A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 685/A. §-ának a 2009. június 30. napjáig hatályos szövege szerint élettársnak két házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági életközösségben együtt élő személy minősült. A bírói gyakorlat kifejezett jogszabályi rendelkezés nélkül is úgy alakult, hogy amennyiben a felek egyike házastársi élet- és vagyonközösségben élt, ennek ténye az élettársi vagyonközösség fennállásának a lehetőségét kizárta. (BH 2004.504.)
A hivatkozott jogszabály a 2009. évi XXIX. törvény 6. §-ával történt és 2009. július 1. napján hatályba lépett módosítása óta tartalmazza az élettársi kapcsolat további feltételeként azt, hogy egyik élettársnak sem áll fenn mással házassági életközössége.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:514. § (1) bekezdése szintén tartalmazza ezt a kizáró körülményt, amikor az élettársi kapcsolat fogalmát úgy határozza meg, hogy élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.
Régebben úgy gondoltam, hogy ennek a jogszabályi kitételnek nincs létjogosultsága, és nem merülhet fel olyan élethelyzet, ami az ilyen módon történő szabályozást szükségessé tenné. Az utóbbi években azonban a Fővárosi Ítélőtábla házastársi és élettársi közös vagyon megosztása iránti pereit tárgyaló tanácsának bírájaként több olyan üggyel is találkoztam, amelyek számomra is egyértelművé tették ennek a rendelkezésnek az indokoltságát. Dolgozatomban ezen ügyek elemzésével mutatom be, hogy milyen kérdések, milyen bizonyítási nehézségek merültek fel azokban az esetekben, amikor a házassági kötelékben élő egyik házastárs egyidejűleg élettársinak minősített kapcsolatot is fenntartott, és milyen indokok miatt döntött úgy a bíróság, hogy egyes elemeinek részleges fennállása ellenére is megszakadt a házassági életközösség, illetve az élettársi kapcsolat létrejött.
1. A Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban volt egyik ügy[1] felperese a túlélő élettárs; alperesei az elhunyt élettárs (a továbbiakban: örökhagyó) törvényes örökösei: I. rendű alperes az örökhagyó nagykorú gyermeke, II. rendű alperes az örökhagyó túlélő házastársa.
A tényállás szerint az örökhagyó és a II. rendű alperes az 1960-as évek végén kötöttek házasságot, egy kis Pest megyei faluban éltek. Az örökhagyó építőipari vállalkozó volt, a II. rendű alperes a vállalkozás adminisztratív teendőit intézte. Az örökhagyó egy Magyarországon addig ismeretlen technológia alkalmazásával a vállalkozását jelentősen fejlesztette, és ügyfélszolgálati munkatársként 1996-tól kezdődően a felperest alkalmazta. 1997-ben érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük. 2000-ben a már Kft. formájában működő társaság székhelyét az örökhagyó a korábbi lakóhelyüktől kb. 30 km távolságra lévő városba helyezte át, vásárolt egy családi házat, amelynek földszintjén a vállalkozás központi irodája működött, az emeleten kialakított és közösen berendezett lakásba pedig a felperessel együtt költözött be, és ettől kezdődően együtt éltek.
A háztartási munkákat házvezetőnő végezte el, akinek a feladatokat az örökhagyó és a felperes közösen határozta meg, munkabérét az örökhagyó fizette. A háztartási bevásárlásokat az örökhagyó alkalmazottai vagy a bejárónő intézték, a bevásárlások céljára a konyhában lévő dobozból vette ki a pénzt a felperes vagy az örökhagyó, amennyiben pedig a bevásárláshoz nagyobb összegre volt szükség, valamelyik széfből vették ki a készpénzt. Bevásárlás után az alkalmazottak a felperessel számoltak el. Ritkán főztek otthon, ebédet naponta étteremből rendeltek. A II. rendű alperes nem főzött és nem is vásárolt az örökhagyó részére.
Az örökhagyó és a felperes mind a hétköznapokat, mind a hétvégéket együtt töltötték. Az örökhagyó hét közben mindig a felperessel közösen használt lakásban aludt, alkalmazottai késő éjjel is hazahozták vidékről. Kettesben vagy baráti társasággal gyakran jártak a Balatonra
- 28/29 -
és Horvátországba, előfordult az is, hogy az I. rendű alperessel és családjával nyaraltak együtt.
Az élettársi kapcsolat létesítésekor az örökhagyó tulajdonában állt egy Kft. Együttélésük alatt, a később alapított két Kft.-ben a felperes is 10% üzletrész tulajdonnal rendelkezett. A két utóbbi Kft. neve keresztneveik kombinálásából keletkezett. Az építőipari vállalkozásokon kívül üzemeltettek egy vendéglőt, illetve egy fodrászatot is, amelyet kifejezetten azzal a céllal szereztek meg, hogy a felperes fodrász végzettségű fiának munkalehetőséget biztosítsanak.
A felperes és az örökhagyó a vállalkozásokban közösen dolgoztak, az örökhagyó ugyanúgy kiadta a munkát a felperesnek, mint a többi alkalmazottnak, de az alkalmazottakat a felperes is utasíthatta. Közösen kerestek az építkezés céljára alkalmas telekingatlanokat, együtt jártak az építkezés helyszíneire, a földhivatali és banki ügyintézés a felperes feladata volt, és ő intézte a garanciális munkák elvégeztetését.
A felperes és az örökhagyó otthonukban állandó jelleggel nagy összegű készpénzt tartottak. Nem volt elkülönítve a vállalkozói és a magánvagyon, a vállalkozásból befolyó készpénzt az irodából hazavitték, a napi vásárlásokra fordítandó pénzt a konyhában lévő dobozba, a nagyobb összegeket pedig a közös lakásban lévő három széf valamelyikébe tették. A felperes személyes kiadásaira és vásárlásaira is vett ki pénzt a cég házipénztárából.
Együttélésük tartama alatt a felperes három ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, mely tulajdonába került.
Az örökhagyó ugyanakkor a családjával sem szakította meg a kapcsolatát. Az I. rendű alperes, házastársa és gyermekei rendszeresen jártak a felperes és az örökhagyó közös lakásába, a cég rendezvényein részt vettek, közösen nyaraltak. Az örökhagyó a II. rendű alperessel együtt gyakran vett részt a korábbi közös lakóhelyükön tartott társasági eseményeken, rendezvényeken; közösen támogatták anyagilag a nyugdíjasklubot és más szervezeteket. A családi ünnepeket az I. rendű alperessel és családjával, valamint a II. rendű alperessel együtt ünnepelték, vasárnaponként rendszeresen együtt ebédeltek.
Az örökhagyó az alpereseket havonta 1 millió forinttal támogatta. Az örökhagyó 2007. évben nyitott egyik folyószámláján a II. rendű alperes önálló rendelkező, másik folyószámláján meghatalmazott volt. Az örökhagyó 2003. évben a faluban három ingatlant vásárolt, amelyek 1/2 tulajdoni hányadának a II. rendű alperes lett a tulajdonosa. A rendszeres anyagi támogatáson kívül értékes személygépkocsikat és egyéb ajándékokat vásárolt az alperesek, valamint az I. rendű alperes házastársa és gyermekei részére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
