A társaság jogintézményét már a római jog is szabályozta, de jelentősége különösen nőtt az árutermelés fejlődésének következtében. A kereskedelmi tevékenység folytatására létrejött tőkeegyesülések mint önálló, jogi személyek vettek részt a vagyoni viszonyokban. Szabályozásuk legtöbb jogrendszerben speciális jogágra, a kereskedelmi jogra tartozott (részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok). Magánjogi társasági formát öltöttek azok a személy- és vagyonegyesülési formációk, amelyek általában kisebb mértékű, gazdasági és egyéb célok megvalósítására jöttek létre.
A magyar társasági jog alapvetően a német jog hatása alatt fejlődött akár a gazdasági társaságok jogi szabályozását, akár a polgári jogi társaság, mint alapvetően természetes személyek vagyonegyesítő társaságait vizsgáljuk. A társaságokra vonatkozó hatályos magyar joganyag a hagyományos értelemben kereskedelmi társaságok, a gazdasági társaságok joganyagát egyrészt a Polgári Törvénykönyvben szabályozza, másrészt külön jogszabályban, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv.-ben. A Ptk.-n belül a jogi személyiséggel felruházott gazdasági társaságokat (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, közös vállalat) a jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön rendelkezések között (VI. Fejezet), míg "A társaság" fejezetben (XLVI.) a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokat (közkereseti társaság, betéti társaság) - a polgári jogi társaság és egyéb formációk között.
A polgári jogi társaság - mint nem gazdasági társaság -, valamint a nem jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok egy fejezetben való tárgyalásának indokát a magyar jogi szabályozás változásaiban is kereshetjük.
A polgári jogi társaság szabályozása a Polgári Törvénykönyv hatályba lépése óta nagyon sok változást élt meg, amelyek összefüggésbe hozhatók a gazdasági és politikai életben lezajló változásokkal is.
A Ptk. eredeti szövegében (XLVI. fejezet alatt) ez az egyetlen társasági forma került szabályozásra, amely -nem kifejezetten gazdálkodási céllal - lehetővé tette magánszemélyek számára nem jogi személy polgári jogi társaság alapítását. Az indoka az volt, hogy az átmeneti viszonyok között kívánatos is lehet, hogy gazdasági vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységet az érdekeltek jogi személyiséggel nem rendelkező társas formában folytassanak (mint például munkaközösségek, alkotóközösségek stb.), vagy éppen társadalmilag igen hasznos célokat többen gazdasági erejük összegezésével valósítsanak meg (pl. több vállalat közösen épít sportpályát).
A szocialista gazdálkodás ezen szakasza - amely az ún. direkt tervirányítás volt - kizárta a társulások lehetőségét. Később - 1967-től kezdődően - a gazdaságirányítás rendszerében egyre inkább elismertté vált a szerződési szabadság, s ily módon a társulás joga. Külön jogszabályok jogi személyek (szocialista szervezetek) számára lehetővé tették, hogy jogi személyiséggel nem rendelkező ún. társulásokat hozzanak létre, s mögöttes szabályként a Ptk. polgári jogi társaságra vonatkozó szabályok alkalmazását mondták ki.
A szocialista gazdaságban jelentkező piacgazdálkodási kísérletek következtében egyre nagyobb igény merül fel az önálló gazdálkodási egységek kialakításának lehetőségére, amelyet követ a jogszabályváltozás, s egyre nő a polgári jogi társaság jelentősége. A polgári jogi társaságban részt vehettek jogi személyek is az 1977. évi IV. Novella szerint, de kizárólag jogi személyekből nem állhatott. Tevékenységét közös név alatt is folytathatta. Gyökeres változás következett be a jogalkalmazásban azáltal, hogy mögöttes jogterület a polgári jogi társaságok vonatkozásában a gazdasági társaságok szabályanyaga és nem fordítva. Ezáltal elismerést nyert a gazdálkodó szervezetek társulásainak fejlettebb formája és a gazdasági életben egyre növekvő jelentősége is.
Később törvényi változások a polgári jogi társaság jogalanyiságát a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok szintjére fejlesztik, s törvényi keretet biztosít az alacsonyabb szintű jogszabályokban megjelenő - és a gazdaságban a '80-as években elszaporodó -, természetes személyek számára biztosított társasági forma, a gazdasági munkaközösség és a vállalati gazdasági munkaközösség szabályozásának. A vállalati gazdasági munkaközösség olyan sajátos gazdasági munkaközösség, amely szervesen kapcsolódott egy gazdálkodó szervezethez, annak mögöttes felelősségvállalásával.
A polgári jogi társaságok jogalanyiságának sajátos elismertségét jelentette, hogy a '80-as évek legelején a kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek ún. üzemeltetési szerződéseinek alanya lehetett - mint bérlő - polgári jogi társasági is.
A társasági jog kodifíkációja során a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) elvi éllel határolta el a gazdasági társaságoktól a polgári jogi társaságot, és ennek során a polgári jogi társaság alapvetően nem az üzleti életben tevékenykedő, üzletszerűen gazdasági tevékenységet folytató gazdasági társasággá vált. A törvény megadta a lehetőséget arra, hogy azon polgári jogi társaságok, amelyek továbbra is üzletszerű gazdasági tevékenységet kívántak folytatni, átalakulhattak gazdasági társasággá.
A folyamatok szükségszerű következménye volt a Ptk. módosítása. A módosítás lényege, hogy a polgári jogi társaságnak nincs a tagoktól elkülönült jogalanyisága, a közös tulajdon sajátos formája, amely a tulajdonosi jogokat korlátozza a társaság, illetve a tagsági viszony fennállása alatt. Az 1988-as módosítás szerint közös gazdasági tevékenység üzletszerű folytatására polgári jogi társaság nem volt alapítható, és mivel nem minősült jogalanynak, hatósági engedélyhez kötött tevékenységet sem folytathatott.
A társasági jogi kodifikációja - ha nem is tudatosan - a polgári jogi társaság, mint társasági forma jelentőségét mégis növelte. A régi Gt. ugyanis a cégbírósági bejegyzésnek visszamenőleges hatályt biztosított, s lehetővé tette, hogy a társaság működését már a bejegyzés előtt megkezdje. Ily módon azonban előfordulhatott, hogy utóbb a bejegyzésre mégsem került sor. A törvény rendelkezései szerint a társasági szerződés megkötésétől a tevékenység megszüntetéséig terjedő időszakban a felek egymás közötti jogviszonyára - ha ennek feltételei egyébként fennálltak, és a felek másként nem rendelkeztek - a polgári jogi társaság szabályait kellett megfelelően alkalmazni.
A Ptk. átfogó módosítására került sor 1993-ban (1993. évi XCII. tv.), elismerést és szabályozást nyertek a jogi személyek körében az ún. non-profit szervezetek (közhasznú társaság, köztestület, közalapítvány), amelyek üzletszerű gazdasági tevékenységet csak korlátozott mértékben folytathatnak. Ugyanakkor hiányzott a gazdaságból és a jogi szabályozásból az olyan társulási forma, amely lehetőséget teremt pusztán kötelmi jogi alapon is üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására. A polgári jogi társaság szabályozása szempontjából a leglényegesebb változás, hogy a társaság fogalma ismét átalakult; miközben az alaptípus továbbra is az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató vagyonegyesítő vagy koordinatív társaság, lehetővé vált gazdálkodó szervezetek számára, hogy ezt a társasági formát - bizonyos feltételek mellett -üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására alapítsák.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
