Írásomban a fogyasztóvédelmi hatóság látókörébe került, számos forgalmazói jogsértéssel bíró eset kapcsán, e hatóság gyakorlatában felmerült - például jogértelmezési - problémákról, kérdésekről, komplex módon, első- és másodfokú, valamint felügyeleti intézkedés iránti eljárás tarka képét, "útvesztőit" is - szikárságaival (hibáival, hiányosságaival), tanulságaival - végig járva, jónéhány anyagi jogi és eljárásjogi szabályt érintve, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti szavatossági, jótállási szabályozásra, illetőleg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) vonatkozó rendelkezéseinek különbségeire is kitérve - reflexióval, konklúzióval, benne a fogyasztók fokozottabb védelme érdekében indokolással ellátott de lege ferenda javaslattal - szólok, bízva abban, hogy mind a vállalkozások, mind a hatóságok - és más jogalanyok - körében a fogyasztói jogok, a fogyasztóbarát szemlélet érvényesülése, a fogyasztók oltalma, szolgálata (vö. pl. "ügyfélszolgálat") - az alábbiakban foglalt magán- és közjogi (jogszabályi, hatósági és bírói gyakorlati, szakirodalmi - ld. pl. "hibás teljesítés") ismeretek által is - rövid időn belül a jelenleginél jóval magasabb szinten fog megjelenni.
Felvetődött például, hogy a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) 5. §-ának - "A vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze." - megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság eljárhat-e, illetőleg, hogy e rendelkezés szerinti kijavítás vagy kicserélés nem tizenöt napon belül történő elvégzése sérti-e ezt a §-t, vagyis az, hogy a "törekednie" és a "legfeljebb" szó miként értendő?
Az a kérdés, hogy az NGM rendelet 5. §-ának megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság eljárhat-e, annak ellenére vetődött fel a fogyasztóvédelmi hatóság gyakorlatában, hogy az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése kimondja: "(1) A 4-6. §-ban, valamint a 7. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések."
Ugyancsak jelentős kérdés, amelyre keressük a helyes választ - reményeink szerint megtalálva -, hogy ha az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztónak a - vállalkozás jogszabálysértései miatti - kérelmei közül csak néhány kérelem vonatkozásában hoz egy - fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról és kötelezésekről szóló - határozatot, a többi - vállalkozási jogszabálysértések miatti - kérelem tekintetében nem hoz sem határozatot, sem végzést (elutasításról sem rendelkezik, nincs egybefoglalt döntés), akkor a fogyasztónak a fogyasztóvédelmi hatósághoz (a felügyeleti szervhez és a másodfokú hatósághoz is) érkeztetett [a Ket. hatálya alatt vö. Ket. 102. § (1) bekezdés harmadik mondat: elkésettség címén a fellebbezés nem utasítható el, ha a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő (az eljárás 2017-ben indult) - ld. Ákr. 141. §: ez a törvény 2018. január 1. napján lép hatályba; 143. § (1) bekezdés: e törvény rendelkezéseit a hatályba lépését követően indult és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni] - a határozattal, végzéssel meg nem válaszolt kérelmek elbírálása, érvényesülése érdekében előterjesztett - kérelme a meghozott elsőfokú
- 378/379 -
határozattal szembeni fellebbezésnek vagy az elsőfokú hatóság jogszabálysértő hallgatásai (mulasztásai) miatti felügyeleti szerv általi utasítás iránti kérelemnek minősül-e (figyelemmel arra is, hogy ha e kérelem "fellebbezés", akkor az elsőfokú hatóság hatáskörét - e tekintetben - a másodfokú hatóság gyakorolja, a másodfokú hatóság "elsőfokú" döntést hoz, ami ellen nincs helye fellebbezésnek; igaz, lehet, hogy ez akkor is így van, ha a kérelem nem fellebbezés, de a vállalkozásnak fellebbezése van; ha a kérelem nem fellebbezés és a vállalkozás nem él fellebbezéssel, akkor a felügyeleti szerv jár el)? A fogyasztó az említett határozatot sem a bírságkiszabásról, sem a kötelezésekről szóló részében nem támadja a kérelmében, pusztán arra kéri a felügyeleti szervet, hatóságot, járjon el annak érdekében, hogy a jogszabálysértő hatósági mulasztások megszűnjenek.
A Ket. hatálya alatt ld. Ket. 20. § (2) bekezdés: ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja; nincs helye az eljárás lefolytatására történő utasításnak, ha a 71. § (2) bekezdés alkalmazásának van helye (ld. a Ket. 20. §-ához fűzött indokolást: "fegyelmi eljárás kezdeményezése"); vö. Ket. 97. § (1)-(3) bekezdés: a jogorvoslati eljárás kérelemre, a döntés felülvizsgálata hivatalból indul meg; kérelemre induló jogorvoslati eljárások a) a fellebbezési eljárás, b) a bírósági felülvizsgálat, c) az újrafelvételi eljárás, d) az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás; hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a) a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében, b) a felügyeleti eljárás keretében, c) az ügyészi felhívás nyomán /a "hallgatás" (mulasztás) esetében [Ket. 20. § (2) bekezdés] nincsen "döntés", és van kérelem, s utasítás (nem a felügyeleti eljárás keretében); akkor, amikor van "döntés", van felülvizsgálat, ami hivatalból indul meg (pl. a felügyeleti eljárás keretében)/; a felügyeleti eljárás szabályozása körében a Ket. 115. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, b) gyakorolja - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört [e § (2) bekezdése szerint: ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztatja vagy megsemmisíti; szükség esetén a felügyeleti szerv a jogszabálysértő döntést végzésben megsemmisíti, és új eljárásra utasítja az ügyben eljárt hatóságot; a döntést közölni kell azzal, akivel a jogszabálysértő döntést közölték].
Az Ákr. hatálya alatt ld. Ákr. 15. § (2) bekezdés: ha a hatóság - a jogszerű hallgatás esetét kivéve - eljárási kötelességének az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a jogszabályban meghatározott felügyeleti szerve (a továbbiakban: felügyeleti szerv) az eljárás lefolytatására utasítja; ha nincs felügyeleti szerv, vagy az nem intézkedik, az eljárás lefolytatására a közigazgatási perben eljáró bíróság (a továbbiakban: közigazgatási bíróság) kötelezi a hatóságot (ld. az Ákr. 15. §-ához fűzött indokolást: "Hangsúlyozandó, hogy e § alapján a felügyeleti szerv a mulasztás orvoslása érdekében ad utasítást az eljárás lefolytatására, nem pedig a felügyeleti eljárás keretében jár el. A hatáskör átruházásának tilalmát a törvény expressis verbis nem mondja ki, azonban arra nincs is szükség. A hatóság számára, a jogszabályban ráruházott hatáskör, jogkör gyakorlása nem lehetőség, hanem kötelezettség. Ez nem az eljárási törvényből, hanem a jogállamiság alapelvéből fakadó garanciális követelmény."); vö. Ákr. 113. § (1)-(2) bekezdés: kérelemre induló jogorvoslati eljárások a) a közigazgatási per, b) a fellebbezési eljárás; hivatalból induló jogorvoslati eljárások a) a döntés módosítása vagy visszavonása a hatóság saját hatáskörében, b) a felügyeleti eljárás, c) az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított eljárás; a felügyeleti eljárás szabályozása körében az Ákr. 121. § (1) bekezdése akként
- 379/380 -
rendelkezik, hogy a felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve b) gyakorolja a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört [e § (2) bekezdése alapján: ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben azt megváltoztatja vagy megsemmisíti, és szükség esetén a döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja (ld. az Ákr. 121. §-ához fűzött indokolást)].
A fogyasztóvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy a fővárosi és megyei kormányhivataloknak és a járási hivataloknak a fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti feladatainak, valamint a termékek biztonságosságának és megfelelőségének ellenőrzésével összefüggő, jogszabályban meghatározott feladatköreinek gyakorlásával összefüggésben az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 9. § f)-i) pontjában meghatározott, valamint a törvényességi és szakszerűségi ellenőrzési hatásköröket szakmai irányító miniszterként a miniszter gyakorolja.
A kérdés - az alábbiakban említettek szerint - az illetékszabályozás szempontjából is releváns: a fogyasztónak le kell-e rónia fellebbezési eljárási illetéket, amikor a határozatot sem a bírságkiszabásról, sem a kötelezésekről szóló részében nem támadja, nem vitatja, hanem a jogszabálysértő hatósági mulasztások megszüntetése érdekében történő eljárást (felügyeleti szerv általi utasítást) kezdeményezi (a fogyasztó azt szeretné elérni, hogy a határozattal, végzéssel meg nem válaszolt kérelmei elbírálásra kerüljenek).
A konkrét ügyben a fogyasztó a 2017. október 20-án - harmincezer-kilencszázkilencven forintért - vásárolt, az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) hatálya alá tartozó bútor vonatkozásában 2017. október 22-én érvényesített jótállási igény intézésével összefüggésben, valamint a vállalkozás által alkalmazott jegyzőkönyv-nyomtatvány és jótállási jegy jogszabálysértő tartalma miatt fordult az illetékes elsőfokú fogyasztóvédelmi hatósághoz: 2017. október 31-én elektronikus beadványában az NGM rendelet, a Korm. r. és a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) egyes, az alábbiakban említésre kerülő rendelkezéseinek, például az NGM rendelet 4. § (5) bekezdésének - "Ha a vállalkozás a fogyasztó szavatossági vagy jótállási igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról - az igény elutasítása esetén az elutasítás indokáról és a békéltető testülethez fordulás lehetőségéről is - öt munkanapon belül, igazolható módon köteles értesíteni a fogyasztót." - megsértését állította [ld. Korm. r. 7. §, Fttv. 3. § (1)-(4) bekezdés, 6. § (1) bekezdés, melléklet 10. pont]; a 2017. november 7-ei elektronikus beadványában - tizenöt nap elteltével (a 2017. október 31-ei beadványát is megküldve) - pedig már az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában is kérte a hatóság eljárását.
A fogyasztó 2017. november 17-én elektronikus beadványában (az előző kettő beadványát is megküldve) tájékoztatta a hatóságot, hogy a forgalmazó a jótállási igény teljesíthetőségével kapcsolatos álláspontjáról 2017. november 11-én telefonon értesítette, amely szerint a kicserélés iránti igényt teljesíti, és 2017. november 15-ei teljesítési időpontot felajánlott, a kicserélés az egyeztetett 2017. november 16-ai időpontban megtörtént, azonban a vállalkozás a Korm. r. 5. § (4) bekezdését - "Kicserélés iránti igény teljesítésekor a vállalkozásnak a jótállási jegyen fel kell tüntetnie a kicserélés tényét és időpontját." - megsértve a jótállási jegyen, ráadásul annak ellenére, hogy a feltüntetés szükségességére a fogyasztó utalt, nem tüntette fel a kicserélés tényét és időpontját, és a kicserélésről szóló, fogyasztó által aláírt iratból a fogyasztó a kérése ellenére nem kapott, mondván, "abból nem szoktak adni".
A fogyasztó 2017. november 23-án elektronikus beadványában (az előző három beadványát is megküldve) tájékoztatta a hatóságot, a forgalmazótól 2017. november 17-én is kérte,
- 380/381 -
hogy a kicserélésről szóló, általa aláírt iratból adjon másolatot, amelyet a forgalmazó 2017. november 22-én eljuttatott neki; ez az irat ("garanciális munkalap") gépelve azt is tartalmazza, hogy a "vevő"-nek az "adott ügyben tovább követelése nincs"; a fogyasztó véleménye szerint "ez a kereskedelmi gyakorlat, hogy a vállalkozás ekként feltünteti a »garanciális munkalap«-on, a »vevő«-nek (fogyasztónak) az »adott ügyben tovább követelése nincs«: tisztességtelen, mert a vállalkozás a kereskedelmi gyakorlat [Fttv. 2. § d) pont] alkalmazása során nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el, és érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas [ld. Fttv. 3. § (2) bek. - az Fttv. 2. § h) pontja alapján az Fttv. alkalmazásában a fogyasztó arra vonatkozó döntése is ügyleti döntés, hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban], például a kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek viselése vonatkozásában [ld. Ptk. 6:166. § (1) bek.: »A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik.« - vö. uo. 6:171. § (1) bek. első mondat, (2) bek.; ld. még uo. 6:174. § (1) bek.], azaz nem érvényesíti a kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek megtérítése iránti igényét, pedig megtehetné, vagyis a vállalkozás szóban forgó kereskedelmi gyakorlata megtévesztő is [vö. Fttv. 3. § (3) bek., 6. § (1) bek. i) pont (»a fogyasztó jogai«)]."; a fogyasztó álláspontja szerint "az, hogy a vállalkozás előre feltünteti, a »vevő«-nek az »adott ügyben tovább követelése nincs«, kifejezetten rosszhiszemű, tisztességtelen tevékenység, mert a fogyasztókat jogaik gyakorlásában korlátozni szándékozza, és ezzel nagyrészt (sokakat) megtéveszt, amely elfogadhatatlan", "a vállalkozásnak azt kellett volna tennie, hogy a jótállási jegyen feltünteti a kicserélés tényét és időpontját".
A hatóságnak a fogyasztó részére 2017. november 24-én kézbesített, 2017. november 15-ei keltezésű, BP/FOGY/05834-2/2017. számon meghozott függő hatályú végzése szerint: "Az eljárás során a fogyasztóvédelmi hatáskörbe tartozó, jelen esetben a jótállási jegyen található megtévesztő tájékoztatás és a jegyzőkönyv hiányosságai alapján járunk el a kifogásolt céggel szemben."
A hatóság a 2017. november 15-ei keltezésű, BP/FOGY/05834-3/2017. számú végzésével értesítette a forgalmazót a közigazgatási hatósági eljárás megindulásáról (e végzés szerint az eljárás 2017. november 8-án indult); a végzés - egyebek mellett - tartalmazza: "Felhívom a figyelmét arra, hogy a nyilatkozatok megtétele kapcsán szíveskedjen figyelemmel lenni arra a tényre, hogy a hatóság az ügyintézési határidőn belül köteles döntést hozni, ezért annak érdekében, hogy a Fogyasztóvédelmi Főosztály nyilatkozatát figyelembe vegye, azt ésszerű időn belül szíveskedjen megküldeni." Hangsúlyozandó: e végzés indokolása iratellenesen, valótlanul foglalja magában azt, hogy [a bútort a forgalmazó által] "szállították ki", a fogyasztó ugyanis ilyet nem állított; ellentétben a végzés indokolásában foglalt állítással a fogyasztó a levelében ezt nem adta elő; a "szállították ki" állítását a forgalmazó is vitatta az alább említésre kerülő, 2017. december 6-ai keltezésű nyilatkozatában; a fogyasztó a 2018. január 31-ei iratbetekintése során történt értesülése kapcsán még annak reflektált elektronikus beadványában az iratellenes, valótlan hatósági állításra.
A hatóságnak a fogyasztó részére 2017. november 24-én kézbesített, 2017. november 16-ai keltezésű, BP/FOGY/5916-2/2017. számú, tájékoztatás elnevezésű irata a következőket foglalja magában: "Tájékoztatom, hogy fogyasztói igény - termék kicseréltetése - kikényszerítésére közigazgatási eljárás keretében nem nyílik lehetőség és a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat nem állapítható meg. Főosztályunk jogvita eldöntésére nem rendelkezik hatáskörrel. Főosztályunk hatásköre nem terjed ki a bíróság hatáskörébe utalt polgári jogi igények érvényesítésére. Az ilyen jellegű ügy nem minősül ható-
- 381/382 -
sági ügynek, mert a szerződéses jogviszonyból eredő, hibás teljesítésen alapuló igény érvényesítésére vonatkozó jogvita eldöntése, valamint kártérítési igény érvényesítésére vonatkozó jogvita eldöntése bírói útra tartozik. A bírói út alternatívájaként írásbeli kérelemmel fordulhat a hely szerint illetékes Békéltető Testülethez. E Testület eljárása ingyenes és elsődleges célja, hogy egyezséget hozzon létre a felek között." "Továbbá a fogyasztóvédelmi hatáskörben eljáró járási hivatalok jogosultak vizsgálni a panaszkezelés szabályosságát beleértve a jegyzőkönyv felvételének, a panasz megválaszolásának betartását is."
A fogyasztó 2017. november 27-én elektronikus beadványában (az előző négy beadványát is megküldve) tájékoztatta a hatóságot, hogy a forgalmazótól 2017. november 24-én megkapta a jótállási jegyet, amelyen már szerepel a kicserélés ténye és időpontja, azonban ez a jótállási jegy is tartalmazza azokat a jogszabálysértő elemeket, amelyeket a 2017. október 31-ei beadványában említett; egyúttal, a 2017. november 16-ai, BP/FOGY/5916-2/2017. számú irat kapcsán előadta, hogy beadványában nem polgári jogi igényt érvényesített, a forgalmazónál pedig nem panaszt terjesztett elő: az NGM rendelet 4. § (7) bekezdése kimondja, hogy a szavatossági vagy jótállási igény bejelentése nem minősül a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) szerinti panasznak, az NGM rendelet szerinti "jegyzőkönyv" nem azonos az Fgytv. 17/A. § szerinti "jegyzőkönyv"-vel; az NGM rendelet 8. § (1) bekezdése alapján a 4-6. §-ban, valamint a 7. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el az Fgytv.-ben meghatározott szabályok szerint, az NGM rendelet 8. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések; ismételten hivatkozva az NGM rendelet 4. § (5) bekezdés, 5. § [pl. "Az R. 8. § (1) bekezdése alapján az R. 5. §-ának - és 4. § (5) bekezdésének - megsértése közigazgatási jogi szempontból releváns. A Hatóságot az R. 8. § (1) bekezdése is köti."], a Korm. r. 5. § (4) bekezdés, 7/B. § (1)-(2) bekezdés ["(1) A 3. §-ban, az 5. § (2)-(4) bekezdésében, valamint a 6. és 7. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések."]. A fogyasztó utalt arra is, a beadványaiban azt is részletesen kifejtette, hogy a hatóságnak miért kell eljárnia az Fttv. alapján [vö. 387/2016. (XII. 2.) Korm. r. 1. § (3) bekezdés, 2. § (2) bekezdés], és hogy a hatóságnak az álláspontját e tekintetben is indokolnia kell, továbbá kérte, ha az elsőfokon eljáró hatóság a jelen és az előző beadványai tekintetében továbbra is irányadónak tekinti a 2017. november 16-ai, BP/FOGY/5916-2/2017. számú aktusát, akkor ezen jogorvoslati kérelmét terjessze fel elbírálásra a másodfokon eljáró Pest Megyei Kormányhivatalhoz.
A hatóság a 2017. december 6-án kézbesített, 2017. november 28-ai keltezésű, BP/FOGY/5916-4/2017. számú iratában fogyasztónak adott tájékoztatás szerint a BP/FOGY/5916-2/2017. számú - fentiekben idézett - tájékoztatást (hatáskörhiányról szóló álláspontját) továbbra is fenntartotta, valamint közölte, hogy "Az ügydöntő egyesített határozat egy harmadik iktatószámot fog kapni és ügyintézőként a határozaton az azt meghozó jogászunk neve és elérhetősége szerepelni fog." (e szerint ennél a hatóságnál "az ügyintéző jogász hozza meg a határozatot"; továbbá: vö. a fogyasztó a 2017. november 7-ei elektronikus beadványával a 2017. október 31-ei beadványát megküldte, tehát a 2017. november 7-ei beadvány alapján látható volt, hogy ugyanazon ügyről van szó).
A fogyasztó 2017. december 6-án az aznap kézbesített, 2017. november 28-ai, BP/FOGY/5916-4/2017. számú irat kapcsán elektronikus beadványában (az előző beadványait is megküldve) előadta, hogy a 2017. október 31-ei kérelmében az NGM rendelet 4. § (5) bekezdésének megsértése mellett az Fttv. rendelkezéseinek érintettségéről is írt, a 387/2016. (XII. 2.) Korm. r. 2. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy ha e rendelet alapján a járási hivatal hatáskörébe tartozó eljárásban a
- 382/383 -
tényállás egyúttal az Fttv. rendelkezéseit is érinti, a közigazgatási hatósági eljárást a megyeszékhely szerinti járási hivatal folytatja le, e Korm. r. 1. § (3) bekezdése alapján a megyeszékhely szerinti járási hivatal feladatait a fővárosban Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatala látja el; "A fentiek alapján egyértelmű, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatalának a 2017. október 31-ei, a 2017. november 7-ei, a 2017. november 17-ei, a 2017. november 23-ai, a 2017. november 27-ei beadványaim szerinti - az NGM rendelet rendelkezéseinek megsértéséről is szóló - tényállás tekintetében a közigazgatási hatósági eljárást le kell folytatnia; a 2017. november 7-ei beadványomban az NGM rendelet 5. §-a mellett e rendelet 4. § (5) bekezdésének akkor még mindig fennálló megsértéséről is írtam. Az NGM rendelet 8. § (1) bekezdése alapján a Hatóságnak az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában is meg kell találnia a közigazgatási jogi relevanciát [ld. pl. vállalkozás törekvési kötelezettsége, idézve a 2017. november 27-ei beadványomban - a 2017. november 17-ei beadványomban tájékoztattam a Hatóságot, hogy a vállalkozás nem vitatja a kicserélési követelést, vö. pl. 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 7. §, és ld. még munkalap, amelyet kétszer is megküldtem a Hatóságnak; a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 7. §-a kapcsán ld. pl. EBH 2007.1744., BH 2008.257.]. Az NGM rendelet 8. § (1) bekezdése e rendelet 4. § (5) bekezdése és 5. §-a vonatkozásában is kötelezővé teszi a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását; Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatalának e tekintetben is le kell folytatnia a szóban forgó közigazgatási hatósági eljárást."
Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság a forgalmazó ("Társaság") részére 2017. december 20-án, a fogyasztó részére 2017. december 21-én kézbesített, 2017. december 13-ai keltezésű, BP/FOGY/6254-2/2017. számú határozatával kettőszázezer forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a forgalmazó terhére, és kötelezte arra, hogy "a jótállási jegy a jogszabályban meghatározott kötelező tartalmi elemeket tartalmazza", "a jótállási jegyen a jótállási igény érvényesítésével kapcsolatban jogszabálynak megfelelően tájékoztassa a fogyasztót, és tartózkodjon a megtévesztő kereskedelmi gyakorlattól", továbbá "a jótállási jegyen hatályos jogszabályi és a fogyasztóvédelmi hatóságokkal kapcsolatos hivatkozásokat tüntessen fel", valamint, "amennyiben a fogyasztó szavatossági vagy jótállási igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról - az igény elutasítása esetén az elutasítás indokáról és a békéltető testülethez fordulás lehetőségéről is - öt munkanapon belül, igazolható módon értesítse a fogyasztót." [az indokolás tartalmazza: "A Társaság fogyasztóvédelmi rendelkezést (jótállási igény teljesíthetőségével kapcsolatos álláspontjáról való öt munkanapon belüli értesítés vonatkozásában) korábban is megsértett, melynek eredményeként a Fogyasztóvédelmi Főosztály a Társaságot BP/FOGY/1591-2/2015. számú határozatában jogerősen már elmarasztalta, erre tekintettel került sor bírság kiszabására."].
Az elsőfokú határozat indokolása szerint (hivatkozásaival) az eljárás során megállapítást nyert, hogy a jótállási jegyről hiányzik a "Társaság" neve, címe [Korm. r. 3. § (3) bekezdés], továbbá a jótállási jegy jótállási feltételek része az alábbi megtévesztő tájékoztatásokat tartalmazza: "Nem vonatkozik a jótállás az alábbi esetekre: Jótállási jegy hiányában, vagy utólag megváltoztatott jótállási jeggyel" [Korm. r. 4. § (3) bekezdés], "Ha a hiba ténye, jellege illetve keletkezésének időpontja tekintetében a felek között vita merül fel, a fogyasztó szakvéleményt kérhet a helyileg illetékes felügyelőségtől.", "Amennyiben a vásárolt bútor hibás, sérült vagy hiányos, a vásárlás után azonnal, de legfeljebb 3 napon belül jelezze az eladó üzletnek és kérje a hibás bútor díjmentes cseréjét." (Korm. r. 7. §); a jótállási jegy jótállási feltételek része nem hatályos jogszabályi hivatkozásokat [a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény] tartalmaz (NGM
- 383/384 -
rendelet, Ptk.), valamint hivatkozik a megszűnt Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságra is [egyes központi hivatalok és költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával összefüggő jogutódlásáról, valamint egyes közfeladatok átvételéről szóló 378/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 27. § (1) bekezdés]; a "Társaság" a "Kérelmező" jótállási igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor (2017. október 22-én) nem tudott nyilatkozni, azonban álláspontjáról az NGM rendelet 4. § (5) bekezdésétől eltérően, öt munkanapon túl, csak 2017. november 11-én, nem igazolható módon - telefonon - értesítette a "Kérelmezőt"; az indokolás szerint a "Társaság" által megsértett jogszabályhelyek: Korm. r. 3. § (3) bekezdés a) pont, 4. § (3) bekezdés, 7. §, Fttv. 3. § (1) bekezdés, 6. § (1) bekezdés i) pont, NGM rendelet 4. § (5) bekezdés [e tekintetben citálva még Fttv. 9. § (1)-(2) bekezdés, 10. § (1) bekezdés, 378/2016. (XII. 2.) Korm. r. 27. § (1) bekezdés; további hivatkozások: Fgytv. 45/A. § (1)-(3) bekezdés, 47. § (1) bekezdés c), i) pont, (2), (5) bekezdés, 47/C. § (1) bekezdés, 48. § (6) bekezdés, 48/A. §, a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkvtv.) 3. § (1) bekezdés, 12/A. §, Ket. 21. § (1) bekezdés a) pont, 61. §, 71. § (1) bekezdés, 72. § (2) bekezdés, 74. § (1)-(3) bekezdés, 96. §, 98. § (1) és (1a) bekezdés, 99. § (1) bekezdés, 102. § (3) bekezdés, 132. § (1) bekezdés a) pont, (2)-(3) bekezdés, 134-136. §, 387/2016. (XII. 2.) Korm. r. 1-2. §, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 29. § (2) bekezdés, 73. §].
A fogyasztók érdekei sérelmének körében a határozat indokolásában kimondatott: "Figyelembe vettem a Társaság tájékoztatási hiányosságait, és megtévesztő tájékoztatásait a jótállási jegy vonatkozásában, melyekkel súlyosan megsértette a fogyasztók tájékoztatáshoz fűződő érdekét. A nem megfelelő információ birtokában az áru meghibásodása esetén a fogyasztó nem érvényesíti a jogszabály által biztosított jótállási igényét. A jótállási jegy hatálytalan jogszabályi és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal kapcsolatos hivatkozásai tekintetében a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga sérült. Figyelembe vettem, hogy a Társaság azzal, hogy a jótállási igény bejelentését követően, az NGM rendeletben meghatározott időtartamon belül nem tájékoztatta a Kérelmezőt a jótállási igény teljesíthetőségével kapcsolatos álláspontjáról, a Kérelmező tájékoztatáshoz való joga sérült, továbbá öt munkanapot meghaladó időtartamon át bizonytalan helyzetben tartotta a Kérelmezőt igényének rendezését illetően."
Az elsőfokú határozat indokolása "Egyéb eljárási cselekmények" alatt tartalmazza: "A Fogyasztóvédelmi Főosztály a bejelentés azon részével kapcsolatban, ahol Kérelmező a Társaság termék kicserélésre vonatkozó kötelezését kérte, a 2017. november 16-án kelt levelében tájékoztatta a Kérelmezőt arról, hogy a fogyasztói igény kikényszerítésére közigazgatási eljárás keretében nem nyílik lehetőség. Az ilyen jellegű ügy nem minősül hatósági ügynek, mert a szerződéses jogviszonyból eredő hibás teljesítésen alapuló igény érvényesítésére vonatkozó jogvita eldöntése bírói útra tartozik, valamint a bírói út alternatívájaként írásbeli kérelemmel lehet fordulni a fogyasztó lakhelye szerint működő békéltető testülethez."
A forgalmazó az elsőfokú határozattal szemben 2018. január 4-ei keltezésű, ekkor postára adott, 2018. január 9-én benyújtott beadványában panasszal és - nyolcezer forint fellebbezési eljárási illetéket leróva - fellebbezéssel élt, amelyben előadta: "az eljáró Hatóság anélkül hozta meg döntését, hogy a határozathozatalt megelőzően kézhez vett Nyilatkozatunkat érdemben értékelte volna, továbbá kijelentette határozatában, hogy »Jelen határozat meghozataláig a Társaság a nyilatkozattételi jogával nem élt.« Tette azt annak ellenére, hogy Társaságunk ésszerű határidőn belül megválaszolt 2017. december 06. napján kelt nyilatkozatát az eljáró Hatóság 2017. december 12. napján, a határozathozatalt megelőzően kézhez vette. Sem a lassú postai kézbesítést, sem az indokolatlan gyorsított eljárású határozathozatalt Társaságunk részére felróni
- 384/385 -
nem lehet, ezért semmi nem indokolja, hogy előzetes tájékoztatásuk szerinti jogszabályban rögzített nyilatkozattételi jogától megfosszák Társaságunkat. 1) Visszautasítjuk a BP/FOGY/6254-2/2017. ügyiratszám alatt hozott jogsértő határozatot és felszólítjuk annak saját hatáskörben történő visszavonására és a tisztességes eljárás lefolytatására. 2) Amennyiben a saját hatáskörben történő visszavonást ezen nyilvánvaló tények alapján - bármilyen általunk ismeretlen - egyéni érdekből elutasítják, úgy kérjük levelünket tekintsék fellebbezésnek, és továbbítsák a Pest Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Főosztálya részére a 2017. december 06.-i nyilatkozatunkkal együtt azzal a tájékoztatással, hogy jogi képviselőnk útján további kiegészítést kívánunk mellékelni. Ebben az esetben azonban kénytelenek leszünk a jogsértés és érdeksérelem orvoslását külön jogi eljárásban indítványozni." (a forgalmazó "további kiegészítést" nem "mellékelt").
A forgalmazó a 2017. december 6-ai keltezésű nyilatkozatában vitatta, hogy jogszabálysértést követett el: "A panaszt üzletünk a vonatkozó előírások betartásával jegyzőkönyvben rögzítette. A Vásárlót a jegyzőkönyv rögzítésekor mind írásban, mind szóban azonnal tájékoztattuk arról, hogy a Gyártó/Javítószolgálat részére továbbítjuk bejelentését, aki eljár a probléma rendezése ügyében, amely alapján maradéktalanul eleget tettünk a tájékoztatási kötelezettségünknek. Nem szegtük meg az előírásokat. A Vásárló panaszbejelentését ezt követően azonnal továbbítottuk a Gyártó/Garanciális Javítószolgálat részére az eset kivizsgálása és a garanciális csere elvégzése érdekében." "A cseretermék kiszállítását követően Társaságunk megküldte a cseretermékre vonatkozó jótállási jegyet a Vásárlónak, [...]. Álláspontunk szerint a csatolt jótállási jegy a vonatkozó jogszabályoknak mindenben megfelel, azzal kapcsolatban panaszt a Vásárló részünkre nem jelzett."
A fogyasztó a 2018. január 5-én (a számára irányadó fellebbezési határidő utolsó napján, nyilvánvalóan arra az esetre is gondolva, lehet, hogy a hatóság fellebbezésnek minősíti kérelmét, és lehet, hogy a forgalmazó nem él fellebbezéssel) első- és másodfokú hatóságnak, valamint felügyeleti szervnek elektronikusan megküldött beadványában (az addigi beadványait és a részére kézbesített iratokat is magában foglalva) kérte a felügyeleti szervet, illetve a másodfokú hatóságot, járjon el annak érdekében, hogy az alábbiakban foglalt kérelmei érvényesüljenek, a jogszabálysértő hatósági mulasztások megszűnjenek [a fogyasztó az elküldött elektronikus beadványt nyomtatott formában 2018. január 8-án (hétfőn) érkeztette a másodfokú hatósághoz, mert az a mellékletekkel együtt hatvannégy oldal terjedelmű volta miatt nem érkezett meg az első- és a másodfokú hatósághoz; vö. Ket. 102. § (1) bekezdés: a fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta; ha a fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnál nyújtják be, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság a fellebbezést megküldi az első fokú döntést hozó hatóság részére; elkésettség címén a fellebbezés nem utasítható el, ha a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő; és Ket. 65. § (7) bekezdés: a határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni; vö. Ákr. 118. § (3) bekezdés: a fellebbezést a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül az azt meghozó hatóságnál lehet előterjeszteni; és Ákr. 52. § (6) bekezdés: a határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni]:
1. A fogyasztó a 2017. október 31-ei beadványban - részletes indokolással, a Korm. r. 5. § (1) bekezdésére, 7. §-ára és az NGM rendeletre is hivatkozva - azt is kérte az elsőfokú hatóságtól, hogy a jegyzőkönyv-nyomtatvány több vonatkozásban megtévesztő, jogellenes volta miatt is járjon el (részletesen ld. 2017. október 31-ei beadvány: pl. "Jótállást vállaló", "Vásárló", "termék" megtévesztő megfogalmazás, "Továbbítás a Javítószolgálat felé", "mindennenű ügyintézést a Garanciális Javító közvetlenül a Vásárló felé tartozik rendezni" szövegrész; Hámori Antal: A fogyasztó szavatossági és jótállási igénye, in Gazdaság és Jog
- 385/386 -
2017/12 21-23. o.); az elsőfokú hatóság azonban e tekintetben hallgat (ld. Bp/fOGY/6254-2/2017. számú, 2017. december 13-ai határozat).
2. A fogyasztó a 2017. október 31-ei beadványban a jótállási jegynek "A vásárolt termékre 1 év jótállást vállalunk." szövegrészét megtévesztő volta miatt - az Fttv. 3. § (1)-(4) bekezdésére, 6. § (1) bekezdésére, mellékletének 10. pontjára is hivatkozva - szintén sérelmezte, az elsőfokú hatóság azonban e tekintetben ugyancsak hallgat (ld. BP/FOGY/6254-2/2017. számú, 2017. december 13-ai határozat).
3. A fogyasztó a 2017. november 17-ei és a 2017. november 27-ei beadványban azt is kérte az elsőfokú hatóságtól, hogy a Korm. r. 5. § (4) bekezdés megsértése miatt is járjon el (ld. még az "általam aláírt iratból kérésem ellenére nem kaptam, mondván »abból nem szoktak adni«" szövegrész), az elsőfokú hatóság azonban e tekintetben szintén hallgat (ld. BP/FOGY/6254-2/2017. számú, 2017. december 13-ai határozat).
4. A fogyasztó a 2017. november 23-ai beadványban - részletes indokolással, az Fttv. 3. § (3) bekezdésére és 6. § (1) bekezdés i) pontjára is hivatkozva - azt is sérelmezte, hogy a "garanciális munkalap" tartalmazza, a "vevő"-nek az "adott ügyben tovább követelése nincs", az elsőfokú hatóság azonban e tekintetben továbbra is hallgat (ld. BP/FOGY/6254-2/2017. számú, 2017. december 13-ai határozat).
5. Az elsőfokú hatóság a BP/FOGY/6254-2/2017. számú, 2017. december 13-ai határozatában nem értékelte, hogy a 2017. november 24-én kézbesített jótállási jegy ugyanazokkal a jogszabálysértő részekkel bír, mint amelyeket a fogyasztó a 2017. október 31-ei beadványában említett (ld. 2017. november 27-ei beadvány). [Megemlítendő, ez a kérelemrész - arra is gondolva, hogy egyébként lehet, hogy a hatóság a beadványban foglaltakat felügyeleti eljárás iránti "kérelem"-nek (sem nem felügyeleti szervi utasítás iránti kérelemnek, sem nem fellebbezésnek) tekinti és hivatalból nem vizsgálja meg az ügyben eljáró hatóság eljárását, döntését, illetve nem teszi meg a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, nem gyakorolja a felügyeleti jogkört, azaz a "fellebbezési eljárási utat" biztosítandó - az elsőfokú határozatot támadja.]
6. A fogyasztó a 2017. november 7-ei, a 2017. november 27-ei és a 2017. december 6-ai, részletes indokolással és hivatkozásokkal ellátott beadványaiban azt is kérte az elsőfokú hatóságtól, hogy az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt is járjon el, az elsőfokú hatóság azonban e tekintetben hallgat /ld. BP/FOGY/6254-2/2017. számú, 2017. december 13-ai határozat, és BP/FOGY/5916-4/2017. számú, 2017. november 28-ai irat, vö. BP/FOGY/5916-2/2017. számú, 2017. november 16-ai - az elsőfokú hatóság által tájékoztatásnak nevezett - irat [vö. Ket. 98. § (3) bekezdés b) pont], és BP/FOGY/05834-2/2017. számú, 2017. november 15-ei függő hatályú végzés, valamint BP/FOGY/05834-3/2017. számú, 2017. november 15-ei végzés; a számla és a BP/FOGY/1591-2/2016. számú, 2016. február 16-ai határozat is csatolva/. A 2017. november 27-ei fogyasztói beadványban az is szerepel, hogy: "Ha az elsőfokon eljáró hatóság a jelen és az alábbi beadványaim tekintetében továbbra is irányadónak tekinti a 2017. november 16-i, BP/FOGY/5916-2/2017. számú aktusát (vö. BP/FOGY/05834-2/2017.), akkor kérem, hogy a jelen jogorvoslati kérelmemet terjessze fel elbírálásra a másodfokon eljáró Pest Megyei Kormányhivatalhoz."
A fogyasztó az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdésének az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában is fennálló közigazgatási jogi relevanciájához a következőket is előadta:
Az elsőfokú hatóság annak ellenére, hogy az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése tartalmazza: "(1) A 4-6. §-ban, valamint a 7. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.", az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában nem jár el, mivel az eljárást "fogyasztói igény kikényszerítésé"-nek tartja ("[...] a fogyasztói igény kikényszerítésére közigazgatási eljárás keretében nem nyílik lehetőség. Az ilyen jellegű ügy
- 386/387 -
nem minősül hatósági ügynek, mert a szerződéses jogviszonyból eredő hibás teljesítésen alapuló igény érvényesítésére vonatkozó jogvita eldöntése bírói útra tartozik, valamint a bírói út alternatívájaként írásbeli kérelemmel lehet fordulni a fogyasztó lakhelye szerint működő békéltető testülethez." - elsőfokú határozat 4. oldal), vagyis az elsőfokú hatóság nem látja, nem találta meg az NGM rendelet 5. §-ának közigazgatási jogi tartalmát, márpedig a jogalkotó az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdésével az NGM rendelet 5. §-ának kifejezetten közigazgatási jogi relevanciát tulajdonított, amely a fogyasztóvédelmi hatóságot köti; e hatóságnak az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdését alkalmaznia kell, vagyis az NGM rendelet 5. §-ának megsértése esetén el kell járnia.
A fogyasztó megemlítette, a http://www.kormanyhivatal.hu/hu/pest/fogyasztovedelmi-informaciok azt tartalmazza, hogy "a Hatóságunknak nincs hatásköre eljárni az alábbi esetekben: »[...], továbbá nem jogosult egyedi intézkedés (pl. kötelezni a vállalkozást a fogyasztó jótállási, szavatossági igényének érvényesítésére) vagy kártérítés közvetlen kikényszerítésére." [kiemelés: fogyasztó].
Miként a 2017. november 27-ei beadványban jelezte a fogyasztó, nem polgári jogi igényt érvényesített, vagyis nem felel meg a valóságnak, hogy a vállalkozás "termék kicserélésre kötelezését" kérte (ld. elsőfokú határozat 4. oldal).
A fogyasztóvédelmi hatóságnak meg kell találnia az NGM rendelet 5. §-ának közigazgatási jogi relevanciáját, az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdését az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában is alkalmaznia kell, mert az NGM rendelet 8. §-a így rendelkezik; a jogalkotó úgy döntött, hogy az NGM rendelet 1. § (1)-(2) bekezdése - "(1) E rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, ha a Polgári Törvénykönyv szerinti fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az eladott ingó dolog hibája miatt a fogyasztó a Polgári Törvénykönyv szerinti kellékszavatossági vagy termékszavatossági igényt (a továbbiakban: szavatossági igény) vagy jogszabály alapján őt megillető jótállási igényt (a továbbiakban: jótállási igény) érvényesít. (2) E rendelet vállalkozásra vonatkozó szabályait a Polgári Törvénykönyv szerinti termékszavatossági igény érvényesítése esetén a dolog gyártójára is megfelelően alkalmazni kell." - szerinti esetekben az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdésével is védi a fogyasztókat, az NGM rendelet 8. §-a pedig az NGM rendelet 5. §-ára is kiterjed, az NGM rendelet 8. §-ában az NGM rendelet 5. §-a is szerepel.
A fogyasztóvédelmi hatóság nem teheti meg, hogy jogszabályt módosít, hogy az NGM rendelet 8. § (1) bekezdéséből kiveszi az NGM rendelet 5. §-át, mert nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó. A válasz az EBH 2007.1744. és a BH 2008.257. alapján is kiolvasható: amennyiben a vállalkozás vizsgálhatja a tartós fogyasztási cikk meghibásodásának eredetét, az NGM rendelet 5. §-a szerinti "törekednie kell" és "legfeljebb" köti, közigazgatási jogilag is, mert a jogalkotó az NGM rendelet 8. §-ával - szó szerint - így döntött.
Ha a vállalkozás bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, akkor a kijavítás vagy kicserélés nem terheli; ha az NGM rendelet 5. §-a szerinti határidő után, a kijavítást vagy kicserélést követően bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, akkor kártérítést követelhet a fogyasztótól (vö. BH 2008.257., EBH 2007.1744., Kfv.III.37.027/2007/4.: "[...] amennyiben azt tapasztalja, hogy az a vásárlást követően keletkezett okra vezethető vissza, illetve rendeltetésellenes használat eredménye, a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti kártérítési igényét a fogyasztóval szemben."; továbbá: Kfv. II. 37507/2015/3).
A fogyasztóvédelmi hatóság az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában, az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése alapján nem abban a kérdésben foglal állást, hogy a vállalkozás hibásan teljesített-e, hanem azt vizsgálja, hogy a vállalkozás eleget tett-e az NGM rendelet 5. §-a szerinti "törekvésnek", amely a "legfeljebb tizenöt napon belül" értendő. Ha a vállalkozás a bizonyítási teher - például a Korm. r. szerinti jótállás - ellenére, az NGM rendelet 5. §-a szerinti határidőn belül nem bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, és az NGM rendelet 5. §-a szerinti határidőn belül nem elégíti ki a fogyasztót a szóban forgó igényben, akkor az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt a fogyasztóvédelmi hatóságnak az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése alapján el kell járnia a vállalkozással szemben.
- 387/388 -
Ebben az esetben a fogyasztóvédelmi hatóság határozata akkor sem minősül jogszabálysértőnek, ha a vállalkozás utóbb - akár jogerős ítélettel - bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, mert a hatóság nem hibás teljesítés miatt járt el, hanem az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt.
A szóban forgó esetben a vállalkozás nem bizonyította, hogy nem teljesített hibásan, sőt, a hibás teljesítést - az NGM rendelet 4. § (5) bekezdését az elsőfokú hatóság által is megállapított módon megsértve (öt munkanapon túl, 2017. november 11-én nem igazolható módon történő értesítés az álláspontról) - elismerte, és a kicserélést - az NGM rendelet 5. §-át megsértve, azaz késedelmesen (2017. november 16-án) - elvégezte; az NGM rendelet 5. §-a közigazgatási jogilag releváns módon alkalmazandó rá, mert az NGM rendelet 8. §-a így rendelkezik, a vállalkozás nem tizenöt napon belül végezte el a kicserélést, pedig az NGM rendelet 5. §-a szerint azt legfeljebb tizenöt napon belül el kellett volna végeznie. A késedelmes kicserélést követően előterjesztett vonatkozó, 2017. november 27-ei és 2017. december 6-ai fogyasztói kérelem a kicserélés elvégzése miatt sem kicserélésre, annak kikényszerítésére, hanem az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt szükséges fogyasztóvédelmi hatósági eljárás megindítására irányult.
A Gazdaság és Jog 2011/6. számának 2124. oldalain megjelent, Kötelező jótállás - fogyasztóvédelem című írás [szerzője] a Korm. r. 7. §-a vonatkozásában akként foglalt állást, hogy a jogszabályi rendelkezés szerint nincsen szó "azonnali" kicserélési kötelezettségről (az érveket ld. ott), ez azonban nem érinti a "tizenöt napos" szabály 2008. december 28. napjától hatályos rendelkezés alapján szó szerint olvasható közigazgatási jogi relevanciáját [ld. 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet (továbbiakban: GKM r.) 6. §]. Ennek a 2017. december 6-ai fogyasztói beadványban is hivatkozott két bírósági határozat sem mond ellent. Ld. pl. EBH 2007.1744., Kfv.III.37.027/2007/4.: "Ha az azonnali csere azért nem lehetséges, mert a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában, a[z akkor hatályos] GKM r. 4. §-ának (2) bekezdése [»A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze.«] irányadó a Korm. rendelet szerinti kicserélés tizenöt napos határidejére is."
Az NGM rendelet tárgyi hatályára tekintettel, amelyre a fentiekben utalás történt, megemlítendő, ha olyan fogyasztói igényről van szó, amikor a fogyasztót terheli a bizonyítási kötelezettség (ld. szavatosság szabályozása), a helyzet fordított, vagyis ilyenkor a vállalkozást az NGM rendelet 5. §-a abban az esetben kötelezi, ha a fogyasztó bizonyítja a hibás teljesítést.
Mindez a 'dolog' (a szabályozás) természetéből adódóan valamelyest érinti a hibás teljesítés és a közjogi (közigazgatási jogi) reguláció találkozását, s így a fogyasztóvédelmi hatóság polgári jogi ismereteit. A jogalkotó ugyanis az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése által, az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában sem szándékozta pusztán a magánjogi védelemre hagyni a fogyasztót, azaz e rendelkezésekkel is - miként (a fogyasztóvédelmi hatóság által is ismeretes módon - ld. pl. Fgytv. 45/B. §) számos esetben, egyre inkább - közjogilag behatolt a polgári jogi jogviszonyokba, ami teljesen logikus, ésszerű a gyengébb fél védelme érdekében. A vállalkozás ténylegesen így van rákényszerítve a jogalkotó által arra, hogy a mentesüléshez bizonyítson, különben a bizonyítási teher megfordítása (a fogyasztói többletvédelem) finoman fogalmazva nem sokat érne. Ha a vállalkozás az NGM rendelet 5. §-a szerinti határidőn belül "füle botját" sem mozdítja, utóbb kártérítési igénnyel ő futkosson a pénze után. A fogyasztóvédelmi hatóság határozatát - a kifejtettek szerint - késedelme miatt szenvedi el, amelynek csekély köze van ahhoz, hogy hibásan teljesítette.
Az EBH 2007.1744. és a BH 2008.257. szerint a fogyasztóvédelmi hatóság és a bíróság a Korm. r. 7. §-a vonatkozásában is megtalálta a közigazgatási jogi relevanciát (ráadásul az "azonnalisággal"), pedig az ügyben irányadó szabályozás szerint, akkoriban e Korm. r. nem bírt a 7/B. § (1)-(2) bekezdéssel,
- 388/389 -
amely kimondja: "(1) A 3. §-ban, az 5. § (2)-(4) bekezdésében, valamint a 6. és 7. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések." A fogyasztóvédelmi hatóságnak most, amikor a jogszabály szó szerint tartalmazza, hogy "(1) A 4-6. §-ban, valamint a 7. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések." (NGM rendelet 8. §), még inkább, egyértelműen el kell járnia az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt.
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 28. cikke azt is magában foglalja, hogy a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek megfelelő célt szolgálnak. Ez a rendelkezés a bíróságokra is kötelező, s nyilvánvalóan a hatóságokra is. A hatóság az NGM rendelet 8. § (1) bekezdésének az NGM rendelet 5. §-ára vonatkozó része tekintetében sem teheti meg, hogy megkérdőjelezi a "józan észnek megfelelő cél szolgálatát". Azt, hogy az NGM rendelet 5. §-a az NGM rendelet 8. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogilag releváns, a fentiekben részletesen kimutatásra került: a szabályozás dogmatikai szempontból is koherens, ellentmondásmentes, a józan észnek megfelelő.
A hatóságnak a jogszabályt, az NGM rendelet 8. §-át alkalmaznia kell, mert jogalkalmazó, s nem jogalkotó. Az Fgytv. 45/A. § (2) bekezdése ki is mondja: "A fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és - ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik - eljár azok megsértése esetén."
S végül: a fogyasztóvédelmi hatósági és a bírói gyakorlat is elismeri a "tizenöt napos" szabály közigazgatási jogi relevanciáját: ld. pl. Kfv.II.37.851/2014/7.: "[...] a jótállási igényérvényesítéskor minden esetben a 15 napos határidő betartására törekedjen. [...] Megállapította továbbá az alperes, hogy a felperes a 2012. december 27-én jegyzőkönyvben rögzített minőségi kifogás kapcsán nem törekedett a GKM. r. 4. § (2) bekezdésében foglalt legfeljebb 15 napos határidőn belül történő intézkedés megtételére, [...] Ezzel összefüggésben a felperesnek a GKM. r. 4. § (2) bekezdésében foglalt határidőben kellett törekednie a fogyasztó kifogásának orvoslására. [...] a minőségi kifogás kapcsán a felperesnek a GKM. r. 4. § (2) bekezdése alapján az ott meghatározott, legfeljebb 15 napos határidőben kellett volna törekednie a fogyasztó igényének megfelelően a készülék kicserélésére. [...] a Kúria bizonyítottnak tekintette, hogy a felperes a 2012. december 27-én felvett jegyzőkönyvhöz képest a jótállási igényt nem a GKM. r. 4. § (2) bekezdése szerinti határidőben intézte, nem az előírt határidőben törekedett annak elintézésére." /a 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet 4. § (2) bekezdése ugyanazt a szabályt tartalmazta, mint az NGM rendelet 5. §-a: "A forgalmazónak [vállalkozásnak] törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze."/.
A fogyasztó a fentiek alapján kérte a felügyeleti szervet, hatóságot, járjon el annak érdekében, hogy az említett kérelmei érvényesüljenek, a jogszabálysértő hatósági mulasztások megszűnjenek [előadva (arra is gondolva, lehet, hogy a forgalmazó nem él fellebbezéssel és a felügyeleti szerv a kérelmet felügyeleti eljárás iránti "kérelem"-nek - nem felügyeleti szervi utasítás iránti kérelemnek - tekinti): vö. pl. Ákr. 15. § (2) bekezdés, 121. § (1) bekezdés, 143. § (1) bekezdés, Ket. 20. § (2) bekezdés, 115. § (1) bekezdés, 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés; vonatkozó irodalom pl. Boros Anita: A hatóság (a közigazgatás) hallgatása, in Hatósági eljárásjog a közigazgatásban, Szerk. Patyi András, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2012. (ISBN 978-963-9950-87-0) 174-176. o.: "Az eljárási kényszer nem teljesítését, a hatáskörgyakorlás kifejezett vagy rejtett »megtagadását« a legsú-
- 389/390 -
lyosabb eljárási jogszabálysértések közé sorolhatjuk, ." - 174. o.].
A felügyeleti szerv 2018. január 12-ei, fogyasztó részére ezen a napon elektronikusan kézbesített, FSTR/3742-1/2018-NFM iktatószámú, tájékoztató jellegű irata szerint a felügyeleti szerv a forgalmazó fellebbezésére - az ennek folytán indult másodfokú eljárásra - tekintettel nem hozott döntést.
Az ügy eljárásjogi részéhez hozzátartozik, hogy az elsőfokú hatóság a 2018. február 9-én kézbesített, 2018. január 31-ei keltezésű, BP/FOGY/378-5/2018. számú végzésével - a fogyasztó 2018. január 5-ei beadványában foglaltakat fellebbezésnek minősítve - nyolcezer forint fellebbezési eljárási illeték lerovására hívta fel a fogyasztót, azzal a figyelmeztetéssel, hogy "amennyiben a felhívásban foglaltaknak határidőben nem tesz eleget, úgy fellebbezési kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítom.", amellyel szemben a fogyasztó a 2018. február 14-ei elektronikus beadványában az első- és a másodfokú hatóságnál, valamint a felügyeleti szervnél az alábbiak szerinti egybefoglalt panasszal és kérelemmel élt.
A fogyasztó előadta, hogy a 2018. január 5-ei kérelmében az elsőfokú hatóság határozatát sem a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról, sem a kötelezésekről szóló részei tekintetében nem fellebbezte meg, azokat nem támadta; a felügyeleti szervtől - a Ket. vonatkozó rendelkezéseire is hivatkozva (ld. a fentiekben) - azt kérte, hogy az elsőfokú hatóság hallgatásával szemben járjon el ("Kérem a tisztelt Felügyeleti Szervet, Hatóságot, szíveskedjen eljárni annak érdekében, hogy az alábbiakban foglalt kérelmeim érvényesüljenek, a jogszabálysértő hatósági mulasztások megszűnjenek." "A fentiek alapján kérem a tisztelt Felügyeleti Szervet, Hatóságot, szíveskedjen eljárni annak érdekében, hogy az említett kérelmeim érvényesüljenek, a jogszabálysértő hatósági mulasztások megszűnjenek [...]."); idézve a már citált Ket. 20. § (2) bekezdés első mondat, 115. § (1)-(2) bekezdés, Ákr. 15. § (2) bekezdés, 121. § (1)-(2) bekezdés, 143. § (1) bekezdés.
A fogyasztói előadás értelmében az elsőfokú hatóság a 2018. január 5-ei kérelemben tételesen felsorolt kérelmek vonatkozásában nem járt el, hanem azok tekintetében hallgat; az elsőfokú határozat nem egybefoglalt döntés, az mindössze a fentiekben említett fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról és kötelezésekről rendelkezik, nem tartalmaz elutasításról szóló végzést, például az NGM rendelet 5. §-ának a vállalkozás által történt megsértése miatti kérelem elutasításáról. Az elsőfokú határozat e tekintetben mindössze az indokolásban (a határozat 4. oldalán) és csak annyit tartalmaz, teljesen alaptalanul és súlyosan iratellenesen, hogy: "A Fogyasztóvédelmi Főosztály a bejelentés azon részével kapcsolatban, ahol Kérelmező a Társaság termék kicserélésére vonatkozó kötelezését kérte, a 2017. november 16-án kelt levelében tájékoztatta a Kérelmezőt arról, hogy a fogyasztói igény kikényszerítésére közigazgatási eljárás keretében nem nyílik lehetőség. Az ilyen jellegű ügy nem minősül hatósági ügynek, mert a szerződéses jogviszonyból eredő hibás teljesítésen alapuló igény érvényesítésére vonatkozó jogvita eldöntése bírói útra tartozik, valamint a bírói út alternatívájaként írásbeli kérelemmel lehet fordulni a fogyasztó lakhelye szerint működő békéltető testülethez."; súlyosan iratellenesen, mert a fogyasztó nem kérte a hatóságot, hogy a vállalkozást a fogyasztási cikk ("termék") kicserélésére kötelezze, a hatóságnál nem polgári jogi igényt érvényesített; a késedelmes kicserélést követően előterjesztett vonatkozó, 2017. november 27-ei és 2017. december 6-ai kérelme sem kicserélésre, annak kikényszerítésére, hanem az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt szükséges fogyasztóvédelmi hatósági eljárás megindítására irányult; és teljesen alaptalanul, mert az elsőfokú hatóság az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatti fogyasztóvédelmi hatósági eljárást a polgári jogi igény érvényesítésével azonosítja, holott - miként a fogyasztó a 2018. január 5-ei kérelmében részletesen kifejtette - ezen rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése tartalmazza: "(1) A 4-6. §-ban, valamint a 7. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a
- 390/391 -
fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések."
A fogyasztó megemlíti, az elsőfokú határozat indokolásának idézett része mindössze olyan ismertetésként szerepel a határozatban, mint amire eljárási cselekményként sor került, de az már nem jelenik meg, hogy azt a határozatot aláíró főosztályvezető osztja, aki nem a 2017. november 16-ai, alábbiakban említésre kerülő tájékoztató levél aláírója.
A fogyasztó ezúton is hangsúlyozza: a jogalkotó ezen NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdésével ezen rendelet 5. §-ának kifejezetten közigazgatási jogi relevanciát tulajdonított, amely a fogyasztóvédelmi hatóságot köti; e hatóságnak ezen rendelet 8. § (1)-(2) bekezdését alkalmaznia kell, vagyis ezen rendelet 5. §-ának megsértése esetén el kell járnia; a fogyasztóvédelmi hatóság nem teheti meg, hogy jogszabályt módosít, hogy ezen rendelet 8. § (1) bekezdéséből kiveszi ezen rendelet 5. §-át, mert nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó; a fogyasztóvédelmi hatóság ezen rendelet 5. §-a vonatkozásában, ezen rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése alapján nem abban a kérdésben foglal állást, hogy a vállalkozás hibásan teljesített-e, hanem azt vizsgálja, hogy a vállalkozás eleget tett-e az ezen rendelet 5. §-a szerinti "törekvésnek", amely a "legfeljebb tizenöt napon belül" értendő (részletesen ld. 2018. január 5-ei beadvány).
A fogyasztó megismétli továbbá a 2018. január 5-ei kérelmében szereplő azon bekezdést, amely szerint a fogyasztóvédelmi hatósági és a bírói gyakorlat is elismeri a "tizenöt napos" szabály közigazgatási jogi relevanciáját.
Az elsőfokú hatóságnál 2018. január 5-én történt iratbetekintés során az említett tájékoztató levelet, valamint az ezen beadvánnyal támadott végzést aláíró osztályvezetőtől és az ügyintézőtől arra a fogyasztói kérdésre, hogy tudnak-e olyan aktusról, például ítéletről, amely kizárja az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdése alkalmazását e rendelet 5. §-a vonatkozásában, a fogyasztó azt a választ kapta, hogy ilyenről nem tudnak. [Meg kell említeni: elfogadhatatlan az a hatósági "indokolás", hogy "más szempontokra is figyelemmel kell lennie"; a hatóságnak is a jogszabályi "szempontra", rendelkezésre kell figyelemmel lennie: az NGM rendelet 8. §-át az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában is alkalmaznia kell.]
Az elsőfokú hatóság által a Ket. előírásai szerint el nem bírált fogyasztói kérelmek vonatkozásában döntést kell hozni. Ehhez nem kell leróni fellebbezési eljárási illetéket, mert a hatóság ezen kérelmek tekintetében sem hallgathat.
A fogyasztó a 2018. január 5-ei kérelemben részletes indokolással és hivatkozásokkal azt kérte, hogy a hatóság a következő - elsőfokú hatóság által el nem bírált - kérelmei vonatkozásában (azok érvényesülése érdekében) járjon el: 1.) a 2017. október 31-ei beadvány azon kérelme, amely szerint a jegyzőkönyvnyomtatvány több tekintetben megtévesztő, jogellenes (ld. pl. "Jótállást vállaló", "Vásárló", "termék" megtévesztő megfogalmazás, "Továbbítás a Javítószolgálat felé", "mindennemű ügyintézést a Garanciális Javító közvetlenül a Vásárló felé tartozik rendezni" szövegrészek); 2.) a 2017. október 31-ei beadvány azon kérelme, amely szerint a jótállási jegynek "A vásárolt termékre 1 év jótállást vállalunk." szövegrésze megtévesztő; 3.) a 2017. november 17-ei és a 2017. november 27-ei beadvány azon kérelme, amely a Korm. r. 5. § (4) bekezdés megsértése miatt fogalmazódott meg; 4.) a 2017. november 23-ai beadvány azon kérelme, amelyben a fogyasztó azt sérelmezte, hogy a "garanciális munkalap" tartalmazza: a "vevő"-nek az "adott ügyben további követelése nincs"; 5.) a 2017. november 27-ei beadvány azon kérelme, hogy az elsőfokú hatóság a 2017. november 24-én kézbesített jótállási jegy jogszabálysértő részei miatt is járjon el a vállalkozással szemben; 6.) a 2017. november 7-ei, a 2017. november 27-ei és a 2017. december 6-ai beadványok azon részei, hogy az elsőfokú hatóság az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt is járjon el [a BP/FOGY/5916-2/2017. számú, 2017. november 16-ai - az elsőfokú hatóság által tájékoztatásnak nevezett - irat sem végzés, vö. Ket. 98. § (3) bekezdés b) pont]. Az elsőfokú hatóság ezen kérelmek tekintetében nem hozott döntést, sem határozatot, sem vég-
- 391/392 -
zést, így ezen kérelmek vonatkozásában nincs mit megfellebbezni; a hallgatással szembeni kérelem, panasz, közérdekű bejelentés elbírálására irányuló eljárás pedig illetékmentes [ld. Itv. 33. § (2) bekezdés 3. pont; vö. uo. 35. pont].
A vállalkozás az elsőfokú hatóságnak a kettőszázezer forint fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról és kötelezésekről rendelkező határozatát megfellebbezte és a fellebbezési eljárási illetéket lerótta. Az elsőfokú hatóság az ügy iratait, benne a vállalkozás fellebbezését felterjesztette a másodfokú hatósághoz, amelyről a fogyasztó a másodfokú hatóságnál történt iratbetekintés során, 2018. január 31-én személyesen is meggyőződött, és a felterjesztést az elsőfokú hatóság ügyintézője, dr. [...] 2018. január 31-én telefonon megerősítette neki, szavai szerint az ügy iratait a vállalkozás fellebbezésével már 2018. január 11-én felterjesztette a másodfokú hatósághoz.
A másodfokú hatóság a vállalkozás fellebbezése folytán indult másodfokú (fellebbezési) eljárás keretében is köteles eljárni az elsőfokú hatóság szóban forgó hallgatásaival, súlyosan jogszabálysértő mulasztásaival szemben, azaz a 2018. január 5-ei kérelmet - amelynek teljesítését a fogyasztó a 2018. január 31-ei beadványban is kérte és ezúton is kéri - hivatalból megfelelően el kell bírálnia, méghozzá - miként említésre került - anélkül, hogy a fogyasztó által illetéket kellene leróni (a fogyasztó az elsőfokú határozatot - az említettek szerint - nem támadta, nem fellebbezte meg, a vállalkozás az illeték lerovásával az elsőfokú határozatot megfellebbezte); a Ket. 104. § (3) bekezdése alapján ugyanis: "A másodfokú döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz." (a "fellebbezés" szó itt is a vállalkozás kérelmére értendő, és nem a fogyasztó kérelmére).
Abban az esetben, ha a vállalkozás a fellebbezési kérelmét visszavonta vagy visszavonja, és a Ket. 104. § (4) bekezdése alapján a másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezési eljárást megszünteti, a felügyeleti szervnek a 2018. január 5-ei, a 2018. január 31-ei és a jelen kérelem kapcsán - a fentiekben hivatkozott törvényi rendelkezések alapján - hivatalból [is] el kell járnia az elsőfokú hatóság szóban forgó, súlyosan jogszabálysértő mulasztásaival, hallgatásaival szemben.
A másodfokú hatóságnak, felügyeleti szervnek a rendelkezésére álló ügyiratok alapján maradéktalanul módjában áll megállapítani az elsőfokú hatóság - 2018. január 5-ei kérelemben tételesen felsorolt kérelmek vonatkozásában fennálló - súlyosan jogszabálysértő mulasztásait, hallgatásait, és megfelelően el kell járnia azokkal szemben.
A fentiekben foglaltak alapján az elsőfokú hatóságnak a BP/FOGY/378-5/2018. számú, nyolcezer forint fellebbezési eljárási illeték lerovására felhívó, 2018. január 31-ei keltezésű, 2018. február 9-én kézbesített végzését vissza kell vonnia; a Ket. 114. § (1) bekezdése ugyanis kimondja: "Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. A döntést közölni kell azzal, akivel a módosított vagy visszavont döntést közölték." [vö. Ákr. 143. § (1) bekezdés].
A fentiekben foglaltak alapján a felügyeleti szervnek - felügyeleti eljárás keretében - hivatalból el kell járnia az elsőfokú hatóság BP/FOGY/378-5/2018. számú, nyolcezer forint fellebbezési eljárási illeték lerovására felhívó, 2018. január 31-ei keltezésű, 2018. február 9-én kézbesített végzésével szemben: a felügyeleti szervnek ezt a végzést meg kell semmisítenie [ld. Ket. 115. § (1)-(2) bekezdés].
Az Itv. 33. § (2) bekezdés 3. pontja alapján illetékmentes: "a közérdekű bejelentés, javaslat és a panasz elbírálására irányuló eljárás"; a 2018. január 5-ei kérelem vonatkozásában erről [illetékmentességről] van szó, miként a jelen beadvány is panasz-kérelem.
A fogyasztó kérte tehát az első- és másodfokú hatóságot, a felügyeleti szervet, hogy a fentiek alapján a BP/FOGY/378-5/2018. számú, nyolcezer forint fellebbezési eljárási illeték lerovására felhívó, 2018. január 31-ei keltezésű, 2018. február 9-én kézbesített végzést
- 392/393 -
vonja vissza, illetve semmisítse meg, és a 2018. január 5-ei kérelem szerint járjon el.
A felügyeleti szerv a 2018. március 1-jén kézbesített, 2018. február 20-ai keltezésű, FSTR/3742-2/2018-NFM iktatószámú iratában tájékoztatta a fogyasztót, hogy megkereste a másodfokú hatóságot, és kérte, hogy az elsőfokú határozat vonatkozásában előterjesztett fogyasztói beadványt - a fellebbezési illeték hiányában is - szíveskedjenek figyelembe venni a fellebbezési eljárás során. A fogyasztó a 2018. március 1-jei elektronikus beadványában a felügyeleti szerv ezen csatolt irata kapcsán is kérte az elsőfokú hatóságtól a BP/FOGY/378-5/2018. számú - fellebbezési eljárási illeték lerovására felhívó - végzés visszavonását, amelyre az elsőfokú hatóság még aznap a következő elektronikus választ adta: "Hivatkozással a 2018. március 1-jén küldött levelére tájékoztatom, hogy a BP/FOGY/378-5/2018. iktatószámú »Felhívás illeték megfizetésére« tárgyú végzésünket a másodfokú hatóság PE/ÜZ1/290/2018. iktatószámú megkeresésére tekintettel hoztuk meg. Figyelembe véve, hogy a másodfokú hatóság a Fogyasztóvédelmi Főosztályunk felettes szerve, és az ügy teljes iratanyaga a hatóság részére felterjesztésre került, kérem, hogy az ügy további menetéről a másodfokú hatóságnál szíveskedjen érdeklődni."
A fogyasztó a 2018. március 2-ai, másod- és elsőfokú hatóságnak, valamint felügyeleti szervnek címzett elektronikus beadványában - a 2018. március 1-jei és a 2018. február 14-ei beadványában foglaltakra utalva - kérte a másodfokú hatóságot, hogy a PE/ÜZ1/290/2018. iktatószámú "megkeresését" vonja vissza, valamint az elsőfokú hatóságot, hogy a BP/FOGY/378-5/2018. számú végzését ugyancsak vonja vissza; arra az esetre, ha ezen visszavonásokra nem kerülne sor, a 387/2016. (XII. 2.) Korm. r. 5. § (1) bekezdésére hivatkozva kérte a felügyeleti szervet, hogy ezen aktusokat semmisítse meg.
A felügyeleti szerv a 2018. március 21-én kézbesített, 2018. március 14-ei keltezésű, FSTR/3742-3/2018-NFM iktatószámú iratában tájékoztatta a fogyasztót, hogy a 2018. március 2-ai fogyasztói beadvány alapján megkereste az első-, illetve a másodfokú hatóságot, amelynek kapcsán azt a tájékoztatást kapta, hogy az ügyben a másodfokú határozat meghozatalra került ("A Pest Megyei Kormányhivatal ezen döntésében - az általunk kértek alapján - az Ön észrevételeire is kitért, a fellebbezési illeték megfizetésétől függetlenül. A másodfokú döntést az Ön részére is kézbesítik, így tudomást szerez a döntésben foglaltakról."). ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Budapesti Gazdasági Egyetem.
Visszaugrás
