Varga István: A polgári perjogi kodifikáció állása és tartalmi sarokpontjai a Szakértői Javaslat kidolgozásának szakaszában[1] (KK, 2015/5., 20-32. o.)[1]

Immár harmadik évébe lépett a Kormány által a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozattal elrendelt új polgári perrendtartás megalkotásának munkafolyamata. A munka első évében a kormányhatározat és a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság felhatalmazása alapján a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság nyomban felállította a kodifikációs témabizottságokat, amelyek egy év leforgása alatt előkészítették az Új Polgári Perrendtartás Koncepciójának I. Tervezetét. E témabizottsági szakasz feladata a koncepcionálás volt, azaz a polgári perjogi szabályozást meghatározó jogintézményi és eljárási szerkezeti alapok tisztázása, ezek fényében a lehetséges szabályozási irányok felmutatása, végül pedig - ahol erre koncepcionális szinten már lehetőség volt - a döntéshozó által majd választható szabályozási alternatívák részletes kidolgozása. A Koncepció így elkészült I. Tervezetét a Szerkesztőbizottság elnöke 2014. június 30-án átadta a kodifikációért felelős igazságügyi miniszternek. A miniszter a Tervezetet tudományosan és nemzetközi jogösszehasonlítással megalapozó szakértői anyagot az azt megjelentető könyv[2] előszavában eképp méltatta: "A kodifikációért felelős miniszterként 2014 nyarán örömmel és egyben azzal a megnyugvással tanulmányoztam a bizottságok által kidolgozott perjogi szabályozási koncepció-tervezetet, hogy az abban felhalmozott tudásanyag és a felmutatott szabályozási alternatívák meghatározóan hozzásegítik az igazságügyi kormányzatot egy olyan törvény kidolgozásához, amely képes megfelelni a polgári igazságszolgáltatással szemben megfogalmazódó modern - és a nemzetközi-, valamint az európai jog által is egyre közvetlenebbül alakított - igényeknek. A koncepció-tervezet és az annak alapjául szolgáló, a jelen kötet tartalmát képező tanulmányok egy letisztult polgári perjogi gondolkodásmód eredményei. [...] köszönetmondással és abban a meggyőződésben bocsátom útjára a kötetet, hogy annak tartalma a kodifikáció soron következő fázisaiban, azaz a társadalmi vita és a normaszöveg kidolgozása során folyamatosan jótékony, megtermékenyítő hatást fog gyakorolni." A témabizottsági-koncepcionális fázis eredményes lezárását jelzi végül hivatalosan is

- 20/21 -

a Kormány 2015. január 14-i ülésén elfogadott Koncepció: "A Szerkesztőbizottság Javaslata kiemelkedően magas színvonalon veszi számba a polgári perjogi kodifikáció lehetséges irányait, a nemzetközi irányokat, a hazai eljárásjog megújításra érdemes hagyományait, a hatályos eljárási törvény reformra szoruló és megőrzendő intézményeit. Az előterjesztő ennek megfelelően nem is mulaszt el építeni a Szerkesztőbizottság Javaslatának eredményeire, s az előterjesztés kereteihez igazodóan arra zsinórmértékként tekint."[3]

A témabizottsági szakasz lezárása és annak eredményeképp a Koncepció elfogadása után léphetett a második - munkabizottsági - szakaszába a törvényelőkészítő munka. A Főbizottság által életre hívott és folyamatosan működtetett 14 munkabizottság az eredetileg tervezett módszer szerint tematikusan lefedi a polgári perrendtartás szerkezeti egységeit és ennek megfelelően annak tervezett fejezeteit. Miután a Főbizottság már a témabizottsági szakasz elején, tehát 2013 év első felében egyidejűleg rögzítette a munkabizottságok feladatait és személyi összetételét is, a Koncepció 2015 januárjában történt elfogadása után ezeket már csak annyiban kellett módosítani illetőleg helyenként összevonni, amennyiben a Kormány által elfogadott Koncepció olyan megoldásokat választott, amelyek eltértek a témabizottsági szakaszban elkészített Koncepció I. Tervezet tartalmi javaslataitól. Példaként említhető ebben a körben, hogy okafogyottá vált a közigazgatási per szabályainak kidolgozására életre hívott munkabizottság, hiszen az itt megkezdett munkát immár a külön közigazgatási perrendtartás előkészítését végző Közigazgatási Perjogi Kodifikációs Bizottság végzi. Ugyanígy - legalábbis a polgári perjogi kodifikációs munka keretében - okafogyottá vált a választottbírósági eljárással foglalkozó munkabizottság, miután az igazságügyi döntéshozó a külön törvényi szabályozás fenntartása mellett döntött és így a Koncepció kivette ezt az eljárást a perjogi kodifikáció tárgyköreiből. Az ilymódon véglegesedéit feladatmegosztással a 14 munkabizottság túlnyomó többségben 2015 szeptemberére eljutott odáig, hogy belső vitára bocsátott olyan első jogszabályi szövegtervezeteket és azokhoz kapcsolódó magyarázó szövegtesteket, amelyek a Főbizottság elé terjesztendő Szakértői Javaslat gerincét képezik majd. Ellentétben a témabizottsági szakasszal, a munkabizottságok már a szakmai konszenzust tükröző normaszöveg-részekre tesznek javaslatokat, és csak a legritkább esetben fogalmaznak meg alternatív szabályozási tartalmakat. Ez utóbbira akkor kerül sor, ha a Koncepció valamely kérdésben nem foglalt egyértelműen állást és az adott munkabizottságon belül legalább két, egymásnak markánsan ellentmondó érvrendszer jelenik meg. Ilyen esetben a munkabizottságok felfogásában biztosítani kell az igazságügyi kormányzatnak, hogy a lehetséges szabályozási alternatívák között a döntést a részletesen kidolgozott és így egymással versengő szövegszerű javaslatok alapján hozza majd meg. Példaként említhető az általános hatáskör járásbírósági vagy törvényszéki szintre való telepítése, ahol a két nézet közötti szakmai vita a témabizottsági idők óta a munkabizottsági szakba átnyúlóan változatlan intenzitással folyik.

- 21/22 -

A munkabizottságok közötti - a fentebb jelzett körülmények által is befolyásolt - tartalmi feladat-megosztás mellett kiemelt kiemelt jelentősége azok személyi összetételének. A Főbizottság a Koncepció elfogadása után az aktualizált személyi összetételt annak a szempontnak a kiemelt figyelembe vételével határozta meg, hogy mely személyi kör vitt vezető szerepet a Koncepció I. Tervezetének megalkotásához vezető témabizottsági fázisban. Ez a biztosítéka a koncepcionális természete miatt absztraktabb témabizottsági-és az azt már szövegszerű javaslatokkal "aprópénzre váltó"; individuálisabb munkabizottsági szakasz közötti tartalmi kontinuitásnak. A következőkben egy-egy tartalmi sarokpont kiemelésével dokumentálom az immár előrehaladott munkabizottsági munkát, és ezzel egyben egy olyan életszakaszt, amely a résztvevők visszaemlékezésében méltán tart majd igényt az "intenzív" jelzőre.

Az I. számú kodifikációs munkabizottság ("Általános rendelkezések és alapelvek") Dr. Murányi Katalin, a Kúria Polgári Kollégiumának nyugalmazott kollégiumvezetője irányításával végzi törvényelőkészítő tevékenységét. Míg a Koncepció I. Tervezete még nem javasolta az egyes alapelvek nevesített szabályozását, a Koncepció már külön alapelvi fejezet kodifikálása mellett foglalt állást, így a munkabizottság az első pillanattól kezdve már a polgári perjog központi alapelveinek, így különösen a rendelkezési elv, a tárgyalási elv, a jóhiszemű pervitel elve, valamint az újonnan definiálandó anyagi pervezetés tartalmi elemeinek definiálásával, azok kodifikatórius kezelhetőségével foglalkozott. A munkabizottsági megbeszélések tartalmát mindazonáltal továbbra is áthatja az I. Tervezet azon gondolata, mely szerint az alapelvi tartalmak elsősorban a perrendi részletszabályok megfogalmazásában jelennek meg, hiszen azok összes aspektusa nem fogható meg egy átfogó alapelvi szabályban. Egyértelműen az I. Tervezet gondolatiságát kelti életre a szintén az alapelvi fejezetben elhelyezendő percél, midőn a polgári per rendeltetését a felek jogvitájának a bíróság közreműködésével történő felelős rendezésében ragadja meg.

A II. számú kodifikációs munkabizottság ("Bíróságok, hatáskör, illetékesség") Dr. Ribai Csilla, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese vezetésével működik. Míg az I. Tervezet az egységes és professzionális perrendi szabályozási ideálképhez igazodóan a törvényszékre telepített általános hatáskör mellett érvelt, a Koncepció ezt a kérdést nyitva hagyta. Vitathatatlan továbbá, hogy mind a járásbíróság, mind pedig a törvényszék általános bemeneti fórumkénti definiálása mellett számos érv hozható föl és ezt tükrözi a munkabizottságban folyó szakmai vita is. Az általános bemeneti fórum definiálásának igénye előkérdési jelleggel merül föl: míg a járásbírósági általános hatáskör mellett elsősorban statisztikai jellegű érvek szólnak (e bíróságok nagyobb száma, nagyobb ügyérkezés), addig az egységes perrendi szemlélet megvalósítását tartalmi okok miatt jobban szolgálná a törvényszéki általános hatáskör bevezetése. Az egységes szemléletet hangsúlyozó vezérgondolat több megfontolásból táplálkozik: minden perjogi kódexben az összes szabály megbonthatatlan összefüggésben áll egymással. Bizonyosan a legdifferenciáltabb és a legapróbb részletekig cizellált szabályozást igényelnek a komoly jelentőségű és tipikusan ügyvédi képviselettel zajló perek. Ezt a bonyolult és - nem utolsó sorban az ügyvédi

- 22/23 -

felelősség előbb-utóbb ténylegesen megvalósítandó komolyan vétele érdekében - minden részletre kiterjedő szabályrendszert meg kell alkotni. Ha ez a szabályrendszer, tehát a professzionáis pervezetést és percselekményeket feltételező perrend egy "különleges per" alakját ölti, akkor az általános szabályok szükségszerűen ehhez egy egyfajta lebutítottság viszonyában állnának. Ezzel szemben, ha már meg kell alkotni a professzionális, minden eljárásjogi részletet a maga bonyolultságában és összetettségében megjelenítő szabályrendszert, akkor érdemes ezt a főszabállyá tenni azzal, hogy pontokba szedve világosan meg kell határozni azokat az eseteket, amikor és amennyiben ettől eltérés lehetséges. A "lefelé", tehát a kevésbé differenciált, egyszerűbb eljárás felé történő eltérés egyik fő feltétele éppen az ügyvédi képviselet hiánya lehetne. Amennyiben a Pp. jelenlegi 73/A. §-ában található, értelmezhetetlen differenciáció helyébe egy egységes ügyvédkényszer lépne a törvényszék előtt és ezzel egyidejűleg a törvényszék válna az általános hatáskörű bírósággá, akkor egy dogmatikailag teljesen letisztult kép állna elő (külön "kis" vagy éppen "nagy" perek önálló szabályozási igénye nélkül): A jogi képviselettel megvalósuló, általános ("professzionális") törvényszéki perrendtől a járásbíróságok előtt jogi képviselet hiányában - vagy más, a törvényalkotó által szükségesnek ítélt peres féli, vagy pertárgyspecifikus körülmény fennállta esetén - a törvény által konkrétan meghatározott szabályok esetében lehetőség van eltérésre. Ezzel a "lefelő nyitott" rendszerrel szükségtelenné válik négy-öt különböző kis perrend (track) kialakítása. Ezzel szemben az általános szabályok járásbírósági szintre való tervezése és ezzel együtt a járásbírósági általános hatáskör a "felfelé" tehát a bonyolultabb szabályozás irányába való folyamatos eltérések kodifikálását tenné szükségessé (ld. tendenciájában így már a kevéssé sikerült kiemelt pereket), ami összehasonlíthatatlanul több kodifikáció-technikai nehézséggel járna együtt. A törvényszéki általános hatáskört előnyben részesítő nézet szerint ezért a felelősségteljes és tényleges ügyvédi felelősséggel megtámogatott professzionális pervitelre modellezett törvényszéki perrendet kell alkotni az ennek megfelelően általános hatáskörrel felruházott törvényszékekre. A megalkotott szabályok alkalmazandók a járásbíróságok előtt is azzal, hogy a fentebb említett szempontok teljesülése esetén és konkrét törvényi engedély esetén ott ezen általános szabályoktól el lehet térni. Mindezen érvek mérlegelése után a munkabizottság arra a kiegyenlítő belátásra jutott, hogy a törvényalkotónak a Koncepció fényében továbbra is stratégiai mozgástere van az általános hatáskör telepítése kapcsán, ezért mindkét esetre külön modellezett, alternatív törvényszöveg-tervezet megalkotását határozta el. Kevesebb alapvető problémát vetett föl az illetékességi szabályok megalkotása, ahol az illetékességi okok rendszere nemzetközi összehasonlításban is adottnak vehető. Itt alapvetően az új európai joghatósági szabályozókkal való tartalmi összhang biztosítása, valamint egyes, az anyagi magánjog által újradefiniált igények (személyiségvédelem, közösséghez tartozáson alapuló jogsérelmek) érvényesítésével kapcsolatban szükséges illetékességi okok gyakorlat által kezelhető módon történő megfogalmazása áll a középpontban. Ez elsősorban az ilyen jogsértések nehéz lokalizálhatósága és ezzel az illetékességi okok nagymértékű diverzifikálódásának veszélye összefüggésében merül föl. A munkabizottság végül feladatának tekinti az I. Tervezet által javasoltaknak megfelelően az illetékességi okok logikai rendszerezését a gyakorlatban

- 23/24 -

legegyszerűbben alkalmazható formában: a törvényi kizárólagos illetékességi okok elsőként és egy fejezetben történő összefoglalását, hiszen ezek a teljes illetékességi okrendszert lerontják. Végül az individuális, illetékes bíróság megtalálása után a munkabizottsági vita kiterjedt arra a rendezendő kizárási helyzetre, amit a bírósággal szembeni jogérvényesítés keletkeztet (Pp. 2. § (3) bek.), miután erre az esetre vonatkozóan a jelenleg hatályos törvény nem tartalmaz kizárási okot.

A III. számú kodifikációs munkabizottság ("Felek és más perbeli személyek, kollektív igényérvényesítés, közérdekű kereset") Dr. Harsági Viktória, tanszékvezető egyetemi tanár elnökletével végzi törvényelőkészítő munkáját. A félfogalom, valamint a perbeli jog- és cselekvőképesség hagyományos szabályozása nem vet föl alapvető problémákat. Ezzel szemben az érintett fejezet hagyományos szabályozási tárgyát képező további jogintézmények mindegyike élénk jogösszehasonlító kutatás és vita tárgyává vált a bizottságban. Ez oda vezetett, hogy mind a pertársasági formák, mind a beavatkozás, mind pedig a felek személyében bekövetkező változásokra vonatkozó szabályok jogösszehasonlító megalapozottságú, modern külföldi megoldásokat is figyelembe vevő kidolgozásra kerülnek, így a szabályozás részletes kialakítása során kiemelt hangsúlyt kapott a beavatkozás gyakorlatban is sok problémát és esetenként perelhúzódást okozó feltételrendszerének a kialakítása, különösen az időbeli korlátozásnak a tervezett perfelvételi szakaszhoz való kötése, hiszen a jogvita személyi és tárgyi kereteinek korai rögzítése a kodifikáció egyik vezérelve és az előbbire a beavatkozás is kihatással van. Végül, ahogyan az már az I. Tervezethez vezető témabizottsági fázisban is látható volt, a személyi körében itt is kontinuis munkabizottság előtti legnagyobb kihívást a kollektív igényérvényesítés - részben nemzetközi példákból is táplálkozó - perrendi integrálhatósága jelenti.

A IV. számú kodifikációs munkabizottság ("Képviselet") Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke vezetésével tevékenykedik. A bizottsági munka csomópontjai - részben tematikus albizottságokra is telepítve - a következők szerint alakulnak: komoly érvek szólnak - éppen a professzionális, ügyvédkényszerre modellezett törvényszéki per tükrében - a Pp. jelenlegi 67. §-ában található meghatalmazotti kör szűkítése, így különösen a szakszervezet, érdekképviseleti szervek, önkormányzatok indokolatlanul tág szerepeltetésének megszüntetése mellett. Általában is újrafogalmazandó a jogi képviselő meghatározása és itt értelemszerűen alapvetően az ügyvédre szűkülhetne a definícó azzal, hogy egyidejűleg szükséges a jogtanácsosok jogállásának rendezése és az ügyvéddel azonos perbeli jogállás biztosítása, ami a gyakorlatban - például állami szervek esetében - időről-időre igazolási nehézségeket okozott. A törvényszéki általános kötelező jogi képviselet kodifikálása mellett felmerült kiegészítő jelleggel a bírói mérlegelés alapján, a peres félre tekintettel elrendelhető ügyvédkényszer intézményének bevezetése. Ebben a körben a bevezetés esetén átgondolt költségviselési szabályok megfogalmazására lesz szükség. A kötelező jogi képviselet elmaradásának általános jogkövetkezménye továbbra is a hatálytalanság maradna azzal, hogy a bizottság a jelenleginél differenciáltabb permegszüntetési szabályozást tart szükségesnek. Több kérdéskör kapcsán a munkabizottság

- 24/25 -

más munkabizottságok eredményeinek felhasználásával illetőleg ezekkel való egyeztetés mentén alakítja ki álláspontját az egységes szemléletű kódex tervezetének elkészíthetősége érdekében. így az általános szabályokkal és az elsőfokú eljárás szabályaival foglalkozó munkabizottságokkal is egyeztetendő kérdésként merült föl, hogy hol indokolt a bírói tájékoztatási kötelezettség pontszerű bővítése illetőleg egyéb perviteli könnyítések alkalmazása, értelemszerűen az ügyvéd által nem képviselt fél esetében (pl. kézbesítési vélelem megdöntése, igazolás stb.). Hasonlóan általános szabályi kihatása volt annak a vitának, amelynek középpontjában a rosszhiszemű pervitel szankcionálása és annak címzettje állt. Ebben a körben hangsúlyosan jelenik meg a bizottság álláspontjában az ügyvédi felelősség, azaz a képviselet esetén egy magasabb mérce alkalmazhatósága, mely szerint ekkor nem szükséges a szankció alkalmazására való előzetes figyelmeztetés. Ugyanakkor a szankciós normák címzettje mindig egységesen a fél lenne, hiszen ez egyben "büntetés" az ügyvédnek is (kivéve a rendfenntartás eseteit, ahol maga az ügyvéd is szankcionálható). Egyeztetve a III. Bizottsággal a kollektív igényérvényesítés során az ügyvédi szerep meghatározása is csomóponti kérdésként jelentkezik. A perbeli bizonyítással foglalkozó munkabizottsággal merült föl továbbá egyeztetési igény a tanúmeghallgatás módjának javasolt kialakítása kapcsán. Egy markáns álláspont szerint ugyanis elképzelhető lenne a tanúmeghallgatás kizárólag ügyvédekre való telepítése és ezzel egyidejűleg a bíróság szemlélődő szerepre való korlátozása (ennyiben a common law cross examination modelljére alakítva a szabályozást), aminek célja az általános invesztigáció elkerülése lenne: szigorúan az indítványozott ténykérdések feltételére lenne lehetőség, nem indítványozott kérdésekre pedig nem, ami szintén az ügyvédi professzionalizmust és egyben felelősséget húzná alá. Végül a felek és egyéb perbeli személyek, valamint a kollektív igényérvényesítés szabályozási kérdéseivel foglalkozó munkabizottsággal merült föl folyamatos együttműködési igény a reprezentatív képviselet illetőleg általában is a kollektív igényérvényesítés körüli ügyvédi szerep kidolgozásánál.

Az V. számú kodifikációs munkabizottság ("Perköltség") Dr. Szécsényi-Nagy Kristóf közjegyző, egyetemi tanársegéd vezetésével folytatta azt a munkát, amelyet már lényegében megegyező személyi összetételben a perköltséggel foglalkozó témabizottság nagyon széles tudományos és gyakorlati alapokra helyezett. Ebben a munkabizottságban a szabályozási tárgy komplexitása miatt kivételesen nem csak a Pp. szabályainak kialakítása, hanem az Itv., valamint egyéb, költségkedvezményeket szabályozó jogszabályokban végrehajtandó módosítások is terítéken vannak. A vita középpontjában többek között a pertárgyérték meghatározásának módja, annak pertárgyspecifikus plafonírozása, az előlegezés esetkörei állnak. Az említett témakörökben részletes vita tárgya és folyamatosan alakuló szövegtervezet készül különösen is az időszakos szolgáltatásokra vonatkozó követelések plafonírozása kapcsán, valamint külön probléma a hosszabb időszakokra kötött földhaszonbérleti szerződésekből fakadó igényérvényesítés, ahol e jogviszonyok átlagélettartamát nézve irreálisan alacsony az i éves plafon, itt a bizottság törekszik a gazdasági viszonyokat reálisan tükröző, ugyanakkor az igényérvényesítést nem ellehetetlenítő küszöbérték megállapítására. A pertárgyérték meghatározásánál a bizottság részletesen

- 25/26 -

megvitatta a keresetlevél benyújtásakor már lejárt járulékok figyelembe vételének (egyfajta eljárásjogi tőkésítésének) lehetőségét. Szintén a pertárgyérték végleges meghatározhatósága körében a bizottságnak egyeztetnie kell az elsőfokú eljárási szabályokat előkészítő munkabizottsággal, hiszen a pertágyértékre kihatással lehet az újonnan bevezetendő perfelvételi tárgyalás végéig fenntartandó keresetváltoztatás lehetősége. Mindez azonban nem érinti a pertárgyérték iniciális, tehát felperes által a keresetlevélben megjelölendő, és ezzel hatásköralapító szerepét, ami ennyiben a jelenlegihez képest változatlan alapkoncepciót feltételez.

A VI. számú kodifikációs munkabizottság ("Egyéb általános szabályok, beadványok, hiánypótlás, kézbesítés, határidő, mulasztás, igazolás, valamint a modern információs technológia a polgári perben") Dr. Udvary Sándor alkotmánybírósági főtanácsadó, tanszékvezető egyetemi docens elnökletével folytatja munkáját. A bizottság két nagyobb, célszerűségi okokból együtt szabályozandó területtel foglalkozik, amelyek közül az egyik hagyományosan eljárásjogi téma, a másik viszont az eljárásjogba beszűrődő praktikus szabályozási terület. Figyelemmel az "egyéb általános szabályoknak" a peres és nemperes eljárások egésze során jelentős szerepére a munkabizottság tagjai a többi bizottsághoz hasonlóan elsősorban bírók, ügyvédek és egyetemi oktatók, a modern információs technológia Pp.-ben történő technikai megvalósíthatóságával kapcsolatos kérdések megválaszolására azonban már műszaki végzettséggel rendelkező szakember is közreműködik a munkában. Az I. Tervezetben foglaltakkal összhangban a munkabizottság álláspontja szerint nincsen szükség forradalmi reformokra az általános szabályok témakörében, a munkabizottság néhány kisebb koncepcionális-, illetve részletváltoztatást javasol. Öt, normaszövegeket és indokolás-tervezetet kidolgozó albizottság jött létre a nyugvási tényállások, az idézés és kézbesítés, a kifogások, jegyzőkönyv, iratbetekintés, pénzbírság, az elektronikus kommunikáció, valamint a beadványok, hiánypótlás, határidők, mulasztás, igazolás témakörében. A munkabizottság legfőbb koncepcionális változtatása a nyugvási tényállásoknak - szünetelésnek, felfüggesztésnek, félbeszakadásnak - az általános szabályok közé emelése, ahogyan azt már az I. Tervezet javasolta. Ezen kívül felmerültek javaslatok a beadványok tartalmi követelményeinek bővítésével kapcsolatban, különös tekintettel a keresetlevélre; a bírói gyakorlat miatt célszerű lehet a teljes bizonyító erejű magánokirat helyett az egyszerű okirat elfogadása. Említésre került továbbá a törvénykezési szünet kiterjesztése a karácsonyi időszakra, az órákban és munkanapokban/ órákban használt határidő-számítás, a végrehajtói kézbesítés lehetőségének törvényi biztosítása, továbbá - a postaszabályok "utánkövetésével" együtt - a kézbesítési szabályok és a kézbesítési fikció jelenlegi hiányainak pótlása. Az utóbbi témakörben a bizottság szorosan együttműködik a nemzetközi kézbesítés szabályaival foglalkozó munkabizottsággal, tekintettel az EU kézbesítési rendeletének, valamint a Hágai Kézbesítési Egyezmény speciális követelményrendszerére, amelyeket az új kódexben is meg kell jeleníteni. A modern információs technológiával kapcsolatban - tekintettel a szabályozást övező nagyobb társadalmi elvárásra - elvi szinten rögzítésre került, hogy a Pp. mentes marad a kifejezetten technikai jellegű szabályoktól. Kizárólag azokat a kapcsolódási pontokat

- 26/27 -

kell törvénybe iktatni, amelyek mentén a technológia - a videokonferencia, az elektronikus kapcsolattartás, stb. - a legszélesebb körben beengedhető a polgári eljárásba. A perrend dogmatikai feladata a lehető legnagyobb nyitottság biztosítása a modern technológia alkalmazhatósága irányában. Ennek infrastrukturális, technikai feltételrendszerének biztosítása azonban már ágazati törvényi illetőleg részletes rendeleti, és nem perrendi szabályozási tárgy.

A VII. számú kodifikációs munkabizottság ("Elsőfokú eljárás, keresetindítás és tárgyalás. A pertárgyérték és a peres felek személye alapján specializált leágazó szabályozások") Dr. Köblös Adél alkotmánybírósági főtanácsadó vezetésével működik. A munkabizottságban folyó tartalmi vita a perjog központi szabályozási és koncepcionális kérdéseit érinti és így kisugárzik az összes többi munkabizottság munkájára. Így egyebek mellett ennek a munkabizottságnak a feladata a per előremenetelét alapvetően befolyásoló perfelvételi szakaszra és a percezúrára vonatkozó részletszabályok megalkotása. Az ebben a munkabizottságban - az I. Tervezettel és a Koncepcióban foglaltakkal összhangban - születő szabályok mentén fog megvalósulni a polgári jogvita személyi és tárgyi kereteinek korai rögzítése és ezzel a jogalkotó szándéka szerinti fő perhatékonysági- és gyorsítási célkitűzés. A bizottság tematikájának szerteágazó voltára is tekintettel öt albizottság is alakult a munkabizottságon belül. Az első albizottság foglalkozik a keresetindítással és az azt megelőző eljárások szabályaival. A második csoport alkotja meg az érdemi tárgyalás előkészítésére vonatkozó normaszöveg-javaslatokat, így többek között erre az albizottságra hárul az osztott perszerkezet, valamint a percezúra részletszabályainak a kidolgozása is. A harmadik csoport foglalkozik a kevesebb módosítást igénylő érdemi tárgyalás szabályaival, míg a negyedik csoport a keresethalmazat, keresetváltoztatás és a preklúziós szabályok megalkotásával. Az ötödik csoport feladata végül az anyagi pervezetésre vonatkozó szabályok megalkotása. A résztervezetek az albizottságok között és az egyéb munkabizottságok felé is folyamatosan közvetítésre kerülnek, azonban az ebben a munkabizottságban megszülető szövegtervezetek előreláthatólag az utolsó pillanatig egy sor változást fognak indukálni az összes többi munkabizottság tervezet-szövegeiben.

A VIII. kodifikációs munkabizottság ("Bizonyítás") Dr. Döme Attila bíró, a Pécsi ítélőtábla tanácselnöke vezetésével folytatja törvényelőkészítő tevékenységét. A leendő kódexben - hasonlóan a Pp.-hez - önálló fejezetet kap a bizonyítás. Ellentétben azonban a hatályos Pp.-vel az illetékes munkabizottság törekszik a bizonyítással kapcsolatos joganyagot, amennyire lehetséges, komplex módon, egységesen szabályozni. Így a jelenleg a Pp. alapelvi részében megtalálható szabályok (pl. 3. § (3)-(5) bek.), illetve azok új kódexbeli megfelelői átkerülnek a bizonyítási fejezetbe. Az alapelveket illetően elmondható, hogy a kodifikáció nagyrészt megtartja a Pp.-ben már jól bevált alapvető koncepciókat, így a szabad bizonyítás rendszerét, a peranyag-szolgáltatás elvét és ehhez kapcsolódóan a jóhiszemű pervitel követelményét a bizonyítási eljárásban - még ha természetesen akadnak is kisebb hangsúly-eltolódások. Ilyen elmozdulás várható a bizonyító fél ellenfelének, illetve - a perben se félként, se beavatkozóként részt nem vevő - harmadik

- 27/28 -

személyek együttműködési kötelezettsége kapcsán. Világosan jelentkezik ugyanis igény bizonyos perjogi szituációkban (pl. ellenféli információs túlsúly esetén) arra, hogy a bizonyító fél bizonyos körben segítséget kapjon a per kimenetelében nem, illetve ellenérdekelt személyektől is, természetesen az alapelvek, illetve az anyagi jogban meghatározott bizonyítási teher szabályok sérelme nélkül. Új kihívások elé állította a bizonyítási munkabizottságot az új kódexben bevezetendő osztott perszerkezet bevezetése is, elsősorban a bizonyítás indítványozásának idődimenziója kapcsán. A bizonyítás általános szabályait illetően továbbá számos egyéb, eddig nem szabályozott témakör került a munkabizottság figyelmébe, így többek között a bizonyításhoz kapcsolódó állítási teher szabályozása, a jogellenesen szerzett bizonyítékok, illetve a más eljárásban felvett bizonyítás eredményének a felhasználhatósága. Az egyes bizonyítási eszközök szintjén a fő dilemmát a szakértői bizonyítás alapkoncepciójának kiválasztása (magánszakértői rendszer - bíróság által kirendelt szakértő) jelenti. A kodifikáció során határozott célkitűzéssé vált a határon átnyúló okiratforgalom és a kapcsolódó kérdések polgári perjogi kezelése is. (Erre vonatkozóan 1. lentebb a nemzetközi és európai uniós munkabizottságnál.) Kifejezetten bizonyítási eszközként definiáltan fog szerepelni a kodifikációs munkálatok jelen állása szerint mindezeken felül a fél előadása is.

A IX. számú kodifikációs munkabizottság ("Határozatok és jogerő") Dr. Orosz Árpád, a Kúria tanácselnöke vezetésével folytatja munkáját. A munkabizottsági munka alapvetően annak a premisszának a jegyében zajlik, hogy nem látszik alapvető változtatási igény a határozatok és a jogerő jelenleg hatályos és a perjogi tradícióknak megfelelő szabályozása kapcsán. Konkrét újraszabályozási felvetések pontszerűen merültek föl, így a vita és azt követően albizottságok munkája is ezeknek a pontszerűen felmerülő kérdéseknek a megválaszolására, valamint a terjedelmes bírói gyakorlat jogszabályi szintre emelésére irányul. Ennek megfelelően négy külön albizottság dolgoz ki normaszöveget és hozzá kapcsolódó indokolás-tervezetet a határozattípusok kategorizálására, a határozatok tartalmi és formai megjelenésére, a kötőerő megnyilvánulásaira, és egyéb kérdésekre (az utóperre, teljesítési határidőre stb.) vonatkozóan. A munkabizottságban zajló főbb vitapontok - az albizottsági leképezésnek megfelelően - a határozatok indokolásával kapcsolatos követelmények részletesebb meghatározására, a határozattípusok elkülönítésére, azok közötti hasonlóságokra és különbözőségekre. Hosszú és részletes vita alakult ki az indokolási kötelezettség lazíthatóságáról és ennek a jogorvoslati joggal, konkrétan annak kiüresítésével való összefüggéséről. Szintén részletes javaslatok fogalmazódtak meg a részítélet és beszámítás viszonyára, az anyagi jogerő fogalmára, valamint az eshetőleges keresetek megengedhetőségére vonatkozóan. Emellett új elemként felmerültek kérdések a percezúra és a perfelvételi szakasz beiktatásával létrejövő "közbenszóló határozat" jogi természetével, a határozatok és a jogerő rendszerében felmerülő helyével kapcsolatban. A közbenszóló határozatra vonatkozó álláspontok alapvetően egyrészt abba az irányba csoportosulnak, hogy a közbenszóló határozat egyfajta végzéshatályú "tájékoztatás" legyen, és kisebb arányban merült fel annak a lehetősége, hogy az - fellebbezhető jellege folytán - az eljárást nagyobb mértékben "megtörő" ítélet legyen. Ebben

- 28/29 -

a tekintetben a munkabizottság együttműködik a percezúrával foglalkozó bizottsággal, valamint a két perorvoslati munkabizottsággal egy olyan szabályozás érdekében, hogy a percezúra jogalkotói céljával ne kerülhessen ellentétbe egy potenciálisan a per elhúzódásához vezető köztes jogorvoslati fázis.

A X. számú kodifikációs munkabizottság ("Perorvoslati rendszer és a perorvoslatok általános kérdései, a rendes perorvoslat") elnöke Dr. Juhász László, a Pécsi Ítélőtábla ny. kollégiumvezetője. A munkabizottság tevékenységének irányát egyértelműen meghatározta már az I. Tervezet és a Koncepció is azzal, hogy szükségtelennek tartotta a rendes perorvoslati eljárás szabályainak paradigmatikus átalakítását. A munkabizottsági előkészítés a jelenlegi fellebbezési fejezet szabályozási vázát követve az ítélet elleni fellebbezés részletes szabályait tartalmazza azzal, hogy meghatározó iránya a kodifikációnak az eljárás kereteinek pontos körülhatárolása másodfokon is - hasonlóan az elsőfokú előkészítő szakasz feladatához. Pontosítási igény merült föl így azon szabályok tekintetében, amelyek az elsőfokú eljárás tárgyát nem képező tények és jogi hivatkozások másodfokú bevezethetőségét szorítják időbeli és tartalmi korlátok közé. A vita másik súlypontját a fellebezés tárgyaláson kívüli elbírálhatóságának lehetősége illetőleg e lehetőség - esetleg azt főszabállyá emelő - kiterjesztése volt.

A XI. számú munkabizottság ("A perorvoslatok speciális kérdései, a rendkívüli perorvoslatok") Dr. Ébner Vilmos, a Székesfehérvári Törvényszék tanácselnöke vezetésével folytatja kodifikációs előkészítő tevékenységét. Az egyes albizottságokban keletkezett első tervezetek előkészítésében párhuzamos munkával oroszlánrészt vállalt a Kúria Polgári Kollégiuma, amelynek saját anyagai a munkabizottsági tervezetekre megtermékenyítő hatással bírtak. Az e tervezetek tartalma körül kialakult munkabizottsági vita középpontjában egyrészt a felülvizsgálat és intézményileg a Kúria jogegységesítő szerepének pontos definiálása, annak korlátai, valamint az Alkotmánybíróság eljárásaihoz való viszonya állt. A részletszabályok szintjén a felülvizsgálat engedélyezése, az újonnan bevezetendő kúriai engedélyezési eljárás részletei, a felülvizsgálat kizártságának esetkörei, a felülvizsgálati kogníció körének meghatározása, így utóbbival kapcsolatban különösen a felülmérlegelés kizárásának kérdései váltak részletes vita tárgyává. A perújítás esetében az I. Tervezet és a Koncepció fellebbezéshez hasonló, tehát alapvető változás szükségességét tagadó állásfoglalása volt irányadó, így inkább csak szabályozási pontosításokról szólt a vita. Újdonságként került be ugyanakkor a formálódó munkabizottsági szakértői anyagba az Emberi Jogok Európai Bíróságának Konvenció-sértést megállapító ítélete, mint új perújítási ok, amit már az I. Tervezet is szükségesnek tartott az alapjogi sérelmek gyakorlat számára is egyértelmű perjogi becsatornázása érdekében. A stras-bourgi marasztalásra alapított perújítás megengedhetősége körében vizsgálandó lesz az, hogy az eljárás perújítás keretében történő újbóli lefolytatása szükséges-e a perújító fél jogsérelmének orvoslására, hiszen ez sok esetben már az EJEB előtt megtörténik illetőleg fogalmilag csak ott történhet meg (pl. ésszerűtlen időre elhúzódott perben pervesztes fél esetében, ha a konvenció-sértés csak az ésszerű idő követelményének sérelmében valósult

- 29/30 -

meg, de egyébként a jogerős ítélet tartalma integráns abban az értelemben, hogy az nem volt érintett a strasbourgi eljárásban.) Végül ez a munkabizottság dolgozza ki a perorvoslati természetű kijavítás és kiegészítés új szabályrendszerét is.

A XII. munkabizottság ("Különleges perek") törvényelőkészítő tevékenységét elnökként Dr. Kapa Mátyás ügyvéd, egyetemi adjunktus irányítja. A szerteágazó tematikát lefedő munkabizottság értelemszerűen az egyes különleges perek illetve percsoportok mentén almunkabizottságokat alakított és ezek a következő perekre vonatkozó törvényszöveg-tervezeteket és kapcsolódó indokolás-tervezeteket készítettek: a személyállapoti perek, a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per, a jogi személyek törvényes alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek, munkaügyi per, sajtóhelyreigazítási eljárás, a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt indított per, a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránt indított perek, a váltóper, a végrehajtási perek, valamint az iparjogvédelmi perek teljes palettája. Az új perrendi szabályoknak kiemelt feladata, hogy megfelelő jogérvényesítési kereteket biztosítsanak a közelmúltban az új Ptk. hatályba lépésével sok tekintetben átalakult személyiségi jogvédelemnek vagy például az új családjog által definiált igényeknek, jogviszonyoknak. E rövid, dokumentáló leírás terjedelmi keretei mindegyik különleges per egyenkénti tartalmi érintését még felszínesen sem teszik lehetővé, ezért csak a munkabizottsági vita személyállapoti perekre vonatkozó egy aspektusa álljon itt a több tucat, egyéb területet érintő bizottsági gondolatcsere képviseletében: a státuszper és a járulékos igények érvényesítésének viszonya. A házassági per bírósága előtt a kialakult konszenzus szerint kizárólag ugyanarra a házasságra vonatkozó érvénytelenítési vagy bontókereset, továbbá a házasfelek gyermekének származására, tartására és a gyermeket érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére/újrarendezésére vonatkozó keresetet lehet összekapcsolni. A Pp. jelenlegi 283. § (1) bekezdése akként módosulna, hogy a szövegből kimarad a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése - ez ugyanis perfelállási problémákat vet fel. Hasonlóan kimaradna az eddig összekapcsolhatóságában magától értetődőnek tekintett házassági vagyonjogi per. A szakértői javaslat szerint a Pp. új koncepciójára is figyelemmel nincs jogi indoka a vagyonjogi jogvita köteléki perhez való kapcsolásnak. A házastársi vagyonok mennyiségi és minőségi változása, a vagyonleltár állandó módosítása, azaz a keresetkiterjesztés parttalansága miatt a közös vagyon megosztása iránti perek a legnagyobb számban elhúzódó peres eljárások. Ehhez a gyakorlati érvhez járul az a dogmatikai megfontolás, hogy immár az anyagi jogi szabályozás is kivette a bontóperi szükséges járulékos kérdések köréből az ingóvagyonban való megállapodást, az ingatlan jogi sorsának rendezése pedig eddig sem volt előírás. A bontóperi eljárásban ugyanis az alperes által előterjesztett vagyonjogi kereset esetében nemcsak a felek (viszontkereseti felperes/alperes), hanem az ingatlan tulajdonjogát érintő esetekben a jelzálogjogosultak, haszonélvezők perjogi pozíciójának meghatározása sem volt problémamentes. Tovább menve, az I. Tervezet és a Koncepció szerinti percezúrával végződő perfelvételi szakasz a házassági vagyonjogi perek esetében akkor eredményezhet hatékony pervezetést, ha elkülönül a hivatalbóli bizonyításnak is lehetőséget adó köteléki

- 30/31 -

eljárástól. Az új szabályozás a vagyonjogi perek esetén azzal járulhat hozzá az effektív pervitelhez, hogy a perelőkészítő tárgyalás után a vagyonleltár nem bővülhet, a bizonyítási indítványok itt rögzülnek, nincs helye újabb és újabb keresetkiterjesztésnek, ezáltal gyorsan és hatékonyan tárgyalható a kereset. A két eljárás elkülönítésétől tehát a szakértői javaslat több szempontból egyszerűsödést és effektivitás-növekedést vár mind a köteléki, mind pedig a vagyonjogi perben. Mindezzel a jelenlegi 292. § részítéleti és egyben közbenső ítéleti funkciót is betöltő konstrukciója is elhagyhatóvá válna, tovább gyorsítva ezzel a vagyonjogi jogvita elintézhetőségét.

A XIII. kodifikációs munkabizottság ("Nemperes eljárások, alternatív vitarendezési módok") Dr. Anka Tibor közjegyző elnökletével végzi munkáját. Azt már az I. Tervezet és a Koncepció egyértelműen eldöntötte, hogy a Pp.-t nem szabad egyes nemperes eljárások részletszabályaival megterhelni, így a munkabizottság e körben kapcsolószabályok és olyan általános eljárási szabályok megalkotására szorítkozik, amelyekkel megvalósítható a Pp. nemperes eljárásokban játszott háttérjogszabályi funkciója. A szakértői javaslat két vonalon halad előre: egyrészt lényegében egy "kis Pp."-t alkot a legfontosabb eljárási jogintézmények nemperes eljárások céljára történő definiálásával, másrészt egy helyre gyűjti a jelenleg a Pp.-ben szórtan elhelyezkedő, de ott szabályozott nemperes eljárásokat (egyezségi kísérletre idézés, előzetes bizonyítás stb.) Végül e munkabizottság feladata az alternatív vitarendezési módok perrendi kapcsolódási pontjainak szabályozása. Mivel a Koncepció elvetette az I. Tervezetnek a választottbírósági eljárás Pp.-be történő integrálására tett javaslatát, így a munkabizottság feladata e körben a mediáció és a polgári per viszonyrendszerének, kölcsönhatásának a szabályozására redukálódott.

A XIV. kodifikációs munkabizottság ("Nemzetközi és Európai Uniós vonatkozású szabályozási tárgyak") Elnök: Dr. Szőcs Tibor, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogi tudományos főtanácsadója vezetésével dolgozta ki javaslatait, nagyban támaszkodva a személyi körében kontinuis korábbi témabizottsági előkészítő anyagra. Magyarország európai uniós tagságával, illetve a nemzetközi személyi és gazdasági kapcsolatok fejlődésével a nemzetközi elemet tartalmazó jogviták száma is megnövekedett. Míg korábban - a szabályozás logikájából következően értelemszerűen a tisztán belföldi ügyekre kialakított - Pp. általános részi szabályozás kapcsán gyakran csupán egyfajta különlegességként merült fel a nemzetközi polgári eljárásjogi szabályok alkalmazása, mára ez a jogalkalmazói munkában mindennapi gyakorlattá vált. Ennek megfelelően egy ma megalkotandó polgári peres kódex megalkotása során hangsúlyozottan figyelemmel kell lenni a nemzetközi, illetve európai uniós kapcsolódási pontokra. Ezen felül külön ügyelni kell a vonatkozó szabályok elhelyezésére is. Jelenleg a nemzetközi polgári eljárásjogi szabályok nagyrészt a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvény erejű rendeletben találhatóak, és csak sporadikusan a Pp.-ben, míg az európai uniós vonatkozások kapcsán a rendeleti szintű szabályokhoz kapcsolódó nemzeti végrehajtási szabályokat szintén csak elszórva lelhetőek fel, olykor pedig teljesen hiányoznak (pl. kisértékű követelések európai eljárása tekintetében). Megfelelő alternatívának tűnik a polgári perben

- 31/32 -

alkalmazandó nemzetközi, illetve (a nemzeti szabályokat igénylő kérdésekben) az európai uniós polgári eljárásjogi szabályokat a perrendtartásban, mégpedig egy külön fejezetben szabályozni, ahogyan erre több külföldi példa látható. A leendő fejezet tárgykörei közül első helyen a határon átnyúló kézbesítés és bizonyítás-felvétel (mint a nemzetközi polgári jogsegély két klasszikus) területét és az okiratok határon átnyúló szabályozását (ideértve mind a külföldön kiállított okiratok belföldi felhasználásának feltételeit, mind pedig a belföldön kiállított okiratok külföldi felhasználásra történő hitelesítési rendjét is) emelhetjük ki. A határozatok elismerésének és végrehajtásának is van több olyan vetülete (pl. előkészítő intézkedések belföldi határozatok külföldi végrehajtása kapcsán), amely a jelen szabályozási keretrendszerben nem a leghatékonyabban nyer szabályozást, így pedig ezeket illetően szintén felvetődik a Pp. nemzetközi fejezetébe való felvétel lehetősége. Mindezeken a klasszikus területeken felül azonosítható több olyan részletkérdés is, amelyeket indokoltnak tűnik - immáron rendszerezve - a kódexnek tartalmaznia (pl. külföldi jog kezelése belföldi eljárásban, joghatóság vizsgálata, bíráskodási képesség, nemzetközi mentesség, külföldi perfüggőség). Mindezen szabályozókat - nem utolsó sorban a jogalkalmazó munkáját technikailag is elősegítendő - a készülő szakértői javaslat egy egységes Pp-fejezetben, integráltan szabályozná, mintegy egy helyre gyűjtene.

Az intenzív munkabizottsági fázist a jogászi hivatásrendek képviselőinek megtermékenyítő gondolatcseréje jellemezte. Minden munkabizottság személyi összetételében képviseltette magát a bírói, az ügyvédi, az ügyészi és a közjegyzői kar, valamint a jogtudomány azzal, hogy minden munkabizottságban meghatározó számarányban dolgoztak a polgári ügyszakos bírók és az ügyvédek. A munkabizottságok ilyen összetétele ahhoz is vezetett, hogy helyenként a munkabizottsági vita hangulata üdítően emlékeztetett a tárgyalótermi kontradikcióra. A munkabizottságok fentebb nevezett elnökei, valamint a tervezetek megalkotásában aktívan részt vevő munkabizottsági tagok - akiket tiszteletteljes köszönet illet elvégzett munkájukért - e sorok szerzője szerint alappal bízhatnak abban, hogy a kezük nyomát viselő, és az elkövetkező napokban leadandó Szakértői Javaslat a bevezető sorokban felidézetthez hasonló, pozitív fogadtatásban részesül majd.■

JEGYZETEK

[1] A szerző e helyen is hálás köszönetet mond Dr. Éless Tamás ügyvéd úrnak, az ELTE címzetes egyetemi tanárának mindazért a munkájáért és támogatásáért, amely nélkül a tudományos titkár a munkabizottsági szakasszal kapcsolatos kötelezettségeinek nem tudott volna megfelelni.

[2] Németh János-Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-Orac Budapest 2014.

[3] Az új polgári perrendtartásnak a Kormány 2015. január 14. napján megtartott ülésén elfogadott Koncepciója, http://www.kormany.hU/download/6/42/40000/20150224%20PP%20koncepci%C3%B3.pdf 4-5. old.