A tanulmány kitér az élettársi kapcsolat régi Ptk. és a Ptk. által meghatározott azonos fogalmi elemeire és az azonos fogalmi elemekhez kapcsolódó eltérő vagyonjogi jogkövetkezményekre. A fogalmi elemek közül kiemelt figyelmet szentel a gazdasági közösség fogalmának értelmezésnek a "önállóan gazdálkodó" élettársak esetén, valamint részletesen bemutatásra kerülnek a vagyonjogi joghatások kisebb részben speciális, túlnyomó részben utaló, illetve továbbutaló, ún. kétszeres utalást tartalmazó szabályai.
A tanulmány lényegi eleme az élettársak vagyonszaporulata, annak összetétele és a szerzésben való közreműködés aránya, kiegészítve az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelme iránti igények kapcsán felmerülő kérdésekkel. Szintén megjelenik benne a vagyonszaporulat megosztása iránti igény kötelmi jogi jellege és annak - az elévülési időn belüli érvényesítése esetén - a vagyonszaporulathoz tartozó vagyontárgyak, elsősorban természetben történő kiadása során a dolog tulajdonjogának és a vagyoni értékű jog, illetve követelés jogosultságának megszerzésére való várománya. A tanulmány a vagyonszaporulat megosztásának módjával zárul.
The study introduce the importance of de facto partnership according to the Hungarian Civil Code, first focusing to the definition of de facto partnership and the same conceptual elements, as it was defined in the previous Civil Code. Among the conceptual elements, special attention is paid to the interpretation of economic community in the case of "independently managed" partners, and the rules of property law are presented in detail, which are special to a lesser extent, and predominantly refer or referent, so-called double references.
The essential element of the study is the increase in the assets of the partners, its composition and the proportion of the contribution to the acquisition, supplemented by questions arising in connection with the needs for the protection of the partner's share of the increase in assets. It also includes the contractual nature of the claim for the division of the increase in property and, if it is enforced within the limitation period, the claim for the acquisition of the ownership and the right or claim of pecuniary value in the course of the transfer of the assets belonging to the increase in property, primarily in kind. The study concludes with the method of dividing the increase in wealth.
A tanulmány két részben vizsgálja az élettársi kapcsolatnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által meghatározott fogalmi elemeit és az azonos fogalmi elemekhez kapcsolódó eltérő vagyonjogi jogkövetkezményeket. A Ptk. az élettársi kapcsolat fogalmát a régi Ptk.-val lényegében azonos módon határozta ugyan meg, annak jogkövetkezményeiről azonban a korábbitól lényegesen eltérő módon, és - túlnyomó részben - nem direkt, hanem részben a házastársi vagyonközösség, részben pedig a házastársak által házassági vagyonjogi szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer szabályainak alkalmazására utaló, illetve a vagyonközösség szabályaira továbbutaló, tehát ún. kétszeres utalást tartalmazó szabályokkal rendelkezett.
Terjedelmi korlátok miatt - a régi Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolatot csupán a szükséges mértékben érintve - csak a Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolat és ezen belül a "gazdasági közösség" fogalmának értelmezésével, a vagyonszaporulat fogalmával és meghatározásának módjával, a vagyonszaporulatból az élettársat megillető részesedés védelmével, valamint a vagyonszaporulat megosztásával összefüggő egyes vitás kérdésekre térek ki.
A régi Ptk. 685/A. §-a és a Ptk. 6:514. §-a az élettársi kapcsolat fogalmi elemeit - érdemi jelentőséggel nem bíró kivételektől eltekintve (testvéri - testvéri és féltestvéri kapcsolat, bejegyzett élettársi kapcsolat nélküli együttélésre utalás ténye vagy annak hiánya) - egymással azonos módon határozzák meg.
- 1110/1111 -
a) monogámia, b) nem állhatnak egymással házasságban vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban, c) egyiküknek sem állhat fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata (de! bármelyiküknek vagy mindkettejüknek fennállhat mással - életközösség nélküli(!) - házassági vagy bejegyzett élettársi köteléke, élettársi kapcsolata - amely egyúttal maga az életközösség - azonban nem).[2]
A fenti c) ponttal összefüggésben a jogirodalom részletesen elemzi - a gyakorlatban nem ritkán előforduló - párhuzamosan fennálló életközösségekkel kapcsolatos jogviták érdemi elbírálásához szükséges tények megállapításának sorrendiségét és módját, valamint az adott tényállástól függő vagyonjogi következményeit. Ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az érdemi döntéshez elsődlegesen abban kell állást foglalni, hogy milyen szintű kapcsolat fennmaradása kell ahhoz, amely mellett még a házassági életközösség fennállása megállapítható, és amely egyben kizárja az élettársi kapcsolatot, és ezért ennek eredményétől függően lehet csak elbírálni azt, hogy az újabb kapcsolat - a Ptk. által meghatározott fogalmi elemeknek megfelelő - élettársi kapcsolatnak minősíthető-e vagy sem.
Ez ténylegesen azt jelenti, hogy az ügyben - és minden hasonló tényállású ügyben - a bizonyítás megduplázódik: ugyanúgy vizsgálni kell a házassági életközösség, mint az élettársi kapcsolat minden elemét.[3]
d) a felek nem állhatnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban
e) Az élettársi kapcsolat lényege: az életközösség, amely közös háztartásban való együttélést, gazdasági és érzelmi közösséget jelent.
I.2.1. Az élettársi kapcsolat bírói gyakorlat által kialakított és a Legfelsőbb Bíróság PK 94. számú állásfoglalásával meghatározott fogalma szerint az élettársi kapcsolat olyan kötelmi jogi szerződésnek minősült, amelynek létrejöttéhez a teljes gazdasági közösség megvalósulását már az 1977. évi IV. törvénnyel történt Ptk.-beli szabályozást megelőzően is csak a felek - írásbeli, szóbeli vagy ráutaló magatartással létrejött -eltérő megállapodásának hiányában követelte meg.
I.2.2. Ez a bírói gyakorlat a régi Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolat fogalmi elemeinek a megítélése során sem változott. Az élettársi kapcsolat a régi Ptk. 578/G. §-a szerinti jogkövetkezményeitől a felek - a régi Ptk. 200. § (1) bekezdése szerinti - szerződéses szabadságuk körében egyező akarattal továbbra is eltérhettek, mert az ilyen eltérést a régi Ptk. nem tiltotta.[5] A régi Ptk. szabályaitól eltérő tartalmú megállapodás érvényes létrejöttéhez - a házastársak vagyonjogi szerződéséhez a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. § (3) bekezdése és az élettársi vagyonjogi szerződéshez a Ptk. 6:515. § által megkívánt alakiságra vonatkozó jogszabályi előírás hiányában - a régi Ptk. 205. § (1) és 216. § (1) bekezdése szerint az élettársak ráutaló magatartásával kifejezésre juttatott kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata is változatlanul elegendő, közös tulajdonszerzési szándék hiányában pedig az élettársaknak közös tulajdona sem keletkezhet. Ennek megfelelően az élettársi kapcsolat létrejötte tényének a megállapításához a Legfelsőbb Bíróság, illetőleg a Kúria - a főszabály szerinti - teljes gazdasági közösség létrejöttét az élettársi kapcsolat régi Ptk.-beli szabályozását követően is csak a felek eltérő megállapodásának hiányában követelte meg, míg az 1990-es évek második felétől kezdődően - a felek eltérő megállapodására utaló peradatok mellett - a monogám kapcsolatok esetében már nem, hanem csak az egymással párhuzamosan fennálló két életközösség (tipikusan az egyik vagy mindkét élettárs más személlyel fennálló házassági életközössége) esetén zárta ki az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát, amelyet a régi Ptk. akkor hatályos 685/A. §-a még nem tiltott. Ebben a körben hivatkozott arra, hogy nem elegendő az olyan "részleges gazdasági közösség", amely egymással egyidejűleg az élettársak és az egyik élettárs házastársa között is fennáll, mert a házassági vagyonközösség nem lehet részleges, önmagában az életközösség nélküli házassági kötelék fennállása viszont nem kizáró ok.[6]
Továbbra sem volt tehát akadálya annak, hogy az egymással monogám párkapcsolatban élő felek a régi Ptk. kötelmi jogi szabályaitól - akár szóban vagy ráutaló magatartással - eltérjenek. A Legfelsőbb Bíróság, illetőleg a Kúria ítélkezési gyakorlata szerint ilyen - teljes vagy részleges vagyonelkülönítésre irányuló ráutaló magatartásnak minősülhet - többek között - az, hogy:
- a felek egyes meghatározott forrásból eredő jövedelmüket vagy a jövedelmük meghatározott részét, illetve hányadát az arra vonatkozó (polgári jogi) kizárólagos tulajdonuk fenntartásának szándékával és a kizárólagos tulajdonszerzésük lehetősége biztosításának a célzatával hosszabb időn át egymástól elkülönülten kezelik anélkül, hogy a pénzkezelés ilyen módja ellen bármelyikük is tiltakozna[7]
- az együttélés ideje alatt mindkét élettárs az életközösségük létrejötte előtt általa megszerzett önálló bérletnek minősülő önkormányzati bérlakást - részben a
- 1111/1112 -
saját pénzeszközeinek a felhasználásával - a saját kizárólagos tulajdonaként vásárolta meg anélkül, hogy a közös tulajdonszerzésük lehetősége bármelyik ingatlan megvételekor közöttük szóba került volna és a tulajdonjog ilyen megszerzését utóbb bármelyikük is kifogásolta volna[8] - az élettársak kölcsönös szándéka csak egyetlen vagyontárgy (pl. ingatlan) közös tulajdonának megszerzésére irányult.[9]
Más kérdés természetesen az, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában a bírói gyakorlat az élettársi kapcsolat létrejötte és fennállása tényének megállapításához tipikusan a felek közötti teljes gazdasági közösség létrejöttét követelte meg, amelyhez a felek közös lakásban és közös háztartásban való együttélésének, közös célok érdekében történő legalább hallgatólagos együttműködésének és mindkettejük jövedelmének a közös célokra, közös vagyonszerzésre való felhasználásának a bizonyítottsága volt szükséges. A gazdasági közösség fogalmának a szorosabb értelmezését indokolta ugyanis az, hogy - a házastársakhoz hasonlóan - mindkét élettárs egyedüli tulajdon-, illetve vagyonszerzése a másik élettársra nézve is törvény rendelkezése alapján (ipso iure) közös tulajdonszerzést eredményez, amelynek mértékét - a szerzésben való közreműködés tényleges aránya bizonyítottságának a hiányában - azonosnak kell tekinteni.
A gazdasági közösség fogalmi elemeinek a fennállását vagy hiányát azonban a bírói gyakorlat differenciáltan, a felek sajátos élethelyzetére és egyéni körülményeire is figyelemmel ítélte meg. Nem tulajdonított ezért jelentőséget a gazdasági közösség fennállása vagy hiánya vonatkozásában annak, hogy a felek - ilyen szükséglet hiányában - önálló közös lakással nem rendelkeznek és hagyományos értelemben vett közös háztartást sem vezetnek, mert a közös gazdálkodás megvalósulhat úgy is, hogy az egyikük éveken át tudomásul veszi, hogy jelentős költségmegtakarításra tesz szert és teljes egészében maga realizálja - az idegen alkalmazottnál számára lényegesen megbízhatóbb - élettársa munkájának az értékét is azáltal, hogy az élettársa az általa folytatott vállalkozói tevékenység körében létesített és fenntartott vendéglátóipari egységek vezetését díjazás igénye nélkül folyamatosan ellátja és a munkájának értéke lényegesen meghaladja a hasonló jellegű érzelmi kapcsolatokra tekintettel nyújtott szívességi jellegű szolgáltatások általában szokásos és a társadalom általános erkölcsi felfogása szerint is elfogadott kereteit.[10] A vagyonjogi joghatások alkalmazhatósága körében pedig annak sem volt jelentősége, hogy a közös vagyonszerzésre, illetve vagyongyarapításra irányuló gazdasági együttműködés ténylegesen pozitív vagy negatív eredménnyel járt, tehát a feleknek vagyongyarapodása vagy vagyoncsökkenése, illetve vagyonvesztése keletkezett.
I.3.1. A Polgári Törvénykönyvről szóló - hatályba nem lépett - 2009. évi CXX. törvény - a Harmadik - Családjogi - Könyvében a házasságon kívül családjogi jogviszonyként szabályozta a bejegyzett élettársi kapcsolatot és az élettársi kapcsolatot is, amely utóbbinak - a fogalmi elemeként és egyben a létrejöttének feltételeként a "gazdasági közösség" létrejöttét nem, hanem - az egyéb feltételek mellett - kizárólag a házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi közösségben (életközösségben) való együtt élést követelte meg[11] - az élettársi vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezésének hiányában érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszerének lényegét a Ptk. szabályaihoz hasonló módon, akként határozta meg, hogy: az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők, az életközösség megszűnése esetén azonban bármelyik élettárs vagy örököse követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását[12], az élettársi kapcsolat családjogi joghatásaival összefüggésben pedig kifejezetten rendelkezett arról is, hogy: "Az élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni".[13]
I.3.2. A Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolattal összefüggő bírói gyakorlat még nem alakult és nem is alakulhatott ki, vitán felül áll azonban az, hogy nem szerencsés az élettársi kapcsolat - és ezen belül az "érzelmi és gazdasági közösség (a továbbiakban: életközösség) " fogalmi elemeinek a régi Ptk. 685/A. §-a és a Ptk. 6:514. § (1) bekezdése általi olyan egyező meghatározása, amely - a közös háztartásban és érzelmi közösségben való együtt élés mellett - a "gazdasági közösségre" annak ellenére is kiterjed, hogy az azonos fogalmi elemekhez - a Ptk. szándékoltan más törvényes vagyonjogi jogkövetkezményeket fűz.
Az élettársak törvényes és a házastársak szerződéssel kikötött közszerzeményi rendszere megegyezik egymással - többek között - annyiban, hogy "a házastársak a házassági életközösség fennállása", illetve az "élettársak az együttélés" alatt önálló vagyonszerzők, különbözik viszont abban, hogy a közszerzeményi rendszerben élő házastársak között az életközösség fennállása alatt "ennek megfelelően a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek", az élettársak törvényes vagyonjogi rendszere viszont a vagyonelkülönítés szabályaira való utalást nem tartalmaz, úgy rendelkezik azonban, hogy "az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők"[14] .
Hasonló a két vagyonjogi rendszer szabályozása annyiban, hogy - az életközösség ideje alatt is(!), tehát értelemszerűen az életközösség megszűnése után is - bármelyik házastárs, illetve élettárs igényt tarthat a "közszerzeményből ráeső rész"[15] , illetőleg a "vagyonszaporulatból őt megillető részesedés" védelmére[16]
- 1112/1113 -
- az életközösség megszűnése esetén pedig a "ráeső rész", illetve a "részesedés" védelmén felül
- az elszámolás alapjául szolgáló vagyoni elemek és az elszámolás eredményét tekintve ugyan egymással azonos, de egymástól mégis eltérő szabályok szerint
- bármelyik házastárs, illetve élettárs követelheti a másiktól
= annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény[17], illetve az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását[18], amelyre vonatkozóan a felek mindkét vagyonjogi rendszer esetén kötelmi jellegű, és ezért elévülő elszámolási igényt érvényesíthetnek a másik féllel szemben, = egyebek mellett azzal az eltéréssel, hogy az élettársat a vagyonszaporulatból elsősorban természetben illeti meg részesedés, tehát mindkét élettársnak várománya[19] keletkezik arra nézve, hogy a vagyonszaporulat megosztása során annak rá eső része erejéig az akkor meglévő bármely vagyontárgy[20] tulajdonjogát vagy jogosultságát megszerezhesse.
Megjegyzést igényel, hogy a házastársak között házassági vagyonjogi szerződés alapján érvényesülő közszerzeményi rendszer szerinti "vagyonelkülönítés szabályainak érvényesülése" nem azonos a Ptk. 4:71-4:73. §-ai által szabályozott vagyonelkülönítési rendszer fogalmával és tartalmával. Az előbbi fogalom ugyanis alapvetően csak arra utal, hogy a házastársak - az egymás közötti, belső és a harmadik személyekhez fűződő külső jogviszonyaikban - az életközösség fennállása alatt "önálló vagyonszerzők, tehát: a saját vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és a tartozásaikért önállóan felelnek, de ennek ellenére igényelhetik egymástól az életközösség fennállása alatt is (!) a közszerzeményi részesedéseik védelmét[21], amely az egymás közötti, belső jogviszonyukban valójában az önálló rendelkezési jog korlátozásának minősül, az életközösség megszűnése után pedig - ezen felül - bármelyik házastárs, illetve élettárs követelheti a másiktól a közszerzemény, illetve a vagyonszaporulat megosztását is.[22]
Az utóbbi fogalom ezzel szemben azt jelenti, hogy a házastársak, illetve az élettársak vagyonjogi szerződése a vagyonközösséget, illetve az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszert a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak terhek és tartozások tekintetében kizárta, ezért a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük a vagyonelkülönítés rendszerét kell alkalmazni.[23] Ennek a következménye viszont az, hogy a házassági, illetve élettársi életközösség fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek.[24] A szerződéssel érintett körben azonban az életközösség megszűnése után sem érvényesíthetnek egymással szemben semmiféle vagyonjogi igényt, hanem - a hivatkozott § (2) bekezdése alapján - legfeljebb a közös háztartás költségeinek, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadások arányos részének a megtérítésére tarthatnak igényt. A vagyonelkülönítési rendszer Ptk. 4:73. § (2) bekezdésének az utóbbi szabályai azonban az élettársak között vagyonjogi szerződés alapján létrejött vagyonelkülönítési rendszer esetén - a személyes véleményem szerint - értelemszerűen csupán részben, az élettárs - Ptk. 4:198. § (1) bekezdése szerinti mostohagyermeknek nem minősülő - gyermeke felnevelésével kapcsolatos költségek kivételével - alkalmazhatók.
Mindezeknek a további következményeként azonban az élettársak esetében felmerülhet a házastársak törvényes vagyonjogi rendszerének a Ptk. 4:35. § (1) bekezdése alapján a házasságkötést megelőző élettársi életközösség kezdetétől történő visszamenőleges hatályosulása, és ezáltal - a korábbi kötelmi jogi igény visszamenőleges hatályú dologi jogi igénnyé, - a vagyoni hányadoknak pedig a szerzésben való közreműködés arányától független fele-fele arányúvá válása is, kivéve, ha az élettársak a vagyonjogi szerződésükben a házassági életközösségük időtartamára vonatkozóan a vagyonközösségtől eltérő vagyonjogi rendszer kikötéséről rendelkeznek. A Ptk. Javaslata és Indokolása szerint a Ptk. 6:514-6:517. §-ai az élettársak - minősített alaki érvényességi feltételekhez kötött - eltérő tartalmú élettársi vagyonjogi szerződésének hiányában érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszereként a házastársak által házassági vagyonjogi szerződéssel kiköthető "közszerzeményi rendszeréhez hasonló " (tehát azzal nem azonos!) "vagyonjogi rendszerének" csupán "a körvonalait" (tehát nem teljes körűen!) határozza meg, és e "körvonalakat" sem direkt módon, speciális szabályokkal, hanem részben utaló, illetőleg továbbutaló (= kétszeres utaló) szabályokkal rendezi. A szabályozásnak ez a módja a jogalkalmazásban értelmezési vitákat generál.
- 1113/1114 -
(1) bekezdése szerinti fogalmi elemeknek megfelelő élettársi kapcsolat létrejötte, illetve fennállása vagy mindezek hiánya, illetőleg - a hivatkozott törvényhely és a Ptk. 4:35. § (1) bekezdésének az együttes alkalmazása szerint - a házastársi vagyonközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi kapcsolat fogalmi elemeinek az értelmezése csak az élettársi kapcsolat Ptk. 6:514-6:517. §-aiban meghatározott élettársi vagyonjogi szerződés vagy eltérő tartalmú szerződés hiányában érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszer vagyonjogi joghatásaival összhangban, azokra is figyelemmel történhet.
I.4.2. A Ptk. szerint az egymással - egyebek mellett -"gazdasági közösségben élő élettársak" egymás közötti vagyoni viszonyaira az együttélés idejére elsődlegesen -a házastársakhoz hasonlóan - a (közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt) élettársi vagyonjogi szerződés rendelkezései az irányadók, amelyben a felek bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely szerződés vagy e törvény alapján - házastársak között érvényesülhet.[25]
A vagyonjogi szerződéssel kiköthető vagyonjogi rendszerek lényegének az ismertetésére - terjedelmi okok miatt - nem áll módunkban kitérni. Megjegyzést igényel viszont, hogy a szerződéssel választható vagyonjogi rendszerek közül a vagyonelkülönítési rendszer vagyonjogi szerződés hiányában is érvényesülhet házastársak és élettársak között is a bíróság döntése alapján).[26]
I.4.3. Másodlagosan - szerződés eltérő rendelkezésének hiányában, tehát akkor, ha az élettársak között a törvényes vagyonjogi rendszertől a) eltérő tartalmú szerződés nem jött létre, b) a létrejött szerződés érvénytelen vagy c) ha és amennyiben az érvényes vagyonjogi szerződés nem terjedt ki a vagyoni igények teljes körű rendezésére, akkor és annyiban - az élettársak egymás közötti, belső vagyoni viszonyaira az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer Ptk. 6:516. §-ában foglalt szabályai az irányadók.
I.4.3.1. Az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszert a Ptk. - annak Javaslata szerint - egy, a házastársak által házassági vagyonjogi szerződéssel kiköthető "közszerzeményi rendszerhez hasonló" vagyonjogi rendszer "körvonalaiban" határozza meg. E "körvonalakról" a Ptk. Hatodik Könyv XXV. - Az élettársi kapcsolat - Címen belül a 6:516. § (1)-(3) bekezdései - a különvagyon meghatározására vonatkozó utaló szabály kivételével - kizárólag az élettársak vagyoni viszonyaira irányadó speciális szabályokkal - rendelkeznek akként, hogy: ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők, az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását azzal, hogy - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.[27] Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.[28] Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.[29]
Ezzel szemben a Ptk. 6:516. § (4) bekezdése az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására már nem kizárólag az élettársakra irányadó speciális szabályokat fogalmaz meg, hanem utaló szabállyal rendelkezik akként, hogy e vonatkozásban - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (Lásd részletesen: I.4.3.2., II. és III. pontban.)
I.4.3.2. A közszerzeményi rendszer fogalmát és tartalmi elemeit a Ptk. 4:69. §-a - kizárólag a közszerzeményi rendszerben élő házastársakra irányadó speciális szabályokkal - akként határozza meg, hogy ha a házasulók vagy a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszer kikötésében állapodtak meg, a házassági életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény. Ezt követően meghatározza a közszerzemény fogalmát, amely szerint közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad. Kimondja, hogy a házastársak vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény. A házastársak különvagyonainak a körét egyfelől "a törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezéseinek" alkalmazására való utalással határozza meg akként, hogy e szabályok alapján kell megállapítani azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell különvagyonként figyelembe venni.[30] Másfelől ugyancsak speciális, de a vagyonközösségi rendszer Ptk. 4:59. §-ával túlnyomó részben azonos tartalmú szabállyal kibővíti a különvagyonok körét az egyes alvagyonok vegyülése folytán a közös vagyon megosztása során igényelhető megtérítési igények közül a különvagyonhoz számítandó vagyoni elemek tételes felsorolásával: "a különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak",
- 1114/1115 -
azzal az eltéréssel, hogy egyrészt - értelemszerűen - nem tartoznak ebbe a körbe a közszerzeményből a különvagyonra fordított vagyoni elemek, másrészt - a kivételt létesítő speciális szabály szerint - "a hiányzó különvagyon megtérítésének erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye"[31].
I.4.3.3. A megosztandó közszerzemény és vagyonszaporulat összetétele, az élettársak vagyonának alvagyonai és a közszerzeményhez, illetve a vagyonszaporulathoz tartozás törvényes vélelme Sem a házastársak közszerzeményi, sem az élettársak törvényes vagyonjogi rendszere nem határozza meg kifejezetten azt, hogy a házastárs közszerzeményi részesedése, illetőleg az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés - a vagyonközösségi rendszerhez hasonlóan - aktív (pozitív) és passzív (negatív) vagyoni elemekből áll, vagy - attól eltérően - kizárólag aktív (pozitív) vagyoni elemeket foglal magában. Ennek hiányában is nyilvánvaló azonban az, hogy az "önálló vagyonszerző és vagyonelkülönítésben élő" házastársaknak, illetőleg a "vagyonelkülönítésben ugyan nem élő", de ugyancsak "önálló (aktív) és (passzív) vagyonszerző" élettársaknak önmagában az életközösségben való együttélés ténye folytán sem közös aktív (pozitív), sem közös passzív (negatív) vagyona: közös terhe vagy közös tartozása nem keletkezhet.
Ennek a lehetőségét ugyanis már önmagában is kizárja az a tény, hogy külön szerzés esetén egyik házastárs, illetve élettárs szerzése sem hat ki a másikra, közös szerzés esetén pedig - az élettársak egymás közötti, belső jogviszonyában - mindkét felet értelemszerűen legfeljebb csak az általa önállóan megszerzett aránynak megfelelő mértékű ("saját") különadósság terhelheti.
Ennek a további következménye viszont az, hogy az élettársaknak (az egymás közötti, belső jogviszonyukban) közös adóssága - az önálló szerzésük és ebből következő önálló kötelezetti, illetve önálló adósi pozíciójuk folytán - fogalmilag nem keletkezhet még akkor sem, ha a harmadik személlyel kötött szerződés alapján közös tulajdont szereznek és a szerzéshez felhasznált kölcsön visszafizetéséért egyetemleges kötelezettséget vállalnak. Ilyen esetben ugyanis a harmadik személlyel szembeni külső jogviszonyukban a Ptk. 6:29. § [Egyetemleges kötelezettség] szabálya szerint mindketten az egész ellenszolgáltatással tartoznak ugyan, az egymás közötti, belső jogviszonyukban azonban a Ptk. 6:30. § [Az egyetemleges kötelezettek egymás közti viszonya] című szakasza alapján - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség mindkettejüket egymás közt egyenlő arányban terheli, és ha az egyik élettárs, mint kötelezett kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosultnak, a másiktól a követelésnek őt terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését követelheti. Ennek megfelelően az általa ténylegesen teljesített összeg és az "önálló tartozása közötti különbözetet" a vagyonszaporulat megosztása során a Ptk. 6:516. § (4) bekezdésének a közszerzeményi rendszerre utaló és a Ptk. 4:71. § (1) bekezdésének továbbutaló szabálya szerint alkalmazandó 4:59. § (1) bekezdése alapján megtérítési igényként érvényesítheti az élettársával szemben.[32]
Abból pedig, hogy az élettársak "az együttélésük alatt önálló vagyonszerzők", - a Ptk. Javaslatában és Indokolásában foglaltak szerint is - az következik, hogy "egyikük szerzése sem hat ki a másikra, egymás tartozásaiért nem felelnek."
Az ilyen módon meghatározott vagyonszaporulat és az abból az élettársakat megillető részesedés egyaránt terhektől és tartozásoktól mentes, ún. tiszta (nettó) vagyoni értéknek minősül, mert - a kifejtettekből következően - fogalmilag sem aktív (pozitív) vagy passzív (negatív) különvagyont (tehát adósságot) nem tartalmazhat, közös adóssága pedig az élettársaknak - a már kifejtettek szerint - az "önálló (aktív és passzív) vagyonszerzői minőségükből" következően fogalmilag nem keletkezhet.
A vagyonszaporulat és a közszerzemény meghatározására a Ptk. 6:516. § (1) bekezdése harmadik mondatának és a Ptk. 4:69. § (2) bekezdésének utaló szabályai egyaránt a törvényes vagyonjogi (vagyonközösségi) rendszer különvagyonra vonatkozó, míg a vagyonszaporulat védelmére és megosztására a Ptk. 6:516. § (4) bekezdésének utaló szabálya a közszerzeményi rendszer szabályainak megfelelő alkalmazásáról rendelkezik. A közszerzeményi rendszer 4:70. §-a a közszerzeményi részesedés védelmét teljes körűen szabályozza.[33] A közszerzemény megosztására vonatkozó 4:71. § (1) bekezdése első mondatának továbbutaló szabálya szerint azonban a közszerzemény megosztását az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni, amelytől a hivatkozott törvényhely második mondatának a közszerzemény megosztására vonatkozó szabálya mindössze annyi eltérést tartalmaz, hogy a házastárs (és ebből következően az élettárs!) nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett, a (2) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg, az utóbbi szabály azonban az élettársakra - az eltérő szabályozás miatt - nyilvánvalóan nem alkalmazható.
Az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerének a vagyonközösségi, illetőleg a közszerzeményi rendszer szabályainak az alkalmazására utaló, valamint a közszerzeményi rendszernek a vagyonközösségi rendszer szabályaira utaló, illetve az utóbbi szabályokra továbbutaló rendelkezéseire figyelemmel az említett vagyonjogi rendszereknek az utaló és továbbutaló szabályai által érintett rendelkezéseire is ki kell térnünk.
I.4.3.3.1. A közszerzemény és a vagyonszaporulat fogalma és megosztása körében a Ptk. 6:516. § (1) és (4) bekezdésének, valamint a 4:69. § (2) és (4) bekezdésének utaló, továbbá 4:71. § továbbutaló szabályai alapján alkalmazandó házastársi vagyonközösség - a
- 1115/1116 -
közszerzeményi és az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszerhez hasonlóan - a szerzeményi közösségen alapuló vagyonjogi rendszerek körébe tartozik ugyan, de - az említett rendszerektől eltérően - nem az értéktöbbleti elven, hanem a reálszerzés elvén alapul. Ennek megfelelően a házastársak ipso iure közös tulajdonszerzése és az alvagyonok egymástól való dologi jogi elkülönülése folytán - mindhárom alvagyon aktív (pozitív) és passzív (negatív) vagyoni elemek összességéből áll. A közös és a különvagyon körét a Ptk. 4:37. § (4) bekezdése akként határolja el egymástól, hogy "nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek".
A Ptk. Negyedik Könyve "A házastársi vagyonközösség"-ről szóló Hatodik Fejezetében "A házastársi közös vagyon és a különvagyon" című 1. pontjának 4:37-4:39. §-ai az aktív (pozitív) közös vagyon körét és fogalmát a Ptk. valamennyi könyvére irányadó 8:1. § (1) bekezdése 5. pontjának értelmező rendelkezése szerinti vagyontárgy [dolog, (vagyoni értékű) jog, követelés] általános fogalmával azonos módon, a közös vagyon passzív (negatív) elemeit, valamint a különvagyon aktív és passzív elemeit pedig egyaránt speciális szabályokkal tételesen sorolják fel, majd ezt követően a 4:40. § (1) és (2) bekezdése kimondja, hogy: "Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak. A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt."
A vagyonközösség fogalomkörében azonban a közös vagyon megosztása során az egyes alvagyonoknak az életközösség ideje alatt bekövetkezett vegyülése folytán az egyik alvagyonból valamely másik alvagyonba átkerült vagyoni elemek nem a megosztandó közös és kiadandó különvagyonok körébe, hanem "a házastársi közös vagyon megosztása" alcímű 6. pontjának Ptk. 4:59. § körébe tartoznak, amelyeket a Ptk. részletesen szabályoz, és amelyeket a házastársak nem a közös vagyon megosztásáról rendelkező 4:60-4:62. §-ai alapján, hanem a közös vagyon megosztása során főszabály szerint kötelmi jogi (elszámolási) igényként, kivételesen pedig - ingatlan jelentős és tartós értékemelkedést eredményező ráfordítás ellenében -tulajdoni hányadban is igényelhetnek.
I.4.3.3.2. A házastársak közszerzeményi rendszerében közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely az életközösség ideje alatt keletkezett vagyonszaporulatból - az I.4.3.2. pontban kifejtettekből következően - a házastársaknak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a) a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és b) a különvagyonának, amely magában foglalja ba) egyfelől a meglévő különvagyont, tehát a vagyonközösségi rendszerben aktív (pozitív) és passzív (negatív) különvagyonnak minősülő (Ptk. 4:38-4:39. §), valamint bb) másfelől a "nem meglévő" különvagyont, tehát annak a különvagyonnak az értékét is, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak, (ezért az nem az eredeti, hanem valamely másik alvagyonban "lévőnek" minősül), és amely utóbbiak értékét - a "meglévő különvagyon mellett"(!) - a különvagyonhoz kell számítani.[34] Az ilyen módon meghatározott különvagyon tehát a vagyonközösségi rendszerben a Ptk. 4:38-4:39. §-ai szerinti aktív és passzív különvagyonok, valamint - az egyes alvagyonok vegyülése folytán - a közös vagyon és a különvagyonok között keletkezett megtérítési igények összességének felel meg.[35]
Közszerzeménynek, mint tiszta (nettó) vagyoni értéknek tehát az életközösség megszűnésekor meglévő összes vagyonnak a házastársakat terhelő adósság, valamint a "meglévő" és a "nem meglévő" (tehát valamely másik alvagyonban lévő és ezért a vagyonközösségi rendszerben megtérítési igénynek minősülő) aktív (pozitív) és passzív (negatív) különvagyoni elemek együttes összegével csökkentett része minősül, amely negatív vagyoni elemet (terhet és tartozást) nem tartalmaz, és amely a házastársakat fele arányban illeti meg.
Önmagában ebből azonban nem következik az, hogy a közszerzemény és a vagyonszaporulat - az utóbbi kifejezés nyelvtani értelmezéséből következően -kizárólag pozitív lehetne, negatív, tehát vagyoncsökkenés, illetve vagyonvesztés viszont nem.[36]
I.4.3.3.3. Az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerében a vagyonszaporulat meghatározása során ezzel szemben - az I.4.3.1. pontban kifejtettekből következően - csak az a vagyon nem számítható a vagyonszaporulathoz, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül (Ptk. 4:38-4:39. §). Abból azonban, hogy a Ptk.-nak - az utaló szabály által hivatkozott - a vagyonközösségben élő házastársakra irányadó szabályai nem csupán a különvagyon aktív (pozitív) vagyoni elemeit[37], hanem a passzív (negatív) vagyoni elemeit: a különvagyon terheit és tartozásait is tételesen felsorolják,[38] az következik, hogy a vagyonszaporulat - a közszerzeményhez hasonlóan -sem aktív (pozitív) különvagyontárgyat, sem passzív (negatív) különadósságot (terhet vagy tartozást) egyáltalán nem tartalmazhat, közös adóssága pedig az élettársaknak - a fentebb már kifejtettek szerint - fogalmilag nem is keletkezhet.
A vagyonszaporulat megosztása során azonban az élettárs a vagyonszaporulat ráeső részén felül a vagyonközösségi rendszer 4:59. §-a szerint - a házastárshoz hasonlóan - érvényesítheti a közös és a különvagyon közötti megtérítési igényeit is, mert ezeket a vagyoni elemeket a megosztandó vagyonszaporulat - a közszerzeményi rendszertől eltérően - nem foglalja magában. A vagyonközösségi és az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszerben ugyanis ezek a vagyoni elemek - a már kifejtettek szerint - nem a Ptk. 4:37-39. §-ai szerinti közös és különvagyon, hanem a 4:59. § szerinti megtérítési igények körébe tartoznak. Az utóbbi vagyoni elemekre azonban nem terjed ki a Ptk. 6:516. § (1) bekezdés harmadik mondata azon szabályának a tárgyi hatálya, amely szerint: "Nem
- 1116/1117 -
számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül." A közszerzeményi rendszerben ezzel szemben az utóbbi tételek az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a Ptk. 4:69. § (2) bekezdése alapján a házastársakat terhelő adósság és - a (4) bekezdés szerint a "különvagyonhoz hozzászámított" - különvagyonok együttes összegével együtt levonásra kerülnek.
A közszerzemény, illetve a vagyonszaporulat megosztása során a megtérítési igények érvényesíthetősége eltér egymástól a hiányzó különvagyon megtéríthetősége vonatkozásában annyiban, hogy házastársak esetén ilyen igény érvényesítésének csak kifejezett kikötés esetén van helye, élettársak esetében azonban ez a szabály nem alkalmazható, mert egyrészt a Ptk. 6:516. § (1)-(3) bekezdései a közszerzeményi rendszer 4:69. § (4) bekezdésének alkalmazására való utalást nem tartalmaznak, másrészt az élettársak közötti vagyonjogi rendszer nem vagyonjogi szerződés, hanem törvény rendelkezése alapján érvényesül, élettársi vagyonjogi szerződés hiányában pedig az "erre irányuló kifejezett kikötés" (értelemszerűen: szerződéses kikötés) lehetősége fogalmilag kizárt. Ennek a következménye viszont azt, hogy élettársak esetében a hiányzó különvagyon megtérítésére a Ptk. 4:59. § (5) bekezdésének az általános szabályai az irányadók.
A kifejtettekből - többek között - az következik, hogy az élettársi életközösség létrejöttének ténye olyan kötelmi jogi szerződést keletkeztet a felek között, amelynek a vagyonjogi joghatásaként az élettársak összes vagyona "elvileg három", az életközösség ideje alatt azonban ténylegesen csupán két alvagyonra: a két élettárs ún. "önállóan szerzett vagyonára (vagy "önálló vagyonára") különül el azzal a régi Ptk. 578/G. §-ától való lényeges eltéréssel azonban, hogy a két önálló (al)vagyon maga is két-két ún. számolási alvagyont[39] foglal magában: a különvagyoni (számolási) és a vagyonszaporulati (számolási) alvagyont, míg a harmadik alvagyon: az ún. vagyonszaporulat (quasi közszerzemény) - főszabály szerint - csak az életközösség megszűnésekor, a vagyonszaporulat megosztásakor, illetőleg az erre irányuló igény érvényesítése során válik értelmezhetővé. Ez a harmadik alvagyon pedig valójában a két élettárs "önállóan szerzett" alvagyonából a két vagyonszaporulati (számolási) alvagyonnak minősülő rész együttes összegéből áll. Kivételesen értelmezhető a harmadik alvagyon: a vagyonszaporulat fogalma az életközösség ideje alatt, az egyik élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére irányuló igény érvényesítése során is, amely azonban a megosztandó vagyonszaporulattól tipikus esetekben nyilvánvalóan eltér. A vagyonszaporulat olyan tiszta vagyoni érték, amely sem aktív különvagyont, sem különadósságot nem tartalmaz, és amely a megosztása során az élettársakat a szerzésben való közreműködésük arányában illeti meg.
Az említett alvagyonok mellett - a régi Ptk. hatálya alá tartozó élettársakhoz hasonlóan - a Ptk. hatálya alá tartozó élettársak esetén sem kizárt - quasi negyedik alvagyonként - a polgári jogi közös tulajdon létrejöttének a lehetősége, amellyel összefüggésben viszont ugyancsak szóba kerülhet az ingatlan-, cég- vagy más nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadokkal szemben a szerzésben való közreműködés arányának megfelelő tulajdoni hányadok megállapítása is.
Nem a közszerzemény védelméről és megosztásáról rendelkező Ptk. 4:70. és 4:71. §-ai, hanem - a közszerzeményi rendszernek és a közszerzeménynek, mint tiszta vagyoni értéknek a fogalmát és tartalmi elemeit meghatározó 4:69. § (1) és (2) bekezdését követően -, a (3) bekezdése mondja ki, hogy a házastársak vagyonában az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény, e törvényhely alkalmazására való utalást azonban az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerének szabályai nem tartalmaznak. Az általam helyesnek vélt jogirodalmi álláspont szerint: "Ez az értelmezés azonban nem zárja ki a Ptk. 4:69. § (3) bekezdésében rögzített vélelem alkalmazását az élettársi vagyonszaporulat megosztásakor, mert a 6:516. §-ban nincs ettől eltérő szabályozás és a vélelem jelentősége - függetlenül attól, hogy nem a 4:71. §-ban van -, ténylegesen a megosztáskor érvényesül. A vélelem "megfelelő" alkalmazása azt jelenti, hogy az élettársak élettársi kapcsolat megszűnésekor meglévő vagyonáról kell azt vélelmezni, hogy az megosztandó vagyonszaporulat és ezzel szemben a különvagyoni jelleg bizonyítása az ezt állító élettársat terheli.[40]
A Ptk. 6:516. § (1) bekezdésének harmadik mondata szerint "nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül". A vagyonszaporulatnak ez a meghatározása - amint arra az idézett bekezdés ezt megelőző, második mondata egyértelmű utalást is tartalmaz - nyilvánvalóan csak az életközösség megszűnésekor, a vagyonszaporulat megosztásakor alkalmazható.
A vagyonközösségi rendszer közös vagyon vélelmére vonatkozó szabályának: a I.4.3.3.1. pontban ismertetett Ptk. 4:40. §-ának a Ptk.-beli rendszerbeli elhelyezéséből és tartalmából ugyanakkor az következik, hogy annak a vagyonszaporulat meghatározása során történő alkalmazhatóságára is lehetőség van akkor, ha az élettárs a vagyonszaporulat ráeső részének védelme iránti igényét az életközösség ideje alatt érvényesíti és az élettársak (számolási) alvagyonai nem vegyültek egymással.
Ez a § ugyanis - a közszerzeményi rendszer 4:69. § (3) bekezdésétől eltérően - nem az életközösség megszűnésekor meglévő, hanem a vagyonközösség fennállása alatti időszakra kiterjedően létesít megdönthető törvényes vélelmet a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyak közös vagyonhoz való tartozására vonatkozóan.
- 1117/1118 -
Ennek a nyilvánvaló oka pedig nem lehet más, mint az, hogy a vagyonközösség fogalomkörében az egyes vagyoni elemek (tényleges) alvagyoni jellege az életközösség fennállása alatt és az életközösség megszűnésekor eltér(het) egymástól, mert az utóbbi időpontban - az egyes alvagyonok életközösség ideje alatt bekövetkezett vegyülése folytán - egyes vagyoni elemek nem az eredeti, hanem valamely másik alvagyon részeként vagy a közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyonként már a Ptk. 4:59. § szerinti megtérítési igények körébe tartoznak.
Az utóbb említett esetekben dogmatikailag indokoltnak és célszerűnek tűnik a közös vagyon vélelmének az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelme iránti igénynek
a) az életközösség ideje alatti érvényesítése során a Ptk. 4:40. § szerinti törvényes vélelem alkalmazása akkor, ha az egyes alvagyonok nem vegyültek egymással, míg
b) e feltételek hiányában a Ptk. 4:69. § (3) bekezdése szerinti törvényes vélelem alkalmazása (életközösség ideje alatti igényérvényesítés és az alvagyonok vegyülése, valamint az életközösség megszűnése után a védelem és a megosztás iránti igényérvényesítés esetén). Nem fogadható el ezzel szemben az az álláspont, amely szerint - az élettársi kapcsolat kifejezetten erre utaló szabályának hiányában - élettársak esetén a vélelem nem lenne alkalmazható. A közös tulajdon megszüntetésének és a vagyonmegosztásnak az egymástól eltérő fogalmából [Ld. részletesen: III.1. pontban!) ugyanis az következik, hogy az utóbbi típusú perekben törvényes vélelem hiányában a bizonyítási teher meghatározása gyakorlatilag lehetetlenné válna, vagy legalábbis számottevően megnehezülne.
I.4.4. Az ismertetett szabályok együttes és egymásra tekintettel történő értelmezése szerint az élettársi kapcsolat fogalmi elemeként meghatározott "gazdasági közösség" létrejöttéhez nem követelhető meg szigorúbb gazdasági együttműködés, mint amilyet az adott esetben
- az élettársi vagyonjogi szerződéssel kikötött vagyonjogi rendszer, vagy
- szerződés hiányában az élettársak közötti -"közszerzeményi rendszerhez hasonló"
- törvényes vagyonjogi rendszer "körvonalait" meghatározó szabályok megkövetelnek.
Az életközösség ideje alatt az élettársak egymás közötti, belső jogviszonyában érvényesülő élettársi vagyonjogi szerződéssel kikötött vagy szerződés eltérő rendelkezésének hiányában a Ptk. szabálya alapján érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszer ugyanis alapvetően meghatározza az élettársak közös gazdálkodásának (gazdasági közösségének) a szerződés tartalma illetőleg - ennek hiányában - a törvény rendelkezése által elvárt kereteit, és - ebből következően - magára az élettársi kapcsolatra, mint kötelmi jogi szerződésre irányadó Ptk. 6:62. § szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terjedelmét is.
E követelményeknek az az értelmezés felel meg, hogy az élettársi életközösség létrejöttéhez és fennálláshoz szükséges és egyben elégséges is a felek közötti olyan "gazdasági érdekközösség" megvalósulása, közös gazdasági célok érdekében történő együttműködése, amely
- az önálló szerzés - és az ebből eredő bizonyos fokú, (quasi közszerzeményi) vagyonelkülönítés - ellenére is kölcsönösen biztosítja a saját gazdálkodása másik fél általi áttekinthetőségének (a gazdálkodási módjára való rálátásnak) és
- a másik fél jogai - nevezetesen: a) a vagyonszaporulatból őt megillető részesedés védelme iránti és b) a vagyonszaporulat megosztása iránti követelése érvényesíthetőségének lehetőségét (6:62. §).[41] A gazdasági (érdek)közösség fennállásának vagy hiányának az e követelményeknek megfelelő megállapítása ugyanakkor - a régi Ptk.-hoz kapcsolódó bírói gyakorlathoz hasonlóan - megalapozottan csak a konkrét eset egyedi sajátosságainak megfelelő, differenciált módon, a felek sajátos élethelyzetére, személyes, családi és vagyoni körülményeire is figyelemmel ítélhető meg.
I.4.5. Ez az értelmezés - véleményem szerint - összhangban áll az élettársi kapcsolatra, mint szerződésre közvetlenül alkalmazandó szerződési jog - a Ptk. Hatodik - Kötelmi Jogi - Könyvében foglalt - 6:62. §-ában jogi normaként definiált együttműködési és tájékoztatási kötelezettség alapelvével. [42]
Az élettársi kapcsolatra, mint kötelmi jogi szerződésre közvetlenül (direkt módon) alkalmazandó szerződési jog általános szabályai szerint tehát az élettársak kölcsönös együttműködési és tájékoztatási kötelezettséggel tartoznak egymásnak, amelynek elmulasztása esetén a másik fél ebből eredő kárát a szerződésszegés, vagy a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályai szerint kötelesek egymásnak megtéríteni. Ez a szabály pedig - véleményem szerint - pótolja a - hatályba nem lépett - 2009-es Ptk. "Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai" alcímű 3:91. § (1) bekezdésének - a gyakorló jogászok által kifogásolt módon a Ptk. szövegébe már be nem épített - azon szabályát, amely szerint: "Az
- 1118/1119 -
élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni."
I.4.6.1. A törvényes vagyonjogi rendszer létrejötte és fennállása teljes gazdasági (érdek)közösséget feltételez, mert az élettársi kapcsolat Ptk. 6:514. § (1) és 6:516. § (1) bekezdésének a speciális szabályai szerinti fogalmától eltérő részleges gazdasági közösség és a vagyonszaporulat - ebből következő - részleges megosztása csak a felek eltérő tartalmú élettársi vagyonjogi szerződése alapján érvényesülhet, amely azonban - a régi Ptk. 578/G. §-ától eltérően - csak minősített alakiságokhoz kötött élettársi vagyonjogi szerződéssel lehetséges.
I.4.6.2. Az élettársak gazdasági (érdek)közösségének lényege szorosan összefügg magának az élettársi kapcsolatnak a létrejöttével és fennállásával. Az egymással érzelmi kapcsolatban, közös lakásban és közös háztartásban élő felek önálló gazdálkodásának és vagyonszerzésének a módja és az egyes konkrét vagyontárgyak megszerzésére irányuló közös szándéka ugyanis - éppen a gazdasági közösségükre figyelemmel, a közöttük megvalósuló quasi vagyonelkülönítés ellenére - kölcsönösen kifejezésre juttatja azt a közös törekvésüket, hogy az együttélésük alatt - az egymás közötti munkamegosztáson alapuló együttműködésük eredményeként - elért vagyongyarapodásukat mindketten a közös céljaik szolgálatába (a közös otthon megteremtése, a közös háztartás, valamint a saját és a gyermekek megélhetéséhez, felneveléséhez, illetve taníttatásához szükséges költségek fedezése, stb.) állítják. Mindezeknek a további következménye az, hogy amennyiben a felek között sem az egymás közötti (belső) vagyoni viszonyaik rendezésére vonatkozó élettársi vagyonjogi szerződés, sem teljes gazdasági (érdek)közösség nem jött létre, úgy magának - a vagyonjogi hatásokat eredményező élettársi kapcsolat létrejöttének a lehetősége fogalmilag kizárt.
I.4.6.3. Az élettársi kapcsolat létrejöttének és fennállásának, valamint az ahhoz kapcsolódó vagyonjogi joghatások bekövetkeztének megállapításához a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség meghatározott időn át történő fennállásának tényét sem a régi Ptk., illetve a Ptk., sem az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlat nem követelte, illetve nem követeli meg. A Ptk. 4:86. §-a és a 4:94. §-a kizárólag az élettársi kapcsolat családjogi joghatásainak: a volt élettárs élettársi tartásra való jogosultságának és a másik élettárs kizárólagos jogcímén közösen használt lakás további használatára vonatkozó jogának a bekövetkeztét teszik függővé annak a két konjunktív (együttes) feltételnek a megvalósulásától, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született. Téves ezért az a fentiekkel ellentétes jogirodalmi álláspont, amely szerint egyrészt "gyermek hiányában lényegesen hosszabb kapcsolat lenne szükséges a kapcsolat »élettársiként« történő minősítéséhez", másrészt a régi Ptk. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlat is ennek a követelménynek felelne meg."[43] Az élettársi kapcsolat - a házassághoz hasonlóan - általában a hosszú távú elkötelezettség kölcsönös vagy legalább az egyik fél részéről fennálló szándékával jön ugyan létre, ennek ellenére azonban - a házassághoz ugyancsak hasonlóan - bármilyen rövid időn belül is megszűnhet. Ennek a következménye pedig a régi Ptk. és a Ptk. szabályai, valamint a bírói gyakorlat szerint is az, hogy vagyonjogi joghatások elvileg bármilyen rövid időn át fennálló élettársi kapcsolathoz kapcsolódhatnak - feltéve, hogy annak fogalmi elemei már felismerhetően megvalósultak. Az ezzel ellentétes bírói gyakorlat kialakítása nem csupán a törvény szövegével lenne merőben ellentétes, hanem indokolatlanul zárná el a feleket a vagyoni igényeik érvényesítésétől olyan esetekben, amikor éppen az élettársi kapcsolatuk létrejöttére tekintettel, a közös lakhatásuk feltételeinek a megteremtése érdekében röviddel az együttélés megkezdése után szerzik meg a közös lakásukul szolgáló ingatlant, ezt követően azonban a kapcsolatuk mégis rövid időn belül megszűnik.
I.4.6.4. A "gazdasági (érdek)közösség" fogalmának az élettársi kapcsolat jogkövetkezményeire is figyelemmel történő - fentebb részletezett értelmezése - a felek életkörülményeihez, élethelyzetéhez, vagyoni viszonyaihoz és az eset egyedi sajátosságaihoz igazodó, differenciált elbírálást igényel.
Ha az élettársak gazdasági közössége csak a közös háztartás költségeinek fedezésére vagy a gyermek felnevelésére korlátozódik:
1) ha a létfenntartás biztosítása mindkét fél teljes jövedelmét felemészti: önmagában a közös háztartás fenntartása és a család létfenntartásának biztosítása is megvalósíthatja a gazdasági érdekközösséget,
2) ha az egyik fél/felek jövedelme meghaladja a létfenntartási költségeket: a közös lakás, háztartás fenntartása és a gyermekek ellátásával, nevelésével felmerülő költségek viseléséhez való hozzájárulás nem minősíthető gazdasági érdekközösségnek akkor, ha az ezt meghaladó jövedelmével és vagyonával a fél bármilyen közös gazdasági célra vagy a másik fél érdekeire tekintet nélkül teljes egészében saját elképzelései szerint gazdálkodik.
I.4.6.5. A vagyonszaporulat - annak nyelvtani értelmezéséből következően - elvileg csak aktív (pozitív) jellegű, tehát "vagyonnövekedés" lehet ugyan, a passzív (negatív) jellegű vagyonszaporulat, tehát: a vagyoncsökkenés vagy vagyonvesztés bekövetkezésének és megoszthatóságának a lehetőségét azonban a Ptk. - az elnevezésének nyelvtani értelmezésétől eltérően - nem zárja ki. Sem a Ptk. élettársi kapcsolatra, sem a házastársak közszerzeményi és vagyonközösségi rendszerére vonatkozó szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a vagyonszaporulat, a közszerzemény vagy a közös vagyon megosztásának a lehetőségét az aktív (pozitív) vagyon megoszthatóságára korlátozná. Ellenkezőleg: a Ptk. 4:38-4:39. §-ai a házastársi vagyonközösség esetén a házastársak különvagyonának a körét - a 4:37. § szerinti közös
- 1119/1120 -
vagyonhoz hasonlóan - a Ptk. valamennyi Könyvére irányadó 8:1. § (1) bekezdése 5. pontjának az értelmező rendelkezésétől eltérően! - nem az aktív (pozitív) vagyoni elemekre korlátozottan (= Vagyontárgy: dolog, jog, követelés), hanem az aktív (pozitív) és passzív (negatív) vagyoni elemekre (= teher, tartozás) egyaránt kiterjedően határozzák meg, a 4:57-4:62. §-ai pedig nem korlátozzák a közös vagyon megoszthatóságát attól függően, hogy a megosztandó közös vagyon tiszta értéke pozitív vagy negatív, "A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása" alcímű 4:61. § (4) bekezdése pedig kifejezetten rendelkezik arról is, hogy: "Ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lett. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos." Mindezeknek a következménye az, hogy az élettársak között a vagyonszaporulat megosztása nem mellőzhető pusztán azon az alapon, hogy a megosztandó vagyonszaporulat "tiszta értéke" negatív, tehát az együttélés ideje alatt a felek vagyonában nem vagyongyarapodás, hanem vagyoncsökkenés vagy vagyonvesztés következett be.
A Ptk. 4:59. §-a szerint "A közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra és az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik vagyonból teljesített tartozások megtérítését. A megtérítési igények elszámolására a vagyoni hányad értékének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell."
E főszabály alól a 4:59. § (2)-(5) bekezdései mindössze annyi kivételt létesítenek, hogy: a közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének kivételesen van helye; nincs helye megtérítésnek, ha arról a házastárs lemondott. A lemondás nincs alakszerűséghez kötve, de ezt annak a házastársnak kell bizonyítania, aki a lemondásra hivatkozik. Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás ellenében a megtérítésre jogosult házastárs az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra is igényt tarthat; a hiányzó közös vagyon, illetve különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.
Abból pedig, hogy a közszerzemény, illetve a vagyonszaporulat terhektől és tartozásoktól mentes, ún. tiszta (nettó) értéknek minősül, mert fogalmilag sem aktív (pozitív) vagy passzív (negatív) különvagyont (tehát "saját" adósságot) nem tartalmazhat, közös adóssága pedig az élettársaknak az "önálló (aktív és passzív) vagyonszerzői minőségükből következően fogalmilag nem keletkezhet, nem következik az, hogy a két élettárs önállóan szerzett vagyonában meglévő két vagyonszaporulati (számolási) alvagyon kizárólag pozitív lehetne. Az említett vagyonszaporulati (számolási) alvagyonok ugyanis csak abban az esetben lehetnek pozitívak, ha a két élettárs önállóan szerzett vagyonában meglévő aktív és passzív különvagyoni (számolási) alvagyonok levonása után fennmaradó különbözet mindkét vagy legalább az egyik vagyonszaporulati (számolási) alvagyonban pozitív előjelű, és az utóbbi esetben annak összege meghaladja a másik élettárs vagyonszaporulati (számolási) alvagyonában mutatkozó negatív előjelű összeget.
A kifejtettektől függetlenül sem lehetne azonban elfogadható indoka annak, hogy a közös gazdálkodás pozitív eredménye: a vagyonszaporulat a felek között megosztásra kerüljön, annak a negatív eredményét: a vagyoncsökkentést vagy vagyonvesztést azonban túlnyomó részben vagy teljes egészében csak az egyik élettárs legyen köteles viselni. Mindezek miatt - a személyes véleményem szerint - a vagyonszaporulat megosztása annak a passzív (negatív) jellege okából kizárólag a vagyon megosztása során érvényesíthető megtérítési igények Ptk. 59.§ (2)-(3) és (5) bekezdésében tételesen felsorolt okok miatt és csak az ott meghatározott korlátok között mellőzhető.
A törvényes vagyonjogi rendszerben élő élettársak az együttélés alatt önálló szerzők, ezért a rendelkezési jogukat a harmadik személyekkel szemben fennálló külső jogviszonyaikra irányadó módon a Ptk. - a régi Ptk.-val egyezően - nem korlátozza, az ilyen jogviszonyokra tehát a Ptk. általános szabályai az irányadók (pl. fedezetelvonás). Az egymás közötti, belső jogviszonyukra vonatkozóan azonban - a régi Ptk.-tól eltérően - a Ptk. 6:516. § (4) bekezdése szerint az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, e szabályok körében pedig a 4:70. § - az ott meghatározott feltételek meglétében - lényegében a rendelkezési jog belső jogviszonybeli korlátait és a megsértésének szankcióit határozza meg.
Az egyik elvileg lehetséges megoldás - az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerének a hiányzó szabályait alapvetően a közszerzeményi rendszer szabályaival pótolja, mert az utóbbi szabályok alapján az életközösség megszűnésekor megosztandó vagyonszaporulat és a vagyonszaporulatból az élettársat megillető részesedés védelme iránti igény alapjául szolgáló vagyonszaporulat meghatározása azonos módon törtéhet - függetlenül attól, hogy a védelem iránti igény érvényesítésére az életközösség ideje alatt vagy annak megszűnése után kerül sor.
A másik elvileg lehetséges megoldás a megosztandó vagyonszaporulat, az abból az élettársakat megillető részesedés kiszámítása és a vagyonszaporulat megosztása egymástól eltérő módon:
- a megosztandó vagyonszaporulat, valamint az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelme iránti igény életközösség ideje alatt történő érvényesítése esetén a vagyonközösség szabályai alapján akkor, ha a két élettárs önállóan szerzett vagyonának a (számolási) alvagyonai nem vegyültek egymással,
- az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelme iránti igény életközösség megszűnése utáni érvényesítése, valamint az életközösség ideje alatti
- 1120/1121 -
érvényesítése esetén pedig a védelem alapjául szolgáló vagyonszaporulatnak a közszerzeményi rendszer szabályai alapján történő meghatározása akkor, ha az életközösség ideje alatt a két élettárs önállóan szerzett vagyonának a (számolási) alvagyonai vegyültek egymással.
A kétféle számítási mód ellenére az utóbbi megoldás mellett szól az egyik legutóbbi jogirodalmi álláspont, amely - a közszerzeményi rendszerre és az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerére vonatkozó jogi szabályozás nyelvtani értelmezése és az egymástól való eltérések részletes elemzése útján "Az élettársi vagyonszaporulat és a házastársi közszerzemény elhatárolása" körében logikus érveléssel vezeti le az elméletileg leginkább alátámasztható és a vagyongyarapodás megosztása során a gyakorlatban is legegyszerűbben alkalmazható - véleményem szerint - helyes megoldást.[44]
Ez a jogirodalmi álláspont - a címéből is kitűnően - nem tér ugyan ki az életközösség ideje alatt az élettársat megillető részesedés védelme iránti igény alapjául szolgáló vagyonszaporulat meghatározására, az utóbbira azonban a közszerzeményi rendszer szabályai a kétféle számítási módtól függetlenül is alkalmazhatók.
A közszerzeményi rendszer szabályai körében a Ptk. 4:70. § a házastárs közszerzeményi részesedésének védelmére vonatkozóan teljes körű szabályozást tartalmaz. A § (1) bekezdése alapján a házastárs az életközösség fennállása alatt is (!) érvényesítheti - az ott részletezett törvényes feltételek meglétében - a közszerzeményi részesedésének védelme iránti igényét. Hasonló tartalmú szabályozást az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer nem tartalmaz ugyan, a Ptk. 6:516. § (4) bekezdésének utaló szabálya azonban az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a közszerzeményi rendszer rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazását rendeli.
Az előbbi törvényhely szövegének a nyelvtani értelmezéséből következően a részesedés védelme iránti igény érvényesítésének lehetősége az életközösség ideje alatt és annak megszűnése után egyaránt fennáll, ezért a szabály alkalmazásához a házastárs és az élettárs részesedése mindkét időpontbeli tárgyának, illetve összetételének és értékének meghatározása szükséges.
II.1.1.1. A házastársak közszerzeményi rendszerének szabályi körében - a Ptk. 4:69. § (2) bekezdése a közszerzemény fogalmát és összetételét - az I.4.3.2. és I.4.3.3.2. pontban részletesen kifejtettek szerint - akként határozza meg, hogy közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársak életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének, mindkét házastárs - aktív (pozitív) és passzív (negatív) - különvagyonának,[45] valamint az életközösség alatt a házastársak által a közszerzeményi vagyonra vagy valamelyikük különvagyonára fordított különvagyon együttes értékének, illetve összegének a levonása után fennmarad.[46]
A Ptk. szövege kifejezetten nem mondja ki, hogy ez a fogalom-meghatározás az életközösség ideje alatt és annak megszűnése után egyaránt alkalmazható. Abból azonban, hogy a közszerzemény megosztásának az életközösség megszűnése utáni követelhetőségéről rendelkező Ptk. 4:69. § (1) bekezdésének második mondatát követően, de attól elkülönítve, a (2) bekezdésben került elhelyezésre, a Ptk. 4:70. §-nak a közszerzeményi részesedés védelméről teljes körűen rendelkező szabálya pedig ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz - véleményem szerint - az következik, hogy ez a fogalom mindkét időszakban egyaránt irányadó.
II.1.1.2. Az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer szabályai körében a Ptk. 6:516. § (1) bekezdése - az I.4.3.1. és I.4.3.3.3. pontban részletesen kifejtettek szerint - a vagyonszaporulat fogalmát és összetételét a közszerzeménytől mindössze annyi eltéréssel határozza meg, hogy csak az a vagyon nem számítható a vagyonszaporulathoz, amely a vagyonközösség szabályai szerint különvagyonnak minősül.[47] A törvény szövege kifejezetten ugyan nem utal arra, hogy ez a fogalom-meghatározás az életközösség ideje alatt csak egyéb feltételek meglétében alkalmazható. Azáltal azonban, hogy egyrészt a 6:516. § (1) bekezdésének harmadik mondatában foglalt fogalom-meghatározást megelőző mondata az életközösség megszűnése esetére a vagyonszaporulat megosztásának követelhetőségéről rendelkezik, egyértelműen arra utal, hogy valójában a "megosztandó vagyonszaporulat" fogalmát határozza meg. Másrészt a 6:516. § (4) bekezdésének az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére -ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a közszerzeményi rendszer rendelkezéseinek megfelelő alkalmazására utal anélkül, hogy e vonatkozásban bármiféle eltérést határozna meg.
II.1.1.3. A közszerzemény és a vagyonszaporulat összetétele a hivatkozott szabályok szerint különbözik egymástól annyiban, hogy a közszerzemény, mint tiszta vagyoni érték sem az életközösség ideje alatt, sem annak megszűnésekor nem tartalmaz sem "meglévő" (aktív vagy passzív), tehát a Ptk. 4:38-4:39. § szerinti különvagyont, sem pedig ún. "nem meglévő, mert valamely másik alvagyonban lévő, tehát a Ptk. 4:59. § szerinti megtérítendő különvagyont. Ezzel szemben a vagyonszaporulat fogalma az életközösség idejére nem, hanem kizárólag annak megszűnése esetére, ún. megosztandó vagyonszaporulatként kerül meghatározásra,[48] ezért az kizárólag (a közszerzemény fogalmi körében ún. "meglévőnek minősülő") különvagyont nem tartalmaz, mert (az ún. "nem meglévő") különvagyoni elemek a vagyonszaporulat megosztására irányadó házastársi vagyonközösség fogalomkörében nem különvagyonnak, hanem a vagyonszaporulat megosztása során érvényesíthető megtérítési igénynek minősülnek.[49]
Mindezeknek a következménye viszont az, hogy az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelme iránti igénynek az életközösség ideje alatt történő érvényesítése esetén a védelem alapjául szolgáló vagyonszaporulat
- 1121/1122 -
- az élettársak törvényes vagyonjogi és a házastársak vagyonközösségi rendszerének szabályai szerint csak akkor határozható meg, ha az egyes (számolási) alvagyonok nem vegyültek egymással,[50] mert a vagyonközösségi rendszerben a Ptk. 4:59. § az életközösség ideje alatt nem, hanem csak az életközösség megszűnése után, a közös vagyon megosztása során érvényesíthetők,
- a közszerzeményi rendszer szabályai szerint határozható meg viszont akkor, ha az egyes (számolási) alvagyonok vegyültek egymással és ezért ezek a vagyoni elemek a közszerzeményi rendszer fogalomkörében ún. "nem meglévő" különvagyonnak minősülnek és a közszerzeményből - az életközösség ideje alatt és annak megszűnése után is - a "meglévő" különvagyonokkal együtt kerülnek levonásra.[51]
A kétféle vagyonjogi rendszer szabályain alapuló elszámolás tehát mindössze abban tér el egymástól, hogy a mindkét vagyonjogi rendszerben egyaránt elszámolt két ("meglévő") különvagyoni (számolási) alvagyon mellett a vagyonközösségi rendszerben - a 4:59. § szerinti - a közös és a különvagyon közötti megtérítési igényeket a közszerzeményi rendszer az ún. "meglévő különvagyonhoz hozzászámított" (az adott alvagyonban "meg nem lévő", hanem valamely másik alvagyonban lévő, valamint a közös életvitel körében elhasznált vagy felélt) különvagyonként számolja el.
A közszerzemény és a vagyonszaporulat megosztása során a házastársak és az élettársak mindkét vagyonjogi rendszerben érvényesíthetik a Ptk. 4:59. § szerinti megtérítési igényeket is azzal, hogy a közszerzeményi rendszerben a hiányzó különvagyon megtérítésének csak erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.[52]
A közszerzemény és a vagyonszaporulat értékének a házastársak és az élettársak közötti megosztására egyaránt irányadó vagyonközösségi rendszer szabályai alapján történő meghatározása és az ennek alapulvételével a felek közötti esetleges elszámolás tehát egymástól eltérő szabályokon alapul ugyan, az elszámolás alapjául szolgáló vagyoni elemek köre és az elszámolás végeredménye azonban - a már kifejtettek szerint - egymással azonos.
A közszerzeményi rendszer körében a Ptk. 4:70. §-a teljeskörűen rendelkezik a házastárs életközösség fennállása alatt is(!) - és ebből következően az életközösség megszűnése után is - érvényesíthető közszerzeményi részesedésének védelméről, míg az élettársi kapcsolat szabályai körében a Ptk. 6:516. § (4) bekezdése az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazását rendeli.
II.1.2.1. A közszerzeményi rendszerben élő házastárs az életközösség fennállása alatt is (!) - és ebből következően - az életközösség megszűnése után is érvényesítheti a közszerzeményi részesedés védelme iránti igényét és ebben a körben igényelheti - az ott meghatározott feltételek meglétében és - értelemszerűen - a részesedés védelme iránti igény előterjesztésekor vagy annak a bíróság általi elbírálásakor meglévő - a) közszerzeményből rá eső rész megállapítását, b) annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását vagy c) a vagyonjogi szerződés megszüntetését - feltéve, hogy a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja. A közszerzeménynek az ilyen biztosítása nem sértheti annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik házastárssal szemben. Ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása elől felhívás ellenére elzárkózik, vagy azt meghiúsítja, a házastárs bírósághoz fordulhat. A bíróság a perben bármelyik házastárs kérelmére a szerződést megszüntetheti és a felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítést rendelhet el.
Nem tartalmaz eltérő szabályokat a megosztandó és a védelem alapjául szolgáló közszerzemény, valamint az abból a házastársat megillető részesedés életközösség ideje alatt és annak megszűnése után történő meghatározására vonatkozóan, mert a Ptk. 4:69. § (2) és (4) bekezdése alapján mindkét időpontbeli érték egyaránt meghatározható, ezért arra - az igényérvényesítés időpontjától függetlenül - a fenti II.1.1.1. és II.1.1.2. pontban kifejtettek az irányadók.
II.1.2.2. Az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer esetén az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére vonatkozóan a Ptk. - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak közötti közszerzeményi rendszer rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazását rendeli - ugyancsak anélkül -, hogy különböztetne egyfelől a részesedés védelme iránti igénynek az életközösség ideje alatt vagy annak megszűnése után történő érvényesítése és a vagyonszaporulat megosztása során a megtérítési igények körébe tartozó vagyoni elemek mikénti elszámolása, másfelől a házastárs és az élettárs által érvényesíthető egyes konkrét igények között.[53]
Az élettárs életközösség megszűnése után történő igényérvényesítése esetén a vagyonszaporulat és az abból az élettársat megillető részesedés védelme iránti igény alapja a Ptk. 6:516. § (1) bekezdése és a (4) bekezdés utaló, valamint a 4:71. § (1) bekezdésének a vagyonközösség szabályaira továbbutaló szabályai alapján - a közszerzeményhez hasonlóan - egyértelműen megállapítható.
Az életközösség ideje alatt történő igényérvényesítés esetén azonban a vagyonszaporulat és az abból az élettársat megillető részesedés meghatározása - értelemszerűen - nem az életközösség megszűnésekori, hanem csak az igény érvényesítésekori vagy annak a
- 1122/1123 -
bíróság általi elbírálásakori vagyoni állapot és érték alapulvételével történhet. Ebben az időpontban azonban a fentebb hivatkozott szabályok alapján és a fenti II.1.1.2. és II.1.1.3. vagy: II.1.1.1. és II.1.1.2. pontban részletezett módon a vagyonszaporulat és az abból az élettársakat megillető részesedés egyaránt csak akkor határozható meg, ha a két élettárs önállóan szerzett (al)vagyonának mindkét (számolási) alvagyona teljes egészében[54] ún. "meglévő" különvagyoni (számolási) alvagyonnak minősül azért, mert az együttélés ideje alatt a két önálló (al)vagyon (számolási) alvagyonai nem vegyültek egymással, és ezért nem tartalmaznak olyan aktív vagy passzív vagyoni elemet, illetve értéket, amelyet az élettársak az együttélés alatt valamely másik (számolási) alvagyonra fordítottak. Az egyes (számolási) alvagyonok vegyülése folytán az egyik (számolási) alvagyonból valamely másik (számolási) alvagyonba átkerült vagyoni elemek ugyanis a vagyonközösségi rendszer fogalomkörében nem a Ptk. 4:60-4:62. §-a alapján megosztandó 4:37. §-a szerinti közös vagyon, illetve a 4:62. §-a alapján kiadandó 4:38. §-a szerinti különvagyonok, hanem az adott (számolási) alvagyonban ún "nem meglévő", mert valamely másik (számolási) alvagyonban lévő, illetve esetleg a közös életvitel körében elhasznált vagy felélt vagyoni elemek körébe tartoznak.
Ennek a következménye viszont az, hogy az ilyen " nem meglévő" vagyoni elemek - a közszerzeményi rendszer Ptk. 69. § (4) bekezdésének második mondatától eltérően - nem számíthatók hozzá a különvagyonhoz, mert nem a közös vagyon 4:57. és -<a id=76865 ssz=4667>4:60-4:62 §-ai szerinti megosztása, hanem a megosztás során érvényesíthető megtérítési igénynek minősülnek és a Ptk. 4:59. § (1)-(5) bekezdéseinek speciális szabályai szerint számolhatók el. Mindezeknek a további következménye az, hogy a vagyonszaporulatból az élettársat megillető részesedés védelme iránti igény az életközösség ideje alatt történő igényérvényesítés esetén a vagyonszaporulat és az abból az élettársat megillető részesedés csak a Ptk. 6:516. § (4) bekezdésének utaló szabálya alapján alkalmazandó, a közszerzeményi rendszerben élő házastársakra irányadó Ptk. 4:69. § (2) és (4) bekezdése alapján határozható meg. kivéve, ha a két önálló (al)vagyon (számolási) alvagyonai az életközösség ideje alatt nem vegyültek egymással. Az előbbi körbe tartozó esetekben a vagyonszaporulathoz való tartozás vélelmére - a személyes véleményem szerint - nem a Ptk. 4:69. § (3) bekezdésének, hanem a 4:40. §-ának alkalmazása tűnik inkább indokoltnak.[55]
a) A közszerzeményi részesedés védelme iránti igénynek az élettársakra történő "megfelelő alkalmazása" azt jelentené, hogy a 4:70. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek meglétében az élettárs az életközösség fennállása alatt - a házastárshoz hasonlóan - igényelheti ugyan a) közszerzeményből rá eső rész megállapítását és
b) annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását, c) a vagyonjogi szerződés megszüntetése és a felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítés elrendelése iránti igény "megfelelő érvényesíthetősége" viszont fogalmilag kizárt, mert maga az élettársi kapcsolat kötelmi jogi szerződés ugyan, az élettársak között a Ptk. 6:514-6:517. § -ai szerinti vagyonjogi rendszer azonban - a közszerzeményi rendszerben élő házastársaktól eltérően - nem vagyonjogi szerződés, hanem törvény rendelkezése alapján (ipso iure) érvényesül.
Az egyik elvileg lehetséges álláspont szerint a vagyonjogi szerződés megszüntetése iránti igényt az élettárs az életközösség fennállása alatt sem terjeszthet elő, hanem az erre utaló szabály hiánya ellenére - elvileg - a vagyonközösségben élő házastársakra irányadó Ptk. 4:54. §-ának analóg alkalmazása alapján az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer megszüntetését kérheti, amelynek a jogkövetkezménye a Ptk. 4:55. §-a szerint az, hogy a házastársak - és ebből következően az élettársak
- vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai az irányadók. E szabályok ugyanis - a Ptk. 4:70. § (1) bekezdésében foglaltakkal részben azonos feltételekkel, de annál tágabb körben - úgy rendelkeznek, hogy a bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti azzal, hogy ilyen esetnek minősül - többek között - különösen az, ha
a) a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül megkötött szerződéssel vagy szerződésen kívüli károkozásával olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti.[56]
E szabályok "megfelelő alkalmazásával" nem szüntethető meg az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer a másik élettárs - Ptk. 4:54. § (1) bekezdésének a) pontjában ugyan szereplő, de a 4:70. § (1) bekezdése által tételesen fel nem sorolt - a) szerződésen kívüli károkozásával felhalmozott adósság miatt, valamint a 4:54. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott egyéb okok miatt. A törvényes vagyonjogi rendszer bíróság általi megszüntetésének feltétele az is, hogy egyfelől a közszerzemény biztosítása nem sértheti annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik élettárssal szemben, másfelől a bíróság ilyen esetben is csak akkor járhat el, ha a másik élettárs az igényének peren kívüli rendezésétől elzárkózik, vagy azt meghiúsítja.[57]
A bíróság általi megszüntetés esetén azonban kérdéses lehetne az, hogy a közszerzeményi rendszert - a házastársi vagyonközösséghez hasonlóan - a felek szerződéses megállapodása már nem, hanem - e szabályok analóg alkalmazása alapján - csak a bíróság határozata állíthatná-e vissza.
A másik elvileg lehetséges álláspont az, hogy az élettársi kapcsolat olyan kötelmi jogi jellegű külön nevesített szerződéstípus, amelyre a Ptk. kötelmi jogi szabályai közvetlenül (direkt módon) alkalmazhatók. Ennek megfelelően az élettársi kapcsolatnak, mint szerződésnek a Ptk. által meghatározott tartalma - eltérő tartalmú élettársi vagyonjogi szerződés hiányában - magában foglalja: az élettársaknak az arra vonatkozó - legalább hallgatólagos - megállapodását, hogy az életközösségük ideje alatt és annak megszűnése esetén a vagyoni viszonyaikra a házastársak által házassági vagyonjogi
- 1123/1124 -
szerződéssel kiköthető "közszerzeményi rendszerhez hasonló vagyonjogi rendszer körvonalai" az irányadók. Mivel ez a szerződéstípus tartós jogviszonyt hoz létre az élettársak között, a Ptk. 6:516. § (4) bekezdésének utaló szabálya alapján alkalmazott 4:70. §-a és a Ptk. 6:192. §-a alapján - az ott írt törvényes feltételek meglétében - bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés "tartalmi feltételeinek" módosítását, tehát az élettársi kapcsolat létrejöttének tényén, mint szerződésen alapuló törvényes vagyonjogi rendszer megszüntetését és a jövőre vonatkozóan vagyonelkülönítés elrendelését, mert ebben az esetben önmagában a törvényes vagyonjogi rendszer megszüntetése nem eredményezhetné a vagyonelkülönítés Ptk. 4:55. §-a alapján történő érvényesülését.[58]
Az utóbbi - kötelmi jogi - megoldás alkalmazása - a személyes véleményem szerint - elvileg lehetőséget nyújthatna a bíróság által már módosított szerződésnek - akár a felek szerződésével, akár a bíróság ítéletével történő - ismételt módosítására is, ha a törvényes vagyonjogi rendszer megszüntetésének oka már nem áll fenn.
Megjegyzést igényel, hogy az élettársi kapcsolatnak a formátlan kötelmi jogi szerződésként történő szabályozásának ténye lehetőséget nyújt arra is, hogy az élettársak a Ptké. 50. § (2) bekezdése alapján a Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezzék. A hivatkozott törvényhely tárgyi hatálya ugyanis valamennyi kötelmi jogi szerződésre egyaránt kiterjed, e szabály alkalmazhatósága alól pedig sem a Ptké., sem a Ptk. szabályai nem létesítenek kivételt.
Az életközösség megszűnése után a vagyonjogi szerződés megszüntetése és a jövőre vonatkozó vagyonelkülönítés elrendelése iránti igény - a személyes véleményem szerint - már nem érvényesíthető, mert a házassági vagyonjogi szerződés a Ptk. 4:34. § (1) és 4:61. § (1) bekezdése szerint a házastársak vagyoni viszonyaira csak az életközösség időtartama alatt alkalmazható, az élettársi kapcsolat, mint kötelmi jogi szerződés és - ebből következően - az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer pedig egyaránt megszűnik, ha az életközösség véget ér. ■
JEGYZETEK
[1] Hegedűs Andrea: Polgári jog - Családjog, R.I.M.Á.K. Bt. Kiadó, Szeged, 2017, 172.; Dr. Szeibert Orsolya csoportosítása szerint: Az élettársi kapcsolat, In Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz II., Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 2219-2220.
[2] BH 2004.504.
[4] Hegedűs [2017] i.m. 172.
[5] Pfv.II.21.364/2000/6.
[6] Lásd még Pfv.II.21.375/1999/4., LB Pf.II.25.710/2002. - BH 2004.12.504.
[7] Pfv.II.22.135/2009., Pfv.II.20.582/2010.
[8] Pfv.II.22.321/2001/3.
[9] BH 2014.111.
[10] Pf.II.26.189/2001/5.
[11] Ptk. 3:90. § (1) bekezdés.
[12] Ptk. 3:98. §
[13] Ptk. 3:91. § (1) bekezdés.
[14] Ptk. 6:516. § (1) bekezdés első mondata.
[15] Ptk. 4:70. §
[16] Ptk. 6:516. § (4) bekezdés.
[17] Ptk. 4:69. § (1) bekezdés.
[18] A6:516. § (1) bekezdés.
[19] Szladits Károly: "a váromány a szó legtágabb értelmében olyan jövőbeli jogszerzést lehetővé tevő függő jogi helyzet, amelyben a jogszerzés feltételei részben megvannak, míg további feltételei a jövőben vagy bekövetkeznek, vagy sem. Szűkebb értelemben várományon valamely alanyi jog megszerzésének jogilag biztosított lehetőségét értjük, amelytől a várományost az ellenérdekű fél önkényesen nem foszthatja meg. Ilyen korlátozott tulajdon illeti azt, akinek joga másnak várományával van oly módon korlátozva, hogy bizonyos időpont vagy esemény beálltával az eddigi tulajdonos joga feloldódik és a tulajdonjog külön átruházás nélkül önálló jogon másra, a várományosra száll át. A magyar magánjog vázlata, I. rész, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933, 109.,195., 227., 265.
[20] Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 5. pontja: vagyontárgy = dolog, (vagyoni értékű) jog, követelés.
[21] Ptk. 4:70. §, 6:516. § (4) bekezdés.
[22] Ptk. 4:71. § (1) bekezdés.
[23] Ptk. 4:72. §
[24] Ptk. 4:73. § (1) bekezdés.
[25] Ptk. 6:515. § (1) bekezdése, 4:34. §; 4:63-4:72. §
[26] Ptk. 4:54-4:56. §; Ptk. 6:516. § (4) bekezdésének utaló szabálya alapján alkalmazandó 4:70. § (3)-(4) bekezdés (Lásd részletesen: II.1.2.2.2. pontban.).
[27] Ptk. 6:516. § (1) bekezdés harmadik mondatának utaló szabálya szerint alkalmazandó 4:38-4:39. §
[28] Ptk. 6:516. § (2) bekezdés.
[29] Ptk. 6:516. § (3) bekezdés.
[31] Ptk. 4:69. § (4) bekezdés utolsó mondata; 4:59. § (5) bekezdés.
[33] Lásd részletesen a II. pontban.
[34] Ptk. 4:69. § (4) bekezdésének második mondata.
[35] Ptk. 4:59. §
[36] Lásd részletesen: I.4.6.6. pontban.
[37] Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 5. pontja szerinti vagyontárgy: dolog jog (vagyoni értékű) jog, követelés.
[38] Ptk. 4:39.§
[39] "Számolási alvagyonról akkor beszélünk, ha a vagyon teljes egészével egy adott jogalany rendelkezik, az a személy, akinek a vagyona az egész, de más-más szabályok szerint. Pl.: a magánvállalkozó a vállalkozással kapcsolatos kiadásait, bevételeit külön köteles kezelni (könyvelni), mivel arra speciális pénzügyi szabályok vonatkoznak és másként kezelheti azt, amit saját jövedelmeként abból kivesz." Tóthné Fábián Eszter: A házassági vagyonjog egyes elemeinek áttekintése, In: Tanulmányok dr. Veres József egyetemi tanár 70. születésnapjára, Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica, Szeged, 1999/55, 398. https://acta.bibl.u-szeged.hu/37785/1/juridpol055.pdf (letöltés ideje: 2025. április 11.).
[40] Nyírőné [2021] i.m. 39. "
[41] Ptk. 6:62. §
[42] 6:62. § [Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség]
(1) A felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.
(2) A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.
(3) Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a
másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.
(4) A szerződés létrejöttének elmaradásáért a feleket kártérítési kötelezettség nem terheli.
(5) Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.
[43] Szeibert Orsolya: A rokontartás, In Gárdos PéterVékás Lajos: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz - Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 4:194. §-ához fűzött kommentár I. kötet 850.
[44] Nyírőné [2021] i.m.
[46] Ptk. 4:69. § (2) és (4) bekezdés; 4:59. § (1) bekezdés.
[48] Ptk. 6:516. § (1) bekezdés harmadik mondata.
[49] Ptk. 4:59. §
[50] Ptk. 6:516. § (4) és 4:71. § (1) bekezdésének kétszeres utaló szabálya szerinti 4:57-4:62. §
[51] Ptk. 6:516. § (4); 4:71. § (1) bekezdés.
[52] Ptk. 4:69. § (4) bekezdésének második mondata.
[53] Ptk. 6:516. § (4) bekezdés; Ptk. 4:70. §
[54] Ptk. 4:69. § (4) bekezdésének második mondata szerint.
[55] Lásd még I.4.3.3.3. pont.
[57] Ptk. 6:516. § (4) bekezdésének utaló szabálya alapján alkalmazandó 4:70. § (2) és (3) bekezdése.
[58] 6:191. § [A szerződés felek általi módosítása]
(1) A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.
(2) A szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé.
(3) A szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(4) A szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a szerződésben kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.
6:192. § [Bírósági szerződésmódosítás]
(1) Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
a) a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;
b) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
c) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
(2) A bíróság a szerződést az általa meghatározott időponttól, legkorábban a szerződésmódosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától kezdődően úgy módosíthatja, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző nyugalmazott bíró, Kúria. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
