Alapfeltevésünk szerint az állami vállalatok tulajdonlásának és működésének kérdése nem választható el a regnáló kormány gazdaságfilozófiájától, és a mögötte álló társadalmi (választói) csoportok igényeitől, s az ezt felvállaló, kormányt alakító politikai pártok gazdasági ideológiájától. További hipotézisünk, hogy a kialakult állami vállalati gyakorlat megítélésénél nagymértékben támaszkodni kell a történeti fejlődésre, az évszázadok alatt státuszra. E klasszikus megközelítést azonban felülírja a folyamatos és megfelelő minőségű közszolgáltatások minden körülmények között történő biztosítása, azaz a vállalatműködés folyamatosságának követelménye, amely egy világméretű egészségügyi járvány esetén fokozottabb szerepet kap.
A köztulajdonú gazdasági társaságok alapítása, előtérbe helyezése, az állami szerepvállalás növelése mindig a magyar gazdaságot érintő válsághelyzetekhez, vagy az azokból történő talpra álláshoz volt köthető. Az 1840. évi XVIII. törvénycikk alkotta meg először a témánk szempontjából releváns társasági formák közül a részvénytársaságot (mellette még a közkereseti társaságot és a betéti társaságot), amely társasági forma jelenleg is a köztulajdonú társaságok és a közszolgáltatók egyik és legjellemzőbb formája (Papp Tekla: A magyar társasági jog fejlődése. Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica, 2000/1-41. 409-434.). Az önálló magyar állampénzügyek újbóli megteremtődésével - amely a kiegyezéshez köthető - lehetőség nyílt a gazdasági növekedés hathatósabb előmozdítására.
A profitábilis, fejlődő állami társaságok életében az 1920-as trianoni békeszerződés drasztikus változásokat okozott, de nem csökkent az állami szerepvállalás. Sőt, a korszak védelmi gazdaságpolitikája - az állami vagyon és a magyar működő tőke erősítése - közegében még növekedett is az állami tulajdonú társaságok száma és gazdasági szerepe.
A II. világháborút követően hazánk a nyugati pénzügyi modernizációs folyamatokból hosszú időre kimaradt. "Kollektív vetületű" társadalmi-gazdasági rendszer lett jellemző nemcsak Magyarországon, hanem a régió államaiban is (Lentner Csaba: A magyar állampénzügyek fejlődéstörténete a dualizmus korától napjainkig - Nyugattól Keletre, Kelettől Nyugatra. L'Harmattan, Budapest, 2019. 280.). Megtört a köztulajdonú és magántulajdonú gazdasági társaságok harmonikusan egyensúlyozott együtt létezése (Perbíró József: Gazdasági jog. SZTE ÁJK TO, Szeged, 1950.).
Az 1990-es évek újabb változásokat hoztak. Ebben az időszakban az állami vagyon szinte teljes privatizációját szorgalmazták, amivel az állami szerepvállalás megszüntetését kívánták elérni. Így különösen elhibázott döntésnek tekinthetjük - főleg az állami tulajdonú társaságok esetében - a Washingtoni Kongresszus alapfilozófiájának (túlzott mértékű és kellő átmenet nélküli) térnyerését, miszerint az államnak ki kell vonulnia a gazdaságból, a befolyásolásában betöltött szerepét minimalizálni kell. Sárközy Tamás értelmezése szerint ezzel kívánták elérni az élénk, hatékony és eredményes piacgazdaságot, vagyis az 1990-es éveket (1998-ig) jellemző neoliberális gazdaságpolitikát (Sárközy Tamás: A korai privatizációtól a késői vagyontörvényig. Az állami tulajdon jogának fejlődése. HVG-ORAC, Budapest, 2009.). Matolcsy György már 1998-ban felismerte, hogy az állami szerepvállalás növelésére van szükség, így a stratégiai ágazatokban az állami tulajdon erősítésére (Matolcsy György: Sokk [vagy kevés?]. Kairosz, Budapest, 1998.).
Stiglitz szerint a megfelelő elmélet hiánya a gazdasági döntéshozatalt is tévútra vezeti, és ebből válságok fakadnak, amelyek a magyar gazdasági fejlődésben is számos esetben tetten érhetők. A krízis enyhítésére az elmúlt évtizedben Magyarország az állami gazdaságbefolyásolás és a nemzeti tulajdon megerősítésével reagált. Így került sor a köztulajdonú gazdasági társaságok megerősítésére, gondolunk itt különösképpen a MÁV részvények visszavásárlására, a MOL részvények felvásárlására, vagy a mindinkább előtérbe kerülő önkormányzati, illetve állami tulajdonú hulladékgazdálkodási zrt.-k létrehozására, az energetikai piacon lévő állami részvétel növelésére (távhő-szolgáltatók, Paksi Atomerőmű stb.), illetve a hatósági árszabályozás 2013-ban történt bevezetésére.
A 2008-2009-es gazdasági-pénzügyi válságot követően tehát még erősebben megérett a felismerés a köztulajdon jelentőségére és válságtompító hatására. Új szabályozás vette kezdetét, amelynek első lépése a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény volt. Ezen társaságok nemzetgazdasági jelentőségét és fokozott védelmét a 2011-es év hozta meg, hiszen a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.), illetve Magyarország Alaptörvényének 38. cikk (1) bekezdése jelentette ki expressis verbis, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, és hogy a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. Háttérjogszabályként pedig természetes módon érvényesül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.
- 1/2 -
évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), ezáltal pedig híd képződik a köztulajdonú gazdasági társaságok esetében az állam és a gazdasági társaságok jogi személyisége között is (Harmathy Attila: Állam és polgári jog. In: Menyhárd Attila - Varga István [szerk.] 350 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 2. kötet: A jubileumi év konferenciasorozatának tanulmányai. Eötvös, Budapest, 2018. 775-785.). A köztulajdonú gazdasági társaságokra vonatkoznak és érvényesülnek a gazdasági társaságokat jellemző közös szabályok (Török Gábor: A gazdasági társaságok közös szabályai. Gazdaság és Jog, 2013/7-8. 3-9.).
Mindezeken felül 2020. január 1-jén hatályba lépett a köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollrendszeréről szóló 339/2019. (XII. 23.) Korm. rendelet kodifikálta a belső kontrollrendszer kialakításának és működtetésének kötelezettségét, ami az általuk kezelt állami vagyon és a felhasznált közpénzek hatékony felhasználása miatt indokolt. Fentebbiek szerint a magyar jogalkotó olyan jogszabályi környezetet teremtett a köztulajdonú gazdasági társaságok számára, amely - a jog lehetőségei és korlátai között - megteremthetik a társaságok veszélyhelyzetben való hatékony működését és a negatív gazdasági hatások tompítását.
Álláspontunk szerint a 2010 előtti jogszabályi gyakorlat okán - vagyis a gyenge reguláció, gyenge állami ellenőrzés és gazdaságbefolyás, illetve a piaci szereplők túlzott autonómizmusa miatt - az állam és a társadalom érdekeit nem teljes mértékben lefedő vállalati működés volt tapasztalható. Mindez leginkább a közszolgáltatások területén volt érzékelhető, a profitcélok néha korlátlan és kontrollálatlan érvényesülése által, hiszen a reguláció viszonylag enyhe volt. Mindezt az ún. NPM-DPM-modell (New Public Management - Decentralization, Privatization and Management) mint kizárólagos profitelv érvényesülése tette lehetővé. Vagyis az állam nem befolyásolta, nem ellenőrizte, nem szabályozta kellő módon a közüzemek működését sem, így a liberalizált termelési mód megannyi kudarccal járt. A vállalati szinten általánossá vált, kevésbé szabályozott állapot államműködési mechanizmusok által is megengedve, az alanyi jogon szabályozót (tehát az államot) is igen nagymértékben szabályozatlanná tette.
Az Nvtv.-ben és az Alaptörvényben is implicite megfogalmazott szemléletmódváltás eredményeként az NPM filozófia helyett egy új weberi, francia etatista modellre hasonlító filozófia, s annak gazdasági vetülete, a DPM helyett egy ugyancsak új, az ún. CNPG (Centralization, Nationalism, Public Good) koncepció érvényesül mint szemléletmód és gyakorlat. Vagyis a köztulajdonban álló vállalatok, közszolgáltatók működésében már nem a profit az elsődleges, hanem a fogyasztói érdekeket szem előtt tartó árak, és a közjó minél szélesebb körű érvényesítése (Lentner Csaba: A magyar állampénzügyek fejlődéstörténete a dualizmus korától napjainkig - Nyugattól Keletre, Kelettől Nyugatra. L'Harmattan, Budapest, 2019.).
E vállalatok, mint például a MÁV vagy a Paksi Atomerőmű stratégiai jelentőségéből adódóan a folyamatos működés, a folyamatos közszolgáltatások biztosítása éppen krízishelyzetekben a legfontosabb, amilyen a SARS-COVID19 humán koronavírus világjárvány okozta veszélyhelyzet, illetve az abból fakadó válságkezelés, amely során az államnak az állami tulajdonra irányuló erősebb, közvetlenebb, célzottabb ráhatási lehetőségei helyeződnek előtérbe. Továbbá krízishelyzetben - amilyen az új koronavírus megjelenése okozta járványveszély is - az állami tulajdonú közszolgáltatók sajátos szerepet töltenek be az államműködés rendszerében. Kiemelendő, hogy a közszolgáltató állami vállalatoknak egyaránt meg kell felelniük a törvényi előírásoknak és a gazdasági társaságnak kitűzött közcéloknak is, továbbá a közszolgáltatást igénybe vevő felek elvárásainak, illetve a kormányzat rövid-, közép- és hosszútávú stratégiai céljainak (Boros Anita: Compliance Audit Issues of State-owned Business Associations. Pénzügyi Szemle, 2019/4. 542-558.).
Rövid nemzetközi kitekintést téve konstatálható, hogy az állami szerepvállalás növelése révén a 2007-2008-as válság hatásai nagyban mérsékelhetők voltak a világban és Magyarországon is. 2010 óta a magyar kormány olyan felelős államháztartási gazdálkodást folytat, amely felismerte, hogy nemcsak kiemelt gazdasági, hanem nemzetvédelmi érdek is egyben a stratégiai ágazatokban történő állami szerepvállalás növelése, természetesen a piacgazdaság felé történő nyitottság fenntartásával, de a globalizációs érdekek megfelelő kezelésével. Az állami szerepvállalás a stratégiai ágazatokban a potens gazdasági társaságokban történő állami tulajdonszerzéssel valósulhat meg. Ez legalább 25% feletti állami tulajdonszerzést jelent. A válság után a közgazdasági gondolkodásban láthatatlan kézként beágyazódott állami szerep mind inkább látható kézként járul hozzá a gazdaság élénkítéséhez és kifehérítéséhez, amelyben élen járnak az állami tulajdonú vagy résztulajdonú gazdasági társaságok.
Írország állami tulajdonú vállalkozásai esetében is az eredmények az állami tulajdonú gazdasági társaságok szektorális növekedését mutatják: a bruttó nemzeti jövedelem 5,2%-át adják, míg alkalmazottaik száma az összes alkalmazott mintegy 1,7%-át teszi ki. Írország példája azt is szemlélteti, hogy bár az állami tulajdonú vállalatok többsége nyereséges, a nem nyereséges vállalatok is hozzájárulnak a kritikus jelentőségű stratégiai ágazatok fenntartásához, amelytől a magáncégek tartózkodnak (Dónal Palcic - Eoin Reeves: State-owned enterprise sector, 2018. SciendoAdministration, 2019/1. 51-58.). A kimutatások arra engednek következtetni, hogy az állami tulajdonú gazdasági társaságok általánosan hozzájárulnak a következő évtizedben a nemzetgazdaság növekedéséhez (Kecskés András: Állami vállalatok és közjogi szervek Írországban. In: Szikora Veronika [szerk.]: Állami vállalatok nemzetközi összehasonlításban. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2019. 145-158.).
Lényeges megjegyezni, hogy a köztulajdon többségű, közszolgáltatásért felelős magyar vállalatok irányítására vonatkozó hatályos jogszabályok olyan irányítási keretet biztosítanak, amelyek összhangban vannak a nem-
- 2/3 -
zetközi ajánlásokkal. Ezt bizonyítja az Állami Számvevőszék 2011-2015 közötti időszak vizsgálata alapján nyilvánosságra hozott, az állami és önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok ellenőrzési tapasztalatait bemutató 113 vállalatra kiterjedő vizsgálati jelentése (Domokos László - Várpalotai Viktor - Jakovác Katalin - Németh Erzsébet - Makkai Mária - Horváth Margit: Szempontok az állammenedzsment megújításához. Pénzügyi Szemle, 2016/2. 185-204.). Az erősebb szabályozási- és kontrollkörnyezet által a közüzemi szolgáltatók hatékonysága fokozható. Mindemellett a fiskális politika döntéshozóinak felelőssége, hogy körültekintően használják és igazítsák a fiskális eszközöket oly módon, hogy a fiskális politikának legyen egy anticiklikus, stabilizáló hatása a gazdaságra, ezért például a horvátok példájából megállapítható, hogy a going concern elv érvényesülésével a köztulajdonú vállalkozásoknak jelentős szerep jut a stabilizáció elérésében (Deskar-Škrbić Milan: Dynamic effects of fiscal policy in Croatia: confronting New-Keynesian SOE theory with empirics. Zbornik radova Ekonomskog fakulteta u Rijeci: časopis za ekonomsku teoriju i praksu, 2018/1.).
A közüzemi szolgáltatások ellátásbiztonságának fenntartása a folyamatos közüzemi vállalati működésen, illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) vállalkozás folytatásának alapelve érvényesülésén nyugszik. A Számv. tv. 15. § (1) bekezdése szerint a beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. Habár az ún. going concern alapelv nem újkeletű, de a számviteli szabály eszenciájának mégis a válsághelyzetekben kell a leginkább érvényesülnie, ahogyan azt már megállapította az elv támogatásának egyik legelső előfutára Reed K. Storey is, aki az I. világháború és az 1930-as évek válsághelyzetéből indult ki (Reed Karl Storey: Revenue Realization, Going Concern and Measurement of Income. The Accounting Review 1959/2. 232-238.). Hasonlóan vélekedett Kaczmarczyk, aki a 2008-2009-es pénzügyi-gazdasági válság kapcsán emelte ki Lengyelország vonatkozásában az alapelvként történő működés fontosságát, különösen egy változó, alacsony intenzitáson működő gazdasági-pénzügyi környezetben, és felhívta a szabályozás betartásának érvényesítésére is a figyelmet (Angelika Kaczmarczyk: Business restructuring in light of the going concern principle. Research insight in the selected enterprises. Transformations in Business & Economics, 2018/2A. 466-480.). Több orosz közgazdász is azon az állásponton van, hogy a going concern elv érvényesülése egyaránt pozitív hatást gyakorol a vállalkozások működésének gazdasági és társadalmi következményeire, így lehetővé teszi egy olyan információs bázis létrehozását, amely felfedi a gazdasági szereplők működésének kilátásaival kapcsolatos következtetések és döntések érvényességét javító tényeket, ezáltal pedig eredményesebben járulnak hozzá a közjó előmozdításához (B.A. Amanzholova - N.N. Ovchinnikova: Going concern in financial statements and accounting policy: forecasting the economic and social impact. Economic Analysis: Theory and Practice. 2015/46. 44-55.; V.D. Krasnov - S.V. Kozmenkova: Going concern principle: The essence and economic conditionality. International Accounting, 2017/19. 1147-1162.).
Továbbá rendkívüli helyzetben a vállalkozás folytatási elv érvényesülését nemcsak a közszolgáltató belső érdeke kívánja meg, hanem az állami és társadalmi érdek is egyben. A going concern elvű számvitel lehetővé teszi, hogy a különböző - pénzügyi, működési, egyéb jellegű - indikátorok alapján előre jelezhetők legyenek a működésképtelenség vagy drasztikus visszaesés jelei, tehát az, mikor vonható kétségbe a vállalkozás folytatása számviteli alapelvének érvényesülése. Krízishelyzetben - a gyors intézkedés és a közszolgáltatások további biztosítása, fenntartása vagy helyettesítése - megköveteli ezen indikátorok folyamatosan figyelését, így a pénzügyi indikátorok közül elsődleges a vagyoni, pénzügyi, illetve a jövedelmi helyzetet értékelő mutatók jelentős romlásának, valamint a közfeladat ellátásához kapcsolódó likviditási nehézségek felismerése. További gyors beavatkozást igényelnek a kormányzattól a működési indikátoroknál felmerülő nehézségek, mint például a kulcsfontosságú szakmai vezetők elvesztése, a közfeladatok ellátásához szükséges anyagi erőforrások hiánya, avagy a közszolgáltatások ellátásához szükséges szakemberhiány. Többek között ez indokolta bizonyos munkakörök vagy szakmai tudással rendelkező munkavállalók, mint az egészségügyi dolgozók vagy kormánytisztviselők kiutazásának engedélyhez kötöttségét a 81/2020. (IV. 1.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése alapján. Végezetül az egyéb jellegű indikátorok között tartjuk számon a negatív hatású gazdaságpolitikai intézkedéseket, illetve az egészségügyi katasztrófáknak és világgazdasági válságoknak a vállalat működésére gyakorolt hatásait (Lentner Csaba: A vállalkozás folytatása számviteli alapelvének érvényesülése közüzemi szolgáltatóknál és költségvetési rend szerint gazdálkodóknál - magyar, európai jogi és eszmetörténeti vonatkozásokkal. In: Lentner Csaba [szerk.] Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás: Közpénzügyek és államháztartástan II. Dialóg Campus, Budapest, 2015. 763-783.). Az állami szabályozás lényege tehát abban fogható meg, hogy olyan környezetet teremtsen, amely kockázati tényezők okozta zavaró hatásokat a közszolgáltatások vitelében minimálisra szorítja.
A 2020. év elejére kialakult járványügyi helyzetre tekintettel fontos a közszolgáltatók működésének biztosítását célzó kormányzati intézkedések felhatalmazásának számbavétele és az intézkedések gazdasági leírása. Magyarország Alaptörvényének 53. cikke rendelkezik a veszélyhelyzetről, amely alapján a kormány felhatalmazást kap, hogy a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat,
- 3/4 -
amellyel - a sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Carl Schmitt meghatározása szerint a "szuverén az, aki a kivételes állapotban (Ausnahmezustand) dönt" (Carl Schmitt: Politikai teológia. Budapest, ELTE ÁJK, 1992.). Álláspontunk szerint a közszolgáltatások további és hatékony biztosításához szükséges országgyűlési és kormányzati intézkedések jogi felhatalmazáson nyugszanak, gazdasági hatásukat illetően pedig szükségesek, és mindezen túlmenően szuverén döntésekként definiálhatók.
A gazdasági helyzetet elemezve lényeges, hogy a 2011-ben elfogadott magyar energiapolitikának (Nemzeti Energia Stratégia 2030, a továbbiakban: NES) abból kellett kiindulnia, hogy az ellátásbiztonság szempontjából a belső források prioritást élveznek. Mindez az új koronavírus okozta járványveszély miatt fennálló veszélyhelyzetben kiemelten esik latba. Meglátásunk szerint a kormányintézkedések ezzel összefüggésben a közjót szolgáló nemzeti energiapolitika alapelve alapján, az állami felelősségvállalással megvalósított társadalmi, közösségi érdekek mentén, az ellátási láncok rövidítését, optimalizálását célozzák. Az ellátásbiztonság további fenntartása feltételezi az állami szerepvállalás növelését, amely a sérülékeny helyzetben lévő közszolgáltatók állami felvásárlása vagy az irányítási, felügyeleti rendszer átalakítása tesz lehetővé.
A 2020. március 11. napján kihirdetett veszélyhelyzetből fakadó, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő intézkedések közül kiemelendő ebben a tekintetben, hogy a létrehívott Honvédelmi Irányító Törzsek első körben 71, az ország működése szempontjából létfontosságú vállalatnál kezdték meg a működést, amelyek közül kiemelhetők az energiacégek, mint a MVM Paksi Atomerőmű Zrt., a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt., az NKM Áramhálózati Kft., az MVM Magyar Villamos Művek Zrt., az NKM Földgázhálózati Kft. vagy a Magyar Földgáztároló Zrt. Mindezekre a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény ad felhatalmazást, különösen annak 48. §-a, amely szerint a veszélyhelyzet súlyosbodásának közvetlen veszélye esetén, annak megelőzése céljából akár az adott gazdálkodó szervezet működése rendeletben a Magyar Állam felügyelete alá is vonható.
Habár jelenleg még nem láthatók a járvány okozta gazdasági hatások, de a járványhelyzet számos problémára, egyben lehetőségre is rávilágít. Ilyen különösen, hogy a munkaerő munkerőpiacról történő kiesésével jellemezhető, a válsághelyzetben előálló, a közszolgáltatók esetében felmerülő működésfenntartási problémák orvoslásaként elkerülhetetlen a digitalizáció és az automatizáció felgyorsítása. A going concern elv érvényesülésének biztosításához az egységes számviteli elektronikus rendszer felállítása is lehetőségként áll fenn, amely egy megfelelő részletezettségű informatikai rendszer bevezetésével valósulhat meg (Kenyeres Sándor - Vágyi Ferenc Róbert - Varga, József: A számvitel és az adózás szerepe a globalizált világgazdaságban. Gazdaság és Társadalom, 2016/3. 83-95.) A digitalizáció és automatizáció során az állami vállalatok többsége bevezette az otthoni munkavégzés intézményét minden olyan munkakörben, ami ezt lehetővé teszi. Az ún. kritikus munkavállalói körben, mint a paksi atomerőmű vagy a MAVIR Zrt. dolgozóinak esetében pedig fokozott egészségvédelmi intézkedéseket rendeltek el. Az eltérő munkavégzési szabályok alkalmazása a veszélyhelyzet megszűnését követő 30. napig, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 97. § (5) bekezdése szerinti, a munkaidő-beosztásra vonatkozó előírásoktól eltérően is módosítható. A koronavírus nemzetgazdasági hatásainak enyhítését célzó intézkedésként a távmunkavégzés, az otthoni munkavégzés a munkáltató által egyoldalúan is elrendelhető. A munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzése érdekében szükséges és indokolt intézkedéseket tehet a 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet alapján. Azonban a távmunka ilyen fajta, széles körű kiterjesztése kihívások elé állítja a jogalkotót és a vállalatokat, mindemelett a digitalizációra és az automatizációra történő áttérés átformálja a társadalmi folyamatokat, ami a jelen krízishelyzetben különösen jól érzékelhető (Pázmándi Kinga: Digitalizáció, technológiai fejlődés, jogi paradigmák. Gazdaság és Jog, 2018/12. 10-14.).
A válsághelyzet közüzemi szolgáltatások szempontjából történő megközelítése során kiemelendő Sárközy Tamás 2012-es megállapítása, miszerint az állami tulajdon, az állami vagyon növelése a 2010-es évtől követően olyan előnybe hozta az államot, amely egy válsághelyzet kezelésében is előremutató lehet. Ebből építkezve, álláspontunk szerint ez a jó gyakorlat folytatása javasolható a veszélyhelyzet negatív gazdasági hatásainak mérséklése során is.
A gazdaságot védő intézkedések a jó kormányzás fenntartásának feltételei is egyben, amely során az állam fenntartja az állampolgárok hardverjavakhoz való mind szélesebb körű és folyamatos hozzájutását (Sárközy Tamás: Korunk jó állama - a hatékony kormányzást biztosító jogállam. Gazdaság és Jog, 2012/7-8. 3-8.). Ezen az erősebb állami tulajdonosi és szabályozási bázison a jelenlegi krízishelyzet, álláspontunk szerint könnyebben kezelhető, mind a vállalatok működtetésében, mind pedig a közszolgáltatásokat igénybe vevő lakosság részéről. Új gyakorlati nóvum, hogy a vállalkozás folytatása számviteli alapelve érvényesülését a tulajdonos (állam) a rendelkezésre álló jogi eszközökkel segíti, ami a közszolgáltatásokra folyamatos igényt támasztóknak is elemi érdeke. ■
Visszaugrás
