A közbeszerzések rendszere a pénzügyi jog egyik legérzékenyebb területének tekinthető több szempontból is: mind a jogi szabályozás jellege (nehezen kezelhető, koncepciótlan törvényi szabályozás), mind pedig a korrupciós környezet[1] jelentős kockázatot jelent. Ebből kifolyólag e jogterületen az államháztartási jogi alapelvek érvényesülése és az ezek megvalósulása felett őrködő kontrollfunkciók érvényesülése különösen fontosnak tekinthető a jogállamiság szempontjából.
A pénzügyi jog által szabályozott jogalanyok működését és gazdálkodását számos jogszabály szabályozza: ezek közül kiemelkedik az államháztartási törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet, valamint a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvény. Ezen jogforrásokhoz kapcsolódik a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (továbbiakban: Kbt.), amely terjedelme, szabályozásának minősége és gyakorlati alkalmazásának számos sajátos követelménye folytán az egyik legnehezebben kezelhető magyar jogalkotási produktumok közé tartozik.
A szerződéskötés célja a privát- és az állami szférában egyaránt meghatározott szükségletek kielégítése - tágabb értelemben vett - szolgáltatások útján, amelyekhez ellenszolgáltatás révén juthat hozzá az azt igénylő. A kettő között különbséget tevő kulcsfontosságú tényező a közpénzek felhasználása: mivel a szolgáltatást igénylő nem a "saját" pénzét költi, ezért elengedhetetlen olyan garanciarendszer kiépítése, amely megszabja ennek kereteit és korlátozást jelent a szerződéskötés és - teljesítés minden egyes mozzanatára nézve, biztosítva ezáltal azt, hogy a közpénzekért cserébe a legjobb szolgáltatáshoz jusson a közbeszerzési eljárásra kötelezett fél, ezen keresztül pedig a társadalom, illetve meghatározott közösségek. A közbeszerzési jog ebből a szempontból tehát nem más, mint olyan erőteljes, szerződési szabadságot korlátozó normák összessége a közpénzek hatékony elköltésének érdekében, amely a Ptk.-beli általános szabályokhoz képest eltérő előírásokat tartalmaz a szerződés megkötése és teljesítése vonatkozásában meghatározott alanyokra nézve meghatározott értékű beszerzések vonatkozásában.
Mivel a közbeszerzési eljárások eredményeképpen is polgári jogi - vagyis a Polgári Törvénykönyv által is szabályozott - szerződések jönnek létre (adásvételi, szállítási, vállalkozási stb. szerződések), elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy miként érvényesülnek olyan, klasszikusnak tekinthető polgári jogi intézmények a közbeszerzési jogban, mint a szerződési szabadság, a privátautonómia a szerződések teljesítése és módosítása területén vagy éppen az ajánlati kötöttség.
Tanulmányomban arra törekszem kísérletet tenni, hogy feltárjam a közbeszerzési jog és a magánjog - elsősorban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) - alapvető összefüggéseit és rámutassak arra, hogy melyek azok a pontok, amelyek tekintetében éles különbségek mutatkoznak.
Napjainkra a közjog és a magánjog határa elmosódott: az Ulpianus által használt fogalompár (ius privatum - ius publicum) egyes tagjai kölcsönösen hatnak egymásra, ugyanis a közjog merít a magánjog intézményeiből, elveiből, a magánjog pedig már elveszítette a klasszikus liberalizmus korában kivívott függetlenségét az állam szerepének fokozatos növekedése folytán. Ezt a folyamatot szokták a "közjog magánjogiasodása - magánjog közjogiasodása" terminológiával leírni.[2]
Felvetődik a kérdés: mennyiben befolyásoltak a közjog által a közszférában - jelen esetben a pénzügyi jog területén - megkötött szerződésekre vonatkozó szabályok? Beszélhetünk-e egy elkülönült közbeszerzési - közjogi alapokra építkező - szerződésrendszerről?
Voltaképpen nem lehet önálló szerződési rendszerről beszélni, hiszen pusztán arról van szó, hogy egy speciális lencsén keresztül kell vizsgálni a magánjogi intézményeket. Ez a lencse pedig nem más, mint az a közérdek, amely megkívánja a versenyezte-
- 164/165 -
tésben rejlő gazdasági előnyök kihasználását: ebben rejlik a közpénzek elköltésének hatékonysága. Ezen cél biztosítása kíván meg különböző garanciákat: e biztosítékok rendszerezett gyűjteménye voltaképpen a Kbt., amely "kitör" a közjog rendszeréből és beengedi a polgári jog teljes rendszerét, amikor 306/A. § (6) bekezdésében kimondja, hogy "A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre egyebekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni". A szerződések - néhány, a Kbt.-ben és a kapcsolódó jogszabályban meghatározott kivételtől eltekintve - olyan tartalommal tölthetők meg, mint bármilyen más, a magánszférában megkötött polgári jogi szerződés. Az ilyen szerződések közjogi gyökereit olyan kivételek alkalmazási lehetőségei igazolják, amelyek a közösség számára fontos szempontokat testesítenek meg. Az ajánlatkérő ugyanis meghatározott feltételekhez kötheti a szerződés teljesítését, amely speciális feltételekre nézve a Kbt. nem ad taxatív felsorolást, pusztán annyit említ, hogy "Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy a nyertes ajánlattevővel kötendő szerződés teljesítését sajátos - a jogszabályokkal összhangban álló - feltételekhez, így különösen szociális, illetőleg környezetvédelmi, minőségbiztosítási feltételekhez köti." [Kbt. 53. § (7) bekezdés]. Ilyen szempontok jellegzetesen a közjog területén jelennek meg. Másik példa is említhető: az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát a külön jogszabályban meghatározottak szerint fenntarthatja, illetőleg köteles fenntartani olyan szervezetek számára, amelyek megváltozott munkaképességű munkavállalókat, illetve szociális intézményekben ellátottakat foglalkoztatnak.[3] A szociális szempontok természetesen - a klasszikus liberalizmus hanyatlását követően - a magánjognak is fontos alkotóelemeivé váltak. E két terület elhatárolása a következők alapján lehetséges:
- bár a közbeszerzések területén ezek a szociális szempontok is jogok és kötelezettségek forrásaivá válnak egyes szerződéses jogviszonyokban, az ebből fakadó előnyök haszonélvezője nem az ajánlatkérő
- vagyis ebben a konstrukcióban a "kedvezményezett fél" -, hanem az általa képviselt közösség, pl. a megváltozott munkaképességűek könnyebben jutnak munkához, a környezet hatékonyabb védelemben részesül;
- a magánjog területén viszont a szociális szempontok kógens vagy relatíve diszpozitív szabályokban jelennek meg, amelyekből a szerződéses jogviszony egyik konkrét alanya számára keletkeznek vitathatatlan előnyök, pl. a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja a tisztességtelen általános szerződési feltételeket a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése alapján, de ide lehet sorolni a Munka Törvénykönyvének a munkavállalókat védő rendelkezéseit.
A fent említett első kérdés megválaszolásához azt kell megvizsgálni, hogy milyen intézményeken keresztül és milyen mértékben avatkozik be a felek privát autonómiájába a jogalkotó. Az egész közbeszerzési törvény lényegében kontroll lehetőségét biztosító intézmények foglalata, de egyes rendelkezései túlmutatnak a gazdaságosság elérésének célkitűzésén: a fent ismertetett példák egyértelműen azt bizonyítják, hogy a közpénzek elköltésének rendszerét a jogalkotó hosszabb távon realizálható előnyök - egészségesebb környezet, megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásán keresztül megvalósuló rehabilitáció - elérésére is alkalmassá teszi.
A szociális szempontokon túl adott esetben konkrét gazdaságpolitikai törekvések is megjelennek a jogalkotó részéről, amelyek szintén befolyásolják a létrejövő szerződések tartalmát. Példaként említhetőek a Kbt. azon szabályai, amelyek az ajánlatkérő számára behatárolják a szerződéses mellékkötelezettségek megállapításának lehetőségét: maximalizálják a szerződéses érték meghatározott százalékéban az ilyen jellegű kötelezettségek megállapításának felső határát, továbbá a rendelkezésre bocsátás időpontját is (Kbt. 53/A. §). Korábban az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól szóló 162/2004. (V. 21.) Kormányrendelet (röviden: Épköz.) tartalmazott különféle könnyítéseket[4] abból a célból, hogy a 2008-ban kialakult gazdasági világválság folytán nehéz helyzetbe került építőipari cégek könnyebben és kedvezőbb feltételekkel juthassanak állami (önkormányzati stb.) megrendelésekhez. Ezen rendelkezések megfogalmazásával a jogalkotó az állami gazdaságpolitikai célkitűzések érvényesülését kívánta elősegíteni. E korlátozó szabályok rendszerét a 2010. évi LXXXVIII. törvény alakította át oly módon, hogy a korlátozásoknak számos elemét törvényi szintre emeli, immáron valamennyi tárgyra kiterjedően.
Jól látható tehát, hogy a közérdek több, mint a gazdaságosság, és vannak esetek, amikor ez az elv háttérbe szorul meghatározott (pl. környezet-, gazdaság- vagy éppen szociálpolitikai) célkitűzésekkel szemben. A tisztán magánjogi szerződések esetében ilyen jellegű korlátozások nem állnak fenn.
Első kérdésként az fogalmazható meg, hogy pontosan mit is jelent a szerződési szabadság a polgári jogban.
Eörsi Gyula a következő meghatározást adja: "A szerződési szabadság jogi fogalom. Azt jelenti csupán, hogy a felek akarata jogi értelemben szabad.
- 165/166 -
Az elv szempontjából az akaratszabadság filozófiai kérdésének nincs jelentősége. Nincs jelentősége a gazdasági kényszerből eredő tényleges szerződési kényszernek sem."[5] A végül hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvény (új Ptk.) a következőképpen fogalmazott volna: "A felek szabadon - az általuk megválasztott féllel és tartalommal - köthetnek szerződést. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja."[6] E meghatározásból a következő részjogosítványok vezethetők le:
1. a szerződés megkötésének szabadsága;
2. a szerződéses partner személye megválasztásának szabadsága;
3. a szerződés tartalmának - jogszabályi keretek közötti - meghatározásának szabadsága.
Második kérdésként az határozható meg, hogy e három részelem miként érvényesül a közbeszerzési jogban?
1. A szerződés megkötésének szabadsága - azaz akar-e a jogalany egyáltalán szerződést kötni vagy sem - korlátozottan érvényesül a közbeszerzési jogban. E megállapítás az alábbi okokra alapítható:
a) A közbeszerzési törvény által ajánlatkérőként meghatározott szervezetek legnagyobb része (minisztériumok, önkormányzatok, költségvetési szervek stb.) közfeladatot lát el. E feladatok teljesítésének kötelezettségét jogszabályok, egyedi jogi aktusok, társulási megállapodások stb. határozzák meg. Ahhoz, hogy e feladatokat e szervek elláthassák, különféle polgári jogi igényeket kell kielégíteniük, tehát bizonyos szerződések megkötését nem mellőzhetik. Amennyiben e szerződésekre kiterjed a közbeszerzési kötelezettség [Kbt. 2. § (1) bekezdés], a közbeszerzési eljárás lefolytatása jogszabály által támasztott követelmény.
b) A fenti sajátosságra épül a második ok, amely már konkrét közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódik. Ha beáll a Kbt.-ben meghatározott ajánlati kötöttség
- nyílt eljárás esetén ez az ajánlattételi határidő lejárta
- akkor az eljárás előre kijelölt úton halad tovább: az ajánlatkérő csak meghatározott esetekben[7] állhat el az eljárás befejezésének szándékától (ezen esetek közös jellemzője, hogy a közbeszerzés megkezdését követően olyan előre nem látható ok, lényeges körülmény merült fel, amely miatt a szerződés megkötésére, illetőleg a szerződés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes az ajánlatkérő). Az eredménytelenné nyilvánítás eseteit a Kbt. 92. §-a tételesen felsorolja. Ehhez kapcsolódott (2010. szeptember 15-éig) a Kbt. 92/A. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott speciális eredménytelenségi indok, valamint a Kbt. 99/A. § (1) bekezdés szerinti eset. Ha ezek közül egyik sem áll fenn, a közbeszerzési eljárás eredményes lesz, tehát az ajánlatkérőként eljáró szervezetnek nincs meg az a lehetősége, hogy szabadon, minden kötöttség nélkül döntsön az eljárás eredményességéről. Ha pedig az eljárás eredményes, és a nyertes ajánlattevő részéről sem merül fel olyan ok, amely utóbb meghiúsítaná a szerződés megkötését - példaként említhető, hogy visszalép, vagy nem nyújtja be utólag a kizáró okok igazolására szolgáló iratokat - akkor a szerződést meg kell kötni.
Jól látható tehát, hogy a közbeszerzésekben a szerződés megkötésének szabadsága erőteljes korlátozások alá esik. A b) pontban vázolt eset azért különösen fontos, mert a közbeszerzési eljárásban résztvevők esélyegyenlősége és egyébként a verseny tisztasága csak oly módon biztosítható, ha az ajánlattevők joggal bízhatnak abban, hogy csak meghatározott esetekben mentesül az ajánlatkérő a szerződés megkötésének végső kötelezettsége alól.
2. A szerződéses partner megválasztásának kérdése a polgári jogban erőteljesen kötődik a bizalom jelenségéhez. Ahhoz, hogy megérthessünk esetleges ajánlatkérői magatartásokat, célszerű néhány gondolat erejéig a magyar közbeszerzési rendszer általános társadalmi-gazdasági hátterét, környezetét bemutatni.
Érdekes következtetések levonására adhat alapot a Közjó és Kapitalizmus Intézet "Jelentés a Magyar Kapitalizmus Állapotáról - 2008" címet viselő tanulmánya annak ellenére, hogy nem kifejezetten a közbeszerzések rendszerét tárgyalja. Az egyik kulcskérdés a bizalom, amelynek hiánya a magyar társadalomban aggasztó méreteket ölt. A tanulmány kiemeli, hogy az emberek nem bíznak sem egymásban, sem az államban, sem pedig az együttműködést kínáló vállalkozásokban.[8] Érdemes végiggondolni ennek fényében azon ajánlatkérői magatartások megalapozottságát, amelyek arra irányulnak, hogy a szükséges beszerzési igények kielégítésére egy meghatározott ajánlattevőt kívánnak alkalmazni, és minden rendelkezésre álló erőforrást arra kívánnak felhasználni, hogy az adott vállalkozás nyerje el a szerződéskötés jogát. Vajon bárki - akár a magánszférában működő cég esetében is - szívesen odaengedne a székhelyére, telephelyére egy olyan vállalkozást, akiről nem tud semmit, pusztán az ajánlatban megadott tényekből, adatokból képes valamilyen képet kialakítani róla? Akár joggal aggódhat amiatt, hogy a nyertes ajánlattevőként szerződő fél nem teljesít szerződésszerűen, nem tudja érvényesíteni pl. a szavatossági jogokat, vagy kétségei lehetnek az együttműködési készséget illetően. Az említett tanulmány kiemel még egy sajátos vonást, amit úgy nevezett el, hogy "arcos kapitalizmus". Ez a jelenség szorosan összefügg a bizalmatlansággal: ha a piaci és az állami szféra szereplői nem képesek meggyőződni kellő alapossággal a partner megbízhatóságáról, fizetőképességéről és -készségéről, ha a
- 166/167 -
vállalt kötelezettségek alól minden további nélkül ki lehet bújni - vagyis nem bízhatnak az állami jog- és intézményrendszer kényszerítő erejében -, akkor felértékelődik a kapcsolati tőke és rendszer. A tanulmány a következő összefoglalást adja: "A tapasztalatra, személyes ismeretre épülő kapcsolatok hálózatai olyan közegben működnek, ahol az ismeretleneket, az államot megbízhatatlannak tartják a vállalkozók."[9] Könnyen megérthető e tétel gyakorlati működése, ha végiggondoljuk: melyiknek nagyobb az esélye, ha pl. egy árura, vagy szolgáltatásra van szükségünk mint magánember? Fellapozzuk a telefonkönyvet vagy megkérdezünk valakit, akiről feltételezzük, hogy ismer valakit, aki segíthet, akitől tanácsot lehet kérni, akiben megbízhatunk. E hétköznapi gyakorlatok, megoldási forgatókönyvek ugyanúgy befolyásolhatják az ajánlatkérők viselkedését is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a korrupció vagy a közbeszerzési törvény megkerülésének bármely formája elfogadható lenne, pusztán célszerűnek tűnik az ajánlatkérői viselkedés megértésének alapuló szolgáló jelenségek felvázolása a rendszer működése megismerésének - és adott esetben korrekciójának - érdekében. Természetesen a gyakoribb az, hogy nem a hibátlan teljesítés biztosításának célja, hanem "üzleti érdekek" állnak a háttérben (és a teljesítés minősége egyáltalán nem számít). A "bizalom" fogalmát egyébként Francis Fukuyama, az ismert amerikai társadalomkutató a következőképpen határozza meg: "a bizalom a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedés elvárása egy közösségen belül, a közös normák alapján, e közösség más tagjai részéről", jelentősége pedig nézete szerint abban áll, hogy "egy nemzet jólétét és versenyképességét egyetlen, mindenütt észlelhető kulturális tényező határozza meg: a bizalom szintje egy adott társadalomban."[10] Ha a bizalom mértéke csökken, akkor többet kell költeni az állami hivatali apparátus működtetésére, ügyvédi és perköltségekre, amit Fukuyama egyfajta adóként határoz meg.[11] A közbeszerzési törvény által támasztott leglényegesebb korlátozás az, hogy az ajánlatkérő nem az általa szabadon választott személlyel köthet szerződést: a közbeszerzési eljárások lényege pontosan az, hogy a szolgáltatást ígérők közül azt válaszszák ki, aki a legtöbb értéket nyújtja ugyanazért a pénzért, illetve azt, aki az adott - tágabb értelemben vett - szolgáltatást a legalacsonyabb árért teljesíti. A hagyományos magánjogi szerződési szabadság eme korlátozása váltja ki azt a gyakorlati törekvést, mely szerint az ajánlatkérők igyekeznek "menekülni" a közbeszerzéstől, ha pedig kénytelenek lefolytatni az eljárást, akkor különböző eszközök alkalmazásával próbálják meg "mozgásterüket" növelni.
Végső következtetésként megfogalmazható ehhez kapcsolódóan, hogy az általános gazdasági-társadalmi háttér kedvező irányú változtatása mindenképpen pozitív irányban mozdíthatná el a közbeszerzésekkel szemben fennálló előítéleteket.
Közbeszerzési jogi szempontból vizsgálva a kérdést, megállapítható, hogy a közbeszerzési rendszerben a szerződéses partner megválasztására - meghatározott hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárásokat és a hirdetmény nélküli egyszerű eljárást leszámítva - az ajánlatkérőnek leginkább indirekt eszközei vannak, amelyekhez jogszabályi korlátok kapcsolódnak. Az indirekt eszközt az alkalmassági követelmények (pénzügyi-gazdasági és műszaki-szakmai alkalmasság)[12] meghatározása, a jogszabályi korlátot pedig a kizáró okok rendszere[13] jelenti. Direkt eszközök kizárólag a hirdetmény nélküli egyszerű közbeszerzési eljárásban,[14] illetve a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás egyes eseteiben állnak rendelkezésre.
Az ajánlatkérőnek az eljárást megindító hirdetményében, illetve felhívásában meg kell határoznia az alkalmassági követelményeket, vagyis ki kell jelölnie a potenciális ajánlattevői kör határait. E határokat úgy kell meghatározni, hogy egyrészt ne legyenek túl szűkek, vagyis ne legyenek versenykorlátozó hatásúak a kritériumok, másrészt ne legyenek túl tágak, hiszen így nem megfelelő, akár a közbeszerzési eljárás eredményeképpen létrejövő szerződés teljesítésére képtelen vállalkozások is érvényes ajánlatot tevők lehetnek.
Sajátos esetet képviselnek a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások,[15] valamint a hirdetmény nélküli egyszerű eljárás. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások az ajánlatkérő kényszerpályán mozog az ajánlattevők kiválasztásakor. Példaként említhető a kizárólagos jog fennállás vagy, korábbi eredménytelen eljárás alapulvétele. Ezekben az esetekben a feltételek kötöttek, ugyanis korábbi közbeszerzési eljárások, valamint szerződéses jogviszonyok, illetve korábban létrejött abszolút szerkezetű jogviszonyok (pl. szerzői jog, szabadalom) determinálják a lehetséges szerződéses felek kiválasztását. Kivételként határozható meg a rendkívüli sürgősség esete, ahol az ajánlatkérő a korábbi hirdetmény nélkül induló egyszerű eljárásnál szabályozott lehetőségekkel rendelkezik (ő választja ki, hogy mely szervezeteknek küld ajánlattételi felhívást). A hirdetmény nélküli egyszerű eljárásban az ajánlatkérő szabadon határozhatja meg, hogy mely szervezeteket kér fel ajánlattételre, így a potenciális szerződéses partner kiválasztására alapvető befolyása van.
Összefoglalva megállapítható, hogy a közbeszerzési jog lényegében kiiktatja a szerződési szabadság második részelemét, és a másik fél kiválasztását a közbeszerzési eljárásra bízza, az ajánlatkérőnek pedig - elviekben - csak a potenciális ajánlattevői kör
- 167/168 -
meghatározására van lehetősége az alkalmassági követelmények meghatározásakor. E tevékenység során azonban szem előtt kell tartani a közbeszerzési jog alapelveit (verseny tisztasága, esélyegyenlőség); a túlzott mértékű elvárások jogorvoslati eljárást eredményezhetnek az eljárást megindító hirdetménnyel szemben.
3. A szerződés tartalmának meghatározása alatt az értendő, hogy a szerződő felek milyen kötelezettségeket vállalnak, és ezeken keresztül milyen jogokat kívánnak megszerezni, gyakorolni. A Ptk. úgy rendelkezik, hogy "A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja" [Ptk. 200. § (1) bekezdés]
A közbeszerzési jogban a szerződés tartalmának meghatározásánál nem rendelkezik az ajánlatkérő ilyen széles mozgástérrel. A korlátozó tényezők közül az alábbiakat lehet legjellemzőbb esetekként felsorolni:
A közbeszerzési eljárás eredményeképpen létrejövő szerződés főbb tartalmi elemeit az eljárást megindító hirdetmény, illetőleg ajánlattételi felhívás, valamint az ajánlatkérési dokumentációban meghatározott feltételek (szerződéstervezet) determinálják, leszámítva a tárgyalásos eljárásokat, amelyek célja az, hogy az ajánlatkérő a legkedvezőbb feltételek mellett köthessen szerződést, és az ajánlati kötöttség csak a tárgyalások lezárását követően áll be[16] (a versenypárbeszéd is ezen esetkörhöz sorolható). A hirdetményben (felhívásban) kell meghatározni többek között a fizetési feltételeket, a szerződést biztosító mellékkötelezettségeket (jótállás, kötbér, teljesítéshez kapcsolódó biztosítékok stb.). Ha ezeket az ajánlatkérő határozza meg (vagyis nem teszi ezeket bírálati részszemponttá), akkor e feltételek rögzítésénél tekintettel kell lenni az alapelvekre, vagyis túlzott mértékű elvárásokat nem fogalmazhat meg az ajánlatkérő (a Közbeszerzési Szerkesztőbizottság lektorai ebből a szempontból is vizsgálják a hirdetményt). Ha bírálati részszemponttá teszi ezeket a szerződéses feltételeket, akkor az ajánlattevők jogosultak lényegében ezek rögzítésére; mozgásterüket az határolja be, hogy az ajánlatkérőnek vizsgálnia kell az ajánlati elemek megalapozottságát, vagyis az irrealitás kérdését. Ez a folyamat akár az ajánlat érvénytelenné nyilvánításához is vezethet.[17]
Maga a Kbt. is meghatároz egyéb korlátozó szabályokat, így például a fizetési határidőhöz (ha nincs eltérő megállapodás az ajánlatkérő és az ajánlattevő között) és teljesítési igazolás kibocsátásához kapcsolódóan,[18] vagy az azonnali beszedési megbízás benyújtásának lehetőségére vonatkozóan.[19]
A hatályon kívül helyezéséig az építési beruházások esetén az Épköz. tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek korlátozták az ajánlatkérőnek a szerződés tartalmának meghatározására vonatkozó képességét. Korábban említésre került az a rendelkezés, amely az előírható biztosítékok mértékét a szerződéses érték meghatározott százalékéban maximalizálja, az ajánlatkérő tehát ezeknél nem határozhat meg magasabb értéket, a kötelezően választható bírálati részszempontok meghatározásával pedig bizonyos szerződéses feltételek meghatározásának jogát ajánlattevői jogkörbe utalta.[20] A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló 2010. évi LXXXVIII. törvény[21] alapján - az Épköz. hatályon kívül helyezésére figyelemmel - a Kbt. venné át az Épköz. korlátozó szabályozását pontosítva, kiegészítve és kiterjesztő jelleggel (nemcsak az építési beruházási tárgyú közbeszerzésekre terjedne ki e szabályok hatálya), viszont a Kbt. már nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek értelmében az ajánlatkérőnek a bírálati szempont, illetőleg ezen belül bírálati részszempontok meghatározásának körében kötöttségei lennének.
A fent rögzítettek a Közbeszerzések Tanácsa útmutatójában[22] leírtakkal is összefoglalhatóak: "A Kbt. 99. §-ának (1) bekezdése rögzíti továbbá, hogy eredményes közbeszerzési eljárás alapján a szerződést a nyertes szervezettel (személlyel) (91. §) kell írásban megkötni az ajánlati felhívás, a dokumentáció, a dokumentáció részeként kiadott szerződéstervezet, valamint az ajánlat tartalmának megfelelően. A hivatkozott előírás kimondja egyfelől tehát, hogy eredményes közbeszerzési eljárás alapján a szerződést a nyertes ajánlattevővel kell megkötni, másfelől egyértelművé teszi, hogy a szerződés nem térhet el az ajánlati felhívásban, az ajánlatban és a dokumentációban - ideértve a szerződéstervezetet is - foglaltaktól. Másként fogalmazva a szerződést kötő felek nem változtathatják meg a megkötésre kerülő szerződés tartalmi elemeit a felhívás és a dokumentáció, illetőleg az ajánlat tartalmához képest. Itt kell megjegyezni, hogy jogsértő helyzetet teremt, ha az ajánlattevő az ajánlatában megtett vállalásait, nyilatkozatait még a szerződés megkötése és a teljesítés megkezdése előtt megváltoztatja. Ez nem csak a Kbt. konkrét előírásait sérti, hanem a Kbt. alapelveire is tekintettel meg nem engedhető ajánlattevői magatartásnak minősül."
Ezen összefoglalás alapján megállapítható, hogy a szerződéstervezet - amelynek tartalmát az ajánlatkérő állítja össze a fent említett keretek között, és amely a dokumentáció részét kell, hogy képezze - nem tekinthető polgári jogi értelemben vett szerződéstervezetnek, hiszen a magánjogban a tervezet lényege pontosan az, hogy a szerződő felek annak tartalmát egyeztetik, az abban foglaltakról tárgyalnak. Mivel a közbeszerzési jogban főszabályként alkalmazható eljárásfajták alkalmazása esetén a közbeszerzési eljárás
- 168/169 -
eredményeképpen létrejövő szerződés tartalmának meg kell egyeznie a dokumentáció részeként kiadott szerződéstervezet tartalmával, a közbeszerzési jogban a szerződéstervezet nem egyéb, mint az ajánlatkérő által egyoldalúan megállapított feltételek összessége. Az ajánlattevőknek a feltételek meghatározásának terén a tárgyalásos eljárásokban, illetve a versenypárbeszéd alkalmazásának esetében van mozgástere, amelynek terjedelmét az ajánlatkérő által megállapított alapvető szabályok (a tárgyalás alapvető szabályai) határolják be.
Ezek alapján még egy további kérdés válaszolandó meg: van-e joga az ajánlattevőnek az ajánlatában egyoldalúan bármilyen feltételt támasztani a szerződéskötéshez kapcsolódóan? A Fővárosi Ítélőtábla szerint erre nincs lehetőség: "A Ptk. 205. § (2) bekezdése határozza meg, hogy a feleknek a létrehozni kívánt szerződés mely elemeiben kell megállapodniuk ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön. A szerződéskötési feltétel nem más, mint amiben a felek a szerződés létrejöttéhez megállapodnak, amely nélkül a szerződés nem jön létre. A szerződéses feltétel pedig a szerződő feleknek a megkötni kívánt (a már létrejött) szerződésben rögzített megállapodása, a szerződés tartalma. A Kbt. 54. § (1) bekezdése értelmében egyebek mellett a dokumentáció tartalmazza a részletes szerződési feltételeket, vagy a szerződéstervezetet. A Kbt. ez utóbbi definíciója szerinti szerződési feltétel a kötelmi jogban meghatározott szerződéses feltételnek felel meg. A kérelmező a Tájékoztatóban nevesítetten, és tartalmában is szerződéskötési feltételt támasztott az ajánlatkérővel szemben, mert olyan akaratnyilatkozatot fogalmazott meg, hogy akkor köti meg a szerződést, ha az általa kért okiratot a felperes hozzá benyújtja. Ez az ajánlattevői magatartás a Kbt. által szabályozott közbeszerzési eljárás egyetlen eleméhez sem illeszthető. A közbeszerzési eljárás sajátossága ugyanis, hogy a beszerzési igény keletkezésétől a szerződéskötésig tartó folyamat egésze részletesen szabályozott, a Kbt. kógens rendelkezései szerint egymáshoz kapcsolódó eljárási mozzanatok összessége, amely koherens rendszert alkotva öleli fel az ajánlatkérő és az ajánlattevő valamennyi eljárási cselekményét, a kötelezően megteendő jognyilatkozatait, és az azokhoz fűződő joghatásokat és azok lehetséges jogkövetkezményeit. A meghívásos eljárásra is vonatkoznak a Kbt. általános szabályai, ennél fogva ebben az eljárástípusban is ajánlatkérő határozza meg a beszerzési tárgyból következő szerződés típusát, a szerződéskötés feltételeit, és közelebbről a szerződés tartalmát jelentő szerződéses feltételeket. Az ajánlattevő mindezen elvárások ismeretében egyet tehet, eldöntheti, hogy kíván-e ajánlatot tenni, vagy sem. Ha az ajánlattétel mellett dönt, a Kbt. 70. § (1) bekezdése alapján az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell azt elkészítenie és benyújtania. A Kbt. nem ad lehetőséget az ajánlattevőnek arra, hogy az ajánlatkérőt a kiírástól eltérő szerződéses akarat kinyilvánítására kényszerítse, szerződéskötési feltételt határozzon meg az ajánlatában, mert az ilyen elvárást tartalmazó kérelmezői ajánlat nem felel meg a kiírás feltételeinek."[23] Ebben az esetben az volt a jogszerű megoldás, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján az ajánlatot érvénytelennek nyilvánította.
Végül megemlítendő, hogy a 2010. évi LXXXVIII. törvény alapelvi szinten építette be a Kbt.-ben a következő rendelkezést: "Ha rendelet vagy utasítás olyan szabályokat tartalmaz szerződéskötés folyamatára, előzményeire, feltételeire, szerződés kötelező tartalmi elemeire, vagy szerződés teljesítésére vonatkozóan, melyek nem egyeztethetők össze e törvénnyel, akkor az e törvény hatálya alá tartozó ügyekben kizárólag e törvényt kell alkalmazni."[24] A Kbt. primátusa tehát irányadó a szerződés kötelező tartalmi elemeinek vonatkozásában is.
A közbeszerzési jog lényegét a fentiekben ismertetett szerződési szabadságon keresztül lehet leginkább megvilágítani. Az elvi alapok lefektetését követően azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy milyen viszonyban van egymással a közbeszerzési törvény és a Polgári Törvénykönyv, amely tartalmazza - egyebek mellett - a kötelmi jogi szabályokat.
A két jogszabály viszonyát jellemző legfontosabb sajátosság az, hogy a Kbt. elsődlegességgel rendelkezik a szerződésekre vonatkozó szabályok tekintetében minden más jogi normával szemben. A közbeszerzési törvény a közbeszerzési eljárás eredményeképpen megkötött szerződések vonatkozásában az alábbi kérdésekben tartalmaz szabályokat: a szerződés megkötése, a szerződés módosítása, a szerződés teljesítése, meghatározott semmisségi, illetve érvénytelenségi okok, valamint a beszámításra, késedelmi kamatra vonatkozó speciális rendelkezések.
A Kbt. primátusának elvét a következők alapozzák meg.
- A kógencia elve, vagyis azon előírás, amely szerint "e törvény szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben e törvény az eltérést kifejezetten megengedi."[25]
- A 2010. évi LXXXVIII. törvény kiegészítő szabályt fűzött a kógencia elvéhez: "Ha rendelet vagy utasítás olyan szabályokat tartalmaz szerződéskötés
- 169/170 -
folyamatára, előzményeire, feltételeire, szerződés kötelező tartalmi elemeire, vagy szerződés teljesítésére vonatkozóan, melyek nem egyeztethetők össze e törvénnyel, akkor az e törvény hatálya alá tartozó ügyekben kizárólag e törvényt kell alkalmazni."[26] E szabály beiktatásának szükségességét a 2010. évi LXXXVIII. törvény javaslati állapotához fűzött indokolás a következőkkel támasztja alá: "az utóbbi években több olyan rendelet jelent meg, mely - néha nem is a Kbt.-ből származó felhatalmazás alapján - a közbeszerzési eljárásokra, vagy az azokban kötött szerződésekre a Kbt.-től eltérő szabály alkalmazását írja elő. Noha az Alkotmány szerint ez nem lehetséges, az ilyen szabályokat is mindaddig alkalmazni kell, amíg az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezi, ha ezt valaki egyáltalán kérelmezi." Ékes példája volt az ilyen rendeleti szintű szabályozásnak az Épköz., amely pl. kötelező jelleggel állapított meg alkalmazandó bírálati részszempontokat vagy kötbérre vonatkozó felső értékéket a törvényi szintű szabályozásban meghatározott ajánlatkérői szabadsággal szemben.
- Végül megemlítendő az a szabály, amely kimondja, hogy "a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre egyebekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni."[27] Ez utóbbi bekezdés törvényi eltérésnek tekinthető, mégpedig olyan mértékűnek, amely beengedi az egész Ptk. rendszerét a közbeszerzési eljárások eredményeképpen létrejött szerződések területére. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy valamely, a szerződéshez kapcsolódó kérdésre először a Kbt.-ben kell szabályt keresni, és ha a Kbt. nem tartalmaz rendelkezést az adott kérdésre vonatkozóan, akkor lehet (kell) a Ptk.-hoz fordulni.
Mivel a Ptk. rendelkezik a teljes szerződési jogra vonatkozó normaanyaggal, értelmetlen lenne egy pénzügyi jogi jogszabályban megismételni ezeket a szabályokat. Ezért a jogalkotónak azt kell mérlegelnie, hogy melyek azok a területek, amelyeket ki kell szakítani a magánjog rendszeréből, és ennek megfelelően azt szükséges eldönteni, hogy az államháztartási jogi alapelvek - elsősorban a közpénzek hatékony elköltése és nyilvánosság követelménye - védelmének érdekében mely területek igényelnek speciális szabályozást. A hatályos törvény a fent nevesített jogintézmények vonatkozásában állapít meg szigorúbb többletkövetelményeket, ezek vonatkozásában tehát a Kbt. az irányadó elsősorban.
Ha összevetjük a két jogszabályt, megállapíthatjuk, hogy e két törvény két eltérő rendszert alkalmaz: míg a Kbt. a kógencia elvét rögzíti alapelvi szinten, addig a Ptk. - a kötelmi jogi szabályok vonatkozásában - a diszpozitivitás talaján áll, vagyis alapvetően a felek belátására bízza - a jogszabályi keretek között - a szerződéses jogviszony tartalmának kialakítását.
A Kbt. a mind az államháztartási, mind pedig a saját maga által definiált alapelvek védelme érdekében nem helyezkedhet ilyen engedékeny álláspontra, meghatározott területeken ragaszkodni szükséges a pénzügyi jogi szabályozáshoz, illetve a speciális pénzügyi jogi megközelítéshez.
Jelen cikk következő bekezdéseiben néhány konkrét példán keresztül kerül megvilágításra az, hogy a magánjog által alkalmazott fogalmak, jogintézmények közül néhány hogyan értelmezhető a közbeszerzési jog rendszerében, illetve az, hogy magánjogi jogintézmények milyen hatást gyakorolnak pénzügyi jogi megoldásokra. E példák jól illusztrálják, hogy bár a közjog is dolgozik polgári jogi fogalmakkal, ezek értelmezése, alkalmazása sajátos pénzügyi jogi megközelítést igényel, és sokszor e speciális szemléletmód eltérő tartalommal tölti meg a jól ismert jogintézményeket.
Az ajánlati kötöttség jogintézményének célja, hogy biztosítsa a szerződéskötési szándék kifejezésre juttatásának komolyságát, vagyis azt, hogy az ajánlat címzettje joggal bízhasson abban, hogy az adott ajánlat alapján, annak tartalmának megfelelően szerződés jön létre. A hatályos Ptk. 211. § (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy "aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta."[28] Természetesen a jogalkotó az ajánlati kötöttség időtartamát behatárolta, hiszen nem várható el, hogy az ajánlat megtételét követően korlátlan ideig fennálljon az elfogadás lehetősége.
A polgári jogi konstrukciótól némiképp eltérő módon kezeli a közbeszerzési jog az ajánlati kötöttség kérdését. Az eltéréseket és azonosságokat az alábbi táblázat érzékelteti.
Az ajánlati kötöttség a közbeszerzési jogban tehát kétirányú: az ajánlat nemcsak az ajánlattevőt, hanem az ajánlatkérőt is "köti", ugyanis a Kbt. kijelöli, hogy ki minősül a közbeszerzési eljárásban nyertes ajánlattevőnek,[29] és hogy a szerződést vele kell megkötni (kivéve, ha visszalép vagy utóbb az ajánlatkérő válik képtelenné a szerződés megkötésére).[30]
A különbségekből látható tehát, hogy a közbeszerzési jogban az ajánlati kötöttség funkciója, időtartama és jellege jelentős mértékben eltér a polgári jogi szabályokhoz képest. Ennek indoka a közbeszerzési jog - és az államháztartási jog - alapelveiben, céljaiban
- 170/171 -
| Polgári jog | Közbeszerzési jog | |
| Funkció | Az ajánlattételi szándék komolyságának biztosítása | Elsősorban a verseny tisztaságának megóvása, a törvény megkerülésének meggátolása |
| Időtartam | Szabadon határozható meg a Ptk. keretei között (ki is zárható) | Elsősorban az ajánlatkérő határozza meg egyoldalúan a hirdetményben |
| Kötelező erő | Az ajánlat elfogadásával a szerződés létrejön | Az ajánlattevőnek és az ajánlatkérőknek is (meghatározott esetben) lehetősége van visszalépni a szerződéskötéstől |
| Elfogadás | Szabadon mérlegelhető a címzett által (elutasít, elfogad, vagy új ajánlatot tesz), kötöttség csak az "ajánlatot tevő" részéről áll fenn (kivéve, ha jogszabály kötelezővé teszi a szerződéskötést) | Ha az ajánlattevő tette a legkedvezőbb ajánlatot vagy csak egy ajánlat érkezett, és az érvényes, kötelező azt elfogadni az ajánlatkérőnek (kivéve, ha a rendelkezésre álló fedezetre tekintettel az ajánlat nem megfelelő vagy a Kbt. 92/A. §-ában meghatározott eset fennáll) |
| Hatás | A szerződés létrejöttét determinálja alapvetően, a teljesítést nem feltétlenül | A szerződés teljesítését is determinálja, nemcsak a megkötést (ld. lejjebb e jellemző magyarázatát) |
keresendő: a szerződéskötési szándék, folyamat - a teljesítés mellett - közjogi, közpénzügyi szemléletmódot, ezáltal több garanciát igényel.
A Közbeszerzési Döntőbizottság az ajánlati kötöttségből vezette le a közbeszerzési eljárás eredményeképpen létrejövő szerződés módosításának korlátok közé szorítását (Kbt. 303. §). Egyik határozatában[31] a testület a következőképpen fogalmazott: "A Döntőbizottság jogi álláspontja szerint a Kbt. fenti 303. §-ának rendelkezéseiből egyértelműen megállapítható, hogy ebben a jogalkotó azt írta elő, hogy a közbeszerzési eljárás nyertesének a felhívás, a dokumentáció feltételei, valamint az ajánlatában tett vállalása alapján megkötött szerződésben foglaltaknak megfelelően kell teljesíteni. A Kbt. e szabályozásának az az indoka, hogy a közbeszerzési eljárásokban benyújtott ajánlatokra beáll az ajánlati kötöttség, mely nyílt eljárásban a Kbt. 77. §-a alapján az ajánlattételi határidő időpontjában következik be." E megállapítás egyértelművé teszi a fent megállapított tételt, nevezetesen azt, hogy a polgári jogból ismert jogintézmény a közbeszerzések területén egész más tartalmat nyer.
A polgári jogban az ajánlati kötöttség a megkötendő szerződés tartalmát determinálja: a szerződés - ha az ajánlatot elfogadják - az ajánlatban szereplő tartalommal (legalábbis a lényeges elemekre vonatkozóan) jön létre. A létrejött szerződés tartalma később - a felek egybehangzó, szabad akaratának megfelelően - minden kötöttség nélkül módosítható, az ajánlati kötöttségnek a szerződés teljesítésének fázisában nincs jelentősége. A közbeszerzési jogban ezzel szemben - a döntőbizottsági tételből kiindulva - az ajánlati kötöttség "tovább él", túlmutat a hatása a szerződés megkötésén: az ajánlat nemcsak a szerződés létrejöttét, hanem a teljesítését is determinálja, és ennek megfelelően a szerződés módosítására kizárólag a Kbt.-ben meghatározott feltételek együttes fennállásának esetén van lehetőség.
Az ajánlati kötöttségnek nemcsak a legfontosabbnak tartott ajánlati-szerződési feltételeknél, hanem adminisztratív jellegű, csekélyebb jelentőséggel bíró hirdetményi elemeknél is komoly jelentősége lehet (például hogyan kell a borítékot feliratozni, azon milyen ajánlattételi határidőt kell szerepeltetni). Ezen elemek nem megfelelősége is komoly jogi aggályokat vethet fel, illetve megalapozott jogorvoslati kérelmeket eredményezhet.[32]
Első kérdésként azt tisztázandó, hogy mi is értendő egy szerződés "teljesítése" alatt. Sem a régi, sem pedig az új - hatálya nem lépett - Ptk. nem tartalmaz absztrakt definíciót a teljesítés fogalmára vonatkozóan, azonban az egyes részletszabályokból meghatározható. Kiindulópontként az áfa-törvényben megfogalmazott rendelkezés[33] szolgálhat: eszerint a teljesítés nem más, mint az ügylet tényállásszerű megvalósulása.
A Ptk. szabályai alapján a teljesítés jelentheti egyrészt azt, hogy az egyik fél eleget tesz a kötelemből rá háruló kötelezettségnek, másrészt pedig azt, hogy a szerződés "teljesül", vagyis mindkét fél eleget tesz a szerződésből fakadó kötelezettségeinek.
Közbeszerzési oldalról megválaszolva a problémát a szerződés teljesítéséről akkor beszélhetünk, ha a szerződésen alapuló érdekeknek megfelelően valamennyi fél hozzájut ahhoz az értékhez, amelynek realizálása érdekében a szerződéses jogviszonyt létrehozták. Érték alatt a szerződés ellenértéke is értendő, vagyis mindkét fél eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettségének. A teljesítés fogalmának a közbeszerzési jogban a szerződés teljesítéséről szóló tájékoztató hirdetmény feladásához kapcsolódóan van jelentősége, ugyanis a feladásra vonatkozó határidő[34] ettől - vagyis a mindkét fél általi "teljesítéstől" számítódik.[35] Az ellenszolgáltatás - az ajánlatkérőként szerződő fél részéről történő - teljesítése több szempontból is garanciális szabályokkal védett. Ezek közül az alábbiak emelendők ki:
- 171/172 -
1) a szerződésnek tartalmaznia kell az ajánlatkérő részéről a pénzforgalmi szolgáltatójának adott, beszedési megbízás teljesítésére vonatkozó hozzájárulást, felhatalmazó nyilatkozatát [Kbt. 99. § (1) bekezdés];
2) az ellenszolgáltatást meghatározott határidőn belül teljesítenie kell az ajánlatkérőnek;
3) az ellenszolgáltatást - az alvállalkozók védelmének érdekében - meghatározott módon kell teljesítenie az ajánlatkérőnek.
E kötelező szabályok a közbeszerzési eljárás eredményeképpen létrejövő szerződés magánjogi tartalmát is meghatározzák.
1) A beszedési megbízással kapcsolatos részletes szabályokat a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNB-rendelet) tartalmazza, a beszedés általános fogalmát pedig a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 2. § (2) bekezdése határozza meg: "beszedés: a kedvezményezett rendelkezése alapján végzett olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizető fél fizetési számlájának a kedvezményezett javára történő megterhelése a fizető fél által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a fizető fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának adott hozzájárulás alapján történik". Az MNB-rendelet a fizetési számlák közötti fizetési módok között nevesíti a beszedést [25. § a) pont ab) alpont], a 32. § (1) bekezdésben pedig a következőképpen definiálja: "A beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatót, hogy fizetési számlája javára, a fizető fél fizetési számlája terhére meghatározott összeget szedjen be." A beszedésnek több altípusa van,[36] ezek közül az egyik a Kbt. által is nevesített felhatalmazáson alapuló beszedés. Az MNB-rendelet 34. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A felhatalmazásban (felhatalmazó levélben) a fizető fél számlatulajdonos a pénzforgalmi szolgáltatójánál bejelentett módon engedélyezi a kedvezményezett számára beszedési megbízás benyújtását. A felhatalmazó levélben a fizető fél és a pénzforgalmi szolgáltatója benyújtási feltételekben is megállapodhat."
A Kbt. idézett rendelkezéséből megállapítható, hogy a felhatalmazó levélben (nyilatkozatban) az ajánlatkérőként és a nyertes ajánlattevőként szerződő félnek meg kell állapodnia bizonyos benyújtási feltételekben. E feltételeket a Kbt. 305. § (4) bekezdése nevesíti:
- az ajánlatkérőként szerződő fél által igazolt szerződésszerű teljesítés;
- a fizetési határidő eredménytelen eltelte.
2) A fizetési határidővel kapcsolatos szabályozást - ahogyan az ellenszolgáltatás teljesítésére vonatkozó általános szabályokat - a 2010. évi LXXXVIII. törvény jelentősen átalakította. Az ajánlatkérőnek a fővállalkozó viszonylatában az alábbi lehetőségei vannak:
- az általános szabály[37] által megállapított határidőn, azaz 15 napon belül kiegyenlíti az ajánlattevőként szerződő fél számláit, vagy
- az ellenszolgáltatás halasztott teljesítésében állapodnak meg a felek, azaz az ajánlatkérő bírálati részszempontként határozza meg a fizetési határidőt, vagyis verseny tárgyává teszi azt, hogy a nyertes ajánlattevőként szerződő fél a minimális határidőhöz képest mekkora többletet vállal. Tekintettel arra, hogy az alvállalkozók irányában nincs lehetőség az általános fizetési határidőtől történő eltérésre, csak és kizárólag a fővállalkozók számláinak fizetési határidejében van lehetőség a halasztott megfizetésben történő megállapodásra.
A fizetési határidőre vonatkozó gyakorlatnak komoly gazdasági kihatásai is vannak (körbetartozások, a finanszírozás biztosításának nehézségei stb.). Egy vállalkozás számára az az optimális, ha minél rövidebb határidőn belül hozzájut az őt megillető ellenszolgáltatáshoz. A Közbeszerzések Tanácsának Elnöke tájékoztatót[38] bocsátott ki ehhez kapcsolódóan, és bár ez nem kötelezi az ajánlatkérőket jogi szempontból, gazdaságpolitikai megfontolásokból a következő javaslatot fogalmazza meg: "Habár, amint az a fentebb idézett Kbt.-szabályból kitűnik, a Kbt. lehetőséget ad a felek megállapodása alapján az ellenszolgáltatás halasztására, illetve részletekben történ teljesítésére, arra kérjük az ajánlatkérőket, hogy ne értékeljék a bírálati részszempontok körében a fizetési határidő minél hosszabb időtartamú vállalását [...]" Az ajánlatkérő kizárólag a fővállalkozóként szerződő fél irányában jogosult halasztott kifizetésben megállapodni, mivel az alvállalkozók részére teljesítendő értékről a fővállalkozónak nyilatkoznia kell, és az ajánlatkérőként szerződő félnek az alvállalkozókat illető ellenértéket a főszabály szerint kell teljesítenie a fővállalkozó részére.
3) Az alvállalkozók védelmében - a kötelező építtetői fedezetkezelés helyett - a Kbt. új szabályokat tartalmaz az ellenszolgáltatás alvállalkozókat megillető részének vonatkozásában. Az ellenszolgáltatás teljesítésének rendjét a törvény meglehetősen részletesen taglalja, lényegében két részre osztja az ajánlatkérőként szerződő fél által kifizetendő ellenértéket: az egyik rész a fővállalkozó(ka)t, a másik rész pedig az alvállalkozó(ka)t megillető összesített összeg. A Kbt. új szabályai[39] nemcsak az ajánlatkérőkre, hanem az ajánlattevőkre is különböző kötelezettségeket telepítenek. Az ajánlattevőknek az ajánlatkérőként szerződő fél tudomására kell hozniuk azt, hogy alvállalkozóik részére mekkora összegű kifizetést
- 172/173 -
kell teljesíteniük. A fennmaradó összegre kizárólag akkor jogosultak, ha igazolták, hogy az alvállalkozóik részére a megjelölt ellenértéket megfizették, illetve ha igazolni tudják azt, hogy az alvállalkozó nem jogosult az adott összegre. Prioritást élveznek tehát azon kifizetések, amelyek lényegében nem az ajánlattevőként szerződő félnek, hanem az alvállalkozóinak (szakembereinek) jár. A kifizetések rendjére vonatkozó szabályozás újragondolása és az alvállalkozókat illető ellenszolgáltatási értékek teljesítésének különböző garanciákkal övezése szükségtelenné tette a költséges építtetői fedezetkezelés alkalmazását.
A magánjogi szerződések egyik alapvető sajátossága, hogy azokat a felek szabad akaratuknak megfelelően módosíthatják közös megegyezéssel.[40] Ez azt jelenti, hogy a szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek (vagy akár a jogcím) megváltoztatásának jogával a felek szabadon rendelkezhetnek. A polgári jogban tehát a felek privát autonómiája az elsődleges.
A közbeszerzési jogban hasonló megoldás - a közpénzek elköltésében rejlő közérdek védelmére tekintettel - nem képzelhető el. Ennek megfelelően a Kbt. kimondja, hogy "a felek csak akkor módosíthatják a szerződésnek a felhívás, a dokumentáció feltételei, illetőleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott részét, ha a szerződéskötést követően - a szerződéskötéskor előre nem látható ok következtében - beállott körülmény miatt a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti."[41]
A fent idézett rendelkezésnek megfelelően a következő feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz, hogy a szerződésnek a felhívás, a dokumentáció feltételei, illetőleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott részének módosítására sor kerülhessen:
- a módosítást szükségessé tevő ok a szerződéskötést követően merüljön fel;
- a szerződéskötéskor ez az ok nem volt előre látható;
- az ok miatt beállott körülmény valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértse.
A szerződésmódosítás erőteljes kontroll alá helyezését az indokolja, hogy e korlátok nélkül gyakorlatilag az egész közbeszerzési eljárás, illetve az ennek során az ajánlattétel teljesen értelmetlen lenne, hiszen a felek a megkötött szerződés tartalmát szabadon, a közbeszerzési eljárás során tett vállalások figyelmen kívül hagyásával állapíthatnák meg, ami akár rosszhiszemű ajánlatkérői-ajánlattevői magatartásokat is megalapozhatna (pl. az ajánlattevő szándékosan alacsony ellenszolgáltatást ajánl meg, megnyeri az eljárást, majd ajánlatkérővel megállapodik az új, vállalható árban). Ugyanakkor biztosítani kell a szerződésmódosítás lehetőségét azokban az esetekben, amikor ténylegesen a felek hibáján kívüli okok miatt válik a módosítás szükségessé.
A Közbeszerzések Tanácsának Elnöke a tárgyra vonatkozó tájékoztatójában a következőképpen foglalja össze a közbeszerzési jogi sajátosságait e jogintézménynek: "A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosítása esetében tehát a felek szerződési autonómiája - szemben más, magánjogi szerződésekkel - csak korlátozottan érvényesül. A szerződés módosításának a fentiekben meghatározott feltételei értelmében ugyanis a módosításra csak kivételes esetben kerülhet sor, és arra kizárólag a szerződő felek valamelyikének oldalán jelentkező - a szerződés megkötésekor előre nem látható okból fakadó körülmény miatt bekövetkező - jogsérelem adhat okot. Ilyen körülmény hiányában, illetve a fentiektől eltérő esetekben a lefolytatott és eredményes közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosítására nincs lehetőség."[42]
Az elvi alapok megfogalmazását követően a joggyakorlat felől is érdemes a kérdést megközelíteni. Érdekes kérdéseket tárgyal a Közbeszerzési Döntőbizottság egyik, a szerződésmódosítás körét érintő határozatában.[43] A Döntőbizottság a következő tényállást állapította meg: a nyertes ajánlattevőként szerződő fél a szerződés teljesítése során egy másik cégre ruházta át a közbeszerzés tárgyára vonatkozó üzletágát, vagyis szerződéses jogutódlás következett be, így a közbeszerzési eljárás eredményeképpen megkötött szerződés teljesítését - a szerződés módosítására vonatkozó hirdetményben foglaltak szerint - a jogutód vette át. A jogorvoslati eljárás hivatalból indult meg, az eljárás megindítását pedig arra alapozták, hogy "[...] a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződést szerződéses jogutódlásra hivatkozással sem teljesítheti a nyertes ajánlattevő helyett más cég. Ez még abban az esetben sem lehetséges, ha a szerződést a nyertes ajánlattevő helyett teljesítő szervezet az eredeti nyertes ajánlattevő szerződéses jogutódja és az alkalmasságát igazoló dokumentumokat, illetve a kizáró okok fenn nem állására vonatkozó okmányokat benyújtja az ajánlatkérőnek." A határozat megállapítja a szerződésmódosítás jogellenességét a következőkre alapozva:
- a szerződés alanyának változása is a szerződés módosításának minősül (a Döntőbizottság ezt külön kiemelte);
- a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés módosítása csak a törvényi korlátok között, mégpedig a szerződő felek jogaira és kötelezettségeire, azaz a szerződés tartalmára nézve lehetséges; a Kbt. kógens rendelkezései (Kbt. 3. §) kizárják tehát a szerződéskötő felek személyében bekövetkező változást;
- 173/174 -
- ez a szabály attól függetlenül alkalmazandó, hogy a konkrét, egyedi közbeszerzési szerződés vagy üzletág átruházása történt-e;
- a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződések esetén jogi analógia sem alkalmazható vagy más jogágaknak a szerződés jogutódlásra vonatkozó rendelkezései sem vehetők figyelembe a Kbt. 3. §-ában foglalt kógens szabályozásra figyelemmel;[44]
- a Kbt. szerződésmódosításra és teljesítésre vonatkozó rendelkezései csak szűk körben, a konjunktív feltételek együttes fennállta esetén teszik lehetővé a közbeszerzési szerződés módosítását.
Annak ellenére, hogy a szerződés felek általi módosítására vonatkozó rendelkezése [Ptk. 240. § (1) bekezdése] nem tesz említést a szerződés alanyairól, a civilisztikai jogirodalom a szerződés módosításának körébe sorolja az engedményezést és a tartozásátvállalást.[45] A fenti döntőbizottsági határozat a szerződés módosításának köréből kiemeli az alanyváltozás lehetőségét, és kizárólag a tartalmi kérdések vonatkozásában engedi meg a változtatást.
Érdekes következtetések levonására adhat alapot e két, távolinak tűnő jogintézmény összevetése. A polgári jog a feltűnő értékaránytalanság problémáját a szerződés érvénytelenségének - nevezetesen a megtámadhatóság - körében tárgyalja. A Ptk. 201. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."[46] A megtámadás szempontjából irreleváns az, hogy a felek jó- vagy rosszhiszeműen jártak-e el, magatartásuk felróható-e.[47] A magánjogban a jogalkotó a sérelmet szenvedett fél jogkörébe utalja annak mérlegélését, hogy megtámadja-e a szerződést ezen érvénytelenségi okra hivatkozva.
A közbeszerzési jog - tekintettel arra, hogy minden kérdés már a szerződés megkötését megelőzően, a közbeszerzési eljárás során eldől - ilyen megengedő álláspontra nem helyezkedhet: már az ajánlatok bírálatánál részletesen rendelkezik a Kbt. arról, hogy mi az ajánlatkérő teendője abban az esetben, ha az ajánlatban irreális vállalást észlel. Az irrealitás mindkét "irányban" fennállhat: mind a kirívóan magas, mind pedig a kirívóan alacsony ellenszolgáltatást, illetve más kötelezettségvállalást (pl. jótállási időtartam, kötbér, fizetési határidő, feltéve, hogy az ajánlatok bírálati szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlatot határozta meg az ajánlatkérő) "kezelni" kell. A Közbeszerzési Döntőbizottság egyik határozatában[48] a következő általános tételt szögezte le ezen ajánlatkérői kötelezettséggel kapcsolatban: "[...] a közbeszerzési eljárás célja a szerződés megkötése, amelynek révén az ajánlatkérő beszerzési igényét az ajánlatkérő által meghatározott szempontok szerint kiválasztott, legmegfelelőbb ajánlattevő teljesíti. A közpénzekkel gazdálkodó felelős ajánlatkérő számára nemcsak jog, de a Kbt. alapján kötelesség is annak elősegítése, hogy az eljárásban csak olyan ajánlattevők vegyenek részt, csak olyan ajánlattevők versenyezzenek, akik ténylegesen teljesíthető ajánlatokat tesznek, és irreális ajánlatok megtételével nem veszélyeztethetik az eljárás esetleges nyerteseként a szerződés megfelelő teljesítését."
A meggyőződés eszköze - ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg az ajánlati elem megalapozottsága - pedig az írásbeli indokolás bekérése a Kbt. 86. vagy 87. §-a alapján. Az ajánlatkérőnek tehát kettős kötelezettsége van: egyrészt az ajánlati elemre vonatkozó adatokat, indokolást írásban be kell kérnie, másrészt ezek alapján állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy az adott ajánlati elem megalapozott vagy pedig nem. E kötelezettségek teljesítésének elmaradása, illetve nem megfelelő teljesítése jogorvoslati eljárást eredményezhet. Tekintettel arra, hogy objektív, minden egyes lehetséges közbeszerzési tárgyra vonatkozóan nem lehet közzétenni egységes számítási rendszert, az ajánlatkérő felelőssége az, hogy érvényessé vagy érvénytelenné nyilvánítja az érintett ajánlatot (a Kbt. csak annyit említ, hogy az érvénytelenné nyilvánítás kötelező abban az esetben, ha az indokolásban előadottak nem egyeztethetőek össze a gazdasági ésszerűséggel).
A közbeszerzési jogban az irreális ajánlati elemek ajánlatkérői vizsgálatának kötelezettsége kettős irányú: egyrészt megakadályozza azt, hogy túlzó, aránytalan vállalásokkal (pl. 50 év jótállás, 1 éves fizetési határidő) ne lehessen a tiszta verseny követelményének megsértésével közbeszerzési eljárást nyerni, másrészt pedig kiküszöbölhető az, hogy a kirívóan alacsony ellenszolgáltatás rögzítése (alacsony vállalási ár) ne vezessen az egyéb, nem szerződéses kötelezettségek megsértéséhez; például a vállalási árat a bér- és járulékköltség mérséklése tenné lehetővé oly módon, hogy a nyertes ajánlattevőként szerződő megsérti a munkavállalói bejelentési kötelezettségét. A jogellenes magatartásokhoz vezető üzleti lépéseket tehát a közbeszerzési törvény nem tolerálja.
Fontos hangsúlyozni, hogy az irrealitás kérdését nem veti fel önmagában az, ha valamely ajánlati elem magasabb vagy alacsonyabb a becsültnél, illetve az általánosan elvártnál. A jogalkotó a "kirívóan", a "lehetetlen" illetve az "aránytalan" jelzők használa-
- 174/175 -
tával azt juttatja kifejezésre, hogy csak ténylegesen azon elemek vonatkozásában szükséges az irrealitást vizsgálni, amelyeknél felmerülhet a szerződés teljesíthetősége veszélybe kerülésének kérdése. A 2010. évi LXXXVIII. törvény folytán a Kbt. immár matematikai alapon kötelező jelleggel állapít meg szabályokat az ellenszolgáltatásra vonatkozó indokolás bekéréséhez kapcsolódóan.[49]
A két jogintézmény összevetéséből összefoglaló jelleggel megállapítható, hogy bár a fennállásukat megalapozó körülmény (feltűnő értékaránytalanság) azonos, funkciójuk, alkalmazásuk és végeredményük a jogintézményt szabályozó jogág jellegétől függ. A polgári jogban a feltűnő értékaránytalanság célja a sérelem utólagos, a szerződés érvénytelenségének bírósági megállapításán nyugvó orvoslása. A közbeszerzési jog a szerződésben meghatározandó szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányához (viszonyához) a közpénzekkel való felelős gazdálkodás, a verseny tisztaságának és a közérdek védelmének alapvető követelménye felől közelít. Nem utólagosan, hanem a szerződés megkötését megelőzően kell a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát vizsgálni, nemcsak joga, hanem kötelezettsége az ajánlatkérőnek e két tényező vizsgálata, továbbá nemcsak jog, hanem kötelezettség az ajánlat érvénytelenné nyilvánítása az ajánlatkérő részéről, ha az indokolást nem tartja elfogadhatónak. Fontos különbség továbbá, hogy nemcsak az ellenszolgáltatás értékét, hanem más, bírálati részszempontoknak megfelelő ajánlati elemeket is vizsgálnia kell az ajánlatkérőnek a megalapozottság szempontjából a közbeszerzési jogban.
Az építőiparban tevékenykedő vállalkozók között különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik a beruházások teljesítésénél alvállalkozóként működnek közre, ugyanis lehetőségeiket, helyzetüket a fővállalkozó, illetve az alvállalkozói láncolatban az őket megelőző alvállalkozó magatartása, hozzáállása határozza meg. A kiszolgáltatottságból eredő visszásságokat a jogalkotó is felismerte. E problémák kezelésére az alábbi jogtechnikai megoldások állhatnak rendelkezésre:
1) az építtetői fedezetkezelés;
2) a Ptk.-ban meghatározott szerződésszegési tényállások közül a kötelezetti késedelem meghatározott esetének kizáró okként történő adaptálása;
3) az ajánlatkérőként szerződő fél által teljesítendő ellenszolgáltatás kifizetésének speciális szabályai.
1) Az építtetői fedezetkezelésről az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (röviden: Épkiv.) rendelkezik. Eszerint az építőipari kivitelezési tevékenység fedezete és a kivitelező által nyújtott biztosíték célhoz kötött felhasználásának biztosítása érdekében építtetői fedezetkezelő működik közre meghatározott szerződések esetében. Ezen jogintézmény célja a kifizetések felgyorsítása, a jogszerű követelések előre történő biztosítása, ezáltal a (körbe)tartozások visszaszorítása oly módon, hogy a kifizetést nem a megrendelő, hanem az általa megbízott, tőle független fedezetkezelő egyenlíti ki a megrendelő által előre átutalt összegből: "Az építtetői fedezetkezelő a teljesítésigazolásban megjelölt összegről kiállított számla alapján, a teljesítésigazolásban elismert ellenértéket a rendelkezése alá helyezett fedezetből a fővállalkozó kivitelező részére köteles fizetési határidőn belül kifizetni." [20. § (2) bekezdés]. Az építési beruházások közbeszerzési eljárás során készítendő dokumentációjának tartalmáról szóló 215/2010. (VII. 9.) Korm. rendelet megszüntette a közbeszerzési szerződések esetében alkalmazandó kötelező építtetői fedezetkezelést.[50] A hatályon kívül helyezett szabályozás szerint a Kbt. hatálya alá tartozó és a Kbt. szerinti egybeszámítás nélkül 90 millió forint becsült értéket elérő vagy meghaladó építési beruházás tartozott a kötelező építtetői fedezetkezelés hatálya alá.[51] E kötelezettség hatályon kívül helyezése nem jelenti azt, hogy az alvállalkozói kifizetések garanciák nélkül maradtak volna [ld. 3. alpontot].
2) A Ptk. a szerződésszegés körében öt tényállást nevesít: kötelezetti késedelem, jogosulti késedelem, hibás teljesítés, teljesítés lehetetlenné válása, valamint a teljesítés megtagadása. A kötelezetti késedelem meghatározott esetének fennállása kizáró okként történő meghatározása mint a jogalkotó általi súlyos hátrány kilátásba helyezése a fent említett jogpolitikai cél megvalósításának eszköze. A 2010. évi LXXXVIII. törvény ugyanis a következő kizáró okot építette a Kbt. szövegébe: "nem lehet ajánlattevő, alvállalkozó, illetve erőforrást nyújtó szervezet, aki korábbi közbeszerzési eljárásban 2010. szeptember 15-ét követően kötött szerződésével kapcsolatban a Kbt. 71. § (1) bekezdés a), b) pontjai szerinti alvállalkozó felé fennálló (vég- vagy részszámlából fakadó) fizetési kötelezettsége 10%-ot meghaladó részét nem teljesítette, vagy fizetési késedelme meghaladta a fizetési határidőt követő 15 napot, és ezt jogerős és végrehajtható közigazgatási, illetőleg bírósági határozat megállapította, kivéve, ha a határozat keltezésének időpontja régebbi az ajánlatokkal kapcsolatos eredményhirdetést megelőző két évnél."[52]
3) A 2010. évi LXXXVIII. törvény átalakította a Kbt.-nek az ellenszolgáltatásra vonatkozó szabályait. E szabályok korábban ismertetésre kerültek [V. 3. pont]. Az új előírások lényege, hogy a kifizetendő ellenérték két részre oszlik: az egyik rész a fővállal-kozó(ka)t, a másik rész pedig az alvállalkozó(ka)t
- 175/176 -
illeti meg. Kiemelt jogalkotói cél, hogy elsődlegesen az alvállalkozók jussanak hozzá a számláik ellenértékéhez, és a fővállalkozó(k) csak akkor kaphatják meg az őket megillető ellenszolgáltatást, ha kifizetési kötelezettségeiknek alvállalkozóik irányába eleget tettek, és ezt igazolták is az ajánlatkérőként szerződő fél felé.
Tanulmányom Második részében további magánjogi intézmények közbeszerzési jogi értelmezésére törekszem. ■
JEGYZETEK
* Ez a tanulmány két részben kerül közzétételre. A második rész a Jura 2011. 1. számában jelenik meg.
[1] A korrupció és a közbeszerzések kapcsolatáról részletesen ld. Szilovics Csaba: Közbeszerzés és korrupció. Közjogi Szemle 2010. március
[2] Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2002. 22. o.
[4] Ld. Épköz. 8. § (5)-(6) bekezdés, 8/A. § (1) bekezdés b) pont
[5] Eörsi Gyula: Kötelmi jog Általános rész, kézirat, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 39. o.
[6] 2009. évi CXX. törvény 5:30. § (1) bekezdés 1. mondat
[7] Ld. Kbt. 82. §, 99/A. § (1) bekezdés
[8] Közjó és Kapitalizmus Intézet "Jelentés a Magyar Kapitalizmus Állapotáról - 2008", 30. o.
[9] Közjó és Kapitalizmus Intézet "Jelentés a Magyar Kapitalizmus Állapotáról - 2008", 38. o.
[10] Francis Fukuyama: Bizalom. Európa Könyvkiadó Budapest 2007. pp. 19., 45. Ezt a gondolatot kiegészíti azzal, hogy "nem elég, ha a közösség tagjai szabályszerű viselkedést várnak el. Sok olyan társadalom van, amelyben azt várják el az emberektől, hogy becsapják egymást; ez a viselkedés »szabályszerű«, de nem becsületes, és a bizalom csökkenéséhez vezet."
[11] Francis Fukuyama: i. m. 25. o.
[14] Kbt. 251. § (2) bekezdés (2010. szeptember 15-étől vezette be a 2010. évi LXXXVIII. törvény)
[15] Kbt. 125. §, 225. §, 252. §,
[16] A tárgyalásos eljárást - figyelemmel arra, hogy a Kbt. alapelvei csak korlátozott mértékben érvényesülnek ennél az eljárásnál - csak meghatározott feltételek mellett lehet alkalmazni (megszorítások nélkül csak az egyszerű eljárásrendben lehet alkalmazni a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárást). Klasszikus ajánlatkérőknél a preferált eljárásfajták tehát a nyílt és a meghívásos eljárások a közösségi rendben. Ezeknél és az egyszerű eljárás hirdetménnyel induló tárgyalás nélküli típusánál az ajánlattételi határidő lejártát követően sem az ajánlati felhívás, sem az ajánlatkérési dokumentáció, sem pedig az ajánlat feltételein nem lehet változtatni. L. Kbt. 41. § (1) bekezdését, 78. § (1) bekezdését, 127. § (2) bekezdés, Kbt. 249. § (2) bekezdés o) pont.
[17] Ld. a Kbt. 86. és 87. §-it. Ha az ajánlatkérő - összefoglaló elnevezéssel élve - irreális ajánlati elemet észlel, köteles az érintett ajánlati elemre vonatkozó adatokat, indokolást írásban kérni (a többi ajánlattevő egyidejű írásbeli értesítése mellett). Az ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági észszerűséggel összeegyeztethetőnek az indokolást
[18] Kbt. 305. §, Ld. még: A Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója az ellenszolgáltatás teljesítésének határidejéről (KÉ 2009. évi 118. szám, 2009. október 9.), www.kozbeszerzes.hu
[20] Ld. az Épköz. 8/A. § (4) bekezdését (már nem hatályos)
[21] T/852. Számú törvényjavaslat 2010. július 22-én került elfogadásra, majd kihirdetésre 2010. augusztus 12-én (Magyar Közlöny 2010. évi 131. számában).
[22] A Közbeszerzések Tanácsa útmutatója a közbeszerzési eljárások eredményeként megkötött szerződések Kbt. 303. §-a szerinti módosításával és 304. §-a szerinti teljesítésével kapcsolatos egyes kérdésekről (K.É. 2010. évi 58. sz. 2010. május 21.)
[23] A Fővárosi Ítélőtábla 1-H-KJ-2009-600 sz. határozata (ügyszám: 3.Kf.27.470/2009/4. sz.)
[24] A 2010. évi LXXXVIII. törvény 1. §-a 3. § (2) bekezdéseként állapítja meg a Kbt.-ben.
[27] Kbt. 306/A. § (6) bekezdés
[28] Az Új Polgári Törvénykönyv - amelynek hatálybalépése kérdéses - a következőképpen fogalmaz: "Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő, határozott kikötéseket tartalmazó jognyilatkozatot tesz (ajánlat), ahhoz kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta." [5:37. § (1) bekezdés]
[31] D.114/44/2007, KÉ-11116/2007 szám alatt közzétett döntőbizottsági határozat
[32] Egy, a Közbeszerzési Döntőbizottság által jogorvoslati kérelem folytán vizsgált - és megsemmisített - ajánlattételi felhívásban az ajánlatkérő meghatározta a szerződés teljesítésének kezdeti időpontját, továbbá azt, hogy az ajánlatot tartalmazó borítékot milyen feliratozással kell ellátni. A feladást követően hiánypótlást rendeltek el, azonban - az ajánlatkérő által adminisztratív hibának nevezett ok folytán - csak az eljárási cselekmények időpontjait aktualizálták, a szerződés kezdési időpontját (amely korábbi időpontra volt meghatározva, mint a szerződéskötés tervezett időpontja), valamint a borítékon feltüntetendő ajánlattételi határidőt nem. Ajánlatkérő előadta, hogy ezek kiegészítő tájékoztatás keretében orvosolhatók lettek volna. A Közbeszerzési Döntőbizottság a határozatában leszögezte, hogy "ajánlatkérő megsértette a Kbt. 250. § (1) bekezdését, mivel ajánlatkérő a felhívásában meghatározott feltételekhez kötve van, a felhívástól eltérő időpontok meghatározása így jogellenes." (A Közbeszerzési Döntőbizottság D.13/17/2010. sz. határozata, döntéshozatal időpontja: 2010. február 19. )
[33] 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról, 55. § (1) bekezdés
[35] A részletes előírásokat a Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója a szerződések teljesítéséről szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményekről (K.É. 2007. évi 42. sz., 2007. április 13.) tartalmazza.
[36] Ld. MNB-rendelet 33. §-át
[37] Kbt. 305. § (3) bekezdés g) pont
[38] A Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója az ellenszolgáltatás teljesítésének határidejéről (K.É. 2009. évi 118. sz., 2009. október 9.), www.kozbeszerzes.hu
[42] A Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója a szerződések módosításáról, és a módosításról szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményekről (K.É. 2006. évi 106. sz.; 2006. szeptember 13.), www.kozbeszerzes.hu
[43] D.365/9/2007., KÉ-15755/2007, közzététel napja a Közbeszerzési Értesítőben: 2007/10/10
[44] Közbeszerzés, 2008. május (III. évfolyam 5. szám), 14. o.
- 176/177 -
[45] Eörsi Gyula: Kötelmi jog, Általános rész. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2003. 121. o.
[46] Az új Ptk. 5:79. § (1) bekezdése a következőképpen fogalmaz: "Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között - anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné - a szerződés megkötésének időpontjában, a szerződéskötés egyéb körülményeire is figyelemmel, feltűnően nagy az értékaránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja."
[47] Bakó Károly - Jobbágy Zsuzsanna - Sáriné Simkó Ágnes - Simon Rita - Sümegi Péter - Tass Enikő: Polgári jogi fogalomtár. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2004. 75. o.
[48] D.472/12/2009. sz. döntőbizottsági határozat
[50] Nemcsak megszűnt a kötelező építtetői fedezetkezelés, hanem tilos is lett a Kbt. hatálya alá tartozó szerződések esetében [l. Épkiv. 1. § (4) bekezdés]
[51] Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 17. § (2) bekezdés a) pontja. A Kbt. hatálya alá nem tartozó építési szerződésekre vonatkozó kötelező építtetői fedezetkezelés esetét a 17. § (2) bekezdés b) pontja szabályozza.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző gyakornok.
Visszaugrás
