Tanulmányomban azt tűzöm ki célul, hogy számba vegyem azon büntetőjogi területhez kapcsolódó jogszabály-alkotásokat, amelyek egyes alapjogok sérelmére történő hivatkozással, annak pénzbeli kompenzálására irányuló igényérvényesítéssel állnak összefüggésben. A büntetőeljárási és a büntetés-végrehajtási törvényben is szabályozott kártalanítás jogintézményeit vizsgálom. Összehasonlító elemzéssel is próbálok rávilágítani arra, hogy napjainkban ezen mechanizmusok miben térnek el egymástól, de arra is hangsúlyt fektetek, hogy álláspontom szerint egyfajta egységesülni látszó jogalkotási elképzelés is megfigyelhető. Utóbbival összefüggésben kitérek a 2021. június 15. napján elfogadott és 2022. január 1. napján hatályba lépő, a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvényre (Pevtv.) is, annak érdekében, hogy megalapozzam következtetési megállapításaim.
Törekszem felvázolni a következő alapjogokkal kapcsolatos igényérvényesítési mechanizmusokat: elsőként az alapvető jogokat (emberi méltósághoz való jogból "levezetett" embertelen, megalázó büntetés tilalma)[1] sértő elhelyezési körülmények miatti (Bv. tv.-ben szabályozott) kártalanítással kapcsolatos szabályozást ismertetem - a szükséges mértékben. Ezt követően térek ki a büntetőeljárási törvényben szabályozott, az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó (lényegében a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való joggal összefüggő) kártalanításra.
Az emberi jogok és alapvető jogok nemzetközi védelme azért kiemelkedő jelentőségű, mert az alapjogok olyan "alapvető jogosultságok, melyek az emberi lét legalapvetőbb értékei, az emberi méltóság és a személyi integritás biztosítására irányulnak."[2] Kiemelt szerepükre utal azt is, hogy a tagállamok belső jogában a legmagasabb szintű normák között helyezkednek el, mely normákhoz az egész belső jogrend igazodik[3], ez egyúttal a demokratikus jogállam alapvető jellemzője is. Az egyes szerzők szerint a világ "leghatékonyabb emberi jogi rezsimje"[4]-ként aposztrofált, Európa első, igazi nagy nemzetközi szervezete az 1949-ben Strasbourgban létrehozott Európa Tanács célja az emberi jogok védelme a csatlakozó tagállamokban, és ennek révén a tagállamok ösztönzése az alap-
- 102/103 -
jogok hatékony érvényesülésének biztosítására.[5]
Ezen alapjogokkal összefüggésben fontos megjegyezni, hogy értelmezésükre és konkrét a jelentéstartalmuk kifejtésére, valamint a gyakorlatban történő implementációjukra az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) esetjogában került sor, amely az Egyezményt az egyes jogok tartalmát folyamatosan bővítve értelmezi és alkalmazza[6]. Az EJEB esetjoga olyan jogtömeget alkot, amelyet a tagállamok hatóságai kötelesek figyelembe venni egyrészt az előttük levő eljárások elbírálása során, de akkor is, amikor a jövőbeli jogsértések megelőzésére új szabályozást vezetnek be[7], "erga omnes" hatállyal "felruházva" adva[8] ezzel az EJEB ítéleteit.
A Bv. tv. szerinti kártalanítás jogintézménye bevezetésének okát az EJEB hazánkkal szemben kezdeményezett első pilot judgement eljárása, a Varga és mások kontra Magyarország ügy[9] adta. Az eljárás hat kérelmezője különböző magyarországi bv. intézetekben töltötte (előzetes) letartóztatását vagy szabadságvesztés büntetését[10]. Az EJEB azt állapította meg, hogy nem állt a kérelmezők rendelkezésére olyan hatékony jogorvoslati lehetőség, amellyel az elhelyezési körülményeiket sérelmezhették volna. Ezért az EJEB hatékony jogorvoslati lehetőségek megteremtését írta elő Magyarország számára.
2017. január 1. napján léptek hatályba a 2016. évi CX. törvénnyel bevezetett új jogorvoslati lehetőségek: az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz biztosította a preventív, míg az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás a kompenzációs jogorvoslati eszközt[11]. A panasz jogintézményével kapcsolatban a múlt idős megfogalmazásnak az az oka, hogy a 2020. december18. napján kihirdetett, a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény által hatályba léptetett új szabályok a 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 144/B.§-ában írt panasz jogintézményét a Bv. tv. 10/A.§ (6) bekezdésében írtakkal együtt kivezették. Az ezzel együtt megvalósuló "új" igényérvényesítési mechanizmust is bemutatom.
A 2020. december 31. napjáig hatályban volt szabályozás[12] lényege szerint az eljárás menete a következők szerint volt leírható: az elítélt és a védője az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt írásban, közvetlenül panasszal élhetett a bv. intézet parancsnokához, aki a panaszt a benyújtásától számított tizenöt napon belül bírálta el, és a jogsértő körülmények fennállta esetén azok javítása vagy a sérelem ellensúlyozása érdekében megtette a szükséges intézkedéseket [régi Bv. tv. 144/B. § (1)-(2) bekezdés]. A régi Bv. tv.
- 103/104 -
10/A. § (1) bekezdése a következőképpen szólt: kártalanítás jár az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt. Előfeltételként szabályozta a jogszabály az előbb írt panasz előterjesztését, ugyanis a régi Bv. tv. 10/A.§ (6) bekezdése kimondta, hogy a kártalanítás iránti igény benyújtásának feltétele az is, hogy az elítélt vagy - a kényszergyógykezelt, illetve az előzetes kényszergyógykezelt kivételével - az egyéb jogcímen fogvatartott az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt a 144/B. §-ban meghatározott panaszt előterjessze a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez. Ez a feltétel akkor volt alkalmazandó, ha az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között töltött napok száma a harmincat meghaladja. Szabályozta a jogszabályhely azt is, hogyha az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény hosszabb időn át fennáll, három hónapon belül újabb panaszt előterjeszteni nem kell. Nem volt a törvényszöveg szerint róható az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott terhére, ha rajta kívül álló okból nem tudta a panaszjogát érvényesíteni.
Magának az eljárásnak az volt a menete, hogy a kártalanítás iránti kérelmet a fogvatartás helye szerinti bv. intézetnél kellett benyújtani [régi Bv. tv. 10/A. § (5) bekezdés], aki a kérelmet továbbította[13] az illetékes büntetés-végrehajtási bíróhoz elbírálás végett. A bv. bíró pedig amennyiben egyetlen elutasítási ok sem állt fenn és a kérelem alapos volt, az ügydöntő[14] határozatával kártalanítást ítél meg a fogvatartott (ill. elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott [kérelmező]) számára. Kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után járt, annak egy napra eső összege legalább ezerkettőszáz és legfeljebb ezerhatszáz forint [régi Bv. tv. 10/A. § (1), (3) bekezdés]. A bv. bíró az elhelyezési körülményeket összességükben értékeli, és az okozott sérelem mértékének megfelelően határozza meg a kártalanítás napi tételének az összegét, majd ezt követően állapítja meg a kártalanítás összegét a kártalanítás napi tételének és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között fogvatartásban töltött időnek a szorzataként [régi Bv. tv. 70/A. § (4) bekezdés].
A kifizetésről az Igazságügyi Minisztériumnak kell gondoskodnia [régi Bv. tv. 10/B.§ (2) bekezdése]. A megítélt kártalanítási összegből kielégítésnek van helye, egyrészt azzal a bűncselekménnyel összefüggésben megítélt polgári jogi igény, illetve a polgári bíróság által jogerősen megítélt kártérítés vagy sérelemdíj erejéig, amely miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása tekintetében a kártalanítást megállapítják; másrészt pedig a gyermektartásdíj behajtása iránti végrehajtási eljárásban érvényesített követelés erejéig [részlet-
- 104/105 -
szabályok: régi Bv. tv. 70/B. § (1)-(5) bekezdései tartalmaztak].
A 2020. évi CL. törvény által bevezetett módosítások[15] leglényegibb új szabálya, hogy egyszerűsítette 2021. január 1. napi hatálybalépéssel a kártalanítási folyamatot azzal, hogy megszüntette a kérelem benyújtásának előfeltételeként az elhelyezési körülmények miatt benyújtott panasz kötelező előterjesztésének az előírását. Ennek oka talán az lehetett, hogy a jogalkotónak is feltűntek a jogintézménnyel kapcsolatos értelmezési bonyodalmak. A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló T/13954. számú törvényjavaslat (44. oldal) szerint ". [A] kártalanítás hatályos szabályainak felülvizsgálata annak megállapítására jutott, hogy ez a jogintézmény valójában csak feleslegesen terheli a büntetés-végrehajtási szervezetet, hiszen nem eredményezi a kártalanítási felelősség alóli mentesülést, ugyanakkor számos esetben jogértelmezési problémát generál."
A módosítás eredményeként 2021. január 1. napi hatályba lépéssel egy helyre, önálló, külön fejezetbe (III/A. Fejezet) kerültek a kártalanítás intézményére és eljárási rendjére vonatkozó szabályok, amelynek célja és tartalma a korábbiszabályozáshoz képest azonban nem változott. A kártalanítás az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény által előidézett sérelem miatt járhat továbbra is. A kérelem benyújtására vonatkozó időbeli, formai és tartalmi követelmények (75/D. §) kisebb, lényeginek nem mondható módosításokkal kerültek szabályozásra.
Újabb lényegi változásnak tekinthető azonban, hogy a módosító törvény bevezette az egyszerűsített kártalanítási eljárást, amelynek intézményes kereteit és lefolytatását - taxatíve meghatározva (Bv. tv. 75/G. §) azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a kártalanítási kérelem egyszerűsített elbírálásának van helye - a bv. szervezet feladatává teszi[16] azzal a céllal, hogy az új eljárási forma révén az érintett gyorsabban juthasson hozzá a kártalanításhoz, ugyanakkor - elkerülendő, hogy a bv. intézetre mérlegelést igénylő többletfeladat háruljon - a Bv. tv.-ben korábban is meghatározott kártalanítási összeg minimuma (1.200.- Ft/nap) jár ilyen esetben, ellentétben az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények teljes vizsgálatát elvégző bírói elbírálással. Az újonnan hatályba lépő szabályok kártalanítási kérelemről való "döntési fórumot" megosztották a bv. intézet és a bv. bíró között, mely megkülönböztetésnek az az alapja, hogy a kártalanítási kérelemről a bv. intézet által összeállított anyag alapján hozható -e érdemi döntés, vagy sem. Amennyiben a sértetti igények felderítését is el kell végezni, akkor mindenképpen bv. bírói eljárást kell lefolytatni (bv. intézet nem végzi el a sértett megkeresését az esetlegesen fennálló polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban). A bv. szervezet általi egyszerűsített elbírá-
- 105/106 -
lásnak nem akadálya, ha az élettéren kívül a kérelmező más körülményt is kifogásol. Azonban a bv. szervezet által lefolytatott kártalanítási eljárás esetében az is lényeges szempont, hogy az érintett minél gyorsabb és egyszerűbb eljárásban jusson hozzá a kártalanítás összegéhez, ezért a kérelem elbírálásakor az élettéren kívül más körülményt nem kell vizsgálni [Bv. tv. 75/G. § (1)-(2) bekezdés].
Az egyszerűsített eljárásban, a bv. szervezet által hozott határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak, azonban az elítélt vagy a védő a határozat kézbesítését követő nyolc napon belül előterjesztett ilyen irányú kérelmére a bv. intézet az elbíráláshoz szükséges iratokkal együtt köteles a kérelmet a bv. bíróhoz továbbítani, egyúttal külön intézkedés nélkül hatályát veszti az ügyben a bv. intézetnek az egyszerűsített elbírálásról szóló határozata [Bv. tv. 75/G. § (6)-(7) bekezdés].
Az egyszerűsített elbírálás mellett a módosító törvény a bv. szervezet hatáskörébe utal egy másik lényegi "hatáskört", a kártalanítási kérelem visszautasítását (Bv. tv. 75/F. §). Mindezt úgy vezette be a jogalkotó, hogy a kérelem visszautasítása esetén a bv. intézetnek tájékoztatást kell adnia a visszautasítás pontos okáról, illetve a visszautasítási ok elhárításához szükséges hiányosságok pótlásának a lehetőségéről [Bv. tv. 75/F. § (2) bekezdés], és az elítélt/egyéb jogcímen fogvatartott vagy a védő a visszautasítást követően nyolc napon belül előterjesztett ilyen irányú kérelmére a bv. intézet az elbíráláshoz szükséges iratokkal együtt köteles a kérelmet a bv. bíróhoz továbbítani, egyúttal külön intézkedés nélkül hatályát veszti az ügyben a bv. intézetnek a visszautasításról szóló határozata [Bv. tv. 75/F. § (3)-(4) bekezdés].
Ki kell emelni a 75/G. § - amely meghatározza az egyszerűsített elbírálás eseteit - (2) bekezdését, amely szerint az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a bv. intézet nem vizsgálja, hogy az elítéltnek a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányához kapcsolódó más alapvető jogot sértő elhelyezési körülmény fennállására vonatkozó kifogása megalapozott-e.
Aggályként tudnám megfogalmazni azonban azt, hogy vajon könnyebb dolga lesz-e a büntetés-végrehajtási intézeteknek az egyszerűsített kártalanítási eljárás, a visszautasítás intézésével. Például ugyanúgy vizsgálniuk kell a kérelmek elintézésekor a Bv. tv. 75/B.§ (5) bekezdésének II. fordulatában[17]foglaltakat annak fényében, hogy ha legalább 30 napra megszakadt a jogsérelem, ilyen esetben a hat hónapos igényérvényesítési határidőt kell vizsgálni, ami ahhoz vezethet, hogy a kérelem egy részében visszautasításra kell, hogy kerüljön elkésettség okán. Figyelembe kell venni azt is, hogy 6 hónapos határidő nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi határidő, így a postára adás napja számít és nem a bv. intézet érkeztetése. A határidő elmulasztása miatt ugyanakkor igazolási kérelemnek is lehet helye, amelyet tehát a bv. intézetnek kell elbírálni. Visszatérve a 6 hónapos határidőre, még a bv. bírói gyakorlatban sem alakult ki egységes álláspont annak vonatkozásában, hogy ha 30 napot meghaladó időtartamban
- 106/107 -
biztosítva volt a kérelmező részére a jogszabályban meghatározott élettér, akkor ilyen esetben a hat hónapos igényérvényesítési határidő a megszűnés első napjával vagy a 31. naptól kezdődik. Az ilyen és ehhez hasonló jogértelmezési kérdések bv. szervezethez történő telepítése komoly kihívás elé állíthatja a bv. szerveket.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (Egyezségokmány) is[18] rendelkezik arról, hogy a személyi szabadságtól való törvénytelen megfosztás esetén kártalanítás jár az érintetteknek[19]. Az Egyezségokmány úgy fogalmaz, hogy a törvénytelen fogva tartás "áldozatainak" kikényszeríthető joga van a kártalanításra.[20] A jogszerű, de megalapozatlan szabadságelvonás esetén kártalanítás[21] illeti meg azt a terheltet, akivel szemben alaptalanul rendelték el a szabadságelvonással járó kényszerintézkedést vagy szankciót.[22] Meg kell jegyezni, hogy az igényérvényesítők "javát szolgálja", hogy a korábbi Alkotmányhoz képest az Alaptörvény szélesebb körben rendelkezik a kártalanításról, mert korábban csak a törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt jogosult a kártérítésre, az Alaptörvény pedig szélesebb körben, már azok számára is biztosítja a kártalanítást, akivel szemben törvényesen, tehát a jogszabályoknak megfelelően, de alaptalanul rendelték el a fogva tartást[23].
Nyilvánvalóan a személyi szabadság és biztonság korlátozásának elsődleges terepe a büntetőeljárás, ezért a nemzeti alaptörvények és a nemzetközi dokumentumok elsődlegesen a büntetőeljárások terheltjeit védő garanciákról rendelkeznek.
Az EJEE 5. cikke értelmében szabadságelvonásnak[24] tekinthető az az állami közhatalmi intézkedés, amely valamely személy akarata ellenére történő, meghatározott helyen és ideig tartó letartóztatásáról rendelkezik. Az 5. cikkének hatálya alá is egyértelműen a személyi szabadságtól való megfosztás, azaz a szabadságelvonás tartozik. A szabadságtól való megfosztás:
- objektív értelemben valamely személy meghatározott, behatárolt terület nem elhanyagolható időtartamra történő korlátozását jelenti,
- szubjektív értelemben szükséges az is hozzá, hogy az adott személy nem járult hozzá érvényesen a szóban forgó korlátozáshoz.[25]
Az EJEE tehát elsősorban a szabadságelvonás formai követelményeit határozza meg, míg az Alaptörvény nem határoz meg konkrét indokokat, azokat a szabadságelvonásról rendelkező törvényi szabályok tartalmazzák (például letartóztatás feltételei a büntetőeljárási törvényben).[26]
AZ EJEB Magyarországot eddig leginkább azonban pontosan a megfelelő
- 107/108 -
indok hiányában történő hosszú letartóztatás miatt marasztalta el az Egyezmény 5. cikkével összefüggésben.[27]
A hazai jogrendben, a büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvény (továbbiakban: Be.) CVIII. Fejezetében került szabályozásra az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanítás jogintézménye akként, hogy a törvény kiemelte azt a különleges eljárásokból és egy új, "A büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyéb eljárások" című részben szabályozza. A kártalanítás fogalmi meghatározását követően először a jogalap, majd a kizáró okok kerülnek szabályozásra, ezt követik a kártalanítási eljárás közös szabályai, majd az egyszerűsített kártalanítási eljárás speciális szabályai, továbbá a kártalanítási perrel kapcsolatos rendelkezések, végül a kártalanítás kifizetésére vonatkozó szabályok.[28]
Akkor jár kártalanítás a terheltnek, ha a büntetőeljárásban vagy annak eredményeként a szabadságát alaptalanul korlátozták, illetve elvonták, továbbá a kártalanítás kizárólag a szabadság korlátozásának, illetve elvonásának a ténye és a tartama miatti hátrányok orvoslására szolgál [Be.844.§].
A törvény taxatív felsorolását adja azon kényszerintézkedéseknek, amelyek elrendelése esetén - amennyiben később az eljárás megszüntetésére, vagy a kényszerintézkedés tartamát meghaladó mértékű büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására kerül sor - kártalanításra jogosult lehet a terhelt erre irányuló igényérvényesítés esetén. Az 1998-as Be.-hez képest a törvény bővíti a kényszerintézkedések körét és a Be. fogalmi változtatásainak megfelelő pontosításokon túl (letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés, olyan bűnügyi felügyelet, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el) lehetővé teszi a kártalanítást az őrizetért is, amennyiben azt az előzőekben írt kényszerintézkedések valamelyikének az elrendelése követi.[29] Az érintett kényszerintézkedések mellett a jogerős ítélet alapján végrehajtott szabadságvesztés, elzárás, javítóintézeti nevelés, kényszergyógykezelés is - rendkívüli jogorvoslat következményeként - a törvényben meghatározott esetekben kártalanítás alapjául szolgálhat[30].
A kártalanítás "jogcímei" tehát négy csoportba sorolhatóak[31]:
1. Az első csoport, amikor a terhelt vonatkozásában az előzőekben írt kényszerintézkedések valamelyike elrendelésre került, majd később az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást megszüntette.[32]
2. Amikor a terhelt vonatkozásában az előzőekben írt kényszerintézkedések valamelyike elrendelésre került, majd később a bíróság a terheltet jogerősen felmentette (kivéve, ha kényszergyógykezelését rendelte el; vagy a Be. 845. § (2) bekezdés b) pont ba)-bc) alpontjaiban meghatározott esetekben az eljárást jogerős ügydöntő végzésben, illetve a Be. 845. § (2) bekezdés c) pont ca)-cc) alpontjaiban meghatározott esetekben véglegessé vált nem ügydöntő végzésben megszüntette; továb-
- 108/109 -
bá, ha a terhelt bűnösségét jogerősen ugyan megállapította, de csak próbára bocsátotta, jóvátételi munka végzését írta elő vagy megrovásban részesítette, illetve, ha a büntetés kiszabását mellőzte.)[33]
3. Az említett kényszerintézkedések valamelyike elrendelésre került, majd a bíróság ugyan jogerősen megállapította a terhelt bűnösségét, de a kényszerintézkedés tartama meghaladja a jogerősen kiszabott büntetés tartamát vagy számát, illetve jogerősen alkalmazott intézkedés tartamát.[34]
4. A negyedik csoport, ha jogerős ítélet alapján végrehajtották a szabadságvesztést, az elzárást, a javítóintézeti nevelést, illetve kényszergyógykezelést, de a bíróság rendkívüli jogorvoslat folytán a terheltet jogerősen felmentette (kivéve, ha kényszergyógykezelését rendelte el; továbbá, ha a bíróság a terheltet jogerősen enyhébb büntetésre ítélte; jogerősen próbára bocsátotta, számára jóvátételi munka végzését írta elő vagy megrovásban részesítette; a terhelttel szemben az eljárást jogerős ügydöntő végzésben megszüntette; vagy mellőzte a terhelt esetében a kényszergyógykezelés elrendelését).[35]
Maga a kártalanítási eljárás[36] osztott szerkezetű, ami azt jelenti, hogy a kártalanításra sor kerülhet, egyszerűsített kártalanítási eljárásban, illetve kártalanítás iránti vagyonjogi (polgári bíróság előtt megindított) perben, azaz a "kártalanítási perben". A választás joga a kártalanítást igénylőt illeti.
Ha a terhelt az egyszerűsített kártalanítási eljárást kezdeményezi és ennek során megállapodás jön létre az igazságügyért felelős miniszterrel, további igényérvényesítésnek nincs helye, már nem indítható kártalanítási per, illetve a megállapodás ellen jogorvoslatra sincs lehetőség. Ez az eljárás - annak kérelmezése esetén - gyorsabb ügyintézést, kormányrendeletben meghatározott, mérlegelés nélküli, fix pénzösszeget biztosít, gyakorlatilag peren kívüli megegyezést tesz lehetővé (az állammal) a kártalanítást igénylőnek a törvényben meghatározott kártalanításra való jogosultság feltételeinek fennállása esetén. A büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyszerűsített kártalanítási eljárás részletes szabályairól szóló 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése szerint az egyszerűsített kártalanítási eljárásban a kártalanítás egy napra eső összege - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - hétezer forint. A kivételi (2) bekezdés alapján a Be. 845. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi felügyelet esetén a kártalanítás egy napra eső összege háromezer-ötszáz forint.
Ha a kártalanítást igénylő egyszerűsített kártalanítási eljárásra irányuló kérelmet előterjeszt, azonban bármely okból nem jön létre a megállapodás, akkor még mindig van lehetősége kártalanítási pert indítani. Kártalanítási pert indíthat azonban a kártalanítást igénylő az egyszerűsített kártalanítási eljárás igénybevétele nélkül is és így kizárólag a Pp. szabályai szerinti eljárás - a Be.-ben meghatározott eltérésekkel - ke-
- 109/110 -
rül lefolytatásra. Ezzel összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy nincs fix, "tarifális" előírás az esetlegesen megítélendő kártalanítási összeg vonatkozásában, azt a polgári bíróság állapítja meg. Kérdésként vetődhet fel, hogy vajon az előbb hivatkozott kormányrendeletben meghatározott összeghez igazodik -e a gyakorlat.
A kifizetés részletszabályait a Be. 855.§-a rendezi, amelynek (1) bekezdése szerint ha a kártalanítást igénylő a kártalanítás kifizetéséig nem teljesítette a jogerős polgári jogi igényt, úgy a Be. lehetővé teszi - a sértetti igény előtérbe helyezése érdekében -, hogy az igazságügyért felelős miniszter visszatartsa a kártalanítás összegét és ebből kerül kielégítésre a polgári jogi igény. A (2) bekezdés alapján ha a kártalanítást igénylővel szemben pénzbüntetést szabtak ki (fiatalkorú esetén), vagyonelkobzást rendeltek el, vagy a kártalanítást igénylőt bűnügyi költség megfizetésére kötelezték és ezek bármelyikét nem hajtották végre a kártalanítás kifizetéséig, akkor az igazságügyért felelős miniszter még a kártalanítás kifizetése előtt megkeresi az állami adó- és vámhatóságot a végrehajtás érdekében.
Jelen fejezetben végzem el a Bv. tv. szerinti kártalanítás és a Be. szerinti kártalanítás összehasonlító vizsgálatát, leginkább a két mechanizmus különbségeire koncentrálva, ugyanakkor megemlítve a hasonlóságokat is.
Ki kell emelni, hogy a mind a két igényérvényesítési mechanizmus alapjoghoz kötődik. Mind a kettőnél az összes alapjog "anyajoga", az emberi méltósághoz való jog az azonos jogalap. Ebből az anyajogból a Bv. tv. szerinti kártalanításhoz az abból "levezetett" megalázó büntetés tilalma kapcsolódik, míg a Be. szerintihez a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog.
Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra a párhuzamosságra, hogy nincs kizárva az sem, hogy egy kérelmező mind a Bv. tv., mind pedig a Be. szerinti kártalanítási igényt terjesszen elő, ugyanis amennyiben az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozást bv. intézetben hajtják végre, úgy egyfelől az alaptalanság "jogcímén" érvényesíthető a Be. szerinti kártalanítás és ha a végrehajtás során az elhelyezési körülmények alapvető jogokat sértenek, akkor erre hivatkozással a Bv. tv. szerint lehet fellépni. Ennek fényében úgy tűnik, hogy a Be. szerinti kártalanítás kapcsán az arányosság értékeléséhez fűződően a korlátozás során bekövetkező sérelem elfogadható mérvű enyhítésének egyik garanciája lehet a Bv. tv. szerinti kártalanítás is. Ez a párhuzamosság talán a kifizetés körében is érdekes lehet, hiszen ha például volt a perbíróság részéről megítélt polgári jogi igény, amelyet még nem fizettek ki, akkor annak "levonására" is sort kell keríteni, azonban ilyen egyidejű igényérvényesítés kapcsán a kifizetést teljesítőnek figyelemmel kell lennie mindkét eljárásra.
Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a Be. 845. §-a értelmében kárta-
- 110/111 -
lanítás az őrizetért is jár, amennyiben ezt követően rendelik el a részletezett kényszerintézkedést. Ezzel szemben a Bv. tv. alapján, a kialakult gyakorlat szerint nem vizsgálják a fogva tartás kezdő 1-2-3 napját, amikor a kérelmező rendőrségi fogdán, őrizetben tartózkodott.[37]
Mind a két eljárásnál megfigyelhető, egyfajta megosztott szerkezet (vagy "hatáskör")[38]. A Bv. tv.-be bevezetésre került az egyszerűsített kártalanítási eljárás - ugyanezt az elnevezést használja a Be. is (!) - melynek intézményes keretei és lefolytatása a bv. szervezethez kerültek. Az egyszerűsített eljárásban, a bv. szervezet által hozott határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak, azonban az elítélt vagy a védő a határozat kézbesítését követő nyolc napon belül előterjesztett ilyen irányú kérelmére a bv. intézet az elbíráláshoz szükséges iratokkal együtt köteles a kérelmet a bv. bíróhoz továbbítani, egyúttal külön intézkedés nélkül hatályát veszti az ügyben a bv. intézetnek az egyszerűsített elbírálásról szóló határozata [Bv. tv. 75/G. § (6)-(7) bekezdés]. A Be.-ben is hasonló elkülönülés érvényesül, azonban ehhez lényegi különbség is kapcsolódik. Lehetősége van a kérelmezőnek szintén egyszerűsített kártalanítási eljárásban jogait érvényesíteni. Ennek kapcsán azonban nem határozat születik, hanem az illető megállapodást köt a miniszterrel, amely ellen nem is lehet helye jogorvoslatnak. További különbség, hogy míg a Bv. tv. szerint a kérelmezőnek nincs választási lehetősége -tehát először az egyszerűsített eljárást "kell" igénybe vennie -, addig a Be. alapján az igényérvényesítő dönthet úgy is, hogy a minden bizonnyal gyorsabb, egyszerűsített folyamat helyett polgári pert indít.
Az igényérvényesítés határidejével kapcsolatban ugyanakkor különbség mutatkozik. A Bv. tv. 6 hónapos igényérvényesítési határidőt szab, míg a Be. 849.§ (1) bekezdése szerint a kártalanítást igénylő a kártalanítást megalapozó határozat vele történő közlésétől számított egy éven belül[39] (szintén jogvesztő határidő ugyanakkor) érvényesítheti a kártalanítási igényét. A szakaszhoz fűzött jogalkotói indokolás szerint ez alkalmas arra, hogy kellő időt biztosítson a kártalanítás iránti kérelem elkészítésére és benyújtására, esetlegesen ehhez szakember igénybevételére.
A határidővel összefüggésben az esedékességet is számba kell venni, amely kapcsán a Be. a kártalanítás esedékességének időpontját akként rögzíti, hogy tekintettel arra, hogy a korábban elrendelt kényszerintézkedés, illetve a végrehajtott szabadságvesztés, elzárás, javítóintézeti nevelés, kényszergyógykezelés az eljárást megszüntető határozat közlésével, vagy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével minősül alaptalan fogva tartásnak, így a kártalanítás is ettől a naptól esedékes. A Bv. tv. 75/B. § (5) bekezdése szerint pedig a kártalanítási kérelem attól a naptól számított hat hónapon belül terjeszthető elő, amelyen az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűntek, ez tekinthető tehát az esedékesség napjának is.
Az igényérvényesítők "köre" tekintetében is eltérés mutatkozik, hiszen Be. szerint a kártalanításra jogosult a kártalanítási igényt személyesen érvénye-
- 111/112 -
sítheti, de kisegítő szabályként deklarálásra kerül, hogy amennyiben a terhelt a kártalanítási eljárás lefolytatása alatt meghal, örököse a terhelt halálától számított hat hónapon belül jogosult arra, hogy kérje az eljárás folytatását. Ilyen szabály a Bv.tv-ben nem ismert, csak a sérelmet szenvedő fél jogosult fellépésre.
A Be. szabálya azonban ellent mond a 2/2014. számú polgári elvi döntésben foglaltaknak, amely szerint a nem vagyoni kártérítés alapja a személyhez fűződő jog megsértése, míg kompenzációs funkciója szerinti célja a megsértett személynél bekövetkezett immateriális hátránynak a sérelmet szenvedőnél személyesen történő kompenzálása. Más személynél az adott hátrány nem kompenzálható, kizárólag a tényleges károsultnál. Ebből pedig egyenesen adódik, hogy a nem vagyoni kárigény szigorúan a személyiségi jogában sérelmet szenvedett jogosult személyéhez kötődik. Erre tekintettel az anyagi jogi jogutódlás alá nem eshet, átszállása más személyre mind élők között, mind halál esetén kizárt, az örökösre átszálló hagyatéknak nem része. Az adott jogtétel részben már az időközben hatályon kívül helyezett 16. számú Irányelvben is megjelent, és alapvetésében az eltelt mintegy 30 év alatt sem kérdőjeleződött meg a bírói gyakorlatban a kérdés anyagi jogi vetületében (BH2000.197., BH1996.639., BDT 2006.1463.). Az anyagi jogi jogutódlás hiányában pedig csakúgy, mint maguk a személyhez fűződő jogok, az e jogok megsértésének szankciós igényei is - köztük a nem vagyoni kártérítés iránti igények - a jogosult halálával megszűnnek, elenyésznek. Az adott igény, követelés anyagi jogi jogutódlásának hiányában a károsult örököse (vagyoni jogutódja) az adott igényt, követelést a hagyaték részeként nem szerzi meg, miáltal az adott követelésnek jogutódlás folytán nem válik jogosultjává.
A Be. 853. §-ában a Ptk. fogalmai kerülnek alkalmazásra, ami azt jelenti, hogy a Be. szabályain alapuló kártalanítási perben kár és sérelemdíj egyaránt érvényesíthető. A kár vagyoni kárt jelent (például: munkabérkiesés, elmaradt jutalom, természetbeni juttatás, másodállás igazolt jövedelme, a jogérvényesítés költsége), a sérelemdíj pedig nem vagyoni sérelemért (például: családi kapcsolatok felbomlása) járhat. Sérelemdíj követelése kapcsán pedig a Be. megengedi az örökösi igényérvényesítést is, holott a Be. szerinti kártalanításnak egyértelműen az emberi méltósághoz való jogból fakadó személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog az alapja, mint személyiségi jog, amely a hivatkozott PED értelmében más személynél nem kompenzálható, kizárólag a tényleges károsultnál, a sérelmet szenvedett jogosult személyéhez kötődik, ezért anyagi jogi jogutódlás alá nem eshet, átszállása más személyre még halál esetén is kizárt.
Az irányadó jogszabály(ok) kapcsán is különbség érhető tetten a két eljárás kapcsán abban, hogy a Be. a kártalanítási per kapcsán egyértelműen nevesíti a Pp.-t, mint alkalmazandó jogszabályt (a Be.-ben foglalt eltéréseket azonban figyelembe kell venni), míg a Bv. tv. más irányadó vagy kisegítő jellegű szabályt nem nevesít - vagyis pontosabban az általános szabályok között
- 112/113 -
éppen a Be.-t nevezi meg az 50. § (6) bekezdésében.
A bírósági hatáskör kapcsán is mutatkozhatnak különbségek. A Bv. tv. szerinti kártalanítási eljárás törvényszékre tartozik. A Bv. tv. 47.§ (1) bekezdése szerint ugyanis a büntetések és az intézkedések végrehajtása során a bíróságra háruló feladatokat a törvényszéken működő, a törvényszék elnöke által kijelölt bv. bíró, vagy a katonai büntetőeljárásban elítélt katona esetében a bv. bíró feladatait a törvényszék elnöke által kijelölt katonai bíró látja el, illetőleg a törvényszék elnöke által esetenként kijelölt más nem-katonai vagy katonai bíró is elláthatja ezeket a feladatokat.
A Be.-ben szabályozott kártalanítási per pedig járásbírósági hatáskörbe is tartozhat, pertárgyértéktől vagy az alkalmazni kért jogkövetkezménytől függően.[40] Törvényszéki hatáskörbe tartozik akkor, ha a személyiségi jogsértésre történő hivatkozás esetén az objektív szankciók alkalmazására is kiterjed a kereseti kérelem [Pp. 20.§ (1) és (3) bekezdés alapján]. Járásbírósági hatáskörbe is tartozhat a bírósági eljárás, amit alátámaszt a Be. 855.§ (4) bekezdésében foglalt szabály is, mely szerint a kártalanítási per iránti keresetlevelet a bíróság annak beérkezését követő egy hónapon belül érdemi vizsgálat nélkül a büntetőeljárás ügyirataival együtt az igazságügyért felelős minisztérium székhelye szerint illetékes, a perre hatáskörrel rendelkező járásbíróságnak vagy törvényszéknek küldi meg.
Ezen utóbbi szabály arra is rávilágít, hogy a Be. szerinti kártalanítási per és a Bv. tv. szerinti kártalanítási eljárás (bv. bírói) között a bíróság illetékessége kapcsán is eltérés mutatkozik. A Be. vonatkozó szabálya kizárólagos illetékességet rögzít, mégpedig vagy a Pesti Központi Kerületi Bíróságét vagy Fővárosi Törvényszékét. Ezzel szemben a Bv. tv. nem rögzít ilyen kizárólagos szabályt, a 75/J. § (1) bekezdése szerint a kártalanítási kérelemmel kapcsolatos eljárást annak a bv. intézetnek a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amely a kérelmet továbbította, abban az esetben is, ha az elítéltet ezt követően átszállítják. Ha az elítélt szabadult, az eljárást a szabadítást végző bv. intézet székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, de az elítélt vagy a védő a kérelmében kérheti, hogy az elítélt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró járjon el.
A hatásköri szabályok különbözőségéből két további lehetséges eltérés is következik. Egyrészt a Be. alapján induló kártalanítási perben - amennyiben az törvényszéken indul - kötelező a jogi képviselet [Pp. 72.§ (1), (2) bekezdései], míg a Bv. tv. szerinti kártalanítás kapcsán a kérelmező jogi képviselő nélkül is eljárhat (csakúgy, mint a Be. szerinti kártalanítási per járásbíróság előtti megindításakor). Másfelől pedig az elsőfokú bírósági határozattal szemben bejelentett fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság is különbözik, ugyanis amíg Be. szerinti kártalanítási per alapján járásbíróságon hozott ítéletet a törvényszék bírálja felül, addig a törvényszék által hozott határozat felülbírálatát az ítélőtábla végzi el. A bv. bíró végzése
- 113/114 -
elleni jogorvoslatot pedig a törvényszék másodfokú tanácsa bírálja el.
Meg kell jegyezni különbségként azt is, hogy bv. kártalanítási ügyben bírósági titkár[41] is eljárhat, a Be.-n alapuló kártalanítási perben értelemszerűen ez kizárt.
Nyilvánvalóan az ügyintézési határidő is eltérő, a Bv. tv.-ben[42] eltérően van meghatározva, hogy mennyi időn belül kell elbírálni a kérelmet, a polgári perben általános intézkedési határidő van rögzítve: 30 nap. A keresetlevél érkezésétől számítva az első intézkedés, majd folyamatosan minden intézkedést 30 napon belül meg kell tenni (lásd: Pp.110.§).
A "bizonyítás" kapcsán több tényezőre is fel kell hívni a figyelmet. Először azonban azt kell leszögezni, hogy a bv. kártalanítási eljárások kapcsán a bv. bírók, ill. titkárok mondhatni kivétel nélkül iratok alapján járnak el - annak ellenére, hogy meghallgatást és tárgyalást is lehetne tartani, ez azonban a jogalkotó szándékával (ami a gyors eljárás) szemben álló lenne. A polgári perben pedig minden esetben tárgyalás megtartására kerül sor, ahol már nem csak okirati bizonytásnak van helye, hanem pl. tanúk kihallgatásának vagy szakértő kirendelésének is helye lehet akár.
A Be. szerinti kártalanítási per kapcsán azonban a kérelmezőknek bonyolult, polgári anyagi jogi és eljárásjogi szabályok övezte szabályrendszerben kell megtalálniuk a "sikeres" utat jogaik érvényesítéséhez, többek között utalni kell itt a bizonyítási teherből fakadóan a bizonyítandó tényállási elemek fennállásának bizonyítási kötelezettségére.
Mindenekelőtt célszerű lehet rögzíteni, hogy a Bv. tv. és a Be. szerinti kártalanítás is polgári jogi "szempontból" azonos jogalapon áll: jogszerű magatartással okozott vagyoni és nem vagyoni hátrányok kiküszöbölése. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Be. szerinti kártalanítás és a közhatalmi jogkörben okozott kártérítés nem mosódhat össze, az két teljesen önálló jogcím.
A Ptk. 6:548. §-ának (1) bekezdése szerint közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható. E speciális kártérítési forma, a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha fennállnak a Ptk. 6:548. §-ának (1) bekezdése által előírt különös és általános feltételek. A felperesnek ezért a perben azt kell bizonyítania, hogy az alperes felróható magatartása (intézkedése, mulasztása) vezetett a szabadság alaptalan korlátozására, és ezzel okozati összefüggésben akár vagyoni kára, akár sérelemdíjra alapot adó személyiségi jogi sérelme következett be, az ezek elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette, illetve a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható.
Ugyanakkor a felróhatóságot a Be. szerinti kártalanítási perben nem kell vizsgálni, hiszen a kártalanítás, mint jogintézmény független a felróhatóság-
- 114/115 -
tól, pusztán a Be.-ben felsorolt pozitív feltételek fennállása, valamint a kizáró okok hiánya megalapozza a Magyar Állam kártalanítási kötelezettségét[43], minthogy a kérelmező személyi szabadságától jogszerűen volt megfosztva, amely értelemszerűen egyúttal a jogellenességet is kizárja.
A kártalanítás jogszerű határozatokon alapuló, jogszerű eljárás eredményeként fellépő hátrányok miatti kompenzáció, míg a közhatalmi jogkörben okozott kárnál jogszerűtlenség, jogellenesség a követelés alapja, ez a megkülönböztetés (összevetés) lényegét adó ismérv. A kettő közötti hasonlóság az összehasonlítási vizsgálat második lépcsőjében lehet: ha a kártalanítási jogalap, illetve a közhatalmi jogkörben okozott kárnál a kirívóan súlyos jogalkalmazási/jogértelmezési tévedés fennáll, onnantól mindkettőnél a kártérítés és sérelemdíj iránti igény tényleges vizsgálata következik. Kártérítésnél innentől vizsgálati szempont, hogy van-e kár, és az okozati összefüggésben áll-e a jogszerű eljárásban okozott szabadságelvonással, közhatalmai jogkörben okozott kárra hivatkozásnál pedig a kirívó hibával. Felróhatóság alóli kimentés a kártalanításnál nem igazán jöhet szóba, inkább a károsulti közrehatás merülhet fel (mi az a káros eredményből, amihez a felperes magatartása is hozzájárult, pl. elvesztette a munkáját, de a később felajánlott állást visszautasította; vagy a két év szabadságvesztés alatt berozsdásodott az autója, de akár garázsban is állhatott volna). Azonban sérelemdíj fizetésére kötelezési kereseti kérelem előterjesztésekor már mindkét esetben (kártalanítás és közhatalmi jogkörben okozott kár) vizsgálni kell, hogy a hivatkozott személyiségi jogi sérelem a jogszerű szabadságelvonás vagy kirívó hiba miatt következett-e be: pl. azért romlott-e meg az egészsége (ha pl. egyébként is szívbeteg volt, vagy magas vérnyomású, vagy epilepsziás, akkor az nem a börtön miatt van, maximum állapotrosszabbodás kimutatása esetén felel az alperes - egyébként hiányzik az okozatosság) a felperesnek.
A Be. szerinti kártalanítási perben a kereseti kérelem elbírálásakor abból indokolt kiindulni, hogy az alperesi szervek a sérelmesnek tartott eljárás során az állam büntető hatalmát gyakorolták, e tevékenységükkel összefüggésben kerülhetett sor az igényérvényesítő felperes személyi szabadságától való megfosztására. Amennyiben a büntetőeljárás során, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket maradéktalanul betartva kerül sor például a kényszerintézkedésre, a személyes szabadsághoz fűződő jog megsértése fogalmilag kizárt, hiszen maga a jogszabály (Alaptörvény, büntetőeljárási törvény) ad felmentést a jogellenesség alól. Bár a terheltet ért károk kártalanítási és kártérítési igényként is érvényesíthetőek, a két jogintézmény azonban nem azonos, a kártalanítás esetén a károkozás nem jogellenes, hanem a személyi szabadságtól megfosztás jogszerű, a jogszabályoknak megfelelő eljárás keretében, a vonatkozó jogszabályi előírások betartása mellett került rá sor, és a szabadság elvonásával okozati összefüggésben felmerült vagyoni és nem vagyoni károk objektív alapon követelhetőek.[44] Meg kell jegyezni utóbbi kapcsán, hogy a nem vagyoni hátrányok köré-
- 115/116 -
ben a bíróságok - az eseti döntésekben (BH.1998.82., BH2002.186.) is testet öltő bírói gyakorlatra is figyelemmel - köztudomású tényként értékelik, hogy a személyi szabadság több hónapra kiterjedő, jelentős korlátozása, illetve maguk a börtönviszonyok fizikai és pszichikai vonatkozásban egyaránt megterhelőek és általában is károsak, az ennek során elszenvedett "sérülések" a szabadulást követő életvitelben is hátrányt jelenthetnek.[45]
Amennyiben a Be. által írt feltételek fennállnak és a felperes az általános kártérítési felelősségre hivatkozással akár vagyoni kár (pl. elmaradt munkabér; indokolt pszichiátriai kezelés költsége; stb.) megtérítése iránt terjeszti elő keresetét, ebben az esetben a Ptk. 6:519. §-át kell alkalmazni, amely szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni; azonban mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható (ebben a körben tehát már vizsgálni kell a felróhatóságot). A felperesnek tehát azt kellett bizonyítania, hogy az alperes alkalmazásában állók jogellenes és felróható módon jártak el, kirívóan súlyos jogalkalmazási hibát vétettek, és a felperest ezzel okozati összefüggésben érte vagyoni kár, illetve akár személyiségi jogi sérelem (pl. annak okán, hogy nem vagyoni kárként jelentkezhet az is akár, hogy valakit fogvatartása miatt szűk lakókörnyezetében - mondjuk egy kis faluban - elítélnek, megbélyegeznek; vagy az is lehet hivatkozási alap, hogy lelki megbetegedés következett be; megromlottak a családi kapcsolatok, stb.). Összességében tehát, ha a Be. által írt feltételek fennállnak, annak módjára és mértékére a Ptk. szerződésen kívül okozott kárért való felelősségére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni: a felperesre háruló bizonyítási teher szerint az általa érvényesíteni kívánt vagyoni és nem vagyoni hátrányok bekövetkezését, ezeknek a büntető hatóságok/bíróságok által alkalmazott kényszerintézkedéssel vagy szankcióval való okozati összefüggését, valamint azok összegszerűségét illetően.[46]
A büntetőeljárás szabályainak megszegésének, a kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési hibának a bizonyítása az esetek túlnyomó többségében gyakorlatilag "lehetetlen", ha az eljárás során a fellebbviteli eljárásokban másodfokú határozatok arra utalnak, hogy az alperes a Be. szabályait betartva járt el. Egyebekben ebben a körben ki kell emelni, hogy a polgári bíróságnak nincs érdemi lehetősége ennek felülvizsgálatára, hiszen a büntetőeljárási szabályok betartásának vizsgálata a büntetőeljárásra, annak rendes és rendkívüli jogorvoslati fórumaira tartozik, a polgári peres eljárásban nem vizsgálható felül, az ugyanis nem szolgálhat a jogerős büntető határozatok újabb jogorvoslati fórumául.[47]
Fentiek fényében kijelenthető, hogy a kérelmezők nincsenek könnyű döntési helyzetben, amikor azt kell mérlegelniük, hogy a miniszterrel kötendő egyszerűsített kártalanítási eljárás megindítása mellett döntenek - annak a "biztos" tudatában, hogy fix, meghatározott összegre lehetnek jogosultak" - vagy "megkockáztatják" a polgári pereskedést azon megfontolásból, hogy a kormányrendeletből kiszámított ösz-
- 116/117 -
szegnél magasabb kárigényt tartanak jogaik sérelme kapcsán kompenzálásra alkalmasnak - ebben az esetben azonban vállalniuk kell ezen pereskedés sikerességével kapcsolatos járó bizonytalansági tényezőket.
Végezetül pedig a kifizetési szabályok eltérőségére kell kitérnem. A kifizetés határidejével összefüggésben a Be. szerint 15 nap áll az állam rendelkezésére, hogy az írásbeli megállapodást követően az abban foglalt kártalanítási összeget kifizesse. Amennyiben azonban kártalanítási per megindítására kerül sor és a polágri bíróság megállapítja az alperes felelősségét és vagyoni vagy nem vagyoni (sérelemdíj) kártérítésre kötelezi az államot, úgy a teljesítési határidőt a Pp. 344.§-ában foglaltak[48] szerint állapíthatja meg. A Bv. tv. 75/O. § (1) bekezdése szerint pedig a kártalanítással összefüggő kifizetés iránt az igazságügyért felelős miniszter intézkedik a bv. intézet határozatának vagy a büntetés-végrehajtási bíró jogerős ügydöntő végzésének (a továbbiakban együtt: kártalanítási döntés) az igazságügyért felelős miniszterhez történő érkezésétől számított a) kilencven napon belül, b) a 75/R. § (1) bekezdése szerinti esetben százhúsz napon belül.
A kifizetendő összeg kapcsán a Bv. tv. alapján[49] 1200-1600 Ft közötti összeg ítélhető meg a sérelmet szenvedett fél javára [Bv. tv. 75/N. § (2) bekezdése], a Be. alapján alkalmazandó 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése szerint pedig az egyszerűsített kártalanítási eljárásban a kártalanítás egy napra eső összege - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 7000 Ft, a kivételi (2) bekezdés alapján a Be. 845. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi felügyelet esetén a kártalanítás egy napra eső összege 3500 Forint. A Be. szerinti kártalanítási perben pedig nincsen fix, -tól -ig összeghatár szerinti rendelkezés, az a bírói mérlegelés része.
A megállapított kártalanításból történő "levonások" szintén különbségeket mutatnak. Amellett, hogy mind a Bv. tv., mind a Be. szerint megállapított kártalanításból helye van a megítélt polgári jogi igény összegének visszatartásának, addig a Bv. tv. alapján gyermektartásdíj iránti követelés is teljesíthető a megítélt összegből, amire a Be. nem ad lehetőséget. Ugyanakkor a Be. a "kezdetektől" rendezi a bűnügyi költség "behajtásának" lehetőségét, amit pedig a Bv. tv. 2021. január 1. napjáig nem tett meg. A Bv. tv. 2021, január 1. napjától hatályos 75/R. §-ában foglaltakra figyelemmel kijelenthetjük, hogy most már mind a Be., mind a Bv. tv. szerinti kártalanítást igénylővel szembeni bűnügyi költség megfizetésére kötelezés és a kifizetendő kártalanítás összegének van érdemi kapcsolata, hiszen az igazságügyért felelős miniszter még a kártalanítás kifizetése előtt megkeresi az állami adó- és vámhatóságot a végrehajtás érdekében. Továbbá mind a két kártalanítási eljárás kapcsán ugyanígy rendelkeznek a jogszabályok vagyonelkobzással összefüggésben is, amit a Bv. tv. szintén az újonnan hatályba lépő 75/R.-ban rendelt szabályozni.
- 117/118 -
Az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló T/2923. számú törvényjavaslat 2018. október 19. napján - nem sokkal az új Be. hatálybalépését követően - került benyújtásra az Országgyűlés elnöke felé. Ugyan a javaslatról szóló zárószavazásra nem került sor, azonban az abban foglaltak mindenképp alapul szolgálhatnak az olyan megállapításokra, amelyek egyfajta jogalkotói szándékra vonatkozhatnak.
A javaslat lényege szerint[50] az a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jogot speciális jogvédelem alá helyezné, szabályozná az alapjogsérelem vagyoni (pénzbeli) elégtétellel történő kompenzálását, illetve az ennek érvényesítését lehetővé tevő eljárást. Ennek érdekében az újfajta jogvédelem önálló, sui generis jogintézményként, alapvető jogának sérelmére tekintettel illetné meg a bírósági eljárásban félként vagy terheltként részt vett személyt.
A tervezet szerint a vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítésének két szakasza lett volna: az első szakaszban a fél a Magyar Állammal szemben érvényesíthet igényt az igazságügyi miniszter előtt zajló előzetes egyezségkötési eljárásban. A második szakaszra csak akkor került volna sor, ha az egyezségkötés elmarad, ekkor a félnek lehetősége nyílik a bíróság előtt polgári nemperes eljárás keretében érvényesíteni az igényét. Ez az osztott szerkezet vagy általam osztott "hatáskörnek" nevezett elkülönítés hasonlatos lett volna mind a Bv. tv., mind a Be. szerinti kártalanítási eljárás menetéhez. Az igényérvényesítésnek mindkét eljárásban keretet szabott volna a vagyoni elégtétel bírósági eljárás időtartamához is igazodó, a vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet szerinti meghatározott összege. Ez hasonló lett volna a Be. szerinti kártalanításhoz kapcsolódó kormányrendelet szerinti pontos, összegszerű meghatározáshoz azzal a különbséggel, hogy a Be.-n alapuló kártalanítási perben már nem irányadó a korm.rendelet szerinti "tarifa", ezen javaslat szerint pedig a külön jogszabályban meghatározott összeget a bíróság előtt esetlegesen lefolytatandó nemperes eljárásban is irányadónak kellene tekinteni.
Ha a fenti törvényjavaslatban foglalt vagyoni elégtétel, a Bv. tv. szerinti kártalanítás és a Be. alapú kártalanítás jogintézményeit vizsgáljuk, akkor arra tehetünk megállapítást, hogy olybá tűnik, hogy a jogalkotói szándék tendenciózusan azt tűzi ki célul, hogy az egyes alapjogokat "beárazza", hogy az ilyen jogokban keletkezett esetleges sérelmekkel kapcsolatos igényérvényesítést egy gyors kompenzációs eljárásban lehessen ellensúlyozni. Mindhárom eljárásban megfigyelhető az osztott szerkezet: a Bv. tv. alapján a bv.szerv - bíróság (Bv. tv. alapján önálló kártalanítási eljárás) között; a Be. alapján a miniszterrel folytatott egyszerűsített (megállapodásra irányuló) eljárás - bíróság (polgári peres eljárás) között; a fenti törvényjavaslat szerint pedig szintén a miniszterrel folytatott egyszerűsített (megállapodásra irányuló) eljárás - bíróság (polgári nemperes
- 118/119 -
eljárás) között. Ugyanakkor ez a "be-árázás" különösen veszélyes, hiszen nehezen tehető ilyen fajta különbség a különböző alapjogok között. Kétségesnek tartom például azt is, hogy a Be. szerinti, a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való joggal összefüggő, az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanításhoz fűződő Korm.rendelet 7000.-, ill. 3500.- Ft-ban határozza meg a "sérelemért járó tarifát", a Bv. tv. pedig ezzel szemben az emberi méltósághoz való jogból fakadó, embertelen és megalázó büntetés tilalmával összefüggésben pedig 1200-1600.- Ft megállapítására teremt lehetőséget. Úgy gondolom, hogy ezen alapvető jogok nem olyanok, amelyek egyfajta tarifarendszerben meghatározhatóak úgy kvázi, hogy azok "mennyit érnek".
Végül a korábbi törvényjavaslattal teljesen megegyező elgondolások és koncepció mentén a Pevtv. azonban már csupán - a törvény tárgyi hatálya alól kivéve a közigazgatási pereket és a büntetőeljárásokat[51] - a polgári peres eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jogot helyezi speciális jogvédelem alá, szabályozza az alapjogsérelem vagyoni (pénzbeli) elégtétellel történő kompenzálását, illetve az ennek érvényesítését lehetővé tevő eljárást. Holott az EJEB a hazai jogalkotótól nyilván azt várta el, hogy minden bírósági eljárással összefüggésben dolgozzon ki hatékony jogorvoslati lehetőséget és ezt ne kizárólag a polgári peres eljárásokkal összefüggésben tegye meg.
A Pevtv. még annyiban tér el a korábbi törvényjavaslattól, hogy nem "osztott" hatáskört szabályoz, hanem a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárásban elsőfokon eljárt bírósággal szemben érvényesíthető igény akként, hogy mindig azzal a jogi személy bírósággal szemben kell fellépni, amelynek elnöke az elhúzódó ügyben eljárt bíróság bírái tekintetében a munkáltatói jogokat gyakorolja.[52]
A sérelem "ellenértékének" meghatározásáról a vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól a 372/2021. (VI.30.) Korm.rendelet rendelkezik. Ennek 1.§ (1) bekezdése szerint a Pevtv. 7. §-a alapján járó vagyoni elégtétel összegét a bírósági eljárás Pevtv. szerint figyelembe vehető időtartamára eső naptári napoknak és a (2) bekezdésben meghatározott napi összegnek - 400,- Ft - a szorzataként, egy összegben kell megállapítani.
Kétségtelen, hogy az EJEB több ítéletében arra hívta fel hazánkat, hogy dolgozzon ki hatékony jogorvoslati rendszereket, azonban álláspontom szerint ennek a követelménynek más úton-módon is eleget lehetne tenni. A hazai jogalkotó egyértelműen a kártérítési jellegű jogorvoslatok kidolgozása mellett tette le a voksát, a hatékony megelőző típusú jogorvoslatok körének esetleges szélesítése vagy hatékonyságuk növelése helyett. Pedig nagyobb hangsúlyt lehetne arra is fektetni, hogy milyen módon lenne biztosítható az, hogy kisebb számban következzenek be ilyen jogsérelmek, magyarul mondva: nagyobb gondot lehetne a "megelőzésre" is fordítani. Ezzel kapcsolatosan is tapasztalhatunk szerintem pozitív irányú jogalkotói törekvéseket, melyek közül az új bün-
- 119/120 -
tetőeljárási törvény eljárást gyorsító rendelkezéseit emelném ki. Azokból is látszik, hogy egy hosszas, a jogászi hivatás minden szegmensét érintő szakértői körből válogatott gyakorlati emberek véleményét nagy mértékben figyelembe vevő jogalkotás nagyban hozzájárulhat például az eljárások elhúzódásának csökkentéséhez. Az ilyen jogszabályok mentén már mondhatni szinte nem is lenne szükséges ilyen kompenzációs jogorvoslati mechanizmusok kidolgozására.
A Bv. tv. szerinti kártalanítás jogalapját adó túlzsúfoltság kezelése is lehetséges[53], annak ellenére, hogy egy rendkívül összetett problémakörről beszélhetünk. Ugyanis azt is látni kell, hogy hiába nő a férőhelyek száma, ha azzal egyidejűleg a fogvatartotti létszám is egyre inkább növekszik A férőhelybővítési program mellett költségkímélőbb gyakorlatok is kialakíthatóak, lásd példaként a szabadságvesztés alternatívájaként alkalmazható szankciók[54] kiszabásának gyakorlatát vagy esetleg a reintegrációs őrizet sikeresnek értékelhető jogintézménye kapcsán újabb elítéltek bevonása az alkalmazási körébe, stb.
A Be.-ben szabályozott kártalanítás kapcsán pedig a jogalkotási törekvések mellett komoly figyelmet lehet érdemes szentelni a joggyakorlat egységesítésére irányuló törekvések támogatásán túl például a jogalkalmazók képzési rendszerének további fejlesztési lehetőségére is.
Végezetül pedig arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti és - a Pevtv. által kopmpenzálni kívánt - ésszerű időn belüli bírósági eljáráshoz való jog megsértésével összefüggő alapjogsérelem akár össze is kapcsolódhat egymással, ki is egészülve adott esetben a Be. szerinti, alaptalan fogvatartás miatti (vagyis az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó, lényegében a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való joggal összefüggő) kártalanítás jogintézményével.
Nyilvánvalóan ritka esetben, de előfordulhat tehát az, hogy a bíróság elrendeli a terhelt letartóztatását, amelyet embertelen, megalázó körülmények között hajtanak végre, és a bírósági eljárás végén felmentésére kerül sor. Ugyanakkor ez kiegészülhet még azzal is, hogy a terhelt a büntetőeljárás céljain túlmenő, akár visszafordíthatatlan és jóvátehetetlen károkat szenvedhet el, mint például munkajogviszonyának megszűnése, vállalkozásainak tönkremenetele, a társadalmi életben történő ellehetetlenülése, egészségi állapotának romlása, a kényszerintézkedés végrehajtása során elszenvedett testi bántalmazás, szexuális zaklatás.[55] Végezetül pedig, amennyiben a terhelt ezen utóbbi immateriális hátrányok orvoslása miatt személyiségi jogvédelem iránti polgári pert indít és az ésszerűtlen ideig húzódik, a polgári jogi peres jogérvényesítés lehetősége kiegészülhet a Pev.tv. szerinti, vagyoni elégtétel érvényesítésére irányuló nemperes eljárással is. Összesen tehát négy eljárás megindítása is kirajzolódik [az alábbi jogsérelmek miatt]:
(1) emberi méltóságot sértő elhelyezési körülmények miatt a Bv. tv. szerinti kártalanítási kérelem előterjesztésének lehet helye [az embertelen, megalázó
- 120/121 -
büntetés tilalmához fűződő alapjogsérelem];
(2) az alaptalanul alkalmazott letartóztatás miatt a Be. szerinti kártalanítási igénnyel léphet fel az érintett [személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog sérelme];
(3) a büntetőeljárás céljain túlmenő károk elszenvedése miatt bekövetkező személyiségi jogsértés miatti polgári peres eljárás is indítható [személyiségi jogokban keletkező sérelmek (nem vagyoni károk)];
(4) utóbbi eljárás ésszerű időt meghaladó pertartama miatt pedig a Pev. tv.-en alapuló jogorvoslattal lehet élni [ésszerű időn belüli eljáráshoz való jog biztosításának hiánya].
Ezek a kérdéskörök tehát egyszerre tartoznak az előzetes letartóztatás révén a büntető eljárásjog, a szabadságelvonó büntetésekre tekintettel pedig a büntetésvégrehajtási jog területére, valamint megjelenhet a polgári jogi személyiségvédelem mellett egy eljárási alapjog védelmének területe is.
Ezen sérelmekkel kapcsolatos igényérvényesítés azonban egy rendkívül komplikált folyamat lehet, hiszen az elhelyezésből adódó sérelmek kapcsán a Bv. tv. szerinti nemperes eljárásban, az indokolatlan kényszerintézkedéssel összefüggésben a Be. szerinti kártalanítási perben, az elhúzódó bírósági eljárás miatt szintén majd nemperes eljárásban, a túlmutató személyiségi jogsértés miatt pedig polgári perben kell fellépni. Ráadásul a jogvédelmet áthatja egyfajta dogmatikai bizonytalanság is, hiszen a büntető eljárásjogi és végrehajtási szabályok a polgári anyagi és eljárásjog szabályrendszerével találkozhatnak. Ebben az "útvesztőben" mindezen felül a felsőbírósági határozatok sem segítenek egyértelműen eligazodni. A következő kérdések megválaszolása komoly dogmatikai vitákat szül, ezáltal kétségessé teszik a lehetséges jogorvoslatok hatékonyságát is:
- felmerül, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezéssel felmerülő sérelmek milyen viszonyban vannak, vagy beilleszthetőek -e személyiségi jogsértések közé;
- kérdéses, hogy a fogvatartottnak a személyiségi joga megsértése miatt sérelemdíj megfizetése iránti igénye közvetlenül a bíróság előtt érvényesíthető, vagy meg kell -e előznie a büntetés-végrehajtási intézmény előtti eljárásnak - tehát a Bv. tv. 143. §-át lehet-e a vagyoni kár megtérítése mellett a nem vagyoni sérelmekre is vonatkoztatni, az ott szabályozott kártérítési igény alatt kizárólag vagyoni kárigény érthető -e;
- vitatott, hogy a Bv. tv. szerinti kártalanítás bevezetésére tekintettel követelhető -e sérelemdíj vagy a jogalkotó csupán a párhuzamos igényérvényesítést kívánta lehetetlenné tenni (tehát kizárólag arra az esetre zárta -e ki az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj érvényesítésének lehetőségét, ha a fogvatartott úgy döntött, e sérelmei miatt kártalanítást követel), vagyis: abból, hogy a kártalanítás jogalapját a Bv. tv. meghatározza, az következik -e, hogy igényérvényesítési fórum-kényszerről,
- 121/122 -
(egészében) sui generis jogintézményről van szó, s ekként az adott igény elbírálása kizárólagosan büntetés-végrehajtási bírói hatáskörbe tartozhat[56];
- amennyiben a kérelmező az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt megítélt kártalanítást elégtelennek ítéli meg, többletigényét sérelemdíjként lehet -e érvényesíteni;
- a büntetőeljárásban a bíróságnak törekednie kell az eljárás észszerű időn belüli befejezésére, ennek megsértéséhez azonban a büntetőeljárási szabályok különös jogkövetkezményt nem fűznek, az eljárási alapjogsértés önmagában nem jelent nem vagyoni kártérítés követelésére alanyi jogot, csak személyiségi jogsértés esetén lehet alapos;
- a hazai joggyakorlat az ésszerű időn belüli eljáráshoz való jogot eljárási alapjognak tekinti, amelynek megsértése csak bizonyos többletkövetelmények teljesülése esetén eredményezheti egyúttal valamely személyiségi jog sérelmét is - ez azonban szembenáll az EJEB és az EuB gyakorlatával, amely szerint önmagában az ilyen jogsérelem nem vagyoni kárt szül, melyből értelemszerűen következik a nem vagyoni kártérítés lehetősége;
- az ésszerű időn belüli eljárás joga egy az alkotmányos szabadságok, a nemzetközi egyezményekbe foglalt emberi jogok közül, azonban a büntetőeljárással összefüggésben az állam közjogi eszközökkel nem biztosít védelmet, a polgári jogi eszközök erre pedig egyáltalán nem alkalmasak;
- a büntetőeljárás ésszerű időt meghaladó elhúzódása ugyan okozhat az egyén számára érdeksérelmet, vagyoni és nem vagyoni hátrányt egyaránt, azonban ezek orvoslására a Ptk.-ban védett személyiségi jogok megsértése esetén igénybe vehető keresetindítási jog és az az alapján igényelhető objektív és szubjektív jogkövetkezmények alkalmazása sikerrel nem vehető igénybe;
- ugyan alkotmányosnak tekinthető az, ha a büntetés kiszabása körében nyert kedvezménnyel kerül kompenzálásra az, hogy indokolatlanul elhúzódott a büntetőeljárás, azonban, ha ezt helytelenül alkalmazzák a bíróságok (például úgy, hogy összemossák az eljárás elhúzódását az időmúlással), a jogvédelem kiüresedik. ■
JEGYZETEK
[1] Az emberi méltósághoz való jog azonban minden egyéb alapjog "anyajoga" és például abból eredeztethető a Be. szerinti kártalanítás jogalapját adó személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog is. A Bv. tv. szerinti kártalanításhoz mégis az emberi méltósághoz való jog, mint jogalap meghatározása kapcsolódik, ugyanakkor ahhoz kötődően is az abból eredő másik alapjog, az embertelen, megalázó büntetés tilalma is nevesíthető.
Ezzel kapcsolatban még megjegyzést érdemel, hogy a Bv. tv. szerinti kártalanítás elnevezésében szerepeltetett többesszám (alapvető jogokat sértő) ugyanakkor arra utal, hogy több alapjog sérelmének kompenzálásra hivatott az eljárás.
[2] Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest. 2014. 333. o.
[3] Blutman i.m. 33. o.
- 122/123 -
[4] lásd: Helen Keller - Alec Stone Sweet (szerk.): A Europe of Rights. The Impact of the ECHR on National Legal Systems. Oxford - New York, Oxford University Press. 2008. 3. o.
[5] Rainer Lilla: Távol Európától - az ésszerű időn belüli eljáráshoz kapcsolódó jogorvoslati lehetőségek szűkülése. Eljárásjogi Szemle. 2017/4. szám
[6] Az EJEE-ben garantált jogok - ideális esetben - a tagállamok előtt is hivatkozhatók, és a tagállami döntés alapjául szolgálhatnak. (Rainer i.m.)
[7] Luzius Wildhaber: A constitutional future for the European Court of Human Rights? Human Rights Law Journal, Vol. 23. No. 507., 2002. 162. o.
[8] Déborah Forst: The execution of judgments of the European Court of Human Rights. Limits and ways ahead. ICL Journal, Vienna Journal on International Constitution Law, 2013/3. 4. o.
[9] Az ügyről bővebben lásd például: Tallódi Zoltán: A börtönzsúfoltság kérdése az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseinek tükrében. Börtönügyi Szemle, 2016/1. 46-49. o.; Szilágyi Emese: Megalázó börtönviszonyok: az első pilot judgment Magyarország ellen. Közjogi Szemle, 2015/2. 68-71. o.; Kirs Eszter: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának pilot ítélete a magyar büntetés-végrehajtási rendszer túlzsúfoltságáról. JeMa, 2015/3. 75-81. o.
[10] A 4 m2-nél kisebb mozgástér kiegészült olyan további negatívumokkal, mint: a zárkák leromlott állapota, a le nem választott mosdóhelyiségek, a szellőzés, világítás, rovarirtás nem megfelelő volta. Előfordult olyan is, hogy a kérelmezők legfeljebb a napi kötelezően biztosítandó egy órára, vagy annál is kevesebb időre hagyhatták csak el a zárkájukat. (Varga és mások kontra Magyarország, 79-92. pont.)
[11] Az EJEB 2017 novemberében, a Domján kontra Magyarország ügyben (Domján kontra Magyarország, EJEB, 2017. november 14-i elfogadhatatlansági döntés, ügyszám: 5433/17) értékelte ezeket az új jogintézményeket, és megállapította, hogy az EJEE 13. cikkével összhangban kellően hatékony jogorvoslati lehetőséget jelentenek a fogvatartottak számára. (Domján kontra Magyarország, 22. pont.)
[12] A jogszabályhelyek megjelölése során a "régi Bv. tv." megjelölést használom, melyekkel a 2020. december 31. napjáig hatályban volt szabályozást jelölöm.
[13] 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 10/C. § (3)-(4) bekezdés 2020. december 31. napjáig hatályban volt szabályai szerint.
[14] A határozat ügydöntő jellege ugyanakkor hatalmas szakmai vitákat váltott ki, lásd: 3087/2020. (IV. 23.) AB határozat; Kúria Bfv.II.1.326/2018. szám; Kúria Bfv. I. 573/2020. szám (BH 2020.360.); Kúria Bt.I.1/199/2019. (BH 2020.103.); BH 2002.462.
[15] A Bv. tv. szerinti kártalanítás új szabályairól lásd még pl.: Nagy Zsuzsanna - Boda Zoltán: Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás új szabályai, visszatekintés a panasz jogintézményére. Büntetőjogi Szemle 2020/2. szám. 99-112. o.; Boda Zoltán: Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárás és a személyiségi jogsértés miatt indult polgári per konkurálása. Acta Universitatis Szegediensis FORVM: Publicationes Doctorandorum Juridicorum Szeged, IX. évfolyam, 2021. 5-22. o.
[16] A 2020. évi CL. törvényhez fűzött jogalkotói indokolás szerint (a 17. §-hoz, összefüggésben a Bv. tv. 75/E. §-hoz) a hatályban volt kártalanítási rendszer felülvizsgálata során cél volt az eljárás hatékonyságát növelő megoldások azonosítása, ennek megfelelően a kártalanítási eljárásban a bv. intézetnek hangsúlyosabb szerepet szán.
[17] Nem tekinthető az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének, ha e körülmény fennállása legfeljebb harminc napra azért szakad meg, mert az elítélt elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt.
[18] Fontos megjegyezni, hogy a nemzeti jogalkotót kötik az Egyezményben megjelölt indokok, azonban ezek csak minimumszabályokat jelentenek, amelytől az államok eltérhetnek és szigorúbb követelményeket határozhatnak meg. (Walter Gollwitzer: Menschenrechte im Strafverfahren MRK und IPBPR. Berlin, Walter de Gruyter, 2005. 220. o.)
[19] Koósné Mohácsi Barbara: A személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog. In: Jakab András - Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia, 2018. (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: Bodnár Eszter - Jakab András) [58] http://ijoten.hu/szocikk/a-szemelyi-szabadsaghoz-es-biztonsaghoz-valo-jog (2021-08-24)
[20] Egyezségokmány 9. cikk 5. pont.
[21] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kártalanítás jogintézménye az állam büntetőhatalmának gyakorlása során előforduló tévedések orvoslását szolgálja. (41/2003. (VII. 2.) AB határozat)
[22] Koósné Mohácsi i.m. [58]
[23] Árva Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2013. 113., 115. o.
- 123/124 -
[24] Ilyennek minősül például a magyar jogban az őrizetbe vétel, a letartóztatás, a kényszergyógykezelés és a szabadságvesztés büntetés, amelyek kimondottan a büntetőeljáráshoz kötődő legtipikusabb szabadságelvonási formák, ugyanakkor ezek mellett számos más szabadságelvonó és korlátozó intézkedés létezik, pl.: a szabálysértési őrizet, a kiadatási letartóztatás vagy az átadási letartóztatás. (Koósné Mohácsi i.m. [6] és 12. lj.)
[25] EJEB Storck v. Germany, no. 61603/00, Judgment of 16 June 2005; Stanev v. Bulgaria, no. 36760/06, Judgment of 17 January. 2012. A szabadságelvonás konkrét eseteit részletesen meghatározza az 5. cikk.
[26] Koósné Mohácsi i.m. [19]
[27] Például a Hunvald-ügy kapcsán elsősorban nem az előzetes letartóztatás hossza, hanem annak feltétlenül szükséges alkalmazása volt az ügy tárgya. (EJEB Hunvald v. Hungary, no. 68435/10, Judgment of 10 March 2014.)
További ügyek, amelyekben elmarasztalták hazánkat, pl.: EJEB Imre v. Hungary, no. 53129/99, Judgment of 2 December 2003.; EJEB Maglódi v. Hungary, no. 30103/02, Judgment of 9 November 2004.; EJEB Gál v. Hungary, no. 62631/11, Judgment of 11 June 2014.; EJEB Gábor Nagy v. Hungary, no. 33529/11, Judgment of 11 May 2014.; EJEB Süveges v. Hungary, no. 20255/12, Judgment of 2 May 2016.
[28] A büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvény indokolása
[29] Kommentár a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez - Főszerkesztő: Polt Péter (Be. kommentár)
[30] A Be. 846. §-ban sorolja fel azokat az eseteket, amelyek bármelyikének a felmerülése akkor is kizárja a kártalanítást, ha egyébként a pozitív feltételek fennállnak.
[31] Be. kommentár
[32] Azonban nem minden, egyébként a Be.-ben szabályozott eljárást megszüntető ok teszi lehetővé a kártalanítást, kizárólag a meghatározott (Be. 845.§ (1) bekezdés) jogcímeken való megszüntetések.
[33] Az első és második csoport esetén tehát az eljárás befejezésekor alaptalannak tekinthető, korábban elrendelt személyi szabadságot érintő (taxatíve felsorolt) kényszerintézkedések miatt járhat a kártalanítás.
[34] A kiszabott, illetve alkalmazott joghátrányhoz képest indokolatlan mértékű kényszerintézkedés alapozza meg a kártalanítást, ami ebben az esetben korlátozottan valósul meg, mivel csupán a különbözet lehet számítási alap.
[35] Be. 845.§
[36] Részletszabályait lásd: Be. 848.-853.§
[37] Ennek vizsgálata ugyanakkor közel sem egyértelmű, ugyanis a rendőrségi fogda nem a BVOP, hanem a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozik, ezáltal a bv. intézet az itt töltött napokra nem tud adatokat szolgáltatni. Azonban ugyanúgy fogva tartásnak minősül, így nem lehet egyértelműen kizárni annak lehetőségét, hogy kiterjedhet rá a kártalanítási kérelem. Ezzel kapcsolatban talán a Bv. tv. hatályának mélyebb értelmezése keríthet minket közelebb a helyes értelmezéshez.
[38] Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a 2020. december 31. napjáig hatályban volt Bv. tv. szerint ez nem érvényesült, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanításnak az volt a menete, hogy a kérelmet a fogvatartás helye szerinti bv. intézetnél kellett benyújtani ["régi" Bv. tv. 10/A. § (5) bekezdés], aki azt továbbította az illetékes büntetés-végrehajtási bíróhoz elbírálás végett.
2021. január 1. napjától a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény 17-23.§-ai folytán lett - hasonlóan a Be. szerinti kártalanításhoz -szabályozva a Bv. tv.-ben is egyfajta osztott szerkezet, amit én inkább megosztott hatáskörnek neveznék.
[39] A korábbi Be. 6 hónapos határidőt állapított meg, ezt emelte fel az új Be. egy évre.
[40] A Be. 853. § (1) bekezdése szerint a kártalanítási perben a szabadság alaptalan korlátozása, illetve elvonása miatt bekövetkezett kár megtérítése, illetve nem vagyoni sérelemért járó sérelemdíj is követelhető.
[41] Bv. tv. 50.§ (3) bekezdése szerint az e fejezetben és a III/A. Fejezetben szabályozott eljárások közül azokban, amelyeknél e törvény az elítélt meghallgatását nem írja elő vagy a bírósági titkár eljárását nem tiltja meg, a büntetés-végrehajtási bíró feladatait önálló aláírási joggal a törvényszék elnöke által kijelölt bírósági titkár is elláthatja. A bírósági titkár a döntését iratok alapján hozza meg.
[42] A Bv. tv. 50.§ (1) bekezdés c) pontja szerint e törvény eltérő rendelkezése hiányában az indítvány, illetve az előterjesztés beérkezését követő, vagy hivatalból történő eljárás esetén, az eljárás alapjául szolgáló ténynek vagy körülménynek a tudomására jutásától számított
ca) harminc napon belüli, fogva lévő elítélt esetén tizenöt napon belüli időpontra tűzi ki a meghallgatást,
cb) negyvenöt napon belüli, fogva lévő elítélt esetén harminc napon belüli időpontra tűzi ki a tárgyalást,
cc) harminc napon belül hozza meg a döntést, ha az iratok alapján határoz.
Abban ez esetben azonban, ha a kártalanítási eljárás kapcsán sértetti polgári jogi igény kielégítéséről is határozni kell, akkor a büntetés-végrehajtási bíró a kártalanítási kérelemről annak a bírósághoz érkezését követően százhúsz napon belül dönt [Bv. tv. 75/M.§ (6) bek.].
- 124/125 -
[43] Debreceni Törvényszék 5.P.20.444/2016/19., Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.788/2018/5.
[44] Debreceni Törvényszék 5.P.20.272/2013/27., Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.701/2013/6.
[45] lásd: Debreceni Törvényszék 5.P.20.350/2013/41., Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.012/2015/4.
[46] Debreceni Törvényszék 5.P.20.350/2013/141., Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.012/2015/4.
[47] Debreceni Törvényszék 5.P.20.272/2013/27., Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.701/2013/6.
[48] Pp. 344. § [Teljesítési határidő]
(1) A bíróság a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt szab.
(2) Ha ez a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján, illetve a kötelezettség természete miatt indokoltnak mutatkozik, a bíróság a határozatában tizenöt napnál rövidebb vagy hosszabb teljesítési határidőt is megszabhat, vagy elrendelheti a kötelezettségnek részletekben történő teljesítését is.
(3) Kivételes esetben az elsőfokon eljárt bíróság a fél indokolt kérelmére a határozat jogerőre emelkedése után is engedélyezheti a részletekben történő teljesítést, illetve a részletekben történő teljesítés módosítását, kivéve, ha a kötelezettség teljesítése iránt a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerint bírósági végrehajtási eljárás van folyamatban. A bíróság a határozatát tárgyaláson kívül hozza meg, de határozathozatal előtt az ellenfelet meghallgatja. A bíróság határozata ellen külön fellebbezésnek van helye.
(4) A bíróság részletekben történő teljesítés engedélyezése esetén úgy rendelkezik, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész hátralékos tartozás esedékessé válik.
[49] A Bv. tv. 75/G. § (3) bekezdése alapján egyszerűsített elbírálás esetén a kártalanítás egy napra eső összege ezerkettőszáz forint.
[50] Röviden összefoglalom a törvényjavaslathoz fűzött általános indokolás alapján.
[51] A Kúria Pfv.IV.21.699/2016/4. számú határozata szerint "[N]em kétséges, hogy a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódása okozhat az egyén számára érdeksérelmet, vagyoni és nem vagyoni hátrányt egyaránt." Ugyanakkor azt is kimondta, hogy "[A] büntetőeljárásban alkalmazandó Be. az eljárás indokolatlan elhúzódása miatt - meghatározott feltételek esetén az eljárási kifogás előterjeszthetőségét meghaladóan -, eltérően a polgári eljárásra irányadó szabályoktól, közvetlen igényérvényesítési lehetőséget nem biztosít."
[52] Ha tehát elsőfokon járásbíróság járt el, akkor az a jogi személy törvényszék lesz az eljárásban a kérelmezett, amelynek illetékességi területén az elsőfokon eljárt járásbíróság található [9. § (1) bek.].
E körben talán szerencsésebb lett volna, ha az EJEB gyakorlatának megfelelően, az állammal szembeni igényérvényesítés rögzítése vagy legalábbis külön rögzíteni, hogy a vagyoni elégtétel megfizetésére az állam köteles. (Mint a Bv. tv. szerinti alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanításnál: Bv. tv. 75/B.§ (3) bek.)
[53] Ez azonban már külön értekezés témáját képezheti. Lásd pl.: Bogotyán Róbert: A zsúfoltság csökkentésének útjai a börtönépítésen túl. Börtönügyi Szemle, 2015/1. 29-33. o.
[54] Lásd pl.: Sipos Ferenc: A közérdekű munka szerepe a börtönnépesség csökkentésében: a finn tapasztalatok. Pro Futuro, 2017/2. 81-96. o.
[55] Szabó Krisztián: Észrevételek az új büntetőeljárási jogintézményekhez. In.: Szikora Veronika -Árva Zsuzsanna (szerk.): Jogtudomány a jogfejlődés szolgálatában. Debrecen, 2017. pp. 169-179., 170. o.
[56] A Debreceni Ítélőtábla például a BDT 2018.3850. számú eseti döntésben közzétett jogi állásponttól eltérően úgy foglalt állást, hogy a jogalkotó a Bvtv.-ben szabályozott kártalanítás bevezetésével nem kívánta elvonni vagy korlátozni a fogvatartottak azon jogát, hogy az alapvető jogaikat sértő elhelyezési körülményeikre hivatkozással polgári pert indíthassanak. (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.569/2019/5.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam és Jogtudományi Doktori Iskola, bírósági titkár, Debreceni Törvényszék.
Visszaugrás
