak találkozha-
- 139/140 -
tunk olyan, 2021-ben lezárult esettel, ahol a bíróság azt a körülményt, hogy a szerzői jogi jogosult (későbbi felperes) egy 'záradékot' vezetett a későbbi alperes és egy színház között létrejött felhasználási szerződésre, a szerződés tartalmával együtt értelmezte. A felperes az adott színházban bemutatott "A funtineli boszorkány" című előadás vonatkozásában sem a színházzal, sem az alperessel szerződést nem kötött szerzői műve felhasználására, de a színház és az alperes között létrejött megállapodást a felperes ellátta záradékkal és aláírta. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a záradék szerződésre vezetése nem változtat azon a tényen, hogy jogosulatlan felhasználásról volt szó (hiszen kétoldalú jogügylet nem jött létre a felperes és a felhasználó között), a Fővárosi Ítélőtábla azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek a záradékban szereplő nyilatkozatát a megállapodás szövegével együtt értelmezve az alperes jogot szerzett a mű felhasználására, és annak tovább engedélyezésére is.[85] Igaz, az adott ügyben ez nem változtatott a felperes szerzői jogdíj-igényén, mert jogdíjra vonatkozó kifejezett megállapodás, vagy jogdíjról való lemondás nem szerepelt benne, de mégis jelentősége van az értelmezés szempontjából.
Számos esetben viszont a felhasználás olyankor is - az érvénytelen vagy nem létező szerződés miatt - gyakorlatilag a szerzői jogi jogsértéssel esik egy megítélés alá, amikor a felhasználó a jogosult szóbeli vagy akár írásbeli nyilatkozatai, ráutaló magatartása alapján abban a tudatban kezdi meg a felhasználást, hogy arra jogosult, és a feltételekben konszenzus áll fenn közöttük.
Az Szjt. Indokolása hangsúlyozza, hogy "az új Szjt. olyan szabályokat tartalmaz, amelyek - részben a szerződés értelmezése útján - lehetővé teszik, hogy a hiányosan, szakszerűtlenül megfogalmazott szerződéseket létezőnek lehessen tekinteni, és ezzel már megkezdett teljesítést a létező felhasználási szerződés körében lehet »kezelni«."[86] Ez azonban a gyakorlatban nem jelent érdemi különbséget a felhasználó szemszögéből. Mindezek alapján azt láthatjuk, hogy a szerzői jogban a szerzőre kedvezőbb értelmezés de facto "túlnyúlik" a létező és érvényes szerződéseken. Nyilvánvalóan nem cél, hogy a disszenzus ellenére történő felhasználást az érvényesen engedett felhasználási engedély alapján történő felhasználással azonosan kezeljük. Az is vitathatatlan, hogy " a bírónak nem áll jogában szánalomból és jószívűségből a méltányosságra való utalással magát a törvény rendelkezésein és az ügyletkötő felek jóhiszemű tárgyilagos akaratán túltenni."[87] Ráadásul a bírói gyakorlat szerint az alakiság megsértéséből eredő érvénytelenség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szerződés írásba foglalása miért, illetve kinek az érdekkörében bekövetkezett ok miatt maradt el.[88] Viszont ez nem jelenti azt, hogy ennek a körülménynek ezen túl - tehát nem a felhasználási szerződés érvényességének megállapítása körében - ne lehetne jelentősége. Ha nem a felhasználónak, hanem épp a szerzői jogi jogosultnak tudható be ez az ok, méltánytalan, ha pusztán szerzői jogi alapon megítélve az ügyet a szerző javára értelmezzük a jogviszonyt. Már csak azért
- 140/141 -
is, mert a szerzői jogi jogosult nem mindig a 'gyengébb' fél a jogviszonyban, csupán "rendszerint gyengébb fél".[89] A szakirodalomban ismert olyan álláspont, amelyik éppen ezért a szerzőt védő szabályok alkalmazási körében megfontolandónak tartja a különbségtételt a természetes személy szerző, és a szerzői jogosult vállalkozások között. "Nem tűnik indokoltnak, hogy ugyanúgy gyengébb félnek minősüljön egy, pl. szoftvereket értékesítő, a világot behálózó nemzetközi vállalatcsoport tagja, mint egy elsőfilmes rendező."[90] A polgári jogban az értelmezés körében egyébként sem szokatlan a szerződő felek érdekérvényesítő képességének és a szakszerűség biztosításának eszközeivel rendelkező fél magatartásának a figyelembe vétele.[91] (Sőt, ahogyan már Szászy-Schwarz Gusztáv utal rá, annak is jelentősége lehet, hogy a felek között létrejött megállapodást ki készítette elő: "Igaz, hogy kétség esetében, azaz mikor az értelmezés minden figyelem mellett is kétféle értelmet süt ki, melyek közül az egyik vagy másik elfogadására egyik oldalon sem szól több indok, inkább azon értelem fogadható el, mely az adós javára szól, főkép mikor [...] a szerződést az eladó fogalmazta."[92])
Ahogyan kifejtettük, mind a nem létező, mind az érvénytelen felhasználási szerződés ellenére megkezdett felhasználás esetén a szerző minimum az elmaradt jogdíjra igényt tarthat (akár a gazdagodás megtérítése körében, akár kártérítés keretében). Polgári jogunkban az érvénytelen és a nem létező szerződés alapvető jellemzője, hogy nem alkalmasak a felek által célzott joghatás kiváltására. "[A] célzott joghatás beálltának törvény általi kizártsága a szerződési szabadság, a magánautonómia korlátját jelenti és egyben ilyen értelemben egyfajta polgári jogi szankcióként is felfogható."[93] Ez a 'szankció' a szerzői jogban nem egyformán terheli a feleket - ami 'alapesetben' helyén -, a jog célja, társadalmi rendeltetése szerint való, hiszen nyilván nem véletlenül sújtja ez a rendelkezés az érvényes felhasználási szerződés nélkül felhasználásba kezdő felet. (Sőt, részben erről szólt a szerzői jog eddigi több évszázados harca: olyan jogi eszközöket biztosítani a szerzőnek, amelyek - mint rendszerint gyengébb felet - védik őt. Ezek egyik eredményét taglalta ez az írás is - a szerzői jogban alkalmazott speciális értelmező szabályokat, amelyek lényegében a hiányos szerződés kockázatát a felhasználóra telepítik.[94]) Azonban - ahogyan láttuk a tárgyalt esetek alapján - ez időnként olyan eredményre vezethet, amely nem feltétlenül áll összhangban a rendelkezés valódi céljával. Éppen ezért
- 141/142 -
az értelmezési szabály alkalmazása mellett a jóhiszeműség és tisztesség elve érvényesülésének a vizsgálata is különös figyelmet kell hogy nyerjen a gyakorlatban.[95]
Bár az Szjt. szerzőre kedvezőbb értelmezés szabálya a létező és érvényes felhasználási szerződésekre vonatkozik, valójában mégiscsak túlnyúlik ezen a körön, hiszen a nem létezőnek, valamint érvénytelennek minősülő szerződések mentén megvalósuló felhasználások esetén is hasonló a helyzet. Ráadásul, ha az adott eset körülményeit nem értékeljük megfelelően - nyilván szerzői jogon kívüli eszközök segítségével -, akkor nem csak kétség esetére priorizáljuk a szerzőt (ahogyan egyébként az értelmezési szabály szól). Az egyéb körülmények ugyanis - amelyek a felek viszonyára, megállapodásukra rávilágítana - ritkán kerülnek értékelésre ilyen szempontból, az ügy a szerzői jogi szabályok mentén gyakran azzal kerül lezárásra, hogy nincs érvényes felhasználási szerződés, és a jogkövetkezmények (a vagyoni jogok szempontjából vizsgálva) a szerző igényeihez közelítenek. Lehet, hogy ilyen esetekben nincs értelmezhető szerződés, de épp érvényes szerződés nélkül megvalósított felhasználás esetén kellene még nagyobb körültekintéssel értékelni a felek mozgatórugóit. A körülmények értelmezése számos speciális helyzetet tárhat elénk, amelyek egy részében ráadásul a szerző nem minősül gyengébb félnek. Ha "a szerződés érvénytelensége vagy nemlétezése csupán a reális teljesítésnek kártérítéssel való felváltását" eredményezi, az "az érvénytelenség, illetve nemlétezés megkerülését" jelenti.[96]
A szerzői jogban a legtöbb esetben sem a szóbeli nyilatkozatok, sem a ráutaló magatartás nem elég "hangos jel", és önmagában a nem létező, vagy az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek alkalmazása nem feltétlenül tükrözi a felek eredeti szándékát, célját. Nyilvánvalóan nem cél, hogy "egy információkkal kevésbé ellátott külső szemlélő, mint a bíróság"[97] a felek disszenzusa ellenére létrehozza a felhasználási szerződést, de ez nem jelenti azt, hogy más polgári jogi jogintézmények alkalmazása körében ne tudná megfelelően értékelni és értelmezni a felek nyilatkozatait, magatartását. A rejtett disszenzus esetére rendelkezésre állnak az értelmezést segítő eszközök, de 'nyílt' disszenzus esetén érdemes megvizsgálni, hogy a felek között a kezdetekkor is disszenzus állt-e fenn, és a felhasználás megkezdésére miért került mégis sor? Egy ' rejtett konszenzus' megléte alapvetően változtathat a felek jogviszonyának jellegén, a jóhiszeműség és tisztesség elve mentén a - tág értelemben vett - értelmezés körében ez is jelentőséget nyerhet azon túl, hogy a felhasználási szerződés érvénytelensége, nem létezése megállapításra kerül.
Mindenesetre általános érvényű tanulság, hogy szerzői jogi felhasználások során nem csak a szerzőnek, a felhasználónak is kiemelt érdeke, hogy különös körültekintéssel járjon el a felhasználási szerződés tartalmának meghatározása és formájának megválasztása során, mert a szerzői jog is elsősorban "hangos jelekre" van hagyatva. ■
JEGYZETEK
[1] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt).
[2] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:86. § (1) bekezdése a szerződésekre a jognyilatkozatok általános, a nyilatkozati elv akarati elvvel kiegészített értelmezését, azaz az egyes szerződési feltételeknek és nyilatkozatoknak a szerződés egészével összhangban történő értelmezését írja elő.
[3] Peschka Vilmos: A jogügyletek értelmezése. Állam- és Jogtudomány, 1965/1. 16., 20.
[4] Gyertyánfy Péter - Legeza Dénes (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2020. 333.
[5] Faludi Gábor: A felhasználási szerződés. Budapest, KJK, 1999. 127-130.
[6] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.).
[7] BH 1993. 297. II. Példányszámtól függő, illetőleg határozott összegű díjazásra vonatkozó szerződési nyilatkozat értelmezésének szempontjai [1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 12. § (4) bek., 17. § (1) bek., Ptk. 207. § (1) bek. ...] BH 1991. 230. "A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A felek feltehető akaratának a vizsgálatánál nem lehet a szerződés egyes feltételei formálisan és elszigetelten értelmezni."
[8] BH 1992.95. A szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó mű megalkotására vonatkozó szerződés értelmezésénél irányadó szempontok [1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 26. §, Ptk. 207. § (1) bek.].
[9] 1969. évi III. törvény indokolása a szerzői jogról szóló törvényjavaslathoz, 3. pont.
[10] Szjt. 55. § (1) bekezdés.
[11] Legeza Dénes (szerk.): Szerzői jog mindenkinek. Budapest, SZTNH, 2017. 212.
[12] Lontai Endre - Faludi Gábor - Gyertyánfy Péter - Vékás Gusztáv: Polgári jog. Szerzői jog és iparjogvédelem. Budapest, Eötvös, 2017. 207.
[13] Szjt. 43. § (4)-(5) bekezdés.
[14] Gyertyánfy-Legeza (szerk.) i. m. 333.
[15] BH 2021.309.
[16] A szerző tagsági jogviszonya folytán érdekelt volt a megbízó Kft. által végzett üzletszerű gazdasági tevékenységben, a Kft.-vel munkaviszonyban is állt, és a szóban forgó "megbízási szerződést" a Kft. közvetlenül a Kft. és a francia cégek között létrejött szerződések után kötötte meg a szerzővel, a franciaországi Vállalkozás és a Kiadó által igényelt fejlesztésre tekintettel.
[17] Szálai Ákos: A magyar szerződési jog gazdasági elemzése. Budapest, L'Harmattan, 2013. 482.
[18] 1999. évi LXXVI. törvény indokolása a szerzői jogról, V. fejezet.
[19] Szjt. 42. § (1) Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.
[20] Ptk. 6:94. § [A szerződés alaki hibájának orvoslása].
[21] Faludi (1999) i. m. 127.
[22] Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2021. 6:94. §-hoz fűzött magyarázat.
[23] Szjt. 45. § (1) A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni.
(2) Nem kötelező a szerződés írásba foglalása
a) sajtótermékben, napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött,
b) nem kizárólagos, ingyenes, a 26. § (8) bekezdés második mondatában meghatározott felhasználási jogot engedő,
c) szoftver és a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis nem kizárólagos felhasználására felhasználási jogot engedő, vagy
d) a szerző nem címzett vagy meghatározatlan számú személynek tett, ingyenes, nem kizárólagos felhasználási jog engedésére tett ajánlata elfogadásával létrejött
felhasználási szerződés esetén.
(3) A közös jogkezelő szervezet és a felhasználó között felhasználási szerződés elektronikus úton abban az esetben jöhet létre, ha a közös jogkezelő szervezet és a felhasználó előzetesen az elektronikus út alkalmazását előíró írásba foglalt jognyilatkozatot tesznek, és a felhasználási szerződést az e jognyilatkozatban meghatározott elektronikus úton kötik meg. Az így megkötött felhasználási szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni.
[24] 2021. évi XXXVII. törvény végső előterjesztői indokolása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény és a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról, a 15. §-hoz: "szükségessé vált az online felhasználás tekintetében kötött felhasználási szerződésekre vonatkozó szabály enyhítése, így ez a rendelkezés átkerült a (2) bekezdésbe, amely alapján feloldásra kerül az írásbeliségi követelmény egyes »internetes« felhasználások körében."
[25] Vékás-Gárdos (szerk.) i. m. 6:94. §-hoz fűzött magyarázat.
[26] Sokszor a szerződés módosítása kapcsán adódik ebből probléma: BH 1992.632. A szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó számítógépi programalkotás felhasználása tárgyában a szerződést megkötni és lényeges kikötéseit módosítani írásban kell.
[27] BH 2019.231.
[29] 1999. évi LXXVI. törvény indokolása a szerzői jogról, a 42-57. §-hoz.
[30] BDT 2006.1342.
[31] SZJSZT-09/09/01. - Számítógépi programalkotás átdolgozása; SZJSZT-01/11/1. - "A 100 leggazdagabb magyar" című kiadvánnyal összefüggő szerzői jogi kérdések.
[32] "A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is". (BDT 2008.1862) "Tárgya szerint szerzői jogi felhasználási szerződésnek minősül a szerzői mű létrehozására szóban kötött szerződés akkor is, ha az alakiság megsértése miatt az érvénytelenség szabályainak alkalmazására kerül sor" (BDT 2006.1342. I.) SZJSZT-09/09/01. - Számítógépi programalkotás átdolgozása.
[33] BDT 2006.1468.
[34] SZJSZT-34/2002. - Mozaik címer szerzői jogi védelme; a szerzőt megillető jogdíj mértéke.
[35] SZJSZT-09/09/01. - Számítógépi programalkotás átdolgozása.
[36] Szjt. 42. § (3) bek. (kiemelés tőlem).
[37] Gyertyánfy-Legeza (szerk.) i. m. 348.; ld. még Faludi Gábor: A licencia szerződés egyes nemzetközi magánjogi vonásai. In: Kisfaludi András (szerk.): Liber amicorum. Studia L. Vékás dedicata. Ünnepi dolgozatok Vékás Lajos tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK, 2009. 128.
[38] Vékás-Gárdos (szerk.) i. m. 6:73. §-hoz fűzött magyarázat.
[39] SZJSZT-06/15. - Szoftver felhasználási szerződés értelmezése, terminál szerveren történő szoftver futtatás szerzői jogi megítélése.
[40] BH 2017.341. Nem lehet a felhasználási engedély átruházásának - a jogsértés megállapítását kizáró -engedélyezésére vonatkozó szerződéses szándék meglétét ráutaló magatartással megállapítani, és ennek alapján az alaki hibás érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánítani, ha a felek ellentmondó nyilatkozatai és a körülmények alapján a megállapodás tartalma egyértelműen nem tárható fel [1999. évi LXXVI. tv. 42. § (3) bek., 45. § (1) bek., 46. § (1) bek.].
[41] Gyertyánfy-Legeza (szerk.) i. m. 343.
[42] SZJSZT-23/20. - Apróhirdetések szerzői jogi védelme.
[43] Uo.
[44] Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.671/2011/4.
[45] Gyertyánfy-Legeza (szerk.) i. m. 326.
[46] Vékás-Gárdos (szerk.) i. m. 6:113. §-hoz fűzött magyarázat.
[47] Szalai i. m. 9.
[48] Veszprémi Törvényszék 7.P.20.551.2019/51. Ld. még: SZJSZT-07/20. - Szobor kiállítása esetén fizetendő jogdíj meghatározásának szempontjai.
[49] Szjt. 94. § (1) bek. e) pont.
[50] Szjt. 94. § (2) bek.
[51] Veszprémi Törvényszék 7.P.20.551.2019/51.
[52] Siklósi Iván: A nemlétező szerződések kérdéseihez a magyar polgári jogban, figyelemmel egyes külföldi jogi megoldásokra is. Polgári Jog, 2016/2.
[53] Grad-Gyenge Anikó (szerk.): Kézikönyv a szerzői jog érvényesítéséhez. Útmutató a gyakorlat számára. Budapest, ProArt, 2014. 271.
[54] A BH 2000.541. felhívja arra a figyelmet, hogy általános kártérítés megállapítására akkor kerülhet sor, ha a károsodás bekövetkezte bizonyosan megállapítható, ugyanakkor a kár jellegéből fakadóan a bizonyítás eredményeként a kár mértéke nem határozható meg. Olyan esetben azonban, amikor a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tud eleget tenni, általános kártérítés megállapításának nincs helye.
[56] Vékás-Gárdos (szerk.) i. m. 6:115. §-hoz fűzött magyarázat.
[57] Szjt. 94. § (2) bek., Ptk. 6:519. §.
[58] Siklósi i. m.
[59] "»ius civile vigilantibus scriptum est« (»a polgári jogot az ébereknek írták«)" Lábady Tamás: A magánjog általános tana. Budapest, Szent István Társulat, 2017. 33.
[60] Azt, hogy egy nem létező szerződés mellett megtörtént felhasználás alapján a szerző igényét egy rosszul megválasztott jogcím miatt utasítja el a bíróság, természetesen nem sorolhatjuk a számára kedvezőtlen körülmények közé, bár kétségkívül vezethet oda, hogy végül a szerző nem kap vagyoni ellentételezést -a műfaji sajátosságokra is kiterjedő éberségre tehát ebben a körben is szükség van.
[61] Gyertyánfy-Legeza (szerk.) i. m. 342.
[62] Az pedig, hogy a jogosult hosszú ideig - évekig - nem érvényesíti igényeit, nem változtat az ügy megítélésén. Ld. pl. Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.336/2021/6. "Az elsőfokú bíróság szerint annak ténye, hogy a felperes éveken keresztül nem érvényesítette jogdíjigényét, nem tekinthető a díjazásról való lemondásnak, mivel e magatartása nem minősül a jogdíjról történő kifejezett lemondó nyilatkozatnak. Ilyen írásbeli joglemondó nyilatkozatra pedig sem a felperes, sem az alperes nem hivatkozott."
[63] Siklósi i. m.
[64] Schwartz Tibor: A szerződések értelmezésének kérdése a magánjogi javaslatban. Jogállam, 1931/5-6. 247.
[65] BDT 2006.1342.
[66] Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. Első kötet. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1932. 599.
[67] "Lehetséges, hogy a közös tévedés olyan jellegű, hogy a szerződés mindkét fél számára érdektelenné válik. [...] Lehetséges azonban, hogy a felek közös tévedése az egyik félnek kedvez, a másikra hátrányos, vagy csak az egyik fél érdekeit érinti" Eörsi Gyula: Tévedés, lehetetlenség, szerződésértelmezés. Magyar Jog, 1968/12. 736.
[68] Hasonló kérdések merültek fel a "Jerusalema Challange" kapcsán is, ahol a kihívás alapját képező zene jogosultja maga is elégedetten nyilatkozott arról, milyen sokan használták fel a kérdéses zeneszámát, és bátorított további felhasználásokra, majd - a felhasználók egy körével szemben - érvényesítette jogdíjigényét. (És valójában azok is érvényes felhasználási szerződés nélkül valósították meg a felhasználást, akikkel szemben a jogosult nem érvényesítette igényét - hiszen nem egyoldalú felhasználási engedélyt kaptak, hanem egy 'ígéretet' arra, hogy a jogosult nem fogja magánszemélyekkel szemben érvényesíteni jogait.) Rónai András: Jerusalema kihívás: miért kell engedélyt kérni, mikor kell fizetni, kit kell keresni? Dal+Szerző, 2021. 05. 07. https://dalszerzo.hu/2021/05/07/jerusalema-oromtanc-kihivas/
[69] SZJSZT-06/15. - Szoftver felhasználási szerződés értelmezése, terminál szerveren történő szoftver futtatás szerzői jogi megítélése.
[70] 1999. évi LXXVI. törvény indokolása a szerzői jogról, a 42-57. §-hoz.
[71] Szjt. 3. § (1) bek. A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, valamint az e törvény hatálya alá tartozó művekkel és egyéb teljesítményekkel összefüggő egyéb személyi és vagyoni jogviszonyokban az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.
[72] "nincs olyan neutrális viselkedés, mely merőben csak képzetébresztő s nincs olyan cselekmény, mely determináló erővel elhatározásra késztető volna; hanem a legszintelenebb közlésben is van valami befolyásoló erő, ha a felkeltett képzet alapján más cselekvésre határozza el magát és a leghatározottabb cselekvés esetén is marad szerepe még a másik fél önkéntes elhatározásának. Ahol azonban a racionális közlési jelleg és ebből folyólag a másik fél elhatározási szabadsága inkább előtérbe lép, mint az irracionális befolyásolás és a másik félnek ezáltal előidézett kényszerhelyzete, ott kisrelevanciájú ténnyel, utaló magatartással állunk szemben." Fürst László: Utaló magatartások. Pécs, Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929. 94.
[73] Légrády Gergely: Az utaló magatartás (biztatási kár) a Ptk.-ban és a bírói gyakorlatban. Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/4. 20-27.
[74] BH 1975.412., BH 1994.24., BH 1992.19., BH 1992.687. "Az érvényes szerződés létrejötte tehát nem, az viszont megállapítható, hogy a felperes az alperes biztatására készítette el a fényképfelvételeket, [...]" Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.137/2021/6. "Az adott esetben a szándékos kárt okozó magatartás pedig megvalósult azzal, hogy az alperesi oldal azt a látszatot keltette, mintha szerződést akarna kötni - fel is hívták a felperest a szerződéstervezet elkészítésére és megküldésére -, de azt végül mégsem kötötték meg. Bár a szerződéskötéssel kapcsolatos magatartások kockázatát főszabályként a felek maguk viselik, ha azonban a közlés annyira határozott, hogy a másik fél, jelen esetben a felperes kellő alappal számolhatott a szerződés létrejöttével és emiatt nagyobb arányban költekezett, ez esetben a végzett, anyagi értéket képviselő munka ellenértékét a másik féltől, mint kára megtérítését kérheti az r.Ptk. 6. §-a alapján."
[75] Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.950/2012/3.
[76] Caterina Sganga - Silvia Scalzini: From abuse of right to European copyright misuse: a new doctrine for EU copyright law. 2016. https://goo.gl/NtqUtv.
[77] A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény 24. §.
[78] Pogácsás Anett: Különbözőség az egységben. A szerzői jogi szabályozás differenciálódásának hatása a jogterület szerepére és hatékonyságára. Budapest, Pázmány Press, 2017. 220.
[79] Ptk. 6:62. § (3) és (5) bekezdés.
[80] Ld. Győri Ítélőtábla Gf. 20.272/2018/4. és Kúria Pfv. 20.221/2019/6.
[81] Gyakran előfordul, hogy a felek " jó" viszonyára tekintettel marad el az érvényes felhasználási szerződés kötése, ám egy későbbi jogvita során már a felhasználási szerződés megkötésére és tartalmára mégis máshogyan emlékeznek. Ld. pl. Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.477/2017/4.: "Bár peradat van arra, hogy a H... K... a K... Kft.-nek pénzbeli támogatást, szoftvert bocsátott a rendelkezésére, és ennek következtében »leányvállalatának« tekintette a magyarországi Kft.-t, a valóságban azonban két külön gazdasági társaságként működtek, a K... Kft.-nek egyik tulajdonosa volt a H... K... , mely kapcsolat nyilvánvalóan nem egyezik meg az anya-leányvállalat viszonyával. Az Szjt. kötelezően, általános érvénnyel írja elő az írásbeliséget a felhasználási szerződésekre vonatkozóan, ilyen írásbeli felhasználási szerződés a K... Kft. és a H... K... között nem vitásan nem jött létre, illetve az már bizonyosan nem áll rendelkezésre."
[82] BDT 2019.3989. "A kézirat átadása, tehát a nyilvánosságra hozatalhoz való jog ráutaló magatartással való gyakorlása nem pótolja a felhasználási engedély meglétét."
[83] Lontai-Faludi-Gyertyánfy-Vékás i. m. 159.
[84] Uo.
[85] Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.336/2021/6.
[86] Faludi (1999) i. m. 144.
[87] Schwartz i. m. 250.
[88] BH 2004.9.
[89] Lontai-Faludi-Gyertyánfy-Vékás i. m. 216.
[90] Faludi Gábor: Az új Ptk. hatása a szerzői jogi és iparjogvédelmi jogátruházási szerződésekre. In: Pogácsás Anett (szerk.): Quaerendo et Creando. Ünnepi kötet Tattay Levente 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Szent István Társulat, 2014. 177.
[91] EBH 2003.858.
[92] Szászy-Schwarz Gusztáv: Magánjogi itéletek kritikai fejtegetése: Homályos szerződés értelmezése. Jogtudományi Közlöny, 1886/41. 329.
[93] Wellmann György: A szerződés érvénytelenségének szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben. Jogtudományi Közlöny, 2014/2. 62.
[94] Nem kitérve most a kógens szabályok jelentőségére, amelyek szintén fontosak az itt tárgyalt szempontból is.
[95] "Ez az elv segíthet annak megakadályozásában, hogy valamely jogszabály a konkrét esetben történő alkalmazása során a saját céljával szembekerüljön." Vékás-Gárdos (szerk.) i. m. 1:3. §-hoz fűzött magyarázat.
[96] Eörsi i. m. 737.
[97] Szálai i. m. 14.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens (PPKE JÁK).
Visszaugrás
