A Schanda Balázs professzor által szerkesztett, 2013-ban megjelent 281 oldal terjedelmű kötet az egyházak és az állam kapcsolatának kutatását szervező Európai Konzorciumnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2012 november 8-11-én tartott 24. Kongresszusán elhangzott 17 előadás szövegét és a szerkesztő előszavát tartalmazza. A kiadványt a jövőbe tekintő elvi összegezés, valamint az előadók személyi és szakmai adatainak felsorolása zárja.
A kötetben olvasható előadások sokszínű mozaikképéből különösen a következő közös, hasonló vagy gyakori trendek és jellemzők emelhetők ki. a) A rendszerváltó országokban, így hazánkban is kidomborodik az egyházak előző korszakban elszenvedett anyagi, személyi és működési sérelmeinek orvoslására irányuló törekvés. b) A bizonyos privilégiumokkal felruházott államegyházi rendszer több országban megszűnt, vagy mérséklődnek a markáns előnyök és a diszkriminatív hátrányok. c) Az ún. laikus vagy ateista rendszerek túlzásai ugyancsak enyhülnek. d) Több parlamentáris demokratikus kormányzati rendszerű országban az egyházak és az állam viszonyában lényeges következményekkel jár a parlamenti többséget elért és a végrehajtó hatalmat gyakorló politikai erők eltérő, illetve változó vallási és egyházpolitikai beállítottsága. e) Azokban az országokban, amelyekben gyarapodó létszámú iszlám vallású bevándorolt népesség települt le, és azoknak újabb generációi nőnek fel, mellőzhetetlenné vált az iszlám vallás figyelembe vétele, gyakorlásának és oktatásának szabályozása, bizonyos keretekben intézményes biztosítása.
1. Richard Potz and Brigitte Schinkele: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN AUSTRIA. A 20. század második negyedétől Ausztriában végbement jelentős változásokat, több tárgykörben lefolyt vitákat, és a jelenlegi adottságokat szakszerűen bemutató és értékelő tanulmány szerint az 1938 március 13-i "Anschluss" a Náci Németországhoz hatálytalanította az 1933. évi Concordatumot, és azt az 1934-ben kezdődött kísérletet, amely a katolicizmust a korporációs tekintélyállam eszközévé kívánta tenni. 1945 után a katolikus egyháznak szakítania kellett azzal a szereppel, amelyet 1934-38-ig vállalt. 1950-től a
Concordatum visszanyerte hatályát, ami több súlyos problémával járt. A következő évtizedek fejlődése erősítette az egyház és az állam elválasztásának elvét és gyakorlatát. Az azonban tagadhatatlan volt, hogy az elismert egyházak és a valláserkölcsi oktatás fontos szerepet töltenek be a nevelésben, különösen abban, hogy az ifjú nemzedékek megértsék és elfogadják a szolidaritás, a szociális tevékenység, az együttműködés, a humanitás elvének nélkülözhetetlen követését. Ausztriában is súlyos kritikát fogalmaztak meg, különösen a zöld mozgalmak képviselői a katolikus egyház privilégiumairól és papjainak visszaéléseiről. A munkaszüneti napok többsége Ausztriában is vallási, főleg katolikus eredetű. Az elismert egyházak és vallási közösségek - közöttük az iszlám közösség - jogosultak világnézeti magániskolák létesítésére és fenntartására. Ezek a vallási szervezetek gondoskodnak a kötelező vallásoktatásról az alap- és középfokú oktatási intézetekben, amelyeknek minden tantermében kötelező kereszt felfüggesztése. Az 1975. évi Büntető törvénykönyv több rendelkezést tartalmaz a vallásbéke és a vallásosság védelmére. Az egyházak és vallási közösségek jogosultak véleményezni az őket érintő jogszabályok tervezeteit.
2. Achilles Emilianides: MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN CYPRUS. A török és angol uralom után 1960-tól 1977-ig a nagytekintélyű Makariosz érsek volt a Ciprusi Köztársasági első elnöke. Az ő halálát követően a ciprusi hivatalos felfogás és gyakorlat szerint a köztársasági elnök után a második protokolláris pozíció a ciprusi érseket illeti meg. Az Alkotmány alapján a sziget Görög Közösségébe tartoznak mindazok az ortodox keresztények, akik a Görög Ortodox Egyház tagjai, a Török Közösséget pedig a köztáraságnak azok a polgárai alkotják, akik muszlimok. A harmadik, ún. kisebbségi státusú vallási csoportot az örmények, a maroviták és a római katolikusok alkotják. Más vallások és rítusok tagjai, így különösen a zsidók, a jehovisták, a buddhisták, a protestánsok, az ortodox keresztények stb. szabadon gyakorolhatják vallásukat, de eltérő a státusuk a vallásoktatásban, a családi jogban és az anyagi támogatásban. Az alsó- és középfokú oktatási intézetek ortodox vallású tanulói számára kötelező a Keleti Ortodox Egyház tanainak oktatott tananyagkénti tanulása. A Ciprusi Köztársaságban a vallásszabadságot az alkotmány biztosítja. Az egyházak illetve vallási közösségek közjogi helyzete azonban lényegesen eltérő.
3. Jirí Rajmund Tretera and Záboj Horák: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN THE CZECH REPUBLIC. A Cseh Köztársaság olyan állam, amely tiszteli a vallást és annak értékeit, de a világnézeti semlegesség alapján elismeri az ateizmust is. A kereszténység és a judaizmus történelmi
- 265/266 -
szerepe gyakran nyer hangsúlyozást. A cseh államiság szeptember 28-i ünnepe a 929-ben mártírként meghalt Szent Vencel legendájához kapcsolódik. Szent Cirill és Metód szláv misszionáriusok állami ünnepe július 4-én van. Husz János mártírhalálának emléknapja pedig július 6-a. Karácsony ünnepe december 24-26-ig három napos. Húsvét hétfő ugyancsak munkaszüneti nap. A Cseh Köztársaságban nyilvántartott 33 vallás és egyház közül 21 2002 előtt, 12 pedig 2012-ben nyert állami elismerést. Csehországban az alapvető emberi és állampolgári jogok nem az alkotmányban, hanem ahhoz kapcsoltan "Az alapvető jogokról és szabadságokról" c. 1991 január 9-én elfogadott Kartában nyertek megfogalmazást. A cseh és szlovák szövetségi állam megszűnése és a Cseh Köztársaság megalakulása után a Karta 2/1993. szám alatt nyert újrarögzítést és kihirdetést. Ez az alapokmány korszerűen és részletesen állapítja meg a vallásszabadság összetevőinek és védelmének rendszerét. A vázoltak mellett a tanulmányból az is kitűnik, hogy a jelenlegi Csehországban a huszitizmus és a reformáció hagyományai igen élénkek. Az öntudatos, törekvő, korrekt városias szemléletű és viselkedésű cseh polgár rendszerint tartózkodik a vallásos önmutogatástól. Középületekben vallási jelképek nincsenek. Az állam támogatja bizonyos egyházak közhasznú egészségvédelmi, kulturális, jótékonysági tevékenységét.
4. Merilin Kiviorg: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN ESTONIA. A függetlenség 1990. évi visszanyerése után tartott Észt Alkotmányozó Gyűlés vitaanyagában nem esett szó a vallásszabadságról és egyházak helyzetéről. Ez főként azzal magyarázható, hogy Lengyelországtól és Litvániától eltérően a vallási tradíciók és a nemzeti identitás kapcsolata gyenge volt Észtországban. Az észt polgárok többsége nem tartozott és jelenleg sem kapcsolódik egyetlen nyilvántartott egyházi szervezethez sem. A 2005-ben végzett európai felmérés adatai szerint Észtország minősült a legszkeptikusabbnak Isten léte iránt. A szovjet hatalom összeomlása után természetesen elismerést nyert a vallásszabadság, az egyházak és az állam elválasztása, a vallási közösségek szerepe az oktatásban, a nevelésben, az egészségvédelemben, a bűnözés elleni küzdelemben stb. 2002 októberében megállapodás született a kormány és a 10 keresztény egyházat tömörítő Észt Egyházi Tanács között, amely több konkrét megállapítást tartalmaz a jelentős kulturális értékű létesítmények (épületek, szobrok stb.) megőrzéséről, az egyházi személyek szerepéről és pénzügyi támogatásáról, a népesség új nemzedékeinek neveléséről, a társadalmi kohézióról és a nemzettudatról. A 2003 március 11-én elfogadott dokumentum pedig 2004 és 2013 közötti periódusra határozta meg a keresztény egyházak, különösen az Észt Apostoli Ortodox Egyház (ÉAOE) és az Észt Evangélikus Lutheránus Egyház (ÉELE) kulturális és művészi értékeinek védelmét célzó, évenként nyújtandó pénzügyi támogatás mértékét. A nem keresztény egyházak hevesen kritizálták ezeket a megkülönböztető eljárásokat. Olvasható a tanulmányban az új vallási mozgalmakkal szembeni fellépésekről, a muszlim tatárok beilleszkedéséről, a prozelitizmus és a blasphémia tilalmának hiányáról is. A nemzeti és vallási identitás Észtországban sem azonosítható. A vallások és vallási szervezetek egyenjogúságának elismerése és annak alkalmazása nem tekinthető lezártnak. Bizonyos keresztény vallási közösségek, közöttük főleg az ÉAOE felvetette az államegyház, a nemzeti egyház, a közjogi jogi személyiséget élvező egyház státusának igényét is.
5. Brigitte Basdevant-Gaudement: INTERFÉRENCES MUTUELLES DES RELIGIONS ET DEL L'ÉTAT EN FRANCE. A kötet francia nyelvű tanulmányából megismerhetjük a francia "laïcité" kialakulását, érvényesülésének túlzásait, tartalmának szigorodó és enyhülő változásait és különös megnyilvánulásait. Ennek a laicitásnak forrása a felvilágosodás, az abszolút monarchia államegyházisága elleni forradalom, a polgárosodás és az antiklerikalizmus. A laicitást bevezető 1905. évi törvény egyrészt kinyilvánítja, hogy az Állam nem ismer el semmilyen kultuszt, de azt is megerősítette, hogy az állam biztosítja a lelkiismereti szabadságot és a kultuszok nyilvános gyakorlását. Szerző tájékoztat a laicitás tartalmának gyakori idomulásáról az egymást váltó kormányok eltérő politikai irányultságához, másrészt azokról az újszerű rendelkezésekről, amelyek lehetővé teszik, hogy a területi közhatalmi szervek anyagilag támogassák a kultuszok és kultikus társaságok közhasznú tevékenységét. Elismerést nyertek bizonyos egyházi intézetekben szerzett diplomák, a Francia Katolikus Akadémia működése, a vallások eredeti pozíciója Elzász és Moselle tartományokban, Elzászban az állam és a bevett egyházak viszonyát az oktatásügyben és a finanszírozásban a Napóleon által 1801-ben a Szentszékkel kötött Concordatum rendezi. Franciaországban azonban továbbra is érvényesülnek az eretnek szektákra, valamint a muzulmán nők öltözködési rendjére vonatkozó tilalmak. A 2015-ben 110 éves francia laicitás alkotmányban megerősített koncepciója nehezen fogadja el, hogy ennek elsődlegessége kizárja az állam világnézeti semlegességét, és sérti a vallások sokféle értékfelfogását. Ezzel is magyarázható a muzulmán nők vallási forrású öltözködésének meghökkentő szankcionálása.
6. Gerhard Robbers: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN GERMANY. Tárgyilagos tájékoztatást olvashatunk e tanulmányban arról a hagyományos, szilárd, egyensúlyozott szerepről és kapcsolatrendszerről, amely Németországban az egyházak jogi helyzetét és működését jellemzi.
- 266/267 -
Ennek közjogi alapját az teremtette meg, hogy az 1949 május 24-én kihirdetett Alaptörvény 140. cikke szerint az 1919. évi, ún. Weimari alkotmánynak a vallásszabadságról és az egyházak jogi helyzetéről rendelkező cikkei az Alaptörvény alkotórészét képezik. Ennek következtében a hagyományos egyházakat, felekezeteket megilleti a "közjogi testület" státusa, amely révén államilag behajtható adókat vethetnek ki, a teológiai karok szerves összetevői az állami egyetemeknek, az iskolai felekezeti oktatás pedig - bizonyos megjelölt esetek kivételével -kötelező. Markánsan elkülönül azonban az állami és az egyházi házasság. Egyházi házasság csak az állami házasság létrejötte után köthető. A német politikai rendszerben két tekintélyes politikai párt, nevezetesen Christlich Demokratische Union (CDU), valamint a bajor forrású Christlich Soziale Union (CSU) többször nyert már parlamenti többséget és végrehajtó-hatalmi szerepet. A CDU tagja az Európai Néppártnak. Az egyházak képviselői aktívan közreműködnek több közintézmény tanácsadó, illetve felügyelő testületének munkájában. Ha belső szabály nem tiltja, egyházi személyek parlamenti képviselők is lehetnek. Elismerést érdemel, hogy Hamburg tartomány és Bréma tartomány vezetői tartalmas megállapodást kötöttek az ott élő muszlim közösségek képviselőivel a vallásgyakorlás lehetőségiről és a közös célok, feladatok gyakorlásának összehangolásáról.
7. Balázs Schanda: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN HUNGARY. Schanda Balázs professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának volt dékánja, tekintélyes közjogász, az egyházjog és az állami egyházjog tudományának termékeny művelője sokszempontú, főleg politológiai, szociológiai, értéktani, jogi és etikai szempontból foglalta össze a vallások és az egyházak jogi helyzetének és tényleges szerepének alakulását a megegyezéses magyarországi rendszerváltozás óta eltelt több mint két évtized alatt. Szakszerűen mutatta be azokat az újszerűségeket, amelyek a 2012 január 1-jén hatályba lépett és 2012 novemberében még hatályos 2011. évi CCVI. törvény (Lvetv.) tartalmazott. A múlt idő használatát az indokolja, hogy feltehetően az elhangzott szóbeli és publikált kritikák hatására a 2013 augusztus 1-jén hatályba lépett 2013. évi CXXXIII. tv. jelentősen módosította és kiegészítette az Lvetv.-t. Magyarország Alaptörvényének 2013 október 1-jétől hatályos ötödik módosítása révén pedig megváltozott az Alaptörvénynek a vallásszabadságról, valamint az egyházak és az állam viszonyáról rendelkező VII. cikke (2)-(4) bekezdése, sőt újabb (5) bekezdéssel ki is egészült ez a cikk. Ehelyütt a lényeges változásoknak még körvonalazására sem törekedhetek, csupán azt jegyzem meg, hogy az egyházi státusuktól megfosztott vallási közösségek "vallási egyesület" elnevezését "vallási tevékenységet végző szervezet" megjelölés váltotta fel. Ezt a vallási közösséget a Fővárosi Bíróság veszi nyilvántartásba. Az egyházi jogállásukat elvesztett említett szervezeteknek a bevett egyházakéval közös szerepéről és több hasonló jogáról pedig a módosított Lvetv. részletesen rendelkezik. Jelentősen mérséklődtek tehát a csekély számú hívőt tömörítő kisegyházaknak ezt az egyházi státusát megszüntető, és az Alkotmánybíróság által elfogadásának eljárási szabálytalansága miatt 2011 december 20-án semmisnek nyilvánított 2011. évi C. tv. helyébe lépő Lvetv. fogyatékosságai.[1] Megjegyzem végül, hogy az Lvetv.-nek 2012 március 1-je óta e recenzió írásakor (2014 augusztus 31.) hatályos "A bevett egyházak" c. mellékletében 27 egyház neve szerepel.
8. Francesco Margiotta Broglio: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN ITALY. Atanulmány annak az egyedüli olasz adottságnak a hangsúlyozásával kezdődik, hogy Olaszország fővárosában egy önálló állam működik, nevezetesen a katolikus Szentszék. A Mussolini fasiszta diktatúrája alatt, 1929-ben kötött Lateráni egyezmény, mint Concordatum államvallássá tette a katolicizmust és elismerte a pápa világi hatalmát. A katolikus egyház az 1948. évi demokratikus alkotmány elfogadása után is olyan általános keresztény etika őrének tekinti magát, amely erkölcs érvényes az egész társadalomra olyan tárgykörökben is, mint a házastársak válása, a terhesség-megszakítás, az élettársi kapcsolat, az azonos neműek házassága stb. A Lateráni egyezmény 1984-85-ben bekövetkezett reformját, valamint az egyéb felekezetekkel kötött megállapodásokat a parlament megerősítette. Az Alkotmánybíróság pedig korszerű határozataiban a lelkiismereti szabadság összetevőiként jelölte meg a hit és a nem hit, a valláserkölcs és a polgári erkölcs, valamint a laicitás lehetőségét. Törvények születettek a válásról, a családjog reformjáról, a terhesség-megszakításról, a hivatali eskü vallási jellegének megszüntetéséről. A 2002. évi alkotmány-kiegészítés általános tilalomként fogalmazza meg a vallási alapú hátrányos megkülönböztetést. Több települési önkormányzat döntött a homoszexuálisok élettársi kapcsolatának nyilvántartásáról.
Az egyházak és az állam elválasztása nem jelenti a közhatalom közömbösségét az egyházak és a vallások iránt Olaszországban sem. Az 1985. évi finanszírozási reform az önkéntes adófizetői támogatás rendszerét erősítette meg. Ennek alapján az adózók évenként jövedelmük 8 ezrelékét ajánlhatják fel az általuk megjelölt egyháznak. Ennek adminisztrációját az illetékes állami szervek végzik. Olaszországban is gyakoriak az állami szervek és az egyházak közötti együttműködési megállapodások. Tanulmányának zárásaként Szerző utal azokra a vallási közösségekre is - pl. iszlám, ortodox-bizantin -, amelyekkel való kapcsolatot zavarja bizonyos civilizációk világméretű szembenállása.
- 267/268 -
Olaszországban sem születettek azonban tilalmak az iszlám vallású nők sajátos öltözködéséről.
9. Ringolds Balodis: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN LATVIA. E terjedelmes (113-141. o.) tanulmány az általános bevezető után az 1922. évi Alkotmány jellemzésével kezdődik. A Lett Köztársaság kikiáltása 1918 november 18-án történt, az Alkotmányozó Gyűlés 1922 február 15-én fogadta el az ország első alaptörvényét. 1940-ben Lettország a Szovjetunió egyik tagköztársaságává vált, és ez a megszállás 1990 május 4-ig tartott. A közel 70 évvel korábban elfogadott lett Alkotmány ismét hatályossá vált, nem rendelkezett viszont az alapjogokról. Ez a hiány 1998-ban intenzív viták után került pótlásra. Az Alkotmányba iktatott VIII. fejezet meghatározta a fontosabb alapjogokat, a 99. § pedig kinyilvánította a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot, valamint az egyház és az állam elválasztottságát. Több alapjogi tárgykör később kapott törvényi rendezést, nem sikerült azonban meghatározni az állami és az egyházi szerepkör határait. Ezt a hiányt későbbi törvények és megállapodások törekedtek pótolni. 2008-ban nyolc felekezet nyerte el a tradicionális "egyházi szervezet" minősítést. Közülük sorrendben az első három a lutheránus, a római katolikus és az ortodox egyház.
Részletes tájékoztatást nyújt a tanulmány az egyházak szerepéről a politikai életben és a parlamentáris kormányzásban. Parlamenti többségre tett szert és különös kormányzati szerepet töltött be 2002 és 2011 között a keresztény irányultságú "Latvijas Pirmā partija". Ebben a periódusban több mint 160 egyházi szervezet részesült az egyházi létesítmények megújítására és fejlesztésére irányuló pénzügyi támogatásban. Ez az időszak feltűnő megnyilvánulásait nyújtotta a politikai, az állami és az egyházi hatalom egybekapcsolódásának. Színes tájékoztatást tartalmaz a tanulmány az állami és egyházi ünnepek kapcsolatáról, a nagyértékű templomokról és egyéb egyházi létesítményekről, pl. a római katolikus Aglona Bazilikáról, a rigai lutheránus Dóm Katedrálisról és a Valgundi ortodox egyházi Conventről. Tanulmányának összegezéseként Szerző megállapítja, hogy a lett állam jelenlegi viszonyulása a felekezetekhez nem egyenlő, inkább hasonló a háború előttihez. Igazodik azonban ahhoz a szerephez, amelyet a hívők többségét tömörítő vallások betöltenek a társadalom kulturális és szociális fejlesztésében, jellegzetes mentalitásának alakításában.
10. Sophie van Bijsterveld: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN NETHERLANDS. A holland alkotmánynak nincs preambuluma, nem tartalmaz "invocatio Dei"-t, nem utal sajátos értékrendszerre. Azok az alapelvek, amelyek meghatározzák az egyház és az állam viszonyát a következők: a vallás- és a hit szabadsága, az állam semlegessége a vallások és hitek tekintetében, valamint az egyházak és az állam elválasztása. A tartalmas polgári hagyományokkal rendelkező országban a szorgalom, a helytállás, a korrektség, az igényes magatartás erénye az elismertségnek, a kölcsönös tiszteletnek nélkülözhetetlen feltételei. Élénk viták folynak az olyan kérdésekről mint a férfiak és a nők reális egyenjogúsága, a blasphémia elítélése, a vallási forrású testcsonkítás megengedhetősége, a homoszexualitás megítélése stb.
Az egyházak és a felekezetek működésüket nem korlátozzák a vallásosság szolgálatára, gondosan törekszenek sokféle közhasznú - pl. kulturális, egészség- és környezetvédelmi, szociális, sport stb. - szervező munkásságot kifejteni. A parlamentarizmust az arányos többpártrendszer jellemi, amelyben három vallási irányultságú párt is törekszik közreműködni. Közülük eddig legsikeresebbnek a katolikus Keresztény Demokrata Párt bizonyult. A szekularizáció és a világnézeti sokszínűség érzékelhető folyamat Hollandiában is. Szerző azonban hangsúlyozza, hogy ez korántsem azonos a francia laicitással, nem jelenti az egyházak és a felekezetek kizárását a közéletből. Együtt jár viszont az egyházak privilégiumainak, pl. adófizetési mentesség mellőzésével.
11. Michal Rynkowski: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN POLAND. Az öt fejezetre tagozódó tanulmány bevezetőjében Szerző Lengyelország népének katolikus vallásosságát látványosan kifejező tényeket és megnyilvánulásokat sorakoztat fel. Ezek között elsőként említi, hogy 2011 őszéig nem folyt érdemi vita a katolikus vallás, az egyház és a feszület helyéről és szerepéről. Szinte egységesen érvényesült az állam, a kormány a parlament, a helyi hatóságok, a bíróságok egyházak iránti attitűdje. A változást Mr. Janusz Palikot (Ruch Palikota) antiklerikális mozgalmának fellépése jelezte. A lengyel Zapateronak nevezett G. Napieralski baloldali demokrata pártja 2010-ben az akkori elnöki választáson a szavazatok 13%-át szerezte meg. J. Palikot antiklerikális, de nem vallásellenes programja 2011-ben a választók 10,02%-ának támogatását nyerte el, amely a 460 tagú Szejmben 40 képviselő részvétellét tette lehetővé. A katolikus egyházhoz hű Kaczinsky Testvérek "Jog és Igazság" nevű pártja programjuk szociális tartalma, valamint a Szolidaritáshoz fűződő szövetsége miatt a "jámbor baloldali" elnevezést kapta a közbeszédben. Részletes tájékoztatást nyújt a tanulmány arról az eseménysorozatról, amelyet az váltott ki, hogy 1997 október 19-20-án éjjel a lengyel Szejm alsóháza üléstermének bejárat feletti falára két képviselő keresztet függesztett fel. A kereszt ottléte 2011 őszéig, tehát 14 éven keresztül nem váltott ki ellenkezést. Közvetlenül a 2011. évi parlamenti választások után azonban az antiklerikális J. Palikot két indítványban kérte a feszület eltávolítását. A Szejm el-
- 268/269 -
nöke négy tekintélyes szakembertől kért véleményt az ügyben. A tanulmány ismerteti a szakvélemények sokszempontú elemzéseit. Közülük L. Morawski professzor azt hangsúlyozta, hogy lehetetlen semleges véleményt alkotni ebben az tárgykörben, mivel a kereszt elhelyezése a katolikus többségnek tetszik, eltávolítása pedig a nem hívő kisebbségnek kedvez. 2011 december 16-án az ügyben megszólalt D. Tusk miniszterelnök is. Kinyilvánította, hogy a kormány nem kíván senkit katolizálni, sem laicizálni, a kormányzat modern kíván maradni, és tiszteli a hagyományos nemzeti és vallási jelképeket. 2012-ben Palikot bírósághoz fordult. A Varsói Polgári Bíróság 2013 január 14-i ítéletében elutasította a keresetet, és kinyilvánította, hogy a kereszt jelenléte nem sérti az indítványozó személyi jogait, tehát vallásszabadságát sem.
Élénk politikai vita folyt Lengyelországban az 1950-ben létesült Egyházi Alap szerepéről és megszüntetéséről is. Az Alap főleg az elkobzott egyházi vagyont törekedett kompenzálni, valamint az eltávolított és az idős, beteg papok ellátását szolgálta. Ebben az ügyben is fellépett Palikot, és 2012 januárjában követelte az Alap megszüntetését. 2012 június 15-én azonban a képviselők 77%-ának támogató szavazatával a Szejm elvetette a kezdeményezést.
L. Kaczinsky köztársasági elnök és felesége, valamint 95 kísérő személy halálát okozó, 2010 április 10-én az oroszországi Szmolenszk mellett bekövetkezett repülőgép-szerencsétlenség után egy gyászoló csoport nagy keresztet állított fel a varsói Köztársasági Elnöki Palota előtt. Ezt követően jobboldali csoportok gyakran szerveztek ott demonstratív vallási megnyilvánulásokat. Néhány hónap után B. Komorowski köztársasági elnök elrendelte a kereszt áthelyezését egy közeli templomba. E döntés sokak részéről felháborodást és tüntetést váltott ki, a Szent Anna templom lelkészei azonban befogadták a keresztet. Az ügy politikai vitatása még hosszabb ideig zajlott. Ekkor a püspökség hangsúlyozta, hogy az Alkotmány 25. cikkében megfogalmazott állami részlehajlás nélküliség nem jelenthet vallástalanságot, a semlegesség pedig nem vezethet "agresszív laicitáshoz". A püspökség hivatkozott a lengyel Alkotmány Preambulumának külföldön is elismert arra a megállapítására, amely szerint a lengyel nemzet tagja a köztársaság minden polgára, akik hisznek Istenben mint az igaz, az igazság, a jó és a szép forrásában, valamint az is, aki nem részese az ilyen hitnek, de tiszteletben tartja azokat az egyetemes értékeket, amelyek más forrásokból fakadnak.
Az 1997. évi Alkotmány Preambuluma az idézett megállapításon kívül azt is rögzíti, hogy a lengyel kultúra a nemzet keresztény örökségében gyökerezik és tiszteli az egyetemes emberi értékeket. A Preambulum nem említi Jézus Krisztust, a Szentlelket, ezért elfogadható Lengyelország nem keresztény polgárai számára is. Az Alkotmány 25. cikke többek között kinyilvánítja az egyházak és más vallási szervezetek egyenjogúságát, a közhatalom elfogulatlanságát az egyének világnézeti felfogása tekintetében, az egyházi szervezetek függetlenségét, valamint az állam és az egyházi szervezetek együttműködését a közjó érdekében. A Lengyel Köztársaság és a katolikus egyház kapcsolatait a Szentszékkel 1993-ben kötött és 1998-ban megerősített Concordatum, valamint más nemzetközi okmányok határozzák meg. A lengyel állam és más egyházak, illetve vallási szervezetek viszonyát pedig törvények, valamint az egyházi szervezetek és a kormány által kötött megállapodások szabályozzák. A tanulmány záró bekezdéséből kitűnik, hogy a választási jogszabályok nem tiltják papi személyek képviselővé választását, a lengyel gyakorlatban azonban az érintettek ritkán élnek ezzel a lehetőséggel.
12. José de Sousa e Brito: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN PORTUGAL. A tanulmány részletesen felidézi az 1143-ban függetlenné vált Portugália történetét az 1932-től 1968-ig tartó Salazar diktatúráig, majd az önkényuralmat folytató Gaetano hatalmát 1974-ben megdöntő forradalomig. A Szentszékkel 1940-ben kötött Concordatum szerint a katolikus házasságot a kánonjog szabályozta, és a válás kivételes lehetőségéről egyházi bíróság dönthetett. Az 1951. évi alkotmányrevízió a katolikus vallást a portugál nemzet vallásává nyilvánította. A II. Vatikáni Zsinat állásfoglalásai után világossá vált, hogy a Concordatum és az Alkotmány több rendelkezése nem felel meg a korszerűsített katolikus tanításoknak. Az 1976. évi Alkotmány 41. cikke meghatározta a vallásszabadság összetevőit, valamint az egyházak és az állam elválasztásának lényeges következményeit. 2001-ben törvény született a vallásszabadságról, 2004-ben pedig új Concordatum megkötésére került sor. Ennek bevezetője a korábbitól eltérően nem hivatkozik a Szentháromságra. Hangsúlyozza azonban, hogy a portugál állam és a katolikus egyház törekszik az együttműködésre az emberi méltóság, az igazság és a béke előmozdítása érdekében. A vallásszabadságról szóló említett törvény pedig valamennyi Portugáliában letelepedett vallási közösség tekintetében határozza meg az emberi jogokat, minden személy integrált fejlődését, a béke, a szabadság, a szolidaritás és a tolerancia, valamint az együttműködés kereteit, módozatait és eszközeit.
13. Michaela Moravctková: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN SLOVAKIA. Szerző terjedelmes (177-199. o.) tanulmányában végigkíséri a vallásszabadság tartalmának, az egyházak és a vallási közösségek jogi helyzetének alakulását az első, ún. ideiglenes Csehszlovák Köztársaság 1918. évi megalakulásától az 1928-ban a Szentszékkel kötött megállapodáson, az 1939 március 14-én léte-
- 269/270 -
sült és Jozef Tiso katolikus pap elnöklete alatt funkcionáló, 1939 március 25-én a Szentszék által is elismert fasiszta bábállamon, az 1948-tól fokozatosan erősödő kommunista rezsimen, az 1968-ban kibontakozott Prágai tavaszon, Alexander Dubček reformtörekvésein, a Warsói Szerződés tagállamai által elkövetett agresszión és az azt követő átmeneti időszakon keresztül az 1989 novemberében kezdődő "bársonyos" forradalomig, amely lehetővé tette az államosított egyházi vagyon, ezek körében a zsidó vallási közösségektől 1938 november 2-a után elkobzott tulajdon jelentős hányadának visszaadását.
Az 1993 január 1-jén létrejött Szlovák Köztársaság Alkotmányának Preambuluma hivatkozik Cirill és Metód szerzetesek szellemi örökségére, valamint Nagy Morávia történelmi üzenetére, 24. cikke pedig biztosítja a gondolat-, a lelkiismeret-, a vallás- és a hit szabadságát. Az azóta eltelt két évtized történetéből szerző ismerteti a Mečiar Kormány (1990-1998) keresztény, illetve katolikus politikai irányvonalát, a Dzurinda Kormány (1998-2002) egyházpolitikai döntéseit, köztük a Szentszékkel kötött alapszerződés megerősítését, az akkor regisztrált 11 egyházzal 2002 április 11-én kötött megállapodás tartalmi elemeit. Súlyos kritikák jelentek meg ekkor az állam világnézeti elkötelezettségéről, a demokrácia katolikus jellegűvé válásáról stb.
Az Alkotmány 24. cikkének 2007. évi módosítása kiköti, hogy a meggyőződés és a vallásos hit nem akadályozhatja meg a polgárok alkotmányosan biztosított jogainak és szabadságának érvényesülését. Az állam csak olyan egyházakat és vallási közösségeket ismer el, amelyeket a Kulturális Minisztérium nyilvántartásba vett. Szlovákiában 2013-ban a katolikus egyházon kívül 11 regisztrált egyház működött. Az alap- és középfokú oktatási intézményekben biztosított az egyház felhatalmazottja által végzett vallásoktatás. A szülők többségének kívánságára lehetséges kereszt elhelyezése a tanteremben. Az egyházak jogosultak alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézetek alapítására és működtetésére. Az ilyen intézetekben szerzett bizonyítvány jogi elismertsége azonos a hasonló szintű állami oktatási intézetekben szerzett diplomáéval.
14. Blaľ Ivanc: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN SLOVENIA. A tanulmány a politikai felfogások, a tervezetek, a szabályozások, a gyakorlat sokszínűségének és változékonyságának szakszerűen dokumentált érzékeltetésével tárja elénk Szlovénia közéletének azokat az újdemokráciákban többnyire tapasztalható jellemzőjét, hogy bár alapvető jogi normákban rögzítést nyert a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint az állam és az egyházak elválasztottsága, a valóságban azonban még nem szilárdultak meg azok az intézmények, amelyek e jogok és követelmények egyensúlyozott érvényesülését garantálhatják. Többnyire túlméretezett e tárgykörök változékony pártpolitikai megítélése és kezelése. Szlovéniában például biztosított lelkész alkalmazása a hadseregben és a rendőrségi szervezetben, de tiltott a kórházakban és a börtönökben. Szerző helyeselhetően állapítja meg, hogy az állam és az egyházak viszonyában a szigorú semlegesség és elválasztottság paradigmájával szemben Szlovéniában erősödik az érintett partnerek közötti együttműködés modellje, amely elfogadja a Szentszékkel kötött nemzetközi szerződéseket, helyesli az egyházak és az állam, valamint a különböző fokozatú egyházi és állami intézmények közötti együttműködési megállapodások kötését és ezek követését.
15. Agustín Motilla: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN SPAIN. A nagyrészt római katolikus arculatú Spanyolországban is jelentősek voltak a változások az utóbbi nyolcvan évben. Az 1936-ban kezdődött Franco-féle fasiszta rendszer idején a katolikus egyház államegyházi státust töltött be, amelyet erősített a Szentszékkel 1953-ban kötött Concordatum. A politikai rendszerváltozást követően az 1978-ban elfogadott Alkotmány több korszerű rendelkezést tartalmazott a vallásszabadságról, valamint az állam ideológia semlegességéről. A vallásszabadságról 1986-ban elfogadott organikus törvény tervezetéről élénk vita zajlott. Az evangélikus, a zsidó és az iszlám vallási közösségek a Szövetségükkel 1992 november 10-én kötött megállapodásban fogalmazták meg elvárásaikat az állammal szemben. Megjegyzendő, hogy Spanyolországban a lakosságnak csak 1-1,5%-a kapcsolódik e vallásokhoz. E három vallási közösség Szövetségével kötött állami megállapodás jogi természete eltér a spanyol államnak a Szentszékkel 1979 január 3-án kötött nemzetközi szerződésétől. A politikai pártok közül a Szocialista és a Kommunista Párt, valamint a Néppárt és a Szociális Párt egymásétól különböző álláspontokat képviseltek a vallások és egyházak jogi helyzetéről és társadalmi szerepéről.
A 200 emberi életet kioltó 2004 március 14-i terrorista merénylet után a szocialista párti Kormány a katolikus egyház kedvezményein nem változtatott. A katolikus egyház részéről mégis éles kritikában részesült több tárgykörben, így pl. a homoszexuálisok házasságát, a terhesség-megszakítását, a házasság felbontását lehetővé tevő állásfoglalásai miatt. A tanulmány részletesen ismerteti azokat a korszerű döntéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság a vallásszabadság tartalmáról, az állam világnézeti semlegességéről, valamint az egyházak közérdekű szerepéről és az állami támogatásról hozott. A bemutatásból az is kitűnik, hogy az alsó és kötelező középfokú iskolákban, valamint a szakképzésben a "Katolikus vallás" c. tantárgy oktatása kötelező, tanulása azonban önkéntes. E tantárgy oktatóinak
- 270/271 -
díjazása az állam feladata. 2007 óta minden jövedelemadót fizetőnek kötelessége adójának 0,7%-át a katolikus egyháznak juttatni. Az evangélikus, a zsidó és a muszlim vallási közösségek az állami költségvetés egyik rovatából kapnak rendszeres támogatást. 2002 óta ezek a közösségek is adómentességet élveznek. Hangsúlyozva fogalmazza meg Szerző a vallásszabadság kiemelkedő jellegét az alapjogok között, amelyhez kapcsolódik a vallási közösségek sajátos autonómiája. Az állami hatóságok pedig kötelesek együttműködni a vallási közösségekkel. A katolikus klérus tagjai különös kedvezményekben is részesülnek. Ezeket a sajátosságokat minősítette az Alkotmánybíróság "pozitív laicizmus"-nak. Ehhez a mentalitáshoz szerencsésen kapcsolódik a katolikus egyház hangsúlyozva kinyilvánított politikai semlegessége. A spanyol közéletben rendszeres az állam képviselőinek részvétele a jelentős katolikus szertartásokon. Kiterjedt és gyakori a bevett keresztény szimbólumok elhelyezése a közintézményekben. A tanulmány szerzője végül tárgyilagosan jelzi, hogy a muszlim vallás tényleges gyakorlása milyen további feltételek megteremtését igényli.
16. Lars Friedner: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN SWEDEN. Svédország hosszú idő óta egyik jellemzője a szekularitás. Ez nem volt mindig így, és jelenleg is sajátos az érvényesülése. A 17. században erőssé vált a lutheránus egyház, majd elismerést nyert ennek államegyházi státusa. Ez a minőség azonban 2000-ben megszűnt. Ez a lényeges változás nem érintette a Király és a trónörökösök helyzetét. Nekik lutheránusoknak kell maradniuk. Az államegyházi státus eltörlése után erősödött a svéd államnak az a törekvése, hogy javítsa viszonyát a svédek egyházához és az egyéb vallási közösségekhez is. Fennmaradt az a jelentős állami felfogás is, hogy a vallásos életnek segítenie kell a szilárd társadalom működését. A svéd állam szekuláris és semleges vallási beállítottsága mellett sem kaphat bármely vallási közösség az államtól anyagi támogatást. Differenciált szabályozásban részesült a burka és niqab viselése az iskolában. Többnyire a vallásos svédek egyházához tartoznak a temetők. Több vallási közösség jogosult a házasságkötés adminisztrálására az állam nevében. Az állam támogatja az egyházi építményeknek és egyéb kincseknek mint a nemzeti kulturális örökség jelentős összetevőinek fenntartását és védelmét. A közhatalom figyelme kiterjed a vallási kisebbségekre is. Szigorúan fellép azonban a horogkeresztet viselő náci csoportokkal szemben. Az ortodox és muzulmán csoportok beilleszkedése a svéd társadalmi életbe nem problémamentes, de nem is kilátástalan. Több muszlim közösség tart már fenn állami támogatással saját iskolát.
17. David McClean: THE MUTUAL ROLES OF RELIGION AND STATE IN UNITED KINGDOM. A tanulmány az Egyesült Királyságot alkotó Észak-Írország, Skócia, Wales és Anglia vallási és egyházi jellemzőinek felidézésével kezdődik. Észak-Írország az Írországot alkotó 32 területi egységből hatot foglal magában, és az összlakosság 30%-át kitevő lakosságának nagy része protestáns unionista, kisebb hányada Írország újraegyesülését kívánó nacionalista katolikus. Különösen a Belfastban élő -lakóhelyi szempontból elkülönülő - két vallási csoport szembenállása súlyos és véres összeütközésektől sem mentes. Mindehhez kapcsolódnak e két vallási csoport oktatási rendszerének különbözőségei.
Skóciában a Skót Egyház évenként ülésező Általános Gyűlése az ország valamennyi lényeges problémáját megvitatja és ezekben rendszerint állást foglal. A Skót Parlament pedig érdemi vita után dönt arról, hogy mikor legyen ima a Parlamentben. A modern skót társadalom szekuláris abban az értelemben, hogy mellőzi a vallási hovatartozás szerinti diszkriminációt, és védi az egyént saját vallásának gyakorlásában. A vallási szervezeteknek is biztosítja a lobbizás lehetőségét.
Walesben 1999-ben létesült Nemzetgyűlés és Kormány szerény hatáskörrel. Eddig vallási problémákról nem folyt érdemi vita.
Anglia helyzetét és viszonyát az Egyesült Királyság Parlamentjéhez és Kormányához történelmi és jelenlegi szerepe egyaránt meghatározza és jellemzi. Az Angol Egyház nemzeti egyház, szerepe a király avatásában, eskütételében és koronázásában kizárólagos. II. Erzsébet Királynő trónra lépésének 60., ún. gyémánt évfordulóján példásan hangsúlyozta: az anglicizmusnak nem rendeltetése az, hogy más vallásokat kizárjon, inkább az a szerepe, hogy védje valamennyi vallás szabad gyakorlását az országban. Tagadhatatlan azonban az is, hogy Anglia egyháza szorosan azonosul a nemzettel, valamint annak helyi közösségeivel, amelyeket sokoldalúan szolgál. Ennek keretében jelentős szerepet vállal a jótékonysági akciók szervezésében, amelynek gyakorlását könnyítik, sőt ösztönzik az adómentességi szabályok. Az állami iskolák többsége keresztény jellegű. Ezekben az iskolai ima rendszeres, de nem kötelező a más vallásúakra. A rádió és a televízió közvetítési szabályai liberálisak, de őrzik a gyermekeket az ártalmas befolyástól. A bíróságok törekszenek mellőzni az eltérő vallási értékfelfogások követését, de határozottan védik a gyermekek elsődleges érdekeit.
18. Marco Ventura: THE STATE'S UNDERSTANDING OF THE ROLE AND VALUE OF RELIGION: POLITICAL PERSPECTIVES. Ventura professzor kitűnően rendszerezett, elemző összefoglalását nyújtja a kiadvány 17 tanulmányá-
- 271/272 -
nak. Megállapításainak alátámasztására többször idézi a szerzők lényeges, vagy különös megállapításait, Ő pedig olyan ténymegállapításokat és következtetéseket is megfogalmaz, amelyek nem olvashatók egyik tanulmányban sem. Szakszerűen vázolja a laicitásnak, a szekularitásnak, az állam és az egyház elválasztottságának, az állam világnézeti semlegességének, bizonyos vallások preferálásának, valamint a vallások és az egyházak egyenlő állami támogatásának jellemzőit. A vallásszabadság, valamint az egyház és az állam elválasztásának alaptörvényi megerősítése mellett ugyanis országonként jelentős eltérések tapasztalhatók a laicitás, a szekularizáció, az állam világnézeti semlegessége, a kölcsönös tisztelet, az egyházaknak nyújtott állami támogatás, a vallásoktatás rendszere, az egyházi és a világi házasság lehetősége, illetve viszonya tartalmában, valamint az egészségvédelmi, a honvédelmi, a rendvédelmi, a büntető intézetekben lévők egyházak által végzett lelki gondozásában. Ezekben a tárgykörökben gyakran lényeges módosulásokkal jár a parlamenti választási eredményekhez igazodó kormányváltás.
A politikai-gazdasági rendszerváltozás a közép-és kelet-európai országokban lehetővé tette, hogy a kényszerített szekularizációt a vallások, egyházak állami támogatása váltsa fel. A politikai, társadalmi, állami viszonyok megváltozását azonban nem mindenütt követte az egyházak belső megújulása és ahhoz igazodó külső funkcionálása. A szabaddá vált élénk politikai pártosodásban létrejöttek és eltérő, illetve változó sikerekkel működnek a bizonyos vallásokhoz elnevezésükben és koncepciójukban is kifejezetten kapcsolódó parlamenti pártok. Az ún. államvallás megszűnt Olaszországban, Svédországban és Spanyolországban. Néhány államban, különösen Magyarországon túlméretezetté vált az új vallási mozgalmak és egyházként elismert szervezetek aránya és száma. Ennek utólagos csökkentése nem csekély sérelemmel és jogi bonyodalmakkal jár. Főleg a nyugati fejlett országokban növekszik az iszlám vallású letelepedett bevándorlók és leszármazottaik létszáma. Számukra a vallásszabadság elismerése, gyakorlásának és oktatásának lehetővé tétele több érintett országban megfelelően halad.
Feltűnő - szerintem - az ellentmondás egyrészt a katolikus világegyház szerepének és tekintélyének megőrzésére, illetve növelésére irányuló belső törekvés erősödése, másrészt a klérus tagjai által gyermekek rovására elkövetett szexuális visszaélések miatti világméretű felháborodás, megvetés és elítélés között. Több tárgykörben (pl. terhességmegszakítás, melegek házassága, papi nőtlenség) a katolikus álláspont merevsége nem változott. Úgy vélem, mellőzhetetlené vált az egyházak működésének további bővülése, korszerűsödése a hagyományos és újszerű társadalmi igények, nehézségek, feszültségek (szegénység, munkanélküliség, gyógyítható és gyógyíthatatlan betegségek, katasztrófák, akcidenciák, magányosság, drogfogyasztás, önzés, bűnözés, terrorizmus, harci cselekmények, háborúk stb. következményeinek) enyhítésében, a kölcsönösen figyelmes, segítőkész egyéni és közösségi mentalitás javításában, valamint a koncepciózus közhatalmi szociálpolitika támogatásában, a szolidaritás és a karitász gyarapításában. ■
JEGYZET
* Europen Consortium for Church and State Research, Trier 2013. p. 281
[1] Ádám Antal: Vallás, vallásszabadság és egyház Magyarország Alaptörvényének, továbbá "A lelkiismereti- és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról" szóló 2011. évi C. törvény figyelembe vételével. Jura 2011. 2. sz.
Schanda Balázs: A vallási egyesület mint a közösségi vallásgyakorlás kerete. Magyar Jog 2013. 5. sz.
Drinóczi Tímea: A vallásszabadság és egyházalapítás az alkotmányos párbeszéd tükrében. Jura 2014. 2. sz.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus.
Visszaugrás
