In public procurement procedures, the joint tendering and subsequent joint performance of the contract takes the form of a so-called consortium, as defined in public procurement practice. Public procurement law prescribes the manner in which the parties to a joint tender and joint performance must act. The question is: if a public contract is considered to be a special private law contract, how should the case of joint tendering and joint performance be qualified under the Civil Code. The present study attempts to compare the civil law company contract and the joint bidding group. In particular, the possibilities of modification and termination of the civil law partnership contract and the change in the identity of the joint bidders.
A közbeszerzési eljárások során a közös ajánlattétel és azt követően a szerződés közös teljesítése a közbeszerzési gyakorlat fogalomhasználata szerint ún. konzorcium formájában történik. A közbeszerzési jogszabályok előírják, hogy milyen módon szükséges a közös ajánlattétel és teljesítés során eljárni az abban részes feleknek. A kérdés az, hogy amennyiben a közbeszerzési szerződést egy speciális magánjogi szerződésnek tekintjük, a közös ajánlattétel és teljesítés esetét miként kell minősíteni a Ptk. alapján. A jelen tanulmány a polgári jogi társasági szerződés és a közös ajánlattevői csoport összehasonlítására vállalkozik. Ezen belül különös tekintettel a polgári jogi társasági szerződés módosítása és megszüntetése lehetőségeire, illetve a közös ajánlattevők személyében történő változásra.
Kulcsszavak: közbeszerzés, polgári jog társasági szerződés, szerződésmódosítás
Általánosságban elmondható, hogy az 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás aláírása óta a hazai közbeszerzési szabályozás a közösségi jog által meghatározott jogterület[2]. Mindez azt jelenti, hogy a közösségi szabályozás
- 245/246 -
fogalmai szükségszerűen megjelennek a nemzeti jogszabályokban, önálló jogintézmények formájában. A jelen tanulmány abból a jogirodalomban általánosan elfogadott megállapításból indul ki, hogy a közbeszerzési szerződés egy speciális magánjogi szerződés, amelyre tekintettel a közösségi jogi fogalmak által körülírt tényállásokat a magánjog szabályai szerint kell minősíteni, különös tekintettel a jogvitás helyzetekre.[3]
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) XVII. "Gazdasági szereplők. Erőforrásnyújtás" fejezete szerint a közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárásban vállalkozások csoportjai is részt vehetnek. Az Irányelv nem részletezi, hogy milyen tartalmat, vagy jogi formát kell a vállalkozások csoportjainak tekinteni, egyedül a 19. cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy "a közbeszerzési eljárásokban részt vehetnek gazdasági szereplők csoportjai, többek között ideiglenes szövetségek is. Az ajánlatkérő szervek nem követelhetik meg, hogy ezek valamely konkrét jogi formával rendelkezzenek ahhoz, hogy ajánlatot tehessenek, illetve részvételre jelentkezhessenek"
A hatályos Kbt. a vállalkozások csoportját a közös ajánlattevők/részvételre jelentkezők megnevezéssel alkalmazza[4]. A megnevezésen kívül a Kbt. - többek között - még rögzíti a képviseletre és a teljesítésért való egyetemleges felelősségre vonatkozó előírásokat, illetve utal arra, hogy miként kell eljárni, ha a közös ajánlattevők személyében változás következik be. Mindez bizonyos tekintetben hasonlít a polgári jogi társasági szerződés sajátosságaira[5].
A jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy összehasonlítja a közös ajánlattevői/részvételre jelentkezői jogintézményt a Ptk. polgári jogi társasági szerződés szabályaival. A vizsgálódás külön kitér a polgári jogi társasági szerződés megszüntetésének, módosításának eseteire, és ezzel párhuzamosan a közbeszerzési szerződések módosítására, amennyiben a közös ajánlattevők személye (csoportja) változik.
- 246/247 -
A közös ajánlattevők/részvételre jelentkezők, vagy irányelvi megfogalmazásban "group of economic operators" vonatkozásában nem történik meg a fogalmi megalapozás az értelmező rendelkezések között. Az Irányelv említett bekezdése példaként említi az ideiglenes szövetséget (temporary associations), amelyet a bírói gyakorlat is megerősít[6]. A hazai szabályozás annyit rögzíti, hogy több gazdasági szereplő közösen is tehet ajánlatot vagy nyújthat be részvételi jelentkezést.[7]
A Kbt. hivatkozott szakaszában foglaltak alapján megállapítható, hogy a tételes rendelkezések önálló jogalanyok közös cselekvését rögzítik, amely nem hoz létre önálló jogalanyt. A belső viszonyok tekintetében a tételes jog nem ad eligazítást, egyedül annyit rögzít, hogy a képviseletről a társulásban részt vevőknek intézkedni kell olyan módon, hogy maguk közül jelölik ki a képviselőt [Kbt. 35. § (2). bek.], ami a Kbt. kógens jellegére tekintettel azt is jelenti, hogy a tagokon kívüli személyt nem lehet a képviselettel megbízni.
A dogmatika szerint a közös ajánlattétel/részvételre jelentkezés jelentősége, hogy az érintett gazdasági szereplők, saját érdekeiknek megfelelően laza társulást hoznak létre annak érdekében, hogy a közbeszerzési eljárásban és nyertesség esetén a teljesítésben részt vegyenek. A társaságok célja az erőforrások megosztása egymás között (egymás képességeinek kiegészítése) a hatékonyság növelése érdekében[8]. A jogalkotó célja egyértelműen a verseny fokozása és szélesítése az által, hogy a kis- és középvállalkozások az alkalmi társulások és az erőforrások megosztása által nagyobb szerepet kapjanak a közbeszerzési piacokon.
A közös ajánlattétel/részvételre jelentkezés lényegi eleme a fentiek alapján az alkalmi társulási jelleg, az ideiglenesség. Érdekes ebben a tekintetben, hogy a hazai jogirodalomban (és a gyakorlati szóhasználatban is), bizonyos esetekben még konzorciumként hivatkoznak a közös ajánlattevőkre, annak ellenére, hogy ezt a formát már 2011. évi közbeszerzési törvény sem alkalmazta. Ugyanakkor ez a hivatkozás nem véletlen. A bírói gyakorlat szerint a konzorcium önálló cégek, vállalkozók valamely gazdasági célra [...] irányuló időszakos összefogása, szerződésük tartalmát a felek az adott célnak megfelelően határozzák meg, és ennek teljesítése érdekében minden tekintetben egységesen lépnek fel, belső
- 247/248 -
függetlenségük megőrzése mellett[9]. A Regionális Fejlesztési Operatív Programok Irányító Hatósága által kiadott Konzorciumi útmutató megnevezésű dokumentum III. fejezete is definiálja a konzorciumot a következő módon: 'A konzorcium [...] a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködése a projekt közös megvalósítása, valamint ennek érdekében közös gazdasági érdekeik előmozdítása és erre irányuló tevékenységük összehangolása céljából.'[10] Érdemes ezen a helyen kitérni röviden a konzorcium vagy konzorciumi/konzorciós szerződés jellemzőire és az ezzel kapcsolatos véleményekre.
A jogirodalomban és a gyakorlatban általánosan elfogadott hivatkozás, hogy a konzorciumi szerződés alapját a szerződési szabadságon túl a Kbt. és azon belül is annak 35. §-a adja[11]. Ugyanakkor a konzorcium, mint megnevezés a közbeszerzési tételes rendelkezések között nem jelenik meg, ezért nem feltétlenül lehet egyetérteni ezzel a megállapítással. A konzorcium fogalmát több jogszabály (és a fentiekben hivatkozott egyéb jogi dokumentum) is rögzíti, amelynek lényege a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködése a projekt közös megvalósítása, valamint ennek érdekében közös gazdasági érdekeik előmozdítása és erre irányuló tevékenységük összehangolása céljából[12]. Tény, hogy a definíció alkalmazható a közös ajánlattétel/részvételi jelentkezés formációra, ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy a jogintézményt nem a közbeszerzési jogszabályok vezették be, alapozták meg.
A történeti vonatkozást tekintve az 1875. évi XXXVII. törvénycikk (kereskedelmi törvény) 62. §-a rögzíti, hogy a közös haszon vagy veszteségre, egy vagy több kereskedelmi ügylet tekintetében keletkező (alkalmi) egyesülések, a jelen törvénynek a kereskedelmi társaságokról szóló határozatai alá nem esnek. Erre tekintettel Nagy Ferenc megállapítja, hogy "az ilyen alkalmi egyesülések konzorciumoknak vagy syndikátusoknak neveztetnek"[13]. Azonban ezekre az együtt-
- 248/249 -
működésekre a kereskedelmi jog szabályai csak akkor voltak irányadók, ha a felek szerződésük révén kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg foglalkoztak[14]. Egyébiránt, vagyis amennyiben a fenti, többlettényállási elem nem volt megállapítható, a korabeli szabályozás a magánjog és azon belül is a társaság szabályait alkalmazta[15]. Az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat (MTJ) tizenharmadik, "Közösség" címének 1660. §-a rögzíti, hogy társasági szerződéssel a szerződő felek - a társaság tagjai - egymás irányában arra kötelezik magukat, hogy a meghatározott közös cél megvalósításában szerződésszerűen, különösen a kikötött hozzájárulás szolgáltatásával közreműködnek.
A fentiek szerint a következetesség azt kívánná meg, hogy a konzorcium megnevezés kizárólag azokra a közösségekre, alkalmi társulásokra legyen alkalmazandó, amelyek célja az (iparszerű) kereskedelmi tevékenység. Minden más tevékenység (pl. mű közös létrehozása) a magánjogi társaság fogalmi körébe tartozzon. Mivel az 1988. évi VI. törvény 370. § a) pontja a Kereskedelmi törvény 62. §-át is hatályon kívül helyezte, ezért az ilyen jellegű elhatárolás az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) szabályozására tekintettel gyakorlatilag feloldódott. A régi Ptk. (egyezően a Ptk.-val) nem tesz különbséget az alkalmi, jogi személyiség nélküli formációk között a célt illetően.
Később a jogalkotás a fentiekben említettek szerint a konzorciumra önálló fogalmat alkotott. A jogalkotó célként a kizárólag a "projekt" közös megvalósítását rögzíti és nem utal speciális (kereskedelmi) tevékenységre, azaz elszakad a Kereskedelmi törvény által kialakított elhatárolástól és a konzorciumra a koordinatív polgári jogi társasághoz hasonló szabályokat állapít meg, amelyről később lesz szó. Említést érdemel ebben a tekintetben még a Fővárosi Bíróság 19.K.34.314/2005/18 számú ítélete, amely említés szintjén visszautal a Kereskedelmi törvényben foglalt "alkalmi egyesülés" kitételre, és ezt nevezi konzorciális megállapodásnak[16].
A jelen kitekintést összefoglalva azt érdemes rögzíteni, hogy a konzorcium a századforduló előtti kereskedelmi jogban gyökerező jogintézmény, és nem közbeszerzési sajátosság. A lényegi ismérvei alapján - jogalanyiság és elkülönült vagyon hiánya, alkalmi egyesülés, közös cél megvalósítása - a polgári jogi/magánjogi társasághoz hasonlítható formáció, egy többlet tényállási elemmel, amely az iparszerű kereskedelmi tevékenység végzése érdekében történt lét-
- 249/250 -
rehozás volt. A jelenkori jogalkotás által szintetizált fogalom ugyanakkor két lényeges tényállási elemben (vagyoni hozzájárulás és közös kockázatviselés) eltér az eredeti fogalomtól, ezért azt lehet megállapítani, hogy a jellegét tekintve a konzorciumban részt vevők között sokkal kevésbé van szoros kapcsolat, mint amikor a "közös haszon vagy veszteség" volt differentia specifica.
Ebből következik a kérdés, hogy a jogalkotó által, akár a 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendeletben, akár más hasonló jogszabályban, azonos fogalmi elemekkel definiált konzorcium tekinthető-e önálló jogintézménynek, vagy más megközelítés szükséges.
Kiindulva a tételes jogi fogalomból, a konzorciumot a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködésének kell tekinteni, a projekt közös megvalósítása, valamint ennek érdekében közös gazdasági érdekeik előmozdítása és erre irányuló tevékenységük összehangolása céljából. Ebben a tekintetben elsőként azt kell tisztázni, hogy mit kell - közbeszerzési szempontból - a projekt közös megvalósításának tekinteni. Az eljárásban való közös részvételt/ajánlattételt, vagy a közös megvalósítást.
A válasz a tételes jogi szabályozásban keresendő. A Kbt. 35. §-át áttekintve arra a következtetésre lehet jutni, hogy a közös ajánlattétel/részvételre jelentkezés és a szerződés közös teljesítése nem vonható egybe, nem írható le egységesen egy jogintézmény, pl. a tételes jogban megfogalmazott konzorcium, vagy akár a polgári jogi társasági szerződés által. Ennek oka a Kbt. speciális szabályozása.
A Kbt. hivatkozott rendelkezését megvizsgálva a közbeszerzési eljárásban (egészen a szerződés megkötéséig) a képviselet kap nagyobb hangsúlyt. Jellegét tekintve a közös ajánlattevő/részvételre jelentkező nem önálló jogalany, nincs szervezett egysége, nem jogi személy, ezért az eljárásban történő nyilatkozattétel (ideértve az ajánlatot is) törvényi rendezést igényelt, mivel a közös ajánlattevők ajánlata egy ajánlatnak minősül[17]. Kbt. 35. §-ának (2) bekezdése ennek okán előírja, hogy a közös ajánlattevők vagy részvételre jelentkezők kötelesek maguk közül egy, a közbeszerzési eljárásban a közös ajánlattevők vagy részvételre jelentkezők nevében eljárni jogosult képviselőt megjelölni.
Ugyanakkor szerződés teljesítése során a szabályozás a felelősségre koncentrál amikor rögzíti, hogy a közös ajánlattevők a szerződés teljesítéséért az ajánlatkérő
- 250/251 -
felé egyetemlegesen felelnek[18]. Amint azt a joggyakorlat korán megfogalmazta, a konzorcium alakítása esetén az egyes cégek egymáshoz való viszonya nem azonos a vállalkozó-alvállalkozó szokásos függőségével és felelősségmegosztásával, hanem a konzorcium tagjainak saját felelőssége a szerződés teljesítése során mindvégig érvényesül.[19]
Mindezen szabályokat a teljesítés szempontjából érdemes vizsgálni, ugyanis a közbeszerzési eljárás csupán eszköz egy olyan speciális polgári jogi szerződés megkötése érdekében, amelyben közpénzek felhasználása történik. Mivel a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálása a polgári bíróságok előtt történik, ezért az eljárásban alkalmazott jogintézményeket (amennyiben ezeknek a teljesítésre is van kihatása) szükségszerűen meg kell feleltetni a magánjog intézményeinek.
A fentieket kissé összegezve megállapítható, hogy a közös ajánlattevő/részvételre jelentkező, mint alkalmi társulás, nem szervezett egység, nincs külön (jogi) személyisége, a jogok és kötelezettségek alanyai egyedül és közvetlenül a tagok.[20] Szembetűnő a lényegi egyezőség, de legalábbis hasonlóság a polgári jogi társasági szerződéssel. A megállapítás nem újkeletű, a kommentár irodalom is említi, hogy a gazdasági bírói gyakorlat a polgári jogi társaság szabályait rendeli alkalmazni, különösen az elszámolási viták esetén.[21] Az összehasonlításra a jelen fejezet vállalkozik olyan módon, hogy a polgári jogi társaság törvényi tényállási elemeit összeveti a közös ajánlattétel fogalmi sajátosságaival.
A Ptk. szabályaiból kiindulva megállapítható, hogy a polgári jogi társaságnak nincs jogalanyisága, pusztán kötelem a tagjai között.[22] Rendeltetését tekintve a felek (tagok) arra vállalnak kötelezettséget, hogy közös céljuk elérése érdekében együttműködnek és közös céljuk megvalósításához vagyoni hozzájárulást teljesítenek és tevékenységük kockázatát közösen viselik. A lényegadó sajátosság ennek alapján a közös cél és az annak eléréséhez szükséges együttműködés,
- 251/252 -
a vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettsége, a tevékenység kockázatának közös viselése, továbbá az elkülönült jogalanyiság hiánya.
Elsőként a jogalanyiságra vonatkozóan szükséges megállapításokat tenni. A jogalanyiság (hiánya) tekintetében a helyzet egyértelmű. A Ptk. a jogintézményt a Hatodik könyvben helyezi el, az Egyes szerződések cím alatt. Kötelem, amelyhez nem társul a törvény erejénél fogva jogi személyiség, saját neve alatt nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket, tehát a polgári jogi társaság valójában egy sajátos, többalanyú kötelem (jogosultság-kötelezettség egysége).[23] A miniszteri indokolás mindezt alátámasztja: "Szervezeti tulajdonságokkal a polgári jogi társaság csak abban az értelemben rendelkezik, amennyiben a tagok közötti vagyoni és erőviszonyokat tartósan rendezi. A polgári jogi társasági szerződés harmadik személyek felé elkülönülő szervezetként nem jelenik meg."A közös ajánlattétel esetén szintén nem jön létre elkülönült személyiség, a Kbt. valójában a jogosultság-kötelezettség egységét hangsúlyozza, amikor arra utal, hogy a gazdasági szereplők döntésük szerint közösen tehetnek ajánlatot, de amennyiben így tesznek, a teljesítésért egyetemlegesen felelnek[24]. A joggyakorlat egységes ebben a tekintetben: "A közös ajánlattétel az ajánlattevők alkalmi egyesülése, konzorciális megállapodása. A konzorcium a részes tagok polgári jogi szerződésen alapuló, abban szabályozott megosztás szerinti együttműködése közbeszerzési eljárásban való részvételre és az annak eredményként megkötendő szerződés teljesítésére[25]", illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság D.819/10/2010 számú határozata, amely szerint a konzorcium két önálló jogi személy alkalmi gazdasági érdekközössége, amely nem jogképes, nem önálló jogalany, saját neve alatt nem jogosult jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására. A konzorciális szerződés kötelmi jogviszony, mellyel nem jön létre a szerződő felektől elkülönült jogi személy[26]. A konzorcium két önálló jogi személy alkalmi gazdasági érdekközössége, amely nem jogképes, nem önálló jogalany, saját neve alatt nem jogosult jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására. A konzorciális szerződés kötelmi jogviszony, mellyel nem jön létre a szerződő felektől elkülönült jogi személy[27]. A közös ajánlattevők közötti konzorciális megállapodás a konzorcium tagjainak egymás közötti jogviszonyát szabályozza, de a jogi személyiséggel nem rendelkező konzorciumot nem ruházza fel jogképességgel. A konzorcium nem önálló jogalany. A konzorciumot nem, hanem
- 252/253 -
csak annak tagjait illethetik jogok és terhelhetik kötelezettségek. A konzorcium nem lehet jogorvoslati eljárás alanya, a konzorcium nevében és képviseletében nem lehet jogorvoslati kérelmet előterjeszteni[28]. A konzorcium tagjainak jogi helyzetén a konzorcium tagjai által kötött konzorciális szerződés sem változtat, és nem jelenti azt, hogy a konzorcium ügyféli minőséget szerezne[29].
A közös célt meghatározásával a jogalkotó szándékosan maradt adós, mivel nem kívánta a jogintézmény alkalmazását a kereskedelmi tevékenységre korlátozni[30]. A közös cél ennek alapján lehet akár az üzletszerű tevékenység, de maradhat non profit keretek között, de akár kulturális célokat is szolgálhat[31]. A közös ajánlattétel/részvételi jelentkezés esetén a cél egyértelműen gazdasági, ugyanis a tagok annak érdekében hozzák létre az alkalmi (ideiglenes) szövetséget, hogy közösen tegyenek ajánlatot, majd nyertességük esetén a szerződést közösen teljesítsék.
A vagyoni hozzájárulás tekintetében érdemes megemlíteni a régi Ptk. által szabályozott ún. koordinatív formában létező polgári jogi társaságot, amely szerint a tagok tevékenységük összehangolására vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatták a társaságot. Az 1977. évi Ptk. Novella által bevezetett formáció lényege nem a közös gazdálkodás volt, sokkal inkább a közös gazdasági érdekeik, amelynek elérésére érdekében az erre irányuló, ezt elősegítő tevékenységet összehangolják[32]. Újváriné szerint ennek okán nehéz elhatárolni a koordinatív polgári jogi társaságot és az együttműködési szerződésnek nevezett atipikus szerződéseket[33]. Az elhatárolás egyébiránt fontos szerepet kap még a jelen tanulmányban. A dogmatika szerint a hatályos Ptk. feltehetően azért nem nevesíti ezt a formát, mivel valamilyen vagyoni jellegű kapcsolat (pl. a működési költségek viselése) ebben az esetben is fennáll a felek között, másrészt a hatályos szabályozás személyes munkavégzést, vagyis a közös cél megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységet is vagyoni hozzájárulásként ismeri el[34]. A jelen téma szempontjából ez azért fontos, mivel a közös ajánlattétel során vagyoni hozzájárulás leginkább az ajánlat összeállításában megvalósuló személyes közreműködésben
- 253/254 -
mutatható ki[35]. Más kérdés, hogy a megvalósítás során miként alakul a vagyoni hozzájárulás szerepe a tagok között. A Kbt. ebben a vonatkozásban a felelősségre helyezi a hangsúlyt, az egyetemlegesség rögzítésével, amely összhangban van a magánjogi szabályozással, ugyanis a vagyoni hozzájárulás a társaság működése szempontjából és csak a tagok egymás közötti viszonyában értelmezhető, a hitelezők számára irreleváns, ugyanis nem csak ez szolgál a működés során keletkező tartozások fedezetéül[36].
Mindezektől függetlenül rögzíthető, hogy a közös ajánlattétel alapján történő szerződés teljesítés szükségszerűen feltételezi a tagok vagyoni hozzájárulását, akár a személyes munkavégzés által, akár a költségek előlegezése formájában. Ebben a tekintetben a hasonlóság szintén kimutatható.
A közös kockázatviselés nem más, mint a közösen végzett tevékenység során keletkező nyereségből történő közös részesedés, illetve a veszteség közös viselése. A kockázatviselés mértéke tekintetében a Ptk. a vagyoni hozzájárulást tekinti kiindulópontnak azzal, hogy a felek ettől a szerződésben szabadon elérthetnek.[37] A közös ajánlattétel esetében a Kbt. nem tér ki a felek belső viszonyára, ugyanakkor rögzíti azt a régi Ptk. 574. §-ából ismert szabályt, amely szerint harmadik személyekkel szemben a tagok felelőssége egyetemleges. Az eltérés a két jogintézmény között ezen a ponton mutatkozik meg. A hatályos magánjogi szabályozás a polgári jogi társasággal történő szerződéskötés során a társasággal szerződő fél ellenőrzési körébe helyezi annak az eldöntését, hogy milyen biztosítékot köt ki annak ellensúlyozására, hogy nincs a társaságnak a tagoktól elkülönült vagyona.[38] A Kbt. a közpénzekkel való felelős gazdálkodás elvére tekintettel nem ad lehetőséget arra, hogy az ajánlatkérők maguk alakítsák ki a biztosítéki rendszert, az egyetemlegesség törvényi előírásával gondoskodik erről.
Mindebből következik, hogy az ajánlatkérőként szerződő félnek nem kell a teljesítés során a szerződés értelmezését elvégeznie minden egyes vitás esetben, ugyanis az egyetemlegesség rögzítésével a közös ajánlattevők mindegyike az egész szolgáltatással tartozik, az bármelyiktől követelhető (azt bármelyik teljesítheti), mivel egyszeri szolgáltatásért felelnek - az egyik kötelezett teljesítése valamennyi kötelezett kötelezettségét csökkenti, illetve megszünteti[39]. A Kbt.
- 254/255 -
kógens jellegéből adódik, hogy ettől a felek nem térhetnek el, ajánlatkérő nem rendelkezhet másként az eljárást megindító felhívásban.
A fentieket összefoglalva, azt lehet megállapítani, hogy a polgári jogi társasági szerződés és a közös ajánlattétel egy lényeges ponton eltér egymástól, mégpedig a helytállás kérdésében a harmadik személlyel kötött szerződésben vállalt kötelezettségekért. Ebből következően lehetne megállapítani, hogy nem kell alkalmazni a Ptk.-nak a többalanyú kötelmekre vonatkozó szabályait, különös tekintettel a kötelezetti együttességre. Ugyanakkor bizonyos hasonlóság mégis kimutatható, amely a közös ajánlattevők csoportjának megszűnése okán előálló helyzetben mutatkozik meg.
A jogalanyiság hiánya - mivel a polgári jogi társasági szerződés és az ajánlattevők csoportja is csak a tagok szerződése - mindkét esetben azt jelenti, hogy amennyiben a tagok személyében változás áll be, a csoport és így a szerződés is megszűnik. A Ptk. három megszűnési esetkört rögzít, amelyek a felmondás (rendes és rendkívüli) és a tag megszűnése/halála.
A megszűnés módjának a tagok belső viszonyában van jelentősége. Erre utal a rendes felmondás körében rögzített három hónapos felmondási idő, illetve az alkalmatlan időben történő felmondás szabályozása, valamint a rendkívüli felmondás lehetőségének előírása. A tag halála/megszűnése szükségképpen együtt kellene, hogy járjon a szerződés megszűnésével. Ugyanakkor a jogalkotó - az Indokolás szóhasználatával - áttöri a "társasági szerződés személyhez kötöttségéből következő új tag-új társaság elvét", és lehetővé teszi a megmaradt tagok számára (egyhangú döntéssel) a szerződés hatályban tartását a meghalt vagy megszűnt tag nélkül is[40].
A Kbt. ugyanakkor nem a megszűnés oldaláról közelít a kérdéshez. A Kbt. 35. § (7) bekezdése szó szerint így fogalmaz. "A közös ajánlatot vagy részvételi jelentkezést benyújtó gazdasági szereplők közül az ajánlattételi vagy több szakaszból álló eljárásban a részvételi határidő lejárta után valamely gazdasági szereplő kiválása esetén a fennmaradó gazdasági szereplők akkor vehetnek részt az eljárás további részében, ha továbbra is megfelelnek az eljárásban előírt valamennyi alkalmassági feltételnek és a változás nem jár a verseny tisztaságának sérelmével." Azt fontos hangsúlyozni, hogy a szabály a közbeszerzési eljárás lezárásáig engedi meg az ajánlattevők csoportjában történő változást, arra nincs utalás, hogy a szerződés megköté-
- 255/256 -
sét követően is fennmarad-e ez a lehetőség. Mindez abból következik, hogy az idézett rendelkezés az eljárás további részében történő részvételt rögzít, amely eljárás az eljárás a szerződéskötést követően megjelentetett eredményéről szóló hirdetmény közzétételével lezárul[41]. Másként fogalmazva, a szerződés teljesítésének időszakára más szabályok kell, hogy vonatkozzanak szükségszerűen.
Amint az látható, a Kbt. a kiválás kifejezést használja, amely némi fogalmi zavart eredményez az értelemzésben. A kiválás ugyanis a jogi személyekhez kapcsolódó fogalom. A Ptk. a Harmadik könyv XIII. fejezete alatt tárgyalja az "Átalakulás, egyesülés, szétválás" cím alatt. A kiválás a szétválás, mint gyűjtőfogalom egyik esetköre. Lényege, hogy a már működő jogi személy egyik részlege kiválik. Ezt követően a kiválással létrejött új és a részleg nélküli régi jogi személy külön működnek majd. Garanciális jelentősége van a szabályozásnak a hitelezők irányába, amely szerint a kiváló tag a kiválás előtt keletkezett kötelezettségeiért helytállni köteles azzal, hogy amennyiben nem teljesíti azt, valamennyi jogutód egyetemlegesen köteles lesz helytállni. Ez a helyzet akkor is, ha egy kötelezettségről a szétválási tervben nem rendelkeznek, azért a jogutódok egyetemlegesen kötelesek helytállni[42]. A közbeszerzési eljárás ajánlattételi szakaszában nincs konkrét hitelező, és nincs kötelezettség sem, ezért nem pontosan világos, hogy miért kiválásként utal a Kbt. a csoport felbomlására.
Ebben a tekintetben a dogmatika sem ad eligazítást. A jogirodalom rögzíti, hogy új szabályról van szó, mivel 2021. február 1-jétől van arra lehetőség, hogy az ajánlatok felbontását követően a csoport összetételében változás álljon be. A szabályozás alapja az Európai Unió Bíróságának C-396/14. MT Højgaard A/S és Züblin A/S kontra Banedanmark ügyben 2016. május 24-én hozott ítélete[43]. A döntés szerint a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét akként kell értelmezni, hogy az ajánlatkérő nem sérti meg ezt az elvet, amikor engedélyezi a korábban az ezen ajánlatkérő által - csoport minőségében - ajánlattételre felhívott vállalkozáscsoportba tartozó két gazdasági szereplő közül az egyik gazdasági szereplő számára, hogy a csoport felbomlását követően e csoport helyébe lépjen, és saját nevében részt vegyen a tárgyalásos közbeszerzési eljárásban, feltéve hogy bebizonyosodik egyrészről, hogy ez a gazdasági szereplő önállóan megfelel az említett ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek, másrészről pedig hogy az említett eljárásban való további részvétele nem vonja maga után a többi ajánlattevő versenyhelyzetének. Fontos, hogy az ítélet a felbomlás (group has been dissolved) kifejezést használja, amely jobban közelebb áll a közös ajánlattevői formáció természetéhez.
- 256/257 -
A szabályozás a fentiek szerint egyértelmű, a csoport összetétele - a Kbt. hivatkozott bekezdésében írt többlettényállási elemek mellett - változhat, ez nem eredményezi az ajánlat érvénytelenségét. Itt szükséges rögzíteni, hogy a csoportnak és a csoport működésének valójában az eljárás bírálati szakaszában van jelentőse, amely az ajánlatok felbontásától az összegezés megküldéséig tart[44]. Másik fontos megállapítás, hogy a csoport összetétele csak "negatív" irányban változhat, mivel az ajánlatok felbontását követően új tag a csoporthoz nem csatlakozhat.
Ugyanakkor mindez nem ad választ arra, hogy mi történik akkor (vagy megtörténhet-e), ha a csoport felbomlása a teljesítés során, azaz az eljárás lezárását követően történik. A valódi kérdés az, hogy a teljesítés során van-e csoport egyáltalán.
A Kbt. 138. § (1) bekezdése szerint a szerződést a közbeszerzési eljárás alapján nyertes ajánlattevőként szerződő félnek, illetve közösen ajánlatot tevőknek [...] kell teljesítenie. Ezt követően a 139. § rögzíti azt a két esetet, amikor az alanyváltozás a jogszabály alapján megengedett. Az egyik ilyen eset, amikor a szerződés maga rendelkezik ilyen alanyváltozásról, a másik esetkör a jogutódlás alapján történő változást rendezi, amely esetkör a jelen téma vonatkozásban a hangsúlyos.
A jogutódlás alatt egyaránt megtalálhatók a társasági jogi, illetve a szerződéses jogutódlás esetei[45]. A szabályozás nem tér ki a közös ajánlattevők személyében történő változásra, pontosabban annyit rögzít, hogy az ajánlattevőként szerződő fél személye az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül csak új közbeszerzési eljárás eredményeként változhat [Kbt. 139. § (2) bek.]. Ez utóbbi rendelkezése a Kbt.-nek nehezen érthető, mivel új közbeszerzési eljárás alapján szükségszerűen új szerződés köttetik, amely szerződés más ajánlattevővel jön létre, ugyanakkor ezzel még az eredeti szerződésben részt vevők személye nem változik[46]. A megfogal-
- 257/258 -
mazásból feltehetőleg az következik, hogy amennyiben egyéb módon változna a nyertes ajánlattevő személye, a szerződést meg kell szüntetni és a tárgyban új közbeszerzési eljárást kell lefolytatni.
Ezen a ponton szükséges lesz álláspontot kialakítani abban a tekintetben, hogy a közös ajánlattétel azonosítható-e a polgári jogi társasági szerződéssel. A fentiek alapján két lényeges eltérést lehet azonosítani a két jogintézmény között. Az egyik az egyetemlegesség kógens jellege, a másik a csoport tagjaiban (szerződés alanyaiban?) bekövetkező változás lehetősége a közbeszerzési eljárás során. A polgári jogi társasági szerződés esetében az egyetemlegesség nem főszabály, illetve a szerződés alanycserével történő módosítására nem ad a Ptk. lehetőséget, kivéve a tag megszűnése esetében. Felmerül a kérdés, hogy Ujváriné által felvetett együttműködési szerződés, mint atipikus szerződési minősítés talán jobban megfelel a közös ajánlattevők között létrejött megállapodás leírásaként. A válasz feltehetően igen, két fontos kitétellel. Az egyik, hogy olyan együttműködési szerződésről van szó, amelynek egyes kötelező elemeit a Kbt. rögzíti[47]. A másik, hogy mindez kizárólag a közbeszerzési eljárásnak az eredményt rögzítő hirdetménye megjelenéséig értelmezhető. A teljesítés során ugyanis a jogviszony nem más, mint egy többalanyú kötelem, amelyre a Ptk. 6:29-6:30 §-ai vonatkoznak.
Mindez az egyetemlegesség kötelező előírásából fakad. Ez azt is jelenti, hogy a Kbt. 139. §-ában foglalt, alanyváltozást lehetővé tevő rendelkezések a közös ajánlattevőként szerződő tagok (társaságok) vonatkozásában külön-külön lesznek értelmezhetők. Másként fogalmazva, a teljesítés során - az ajánlatkérőként szerződő fél vonatkozásában - nem lesz jelentősége a közös ajánlattevők csoportja belső viszonyainak. A jogosult a teljesítést bármely tagtól követelheti, minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik és a kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek.[48]
A lezárás során két megállapításra érdemes kitérni. Az egyik megállapítás, hogy a közös ajánlattétel és a szerződés közös teljesítése - a próbálkozások ellenére - nem írható le egyetlen jogintézmény által. Amint a fentiekből látható volt, három egymáshoz hasonló jogintézmény szabályainak alkalmazása merülhet fel, amelyek a tételes jogban rögzített konzorcium, a polgári jogi társasági szerző-
- 258/259 -
dés, és az ún. együttműködési megállapodást, mint atipikus szerződés. A másik megállapítás, hogy ennek okán külön szükséges vizsgálni az ajánlattétel során a csoport működését és a csoportra irányadó szabályokat, és külön a teljesítésre irányadó rendelkezéseket.
A jelen tanulmány megvizsgálta a konzorcium jellemzőit (munkamegosztáson alapuló együttműködés a projekt közös megvalósítása, közös gazdasági érdekek előmozdítása és tevékenység összehangolása érdekében), amely tekintetében a "projekt közös megvalósítása" tényállási elem a közbeszerzési eljárás lezárásáig nem feltétlenül azonosítható, a közös ajánlattétel szempontjából. A nehézség abból fakad, hogy a közös ajánlattétel nem feltétlenül azonosítható a projekttel, mivel a projekt önmagában nem jogi fogalom. " A projekt egy időben behatárolt erőfeszítés egy egyedi termék, szolgáltatás, vagy eredmény létrehozása céljából." [PMBOK Guide, 2006, p.21][49]. A szerződés közös teljesítése során a konzorcium tételes jogi elemei felfedezhetők azzal, hogy ez a tételes jogi fogalom nem a magánjogi és nem a közbeszerzési szabályozásban rögzített. A felelősségi viszonyok leírására a fogalom nem alkalmas, így a jogvita eldöntésére sem.
A polgári jogi társasági szerződés alkalmazása a közös ajánlattevői formációra a közbeszerzési eljárás lezárásáig szintén kétes eredményt hozhat. A legfőbb oka ennek az, hogy a polgári jogi társaság tényállási elemei közül a vagyoni hozzájárulás teljesítése a közös ajánlattétel/részvételi jelentkezés elkészítése és benyújtása során nem lesz értelmezhető, ugyanis az ajánlat/jelentkezés összeállításának költségei - kiindulva a gyakorlatból - nem igényelnek külön dedikált forrásokat[50]. Egyedül az ajánlati biztosíték nyújtása vethet fel kérdéseket[51]. Ugyanakkor a kérdést azzal lehet lezárni, hogy a biztosíték nem felel meg a Ptk. 6:500. §-ában foglaltaknak, ugyanis a biztosíték nem kerül közös használatba, illetve tulajdonba. A biztosítékot ajánlatkérő részére nyújtják, azt az ajánlattétel során nem használják fel, nevéből adódóan biztosítéki funkciója van.
Összefoglalva megállapítható, hogy a közös ajánlattevői kapcsolat ("group of economic operators") leginkább atipikus szerződésként, együttműködési megállapításként azonosítható, amelynek két kötelező elemét a Kbt. rögzíti.
- 259/260 -
Mindez a kapcsolat az ajánlattétel során hangsúlyos abban a tekintetben, hogy a közös ajánlattevők képviseletében tett jognyilatkozatok milyen módon hatnak ki a csoport többi tagjának jogi helyzetére[52].
A valódi jelentősége a csoport létének a teljesítés során van. Ez esetben a tagok közötti kapcsolat másodlagos, az egymás közötti elszámolási kérdések tekintetében az általuk megkötött szerződés tartalma lesz az irányadó, az ajánlatkérőként szerződő fél vonatkozásában az egyetemleges kötelezettség szabályai alkalmazandók. Ez a körülmény vezet el oda, hogy a közbeszerzési szerződés közös teljesítését egy speciális többalanyú kötelemnek kell tekinteni és nem feltétlenül lehet azonosítani sem a nehezen meghatározható konzorcium formával, sem a polgári jogi társasági szerződéssel. Ez utóbbi körülmény lehet az oka, hogy nincs szükség a Kbt. alanyváltozásra vonatkozó rendelkezései között külön kitérni a közös ajánlattevők által megkötött szerződésre. Az alanyváltozás ugyanis megengedett lehet abban az esetben, ha a Kbt. 139. § (1) bekezdésében foglalt feltételek az egyes tagok vonatkozásában külön-külön fennállnak.
Barabás Gergely: IV. Fejezet: A közbeszerzési eljárások alanyaira vonatkozó rendelkezések. In: Dezső Attila (szerk.): Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Hungary, 2021.
Héder Ákos: A közös ajánlattétel mint versenykorlátozó magatartás közbeszerzési jogi megítélése. Glossa Iuridica, 2022/1-2.
Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1938.
Nagy Barna Krisztina: A konzorciumi és a szindikátusi szerződés a polgári jogi társaság relációjában I. Céghírnök, 2016/11.
Nagy Ferenc: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1904.
Patay Géza: IV. Fejezet: A közbeszerzési eljárások alanyaira vonatkozó rendelkezések. In: Patay Géza (szerk.): A közbeszerzés joga - Kommentár a gyakorlat számára. Frissítve: 2023. április 1., Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2023.
Petrik Ferenc: A polgári jogi társasági szerződés. In: Wellmann György (szerk.): Kötelmi Jog. A Ptk. Magyarázata VI/VI. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021.Smaraglay Gábor: A szerződés teljesítésben részt vevők. In: Patay Géza (szerk.): A közbeszerzés joga - Kommentár a gyakorlat számára. Frissítve: 2023. április 1., Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2023. Szikora Veronika: A polgári jogi társaság szabályozásának főbb csomópontjai Magyarországon. Miskolci Jogi Szemle, 2007, 2. évfolyam, 1. szám.
- 260/261 -
Török Gábor: A jogi személy általános szabályai. In: Wellmann György (szerk.): A jogi személy, A Ptk. magyarázata II/IV. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021.
Újváriné Antal Edit: A polgári jogi társaság. In: Miskolci Bodnár Péter (szerk.): Speciális társaságok A polgári jogi társaság. Budapest, KJK-KerszövJogi és Üzleti Kiadó Kft., 2003.
Újváriné Antal Edit: A polgári jogi társaság - múltja - jelene - jövője /?/ I. Gazdaság és Jog, 2000/2. ■
JEGYZETEK
[1] PhD-hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
[2] https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99400001.TV A 67. cikk tartalmazza az általános jogharmonizációs kötelezettségeket, amelyre tekintettel alkották meg a közbeszerzésekről szóló 1995. év XL. törvényt. A teljes harmonizáció a 2003. évi CXXIX. törvény, majd a 2011. évi CVIII. törvény, végül a jelenleg hatályos Kbt. (2015. évi CXLIII. tv.) által valósult meg.
[3] Amennyiben erre vonatkozóan a Kbt. tételes rendelkezései nem adnak megfelelő iránymutatást (Vö. Kbt. 2. § 8. bek.).
[4] Kbt. 35. § (1) Több gazdasági szereplő közösen is tehet ajánlatot vagy nyújthat be részvételi jelentkezést.
[6] C-631/21 ítélet 28: The concept of a 'group of economic operators', within the meaning of EU public procurement law, refers to a temporary association, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX%3A62021CJ0631
[7] Vö: Kbt. 35. § (1) bek.
[8] Héder Ákos: A közös ajánlattétel mint versenykorlátozó magatartás közbeszerzési jogi megítélése. Glossa Iuridica, 2022/1-2. szám, 111-135.
[9] Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf.27.153/2003/8.
[11] Nagy Barna Krisztina: A konzorciumi és a szindikátusi szerződés a polgári jogi társaság relációjában I. Céghírnök, 2016/11. szám, 9-11.
[12] Lásd a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet 3. § 19. pont.
[13] Nagy Ferenc: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1904. 156.
[14] Nagy Barna (2016), 9-11.
[15] 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat 1660-1691. §
[16] A közös ajánlattétel az ajánlattevők alkalmi egyesülése, konzorciális megállapodása. A konzorcium a részes tagok polgári jogi szerződésen alapuló, abban szabályozott megosztás szerinti együttműködése közbeszerzési eljárásban való részvételre és az annak eredményként megkötendő szerződés teljesítésére. A konzorcium a részes tagok polgári jogi szerződésen alapuló, abban szabályozott megosztás szerinti együttműködése közbeszerzési eljárásban való részvételre és az annak eredményként megkötendő szerződés teljesítésére.
[17] Patay Géza: IV. Fejezet: A közbeszerzési eljárások alanyaira vonatkozó rendelkezések. In: Patay Géza (szerk.): A közbeszerzés joga - Kommentár a gyakorlat számára. Frissítve: 2023. április 1., Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2023. elektronikus változat.
[18] Kbt. 35. § (6) bek.
[19] D. 8/20/1997.
[20] Vö. Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1938. 121.
[21] Barabás Gergely: IV. Fejezet: A közbeszerzési eljárások alanyaira vonatkozó rendelkezések. In: Dezső Attila (szerk.): Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Hungary, 2021. 251.
[22] Ujváriné Antal Edit: A polgári jogi társaság - múltja - jelene - jövője /?/ I. Gazdaság és Jog, 2000/2. szám, 11-14.
[23] Török Gábor: A jogi személy általános szabályai. In: Wellmann György (szerk.): A jogi személy, A Ptk. magyarázata II/IV. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021. 47.
[24] Az egyetemlegesség lényege, hogy a kötelemben több egymástól különböző kötelezett van. Vö. Ptk. 6:29. §
[25] Lásd Fővárosi Bíróság 19.K.34.314/2005/18.
[26] https://dontobizottsag.kozbeszerzes.hu/adatbazis/megtekint/dbhatarozat/portal_40739/
[27] D.819/10/2010.
[28] Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.230/2013/7.
[30] T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, Indokolás
[32] Újváriné Antal Edit: A polgári jogi társaság. In: Miskolci Bodnár Péter (szerk.): Speciális társaságok A polgári jogi társaság. Budapest, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2003. 31.
[33] Ibid. 31.
[34] Vö. Ptk. 6:499. § (2) bek.
[35] Nem lehet attól eltekinteni, hogy egy építési beruházás tárgyú eljárás ajánlattétele során, amikor az árazott költségvetést több(tíz) munkaóra ráfordítással összeállítják, a műszaki előkészítő mérnökök díjazása már vagyoni hozzájárulásként is jelentkezhet.
[36] Petrik Ferenc: A polgári jogi társasági szerződés. In: Wellmann György (szerk.): Kötelmi Jog. A Ptk. Magyarázata VI/VI. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021. 547.
[37] Kivétel ez alól a Ptk. 6:502. § (2) bekezdésében foglalt "societas leonina" tilalmát kimondó szabály.
[38] Lásd Szakértői Javaslat 5:476. §-ához kapcsolódó indokolás.
[39] Vö. Ptk. 6:29. §
[40] Petrik (2021), 555.
[41] Kbt. 37. § (2) bek. utolsó mondat
[42] Vö. Ptk. 3:46. § (1)-(2) bek.
[43] CURIA - Documents (europa.eu)
[44] Vö. Kbt. 69. §-től 79. §-ig
[45] Kbt. 139. § (1) bek. b) pont: ha a szerződő fél személyében bekövetkező jogutódlás a jogi személy átalakulásának, egyesülésének, szétválásának vagy a jogutódlással megszűnés más esetének következménye, vagy olyan részleges jogutódlás eredményeként következik be, ahol egy gazdasági egységként működő teljes üzletág (a hozzá tartozó szerződésekkel, eszközökkel és munkavállalókkal) - nem gazdasági társaság jogi személy esetén az adott tevékenységet ellátó teljes szervezeti egység - átruházásra kerül a jogutódra, vagy az eredeti szerződő félre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás során kerül a szerződés átruházásra.
[46] Smaraglay Gábor: A szerződés teljesítésben részt vevők. In: Patay Géza (szerk.): A közbeszerzés joga - Kommentár a gyakorlat számára. Frissítve: 2023. április 1., Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2023.
[47] Értve ez alatt a képviseletre és az egyetemlegességre vonatkozó rendelkezéseket.
[49] Idézi Jarjabka Ákos a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Vezetés- és Szervezéstudományi Intézet Projekmenedzsment Ismeretek c. online kiadványában (ISBN: 978-963-429-572-3) 14. A fogalom leginkább közgazdasági, szervezéstudományi, mintsem jogi definíció.
[50] A gyakorlatban az ajánlat összeállításának költségei (előkészítő mérnök, asszisztencia, közbeszerzési tanácsadó) a vállalkozás saját költségei között könyvelendők, a részes feleknél külön.
[51] Kbt. 54. § (1) bek.: Ajánlatkérő az eljárásban való részvételt ajánlati biztosíték adásához kötheti, amit az ajánlattevőnek az ajánlati kötöttség beálltáig a felhívásban meghatározott mértékben kell az ajánlatkérő rendelkezésére bocsátania.
[52] Vö. Kbt. 35. § (2a) bek.
Visszaugrás
