A Polgári törvénykönyv új koncepciójának az élettársi jogviszonyra vonatkozó tervezetével foglalkozik Uitz Renáta írása.
Azt vizsgálja, mennyiben illik bele a melegek regisztrált élettársi kapcsolatának jogi elismerésére irányuló javaslat a melegjogok védelmének magyar történetébe.
Az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz új tagállamé közül pillanatnyilag a magyar jogrend biztosítja a legszélesebb körű védelmet a melegeknek.[1] Az új tagállamok közül egyedül Magyarország ismeri el a melegek élettársi viszonyát.[2] Az tény, hogy a magyar jogban ez nem jelent regisztrált élettársi viszonyt, mint például a dán, a francia a német, a portugál vagy a svéd megoldás, és végképp nem beszélhetünk melegházasságról olyan értelemben, ahogyan a holland jogban szerepel. Ezen a helyzeten kíván változtatni a kisebbik kormánypárt: az SZDSZ 2005. április végi bejelentése szerint a párt a közeljövőben törvényjavaslatot kíván benyújtani a regisztrált élettársi kapcsolatról.[3]
Az alábbiakban nem tekintem át részletesen a melegek házasságkötésére vagy regisztrált élettársi kapcsolatára vonatkozó egyes külföldi szabályozásai megoldásokat. Ehelyett egyrészt azt vizsgálom, mennyiben illik bele a melegek regisztrált élettársi kapcsolatának jogi elismerésére irányuló javaslat a melegjogok védelmének magyar karriertörténetébe. Ezt követően áttekintem, hogy a meleg párok státuszának jogi elismerése során milyen külföldi vagy nemzetközi bírói és emberi jogi fórumokat megjárt érvek és megfontolások hangolhatók össze leginkább a magyar Alkotmány rendelkezéseivel. Bár a külföldi példák némelyike erősen kontextusfüggő, a jelen írás keretei és korlátai nem adnak lehetőséget az egyes nemzeti összefüggések és háttértörténetek részletes ismertetésére.
Amikor a melegek jogaira terelődik a szó, a büszke magyar EU-polgár hajlamos elégedetten körülnézni a köztársaság háza táján. 1995-ben az Alkotmánybíróság elutasította ugyan azt az indítványt, amely a házasság férfi és nő életközösségére utaló törvényi meghatározását támadta, de ezzel egy időben az AB kimondta, hogy "két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együtt élő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre".[4] E határozat nyomán 1996-ban az Országgyűlés ezt az értéket végül azzal ismerte el, hogy a Polgári törvénykönyv (Ptk.) élettársi kapcsolatról szóló értelmező rendelkezését módosította.[5]
Az AB újabb határozataiban Németh János elnöklete alatt először kivette a természet elleni fajtalanságot mint elkövetési magatartást a vérfertőzés bűncselekményi tényállása köréből,[6] majd 2002-ben megsemmisítette a Büntető törvénykönyv (Btk.) természet elleni fajtalanságra és természet elleni erőszakos fajtalanságra vonatkozó rendelkezéseit, ezzel egységesítve a hetero- és homoszexuális kapcsolatokra megállapított beleegyezési korhatárt.[7] Mintha versenyt futna az EU-csatlakozást megelőzően felgyorsult idővel, 2003-ban széles körű szakmai és társadalmi egyeztetést követően az Országgyűlés elfogadta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt,[8] ezzel kifejezetten megtiltva a szexuális irányultságon, valamint a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést.[9]
E sikertörténetben szinte kezd elhalványulni az AB Sólyom éveiben született "Szivárvány"-határozatának jelentősége.[10] Az említett megállapítások és fejlemények tükrében újabban talán mégsem tűnik annyira jelentősnek, hogy az AB a fiatalkorúak egyesülési szabadságának korlátozását indokoltnak találta, figyelemmel a gyermekek szexuális fejlődésének sajátosságaira és korlátozott belátási képességére, különösen ami a homoszexualitás nyílt vállalása esetén a társadalmi következményei felmérését és az erről való felelős döntést illeti.[11] S valóban, a közelmúlt magyar melegjogi fejleményeinek ismeretében majdhogynem meglepő, hogy az új Polgári törvénykönyv kilátásba helyezett családjogi könyvének koncepciója - a nemüket megváltoztató személyek házasságáról szólva - kifejezetten hangsúlyozza, hogy a házasság férfi és nő közössége. Az élettársi viszonyról szólva a koncepció megemlíti, hogy külföldön szembetűnően terjed a regisztrált élettársi kapcsolat intézménye (egyes országokban kifejezetten azonos nemű pároknak fenntartva), majd leszögezi: "A Koncepció nem javasolja regisztrált élettársi kapcsolatok bevezetését. (Nem lehet elzárni természetesen az együtt élőket attól, hogy közokiratban egymást élettársként elismerő nyilatkozatot tegyenek, vagy e kapcsolatukról a jegyzőtől kérjenek »tanúsítványt«.)"[12]
- 73/74 -
Az új polgári törvénykönyv koncepciójának sorai között olvasva elsőre látásra is kitűnik, hogy az alkotók nem voltak elragadtatva a melegházasság vagy épp a melegek regisztrált párkapcsolatának gondolatától. A koncepció központi kérdései között megtalálható viszont az egyházi házasságkötések érvényességének problémája, illetve egy sor gyermekvédelmi és házassági vagyonjogi újítás. Ebből a jóindulatú olvasó számára csupán az következik, hogy a koncepció szerzői a melegek regisztrált párkapcsolatának bevezetésével járó fejtörést szívesebben bíznák másra. A büszkélkedést egy időre félretéve a magyar EU-polgár e ponton tehát elgondolkozhat, az új Polgári törvénykönyv koncepciójának határain túl milyen utak vezethetnek a meleg párok státuszának jogi elismerése felé.
Az utóbbi időben divat az EU-csatlakozásra fogni a magyar jogalkotás apróbb és nagyobb, kellemes vagy éppen kényelmetlen fordulatait. Ezért nem is okoz különösebb megütközést a kijelentést: az AB-nak a természet elleni fajtalanságról szóló 2002-es határozata, valamint az egyenlő bánásmódról szóló törvény az EU-csatlakozás gyümölcse. A csatlakozási tárgyalások során az Európai Parlament egyértelművé tette, hogy a hetero- és homoszexuális kapcsolatok azonos beleegyezési korhatára a magyar csatlakozás egyik feltétele, amire az Európai Parlament határozataiban többször is nyomatékosan felhívta a csatlakozó államok, köztük Magyarország figyelmét.[13] Mivel a természet elleni fajtalanságról szóló döntésében - más külföldi és nemzetközi források mellett - az AB említést is tett ezekről az európai parlamenti határozatokról, az EU-csatlakozás hatása nem elhanyagolható az AB döntésének értékelésekor. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény több helyen is említi, illetve feltünteti az Európai Közösségek azon jogszabályait, amelyeknek az új magyar szabályozás méltó megfelelőjévé kíván válni.[14]
A valóságban tehát nem túlzás talán azt állítani, hogy az AB döntése, illetve az egyenlő bánásmódról szóló törvény megalkotása egyaránt jó példája az EU kibővítésével foglalkozó szakirodalomban a "csatlakozást megelőző feltételességnek" (pre accession conditionally) nevezett jelenségnek, ami ösztönzőleg hat az EU-hoz csatlakozni kívánó államok együttműködési hajlandóságára, már ami az acquis elfogadását illeti. A frissen csatlakozott tagállamok együttműködési hajlandósága a csatlakozást követően várhatóan jelentősen csökken. Ezt a veszélyt kívánta - az EU kibővítésének történetében először - valamelyest kiküszöbölni a csatlakozási okmány 38. cikke, amely lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy a csatlakozást követő három évig "megfelelő lépéseket" tegyen az új tagállam kötelezettségeinek teljesítése érdekében.[15]
Bár ez a rendelkezés első ránézésre ijesztőnek tűnhet, érdemes megjegyezni, hogy a csatlakozási okmány 38. cikke nem jelöli meg közelebbről a "megfelelő lépéseket". A meleg párkapcsolatok tagállami elismerésének problémakörében a 38. cikk alkalmazásának másik kétes pontja, hogy e tárgyban az Európai Közösségek, valamint az unió joganyaga igen kevés iránymutatást, és ha lehet, még ennél is kevesebb szabályt tartalmaz. Az amszterdami szerződés 13. cikke külön is nevesíti ugyan a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést a diszkrimináció esetei között, ennek a rendelkezésnek azonban nincsen közvetlen hatálya. Koen Leanerts szerint a 13. cikk olyan további alapot jelent, amely lehetővé teszi a Tanács számára, hogy fellépjen a diszkrimináció ellen a közösségi jog határain belül.[16] Itt érdemes megjegyezni, hogy a nizzai karta 21. cikke nevesíti ugyan a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést, egyéb rendelkezései azonban különös hangsúlyt fektetnek a nemek közötti egyenlőségre (23. cikk), valamint a házasság és a család védelmére (különösen a 9. és a 33. cikk).[17]
Az Európai Bíróság (EB) hozott azonban néhány ítéletet a melegekkel szembeni foglalkoztatási diszkrimináció tárgyában, amelyek egyértelműen azt jelzik, bár a melegek párkapcsolatának szabályozása nem tartozik közvetlenül az EU hatáskörébe, a munkaügyi jogviták egy részében a meleg párok tagállami jogi státusza kihatással van munkapiaci helyzetükre, s mint ilyen, az EB figyelmét sem kerülheti el. Az EB ilyen tárgyú döntéseit azonban nagymértékű - gyakran formalizmussal alátámasztott - óvatosság jellemzi.[18] A sokat kritizált Grant kontra South-West Trains ügyben[19] az EB megállapította, hogy nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést az a munkáltatói előírás, amely a házastársaknak biztosított, jövedelemnek minősülő utazási támogatást nem biztosítja az azonos nemű élettárs számára is. Az EB szerint mivel az azonos nemű élettársak kizárása férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik, nem történt nemi alapú diszkrimináció.[20] Hangsúlyozandó, hogy a Grant-ügyben az EB az EK-szerződés 119. (új 141.) cikkére, illetve a Tanács 75/117/EG[21] és 76/207/EGK irányelveire[22] alapozta döntését, vagyis olyan rendelkezésekre, amelyek kifejezetten a férfiak és nők egyenlőségét mondják ki. A Tanács 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatási és munkahelyi bánásmód általános kereteinek létrehozásáról
- 74/75 -
ugyan kifejezetten nevesíti a nemi irányultság szerinti megkülönböztetés tilalmát,[23] az EB-nek azonban még nem nyílt alkalma az irányelv e rendelkezésének alkalmazására.[24]
Az EB újabb ügyekben jóval közelebb sodródott a tagállamoknak az élettársi kapcsolatra, illetve házasságra vonatkozó szabályaihoz. A D. kontra Svéd-ország[25] ügyben az EB kimondta, hogy a meleg pár svéd jog szerint regisztrált élettársi kapcsolata nem minősül "házasságnak" a Közösségek saját személyzeti szabályzata alkalmazásában.[26] Ez a döntés nemcsak az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlatával ellentétes, de eltér az EB-nek a transzszexuális és transznemű személyek jogaira nézve kialakított saját álláspontjától is.[27] A Európai Bíróság legutóbb a K. B. kontra NHS Pensions Agency ügyben[28] kimondta, hogy az Egyesült Királyságnak azok a jogszabályai, amelyek nem teszik lehetővé a transzneműek számára az új nemüknek megfelelő (heteroszexuális) házasságkötést, és ezáltal kizárják őket például az özvegyi nyugdíjra jogosultak köréből, nem egyeztethetők össze az EK-szerződés 141. (régi 119.) cikkével.[29] Ez az álláspont az EB által is bevallottan[30] megfelel az EJEB korábbi, a Goodwin-ügyben[31] hozott döntésének. Az ügyben az EJEB az Emberi jogok európai egyezménye 8. cikkének sérelmét megállapítva elmarasztalta az Egyesült Királyságot, amiért megtagadta a transznemű személyek új nemének megfelelő születési anyakönyvi kivonat kiállítását, megakadályozva ezzel, hogy új nemüknek megfelelően (heteroszexuális) házasságot kössenek.
Megállapítható tehát, hogy bár az Európai Közösségek joganyaga gazdag a foglalkoztatási diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályokban, ezek a szabályok a melegek jövedelmi, illetve a meleg élettársak vagyoni viszonyait érintő rendelkezéseken túl nem nyújtanak iránymutatást, és különösen nem kötelezik a csatlakozó vagy az új tagállamokat az azonos nemű párok élettársi viszonyainak elismerésére. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy miközben a magyar politikai és jogi elitek számára is egyre egyértelműbbé válnak a közösségi szabályozás bizonytalanságai, továbbá immár teljes pompájában megmutatkozott az EB meglepően gyenge önálló beavatkozási hajlandósága, a csatlakozást követően előreláthatólag az EU felől érkező (vélt vagy valós) politikai nyomás csökken majd az azonos nemű párok együttélésének legalizálása tekintetében. Nem csoda tehát, hogy a magyar politikai elit kissé kényszeredett 2003. augusztusi felbuzdulása óta[32] kevés szó esett kormánykörökben a melegek párkapcsolatának intenzívebb jogi elismeréséről. Ebbe a komfortos hallgatásba csobbant bele az SZDSZ április végi felvetése.
E hír hallatán érdemes tehát alaposabban szemügyre venni a magyar Alkotmány rendelkezéseit és az alkotmánybírósági gyakorlat iránymutatását, külföldi tapasztalatok és példák tükrében.
Az Alkotmány 70/A. §-a tiltja ugyan a hátrányos megkülönböztetést, bár kifejezetten nem nevesíti a nemi identitást vagy irányultságot a diszkrimináció alkotmányosan tilalmazott formái között. A nemi identitáson vagy irányultságon alapuló megkülönböztetés mint "egyéb helyzet" szerinti különbségtétel kerülhet be az alkotmányjogi köztudatba. E tekintetben a magyar Alkotmány egyébként nem tér el a legtöbb nyugati alkotmánytól. A nemi irányultság szerinti megkülönböztetés kifejezett tilalmát kimondó dél-afrikai alkotmány [9(3) cikk] üdítő kivételnek számít a sorban. A külföldi bíróságok azonban kifejezett alkotmányi rendelkezés vagy tiltás hiányában is kimondták a nemi irányultság szerinti diszkrimináció tilalmát.[33]
A magyar Alkotmány továbbá kifejezetten védi a "család és a házasság intézményét", de nem biztosít alapjogot a házasságkötéshez.[34] Az AB 1995-ben kifejtett álláspontja szerint "a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását."[35] Az állam AB által említett kötelezettsége mint intézményvédelmi kötelezettség jelenik meg, esetenként szembekerülve a diszkrimináció tilalmával, illetve mások alapjogaival.
Bár az AB által használt házasságfogalom meglehetősen hagyománytisztelő (konzervatív), a magyar AB távolról sincs egyedül azzal a felfogással, amely a házasságot a gyermekáldás és gyermeknevelés fórumaként azonosítja. A házasság e meghatározását követte La Forest bíró az Egan-ügyben. La Forest szerint "a házasság emberemlékezet óta a jogi hagyományaink olyan biztos alapját képezi, amely önmagában is nagy múltú filozófiai és vallási hagyományokat tükröz. De [a házasság] végső raison d'être-e mindezeket meghaladva abban a biológiai és társadalmi valóságban gyökerezik, hogy a heteroszexuális párok egyedülálló ké-
- 75/76 -
pessége a szaporodás, hogy a legtöbb gyermek ilyen kapcsolatok eredménye, és hogy [a gyermekekről] általában ilyen kapcsolatokban élők gondoskodnak. Ebben az értelemben a házasság természeténél fogva heteroszexuális."[36] Könnyen belátható, hogy a nyugati kultúrkörben elterjedt hagyományos családfogalom alkotmányjogi szempontú vizsgálata (a kérdésfeltevés természeténél fogva) alkalmatlan a nem heteroszexuális családmodell kezelésére. Ezt a közel sem forradalmi megállapítást a Massachusetts állambeli Legfelsőbb Bíróság tette a Goodridge kontra Department of Health ügyben.[37]
Nyilvánvaló, hogy a meleg emberpárok élettársi közösségének jogi elismeréséről szólva a házasságfogalom komoly buktatókat hordoz, amelyeket végső soron azzal az egyszerű és elegáns megoldással lehet kikerülni, hogy "hívjuk az új jogintézményt bármi másnak, csak ne házasságnak". A francia Alkotmánytanács regisztrált párkapcsolatokra vonatkozó döntése is igazolja: az új elnevezéssel egyszerűen megszűnhet a házasság és a melegek regisztrált párkapcsolatának összehasonlítása.[38] A legtöbb törvényhozás tehát egy huszárvágással megszabadíthatja a melegeket (és végső soron a politikai közösséget) a házasság mint olyan természetéről és végső értelméről folytatott filozófiai, vallási és erkölcsi meggyőződésekkel, és leginkább ki nem mondott, de mélyen gyökerező félelmekkel sűrűn átszőtt érzelem- és előítéletdús, megalázó csörtéktől sem mentes pengeváltásoktól. Ez utóbbi megállapítással nem kívánom azt sugallni, hogy a magyar politikai közösség vagy a közbeszéd nem elég érett a házasságról szóló eszmecserére, és végképp nem kívánom azt implikálni, hogy az AB által 1995-ben felvázolt házasságfogalom nem érett meg az újragondolásra.
A közbeszéd jelenlegi állapotára figyelemmel azonban nehezen elképzelhető, hogy a meleg párok jogi státuszának apropóján a házasságról mint olyanról olyan közös gondolkodás folytatható, amely legalább kiindulásképp elfogadja, hogy - a kanadai L'Heureux-Dubé bíró szavaival élve - "a család különböző embereknek mást jelent, és a hagyományos családi formák el nem fogadását nagyon sok megfontolás indokolhatja - olyan megfontolások, amelyek egyaránt érvényesek és egyaránt méltók a figyelemre, a tiszteletre, a megfontolásra és a jogi védelemre".[39] Kétségtelen, hogy a házasság fogalmáról folytatott legfelvilágosultabb eszmecsere is vezethet arra az eredményre, hogy amit a meleg párok szeretnének, az egy másik, kevésbé terhelt fogalommal jobban leírható. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy egy ilyen önálló nyelvi jelig akkor is eljuthatunk, ha a házasságról folytatott gondolkodástól függetlenül indulunk a keresésére. A továbbiakban olyan tapasztalatokat kísérlek meg röviden összegezni, amelyek a melegjogok külföldi bíróságok előtti érvényesítésére irányuló kísérletekből a magyar érintettek számára hasznosak lehetnek.
Az új elnevezésig a bíróságok tárgyalótermein keresztül vezető út olyan jogvitákkal van szegélyezve, amelyekben meleg párok vagy élettársak a diszkrimináció alkotmányos tilalmára hivatkozva kísérlik meg megszerezni, ami a házastársaknak a jog szerint jár. A házasságfogalom közvetve vagy közvetlenül elemévé válik mindazon bírói és alkotmányjogi érveléseknek, amelyek a melegeket érő megkülönböztető bánásmód vizsgálata során a megfelelő összehasonlítási alapot keresve heteroszexuális és homoszexuális párok helyzetét hasonlítják össze.
Ha a meleg párok viszonyát és helyzetét vagy a házaspárokéval, vagy a heteroszexuális élettársi kapcsolatban élőkével vetik össze, a melegek egyik összehasonlításból sem kerülhetnek ki jól. A melegek biológiai alapon eleve nem felelnek meg a házasság hagyományos definíciójának. Ahogy azt az alábbi példák jól szemléltetik, a meleg párok a heteroszexuálisok élettársi viszonyával való összehasonlítás során is csak átmenetileg maradnak versenyben.
A kanadai La Forest bírónak az Egan-ügyben kifejtett álláspontja egybeesik a kanadai Gonthier bírónak a Miron-ügyhöz[40] fűzött különvéleményében a házasságról kifejtett nézeteivel. A Miron- és az Egan-ügy közötti, nem elhanyagolható különbség jól mutatja a diszkriminációs ügyekben végzett összeméricskélés gyenge pontját. A Miron-ügyben a kanadai Legfelsőbb Bíróságnak arról kellett döntenie, megilleti-e az együtt élő heteroszexuális élettársat az a balesetbiztosítás, amely a biztosítási szerződés szövege szerint a házastársnak jár. Az Egan-ügyben pedig az volt a kérdés, jár-e az együtt élő azonos nemű élettársnak a házastársakat megillető házastársi öregségi nyugdíj. A Miron-ügy tényeinek ismeretében nem igazán kifogásolható, ha az eljáró bíró nem sorolja a házastársakat és az élettársakat egy csoportba, mondván, aki úgy dönt, nem köt házasságot, viselje emelt fővel döntése következményeit, így igazolva a házastársak előnyösebb jogi helyzetét.[41] Ezt a gondolatmenetet követte az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is. A testületnek a szociális juttatások tekintetében kialakított gyakorlata szerint nem sérti a 26. cikket a házastársak és az élettársak közötti különbségtétel, ha az élettársaknak lehetőségük lett volna összeházasodni, de ezt nem tették, mivel nem kívánták vállalni a házasságból fakadó kötelezettségeket.[42]
Ez a gondolatmenet viszont nehezen tartható az Egan-ügy tényeinek figyelmes szemrevételezésekor. Egan úr ugyanis nem egyszerűen élettárs, hanem
- 76/77 -
olyan élettárs, aki a jog biztosította lehetőség hiányában soha nem dönthetett úgy, hogy üsse kő, elveszem John Nesbittet. A heteroszexuális és homoszexuális élettársi kapcsolatok ilyetén összehasonlíthatatlanságára legszemléletesebben a dél-afrikai Alkotmánybíróság világított rá a Satchwell-ügyben, amelyben Madala bíró kijelentette, hogy az egyenlő bánásmód megítélése szempontjából a meleg párokat nem lehet azonosan kezelni a házasságon kívül élő heteroszexuálisokkal, mivel a melegek ha akarnak sem tudnak összeházasodni Dél-Afrikában.[43] Madala bíró egyúttal emlékeztetett, hogy az az érv, mely szerint a melegek is házasodhatnak, egyszerűen értelmetlen mindaddig, amíg ellentétes nemű párt választanak.[44] (Ez utóbbi döntések fényében nem meglepő, hogy 2004 végén a dél-afrikai Fellebbviteli Bíróság lehetővé tette, hogy a melegek a common law szerint elismert élettársi kapcsolatot létesítsenek.[45])
A nemi irányultság miatti diszkrimináción alapuló érvelés a nemzeti bíróságok előtt különösen azokban az ügyekben volt sikeres, amelyekben a meleg párok vagy élettársak olyan vagyoni jogokat kívántak érvényesíteni, amelyeket jogszabály vagy egyéb szolgáltató házastársaknak juttatott. A Danilowitz-ügyben[46] az izraeli Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkavállaló házastársát munkáltatói juttatásként megillető repülőjegy a munkavállaló meleg élettársát is megilleti. Újabban az M. kontra H. ügyben[47] mondta ki a kanadai Legfelsőbb Bíróság, hogy a házastársakat és heteroszexuális élettársakat törvény szerint megillető tartásból nem lehet kizárni a meleg élettársakat. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a Young kontra Ausztrália ügyben[48] szintén úgy találta, hogy a veteránok házastársainak nyújtott özvegyi nyugdíjból ésszerű és objektív indokolás hiányában nem lehet kizárni a meleg élettársat.
A bíróságok azonban jóval visszafogottabbak, amikor meleg indítványozók vagy párok gyermekfelügyelettel vagy örökbefogadással kapcsolatban fordulnak bírósághoz. Ezekben az ügyekben a meleg egyének vagy párok jogain túl a bíróságok ugyanis - igen helyesen - mérlegelik a gyermekek jogait. A mérlegelés során azonban gyakran szinte észrevétlenül engedik át magukat előítéleteiknek és a gyermekáldást és a megfelelő nevelést egyedül biztosítani képes heteroszexuális családmodell (avagy, valamivel élesebben fogalmazva, a korábban már említett fajfenntartási retorika) álomképének.
A magyar Alkotmánybíróság Szivárvány-határozata a gyermekek, illetve fiatalkorúak egyesülési jogának körében fejtette ki az állam gyermekvédelmi kötelezettségeire vonatkozó alapvetését a homoszexuális közegbe (egyesületbe) kerülő gyermekekkel összefüggésben.[49] Ennek kapcsán Halmai Gábor megjegyezte, hogy "ha egyébként elfogadnánk az Alkotmánybíróságnak azt az érvelését, mely szerint a »homoszexualitással kapcsolatos« fiatalkori befolyások kockázatával szemben a gyermeket jogai korlátozása árán is meg kell védeni, akkor minden további nélkül megszüntethető lenne a homoszexuális szülő felügyeleti joga, vagy minden homoszexuális tanár elbocsátható lenne állásából. Hiszen az ő hatásuk nyilván lényegesen nagyobb a gyermekek személyiségfejlődésére, mint bármilyen érdekképviseleti szervezeté lehet."[50] E tekintetben említésre méltó, hogy az 1996. évi Ptk.-módosítást egyebekben üdvözlő ombudsmani vélemény például külön hangsúlyozta, hogy az élettársi kapcsolat kiterjesztett meghatározása sértheti a gyermekek jogait.[51]
A meleg szülő gyermekfelügyeleti jogaira nézve az EJEB egyértelmű iránymutatást adott, amelyet a magyar családjogi kodifikáció sem hagyhat figyelmen kívül. Az EJEB szerint az Emberi jogok európai egyezménye 8. és 14. cikkének megszegését jelenti, ha a házasság felbontása során a nemzeti bíróság pusztán azért ítéli a gyermekfelügyeleti jogot az anyának, mert az apa homoszexuális kapcsolatban él. Az ügyben az EJEB külön figyelmet szentelt a portugál másodfokú bíróság azon kijelentéseinek, mely szerint "a gyermeknek hagyományos portugál családban kell felnőnie", illetve "nem a bíróság feladata annak megítélése, hogy a homoszexualitás betegség-e, illetve hogy ez azonos nemű személyekhez való nemi vonzódást jelent-e. Mindkét eset abnormális, és a gyermekek nem nőhetnek fel abnormális helyzetek árnyékában." Az EJEB szerint - a kormány álláspontjától eltérően - ezek nem tekinthetők szerencsétlenül vagy rosszul megfogalmazott, az ügy szempontjából jelentéktelen megállapításoknak. Az EJEB úgy találta, ezek a megállapítások központi szerepet játszottak a másodfokú bíróság döntésében. Ezt az is alátámasztja, hogy a másodfokú bíróság ítéletében kifejezetten figyelmeztette az apát, a láthatás során ne utaljon rá, hogy egy másik férfival él olyan körülmények között, amelyek "férj és feleség körülményeire emlékeztetnek".[52]
Az EJEB álláspontja sokkal nagyobb döntési szabadságot enged a tagállamoknak az egyedülálló meleg személyekre vonatkozó örökbefogadási szabályok kialakítása során. Az EJEB szerint a 8. és 14. cikk széles mérlegelési jogosultságot (margin of appreciation) biztosít az államoknak az egyedülálló homoszexuális személyek örökbefogadási jogosultságának meghatározására, mivel erre nézve nem alakult ki konszenzus.[53] Bár úgy tűnik, e tekintetben az európai minimum megállapítása még várat magára, itt is érdemes emlékeztetni az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának azon megállapítására, mely szerint az állam széles
- 77/78 -
mérlegelési jogköre nem tekinthető korlátlannak pusztán azon az alapon, hogy az állam a melegek magánszférához való jogát erkölcsi alapon korlátozza.[54] Az erkölcsi alapú jogkorlátozás, különösen a melegek jogai esetében, nehezen egyeztethető össze az állam semlegességének alapvető követelményével.
Tekintettel a nemzetközi konszenzus hiányára, a meleg párok örökbefogadási jogának kapcsán a dél-afrikai Alkotmánybíróság Du Toit-döntése[55] érdemel figyelmet. A döntés során a testület alkalmazta többek között az alkotmány azon rendelkezéseit, amelyek biztosítják a gyermekek jogát a családhoz [28(1)(b)], valamint a 28(2) bekezdést, mely szerint a gyermeket érintő döntésekben a gyermek mindenek felett álló érdekét kell érvényre juttatni. A dél-afrikai alkotmány e rendelkezései lényegében azokat a jogokat biztosítják, amelyeket a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény is rögzít.[56] Az Alkotmánybíróság szerint a dél-afrikai alkotmányban rögzített családfogalom meghatározásakor számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy a család fogalma a társadalmi gyakorlattal együtt változik, továbbá a társas együttélés számos formája alkalmas "családi életként" való elismerésre.[57] Az örökbefogadás célja, hogy a gyermek fejlődéséhez szükséges stabil, elkötelezett, szeretetteljes és támogató közeget biztosítson, amely a gyermek fejlődésének záloga. A dél-afrikai Alkotmánybíróság kimondta, hogy a meleg párok kizárása az örökbefogadásból nem egyeztethető össze az örökbefogadás céljával, és ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével, mivel mechanikusan kizárhatja a legalkalmasabb személyeket az örökbefogadásból.[58] Az Alkotmánybíróság végezetül megjegyezte, hogy léteznek olyan jogi megoldások, amelyek a gyermek mindenek felett álló érdekét abban az esetben is meg tudják védeni, ha az örökbefogadó meleg pár kapcsolata felbomlik.[59]
A Du Toit-döntés idézett megállapításai azért figyelemre méltók, mert jól példázzák, hogy az Alkotmánybíróság mindaddig az alkotmányszöveg foglya marad, amíg nem képes eltávolodni az egyes fogalmak már-már mágikus "hagyományos" értelmezésétől. Látható, hogy a családfogalom értelmezése központi szerephez jutott a határozatban. A családfogalom aktualizálását a bíróság ugyanazon elvek mentén végezte, mint a gyermek mindenek felett álló érdekének felmérését. A kontraszt a magyar AB családfogalma és gyermekvédelmi víziója, vagy a portugál másodfokú bíróság álláspontja és a dél-afrikai Alkotmánybíróság megközelítése között tökéletesen illusztrálja a családi együttélést körülbástyázó hagyományos fogalmakkal folytatott bírói szójáték minden veszélyét és erényét.
Az eddig említett ügyek többségében az indítványozók és az indítványnak helyt adó bíróság a homoszexuális és heteroszexuális párok közötti indokolatlan különbségtételre hivatkozva közelítette meg a meleg élettársak jogi helyzetét.[60] A bírói döntésekben azonban tetten érhető egy olyan, a magyar alkotmánnyal is összeegyeztethető érvrendszer, amely a diszkrimináció tilalmán túl hangsúlyt helyez a melegek szabadságára és emberi méltóságára. Megjegyzendő, hogy a természet elleni fajtalanságot érintő AB-határozatok gyengesége, hogy nem teszik egyértelművé, pontosan milyen alapon tekintette alkotmányellenesnek az AB a magasabb beleegyezési korhatárt. Ez a hiányosság különösen fájó, hiszen nem világos a jogkorlátozás alkotmányosságának megállapításánál alkalmazandó mérce. Az AB hallgatása akár üdvözlendő is lehetne, hiszen utat enged a kérelmező és az elemző gondolati szárnyalásának. A társadalmi eszmecsere kevésbé kreatív résztvevőit azonban könnyen (és érthetően) elbizonytalaníthatja az egyértelmű alkotmányos mérce hiánya. Erre az aggasztó hiányérzetre nem nyújt orvoslást a melegek élettársi kapcsolatáról szóló 1995. évi AB-határozat, ezért érdemes a külföldi példák berkeiben tájékozódni.
A kanadai Cory bíró az M. kontra H. ügyben egyértelműen úgy találta, hogy a meleg élettársak kizárása a házastársak számára elérhető tartási jogosultságok köréből sérti az emberi méltóságot, mivel hozzájárul a szabályozást megelőzően már fennálló hátrányok fenntartásához.[61] Álláspontja szerint a törvényi szabályozás azzal, hogy a meleg partnereket kizárja a házastársi tartás köréből, azt juttatja kifejezésre, hogy "a meleg párkapcsolatban élő emberek kevésbé érdemesek az elismerésre és a védelemre. A szabályozás arra enged következtetni, hogy, eltérően a heteroszexuális egyénektől, a meleg személyek kevésbé képesek anyagi függőséggel járó kapcsolatokat létesíteni, függetlenül a valós viszonyaiktól. [... a törvényben foglalt] kizárás fokozza a meleg párkapcsolatokban elő egyének hátrányos helyzetét és hozzájárul létezésük kitörlődéséhez."[62]
Ez a méltóságvédelemből merítő álláspont egy szokatlanul erős alapjogi megközelítés lehetőségét csillantja fel, amely messze meghaladja az egyenlő méltóságú személyként kezelés elvének az AB által még 1995-ben kitűzött mércéjét. Emlékeztetőül idézzük fel, hogy vélekedett az AB 1995-ben: "A hagyományos és a jelenleg kivételes életközösségek számára az állam különböző jogi lehetőségeket kínálhat, amellyel elismeri és a különböző életviszonyokba integrálja őket. Eközben nem kell az egyes
- 78/79 -
életközösségek önértelmezését követnie, hanem fenntarthat és támogathat hagyományos intézményeket, mint ahogy az új jelenségek elismerésére létrehozhat új jogi formákat is, s ezzel egyszersmind a közfelfogás számára a »normalitás« határait tágíthatja. [...] Ezen jogintézmények kialakításánál az érintetteknek nem arra van joguk, hogy ugyanazon intézményt vehesse mindenki igénybe, hanem az az alkotmányos követelmény, hogy az érintetteket egyenlőkként, azonos méltóságú személyként kezeljék, azaz mindegyikük szempontjait hasonló körültekintéssel, figyelemmel, elfogulatlansággal és méltányossággal értékeljék."[63]
A kanadai Cory bíró által alkalmazott méltóság kritérium az emberi méltóság tartalmi sérelmére érzékeny, míg az AB-határozatban felállított egyenlő méltóságú személyként kezelés elve a fenti formában leginkább egy eljárási felfogást tükröző minimumprogramot ír elő. A két megközelítés közül a Cory bíró által ismertetett álláspont áll közelebb a EJEB gyakorlatában kirajzolódó méltóságkoncepcióhoz. A Pretty-ügyben[64] az EJEB ugyanis egyrészt kimondta, hogy a magánélet 8. cikk szerinti védelme kiterjed a nemi irányultságnak megfelelő nemi élet védelmére, másrészt egyértelműen kijelentette, hogy az "egyezmény lényege az emberi méltóság és szabadság tisztelete".[65] További döntések hiányában egyelőre nem állapítható meg, hogy az EJEB szerint az egyezmény alkalmazásában mi következik a melegek jogainak a méltóságsérelemre érzékeny védelméből.
Annyi azonban már a jelenleg rendelkezésre álló jelzésekből is megállapítható, hogy a fenti méltóságalapú megközelítéseket az a felismerés köti össze, hogy a melegeket érő diszkriminációt olyan évszázados előítéletek mozgatják, amelyek megakadályozzák, hogy a köztársaság homoszexuális polgárai a politikai közösség teljes jogú tagjaként gyakorolják jogaikat és vegyenek részt a közügyek intézésében. Ez a felfogás kényelmesen összeegyeztethető azokkal az alkotmányjogi szempontból is releváns queer (homokos, homoszexuális) elméleti megközelítésekkel, amelyek a melegek párkapcsolatának jogi elismerését mint a melegek alkotmányjogi védelemre méltó identitásának zálogát tételezik.[66] Érdekes, de korántsem véletlen, hogy ezen a ponton a queer elmélet összeér az alkotmányos demokrácia működésének számos olyan elméleti modelljével, amelyek az állam működésének megértése során nem száműzték a közügyek intézésében részt vállaló embert.
Érdemes kiemelni, hogy a fenti esetek legtöbbjében (általában alkotmányos normakontrollt végző) bíróságok jeleskedtek a melegek párkapcsolatainak jogi elismerésében. 1967-ben az Egyesült Államok szövetségi Legfelső Bírósága elismerte a házasságkötéshez való jogot.[67] Az ügyben támadott tagállami rendelkezés azonban nem a melegek házasságkötését, hanem a fajok közötti házasságkötést tiltotta. Warren főbíró ítélete a 14. alkotmánykiegészítés alapján alkotmányellenesnek találta a faji különbségtételt, majd kijelentette: "a házasságkötés szabadsága hosszú ideje elismerten az egyik legalapvetőbb személyes jog, amely alapvető a szabad emberek boldogság-kereséséhez."[68]
A bíróságok forradalmi újításai azonban könnyen kiválthatják a politikai elitek ellenszenvét, ami aztán soha nem látott lavinát indíthat el, ahogy ez az Egyesült Államokban is történt. Ott jelenleg Vermont[69] és Connecticut[70] törvényei teszik lehetővé a melegek párkapcsolatának formális regisztrációját, míg egy sor más tagállamban már korábban is bíróságok tették lehetővé a meleg élettársi kapcsolatainak formális elismerését.[71] A connecticuti az első olyan, a meleg párkapcsolatok regisztrációjáról rendelkező tagállami törvény az Egyesült Államokban, amelyet nem előzött meg ilyen irányú bírósági döntés.
Válaszul a tagállami bíróságok legelső megmozdulásaira, az elmúlt években a házasságvédelem bekerült az Egyesült Államok szövetségi kormányzatának eszköztárába. (Ez csupán azért meglepő fejlemény, mert a német-magyar értelemben vett objektív jogvédelem vagy intézményvédelem e formája korábban majdhogynem ismeretlen volt.) 1996-ban, Bill Clinton elnöksége alatt fogadta el a kongresszus a házasság védelméről szóló törvényt (Defence of Marriage Act, népszerű rövidítése: DOMA), amelyet aztán egy sor tagállam állami törvényként is elfogadott.[72] A DOMA szerint a házasság férfi és nő szövetsége (s. 3), és a házastárs fogalma ebben az értelemben alkalmazandó a szövetségi jogszabályokban.[73] Politikai értelemben a DOMA nem mást, mint a Clinton-kormányzat válasza a melegek regisztrált párkapcsolatának ötletével játszó, illetve azt elfogadó tagállami bíróságoknak és törvényhozásoknak. 2003-ban pedig Bush elnöksége a "házasság védelmének hetét" hozta egy olyan állami ünnep formájában, amely "férfi és nő közösségét" hivatott méltatni. 2004-ben az újraválasztásáért kampányoló Bush elnök a házasság hagyományos fogalmát védő szövetségi alkotmánymódosítást sürgetett.[74] Csak a 2004. évi elnökválasztás napján egy tucat tagállamban döntöttek népszavazással a melegházasság legalizálása ellen.[75] Jelenleg tizennyolc tagállamban tiltja alkotmánymódosítás a melegek házasságát. A DOMA, a tagállami törvények és alkotmánymódosítások, valamint a bírói ítéletek nemritkán keresztezik egymást, átláthatatlanná téve a jogi helyzetet.
- 79/80 -
Ezen fejlemények és fejetlenség fényében nem meglepő, hogy a kanadai Legfelsőbb Bíróság rövid úton, érdemi döntés nélkül szabadult meg a szövetségi kormánynak a melegházasság alkotmányosságát firtató absztrakt alkotmányértelmezésre irányuló indítványától (same-sex marriage reference).[76] A kormány egy olyan törvénytervezetet küldött meg előzetes véleményezésre, amely így rendelkezett: "(1) A házasság polgári jogi értelemben két személy jogi egyesülése mindenki kizárásával. (2) A jelen törvény nem gátolja meg a vallási tisztviselőket abban, hogy a hitükkel össze nem egyeztethető házasságkötéseket megtagadják." Válaszában a Legfelsőbb Bíróság elutasította azt a felvetést, hogy a házasság fogalmát a kanadai alkotmány megalkotásának idején (1867) dívó házasságfogalomhoz ragaszkodva kellene megítélnie.[77] A bíróság kifejtette, hogy megalapítása óta Kanada olyan plurális társadalommá vált, amelyben a házasság egyértelműen szekuláris és nem egyházi vagy vallási intézmény. Az alapításkor megfagyott fogalmakhoz való visszatérés pedig ellentétes a kanadai alkotmány értelmezésének alapelvével, mely szerint az alkotmány egy elő fához hasonlatos. A kanadai bírák egyértelművé tették továbbá, hogy sem a házasság fogalmának központi magját, sem a fogalom határait nem hajlandók kijelölni.[78]
A Legfelsőbb Bíróság visszautasította a kormány azon kérdését, amely a benyújtott törvénytervezet alapjogi ellenőrzésére irányult. Mivel a kormány kijelentette, hogy mindenképp törvényhozási úton kívánja eltávolítani a házasság heteroszexuális jellegére utaló jogi feltételt, a bíróság nem látta értelmét a kormány által benyújtott törvényjavaslat érdemi vizsgálatának.[79] Kanada három tartományában (British Columbia, Ontario és Quebec) a bíróságok lehetővé tették a meleg párok házasságkötését, míg további négy tartományban (Yukon, Manitoba, Nova Scotia és Saskatchewan) a Legfelsőbb Bíróság előtt folyó eljárás idején semmisítették meg a bíróságok a házasság heteroszexuális jellegének követelményét. Ezen ügyek egyikében sem fellebbeztek a bíróságok döntése ellen a Legfelsőbb Bírósághoz, bár egyes esetekben ez a lehetőség eljárásjogilag nyitva állt volna. A kanadai legfelső bírák szerint a tanácsadó vélemény nem helyettesítheti a fellebbezést, így ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság döntésének nincs helye.[80]
Ebből a rövid áttekintésből is világos, hogy - talán részben az Egyesült Államokban kialakult káoszból okulva - a kanadai Legfelsőbb Bíróság jobbnak látta, ha nem avatkozik bele a melegházasság ügyébe, esetleg megzavarva a politikai hatalmi ágak és a korábban már döntést hozó alsóbb fokú bíróságok kényes viszonyát. A fenti esetek tanulságai azt sugallják, hogy a döntést nem célszerű a bíróságok nyakába varrni, tekintettel a meleg párkapcsolatok jogi elismerésének kényes voltára. Politikai konszenzus híján ugyanis a bírósági beavatkozás olyan támadási felületet nyithat a melegjogok ürügyén, amely komolyan megrendítheti az alkotmányos rend működtetésével megbízott hatalmi ágak legitimitását, minden egyéb hátránya mellett könnyedén (túl)mozgásba hozva a közvetlen demokráciát és mellékhatásait. Egy ilyen, önsúlyától is hosszan működő, előítéletekkel és populizmussal gazdagon olajozott mechanizmus beindulása kevéssé kedvez az egyébként is népszerűtlen kisebbségek jogainak.
Levezetésképp fontos kiemelni: álszent és értelmetlen dolog a melegek jogainak védelméről, és különösen a meleg párok státuszának jogi elismeréséről nyilvános eszmecserét folytatni vagy tettetni az érintettek valós részvétele nélkül.[81] A meleg párkapcsolatok és családi viszonyok jogi elismerése és alkotmányos védelme nem pusztán divatos csecsebecse, melyet minden menő posztmodern alkotmányos demokrácia köteles kitenni a kirakatba. Ezért mielőtt a magyar politikai elit hozzálát saját emberi jogi eredményességi indexének javításához, örvendetes lenne, ha a jól kifundált szabályozás tényleges érintettjei is meghallgattatnának: mit is látnának szívesen a készülő szabályozásban és miért. A meleg párkapcsolatok legalizálásának igényét a meleg közösségeket figyelő szerzők ugyanis sokféle okra és motivációra vezetik vissza.
A hetvenes évekig például az Egyesült Államokban élő melegek közül többen fennen hangoztatták, hogy a család heteroszexuális intézmény, a melegek magánviszonyai alapvetően nem család jellegűek, hanem választáson alapuló nagyobb közösségek; a család mint intézményi forma elfogadását az asszimiláció eszközének tekintették. Az Egyesült Államokban a melegek fokozatosan fordultak a meleg párkapcsolatok állami elismerése felé. Kath Weston szerint ebben a fordulatban meghatározó volt a meleg párok gyermeknevelés iránti igénye.[82] A Satchwell-ügyben a dél-afrikai Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy "egyes tradicionális afrikai közösségekben nem ismeretlen a nőnek nővel kötött házassága, különösen a gyermektelen családokban [...] vagy ahol a nő a közösségben magas hivatalt visel, például királynő vagy főnök, vagy nagyon tehetős".[83] Izraelről írva Lee Walzer kimutatta, hogy egy olyan társadalomban, ahol a fiatalokkal szemben a házasságkötés hagyományos elvárás, a melegek sem menetesek a hagyományok súlyától. Egyik meleg beszélgetőpartnere így fogalmazott: "Mindig fontos volt számomra, hogy legyen barátom. Különben miért legyek meleg?"[84] Bár
- 80/81 -
Walzer szerint Izraelben jelenleg elképzelhetetlen a melegek élettársi kapcsolatainak törvényes megerősítése, a bíróságok és egyéb hatóságok elismerik a meleg párok élettársi viszonnyal összefüggésben keletkező jogait. Walzer ezt a hajlandóságot részben azzal magyarázza, hogy a zsidó házassági jog szerint a Kohen papi nemzetség leszármazottai nem köthetnek házasságot elvált személlyel. Ez a szabály a gyakorlatban sokakat, köztük bírákat, kényszerített házasságon kívüli élettársi viszonyba.[85]
A fenti példák is jól mutatják, hogy a meleg párok jogi státuszának rendezése olyan összetett feladat, amelyben a külföldi receptek elsősorban ötletforrásként szolgálhatnak, bár a jogalkotási feladat - mint már annyiszor - most is megoldható lehet szabadon választott külföldi jogszabályszövegek mechanikus lefordításával. A másik alternatíva sokkal munkaigényesebb, és sok veszélyt hordoz. Elméletileg elképzelhető ugyanis, hogy a szabályozás elkészítése során a magyar politikai hatalom és a politikai elit nyilvános párbeszédbe bonyolódik a tervezett szabályozás érintettjeivel, magukkal a melegekkel, akiknek a legbizalmasabb magánviszonyait kívánja jogi szabályozás tárgyává tenni. Egy újra és újra homofóbnak bizonyuló alkotmányos demokráciában a nemzet választott képviselőinek felelőssége ugyanis nem merül ki a törvények legyártásában. Ugyanez a politikai elit felelős a közügyekről folytatott eszmecsere és a közbeszéd minőségéért, és azért, hogy a köztársaság polgárai egyenlő méltóságú személyekként vehessenek részt a közügyek megvitatásában. Naiv gondolatok a választási kampány kitörése előtti utolsó csendes órákban. Anélkül, hogy a legutóbbi javaslat őszinteségét kétségbe vonnám, érdemesnek tartom megjegyezni: melegjogokkal a legjobb helyeken is nehéz kampányolni, hát még választásokat nyerni. ■
JEGYZETEK
[1] A továbbiakban a meleg szó egyaránt jelöl homoszexuális férfiakat és nőket.
[2] Lela M. Ames: Beyond Gay Paree. What Does the Enlargement of the European Union Mean for Same-sex Patterns?, Emory Law Journal, 2004, 503, 510.
[3] http://www.szdsz.hu/index.phtml?op=hirek_reszletes&id=2315.
[4] 14/1995. (III. 13.) AB határozat.
[5] A Magyar Köztársaság Polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény, 685/A. §
[6] 20/1999. (VI. 25.) AB határozat. Az indítvány 1994-ben érkezett az AB-hoz.
[7] 37/2002. (IX. 4.) AB határozat. Az első indítvány 1993-ban érkezett az AB-hoz.
[9] 2003. évi CXXV. törvény, 8. § m)-n) pontok.
[10] 21/1996 (V. 17.) AB határozat. Megjegyzendő, hogy a "Szivárvány"-döntés idején az AB már megkapta a Btk. vérfertőzésről, illetve természet elleni fajtalanságról, valamint természet elleni erőszakos fajtalanságról szóló rendelkezéseinek alkotmányosságát vitató első indítványokat.
[11] A Szivárvány-határozatról részletesen lásd Halmai Gábor: Egy alkotmánybírósági (elő)ítélet nyomában, Világosság, 1996/7, 34-41.
[12] Az új Polgári törvénykönyv koncepciójának családjogi könyve elérhető a http://www.im.hu/adat/letoltes/2Csaladjog.doc címen.
[13] European Parliament's resolution of 5 September 2001 (Resolution on Hungary's application for membership of the European Union and the state of negotiations [COM (2000) 705-C5-0605/2000-1997/2175 (COS)], para 14. Lásd továbbá az Európa Tanács háza tájáról: European Parliament's Resolution of 17 September 1998 on equal rights for gays and lesbians in the EC [B4-0824 and 0852/98], para. D és 2.
[14] Lásd a törvény 67. szakaszát. Az Európai Bizottság eljárást indított a bíróság előtt Luxemburg (Case C-70/05), Németország (Case C-43/05) és Finnország (Case C-99/05) ellen, mivel nem tették meg az egyenlő bánásmódról szóló tanácsi irányelv alkalmazásához szükséges lépéseket. A tagállamok egységesen azzal védekeztek, hogy a transzpozícióra nyitva álló határidő még nem járt le.
[15] Csatlakozási okmány, 38. cikk: "Ha egy új tagállam nem teljesíti a csatlakozási tárgyalások keretében vállalt kötelezettségeit, beleértve valamennyi, határokon átnyúló hatással rendelkező gazdasági tevékenységre vonatkozó ágazati politikával kapcsolatban tett kötelezettségvállalást, és ez a belső piac működését súlyosan sérti vagy ilyen sérelem közvetlen veszélye áll fenn, az ezen okmány hatálybalépését követő harmadik év végéig a Bizottság, valamely tagállam indokolt kérelmére vagy saját kezdeményezésére, megteheti a megfelelő intézkedéseket."
[16] Koen Lenaerts: Fundamental Rights in the European Union, European Law Review, 2000, 575, 578-579. Figyelemre méltó apróság, hogy a Közösségek, illetve az unió kompetencialistáján nehéz lenne olyan tételt találni, amely szoros összefüggésbe hozható a természet elleni fajtalanság beleegyezési korhatárának korrigálásával. A lépés ugyan könnyen összeegyeztethető a csatlakozásai feltételeket keretező koppenhágai kritériumokkal, a csatlakozó államok azonban méltán érezhették úgy, hogy az EU a saját tagállamaival nem feltétlenül tudná ezt a csatlakozókkal szemben megfogalmazott elvárást érvényesíteni.
[17] Lásd Clare McGlynn: Families and the European Union Charter of Fundamental Rights. Progressive Change or Entrenching the Status Quo, European Law Review, 2001, 582.
- 81/82 -
[18] Lásd például Jeney Petra: Poor Laws, Poor Judgment. Gay Rights and Sex Equality before the European Court of Justice", 03 April 2002, http://www.eumap.org/journal/features/2002/april02/gayrightsseucourt; újabban lásd Oreste Pollicino: Legal Reasoning of the Court of Justice in the Context of the Principle of Equality Between Judicial Activism and Self-restraint" German Law Journal, 1 March 2004. Lásd még erről Kovács Kriszta: A hátrányos megkülönböztetés tilalmának speciális esetei, in Emberi jogok, szerk. Halmai Gábor, Tóth Gábor Attila, Budapest, Osiris, 2003, 407-411.
[19] Case C-249/96, Grant versus South-West Trains, judgment of 17 February 1998.
[20] Uo., para 28.
[21] 75/117/EGK irányelv a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.
[22] 76/207/EGK irányelv a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról. Ezt az irányelvet a Grant-ügy óta a 2002/73/EK irányelv módosította.
[23] Lásd 2000/78/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdés b) pont. Ezt a tanácsi irányelvet a magyar jogalkotó még 2003-ban befogadta az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezései közé. Lásd 65. § g) pont.
[24] A jelenleg függő ügyek tagállami bíróságok előzetes kérdései, amelyek a határozott idejű munkaszerződésre vonatkozó életkori alapú megkülönböztetéssel (Case C-144/04, Mangold; Case C-261/04, Schmidt), valamint betegség miatti elbocsátással (Case C-13/05, Chacón Navas) összefüggésben érkeztek az EB-hez.
[25] Cases C-122/99, P and C-125/99 P. D. versus Kingdom of Sweden, judgment of 31 May 2001.
[26] Uo., paras 30-31.
[27] Lásd Case C-13/94, P. versus S. and Cornwall City Council.
[28] Case C-117/01.
[29] Uo., para 34.
[30] Uo., para 35.
[31] Goodwin versus the United Kingdom, Application no. 28957/95, judgment of 11 July 2002. Az ügy rövid ismertetését lásd Fundamentum, 2002/3-4, 123-127.
[32] Regisztrált párkapcsolat melegeknek is, Népszabadság, 2003. augusztus 13.; Közbülső lehetőség a regisztrált partnerkapcsolat intézménye, amely az élettársi kapcsolathoz képest többletjogokat biztosítana, Magyar Távirati Iroda (MTI), 2003. augusztus 14.
[33] Az Egyesült Államokban lásd Romer versus Evans, 517 U.S. 620 (1996). Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államok szövetségi Legfelső Bíróságának gyakorlatában a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetés nem esik olyan szigorú megítélés alá, mint a faji vagy a nemi alapon történő megkülönböztetés. Kanadában lásd Egan versus Canada, [1995] 2 SCR 513. Megjegyzendő, hogy ezen ügyek egyike sem érintette közvetlenül a melegek házasságkötéshez vagy regisztrált párkapcsolathoz való jogát.
[34] Lásd Alkotmány, 15. § A család védelméről az alkotmányban lásd továbbá 67. § és 70/J. §
[35] 14/1995. (III. 13.) AB határozat.
[36] Egan versus Canada, [1995] 2 SCR 513, 536.
[37] 440 Mass. 309, 798 NE2d 941. November 18. 2003. Az ügyben a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a házasság modern fogalma kiterjed a meleg párokra.
[38] 99-419 DC, 1999. november 9. Lásd Considérant que, si les députés auteurs de la première saisine soutiennent que la loi méconnaîtrait les règles du »mariage civil et républicain« en »instituant une nouvelle communauté de vie«, les dispositions relatives au pacte civil de solidarité ne mettent en cause aucune des règles relatives au mariage; qu'en conséquence, le moyen tiré de la violation de ces règles manque en fait."
[39] Miron versus Trudel, [1995] 2 SCR 418, 474.
[40] Uo., 418.
[41] L'Heureux-Dubé bírónő a Miron-ügyben megjegyezte, hogy a házasság és az élettársi viszony közötti választás a heteroszexuális emberpárok viszonyaiban sem minden esetben ízlésbeli kérdés. Ennek az érvelésnek a részletes elemzésére terjedelmi korlátok miatt nem térek ki.
[42] Lásd Young versus Australia, 2003, para 10.4. Eredetileg házasság és heteroszexuális élettársi viszony tekintetében mondta ki az elvet az Emberi Jogi Bizottság a L. G. Danning versus The Netherlands ügyben (Communication No. 180/1984, U.N. Doc. CCPR/C/OP/2 at 205, 1990), para 14). Lásd még Hoofdman versus the Netherlands, Communication No. 602/1994, U.N. Doc. CCPR/C/64/D/602/1994 (25 November 1998).
[43] Satchwell versus President of the Republic of South Africa & Another, 2002(9) BCLR 986; [2002]13 BHRC 108; (2003) 4 CHRLD 18, para 16. A Satchwell-ügyben az volt a kérdés, a bíró halála esetén jogosult-e a homoszexuális élettárs a házastársnak járó juttatásokra.
[44] National Coalition For Gay and Lesbian Equality & Ors versus The Minister of Home Affairs & Ors, 2000 (1) BCLR 39 (CC), para 38. Az ügyben a bíróság azt vizsgálta, hogy a bevándorlási jogszabályok házastársakra vonatkozó rendelkezései alkalmazhatók-e a meleg élettársakra. A dél-afrikai joggyakorlat áttekintésére lásd például Adrien Katherine Wing: Fifth Anniversary of the South African Constitution: a Role Model on Sexual Orientation, Vermont Law Review, 2002, 821.
[45] Fourie and Another versus Minister of Home Affairs and Others, Case number 232/2003; Judgment date: 30 November 2004.
[46] El-Al, The Israel Airlines Ltd. versus Jonathan Danilowitz, 30 November 1994.
[47] M versus H., [1999] 2 S.C.R.3.
[48] CCPR/C/78/D/941/2000.
[49] 21/1996. (V. 17.) AB határozat.
[50] Halmai: I. m.
- 82/83 -
[51] Lásd az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1995-96. évi beszámolójához fűzött 3. számú mellékletét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese jogszabály-véleményezési tevékenységéről, http://www.obh.hu/allam/3mell96.htm.
[52] Salgueiro da Silva Monta versus Portugal, Application no. 33290/96, 21 March 2000, para 35-36. Az ügy rövid ismertetését lásd Fundamentum, 2002/3-4, 122-123.
[53] Fretté versus France, Application no. 36515/97, 26 May 2002, különösen para 37. Az ügy rövid ismertetését lásd Fundamentum, 2002/3-4, 121-122, illetve Thomas Willoughby Stone: A mérlegelési hatáskör fonáksága, Fundamentum, 2005/1, 109-116.
[54] Toonen versus Australia, Communication No. 488/1992, U.N. Doc CCPR/C/50/D/488/1992 (1994), para 8.6.
[55] Du Toit & Another versus The Minister for Welfare and Population Development & Others, 2002 (10) BCLR 1006; [2002] 13 BHRC 187; (2003) 4 CHRLD 21.
[56] Az egyezmény kihirdetéséről lásd a 1991. évi LXIV. törvényt.
[57] Du Toit, para 19.
[58] Uo., paras 21-22.
[59] Uo., para 34.
[60] Az SZDSZ javaslatának retorikája is a melegeket érő hátrányos megkülönböztetés felszámolására épül.
[61] M. versus H, lásd különösen paras 65-73.
[62] Uo., para 73.
[63] 14/1995. (III. 13.) AB határozat. Kiemelés - U. R.
[64] Pretty versus United Kingdom, 2346/02, Judgment of 29 April 2002. Az ügy rövid ismertetését lásd Fundamentum, 2002/2, 108.
[65] Pretty, para 54.
[66] Lásd legújabban például Amy L. Brandzel: Queering Citizenship? Same-sex Marriage and the State, Gay and Lesbian Quarterly, 2005, 171-204. Ez a dolgozat nem vizsgálja az identitásfogalmak azon elemeit, amelyek alkotmányjogi védelem szempontjából közömbösek lehetnek.
[67] Loving versus Virginia, 388 U.S. 1 (1967).
[68] "The freedom to marry has long been recognized as one of the vital personal rights essential to the orderly pursuit of happiness by free men." Loving versus Virginia, 388 U.S. 1, 12 (1967).
[69] An Act Relating To Civil Unions. A törvény 2000. július 1-jétől hatályos.
[70] An Act Concerning Marriage Equality. A kormányzó 2005. április 25-én hirdette ki a törvényt.
[71] Lásd például Hawaii, Massachusetts, Új-Mexikó, San Fransisco (Kalifornia) Vermont és Washington.
[72] Lásd például Alabama, Colorado, Delaware, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Florida, Hawaii, Idaho, Illinois, Indiana, Iowa, Kansas, Louisiana, Maine, Minnesota, Missouri (alkotmánymódosítással), Nebraska, Nevada, Nyugat-Virginia, Pennsylvania, Tennessee, Texas, Virgina (2004. novemberi adatok). Néhány tagállamban a törvényhozás már a DOMA előtt elfogadott hasonló értelmű tagállami törvényt.
[73] A DOMA alkotmányosságát pillanatnyilag számtalan ügyben támadják különböző bíróságok előtt. Mivel a DOMA-val elfogadott házasság-, illetve házastársfogalom az összes szövetségi jogszabályra alkalmazandó, házastársakat érintő szinte bármilyen jogvitában - legyen az csődjogi, biztosítási vagy éppen tartási ügy - megtámadható a DOMA alkotmányossága. Vonatkozik mindez természetesen mindazon tagállami jogszabályokra is, ahol a tagállami törvényhozás elfogadta a DOMA-t. Figyelembe véve, hogy a DOMA-hoz hasonló értelmű jogszabályt vagy alkotmánymódosítást egy sor más tagállam is elfogadott, nem túlzás azt állítani, hogy a házasság fogalmát érintő szövetségi fellebbviteli vagy legfelsőbb bírósági döntés jogviszonyok millióit érintheti.
[74] http://www.whitehouse.gov/news/releases/2004/02/20040224-2.html.
[75] Arkansas, Észak-Dakota, Georgia, Kentucky, Michigan, Montana, Mississippi, Ohio, Oklahoma, Oregon és Utah. http://edition.cnn.com/ELECTION/2004/pages/results/ballot.measures/. Kaliforniában már korábban, 2001-ben népszavazással erősítették meg a házasság heteroszexuális definícióját.
[76] Reference re Same-sex Marriage, [2004] 3 S.C.R. 698. A Legfelsőbb Bíróság korábban már a M. kontra H. ügyben is megkönnyebbüléssel jelezte, hogy nem kell döntenie a melegházasság alkotmányosságáról. Lásd para 55.
[77] Reference re Same-sex Marriage, para 21 és köv.
[78] Uo., para 28.
[79] Uo., para 65.
[80] Uo., para 68.
[81] Lásd például Varró Szilvia: A teljes egyenjogúság még várat magára, Népszabadság, 2003. július 4., továbbá a Háttér és a Labrisz egyesület által készített összefoglalót a leszbikusok, melegek és biszexuálisok diszkriminációjáról Magyarországon (2001), http://www.hatter.hu/pdf/osszefoglalo.pdf.
[82] Kath Weston: The Politics of Gay Families, in Rethinking the Family, Some Feminist Questions, eds. Barrie Thorne, Marilyn Yalom, Boston, Northeastern University Press, 1992.
[83] Satchwell, para 12.
[84] Lee Walzer: Between Sodom and Eden, A Gay Journey Through Today's Changing Israel, New York, Columbia University Press, 2000, 179.
[85] Az izraeli családi jogban a házasságkötés tekintetében érvényesülő egyéb megkülönböztetésre lásd Yuval Merin: The Right to Family Life and Civil Marriage Under International Law and Its Implementation in the State of Israel, Boston College International & Comparative Law Review, 2005, 79, 131 és köv.
Visszaugrás
