A határon átnyúló családjogi ügyek fontos területét jelentik a családi, rokoni kapcsolatokból, házasságból eredő tartással kapcsolatos jogviták. A több államra kiterjedő vonatkozású tartási ügyek számáról nincsenek olyan pontos statisztikáink, mint a határon átnyúló házassági ügyek volumenéről.[1] Ha azt vesszük alapul, hogy a házasságot felbontó, vagy a különválást kimondó ítéletek kb. 80%-a kötelez tartásra, melyek teljesítésének 50%-ával adódnak problémák, és tényként fogadjuk el, hogy évente kb. 160 000 ún. nemzetközi bontóper van az Unióban, akkor évente kb. 130 000 ügyben állapítanak meg tartási kötelezettséget, mely felének az érvényesítése, behajtása problémás.
2011. június 18-án vált alkalmazandóvá a Tanács 4/2009/EK rendelete a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről[2] (a továbbiakban: Rendelet). E jogi aktus elfogadásával pont került egy több mint egy évtizede napirenden lévő uniós jogalkotási folyamat végére, mely a határon átnyúló családjogi ügyek e fontos területén önálló uniós norma létrehozását célozta. 2011. június 18-áig ugyanis a tartási ügyekkel kapcsolatban felmerült jogviták a 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I. rendelet) tárgyi hatálya alá tartoztak, a rendelet egy különös joghatósági szabályt is tartalmazott a tartással kapcsolatos ügyekben az 5. cikk (2) bekezdése[3] alatt. A Rendelet ennélfogva módosítja a Brüsszel I. rendeletet.
A 2008. december 18-án elfogadott Rendelet két szempontból is különös jelentőséggel bír a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés eddigi történetében. Az egyik a Rendelet hatóköre, mely jelentősen túlmutat az eddigi "brüsszeli egyezmény típusú" normákon, azzal, hogy már nemcsak a joghatóság és elismerés és végrehajthatóvá nyilvánítást szabályozza, hanem III. fejezetében a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokra is utalást tartalmaz. A másik nóvuma a Rendeletnek, mely erősen összefügg az előzővel: Európai Tanács által 2009. december 11-én elfogadott stockholmi programban is külön hangsúlyt kapó exequatur eljárás eltörlése.
A tartási ügyek uniós történetéhez hozzátartozik a tartási kötelezettségek tárgyában 2004-ben kiadott zöld könyv[4] majd a 2005-ben napvilágot látott rendelet-javaslat a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről,[5] végül a 2008. december 18-án elfogadott, a javaslattal azonos elnevezésű rendelet, melyet 2011. június 18-ától kell alkalmazni.
Elválaszthatatlan a Rendelet történetétől, hogy annak az alkalmazandó jogra vonatkozó III. fejezete különös átalakuláson ment keresztül, hosszas egyeztetések, és politikai kompromisszumok eredményeként alakult ki mai formája, mely egyáltalán nem tekinthető megszokottnak az uniós jogalkotási folyamatokban.
Az alkalmazandó jogra vonatkozó fejezet történetének megértéséhez hozzátartozik, hogy a Rendelet elfogadásakor hatályban lévő EK-Szerződés 67. cikk (5) bekezdése fenntartotta az egyhangú döntéshozatal szükségességét a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi ügyekben[6], ezért a Rendelet elfogadásához valamennyi tagállam támogatása szükséges volt. Az Egyesült Királyság azonban rendelettervezet szövegezésekor egyértelművé tette, hogy amennyiben a későbbi rendelet az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat is tartalmazni fogja, azt nem fogadja el. Ezért keresni kellett valamilyen kompromisszumos megoldást annak érdekében, hogy a Rendelet vonatkozzon az alkalmazandó jogra, ugyanakkor az Egyesült Királyság számára is elfogadható legyen. Ez vezetett ahhoz a különös megoldáshoz, mely szerint a Rendelet maga nem tartalmazza az alkalmazandó jog szabályait (ellentétben a 2005. évi javaslattal), hanem utaló szabályt tartalmaz egy, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretei között 2007. november 23-án elfogadott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyvre.[7]
Ezt az egyedülálló megoldást az tette lehetővé, hogy az Európai Unió 2007-ben csatlakozott a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciához,[8] így már a hágai jegyzőkönyv tartalmának kialakítására is jelentős mértékben hatni tudott, másrészt, mint a Hágai Konferencia egyik tagja, lehetősége volt arra, hogy a jegyzőkönyvet maga az Unió kösse meg egy tanácsi határozat alapján, ne pedig a tagállamok egyesével. A Tanács 2009. november 30. határozata[9] döntött a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről. Ennek a határozatnak az elfogadásában nem vett részt az Egyesült Királyság, így az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
Mivel szoros kapcsolat áll fenn a Rendelet és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok célkitűzései között, a hágai jegyzőkönyvet legkésőbb a Rendelet alkalmazásának időpontjától alkalmazni kell az Unión belül, akkor is, ha a hágai jegyzőkönyv akkor még nem lépett hatályba [10] , erre vonatkozóan az Unió külön nyilatkozatot tett.[11]
Jelen tanulmány keretei között, annak terjedelmi korlátaira tekintettel, e kiterjesztett szemléletű családjogi együttműködés első vívmányának hatályát, joghatósági rendelkezéseit elemezzük részletesen, kitérve az alkalmazandó jogra vonatkozó 2007. évi hágai jegyzőkönyv rendelkezéseire is.
A Rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint a Rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból (sógorságból) származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni. A Rendelet tehát kiterjed valamennyi családjogi viszonyból eredő tartási kötelezettségre, így pl. gyermektartásra, szülő-nagyszülő tartására, házastársi tartásra, anyós, após tartására. Az így lefedett jogviszonyok típusainak felsorolása helyett előnyösebbnek tűnt a családi jellegű tartási kötelezettségek általános fogalmára való hivatkozás, a jogalkotók nem kívánták mindenáron definiálni a család, rokonság fogalmát, legyen az szűken, vagy tágan értelmezett fogalom. Az 1. cikk (1) bekezdéséből egyenesen következik, hogy nem terjed ki a Rendelet tárgyi hatálya a szerződésen alapuló tartással (pl. tartási szerződéssel) kapcsolatos jogvitákra, azok továbbra is a 44/2001/EK rendelet hatálya alá tartoznak, mint szerződésből eredő jogviták, és az ott meghatározott joghatósági és végrehajthatóvá nyilvánítási rezsim érvényesül.[12]
A Rendelet kifejezetten rögzíti, hogy alkalmazásában a "tartási kötelezettség" fogalmát önállóan, autonóm módon kell értelmezni, annak tartalmát nem az egyes tagállamok nemzeti joga határozza meg. Ez a megközelítés ma már nem idegen a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés körében elfogadott normákkal kapcsolatban, hiszen van rá példa mind a Brüsszel I, mind az új Brüsszel II. rendelet esetében is. Ami a tartással kapcsolatos ügyek szabályozását különössé teszi, az a tartási kötelezettség koncepciójának kettős természete: e kötelezettség családjogi eredetű, ugyanakkor érvényesítése vagyonjogi jellegű.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
