A sérelemdíj kettős funkcióval bír: egyrészt célja az, hogy a személyiségi jogában megsértett személy, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket megközelítőleg kompenzálja. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, prevenciós céllal. Tanulmányom központi kérdése, hogy a sérelemdíj e kettős szerepét a bíróságok hogyan értékelik az előttük fekvő ügyekben, melyik jelleg domborodik ki az összegszerűség és melyik a jogalap kapcsán.
[1] Sólyom László akként fogalmazott, hogy a személyiség jogilag nem meghatározható, a jogon kívül áll, mértéke maga az egyén.[3] A személyiség ilyenfajta "jogon kívüliségének" ellenére Magyarországon a személyiségi jogok jogterületeken átívelő védelemben részesülnek. Megszüntetve a korábbi, elméleti és gyakorlati ellentmondásoktól terhes nem vagyoni kártérítés jogintézményét, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) a személyiségi jog megsértésekor alkalmazható jogkövetkezményként vezeti be e védelem egyik legjelentősebb bástyáját, a sérelemdíjat mint közvetett kompenzációt, illetve pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetést.[4] A mára már több mint 7 éves életútja alatt számos jogirodalmi mű készült, amely akár elődjével hasonlítja össze, vagy elméleti-dogmatikai elemzésével foglalkozik, esetleg az összegszerűség tárgyára fókuszál, azonban még nem készült kifejezetten funkcióanalízis szempontú tanulmány. Holott igenis kardinális jelentőségű a kérdéskör, hiszen csakis a funkcióanalízis mentén kaphatunk átfogó képet abban a tekintetben, hogy e szankció kettős szerepét a bíróságok miként értelmezik és alkalmazzák a mindennapok során. Végső soron minden egyes jogintézmény valódi fokmérője annak jogalkalmazási gyakorlata. A gyakorlattal szemben pedig alapvető követelmény, hogy a személyiségi jogokat devalválni nem lehet, ezért ahogy azt majd látni fogjuk, kiemelkedő jelentősége lesz a sérelemdíj teleologikus jogértelmezésének.
[2] A jogalkotó pontot tett a korábbi nem vagyoni kártérítés körül folyó jogelméleti és jogalkalmazási viták végére azzal, hogy bevezette a sérelemdíjat, a személyiségi jogi jogsértéshez közvetlenül, hátrány bizonyítása nélkül is kapcsolódó jogkövetkezményt. A törvény indokolása kifejezetten rögzíti, hogy "a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja, és egyben magánjogi büntetése." Ezzel nyíltan deklarálja a jogalkotó, hogy a sérelemdíj kettős funkcióval bír: egyrészt cél az, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett sérelmet hozzávetőlegesen, arányosan kiegyensúlyozza. Fézer Tamás szavaival élve azon életörömök, életbeli lehetőségek kompenzálására kell fókuszálni ebben a körben, melyektől a károsult a jogsértés következtében elesett.[5] A gyakorlatnak is visszatérő hivatkozási alapja lesz az ún. "elveszett életörömök" pótlása, amely életörömöket pénzben lehetetlen kifejezni. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, preventív jelleggel, ahol véleményem szerint a prevenciónak egyaránt kell szolgálni a speciális és generális prevenciós célokat.
[3] Vékás Lajos szerint a sérelemdíj vonatkozásában a két funkció közül az elsőbbség a kompenzációs funkcióé kell, hogy legyen és csak másodlagos helyet foglalhat el a magánjogi büntetés jelleg, elkerülendő, hogy az intézmény a hazai magánjog fogalomrendszerével összeegyeztethetetlen angolszász "punitive damages" irányába mozduljon el, mely teljesen tévútra vinné annak eredeti rendeltetését.[6]
[4] Valamennyi szerző, megerősítve Vékás előbbi álláspontját, a kiegyenlítést, kompenzációt helyezi előtérbe, azonban Fézer Tamás még a Ptk. hatályba lépését megelőzően keletkezett művében felveti annak a szükségességét, hogy a kompenzációs funkcióhoz kapcsolódóan létezzen valamilyen szűrő a bagatell igények kiszűrésére vonatkozóan, ennek hiányában ugyanis csak magánjogi büntetés jelleggel foghatjuk fel az intézményt, amitől maga is óva int.[7] Ehhez a szűrőhöz az intézmény teleologikus értelmezése és a funkcióanalízis során jutunk el. Ugyanis a helyes, cél szerinti értelmezés szerint a szankció akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni a funkcióját, azaz a közvetett kompenzációt és a magánjogi büntetést.[8] Az Új Ptk. Tanácsadó Testületének véleményében is ez a megközelítés jelenik meg annak deklarálásával, hogy a "sérelemdíjra marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas sem a sérelem kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére." A Kúria elnöke által életre hívott testület a kompenzációs jelleget emeli ki a büntető színezettel szemben, amikor azt mondja, hogy a "a bíróság elutasíthatja a sérelemdíj iránti keresetet, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan nemvagyoni sérelem, amely a sérelemdíj megítélésére adna alapot."[9] Azaz, ha nem mutatható ki olyan nemvagyoni sérelem, vagy hátrány, amely megközelítőleg arányos jóvátételére/kompenzációjára (elsődlegesen) hivatott lenne az intézmény, akkor nincs helye a szankciónak, hiszen a személyiséget érintetlenül hagyó jogsértések esetében kizárólag a büntető funkció érvényesülne. A kompenzációs funkció a sérelemdíjra való jogosultság kritériumai, a prevenciós funkció pedig összegszerűsége kapcsán vizsgálandó és értékelendő.
[5] Tudvalevő, hogy a pénzbeli marasztalás körében megítélt összegnek egyszerre kell alkalmasnak lennie mindkét funkció egyidejű betöltésére, azonban korántsem biztos, hogy a bíróságok egyenlő hangsúllyal értékelik az egyes funkciókhoz tartozó szempontokat. A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése szerint a bíróság a sérelemdíj mértékét "az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértette és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel egy összegben határozza meg." A sérelemdíj összegét befolyásoló, normatív szinten megjelenő körülmények közül a jogsértés súlya magára a jogsértő magatartására koncentrál, arra, hogy mennyire helyezkedett szembe a társadalom által általánosan elvárt normákkal. Görög Márta szerint e szempont alapvetően az elégtételi funkciót erősíti.[10] A jogsértés ismétlődő jellege, valamint a jogsértő felróhatóságának a vizsgálata elégtételi elemeket hordoz, sőt az előbbi a leginkább vitatott megítélésű szempont, annak tisztán büntető jellege miatt. A jogsértésnek a sértettre, valamit a környezetére gyakorolt hatása a klasszikus kompenzáció irányába hat, ugyanis ebben a körben nyer értékelést többek között a sértett életkora, neme, munkaképesség-csökkenése, a sérelem elszenvedését megelőző életvitele, lelki állapota, a fájdalom tartóssága, negatív társadalmi megítélése, bizalomvesztés. Mindezek alapján érdekesnek tartom, hogy a jogtudomány, és ahogy azt majd később látjuk a joggyakorlat is - helyesen - a kompenzációs funkció primátusára helyezkedik, holott a jogalkotó által megadott szempontok többsége elégtételi színezettel a jogsértőre koncentrál. Magam is egyetértek Molnár Ambrussal abban, hogy a sérelemdíj a következménycentrikus vizsgálat helyébe a magatartás-centrikus vizsgálatot helyezi, mely elsősorban a jogellenességre fókuszál, amelyet a személyiségi jogsértés alapoz meg.[11] Ha pedig nem a következményre koncentrálunk, hanem az azt előidéző magatartásra és annak szankcionálására, akkor elvi síkon már nem is feltétlenül egyértelmű a kompenzációs cél "első helye". A törvény nem ad taxatív felsorolást a bíróság által figyelembe veendő körülményekről, hiszen a sérelemdíj kettős funkciójából adódó további szempontok is levezethetőek az egyes tényállások egyedi elemzése során.
[6] Természetesen az előbbi bizonytalanság egy, már a nem vagyoni kártérítés körében is élesen meglévő, "ezeréves" ellentmondásra vezethető vissza, nevezetesen, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó a mérhetetlent kívánja mérni.[12] (Azonban nem a mérhetetlent kívánja büntetni, mert az elítélendő jogellenes cselekmény önmagában, objektíve megállapítható.) Mivel a jogsértés tárgya a személyiség, a bíró nem tudja egyszerűen csak "kiszámolni" a bekövetkezett sérelem mértékét, ezért maga a sérelemdíj sem képes a bekövetkezett hátrány fillérre pontos pénzbeli egyenértékét kifejezni. Jóllehet az intézmény kétarcú célmeghatározásával nem is ez szerepelt a jogalkotó fókuszában, hanem az, hogy az alanyi jog egyrészről megfelelő védelmet nyerjen, másrészről a megítélt összeg a jogsértőket tartsa vissza a jövőbeni jogsértő magatartásoktól.
[7] A Ptk. által normatív szinten felsorolt kritériumok közül a jogsértés sértettre és környezetére gyakorolt hatása a kompenzációs gondolatokat erősíti. A nem vagyoni sérelmek egy részének a jogsértésre visszavezethető bekövetkezésének megítélésénél a bíróságok számos alkalommal segítségül hívják a köztudomású doktrínát, így azok külön bizonyítást nem kívánnak meg. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdése kimondja, hogy "a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges". Azonban a konkrét összeg kialakítása során kiemelt jelentőséggel bír, hogy a felperes milyen hátrányokat képes bizonyítani a köztudomású tényeken felül. Az immateriális sérelmek helyrehozhatatlanok, a sérelemdíj mértéke nem állapítható meg objektív mérce szerint, az minden esetben bírói mérlegelésen alapul, amelynek során az egyedi körülményeket gondosan és részletesen kell elemezni.
[8] Kiindulópontnak tekintem a Petrik Ferenc által felvázolt (és egyébként a Debreceni Ítélőtábla által gyakorta hivatkozott)[13] szempontrendszert, mely szerint a személyiséget ért nem vagyoni sérelem, kifejeződhet mozgáskorlátozottságban, csonkoltságban, torzulásban, egészségromlásban, a test szerveinek működési zavaraiban, bénulásban, a nemzőképesség csökkenésében vagy elvesztésében, fogamzóképtelenségben stb. (testi változások). Továbbá személyiségzavarban, pszichikai fájdalomban, kisebbrendűségi vagy megalázottsági érzés kialakulásában, lelki válságban stb. (lelki változások); valamint a személyiséget körülvevő társadalmi-természeti környezetnek a személyiségre hátrányos megváltozásában (környezeti hatások).[14]
[9] Az egészségben, testi épségben bekövetkezett változások megítélése polgári jogi szempontból egyértelmű. A véletlen balesetek vagy akár a szándékos testi sértések eredménye kivétel nélkül nem vagyoni sérelmet eredményeznek, mely sérelmek többsége a külvilág által jól látható és amelyek kivétel nélkül értékelésre kerülnek a kompenzáció körében. A BH 2016.241. számú eseti döntésben foglalt iránymutatásnak megfelelően mérlegelni kell a felperest ért sérüléseket, az ezek miatt bekövetkezett maradandó testi fogyatékosságot, súlyos egészségromlást.
[10] Az általam megvizsgált, sérelemdíjjal szankcionált személyiségi jogi jogsértések közül az élet, testi épség és egészség megsértése volt az a kör, ahol a bíróságok a legrészletesebben kifejtették az összegszerűség meghatározása során figyelembe vett/veendő szempontokat. Általánosságban elmondható, hogy a kompenzálandó fizikai sérülések körében nyer értékelést az elszenvedett fájdalom, a sérülések száma és súlyossága,[15] valamint azok gyógytartama.[16] Azonban a bíróságnak a mérlegelés során (mint minden esetben) figyelemmel kell lennie az adott ügy sajátosságaira: így nyer értékelést például az elvégzett műtét különös komplexitása, valamint, hogy a felperesnek korának előrehaladtával állapotának súlyosbodásával, további szövődményekkel, elfajulással kell számolnia.[17]
[11] Az egyes jogsértések okozhatnak olyan sérelmeket, amelyek kizárólag az érintett személy belső világában jelentkeznek. Megítélésük gyakran komoly feladat elé állítja a jogalkalmazót, hiszen a lelki hátrány a külvilág számára nagyon ritkán érzékelhető és bizonyítható, szemben például egy testi sérüléssel, amelynek egyértelmű, látható "jelei" vannak. Továbbá, ezek a sérelmek nagyban függnek az egyén személyiségétől, habitusától. Azonban a sérelemdíj kompenzációs funkciójának e sérelmek körében is érvényesülnie kell, ezért a külvilágban nem manifesztálódó (és orvosilag sem igazolt) belső hátrányok valódi meglétének megállapítása, bizonyítása és azok értékelése körében a bíróságok segítségül hívják a polgári eljárásjogból ismert köztudomású doktrínát, objektív mérceként. "Köztudomásúnak tekintjük az emberek meghatározott csoportjai által ismert és valónak elfogadott tényeket."[18] A Fővárosi Törvényszék az általános és a köztudomású tények alapján konkrét ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy jelentős lelki sérelmet okozott a felperesek számára az, hogy az alperes Bv. intézet azzal, hogy (ugyan nem felróhatóan) nem tájékoztatta őket rokonuk kritikus egészségügyi állapotáról, elzárta a hozzátartozókat attól a lehetőségtől, hogy súlyosan beteg rokonukat meglátogassák, majd tőle elbúcsúzzanak.[19] A tanács 500 000 Ft-ot látott alkalmasnak a sérelem kompenzálására, prevenciós funkció említése nélkül. Ugyanígy, a végtisztesség meg nem adása, valamint a méltatlan körülmények közötti temetés szintén mindenféle további hátrány bizonyítása nélkül, önmagában alkalmas a gyászolók lelki fájdalmainak fokozására.[20]
[12] Természetesen a lelki sérelmek megítélése nem mindig a köztudomású tényekre való hivatkozással történik, hiszen vannak hátrányok, amelyek orvosi úton megállapíthatók és igazolhatók. A bíróság az összeg meghatározása során a kompenzáció körében értékelte, hogy igazságügyi pszichológus szakértő véleménye támasztja alá azt, hogy felperes lelki traumás eseményt élt át, amikor szomszédjának staffordshire terrier fajtájú kutyája többször is megharapta, melynek következtében súlyos gyötrelmeket élt át, lelki egészsége sérült, középsúlyos akut stressz alakult ki nála.[21] A pszichikai fájdalom, lelki válság olyan sérelmek, amelyek megfelelő szakértő útján kezelhetők, enyhíthetők. Azonban, ha a felperes nem tesz meg mindent állapotának javítása érdekében, jelesül ha nem veszi igénybe a felajánlott kezeléseket, akkor azt a mérlegelés körébe kell vonni. Így tett az elsőfokú Szolnoki Törvényszék, amikor a felperest ért (főleg lelki eredetű) hátrányok kompenzálására 3 000 000 Ft egyösszegű sérelemdíjat állapított meg annak az asszonynak, aki férjét veszítette el többek között amiatt, hogy az alperesi kórház nem tájékoztatta időben a férfit meglévő tüdődaganatáról. Szakértők megállapították, hogy a férj elvesztése miatt kialakult személyiségzavar következtében pszichiátriai kezelésre szorul, patológiás, kóros gyászreakciók törtek ki belőle, teljesen introvertálttá vált. A bíróság a felperes élethelyzetének tragikus megváltozása mellett értékelte azt is, hogy a felperes állapota kedvezőbb lenne, ha igénybe venné a rendszeres pszichiátriai kezelést.[22] Kompenzálandó lelki hátrányként jelentkezik, ha a sértett elszenvedett balesete eredményeként bekövetkezett közel 100%-os egészségkárosodása miatt az életét szenvedésnek éli meg,[23] ha az egyébként normális gyászreakciók felerősödnek, elmélyülnek és hosszan elhúzódnak,[24] vagy ha az alperesi magatartással okozati összefüggésben a sértettnek halálfélelme volt és félelmei azóta sem szűntek meg. [25]
[13] A sértett életkora már a nem vagyoni kártérítéshez rendelt jogalkalmazási gyakorlatban is hangsúlyosan értékelt szempont volt az összegszerűség meghatározása során. A bíróságok mértéket emelő tényezőként vették és veszik jelenleg is figyelembe, ha a sérelmet szenvedett felet fiatal korában érte a hátrány.[26] Egy súlyos balesetet, komoly pszichés traumát elszenvedő, korábban akár aktív közösségi életet élő, sportos fiatalnak az elveszett életlehetőségek feldolgozása és az azokkal való további együttélés komoly fizikai és lelki megpróbáltatásokat jelenthet, így ezt a kompenzáció körében nyomatékosan kell értékelni.
[14] Jól példázza e tényezőnek a sérelemdíj összegére gyakorolt pozitív hatását az az ügy, amelyben egy mindössze 27 éves fiatal nő 19%-os össz-szervezeti egészségkárosodással járó balesetet szenvedett el. Felperes a baleset következtében 1 hónapig önellátásra képtelen állapotban volt, 3 hónapig a háztartási és egyéb ház körüli munkák elvégzésében nagymértékben korlátozott volt, munkakörét többé már nem tudja betölteni, gyermeket nagy valószínűséggel csak császármetszéssel hozhat világra. Az elsőfokú bíróság által megítélt 3 500 000 Ft-ot a Pécsi Ítélőtábla 6 000 000 Ft-ra emelte fel. Ítéletében kiemelte, hogy a sérelemdíj nem vitásan meglévő magánjogi büntetés jellege mellett legfontosabb funkciója a kompenzáció, azonban a törvényszék által megítélt összeg nem alkalmas a felperest ért nem vagyoni sérelmek hozzávetőleges ellensúlyozására, többek között azért, mert nem tulajdonított kellő hangsúlyt a felperes fiatal életkorának, illetve annak, hogy állapotában lényeges javulásra nem lehet számítani.[27]
[15] Nyilvánvalóan az életkorból eredő sajátosságok okán egy idősebb korúnál is jelentkezhetnek olyan hátrányok, amelyek számukra, különösen koruknál fogva, nehezebben elviselhetőnek minősülhetnek. Ekként értékelte azt a bíróság a kompenzáció körében, hogy az özvegy felperes 54 évesen veszítette el a férjét, így már nem valószínű, hogy újra kiegyensúlyozott párkapcsolatot fog tudni kialakítani (főleg arra tekintettel, hogy férjével annak haláláig példaértékű volt a kapcsolata).[28]
[16] A kompenzáció körében annak is jelentősége van, hogy a sértett személy a társadalom szemében szenvedett-e el valamilyen hátrányt, a társadalom róla kialakult képe negatív irányba változott-e meg. A gyakorlat a becsület és a jóhírnév megsértése esetén tulajdonít jelentőséget a sérelmes tényállítás vagy véleménynyilvánítás következtében a felperesről, annak környezetében kialakult negatív értékítéletnek. Ezekben az esetekben a sértett személy vétlen abban, hogy személyéről a környezete, egy utóbb jogsértőnek nyilvánított közlés alapján sérelmes, hátrányos képet alkotott. Így történt ez a következő, nagy sajtóvisszhangot kiváltó perben is.[29]
[17] Felperes egy politikai párt legismertebb vezetője, hivatásszerű politikus, aki 5 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az Országos Közmédia Műsorszolgáltatóját. Álláspontja szerint a közmédia megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy összesen öt alkalommal közölt róla személyiséget sértő tartalmat, jelesül, hogy egy ismert magyar alvilági bűnöző - aki éppen börtönbüntetését tölti - irányítása alatt áll, az ő "bábja". A közléseket más médiumok is átvették. Az ítélet másfél oldalon citálja azokat a kijelentéseket, amelyek vonatkozásában megállapította a személyiségi jogi jogsértést, emiatt kötelezte az alperest a követelt 5 millió forint sérelemdíj megfizetésére. A bíróság az összeg meghatározása során értékelte, hogy a felperes magánemberként is kénytelen a továbbiakban viselni a vele kapcsolatosan országosan kialakult elgondolások terhét. Továbbá, mivel a felperes pártjának "arca", a személyével kapcsolatos állítások az általa irányított pártot is súlyosan érintik, melyek azután a felperes egzisztenciájára is visszahathatnak. Hangsúlyosan vette számításba, hogy az ügy kirobbanását követő mintegy másfél évben is tapasztalható a felperes illetése hátrányos megjegyzésekkel és szidalmakkal szóban, vagy a Facebookon, írásban.
[18] A társadalmi megítélés hátrányos megváltozása,[30] a felperest ért munkahelyi zaklatások, atrocitások,[31] a jogsértő állítások közbeszédbe való bekerülése és emiatt a felperesbe vetett közbizalom megingása[32] mind olyan, a jogsértésnek a környezetre gyakorolt hatása körében értékelendő - gyakran köztudomású - nem vagyoni hátrány, amelyek feltétlen kompenzációt kívánnak.
[19] A családi kapcsolatoknak az ember életében betöltött szignifikáns, legtöbb esetben pótolhatatlan szerepe vitathatatlan. Egy-egy szoros családi köteléknek, intim közösségnek a károkozás következtében történő felbomlása további, a jogsérelemmel egyébként közvetett okozati kapcsolatban lévő gyógyíthatatlan lelki fájdalmakat idézhet elő a károsultnál. Álláspontom szerint ezért kell külön kompenzálandó kategóriaként kezelni a sérelemnek a sértett családi életére gyakorolt kedvezőtlen hatását. A feldolgozott ítéletanyagomban olvasottak is azt támasztják alá, hogy a joggyakorlat komoly hangsúlyt tulajdonít a felperest körülvevő családi környezet hátrányos megváltozásának.
[20] A Debreceni Ítélőtábla előtt folyamatban volt perben felperes édesanyának halott fiúgyermeket kellett világra hoznia, mivel az alperes szülész-nőgyógyász orvos az ítéletben hosszasan részletezett, sorozatosnak mondható mulasztásai miatt nem észlelték időben a magzat kritikus állapotát (a halál oka a köldökzsinór összenyomódása miatt kialakult oxigénhiányos állapot volt). A bíróság megállapította, hogy alperes megsértette felperes anya és apa családi élethez fűződő személyiségi jogát és kötelezte alperest személyenként 5 000 000 Ft megfizetésére. Ítéletében rögzítette, hogy "egy érzelmileg jelentős személy halála visszafordíthatatlan történés, gyakran hatalmas próbatételt jelent, és igen nehezen feldolgozható krízis." A sérelemdíj mértékének meghatározása körében köztudomásúként értékelte, hogy a fiatal házasokat lelkileg súlyosan megviseli, hogy a feleségnek - egyébként alacsony besorolású várandósságot követően - halott magzatot kell megszülnie. Bizonyítatlanság hiányában azonban nem tudta megállapítani, hogy a felperesek házasságának megromlásához és felbontásához e megrázó eset járult-e hozzá.[33]
[21] Megsemmisítően hat a felperes pszichés egészségére, ha például egy apa tragikus balesete következtében családfői feladatait többé már képtelen ellátni és emiatt családja mindennapi életéből teljesen kikerül.[34]
[22] Véleményem szerint a családi élet körébe tartozónak kell tekinteni a házastársi bizalom megingását, emiatt a párkapcsolat megromlását,[35] a szexuális magatartásban jelentkező fokozott mértékű zavarokat, elbizonytalanodást,[36] valamint azt, hogy a felperes házastársaknak az elszenvedett baleset után kialakult lelki fájdalmaik és fizikai elváltozásaik miatt nincsen szexuális életük.[37]
[23] Az itt ismertetésre kerülő körülmények - együttesen bemutatva az elszenvedett szakmai nehézségekkel - kivétel nélkül egy már fentebb bemutatott sérelem, szempontcsoport járulékainak tekinthetők, hiszen leggyakrabban egy súlyos testi, vagy lelki sérülés, változás következményeként jelentkeznek. A bírói gyakorlat a sértett életvitelének megváltozása körében kizárólag a hosszan tartó, vagy végleges, jelentős hátrányokat, életminőség "csökkenéseket" tekinti orientáló tényezőknek a sérelemdíj összegének meghatározása során. Perbeli esetben felperes orvos 1 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni alperes televíziós műsorszolgáltatót, mivel az a riportjában azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes mulasztásának is köszönhető lenne egy haláleset bekövetkezése, holott a felperes az elhunyttal soha nem is találkozott. Felperes szerint a szóban forgó riport megjelenése a személyét rendkívül hátrányosan érintette, az ott közöltek alkalmasak arra, hogy a 25 év alatt felépített szakmai elismertségét megingathassák. A bíróság döntése szerint 750 000 Ft sérelemdíj alkalmas arra, hogy kompenzálja a jogsérelem által kiváltott életminőség-romlást. Az összeg leszállítását azzal indokolta, hogy a felperes életvitelét ugyan megzavarta a sérelem, azonban az rá nézve hosszú távú hátrányokat nem okozott és ilyeneket a felperes nem is bizonyított.[38] Ez az ítélet is azt támasztja alá, hogy az életvitel vonatkozásában a hátrányok tartósságát, súlyosságát kell mérlegelni.
[24] Az egyik legmegrázóbb eset egyértelműen az, ahol felperes az általa elszenvedett sérülések következtében nem tud részt venni a család életében, a korábban ráhárult gyereknevelési feladatok ellátásban és olyannyira vált képtelenné az önálló életvitelre és önellátásra, hogy felügyelet nélkül hagyni is kockázatos, hiszen folyamatos ápolásra és gondozásra szorul.[39] Egy anya számára feldolgozhatatlan lelki teherrel jár, - azon túl, hogy újabb gyermeket nem vállalhat - ha gyermekével már nem tud úgy foglalkozni, mint korábban.[40] További, klasszikusan ebben a körben értékelendő szempontok: a társas kapcsolatok beszűkülése és ennek következtében az elmagányosodás fennállásának a veszélye.[41]
[25] Ezeken túlmenően összegszerűséget növelő faktorként ritkán, viszonylag kisebb jelentőséggel és súllyal jelennek meg a szabadidős, kulturális és szórakozási lehetőségek beszűkülése,[42] vagy ha a sértettnek fel kellett hagynia a korábban rendszeresen űzött sporttevékenységével.[43]
[26] Az intézmény teleologikus értelmezése alapján a sérelemdíjként megítélt összegnek arra is alkalmasnak kell lennie, hogy kifejtse a jogintézmény jogsértéstől visszatartó, preventív hatását. Ugyanakkor, mint ahogy azt a Fővárosi Ítélőtábla is kiemelte, nem alkalmazható a sérelemdíj olyan körülmények között, ahol a magánjogi szankció kompenzációs funkcióját elveszíti, ugyanakkor szinte kizárólag magánjogi büntetésként hat.[44] Osztva a jogirodalom egységesnek mondható álláspontját, magam is úgy vélem, hogy a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésben rögzített szempontok többsége - nevezetesen a jogsértés súlya, ismétlődő jellege és a felróhatóság mértéke - elégtételi színezettel bír és kivétel nélkül a másodlagos funkcióként felfogott magánjogi büntetés/prevenciós funkció körében kerül értékelésre. Valamennyi tényező a személyiségi jogot sértő magatartásra és a jogsértő személyére, nem pedig a károsító eredményre fókuszál. A normatívan nevesített szempontok alapján a következő észrevételeket lehet tenni a jogalkalmazást vizsgálva.
[27] Kutatásom során arra az álláspontra jutottam, hogy a jogsértés súlya az a tényező, amely vonatkozásában a leginkább kidomborodnak a jogesetek egyedi specifikumai, ezért nagyon nehéz egységes rendszerbe szedni az itt figyelembe vett szempontokat. A Kúria egyik döntésében kimondta, hogy önmagában a jogsértés nem jelentéktelen tárgyi súlya is megalapozhatja a sérelemdíj megállapítását.[45]
[28] A személyiségi jogi sérelem súlya önállóan kialakítandó kategória. Megítélésénél szempont lehet a többes személyiségi jogsértés. Egyik esete, ha az alperes magatartásával egyetlen személyiségi jog többrendbeli sérelmét idézi elő: így értékelte az Egri Törvényszék az alperes terhére az általa elkövetett 5 rendbeli jóhírnév és 2 rendbeli becsület megsértését.[46] Másik esetkör, ha a cselekmény felróhatóan több jogtárgyat sért egyidejűleg. Orientáló tényező lehet a jogalkalmazó számára, ha a jogsértés széles körben valósul meg, mert például azt egy sajtóorgánum vagy médiaszolgáltató valósítja meg: a másodfokú bíróság szerint az elsőfok helyesen és okszerűen mérlegelte a jogsértés súlya körében azt, hogy a felperes jóhírnevét sértő közlések a társadalom széles rétegéhez eljutottak az alperesi cikkek útján. Ezek alapján joggal juthatnánk arra a következtetésre, hogy a nem nyilvánosan megvalósított jogsértések súlya kevésbé veendő figyelembe a visszatartó funkció körében. Csakhogy a jogsértés súlyának értékelése, mint láttuk, mindig az ügyek fokozottabb egyedi megítélését kívánja. Így képzelhető el, hogy akár e-mailen keresztül megvalósított személyiségi jogi jogsértések súlya is lehet jelentős, annak ellenére, hogy azok szűk körben valósulnak meg.[47] Az azonban vitathatatlan, hogy önmagában valamely bűncselekmény elkövetésével való alaptalan vádaskodás kirívó jogsértésnek tekintendő.[48]
[29] Az "ismétlődő jelleg" egy zárószavazás előtt benyújtott módosító indítvány hatására került bele az elfogadott törvénybe.[49] A Ptk. kodifikációja mindenképpen elkerülendőnek tartotta és a jogirodalom is óva int attól, hogy a gyakorlat a büntető elemnek adjon hangsúlyt. Vékás Lajos a következőképpen vélekedik: "Félreértésnek kell tekinteni, mert téves irányvételre ösztönöz az elfogadott törvényszövegnek az a kitétele, amely szerint a sérelemdíj mértékét - egyebek mellett - a jogsértés "ismétlődő jellegére", egy kimondottan büntetőjogi minősítő körülményre tekintettel kell megállapítani."[50]
[30] Véleményem szerint a gyakorlat számára még nem letisztult, hogy milyen sarokpontokra is kellene fókuszálni e kitétel mérlegelése során. Jól szemlélteti a dilemmát a következő példa.
[31] A Szegedi Ítélőtábla szerint fokozza a jogsértés súlyát, valamint a büntető szankció szerepét a sérelemdíj megállapításánál, ha az alperes annak ellenére tanúsít ismételten jogsértő magatartást, hogy az általa használt kifejezésről a bíróság korábban már megállapította, hogy sérti a felperes becsületét. Mérlegelése során a jogsértés fokához, gyakoriságához és a felróhatóság mértékéhez igazította a büntető szankció súlyát.[51] Tehát ebben az esetben a jogsértés ismétlődő jellege - jelesül ugyanazon becsületsértő kifejezés használata - a jogsértés súlya körében kapott hangsúlyos szerepet. Fokozza a zavart, hogy indokolásában nem az ismétlődő jelleget, hanem a jogsértés gyakoriságát említi, mint a büntető funkció körében értékelendő szempontot, ami meggyőződésem szerint nem helytálló, hiszen itt egyértelműen ismétlődő, nem pedig gyakori cselekményről volt szó.
[32] Ez alapján úgy gondolom, hogy teljesen szükségtelennek tűnik a törvényben külön kihangsúlyozni e tisztán büntető körülményt, hiszen azokban az esetekben, ahol relevanciával bírhat a cselekmény ismétlődő jellege, ott a bíróságok megfelelően tudnák azt értékelni a jogsértés súlya körében, kvázi annak egy alkategóriájaként. Eddigi kutatásaim során olyan ítélettel nem találkoztam, ahol a bíróság kifejezetten nagy hangsúllyal értékelte volna a jogsértés ismétlődő jellegét, tehát maga a judikatúra is igyekszik a törvény adta keretek között óvatosan bánni e széles körben vitatott szempont értékelésével.
[33] Aligha lehetne vitatni, hogy a felróhatóság fokának figyelembevétele a pönális funkcióhoz kapcsolódik. A felróhatóság mint tudati kategória a jogsértő viszonyát fejezi ki a jogellenes magatartásához. A felróhatóság a polgári jogban az adott helyzetben általában elvárható magatartást jelenti.[52]
[34] A sérelemdíj intézményét a jogalkotó rendszertanilag a kártérítési jogon kívül helyezte el, mégis szoros összefüggésben van vele, ugyanis a Ptk. nem alakított ki egy teljesen új felelősségi alakzatot, hanem visszautal a kártérítési jog szerinti általános vagy speciális felelősségi formákra. "A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - így a kimentés módjára is - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni."[53] Tehát a sérelemdíj mind objektív, mind szubjektív szankció is lehet, mert a sérelemdíj fizetésre kötelezés alóli mentesülés feltételeit a jogsértő személyre irányadó (objektív vagy szubjektív) felelősségi rendszer alapján kell értékelni.[54] Elméletileg a kontraktuális és az általános deliktuális felelősség egyaránt szóba jöhet, azonban a gyakorlatban az utóbbi a gyakoribb (pl.: jóhírnév, becsület, képmás sérelme). Maga a felróhatóság vagy annak a hiánya az igényérvényesítés jogalapja tekintetében releváns, hacsak nem a felróhatóságtól független, objektív felelősségi alakzat irányadó a jogsértőre (pl. a közlekedési balesetet okozó gépjármű vezetőjének veszélyes üzemi felelőssége). Ellenben, a felróhatóság foka már összegszerűséget alakító tényező: eltérő súllyal esik latba a szándékos, a súlyos vagy az enyhe gondatlansággal elkövetett jogsértés.
[35] A szándékos jogsértésre szinte mindig kitérnek indokolásukban a bíróságok és magasabb összeggel sújtják a jogsértőt, ha célzatosan, egyenes szándékkal jár el. Jelentős mértékű ugyanis az alperes magatartásának felróhatósága, ha kifejezetten lejáratási célzattal (ráadásul perbeli esetben oknyomozó újságíróként) tesz közzé olyan állításokat, amelyeknek a valóságát a per során még csak meg sem kísérli bizonyítani.[55] Szintén fokozza a felróhatóság mértékét, ha a jogsértő hasznot húzni szándékozik a jogsértő magatartásból, legyen az akár anyagi vagy akár politikai haszon.[56] Általában megállapítható, hogy a bulvárújságok anyagi haszonszerzés által valósítanak meg személyiségi jogi jogsértéseket.[57]
[36] Nemcsak a szándékosság, hanem a jogsértő személyétől függően a súlyos gondatlanság is összegszerűséget emelő tényező lehet: perbeli esetben a bíróság az alperes kórház által tanúsított többszörös gondatlan magatartáshoz viszonyítottan állapított meg 3 000 000 Ft összegű sérelemdíjat. [58]
[37] A funkcióközpontú megközelítés befolyással van az összegszerűségre. A kérdés az, hogy mekkora az a minimális összeg, amely mellett a sérelemdíj még képes betölteni funkcióját, azaz a közvetett kompenzációt, valamint a jogsértéstől visszatartó preventív hatását? A gyakorlat a teleologikus értelmezés útján közelíti meg a kérdéskört. E szerint nem lehet sérelemdíjat alkalmazni abban az esetben, ha a megítélt összeg nem egyeztethető össze az intézmény személyiségi jogi jogvédelem rendszerében betöltött szerepével és a jogszabály Alaptörvény 28. cikkének megfelelő értelmezésével.[59]
[38] Perbeli esetben az elsőfokú bíróság 40 000 Ft sérelemdíjat ítélt meg, amiért az alperes egy hangfelvétel engedély nélküli rögzítésével megsértette felperes hangfelvételhez való jogát. A másodfokú bíróság a megállapított összeget a jogintézmény céljához képest méltatlanul alacsonynak találta és a magánjogi szankciós jellegre is tekintettel 100 000 Ft összegű sérelemdíjat tartott megfelelőnek az elszenvedett hátrány kompenzálására.[60] A funkció-analízis talaján állva a Fővárosi Ítélőtábla is a teleologikus értelmezést tartotta szem előtt, amikor úgy érvelt, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 50 000 Ft összegű marasztalás olyan minimális összeg, amely a sérelemdíj intézményét kiüresíti, hiszen annak megfelelő kompenzációs jellege és visszatartó ereje kell, hogy legyen.[61] Véleményem szerint, Lábady Tamás szavaival élve, az intézmény rangját, komolyságát és méltóságát devalválta az az ítélet, ahol a bíróság 25 000 Ft-ot látott alkalmasnak és egyben elegendőnek a sérelemdíjnak a részben elégtétel adását szolgáló, részben magánjogi büntetés funkciójának biztosítására.[62] Jóllehet e döntés annak köszönhető, hogy közvetlenül a Polgári Törvénykönyv hatályba lépését követően a bírói gyakorlat még meglehetősen kiforratlan volt. Következésképp, ha az elszenvedett sérelem nem olyan mértékű, amely a sértett fél oldaláról pénzbeli ellensúlyozást, a jogsértő oldaláról pedig magánjogi szankciót igényelne, akkor a sérelemdíj alkalmazásának nincsen helye.
[39] Az általam feldolgozott ítéletanyagból arra a következtetésre lehet jutni, hogy legalább 100 000 Ft a sérelemdíj megítélhető összege. Mindössze egyetlen jogerős ítéletben találkoztam 100 000 Ft alatti (50 000 Ft-os) marasztalással, azonban ott kizárólag az a többlettényállási elem indokolta a sérelemdíj alkalmazását, hogy a sértő közlés ügyfélszolgálati viszonyban hangzott el, ellenkező esetben csak a becsületsértés megállapításának lett volna helye.[63]
[40] Reális veszélyként merült fel a sérelemdíjjal kapcsolatban, hogy a bírói gyakorlat nem fogja megtartani a kompenzációs funkció primátusát, hanem a pönális jelleget helyezi majd túlzottan előtérbe. A judikatúra reagált és még a törvény hatályba lépését megelőzően született a Fővárosi Ítélőtáblának egy polgári kollégiumi véleménye, amely a két funkció egyensúlyára hívja fel a figyelmet: "Tekintettel kell lenni a pénzbeli marasztalás társadalmilag elismert céljára: arra, hogy a megítélt összeg valóságos elégtételt nyújtson a személyiségi jogsértéssel okozott hátrány, sérelem kielégítésére (kompenzáció), ugyanakkor az a jogsértés szankcionálására is alkalmas legyen."[64]
[41] A legmarkánsabban a következő, komoly jelentőségű döntésében oszlatta szét a Fővárosi Ítélőtábla a kompenzációs funkció elsődlegessége körüli kételyeket:[65] Felperesek keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy az alperes azzal, hogy zavaróan hangos kutyákat tart a szomszéd kertben és a kutyák ugatása ellen nem tesz semmit, megsértette a magánlakás zavartalan használatához és pihenéshez fűződő jogukat. Felperesek fejenként 150 000 Ft sérelemdíjat követeltek az alperestől. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes kutyáinak tartásával és annak módjával sértette meg a felperesek személyiségi jogait. I.-X. rendű felpereseknek, valamint a XII. és XIII. rendű felpereseknek fejenként 150 000 Ft, a XIV. rendű felperesnek 100 000 Ft, a XI. rendű felperes részére 80 000 Ft sérelemdíjat ítélt meg. A másodfok döntése szerint az alperes kizárólag a kutyatartás azon módjával sértette meg a felperesek magánlakás zavartalan használatához fűződő személyiségi jogát, hogy nem tett hathatós intézkedést annak érdekében, hogy a kutyák napközbeni ugatásának zavaró hatását mérsékelje. A sérelemdíj funkciójával kapcsolatban elvi éllel kifejtette, hogy a sérelemdíj elégtételi, kompenzációs és magánjogi büntetés funkciót is betölt, ezeknek a funkcióknak pedig a fent ismertetett egyensúlyát a sérelemdíj alkalmazásakor meg kell őrizni. Nem alkalmazható a sérelemdíj olyan körülmények között, ahol a magánjogi szankció kompenzációs funkcióját elveszíti, ugyanakkor szinte kizárólag magánjogi büntetésként hat. (Jelen ügyre vetítve ez azt jelentette, hogy még egy alacsonyabb, fejenként 50 000 forintos sérelemdíj is súlyos büntetést eredményezne, a kompenzálásra pedig egyáltalán nem lenne alkalmas.)
[42] Az ilyenfajta "egyértelművé tétel" más bíróságok határozataiban is megjelenik: példának hozható a Debreceni Ítélőtábla konkrét ítélete, amely kimondta, hogy a sérelemdíj elsődleges funkciója a jogsértés vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja, reparálása; e kompenzációs funkció mellett a sérelemdíj fizetésre kötelezésnek nyilvánvalóan lehet/van prevenciós funkciója is.[66]
[43] Tehát, pont került a funkciók körül folyó egyik legfőbb vita végére azzal, hogy egyértelműen deklarálva lett a bíróságok által: a sérelemdíjat elsődlegesen és kizárólagosan nem lehet magánjogi büntetésként megítélni, valamint egymáshoz való viszonyukban a kompenzáció élvez primátust. A bíróságok konzekvensen betartják ezt a szabályt és még olyan esetekben sem helyezkednek a jogalap tekintetében a pönális funkció talajára, amikor talán a leginkább indokoltnak tűnhetne az elkövetőt a magánjog eszközeivel megbüntetni és visszatartani a további jogsértések elkövetésétől. Ez pedig az az esetkör, amikor a jogsértő cselekménye önmagában kimeríthetné egy bűncselekmény törvényi tényállását, azonban büntetőbírósági ítélet valamilyen okból (pl.: bizonyítékok hiánya) nem születik,[67] vagyis elmondható, hogy még véletlenül sem ruházzák fel magukat a polgári jogi tanácsok egyfajta "pót-büntetőbírósági" szerepkörrel.
[44] Kutatásaim alapján az egyedi tényállásoktól függően három különböző modellt lehet felállítani. Ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy objektív mérce az immateriális sérelmek sajátosságai miatt nem állítható fel.
[45] Tulajdonképpen alapesetnek tekinthető, amikor a jogalkalmazó mind a két funkcióhoz tartozó szempontokat mérlegelési körébe vonja és az összeget úgy kalkulálja, hogy az alkalmas legyen a kompenzációs, valamint az elégtételi/prevenciós funkciókat betölteni. A Győri Ítélőtábla a felperes terhességét engedély nélkül nyilvánosságra hozó alperest 600 000 Ft megfizetésére kötelezte és úgy indokolta döntését, hogy a sérelemdíj kompenzációs funkciója mellett - a marasztalás összegéből is kitűnően - érvényesülnie kell a sérelemdíj magánjogi büntetés jellegének.[68] A Pécsi Ítélőtábla egy aknába zuhant felperes esetében a jogsértés súlya és a felróhatóság mértéke mellett a felperes sérüléseit, illetve azok gyógytartamát is értékelte és a káridőponti ár- és értékviszonyok mellett 800 000 Ft sérelemdíjat talált alkalmasnak mind a sérelemdíj kompenzációs, mind pedig magánjogi büntetés funkciójának betöltésére.[69]
[46] Kérdés, hogy a prevenció körében mekkora az az összeg, amely hatékony visszatartó erőt tud képviselni a jogsértő irányába? Ha magánszemély jogsértőről beszélünk, akkor használhatjuk azt a megközelítést, amelyet a Pécsi Ítélőtábla alkalmazott egy ügyben: helybenhagyta az elsőfok által megítélt 150 000 Ft-ot, amely meghaladja az alperes 1 havi jövedelmét. Erre figyelemmel pedig megalapozott következtetést lehet levonni arra, hogy a megítélt összeg, azon túl, hogy az okozott nem vagyoni sérelmeket megfelelően kompenzálja, elegendő az alperes visszatartására a konkrét jogsértés megismétlésétől, újabb elkövetésétől.[70]
[47] Természetesen a bíróságok ítéletükben nem úgy határozzák meg a végösszeget, hogy megadják külön a reparálásra és külön a magánjogi büntetésre szánt értéket, majd ezeket csak egyszerűen összeadják. Így nem tudunk következtetést levonni arra nézve, hogy a végeredmény miként és mennyiben tartja vissza az alperest (valamit a társadalom valamennyi tagját) a további jogsértésektől, mindenesetre magánszemély esetében helyesnek és követendőnek tartom, hogy figyelembe vesszük annak jövedelemét, vagyoni-anyagi viszonyait.
[48] Más a helyzet akkor, ha a károkozó egy szervezet (tipikusan sajtóorgánumok, médiaszolgáltatók). Náluk a cél, hogy produktumaikkal minél nagyobb közönséget érjenek el, ezért mérlegelhetnek úgy az olvasókért, fogyasztókért folytatott harc során, hogy számukra megéri közölni a személyiségi jogot sértő tartalmat, kvázi "bevállalni" a marasztaló ítéletet, hiszen akár a sérelemdíjként potenciálisan megállapított összeg sokszorosát kereshetik meg. Azonban, erre a méltányolandó körülményre tekintettel vezette be a jogalkotó objektív szankcióként azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át a sérelmet szenvedett javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.[71]
[49] Nem kizárt - és ezt számos ítélet is alátámasztja - hogy a bíróság kizárólag az elszenvedett sérelmeket kívánja kiegyenlíteni, azaz csak kompenzál (a bíróságok más kifejezéseket is használhatnak: például "sérelmek orvoslása", vagy "sérelmekkel arányban álló"). Például a Fővárosi Törvényszék az alperessel szemben 400 000 Ft sérelemdíjat ítélt meg, mivel egy internetes portálon közzétett cikkel megsértette felperes magántitokhoz és személyes adatok védelméhez való személyiségi jogait. A sérelemdíj mértékének meghatározása körében a bíróság a jogsértés felperesre gyakorolt hatása, a jogsértés elkövetésének száma, súlya és a felróhatóság mértéke alapján foglalt állást abban a kérdésben, hogy a sérelemdíjként megjelölt összeg mennyiben alkalmas a sérelem kompenzálására, azzal mennyiben áll arányban.[72] A Fővárosi Ítélőtábla konkrét ítéletében például 1 750 000 Ft-ot tartott alkalmasnak arra, hogy kompenzálja a felperes esetében az alperesek által elkövetett jogsérelem miatti hírnévrontást.[73]
[50] Zsákutcába kerül a prevenció/elégtétel a jogalap és az összegszerűség tekintetében az olyan tényállásoknál, ahol a büntetéstartalmú összeget nem a károsult, hanem annak felelősségbiztosítója fizetné meg, hiszen az a társasággal szemben nyilvánvalóan nem szolgálná a megelőzés célját. Ezekben az esetekben is csak a kompenzációra hivatkozik az ítélkezés.[74]
[51] Vannak olyan megrázó tényállások, ahol egy tragikus baleset a személyiség teljes megsemmisüléséhez vezet: a Győri Ítélőtábla előtt lévő jogesetben a középkorú családapa felperes egy autó utasaként szenvedett el közúti balesetet. Ennek következtében "emberi ronccsá" vált, mivel nyaktól lefelé lebénult, széklet- és vizelettartó képességét elvesztette, önellátásra és önkiszolgálásra teljesen képtelenné vált, folyamatos felügyeletre szorul, közel 100%-os egészségkárosodást szenvedett el, pszichés fájdalmai elképzelhetetlenek, az életet szenvedésként éli meg. Az alperesi felelősségbiztosító által már korábban megfizetett 15 000 000 Ft mellé az Ítélőtábla további 15 000 000 Ft-ot látott szükségesnek és elégségesnek a felperes által elszenvedett hátrányok kompenzálásra.[75] Osztom Lábady Tamás véleményét, mely szerint ilyen tragikus tényállás mellett a reparatív és prevenciós funkciók egyaránt kiüresednek. [76]
[52] Végül a harmadik esetkör, amikor az ügy egyedi megítélésétől függően a sérelemdíj prevenciós jellege jobban kidomborodik, anélkül, hogy kizárólagosan érvényesülne. Leggyakrabban akkor fordul elő, ha a prevenciós funkció körében értékelendő valamelyik szempontot kifejezetten hangsúlyosan kell értékelni (pl. súlyos fokú a felróhatóság, vagy tartós, széles körben megvalósuló jogsértésről van szó). Így például:
[53] Felperes politikus arról nyilatkozott, hogy kötelezővé tenné a 12-18 éves korosztály számára a drogtesztet. Erre elindult felperes és alperes (aki maga is politikus) között egy kölcsönös üzengetés a közösségi médiában, amelynek során alperes kifogásolta, hogy felperes nem vállalja, hogy korábban már fogyasztott kábítószert. Alperes közzétett egy olyan képet is, ami a felperest látszólag meglehetősen csapzott állapotban láttatja, azonban azt egy nyilvános közéleti szereplése során készült videóból vágta ki szándékosan torzító, megtévesztő szándékkal. A bíróság a jóhírnév sérelmét nem, hanem csak a képmáshoz való jog sérelmét állapította meg, azonban a felperes által hivatkozott hátrányok kizárólag a jóhírnév megsértéséhez kapcsolódtak. A Fővárosi Törvényszék szerint tekintettel arra, hogy az ügyben a sérelemdíj kompenzációs jellege nem dominál, a bíróság a sérelemdíj összegét nem állapította meg jelentős mértékben, azonban megállapítása során figyelemmel volt arra, hogy az alperesnek politikusként tisztában kellett lennie azzal, hogy az általa közzétett képmás torzítottnak minősül.[77]
[54] Megválaszolva kutatásom fő kérdését, leszögezhető, hogy a judiaktúra jogalap tekintetében, egységesen a kompenzációs funkció talaján áll. A sérelemdíjra a bírák - összhangban annak elsődleges funkciójával - elsősorban az elszenvedett immateriális sérelmeket orvosló, az elveszett életörömök pótlására szolgáló jogintézményként tekintenek és a jogirodalmi aggodalmak és lehetséges veszélyek ellenére nem térítették el azt a polgári jog elveivel összeegyeztethetetlen büntető kártérítés felé, ugyanis kizárólag a sérelemdíj prevenciós funkciójára - mint jogalapra - hivatkozva a bíróságok nem hoznak ítéletet. Előfordul, hogy egy kirívóan súlyos, tartós jogsértés esetén előtérbe kerül a visszatartó jelleg, azonban az esetek döntő többségében a prevenciós funkció csakis a marasztalás összegének kialakítása során nyer értékelést, méghozzá - értelemszerűen - összegszerűséget emelő tényezőként.
[55] Ismert hazai lapok, médiatartalom-szolgáltatók visszatérően szerepelnek alperesi pozícióban, ami felveti a kérdést, hogy eredményes tud-e lenni a prevenciós funkció. Az ítéletekből nem derült ki, hogy a teljes végösszeg mekkora részét teszi ki az alapnak tekintendő kompenzációs, és mekkora részét az azt megemelő prevenciós összeg, továbbá azt is ritkán taglalta a bíróság, hogy milyen megfontolások alapján tartaná az adott összeget hatékony visszatartó erővel bírónak. Nyilvánvalóan az efféle, túlzottan részletesnek is nevezhető indokolás nem várható el a jogalkalmazótól, azonban kétségtelen, hogy könnyedén megválaszolható lenne, milyen funkciót tulajdonít valójában a judikatúra a jogintézménynek, valamint tisztább képet kaphatnánk arról, hogy a jövőbeni jogsértések tekintetében mennyiben bír valódi visszatartó erővel a sérelemdíj. ■
JEGYZETEK
[1] A szerző ügyészségi fogalmazó.
[2] Jelen tanulmány a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójának Polgári Jogi 1 (Személyek joga és személyiségvédelem) Tagozatában II. helyezést elért dolgozatnak a rövidített változata. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült. Témavezető: Prof. Dr. Görög Márta.
[3] Sólyom László: A személyiségi jogok elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 313. o.
[4] Lábady Tamás: Sérelemdíj versus nem vagyoni kártérítés. Állam- és Jogtudomány, 2016/1. sz. 40-45. o.
[5] Fézer Tamás: A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban. HVG-ORAC, Budapest, 2011. 79. o.
[6] Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyvről. Jogtudományi Közlöny, 2013/május. 225-242. o.
[7] Fézer i.m. 347. o.
[8] Vékás i.m. 225-242. o.
[9] Új Ptk. Tanácsadó Testület Véleménye - Hozható-e olyan ítélet, amely a személyiségi jog megsértése esetén azon az alapon utasítja el a sérelemdíj iránti keresetet, hogy a sérelmet szenvedett felet nem érte hátrány? [Ptk. 2:52.§] https://kuria-birosag.hu/hu/ptk?tid%5B%5D=344&body_value (2019. szeptember 28.)
[10] Görög Márta: Miként ítélhető meg a megítélhetetlen? In: Homoki Nagy Mária (főszerk.): Ünnepi kötet Dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged, 2018. 349-357. o.
[11] Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései. Kúriai Döntések. Bírósági Határozatok, 2013/7. sz. 745. o.
[12] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. HVG-ORAC, Budapest, 2015. 827-846. o.
[13] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.387/2015/3.; Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.240/2015/4.
[14] Petrik Ferenc: Sérelemdíj. In: Petrik Ferenc (szerk.): Polgári Jog - Kommentár a gyakorlat számára (a 2013. évi V. tv., az új Ptk. kommentárja). I. kötet. Második könyv, harmadik rész. HVG-ORAC, Budapest, 2013. 101. o.
[15] Miskolci Törvényszék P.20.811/2017/28. Perbeli esetben felperes nő több, eltérő helyen szenvedett el különböző mélységű kutyaharapásokat.
[16] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.111/2016/3. Perbeli esetben felperes bezuhant egy aknába, mivel annak fedőlapja helytelenül került rögzítésre. Bokatörést szenvedett, a teljes gyógyulás időtartama 4 hónapot vett igénybe.
[17] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.059/2017/4. Perbeli esetben felperes súlyos motorbalesetet szenvedett, össz-szervezeti egészségkárosodása 14%-os. A másodfokú bíróság a 6 000 000 Ft-os sérelemdíj kialakítása során nagy hangsúllyal értékelte, hogy a felperesnek azzal a tudattal kell élnie, hogy életkorának előrehaladtával csípő- és térdízületi állapota akár súlyosabb mértékben romolhat.
[18] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2010. 291. o.
[19] Fővárosi Törvényszék P.24.780/2017/14.
[20] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.164/2018/5.
[21] Miskolci Törvényszék P.20.811/2017/28.
[22] Szolnoki Törvényszék P.21.142/2015/29.
[23] Győri Ítélőtábla Pf.I.20.183/2017/4.
[24] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.791/2018/6.
[25] Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.194/2017/4.
[26] Vö.: Görög Márta: A nem vagyoni kártérítés összege. In: Tóth Károly (szerk.): Tanulmányok Dr. Bessenyei Lajos egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged, 2007. 203-215. o.
[27] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.007/2019/4.
[28] Szolnoki Törvényszék P.21.142/2015/29. Perbeli esetben a felperes férjét nem tájékoztatták időben a tüdején lévő daganatról, hanem csak később, amikor már állapota folyamatosan romlott. Felperesnek az elhunyt férjével kitűnő, harmonikus volt a kapcsolata, mindenben egymásra voltak utalva. Férje halála megrázta a felperest, patológiás, kóros gyászreakciók törtek ki belőle, teljesen introvertálttá vált. A törvényszék 3 000 000 Forintot tartott alkalmasnak a felperest ért sérelmek kompenzálására.
[29] Fővárosi Törvényszék P.23.319/2017/25.
[30] Egri Törvényszék P.20.094/2016/84. Perbeli esetben alperes a 2014-es önkormányzati választásokra szórólapot állíttatott ki egy 700 fős településen. Az azon szereplő kijelentésekkel 5 rendben megsértette a felperes jóhírnevét, 2 rendben a becsületét. 750 000 Ft sérelemdíjat ítélt meg a bíróság.
[31] Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.009/2019/3. Perbeli esetben egy internetes portál tévesen felperest hozta összefüggésbe a hírhedt kaposvári trafikgyilkossággal. Jogerősen 1 000 000 Ft-ot kapott sérelemdíjként.
[32] Kaposvári Törvényszék P.20.883/2016/14. Perbeli esetben alperes alaptalanul egy cikkben azzal vádolta meg felperes polgármestert (aki szomszédja), hogy saját kapubejáróját a városi utak felújítására szánt aszfaltból csináltatta meg. Alperest jogerősen bűnösnek mondták ki rágalmazás vétségében. A Pécsi Ítélőtábla felperesnek jogerősen 150 000 Ft-ot ítélt meg.
[33] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.256/2019/4.
[34] Szombathelyi Törvényszék P.20.148/2016/18/I. Perbeli esetben az apa nyaktól lefelé lebénult, önálló életvitelre teljesen képtelenné vált. Jogerősen a Győri Ítélőtábla 15 000 000 Ft-ot ítélt meg kizárólag a kompenzációs funkcióra hivatkozva.
[35] Fővárosi Törvényszék P.23.319/2017/25.
[36] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.059/2017/4.
[37] Győri Törvényszék P.20.889/2015/41. I.r. és II. r felperes házastársak, III. r. felperes kiskorú gyerekük. II. rendű felperes előadta, hogy le sem mer vetkőzni férje előtt. A bíróság hangsúlyosan értékelte II. r. felperes javára egy újabb gyermek vállalásának a kockázatát.
[38] Fővárosi Törvényszék P.21.338/2017/16.
[39] Győri Ítélőtábla Pf.I.20.183/2017/4.
[40] Győri Törvényszék P.20.889/2015/41. Felperes anya nem tudja felemelni a gyermekét, hasi sérülései miatt újabb gyermeket nem vállalhat.
[41] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.059/2017/4.
[42] Győri Törvényszék P.20.889/2015/41. Korábban aktív közösségi életet éltek a felperesek, kirándultak, színházba, moziba és fürdőbe jártak, azonban a baleset óta kapcsolatuk megromlása miatt közös programokat már nem szerveznek.
[43] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.059/2017/4. Perbeli esetben a thai boksz edzésekkel kellett örökre felhagynia felperesnek.
[44] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.106/2016/7-II.
[45] Kúria Pfv.IV.22.098/2016/6.
[46] Egri Törvényszék P.20.094/2016/84. Perbeli esetben alperes és felperes egy 700 lakosú község polgármesterjelöltjei voltak. Alperes a 2014-es önkormányzati választásokra kiállított szórólapon tett kijelentésekkel 5 rendben megsértette a felperes becsületét és 2 rendben a jóhírnevét.
[47] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.164/2018/3/II. Az anonimizált ítéletből sajnos kitakarásra került, hogy milyen (vélhetően nyomdafestéket nem tűrő) kifejezésekkel sértette meg az alperes levelében felperes becsületét.
[48] Kúria Pfv.IV.22.098/2016/6.
[49] Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság Bizottsági Módosító Javaslata, irományszám: T/7971/215. 2012. december 12. https://www.parlament.hu/irom39/07971/07971-0215.pdf (2019. december 01.)
[50] Vékás i.m. 225-242. o.
[51] Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.564/2017/3. Perbeli esetben felperes polgármester, alperes önkormányzati képviselő. Egy Facebook csoportban "kibaszott köcsögnek" nevezte felperest, amiről jogerősen megállapította a bíróság, hogy sérti a felperes becsülethez fűződő személyiségi jogát. Később felperes saját oldalán őt "szarházi köcsögnek" nevezte. E kijelentése miatt 300 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte az Ítélőtábla.
[53] Ptk. 2:52. § (2) bekezdés
[54] Vö.: Görög (2018) i.m. 349-357. o., Fuglinszky i.m. 829-830. o., Fézer i.m. 200. o.
[55] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.211/2019/3. Felperes az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági cége. Alperes újságíró korrupcióval és adócsalással vádolta meg alaptalanul a társaságot. A kompenzációs és prevenciós funkcióra tekintettel 100 000 Ft-ot kellett fizetnie.
[56] Egri Törvényszék P.20.094/2016/84. A haszonszerzési célzatot azzal összefüggésben értékelte, hogy a választási szórólapon tett személyiségi jogot sértő kijelentések csökkentik felperes rivális polgármesterjelölt győzelmi esélyeit a választásokon.
[57] Győri Ítélőtábla Pf.I.20.047/2018/5/I. Perbeli esetben egy napilap megsértette a felperesek magánélethez való személyiségi jogát azzal, hogy hozzájárulásuk nélkül jelentetett meg egy cikket arról, hogy gyermeket várnak.
[58] Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.060/2017/4. Felperes házastársát alperesi kórház ideggyógyászati osztályára szállították, mert zavart volt. Éjszaka 2 óra 40 perckor kikelt az ágyából azonban elesett és beverte a fejét. 6 óra 30 perckor már eszméletlen volt, de csak 7 óra 30 perckor végeztek nála CT vizsgálatot. 9 óra 20 perckor súlyos tudatzavart észleltek nála. 21-én elhunyt.
[59] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.106/2016/7-II.
[60] Kúria Pfv.IV.20.426/2018/11. A Kúria szerint okszerű mérlegeléssel állapította meg a másodfok az összeget.
[61] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.586/2015/3/II. Az Ítélőtábla 600 000 Ft-ra emelte fel a sérelemdíj mértékét.
[62] Debreceni Törvényszék P.21.367/2014/12. Perbeli esetben alperes egy Facebook csoportban többször is dehonesztálta felperes közös képviselő tevékenységét, különböző cifra jelzőkkel illette.
[63] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.473/2018/8. Perbeli esetben alperes a gázszolgáltató ügyfélszolgálatosa. Felperes fogyasztó és alperes között telefonos szóváltás alakult ki, amikor az alperes azt mondta: "beteg ez az ember".
[64] A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleménye a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj megtérítése iránti követelések elbírálásának a polgári perben felmerülő egyes kérdésekről.
[65] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.106/2016/7-II.
[66] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.473/2018/8. További példák: Fővárosi Törvényszék P.21.865/2018/5.; Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.059/2017/4.; Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.413/2018/4.
[67] Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.194/2017/4. Perbeli esetben felperest lovaglás közben az alperesek gépjárművel üldözték, felperes lova elé vágtak. Többször is próbált kitérni a gépkocsi elől, de folyamatosan követték, a ló még meg is sérült egy felágaskodás alkalmával. Az ügyészség alperesekkel szemben vádat emelt, de a bíróság nem látott elég bizonyítékot annak megállapításához, hogy bűncselekmény történt.
[68] Győri Ítélőtábla Pf.I.20.047/2018/5/I.
[69] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.111/2016/3. Perbeli esetben felperes az alperesi kórház tulajdonában álló épület mellett kialakított csapadékvíz-elvezető járdán haladt, amikor egy nem megfelelően rögzített aknafedélre lépett és a 70 cm mély aknába zuhant. Bal felkarcsontja eltört.
[70] Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.069/2017/4.
[71] Ptk. 2:51. § (1) bekezdés e) pont
[72] Fővárosi Törvényszék P.23.764/2017/8.
[73] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.257/2018/4-II. Perbeli esetben felperes közszereplő, akinek a cégével kapcsolatban több alperesi médium is azt állította, hogy kapcsolatban van egy, az 1990-es évek leszámolásaival összehozható céggel. További példák: Szegedi Törvényszék: P.20.167/2018/4.; Szolnoki Törvényszék P.20.506/2018/20.; Fővárosi Törvényszék P.24.780/2017/14.
[74] Például: Győri Törvényszék P.20.889/2015/41.; Győri Ítélőtábla Pf.I.20.183/2017/4.; Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.059/2017/4.
[75] Győri Ítélőtábla Pf.I.20.183/2017/4.
[76] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992. 16-25. o.
[77] Fővárosi Törvényszék P.21.598/2015/11. 700 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte a bíróság az alperest.
Visszaugrás
