A jogi felelősség a jogi dogmatika, a jogtan egyik alapvető intézménye. Vannak jogágak - amelyeket egyébként a közvélemény a "legmélyebben" jognak tart - mint a büntető jog, amely szinte teljes egészében a jogi felelősség realizálására irányul.
A magyar jogi elméletben a felelősségelmélet az 1960-as években alakult ki, az 1959-es Ptk.-hoz és az 1961-es Btk.-hoz kapcsolódóan. A ’60-as évtized azonban a magyar gulyáskommunizmus és soft diktatúra kialakulásának időszaka, azóta számottevő társadalmi-gazdasági változások mentek végbe Magyarországon. Éppen ezért indokolt áttekinteni, hogy ez a felelősségelmélet hogyan érvényesül az 1990-es rendszerváltozás után kialakult újkapitalizmusban.
Mivel a magyar jogelméletben felelősségelmélettel alig foglalkoztak,1 a jogi felelősség átfogó elméletét egy zseniális civiljogász, Eörsi Gyula alapozta meg a ’60-as évek elején.2 Ehhez kapcsolódott a polgári jogban Mádl Ferenc alapvetően jogtörténeti módszerrel készített monográfiája.3 De a ’60-as évek terméke Viski László kiváló büntetőjogi könyve,4 Szatmári Lajosnak a szabálysértési,5 Kertész Istvánnal a fegyelmi felelősséget6 megalapozó munkái és a két Nagy László munkajogi, illetve szövetkezeti jogi belső anyagi felelősségét kidolgozó monográfiái.7 Mindehhez a ’70-es években csatlakozott - már az 1968-as magyar gazdasági reform eredményeit is tükrözve - Sólyom Lászlónak a polgári jogi felelősség új tendenciáit feldolgozó könyve,8 illetve Szalay László munkássága, aki a vállalatok gazdaságirányítással szembeni, alapvetően államigazgatási jogi felelősségét kívánta kidolgozni, az 1967-ben bevezetett gazdasági bírság intézményét elméletileg megalapozni.9 Az is megemlíthető, hogy a magyar irodalomban a ’60-as ’70-es években többen észlelték a gazdaság átalakulásából származó új problémát, hogy pl. Csanádi György vagy György Ernő néhány munkájára utaljak.10
A magyar rendszerváltozás nem forradalmi jellegű volt, hanem evolutív jellegű és a folytonosság jellemző a magyar gazdasági jogrendszer átalakulására is. Ennek ellenére meglepő, hogy az elmúlt 18 évben nem született a jogi felelősségről átfogó elméleti munka, legfeljebb az államigazgatási irodalom törekedett egy következetesebb szankciórendszer kialakítására,11 vagy a társasági jogban született több munka a társasági jogi felelősség átalakulásával, illetve a konszernjogi felelősség kialakulásával kapcsolatban.12 Érdekes módon - a ’60-as évekkel ellentétben - a kb. tíz év óta folyó polgári jogi és a büntetőjogi kodifikáció sem rázta fel az irodalmat. Holott a gyakorlatban egyértelműen megfigyelhető a felelősségi viszonyok változása. De ez szinte magától értetődő. A bomló, önmagát leépítő szocializmusból eljutottunk a globális, fiskális turbókapitalizmusba, a világot áthálózó vállalatbirodalmak korszakába, az információs társadalomba, ahol a gazdasági folyamatok jóval több tényezősek, bonyolultabbak és átláthatatlanabbak, mint korábban, jóval több tényező sokkal gyorsabb és országhatárokat átlépő közrehatásával találkozhatunk. Ennek szükségképp vannak áthatásai a jogi felelősségre.
Alaptendenciaként állapítható meg a jogi felelősség mechanizmusainak általános szűkülése, elsősorban a "nagy gazdaság" (big business) világában. Ez a tétel szerintem mind a tételesjoggal, mind a jogalkalmazói gyakorlattal egyaránt igazolható.
A jogalkotással kezdve, a gazdasági reform bevezetésekor több területen megszűnnek a korábbi felelősségi intézmények, mondván, hogy a piacgazdasággal összeférhetetlenek. Ezek közül a legjellemzőbbek
a) a munkajogi fegyelmi felelősség kimaradása az 1992-es Munka Törvénykönyvéből. A piaci jellegű, a munkáltató-munkavállaló egyenrangúságára épülő munkaszerződés intézménye nem ismerheti el a munkáltató fegyelmi jogkörét. A fegyelmi felelősség ezt követően csak egyes sajátos jogviszonyokban, a gazdasági élet körén kívül maradt fenn (köztisztviselők-közalkalmazottak, egyetemi hallgatók, sport);
b) megszűnt az általános gazdasági bírság intézménye, amelyet az 1984. évi II. törvény tartalmazott. Az 1990-es versenytörvényünk ugyan ismerte a Versenyhivatalt bírságolási jogát, de ezt bíróságnál meg lehetett támadni. A bíróság közvetlen gazdasági bírság kiszabási lehetősége viszont megszűnt. Különböző gazdasági ágazati törvények, vagy a fogyasztóvédelmi-környezetvédelmi és más törvények ugyan tartalmaznak bírságolási lehetőségeket, de ezek szétszórtak és sok esetben az sem megállapítható, hogy felelősségi jellegű szankcióról van szó, vagy objektív jellegű ún. rendbírságról.
Ami pedig a gyakorlatot illeti, a legfeltűnőbb az ún. nagy gazdasági bűnügyek igen csekély eredménye. Ez alatt azt értem, hogy
- nagy gazdasági bukásoknál, veszteségeknél igen csekély a jogi felelősségre vonás, szemben a hagyományos vagyoni bűncselekményekkel,13
- ha történt büntetőjogi felelősségre vonás, az általában nem párosul polgári jogi felelősséggel,14
- gazdasági bűncselekmények megállapítása helyett valamilyen másfajta, zömmel alaki bűncselekmény megállapítására kerül sor,15
- a gazdasági hátrányt okozó mulasztások szankcionálása szélső kivétel, holott egy-egy jelentősebb visszaélés jóval nagyobb társadalmi hátrányokat okozhat, mint pl. egy cselekvésben megnyilvánuló technikai szabályszegés (pl. hibás statisztikai adatszolgáltatás),
- a kiszabott büntetések rendkívül enyhék, szemben az akár 8-10 évig is folyó büntetőeljárások óriási költségeivel.16
Ugyanakkor a közvélemény, finoman kifejezve, elégedetlen ezzel az állapottal, és ez tükröződik a tömegkommunikációban is. Miért nincs felelős? Miért vagyunk következmények nélküli ország (Fricz Tamás)? Miközben a kishalakat lecsukják, a nagyhalak megússzák. Voltaképp a piacgazdaság megteremtéséhez elengedhetetlen privatizációt is alapvetően negatívan értékelik, lényegében Proudhon tételéhez visszanyúlva, hogy a tulajdon lopás. A kapitalizmusban szükségszerű meggazdagodás-elszegényedés mögött igen gyakran gazdasági bűncselekményt, a legjobb esetben joggal való visszaélést, kiskapu kihasználását vélnek felfedezni.
Mindehhez hozzájárul az amerikai, illetve dél-európai ún. perlési politizálás (először Pokol Béla használta ezt a kifejezést) Magyarországra való beszüremlése. Politikai jellegű vitákat igyekeznek kriminalizálni, lehetőség szerint a politikai ellenfelet gazdasági visszaéléssel vádolni. A választások után kampánnyá vált a előző kormány által politikai alapon elkövetett állítólagos gazdasági visszaélések intézményes vizsgálata, az ezzel kapcsolatos büntetőügyek, illetve polgári perek. Az ún. politikai természetű gazdasági ügyekben is rendkívül kevés a jogerős elmarasztalás, tehát a megalapozott felelősségre vonás, a közhangulat élezésére, az egész politikai elit befeketítésére azonban az ilyen ügyek kellően alkalmasak.
A közvélemény, a sajtó, a politika tehát élesen szemben áll a jogi felelősség gazdaságban való szűkülésével. Meg kell ezért állapítani, hogy mi a szűkülés oka. Szerintem az objektív ok abban áll, hogy a jogi felelősség hagyományos rendszere az új gazdasági világrendben egyre jobban alkalmazhatatlanná válik. Ez a jogi dogmatika, a jogi felelősség eddigi konstrukciója ellentétbe került a társadalmi-gazdasági fejlődéssel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
