A szerződési szabadság, mint a piacgazdaság mozgatórugója és ezáltal a szerződési jog fejlődésének alakítója, a magyar szerződési jogban sajátos együttműködési kontraktusokat hozott létre. Nevezetesen a társasági jogban ismert, a gazdasági társaság tagjai által széles körben alkalmazott szindikátusi szerződést, valamint a kimondottan közbeszerzési jogi szempontból relevanciával bíró konzorciumokat létrehozó konzorciumi szerződést. Mindkét szerződés sajátja, hogy egy cél érdekében történő kooperáció mikéntjéről rendelkeznek benne a felek, éppen ezért kérdéses és vizsgálat tárgyát képezi, hogy a céljukban azonos szerződések milyen viszonyban állnak egymással. Ennek tisztázása érdekében a tanulmány első felében a szindikátusi szerződésről, annak lényegéről és az új Ptk.-hoz való viszonyáról szólok, majd a konzorciumok létesítésére irányuló szerződés rövid és lényegre törő bemutatására teszek kísérletet. Ezt követően a konzorcium és a szindikátus jogtörténeti előzményeinek rövid bemutatására vállalkozom, ugyanis ez a fajta vizsgálódás magyarázatként szolgálhat a fent említett azonosságokra. A tanulmány következő részében pedig az összehasonlító jellegű vizsgálódást a polgári jogi társaságra, mint sajátos kötelmi együttműködésre is kiterjesztem és a három szerződés egymáshoz való viszonyát kívánom tisztázni.
A korábban hatályos magánjogi kódexünk a címben nevezett szerződések egyikét sem nevesítette és az újonnan elfogadott Polgári Törvénykönyv sem rendelkezik róluk, habár a szindikátusi és konzorciumi kooperációk igen széles körben elterjedtek és alkalmazásra kerülnek a gyakorlatban. A tanulmány ezen szakaszában nem a kodifikáció szükségszerűségéről, avagy annak szükségtelenségéről kívánok elmélkedni, hanem egy rövid áttekintést kívánok nyújtani arra nézve, hogy a fent nevezett, egyaránt sajátos kooperációt megvalósító szerződések milyen jellemvonással bírnak a magyar szerződési jogban.
A 32/1991. (VI. 6.) AB határozat a szerződési szabadság intézményét alkotmányos jognak, de nem alkotmányos alapjognak tekinti. Ami azt jelenti, hogy a szerződéskötés szabadsága, a partnerválasztás szabadsága, a típusszabadság és a tartalomalakítás szabadsága olyan jogok, melyeket az alkotmányjog, az Alaptörvény elismer, de nem emeli alapjogi szintre, így az tartalmában korlátozható. A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) a szerződési jog alapelvei közül az első helyen említi a szerződési szabadság elvét és akként rendelkezik, hogy a felek szabadon köt-
- 9/10 -
hetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet,[1] ezen túlmenően a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát is. A szerződésnek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha a törvény az eltérést nem tiltja.[2] Vagyis a szerződő felek maguk dönthetnek abban a kérdésben, hogy kívánnak-e szerződést kötni, azt egymással szeretnék-e megtenni, valamint magunk döntenek a szerződési tartalomról és a szerződés típusáról is, nevezetesen arról, hogy a Ptk.-ban nevesített vagy atipikus szerződést, nem nevesített vegyes vagy de facto innominát szerződést kötnek egymással. A szerződési szabadság korlátját a kógens jogszabályi előírások képezik, ugyanis a felek szerződése a Ptk. eltérést nem engedő előírásaival ellentétben nem állhatnak, ez esetben ugyanis az a szerződési kikötés vagy a szerződés egészének a semmisségét vonja maga után, azaz a szerződés a kívánt joghatás kiváltására nem lesz alkalmas, arra jog nem lesz alapítható. A szerződési szabadság elvét nem csak a jog szempontjából érdemes vizsgálni, figyelemre méltóak annak gazdasági komponensei is. A piacgazdaság követelményeinek eleget téve ismeri el széles körben a felek magánautonómiáját a Ptk. azáltal, hogy a szerződési szabadság elvét rögzíti, kifejezésre juttatva ezáltal, hogy "a szerződési szabadság a magántulajdonon alapuló társadalmi rend egyik legfontosabb velejárója, amely biztosítja a vagyoni forgalom magánautonómiáját."[3] "Nélküle a kontraktuális kötelmek fejlődése elképzelhetetlen lenne, de egyáltalán a mai piacgazdaságban kötendő szerződések túlnyomó többsége létre sem jönne, ha a felek nem lehetnének saját ügyük urai, azaz döntéseiket nem szabad akaratuknak megfelelően, kényszertől mentesen hozhatnák meg."[4]
A jogi szabályozottság hiánya okán a szerződési szabadság intézménye az, ami jogi alapot teremt a felek szindikátusi vagy akár konzorciumi együttműködésére. A szindikátusi szerződést a gazdasági társaság tagjai a társaságon belül egymással szembeni kapcsolatuk, együttműködésük és elvárásaik szabályozására kötik.[5] A szindikátusi szerződés olyan sajátos polgári jogi szerződés, amely szorosan kapcsolódik a társasági joghoz,[6] így a szindikátusi szerződés értelmezése, a polgári jogi szabályok érvényesülése csak a társasági joggal szoros összefüggésben, ez utóbbinak prioritást adva képzelhető el.[7] A szindikátusi szerződés Janus-arcú szerződés,[8] vagyis önálló és egyben járulékos kontraktus, ugyanis azt a felek a társasági szerződésre tekintettel kötik meg, de a társasági szerződésen felüli többletkötelmeket rögzítenek benne,[9] így járulékos, azonban önmagában érvényes kötelmi jogi kötelezettségvállalásokat keletkeztet, tehát önálló is egyben. A szindikátusi szerződés, mint mögöttes megállapodás indoka abban keresendő, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás alapvetően kógens alapokra helyezkedett. Az 1988-as Gt. a diszpozitív szabályozási technikát követte a társulási szabadságra hivatkozással, a részvénytársaságok esetében pedig a közérdek védelmére hivatkozással kógens szabályokat rendelt alkalmazni, ám ezen az 1991. évi LXV. törvény változtatott és a diszpozitivitást szűkítő rendelkezést alkalmazott, amely értelmében a diszpozitivitás csak a tagok belső, egymás közötti viszonyában érvényesülhet, tehát korlátozottan; a külső jogviszonyok vonatkozásában alapvetően a kógencia dominált. Az 1997-es Gt. koncepcióját az alapvetően kógens szabályozás határozta meg és ehhez képest érvényesült csak a diszpozitivitás, amely szabályozási technikát a 2006-os Gt. is alkalmazta. Annak ellenére, hogy a Gt.-k a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeiről rendelkeztek, a tagok egymás közötti, belső viszonya tekintetében pedig eltérést engedtek, a szindikátusi szerződés a gazdasági társaság tagjainak kooperációja kapcsán egyre nagyobb teret nyert. Ennek oka pedig nem csak az alapvetően és szigorúan kógenssé vált szabályozásban keresendő, hanem a cégnyilvánosság elvében is. A cégtörvény preambuluma akként fogalmaz, hogy a vállalkozók alkotmányos jogai érdekében, a gazdasági forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek vagy más közérdek védelme céljából biztosítani szükséges a közhiteles cégnyilvántartás adatainak teljes körű nyilvánosságát. Ezen jogalkotói célkitűzés azonban ellentétben áll a szindikátus tagjainak érdekével, vagyis a titkosság igényével. Ugyanis a szindikátusban részes felek célja éppen az, hogy megállapodásuk ne váljon mindenki számára megismerhetővé, hiszen az csak a szerződésben részes felek viszonyát szabályozza, habár a szindikátusi megállapodás nagymértékben kihatással lehet a társaság működésére is. Ezt az ellentétet igyekszik feloldani a Ptk. azzal, hogy a jogi személyekre vonatkozó szabályozást, a korábbiakkal ellentétben alapvetően diszpozitív alapokra helyezi. A 3:4. §-ban a létesítés szabadsága körében akként rendelkezik, hogy a felek nem csak a létesítés kérdéséről állapodhatnak meg szerződésükben szabadon, hanem a jogi személy szervezeti és működési szabályait is maguk alakíthatják ki, amit a magánautonómia intézmények a tiszteletben tartása indokol. A vonatkozó szakaszhely rögzíti azokat az eseteket, amikor a jogszabálytól való eltérés lehetősége kizárt. Ezek a hitelezői és kisebbségi érdekek, valamint a törvényes működés védelme. Ha a felek megállapodása
- 10/11 -
ezek valamelyikét sértené vagy veszélyeztetné, az a szerződési rendelkezés semmis lenne, hiszen kógens előírásba ütközik. Véleményem szerint az eltérés lehetőségét kizáró hármas kategória meghatározása igen tág, gumiklauzulaként funkcionál, ami a még ki nem alakult bírói gyakorlat szerepét erősíti, fokozva ezáltal a jogbizonytalanság esetét. A törvényi indokolás szerint a kógens szabályozás feleslegesen és indokolatlanul támaszt korlátokat a gazdasági társaság tagjai elé akkor, amikor együttműködésük szabályait kívánják kialakítani, és ezt sem a hitelezői, sem a kisebbségi érdekek védelme, de még a törvényes működés biztosítása iránti igény sem indokolja. Tehát a kógens szabályozás a magánautonómia indokolatlan korlátozását eredményezi és ez sarkallja a gazdasági társaság tagjait arra, hogy a társasági jogi kereteket elhagyva, a polgári jog keretei között, a szerződési szabadság elvéből fakadóan együttműködésüket szindikátusi és egyéb háttér-megállapodásokban szabályozzák. A megoldás talán az egyes társasági formák személy-, avagy vagyonegyesítő jegyeiben keresendő.[10] Míg egy kkt. és bt. esetében a tagok együttműködésén, a kölcsönös bizalmon és közös tevékenységvégzésen van a hangsúly, valóban indokolatlan a szigorú és kógens szabályozás, azonban a tisztán vagyonegyesítő részvénytársaságok esetében, ahol a személyes részvétel és együttműködés inkább háttérbe szorul és a profit maximalizálására helyeződik a hangsúly, a közrend és a közérdek védelme érdekében inkább indokolt a kógens szabályozás. Természetesen a szindikátusi szerződést ez a szabályozás sem fogja kiszorítani a gyakorlatból, hiszen egy időtálló, a felek igényeihez nagymértékben igazodó szerződésről van szó, és amíg a szerződési szabadság intézménye létezik, addig a szindikátust létrehozó szerződés is létezni fog.
A szindikátusi szerződést a szakirodalomban szokáson alapuló szerződésnek is tekintik.[11] A magam részéről ezzel az állásponttal maradéktalanul nem értek egyet. Szokáson alapuló szerződésnek tekintjük például a gentleman's agreementeket, melyek informális, jogi kötőerővel nem rendelkező megállapodások. Két vagy több fél közötti, többnyire szóban jön létre és a jogi kötőerő hiánya okán a megállapodás teljesítése a felek becsületén és jóhiszeműségén múlik, a kikényszeríthetőség lehetősége nem adott. Ez az a jellemző, ami a jogi értelemben vett megállapodástól vagy szerződéstől megkülönbözteti. Pusztán erkölcsi kötelezettségvállalásról van szó, amely megszegésének vagy be nem tartásának jogi értelemben vett következménye nincs. A szindikátusi szerződést a felek a Ptk.-ban rögzített szerződési szabadság elvére hivatkozással kötik, ami mögött jogi kényszer is áll, feltéve ha a felek szerződési biztosítékokat alkalmaztak a szerződésszegés esetére, és jogkövetkezményei lehetnek annak, ha a szerződési tartalom például jogszabályba ütközik. Ahogyan a gentleman's agreement elnevezésből is fakad, az egy lazább, feltétel nélküli, pusztán egyezség, míg a szerződés mögött a jogi kötőerő és kikényszeríthetőség lehetősége fennforog.[12]
A konzorciumi szerződés alapját a szerződési szabadságon túl a Közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 35. §-a adja, amely szerint a közbeszerzési eljárás során több gazdasági szereplő közösen is tehet ajánlatot vagy nyújthat be részvételi jelentkezést. Ez egy sajátos ajánlattételi forma, a felek rugalmas együttműködésének egy formája. Ugyanis a konzorciumi szerződéssel a felek konzorciumot hoznak létre, mely konzorcium a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködése valamely feladat, projekt közös megvalósítása céljából.[13] A közös ajánlattevők, jelentkezők szinte minden esetben kötnek olyan konzorciumi, együttműködési vagy bármilyen más elnevezésű vagy tartalmú szerződést, amely egymás közötti jogviszonyukat, jogaikat és kötelezettségeiket meghatározza.[14] Itt említeném meg, hogy konzorcium nem kizárólag konzorciumi szerződéssel hozható létre, a felek akár szindikátusi elnevezéssel illetett megállapodásukban is rendelkezhetnek a közbeszerzési eljárásban való együttműködésük mikéntjéről, azonban - tekintet nélkül a megállapodás elnevezésére - az ilyen jellegű együttműködések során tekintettel kell lenniük a feleknek a Kbt. azon rendelkezésére, miszerint ha az ajánlatkérő a felek együttműködésének versenykorlátozó hatását észleli vagy azt alapos okkal feltételezi, köteles azt a Gazdasági Versenyhivatal felé jelezni. Ugyanis a törvényi célkitűzésből egyértelműen kiolvasható az a jogalkotói szándék, mely szerint a közpénzek felhasználásának átláthatósága és nyilvános ellenőrizhetőségének biztosítása mellett a tisztességes verseny feltételeinek is biztosítottnak kell lenniük. Tehát a közös ajánlattétel vagy részvételre jelentkezés azt a célt szolgálja, hogy valamennyi piaci szereplő a közbeszerzési eljárásban folyó verseny részesévé váljon, aminek a verseny tisztaságára vonatkozó követelmény szab határt. Tipikus esetei a verseny tisztaságát sértő ajánlattevői együttműködésnek/szindikátusnak/konzorciumnak a színlelt ajánlattétel, ajánlatelfojtás, ajánlat-visszatartás, körbenyerés, piacfelosztás.[15] ■
- 11 -
JEGYZETEK
[1] Ptk. 6:59. § (1) bekezdés.
[2] Ptk. 6:59. § (2) bekezdés.
[3] VÉKÁS Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései, (HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2001., 137. p., hivatkozik rá: TÖRÖK Éva: i. m. 335. p.)
[4] KÉSMÁRKI-MÉSZÁROS Gyöngyi: A szerződési szabadság elve (In: Themis. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata, 2013/1., 129. p.)
[5] BALÁSHÁZY Mária: A szindikátusi szerződés a társasági és polgári jog határán, (Gazdaság és Jog, 1993/5., 16. p.)
[6] PAPP Tekla: Atipikus szerződések, (Opten Kiadó, Budapest, 2015., 224. p.)
[7] BH 1998.89.
[8] LUKÁCS Mónika - SÁNDOR István - SZŰCS Brigitta: Új típusú szerződések és azok gyakorlata a gazdasági életben, (HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2003., 23. p.)
[9] JUHÁSZ József: Szerződések ütközése Kft.-ken belül, avagy felesleges duplicitás? (Magyar Jog, 1991/12., 731. p.)
[10] A kérdésben lásd: PAPP Tekla: Gazdasági társasági formák Magyarországon - előnyök és hátrányok rendszere (In: Acta Conventus de Iure Civili. Tomus 13. 2011., 128. p.)
[11] BÁRDOS Péter - MENYHÁRD Attila: Kereskedelmi jog, (HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2008., 443. p.)
[12] Lásd bővebben: Encyclopedia of Public International Law, Volume Two, (North-Holland, 1995., 546-548. pp.)
[13] A Közbeszerzési Szemle Közbeszerzési Jogalkalmazás című rovatában a 6. sorszám alatt feltett kérdésre adott válasz. (2013/1. szám, 8. p.)
[14] MIKLÓS Gyula - HUBAI Ágnes - BOZZAY Erika: Fejezetek az új Ptk. közbeszerzési eljárásra gyakorolt hatásáról (I.) (Közbeszerzési Szemle, 2013/12., 54. p.)
[15] Lásd bővebben: JUHÁSZ Ágnes: Közbeszerzés a versenyjog határán (Miskolci Jogi Szemle, 2010/2., 135-155. pp.), NAGY Aranka - BAK László: A versenyjog a közbeszerzés terén - szemelvények (Közbeszerzési Szemle, 2012/10., 36-45. pp.), http://merjtenni.hu/hol-tapasztalt-korrupciot-2/kozbeszerzesek/ (Letöltés dátuma: 2016. július 21.), http://www.oecd.org/competition/cartels/45263580.pdf (Letöltés dátuma: 2016. július 21.)
Lábjegyzetek:
[1] A tanulmány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karán a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15. "A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés" című projekt keretében készült.
Visszaugrás
