Közeledik az új Ptk., miközben folyik a kolontári vörösiszap-katasztrófa első kártérítési pereinek tárgyalása - a kodifikációs folyamat jó néhány éve zajlik, a káresemény immár két éve borzolta fel a kedélyeket, alaposan rávilágítva a környezeti károk bekövetkezésének közeli lehetőségére. A baleset kapcsán vizsgálódott a sajnálatosan rövid életű független intézményként létező - Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa is, igaz, elsősorban a közigazgatási jogalkalmazást véve szemügyre[3]. Van tehát miért elgondolkodni a környezeti kárról és a környezeti károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről. Az igazi apropó a Ptk. megújulása, alkalmat adva arra, hogy készítsünk egy kis számvetést a régi szabályozásról, az újról (mennyiben új?), kitérve kicsit a 2009-es - immár így nevezhetjük - Ptk.-kísérletre is, sőt egy kissé az Alaptörvény felé is vetve egy pillantást. Időről időre mindenképpen érdemes számot vetni egyes jogintézmények állapotával, különösen akkor, ha erre aktuális okok is vannak.
Felhívhatunk még egy folyamatos aktualitást a környezetre vonatkozó polgári jogi, különösen kártérítési kérdések tárgyalása elé, ez pedig a környezettel kapcsolatos jogi szabályozás izmosodása, különösen az EU-csatlakozás nyomán, aminek számos következményére mutathatunk rá. A hazai hatályos szabályozás sajátos jogalapja már elmúlt harmincéves - ez az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 46. §-a, amely kijelentette: "Aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz, a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles a kárt megtéríteni." Az eltelt időnek különös jelentőséget ad a környezetjog már említett folyamatos kiteljesedése. "A különböző környezetvédelmi jogszabályok mégis befolyásolhatják a polgári jogi felelősség működését. Például általános jogpolitikai iránymutatást adhatnak a környezeti és termelési érdekek viszonyáról, a kibocsátási határértékekkel szigoríthatják a felelősséget, megkönnyíthetik a perlést stb."[4] A következőkben bizonyítjuk, mennyire igaz ez a feltételezés, különösen az EU-jog okán.
További kiindulási alapunknak egy alapelvet választottunk, a szennyező fizet elvét, amely négy évtizede meghatározója előbb az OECD, majd az EK (EU) környezetpolitikájának. Ennek magva, hogy a környezetvédelem hatékony alkalmazása, végrehajtása a környezetet terhelő, egyszerűsítve: a szennyező, számára külső hatásként jelenik meg, tehát a feladat az, hogy e hatásokat az okozó is érezze, és ez határozza meg döntéseit. Az OECD 1972-es ajánlására alapozva[5] a Közösség 1975-ben tette közzé a szennyező fizet elvvel kapcsolatos ajánlását[6]. Mindez a felelősségi eszközök széles skálája nélkül elképzelhetetlen, hiszen maga az elv is átfog valójában a megelőzéstől a károk felszámolásán át az utógondozásig mindent. Jelen áttekintést nem kívánjuk megterhelni a szennyező fizet elv további részletes értelmezési problémáival, ezért csak egy, nagyon rövid hivatkozást emelünk ki - ez a Helsinki egyezmény a nemzetközi tavakról és vízfolyásokról (1992) - amely 5. cikkében rendkívül egyszerűen így fogalmaz: "b) A »szennyező fizet elv«, amely szerint a szennyezés megelőzésének, ellenőrzésének és csökkentésének költségei a szennyezőt terhelik." Lucas Bergkamp értelmezésében: "...a szennyező fizet elv a közjog elvéből olyan elvvé vált, amelyik igazol minden olyan intézkedést, amely a szennyezőre hárítja a költségeket. Ennek megfelelően, amikor nem lehet hatékony megelőző intézkedéseket tenni, a szennyező fizet elvet arra alkalmazzák, hogy elvárja, hogy a szennyező térítse meg a tevékenységéből eredő környezeti károkat."[7]
Ebben a feladatban kell osztoznia szükségképpen tehát a polgári jogi szabályoknak is. És arra is választ kell adnunk, miért fontos e tekintetben is az alapelvi kiindulás: "Mivel a környezetvédelmi jog egyfajta komplex szemléletet kíván bevinni a jogrendszerbe, illetve mert a környezetvédelmi szempontok érvényesítéséhez meghatározott értékek figyelembevételére van szükség, tehát a környezetvédelmi jog mindenekelőtt különféle környezetvédelmi jogi alapelveket közvetít a jogrendszer, a jogalkotó és a jogalkalmazó számára."[8]
A polgári jog környezettel kapcsolatos vonatkozása, mint a szennyező fizet elvének egy lehetséges gyakorlati alkalmazása, az e téren olyannyira kívánatos komplex intézményrendszer egyik nélkülözhetetlen eleme, tehát évtizedek óta jelen van a hazai jogban is, még ha jobbára látens módon is. Mielőtt a polgári jog által kínált lehetőségekre kitérnénk, tisztáznunk kell, hogy a polgári jog környezetre vonatkoztatott alkalmazása - kevés kivétellel - elsősorban a felelősség alkalmazását jelenti, és számos előzetes kérdéstől függ tényleges érvényesítése. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a polgári jog tényleges működőképessége több feltétel teljesülésétől függ, lévén a jogalanyok egymás közötti viszonyai által meghatározott terület. Elsősorban függ a kérdéses jogalanyok reakcióitól, amelyet alapvetően meghatároz egyáltalában a jogsérelem megfelelő felismerése, illetve a jogsérelem esetleges eltűrésének készsége. Ellentétben a közjogi eszközökkel, ahol erre a célra létrehozott közigazgatási szervek feladatköre a köz érdekében álló jogalkalmazás, a polgári jog terén valakinek elő kell állnia azzal, hogy polgári jogi igényt kíván érvényesíteni, ellenkező esetben továbbra is látens marad a jog alkalmazásának lehetősége. Az elmúlt három évtizedben nem változott az alábbi megállapítás értéke, amely nem csak a kártérítésre igaz: "A kártérítési mo-
- 139/140 -
dell továbbá feltételezi az érintett értettek tevőleges magatartását, mégpedig a felmérések tükrében a perlési kedv igen csekély, nemcsak a viszonylag magas költségek, hanem a bizonyítási nehézségekből adódó kockázatok miatt is."[9]
Ehhez hozzá kell tennünk legalább egy másik alapvető feltételt is, mégpedig a jogalkalmazók (értve itt ez alatt különösen a bíróságokat) új kihívásokhoz való alkalmazkodóképességét, amely életet visz az alább felsorolásra kerülő jogintézmények vázába. A polgári jog esetében a rendelkezésre álló jogi keretek egyszerre szerencsés és szerencsétlen módon rugalmasak, tágak, messze nem rendelkeznek azzal a viszonylagos egyértelműséggel, mint a közjogi jogalkalmazás. Összességében tehát nem a polgári jogviszonyok alapvető jogi megjelenése fogja önmagában eldönteni e jogintézményi sor értékét, noha természetesen kijelöli a kereteket, hanem az a tartalom, amellyel e jogintézményeket megtölthetjük. Ezért tulajdonítunk alább kiemelt jelentőséget a jogalkalmazói gyakorlat jogfejlesztő-jogértelmező szerepének. Ugyanakkor jelentős szerepe lehet a jogi feltételeknek mindemellett a tényleges érvényesülésben, pl. az egyértelmű megközelítés vagy a jogsérelmet szenvedettek garanciái révén.
A ma még hatályos és új Ptk. sorrendjében haladva a környezeti érdekekkel összefüggésben egyaránt szóba kerülhetnek különösen a következők:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
