Mikszáth egyik kiváló munkájában a közjegyző még semleges szereplőként jelenik meg egy bekezdésben az ördöggel, az alábbiak szerint:
"Ős székely betűkkel felírták a Rapsonné patyolat karjára az alkut, a másik példányban az ördög piszkos fekete bőrére. Ez pótolta akkor a közjegyzői intézményt."[1]
Tar Lőrinc pokoljárását jegyzőkönyveztette[2] egy dublini közjegyzővel, ugyanakkor manapság már néha ördögtől valónak tekintik tevékenységünket, ezzel kezdünk visszazárkózni azon középkori elődeinkhez, akiket Dante, Boccaccio és Chaucer egyaránt igen negatív módon ábrázolt.[3] Mindezek okaként elsősorban a devizahitelezésben történt közreműködést jelölhetjük meg.
Sokat töprengtem, hogy hogyan kezdjem a devizahitelekkel kapcsolatos peres gyakorlatra vonatkozó elemzést, ugyanis nyilvánvaló, hogy a devizaadósok problémája túlnyúlik a bírósági döntések keretein: rendkívül sok emberi dráma húzódik meg a jogkérdések mögött. Komoly segítség dr. Kuti Szilvia közjegyző írása a Devizahitelezés Magyarországon[4] című könyvben, melyben teret szentel a szociológiai megközelítésnek is. Egy ponton bizton eltérő tapasztalataim vannak, ugyanis nálam az ezret jóval meghaladó devizaszerződések kapcsán a felolvasás és magyarázat nyomán minden százból felállt egy-két ember, hogy akkor ő ezt így nem írja alá, és veszni hagyja azt a rendszerint több százezer forintot, amit már kifizetett szakértői díjra, hitelbírálati díjra, hitelközvetítőre, biztosításra, meg egyebekre. További százból 3-5 ember pedig úgy nyilatkozott, hogy sajnos már köti a foglaló, a kötbér, a vállalkozási szerződés a kőművessel stb., de ha ezek nem lennének, nem vennék fel a hitelt. Volt, aki unokaöccse tőzsdei mutatványaihoz
- 38/39 -
vett fel devizahitelt másfél-két órás, minden aggályomat felsorakoztató egyeztetés után.[5] Ha ez Budapesten nem volt gyakori, az talán a pesti és a vidéki ember eltérő mentalitásából fakadt.
A Devizahitelezés Magyarországon című[6] könyv másik, kiemelten érdekes írása közjegyzői szemszögből dr. Lajer Zsolt fejezete, ami több, közjegyzők számára is érdekes kérdést boncolgat, pl. az egyoldalú szerződésmódosítás és a kettős árfolyam kérdését, amelyek vonatkozásában a bíróságok számos esetben állapították meg a részleges érvénytelenséget a pénzintézetek elleni perekben. A szerződések bírósági felülvizsgálatának terjedelmére vonatkozóan idézi a Szegedi Ítélőtábla és a Kúria álláspontját "A semmisségi ok hivatalbóli észlelése nem azt jelenti, hogy a bíróság a jogvita tárgyát képező szerződés valamennyi rendelkezését hivatalból revízió alá veszi abból a szempontból, hogy nem észlel-e - a felek által hivatkozottakon túl - további semmisségi okokat". A Kúria ehhez az állásponthoz csatlakozott: "nem vezethető le az a felperesi álláspont, hogy az ÁSZF rendelkezések érvénytelenségének megállapítására (nem marasztalásra) irányuló perben a bíróságnak hivatalból kellene, lehetne vizsgálnia valamennyi vagy bármely, a felperes által nem hivatkozott ÁSZF rendelkezés érvénytelenségét"."[7]
A bankok érvénytelennek minősített feltételeit majd később részletezem, de elsősorban a kettős árfolyam, az egyoldalú szerződésmódosítás kikötése, a kezelési költség kikötése azok a rendelkezések, melyek nem állták ki a törvényesség próbáját, részben az erősödő fogyasztóvédelmi szabályozás okán.
Dr. Landgraf Erik "A lakossági deviza-jelzáloghitelezés jogi tapasztalatai 2004-2010" című fejezetében komoly figyelmet szentel a tájékoztatási kötelezettségnek, melynek kapcsán részben megállapítja, részben idézi, hogy a devizahitelesek többsége az árfolyamkockázat tényével tisztában volt, nem számított azonban arra, hogy az milyen nagy mértékű lesz az, ill. abban az időben realitásnak tűnt az euróövezethez történő közeli csatlakozás is.[8]
Azt nem igazán szokták vizsgálni, hogy akkoriban a hiteligénylőknek nem is nagyon volt más lehetősége, mint a devizahitel, mert a devizahitelek 5-6%-os kamatra, 7-8%-os teljes hiteldíj-mutatóval kerültek kihelyezésre, míg a forinthitelek költségei pedig 20% körül voltak.
- 39/40 -
Álláspontom szerint helyesen állapítja meg Szabó Gábor Zoltán a Gazdaság és Jog hasábjain, hogy egyrészt "az államilag támogatott lakáshitelek megszüntetését követően továbbra is volt igény egy olcsó kamatozású, lakáscélú hitel iránt és a bankok ezt csak a devizahitelek nyújtásával tudták kielégíteni. Tevékenységük teljesen törvényes volt, semmi sem tiltotta a devizahitelezést", másrészt "ha pedig a devizahitelezés a magyar gazdaságra nézve kockázatot jelentett, akkor a jogalkotónak ezt észlelnie kellett volna, és meg kellett volna tennie a szükséges lépéseket".[9]
Ami a közjegyzők ellen indított kereseteket illeti, a deviza alapú hitelszerződésekkel kapcsolatos perek jelenlegi tendenciái az alábbiak:
Hasonló tárgyú perben a Magyar Országos Közjegyzői Kamara részéről felkért ügyvédi iroda által ellátott ügyekben közjegyző alperest marasztaló bírósági ítélet ezidáig nem született, a kialakult bírói gyakorlat egységes.
Ezeket a pereket a kereseti kérelem szerint két típusra oszthatjuk, megállapítási és kártérítési keresetekre.
A megállapítási keresettel indult perekben a felperes rendszerint a közjegyzői okirat érvénytelenségének, vagy közokirati jellege hiányának (az ily módon elterjedt kifejezés szerint "közokiratlanságának") megállapítását kéri. A kereset elutasítására a gyakorlatban az alábbi indokok miatt került sor.
A Pp. 3. § (1) bekezdése szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.
A magyar jogban a keresetjog duális szerkezete az elfogadott. Ez a kettősség abban áll, hogy a keresetjog jelenti egyrészt a bírósághoz fordulás jogát (perindítási jog), másrészt a kereshetőségi jogot.
Az utóbbi a felek anyagi jogviszonyán alapul, az abból fakadó jogokból vezethető le.
Kérdés formájában úgy fogalmazható meg, hogy felléphet-e a felperes az adott jogkérdésben, jogvitában keresettel az alperessel szemben, vagy sem.
Az ilyen típusú perek esetében a per tárgya egy - az alperes által közjegyzőként szerkesztett - közokirat érvénytelensége. Ebben a felperes és az adóstársa fizetési kötelezettséget vállalt, illetve egy, már korábban vállalt fizetési kötelezettséget erősített meg - közvetlen végrehajthatóságot eredményező formában - a szerződéses partnere, a perben nem szereplő harmadik személy részére. Az előzetes jogviszonyban, a kötelezettségvállalásban
- 40/41 -
az alperes sem magánszemélyként, sem közjegyzőként nem részes, nem érdekelt fél. A jogviszonyból számára sem kötelezettség, sem jogosultság nem származik. Ezért a bíróság álláspontja szerint a felek között nincs anyagi jogi kapcsolat, a per tárgya és az alperes között nincs anyagi jogi értelemben kifejezhető reláció. A felperes teljesítése, vagy annak elmaradása közömbös az alperes számára, az alperes bármely jogcselekménye hasonlóan hatás nélküli a felperes jogi helyzetére vonatkozóan.
A közokirat szerkesztése önmagában is egy eljárásjogi, közhatalmi aktus. A jogügylet érvénytelenségére alapítottan a közjegyző ellen közvetlen kereset semmilyen formában nem indítható. Egyik ügyben a felperes egyébiránt a közjegyzői okirat konkrét, tényleges érvénytelensége kapcsán tényelőadást vagy jogi okfejtést nem is tett. A keresete lényegében a közjegyzői okirat jogügyleti előzményét képező kölcsönszerződés érvénytelenségét elemzi hosszasan, ezeket az okokat vetíti rá, transzformálja át a közjegyzői okiratra, annak részletes vizsgálata nélkül. Ebben a tekintetben a felperes önmagával is ellentmondásba került, mivel úgy nyilatkozott, hogy a kölcsönszerződés nem tárgya a pernek.
Van olyan per, amelyben a közjegyzői okirat érvénytelensége vizsgálható és a per tárgyát képezheti, de ez a közjegyző ellen indított érvénytelenségi perben fogalmilag kizárt. Ezért az előterjesztett formában, a felperes az alperes ellen a Pp. 3. § (1) bekezdése második mondata értelmében keresetet nem indíthat.
A deviza alapú kölcsönök nevesített szerződéses típusként nem kerültek szabályozásra. Az International Law Association 1926. évi kongresszusán kidolgozott ún. "Vienna rules", a jogirodalomban fellelhető extinktív átszámítási elméletek és a háború előtti Kúria effektivitással (értékállandóság) kapcsolatban kifejtettek értelmében a deviza alapú kölcsönök önmagukban nem tisztességtelen és nem hibás közgazdasági vagy jogi termékek.[10] A Kúria 6/2013. és 2/2014. polgári jogegységi határozatában kimunkálta az előzményi dogmatikából az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem feltétlenül következő, erősen fogyasztóbarát álláspontot.
A másodfokú bíróság a fent hivatkozott indokolással született, ítéletet helybenhagyó döntésében az indokolást kiegészítette a következőkkel:
A közjegyzők az 1991. évi XLI. törvény 1. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak szerint alapvetően kettős feladatot látnak el. Egyrészt a feleknek jogi szolgáltatást nyújtanak az. 1. § (1)-(2) bekezdése szerinti körben, másrészt az 1. § (3)-(4) bekezdése szerint lefolytatják a hatáskörükbe tartozó hagyatéki és nemperes eljárásokat, illetve az állam igazságszolgáltató tevékenységük részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végeznek.
A bíróság kizárólag a közjegyző ez utóbbi körben hozott határozatait bírálhatja felül az ellenük előterjesztett jogorvoslati kérelem nyomán az adott nemperes eljárásra vonatkozó szabályok szerint. Az egyéb szolgáltató tevékenység során az általuk szerkesztett közokiratok, mint okiratok bírósági felülvizsgálatára nincs eljárási lehetőség.
A bíróság polgári perben kizárólag a közokiratba foglalt szerződésnek vagy egyoldalú nyilatkozatnak az érvényességét, hatályosságát vizsgálhatja, mégpedig csak valamennyi a jognyilatkozatban érdekelt fél perben állása mellett. Helyesen mutatott rá az elsőfokú
- 41/42 -
bíróság, hogy a közjegyző az okiratszerkesztés tényével nem válik a szerződéses jogviszony alanyává vagy az egyoldalú nyilatkozat címzettjévé, ezért vele szemben a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása sem kérhető. A felperesnek vele szemben kereshetőségi joga nincs.
A megállapítási keresetek kapcsán a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság jogerős, a kereset elutasítását helybenhagyó ítélete ellen, a felperes által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az iroda jogi álláspontjával egyetértve rámutatott, hogy az a jogi érdek, hogy a közjegyző által kiállított közjegyzői okirat alapján ne indulhasson a fél ellen közvetlen végrehajtási eljárás, nem a fél és a közjegyző közötti közjogi, hanem a fél és a másik szerződő fél közötti magánjogi jogviszonyban jelentkezhet, így nem adhat alapot a közjegyző elleni - a Pp. 123. §-án alapuló - megállapítási perre. Az ítélet anonimizált, teljes szövege a Bírósági Határozatok Gyűjteményében BH 2017.21 számon elérhető.[11]
Hasonló ügyben a felperes a megállapítási kereset feltételeit azzal kívánta megkerülni, hogy a megállapítás mellett az okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásától is kérte eltiltani az alperes közjegyzőt. Azonban a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet szerint a Pp. 123. §-ában szabályozott, egyéb megállapítási kereset konjunktív feltételei a felperes alperessel szembeni jogmegóvási szükséglete és a teljesítésre irányuló kereseti kérelem kizártsága. A megállapítással a bíróság a teljesítéshez képest "előrehozott védelmet" biztosít a jogosultnak, ez azonban nem indokolt, ha teljesítés azért nem kérhető, mert az igény polgári peres úton nem érvényesíthető. A felperes kereseti kérelmei - annak ellenére, hogy a felülvizsgálati kérelmében kizárólag a megállapítást kérte - szorosan összefüggenek, a megállapítási kérelem az adott esetben nem választható el a kötelezésre (záradékolástól eltiltásra) irányuló kereseti kérelemtől, a megállapítás valójában indoka az eltiltás iránti kérelemnek. Az ismertetett indokok alapján azonban a perbeli esetben a Pp. 123. §-ra alapított megállapításnak nincs helye: a záradék kibocsátásának elhárítására, illetve az azzal kapcsolatos sérelmek orvoslására a speciális jogszabály (Közjegyzői tv., Vht.) által szabályozott eljárásban van lehetőség. A döntés egyébként szintén megjelent BH 2018.81 számon.[12]
A Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. tanácsa is hasonló jogi álláspontra helyezkedett a közelmúltban a BDT 2018.3958. számon megjelent eseti döntésében:[13]
I. A végrehajtási eljárás megelőzése, megakadályozása céljából alappal nem indítható önálló megállapítási per a végrehajtható okirat közokirati jellegének megdöntésére.
II. Az okirat közokirati jellege csak a felhasználásával érintett eljárásban vizsgálható: az ezzel kapcsolatos körülményeket a végrehajtás elrendelése iránti eljárásban döntési jogkörrel rendelkező közjegyzőnek kell értékelnie.
- 42/43 -
Az új Pp. hatálya alatt megállapítási keresetek nem indulnak, a szerző jelenlegi tudomása szerint egy ilyen van folyamatban. Az Apostoli Magyar Királyság vagy más néven TEMPO Párt beavatkozási kérelmei is elmaradtak az utóbbi időben.
Míg a megállapítási keresetek esetében az elutasítás indoka eljárásjogi, a kártérítési keresetek esetében a bíróság anyagi jogi szempontból vizsgálja a Ptk. szerinti konjunktív feltételek meglétét. A devizahitel-szerződésekben történt közjegyzői közreműködés kapcsán - amely leggyakrabban okiratszerkesztői tevékenységben és a végrehajtás elrendelésében nyilvánul meg - a keresetet elutasító gyakoribb indokok a következők:
• Elévülés
A (régi) Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint a követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 349. § (1) bekezdésében szabályozott közigazgatási jogkörben okozott kárból származó követelések elévülésére 1992 óta az általános elévülési szabály alkalmazandó, így a továbbiakban azt kell megállapítani, hogy a követelés elévült-e.
A Ptk. 326 §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Ezen két rendelkezés egybevetése mellett kétségtelen, hogy a kártérítési követelés a károsodás bekövetkeztével kezdődik (PK. 51. szám). Jelen esetben a felperesek keresete alapján a károsodás bekövetkeztének időpontja a kölcsönszerződés közokiratba foglalásának napja. Tehát a Ptk. elévülési szabályaira figyelemmel a követelés a Ptk. 324. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 326. § (1) bekezdése alapján elévült.
Abban az esetben azonban, ha a felperesek az állítólagos károsodásról később szereztek tudomást, úgy alkalmazni kell a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdését, miszerint: "Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott." Tekintettel arra, hogy a Ptk. 326. §-ában és a 360. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel nem fér össze olyan jogértelmezés, hogy ha a károsodás ténye csak később derül ki, az elévülést attól az időponttól kell számítani, amikor a károsult a károsodásról tudomást szerzett, illetőleg tudomást szerezhetett. A kártérítés ugyanis a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik akkor is, ha a károsult arról - történetesen -később szerez tudomást. Az elévülési idő viszont minden esetben az esedékességkor kezdődik. Ennek eredményeképpen megállapítható, hogy a felperesek követelése elévült, valamint abban az esetben is, ha a felperesek a "károsodásról" csak később szereztek tudomást és a Ptk. 326. § (2) bekezdését alkalmazzuk, ugyanis a felpereseknek legkésőbb
- 43/44 -
2014. június 16. napján tudomást kellett szerezniük a Kúria állásfoglalásáról (2/2014. PJE), amely a devizaszerződések árfolyamrés alkalmazására és egyoldalú kamatemelésre vonatkozó rendelkezéseit - utólag - tisztességtelennek minősítette.
• A kár, mint dogmatikai fogalom hiánya:
A kereset alapjául előadott tényállításokból is nyilvánvaló, hogy a felperesnek nincs kárkövetelése az alperessel szemben, mert a felperes által előadott tényállás alapján nincs és nem lehet a felperesnek olyan igénye, hogy a kölcsönszerződés teljesítéseként részére folyósított kölcsönt, azzal egyező összegben kártérítésként a közjegyzői okiratot készítő közjegyzőtől alappal követelhesse. A kár fogalmát a Ptk. 355. § (4) bekezdése határozza meg, ami szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Adott esetben nem lehet szó arról, hogy a kölcsön folyósítása által a felperes vagyonában értékcsökkenés állt volna be, tehát tényleges kár nem merült fel, elmaradt vagyoni előny szintén fogalmilag kizárt és a folyósított kölcsön olyan költségnek sem minősülhet, ami a kár csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A felperes által kárként megjelölt és érvényesíteni kívánt összeg tehát eleve nem felelt meg a Ptk. 355. § (4) bekezdésében meghatározott kárfogalomnak. A felperes voltaképpen a kárigényét abból vezette le, hogyha nem jött volna létre az alperes közreműködésével a kölcsönszerződés, akkor a kölcsönt nem kellene visszafizetni, hiszen azt neki nyilván nem is folyósították volna. Adott esetben azonban annak van jelentősége, hogy a hitelező a kölcsönt a felperesnek folyósította, teljesítette a szerződésből származó kötelezettségét, a folyósított kölcsönt a felperesnek nem azért kell visszafizetni, mert közokiratba foglaltan létrejött a kölcsönszerződés, hanem azért, mert a bank a kölcsönt neki átadta. Attól függetlenül, hogy a kölcsönszerződésben voltak részbeni érvénytelenséget okozó rendelkezések, az bizonyosan kijelenthető, hogy a kölcsön nem ajándék volt, amit nem kell visszafizetni. Egy visszterhes szerződés alapján az egyik szerződő fél által a másiknak teljesített szolgáltatás - mint adott esetben a kölcsön kifizetése - nem minősülhet kárnak, mert egyrészt nem illeszkedik a Ptk. 355. § (4) bekezdésében meghatározott kárfogalomba, másrészt a szerződéses szolgáltatás teljesítése nem minősíthető a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt, más által okozott kárnak.
• A közjegyző nem láthatta előre, és nem is kellett előre látnia a Kúria 2014-es jogegységi határozatát
A közjegyző nem banki szakember, közgazdasági előrejelzést az árfolyam esetleges alakulásáról, annak mértékéről szakmai hozzáértés hiányában nem adhat. Ezen tájékoztatás a joggyakorlat szerint még a szerződést kötő pénzintézettől sem követelhető meg mindenre kiterjedően, különösen nem a változásokat hosszabb időszakra előrevetítve.
Tekintettel arra, hogy a közokiratba foglalás időpontjában, 2006-ban a perbelihez hasonló, devizaalapú kölcsönszerződések esetleges érvénytelenségének a kérdése még nem vetődött fel, évekig tartó polémia és ellentétes bírósági döntések vezettek a 2014-es kúriai
- 44/45 -
jogegységi határozathoz, illetve több előzetes döntéshozatali eljárás volt folyamatban az Európai Unió Bírósága előtt. Semmiképpen sem minősül súlyos jogalkalmazási hibának az, hogy a közjegyző nem élt a felek irányában figyelemfelhívással az esetleges érvénytelenség kapcsán, az pedig különösen nem, hogy nem tagadta meg a közreműködést.
• Az Európai Bíróság C-32/14. számú ítéletének konklúziói
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, illetve hogy megtagadja e végrehajtási záradék törlését, miközben egyik szakaszban sem került sor az említett szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára.
• A felperes saját felróható magatartására való hivatkozása, illetve annak tilalma
A (régi) Ptk. 4. § (1) bekezdése szerint "A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni."
Ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint pedig: "Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat."
Ahogyan arra a 6/2013 PJE indokolása is rámutatott, egy kölcsönvevőtől minimálisan elvárható, hogy a szerződést alaposan áttanulmányozza, szükség esetén felvilágosítást kérjen, ennek elmulasztása pedig a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján a kölcsönvevő terhére esik. Hasonlóképpen elvárható a kölcsönvevőtől az is, hogy a kölcsönszerződésre tekintettel megtett tartozáselismerést magába foglaló közjegyzői okiratot minimum átolvassa. Amennyiben ennek nem tesz eleget - a Ptk. 4. § (4) bekezdésére is figyelemmel - akként tekintendő, hogy a közjegyzői okirat esetleges hibáját önhibájából nem ismerte fel, így tehát a Ptk. 326. § (2) bekezdésének elévülés nyugvására vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható.[14] Annak megítélésére ugyanis, hogy a közokiratot ténylegesen felolvasták-e, elmagyarázták-e, a felperesnek semmilyen jogi segítségre, tudásra nem volt szüksége, az ugyanis az egyszeri átolvasást követően is az átlagos fogyasztó számára is értelmezhető.
Szinte szó szerint azonos következtetésre jutott az Egri Törvényszék a 11.P.20.083/2015/15. szám alatti ítéletében.
Szintén megjárta a Kúriát a Fővárosi Ítélőtábla ellentmondásosnak vélt 5.Pf.25.704/2013/5. számú ítélete, amellyel a kereset elutasítását helybenhagyta, az indoklásban azonban kitért arra, hogy a közjegyzőnek meg kellett volna tagadnia a közreműködést, mivel az általa
- 45/46 -
2007-ben szerkesztett okirat egyik pontjának tisztességtelenségét fel kellett volna ismernie. Az ítélet indoklása elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 2011 óta hatályos módosítása zárta ki, azonban az I. rendű alperes bank felülvizsgálati kérelmének helyt adva, az év elején a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben.
Az 5.Pf. tanács alábbi, tavaly meghozott döntése is kiemelendő, az alábbiak okán.
A felperes végleges keresetével 350.000 Ft nem vagyoni kár megfizetésére, valamint a 2012. március 19. napján felvett jegyzőkönyv és tanúsítvány elnevezésű okirat kiállításának alapjául szolgáló bizonylat kiadására kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértően foglalta közokiratba a bank alkalmazottainak a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondó nyilatkozatát, illetve jogsértően tanúsította a bank által vezetett hitelszámlán fennálló tartozás összegét. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helyben hagyta, mivel nem áll fenn a kártérítés ténybeli és jogi alapja. Indokolásában azonban - annak szükségessége nélkül - kifejtette, hogy a perbeli okirat nem felel meg a Kjtv. ténytanúsításra vonatkozó szabályainak. A Kjtv. 136. § (1) bekezdésének egyes alpontjai határozzák meg, hogy miről állítható ki ténytanúsítvány. A Kjtv. 137-146. §-ai egyértelműsítik, hogy a Kjtv. 136. § (1) bekezdés egyes alpontjai mire vonatkoznak és ezek között egyetlen egy olyan rendelkezés sincs, ami szerint az egyik fél - jelen esetben a hitelező - tartozás összegére tett nyilatkozatáról ténytanúsítványt lehetne kiállítani. A Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontjában nevesített egyéb jogi jelentőségű tényeket a Kjtv. 144. § (1) bekezdése határozza meg, amiből következően csak a közjegyző jelenlétében lefolytatott eljárásban történt tények tanúsíthatók egyéb jogi jelentőségű tényként. A felperes és adóstársa által felhalmozott tartozás összegére értelmezhetetlen, hogy ez a tény a közjegyző jelenlétében történt volna. A felperes helytálló érvelése szerint ezért a tartozás összegéről ténytanúsítvány nem állítható ki. Ez következik közvetlenül a Kjtv. 136. § (2) bekezdéséből, mely szerint a közjegyző felelőssége a tanúsítvány tartalmi valódiságáért is fennáll, aminek körébe a perbeli okirat szerint beletartozott a tartozás összege is. A tartozás összegének valódiságáért való felelősség pedig fel sem merülhet, mert az nem a közjegyző jelenlétében halmozódott fel, azt közvetlenül nem észlelte. (BDT 2018.3832)[15]
Viszonylag új felperesi "kísérlet" a közjegyzői okiratok érvénytelenségének megállapíttatása céljából az állítólagos felolvasási problémák felvetése
Nemrég merült fel az úgynevezett "felolvasási probléma", melyek kapcsán egyelőre a bankok három peres eljárásban is marasztalásra kerültek; az egyik pénzintézet már keresettel élt az okiratot szerkesztő közjegyző ellen.
1. Korábban a Fővárosi Törvényszék 4.P.22.767/2015/17. számú ügyében az alábbiakat rögzítette:
A felperesek által csatolt és általuk is aláírt közjegyzői okirat kifejezetten rögzítette, hogy a közjegyző azt felolvasta és elmagyarázta. A bíróság elfogadta azt az I. rendű alperesi érvelést is, hogy a közjegyző útján az okirat főbb tartalmi elemeit magában hordozó szer-
- 46/47 -
ződés formuláját már a szerződés aláírását megelőzően a felperesek megismerhették volna, hiszen az okirat alapját adó kölcsönszerződés tervezetét a bank már korábban a közjegyzőnek továbbította és azt a felperesek a közjegyzőtől - kérésüket, megkeresésüket követően - átvehették volna. Amikor a felperesek a közjegyzői irodában megjelentek, az okiratot előkészíteni már nem kellett, csak a perbeli jogügylet specifikus elemeivel kiegészíteni, így annak ismertetésére, felolvasására, magyarázatára és aláírására a rendelkezésre álló idő elegendő lehetett. A fentiek alapján a felperesek által indítványozott tanúkénti meghallgatás, illetve a szerződés felolvasásának próbája is szükségtelen bizonyítási indítványnak bizonyult.
Ebben az ügyben a bíróság nem is vett fel bizonyítást a felolvasás részleteinek tekintetében.
2. Ugyancsak elutasított egy, többek között a felolvasás hiányára alapított keresetet a Pécsi Ítélőtábla is azzal az indokkal, hogy "a másodfokú bíróság következtetése szerint szükségtelen azzal foglalkozni, hogy az okirat felolvasása mennyi időt vehetett ténylegesen igénybe, mert a felolvasás időigényességének és a rá fordított időnek a kölcsönös viszonya nem ellenőrizhető". Ezt követően nem boncolgatta tovább az "egy oldal felolvasásához 6 perc kell" című problémát az Ítélőtábla, "helyette azt a közokirattal bizonyított tényt állapította meg, hogy a kölcsönszerződéseket az ügyletkötés során a III. rendű alperes felolvasta."
3. Ugyanakkor a Miskolci Járásbíróság a 21.P.22.118/2015/25. számú ügyben megállapította, hogy a kereset szerint a felperes anélkül írta alá a közjegyzői okiratba foglalt folyószámla-hitelszerződést, hogy azt előtte elolvasta vagy a közjegyző felolvasta volna, így a későbbi végrehajtás alapjául szolgáló követelés érvényesen nem jött létre, mivel az elkészített okirat a Kjtv.-ben előírt szabályok megsértése miatt nem minősül közokiratnak. Az igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint a perbeli szöveg megértéséhez szükséges felolvasás időtartama 5 óra 30 perc, a közjegyző előadása alapján ő egy oldalt 2-2,5 perc alatt olvas fel. A felperes keresetét megalapozottnak minősítette a bíróság. Erre szolgáljon példaként:
A bank részéről tanúként meghallgatott személy szerint előfordulhatott, hogy a pénzintézet képviselői nem egyszerre voltak jelen a közjegyzőnél, nem egyszerre írták alá a szerződést. Előfordulhatott, hogy egyedül kísérte el az ügyfeleket a közjegyzőhöz, majd később, de még aznap ment el a közjegyzői irodába a munkatársa, hogy a szerződést aláírja.
Az alperes úgy nyilatkozott "szándékunkban áll a következő tárgyalásra ezt az álláspontunkat szakértői véleménnyel ugyancsak alátámasztani". Az alperes nyilatkozata ellenére szakvéleményt nem csatolt az iratokhoz'.[16] A felperes utalt rá, "ha aggályosnak tartotta is a szakvéleményt, a bizonyítékokkal szemben az ellenbizonyítást nem ajánlotta fel. Így a másodfokon eljárt Miskolci Törvényszék nyugodtan állapíthatta meg a rendelkezésére álló iratok alapján, hogy "a szakvélemény homály-, aggály- és ellentmondásmentes,"[17], holott a szakvélemény szerintem egy valós tényeket mellőző elméleti eszmefuttatás, melynek állításait nem lett volna nehéz vitatni. Ennek nyomán nem meglepő reakció
- 47/48 -
a bank részéről a közjegyző perlése, melyet egyelőre csak elsőfokon utasított el az elsőfokon eljárt Miskolci Törvényszék, hangsúlyozva a pénzintézet korábbi hozzáállását az ügyhöz "alperesként nem terjesztette elő azokat a bizonyítási indítványokat a bíróság tájékoztatása ellenére, amelyek alkalmasak lettek volna az általa állított tények alátámasztására", "a felperes saját belátása szerint építette fel alperesként mind a végrehajtási, mind a zálogjog törlése iránti perben a perbeli stratégiáját". Megjegyzem, igen barátságos megállapítás a bíróság részéről stratégiának minősíteni a pénzintézeti pervitelt.
A bíróságok azt is felrótták, hogy a zálogjogi nyilvántartás szerint a keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogjog és a keretbiztosítéki ingó jelzálogjog már a szerződés aláírását megelőzően bejegyzésre került, holott a közjegyző elmondása szerinti tempóban semmi sem indokolta a teljes felolvasás előtti bejegyzést a 33 oldal terjedelmű közokiratnál.
A másik, felolvasás elégtelensége okán indított keresetet az első fokon eljárt bíróság elutasító döntése[18] után másodfokon a Fővárosi Törvényszék bírálta el Pfv.I.21.346/2013/12 szám alatt. Végül a Kúria döntött K-H-PJ-2014-749. szám alatti határozatában, hatályában fenntartva a jogerős ítéletet.
Az ügyben 159 oldalas szerződés megfelelő felolvasását kérdőjelezte meg a felperes azt állítva, hogy a közjegyzőhelyettesnél csak 3-4 órát töltöttek. A perben döntőnek bizonyult a már többi perben is alkalmazott nyelvész szakértő véleménye, amely megállapította, hogy a felolvasásnak késő éjszakáig kellett volna tartania, ugyanakkor a bíróság azt állapította meg, hogy késő éjszakáig nem tartott a felolvasás. Ezt követően rögzítette, hogy "a szerződés felolvasásától a közjegyző a felek kérésére sem tekinthet el". Az ügyben azonos nyelvész szakértő tett azonos megállapításokat, miszerint 1 átlag nyomtatott oldal felolvasása kb. 5 percet vesz igénybe, másképpen 1 óra alatt 12 oldalnyi szöveg olvasható fel. Ez több mint duplája a széles körben kialakult 2-2,5 perc/oldal olvasási sebességnek, aminek igazolására a gyakorlatban a bíróság nem tartott igényt, ill. az alperesi bankok sem tettek semmit ennek alátámasztására.
Felülvizsgálati eljárásban a K-H-PJ-2014-749. bírósági határozatban a Kúria előbbivel azonos tanácsa határozatának feltétlenül kiemelendő részei az alábbiak: "Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, döntésének indokolása szerint a felperesek nem bizonyították, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre (...)"
"A felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, megszüntette a felperesekkel szemben elrendelt végrehajtásokat, és megállapította, hogy a végrehajtási költséget az alperes viseli."
"A felolvasásnak estébe nyúlóan kellett volna tartania, viszont erre az alperes nem hivatkozott, és ezt a kihallgatott tanúk sem állították, (...)"
Megjegyzi a Kúria: A közjegyző által kiállított olyan okirat, amely valamilyen oknál fogva nem tekinthető közokiratnak, a bizonyítás szempontjából a Pp. 196. § (1) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával teljes bizonyító erejű magánokiratként megállhat, a benne foglalt követelés polgári jogi értelemben érvényesen létrejöhet, azonban az okirat záradékolása útján közvetlenül ki nem kényszeríthető."
- 48/49 -
A harmadik, a felolvasás megtörténtét megkérdőjelező ügyben ugyanaz a nyelvész szakértő járt el a másodfokon is, a Fővárosi Törvényszék előtt lefolytatott ügyben.[19]
Az felperes nem bízta a véletlenre az igénye érvényesítését, mert a másodfokú döntés indokolása szerint "felperesi képviselő "több, mint 10 alkalommal megjelent a bíróság panaszirodáján, ahol több oldalas, szó szerinti jegyzőkönyvek felvételét kérte". "Az alperesek a magánszakvéleményben foglalt szakértői megállapításokat nem vonták kétségbe, nem igazoltak olyan tényt, vagy körülményt, ami cáfolta volna a szakvélemény megállapításait," az indoklás kifogásolja azt is, hogy nem tartalmazza közjegyzői okirat a felolvasás kezdő és befejező időpontját, egy olyan törvényi rendelkezésre hivatkozással, ami akkor még nem volt hatályban [Kjtv. 120. § (1) bek. d) pont].
Kiemelnék néhány további ügyben hozott határozatot, amelyekről talán nem felesleges (bővebben) megemlékezni.
1. Kúria Gfv.30.125/2016/13
A felperes kérte megállapítani az I. rendű alperes bank és a II. rendű alperes közjegyzővel szemben, hogy a közjegyzői okirat semmis (tartozáselismerő nyilatkozat), tekintettel arra, hogy az annak alapjául szolgáló kölcsönszerződés is semmis, mivel jogszabályba ütközik. A felperes a II. rendű alperes közjegyzőt kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az I. rendű alperes bank elleni keresete nyomán a szerződés egyes pontjai tekintetében érvénytelenséget állapított meg, amit a tartozáselismerő okirat egyik pontja vonatkozásában is megállapított. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. "A másodfokú bíróság tisztességtelennek minősítette az I. rendű alperes nyereségét eredményező folyósítási jutalékra és kezelési költségre vonatkozó kikötéseket is. Megítélése szerint ezek tényleges szolgáltatás nélkül írnak elő a felperes, mint fogyasztó számára fizetési kötelezettséget. Végül tisztességtelennek találta" azon pontot, ami "egyoldalúan az I. rendű alperest jogosítja fel arra, hogy a szerződésbe foglaltakat értelmezve kinyilatkoztassa, mennyi a felperes aktuális tartozása, szerződésszerű-e a teljesítése. Úgy ítélte, a szerződés csak részlegesen érvénytelen, az a tisztességtelennek minősülő szerződési kikötések "kihagyása" esetén is teljesíthető."
A Kúria úgy ítélte meg a másodfokú bíróság "csak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között változtathatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét", így a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
2. Kecskeméti Törvényszék 10.P.20.998/2015/7
A felperes keresete arra irányult, hogy a közjegyző jogszabálysértően járt el, amikor közokiratba foglalta egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatukat, amely szerintük "tisztességtelen, több jogszabály rendelkezésébe ütközik, ezért érvénytelen". Kárként a kifizetett közjegyzői díjat határozták meg. Az indoklás megállapítja, "Az alperes magatartása nem okozhatta azt a vagyoni kárt, amelynek megtérítését a felperes keresetében kérte, mert a Ptk. 355. § (4) bekezdése értelmében a közjegyzői díj nem tekinthető kár-
- 49/50 -
nak." Az ítélet indokolása idézi a C-32/14 számú Európai Bírósági ítéletet (Sugár-Erste) azzal, hogy "az ítélet azt igazolja, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban a Magyar Állam sikerrel védekezett azzal érvelve, hogy a közjegyzői nemperes eljárás" (Vh.) "peres eljárássá alakítható, melyben a bírót már terheli az uniós jog alapján fennálló kötelezettsége a tisztességtelen kikötések vizsgálatára". A hivatkozott ítélet "kimondja, a tisztességtelenség észlelése, vizsgálata és megállapítása bírósági hatáskörbe tartozó kérdés".
3. A Kecskeméti Törvényszék további, alperesi minőségemben hozott ítélete indokolásában álláspontom szerint jogszerűen állapítja meg, hogy "a törvényszék álláspontja szerint a felperesek által sérelmezett szerződéses kikötések a perbeli időszakban a fogyasztói bankhitel szerződéseknél köztudomásúan tömegesen elterjedt és alkalmazott rendelkezések voltak"[20].
A fentieken túl, a különböző ítélkezési szinteken hozott ítéletekben tanulságos indokolások lelhetők fel, melyek egy részét kommentár nélkül adom közre az alábbiakban.
4. "Önmagában a devizaszerződés vagy devizaalapú szerződés a Kúria 6/2013, ill. 2/2014. polgári jogegységi határozatában kifejtett álláspontja szerint is, sem jogszabályba nem ütközött, sem jogszabály megkerülésére nem irányult, és tisztességtelen, jóerkölcsbe ütköző szerződésnek sem volt tekinthető."
"Az azt követő mintegy tíz évben lezajlott jogfejlődés eredménye az, hogy a bíróságok bizonyos kérdésekben és bizonyos esetekben - továbbra sem minden feltétel nélkül és nem általánosan - mondják ki adott egyedi kölcsönszerződések tekintetében azok egyes kikötéseinek érvénytelenségét, illetőleg tisztességtelenségét."
5. "A felperesek által megjelölt védendő jogi érdek nem polgári anyagi jogi jogosultság volt, hanem a bírósági végrehajtási eljárás elkerülése. A bírósági végrehajtási eljárásban megnyilvánuló és esetleg vagyonelvonással járó állami hatalomtól való félelem nem tekinthető védendő anyagi jognak."[21]
6. "... a közjegyző az okirat szerkesztés tényével nem válik a szerződéses jogviszony alanyává, vagy az egyoldalú nyilatkozat címzettjévé, ezért vele szemben a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása sem kérhető. A felperesnek vele szemben kereshetőségi joga nincs."[22]
7. "A bíróság rámutat tehát arra, hogy a felperesek jogainak megóvását egy speciális perfajta, a végrehajtás korlátozása és megszüntetése iránti per szolgálja. Annak megállapítását, hogy a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés nem minősül közokiratnak, csak abban a perben lehet kérni, mert ott van lehetőség annak megállapítására, hogy a végrehajtani kért követelés nem jött létre érvényesen, mert a közjegyzői okirat, amelynek alapján a végrehajtást elrendelték nem minősül közokiratnak (..). A fentiekben kifejtettek alapján a bíróság megállapította, hogy a megállapítási kereset megindításának feltételei a felperesek részéről nem állnak fent, így a bíróság az alaptalan kereseti kérelmet elutasította."[23]
- 50/51 -
A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék Pf.634.153/2015/3. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, majd a Kúria még egyebek mellett az alábbi megállapításokat tette: "... nyilvánvalóan nem volt elvárható az a közjegyzőtől, így az I. rendű alperestől, hogy felismerje azon érvénytelenségi okokat, melyek később kerültek megállapításra." Ugyanezen ítélet másik megállapítása: "Önmagában az, hogy egy szerződés, vagy annak valamely rendelkezése utóbb érvénytelennek bizonyul, nem minősül olyan körülménynek, mely a közjegyzőt feljogosítaná a közreműködés megtagadására." Az imént idézett ügy arra is hivatkozik, hogy kártérítés csak akkor állapítható meg, "ha az ügyben eljáró személy kirívó jogalkalmazási hibát vétett vagy kötelességszegést tanúsított (Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.20.005/2000. számú eseti döntés). Azt, hogy mi minősül kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedésnek, mindig az adott esetben kell eldönteni"[24].
8. Az Egri Törvényszék egy a bank helyett a közjegyző ellen "okirat közokirati jellege hiányának megállapítása iránt" indított perben az alábbiakat állapította meg. "a közjegyzői törvény nem tartalmaz olyan eljárást, melyben a közjegyző a felek kérelmére a közjegyzői okiratot, úgymond "visszavonhatná", a felperesek által hivatkozott közjegyzői záradék törlésére irányuló eljárás rendelkezései ekként kiterjesztően a végrehajtási eljárás megindítása, záradék kiállítása előtt törvényi felhatalmazás hiányában nem alkalmazhatóak."[25]
9. "A fellebbezésben felhozott indokokra figyelemmel emeli ki a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a megállapításra irányuló kereset eljárásjogi feltételei nem állnak fenn, és marasztalással vegyes, illetőleg pszeudo megállapítási kereset a jelenleg hatályos rendelkezések alapján nem terjeszthető elő."[26]
Két érdekes megállapítást egy gyakorló bírótól is idéznék: ". az esetek túlnyomó részében a szerződéskötés időpontjában az árfolyam kockázatának az adósra telepítése nem jelentett olyan egyoldalú előnyt, illetve hátrányt, amely miatt a szerződéses konstrukció nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, vagy tisztességtelen lenne."[27]
"A devizaperek tárgyát képező szerződések vizsgálatából szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeknek a szerződéseknek az elvárható gondosságú áttanulmányozása, értelmezése alapján az adósok a deviza alapú hitelezési konstrukció lényegét, az abból fakadó kockázatot felismerhették, annak viselését vállalták."[28]
10. A Kúria Pfv.L20.945/2016/14. számú döntésében az ellentétes I. és II. fokú bírói döntések nyomán megállapítja, hogy a törlesztőrészletek "meghatározásának egyik módja az adós által teljesített törlesztőrészletek számának, összegének a törlesztési időpontoknak a megjelölése", "az is elegendő, ha mindezek kiszámítható módon vannak meg-
- 51/52 -
határozva". Fentiek nyomán a Kúria megállapította, hogy "mindezek szerint a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött, nem indokolt a végrehajtás megszüntetése".
Szerződésmintáik több vonatkozásban nem állták ki a bírói felülvizsgálat próbáját. Erre néhány példa az alábbiakban.
11. A Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.704/2013/5. szám alatti ítéletében megállapította, hogy a kölcsönszerződésnek a folyósítási jutalékra és a kezelési költségre vonatkozó kikötése érvénytelen, azok a felperest nem kötik. Az ítélet indoklása hivatkozik a Luxemburgi Bíróság "Costa contra E.N.E.L." ügyére.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az induló kezelési költségre vonatkozó szerződéses kikötés érvénytelen. Az indoklás azt tartalmazza, hogy "önmagában az, hogy a kamaton felül más fizetési kötelezettséget, például kezelési költséget is kiköt a bank, nem tisztességtelen, csak akkor, ha ezen kikötése többletszolgáltatás nélkül történik...". Az ítélőtábla álláspontja szerint az ily módon százalékos mértékben kikötött kezelési költség tisztességtelen, amennyiben a szerződés nem tartalmazza azt, hogy mire tekintettel kötötték ki. Az indokolás hivatkozik két uniós döntésre, az Európai Bíróság 106/77. számú "Simmenthal", valamint Kásler C-26/13. számú ügyére.
13. BDT 2017.3664
A döntés szerint a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésben az eltérő árfolyamokon való átváltás (árfolyamrés) mellett a konverziós díj kikötése a különböző nemű pénzek átváltásáért járó ellenszolgáltatás kétszeres felszámítását jelenti. Ezért konverziós díj kikötése a fogyasztóval szemben tisztességtelen és így semmis.
14. BDT 2014.3155
A döntés szerint "a különnemű (eladási és vételi) árfolyam alkalmazása a külön jogszabály alapján akkor lehet indokolt, ha a pénzügyi intézmény a folyósításkor a devizát ténylegesen átváltja forintra, majd a törlesztéskor a forintot ténylegesen visszaváltja devizára, vagyis konverziós szolgáltatást nyújt". Ennek hiányában "az ilyen egyoldalú előny - a fogyasztó oldalán hátrány - tisztességtelen és semmis".
15. Saját III. rendű alperesi érintettségem mellett folyt ügyben a Fővárosi Ítélőtábla megállapította tisztességtelen, és ennek következtében semmis az a szerződéses rendelkezés, hogy az adós "a bankkal szemben vállalt bármely szerződésen alapuló kötelezettségének bármely megszegése felmondáshoz vezet". Ugyanakkor "már az alperes tényállításai alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a II. és III. rendű alperesek magatartása nem volt jogellenes, a felperes által megjelölt összeg kárnak nem tekinthető, és nem is állt okozati összefüggésben az alperesek jogellenesnek állított magatartásával."[29]
- 52/53 -
A devizaügyek magyar szemszögből az alábbi két ügyben C-32/14. sz. (Erste v. Sugár Attila) és a C-26/13. sz. (Kásler v. OTP) hatottak a magyar jogalkalmazásra, továbbá bizonyultak meghatározónak a Luxemburgi Bíróság későbbi döntéseiben is.
C32/14. számú ügy (Erste v. Sugár Attila)
A döntés azért kiemelendő, mert kérdésként merült fel, hogy a közvetlenül végrehajtható okirat, illetve a közjegyzői végrehajtás elrendelésének hazai szabályozása egyáltalán összeegyeztethető-e az uniós joggal. Érdekessége az esetnek, hogy a bíróság döntése szembe helyezkedik az EU Bizottság és az ügyben eljáró bírósági főtanácsos (P. Cruz Villalón) állásfoglalásával. Az ítélet rögzíti, hogy a magyar eljárás megfelel az európai jognak úgy is, hogy a végrehajtás elrendelése során a szerződés tisztességessége nem vizsgált feltétel. Arra alapozva, hogy "a magyar eljárási rendszerben a közjegyző a [...] szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokirat elkészítésének szakaszában jogosult többek között arra, hogy e szerződés kikötései tisztességtelen jellegének tekintetében megelőző szerepet játsszon, és egyébiránt kifejezetten köteles tanácsaival biztosítani az egyenlő bánásmódot a hatáskörébe utalt eljárások során, beleértve a végrehajtási eljárást is."[30]
• A végrehajtás iránti kérelmet elbíráló bíróság - ha rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek -, hivatalból köteles vizsgálni a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződésben szereplő választottbírósági kikötés tisztességtelen jellegét, amennyiben a nemzeti eljárási szabályok értelmében elvégezheti ezen értékelést a hasonló, belső jellegű keresetek tekintetében. Ez utóbbi esetben a nemzeti bíróság feladata valamennyi, a nemzeti jog értelmében ebből eredő következményt meghatározni abból a célból, hogy a szóban forgó kikötés ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve.
• A 93/13/EGK irányelvvel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely - miközben nem írja elő a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében a végrehajtási jogcím alapját képező feltétel tisztességtelen jellegén alapuló jogorvoslati lehetőséget - nem teszi lehetővé az ilyen feltétel tisztességtelen jellegének elbírálására hatáskörrel rendelkező, érdemi ítélkezést végző bíróság számára, hogy ideiglenes intézkedéseket hozzon. Így például, hogy elrendelje az említett végrehajtási eljárás felfüggesztését, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükséges a végleges határozat teljes hatékonyságának biztosításához.
• A 93/13/EGK irányelvvel ellentétes az olyan szabályozás, amely nem teszi lehetővé sem azt, hogy a végrehajtás elrendelésére hatáskörrel rendelkező bíróság a jelzálogjog
- 53/54 -
érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében hivatalból, vagy a fogyasztó kérelmére értékelje a végrehajtás jogcímének alapjául szolgáló szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen jellegét, sem azt, hogy olyan ideiglenes intézkedéseket hozzon, amelyek többek között felfüggeszthetik vagy megszüntethetik ezen eljárást, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükséges az ezzel összefüggő, az említett szerződési feltétel tisztességtelen jellegének érdemi vizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság végleges határozata teljes hatékonyságának biztosításához.
A 93/13/EGK irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem ad lehetőséget közvetlenül a közjegyző előtti eljárásban a tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálatára, ha a nemzeti jog mindeközben lehetővé teszi a szerződés érvényességét vitató kereset benyújtását, illetve a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására irányuló pert indíthat. Belföldi szabályok alapján a végrehajtási záradék törlését kérheti a fogyasztó, amennyiben a záradék törlése iránti kérelmet a közjegyző elutasítja. Ekkor helye van fellebbezés előterjesztésének, amelyet másodfokú bíróság vizsgál meg és hoz ítéletet, az eljárás során a bíróság vizsgálja az alapeljárásban (közjegyző előtt) szereplő szerződés tisztességességét. A fogyasztónak biztosítja a hazai szabályozás a vitatott szerződés végrehajtásának felfüggesztését is. Egy lényeges mondat szó szerint: "... az, hogy a fogyasztó csak akkor hivatkozhat a tisztességtelen feltételekkel szembeni jogszabályi védelemre, ha bírósági eljárást indít, önmagában nem tekinthető a tényleges érvényesülés elvével ellentétesnek, szemben azzal, amit a bizottság állít."[31] Az Erste-ügy viszonylatában az alább felsorolt ügyeket is érdemes áttekinteni, ugyanis ezen döntés több más államban folyt jogvitára is kihatással volt.
C40/08. sz. ügy (Asturcom Telecomunicaciones SL és Cristina Rodríguez Nogueira) C415/11. sz. ügy [Mohamed Aziz/Caixa d'Estalvis de Catalunya, Tarragona i Manresa (Catalunyacaixa)]
C-537/12. (Banco Popular Espaňol SA kontra Maria Teodolinda Rivas Quichimbo, Wilmar Edgar Cun Pérez) és C-116/13 sz. egyesített ügyek (Banco de Valencia SA kontra Joaquín Valldeperas Tortosa, María Ángeles Miret Jaume)
C-34/13. sz. ügy (Monika Kušionová v SMART Capital a.s.)
C482/13. C484/13. C485/13. és C487/13. sz. egyesített ügyek (Unicaja Banco SA és José Hidalgo Rueda et al, Caixabank SA és Manuel María Rueda Ledesma et al)
Indokolt vizsgálni a C-407/18. számú, Aleš Kuhar, Jožef Kuhar/Addiko Bank d.d. szlovén esetet is. A 2019. június 26-i ítéletben a kérdés arra irányult, hogy a végrehajtást elrendelő bíróságnak meg kell-e a tagadnia a végrehajtást a 93/13/EGK-ra hivatkozással, amennyiben a végrehajtási kérelem alapját tisztességtelen feltételre alapozzák, viszont a tagállami szabályozás nem teszi lehetővé a végrehajtási bíróság számára annak tényleges lehetőségét, hogy a végrehajtást az adós, mint fogyasztó által indított megállapítási perben a szerződési feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozó jogerős érdemi határozat meghozataláig (az adós kérelmére vagy hivatalból) megszakítsa vagy felfüggessze.
- 54/55 -
Hasonlóan ez Erste/Sugár ügyhöz ebben az esetben is kiemelték a közjegyzők közjegyzői okirat készítésekor jelentkező tájékoztatási, felvilágosítási és preventív szerepét, mely - bár elengedhetetlen - önmagában nem elegendő fogyasztóvédelmi biztosíték, mert a végrehajtási szakban is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyes feltételek tisztességtelensége megállapítható legyen. A szlovén jog - szemben a magyar szabályozással - erre nem adott lehetőséget.[32] Az EUB idézte a Erste/Sugár-esetben tett megállapítását, miszerint "a fogyasztó egyfelől a szerződés érvényességét vitató keresetet nyújthat be, másrészt pedig a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására irányuló pert indíthat, ami ezen összefüggésben biztosítja a fogyasztó számára azt a jogot, hogy e szerződés végrehajtásának felfüggesztését kérje . a nemzeti bíróságoknak hivatalból meg kell állapítaniuk, illetve megállapíthatják a nyilvánvaló semmisséget, ha az a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kimondható."
Végeredményben így került rögzítésre, hogy az irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az a nemzeti bíróság, amely egy szolgáltató és egy fogyasztó között közjegyzői okirat formájában létrejött jelzáloghitelszerződés végrehajtása iránti kérelem tárgyában jár el, sem a fogyasztó kérelmére, sem hivatalból nem rendelkezik annak lehetőségével, hogy megvizsgálja, hogy az ilyen okiratban foglalt szerződéses feltételek nem tisztességtelen jellegűeke, továbbá, hogy ennek alapján felfüggessze a kért végrehajtást.
C-26/13. számú ügy (Kásler v. OTP)
Ez a döntés egy olyan ügyben született, melynek mintájára keresetek tömegét nyújtották be a pénzintézetekkel szemben. A keresetlavina eredményességét viszont csökkentette, hogy az Európai Bíróság ítélete első részében kimondta, hogy a vizsgált árfolyamrés tisztességtelensége nem érinti a szerződések olyan elsődleges tárgyát, ami miatt az egész szerződést érvénytelennek lehetne tekinteni.
Kimondta emellett, hogy a szerződési feltétel világos volta és érthetősége nem nyelvtani értelemben értendő, hanem a fogyasztó számára kell egyértelműnek lennie.
Megállapította, hogy nem ellentétes az uniós joggal a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.
- 55/56 -
Az Ilyés Teréz, Kiss Emil / OTP ügyben (C51/17) kérdés volt, hogy egyedileg meg nem tárgyalt feltelnek minősülnek-e a Devizatörvények[33] által meghatározott és alkalmazott rendelkezések, és hogy ezekre alkalmazhatók-e 93/13/EGK irányelv rendelkezései? Az árfolyamkockázat fogyasztókra való telepítéséről a Devizatörvények kifejezetten ugyanis nem rendelkeztek, csak hallgatólagosan érintették a kérdést. "Az utóbb elfogadott nemzeti jogszabályok - bár a védelem a fogyasztókat "a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint" illeti meg - nem szűkíthetik a fogyasztókat a 93/13 EGK irányelv alapján megillető védelmet."[34] Az Európai Unió Bíróságának válasza így az volt, hogy a jogszabályalkotás eredményeképpen alkalmazandó rendelkezések nem tartoznak a 93/13/EGK irányelv hatálya alá, ugyanakkor az árfolyamkockázatra vonatkozó, az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló, azaz az Illyés-Kiss/OTP eset szerinti fogyasztóra árfolyamkockázatot telepítő feltétel nincs kizárva az irányelv hatálya alól.
A Kúria álláspontja szerint az Európai Unió Bíróságának döntése megerősítette a Kúria eddigi gyakorlatát, így újabb elvi iránymutatás kibocsátása nem indokolt.[35]
A Kásler ítéletet értelmezte tovább a Dunai v. Erste (C-118/17) ügyben született 2019. márciusi ítélet is.
Az ítéletet a devizahiteles oldalakon sorsfordítónak minősítették, melyre alapozva a devizahitel-szerződések teljes érvénytelenségét prognosztizálták a folyamatban lévő ügyekben, a döntés ugyanakkor nem erről szólt. Az EUB megerősítette, hogy a devizahitelszerződések érvényességét vizsgáló bíróságok jogosultak dönteni a szerződés teljes érvénytelenségének kimondásáról, és emellett, ha az ügy indokolja, akkor azt érvényben is tarthatják az érvénytelen feltétel nélkül teljesíthető szerződések vagy a jogszabályi módosítások eredményeképpen érvényben tartható szerződések esetében.
Ha már a Kásler ítélet rögzítette, hogy a tisztességtelen feltétel miatti érvénytelenséget orvosolni lehet a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítéssel, kérdésként merült fel, hogy úgy kell-e értelmezni a Kásler ítélet 3. pontját, hogy a nemzeti bíróság akkor is orvosolhatja egy fogyasztói szerződés érvénytelenségét, ha a szerződés érvényben tartása ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel.
Megerősítést nyert, hogy az egyes szerződési rendelkezések tisztességtelensége esetén, ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető - a szerződés változat-
- 56/57 -
lan feltételekkel továbbra is köti a feleket, viszont lehetővé kell tenni a tagállami bíróságok számára, hogy amennyiben az érintett szerződési feltétel hiányában a szerződés nem teljesíthető, akkor a szerződés megsemmisítése iránti kérelemnek helyt adhassanak.
C-143/13 Bogdan Matei, Ioana Ofelia Matei / SC Volksbank Románia SA
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között "a szerződés elsődleges tárgya" és "az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelés[e]" kifejezések főszabály szerint nem terjednek ki az eladó vagy a szolgáltató és a fogyasztó között megkötött hitel-megállapodásokban szereplő feltételtípusokra, amelyek egyrészt bizonyos körülmények esetén lehetővé teszik a hitelező számára, hogy egyoldalúan megváltoztassa a kamatlábat, másrészt a hitelezőnek fizetendő "kockázati jutalékot" írnak elő. Mindazonáltal az említett szerződési feltételek e minősítését a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia az érintett szerződések természetére, általános rendszerére és kikötéseire, valamint azon jogi és ténybeli összefüggésekre tekintettel, amelyekben azok elhelyezkednek.
C-186/16 Andriucic et al. / Banca Româneasca SA
A Kásler-ügyre hivatkozva itt is kérdés volt, hogy a külföldi devizanem alkalmazása elsődleges tárgykörbe esik-e, és így melyek a feltétel tisztességtelenségének megállapítási kritériumai. A Kásler-ügyhöz képest kimondásra került viszont, hogy "a külföldi pénznemhez kötött hitelszerződések (magyar viszonyok) nem azonosíthatók az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, külföldi pénznemben meghatározott hitelszerződésekkel (román viszonyok)." A Romániában alkalmazott devizahitel konstrukcióban ugyanis a pénzintézet felé is az alkalmazott devizában kellett közvetlenül teljesíteni, nem pedig elsődlegesen átváltás útján. Ebből az ítélet következtetése szerint a deviza alkalmazása elsődleges tárgykörbe esik, lényeges, jellemző szolgáltatási elem, így ez a feltétel nem tekinthető tisztességtelennek, amennyiben világosan és érthetően fogalmazták meg.
Egy szerződési feltétel tisztességtelen jellege pedig az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva értékelendő, figyelemmel mindazon körülményekre, amelyekről a szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amelyek az említett szerződés későbbi teljesítésére kihathattak.
Magyarországhoz hasonlóan a hazai jogalkotás eszközeivel kísérelte meg orvosolni a tisztességtelen rendelkezéseket a román gyakorlat is.
A devizatörvények eredményességét egy, az Andriucic-ügyet vizsgáló tanulmány[36] archív adatokra hivatkozással kívánta szemléltetni a magyar bírósági portálról, a www.birosag.hu-ról.
- 57/58 -
E szerint 2013. november 1. és 2016. december 31. között több, mint 36.000 eljárás indult devizahitelekkel kapcsolatban. Az oldal azóta már nem érhető el, helyette 2017. október 31-i adatokkal közöltek egy grafikont, mely szerint 2017. augusztus 31-én 7450 devizahiteles ügy volt folyamatban a törvényszékek és az ítélőtáblák nyilvántartásai szerint.[37] A tanulmány következtetése szerint a fogyasztókat nem nyugtatták meg a jogalkotási megoldások, így bár a kérdést az Európai Unió Bírósága már több ügyben több oldalról körbejárta, további luxemburgi fórum elé érkező ügyek várhatóak. Ez nem jelenti viszont azt, hogy új alapokra helyezné álláspontját az Európai Unió Bírósága: a döntések kiforrottságát jelzi az, hogy egyre növekvő mértekben idézi a tárgyban a saját döntéseit a bíróság, köztük a Kásler-ügyet is. Ugyanakkor pl. a Győri Ítélőtábla hivatkozik az Andriucic-ügyre, említve a pohotovost s.r.o. ügyet, és leszögezi (hitel kiváltásáról lévén szó), hogy a banki tájékoztatás "kiterjed az árfolyamkockázat alapvető közgazdasági összefüggéseire is, elegendő információval szolgál ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozott és megalapozott döntést hozhassanak."[38]
A magyar gyakorlatban a tisztességtelenségi kérdéssel érintett devizaszerződéseket jogszabállyal pótolt és módosított feltételekkel kísérlik meg érvényben tartani. A horvát kereskedelmi bíróság (az angol nyelvű cikkben High Commercial Court) 2016 előtt is hasonló elvekkel közelítette meg a problémát, 2016-tól viszont - még nem jogerős döntésével - a devizaszerződések teljes érvénytelenségét mondta ki. Ezt fenntartotta legutóbbi, 2018-as júniusi döntésében is, melyben úgy határozott, hogy a svájci frankban meghatározott devizahitelek sértik a fogyasztók jogait, többek között azért is, mert a pénzintézetek a hazai jogot is sértve nem adtak a fogyasztó számára megfelelő tájékoztatást. (Nem kizárható, hogy a döntést az is befolyásolta politikai és gazdasági oldalról, hogy főképp nem horvát tulajdonban lévő pénzintézeteket sújt - UniCredit, Volksbank, Sberbank, OTP, Erste, Splitska Banka, Addiko Banka, Raiffeisen). A döntés a változó kamatozású hitelek feltételeit is átláthatatlannak minősítette, mivel a banki szabályozás nem teszi lehetővé a megfelelő és kellő időben tett felvilágosítást. A döntés még jogorvoslati szakban van, a Legfelsőbb Bíróság döntése viszont tömeges fogyasztói keresetbenyújtást eredményezhet.[39]
- 58/59 -
A 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény szerint az egyoldalú szerződésmódosítási jog csak törvényi felhatalmazás alapján történhet; amennyiben nincs jogszabályi felhatalmazás, az semmis. "Semmis a kikötés akkor is, ha jogszabályba ugyan nem ütközik, de az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó egy vagy több feltétel - tartalmát tekintve - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény, illetve hátrányos a fogyasztó számára, ezért a Ptk. 209. § (1) bekezdése értelmében tisztességtelen."
A 6/2013. számú PJE határozat, miután megállapítja, hogy a "deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő - előre nem látható - egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia". Ugyanakkor előírja, hogy a "pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére". A tájékoztatási kötelezettség újra és újra felmerül a devizaügyekkel kapcsolatban.
A 2/2014. számú PJE határozat megállapítja, hogy önmagában az, hogy az árfolyamkockázatot kizárólag a fogyasztó viseli, nem tisztességtelen, viszont felmerülhet a tisztességtelenség, ha a pénzügyi intézménytől való tájékoztatás nem volt világos, nem volt érthető az általánosan tájékozott fogyasztó részéről.
További megállapítás, hogy a "folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen".
Mindezek mellett számos eseti döntés is született a fenti kérdésekben. Egyebek mellett a BDT.2014.3155[40] döntés rögzíti, hogy a "különnemű (eladási és vételi) árfolyam alkalmazása a külön jogszabály alapján akkor lehet indokolt, ha a pénzügyi intézmény a folyósításkor a devizát ténylegesen átváltja forintra, majd a törlesztéskor a forintot ténylegesen visszaváltja devizára, vagyis konverziós szolgáltatást nyújt. Konverziós szolgáltatás hiányában a különnemű - az eltérő vételi és eladási - árfolyamon való elszámolás következtében a pénzügyi intézmény olyan többletdíjazáshoz jut hozzá, amellyel szemben nem áll szolgáltatás, az ilyen egyoldalú előny - a fogyasztó oldalán hátrány - tisztességtelen, semmis."
Szándékunk szerint egy harmadik részben foglaljuk össze a végrehajtással, fizetési meghagyással, sérelemdíjjal kapcsolatos és egyéb, eddig fel nem sorolt jogcímeken előterjesztett keresetek nyomán kialakult bírói gyakorlatot. ■
JEGYZETEK
[1] Mikszáth Kálmán: A székelyek között, Noran Libro, Budapest, 2013. 72. o. Mesés várak
[2] Tar Lőrinc pokoljárása középkori magyar víziók Szépirodalmi Könyvkiadó 1985.
[3] Medieval Notaries and their Acts: The 1327-1328 Register of Jean Holanie, Medieval Institute Publications, 2004, 10-11. o.
[4] szerk.: Dr. Bodzási Balázs: Devizahitelezés Magyarországon, A devizahitelezés jogi és közgazdasági elemzése, Budapest, 2019, A devizahitelezéssel kapcsolatos ügyletek robbanásszerű elterjedésének következményei a közjegyzők mindennapjaiban és a "romeltakarítás", 213. o.
[5] Talán nem indokolt egy tudományosnak szánt értekezésben, de ezen esetet úgy érzem, még részleteiben sem felesleges megosztanom olvasóimmal. A devizahitelek alkonyán, amikor már a korábbinál többször merültek fel kételyek az adósokban is, hogy a világ legjobb üzletét kötik-e (bár akkor még az volt az általános feltételezés, hogy 3-4 év múlva már az eurózónában leszünk), megjelent egy korombéli, nem kifejezetten álomügyfélnek minősülő hölgy, aki először elég barátságtalanul viselkedett, utóbb megenyhült annyira, hogy előadta: neki ez a 15 millió forint körüli devizahitel konkrétan nem is kellene, csak az unokaöccse elvégzett egy tőzsdetanfolyamot, és nincs pénze gyakorolni, pedig szilárdan hiszi, hogy fantasztikus spekulációs sikerek várnak rá. Tekintettel arra, hogy a tőzsdei árak is a csúcson voltak, bár nem tisztem közgazdasági eszmefuttatásokat megosztani, bátortalanul jeleztem, hogy szerintem ez nem az a pillanat, amikor kezdőként tőzsdei spekulációkat kellene eszközölni, mert azok kockázatosak. A hölgy alig másfél-két órás ingyenes beszélgetést követően magához képest barátságosan elköszönt, hogy akkor talán mégsem él ezzel a hitelfelvételi lehetőséggel. Aztán egy-két hét múlva benyitottam az egyik helyettesemhez, aki lelkesen olvasta a tartozáselismerő okiratot ennek az általam másfél-két órán keresztül tájékoztatásban részesített hölgynek (...)
[6] A devizahitelekkel kapcsolatos perek néhány alperesi tapasztalata, 247. o.
[7] A devizahitelekkel kapcsolatos perek néhány alperesi tapasztalata, 261. o.
[8] A lakossági deviza-jelzáloghitelezés jogi tapasztalatai 2004-2010, 273. o.
[9] Szabó Gábor Zoltán: A gazdasági válság és a bankrendszer működésének szabályozása (Gazdaság és Jog XXII. évfolyam 4. szám, 2014. április, 11.o.)
[10] Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság, 2.P.XIX.21.397/2014/8, Budapest, 2014. október 28.
[11] Kúria Pfv.VI.21.602/2015
[12] Kúria Pfv.22.395/2016
[13] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.462/2018/8/II.
[14] Fővárosi Törvényszék P.22.767/2015/17.
[15] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.929/2017/6/II.
[16] Kúria Pfv.21.325/2016/6.
[17] Miskolci Törvényszék 2.Pf.20.129/2016/5.
[18] Budai Központi Kerületi Bíróság 22.P.24.665/2011/34.
[19] Fővárosi Törvényszék 73.Pf.632.870/2018/4.
[20] Kecskeméti Törvényszék 2.P.20.191/2016/16.
[21] Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.P.94.491/2014/4
[22] Fővárosi Törvényszék 45.Pf.641.682/2014/6.
[23] Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.54711/2014/11.
[24] Kúria Pfv.VI.21.602/2015/6 (11)
[25] Egri törvényszék 11.P.20.090/2015/15
[26] Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság
[27] Szeghő Katalin: "Devizaperek" egy bíró szemével (Gazdaság és Jog XXIII. évfolyam 12. szám, 2015. december, 7.o.)
[28] Szeghő Katalin: "Devizaperek" egy bíró szemével (Gazdaság és Jog XXIII. évfolyam 12. szám, 2015. december, 8. o.)
[29] Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.454/2017/4/II.
[30] EUB C32/14., 57. bek.
[31] 63-as pont
[32] EUB C-407/18. 59. bek.
[33] Devizatörvények: D1.tv.: 2014. évi XXXVIII. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről
D2.tv.: 2014. évi XL. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről
D3.tv.: 2014. évi LXXVII. törvény az egyesfogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről
D4.tv.: 2014. évi XXXVIII. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről
[34] A Kúria Konzultatív Testületének 2018. október 10-i álláspontja https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/konz_testulet/sajtokozlemenyc-51.17_masolata_0.pdf
[35] Konzultatív Testület Álláspontja
[36] Juhasz, Agnes & Edit, Kriston. (2018). Foreign Exchange Loan Contracts - A Romanian Case from a Hungarian Perspective., Acta Univ. Sapientiae, Legal Studies, 7, 1 31-47.
[37] https://birosag.hu/hirek/kategoria/birosagokrol/devizahiteles-perek-birosagokon (Utoljára megtekintve: 2019.08.19.)
[38] Győri Ítélőtábla Pf.I.20.061/2019/4
[39] Wolf Theis: Croatia: The Croatian High Commercial Court Rules On Swiss Franc Denominated Consumer Loans, 17.01.2019 http://www.mondaq.com/x/772936/Financial+Services/The+Croatian+High+Commercial+Court+Rules+On+Swiss+Franc+Denominated+Consumer+Loans
[40] Szegedi Ítélőtábla Pf.20.328/2013/3.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Kecskemét.
[2] A szerző ügyvéd, Budapest, Moldován és Társai Ügyvédi Iroda.
[3] A szerző közjegyzőhelyettes, Kecskemét.
Visszaugrás
