A gazdasági válsággal érintett időszakok kísérő jelensége hazánkban a forint árfolyamának gyengülése az euróval szemben. Egyre gyakrabban kötik ki a felek a szerződéses szolgáltatások ellenértékét euróban és kerül sor a pénzszolgáltatás teljesítésére is idegen pénznemben. A szerző tanulmányának itt olvasható első részében bemutatja jogrendszerünk azon korlátozó szabályait, amelyek - mintegy felülírva a Polgári Törvénykönyv egyébként diszpozitív rendelkezését - tiltják az idegen pénznemben történő teljesítést, illetve amelyek kizárólag a forintot, vagy más esetben az eurót jelölik meg mint egyedüli kirovó (számolási) pénznemet. Az elemzés a szerződéses kötelmeken kívüli jogviszonyokban érvényesülő, így a különböző adók, a munkabér, az osztalék meghatározására és fizetésére vonatkozó korlátozó rendelkezések tükrében tesz megállapításokat a szerződéses pénzszolgáltatások pénznemére vonatkozóan. A pénz fogalmáról, a forint rövid történetéről szóló felvezetés tágabb megvilágításba helyezi a forint kizárólagos kirovó és lerovó pénznemként történő alkalmazását előíró normatív rendelkezések elemzését.
The weakening of the forint exchange rate against the euro is a phenomenon that has accompanied periods of economic crisis in Hungary. Increasingly, the parties to a contract agree to pay for services in euros and the payment of money in foreign currencies is also becoming more common. This two-part article describes the restrictive rules of our legal system which - overriding the otherwise dispositive provision of the Civil Code - prohibit performance in foreign currencies and which specify the forint or, in other cases, the euro as the sole currency of payment. The analysis is set against the background of restrictive provisions on the currency of contractual money services in non-contractual relationships, such as the various tax, wage and dividend provisions. The introduction on the concept of money and the brief history of the forint puts the analysis of the normative provisions providing for the exclusive use of the forint as the sole currency of issue and payment in a broader perspective.
2024-ben a magyar forint immár 78. születésnapját ünnepelhettük. Annak a pénznemnek, amelynek bevezetését a II. világháború utáni hiperinflációnak köszönhetjük. Az 1946. július végén mért infláció 158.486% volt, azaz napi 1.585%.[1] Ettől természetesen jelentősen elmaradva, de mégis az elmúlt évtizedek legnagyobb inflációját 2023 januárjában élhettük át Magyarországon, amikor is a pénzromlás üteme elérte a 25,7%-ot.[2] A gazdasági krízishelyzetek időszakában mindig felmerülnek különböző jellegű és intenzitású megoldási javaslatok a válság kezelésére. A II. világháború után kialakult helyzetben az egyetlen megoldásként az új pénz bevezetését tartotta indokoltnak a gazdaságpolitika. Napjainkban a válságjogi jogalkotás különböző veszélyhelyzeti intézkedések útján avatkozik be a gazdasági folyamatokba.
E körben említhető, hogy a 2020. március 19-én hatályba lépett kormányrendelettel[3] fizetési moratórium került bevezetésre az adósnak a hitelező által üzletszerűen nyújtott hitel- és kölcsönszerződésből, illetve pénzügyi lízingszerződésből eredő tőke-, kamat- illetve díjfizetési kötelezettsége teljesítésére vonatkozóan.[4] Ez egyes, a gazdaság által leginkább sújtott gazdasági ágazatokban (turisztika, vendéglátóipar, előadóművészet, rendezvényszervezés) a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre vonatkozó bérleti szerződéseket a bérbeadó vonatkozásában 2020. május 7. napjától kezdődően felmondási tilalommal terhelte, és a veszélyhelyzet alatt a bérleti díj nem volt emelhető.[5]
Az átmeneti intézkedések érintették az egyes közteherviselési kötelezettségeket, így a munkabér után fizetendő közterhek alól mentesült a munkáltató,[6] bizonyos szektorokban, így különösen a személyszállítási szolgáltatást végzők és adózók vonatkozásában adófizetési kötelezettség alóli mentesítést előíró jogszabályi rendelkezés is született.[7] A Munka Törvénykönyve munkaidő beosztásra, otthoni munkavégzésre vonatkozó szabályait előíró kógens rendelkezésektől a felek eltérhettek.[8] A veszélyhelyzeti kormányrendelet a hatálybalépését követően kötött szerződés alapján felvett zálogjoggal nem biztosított fogyasztói hitelek esetén a teljes hiteldíjmutatót maximalizálta.[9]
Az első veszélyhelyzeti intézkedések időbeli hatályát a jogalkotó később meghosszabbította.[10] A szabályozás azonban nemcsak a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozások helyzetének stabilizálását célzó intézkedéseket tartalmazott, hanem speciális, adósokat védő rendelkezések is születtek a hiteltörlesztési moratóriumhoz kapcsolódó kamatok átszámítása és elszámolása kapcsán.[11] Ezt követően 2021. végén léptek hatályba az úgynevezett kamatstop szabályok, így az egyes, a fogyasztói kölcsönről szóló törvény hatálya alá tartozó, referencia-kamatlábhoz kötött jelzáloghitel-szerződés esetén a referencia-kamatlábakat maximalizálta a jog-
- 32/33 -
alkotó.[12] Ez a szabályozás kiterjesztésre került a lakáscélú pénzügyi lízingszerződésekre is.[13]
2022 őszén a KKV-nak minősülő adós részére a hitelező által üzletszerűen nyújtott állami támogatással nem érintett, változó kamatozású, forintalapú hitel- és kölcsönszerződésre, illetve pénzügyi lízingszerződésre vonatkozóan is kamatstopot rendelt el a kormány, a szerződésekben meghatározott referencia kamatlábat a 2022. június 28. napján érvényes mértékben maximalizálva.[14] A nehéz gazdasági helyzet hívta életre a késedelmi kamatköveteléseket 25%-os mértékben maximalizáló rendelkezést,[15] valamint a 2022. év jogalkotási terméke a betéti kamatot maximalizáló kormányrendelet.[16] Ezen eredetileg válságjogi, de később is hatályban tartott kamatstop rendelkezések gyakorlati alkalmazási problémáival, a válságban betöltött szerepével jelen sorok írója külön tanulmányban foglalkozott.[17] A legutóbbi jogszabály-módosítás következtében a fogyasztókat érintő rendelkezések 2024. június 30-ig, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat érintő rendelkezésekről, köztük a kamatmaximumra vonatkozó szabályok időbeli hatálya 2024. április 1-ig került meghosszabbításra.[18]
Az inflációs környezet alapvetően érinti a gazdasági élet szereplőinek működésén túlmenően az emberek mindennapjait, mint gazdasági fundamentum befolyásolja az üzleti döntéseket, illetve a fogyasztói szokásokat egyaránt. A gazdasági környezet egyértelműen rányomja bélyegét a magánjogi jogviszonyokra, meghatározza a különböző jogintézményeket.[19] Mindez a szerződéses jogviszonyokban különös jelentőséggel bír. Válságidőszakban, amelynek tipikus kísérő jelensége a forint árfolyamának gyengülése az euróval, illetve a dollárral szemben, mindig előtérbe kerülnek az euró bevezetését sürgető vélemények, melyek különböző gazdasági mutatókra alapozottan az euró adott időpontban történő bevezetésének szükségessége, illetve indokoltsága mellett és ellen sorakoztatnak fel szempontokat. Jelenleg nincs kitűzött hivatalos céldátum az euró bevezetésére vonatkozóan.[20] Azt Magyarországon sem vitatja ugyanakkor senki, hogy az uniós tagságból fakadó következmény a konvergencia kritériumok teljesítése esetén az euróövezethez való csatlakozás.[21] Jelenleg már húsz uniós tagállam 347 millió állampolgára használja az eurót,[22] szomszédaink közül Szlovákia, Szlovénia és Horvátország is bevezette az eurót mint hivatalos pénznemet. A jelen írásban nem kívánunk állást foglalni az euró bevezetésének ideális időpontja tekintetében, csak azt kívánjuk röviden áttekinteni, hogy a jelenlegi helyzetben a magánjogi jogviszonyokban, ezen belül is az egyes szerződéses kötelmekre milyen szabályok vonatkoznak a pénzszolgáltatások meghatározására, illetve azok teljesítésére vonatkozóan. Azt vizsgáljuk, hogy a hatályos magyar jogrendszerben léteznek-e olyan korlátok, amelyek a szerződési szabadság alapelvével[23] ellentétben kógens tilalomfákat állítanak fel a szerződésben rögzített pénzszolgáltatás, tipikusan a materiális főszolgáltatás ellenszolgáltatásaként funkcionáló ellenérték vonatkozásában. Vizsgálódásunk fókuszában az áll, hogy a felek szabadon meghatározhatják-e a szerződéses ellenértéket a forint mellett bármely más devizában is, illetve - ezzel összefüggésben - érintőlegesen kitérünk arra is, hogy a szerződés teljesítése milyen pénznemben történhet. Mindezen kérdések túlmutatnak a pénztartozások teljesítésére vonatkozó Ptk.-beli rendelkezéseken. Nemcsak a kirovó összeg, azaz az a pénznem, amiben a tartozás megállapításra kerül és a lerovó pénznem, azaz amelyben a pénztartozást teljesíteni kell,[24] kettőssége bír relevanciával, hanem a magánjogi kódexünk azon általános szabálya is, amely szerint a pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni.[25] Azt is az elemzés látókörébe kell emelnünk, hogy az effektivitási kikötések mellett, azaz akkor, ha a magyarországi teljesítés esetén a felek a szerződésükben idegen pénznemben való fizetést írnak elő,[26] akkor
- vannak-e jogrendszerünkben olyan normák, amelyek - mintegy felülírva a Ptk. egyébként diszpozitív rendelkezését - a lerovó pénznem vonatkozásában támasztanak korlátot, tiltva az idegen pénznemben történő teljesítést, illetve
- léteznek-e a kirovó pénznemre vonatkozó kógens rendelkezések, amelyek kizárólag a forintot, vagy más esetben az eurót jelölik meg mint egyedüli kirovó (számolási) pénznemet.
Elemzésünknek külön létjogosultságot ad, hogy a közelmúltban is született, részletes jogi érveléssel el nem látott, álláspontunk szerint téves olyan felsőbb bírósági döntés, ami szerint mivel az Alaptörvény K) cikke szerint Magyarország hivatalos pénzneme a forint, az állami szerveknek, így a bíróságoknak is hivatalos eljárásaikban erre tekintettel kell lenniük, ezért az euróban felszámított ügyvédi munkadíj megfizetésére is forintban kötelezheti a bíróság a pervesztes felet.[27] Kiindulópontként hangsúlyozzuk, hogy a törvényes fizetőeszköz jelleg a rendszerváltozást megelőzően is ugyanazt jelentette mint napjainkban, nevezetesen, hogy az országon belül minden természetes és jogi személy köteles azt névértéken fizetésként elfogadni az állampolgárságra vagy székhelyre tekintet nélkül.[28]
Elsődlegesen arra helyezzük a hangsúlyt, hogy megvilágítsuk azt a jogalkotói attitűdöt, amely mintegy szembe menve az euró bevezetésére vállalt kötelezettséggel, a gazdasági fundamentumok által indukált gyakorlati megoldásokkal, a forint, mint törvényes fizetőeszköz védelme érdekében annak primátusát, vagy kizárólagosságát írja elő egyes szerződéstípusok esetén. Hosszú évek óta ismert gyakorlat Magyarországon, hogy egyes szerződéses ellenértékek már nem forintban, hanem euróban kerülnek meghatározásra, így különösen az iroda- és helyiségbérleti szerződésekben euróalapon történik a bérleti díj és a külön szolgáltatások rögzítése. Ismeretes, hogy egyes frekventált helyen elhelyezkedő (fővárosi, Balaton környéki, nyugati országhatár közelében fekvő) ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződésekben, de legalábbis az azokra vonatkozó hirdetésekben (mint ajánlattételi felhívásokban) euróban kerül meghatározásra a vételár. Indokolt tehát áttekinteni, hogy az ilyen és ehhez hasonló megoldásoknak mi a jogszabályi háttere, illetve mely esetben él a jogalkotó a törvényi korlátozás eszközével, azaz
- 33/34 -
mikor tiltja azt, hogy a kirovó pénznem a magyar forinttól eltérő legyen, és ilyen esetekben mi lehet a teljesítés pénzneme.
Mielőtt a polgári jogi szerződések vonatkozásában áttekintenénk a forint mint kirovó pénznem kizárólagosságára vonatkozó jogszabályi előírásokat, röviden kitérünk azon egyéb, a szerződéses kötelmeken kívüli jogintézményekre, amelyek vonatkozásában ugyancsak alapvető jelentőséggel merül fel a forintban vagy euróban történő meghatározás, illetve teljesítés kérdése, értve ez alatt a különböző adók, a munkabér, az osztalék meghatározására és fizetésére vonatkozó szabályokat, röviden érintve mindezek számviteli hátterét. A tételes szabályok áttekintése előtt általánosságban szólunk a pénz fogalmáról, bemutatva a forint rövid történetét, majd megvilágítva a közjogi háttérként a forint mint hivatalos pénznemből fakadó sajátosságokat. Ezáltal kívánjuk tágabb megvilágításba helyezni a forint kizárólagos kirovó és lerovó pénznemként történő alkalmazását előíró normatív rendelkezéseket.
Ahhoz, hogy a szerződésekben kikötött pénzszolgáltatások, azaz mint kirovó pénznem jellemzőit, majd a pénzszolgáltatás teljesítésével kapcsolatos kérdéseket tágabb kontextusba helyezzük, mintegy előzményként indokolt annak rövid bemutatása, hogy a hatályos magyar jogi környezetben a pénz miképpen definiálható. Közismert tény, hogy a pénz, illetve pénztartozás normatív szabályozása is évezredes múltra tekint vissza. A pénz története számtalan monográfia oldalait töltötte meg,[29] a pénz kialakulásától kezdve a digitális korszak pénzeinek bemutatásáig terjedő teljes skála[30] felvonultatásával. A XX. század első felének jogirodalma a pénz lényegét annak fizetőeszköz voltában jelölte meg, hangsúlyozva azonban, hogy a pénz a gazdasági forgalomban számos egyéb funkciót is betölt, így különösen az értékmérő funkciót, ami azonban a pénznek nem szükségképpeni funkciója, különösen háborús időszakban az érték más termékben is meghatározható, ahogy szintén nem szükségképpeni funkciója a pénznek az értékfelhalmozó funkció.[31]
Témánk szempontjából azonban a pénz jogi értelemben vett fogalmának meghatározása bír elsődleges jelentőséggel. A Ptk. szerint a birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet,[32] ezáltal a jogalkotó a pénzt dolognak tekinti, hangsúlyozva, hogy a dologra vonatkozó szabályokat kell a pénzre megfelelően alkalmazni.[33] A pénz tehát valójában nem dolog, arra a dologra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Dologi értelemben pénznek eleve csak a fizikai formában létező pénz, azaz az érme és a bankjegy minősül.[34] Egyes jogirodalmi álláspont szerint a pénz a forgalomban lévő fizetési eszközt jelenti, s mint ilyen, forgalomképes helyettesíthető dolog, melyre a dologra vonatkozó általános szabályok vonatkoznak.[35] Ebben a megközelítésben a bankszámlapénz a pénzzel azonos megítélés alá esik, mint a bankkal szemben bankszámlán kimutatott, látra szóló követelés, amely azonban tulajdonjog tárgya nem lehet.[36] Azt, hogy a bankkal szembeni követelés tulajdonjog tárgya nem lehet, közvetett módon a bírói gyakorlat is megerősíti, rámutatva arra, hogy téves utalás esetén az átutalt összeget jogalap nélküli gazdagodás címén és nem tulajdonjogi alapon lehet visszatölteni.[37]
Polgári jogi normában a pénz fogalmának definiálása nem történt meg, ugyanakkor a pénzre vonatkozó, különböző jogágak szabályozási metódusait elemezve Gárdos István arra a következtetésre jut, hogy "jogszabályi felhatalmazás nélkül is pénz tehát az az eszköz, amelyet széles körben fizetésül használnak és a jog rendelkezése ellenére sem pénz az, ami ténylegesen nem tölti be ezt a funkciót."[38] Gárdos értelmezésében dologi jogi megközelítésben csak a készpénz minősül pénznek, míg kötelmi jogi aspektusból nézve a számlapénz is a pénz fogalmi körébe tartozik,[39] dologi jogi értelemben a külföldi pénz is pénznek minősül.[40]
A pénz Gárdos István megközelítésében ingóságnak minősül és azt ő is helyettesíthető és elhasználható dologként jellemzi.[41] Álláspontja szerint a modern piacgazdaságokban a pénz elsősorban tartozásként jelenik meg és a dologi jogi természete helyébe az immateriális formája lép, ahogy a számlák közötti elszámolások rendszere is felváltotta napjainkban a készpénzfizetést.[42] Szilovits Csaba a pénzhez annak az általa betöltött funkciói oldaláról közelít, hangsúlyozva a pénz különleges áru jellegét, amely értékkel bír és csereeszköznek minősül, képes betölteni vásárlási és adósságfizetési funkciót is, egyben egy olyan jelkép is, ami egy adott országba és annak gazdaságpolitikájába vetett bizalmat fejezi ki.[43] Emellett a pénz értékteremtő és kincsképző funkciója sem elhanyagolható.[44]
A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló jogszabály szerint pénz alatt a bankjegyet, érmét, a számlapénzt és az elektronikus pénzt értjük.[45] Elektronikus pénznek minősül az elektronikus pénz kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt - ide értve a mágneses tárolást is - összeg, amelyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikus pénz kibocsátóján kívül más természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó is elfogad, ide nem értve az olyan specifikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközökön alapuló szolgáltatásokat, amelyek csak korlátozott módon használhatók és a jogszabályban meghatározott bizonyos feltételek valamelyike teljesül rájuk vonatkozóan, valamint az elektronikus hálózat üzemeltetője vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtója általi fizetési műveletet, amelyet az elektronikus hírközlési szolgáltatáson túl nyújt a hálózat vagy a szolgáltatás előfizetője számára és amely ugyancsak törvényben meghatározott egyéb feltételeknek megfelel.[46] A bankszámlával szemben fennálló követeléshez dologi jogi hatály nem társul, azonban a rendelkezési jog a fizikailag birtokba vehető bankjegynél és az elektronikus számlafizetésnél is megvan, azaz "a pénz különféle megjelenési formái egymáshoz hasonlóan viselkednek."[47] Az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és
- 34/35 -
az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2018. október 23-i (EU) 2018/1672 rendelete 2. cikke definiálja a készpénzt, értve alatta a valutát, a bemutatóra szóló átruházható értékpapírokat, a könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt árukat és a feltöltő kártyákat,[48] míg valuta alatt a bankjegyeket és pénzérméket, amelyek csereeszközként forgalomban vannak, vagy csereeszközként forgalomban voltak, és pénzügyi intézményeknél vagy központi bankoknál csereeszközként forgalomban levő bankjegyekre és pénzérmékre még beválthatók.[49]
A pénz mellett a pénztartozás definíciója önállóan értelmezhető. Ez alatt azt értjük, ha az adott tartozás teljesítésére a Ptk. 6:42. § szerinti fizetés formájában kerül sor, azaz készpénzben történő fizetés esetén a pénz bármely egyedével helyettesíthető, amikor a pénz fajlagos szolgáltatásként és nem egyedi szolgáltatásként (egyedileg megjelölt bankjegyként vagy pénzérmeként) vesz részt a forgalomban.[50] A pénztartozás tehát egy olyan kötelmi jogviszony, amelynél a pénz mint fajlagos szolgáltatás és mint általános egyenértékes szolgáltatására kerül sor, akár a felek konszenzusa alapján, akár a bekövetkezett és nem kívánatos vagyoneltolódás helyreállításaként és amely szolgáltatás akár főszolgáltatásként, akár mellékszolgáltatásként is megjelenhet és amelyet a pénznem és az összeg megadásával határoznak meg és aminek a teljesítésére valamely jogcím alapján kerül sor, azaz aminek a meghatározásra kirovó pénznemben, teljesítése pedig lerovó pénznemben történik. A jelen írás keretei között a felek konszenzusa alapján meghatározott, azaz a szerződésben rögzített pénzszolgáltatást mint ellenszolgáltatást vizsgáljuk.
Míg a pénzszolgáltatás kirovó pénznemeként mindig valamely törvényes fizetőeszköz jöhet szóba, addig lerovó pénznem lehet olyan pénznem is, amely a meghatározásának időpontjában még nem létezik, de a későbbiekben, amikor az adott pénzszolgáltatás teljesítésére kerül sor, már érvényes és törvényes pénznem a teljesítés helyén és időpontjában. Lényeges szempont, hogy a kirovás és a lerovás időpontjában egyenértékű legyen a pénztartozás akkor is, ha a kirovó és a lerovó pénznem azonos, és akkor is, ha az egymástól eltér. Ezt fejezi ki az úgynevezett értékegyenlet.[51]
Amint azt látni fogjuk, a jogalkotó napjainkban is kifejezetten ragaszkodik bizonyos szerződések esetén a pénzbeli ellenszolgáltatás forintban történő meghatározásához. Mindez érthető abból a szempontból, hogy a forint 2024-ben már a 78. születésnapját ünnepelte. A jelenleg használt forintot megelőzően is volt már forgalomban törvényes fizetőeszközként forint Magyarországon, e körben az alábbi pénztörténeti állomásokat érdemes kiemelni.
A forint elnevezés Firenze nevéből származik, a városállamban 1252-ben aranyforintot vertek.[52] Az aranyforint elnevezés a firenzei pénz hátlapján ábrázolt Keresztelő Szent János itáliai nevéből (Florenus, Fiorino d'oro) származik.[53] Magyarországon Károly Róbert 1325-ben veretett forintot.[54] A kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchia pénzneme az ezüst alapú osztrák-magyar forint lett.[55] Ennek jogszabályi alapját teremtette meg "a Magyar Korona Országai és az Őfelsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyokról, s ezek elintézésnek módjáról" szóló 1867. évi XII. törvénycikk, valamint "a Magyar Korona Országai és Őfelsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről" szóló 1867. évi XVI. törvénycikk, de a részletszabályokat az 1868. évi VII. törvénycikk mint "a magyar kir. pénzverdékben veretendő pénzek alapja, belértékei és súlya iránt" elnevezésű jogszabály tartalmazta, utalva arra, hogy a pénzverés alapjául az ötszáz grammal egyenlő pénzfont szolgál, mely a pénz súlyegységét képezi és ezer szemerre vagy tízezer asztra osztatik fel és "a pénzek finomsági tartalma a súly ezredrészével fejeztetik ki."[56] A törvény szerint a magyar királyi pénzverdékben arany, ezüst egyforintos, ezüst húszkrajczáros, ezüst tízkrajczáros, réz négykrajczáros és réz egykrajczáros pénznemeket vertek.[57] A jogszabály részletesen rögzítette azt is, hogy az egyes pénzek elő- és hátlapja mit ábrázol, milyen átmérőjűek és milyen finomságúak és súlyúak.[58] 1857 és 1892 között a forint váltópénze a krajcár volt.[59]
Az ezüstforintról aranykoronára történő átállást az 1892. évi XII. törvénycikk jelentette, amely a koronaérték megállapításáról rendelkezett azzal, hogy a korona 100 fillérre oszlik és az "értékpénzt képező aranyérmék 900 ezredrész arany és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek. Egy kilogramm ötvözött aranyra 2952 korona, következéskép egy kilogram finom aranyra 3280 korona esik."[60] Az új pénz bevezetésével egyidejűleg azonban a korábbi érmék és bankjegyek nem kerültek teljes mértékben lecserélésére, az ezüst egyforintosok egészen 1900-ig forgalomban voltak, a végleges kivezetésükre csak 1927-ben került sor, amikor a pengő került bevezetésre Magyarországon.[61] Az arany-valutarendszerre történő sikeres átállást erősítette, hogy az akkoriban kevés aranyat termelő Magyarország az aranybeszerzés érdekében egy sikeres állampapír-konverziót hajtott végre.[62]
A háborús időszak lezárultával 1945-től rohamos mértékben nőtt az infláció, 1945 júliusában 80%-ra, 1946 júliusában 12.952 trillió% rúgott, ami a világtörténelem valaha mért legnagyobb inflációja.[63] A legfontosabb oka a pénzromlásnak az volt, hogy a magyar gazdaság a II. világháborúban teljes mértékben megsemmisült.[64] Más számítások szerint 1946 júliusának 4. hetében az átlagos napi áremelkedés 158.486 % volt, az 1939. augusztus 26-án egyes értéket felvevő árindex 1945 júliusában 105, 1946 júliusának negyedik hetében 399.623 kvadrillió volt,[65] míg a dollár feketepiaci árfolyama akként alakult, hogy 1945 júliusában 1 dollárért 1.320 pengőt kellett adni, 1946 júliusának negyedik hetében 4.600.000 kvadrillió pengőt.[66] A hiperinfláció kialakulásában több tényező játszott szerepet, így a háborús jóvátételi kötelezettség mellett a közigazgatás szétesése, a költségvetés forrásainak elapadása.[67] 1945 októberében került forgalomba a tízezer
- 35/36 -
pengős címletű bankjegy, 1946 februárjában az egymillió pengős, 1946. május közepén az egymilliárd pengős címlet, 1946. május 27-én jelent meg a tízezer milpengő, 1946. július 12-én az egymillió milpengő és 1946. július 27-én az egymilliárd milpengős címletű bankjegy.[68]
A hiperinflációra figyelemmel a 11600/1945. ME. számú rendelettel 1946. január 1-jétől az adópengő került bevezetésre azzal, hogy az adópengő és a pengő árfolyamát naponta tették közzé, és amely az eredeti célja szerint egy "árindex" pengő volt,[69] az index megállapításánál azonban 1946 április közepétől az árak emelkedését nem teljes egészében vették figyelembe. Ezzel kívánták elérni azt, hogy lassuljon az inflációt gerjesztő folyamat, de ez sem vezetett eredményre.[70]
A forintérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 9000/1946. (VII.28.) ME rendelet rögzítette, hogy a pengőérték helyébe 1946. augusztus 1. napjától új érték lép mint aranyérték, amelynek elszámolási egysége a forint, amely 100 fillérre oszlik.[71] A fenti előzmények alapján a forintérték pénzlábának és ebből adódó aranyértékének megállapításáról szóló 8700/1946. (VII.29.) ME rendeletben került rögzítésre, hogy egy kilogramm finom arany 13.200 forintnak, 1 forint 0,0757575 gramm finomaranynak felel meg, mely rendelkezések 1946. augusztus 1. napján léptek hatályba.[72] A Magyar Nemzeti Bankról szóló jogszabály kimondta, hogy a forgalomban lévő bankjegyeknek és érméknek, arannyal, külföldi fizetőeszközökkel, továbbá rövid lejáratú kölcsönökkel és értékpapírokkal kell fedezve lenniük.[73] A fedezet 25%-át tette ki a nemesfém készlet és a konvertibilis devizakészlet (érckészlet).[74] A 9000/1946. (VII.28.) ME rendelet általános jelleggel mondta ki, hogy a pengőben való kötelező számolás helyébe 1946. augusztus 1. napjától a forintértékben való kötelező számítás lép, az átszámításra irányadó értékarányt a minisztérium rendelettel állapítja meg.[75] 1946. augusztus 1. napjától minden állami bevételt és kiadást forintban kellett megállapítani,[76] ezen időponttól kezdődően törvényben, rendeletben vagy más jogszabályban, közhatósági vagy közhivatali intézkedésben, határozatban vagy hirdetményben pénzösszeget forint értékben kellett meghatározni,[77] azzal, hogy a pengőben és adópengőben teljesítendő minden fizetési kötelezettséget 1946. augusztus 1-től a minisztériumi rendeletben meghatározott értékarány szerint forintértékben lehetett teljesíteni.[78]
A forint bevezetésével a nemzeti valuta értékmérő, csereeszköz és értékmegőrző szerepe helyreállításra került, konvertibilitása azonban még nem valósult meg, továbbá "nem megszüntette, csak kezelhetővé tette az inflációt."[79] A cél elérése érdekében a forgalomban lévő bankjegyek mennyiségét is korlátozták, 1946 végén 967.625, 1947 júliusában 1.592.229 ezer forint volt forgalomban.[80] Az infláció 1946. augusztus és december között 6,22% volt,[81] 1949-re 40%-os mértéket öltött.[82] Kezdetben tíz, húsz, ötven és száz forintos címletek kerültek kibocsátásra, 1970-ben jelent meg az ötszáz forintos, 1983-ban az ezer forintos, 1991-ben az ötezer forintos címlet, a forintérméket 1992-ben, a papírpénz sorozatot 1997-ben tervezték újra.[83] tízezer forintos bankjeggyel 1997 júliusa óta, húszezer forintos címlettel 1998 februárja óta fizethetünk.
A forint törvényes fizetőeszköz mivoltát mind az Alaptörvény, mind a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (továbbiakban: MNB törvény) deklarálja. Az Alaptörvény K) cikke értelmében Magyarország hivatalos pénzneme a forint. Mivel az Alaptörvény szintjén került deklarálásra a forint hivatalos pénznem minősége, annak megváltoztatásához is az Alaptörvény módosítása szükséges abban az esetben, ha az eurozónához történő csatlakozási feltételeket Magyarország teljesíti.[84] Az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) nem rögzítette a forintot hivatalos pénznemként, ezért az Alaptörvény e tekintetben történő újítása szimbolikus jelentéssel is bír.[85] Amellett, hogy a nemzeti függetlenség egyik jelképe a forint, a devizakorlátozási szabályok megszűntét követően[86] megszűnt az akadálya annak, hogy magánszemélyek külföldi pénzt birtokoljanak.[87] A forint, mint hivatalos pénznem Alaptörvényben való rögzítése egyben az "állami önazonosság és annak külső megjelenítése szempontjából"[88] fontos. Ismeretes olyan álláspont, amely szerint az Alaptörvény K) cikke ellentétes az Európai Uniót alapító szerződésekből fakadó kötelezettségek teljesítésére vonatkozó tagállami kötelezettséggel, figyelemmel arra, hogy Magyarország a csatlakozási szerződésben vállalta, hogy bevezeti az unió közös pénznemét, az eurót, amennyiben a konvergencia kritériumoknak megfelel.[89]
Az Alaptörvény ugyanakkor azt is rögzíti, hogy a Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja, amely sarkalatos törvényben meghatározott módon felelős a monetáris politikáért és amely ellátja a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét.[90] Az MNB törvény 4. § (1) bekezdés is rögzíti, hogy az MNB határozza meg és valósítja meg a monetáris politikát, ugyanakkor az MNB törvény azt is előírja, hogy a Magyar Nemzeti Bank jogosult Magyarország hivatalos pénznemében bankjegy- és érmekibocsátásra azzal, hogy az MNB által Magyarország hivatalos pénznemében kibocsátott bankjegy és érme - ide értve az emlékbankjegyet és emlékérmét is - Magyarország törvényes fizetőeszköze.[91] Az MNB törvény tehát egyrészt megerősíti a forint törvényes fizetőeszköz jellegét, másrészt kizárólagosságot is biztosít az MNB számára a bankjegy- és érmekibocsátásra.[92]
Az MNB törvény részletes rendelkezéseket tartalmaz a pénzkibocsátásról, melynek körében rögzíti, hogy a bankjegyek és érmék kibocsátását, címletét és külső jegyeit, valamint bevonását az MNB elnöke rendeletben hirdeti ki azzal, hogy az MNB elnökének rendeletében megjelölt határnappal a forgalomból bevont bankjegyek és érmék elveszítik törvényes fizetőeszköz-jellegüket.[93] A jogszabály ugyanakkor kimondja, hogy az MNB által kibocsátott bankjegyeket és érméket azok bevonásáig magyar hivatalos pénznemben teljesítendő fizetésnél névértéken kell elfogadni,[94] ami azt jelenti, hogy a Magyarországon történő fizetéseknél a forintot, mint törvényes fizetőeszközt el kell fogadni. Hasonló
- 36/37 -
rendelkezést tartalmazott a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1967. évi 36. törvényerejű rendelet is.[95] Ezzel ellentétben a feltehetően hamis (hamisgyanús) bankjegy és érme semmilyen jogcímen nem fogadható el,[96] a hamisgyanús magyar és külföldi fizetőeszközöket ugyanis szakértői vizsgálat céljából az MNB részére meg kell küldeni, vagy az MNB által végzett szakértői vizsgálatra továbbítás céljából az MNB elnökének rendeletében meghatározott szervezet részére át kell adni, azzal, hogy a hamis fizetőeszközért nem jár térítés.[97] Az elfogadás azonban a nem hamis és nem hamisgyanús fizetőeszköz esetén is korlátozott annyiban, hogy a jogszabály rendelkezése szerint az emlékérme, valamint a nehezen felismerhető, sérült bankjegy, érme, fizetési művelet során történő elfogadása elutasítható.[98] Az MNB a forgalomból bevont, törvényes fizetőeszköznek már nem minősülő bankjegyeket a bevonás határnapjától számított húsz évig, az érméket pedig öt évig névértéken magyar törvényes fizetőeszközre váltja, a hitelintézet és a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény a forgalomból az MNB által bevont, törvényes fizetőeszköznek már nem minősülő bankjegyeket a bevonás határnapjától számított három évig, az érméket a bevonás határnapjától számított egy évig magyar törvényes fizetőeszközre átváltja.[99]
A pénzérmék elfogadására vonatkozó kötelezettség jogszabály által mennyiségileg korlátozott,[100] ugyanis az MNB törvény akként rendelkezik, hogy a készpénzben teljesített fizetés esetén - ide értve a fizetési számlára történő készpénzbefizetést is - ötven darabnál több érme elfogadására a hitelintézet és a posta köteles csak.[101] Az MNB törvény felhatalmazást ad a Magyar Nemzeti Bank elnöke számára, hogy rendeletben szabályozza a bankjegyek és az érmék - ide értve az emlékbankjegyeket és az emlékérmeket is - kibocsátását, címletét, külső jegyeit, bevonását.[102]
A fillér, mint fizetőeszköz a forgalomból 1999-ben került kivonásra. A Magyar Nemzeti Bank elnöke ugyanis ezekről úgy rendelkezett, hogy az ötven filléres érméket a forgalomból bevonja, azok 2030-ig magyar törvényes fizetőeszközök, ezt követően azonban senki nem köteles azokat fizetésül elfogadni, de 2000. március 31-ig a magyar törvényes fizetőeszközre az MNB névértéken átváltja, ha az átváltani kívánt érmék össznévértéke legalább a forgalomban lévő legkisebb névértékű pénzérmével kifizethető.[103] Ezt megelőzően hasonlóan rendelkezett a MNB a kettő és öt filléres címletű érmék forgalomból való bevonásáról, melyek 1992. szeptember 30-ig voltak törvényes fizetőeszközök és 1993. december 31-ig az MNB törvényes fizetőeszközre, névértéken átváltotta azokat.[104] Hasonló rendelkezés történt 1996-ban a tíz és húsz filléresek forgalomból való kivonásáról.[105] Mivel azonban a 9000/1996. (VII.28.) ME rendelet szerint a forint száz fillérre oszlik, a fillér mint értékmeghatározó figyelembe jön, csak a fizetési forgalomban nem vesz részt. Az egyes áruk és szolgáltatások értékének meghatározásánál tehát a fillérrel is lehet számolni, de tekintettel kell lennie a kerekítési szabályokra a tényleges fizetés során.
A Legfelsőbb Bíróság a 2000-es évek elején megerősítette, hogy a fillér, mint a forint osztott része mind az árak meghatározásakor, mind pedig különféle elszámolások során jogszerűen használható, csak a fizetések lebonyolításánál kell figyelmen kívül hagyni a kerekítés módszerével.[106] A fillér tehát számlapénz formájában is tovább él, mindez nem érinti azt a tényt, hogy a forint, mint Magyarország hivatalos fizetőeszköze 2008. február 26. napjától rugalmas árfolyamrendszer keretében "szabadon lebeg".
Az egyes bankjegyek forgalmazásával kapcsolatos részletszabályokat külön MNB rendelet rögzíti, melynek rendelkezéseit alkalmazni kell az MNB, illetve a pénzkibocsátásra jogosult külföldi intézmény által kibocsátott, forgalomban lévő, továbbá a forgalomból bevont, de törvényes fizetőeszközre még átváltható forint bankjegyekre, illetve külföldi bankjegyekre.[107] Ugyancsak külön jogszabály rendelkezik a pénzforgalom lebonyolításáról, amely a belföldi fizetési forgalom alatt azon fizetési műveletek összességét érti, amelyek keretében mind a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója, mind a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója Magyarország határain belül nyújtja pénzforgalmi szolgáltatását.[108]
Mielőtt megvizsgálnánk azt, hogy az egyes szerződéses kötelmek tekintetében a pénzszolgáltatás meghatározására és teljesítésére vonatkozóan milyen egyedi rendelkezésekkel találkozunk jogrendszerünkben, érdemes egy rövid kitekintést tenni a szerződéses kötelmek világán kívüli szférára és áttekinteni azt, hogy egyes pénzbeli szolgáltatások meghatározása, illetve teljesítése kapcsán milyen hatályos kógens rendelkezésekkel találkozunk. Tekintettel arra, hogy ezen kérdések nem tartoznak vizsgálódásunk fókuszába, ezért csak mintegy figyelemfelhívó jelleggel, általánosan utalunk néhány speciális szabályra a munkabérek, az osztalék, illetve az adók meghatározásának, illetve fizetésének szabályai köréből.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) akként rendelkezik, hogy a munkabért forintban kell megállapítani és kifizetni, kivéve a külföldön történő munkavégzést, illetve jogszabály eltérő rendelkezését.[109] Ezt a szabályt egészíti ki az a rendelkezés, amely szerint a munkabért utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet.[110] Amint arra fentebb utaltunk a veszélyhelyzet ideje alatt ez utóbbi szabály azonban csak azt rögzítette, hogy nincs lehetőség a munkabér természetben történő megállapítására, annak minden esetben pénzbeli juttatás formáját kell öltenie.[111] A munkabér forintban történő megállapítására vonatkozó szabály vonatkozik a munkabér valamennyi elemére, így időbérre és teljesítménybérre is.[112]
A törvény megfogalmazásából következően mind a munkabér munkaszerződésben való rögzítése, mind an-
- 37/38 -
nak a munkavállaló részére történő kifizetése csak forintban történhet (a törvényben meghatározott két kivételtől eltekintve). Abban az esetben tehát, ha külföldi pénznemben kerül meghatározásra a munkabér vagy annak egy része, az ugyanúgy semmis, mint amikor a forintban meghatározott munkabért külföldi pénznemben fizetik.[113] Vitatható az a jogirodalmi álláspont, amely nem tekinti érvénytelennek azt a megoldást, amelynél a forintban megállapított munkabér mértékének emelését valamely külföldi fizetőeszköz árfolyamának változásához kötik.[114] Ez a megoldás valójában a megemelt összegű munkabér megállapítását jelenti, amelynek érvényessége csak akkor állapítható meg, ha a megemelt munkabér forintban kerül meghatározásra és a munkaszerződésben rögzítésre. A törvényi tilalomba ütközik ugyanakkor, ha a felek a külföldi devizában meghatározott munkabérnek a bérfizetés napján érvényes árfolyam szerinti forint egyenértékének munkavállaló részére történő megfizetését írják elő.[115]
Az Mt. ezen rendelkezését mindazon egyéb foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra alkalmazni kell, amelyek vonatkozásában az Mt. rendelkezései egyébként irányadóak.[116] Mindazon esetekben ugyanakkor, amikor nem foglalkoztatásra irányuló jogviszonyról van szó, hanem polgári jogi szerződés (tipikusan megbízás, illetve vállalkozás) keretében fejti ki a fél a tevékenységét, ezen szolgáltatás pénzbeli ellenszolgáltatásának meghatározására természetesen nem irányadó az Mt. fentebb említett rendelkezése. A veszélyhelyzet ideje alatt a munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetett, amely a munkabér forintban történő megállapítására és fizetésére vonatkozó szabálytól való eltérést is jelentette.[117]
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) szerint az éves beszámolóban az adatokat főszabály szerint ezer forintban kell megadni.[118] Ebből következik a könyvvezetés forintban történő kötelezettségének fő szabálya azzal, hogy maga az Szt. is lehetőséget biztosít arra, hogy a könyvvezetésre idegen pénznemben (devizában) kerüljön sor. Az Szt. szerint ugyanis a devizakülföldi társaságnak az éves beszámolót a létesítő okiratban rögzített devizában kell elkészítenie, illetve a létesítő okiratban rögzített devizában készítheti el éves beszámolóját az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság és az európai szövetkezet is.[119] Az Szt. lehetővé teszi továbbá, hogy bármely vállalkozó euróban vagy USA dollárban készítse el az éves beszámolóját, ha erre vonatkozó döntését a számviteli politikájában az üzleti év első napját megelőzően rögzítette és a létesítő okirata szerinti devizaként az eurót, illetve az USA dollárt jelölte meg. A vállalkozó e döntését legkorábban a döntést követő harmadik üzleti évre vonatkozóan változtathatja meg, amennyiben a számviteli politikáját és a létesítő okiratát ennek megfelelően módosítja.[120] A létesítő okiratban rögzített eurótól vagy USA dollártól eltérő devizában készítheti el éves beszámolóját az a vállalkozó is, akinél a tevékenység elsődleges gazdasági környezetének pénzneme (funkcionális pénznem) az eurótól vagy USA dollártól eltérő deviza, feltéve, hogy a bevételei, költségei és ráfordításai, valamint a pénzügyi eszközei és pénzügyi kötelezettségei az előző és a tárgyévi üzleti évben külön-külön több mint 25%-ban az adott devizában merülnek fel.[121] A vállalkozó az éves beszámolóját a létesítő okiratban rögzített devizában készíti el, a számviteli törvényben egyes rendelkezések alkalmazásának feltételeként forintban meghatározott értékhatárokat az MNB által az adott időpontra vonatkozóan közzétett, hivatalos deviza árfolyamon történő átszámítással kell figyelembe venni.[122] A beszámolókészítés és a könyvvezetés pénznemének a létesítő okiratban rögzített pénznemmel kell megegyeznie.[123]
A fentiekkel összhangban rögzíti az Szt., hogy a vállalkozó az éves beszámolóban, az egyszerűsített éves beszámolóban az adatokat a fentiekben foglalt szabályoknak megfelelően, vagy forintban vagy a létesítő okiratban rögzített devizában köteles megadni. Amennyiben forint helyett a létesítő okiratban rögzített devizában, vagy a létesítő okiratban rögzített deviza helyett forintban, illetve a létesítő okiratban rögzített deviza helyett más devizában adja meg a vállalkozó az adatokat, a forintról devizára, a devizáról forintra, illetve a devizáról más devizára való áttéréskor is a fentiekben foglaltakat kell alkalmazni.[124]
A gazdasági társaság tagját a társaságnak a tag javára történő kifizetése céljából felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt saját tőkéjéből a törzsbetétek arányában meghatározott összeg, azaz osztalék illeti meg. Az osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult, a tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.[125] A taggyűlés az osztalékfizetésről a beszámoló elfogadásával egyidejűleg határoz.[126]
Az éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni az adózott eredmény felhasználására, az osztalék jóváhagyására vonatkozó javaslatot.[127] Az Szt. meghatározása szerint az osztalék a gazdálkodó tagjai részére az adózott eredmény felhasználásáról, az osztalék jóváhagyásáról szóló döntés alapján kifizetni elrendelt, az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék csökkenéseként elszámolt összeg.[128]
Az osztalékot a beszámoló pénznemében kell jóváhagyni. Arra azonban lehetőség van, hogy amennyiben a beszámoló pénzneme forint, később a kifizetés devizában történjen, ez estben a forintban meghatározott osztalékot kell átváltani devizára, melynek esetén az árfolyamátváltás során a tag nem szerezhet jogtalan vagyoni előnyt. Mindez azt jelenti, hogy azt kell alapul venni, hogy az osztalékra jogosult tag a szabadpiacon mennyi devizát tudna vásárolni az osztalékfizetés időpontjában. Ez jellemzően az osztalékot fizető vállalkozás magyarországi számlavezető bankjának a magánszemélyek számára elérhető deviza eladási árfolyama.
- 38/39 -
Az osztalék fizetését megelőzően az osztalékot terhelő személyi jövedelemadót és egyéb járulékot forintban kell megállapítani és levonni, és az ilyen módon fennmaradó nettó osztalékot lehet más devizára átszámítva devizával fizetni. Ezzel a lehetőséggel rendszerint azon vállalkozások élnek, akiknél a bevételük jelentős része is devizában realizálódik, de könyveiket forintban vezetik.
A veszélyhelyzeti jogalkotás hívta életre bizonyos adók devizában történő megfizetését lehetővé tevő jogszabályi rendelkezések jogrendbe való beiktatását. Először a társasági adó devizában történő megfizetéséről szóló kormányrendelet tette lehetővé, hogy az Art.[129] rendelkezésétől eltérően az adózó az állami adó- és vámhatóság részére bejelenthesse, hogy a társasági adófizetési kötelezettségét amerikai dollárban vagy euróban teljesíti.[130] Ha az adózó ezen bejelentésben szereplő devizáról másik választható devizára akart áttérni, bejelentését az adóév utolsó napjáig módosíthatta, a bejelentés módosítása a következő adóév első napjától volt hatályos, míg az az adózó, aki a meghatározott bejelentést megtette, az adóév utolsó napjáig az állami adó- és vámhatóság felé bejelenthette, hogy az adó devizában történő megfizetésének lehetőségével nem kíván élni, amely bejelentés a következő adóév első napjától volt hatályos.[131]
Veszélyhelyzeti rendelkezésként külön kormányrendelet rögzítette azt is, hogy az adózó 2023. január 1. napjától esedékessé váló helyi iparűzési adóelőleg és helyi iparűzési adó fizetési kötelezettségét a Magyar Államkincstár által a helyi iparűzési adót bevezetett illetékes önkormányzat, illetve - a különleges gazdasági övezetbe tartozó adózó esetén - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére e célból euró vagy amerikai dollár devizanemben történő adófizetésre nyitott számlára történő átutalással is teljesítheti.[132]
Ezen veszélyhelyzeti rendelkezések 2023. július 31-ig voltak hatályban, 2023. augusztus 1-től az adózás rendjéről szóló törvénybe került beiktatásra mind a társasági adó, mind a helyi iparűzési adó devizában történő megfizetésének lehetősége.[133] Az új szabályozás tartalmilag teljes mértékben azonos a kormányrendeletekben rögzített, időközben hatályon kívül helyezett norma tartalmával.
A jogalkotó ezen szabályok jogrendszerbe való beiktatásával a gazdasági környezethez jobban igazodó, a vállalkozások adófizetési kötelezettségét könnyítő szabályozást vezetett be, ami elsődlegesen azon adózok számára nyújt kedvező lehetőséget, akik eleve euróban vagy dollárban vezetik a számláikat, illetőleg bevételeik ezen külföldi devizákban realizálódnak. ■
JEGYZETEK
[1] https://ado.hu/ado/kis-magyar-penztortenet-es-megszuletik-a-forint-7-resz/.
[2] KSH: Fogyasztói árak (2023. január): https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/far/far2301.html.
[3] A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet.
[4] 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés.
[5] 186/2020. (V.6.) Korm. rendelet 5. §-sal módosított 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 3. § (1) és (2) bekezdés.
[6] 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 4. §.
[7] 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 5. §.
[8] 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 6. §.
[9] 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 2. § .
[10] A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény és az egyes kiemelt társadalmi csoportok és pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozások stabilizálását szolgáló átmeneti intézkedésekről szóló 2020. évi CVII. törvény.
[11] A hiteltörlesztési moratóriumhoz kapcsolódó egyes szerződések elszámolási szabályairól szóló 537/2021. (IX. 15.) Korm. rendelet.
[12] A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet 1. §.
[13] 49/2022. (II. 18.) Korm. rendelet.
[14] A veszélyhelyzetre tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozásokat érintő negatív gazdasági hatások mérséklése érdekében szükséges intézkedésekről szóló 415/2022. (X. 26.) Korm. rendelet.
[15] A késedelmi kamatra vonatkozó egyes anyagi jogi rendelkezések veszélyhelyzetre tekintettel történő eltérő alkalmazásáról szóló 454/2022. (XI.9.) Korm. rendelet.
[16] Egyes gazdasági tárgyú intézkedésekről szóló 471/2022. (XI.21.) Korm. rendelet és az azt módosító 489/2022. (XI.30.) Korm. rendelet.
[17] Kiss Tibor: Változó kamatszabályok inflációs környezetben, különös tekintettel a kamatmaximumra I., Gazdaság és Jog, 2003/5-6. 35-40. és Kiss Tibor: Változó kamatszabályok inflációs környezetben, különös tekintettel a kamatmaximumra II., Gazdaság és Jog, 2003/7-8. 18-26.
[18] Az egyes hitelezési és befektetési tárgyú veszélyhelyzeti kormányrendeletek módosításáról szóló 522/2023. (XI. 30.) Korm. rendelet 1., 2., 5., 7. §.
[19] Az infláció és a polgári jogi jogviszonyok egymásra hatására nézve lásd: Kiss Tibor: Az infláció hatása a magánjogi jogviszonyokra, Debreceni Jogi Műhely, 2022. évi (XIX. évfolyam) 3-4. (2023. március 31.) 45-72.
[20] Menich Jónás Judit: Az euró bevezetése Magyarországon, Acta Periodica, XXII. kötet, 2021. március, 59-78., DOI, https://doi.org.10.47273/AP.2021.22.59-78.
[21] Dániát az úgynevezett kívülmaradási záradék mentesíti az euró bevezetése alól.
[22] https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/joining-the-euro-area.
[23] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 6:59. §.
[24] Leszkoven László: A pénztartozások kötelmi jogi szabályai. A pénztartozás teljesítése, a fizetés. In Barzó Tímea - Juhász Ágnes - Leszkoven László - Pusztahelyi Réka: Kötelmi jog, a kötelmek közös és a szerződés általános szabályai. Novotni Alaptívány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2015. 103.
[25] Ptk. 6:45. § (1) bekezdés.
[26] Leszkoven: i. m. (24.vj.) 104.
[27] Pécsi Ítélőtábla, Pf. II.20.045/2024/4. számú ítélet.
[28] Szabó Imre (szerk.): Állam- és jogtudományi enciklopédia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 1337.
[29] Vargyas Péter: A pénz története Babilóniában a pénzverés előtt és után. (szerkesztette és sajtó alá rendezte: Csabai Zoltán), Pécsi Tudományegyetem, Ókortörténeti Tanszék, L'Harmattan, Pécs-Budapest, 2010, forrás: https://www.academia.edu/404911/vargyas_peter_a_penz_tortenete_babiloniaban_a_penzveres_elott_es_utan_szerk_csabai_zoltan (2023.12.10.), Niall Fergusson: A pénz felemelkedése, a világ pénzügyi történelme. Budapest, Scolar Kiadó, 2021, Glyn Davies: History of Money - from ancient times to the present day, Cardiff University of Wales, 2002.
- 39/40 -
[30] Balogh András - Hamvai Réka Margit - Horváth Gábor - Nyikes Ádám - Török Gergő: Pénz - a digitális jegybankpénz átírja a pénzhez való hozzáférést. In Baksay Gergely - Matolcsy György - Virág Barnabás (szerkesztő): Új közgazdaságtan a fenntarthatóságért. Szakkönyv / háttéranyag, Budapest, Magyar Nemzeti Bank, 2022.
[31] Judik József: A pénz. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1932. 7.
[32] Ptk. 5:14. § (1) bekezdés.
[33] Ptk. 5:14. § (2) bekezdés.
[34] Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerkesztő): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Online Jogtár, a Ptk. 5:14. §-hoz fűzött kommentár.
[35] Wellmann György (főszerkesztő): Polgári Jog I-IV, Az új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára (frissítve: 2020. május 31.) (A 2013. évi V. tv., az új Ptk. kommentárja) - HVG-ORAC Jogkódex - internetes jogi adatbázis, a Ptk. 5:14. §-hoz fűzött magyarázat.
[36] Wellmann: i. m. (35. vj.) a Ptk. 5:14. §-hoz fűzött magyarázat.
[37] BH 1997.87.
[38] Gárdos István: Kié a pénzem? - A pénz dologi jogi vizsgálata. Budapest, Wolters Kluwer Kft., 2016. 26. (2016a) és Gárdos István: A pénz fogalma. Polgári Jog, 2016/1. 6. , Wolters Kluwer Online Jogtár (2016b).
[39] Gárdos (2016a): i. m. (37. vj.) 30. és (37. vj.) 8.
[40] Gárdos (2016a): i. m. (37. vj.) 35. és (37. vj.) 10.
[41] Gárdos (2016a): i. m. (37. vj.) 45.
[42] Gárdos (2016a): i. m. (37. vj.) 22. és (37. vj.) 4.
[43] Szilovits Csaba: Pénzügyi jog. Budapest, Novissima Kiadó, 2021. 289.
[44] Szilovits: i. m. (43. vj.) 290.
[45] A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 2. § 19. pont.
[46] A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 6. § (1) bekezdés 16. pont és (4) bekezdés k) és l) pont.
[47] Várgedő Lajos: A kölcsön. II. rész. Az új Ptk.-ban egy lépés hátra? Polgári Jog, 2018/4., Wolters Kluwer Online Jogtár, 5.
[48] Az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2018. október 23-i (EU) 2018/1672 rendelete 2. cikk (1) bekezdés a) pont.
[49] 2018/1672 EU rendelet 2. cikk (1) bekezdés c) pont.
[50] Leszkoven: i. m. (24.vj.) 101.
[51] Leszkoven: i. m. (24.vj.) 103.
[52] https://lexikon.katolikus.hu/M/magyar penztortenet.html.
[53] https://lexikon.katolikus.hu/M/magyar penztortenet.html.
[54] https://lexikon.katolikus.hu/M/magyar penztortenet.html.
[55] https://ado.hu/ado/kis-magyar-penztortenet-ezusttol-az-aranyig-5-rész/.
[56] 1868. évi VII. törvénycikk 1. §.
[57] 1868. évi VII. törvénycikk 2. §.
[58] 1868. évi VII. törvénycikk 3-8. §.
[59] https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_forint_bevezetesenek_napja.
[60] 1892. évi XVII. törvénycikk 1. és 3. §.
[61] https://ado.hu/ado/kis-magyar-penztortenet-ezusttol-az-aranyig-5-rész/.
[62] Kovács György: "Globalizációs" kihívások és a magyar pénztörténet. In: Botos Katalin (szerk.): Pénzügyek és globalizáció, SZTE, Gazdaságtudományi Kar Közleményei, 2005, JATE Press, Szeged, 134.
[63] Botos János: A pengő megsemmisülése a forint születése, 1938-1946, Múltunk, 2016/1. 176-177.
[64] https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_forint_bevezetesenek_napja
[65] A kvadrillióban 24 nulla van.
[66] Botos: i. m. (62. vj.) 178.
[67] Botos: i. m. (62. vj.) 182.
[68] Botos: i. m. (62. vj.) 184.
[69] Botos: i. m. (62. vj.) 188-189.
[70] Botos: i. m. (62. vj.) 189.
[71] 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 1. § (1) és (2) bekezdés.
[72] 8700/1946. (VII. 29.) ME rendelet (1) és (2) bekezdés.
[73] A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1967. évi 36. törvényerejű rendelet 2. § (2) bekezdés.
[74] Szabó Imre (szerk.): Állam- és jogtudományi enciklopédia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, 1337. és a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról szóló 1948. évi XXXII. törvény 45. cikk.
[75] 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 7. § (1) és (2) bekezdés.
[76] 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 8. § (1) bekezdés.
[77] 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 11. § (1) bekezdés.
[78] 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 14. §.
[79] Botos: i. m. (62. vj.) 199.
[80] Botos: i. m. (62. vj.) 203.
[81] Botos: i. m. (62. vj.) 203.
[82] Botos: i. m. (62. vj.) 206.
[83] https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_forint_bevezetesenek_napja.
[84] Árva Zsuzsanna: Nagykommentár Magyarország Alaptörvényéhez, az Alaptörvény K cikkéhez fűzött magyarázat. Wolters Kluwer Online Jogtár.
[85] Smuk Péter: A szuverenitás jelképei és alkotmányos védelmük. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, MTA Law Working Papers, 2014/37. 5., http://jog.tk.mta.hu/mtalwp.
[86] A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény.
[87] 2001. évi XCIII. törvény.
[88] Halász Iván: I. Az állam és az államszervezet fogalma, In Téglási András (szerk.): Az állam szervezete, Dialog Campus Kiadó, Budapest, 2018. 22.
[89] Fleck Zoltán, Gadó Gábor, Halmai Gábor, Hegyi Szabolcs, Juhász Gábor, Kis János, Körtvélyesi Zsolt, Majtényi Balázs, Tóth Gábor Attila: Vélemény Magyarország Alaptörvényérő. Fundamentum, 2011/1. 76.
[90] Alaptörvény 41. cikk (1) és (2) bekezdés.
[91] MNB törvény 4. § (2) bekezdés.
[92] Halász Iván: I. Az állam és az államszervezet fogalma, In: Téglási András (szerk.): Az állam szervezete, Dialog Campus Kiadó, Budapest, 2018. 234.
[93] MNB törvény 23. § (1) bekezdés.
[94] MNB törvény 23. § (2) bekezdés.
- 40/41 -
[95] A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1967. évi 36. törvényerejű rendelet 2. § (2) bekezdés és Szabó Imre (szerk.): Állam- és jogtudományi enciklopédia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 1337.
[96] MNB törvény 23. § (5) bekezdés.
[97] MNB törvény 24. § (3) és (4) bekezdés.
[98] MNB törvény 23. § (6) bekezdés.
[99] MNB törvény 23. § (3) bekezdés.
[100] Gárdos (2016a): i. m. (37. vj.) 28.
[101] MNB törvény 23. § (4) bekezdés.
[102] MNB törvény 171. § (1) bekezdés d) pont.
[103] 1/1999. (MK 23.) MNB hirdetmény az ötven filléres érmék bevonásáról.
[104] 2/1992. (III. 25.) MNB hirdetmény.
[105] 2/1996. (III. 25.) MNB hirdetmény (MK 22.).
[106] Legfelsőbb Bíróság Gf.I.32.644/2000., BH 2002.365.
[107] A bankjegyek feldolgozásáról, forgalmazásáról, valamint hamisítás elleni védelmével kapcsolatos technikai feladatokról szóló 1/2023. (I. 17.) MNB rendelet.
[108] A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 35/2017. (XII. 14.) MNB rendelet 2. § (1) bekezdés 2. pont.
[109] Mt. 154. § (1) bekezdés.
[110] Mt. 154. § (2) bekezdés.
[111] Jogtár - kommentár, a Munka Törvénykönyve 154. §-hoz fűzött magyarázat, Wolters Kluwer Online Jogtár.
[112] Berki Gyula: Nagykommentár a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez, a 154. §-hoz fűzött magyarázat.
[113] Berki: i. m. (111. vj.) a 154. §-hoz fűzött magyarázat.
[114] Berki: i. m. (111. vj.) a 154. §-hoz fűzött magyarázat.
[115] Kozma Anna - Lőrincz György-Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata, ORAC Kiadó, 2023, Jogkódex Internetes Adatbázis, 1909. pont.
[116] A közalkalmazotti jogviszonyra lásd az 1992. XXXIII. törvény 2. § (3) bekezdését.
[117] 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdés.
[118] Szt. 20. § (2) bekezdés.
[119] Szt. 20. § (3) bekezdés.
[120] Szt. 20. § (4) bekezdés.
[121] Szt. 20. § (5) bekezdés.
[122] Szt. 20. § (5a) bekezdés.
[123] Szt. 20. § (5b) bekezdés.
[124] Szt. 145. § (1) és (2) bekezdés.
[125] Ptk. 3:185. § (1) bekezdés.
[126] Ptk. 3:185. § (2) bekezdés.
[127] Szt. 88. § (7) bekezdés.
[128] Szt. 114. § (1) bekezdés.
[129] Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.)
[130] 298/2022. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés.
[131] 298/2022. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. § (3) és (4) bekezdés.
[132] 366/2022. (IX. 26.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés.
[133] Art. 66/A. és 66/B. §.
Visszaugrás
