1. Az emberek régi álma a jó állam. Már Platón tökéletes államot vizionált, Bentham szerint pedig az a jó állam (és jog), amely minél több ember minél nagyobb boldogságát biztosítja. Mindehhez napjaink politikájából is lehet kapcsolódásokat találni: Navracsics Tibor szerint a jó állam az elégedett polgárok állama, amelyet az emberek szükség esetén éppúgy be tudnak kapcsolni, mint a rádiót vagy a számítógépet. Rogán Antal az "átlagembert" kívánja kiszolgálni, de a divatos középosztály-elméletekre is lehet analógiát találni Arisztotelésznél, mely szerint az államnak a középszert kell támogatnia.
A hagyományos ókori-középkori állam szinte kizárólag erőszakszervezet volt, amely kétségbeesetten harcolt azért, hogy monopol-közhatalommá váljon, mai szavakkal kifejezve egyedüli legitimált közhatalom legyen egy adott országban. A közrendet biztosító elnyomó államfunkció mellett az ún. háborúmenedzsment meglehetősen erős volt - hódító, illetve vetélkedő államokkal találkozhatunk. Emellett ez az állam totális vezetővel kívánt rendelkezni és ebből a szempontból igaz volt, amit a Napkirály (XIV. Lajos francia király) mondott: az állam én vagyok. Ezt a felfogást haladta meg a 19. század elején a polgári állam. Ami az államfilozófiát illeti, először talán Grotiusnál jelenik meg hangsúlyozottan a közérdek, a közjó mint államcél, az, hogy az államnak a közérdeket kell szolgálnia. Locke és Hobbes már az önkorlátozó államról ír és a francia felvilágosodással, főleg Rousseaunál válik hangsúlyozottá az ún. szerződéses elmélet, az, hogy az állam polgárai megegyezése alapján közérdekből tevékenykedik, az állami legitimált közhatalom mögött a polgárok akarata áll. E folyamat végén alakul ki - a kapitalista szabadversenyes piacgazdaság alapján, a régi marxista felfogás alapján felépítményként - a kontinentális Európában (Anglia és az USA némileg más "tészta") a polgári többpártrendszerű parlamentáris demokratikus jogállam, amely a 19. század során fokozatosan megszabadul a feudális maradványoktól és a 20. század végére - a fasiszta és a kommunista diktatúrák összeomlása után - általánossá válik. Ehhez az állameszméhez csatlakoztunk mi is a Szovjetunió összeomlásával párhuzamosan az 1989-90-es rendszerváltozás során.
2. Természetesen minden modellezés jelentős leegyszerűsítés. Más egy nagyhatalom állama és más egy kisállamé. Más az állam Észak-Európában és Dél-Európában. Más egy monolit társadalmú országban és más egy többnemzetiségűben, illetve ahol jelentős társadalmi-gazdasági fejlettségi ellentétek vannak. Svédország és Olaszország is európai polgári demokratikus jogállam, de micsoda különbség. Az azonban azonos, hogy egyikben sincs önkényuralom, az állam nem totális, az állami-közhatalmi erőszak önkorlátozásra köteles. A jogállam jogilag szabályozott, a jognak alávetett (Rule of Law) és polgárai számára jogbiztonságot kell nyújtania, pl. a visszaható hatályú jogalkotás tilalma folytán. A jogállamiság általános követelmény Európában, a politikai hatalomépítés a jognak alávetett.
No persze nincs hibátlan állam. Vannak kirívó államkudarcok, sőt államösszeomlások is - manapság főleg Afrikában és Dél-Amerikában, de persze az izlandi államcsőd Európában is figyelmeztető jel, nem is beszélve a Jugoszlávia felbomlása utáni balkáni háborúról, amely kapcsán néhány évig egyes országokban akár gengszterkormányzásról is beszélhettünk, azaz az államvezetés szervezett bűnözéssel való összefonódásáról, az állam kriminalizálódásáról. De állambetegségek minden országban fellelhetők. Ilyen például a potenciazavar - impotens, cselekvőképtelen, káoszba, anarchiába, rendetlenségbe csúszó állam, illetve a másik véglet a túl erőszakos, polgárai civil szférájába, a piacgazdaságba indokolatlan mértékben beavatkozó állam. (Sokszor megfigyelhet az inga kilengése: az impotenciát hirtelen a némi erőszak váltja fel.) Súlyos állambetegség a túlzott tekintélyfitogtatás, az állami pazarlás, az állami önépítés eltúlzása, a túlnövekedés jelensége (a túl nagy, vertikálisan és horizontálisan túltagolt, a vezető állásokkal túlépített állam épphogy nem erős állam), az állami korrupció - ez utóbbi szinte földrajzi jelenség: Északon csekélyebb, Délen jelentős.
3. A kontinentális polgári állam természetesen fejlődik, illetve változik. A 19. században az abszolutizmus és a rendiség volt a fő leküzdendő akadály. A fő cél az emberi jogegyenlőség megteremtése, a szabadságjogok alkotmányos biztosítása. Ekkor még szociális szempontok szinte fel sem merülnek. Anatole France mondta, hogy a Code Civil alapján minden francia nemre, korra, fajta, felekezetre tekintettel jogosult a Szajna-parti hidak alatt aludni, legfeljebb a gazdagnak ritkábban jut eszébe mint a szegénynek, ez utóbbinak legfőképp akkor, ha részeg. Montesquieu pedig az államhatalommal való visszaélés ellen találta fel az államon belüli hatalmi ágak megosztásának, elkülönülésének és egyensúlyának elméletét, akkor még hármas szerkezetben: törvényhozás + végrehajtó államigazgatás + igazságszolgáltatás Ez volt a kiinduló állapot, mely a 20. században elég jelentősen megváltozott.
A 19. század végi - 20. század eleji változások lényegében a kapitalizmus mozgástörvényeivel magyarázhatók: az eredeti tőkefelhalmozással, a súlyos társadalmi egyenlőtlenségek kialakításával, a nagyvállalatosodással és a ipari proletariátus létrejöttével. Hatalmas volt a technikai fejlődés - vasutak, közutak, nagyvárosiasodás, tömegtermelés kialakulása. A királyságok alkotmányos monarchiává válnak, megjelennek a modern politikai pártok, erősödik a többpártrendszerű parlamentarizmus, kezd kialakulni egy belülről tagolt, de mégiscsak végső soron duális pártszerkezet, a jobb és a bal. Megjelenik a pápai enciklikákban a magántulajdon szociális kötöttsége, mint a mai nagyvállalati társadalmi felelősség előfutára. A szociális piacgazdaság pedig magával hozza a szociálisan érzékeny államot - a puszta jogállam már kevés. Az 1920-30-as években terjed a szolgáltató állam gondolata (Forsthoff) Fayol már közszolgáltató részvénytársasághoz hasonlítja az államot. Laband Geberverwaltungról beszél, a gondoskodó állam egészíti ki a jogállamot, amely szép lassan a második világháború után Nyugat- és Észak-Európában átmegy a jóléti államba. A jóléti szolgáltató állam természetszerűen nagyságrendileg jóval számottevőbb államszervezetet, óriási államháztartást igényel, erősödik az állami adóztatás, az állami redisztirbúció. A kontinentális európai jogállamok gazdasági befolyásoló, ún. fejlesztő államok lesznek, részleges államosítások történnek (ld. osztrák Verstaatlichung-ot), társadalmilag pedig kialakul az esélyegyenlőségre törekvő, a társadalmi leszakadás ellen akár pozitív diszkriminációval is küzdő állam. Itt jegyzem meg, hogy a hagyományos liberális polgári szabadságeszme és a privacy jóval erősebb maradt az angolszász világban és főleg az Amerikai Egyesült Államokban, mint Nyugat-Európa kontinentális államaiban. Az USA sosem lett jóléti állam, sosem volt Amerikában szociális piacgazdaság. Az amerikai állam jóval távolabb tartotta magát a gazdaságtól mint az európai, nem vállalt sem fejlesztő, sem esélykülönbségeket csökkentő, befolyásoló szerepet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
