Az európai polgári eljárásjog hatóköre már a Brüsszeli Egyezmény megszületésekor kiterjedt a családi, rokonsági kapcsolatból származó tartási kötelezettségekre vonatkozó ügyekre, illetőleg az ilyen ügyekben keletkezett külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására, anélkül azonban, hogy a tartási követelések jellege megkülönböztetett figyelemben, bánásmódban részesült volna. A tartási kötelezettségek tárgyában született határozatok hatékony és gyors végrehajtási mechanizmusa hiányában a Brüsszeli Egyezmény 5. cikk 2. pontjában rögzített különös joghatósági szabály ugyanakkor nem hozhatott lényeges áttörést az uniós tagállamok tartásdíj-jogosultjai számára.
A határon átnyúló tartási ügyek szabályozása előtt tornyosuló számos anyagi jogi és eljárásjogi nehézség mind nemzetközi, mind európai közösségi szinten különös eljárási szabályok lefektetését kívánta meg.[1]
Az Európai Unión belül 1999-ben a Tamperei-program keretében fogalmazódott meg először az az igény, hogy a határon átnyúló tartási követelésekre nézve közös eljárási szabályokat állapítsanak meg, és a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást egyszerűsítsék.[2] A 2001-es cselekvési programban már az exequatur-eljárás teljes eltörlése szerepelt a tartásdíjra vonatkozó bírósági határozatok kölcsönös elismerése megvalósításának eszközeként.[3]
A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia ezzel egy időben, 1999-ben indította el a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos joganyag - így elsősorban az 1958. évi és az 1973. évi tartási egyezmények - reformját célzó munkálatait a meglévő egyezményekben foglalt szabályok korszerűsítése céljából.[4] Ezt követően párhuzamosan zajlottak az Európai Unióban a tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozó rendeletjavaslat, valamint az Európai Unió aktív részvételével a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló egyezmény, továbbá a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló jegyzőkönyv tervezeteinek előkészítő munkálatai.
A tartási rendelet eredeti - rendkívül ambíciózus - tervezete is az exequatur teljes eltörlését tűzte ki célul, egyben az alkalmazandó jogra vonatkozó szövegjavaslatot is tartalmazott.[5] A polgári és igazságügyi együttműködés területén az európai jogalkotás számára speciális jogállású Egyesült Királyság azonban egyértelművé tette, hogy amennyiben a jogforrás az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat is tartalmazza, azt nem fogja optinálni, így áthidaló megoldásra volt szükség.[6]
A Hágai Egyezményt[7] és a Hágai Jegyzőkönyvet[8] a Konferencia tagállamai 2007. november 23. napján írták alá. Ezt követően egyéb politikai kompromisszumok után vetődött fel annak lehetősége, hogy a 2005-ben a Bizottság által előterjesztett, tartási kötelezettségről szóló rendeletjavaslat eredeti koncepciójától eltérve a Hágai Jegyzőkönyv alkalmazandó jogot érintő szabályai a rendeletből kimaradnak, és a rendeletbe foglalt utaló szabályon keresztül válnak a közösségi jog részévé.[9] Mivel a Hágai Jegyzőkönyv-
- 25/26 -
höz a tagállamoknak külön kell "csatlakozni", ezért a rendelet számol annak lehetőségével is, hogy a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv nem válik alkalmazhatóvá minden tagállamban, ezért a határozatok elismerésére, a végrehajthatóvá nyilvánításra és a végrehajtásra irányadó szabályok megfogalmazásakor a rendelet különböztet a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó, exequatur-eljárás nélküli, illetve az annak hatálya alá nem tartozó, exequatur-eljárás lefolytatására köteles tagállamok között.
Az Európai Unió Tanácsa által 2008. december 18. napján elfogadott, a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 4/2009/EK rendelet (a továbbiakban: EuTR.) (8) preambulumbekezdése szerint a rendelet alkalmazása során figyelembe kell venni a 2007. évi Hágai Egyezményt és a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyvet. Az Európai Unió Tanácsa 2009. november 30. napján kelt 2009/941/EK határozatával a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23. Hágai Jegyzőkönyvet az Európai Közösség nevében jóváhagyta.[11] A határozat szerint - tekintettel a Jegyzőkönyv és a rendelet közötti szoros kapcsolatra - a jegyzőkönyv szabályait ideiglenesen akkor is alkalmazni kell a közösségen belül, ha a jegyzőkönyv 2011. június 18-án a rendelet alkalmazásának időpontjában még nem lépett hatályba. A Jegyzőkönyv hatályba lépését annak 25. cikke szabályozza, mely szerint a jegyzőkönyv a második megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésétől számított 3 hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba. A Jegyzőkönyv 2013. augusztus 1-jén lépett hatályba, mert az Európai Unió 2010. április 8-i csatlakozásán túl Szerbia 2013. április 10-én csatlakozott a Jegyzőkönyvhöz.
2011. március 31. napján a 2011/220/EU tanácsi határozattal az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottság javaslatára a Hágai Egyezmény aláírását az Európai Unió nevében jóváhagyta. Ennek megfelelően 2011. április 6. napján Hágában az Európai Unió nevében Magyarország közigazgatási és igazságügyi minisztere írta alá a Hágai Egyezményt, az Európai Unión kívül azonban aláírta az Egyesült Államok, Norvégia, Ukrajna, Burkina Faso, Bosznia-Hercegovina és Albánia is.
Kétség sem férhet ahhoz, hogy a tartási rendelet leglátványosabb újítása a végrehajthatóvá nyilvánítási (exequatur-) eljárás eltörlése, automatikusan lehetővé téve ezzel a tartási kötelezettség tárgyában hozott határozatok szabad áramlását.[12] A Tamperei-program megfogalmazása óta tízéves jogalkotási folyamat végeredményeként megszülető tartási rendelet e rendelkezése jelentős előrelépés a határon átnyúló, európai végrehajtások hatékonyabbá tétele terén, és fontos paradigmaváltás is a Brüsszel-I. rendelet nehézkes végrehajtási rendjéhez képest. Az exequatur eltörlésével egy külföldi határozat komolyabb akadályok nélkül hatolhat be a tagállami végrehajtási és eljárásjog területére, feltéve, hogy a határozat meghozatala során a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyvben rögzített kollíziós jogi szabályokat alkalmazták, hiszen a tagállami hatóságok feladata a határozatok végrehajtásának elrendelésére korlátozódik. Erre utal az EuTR. (24) preambulumbekezdése: a kollíziós szabályok alkalmazása révén nyújtott garanciáknak indokolniuk kell, hogy a tartási kötelezettségekre vonatkozóan a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban hozott határozatokat a többi tagállamban el kell ismerni és azokat további eljárások nélkül, valamint a végrehajtás helye szerinti tagállamban tartalmi ellenőrzés nélkül végre kell hajtani.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
