A vagyon tulajdonosa (természetes személy, jogi személy, állam) gyakran nem maga kezeli a vagyonát, hanem mást bíz meg ezzel. A vagyon kezelésére vonatkozó jogosultság származhat jogszabályból vagy a tulajdonossal (megbízóval) kötött szerződésből egyaránt. Az azonban általános társadalmi elvárás, hogy a vagyon kezelője a megbízójának az érdekei szerint járjon el. A vagyonkezelő kötelességszegése a büntetőjog által is szankcionálható.
A társadalmi tulajdon sérthetetlenségére épülő tervgazdálkodás igénye alapján a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 24. törvényerejű rendelet büntetni rendelte azt, aki a társadalmi tulajdonban (az állam, a közületek és a szövetkezetek tulajdonában) lévő vagyonnak a felületes, hanyag vagy könnyelmű kezelésével, abban károsodást idéz elő.
Ezt követően a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény a hanyag kezelés törvényi tényállását úgy alkotta meg, hogy az mind a társadalmi tulajdon sérelmére, mind a magánvagyon vonatkozásában elkövetett cselekményeket büntetni rendelte:
"298. § (1) Akit társadalmi vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és e megbízásból folyó kötelessége megszegésével vagy elhanyagolásával a vagyonban gondatlanul kárt okoz, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntett különösen nagy kárt okozott.
(3) Aki más személy vagyonának kezelését hatósági megbízás vagy jóváhagyás alapján végzi (gyám, gondnok), és ennek során kötelessége megszegésével a vagyonban gondatlanul kárt okoz, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő munkával büntetendő."
"A törvény társadalmi vagyonnak tekintette az állam, a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek vagyonát, valamint a használatukban, kezelésükben vagy rendelkezésük alatt álló idegen vagyontárgyakat, ideértve más szocialista országoknak a Magyar Népköztársaság területén lévő társadalmi tulajdonát is." A (3) bekezdés szerint pedig "a magánvagyon azon csoportjait, ahol a közvetlen tulajdonos akadályoztatva volt objektív okok miatt vagyon gondozásában, preferáltabb védelem alá helyezte" [6/1992. (I. 30.) AB határozat].
"A vagyon elleni bűncselekmények körében a két legvitatottabb törvényi tényállás volt (s talán maradt is!), a hűtlen és a hanyag kezelés: az 1961. évi V. törvény regnálásának utolsó éveiben megkérdőjelezték egyrészt a létjogosultságukat, másrészt a helyüket a Btk. fejezetrendszerében, s mindezeken túlmenően különböző tartalmi kifogások is merültek fel a két bűncselekmény alaptényállását illetően.
Elsőként az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet adott alapot az újító érvelésnek azzal, hogy a büntetőjogi védelem szempontjából általában megszüntette a társadalmi tulajdont károsító és a személyek javai elleni bűncselekmények közötti megkülönböztetést, és a két tulajdoni forma között csak három esetben tett kivételt: a hanyag kezelés, a gondatlan rongálás, valamint a feljelentés elmulasztása vonatkozásában. Az utóbbiak csak akkor voltak büntethetők, ha az elkövetésük a társadalmi tulajdon sérelmére történt." (Dr. Kereszty Béla: Az ún. fosztogató jellegű bűncselekmények - de lege ferenda, MJ, 2008/7., 461-470. o.)
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a hanyag kezelést kizárólag a társadalmi tulajdon védelmére kodifikálta: "Akit társadalmi vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő." [320. § (1) bekezdése].
A törvény társadalmi tulajdonnak tekintette: az állam, valamely szövetkezet, társadalmi szervezet és egyesület vagyonát, valamint az ezek használatában, kezelésében vagy rendelkezése alatt álló idegen vagyontárgyat, ideértve más szocialista országok társadalmi tulajdonát is.
A törvény a személyi tulajdonban álló vagyon kezelésével kapcsolatban bűncselekménykénti szabályozást nem látott szükségesnek, mivel ilyen esetben elegendő, ha a károsodás miatt a kezelő a polgári jog rendelkezései értelmében felel.
Az egyértelmű volt, hogy a hanyag kezelés esetén a kötelességeket megszabhatta jogszabály, ügyviteli utasítás, ügyrend, megbízás, technológiai előírás, de alapulhatott ez a kialakult szokáson, a szakmai gyakorlaton és az íratlan szabályon is.
Ezt mutatta a bírói gyakorlat is, pl.
- az ÁFÉSZ alkalmazásában álló csoportvezető, aki a technológiai előírásokat megszegte, és emiatt a kezelt vagyontárgy megsemmisült (BH 1981.139.),
- a dohányfermentáló vállalat gépkocsivezetője nem ellenőrizte, hogy a szállítómunkások megfelelően rakták fel és rögzítették az árut a tehergépkocsin, ezzel megszegte munkaköri kötelességeit (BH 1981.444.),
- a tiszthelyettes vádlott a ruházati anyagok kezelése körében fennálló, kimutatásokat nem vezette és emiatt gondatlanságból vagyoni hátrányt okozott (BH 1983.13.),
- a pénzkezeléssel megbízott postai alkalmazott szabálytalan pénzátadás-átvételi eljárással követett el hanyag kezelést (BH 1985.463.),
- az ÁFÉSZ elnöke nem követett el hanyag kezelést, mert előre látta ugyan a vagyoni hátrány bekövetkezésének a lehetőségét, de annak elmaradásában való bizakodása nem volt könnyelmű, minthogy
- 16/17 -
erre reális alap volt (az ÁFÉSZ tollat értékesített egy kft.-nek, amely azonban nem fizetett az első szállítást követően, azonban a szállítások tovább folytak, az ÁFÉSZ elnöke bízott abban, hogy a toll csak átmenetileg nem értékesíthető pl. mert a kft. áthidaló hitelt fog kapni) (BH 1997.519.).
Az Alkotmánybíróság a 6/1992. (I. 30.) AB határozatával a hanyag kezelés törvényi tényállását a köztulajdon és a magántulajdon közötti diszkrimináció miatt alkotmánysértőnek találta és megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor szükségesnek tartotta azt is leszögezni, hogy "...a diszkrimináció tilalma nem értelmezendő úgy, hogy kellő alkotmányos indok esetén a jogalkotó ne különböztethessen a tulajdon büntetőjogi védelmében.
A tulajdon tárgyának közösségi rendeltetése, közszolgáltatásra szánt használata, közcélú hasznosságalapja és alkotmányosan igazolható indoka lehet a szigorúbb büntetőjogi védelemnek. A pozitív diszkrimináció abban is megnyilvánulhat, hogy a gondatlan elkövetést is büntetik."
Érdekes véleményt is találunk az újbóli kodifikálással kapcsolatban: "A legáltalánosabb fedő bűncselekmény a hanyag kezelés (nem véletlenül követelte a gazdasági vezető réteg a Btk.-ból való eltávolítását, de a jogalkalmazók »visszasírták«.) (Sárközy Tamás: Jogi felelősség a gazdaságban - Gazdaság és Jog, 2008/7-8., 3-9. o.).
Az 1994. évi IX. törvény 31. §-ának megalkotásával került sor a hanyag kezelés ismételten bűncselekménnyé nyilvánítására: "A gazdaság mai viszonyai között igen elszaporodtak az olyan cselekmények, amikor az idegen vagyon kezelője jelentős vagyoni hátrányt okoz a vagyonkezelői kötelezettségnek gondatlan vagy szándékos megszegésével. Ezekben az esetekben a hűtlen kezelés rendszerint mégsem állapítható meg, mivel a hátrány okozás szándékossága gyakorta nem bizonyítható." (1994. évi IX. törvény indokolása).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
