Alphen aan den Rijn, Kluwer Law International, 2016
Bándi Gyula professzor tollából 2016 januárjában megjelent a legfrissebb, a magyar környezetjogot részletesen bemutató, angol nyelvű szakkönyv a Kluwer Law International kiadásában.
A szerző a mű elején egy SWOT-analízissel mutatja be a környezet magyarországi aktuális állapotát. A szerző - egyebek mellett - leírja, hogy Magyarország gazdag vízkincsben, valamint jelentős a hazai biodiverzitás, továbbá a hulladék mennyisége a tíz évvel ezelőttihez képest csökkent. Ásványvíz- és termálvízkészleteink európai léptékkel is jelentősek.[1]
A mű következő része a környezetvédelem alapelveivel foglalkozik. Az alapelvek között találjuk például az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás triászát. A környezetvédelem alapelvei nem pusztán szépen hangzó szavak, hanem a környezetjog alkalmazóit orientáló, a hatósági és a bírósági joggyakorlatot iránymutatással ellátó jogértelmezési kiindulópontok. Éppen ezért a környezetvédelem alapelveit mind a környezetvédelmi közigazgatási jogban, mind a környezetvédelmi büntetőjogban, mind pedig a környezetvédelmi magánjogban szem előtt kell tartani a jogszabályszöveg adekvát értelmezésekor, a helyes döntések meghozatala érdekében. Az objektív teleologikus jogértelmezés[2] a magyar környezetvédelmi joggyakorlatban is mindinkább átveszi a szubjektív teleologikus jogértelmezés helyét. Ebben az esetben a környezetvédelem normatív textusba foglalt alapelvei különösen fontossá válnak, mivel a törvényhozás így tudja érvényre juttatni a valós szándékait.
Bándi Gyula professzor könyvének egyik jelentős előnye a környezetvédelmi alkotmányjog bemutatása Magyarország Alaptörvényének fényében. Ez a könyvben kiemelt helyet kap. A 2011. évi Alaptörvény jelentősen fejlesztette a környezetvédelmi alkotmányjogot.[3] A régi Alkotmányhoz képest számos környezeti vagy környezethez kapcsolódó jogot koncipiál. Éppen ezért fontos annak bemutatása a külföldi joghasználó közönség számára. Az Alaptörvény XXI. cikkének (2) bekezdése konstitucionalizálta a "szennyező fizet" elvet (PPP), amely a környezetet, az államot és a társadalmat védi
- 235/236 -
a környezetszennyezőktől.[4] Az Alaptörvény XXI. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy elhelyezés céljából tilos Magyarországra hulladékot behozni. Ez az európai uniós hulladékjogban ismert közelség elvének nemzeti szintű megfogalmazása. A közelség elve azt jelenti, hogy a hulladékot lehetőleg annak keletkezési helyéhez minél közelebb kell ártalmatlanítani. A régi magyar Alkotmány ezt az elvet nem tartalmazta, az Alaptörvény viszont alkotmányos szintre emelte. Az Európai Unió Bírósága előtt számos per zajlott már a közelség elvének megsértése folytán. Erre érdemes felhívni a lakosság és a gazdaság környezethasználó tagjainak figyelmét.
Alaptörvényünk XX. cikke a testi-lelki egészséghez való jogot a régi Alkotmányban foglaltakhoz hasonlóan - inter alia - a környezet védelmével is elő kívánja mozdítani.
A magyar környezetjog iránt érdeklődő külföldi jogászok és laikus joghasználók a magyar környezetjog történetét is megismerhetik Bándi Gyula professzor könyvéből, így láthatják a környezetjog institúció-történetének hazai evolúcióját. A jogtörténeti alapok segítik a külföldi olvasót, hogy megértse, honnan indult a magyar környezetjog és hová jutott el a XXI. század elejére. Az 1976. évi környezetvédelmi törvény után közel két évtizedet kellett várni az új magyar környezetvédelmi törvény elfogadására. A két törvény összevetéséből egyértelműen látszik a magyar környezetjog időközben bekövetkezett szemléletbeli változása, továbbá az európai értékrendhez közeledő Magyarország jogrendjének átalakulása. Az axiológiai váltás a jogi normák szintjén is tükröződik. A szociális piacgazdaságot elhagyva, Magyarország a szabad piacgazdaság útjára lépett. Ez a környezetvédelemben és - azon belül - a környezetjogban is detektálható átrendeződéssel jár.[5] A Bándi Gyula professzor tollából megjelent mű az európai környezetjogi gondolkodók számára hozzáférhetővé teszi a szükséges jogi ismereteket. Mindazonáltal a könyv nem áll meg a jogi ismeretekről nyújtott tájékoztatásnál: szociális ökológiai alapossággal szemléli a környezetjogot és annak szatellitrendszerét. A környezetvédelem érvényesüléséhez nemcsak jogalkotók és joghasználók kellenek, hanem környezetvédő szemléletű lakosság is, amely befogadja a demokratikus értékeket,[6] és hajlandó az önkéntes jogkövetésre. Önkéntes jogkövetés nélkül, pusztán a szankciók rendszerére nem lehet hosszú távon környezetvédelmet építeni. Szankciókra szükség van a lex perfectákhoz, de környezeti neveléssel és oktatással sokkal többet lehet tenni a környezetvédelemért.[7] A szankciók ma még a környezeti jogbiztonság
- 236/237 -
elengedhetetlen feltételei. A környezetvédelmi közjog és magánjog szankciók nélkül nem lenne működőképes. Az állami és a civil környezetvédelem szoros együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a társadalom és az állam egymástól elválasztva, de közös célok - így a még magasabb szintű környezetvédelem - megvalósításáért tevékenykedhessen. A jogi szabályozottság bizonyos fokú kötöttséget jelent, azonban lex naturálisra nem lehet demokratikus joguralmat építeni.
A környezetjog története után az állam környezetvédelmi funkciójának bemutatása következik. A kormány, a parlament, az alapvető jogok biztosa, az Országos Környezetvédelmi Tanács, az ügyészség, a környezetvédelemért felelős miniszter, a környezetvédelemmel foglalkozó hatóságok és a helyi önkormányzatok egyaránt résztvevői a szervezetten és jól működő környezetvédelmi rendszernek.
Bándi Gyula professzor külön hangsúlyozza a környezeti nevelés és oktatás relevanciáját. A szerző utal arra, hogy az 1995. évi magyar környezetvédelmi törvény is tartalmazza a környezeti nevelést a környezetvédelem megalapozása kapcsán (V. fejezet). A környezetvédelmi törvény 54. § (1) bekezdése megfogalmazza, hogy mindenkinek joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és azok fejlesztésére.
A Nemzeti Alaptanterv környezetvédelmi ismeretekkel foglalkozó részeinek kidolgozásában a környezetvédelemért felelős miniszter is részt vesz. A környezeti oktatásnak az alapvető komplex (természettudományi-ökológiai, társadalomtudományi, műszaki-technikai) ismereteken túl a szakmák gyakorlásához szükséges környezetvédelmi ismeretekre, a környezetet veszélyeztető tevékenységekre, a veszélyhelyzet megelőzésének és elhárításának alapvető kérdéseire, az egészséget befolyásoló környezeti hatásokra, valamint a környezeti állampolgári jogok megismertetésére is ki kell terjednie.
A könyv tartalmaz minden, a magyar környezetjogban az utóbbi időben bekövetkezett változást. A könyv a horizontális környezetjog után a szektorális környezetjogot tárgyalja, majd rátér a felelősségtani kérdésekre, köztük a környezetvédelmi magánjogi,[8] a környezetvédelmi büntetőjogi[9] és a környezetvédelmi közigazgatási jogi[10] felelősségre.
- 237/238 -
A magyar környezetjog nem szakítható ki az európai uniós környezetvédelmi jogból, így a magyar környezetjog az elmúlt évtizedek alatt fokozatosan európaivá vált, ugyanakkor megőrizte nemzeti sajátosságait.
A természetvédelem a környezetvédelemtől részben elkülönülten, de azzal szoros összefüggésben működik a magyar rule of law alatt.[11] A természetvédelmi jog történetileg megelőzte a környezetvédelmi jogot, hiszen már az 1935. évi IV. törvénycikk az erdő és a természet védelméről szólt. A természetvédelemmel rendszertanilag összefügg a műemlékvédelem. A természet- és a műemlékvédelem sokáig közös közigazgatási jogterülethez tartozott, mígnem specializálódtak. A természeti és az épített környezet védelme egyaránt fontos szempont a magyar környezetvédelemben, melyet Bándi Gyula professzor a könyvében hangsúlyoz.
A természeti erőforrások védelme után a területfejlesztés kérdésköre következik. A természeti és az épített környezet védelmét egyaránt tekintetbe kell venni a területfejlesztési koncepciókban, valamint a területrendezési és a településszerkezeti tervek megalkotásakor.[12] A települési környezetvédelmi programot egyeztetni kell az illetékes megyei önkormányzatokkal; a megyei környezetvédelmi programot pedig az illetékes regionális területfejlesztési konzultációs fórumnak is meg kell küldeni.
Bándi Gyula professzor könyve kiemeli, hogy a lakosság környezetvédelemmel kapcsolatos participációs jogait az 1995. évi magyar környezetvédelmi törvény már jóval az Aarhusi Egyezmény előtt kodifikálta. A környezetvédelmi és a természetvédelmi actio popularis szerves része a magyar jogrendnek. Ebből a jogalkotó a mai napig nem engedett elvenni. Mindenkinek joga, hogy környezetveszélyeztetés, környezetkárosítás vagy környezetszennyezés esetén a környezethasználók és a hatóságok figyelmét erre felhívja. A környezetvédelmi egyesületek ügyfélnek minősülnek, és a bíróságtól kérhetik, hogy a veszélyeztetőt tiltsa el a jogsértő magatartástól, illetve kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére.
Az ügyész környezetvédelmi veszélyeztetés esetén jogosult keresetet indítani a tevékenységtől eltiltás, valamint a környezetveszélyeztető magatartással okozott kár megtérítése érdekében. Az ügyész tehát - egyebek mellett - rendelkezik azzal a többletjogosultsággal, hogy kártérítésért is perelhet. Ez a jog a környezetvédelmi egyesületeket nem illeti meg. Ugyanakkor az ügyészség közreműködik annak biztosításában is, hogy a környezetvédelmi hatóságok eljárása és döntései törvényesek legyenek. Az ügyész szerepe a környezetvédelmi büntetőjogban is megjelenik. Például, amikor a vádat képviseli az új büntető törvénykönyvben önálló fejezetbe foglalt környezet és természet elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben.
- 238/239 -
A szerző hangsúlyozza, hogy a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény megteremti a lehetőséget, hogy az alapvető jogok biztosa a közérdekű bejelentések védett elektronikus rendszerét működtesse. Ez a lehetőség a környezet védelmében is használható. Az alapvető jogok biztosának személye a jogszerű működés biztosítéka. A szerző kiemeli, hogy nem az 1977. évi magyar panasztörvény egyszerű felelevenítéséről van szó, hanem egy korszerű lehetőségről.
A könyv olvasásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mű strukturáltságából származó előnyöket, valamint a gazdag angol nyelvű bibliográfiát és a kulcsszavas keresést lehetővé tevő, a könyv végén helyet kapó Indexet. Ezek az aprónak tűnő részletek az olvasó számára lényegesen megkönnyítik a tájékozódást, az ismeretszerzést és a könyv praktikus használatát. Ugyanakkor a szerző a téma iránt érdeklődők számára angol nyelvű többlet-szakirodalmat kínál. Az angol már jó ideje a jogtudomány lingua francája, ezért a magyar környezetjog fejleményeit megismerni vágyók többnyire akkor is angolul keresnek irodalmat, ha az első nyelvük nem az angol. Konferenciákon, nemzetközileg elismert kiadóknál megjelenő könyvekben, valamint a hétköznapi joggyakorlatban is jobbára az angol jogi terminus technicusokat használják. Ami a régi jogászok számára a latin nyelv volt, az ma már az angol. Akkor is, ha a latin szaknyelvi fordulatok az angol jogi nyelvben továbbélnek. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Antali Dániel Gábor: A kék bolygó kincse - a vízhez való jog szabályozása nemzetközi és nemzeti szinten. DIEIP, 2011/4. 1-40.
[2] Vö. Jakab András: A bírói jogértelmezés az Alaptörvény tükrében. Jogesetek Magyarázata, 2011/4. 86-94.
[3] Vö. Ádám Antal: Észrevételek a magyar alkotmányozáshoz. Jura, 2011/1. 201.; Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Budapest, Osiris, 1998.; Ádám Antal: Bölcseletek, vallások, jogi alapértékek. Pécs, PTE ÁJK, 2015. Vö. Kovács Júlia Marianna: Egészség és környezet az Alaptövényben. In: Rixer Ádám (szerk.): Állam és közösség. Válogatott közjogi tanulmányok Magyarország Alaptörvénye tiszteletére. Budapest, KGRE ÁJK, 2012. 246-262.
[4] Vö. Csapó Orsolya: Felelősség, biztonság? A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvről. In: Csehi Zoltán et al. (szerk.): (L)ex Cathedra et Praxis. Budapest, Pázmány Press, 2014. 61-78. Vö. Csapó Orsolya: A környezet fogalma az elméletben és a jogszabályokban. In: Pogácsás Anett (szerk.): Quaerendo et Creando. Budapest, Szent István Társulat, 2014. 83-99.
[5] Vö. Horváth Gergely: The renewed constitutional level of environmental law in Hungary. Acta Juridica Hungarica, 2015/4. 302-316.
[6] Vö. Gyula Bándi: The Three Pillars of Environmental Democracy in a European Perspective. In: Gyula Bándi (szerk.): Environmental Democracy and Law. Groningen-Amsterdam, Europa Law Publishing, 2014. 37-75.; Gyula Bándi: Introduction into the Concept of 'Environmental Democracy'. In: Uo. 1-20.; Bándi Gyula: Környezetjog. Budapest, Szent István Társulat, 2014.
[7] Vö. Kertész Ádám: A környezetkímélő tájhasználat nevelési vonatkozásai. In: Mika János et al. (szerk.): Környezeti nevelés és tudatformálás. Eger, EKF Líceum, 2015. 137-147.
[8] Vö. Bandi Gyula: Gondolatok a környezeti kártérítésről - a Ptk. régi-új szabályozása. Magyar Jog, 2013/3. 139-147.; Csák Csilla: A környezetjogi felelősség magánjogi dogmatikája. Miskolc, Miskolci Egyetem, 2013.; Jámbor Adrienn: Állattartás és birtokvédelem a régi és az új Ptk. tükrében. Publicationes Universitatis Miskolciensis - Series Juridica et Politica, 2014. 411-423.; Bence Maksa: Liability for environmental damages based on the civil code. Conferinta Studenteasca Anuala "Constant" 2015. Bukarest, Nicolae Titulescu Egyetem, 2015. 195-199.
[9] Vö. Kőhalmi László: A büntetőjog alapproblémái. Pécs, PTE ÁJK Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, 2012.; Kőhalmi László: A környezeti biztonság büntetőjogi és rendészeti aspektusai. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, 2014. 55-60.; Kőhalmi László - Barbara Herceg - Igor vuletic: A környezet büntetőjogi védelme Magyarországon és Horvátországban az európai uniós szabályozással való harmonizáció kontextusában. In: Drinóczi Tímea et al. (szerk.): Jog - Régiók - Fejlesztés. Pécs-Eszék, PTE ÁJK-Strossmayer Egyetem ÁJK, 2013. 377-393.
[10] Vö. Rixer Ádám: A köz természete. Új irányok a magyar közigazgatásban és közigazgatás-tudományban. Budapest, Patrocinium, 2013.; Ádám Rixer: Some features of foreign language literature of Hungarian public administration in the past quarter century. In: András Patyi - Ádám Rixer (szerk.): Hungarian Public Administration and Administrative Law. Passau, Schenk Verlag, 2014. 181-199.
[11] Vö. Horváth Gergely: Az agrár-környezetvédelmi jog elméleti alapvetése és hazai szabályozásának rendszerezése, különös tekintettel agrár-természetvédelmi részterületére. PhD-értekezés. Budapest, ELTE, 2011.; Horváth Gergely: A környezetvédelem, a természetvédelem és az élőhelyvédelem viszonyrendszere a hazai jogi szabályozásban. Jogtudományi Közlöny, 2013/7-8. 355-367.
[12] Vö. Varjú Viktor: Környezetpolitika és/vagy területfejlesztés. A környezeti és fenntarthatósági politika dilemmái és viszonya a fejlesztéspolitikához. Budapest-Pécs, Dialóg Campus-Dóm, 2015.; Varjú Viktor: A környezeti politika fejlesztéspolitikába történő integrációja - a stratégiai környezeti vizsgálat. PhD-értekezés. Pécs, PTE, 2010.
Visszaugrás
