A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) élettársak vagyoni viszonyainak szabályozása jelentősen eltér az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályaitól. A tanulmány ezeket az eltéréseket és a vagyonszaporulat Ptk. szerinti megosztását elemzi.
A régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése az élettársak vagyoni viszonyait úgy szabályozta, hogy az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.
A jogszabály a közös tulajdon szerzésének kimondásával rögzítette: az élettársak igénye a régi Ptk. 115. § (1) bekezdése alapján el nem évülő tulajdonjogi (dologi jogi) igény, amely a szerzéssel keletkezett, ingatlan esetén ingatlan-nyilvántartáson kívül és az élettárs az élettársi kapcsolat tartama alatt is kérhette tulajdonjogának megállapítását, ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.
A szerzéssel létrejött dologi jogi igény miatt az élettársak vagyonában három alvagyon lehetett: az egyik és a másik élettárs saját, továbbá az élettársak közös vagyona és vélelem állt fenn az élettársi kapcsolat megszűnésekor meglévő, a kapcsolat tartama alatt keletkezett vagyonszaporulat közös vagyoni jellege mellett.
A közös tulajdon arányát az élettársak szerzésben való közreműködése határozta meg. A bírói gyakorlat alakította ki ennek a megállapítási módját: ha ismert volt az élettársak együttélés teljes tartama alatt elért jövedelme, a szerzésben való közreműködés arányát ezek a számszerű adatok adták. Ha nem álltak ugyan rendelkezésre ilyen pontos számok, de voltak kiinduló adatok, amelyekre lehetett mérlegelést alapozni, a bíróság ezek felhasználásával mérlegeléssel állapította meg a szerzési arányt. Ha pedig annyi adat sem állt rendelkezésre, amelyek a mérlegelést lehetővé tették volna, a bíróság a kisegítő szabály alkalmazásával a szerzési arányt azonosan állapította meg. A szerzésben való közreműködésnél el kellett számolni a háztartásban végzett munkát, ennek része volt a gyermeknevelésben kifejtett tevékenység is.
A régi Ptk.-ban az élettársi közös vagyon megosztására nem volt kifejezett jogszabályi rendelkezés. A kialakult gyakorlat szerint a bíróság első lépésként - indokolt esetben közbenső ítélettel - megállapította az élettársi kapcsolat fennállását és időtartamát. Utána vizsgálta a szerzési arányt; meghatározta az élettársi közös vagyont; a szerzési arány alapján az élettársakat megillető értéket, majd ezen adatok ismeretében megosztotta a közös vagyont.
A régi Ptk. jogszabályi rendezéséhez képest a Ptk. jelentős változást jelent, de továbbra is szűkszavúan szabályozza az élettársak vagyoni viszonyait. A kialakult bírói gyakorlat az eltérő jogszabályi háttér miatt csak részben alkalmazható, a bíróságokra vár a vagyonszaporulat értelmezésének és a megosztás módjának a kidolgozása.
Az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerének szabályai kizárólag akkor alkalmazhatóak, ha nincs közöttük vagyonjogi szerződés; ha van, de nem rendezi a teljes vagyont vagy ha a szerződés érvénytelen. A Ptk. Javaslat úgy fogalmaz, hogy a törvény "az élettársak között egy, a közszerzeményi rendszerhez hasonló törvényes vagyonjogi rendszer körvonalait határozza meg". Ezeket a "körvonalakat" a Ptk. 6:516. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendezi: "[...] az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül."
- 37/38 -
A jogszabály a törvényes vagyonjogi rendszer fogalommeghatározásánál még nem utal a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer szabályaira, ezt csak a (4) bekezdésben, az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelménél és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztásánál teszi meg. Felmerül ezért a kérdés: a közszerzeményi rendszerhez hasonló törvényes vagyonjogi rendszer fogalmát teljeskörűen tartalmazza a Ptk. 6:516. § (1) bekezdése vagy már itt is alkalmazni kell a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer Ptk. 4:69-4:71. §§-ban megfogalmazott szabályait.
Ennek eldöntéséhez össze kell hasonlítani a Ptk. 6:516. § és a 4:69-4:71. §§ tartalmát, továbbá vizsgálni kell a kapcsolatukat.
A Ptk. Negyedik Könyv VI. Cím VII. fejezet 2. pontja [Közszerzeményi rendszer] három §-ból áll: a 4:69. § tartalmazza a közszerzeményi rendszer meghatározását; a 4:70. § a házastárs közszerzeményi részesedésének védelmét és a 4:71. § a közszerzemény megosztását. A házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer jellemzőit a Ptk. 4:69. §-a úgy határozza meg, hogy a házastársak önálló vagyonszerzők, amelynek jelentését meg is magyarázza: közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után annak a vagyonszaporulatnak a megosztását követelhetik, ami a vagyonukban közszerzemény és meghatározza a közszerzemény fogalmát is: az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.
A törvényes vagyonjogi rendszer különvagyont rögzítő rendelkezéseire utalással pontosan meghatározza, hogy milyen vagyontárgyak, terhek és tartozások minősülnek különvagyonnak; továbbá a különvagyonhoz hozzá kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak. A hiányzó különvagyon megtérítésének erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.
A Ptk. Hatodik Könyv XXV. Címén [Az élettársi kapcsolat] belül az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszert szabályozó 6:516. § (1)-(3) bekezdése önállóan - a házastársak közötti közszerzeményi rendszertől eltérően - tartalmazza a vagyonjogi rendszer meghatározását. A 6:516. § (1) bekezdés rögzíti: 1. az élettársak önálló vagyonszerzők; 2. az életközösség megszűnésekor nem a közszerzemény, hanem az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását követelhetik; 3. meghatározza a vagyonszaporulat fogalmát: nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül. Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmét és a vagyonszaporulat megosztását nem önállóan, hanem a házastársak közötti közszerzeményi rendszerre, a 4:70-4:71. §§-ra utalással határozza meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
