Szerző: KOÓSNÉ MOHÁCSI Barbara
Affiliáció: adjunktus, ELTE ÁJK
Rovat: Alkotmányjog
Rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András
Lezárás dátuma: 2026.01.31.
Idézési javaslat: KOÓSNÉ MOHÁCSI Barbara: "A tisztességes eljáráshoz való jog" in JAKAB András - KÖNCZÖL Miklós - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/a-tisztesseges-eljarashoz-valo-jog (2026). Konkrét szöveghelyre való hivatkozáshoz javasoljuk a szövegbeli bekezdésszámok használatát, pl. [8] vagy [12]-[18].
A tisztességes eljáráshoz való jog egy általánosan deklarált követelmény, amely biztosítja a jogállamiság elvének megfelelő "igazságos" eljárás lefolytatását. A tisztességes eljáráshoz való jog értelmezése és alkalmazása szorosan kapcsolódik az egyedi ügyekhez, tartalma kevéssé absztrahálható. Az eljárás tisztességességét az eljárás egésze és összes körülménye alapján lehet megítélni, amelynek során figyelembe kell venni az adott eljárás jellegét és sajátosságait. A tisztességes eljáráshoz való jognak számos részjogosítványa van. A nevesített részjogosítványok közé tartozik a bírósághoz fordulás joga, a törvényes bíróhoz való jog, a bírói függetlenség és pártatlanság, a tárgyalás nyilvánossága, a törvény által létrehozott bíróság, az észszerű időn belüli elbírálás követelménye, valamint az anyanyelvhasználathoz és a védelemhez való jog. A kifejezetten nem nevesített, de elismert részjogosítvány a fegyverek egyenlősége, a kontradiktórius eljáráshoz való jog és az indokolt bírói döntéshez való jog. A tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, vele szemben más jog vagy érdek nem mérlegelhető. A tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai azonban mindaddig korlátozhatók, amíg az eljárás egésze tisztességes marad.
[1] A tisztességes eljárás a tisztességes igazságszolgáltatás garanciája, amely kiemelkedő jelentőségű egy demokratikus társadalomban (->demokrácia).[1] Egy jogállam (->jogállamiság) fokmérője lehet az, hogy mennyiben biztosított jogi út igénybevehetősége, a legalitás és a bírói garanciák.[2] A tisztességes, fair eljárás egy általánosan deklarált követelmény, amely vezérelvként befolyásolja az eljárások lefolytatását. A tisztességes eljárás megköveteli az "igazságos" eljárás érvényesülését, miszerint az igazság kiderítését olyan eljárási rendszerben kell biztosítani, amelyben a garanciák feltétlen érvényesülése biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jognak megfelelő eljárási cselekmények lefolytatását. Ebből is következik, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog alapvetően az eljárási igazságosság érvényesülését garantálja, nem biztosít jogot a materiális igazsághoz. A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének biztosítása kötelezettséget ró az államra, amelynek objektív intézményvédelmi kötelezettsége az alapjogok védelme és azok érvényesülésének biztosítása.[3]
[2] A tisztességes eljáráshoz való jognak eltérő érvényesülési és alkalmazási területe van. A tisztességes eljárás fogalma, tartalma nem mindig jelenik meg jogi normákban, ami nehezíti az elv értelmezését. Amennyiben mégis megjelenik, több - nemzeti és nemzetközi - szinten is megfogalmazásra kerül.[4] Az egyes államok kiindulópontnak a nemzeti alkotmányaikat tekintik, ezt követi a nemzetközi jog, amely alatt a nemzeti jogszabályok helyezkednek el. A nemzetközi és az európai uniós jog elvárásai hatással vannak az államok jogrendszerére és alakítják azt. A tisztességes eljárásra vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályok közös metszéspontját az egyéni jogvédelem fontossága jelenti.[5] A jogalkotást és a joggyakorlatot is orientáló szerepe van a bírói esetjognak (legyen szó akár nemzetközi, akár nemzeti szintű gyakorlatról). A jogszabályok alkalmazása során a normák tisztességes eljáráshoz való joggal összeegyeztethető értelmezését kell alapul venni.
[3] A tisztességes eljáráshoz való jog értelmezésekor mindenképpen figyelembe kell venni az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE), valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát. Mind az EJEE, mind az EJEB gyakorlata "számottevően hozzájárult az európai államok jogának és ezen belül igazságszolgáltatásának közelítéséhez".[6] A részes államok az EJEE-hez csatlakozással vállalták azt, hogy az igazságszolgáltatási rendszereik tiszteletben fogják tartani az EJEE 6. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot.[7] Ezt erősíti az az elmélet is, miszerint az Európai Unió is általános zsinórmértékként az EJEE 6. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot venné alapul.[8] Az Európai Unió Alapjogi Chartája is tartalmazza az igazságszolgáltatásról szóló fejezetben a tisztességes eljáráshoz való jogot, mely szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Emellett mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget a tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.[9] Az Alapjogi Charta emellett biztosítja a jogot a megfelelő ügyintézéshez is, amely tartalmilag a tisztességes hatósági eljárás kritériumait fogalmazza meg, mint például az észszerű határidő követelménye, a kontradikció a hatósági eljárásokban, vagy a hatóságok indokolási kötelezettsége.[10]
[4] A tisztességes eljáráshoz való jogot az Alaptörvény is tartalmazza a Szabadság és felelősség fejezetben az alapjogok között.[11] A tisztességes eljáráshoz való jog szorosan kapcsolódik a jogállamiság elvéhez (->jogállamiság) és az emberi méltósághoz való joghoz (->az emberi méltósághoz való jog). A jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak azok az eljárási garanciák, amelyek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából. A jogállamiság elvének (->jogállamiság) megfelelő "igazságos" eljárás csak a tisztességes eljárás garanciájának érvényesülésével biztosítható.
[5] A tisztességes eljáráshoz való jogot alapvetően figyelembe kell venni a jogi normák értelmezésekor, valamint az egyes (hatósági és bírósági) eljárási cselekmények alkalmazásakor. A tisztességes eljáráshoz való jogra azonban csak akkor lehet általánosságban hivatkozni, ha nem merül fel más, speciális alapjog érintettsége. Ennek megfelelően, ha például az EJEE 6. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében foglalt alapjog sérül, az általában egyben az EJEE 6. cikk (1) bekezdésének sérelmét is jelenti. Elképzelhető azonban az is, hogy a hiányosságok ellenére az eljárás egésze mégis tisztességesnek minősül. Fordítva is érdemes azonban vizsgálni az eljárás egészének tisztességességét deklaráló általános keretrendelkezés és az egyes eljárási garanciák viszonyát. A 6. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt garanciák teljesülése ugyanis nem feltétlenül implikálja, hogy az eljárás egésze a 6. cikk (1) bekezdésének is megfelel.[12]
[6] A tisztességes eljáráshoz való jog értelmezése és alkalmazása szoros összefüggésben van a konkrét ügyekkel, ez az alapjog kötődik a legszorosabban az egyes ügyekhez, tartalma - a többi alapjoghoz képest - kevéssé absztrahálható.
[7] Kérdésként merülhet fel a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésével összefüggésben, hogy
• mely személyi kör hivatkozhat rá ("személyi" hatály), illetve hogy
• mire vonatkozik, milyen eljárásokra, illetve azon belül minden eljárási cselekmény a tisztességes eljáráshoz való jog védelmi köre alá vonható-e ("tárgyi" hatály).
[8] Annak kapcsán, hogy kit illet meg a tisztességes eljáráshoz való jog, ki hivatkozhat adott esetben annak megsértésére, alapvetően az a kérdés merülhet fel, hogy az adott eljárás alanyai közül kik hivatkozhatnak a tisztességes eljáráshoz való jogra. Lényeges kihangsúlyozni, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog nem osztható meg a felek között, az eljárásnak nem csak valamelyik fél tekintetében, hanem egészében kell tisztességesnek lennie.[13] A tisztességes eljáráshoz való jogra alapvetően tehát a "felek" hivatkozhatnak, azonban az, hogy egy adott eljárásban kit tekintünk félnek, többféleképpen értelmezhető. Abban egyetértés van nemzeti és nemzetközi szinten is, hogy a bíróság önmagában nem hivatkozhat a tisztességes eljáráshoz való jogra, az alapvetően a felek jogosítványa, így a feleknek kell hivatkozniuk a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére. A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában azonban találhatunk arra példát, hogy a testület elismerte, hogy a bíróság a fél érdekében hivatkozhasson a tisztességes tárgyaláshoz való jog sérelmére.[14]
[9] Nemzeti és nemzetközi szinten azonban a tisztességes eljáráshoz való jog "személyi", illetve "tárgyi" hatálya eltérően alakul. A "személyi", illetve "tárgyi" hatály igazodik az adott jogterület sajátosságaihoz, az eljárási szabályokhoz. Jogterülettől függetlenül hivatkozhat a tisztességes eljáráshoz való jogra az adott eljárás "főszereplője", "főszemélye". Természetesen az sem kizárt, hogy az adott eljárás valamennyi szereplője tekintetében elismerjük a tisztességes eljáráshoz való jogot mint hivatkozási alapot. Ebben a tekintetben látható eltérés például a büntetőjogban. Felmerülhet a kérdés, hogy például a büntetőeljárásban a terhelt mellett az érintett más személyek is hivatkozhatnak-e a tisztességes eljáráshoz való jogra.[15] Az EJEB gyakorlata a tisztességes eljáráshoz való jogot a terhelt vonatkozásában ismeri el, a magyar jog azonban az eljárás más szereplője, így például a vagyoni érdekelt vonatkozásában is hivatkozhatóvá teszi például alkotmányjogi panaszban a tisztességes eljáráshoz való jogot.[16]
[10] Miután az alapjogok funkciója az, hogy az állammal szemben nyújtanak védelmet, ebből következően alapjogokra az állami, közhatalommal rendelkező szervek nem hivatkozhatnak. Így nem hivatkozhat például a tisztességes eljáráshoz való jogra büntetőeljárásban az ügyészség vagy a nyomozó hatóság, közigazgatási eljárásban a közigazgatási szerv, az adóhatóság. Polgári eljárásban kérdést vet fel, hogy lehet-e az alapjog, jelen esetben a tisztességes eljáráshoz való jog jogosultja például a minisztérium vagy az önkormányzat, ha nem közhatalmi jellegével összefüggő jogvitáról van szó (pl. tulajdonjogi jogvita). Az jogrendszerenként változó lehet, hogy a magánszemélyeken és a polgári jogi értelemben vett jogi személyeken kívül milyen alanyi kör ismerhető el az alapjogok jogosultjaként. A magyar jogban sem egyértelmű a helyzet például az önkormányzatokkal összefüggésben.[17]
[11] A tisztességes eljáráshoz való jog "terjedelmét" tekintve az a vizsgálandó a kérdés, hogy az milyen eljárásokra vonatkozik, valamennyi eljárási cselekmény kapcsán érvényesíteni kell, vagy csak azon cselekmények esetén kell figyelembe venni, amelyek az adott jogi eljárás főkérdéséhez kapcsolódnak.
[12] Kiindulásképpen rögzíteni kell, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog a kontradiktórius jellegű jogvitákban egyaránt érvényesül a bírósági és a hatósági eljárásokban. Polgári jogi jogvitában valamely polgári jog vagy kötelezettség fennállása az eljárás tárgya, büntetőeljárásban a büntetőjogi felelősség megállapítása az eljárás központi kérdése. A közigazgatási jogviták megítélése már nem ilyen egyértelmű:
• vannak olyan jogviták, amelyek jellegüket tekintve polgárinak minősülnek (például egyesület bejegyzése vagy a felsőoktatáshoz való hozzáférés), és
• vannak, amelyek már büntető jellegűnek tekinthetők (például a szabálysértési jogvita vagy az adóigazgatás egyes területei).[18]
Azt, hogy egy eljárás mikor tekinthető "polgárinak" vagy "büntetőnek", azt alapvetően az adott állam nemzeti joga szerint kell megítélni.[19] Polgári jogi jellegűnek tekinthetők a magánjogi jogviták (például a munkajogi és a szociális ellátással kapcsolatos jogviták). A tisztességes eljáráshoz való jog vonatkozik közjogi jellegű jogvitákra (például pénzügyi jogi, környezetvédelmi vagy közalkalmazottakkal kapcsolatos jogviták), valamint a hatósági eljárásokra, ahol az egyik jogalany nem magánszemély, hanem általában hatóság (például adóeljárások). Lényeges azonban, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog követelményei az egyes szakigazgatási eljárásokban eltérőek lehetnek.
[13] Meghatározhatók a nemzeti jog szerinti értelmezés mellett további általános kritériumok, amelyek mérlegelésével olyan esetekben eldönthető például egy eljárás büntetőjogi vagy közigazgatási jogi jellege, amikor ez jogrendszerenként változó.[20] A tisztességes eljáráshoz való jog azonban számos olyan eljárásban is érvényesül, amely alapvetően nem kontradiktórius jellegű (például nemperes eljárások, kényszertörlési eljárás vagy menekültügyi eljárások.[21]
[14] A tisztességes eljárás egy olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. Ezért lehet az eljárás egyes részletek hiánya ellenére éppúgy tisztességes, mint az összes részletszabály betartása dacára "méltánytalan", "igazságtalan", vagy "nem tisztességes".[22] Ennek kapcsán mindenképp rögzíteni kell, hogy a tisztességes eljáráshoz való jognak az egész eljárásban, az eljárás minden szakaszában érvényesülnie kell. Mivel egy eljárás tisztességességét az összes körülmény megítélésével lehet meghatározni, előfordulhat, hogy egy eljárás tisztességes lehet annak dacára is, hogy az eljárás során nem tartottak be maradéktalanul minden szabályt. Nem minden eljárásjogi szabálysértés eredményezi tehát a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését. Ennek megítélésekor figyelembe kell venni az adott bírósági vagy hatósági eljárás, valamint az adott eljárási szakasz sajátosságait. Büntetőeljárásban például markáns különbség van a nyomozási és a bírósági szakasz között, de eltérések vannak az elsőfokú eljárás, a rendes és a rendkívüli jogorvoslati szakasz között is a garanciák érvényesülése szempontjából.[23] Az eljárási szabálysértés megítélésekor mindig figyelembe kell venni azt is, hogy az milyen hatást gyakorolt az érintett személy jogi helyzetére, valamint arra is, hogy az eljárási szabálysértés milyen súlyú.
[15] A tisztességes eljáráshoz való jog egyszerre korlátozhatatlan és korlátozható. A tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, önmagában nem korlátozható, vele szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert fogalmilag sem relativizálható, és már maga is mérlegelés eredménye.[24] A tisztességes eljáráshoz való jog tartalmát konkretizáló részjogosítványok korlátozására azonban van lehetőség mindaddig, amíg az eljárás egésze tisztességes marad. Az eljárás tisztességessége addig tud érvényesülni, amíg a részjogosítványok korlátozása eleget tesz a szükségesség-arányosság elvének.[25] A korlátozhatóság megítélése olykor nem egyszerű, mert egymással ellentétes érdekek is vezethetnek a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozhatóságához. A tisztességes eljáráshoz való jog egyik részjogosítványa, a fegyveregyenlőséget biztosító iratbetekintési jog korlátozható, azonban a korlátozás indokát jelentő érdek és a korlátozást tartalmilag rendező jogszabályi rendelkezések megfelelősége esetén az eljárás tisztességessége biztosítható a tisztességes eljáráshoz való jog egyik részjogosítványának korlátozása ellenére is. A tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jellege tehát azt jelenti, hogy a tisztességes eljárással szemben más jog, vagy érdek nem mérlegelhető, további mérlegelésre valójában magán a tisztességes eljáráson belül kerülhet sor.[26]
[16] A gyakorlatban az látszik, hogy a nevesített részjogosítványok korlátozása gyakran vezet egyben a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozottságához is. Így például a büntetőeljárásban, ha a terhelt számára nem biztosítják a tolmácsot, vagy azt, hogy a vádat megismerhesse, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy ez ne jelentse az eljárás tisztességének sérelmét. Polgári ügyekben a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme megállapítható volt olyan esetekben, amikor a felek észrevételeit, beadványait a bíróság nem vizsgálta.[27] Ha viszont valamely nem nevesített részjogosítvány, például a fegyveregyenlőség sérül, az általában akkor jelenti egyben a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is, ha az eljárás egészét tekintve az állapítható meg, hogy az nem volt tisztességes.[28]
[17] A tisztességes eljárás fogalma összetett, tekinthető egy olyan "jogcsokornak" (bundle of rights), amelynek célja az állami önkény visszaszorítása mellett az emberi jogok megfelelő védelmi szintjének garantálása.[29] Az általános deklaráción túl - hogy mindenkit megillet a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog - vannak nevesített és nem nevesített összetevői, részjogosítványai a tisztességes eljáráshoz való jognak. A tisztességes eljáráshoz való jog nevesített részjogosítványai közé tartozik
• a bírósághoz fordulás joga,
• a tárgyalás tisztességessége,
• a tárgyalás nyilvánossága,
• a törvény által létrehozott bíróság,
• a bírói függetlenség és pártatlanság, valamint
• az észszerű időn belüli elbírálás követelménye.
A tisztességes eljáráshoz való jog kifejezetten nem nevesített, de elismert részjogosítványa
• a fegyverek egyenlősége és
• az indokolt bírói döntéshez való jog.
A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a büntetőeljárással kapcsolatban meg kell említeni két fontos részjogosítványt:
• az ártatlanság vélelmét (->az ártatlanság vélelme) és
• a ne bis in idem elvet (->ne bis in idem).
[18] A bírósághoz fordulás joga a tisztességes eljáráshoz való jog egyik részjogosítványa, amelynek értelmében mindenkinek joga van arra, hogy jogvitájában bíróság döntsön. Ez kettős követelményt jelent: egyrészt feltételezi a bíróság, a bírói szervezetrendszer meglétét, másrészt feltétlenül biztosítani kell a bírósághoz fordulás jogát.[30] Az EJEE kifejezetten nem rendelkezett a bírósághoz fordulás jogáról, azonban az EJEB gyakorlata szerint a tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja a bírósághoz fordulás jogát.[31] A bírósághoz fordulás jogának hatékonynak kell lennie, azaz az egyén számára egyértelmű gyakorlati lehetőségnek kell lennie arra, hogy vitatni tudjon minden olyan intézkedést, ami sérti a jogait.[32] A hatékonysághoz az is hozzátartozik, hogy a bírósági eljárás részletesen és megfelelően szabályozott legyen, és ténylegesen hozzáférhető legyen a felek számára.[33] A bírósághoz fordulás joga nem csak az eljárás megindításához való jogot jelenti, hanem a jogvita bíróság általi eldöntéséhez való jogot is magában foglalja.[34] A bírósághoz való jog integráns részét képezi a határozatok végrehajtásához fűződő jog is. Ennek értelmében a bírósághoz fordulás joga egyben jogot teremt az ítéletek végrehajtására is, amelynek értelmében a tisztességes eljáráshoz való jog védi a jogerős, kötőerővel rendelkező bírósági határozatok végrehajtását is.[35] A bírósághoz fordulás joga akkor is sérülhet, ha egyáltalán nem születik döntés.[36]
[19] A bírósági szervezetrendszer, illetve a bírói út biztosítása az államra ró kötelezettséget. A bíróságnak törvényesen kell létrejönnie, hatáskörrel, illetékességgel kell rendelkeznie, valamint függetlennek és pártatlannak kell lennie. Bíróságnak az a szerv minősül, amely jogosult arra, hogy az előtte folyó ügyben a felekre nézve kötelező, végleges és végrehajtható határozatot hozzon.[37] A bíróságnak fogalmi eleme az igazságszolgáltatási funkció.[38] A bírósághoz fordulás joga nem jelent azonban alanyi jogot az igazságos döntéshez, az anyagi igazság érvényesüléséhez.[39] A "bíróság" lényegi fogalmának része az ahhoz való jog, hogy a kérdéses szerv olyan kötelező döntést hozhasson, amelyet egy nem bírói jellegű hatóság nem változtathat meg az érintett fél terhére.[40]
[20] A bírósághoz való hozzáférés joga nem abszolút jog, korlátozható, a korlátozás azonban nem vonhatja el a jog lényegét. A korlátozás gyakori esete például a jogorvoslat elfogadhatósági feltételeinek meghatározása, az immunitás különböző formái vagy az elévülési szabályok. Nem jelenti a bírósághoz fordulás jogának a sérelmét, ha az eljárási törvények feltételeket szabnak, vagy (per, illetve eljárási) akadályokat határoznak meg.[41] A polgári jog területén az érintettek le is mondhatnak a bírósághoz való jogukról, és jogvitájukat alternatív vitarendezési eljárással, ezen belül választottbíráskodás útján is rendezhetik. A büntetőeljárásban a bírósághoz fordulás joga majdhogynem automatikus, hiszen a tisztességes eljáráshoz való jogból következő garanciális szabály, hogy a büntetőjogi vádról bíróság döntsön. A bírósághoz fordulás joga érvényesülése azokban az esetekben merül fel kérdésként, amikor kivételesen a büntetőeljárás megindítása illetve annak lefolytatása nem a hatóságokon múlik, hanem például a sértett kifejezett nyilatkozatának (például magánindítványának) függvénye.[42] Lényeges, hogy a bírósághoz fordulás a főszabály, jogszabályban, törvényben meghatározott okokból kivételesen lehet ettől eltérni.
[21] Polgári és közigazgatási ügyben a jogvita érdemét eldöntő határozat ellen kell biztosítani a bírósághoz fordulás. A bírósági felülvizsgálatnak teljes körűnek kell lennie, ki kell terjednie azokra a tény- és jogkérdésekre, amelyek az adott ügy szempontjából relevánsak. A bírósághoz fordulás joga büntetőügyekben a büntetőjogi "vád" tekintetében illeti meg az érintett személyt, a terheltet a büntetőeljárásban. A jogszabályok részletesen meghatározzák a vád, illetve a vádemelés feltételeit.[43] Ebből viszont az is következik, hogy a váddal összefüggő, de nem a vádról szóló eljárásokkal (például a kényszerintézkedések alkalmazásával) szemben nem követelmény a fair eljárás.[44] A bírósághoz fordulás joga arra is feljogosítja az érintett személyt, hogy ezen jogáról lemondjon, a lemondásnak viszont semmilyen kényszerelemet nem szabad tartalmaznia.[45] A bírósághoz fordulás joga a büntetőjogi vád "érdemi" elbírálásának garanciáját is jelenti. Az érdemi elbírálás problémája a büntetőeljárásban akkor merülhet fel, ha a büntetőeljárást bírósági eljárás vagy döntés nélkül befejezik, például az ügyész diszkrecionális jogkörben, vagy egyéb okból megszünteti. Ebben az esetben a büntetőeljárási törvény biztosítja a jogorvoslat (a panasz) lehetőségét, amellyel a bírói döntés kikényszeríthető. A hatósági eljárásban a bírósághoz fordulás joga a közigazgatási aktusok felvizsgálatát foglalja magában. Lényeges azonban, hogy a felülvizsgálat terjedelme függ az alapeljárástól. Amennyiben az alapeljárás "bírósági jellegű", kontradiktórius eljárás, akkor nem szükséges az eljárás tisztességességéhez a teljes körű bírósági felülvizsgálat biztosítása, alapesetben azonban a közigazgatási aktusok teljes körű felülvizsgálata garantálja az eljárás tisztességességét.[46]
[22] A tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai közül a törvény által létrehozott bíróság, illetve a törvényes bíróhoz való jog értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a törvény által felállított bíróság bírálja el.[47] A törvény által felállított bíróságra vonatkozó követelmény magában foglalja a törvényes bíróhoz való jogot, vagyis azt, hogy egy konkrét ügyben az eljárási törvényekben megállapított általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bíróság és bíró járjon el.[48] Az EJEE 6. cikke szerinti "törvény által felállított" kifejezés azt hivatott biztosítani, hogy "egy demokratikus társadalomban a bírósági szervezet nem a végrehajtó hatalom mérlegelésétől függ, hanem az Országgyűléstől származó törvények szabályozzák".[49] A "törvény" nemcsak a bírósági szervek létrehozását és illetékességét szabályozó jogszabályokat jelenti, hanem minden olyan rendelkezést, amelynek a megsértése szabálytalanná tenné egy vagy több bíró közreműködését egy ügy tárgyalásában. Ilyen rendelkezések például azok, amelyek a bírósági tanács tagjainak függetlenségét, a hivatali idő hosszát, a pártatlanságot és az eljárási garanciák meglétét szabályozzák.[50] Sérti a törvény által létrehozottság követelményét, ha a bírák kinevezésének szabályait nem tartja be a végrehajtó hatalom vagy a törvényhozás.[51]
[23] A törvényes bíróhoz való jog érvényesülése során egyre nagyobb hangsúlyt kap az ügyelosztás, amely a törvényes bíróhoz való jog egyik meghatározó összetevőjének tekinthető. Az ügyelosztási rend biztosítja az objektivitást és a személytelenséget, valamint kizárja az önkényességet. Az ügyelosztási rend ezért általában kizárólag kivételesen, például szolgálati érdekből vagy a bíróság működését érintő fontos okból módosítható. Ebből következik, hogy a bíró és az ügy egymáshoz rendelése alkotmányosan csak előre meghatározott, általános szabályok alkalmazásával objektív alapokon történhet. Sérti a törvényes bíróhoz való jogot, ha a demokratikus jogállamban elvárható objektivitás és átláthatóság hiányzik az ügyelosztással kapcsolatosan.[52] A szignálás önkényessé válását okozhatja az ügyelosztási rendtől vagy a szignálási rendtől való eltérés is, valamint az is, hogy nyilvános indokolás nélkül átszignálhatnak ügyet egyik bíróról a másikra. Az EJEB és az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bírói függetlenség jogállamiság szempontjából kiemelkedő jelentősége azt igényli, hogy világosak és pontosak legyenek azok a szabályok, amelyeket az adott ügyben alkalmazni kell, és még az önkényesség látszatát is kerüljék az ügyek bírókra való szignálása során.[53] Éppen ezért alkalmazzák a jogállami bírósági szervezetrendszerrel rendelkező államok többségében az automatikus szignálási rendet. Az automatikus szignálási rend elleni érvként hozható fel, hogy a szakosodás ellen hat.[54]
[24] A "törvényes bírótól való elvonás tilalma" - az önkényes ügyelosztási renddel szemben - az eljárás résztvevőit megillető biztosíték, aminek csak egyik eleme a szolgálati beosztás szisztémája. Annak megítélésekor, hogy a konkrét ügyben ki tekinthető törvényes bírónak, ugyanilyen súllyal jönnek számításba - többek között - az eljárási törvénynek a hatáskörre, illetékességre, a jogorvoslati rendre és a tisztességes eljárás követelményének biztosítására vonatkozó további rendelkezései. Az pedig éppen a törvény előtti egyenlőség érvényesülését szolgálja, hogy az eljárási jogszabályok mindenki számára olyan bíró közreműködését garantálják, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nyilvánvalóan elvárható.[55]
[25] A törvényes bíróhoz való jogra vonatkozó alapjogi vizsgálat fókuszában az a kérdés áll, hogy történt-e olyan beavatkozás, jellemzően külső behatás a konkrét ügyben, amely érintette, befolyásolta az eljáró bíró személyét (az eljáró bíróságot, bírói tanácsot, esetleg annak összetételét), és ez a külső behatás nem igazolható, önkényes változást eredményezett az ügy elbírálásában. Az alapjogi kérdések e szempont mentén különíthetők el a törvényességi kérdésektől.[56]
[26] A tisztességes eljáráshoz való jog érvényre juttatásának egyik legfontosabb garanciája a bírósági szervezetrendszer és a bíró egyéni függetlensége. A függetlenség a hatalmi ágak megosztásának rendszerében más hatalmi ágaktól, a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól, valamint a felektől, illetve a pártoktól való függetlenségként értelmezhető.[57] A függetlenség szoros kapcsolatban van a pártatlansággal, a szűk vagy szoros értelemben vett függetlenség a bíróság intézményi függetlenségét jelenti, míg a személyi függetlenség kérdése összefügg a pártatlansággal.[58] A pártatlanság alapvetően a bíró szubjektív hozzáállására vonatkozik, amely általánosságban véve az előítélet és az elfogultság hiányát jelenti.[59]
[27] A független és pártatlan bíróság a jogállamok működésének egyik legfontosabb követelménye. E követelmények garanciát nyújtanak arra, hogy a felek egyéni jogairól egy valóban semleges fórum hoz döntést. A demokratikus jogállamokban nélkülözhetetlen, hogy a bíróság döntései a kötelező erő és a véglegesség igényével léphessenek fel. A bíróság pedig kizárólag akkor felelhet meg ezeknek a várakozásoknak, ha eljárásait függetlenül és pártatlanul, a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerével összhangban folytatja. Független és pártatlan bíráskodás hiányában az egyéni jogok érvényesítése szenved csorbát. Mindebből követezik, hogy a tisztességes eljárás követelményrendszerének szerves részét alkotó függetlenség és pártatlanság a demokratikus jogállamokban feltétlen érvényesülést kívánó alkotmányos igényként jelentkezik.[60]
[28] A függetlenség követelménye biztosítja, hogy a bíró igazságszolgáltatási tevékenysége során befolyásmentesen, csak a törvényeknek és a saját lelkiismeretének alárendelve járjon el és hozza meg a döntését. A bírák tevékenységük gyakorlása során nemzeti alkotmányoknak és a vonatkozó szervezeti, eljárási törvényeknek vannak alárendelve, egyebekben a legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint járnak el.[61]
[29] A tágabb értelemben vett bírói függetlenség két elemből áll:
• a szervezeti/intézményi és
• az egyéni bírói függetlenségből.
A szervezeti függetlenség megléte előfeltétele az egyéni bírói függetlenségnek. A szervezeti függetlenség a bírósági rendszer államszervezeten belüli függetlenségét jelenti, amelyet alapvetően a külső igazgatás jellege határoz meg. A függetlenség alapvető kritériuma, hogy a bírósági szervezetrendszer a többi hatalmi ágtól elkülönült önálló igazgatási és irányítási rendszerrel rendelkezzen. Az egyéni bírói függetlenség akkor valósulhat meg, ha a bíró a szervezeten belül is befolyásmentesen hozhatja meg az egyedi ügyben a döntését, így például ne kapjon az eljárás kimenetélre vonatkozóan (sem a kollégiumvezetőtől, sem más bírósági vezetőtől) semmilyen utasítást.[62] Lényeges, hogy a függetlenséget nemcsak az érdemi döntés meghozatalában, hanem bármely az eljárással kapcsolatos egyéb döntés (például az eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, tárgyalás kitűzése, elnapolása) kapcsán biztosítani kell. Az egyéni függetlenséget biztosító garanciális szabálynak tekinthető az automatikus szignálási rend, vagy a bírósági vezető szubjektív értékelésétől független, objektív bírói javadalmazási, kinevezési, értékelési és előmeneteli rendszer, a bírói elmozdíthatatlanság, illetve az áthelyezés főszabály szerinti tilalma.[63]
[30] A tisztességes bírói eljárásokhoz tartozó függetlenség és pártatlanság két különböző, önálló követelmény, amelyek azonban az egyes bírósági eljárásokban kizárólag egymásra tekintettel nyerhetnek értelmet. A bírói hatalom önállósága és függetlensége az államhatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvén nyugszik. A bírói hatalom függetlensége olyan alkotmányos érték, amelynek érvényesülését egyfelől az intézményi, szervezeti, pénzügyi és döntéshozatali autonómiának, másfelől pedig az egyes bírák függetlensége tekintetében megfogalmazott szabályoknak szükséges biztosítaniuk. A bírói hatalom intézményi, valamint személyi függetlensége az igazságszolgáltatási tevékenység függetlenségének, és a tisztességes bírósági eljárások alkotmányos biztosítéka, amely arra nyújt garanciát, hogy az egyedi jogvitákban eljáró bíró kizárólag a jogszabályok alapján, és belső meggyőződése szerint, minden, akár a bírói szervezeten kívülről, akár azon belülről érkező meg nem engedett befolyástól mentesen hozhasson döntést.[64]
[31] A bíróság pártatlan eljárása a függetlenség alkotmányos értékéhez szorosan kapcsolódik: kizárólag egy független bíróság képes az egyedi ügyekben pártatlanul eljárni. A függetlenség követelményéhez képest a pártatlanság egyfelől az előítélet mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben, másfelől pedig azt követeli meg, hogy a bíró az ügyben szereplő egyik fél javára, vagy hátrányára se legyen elfogult.[65] A pártatlanságnak a semlegességen kívül az is része, hogy a bíró önmaga korábbi ítéleteitől és véleményétől is függetlenedni tudjon.[66] A bíróság pártatlan eljárása különösen lényeges a büntetőeljárásban, ahol az eljárás egyik oldalán az állam büntető igényét érvényesítő szerv (leggyakrabban az ügyészség) áll. Kiemelt jelentőségű továbbá a tisztességes hatósági eljárás szempontjából is, mert a jogegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség biztosítását jelenti egy olyan eljárásban, ahol az egyik ügyfél pozíciójába valamely közigazgatási szerv kerül.[67]
[32] A pártatlanság hiányáról többféleképpen lehet meggyőződni. A bíróság pártatlanságát az Alkotmánybíróság és az EJEB is egy kettős teszttel vizsgálja.[68] A szubjektív teszttel azt vizsgálja, hogy az eljáró bíró az eljárás során tanúsított-e olyan magatartást, amely alapján következtetni lehetne az elfogultságára. Nagyon lényeges, hogy a bíró pártatlanságát mindaddig vélelmezni kell, amíg annak ellenkezője be nem bizonyosodik.[69] Az objektív teszt pedig annak vizsgálatára irányul, hogy volt-e tárgyilagosan igazolható oka a pártatlanság sérelmének, a bíró, illetve az eljárásjogi szabályozás elégséges garanciát nyújt-e minden olyan helyzet kiküszöbölésére, amely a pártatlanság tekintetében jogos kételyeket ébreszthet.[70] A két teszt között természetesen van kapcsolat. Az objektív teszt alapvetően azt vizsgálja, hogy az eljárásrend, a vonatkozó törvényi szabályok biztosítják-e a bírák elfogulatlan ítélkezését, megfelelő garanciát nyújtanak-e arra, hogy a pártatlanság iránti kételyt ki lehessen zárni.[71] A szubjektív teszt erőteljesebben koncentrál a bíró személyes eljárására és magatartására.[72]
[33] A bíráknak nemcsak pártatlannak kell lenniük, hanem annak is kell látszaniuk, nem elég igazságot szolgáltatni, annak látszatát és meg kell őrizni. A pártatlanság követelménye a jogalkotásra és a jogalkalmazásra is kötelezettséget ró. Mind a jogszabályalkotásnál, mind a jogalkalmazás során el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget ébreszthet az eljáró bíró pártatlansága tekintetében. Azokban az ügyekben azonban, ahol kétség merül fel a pártatlansággal kapcsolatosan, döntő jelentősége van annak, hogy ez a kétely objektív szempontokkal igazolható-e.[73] A pártatlanság követelménye tehát egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelemény.[74] A pártatlanság látszatának sérelme is okozhatja a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét.[75]
[34] Az EJEB két nagyobb esetcsoportot különböztetett meg, amikor a bíróság pártatlanságával kapcsolatosan kétség merült fel. Az első esetcsoport kizárólag funkcionális természetű, ahol a bíró magatartása nem feltétlenül vet fel kétséget, hanem az általa betöltött funkció az, amely kételyt ébreszthet a külső szemlélőben. Ilyen például, ha ugyanazon személy többféle, különböző természetű funkciót lát el ugyanabban a bírósági eljárásban, vagy alá-fölérendeltségi, illetve más intézményi kapcsolatban áll ugyanazon eljárásban résztvevő más személlyel.[76] A második esetcsoport személyes természetű, amely kizárólag a bíró adott ügyben tanúsított magatartásával van összefüggésben.[77] A pártatlanság sérelme egyértelműen megállapítható, ha a bírónak személyes érintettsége van az ügyben.[78] A pártatlanság érvényesülését a kizárási szabályok biztosítják. A kizáró okok egy része az eljárási pozíciók összeférhetetlenségéről szól, a másik része a bíró eljárásban betöltött többes szerepvállalását hivatott kizárni.
[35] A büntetőeljárásban a pártatlanság vizsgálatával kapcsolatosan hagyományosan két területen merülhetnek fel problémák: Az egyik az "elfogultságon" alapuló kizárási okhoz, mégpedig annak elbírálásához kapcsolódik. Elfogultság esetén az eljáró bírót nyilatkoztatni kell, hogy mennyire érzi magát elfogultnak. Ha az ügyben eljáró bíró azt nyilatkozza, hogy ő nem tekinthető elfogultnak, akkor az elfogultság kérdésében eljáró bírói tanácsok döntő többségében elutasítják a kizárás iránti kérelmeket olyan formális indokkal, miszerint a felelős bírói nyilatkozat nem kérdőjelezhető meg. További probléma, hogy a kizárási kérelmeket általában tárgyaláson kívül bírálják el, így nem vesznek fel bizonyítást sem.[79] A kizárási kérelmek formális elbírálása felvetheti a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, garanciális szabály azonban, hogy az eljárást befejező ügydöntő határozat elleni jogorvoslat keretében lehet sérelmezni a kizárással kapcsolatos döntést. Az elfogultság vizsgálata hasonlóan alakul a polgári eljárásokban is, ahol a bíró személyes pártatlanságát mindaddig feltételezni kell, amíg az ellenkezőjére nincs bizonyíték.[80]
[36] A funkcióhalmozás kérdése a másik olyan terület, amely elsősorban a büntetőeljárásban lehet aggályos a pártatlanság szempontjából. Polgári eljárásban az eljárás különböző szakaszaiban való részvétel önmagában nem feltétlenül jelenti a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. A kérdés megítéléséhez vizsgálni kell a bíró és az általa eldöntött kérdés közötti kapcsolatot.[81] Egyes esetekben még az sem feltétlenül jelent jogsérelmet, ha a hatályon kívül helyezést követően ugyanaz a bíróság kapja vissza az ügyet, aki a hatályon kívül helyezett döntést meghozta.[82] Ha ugyanaz a bíró jár el, annak előnye lehet az, hogy a bíró az elejétől kezdve ismeri az ügyet, hátránya ugyanakkor, hogy kérdéses, tudja-e függetleníteni magát a korábban hozott döntéseitől, véleményétől.[83] Büntetőeljárásban az eljáró bíró többes szerepvállalása és a pártatlanság összefüggése szempontjából mindenképpen jelentősége van annak, hogy az adott bíró a büntetőeljárás mely szakaszában vállalt szerepet. Az EJEB egyértelműen különbséget tesz a vádemelést megelőző szakaszban való részvétel, illetve a vádemelést követő bírósági eljáráson belüli többes részvétel között. A vádemelést megelőző szakaszban való részvétel még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a bíró pártatlansága iránt kétely merülne fel. Az ítélkező bíró pártatlanságát a részvételének intenzitása, illetve a vádelőkészítésben biztosított döntési jogköre határozza meg. A pártatlanság megítélésekor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a vádemelést megelőző szakaszban eljárt bíró rendelkezhetett-e az eljárásról, értékelte-e, illetve értékelnie kellett-e a bizonyítékokat, állást kellett-e foglalnia a terhelt bűncselekményben való részvételéről, valamint hozzáférhetett-e olyan adatokhoz, amelyek alkalmasak voltak előzetes vélemény formálására, de ezen adatok bizonyítékként történő felhasználására a későbbiekben mégsem került sor.[84]
[37] Az EJEB több ügyben is foglalkozott a terhelt jogerős döntést megelőző személyi szabadságának elvonásáról döntést hozó bíró pártatlanságának kérdésével. Több döntésében is megerősítette, hogy a bírónak önmagában a vádemelést megelőzően történő eljárása még nem feltétlenül jelenti a pártatlanság sérelmét. Ez igaz arra az esetre is, ha a bíró dönthet a terhelt személyi szabadságának elvonásáról. A terhelt személyi szabadságának korlátozása illetve elvonása ugyanis nem azonos a büntetőjogi felelősség megállapításával (->a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog).
[38] A pártatlanság kételye merülhet fel azonban abban az esetben, ha a személyi szabadság korlátozásáról döntést hozó bírónak állást kell foglalnia arról, vagy legalábbis mérlegelnie kell a kényszerintézkedésről szóló döntés meghozatala során, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a terhelt követte el a bűncselekményt. Ehhez mindenképpen szükséges a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése, amely azonban már alkalmas arra, hogy kételyt ébresszen az eljáró bíró pártatlansága tekintetében.[85] Nem állapította meg a bíróság az EJEE sérelmét a francia vádtanácsi rendszerrel összefüggésben, mert a vádtanács bírái egyáltalán nem foglalnak állást a bizonyítékok értékelését igénylő kérdésben a terhelt szabadlábra helyezés iránti kérelmét elutasító döntés felülvizsgálata során.[86] Van azonban olyan nézőpont is, amely szerint az igazságszolgáltatás észszerűsége és az eljárás gördülékenysége érdekében bizonyos esetekben - adott esetben kevésbé súlyos bűncselekmények esetén - előnyben lehetne részesíteni az eljárás gyorsabb befejezését a funkció-elkülönítés kívánalmával szemben.[87] Összességében elmondható, hogy a büntetőeljárás különböző szakaszaiban való részvétel esetén a pártatlanság megítélésekor döntő szempont, hogy a korábban, a vádemelést megelőzően eljáró bírónak volt-e lehetősége előzetesen bármilyen véleményt vagy álláspontot kialakítani az ügyről, konkrétan a terhelt büntetőjogi felelősségéről.
[39] A magyar jogban a terhelttel szemben alkalmazható személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazásának egyik feltétele a megalapozott gyanú fennállása, amely annak a valószínűsítése, hogy a terhelt elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Lényeges, hogy ez nem azonos a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges bírói meggyőződéssel, mert a büntetőjogi felelősség megállapításához az szükséges, hogy a bíró kétséget kizáróan biztos legyen abban, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el. A megalapozott gyanú megállapításához is elengedhetetlenül szükséges azonban a meglévő bizonyítékok számbavétele és értékelése, amely viszont valószínűsíti azt, hogy a megalapozott gyanú kérdésében állást foglaló bíró előzetesen véleményt formál, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja az ügy későbbi megítélésében. Éppen ezért a bíróság kizárására vonatkozó szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy a büntetőeljárás különböző szakaszaiban (a vádemelés előtt, után, első fokon, másod fokon, harmad fokon) különböző bíróságok járjanak el. A jogerős ítélet meghozataláig - a büntetőjogi főkérdés tekintetében - egyértelműen érvényesül az az elv, hogy az eljáró bíró nem járhat el más, későbbi eljárási szakaszban a döntés meghozatala során.
[40] A rendkívüli jogorvoslatok esetén azonban már nem feltétlenül érvényesül az, hogy nem járhat el az a bíró, aki korábban a megtámadott határozat meghozatalában részt vett. A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból a megalapozatlanság esetét kivéve ugyanis nincs kizárva az a bíró, aki a hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett.[88] Ez elsőre aggályosnak is tűnhet. Az EJEB foglalkozott a kérdéssel, és a pártatlanság követelményéből nem látott levezethetőnek egy olyan általános tételt, hogy a megismételt eljárásból ki kellene zárni azt a bírót, aki a hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett.[89]
[41] A büntetőeljárásban a pártatlanság követelménye azt is magában foglalja, hogy a bíró egyik irányban, sem a vád, sem a védelem oldalán nem lehet elfogult. Ehhez szorosan kapcsolódnak a bizonyítási szabályok, miszerint a vád bizonyítása a vádlót terheli, és a bíróság nem köteles indítvány hiányában bizonyítást felvenni. A tisztességes eljárás követelményének alapfeltétele a vádlói és az igazságszolgáltatási funkciók szétválasztása. Az európai kontinentális büntetőeljárási rendszerben a büntető igazságszolgáltatás során az eljárási feladatok, a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül. A funkciómegoszlás érvényesülésének tehát fontos garanciája a vádelv, mely abban ölt testet, hogy a bíróság eljárása csak a vád alapján és a vád keretei között történhet.
[42] Az ügyészség és a bíróság feladatainak elkülönítése a bíróság függetlenségének és pártatlanságának biztosításán túlmenően eljárási garanciákat is jelent a védelem számára. A bíróság vádhoz kötöttsége ugyanis nemcsak az ügyész és a bíróság kapcsolatát határozza meg, hanem a védelemhez való jog tartalma szempontjából is alapvető jelentőségű. A terhelt számára biztosítani kell, hogy a vád megváltoztatásának szabályai átláthatók és kiszámíthatók legyenek. A terhelt számára azonban az is lényeges, hogy egyértelműen kalkulálhatók legyenek az ügyészség és a bíróság jogosítványai, összhangban az eljárási törvényben meghatározott feladatukkal.
[43] A bíróság feladata, hogy tisztességes eljárásban a vádról pártatlan döntést hozzon. A bíróság pártatlanságával kapcsolatban jogos kételyeket ébreszthet az, ha a bíró az ítélkezésen kívül más, a vizsgálattal vagy a váddal kapcsolatos feladatokat is ellát. A tisztességes büntetőeljárás alapvető feltétele, hogy a vádat ne a bíró fogalmazza meg, a váddal kapcsolatos feladatokat a bíróságtól elkülönült szerv, vagy személy lássa el. A vád és az ítélkezés feladatainak egy eljáráson belül azonos személy, vagy szerv által történő ellátása önmagában objektíve alkalmas a bíróság pártatlanságának megkérdőjelezésére, függetlenül a bíró által tanúsított tényleges magatartástól.[90]
[44] Az ügyészség és a bíróság feladatainak elkülönítése nem pusztán a vádemelés, a vádképviselet szabályainak formális betartását jelenti, hanem súlyozott szerepe van a vád tartalmi értelemben vett törvényessége szempontjából is. A tisztességes eljárás szempontjából alapvető jelentőségűek a bírói és az ügyészi tevékenységre vonatkozó részletes szabályok, valamint az eljárás alanyai számára előírt jogosultságok és kötelezettségek. Az eljárási funkciók közötti "átjárhatóság" lehetőségének megteremtése, sőt kötelezettségként történő előírása, amely az eljárás teljes bírósági szakaszában töretlenül érvényesül, a vád tartalmi törvényességét kérdőjelezi meg és ekként sérti a tisztességes eljárás követelményét.[91] A közvádlói és a bírói szerep keveredése, a bíróságnak a vád oldalán történő beavatkozása a büntetőeljárásba, alkalmas lehet arra, hogy kételyeket ébresszen a bíróság pártatlansága tekintetében. Lényeges, hogy a tisztességes eljárás sérelméhez nem kell, hogy a pártatlanság sérelme ténylegesen megvalósuljon, elegendő, ha a pártatlanság látszata kétségbe vonható.
[45] A bírói ítélkezés függetlenségét garantálja az önkényes döntéshozatal korlátja, a határozatok indokolási kötelezettsége. Az indokolt bírói döntéshez való jog a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerén belül jelentkezik, de szorosan kapcsolódik a jogállamiság elvéhez és a jogorvoslathoz való joghoz. Az eljárás tisztességességének alapvető feltétele, hogy a bíróság az eljárási törvényeknek megfelelően adjon számot döntéseinek indokairól.[92] A tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást fogalmazza meg, hogy a bíróság kellő alapossággal megvizsgálja az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit, és számot adjon annak értékeléséről. Ennek megítéléséhez vizsgálni kell a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény szabályait, a felek által az adott ügyben előterjesztett indítványokat, kérelmeket, észrevételeket, valamint azokat a lényeges kérdéseket, amelyeket az adott ügyben meg kell válaszolni. Ez az ügyek természetétől függően eltérő lehet. Az adott bírói döntés természete és az alapul fekvő ügy egyedi körülményei meghatározzák, hogy milyen terjedelmű és mélységű indokolási kötelezettség felel meg a tisztességes eljáráshoz való jogból levezethető indokolt bírói döntéshez való jog követelményének.[93] Ebből következően előfordulhat az az eset, hogy valamely részkérdésre vonatkozó indokolás teljes hiánya nem, míg egy lényegesebb kérdésre vonatkozó hiányos indokolás a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét idézi elő.
[46] Az indokolási kötelezettség mélységét befolyásolja a bizonyítás terjedelme. A bizonyításra vonatkozó szabályokat, a bizonyítékok beszerzését és felhasználását a nemzeti jogszabályok rendezik. A tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából az indokolt bírói döntéshez való jog azt követeli meg, hogy a bíróság döntését a felek által felhozott bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelését követően hozza meg. Döntésében a bíróságnak számot kell adnia arról, hogy döntését mely bizonyítékra alapítja, és miért, és azt is indokolni kell, hogy a felek által felhozott egyéb bizonyítékokat miért nem vette figyelembe. Az indokolt bírói döntéshez való jog azonban nem követeli meg az eljáró bíróságtól, hogy a felek valamennyi érvelését részletesen indokolnia kellene.[94]
[47] Az EJEB általános elvként állapította meg, hogy a bírói döntés indokolásának a releváns kérdésekre kell kiterjednie, mégpedig oly módon, hogy az érthető legyen az érintett számára, aki ennek alapján gyakorolni tudja jogorvoslati jogát. A bíróság következetes gyakorlata azt is megköveteli, hogy az indokolás ne legyen automatikus és sablonos.[95]Az indokolás milyenségét nem az indokolás terjedelme befolyásolja. Befolyásolhatja azonban a bírói döntés indokoltságát, az indokolás jellegét és terjedelmét az is, hogy az adott bírósági döntés melyik eljárási szakaszban született. Így megfelel az indokolt bírói döntéshez való jognak, ha a jogorvoslati szakaszban, például a felülvizsgálati eljárásban eljáró bíróság csak röviden, a releváns kérdésekre összefoglalóan visszautalva hagyja jóvá a jogerős bírósági határozatot, ha a jogerős határozat már érthetően és világosan tartalmazza a bírói döntés indokait.[96] Nem felel meg azonban a tisztességes eljárás követelményének, ha a felülbírálati fórum az alsóbb fokú bíróságnak az ügy lényegi kérdéseivel kapcsolatos érveit minden további vizsgálat és indokolás nélkül hagyja helyben.[97] Az alapügyben hozott döntést azonban úgy kell indokolni, hogy a felek hatékonyan tudjanak élni a rendelkezésükre álló jogorvoslati, tipikusan fellebbezési lehetőséggel.[98]
[48] Az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságoknak a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. Az Alaptörvény 28. cikke tehát a bíróságokkal szemben azt a követelményt fogalmazza meg, hogy ítélkezésük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék és alkalmazzák. Ha a bíróság nem tartja be a jogszabályokat, ezáltal a bírói döntés önkényessé válik, amely adott esetben okozhatja a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül figyelmen kívül hagyja a hatályos jogot, önkényes, így fogalmilag nem lehet tisztességes. A contra legem jogalkalmazás azonban nem jelenti automatikusan az eljárás tisztességességének sérelmét, csak abban az esetben, ha az egyben alaptörvény-ellenes is. Az eljárás tisztességességének megítéléséhez tehát összességében azt kell vizsgálni, hogy az indokolási kötelezettséget előíró eljárási jogszabályokat a bíróságok a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően alkalmazták-e.[99]
[49] A döntések indokolási kötelezettsége nemcsak a bíróságokkal, hanem a hatóságokkal szemben is fennálló kötelezettség. A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megköveteli, hogy a hatóságok döntéseiket megindokolják, mégpedig úgy, hogy a felek jogorvoslati, illetve bírósági felülvizsgálati jogukkal érdemben élni tudjanak.[100]
[50] A nyilvánosság, pontosabban a nyilvános tárgyaláshoz való jog az igazságszolgáltatás működésének átláthatóságát és ellenőrzését hivatott biztosítani, megvédi az eljárás résztvevőit a titkos eljárásoktól és ítéletektől, és a bíróságokba vetett közbizalmat is növeli.[101] Az EJEB a nyilvánosságot az eljárás tisztességességének biztosítékaként értelmezte, mert egyrészről a véd az önkényes eljárástól, másrészt a társadalom számára lehetőséget biztosít az igazságszolgáltatás ellenőrzésére, amely erősíti az igazságszolgáltatás iránti bizalmat.[102] A nyilvánosság tehát védi az egyént, de a közösség ellenőrző szerepét is betölti.
[51] Nyilvánosságról alapvetően csak a bírósági szakaszban beszélhetünk. A bírósági eljárás egységes egész, ami azt is jelenti, hogy a nyilvánossággal összefüggő követelmények érvényesülése nem korlátozódik pusztán az elsőfokú bírósági szakaszra. Annak meghatározása érdekében, hogy egy bírósági eljárás megfelel-e a nyilvánosság követelményének, az eljárás egészének vizsgálata szükséges. A nyilvánosság érvényesülése az eljárás jellegétől és szakaszaitól is függően azonban eltérő lehet.[103] A büntetőeljárásban garantált nyilvánosság például a nyomozási szakaszban nem érvényesül, hiszen az egyes eljárási cselekményeken való jelenlét korlátozott. A nyilvánosság kapcsán meg kell különböztetni a tárgyalás nyilvánosságát és a bírósági döntés kihirdetésének nyilvánosságát. Az ítélet nyilvános kihirdetése olykor olyankor is követelmény, amikor az eljárás maga nem volt nyilvános.[104] Ha az ítélet kihirdetése nem történik meg nyilvánosan, akkor a nyilvánosságot más eszközökkel kell tájékoztatni a döntésről.[105]
[52] A nyilvános tárgyaláshoz való jog nem korlátozhatatlan jog, a nyilvánosság kizárásának több legitim indoka is lehet (így például erkölcsi ok, a közrend, közbiztonság védelme, kiskorú/fiatalkorú érdekeinek védelme, vagy a nemzetbiztonsági érdekek).[106] A nyilvánosság kizárására sor kerülhet a jogorvoslati szakaszban is, ha például kizárólag jogkérdést érint a potenciális döntés. A fellebbviteli eljárás nyilvánossága másképpen ítélendő meg, mint az elsőfokú tárgyalás nyilvánossága, köszönhetően annak, hogy jogorvoslati eljárásban az eljárás formája elsődlegesen általában nem a tárgyalás. Az eljárás tisztességességének megítélésekor annak van jelentősége, hogy a fellebbezési eljárásra milyen okból kerül sor, illetve milyen a fellebbezést elbíráló bíróság felülbírálati, illetve döntési jogköre.
[53] Lényeges, hogy a nyilvánosságról nem lehet lemondani, a nyilvánosság kizárása kizárólag az eljáró bíróság döntésén alapul, azonban mindenképpen mérlegelni kell a döntés meghozatalakor a hivatkozott indok fennállásáról, illetve annak szükségességéről.[107] A tárgyalás nyilvánosságáról nem, de a nyilvános tárgyalásról le lehet mondani, azonban a lemondásnak önkéntesnek, minden befolyásolástól mentesnek és egyértelműnek kell lennie.[108]
[54] A nyilvánosság sérelme nagyon gyakran együtt jár a tisztességes eljárás más részjogosítványainak, például a védelemhez való jognak, vagy az indokolt bírói döntéshez való jognak a sérelmével. A védelemhez való jog például úgy függhet össze a nyilvános eljáráshoz való joggal, hogy a védelemhez való jog a tárgyalási részvétel útján gyakorolható a leghatékonyabban, amelytől csak kivételesen indokolt eltekinteni.[109] A nyilvánosság és az indokolt bírói döntéshez való jog kapcsolata pedig ott jelenik meg, hogy a bíróságnak indokolnia kell, hogy miért és milyen okból korlátozza az eljárás nyilvánosságát.
[55] A tisztességes eljárásnak a nevesített részjogosítványai mellett vannak nem nevesített elemei, amelyek közül a legjelentősebb a fegyverek egyenlősége, amelyhez szorosan kapcsolódik a kontradiktórius eljáráshoz való jog. A "fegyveregyenlőség" követelménye a felek közötti "méltányos egyensúlyként" értve elvben mind a polgári, mint a büntető ügyekre egyformán vonatkozik.[110] Büntetőügyekben a fegyveregyenlőség természetszerűen nem jelent "valós" egyenlőséget. A valóságban csak formális egyenlőségről beszélhetünk, hiszen a vád - mint közhatalmi jogosultságokkal rendelkező állami szakapparátus - lehetőségei és eszközei sokkal szélesebbek, mint a terhelté, szükségképpen fennáll a különbség a két eljárási pozíció között.[111] Éppen ezért számos más büntetőeljárási alapelv biztosítja a terhelt és az állam pozíciójának kiegyensúlyozását, mint például az ún. favor defensionis, azaz a védelemnek való kedvezmény elve.[112]
[56] A fegyveregyenlőség követelménye alapvetően meghatározza a felek eljárásjogi helyzetét. A fegyverek egyenlőségének elve szoros összefüggésben van a konkrét eljárási jogosultságokkal, ugyanakkor a sérelme nem feltétlenül attól függ, hogy milyen mértékben sérül valamely eljárásjogi jogosultság. A fegyveregyenlőség elvének sérelme akkor állapítható meg, ha az eljárásban az egyik fél egyértelműen hátrányba kerül, például nem kézbesítik az egyik fél fellebbezését, így nincs lehetősége érdemben reagálni,[113] vagy az egyik félnek nem biztosítják a releváns információkhoz való hozzáférést.[114] Közigazgatási hatósági eljárásban kiemelt jelentősége van annak, hogy a fél hozzáférhessen a közigazgatási hatóság birtokában lévő releváns iratokhoz.[115] A tisztességes hatósági eljárásban akkor biztosított a fegyveregyenlőség elve, ha a közigazgatási hatóság indokolása lehetővé teszi a fellebbező fél számára, hogy indokokkal alátámasztva megtámadja a hatóság döntését. A közigazgatási hatóság túl rövid és általános indokolása a fegyveregyenlőség, egyútt az eljárás tisztességességének sérelmét jelenti.[116]
[57] A fegyverek egyenlősége azt jelenti, hogy mindkét félnek egyenlő esélye kell legyen álláspontjának kifejtésére, egyenlő esélyű meghallgatási és kikérdezési jog illeti meg. A bíróságnak érdemben vizsgálnia kell a felek beadványait és észrevételeit.[117] A fegyverek egyenlősége csak akkor garantált, ha az eljárás résztvevői széles körű eljárási jogosítványokkal rendelkeznek: megismerhetik az eljárásban felhozott összes bizonyítékot, előterjesztett iratot, azokra észrevételeket tehetnek. Mindkét félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy az eljáró szerv előtt azonos eséllyel bizonyítsa az igazát.[118]
[58] A fegyverek egyenlőségének éppen ezért az egyik legfontosabb biztosítéka, garanciája a kontradiktórius eljáráshoz való jog. A kontradiktórius eljáráshoz való jog általában véve azt jelenti, hogy az eljárásban a felek megismerhessék a bíróság döntésének befolyásolása céljából előterjesztett bizonyítékokat és a benyújtott észrevételeket, és azokhoz megjegyzéseket fűzzenek. A kontradiktórius eljáráshoz való jogból következő követelmények nem különböznek a polgári és a büntető ügyek tekintetében. A kontradiktórius eljáráshoz való jog alapvetően megköveteli, hogy az eljárás szereplői érdemben tudjanak az adott eljárásban részt venni, biztosítja azt, hogy a feleknek lehetőségük legyen arra, hogy a bizonyítékokról tudomásuk legyen, nyilatkozhassanak minden bizonyítékra és észrevételre, amelyet a döntés befolyásolása érdekében a bíróság elé tárnak az eljárás során.[119] A kontradiktórius eljárás alapelve éppen ezért a bizonyítás, illetve a tárgyalás során érvényesül a legteljesebben, nem követelmény, hogy már a tárgyalás előtt rendelkezésre bocsássanak minden olyan beadványt, amit az eljárásban résztvevő ellenérdekű félnek vagy a bíróságnak sem bocsátottak a rendelkezésére.[120] A kontradiktórius eljárás elvének érvényesülése érdekében tehát annak a lehetőségét kell megteremteni, hogy minden releváns információt meg lehessen érdemben vizsgálni és vitatni, amely alapvetően a bizonyítás során történik. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme akkor merülhet fel, ha a bíróságok a bizonyítást önkényesen vagy visszaélésszerűen folytatták le.
[59] A büntetőeljárásban a kontradiktórius eljárás elvének érvényesülése szorosan kapcsolódik a védelemhez való jog, az eljárás nyilvánossága, valamint a fegyveregyenlőség elvének biztosításához. Lényeges, hogy a fegyverek egyenlősége a felek, büntetőeljárásban a vád és a védelem közötti eljárási jogosultság-elosztást célozza. A kontradiktórius eljáráshoz való jog az eljárás nyilvánosságával összefüggésben megköveteli, hogy a feleknek legyen hozzáférésük az eljárás anyagához, legyen azt lehetőségük egymás jelenlétében vitatni. Ezen elv érvényesülése alól nagyon szűk körben vannak kivételek, és ebben a tekintetben nincs különbség a polgári és a büntetőeljárás között.[121]
[60] A kontradiktórius eljárás elvének érvényesítése, valamint hiba esetén az eljárás "korrekciója" gátolja a tisztességes eljárás másik fontos követelményének, az időszerűségnek az érvényesülését. Ezért meg kell teremteni az egyensúlyt a kontradiktórius eljárás elvének érvényesülése és az eljárás elhúzódásának megakadályozása között úgy, hogy ne sérüljenek az alapvető garanciák. Éppen ezért a kontradikciót szolgáló eljárási cselekmények, mint a felek jelenléte, a tárgyalás, az indítványozási, észrevételezési jog az elsőfokú eljárásban nem korlátozható, a rendes jogorvoslati szakaszban azonban - az észszerű időtartam követelményére is figyelemmel - nem az elsőfokú eljárásban is lefolytatott időigényes, a felek jelenlétét is igénylő eljárási cselekmények lesznek a főszabály, hanem olyan kivétel, amelyet azonban indítványra biztosítani kell. Ennek megfelelően a másodfokú eljárásban a felek jelenléte nélkül zajló tanácsülés az általános eljárási forma, biztosított azonban a nyilvános ülés, valamint a tárgyalás kezdeményezésének lehetősége.[122] Ez összhangban áll az EJEB vonatkozó gyakorlatával.[123]
[61] A fegyveregyenlőség elvének érvényesülése érdekében biztosítani kell az ügyiratok és dokumentumok teljes megismerését is. A nemzetközi és az alkotmányos követelmények szintézisének eredményeképpen megállapítható, hogy az ügyirat-megismerés fő szabálya az ügyiratokhoz történő folyamatos és teljes körű hozzáférés biztosítása. Az iratok megismerése biztosítja a bizonyítékokhoz történő hozzáférést, így gyakorolható az észrevételezési, illetve a bizonyítási indítványok előterjesztésére vonatkozó jog. Az iratbetekintés a büntetőeljárásban a védelemhez való jog gyakorlásának előfeltétele, hiszen ennek hiányában kiüresedik a nyilatkozattétel, az észrevételezés és az indítványozási jog.[124]
[62] Az anyanyelvhasználathoz való jog a tisztességes eljáráshoz való jog egyik részjogosítványa, amely szorosan kapcsolódik a fegyveregyenlőség és törvény előtti egyenlőség elvéhez, kiemelt jelentősége van az ügyféli jogok biztosítása szempontjából. Mindenki jogosult anyanyelvét használni, függetlenül attól, hogy mely állam polgára, avagy állampolgársággal nem bíró személy. Az anyanyelvhasználathoz fűződő jog keretében biztosítani kell az ingyenes tolmácsolást, valamint a fordítást. Az anyanyelvhasználathoz való jogot biztosító tolmácsolás és fordítás terjedelme azonban számos kérdést vethet fel a gyakorlatban. Az ingyenes tolmácshoz való jogot kizárólag akkor kell biztosítani, ha nem érti vagy nem beszéli az eljárás nyelvét.
[63] Az anyanyelvhasználathoz való jog a tisztességes eljáráshoz való jog speciális követelménye, ezért az anyanyelv használattal kapcsolatos panaszokat a tisztességes eljáráshoz való joggal együttes értelmezés alapján kell vizsgálni.[125] Az anyanyelvhasználathoz való jogra általánosságban az jellemző, mint a tisztességes eljáráshoz való jogra, azaz azt az adott ügy konkrét körülményei alapján kell megítélni. Az anyanyelvhasználathoz való jogot az eljárás minden szakaszában, korlátozás nélkül biztosítani kell. Az eljárás nyelvét nem beszélő felet tájékoztatni kell az anyanyelvhasználathoz fűződő jogáról. Amennyiben az érintett számára nem biztosítják azt, hogy az anyanyelvén vagy az általa értett nyelven tájékoztatást kapjon a releváns információkról, az is kétségbe vonható, hogy megfelelően tud-e élni eljárási jogaival. Éppen ezért az anyanyelvhasználat sérelme más jogokra is hátrányos következményekkel járhat, amely okozhatja a bírósági vagy a hatósági eljárás egészének a tisztességtelenségét.[126]
[64] A büntetőeljárásban kiemelt jelentősége van nemcsak a tisztességes eljáráshoz való jog, hanem a védelemhez való jog szempontjából is a terhelt anyanyelvhasználati joga biztosításának. A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 2010/64/EU irányelv 2. cikke kifejezetten rögzíti, hogy a büntetőeljárás nyelvét nem beszélő vagy nem értő terhelt számára biztosítani kell, hogy késedelem nélkül tolmácsolást vehessenek igénybe a nyomozó és igazságügyi hatóságok előtt lefolytatott büntetőeljárások során, beleértve a rendőrségi kihallgatást, valamennyi bírósági tárgyalást és bármely szükséges közbenső meghallgatást. Az irányelv azt is rögzíti, hogy az anyanyelvhasználathoz való jog védelmi szintje soha nem csökkenhet az EJEE és az Európai Unió Chartája, valamint az EJEB esetjogában kialakított standardok alá.[127]
[65] Nagyon kevés általános szabály került kidolgozásra a gyakorlatban, annyira eltérőek egymástól az egyes ügyek. Az EJEB gyakorlata alapján alapvetően három vezérelvet kell figyelembe venni az anyanyelvhasználathoz való jog biztosítása során. Az első elv szerint az anyanyelvhasználathoz való jog minden, a terheltre vonatkozó és egyéb eljárási cselekményre kiterjed, magában foglalja az iratok lefordításához való jogot is, de csak addig, amíg az a terhelt és a védelem szempontjából alapvető fontosságú. A második fontos elv, hogy a tolmácshoz és fordításhoz való jogot nemcsak a bírósági eljárásban, hanem a büntetőeljárás egésze során (így a nyomozás során) is biztosítani kell. Végül hangsúlyozni kell, hogy az anyanyelvhasználathoz fűződő jog biztosítása a büntetőeljárásban eljáró hatóságokra és bíróságokra rója azt a kötelezettséget, hogy biztosítsák a terhelt számára a hatékony és megfelelő tolmács és fordító közreműködését a büntetőeljárásban. A tolmács ingyenessége független a terhelt helyzetétől, a tolmács szolgálata a büntető igazságszolgáltatási rendszer egyik eszköze, amelyet a terhelt számára biztosít az anyanyelvhasználathoz való jog érvényesülése érdekében. A tolmács költségeit a későbbiekben sem lehet visszakövetelni a terhelttől.
[66] Az EJEE a magyar joghoz viszonyítva lényegesen szűkebb jogosultságot biztosít a terheltnek azáltal, hogy az eljárás nyelvét értő terhelt esetében nem teszi kötelezővé a tolmács kirendelését. Más szóval a terheltnek nincs joga arra, hogy ragaszkodjon az anyanyelvén történő tájékoztatáshoz, abban az esetben, ha érti az eljárás nyelvét.[128] A 2010/64/EU irányelv is úgy fogalmaz, hogy a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogot akkor kell biztosítani a terhelt számára, ha nem érti az eljárás nyelvét. A magyar jog szerint az anyanyelvhasználathoz való jog szempontjából az a döntő, hogy mi a terhelt anyanyelve. Ha érti az eljárás nyelvét, de nem magyar anyanyelvű, az anyanyelvhasználathoz fűződő jog akkor is megilleti és jogosult tolmács igénybevételére. Addig azonban tolmács közreműködése nélkül is folyhat az eljárás, amíg be nem jelenti, hogy a saját anyanyelvét kívánja használni. Az eljárás ezen szakaszától kezdődően kell tolmács kirendelésével az alapjogának érvényesülését biztosítani. A magyar anyanyelvű terheltet azonban nem illeti meg az anyanyelv használatának joga alapján az a jogosultság, hogy részére a büntetőeljárás iratait más nyelvre lefordítsák.[129]
[67] Azt, hogy mikor van szükség az anyanyelvhasználathoz való jog biztosítása érdekében tolmács igénybevételére, a bíróságnak, illetve a hatóságoknak kell eldöntenie. A terhelt nyelvi képességeinek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a terhelt megértette-e a bűncselekményt, amivel vádolják, és a hozzá címzett nyilatkozatokra adott reakcióját kell értékelni ahhoz, hogy a bíróság eldönthesse, hogy rendelkezik-e kellően részletes ismeretekkel az eljárás nyelvét illetően.[130] Fontos szabály, hogy a hatóságoknak kell bizonyítania, hogy a terhelt megfelelően beszéli az eljárás nyelvét, nem a terheltnek kell az ellenkezőjét igazolnia.[131] Az egyértelműen sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, ha az a terhelt, akinek szükséges lenne tolmácsra, nem kap tolmácsot. Kérdéses azonban, hogy felvetheti-e a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, ha a terhelt nyilatkozata ellenére, a hatóságok döntése alapján rendelik ki a tolmácsot.
[68] Az egyéni jogvédelem, a jogbiztonság védelme és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom hármas célrendszere az államtól mint jogalkotótól és az állami intézményektől is elvárja az észszerű időtartam követelményét.[132] Az észszerű idő alaptörvényi követelménye elsősorban a jogalkalmazót (az eljáró hatóságokat, bíróságokat) kötelezi az indokolatlan késedelem nélküli eljárásra. Az eljárás észszerű időn belül való lefolytatásának követelménye kettős elvárást támaszt az állammal szemben. Az államoknak egyrészt úgy kell kialakítaniuk az igazságszolgáltatási rendszerüket, hogy a bíróságok képesek legyenek minden esetben észszerű időn belül meghozni az ügydöntő határozatokat.[133] Másrészt úgy kell kialakítani az alkalmazandó jogszabályokat, a jogszabályi környezetet, hogy az lehetővé tegye az eljárások észszerű időn belüli elbírálását.[134] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a tisztességes eljáráshoz való jog részeként kifejezetten biztosítja a felek részére minden olyan eljárásban az észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogot, ahol az érintett személy ellen emelt bármely vádról vagy valamely perben a jogairól és a kötelezettségeiről bíróság dönt. A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog alapvető feltétele, hogy a közigazgatási hatóságok betartsák a rájuk irányadó jogszabályi határidőket. Önmagában a számszerűsített, törvényben előírt határidő túllépése nem feltétlenül jelent jogsérelmet.[135] Az eljárás kimenetele azonban lehet egy szempont a határidőtúllépés jogsértő jellegének megítélésekor. Így a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét jelenti a közigazgatási hatóság által a törvényi határidő túllépése akkor, ha az ügyféllel szemben szankciót alkalmaznak.[136]
[69] Az EJEB kialakított egy szempontrendszert,[137] amely alapján az egyedi ügyekben vizsgálja a pertartam észszerűségét.[138] Eszerint az eljárás elhúzódása kapcsán mindenképpen figyelembe kell venni a jogvita bonyolultságát, valamint a felek és a releváns hatóságok magatartását.[139] Egy későbbi ügyben az EJEB ezt a szempontrendszert kiegészítette azzal, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy a felek szempontjából mi a jogvita tétje.[140] Az EJEB több ügyben is hangsúlyozta, hogy az eljárás elhúzódása kapcsán döntő jelentőségűek a konkrét eset körülményei, az ügy bonyolult vagy éppen egyszerű megítélése. Előfordulhat az is, hogy az eljárás egyes szakaszai megfelelő tempóban zajlanak, miközben az eljárás egész időtartama mégis átlépi az észszerű időtartamot.[141] A jogszabályokban, nemzetközi dokumentumokban, illetve az esetjogban sincs egyértelműen meghatározott időintervallum, ami kijelölné az észszerű időtartamot, vagy azt, ami azon túlmegy. A gyakorlatban azonban kialakulóban van egyfajta tendencia, hogy mi az az abszolút eljárási időtartam, ami még elfogadható lehet, és mi az, ami már nem.[142]
[70] Önmagában egy eljárás hosszú időtartama még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az eljárás indokolatlanul elhúzódott, és nem feltétlenül jár a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével. Ugyanígy egy eljárás rövidebb időtartama sem zárja ki azt, hogy az eset konkrét körülményeire tekintettel mégiscsak sérül az észszerű időtartam követelménye. A legfőbb cél az indokolatlan késedelem, az inaktivitás kiküszöbölése az eljárásokban, amely mind a hatósági, mind a bírósági eljárások esetén vizsgálandó. Amennyiben a vizsgált bírósági vagy hatósági eljárás cselekményeiből vagy történetéből arra lehet következtetni, hogy a bíróság vagy a hatóság nem tartotta szem előtt az észszerű határidőn belüli elbírálás követelményét, akkor az adott eljárás elhúzódása, az érintett bíróság vagy hatóság tétlensége, az ún. inaktivitás következtében - az eljárás időtartamától függetlenül - megállapítható.[143] Az EJEB gyakorlatában inaktivitás például, ha a bíróság vagy a hatóság nem jár el megfelelő gyorsasággal, illetve nem tesz erőfeszítéseket az eljárás folytatására vagy az adott eljárási cselekmény végrehajtásának elősegítésére, valamint ha általában fél évet meghaladóan nem történik semmi előrelépés az eljárásban.[144] Az Alkotmánybíróság is hasonló megállapításokat fogalmazott meg azon alkotmányjogi panaszok elbírálása kapcsán, amelyek az Alaptörvény XXVIII. cikkére alapján az eljárás elhúzódására tekintettel kérték a bírósági döntések megsemmisítését.[145]
[71] A tisztességes eljáráshoz való jog akkor sérül, ha az eljárás elhúzódása az állami szervek magatartására vezethető vissza.[146] Az eljárás szereplőinek perelhúzó magatartása alapvetően nem róható a hatóságok terhére.[147] Az egyik fél által alkalmazott késleltető taktika azonban nem menti fel a hatóságokat az eljárás észszerű időn belül való lefolytatására irányuló kötelezettségük alól.[148] Az EJEB gyakorlata szerint felróható magatartás például, ha az iratokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a fél az eljárást késleltette, a saját magatartása okozta az eljárás elhúzódását, vagy folyamatosan kizárási indítványokat terjesztett elő a bírák cseréje érdekében.[149] A tisztességes eljáráshoz való jog azonban nem kívánja meg a felektől, hogy aktívan közreműködjenek a bíróságokkal, így például nem lehet felróni a feleknek, ha a rendelkezésükre álló valamennyi jogorvoslatot igénybe veszik.[150] Mivel az igazságszolgáltatás megfelelő működésének megszervezése az állam feladata, ezért nem lehet például arra hivatkozni, hogy a bíróságok leterheltek, túl sok ügy van, vagy nem megfelelő a bírák száma.[151]
[72] Az észszerű idő követelményének vizsgálata szempontjából döntő jelentősége van az eljárások kezdő és végső időpontjának. Az eljárás kezdete alapvetően az eljárás bíróság előtti megindítása. Az eljárások sajátosságai miatt azonban előfordulhat - például közigazgatási vagy büntető eljárásban -, hogy a bírósági eljárást megelőző eljárás időtartama is számít. Így például közigazgatási eljárásban a bírósági eljárást megelőző kötelező előzetes közigazgatási hatósági eljárás időtartamát is figyelembe kell venni az észszerű időtartam vizsgálatakor.[152] Büntetőeljárásban pedig az eljárás kezdeti időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a terhelt helyzetében az ellene felhozott gyanú következtében lényeges változás áll be. Ilyen lényeges változás lehet a terhelt letartóztatása, vagy ha vele közlik a megalapozott gyanút.[153]
[73] Az észszerű időtartam vizsgálata szempontjából az eljárás jogerős befejezése, a jogvita eldöntése az irányadó, azaz a jogorvoslati szakasz is beleértendő.[154] Az észszerű idő követelménye a jogi eljárás minden, a jogvita rendezését célzó szakaszára érvényes, így az ítélet bármely bíróság általi végrehajtását is az eljárás integráns részének kell tekinteni.[155]
[74] Az észszerű időtartam vizsgálatával kapcsolatban a problémát legfőképpen az okozza, hogy az eljárás elhúzódását utólag nem lehet orvosolni. Az EJEB az észszerű időn belüli eljárás követelményével kapcsolatban több speciális szabályt is rögzített. Az egyik, hogy az észszerű idő követelményének sérelmére folyamatban lévő eljárásban is lehet hivatkozni, nem kell megvárni az eljárás jogerős befejeződését. Elvben tehát adott a lehetőség, hogy már az eljárás folyamán orvosolni lehessen az eljárás elhúzódását.[156] A büntetőeljárásban az eljárás során van lehetőség kifogás előterjesztésére az eljárás elhúzódása miatt, ha például valamely eljárási cselekmény vagy határozat meghozatalára előírt határidő eredménytelenül telt el.[157] A büntetőeljárásban a bíróság az ítéletben "kompenzálhatja" az eljárás elhúzódását az elítélt büntetésének enyhítésével vagy a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésével, de csak abban az esetben, ha a bíróság ítélete kifejezetten hivatkozik az eljárás elhúzódására az indokolásban. További feltétel, hogy a szankció enyhítésének érdemi mértékűnek kell lennie, nem lehet csupán látszólagos.[158] Az EJEB több magyar vonatkozású ügyben megállapította, hogy megfelelő jogorvoslatnak tekinti az eljárás elhúzódása esetén a büntetés enyhítését.[159] A másik megoldás, ha a jogalkotó az eljárások lezárását követően biztosít kompenzációt. A magyar jog a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatban lehetővé teszi pénzbeli igény érvényesítését vagyoni elégtételként.[160] A hatósági eljárásban alapvetően törvény által meghatározott rövidebb határidők vannak, amelyek túllépése szintén okozhatja a észszerű időtartam sérelmét, azonban önmagában a határidő túllépése nem mindig jelent jogsértést. A határidők betartása a hatósági eljárásban azonban fokozottan érvényesítendő követelmény, ezért a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog akkor garantált, ha a jogszabályi határidő lejártát követően anyagi jogi szankciót nem alkalmaznak a féllel szemben. Amennyiben a határidőn túl mégis szankció alkalmazása történne a hatósági eljárásban, úgy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során azt az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek kell tekinteni, ez a bírói jogértelmezés áll összhangban a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal.[161]
[75] Az eljárások időszerű időtartamának biztosítása azonban nem mehet a megfelelő igazságszolgáltatási tevékenység biztosításának rovására, tehát az időszerűség biztosítása, amely maga is a tisztességes eljáráshoz való jog egyik aspektusa, nem járhat olyan jogok sérelmével, amelyek nem garantálják az eljárás tisztességességét. Az időszerűség követelménye csak egy a tisztességes eljárás kritériumai közül, a többi feltétellel együtt érvényesülve kell, hogy garantálják az eljárás tisztességességét.
[76] A védelemhez való jog speciális büntetőeljárási alapelv, a tisztességes eljárás érvényesülésének egyik legfontosabb záloga a büntetőeljárásban. A bűncselekménnyel vádolt személy számára a feltétlenül biztosítandó "minimális" jogok között kell garantálni, hogy megfelelő idővel és lehetőséggel rendelkezzen a védelem előkészítésére, valamint rendelkezésére álljon az ehhez szükséges idő és eszközök. A védelemhez való jognak a büntetőeljárás idején végig érvényesülnie kell, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az alapjognak az egyes eljárási szakaszokban azonos tartalommal és egységes részletszabályokkal kell érvényesülnie. Az egyes eljárási szakaszoknak eltérő szerepe van, amely befolyásolhatja a védelemhez való jog érvényesülésének szükségességét és mértékét. A nyomozási szakasz azonban eltérő sajátosságokat mutat a tárgyalási szakaszhoz képest, amely értelemszerűen befolyásolja a védelem jogosítványainak terjedelmét is. Számos olyan jog van, például a jelenlét vagy a kérdés, indítványozás joga, amely a nyomozási szakaszban korlátozottabban gyakorolható. A tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog érvényesülése érdekében azt kell garantálni a védelem számára, hogy biztosítva legyen a lehetőség a rá nézve terhelő tanú kikérdezésére, vallomásának kétségbe vonására akár a vallomás megtételekor, akár az eljárás későbbi szakaszában.[162]
[77] Az EJEE tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló 6. cikk 3. pontjának rendelkezése biztosítja minden bűncselekménnyel gyanúsított személy számára a jogot, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól; hogy rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel, valamint, hogy személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet. Az Alapjogi Charta 48. cikk (2) bekezdése alapján is minden vádlott számára biztosítani kell a védelemhez való jogának tiszteletben tartását. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése a védelemhez való jogot a tisztességes eljáráshoz való jog részelemeként nevesíti.
[78] A védelemhez való jog a terhelt számára jogot, a hatóságok és a bíróság számára kötelezettséget keletkeztet. A terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez. A terhelt személyesen is védekezhet, de a védelmét a büntetőeljárás bármely szakaszában védő is elláthatja (->védő). A védőhöz való jog célja, hogy elősegítse a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését, nevezetesen a fegyverek egyenlőségét a terhelt és a hatóságok között, ellensúlyozza a fogvatartásban lévő terhelt "kiszolgáltatott" helyzetét, valamint biztosítja az önvádra kötelezés tilalmának érvényesülését az eljárásban. A védőhöz való jog megsértésének minősült, ha a nyomozás során a védő számára megakadályozták vagy megnehezítették a hozzáférést az eljárás irataihoz, vagy pedig nem tették lehetővé a védő részvételét egyes eljárási cselekményeken.[163]
[79] A védelemhez való jog egyik legfontosabb garanciája a védő jelenléte a gyanúsított kihallgatásán. A védő kérdéseket tehet fel, nyilatkozatokat tehet, amelyeket jegyzőkönyvbe kell venni.[164] A védő jelenléte a terhelt kihallgatásakor nemcsak az eljárási szabályok megtartásának garanciája, hanem a terheltet is segíti a védekezésre való felkészülésben. A tisztességes eljáráshoz való jog megköveteli, hogy a gyanúsított számára már a büntetőeljárás kezdeti szakaszától kezdve biztosítsák a professzionális segítségnyújtást, ez a jog azonban nem korlátozhatatlan. Lényeges azonban, hogy a védelem számára a jogok korlátozásából adódó nehézségeket hatékonyan kell ellensúlyozni a bírósági eljárásban. Ha a védelem a bírósági eljárásban megkapja annak a lehetőségét, hogy érdemben vitatni tudja a nyomozás során elhangzott vallomásokat, akkor a jelenlét korlátozása a nyomozás során nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.[165] A tisztességes eljáráshoz való joggal összeegyeztethetetlennek minősül, ha az ítélet csupán vagy alapvetően olyan vallomáson alapul, amelyet a terheltnek nem volt lehetősége megvizsgálni sem a nyomozási, sem a tárgyalási szakaszban.[166]
[80] A védelemhez való jog a személyes jelenlétben megnyilvánuló tárgyalási részvétel útján gyakorolható a leghatékonyabban, ezért a terhelt számára alapvető fontosságú, hogy az ellene folyó büntetőeljárásban, annak bármely szakaszában kifejthesse álláspontját, az őt megillető eljárási jogok közül élhessen a jelenlét és az észrevételezés jogával.[167] A védelemhez való jog érvényesülését szolgáló eljárási jogok gyakorlása ezért szorosan összefonódik a tárgyalással, illetve a tárgyaláson való részvétellel. Az eljárás tisztességessége, a védelemhez való jog érvényesülésére tekintettel, megköveteli a kontradiktórius tárgyalási formát, amely a jogorvoslati szakaszban korlátozható, mert ott nem a tárgyalási forma a fő szabály. Az eljárás tisztességessége megköveteli, hogy jogszabály meghatározza azokat az objektív szempontokat, amelyek alapján a bíróság dönthet arról, hogy például másodfokon tárgyalást tart, vagy más eljárási formában, adott esetben a felek jelenlétének mellőzésével bírálja el az ügyet.
[81] A terhelt tárgyaláson való részvétele a terhelt önrendelkezési jogának része, melynek értelmében arról a terhelt lemondhat. Ha a jelenlét a terhelt kötelessége lenne, akkor a terhelt az igazságszolgáltatás működését könnyen ellehetetleníthetné azzal, hogy állandóan távol lenne olyan esetekben, amikor jelen kellene lennie, vagy nem megfelelő állapotban jelenne meg az eljárási cselekményeken. Éppen ezért a tisztességes eljáráshoz való joggal összeegyeztethető, ha a tárgyaláson való jelenlét csak joga a terheltnek és nem kötelessége.[168] Szükséges azonban, hogy a tárgyaláson való jelenlétről történő lemondás kizárólag meghatározott törvényi szabályok alapján történhet, mert így biztosított az eljárás tisztességessége. A tisztességes eljáráshoz való jognak az is része, hogy lehetővé kell tenni a terhelt visszatérését a tárgyalásra, ez azonban nem jelenti azt, hogy a távollétében lefolytatott bizonyítást meg kellene ismételni. A terhelt jelenléte önmagában is fontos garancia, de az eljárás tisztességességéhez az is szükséges, hogy a terhelt aktív részvétele is biztosított legyen az eljárásban. Az a büntetőeljárás minősül tisztességesnek, ahol a terhelt követni tudja az eljárást, nincs gátolva abban, hogy maga is bizonyítást indítványozzon, bizonyítékokat szerezzen, illetve vallomást tegyen.
[82] A terhelt önként lemondhat a tárgyaláson való részvétel jogáról, de előfordulhat olyan eset is, amikor a terhelt elérhetetlenné válik az eljárásban. A terhelt - rosszhiszemű magatartásán alapuló - távolléte nem lehet akadálya a büntetőeljárás lefolytatásának, a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése azonban többlet garanciákat és szabályokat kíván meg arra az esetre, ha a büntetőeljárás a terhelt távollétében folyik. Ilyen például a védő kötelező részvétele az eljárásban, vagy a terhelt "visszatérése" esetén a részvételének utólagos biztosítása. A tisztességes eljáráshoz való jog egyik legfontosabb garanciája, hogy a terhelttel szemben ne lehessen úgy megállapítani a bűnösséget, és kiszabni a büntetőjogi jogkövetkezményt, hogy egyáltalán nem értesült arról, hogy ellene büntetőeljárás van folyamatban.[169] Az EJEE 6. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog is garantálja a terhelt személyes és aktív részvételének jogát az eljárásban, azonban az EJEB következetesen képviselt álláspontja szerint a törvényalkotónak fel kell lépnie a terhelt indokolatlan távolléte ellen. A tisztességes eljáráshoz való jogot érvényre juttató követelmény azonban, hogy amikor a vádlott tudomására jut a lefolytatott büntetőeljárás, legyen lehetősége új eljárás kezdeményezésére.[170]
[83] A büntetőeljárás tisztességességének biztosítása érdekében különös figyelmet kell fordítani a terhelt vádról történő tájékoztatására, amely a védelemhez való jog érvényesülését szolgálja. Az EJEE 6. cikk (3) bekezdése biztosítja a terhelt számára, hogy tájékoztatást kapjon a vád okáról, azaz a vád alapjául szolgáló cselekményről, valamint a cselekmény jogi minősítéséről és annak változásáról.[171] A tájékoztatásnak olyan részletesnek kell lennie, hogy a terhelt megértse, mivel is vádolják, ez teszi lehetővé, hogy a terhelt felkészülhessen az ellene felhozott vád elleni védekezésre. Az EJEB kiemelten fontosnak tartja, hogy a tájékoztatásnak a vád jogi minősítésére és annak tényleges és lehetséges változásaira is ki kell terjednie.[172]
[84] A hatékony védelemhez való jognak az is része, hogy a védelem számára megfelelő idő álljon rendelkezésre a védekezésre való felkészüléshez. A felkészülési idő mérlegelésekor azonban több körülményt is figyelembe kell venni. Így döntő jelentősége van az eljárás jellegének, az ügy bonyolultságának, a védő elfoglaltságának és aktuális munkaterhének, valamint annak, hogy az eljárás éppen melyik szakaszában van.[173] Az eljárás észszerű időn belül történő lefolytatásához fűződő érdeket is tekintetbe kell venni, azonban az nem akadályozhatja az eljárásban résztvevő személyek jogainak érvényesülését.[174]■
[1] BÁRD Károly: "Demokrácia - Tisztességes eljárás - megismerés a büntetőperben" in FARKAS Ákos (szerk.): Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére, Miskolc, Bíbor, 2003, 64.
[2] SULYOK Tamás: "A védelemhez való jog összehasonlító vizsgálata" in BADÓ Attila (szerk.): A bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a politika, Budapest, Gondolat, 2011, 206.
[3] NAGY Anita: "Az emberi jogok és a büntetőeljárás kapcsolata" Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXVIII, 2010, 345; TÓTH J. Zoltán: "A tisztességes eljárás(hoz való jog) elméleti kérdései" in TÓTH J. Zoltán (szerk.): A tisztességes eljáráshoz való jog, Budapest, Wolters Kluwer, 2021, 15.
[4] TÓTH J. (3. j.) 25.
[5] Anna ALBRECHT H.: Welchselwirkungen zwischen Art. 6 EMRK und nationalem Strafverfahrensrecht, Mohr Siebeck, 2020, 2; Monika ENDE: "Die Bedeutung des Art. 6. Abs. 1 EMRK für den Gemeineuropäischen Grundrechtsschutz" Kritische Vierteljahresschrift für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft, 1996/4, 371.
[6] BÁRD Károly: Emberi Jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában, Budapest, Magyar Közlöny lap- és Könyvkiadó, 2007, 15.
[7] BÁRD Károly: "Igazság, igazságosság és tisztességes eljárás" Fundamentum 2004/1, 46.
[8] FARKAS Ákos: Büntetőjogi Együttműködés az Európai Unióban, Budapest, Osiris, 2001, 52.
[9] Alapjogi Charta 47. cikk második bekezdés.
[10] Alapjogi Charta 41. cikk.
[11] Az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" fejezetében szabályozott alapvető jogok az ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogait tartalmazza. ÁRVA Zsuzsanna (szerk.): Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez, I. cikk; SÁRI János: "Alapjogok" in Alkotmánytan II, Budapest, Osiris, 2004, 40.
[12] F. ROZSNYAI Krisztina - KOÓSNÉ MOHÁCSI Barbara: "6. cikk Tisztességes eljáráshoz való jog" in SONNEVEND Pál - BODNÁR Eszter (szerk.): Az Emberi Jogok Európai Egyezményének kommentárja, Budapest, HVG-ORAC, 2021, 172.
[13] VARGA ZS. András: A tisztességes eljáráshoz való jog bírósági aspektusból [1. Dr. Varga Zs. András - A tisztességes eljáráshoz való jog bírósági aspektusból | Kúria (kuria-birosag.hu)] I. pont.
[14] 19/2021. (V. 27.) AB határozat, Indokolás [72].
[15] Robert ESSER: Auf dem weg zu einem europäischen Strafverfahrensrecht, De Gruyter, 2013, 50-51.
[16] 3172/2025. (V. 30.) AB határozat; 3029/2024. (I. 24.) AB határozat.
[17] Az alkotmányjogi panaszok esetében az Alkotmánybíróság elismerte az önkormányzatok indítványozói jogosultságát. Pl. 3030/2020. (II. 24.) AB határozat; 3192/2024. (V. 31.) AB határozat. Mindeközben legutóbb a 3296/2024. (VII. 24.) AB végzés egyértelműen rögzítette, hogy "[a]lkotmányjogi értelemben a helyi önkormányzatok részei az államszervezetnek. Az Alaptörvény 31. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek, azaz az indítványozó státuszánál fogva közhatalmat gyakorló szervnek minősül".
[18] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 108-109.
[19] König v. Germany, Judgment of 28 June 1978, no. 6232/73, § 89.
[20] Jogrendszerenként eltérő lehet például a szabálysértések megítélése, amely a büntetőjogi és a közigazgatási jog határterülete. Az Engel és társai ügyben kidolgozott kritériumok alapján eldönthető, hogy egy jogvita inkább büntetőjogi jellegűnek tekinthető-e. A kritériumok egyike a nemzeti jog, emellett azonban lényeges például az alkalmazandó szankció természetének és mértékének figyelembe vétele is. Engel and Other v. the Netherlands, Judgment of 8 June 1976, Series A no. 22.
[21] Pl. 3466/2022. (XII. 6.) AB határozat; 3005/2023. (I. 13.) AB határozat; 9/2023. (VI. 20.) AB határozat; 24/2024. (XII. 30.) AB határozat.
[22] 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 95; ALBRECHT (5. j.) 5-6; MEYER-LADEWIG - NETTESHEIM - VON RAUMER: EMRK Europäische Menschenrechtskonvention, 5. Auflage, 2023. Rn. 105.
[23] 3027/2018. (II. 6.) AB határozat, Indokolás [39]; 3303/2020. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [53].
[24] 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 99; ESSER: (15. j.) 374; LAURA HOYANO: "What is balanced ont he scales of justice? In search of the essence of the right to a fair trial" Criminal Law Review 2014/1, 4-29.
[25] Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan [30/1992. (V. 26.) AB határozat]. Fontos azonban, hogy mindkét feltételnek - tehát a szükségességnek és az arányosságnak - egyszerre kell fennállnia.
[26] BÁRD (6. j.) 61.
[27] Kraska v. Switzerlan, Judgment of 19 April 1993, no. 13942/88, § 30; Perez v. France, Judgment of 12 February 2004, no. 47287/99, § 80.
[28] BÁRD (6. j.) 60-61.
[29] FARKAS Henrietta Regina: "A tisztességes eljárás főbb részjogosítványainak érvényesülése a büntetőperben" Büntetőjogi Szemle 2014/1, 11, 15.
[30] KONDOROSI Ferenc - UTTÓ György - VISEGRÁDY Antal: A bírói etika és a tisztességes eljárás, Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2007, 181.
[31] KONDOROSI Ferenc: A tisztességes eljáráshoz való jog garanciái az Emberi Jogok Európai Egyezményében. Rendészettudományi gondolatok, Budapest, 2014, 121-122.
[32] Bellet v. France, Judgment of 26 April 1994, Series A no. 289-A, § 38.
[33] Például ne legyen túlzott biztosíték vagy illeték megfizetésének kötelezettsége az eljárás feltétele: Kreuz v. Poland, Judgment of 19 June 2001, no. 28249/95, § 60-67; Reuther v. Germany, Judgment of 5 June 2003, no. 74789/01.
[34] Kutic v. Croatia, Judgment of 1 March 2002, ECHR 2002-II, § 25-32.
[35] Ouzounis and Others v. Greece, Judgment of 18 April 2002, no. 49144/99, § 21; Scordina v. Italy, Judgment of 29 March 2006, no. 36813/97, § 196.
[36] Ganci v. Italy, Judgment of 30 October 2003, ECHR 2003-XI, § 31.
[37] NAGY (3. j.) 355.
[38] Sramek v. Austria, Judgment of 22 October 1984, no. 8790/79, § 36.
[39] 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77; 3074/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [57]; 8/2020. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [49].
[40] Benthem v. the Netherlands, Judgment of 23 October 1985, Series A no. 97, § 40.
[41] CZINE Ágnes: A tisztességes bírósági eljárás, Budapest, ORAC, 2020. 162.
[42] A magánindítvány ugyanis a sértett akaratától teszi függővé a büntetőeljárás megindítását a sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén, kizárva ezzel a bűncselekmény hivatalból üldözésének lehetőségét.
[43] A "büntetőjogi vád" fogalom értelmezésének a büntetőeljáráson kívüli jogellenes cselekményekkel kapcsolatos eljárásban, például a szabálysértési eljárásban, közigazgatási szankciót, általában bírságot kiszabó eljárásokban (pl. adóigazgatási eljárásban vagy versenyfelügyeleti eljárásban) lehet jelentősége. A "vád" fogalmát a részes államok nemzeti joga szerinti kategóriáktól és szabályozástól függetlenül, autonóm módon kell értelmezni. Azt, hogy egy cselekmény mennyiben minősül büntetőjoginak, a Bíróság az egyedi ügyekben dönti el az Engel és társai ügyben kidolgozott kritériumok figyelembe vételével. (1) A Bíróság figyelembe veszi, hogy az adott cselekmény hogyan minősül a nemzeti jogban, fontos annak elemzése, hogy az jogtechnikailag büntetőjoginak minősül-e. A Bíróság emellett (2) a jogellenes cselekmények természetét, illetve (3) az alkalmazandó szankció természetét és mértékét vette figyelembe annak meghatározásakor, hogy fennáll-e a büntetőjogi vád (Engel and Other v. the Netherlands, Judgment of 8 June 1976, Series A no. 22; Grosham v. the Chech Republic, Judgment of 1 June 2023, no. 19750/13, § 113). Lásd ehhez F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 112; MEYER-LADEWIG - NETTESHEIM - VON RAUMER (22. j.) Rn. 2.
[44] RÓTH Erika: "A tisztességes eljáráshoz való jog" in HALMAI Gábor - TÓTH Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok, Budapest, Osiris, 2003, 706.
[45] RÓTH (44. j.) 705.
[46] NAGY Csongor István: "Tisztességes eljárás és bírósági felülvizsgálat a versenyfelügyeleti eljárásban" in VALENTINY Pál - KISS Ferenc László - NAGY Csongor István (szerk.): Verseny és szabályozás 2014, Budapest, MTA KRTK KTI, 2015, 62.
[47] A törvény által felállított bíróság nem azonos a törvényes bíróhoz való joggal, utóbbi csak egy, a törvény által felállított bíróság kritériumai közül. A törvény által felállított bíróság a szervezetre, a bíróság egészére vonatkozik, míg a törvényes bíróhoz való jog az ügyben konkrétan eljáró bíró személyére irányul.
[48] 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [32].
[49] Zand v. Austria, Judgment no. 7360/76, Commission's report of 12 October 1978, Decisions and Reports 15, § 69; idézi: Miracle Europe Kft. v. Hungary, Judgment of 12 January 2016, no. 57774/13, § 51.
[50] Coeme and others v. Belgium, Judgment of 22 June 2000, no. 32492/96, 32547/96, 32548/96, 33209/96, és 33210/96), § 99; Gurov v. Moldova, Judgment of 11 July 2006, no. 36455/02, § 36.
[51] Guodmundur Andri Ástrádsson v. Iceland, Judgment of 12 March 2019, no. 26374/118), § 123.
[52] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 122.
[53] DMD Group v. Slovakia, Judgment of 5 October 2010, no. 19334/03, § 67-70; 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [48].
[54] BADÓ Attila: Az igazságszolgáltató hatalom függetlensége és a tisztességes eljárás, Szeged, Iurisperitus Bt.: Pólay E. Alapítvány, 2013, 71-72.
[55] 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [33]; 21/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [75]-[76]; 3128/2020. (V. 15.) AB határozat, Indokolás [38], 3070/2022. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [28].
[56] 3076/2020. (III. 18.) AB határozat, Indokolás [20]-[22]; 3128/2020. (V. 15) AB határozat, Indokolás [39].
[57] Sramek v. Austria, Judgment of 22 October 1984, no. 8790/79, § 42; Beaumartin v. France, Judgment of 24 November 1994, Series A no. 296-B § 38; Zolotas v. Greece, Judgment of 30 November 2005, no. 38240/02, § 24.
[58] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 123.
[59] BÁRD (6. j.) 108.
[60] 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [28].
[61] Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés: "A bírók függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak."
[62] MEYER-LADEWIG - NETTESHEIM - VON RAUMER (22. j.) Rn. 66-70.
[63] RAVASZ László: "Bírói függetlenség és tisztességes eljáráshoz való jog" Debreceni Jogi Műhely 2015/3-4; Bochan v. Ukraine, Judgment of 03 August 2007, no. 7577/02, § 71; Kleyn and Others v. the Netherlands, Judgment of 05 May 2003, no. 39343/98, 39651/98,043147/98, 46664/99, § 190; Langborger v. Switzerland, Judgment of 22 June 1989; no. 11179/84, § 32.
[64] 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [26].
[65] Avo O. Karttunen v. Finnland, Decision of CCPR of 23 October 1992, no. CCPR/C/46/D/387/1989, 7.2.
[66] SÁNDOR István: "Emberi jog és büntetőjog" Miskolci Jogi Szemle 2009/1, 169.
[67] Jürgen SCHWARZE: European Administrative Law, London, Office for Official Publications of the European Communities, 2006, 585; TÓTH J. Zoltán: "A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában: az anyagi határidők betartásának kötelezettsége" Jogelméleti Szemle 2020, 173-180.
[68] MEYER-LADEWIG - NETTESHEIM - VON RAUMER (22. j.) Rn. 71-72.
[69] Le Compte, Van Leuven és De Meyere v. Belgium, Judgment of 23 June 1981, Series A no. 43, § 58; Piersack v. Belgium, Judgment of 26 October 1984, Series A no. 85, § 30; Hauschildt v. Denmark, Judgment of 24 May 1989, Series A no. 154, § 46.
[70] Piersack v. Belgium, Judgment of 26 October 1984, Series A no. 85, § 30.
[71] MEYER-LADEWIG - NETTESHEIM - VON RAUMER (22. j.) Rn. 72.
[72] BÁRD (6. j.) 111-112.
[73] Delcourt v. Belgium, Judgment of 17 January 1970, Series A no. 11, § 31; lásd ehhez: NAGY (3. j.) 356; RÓTH (44. j.) 710.
[74] 25/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [26].
[76] McGonnell v. United Kingdom, Judgment of 2 February 2000, ECHR 2000-II, § 52-57.
[77] Kyprianou v. Cyprus, Judgment of 15 December 2005, no. 73797/01, § 121. bekezdés; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [33].
[78] Langborger v. Sweden, Judgment of 22 June 1989, Series A no. 155, § 35; Gautrin and others v. France, Judgment of 20 May 1998, Reports 1998-III, § 59.
[79] RAVASZ (63. j.) 1.1. pont.
[80] Le Compte, Van Leuven és De Meyere v. Belgium, Judgment of 23 June 1981, Series A no. 43, § 58.
[81] Toziczka v. Poland, Judgment of 24 October 2012, no. 29995/08, § 36.
[82] Ringeisen v. Austria, Judgment of 16 July 1971, no. 3614/65, § 97.
[83] SÁNDOR (66. j.) 169.
[84] Piersack v. Belgium, Judgment of 26 October 1984, Series A no. 85, § 31; De Cubber v. Belgium, Judgment of 26 October 1984, Series A no. 86, § 27-29.
[85] Hauschildt v. Denmark, Judgment of 24 October 1989, no. 10486/83, § 50-52; Perote Pellon v. Spain, Judgment of 25 July 2002, no. 45238/99, § 48, 50-51.
[86] Sainte-Marie v. France, Judgment of 16 December 1992, no. 12981/87, § 30-32.
[87] BÁRD (6. j.) 119-120.
[88] Be. 14. § (3) bekezdés c) pontja.
[89] Ringeisen v. Austria, Judgment of 16 July 1971, Series A no 13, § 110.
[90] Piersack v. Belgium, Judgment of 26 October 1984, Series A no. 85, § 31; De Cubber v. Belgium, Judgment of 26 October 1984, Series A no. 86, § 27-29.
[91] 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 104.
[92] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 132.
[93] 3032/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [25]-[26]; Tatishvili v. Russia, Judgment of 22 February 2007, no. 1509/02, § 58; Gradinar v. Moldova, Judgment of 8 April 2008, no. 7170/02; Sholokhov v. Armenia and Moldova, Judgment of 31 July 2012, no. 40358/05, § 66-67.
[94] Hirvisaari v. Finland, Judgment of 27 September 2001, no. 49684/99, § 30.
[95] Moreira Ferreira v. Portugal (no.2.), Judgment of 11 July 2017, no. 19867/12, § 84.
[96] Garcia Ruiz v. Spain, Judgment of 21 January 1999, no. 30544/96, § 26; Tatishvili v. Russia, Judgment of 22 February 2007, no. 1509/02, § 62.
[97] 3032/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [35]; Helle v. Finland, Judgment of 19 December 1997, Reports 1997-VIII, § 59-60; Taxquet v. Belgium, Judgment of 16 November 2010, no. 926/05.
[98] Hirvisaari v. Finland, Judgment of 27 September 2001, no. 49684/99, § 30.
[99] 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3114/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [18].
[100] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikk (2) bekezdés c) pontja.
[101] MEYER - LADEWIG - NETTESHEIM - VON RAUMER (22. j.) Rn. 95; F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 142; Fredin v. Sweden, Judgment of 23 February 1994, no. 18928/91, § 21-22.
[102] MEYER - LADEWIG - NETTESHEIM - VON RAUMER (22. j.) Rn. 98; Axen v. Germany, Judgment of 8 December 1983, Series A no. 72, § 25. Lásd ehhez: ANTAL Dániel: A nyilvánosság és a büntetőeljárás, Pécs, Studia Iuvenum Iurispertionum, 2010, 219-239.
[103] Axen v. Germany, Judgment of 8 December 1983, Series A no. 72, § 25.
[104] Werner v. Austria, Jugdment of 24 November 1997, Reports 1997-VII, § 38.
[105] Például egy mindenki számára elérhető nyilvántartásban való közzététel is megfelelő módja a döntés nyilvánossá tételének. Pretto and others v. Italy, Jugdment of 8 December 1983, Series A no. 71, § 25.
[106] Pl. B. and P. v. United Kingdom, Judgment of 24 April 2001, nos. 36337/97, 35974/97, § 38; Osinger v. Austria, Judgment of 24 March 2005, no. 54645/00, § 45; Moser v. Austria, Judgment of 21 September 2006, no. 12643/02, § 97
[107] MAVI Viktor: Az Európa Tanács és az emberi jogok, Budapest, 1993, 149.
[108] Amennyiben az eljárás eldöntésére tárgyaláson kerül sor, a nyilvánosság adott, mivel a bírósági tárgyalások főszabály szerint nyilvánosak, a nyilvánosság kizárására csak kivételesen, törvényben meghatározott okokból kerülhet sor. Előfordulhat azonban, hogy az eljárási törvények az eljárás gyorsítása és egyszerűsítése érdekében lehetővé teszik a tárgyaláson kívüli eljárásban történő döntéshozatalt, például közvetítői eljárás esetében. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az érintett(ek) kifejezetten lemond(anak) a tárgyaláshoz való jogukról, és más eljárási formát választanak a jogvita eldöntésére. Le Compte, Van Leuven and De Meyere v. Belgium, Judgment of 23 June 1981, Series A. no. 43, § 58; Exel v. the Czech Republic, Judgment of 5 July 2005, no. 48962/99, § 58.
[109] 20/2005. (V. 26.) AB határozat, ABH 2005, 202, 227; 3294/2021. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [35].
[110] Feldbrugge v. the Netherlands, Judgment of 29 May 1986, Series A no. 99, § 17; Werner v. Austria, Judgment of 24 November 1997, no. 21835/93, § 66.
[111] NAGY (3. j.) 239; PACZOLAY Péter: "A fegyverek egyenlőségének elve az Alkotmánybíróság gyakorlatában" Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica 2012, 391.
[112] Erre az egyik legfontosabb példa, hogy a bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak is kötelessége a terheltet mentő és enyhítő körülmények feltárása az eljárásban.
[113] Beer v. Austria, Judgment of 6 February 2001, no. 30428/96, § 19.
[114] Yvon v. France, Judgment of 24 April 2003, no. 44962/98, § 37.
[115] Mcginley and Egan v. United Kingdom, Judgment of 9 June 1998, no. 21825/93, 23414/94, § 86-90.
[116] Hentrich v. France, Judgment of 22 September 1994, no. 13616/88, § 56; Alapjogi Charta 41. cikk (2) bekezdés.
[117] Kraska v. Switzerland, Judgment of 19 April 1993, no. 13942/88, § 30; Perez v. France, Judgment of 12 February 2004, no. 47287/99, § 80.
[118] Kai AMBOS: "Der Europäische Gerichtshof für Menschenrechte und die Verfahrensrechte: Waffengleihheit, partizipatorisches Verfahren und Art. 6 EMRK" Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft 2008/3, 583; F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 130-131.
[119] Ruiz-Mateos v. Spain, Judgment of 23 June 1993, Series A no. 262, § 63; Vermeulen v. Belgium, Judgment of 20 February 1996, Reports 1996-I, § 33.
[120] Kress v. France, Judgment of 7 June 2001, no. 39594/98, § 74.
[121] Ilyen kivétel lehet például valamely harmadik személy (például egy büntetőeljárásban védett tanú) jogainak védelme vagy nemzetbiztonsági érdek védelme. Rowe and Davis v. the United Kingdom, Judgment of 16 February 2000, no. 28901/95, § 61.
[122] A jogorvoslati eljárás általános formája a jegyzőkönyvvezető és a bíróság részvételével zajló tanácsülés, ahol a felek sem jelennek meg. Ha azonban szükség van a felek jelenlétére, akkor nyilvános ülést tartanak, ha pedig további bizonyítás felvétele indokolt, akkor tárgyalás tartására kerül sor.
[123] Goldmann and Szénászky v. Hungary, Judgment of 30 November 2010, no. 17604/05, § 18-20.
[124] 3291/2021. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [115].
[125] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 157.
[126] Baytar v. Turkey, Judgment of 14 October 2014, no. 45440/04, § 54-55.
[127] 2010/64/EU. irányelv (32) preambulumbekezdés.
[128] CZINE Ágnes: "Megmérettünk és nem találtattunk könnyűnek, avagy a tolmácsoláshoz és a fordításhoz való jog érvényesülése a büntető eljárásban" in Hagyomány és érték. Állam- és Jogtudományi Tanulmányok a Károli Gáspár Református Egyetem fennállásának 20. évfordulójára, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2013, 33-39.
[129] 1/2013. büntető elvi döntés I. pont.
[130] Hermi v. Italy, Judgment of 18 October 2006, no. 18114/02, § 69-70.
[131] Cuscani v. United Kingdom, Judgment of 24 Spetember, 2002, no. 32771/96, § 38-39.
[132] BÓKA János: "»To Delay Justice, is Injustice« - az észszerű időtartam követelményének összehasonlító vizsgálata" in BADÓ Attila (szerk.): A bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a politika, Budapest, Gondolat, 2011, 136.
[133] Scuderi v. Italy, Judgment of 24 August 1993, Series-A, § 16; Sürmeli v. Germany, Judgment of 8 June 2006, no. 75529/01, § 129; Vassilios Athanasiou and others v. Greece, Judgment of 21 December 2010, no. 50973/08, § 54.
[134] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 140-141.
[136] 5/2017. (III. 10.) AB határozat; 3353/2017. (XII. 22.) AB határozat.
[137] RAINER Lilla: "Az észszerű időn belüli eljárás a polgári perekben" in TÓTH J. Zoltán (szerk.): A tisztességes eljáráshoz való jog, Budapest, Wolters Kluwer, 2021, 275.
[138] Neumeister v. Austria, Judgment of 27 June 1968, Series A no. 8, § 25; Tierce v. San Marino, Judgment of 17 June, 2003, no. 69700/01, § 31.
[139] Mikulič v. Croatia, Judgment of 7 February 2002, no. 53176/99), § 38.
[140] König v. Germany, Judgment of 28 June 1978, Series A no. 27, § 88-89.
[141] Moreno Carmona v. Spain, Judgment of 9 June 2009, no. 26178/04, § 49-55; O'Neill and Lauchlan v. United Kigndom, Judgment of 28 June 2016, nos. 41516/10, 75702/13, § 90-95.
[142] Az EJEB például a tíz évet megközelítő, vagy azt meghaladó büntetőeljárásokat már olyannak tekinti, amelyek sértik az észszerű idő követelményét. A Csák kontra Magyarország ügyben 13 év 9 hónap [(25749/10), 2015. október 15., 11. bekezdés], az Udvardy kontra Magyarország ügyben 8 év 3 hónap [(66177/11), 2015. október 1., 11. bekezdés], a Balázs és mások kontra Magyarország ügyben 9 év volt a figyelembe vehető időtartam hossza [(27970/12), 2015. február 17.].
[143] CZINE (41. j.) 81.
[144] Barta and Drajkó v. Hungary, Judgment of 17 December 2013, no. 35729/12, § 36-38.
[145] A büntetőeljárás akkor sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, ha abban az eljáró bíróságoknak felróható indokolatlan tétlenségi időszakok tapasztalhatók és a büntetőper kirívó hosszát az ügy bonyolultsága sem indokolja. 2/2017. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [82].
[146] Buchholz v. Germany, Judgment of 6 May 1981, Series A no. 42, § 49; Humen v. Poland, Judgment of 15 October 1999, no. 26614/95, § 66.
[147] Süveges v. Hungary, Judgment 5 January 2016, no. 50255/12, § 124.
[148] Mincheva v. Bulgaria, Judgment 2 September 2010, no. 21558/03, § 68.
[149] Sociedade de Construcoes Martins & Vieira, LDA and others v. Portugal, Judgment 30 October 2014, nos. 56637/10, 59865/10, 72525/10, 7646/11, 12592/11, § 53-55.
[150] Erkner and Hofauer v. Austria, Judgment of 23 April 1987, Series a ni. 117, § 68.
[151] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 141-142; Vocaturo v. Italy, Judgment of 24 May 1991, no. 11891/85, § 17.
[152] König v. Germany, Judgment of 28 June 1978, Series A no. 27, § 98; Kress v. France, Judgment of 7 June 2001, no. 39594/98, § 90.
[153] Mamic v. Slovvenia (No.2.), Judgment of 30 March 2006, no. 75745/01, § 23-24; Liklik and others v. Estonia, Judgment of 28 May 2019, nos. 173/15, 181/15, 374/15, 383/15, 386/15, 388/15, § 94.
[154] Robins v. United Kingdom, Judgment of 23 September 1997, Reports 1997-V, § 28-29.
[155] Martins Moreira v. Portugal, Judgment of 26 October 1998, Series A no 143, § 44.
[156] Palásti v. Hungary, Judgment of 22 April 2014, no. 54244/10, § 10-14.
[158] Lie and Berntsen v. Norway, Judgment of 16 December 1999, no. 25130/94.
[159] Kovács Tamás v. Hungary, Judgment of 28 September 2004, no. 67660/01, § 26; Földes and Földesné Hajlik v. Hungary, Judgment of 31 October 2006, no. 41463/02, § 24; Goldmann and Szénászky v. Hungary, Judgment of 30 November 2010, no. 17604/05, § 26; Somogyi v. Hungary, Judgment of 11 January 2011, no. 5770/05, § 31.
[160] A polgári peres eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény.
[161] TÓTH J. (67. j.) 180.
[162] Gossa v. Poland, Judgment of 9 January 2007, no. 47989/99, § 55; Gani v. Spain, Judgment of 19 February 2013, no. 61800/08, § 39.
[163] Beuze v. Belgium, Judgment of 9 November 2018, no. 71409/10, § 125-134; Soytemiz v. Turkey, Judgment of 27 November 2018, no. 57837/09, § 44-46.
[164] Az Európai Parlament és a Tanács a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló 2013/48/EU irányelve (2013. október 22.), (25) preambulumbekezdés.
[165] KÁDÁR (75. j.) 76.
[166] Gossa v. Poland, Judgment of 9 January 2007, no. 47989/99, § 56.
[167] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/343 irányelve (2016. március 9.) a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről, (33) preambulumbekezdés.
[168] BÁRD (6. j.) 191-200; SÁNDOR (66. j.) 174.
[169] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R(75)11 számú ajánlásában meghatározta azokat a minimális követelményeket, amelyek garantálják a terhelt távollétében lefolytatott eljárás tisztességességét. Alapvető követelmény tehát, hogy a terheltnek tudnia kell arról, hogy ellene büntetőeljárás folyik. További lényeges garancia, hogy a terhelt távollétében hozott ítélet elleni fellebbezési határidő mindaddig nem kezdődhet meg, amíg a terhelt ténylegesen nem szerez tudomást az ítéletről, kivéve, ha az állapítható meg, hogy szándékosan vonta ki magát az igazságszolgáltatás alól. A terhelt távollétében hozott ítélet esetében biztosítani kell továbbá az ügy újratárgyalásához való jogot.
[170] Poitrimol v. France, Judgment of 23 November 1993, Series A no. 277-A, § 33-38; 2016/343. EU irányelv (39) preambulumbekezdés, valamint 8. és 9. cikk.
[171] F. ROZSNYAI - KOÓSNÉ MOHÁCSI (12. j.) 156; BÉKÉS Ádám: "A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése a strasbourgi bíróság esetjoga alapján" Állam- és Jogtudomány 2017/4, 88-89.
[172] Pélissier and Sassi v. France, Judgment of 25 March 1999, no. 25444/94, § 51-54; Dallos v. Hungary, Judgment of 1 March 2001, no. 29082/95, § 47; Block v. Hungary, Judgment of 25 January 2010, no. 56282/09, § 20.
[173] Gregacevic v. Croatia, Judgment of 10 July 2012, no. 58331/09, § 51; Lambin v. Russia, Judgment of 21 November 2017, no. 12668/08, § 43-48.
[174] OAO Neftyanaya Kompaniya Yukos v. Russia, Judgment of 30 September 2011, no. 14902/04, § 538-540.
Visszaugrás
