Abban az esetben, ha a társadalmi, gazdasági vagy életviszony, amelyben az állami szuverenitás nem játszik közvetlenül szerepet, átlépi az államhatárt, túllépi egyetlen állam felségterületét, benne ennél a ténynél fogva nemzetközi elem jelenik meg.[1]
Külföldi elemet tartalmazó jogvita esetében, több jogrendszer alkalmazása is szóba jöhet, ezek egymással versengenek az alkalmazásért, vagyis egymással ütközésbe kerülnek. A jogrendszereknek ezt az ütközését nemzetközi kollíziónak nevezzük. A nemzetközi kollíziós probléma abban áll, hogy vitás lehet: az adott viszonnyal, jogi megítélést igénylő kérdéssel kapcsolatban álló több kollízióba került nemzeti jogrendszer közül az eljáró fórumnak melyiket kell alkalmaznia. Nemzetközi kollíziós viszony az az életviszony, társadalmi vagy gazdasági viszony, amely a kollízió lehetőségét felveti. A nemzetközi kollíziós viszonyon alapuló, jogi megítélést igénylő jogviszony alapján létrejövő tényállást nemzetközi kollíziós tényállásnak nevezzük.[2]
A nemzetközi magánjogi tényállások rendezésére a jog fejlődése során kétféle módszer alakult ki, és e kétféle megoldást párhuzamosan alkalmazzák ma is. A probléma megközelítésének módja, a nemzetközi magánjogi tényállás szabályozásának mikéntje szerint különbséget teszünk közvetett és közvetlen jogrendezés között.
Közvetlen szabályozásról beszélünk abban az esetben, amikor a nemzetközi magánjogi tényállás megoldása két fokozatban, két rétegben elhelyezkedő jogszabályok segítségével megy végbe.
A jogszabályok első szintjén az alkalmazandó jogrendszer kiválasztására kerül sor; annak eldöntésére, hogy a nemzetközi magánjogi tényállással érdemi kapcsolatot mutató jogrendszerek közül melyik állam jogát kell alkalmazni. A jogszabályok ezen első rétegének tehát "csak" az a funkciója, hogy feloldja az egymással versengő jogrendszerek összeütközését (kollízióját), közvetítsen az alkalmazandó szabályokhoz, utaljon az érvényesülő normákra. Ezért ezeket a szabályokat nemzetközi kollíziós szabályoknak nevezzük. A nemzetközi kollíziós szabályok kizárólag az alkalmazandó jogrendszert jelölik ki, a nemzetközi magánjogi tényállást tartalmilag nem oldják meg, a jogviszony alanyainak jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan nem adnak útbaigazítást. A kollíziós szabályok tehát - természetüket, jellegüket tekintve - mindig utaló, közvetítő normák.
A nemzetközi magánjogi tényállások közvetett szabályozásánál a normák második
- 5/6 -
rétegében találhatók az adott viszony tulajdonképpeni megoldásához, tartalmi rendezéséhez segítő jogszabályok, amelyeket a - kollíziós szabályokkal szembeállítva - tárgyi szabályoknak nevezünk. Ezek adnak választ arra a kérdésre, hogy miként alakulnak a kérdéses viszony alanyainak jogai és kötelezettségei.
A tanulmány terjedelmi korlátja miatt csupán utalok arra, hogy a nemzetközi magánjogi tényállások közvetlen szabályozása azt jelenti, hogy a jogszabály - csakúgy, mint a nemzetközi elemet nem tartalmazó, belföldi tényállások esetében - az adott jogviszony tartalmi rendezéséhez vezet, a felek jogairól és kötelezettségeiről rendelkezik. A közvetlen szabályozás esetében kimarad a közvetítés fokozata, szükségtelen az irányadó jogrendszer kiválasztása. A közvetlen rendezés normái tehát nem utaló jellegűek, hanem a nemzetközi magánjogi tényállás közvetlen megoldásához vezetnek. A tényállások nemzetközi jellege (az a körülmény, hogy a nemzetközi magánjogi tényállások két vagy több jogrendszerrel is érdemben érintkeznek) azzal a következménnyel jár, hogy közvetlen szabályozásra csak az érintett államok közös akaratával alkotott normák útján, azaz (két- vagy többoldalú) nemzetközi egyezmények segítségével kerülhet sor. Az érdekelt államok ilyen esetben - egy meghatározott területen - egyeztetik gazdasági érdekeiket, összehangolják erkölcsi értékrendjüket, jogi hagyományaikat stb. és együttes jogi aktussal feloldják jogrendszereik összeütközését.[3]
Az alkalmazandó jogrendszer kiválasztásának kérdése leggyakrabban a jogvita eldöntése során merülhet fel, de nem kizárt a későbbiek során sem a kérdéskör vizsgálata, amikor a külföldi bírósági határozat elismeréséről és végrehajtásáról, vagy - azon ügytípusok esetében, ahol a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás (exequatur) eltörlése következtében - egyedül a végrehajtás elrendeléséről kell döntést hozni.
A külföldi bírósági (és hatósági) határozatok elismerése és végrehajtása (ugyanúgy, mint belföldi ügyekben) minden bírósági (más hatósági) eljárás záróköve, omegája és egyben az egész eljárás próbaköve is. Nemzetközi elemet tartalmazó jogviszonyon alapuló eljárás gyakran zajlik külföldi bíróság (más hatóság: közjegyző, gyámhatóság stb.) előtt, amikor is dönteni kell: elismeri-e és végrehajtja - e a belföldi fórum az adott határozatot. A külföldi ítéletek elismerése és végrehajtása nélkül az egész nemzetközi magánjogi mechanizmus működésképtelen volna.
A külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó jogforrásokat, európai uniós tagságunk óta ugyanúgy több rétegben találjuk, mint a nemzetközi kollíziós szabályok és a joghatósági szabályok esetében. A jogforrástípusok a következők:
- uniós rendeletek;
- belső jogszabályok, mindenekelőtt a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.);
- nemzetközi egyezmények.
Európai uniós tagságunk óta az elismerési és végrehajtási ügyek zöme uniós tagállam bíróságának (hatóságának) határozata kapcsán merül fel.[4]
Az alábbi nemzetközi elemet tartalmazó példán keresztül szeretném bemutatni, hogy milyen jellegű joghatósági kérdés merülhet fel egy külföldi határozat magyarországi végrehajtásának elrendelése kapcsán és megoldási javaslattal is élek.
- 6/7 -
Az illetékes francia bíróság határozata alapján a felek három gyermekének tartására az adóst 2006. december 12-től gyermekenként havonta 1.667 euró, összesen 5.001 euró összegű gyermektartásdíj fizetésének kötelezettsége terheli. A felek francia állampolgárok, a végrehajtást kérő a gyermekekkel Franciaországban él, az adós időközben Magyarországra költözött. A végrehajtás kérő a francia bírósági határozat alapján (azt követően, hogy a magyar bíróság végrehajtási tanúsítványt vezetett a külföldi határozatra) végrehajtási lap kiállítását kérte nemcsak a folyamatos gyermektartásdíj, hanem a 2010. június 1-től 2014. augusztus 31-ig keletkezett 106.640 euró hátralékos gyermektartásdíj megfizetésére is az illetékes magyar bíróságtól.
Az elsőfokú bíróság a végrehajtást kérő kérelmétől részben eltérően állította ki a végrehajtási lapot: a kérelem előterjesztésétől számított hat hónapnál régebben lejárt tartásdíjrészletek behajtását illetően a végrehajtási lap kiállítását megtagadta, így az adósnak 2014. augusztus 1-től kell megfizetnie a gyermektartásdíjat.
A végrehajtást kérő fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.
A bíróságok azzal indokolták határozatukat, hogy a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, a Tanács 2008. december 18-ai 4/2009/ EK rendelete (a továbbiakban: tartási rendelet) 15. cikkében foglaltak szerint a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a 2007. november 23-án elfogadott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: a 2007. évi hágai jegyzőkönyv) összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése szerint: ha e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv az anyagi jogi kérdések tekintetében alkalmazandó, a tartási rendelet 41. cikk (1) bekezdése értelmében viszont a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani. Mivel a végrehajtás szerinti tagállam jogát azaz a magyar jogot kell alkalmazni annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy a hat hónapnál régebbi részletekre kiállítható-e a végrehajtási lap, nem a francia jogot, amely szerint a Francia Polgári Törvénykönyv (Code Civil) 2224. cikke értelmében a tartási követelések elévülési ideje öt év, ezért a hat hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre a végrehajtási lapot kiállítani nem lehetett, hiszen a végrehajtást kérő nem valószínűsítette, hogy a tartásdíjhátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza, illetve annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el.
Az érdemi döntés a tekintetben helyes, hogy a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó, a példa egyéb összefüggéseit nem érintve leginkább azt szeretném szemléltetni, hogy egy ilyen jellegű jogvita kapcsán hogyan, milyen úton lehet eljutni az alkalmazandó jog meghatározásához.
- 7/8 -
A határon átnyúló családjogi ügyek fontos területét jelentik a családi, rokoni kapcsolatokból, házasságból eredő tartással kapcsolatos jogviták.
A 2009-ben hatályba lépett tartási rendelet 2011. június 18-án vált alkalmazandóvá. E jogi aktus elfogadásával pont került egy több mint egy évtizede napirenden lévő uniós jogalkotási folyamat végére, mely a határon átnyúló családjogi ügyek e fontos területén önálló uniós norma létrehozását célozta. Ugyanis 2011. június 18-áig a tartási ügyekkel kapcsolatban felmerült jogviták a 44/2001/EK rendelet (a továbbiakban: Brüsszel I. rendelet) tárgyi hatálya alá tartoztak, a rendelet egy különös joghatósági szabályt is tartalmazott a tartással kapcsolatos ügyekben az 5. cikk (2) bekezdése alatt. A tartási rendelet ennélfogva módosította a Brüsszel I. rendeletet.
A tartási rendelet nem csak a joghatóságot, az elismerést és végrehajthatóvá nyilvánítást szabályozza, hanem III. fejezetében a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokra is utalást tartalmaz. A III. fejezet célja a tartási kötelezettségre vonatkozó kollíziós szabályok harmonizálása. A tartási rendelet maga nem tartalmazza az alkalmazandó jogot, hanem egy utaló szabályt épít be a 15. cikk alá. A tartási rendelet III. fejezetének 15. cikke szerint a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a 2007. évi hágai jegyzőkönyvvel összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.[5]
A tartási kötelezettségekkel kapcsolatos jogvitákra vonatkozó önálló, egységes közösségi jogi szabályozás megteremtésének eredményeként a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia 21. ülésszakán 2007. november 23-án elfogadta a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet, valamint a gyermektartásdíj és a családi tartásdíjak egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló 2007. november 23-ai hágai egyezményt (a továbbiakban: a 2007. évi hágai egyezmény). A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatályba lépését annak 25. cikke szabályozza, mely szerint 2013. augusztus 1-jén lépett hatályba, mert az Európai Unió 2010. április 8-ai csatlakozásán túl Szerbia 2013. április 10-én csatlakozott a 2007. évi hágai jegyzőkönyvhöz.[6]
A 2007. évi hágai jegyzőkönyv megalkotásának egyik céljaként határozták meg, hogy a 2007. évi hágai egyezményt kiegészítő általános szabályokat dolgozzanak ki az alkalmazandó jogról.
Az Európai Unió Tanácsa 2011. március 31-én a 2011/220/EU tanácsi határozattal az Európai Bizottság javaslatára a 2007. évi hágai egyezmény aláírását az Európai Unió nevében jóváhagyta. Ennek megfelelően 2011. április 6-án Hágában az Európai Unió nevében Magyarország közigazgatási és igazságügyi minisztere írta alá a 2007. évi hágai egyezményt.[7]
A 2007. évi hágai egyezményt az Európai Unió nevében a Tanács hagyta jóvá a 2011/432/ EU határozattal 2011. június 9-én.
A 2007. évi hágai egyezmény tárgyi hatálya elsősorban a 21 éven aluli gyermekek tartására (a tartásdíj megállapítására, felemelésére, leszállítására, vagy megszüntetésére, illetőleg a hozott határozatok elismerésére és végrehajtására) terjed ki. A 2007. évi hágai egyezmény - amely több mint 70 tagállam részvételével jött létre - EU tagállam és ún. harmadik állam (nem EU tagállam) közötti viszonylatban kerülhet alkalmazásra.[8]
- 8/9 -
A 2007. évi hágai jegyzőkönyv célja, hogy a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogra vonatkozó közös előírások megalkotása révén javítsa a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot. Az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok összehangolásának az a legfőbb rendeltetése, hogy lehetővé tegye a jogosult számára, hogy a helyzet teljes ismeretében járjon el anélkül, hogy számolnia kellene az eltérő nemzeti jogrendszerekkel.
A tartási rendelet (8) preambulumbekezdése szerint a tartási rendelet alkalmazása során a tartási rendelet keretében figyelembe kell venni mind a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet, mind pedig a 2007. évi hágai egyezményt.
A tartási rendelet általános célja: a tartásra jogosultak számára lehetővé tegye, hogy ügyükben az egyes tagállamokban nehézség nélkül kerüljön sor határozathozatalra és e határozat a többi tagállamban további alaki követelmény nélkül automatikusan legyen végrehajtható. A tartási rendelet olyan közösségi eszköz, amely mind a joghatósági összeütközésekre, a kollíziós szabályokra, az elismerésre és a végrehajthatóságra, a végrehajtásra, a költségmentességre, valamint a központi hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket foglal magába.
Az Európai Unió tagállamainak egymás közötti viszonyában a tartási kötelezettségekkel összefüggő ügyekben a joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása körében a tartási rendelet, az alkalmazandó jog körében pedig a 2007. évi hágai jegyzőkönyv irányadó.
A tartási rendelet 15. cikke tartalmazza az alkalmazandó jog meghatározását, amelynek értelmében a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a 2007. évi hágai jegyzőkönyvvel összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.
A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikk (1) bekezdése az alkalmazandó jogra irányadó általános szabályt fogalmaz meg, ennek értelmében: amennyiben e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.
Ebből az általános rendelkezésből lehetne arra következtetni, hogy a francia bíróság határozatának végrehajtására a jogosult (az adott esetben a végrehajtást kérő) szokásos tartózkodási helye szerinti állam (jelen esetben Franciaország) joga irányadó, ezzel szemben azonban nem hagyható figyelmen kívül a tartási rendelet 69. cikke, amely rendezi a közösségi norma kapcsolatát a hatályos nemzetközi egyezményekkel és megállapodásokkal. A 69. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint az (1) bekezdés ellenére és a (3) bekezdés sérelme nélkül ez a rendelet a tagállamok közötti kapcsolatokban elsőbbséget élvez azon egyezményekkel és megállapodásokkal szemben, amelyek az e rendelet által szabályozott területre vonatkoznak, és amelyeknek a tagállamok részesei.
A tartási rendelet 41. cikke - amely a végrehajtási eljárás és a végrehajtás feltételeit szabályozza - (1) bekezdésében foglaltak értelmében pedig e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végre-
- 9/10 -
hajtani. A (2) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy a végrehajtási eljárásban illetékes személyek sérelme nélkül, az a fél, amelyik egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérelmezi, nem köteles a végrehajtás szerinti államban sem postacímmel, sem felhatalmazott képviselővel rendelkezni.
Mindebből következően a francia bírósági határozat végrehajtására, a végrehajtási eljárásra és a végrehajtás feltételeire a végrehajtás helye szerinti tagállam (jelen esetben Magyarország) joga irányadó. Ebből adódóan annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy a 6 hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre kiállítható-e a végrehajtási lap a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 14.§-ában foglaltakat kell alkalmazni azaz a tartásdíj behajtására elrendelt végrehajtás esetén a végrehajtható okiratot a lejárt, 6 hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre nézve akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtást kérő valószínűsítette, hogy
a) a tartásdíjhátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza, vagy
b) annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el, nem pedig a Code Civil 2224. cikkében foglaltakat, amelynek értelmében a tartási követelések elévülési ideje 5 év.
Egyébként a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 11. cikke, amely az alkalmazandó jog tárgyi hatályára vonatkozik, tartalmazza, hogy a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jognak többek között a következőket kell meghatároznia:
a) a jogosult tartás iránti jogainak fennállását és terjedelmét, valamint azt, hogy kivel szemben gyakorolhatja azokat;
b) azt, hogy a jogosult mennyiben követelhet visszamenőlegesen tartást;
c) a tartás összegének kiszámítási alapját és indexálását;
d) azt, hogy ki jogosult eljárást indítani tartással kapcsolatos ügyben, kivéve azokat a kérdéseket, amelyek az eljárási képességhez és az eljárás során történő képviselethez kapcsolódnak;
e) az elévülési időt;
f) a tartásra kötelezett kötelességének mértéke, amennyiben a jogosult számára tartást helyettesítő ellátást nyújtó közintézmény az ellátás visszatérítését igényli.
Az előbbiekben kifejtett álláspontot nem gyengítik a tartási rendelet 21. cikkében foglaltak sem. A tartási rendelet 21. cikke a végrehajtás megtagadása vagy felfüggesztése esetkörét rendezi.
(1) A végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján fennálló indokait alkalmazni kell annyiban, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek az (2) és a (3) bekezdés alkalmazásával.
(2) A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére egészben vagy részben megtagadja az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha az eredeti eljárás helye szerinti bíróság által hozott határozat végrehajtásához való jog - vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján, attól függően, hogy melyik tagállam ír elő hosszabb elévülési időt - elévült.
- 10/11 -
A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága továbbá a kötelezett kérelmére egészben vagy részben megtagadhatja az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha a határozat összeegyeztethetetlen a végrehajtás helye szerinti tagállamban, vagy egy másik tagállamban, illetve harmadik államban hozott olyan határozattal, amely eleget tesz a végrehajtás helye szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek.
A tartási kötelezettséggel kapcsolatos korábbi határozatot a megváltozott körülmények miatt módosító hatályú határozat a második albekezdés értelmében nem tekinthető összeegyeztethetetlen határozatnak.
(3) A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére egészben vagy részben felfüggesztheti az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bíróságához a 19. cikknek megfelelően az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtottak be.
Ezen túlmenően a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére felfüggeszti az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatát, amennyiben annak végrehajthatóságát az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban felfüggesztették.
A tartási rendelet 21. cikke nem a végrehajtást kérő, hanem leginkább az adós érdekeit szolgáló szabályozás, hiszen az adós kérelmére kerülhet sor a végrehajtás (részbeni vagy teljes) megtagadására vagy felfüggesztésére.
A 21. cikk (1) bekezdésében a végrehajtás megtagadásaként megjelölt jogintézmény a magyar végrehajtási jogi terminológiában nem a Vht. 19.§ (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott rendelkezéseknek felel meg (amelyek értelmében a bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan, illetve a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően - mint a példában vázolt esetben is - állítja ki, ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan).
A tartási rendelet 21. cikkében megfogalmazott rendelkezések a végrehajtás foganatosítása során érvényesülő adósvédelmi, végrehajtást korlátozó rendelkezések.[9]
Összegzésként megállapítható: a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról rendelkező közösségi norma (tartási rendelet) a tagállamok közötti kapcsolatokban elsőbbséget élvez azokkal az egyezményekkel és megállapodásokkal szemben, amelyek a közösségi norma által szabályozott (az előbbiekben megjelölt) területekre vonatkoznak és amelyeknek a tagállamok részesei. Az adott közösségi norma rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. ■
- 11/12 -
JEGYZETEK
[1] Burián László - Kecskés László - Vörös Imre: Magyar Nemzetközi Kollíziós Magánjog Logod Bt. 2003. 20. o.
[2] Burián - Kecskés - Vörös, im. 37. o.
[3] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi Magánjog És Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Joga ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2015 19-21. o.
[4] Mádl - Vékás, im. 493. o.
[5] Wopera Zsuzsa: A tartási ügyek új európai uniós szabályai Családi Jog 2011/4., 15-23. o.
[6] Simon Károly László: A tartási kötelezettségre vonatkozó külföldi határozatok elismerése és végrehajtása az Európai Unióban Családi Jog 2014. június, 26. o.
[7] Simon, im. 26. o.
[8] Wopera, im. 314. o.
[9] Simon, im. 32. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Kúria.
Visszaugrás
